Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 103 (2041. - 2060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2315-2334
2060. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-09-26 06:56:48
Üzenet elküldve: 2025-09-26 06:56:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – I. fejezet//
//Az első lángok//
*Figyeli az égő házat. Legbelül reménykedik, hogy lesz olyan gyermek, aki elég bátor hozzá, hogy a lángokon át, feláldozva a felnőttek életét, menti a sajátját. De hiába vár. A lángok felemésztik az épületet, benne a gyermekeket.*
-Nem voltak elég erősek.
*Bosszankodik magában. Hátat fordít az égő romnak. Végignéz a munkájukon. A falú szép lassan a lángok martalékává fog válni. Ez a gondolat mosolyt csal arcára. Egy torz, de elégedett mosolyt.
Hirtelen zavargásra lesz figyelmes. Rabjaik kiabálnak. Jobban megnézve, hogy mi is történik, egy öreg embert vesz észre. Bátran közelít feléjük. Szavait hallva elvigyorodik.*
-Bátor vagy öreg.
*Közelebb lép és elismerően megpaskolja a Hadgar vállát.*
-A követeléseinket meg jobb ha egy pohár ital mellett tárgyaljuk meg, a MI otthonunkban.
*Kuncog rosszindulatúan.*
-Válassz ki egy embert, akit kikötözünk egy cölöphöz. Ha megérkezik a segítség, akkor ő lehet a hírnök. A többiek, veled együtt, velünk jönnek.
*Mondja határozottan az öregnek.*
//Az első lángok//
*Figyeli az égő házat. Legbelül reménykedik, hogy lesz olyan gyermek, aki elég bátor hozzá, hogy a lángokon át, feláldozva a felnőttek életét, menti a sajátját. De hiába vár. A lángok felemésztik az épületet, benne a gyermekeket.*
-Nem voltak elég erősek.
*Bosszankodik magában. Hátat fordít az égő romnak. Végignéz a munkájukon. A falú szép lassan a lángok martalékává fog válni. Ez a gondolat mosolyt csal arcára. Egy torz, de elégedett mosolyt.
Hirtelen zavargásra lesz figyelmes. Rabjaik kiabálnak. Jobban megnézve, hogy mi is történik, egy öreg embert vesz észre. Bátran közelít feléjük. Szavait hallva elvigyorodik.*
-Bátor vagy öreg.
*Közelebb lép és elismerően megpaskolja a Hadgar vállát.*
-A követeléseinket meg jobb ha egy pohár ital mellett tárgyaljuk meg, a MI otthonunkban.
*Kuncog rosszindulatúan.*
-Válassz ki egy embert, akit kikötözünk egy cölöphöz. Ha megérkezik a segítség, akkor ő lehet a hírnök. A többiek, veled együtt, velünk jönnek.
*Mondja határozottan az öregnek.*
2059. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-09-24 18:39:50
Üzenet elküldve: 2025-09-24 18:39:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*A Szántóföldek mentén végigfutó országút teljesen néptelen, amikor Goba arra jár. Persze ő nem tudja megmondani, hogy ennek mindig így kellene-e lennie, hiszen nem járt még erre. Bár pont e vidékről származik, de ezzel meg nincsen tisztában.
Sehol egy vándor, se magányos, se karavánba verődött kereskedő, nincsenek parasztok a mezőkön, hogy betakarítsák a termést. Mondjuk Gobának fogalma sincs arról, hogy azt egyáltalán most kellene-e vagy sem.
De azért kezd zavaró lenni a dolog. Ő nem ismeri a vidéket, fogalma sincs, merre kellene mennie. Bár több esze van annál, hogy bárkitől útba igazítást kérjen az állítólag összeverődött orkok tábora felé, de azért, ha lenne itt más is rajta kívül, attól kipuhatolhatná, merre vannak.
Bizonytalanságában nem egyszer letér az útról, de sose bóklászik olyan messzire, hogy elveszítse szem elől azt. Ez az egyetlen tájékozódási pontja. Annyit tud, hogy ha tovább halad, a kikötőbe ér el, ha meg visszafordul, akkor Artheniorba. Egyik se célja, de talán út közben valahol adódik majd lehetőség arra, hogy megtudja a helyes utat.*
Sehol egy vándor, se magányos, se karavánba verődött kereskedő, nincsenek parasztok a mezőkön, hogy betakarítsák a termést. Mondjuk Gobának fogalma sincs arról, hogy azt egyáltalán most kellene-e vagy sem.
De azért kezd zavaró lenni a dolog. Ő nem ismeri a vidéket, fogalma sincs, merre kellene mennie. Bár több esze van annál, hogy bárkitől útba igazítást kérjen az állítólag összeverődött orkok tábora felé, de azért, ha lenne itt más is rajta kívül, attól kipuhatolhatná, merre vannak.
Bizonytalanságában nem egyszer letér az útról, de sose bóklászik olyan messzire, hogy elveszítse szem elől azt. Ez az egyetlen tájékozódási pontja. Annyit tud, hogy ha tovább halad, a kikötőbe ér el, ha meg visszafordul, akkor Artheniorba. Egyik se célja, de talán út közben valahol adódik majd lehetőség arra, hogy megtudja a helyes utat.*
2058. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-09-23 15:26:23
Üzenet elküldve: 2025-09-23 15:26:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió – I. fejezet//
//Az első lángok//
*Az Akaaruushra támadó paraszt elől az ork könnyeden tér ki, s rövidesen már a gyomrában megállapodó fegyver alatt görnyed a földre, hogy néhány perc múlva lelkét is kilehelje.
Eközben Zopalnak sem esik nehezére lefegyvereznie és földre küldenie a fiatal legényt. Ellenfele egyensúlyát vesztve zuhan a földre, csakhogy a következő momentumban Grizák pengéje elválassza testét fejétől. Az apró termetű ork gurgulázó kacajt hallat, mielőtt a ház felé fordulna.
Akaaruush, talán saját szórakoztatására, talán társaiéra, de macska-egér játékba kezd az égő házban tartózkodóakkal. Azok nem moccannak; olyannyira rettegnek, hogy előbb vállnak a füst és az omladozó ház martalékává, minthogy kisétáljanak az orkok közé a tűzön keresztül. Alig néhány szívdobbanásnyi idő elég hozzá, hogy elnyelje őket a füst.
Eközben egy idős férfi közelít az orkok felé. Megfeszülő íjak emelkednek magasba az irányába, de amaz nem tűnik fenyegetésnek. Sápadt ábrázattal, de határozott léptekkel közelíti meg a Grizák-Zopal- Akaaruush triót.*
-Thogrem úr! Meneküljön! Ezek megölik! *Kiáltja valaki a főtéren összeterelt emberek közül, de csak egy rúgást kap arcára válaszul a mellettük őrt álló orktól.
A férfi eközben egyenesen Zopalt és Akaaruusht célozza. Az öltözéke nem paraszti; kéklő talárt visel aranyló gombokkal.*
-Az én nevem Hadgar Thogrem, a falu elöljárója vagyok. Nem kérdem, kik maguk és mi folyik itt. A követeléseik akarom hallani azért cserébe, hogy meghagynak minket békében, s hogy halottainknak végtisztességet adjunk. Nem okoztak még elég pusztítást?! *Barna sipkáját leveti, s kezei között kezdi gyűrögetni, tekintete hosszan időzik a holttesteken és a lángok alatt omladozó házakon.*
//Az első lángok//
*Az Akaaruushra támadó paraszt elől az ork könnyeden tér ki, s rövidesen már a gyomrában megállapodó fegyver alatt görnyed a földre, hogy néhány perc múlva lelkét is kilehelje.
Eközben Zopalnak sem esik nehezére lefegyvereznie és földre küldenie a fiatal legényt. Ellenfele egyensúlyát vesztve zuhan a földre, csakhogy a következő momentumban Grizák pengéje elválassza testét fejétől. Az apró termetű ork gurgulázó kacajt hallat, mielőtt a ház felé fordulna.
Akaaruush, talán saját szórakoztatására, talán társaiéra, de macska-egér játékba kezd az égő házban tartózkodóakkal. Azok nem moccannak; olyannyira rettegnek, hogy előbb vállnak a füst és az omladozó ház martalékává, minthogy kisétáljanak az orkok közé a tűzön keresztül. Alig néhány szívdobbanásnyi idő elég hozzá, hogy elnyelje őket a füst.
Eközben egy idős férfi közelít az orkok felé. Megfeszülő íjak emelkednek magasba az irányába, de amaz nem tűnik fenyegetésnek. Sápadt ábrázattal, de határozott léptekkel közelíti meg a Grizák-Zopal- Akaaruush triót.*
-Thogrem úr! Meneküljön! Ezek megölik! *Kiáltja valaki a főtéren összeterelt emberek közül, de csak egy rúgást kap arcára válaszul a mellettük őrt álló orktól.
A férfi eközben egyenesen Zopalt és Akaaruusht célozza. Az öltözéke nem paraszti; kéklő talárt visel aranyló gombokkal.*
-Az én nevem Hadgar Thogrem, a falu elöljárója vagyok. Nem kérdem, kik maguk és mi folyik itt. A követeléseik akarom hallani azért cserébe, hogy meghagynak minket békében, s hogy halottainknak végtisztességet adjunk. Nem okoztak még elég pusztítást?! *Barna sipkáját leveti, s kezei között kezdi gyűrögetni, tekintete hosszan időzik a holttesteken és a lángok alatt omladozó házakon.*
2057. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-09-20 12:22:42
Üzenet elküldve: 2025-09-20 12:22:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*A kereskedő lassú léptekkel halad végig a karavánút mentén. A hajnali hideg ugyan már enyhül, de a szél még mindig csípősen kap bordó tengerészkabátja szélébe.
Pipáját forgatja a kezében, de nem gyújt rá - pedig még az is megfordul a fejében egy kis ördögvigyor mennyivel kellemesebbé tehetné ezt a hosszú utat. A meg-megkísértő gondolatot azonban elhessegeti, egyre inkább a tharg földekhez felé közeledve azon morfondírozik, hogy be kellene még néznie a piacra. Ez a kis kitérő igazából belefér, elvégre legrosszabb esetben legfeljebb vesz a saját örömére néhány dolgot, ha hodarilt nem lel.
A döntés meghozva magában sóhajt egyet és folytatja útját a poros úton.*
*A kereskedő lassú léptekkel halad végig a karavánút mentén. A hajnali hideg ugyan már enyhül, de a szél még mindig csípősen kap bordó tengerészkabátja szélébe.
Pipáját forgatja a kezében, de nem gyújt rá - pedig még az is megfordul a fejében egy kis ördögvigyor mennyivel kellemesebbé tehetné ezt a hosszú utat. A meg-megkísértő gondolatot azonban elhessegeti, egyre inkább a tharg földekhez felé közeledve azon morfondírozik, hogy be kellene még néznie a piacra. Ez a kis kitérő igazából belefér, elvégre legrosszabb esetben legfeljebb vesz a saját örömére néhány dolgot, ha hodarilt nem lel.
A döntés meghozva magában sóhajt egyet és folytatja útját a poros úton.*
2056. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-09-20 10:50:57
Üzenet elküldve: 2025-09-20 10:50:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szénfekete//
*Az összébb húzott szemöldökre felfigyel. Alig észrevehetően rendeződnek a vonásai újra mosollyá, ismeri már ezt. Mindenki azonnal magán akarja tudni a lemoshatatlan rajzolatokat. Egyesek azért, mert bár harcban edzettek, a tű hosszas karistolásától mégis feszélyezve érzik magukat. Mások azért, mert megnyugvást adna, ha végre rajtuk feszülne a vágyott minta. Ril rituálénak fogja fel az egészet. Az első mozdulattól kezdve ahogy az alkohol, vagy főzet itatta kendővel áttörli a testet addig, míg végezetül ismét ugyanezt teszi, csak más összetevőjű szerrel.
Nincs még mire válaszolnia, mert amaz nekiindul és eleget tesz a kérésérének. Mély levegőt vesz, habár órákon át képes volna csak a természet apró rezzenéseire figyelni, ő maga is módfelett élvezi a tetoválás folyamatát. Főleg, ha olyat pettyezhet tűje hegyével, aki ténylegesen értékeli majd azt, amivel illeti. Nem csupán hóbort, valóban jelentése lesz.
Az óarany szempár követi Kyr útját a kútig, de hamar lefordul róla, ismét a fekete árny felé. Kezd ösztönössé válni, hogy nem tesz eleget annak a kényszernek, hogy újfent a legördülő cseppek útját vizslassa. Ehelyett a macskát figyeli, ahogy játszadozik, s ahogy megtorpan a messzebbről a fülébe szökő víz neszére. Mintha már ismerős volna neki, oda sem fordul, csupán nyugtázza, hogy mi történik, majd elheveredik a zöldellő fűben.
Mikor visszatér a félvér, s felteszi a kérdését, nem gondolkodik el a válaszon. Bármily nyugalmas is itt, hamar át tud fordulni káoszba, ha huzamosabb időt töltenek együtt.*
- Nem. *Nincs színe a hangjának, nem sejtet semmit. Viszont mivel elképzelése sincsen sok a folyamatokról a másiknak, így kénytelen elmondani, hogy mire számítson.*
- A bőrnek gyógyulnia kell, ha nem kellene megállnom közben, nem tartana el eddig. De van, hogy egy hatba is beletelik, míg folytatni tudom. Vagy többe. Ezt majd a tested eldönti.
*Az ajtó felé pillant, talán eljött az idő, hogy bele is kezdjenek, de még kibukik az ajkain egy gondolat.*
- Ha van varázsitalod, az mindent egy csapásra megold, csupán elveszi az egész lényegét. De a rajz hibátlanul megmarad.
*Ellöki magát a korláttól majd elindul be a hirtelen sötétnek ható térbe. Pillanatok alatt fel tudja bőszíteni, ha valaki efféle keverékekhez nyúl, de nem hallgatja el a másik elől, ha amaz élne vele.*
*Az összébb húzott szemöldökre felfigyel. Alig észrevehetően rendeződnek a vonásai újra mosollyá, ismeri már ezt. Mindenki azonnal magán akarja tudni a lemoshatatlan rajzolatokat. Egyesek azért, mert bár harcban edzettek, a tű hosszas karistolásától mégis feszélyezve érzik magukat. Mások azért, mert megnyugvást adna, ha végre rajtuk feszülne a vágyott minta. Ril rituálénak fogja fel az egészet. Az első mozdulattól kezdve ahogy az alkohol, vagy főzet itatta kendővel áttörli a testet addig, míg végezetül ismét ugyanezt teszi, csak más összetevőjű szerrel.
Nincs még mire válaszolnia, mert amaz nekiindul és eleget tesz a kérésérének. Mély levegőt vesz, habár órákon át képes volna csak a természet apró rezzenéseire figyelni, ő maga is módfelett élvezi a tetoválás folyamatát. Főleg, ha olyat pettyezhet tűje hegyével, aki ténylegesen értékeli majd azt, amivel illeti. Nem csupán hóbort, valóban jelentése lesz.
Az óarany szempár követi Kyr útját a kútig, de hamar lefordul róla, ismét a fekete árny felé. Kezd ösztönössé válni, hogy nem tesz eleget annak a kényszernek, hogy újfent a legördülő cseppek útját vizslassa. Ehelyett a macskát figyeli, ahogy játszadozik, s ahogy megtorpan a messzebbről a fülébe szökő víz neszére. Mintha már ismerős volna neki, oda sem fordul, csupán nyugtázza, hogy mi történik, majd elheveredik a zöldellő fűben.
Mikor visszatér a félvér, s felteszi a kérdését, nem gondolkodik el a válaszon. Bármily nyugalmas is itt, hamar át tud fordulni káoszba, ha huzamosabb időt töltenek együtt.*
- Nem. *Nincs színe a hangjának, nem sejtet semmit. Viszont mivel elképzelése sincsen sok a folyamatokról a másiknak, így kénytelen elmondani, hogy mire számítson.*
- A bőrnek gyógyulnia kell, ha nem kellene megállnom közben, nem tartana el eddig. De van, hogy egy hatba is beletelik, míg folytatni tudom. Vagy többe. Ezt majd a tested eldönti.
*Az ajtó felé pillant, talán eljött az idő, hogy bele is kezdjenek, de még kibukik az ajkain egy gondolat.*
- Ha van varázsitalod, az mindent egy csapásra megold, csupán elveszi az egész lényegét. De a rajz hibátlanul megmarad.
*Ellöki magát a korláttól majd elindul be a hirtelen sötétnek ható térbe. Pillanatok alatt fel tudja bőszíteni, ha valaki efféle keverékekhez nyúl, de nem hallgatja el a másik elől, ha amaz élne vele.*
2055. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-09-19 21:58:35
Üzenet elküldve: 2025-09-19 21:58:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – I. fejezet//
//Az első lángok//
*Zopal egykedvű nyugalommal ácsorog és figyeli a vérontást. Az arcára nem ülnek ki az érzelmei. Ahogy a ház égni kezd, várható módon, a bent lévők menekülni kezdenek. És egyetlen menekülésük a kétségbeesett támadással való próbálkozás. Az ork figyeli a rá támadót. Tapasztalatlannak tűnik és idegesnek. Megpróbálkozik egy csellel. Látszólag balról a közelébe kerülni, majd gyorsan irányt váltva megkerülni. A felé döfő pengét, fél kézzel megragadná és annál fogva magához rántaná a legényt, hogy durván az arcába fejeljen. Ha ez sikerül akkor a sisakja miatt neki ez kevésbé fájna mint a srácnak.*
//Az első lángok//
*Zopal egykedvű nyugalommal ácsorog és figyeli a vérontást. Az arcára nem ülnek ki az érzelmei. Ahogy a ház égni kezd, várható módon, a bent lévők menekülni kezdenek. És egyetlen menekülésük a kétségbeesett támadással való próbálkozás. Az ork figyeli a rá támadót. Tapasztalatlannak tűnik és idegesnek. Megpróbálkozik egy csellel. Látszólag balról a közelébe kerülni, majd gyorsan irányt váltva megkerülni. A felé döfő pengét, fél kézzel megragadná és annál fogva magához rántaná a legényt, hogy durván az arcába fejeljen. Ha ez sikerül akkor a sisakja miatt neki ez kevésbé fájna mint a srácnak.*
2054. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-09-19 16:35:15
Üzenet elküldve: 2025-09-19 16:35:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – I. fejezet//
//Az első lángok//
*Parancsát követik az orkok és tüzet raknak, elkezdve felgyújtani a falut. A lángok még alig kezdik el megkezdeni a a házakat, egyedül azt amelyikben be vannak zárkózva. Parancsára azt előbb kezdik felgyújtani. A lángok hamar elszabadulnak, kétségbeesésbe taszítva a bent lévőket. Az ajtót kirúgják és két alak ront ki. Egy fiatalabb férfi ront Zopal felé. Akaaruusht egy öreg veszi célba. Vasvilláját a magasba emelve támad. Látszik, hogy nem ért a fegyverforgatáshoz. Akaaruushnak nem tart sokáig levágni az öreget. Az öreg oldalába kerül és erősen gyomrába vájja a csatabárdot. A fiatalabbat Zopalra hagyja, hacsak nem bírna el vele.*
*A rövid csata véget ért. Az égő épületben gyermekeket vesz észre. Hirtelen ötlete támad. Gallyakat és szalmát kér az orkoktól. A bejárthoz ballag és a bejárat elé dobja az éghető gallyakat és szalmát. Majd leguggol. Ork nyelven egy fáklyát kér egy orktól, majd a közös nyelven szól a fiatalokhoz.*
-Most esélyt kaptok arra hogy éljetek! Ha képesek vagytok kijutni az égő házból, át a tűzőn, akkor a védelmem alá veszem a bátor jelentkezőt. Apja helyett apja leszek. Viszont akkor az összes felnőttet lemészároljuk. Elég ha csak az egyikőtök megpróbálkozik és sikerrel jár, akkor magam mellé veszem, de akkor az összes felnőtt meghal.
*Kiabálja hangosan, hogy megértsék. Ahogy végzett, a fáklyát a gallyakra dobja. Azok azonnal lángra kapnak.*
-Figyeljetek, hogy ki és hol jön ki és kapjátok el!
*Utasítja az orkokat. Kíváncsian várja, hogy vajon lesz-e olyan bátor gyermek aki meg meri kockáztatni a tűzből való menekülést a felnőttek életéért cserébe.*
-Álljatok készen arra is, ha egy is kijut, akkor mészároljátok le a felnőtteket!
*Adja ki az utasítást ork nyelven.*
//Az első lángok//
*Parancsát követik az orkok és tüzet raknak, elkezdve felgyújtani a falut. A lángok még alig kezdik el megkezdeni a a házakat, egyedül azt amelyikben be vannak zárkózva. Parancsára azt előbb kezdik felgyújtani. A lángok hamar elszabadulnak, kétségbeesésbe taszítva a bent lévőket. Az ajtót kirúgják és két alak ront ki. Egy fiatalabb férfi ront Zopal felé. Akaaruusht egy öreg veszi célba. Vasvilláját a magasba emelve támad. Látszik, hogy nem ért a fegyverforgatáshoz. Akaaruushnak nem tart sokáig levágni az öreget. Az öreg oldalába kerül és erősen gyomrába vájja a csatabárdot. A fiatalabbat Zopalra hagyja, hacsak nem bírna el vele.*
*A rövid csata véget ért. Az égő épületben gyermekeket vesz észre. Hirtelen ötlete támad. Gallyakat és szalmát kér az orkoktól. A bejárthoz ballag és a bejárat elé dobja az éghető gallyakat és szalmát. Majd leguggol. Ork nyelven egy fáklyát kér egy orktól, majd a közös nyelven szól a fiatalokhoz.*
-Most esélyt kaptok arra hogy éljetek! Ha képesek vagytok kijutni az égő házból, át a tűzőn, akkor a védelmem alá veszem a bátor jelentkezőt. Apja helyett apja leszek. Viszont akkor az összes felnőttet lemészároljuk. Elég ha csak az egyikőtök megpróbálkozik és sikerrel jár, akkor magam mellé veszem, de akkor az összes felnőtt meghal.
*Kiabálja hangosan, hogy megértsék. Ahogy végzett, a fáklyát a gallyakra dobja. Azok azonnal lángra kapnak.*
-Figyeljetek, hogy ki és hol jön ki és kapjátok el!
*Utasítja az orkokat. Kíváncsian várja, hogy vajon lesz-e olyan bátor gyermek aki meg meri kockáztatni a tűzből való menekülést a felnőttek életéért cserébe.*
-Álljatok készen arra is, ha egy is kijut, akkor mészároljátok le a felnőtteket!
*Adja ki az utasítást ork nyelven.*
2053. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-09-19 11:56:47
Üzenet elküldve: 2025-09-19 11:56:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió – I. fejezet//
//Az első lángok//
*A nagyjából húsz, összeterelt embert durva mozdulatokkal kötözik meg, ahogy azt Akaaruush kérte. Akad közöttük idős, fiatal, nő és férfi egyaránt. Mind rémültnek tűnik. Vannak, kik hamuszürke ábrázattal szemlélik a pusztítást, míg mások zokognak vagy rimánkodnak. Eközben két ork hevenyészett máglyát rak néhány lépésre az összeterelt parasztoktól. Többen is odacsődülnek, s botok segítségével rövidesen több csűr és szalmatető is lángra lobban. Egy lángoló nyílvessző is felröppen; pontosan afelé a ház felé, amit valaki - vagy valakik - odabentről bezártak.
A száraz nádtető Grizák önfeledt tapsikolása és röhögése közben semmi perc alatt lángba borul. Odabentről kiáltások hallatszanak, majd hangos csattanással rúgják ki az ajtót. A füstből két férfialak ront ki; egy idősebb és egy fiatalabb. Amúgy fehér, paraszti öltözetük korom festi sötétre. Minden bizonnyal apa és fia. A legény, aki egy kiegyenesített kaszával van felszerelkezve, rögtön az eddig sztoikus nyugalomban ácsorgó Zopalt veszi célba, s az ork felé szúr. Kéklő tekintetében kétségbeesés ül. A másik, egy bajszos, idős férfi, dühtől vörös fejjel ront Akaaruushnak magasba emelt vasvillájával. A hátuk mögött gyermekek gubbasztanak a füstben, a félelemtől összekapaszkodva.*
//Az első lángok//
*A nagyjából húsz, összeterelt embert durva mozdulatokkal kötözik meg, ahogy azt Akaaruush kérte. Akad közöttük idős, fiatal, nő és férfi egyaránt. Mind rémültnek tűnik. Vannak, kik hamuszürke ábrázattal szemlélik a pusztítást, míg mások zokognak vagy rimánkodnak. Eközben két ork hevenyészett máglyát rak néhány lépésre az összeterelt parasztoktól. Többen is odacsődülnek, s botok segítségével rövidesen több csűr és szalmatető is lángra lobban. Egy lángoló nyílvessző is felröppen; pontosan afelé a ház felé, amit valaki - vagy valakik - odabentről bezártak.
A száraz nádtető Grizák önfeledt tapsikolása és röhögése közben semmi perc alatt lángba borul. Odabentről kiáltások hallatszanak, majd hangos csattanással rúgják ki az ajtót. A füstből két férfialak ront ki; egy idősebb és egy fiatalabb. Amúgy fehér, paraszti öltözetük korom festi sötétre. Minden bizonnyal apa és fia. A legény, aki egy kiegyenesített kaszával van felszerelkezve, rögtön az eddig sztoikus nyugalomban ácsorgó Zopalt veszi célba, s az ork felé szúr. Kéklő tekintetében kétségbeesés ül. A másik, egy bajszos, idős férfi, dühtől vörös fejjel ront Akaaruushnak magasba emelt vasvillájával. A hátuk mögött gyermekek gubbasztanak a füstben, a félelemtől összekapaszkodva.*
2052. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-09-18 19:30:33
Üzenet elküldve: 2025-09-18 19:30:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – I. fejezet//
//Az első lángok//
*Nem láttak semmit? Menetelő haderő, zászlók? Ő úgy gondolja, hogy abból a haderőből pont eleget látott. Viszont van még valami, ami miatt a szellemek őt ide küldhették. Csak fogalma sincs mi lehet az. Grizák árulókról mondott szavainak igazat kell adnia. Nem valószínű, hogy ha két ork meg egy sötételf felbukkan itt akkor olyan könnyen megnyerik maguknak a parasztokat. A roham alatt csak komoran hallgat. Csatabárdját a vállán pihentetve halad hátul. Nem megy a harc elébe. Ahogy mondta ezek egyszerű parasztok. Nem is vár semmi ellenállást ahogy felmentőseregre se gondol. Ez nem az a történet. Grizák tekintetére Akaarush orkra jellemzően válaszol. Ha Zopal-t érdekelné akkor kifejtené, hogy ez felesleges pusztítás, amit sereg nem engedhet meg magának, de ezek állatok. Ez a kép csak megerősíti magában ezt a véleményt.*
//Az első lángok//
*Nem láttak semmit? Menetelő haderő, zászlók? Ő úgy gondolja, hogy abból a haderőből pont eleget látott. Viszont van még valami, ami miatt a szellemek őt ide küldhették. Csak fogalma sincs mi lehet az. Grizák árulókról mondott szavainak igazat kell adnia. Nem valószínű, hogy ha két ork meg egy sötételf felbukkan itt akkor olyan könnyen megnyerik maguknak a parasztokat. A roham alatt csak komoran hallgat. Csatabárdját a vállán pihentetve halad hátul. Nem megy a harc elébe. Ahogy mondta ezek egyszerű parasztok. Nem is vár semmi ellenállást ahogy felmentőseregre se gondol. Ez nem az a történet. Grizák tekintetére Akaarush orkra jellemzően válaszol. Ha Zopal-t érdekelné akkor kifejtené, hogy ez felesleges pusztítás, amit sereg nem engedhet meg magának, de ezek állatok. Ez a kép csak megerősíti magában ezt a véleményt.*
2051. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-09-18 16:26:32
Üzenet elküldve: 2025-09-18 16:26:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – I. fejezet//
//Az első lángok//
*Ahogy arra számított, az orkok inkább a támadás mellett maradnak. Merész cselekedet, nem hibáztatja őket. A csapat tagjai nekirohannak az eseményeknek. Meglepetésére nem találkoznak ellenállással. Mármint felszerelt őrökkel. A falu lakosai próbálnak védekezni a képzett orkok ellen.
~Bolondok.~
Morogja magában, majd ő is fegyvert húz. Csatabárdjával a kezében, a támadók hátában marad. Hagyja, hogy a többiek hagy élvezzék a mészárlást. Elégedett mosoly kúszik az arcára, ahogy azt látja, hogy az orkok kardélre, lándzsaélre, bármilyen fegyverélre hányják a parasztokat. Úgy nézi őket, mint apa a gyermekeit, akik épp jól játszadoznak. Hátramaradásának egyik célja, hogy figyeljen. Figyeljen ha jobban képzett katonák érkeznének. Ez eddig nem történt meg. Közben azért ő is kiveszi részét a mókából. Habár ezek a képzetlen parasztok nem okoznak különösebb problémát. Egy fiatalabb legény próbál rárontani vasvillával. A csatabárdja könnyedén elbánik vele, így megszerezve a csata első gyilkosságát. Rá sem néz a fiúra, ahogy az eldől. Csatabárdja könnyen hasította át a fiú húsát.
A csata nagy részében inkább egy esetleges ellentámadásra figyel. Még szerez pár trófeát, azok közül, akik nem voltak elég okosak, hogy eldobják fegyvereiket. A csapat végül a főtéren gyülekezik a foglyokkal.*
-Kötözzétek meg őket! Aki ellenáll azt habozás nélkül vágjátok le!
*Utasít néhány orkot ork nyelven. Közben egy hangos sikításra lesz figyelmes és Grizák akciójára. Erről egy újabb ötlete támad.*
-Gyújtsátok fel a falut! Azzal a házzal kezdjétek.
*Mutat oda, ahová néhány ember bezárkózott.*
-Ha bezárják magukat, akkor kifüstöljük őket, vagy pedig bent égnek.
*Nem kell sok, hogy egy fáklyát szerezzenek. Az íjászoknak kiadja a parancsot, hogy lőjék a tetőszerkezetet. Az könnyebben fog lángra kapni. Innentől már csak a bent lévőktől függ, hogy mit cselekszenek.
Akaaruush továbbra is készenlétben áll. Még mindig Arthenior beavatkozására számít.*
//Az első lángok//
*Ahogy arra számított, az orkok inkább a támadás mellett maradnak. Merész cselekedet, nem hibáztatja őket. A csapat tagjai nekirohannak az eseményeknek. Meglepetésére nem találkoznak ellenállással. Mármint felszerelt őrökkel. A falu lakosai próbálnak védekezni a képzett orkok ellen.
~Bolondok.~
Morogja magában, majd ő is fegyvert húz. Csatabárdjával a kezében, a támadók hátában marad. Hagyja, hogy a többiek hagy élvezzék a mészárlást. Elégedett mosoly kúszik az arcára, ahogy azt látja, hogy az orkok kardélre, lándzsaélre, bármilyen fegyverélre hányják a parasztokat. Úgy nézi őket, mint apa a gyermekeit, akik épp jól játszadoznak. Hátramaradásának egyik célja, hogy figyeljen. Figyeljen ha jobban képzett katonák érkeznének. Ez eddig nem történt meg. Közben azért ő is kiveszi részét a mókából. Habár ezek a képzetlen parasztok nem okoznak különösebb problémát. Egy fiatalabb legény próbál rárontani vasvillával. A csatabárdja könnyedén elbánik vele, így megszerezve a csata első gyilkosságát. Rá sem néz a fiúra, ahogy az eldől. Csatabárdja könnyen hasította át a fiú húsát.
A csata nagy részében inkább egy esetleges ellentámadásra figyel. Még szerez pár trófeát, azok közül, akik nem voltak elég okosak, hogy eldobják fegyvereiket. A csapat végül a főtéren gyülekezik a foglyokkal.*
-Kötözzétek meg őket! Aki ellenáll azt habozás nélkül vágjátok le!
*Utasít néhány orkot ork nyelven. Közben egy hangos sikításra lesz figyelmes és Grizák akciójára. Erről egy újabb ötlete támad.*
-Gyújtsátok fel a falut! Azzal a házzal kezdjétek.
*Mutat oda, ahová néhány ember bezárkózott.*
-Ha bezárják magukat, akkor kifüstöljük őket, vagy pedig bent égnek.
*Nem kell sok, hogy egy fáklyát szerezzenek. Az íjászoknak kiadja a parancsot, hogy lőjék a tetőszerkezetet. Az könnyebben fog lángra kapni. Innentől már csak a bent lévőktől függ, hogy mit cselekszenek.
Akaaruush továbbra is készenlétben áll. Még mindig Arthenior beavatkozására számít.*
2050. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-09-18 14:33:31
Üzenet elküldve: 2025-09-18 14:33:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió – I. fejezet//
//Az első lángok//
-Még nem láttatok semmit. Hosszú sorokban menetelő haderők, zászlók tengere... De majd meglátjátok. *Dohogja még Grizák Zopálnak, mielőtt lehasalnának a domboldalon.
Akaaruush szavaira Grizák felvihog.*
-Látszik, hogy nem e földről származol. Előbb húzzák vasra az árulóid ezek a népek, semmint, hogy hinnének nekik.
*Az apró termetű ork nagyot bólint a felé intézett szavakra, majd utasításokat röffent a mögöttük kushadó társaság felé. Hamar fel is tápászkodik hét közülük. Szablyát, lándzsát, pajzsot húznak, láthatóan nincs bennük túl sok félsz. Egy-egy korty orkpálinka még legurul, mielőtt öles léptekkel iramodnának meg a domboldalon a falu irányába.
Hosszú másodpercek telnek el, mire a kaszát fenő egyének felegyenesednek, s zavartan tekintenek a feléjük rohamozó orkok irányába. Azok nem ordítoznak, nem fenyegetőznek, s tán ez a legvérfagyasztóbb benne. Hamar hangos kiabálás és ajtócsapkódás veszi kezdetét.
Két alak előbb kaszát és kapát ragadva állapodik meg az orkokkal szemben. Egy testesebb ork a kaszát szorongató férfi felé hajítja lándzsáját, ami a korosodó paraszt gyomrába fúródik. Míg ő a földre görnyed, a kapát szorongató társa futásnak ered az ellenkező irányba.*
-ORKOK! ITT VANNAK! *A felkészületlen falucska teljesen felbolydul. Vannak, akik a holmijukat mentik, míg mások igyekeznek bezárkózni. Grizák közben a többieket is rohamra készíti, s látszólag ők sem akarnak kimaradni a jóból. Alig telik el néhány perc, az orkok ablakokat törnek, ajtókat zúznak be. Az asszonyokat hajuknál fogva cibálják ki az utcára, míg bárkit, ki ellenszegül, kardélre hánynak. Az ellenszegülést pedig széles skálán mérik. A Zopal és Akaaruush mellett ácsorgó Grizák fenemód jól szórakozik, miközben szemrevételezhetik, miképp tépi ki az egyik ork szablyáját egy fiatal legényből.
Néhány ork a főtérre tereli a fegyvertelen, ártalmatlanabb népeket; asszonyokat és gyerekeket.*
-Haladjál, mert felzabállak! *Vihogja a közös nyelvet törve egy szabdalt arcú fajtársuk, miközben egy leányt lököd maga előtt. Közülük sem mindnek kegyelmeznek; valahonnan a közelből éles, női sikoly hallatszik.
Grizák mellettük egy zárt ajtóra próbál rá vállával. Alighanem bezárkóztak mögé. Fejével biccent Akaaruush és Zopal irányába, miközben két lépést hátrál; itt az ideje maguknak is kardot rántaniuk.*
//Az első lángok//
-Még nem láttatok semmit. Hosszú sorokban menetelő haderők, zászlók tengere... De majd meglátjátok. *Dohogja még Grizák Zopálnak, mielőtt lehasalnának a domboldalon.
Akaaruush szavaira Grizák felvihog.*
-Látszik, hogy nem e földről származol. Előbb húzzák vasra az árulóid ezek a népek, semmint, hogy hinnének nekik.
*Az apró termetű ork nagyot bólint a felé intézett szavakra, majd utasításokat röffent a mögöttük kushadó társaság felé. Hamar fel is tápászkodik hét közülük. Szablyát, lándzsát, pajzsot húznak, láthatóan nincs bennük túl sok félsz. Egy-egy korty orkpálinka még legurul, mielőtt öles léptekkel iramodnának meg a domboldalon a falu irányába.
Hosszú másodpercek telnek el, mire a kaszát fenő egyének felegyenesednek, s zavartan tekintenek a feléjük rohamozó orkok irányába. Azok nem ordítoznak, nem fenyegetőznek, s tán ez a legvérfagyasztóbb benne. Hamar hangos kiabálás és ajtócsapkódás veszi kezdetét.
Két alak előbb kaszát és kapát ragadva állapodik meg az orkokkal szemben. Egy testesebb ork a kaszát szorongató férfi felé hajítja lándzsáját, ami a korosodó paraszt gyomrába fúródik. Míg ő a földre görnyed, a kapát szorongató társa futásnak ered az ellenkező irányba.*
-ORKOK! ITT VANNAK! *A felkészületlen falucska teljesen felbolydul. Vannak, akik a holmijukat mentik, míg mások igyekeznek bezárkózni. Grizák közben a többieket is rohamra készíti, s látszólag ők sem akarnak kimaradni a jóból. Alig telik el néhány perc, az orkok ablakokat törnek, ajtókat zúznak be. Az asszonyokat hajuknál fogva cibálják ki az utcára, míg bárkit, ki ellenszegül, kardélre hánynak. Az ellenszegülést pedig széles skálán mérik. A Zopal és Akaaruush mellett ácsorgó Grizák fenemód jól szórakozik, miközben szemrevételezhetik, miképp tépi ki az egyik ork szablyáját egy fiatal legényből.
Néhány ork a főtérre tereli a fegyvertelen, ártalmatlanabb népeket; asszonyokat és gyerekeket.*
-Haladjál, mert felzabállak! *Vihogja a közös nyelvet törve egy szabdalt arcú fajtársuk, miközben egy leányt lököd maga előtt. Közülük sem mindnek kegyelmeznek; valahonnan a közelből éles, női sikoly hallatszik.
Grizák mellettük egy zárt ajtóra próbál rá vállával. Alighanem bezárkóztak mögé. Fejével biccent Akaaruush és Zopal irányába, miközben két lépést hátrál; itt az ideje maguknak is kardot rántaniuk.*
2049. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-09-17 10:55:06
Üzenet elküldve: 2025-09-17 10:55:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Szénfekete//
*Zavarja a szemét a házból kilépve a rétet elöntő fény. Hunyorogva mered a szemközti fák vonalára, szótlanul hallgatva a válaszul kapott szavakat. Hogy a nő a korláton szinte átbukva figyeli a macskát meg sem lepi, meg sem szólja. Halkan koppan a térdének a vödör széle, hullámokat vetve csapódik vissza az oldaláról a benne lévő víz. Nem rezdül akkor sem, amikor a másik elengedve a pillantásával a fekete macska alakját felé fordul. Egyedül a szemöldöke húzódik összébb; rosszkedvű fintor árnya fut át a vonásokon, s ül meg a szemében a hallottakra. Hatok. Lehajtva a fejét nyúl a másik kezével is a vödörért, s lendíti ki belőle a vizet a terasz előtti fűre.*
- Mh.
*Morran halkan, választalanul indulva a kút irányába.
Meleg a bőrét érő nap fénye, ahogy kilép a terasz árnyékából, kifakítja a színeket. Bogarak zümmögnek, apró szöcskék ugranak félre a lába alól. Még nincs dél, de megállni látszik a levegő, egyedül a fák alól húz a hűvös szél. A kő káva mellé ejti a kezéből a vedret, lerúgva magáról a favágáshoz felvett csizmákat. Meleg az is. Mezítláb, oda sem figyelve akasztja a láncra a bádogvödröt, s engedi le a kút mélyére.
Hideg a víz, átveszi a fém edény; jólesik a bőrén a magára öntött cseppek hűvöse. Mossa le egészen. Lehajtva a fejét vár egy pillanatig, mielőtt újabb adag vízért engedné a vödröt. Hogy a hosszúéletű mit tart mosdásnak, nem is érdekli.
Egyik kezében a sokadjára telimert vödörrel, a másikban a száruknál összefogott sötét csizmákkal indul vissza a kunyhó felé. Ki kéne pucolni azokat is, mégis csak az ajtó mellé kerülnek, miközben fellép a terasz árnyékos fájára. A szabad levegőn hamar megszárad a bőre, egyedül a hajából csöpög még a víz, ahogy felegyenesedve, a teli vedret továbbra is a kezében tartva a hosszúéletű alakjára tekint.*
- Itt maradsz addig?
*Kérdezi nyugodtan. Nem engednek az egykedvű vonások sem a nap melege, sem a kútvíz hidege után. A kérdés mögött ha van is bármi egy egyszerű pragmatikus gondolatnál, nem derül ki. Ha a fontosabb minták úgy lehet ma el is készülnek, de valóban hatokról van szó, akkor azonban nem ártana tudnia, mit tervez a hosszúéletű.*
*Zavarja a szemét a házból kilépve a rétet elöntő fény. Hunyorogva mered a szemközti fák vonalára, szótlanul hallgatva a válaszul kapott szavakat. Hogy a nő a korláton szinte átbukva figyeli a macskát meg sem lepi, meg sem szólja. Halkan koppan a térdének a vödör széle, hullámokat vetve csapódik vissza az oldaláról a benne lévő víz. Nem rezdül akkor sem, amikor a másik elengedve a pillantásával a fekete macska alakját felé fordul. Egyedül a szemöldöke húzódik összébb; rosszkedvű fintor árnya fut át a vonásokon, s ül meg a szemében a hallottakra. Hatok. Lehajtva a fejét nyúl a másik kezével is a vödörért, s lendíti ki belőle a vizet a terasz előtti fűre.*
- Mh.
*Morran halkan, választalanul indulva a kút irányába.
Meleg a bőrét érő nap fénye, ahogy kilép a terasz árnyékából, kifakítja a színeket. Bogarak zümmögnek, apró szöcskék ugranak félre a lába alól. Még nincs dél, de megállni látszik a levegő, egyedül a fák alól húz a hűvös szél. A kő káva mellé ejti a kezéből a vedret, lerúgva magáról a favágáshoz felvett csizmákat. Meleg az is. Mezítláb, oda sem figyelve akasztja a láncra a bádogvödröt, s engedi le a kút mélyére.
Hideg a víz, átveszi a fém edény; jólesik a bőrén a magára öntött cseppek hűvöse. Mossa le egészen. Lehajtva a fejét vár egy pillanatig, mielőtt újabb adag vízért engedné a vödröt. Hogy a hosszúéletű mit tart mosdásnak, nem is érdekli.
Egyik kezében a sokadjára telimert vödörrel, a másikban a száruknál összefogott sötét csizmákkal indul vissza a kunyhó felé. Ki kéne pucolni azokat is, mégis csak az ajtó mellé kerülnek, miközben fellép a terasz árnyékos fájára. A szabad levegőn hamar megszárad a bőre, egyedül a hajából csöpög még a víz, ahogy felegyenesedve, a teli vedret továbbra is a kezében tartva a hosszúéletű alakjára tekint.*
- Itt maradsz addig?
*Kérdezi nyugodtan. Nem engednek az egykedvű vonások sem a nap melege, sem a kútvíz hidege után. A kérdés mögött ha van is bármi egy egyszerű pragmatikus gondolatnál, nem derül ki. Ha a fontosabb minták úgy lehet ma el is készülnek, de valóban hatokról van szó, akkor azonban nem ártana tudnia, mit tervez a hosszúéletű.*
2048. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-09-17 08:15:36
Üzenet elküldve: 2025-09-17 08:15:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – I. fejezet//
//Az első lángok//
*A fűtenger takarásában közelítik meg a falut. A dombocska tetejéről és a füvek takarásában jó a rálátásuk. Ahogy a többiek úgy ő is hasra veti magát. Bajt szimatol. Társai tudják, hogy melyik községet támadja meg a légió. Idejük volt arra, hogy riasszák Miniort. Túl nagy a csend számára. Grizák javaslatára elhúzza a száját. Ő ezen a két lehetőségen kívül mást is lát. A legszívesebben ketté szedné a csapatot, az egyik támadásra készülne, míg a másik belopózna. Vagy akár másik célpontot is kereshetnének. A kérdés, hogy az orkoknak mennyi kedvük lenne oda is kutyagolni. Őszintén neki sincs sok kedve. Azért a lehetőséget fenntartja.*
-Az áruló fattyak miatt lehet számítanak ránk. Én azt mondanám, hogy kerüljük ki ezt a falut és menjünk északra. Ott még lenni kell egy másik falunak, amely az első prédánk lehet.
*Arra számít, hogy ez nem fogja sem Grizák, sem a többiek tetszését elnyerni, de azért csak megosztja velük. Ha belemennek, akkor egy készületlen települést támadhatnak meg, persze nem nagy dicsőséggel. Ellenben itt, nagyobb lehetőség van arra, hogy csatában bizonyítsák magukat, így arra számít, hogy itt maradnak. Erre a forgatókönyvre is akad egy terve.*
-Mi lenne, ha egy kisebb 6-7 fős csapat támadna, a többiek meg csendben közelítenének. A támadó csapat, ha nem ütközik ellenállásba, akkor mi is támadhatunk, ha meg van ott bármilyen védelem, akkor visszavonulnak felénk, mi meg meglepjük a védőket? Próbáljuk meg így.
*Ha a maradás mellett döntenek, akkor ő ezt a stratégiát követné és fogja is követni. Hátra fordul az orkokhoz, hogy hét jelentkezőt keressen, akik a támadók között lesznek.*
-Az íjászok mindenféleképpen maradjanak hátra.
*Amint megvan a hét jelentkező, akkor a maradókat, akiket ha jó számolt akkor nyolcan vannak, két négy fős csoportra osztja, hogy ha visszavonulnának a támadók, akkor közre tudják fogni a védőket. Grizákot és Zopalt is a visszamaradók mellé parancsolja, ahogy saját magát is itt marad. Az ő csoportjába tartozik Zopal, Grizák, meg egy íjász. Innentől kezdve, akkor elindulhat a támadás.*
//Az első lángok//
*A fűtenger takarásában közelítik meg a falut. A dombocska tetejéről és a füvek takarásában jó a rálátásuk. Ahogy a többiek úgy ő is hasra veti magát. Bajt szimatol. Társai tudják, hogy melyik községet támadja meg a légió. Idejük volt arra, hogy riasszák Miniort. Túl nagy a csend számára. Grizák javaslatára elhúzza a száját. Ő ezen a két lehetőségen kívül mást is lát. A legszívesebben ketté szedné a csapatot, az egyik támadásra készülne, míg a másik belopózna. Vagy akár másik célpontot is kereshetnének. A kérdés, hogy az orkoknak mennyi kedvük lenne oda is kutyagolni. Őszintén neki sincs sok kedve. Azért a lehetőséget fenntartja.*
-Az áruló fattyak miatt lehet számítanak ránk. Én azt mondanám, hogy kerüljük ki ezt a falut és menjünk északra. Ott még lenni kell egy másik falunak, amely az első prédánk lehet.
*Arra számít, hogy ez nem fogja sem Grizák, sem a többiek tetszését elnyerni, de azért csak megosztja velük. Ha belemennek, akkor egy készületlen települést támadhatnak meg, persze nem nagy dicsőséggel. Ellenben itt, nagyobb lehetőség van arra, hogy csatában bizonyítsák magukat, így arra számít, hogy itt maradnak. Erre a forgatókönyvre is akad egy terve.*
-Mi lenne, ha egy kisebb 6-7 fős csapat támadna, a többiek meg csendben közelítenének. A támadó csapat, ha nem ütközik ellenállásba, akkor mi is támadhatunk, ha meg van ott bármilyen védelem, akkor visszavonulnak felénk, mi meg meglepjük a védőket? Próbáljuk meg így.
*Ha a maradás mellett döntenek, akkor ő ezt a stratégiát követné és fogja is követni. Hátra fordul az orkokhoz, hogy hét jelentkezőt keressen, akik a támadók között lesznek.*
-Az íjászok mindenféleképpen maradjanak hátra.
*Amint megvan a hét jelentkező, akkor a maradókat, akiket ha jó számolt akkor nyolcan vannak, két négy fős csoportra osztja, hogy ha visszavonulnának a támadók, akkor közre tudják fogni a védőket. Grizákot és Zopalt is a visszamaradók mellé parancsolja, ahogy saját magát is itt marad. Az ő csoportjába tartozik Zopal, Grizák, meg egy íjász. Innentől kezdve, akkor elindulhat a támadás.*
2047. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-09-16 21:35:19
Üzenet elküldve: 2025-09-16 21:35:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* Vannak emberek, akiknek látszólag minden összejön. Megszületnek, gondos szülők mellett felnőnek, megtalálják szerelmüket, meg aztán férjüket, feleségüket is, összeházasodnak, sikeresek lesznek szakmájukban, gyerekeik lesznek, majd azok is felnőnek és életük végén elégedetten néznek vissza a megtett útra, még ha útközben voltak is bukkanók.
Yvon nem ezek közé az emberek közé tartozik, bár mi tagadás, édesanyjától megkapta az összes szeretet a világon. Az is igaz, hogy még mindig fiatal, így (remélhetőleg) nem a célvonalból néz ma vissza az eddig megtett évekre. Hosszú évek állnak még előtte, viszont ahogy most visszatekint, úgy érzi, minden, amit eddig tett teljességgel haszontalan volt. Ott áll Szántáshát határában és bosszúsan tekint vissza a falura, ahol az utóbbi egy-másfél évet töltötte. Sárkánya mellette ácsorog, őt kevésbé viselte meg az elmúlt pár év, csak még erősebb és még szebb lett a szőre. Yvonon mindössze annyi változás történt, hogy bajsza már egész karakteressé nőtt, ruhái pedig elnyűtté váltak. Persze ennyi idő alatt nem mentek tönkre, de itt-ott foltozva lettek. Ahogy mondani szokás, egy év a szántóföldön felér öt évvel a városban.
No, de mi is történt pontosan Yvonnal, mióta oly' lelkesen maga mögött hagyta a várost, hogy a kikötőben beteljesítse végzetét és minden idők legnagyobb kereskedőjévé nője ki magát? A rövid válasz a fiatal férfi előtörténetének ismeretében nem is annyira meglepő: egy nő. Már megint. Történt ugyanis, hogy Yvon Rëtkarakh gyanútlanul bekopogott Szántáshát egyik ajtaján, hogy éjjelre szállást kapjon. Kapott is, de még milyet! Yvon úriember, így a részletekről természetesen nem beszélne senkinek, de az olvasóknak megsúgom az igazságot. A házban, ahol megszállt nem volt túl sok ágy, így a sors úgy hozta, hogy a ház urának lányával, Brumgilda kisasszonnyal töltötte az éjszakát. Meg aztán még egyet, még kettőt, még hármat… Mire észbe kapott, eltelt két hat, ők pedig kívülről-belülről megismerték egymást. Sokáig örültek egymás társaságának, mígnem egy napon a szomszéd faluból származó Brauwich kisasszony is elkezdte élvezni Yvon társaságát. Így ment ez ez nagyjából egy évig, persze Brumgilda kisasszony és Brauwich kisasszony nem tudtak egymásról, hiszen Yvonnak mindig fontos üzleti ügyei akadtak a szomszéd faluban, érthető volt hát, hogy néhány napot itt, néhány napot amott töltött.
Azonban valami váratlan dolog történt. Illetve nem annyira váratlan, csak Yvon nem gondolta volna, hogy az ilyen vele is megtörténhet: lebukott. Brumgilda kisasszony egyik barátnéja – aki úgy-ahogy ismerte Brauwich kisasszonyt is – leplezte le a dolgot és számolt be Brumgilda kisasszonynak Yvon szeretőjéről. A férfi ígéretet tett, hogy soha többet nem látogatja meg a másik faluban élő nőt és örökké hűséges lesz Brumgildához, hiszen mindig is csak őt szerette igazán. Egy ideig tartotta is magát ehhez. Még egy darabig együtt éltek, békében, boldogságban, de aztán jött a hír a szomszéd faluból, hogy Brauwich kisasszony gyermeket vár. Yvon erre persze még annyira sem számított, mint arra, hogy egyszer le fog bukni. Összetört két szívet, ő maga pedig úgy döntött, nem akar még több bonyodalmat okozni, így azt teszi, amit minden felelős, felnőtt férfi tenne ebben az esetben: összeszedte a holmijait és elment.
Most pedig hát ott áll Szántáshát határában, és már nem is emlékszik igazán, mihez akart kezdeni az életével, mielőtt a nők fogságába került. Az elmúlt években nem élt nagy lábon, mindig ott evett, ahol enni adtak neki. Dolgozott egy keveset itt-ott, de az éppen csak, hogy elég volt arra, hogy ne haljon éhen. Nagyot sóhajt és elindul a kikötő felé. Úgy tervezi, hogy sosem jön vissza, legfeljebb majd küld némi pénzt, egy Rëtkarakh nevű gyereknek, ha már híres kereskedő lesz. De ebben sem biztos. Ő sem kapott soha zsebpénzt az apjától, mégis felnőtt valahogy. Sárkány sebesen száguld délre. *
Yvon nem ezek közé az emberek közé tartozik, bár mi tagadás, édesanyjától megkapta az összes szeretet a világon. Az is igaz, hogy még mindig fiatal, így (remélhetőleg) nem a célvonalból néz ma vissza az eddig megtett évekre. Hosszú évek állnak még előtte, viszont ahogy most visszatekint, úgy érzi, minden, amit eddig tett teljességgel haszontalan volt. Ott áll Szántáshát határában és bosszúsan tekint vissza a falura, ahol az utóbbi egy-másfél évet töltötte. Sárkánya mellette ácsorog, őt kevésbé viselte meg az elmúlt pár év, csak még erősebb és még szebb lett a szőre. Yvonon mindössze annyi változás történt, hogy bajsza már egész karakteressé nőtt, ruhái pedig elnyűtté váltak. Persze ennyi idő alatt nem mentek tönkre, de itt-ott foltozva lettek. Ahogy mondani szokás, egy év a szántóföldön felér öt évvel a városban.
No, de mi is történt pontosan Yvonnal, mióta oly' lelkesen maga mögött hagyta a várost, hogy a kikötőben beteljesítse végzetét és minden idők legnagyobb kereskedőjévé nője ki magát? A rövid válasz a fiatal férfi előtörténetének ismeretében nem is annyira meglepő: egy nő. Már megint. Történt ugyanis, hogy Yvon Rëtkarakh gyanútlanul bekopogott Szántáshát egyik ajtaján, hogy éjjelre szállást kapjon. Kapott is, de még milyet! Yvon úriember, így a részletekről természetesen nem beszélne senkinek, de az olvasóknak megsúgom az igazságot. A házban, ahol megszállt nem volt túl sok ágy, így a sors úgy hozta, hogy a ház urának lányával, Brumgilda kisasszonnyal töltötte az éjszakát. Meg aztán még egyet, még kettőt, még hármat… Mire észbe kapott, eltelt két hat, ők pedig kívülről-belülről megismerték egymást. Sokáig örültek egymás társaságának, mígnem egy napon a szomszéd faluból származó Brauwich kisasszony is elkezdte élvezni Yvon társaságát. Így ment ez ez nagyjából egy évig, persze Brumgilda kisasszony és Brauwich kisasszony nem tudtak egymásról, hiszen Yvonnak mindig fontos üzleti ügyei akadtak a szomszéd faluban, érthető volt hát, hogy néhány napot itt, néhány napot amott töltött.
Azonban valami váratlan dolog történt. Illetve nem annyira váratlan, csak Yvon nem gondolta volna, hogy az ilyen vele is megtörténhet: lebukott. Brumgilda kisasszony egyik barátnéja – aki úgy-ahogy ismerte Brauwich kisasszonyt is – leplezte le a dolgot és számolt be Brumgilda kisasszonynak Yvon szeretőjéről. A férfi ígéretet tett, hogy soha többet nem látogatja meg a másik faluban élő nőt és örökké hűséges lesz Brumgildához, hiszen mindig is csak őt szerette igazán. Egy ideig tartotta is magát ehhez. Még egy darabig együtt éltek, békében, boldogságban, de aztán jött a hír a szomszéd faluból, hogy Brauwich kisasszony gyermeket vár. Yvon erre persze még annyira sem számított, mint arra, hogy egyszer le fog bukni. Összetört két szívet, ő maga pedig úgy döntött, nem akar még több bonyodalmat okozni, így azt teszi, amit minden felelős, felnőtt férfi tenne ebben az esetben: összeszedte a holmijait és elment.
Most pedig hát ott áll Szántáshát határában, és már nem is emlékszik igazán, mihez akart kezdeni az életével, mielőtt a nők fogságába került. Az elmúlt években nem élt nagy lábon, mindig ott evett, ahol enni adtak neki. Dolgozott egy keveset itt-ott, de az éppen csak, hogy elég volt arra, hogy ne haljon éhen. Nagyot sóhajt és elindul a kikötő felé. Úgy tervezi, hogy sosem jön vissza, legfeljebb majd küld némi pénzt, egy Rëtkarakh nevű gyereknek, ha már híres kereskedő lesz. De ebben sem biztos. Ő sem kapott soha zsebpénzt az apjától, mégis felnőtt valahogy. Sárkány sebesen száguld délre. *
2046. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-09-16 21:30:47
Üzenet elküldve: 2025-09-16 21:30:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – I. fejezet//
//Az első lángok//
*Csatlakozik a csapathoz. Kérdésére rövid választ kap, de ért belőle mindent.*
-Nem tartott soká.
*Közli egykedvűen. Persze van vezér akit szó nélkül követnek akár a tűzbe is, de úgy néz ki a heves vérű nem tartozik ezek közé. Zopal nem tudja mi történhetett. Mióta ismerhették egymást arról sincs fogalma, de úgy néz ki megunták követni a vezetőjüket. Ami, nem hiszi, hogy az ő bűnük. Az ezt követő csendet Grizák töri meg, amire ő válaszol. A fajtárs következő szavaira elhúzza a száját. Lehetne nevezni egyszerű talpas mentalitásnak is. De ha a hódító is hasonlóképp gondolkozik akkor nem fogja többre vinni, mint a dicső elődje akinek a példáját követni szeretné. Az egykori törzsfő nem tudja miért vezették őt ide a szellemek. Megérkeznek a falu határába ahol amennyire a páncélja engedi Zopal is igyekszik csendesnek és észrevétlennek lenni. Grizák szavaira most ő nem szól semmit. Egykedvően Akaaruush-ra néz.*
~Bemegyünk, leöljük, aki ellenáll, felgyújtunk amit tudunk, majd elmondjuk a lemészároltaknak a hódító üzenetét. Biztos messzire megy majd a hír.~
//Az első lángok//
*Csatlakozik a csapathoz. Kérdésére rövid választ kap, de ért belőle mindent.*
-Nem tartott soká.
*Közli egykedvűen. Persze van vezér akit szó nélkül követnek akár a tűzbe is, de úgy néz ki a heves vérű nem tartozik ezek közé. Zopal nem tudja mi történhetett. Mióta ismerhették egymást arról sincs fogalma, de úgy néz ki megunták követni a vezetőjüket. Ami, nem hiszi, hogy az ő bűnük. Az ezt követő csendet Grizák töri meg, amire ő válaszol. A fajtárs következő szavaira elhúzza a száját. Lehetne nevezni egyszerű talpas mentalitásnak is. De ha a hódító is hasonlóképp gondolkozik akkor nem fogja többre vinni, mint a dicső elődje akinek a példáját követni szeretné. Az egykori törzsfő nem tudja miért vezették őt ide a szellemek. Megérkeznek a falu határába ahol amennyire a páncélja engedi Zopal is igyekszik csendesnek és észrevétlennek lenni. Grizák szavaira most ő nem szól semmit. Egykedvően Akaaruush-ra néz.*
~Bemegyünk, leöljük, aki ellenáll, felgyújtunk amit tudunk, majd elmondjuk a lemészároltaknak a hódító üzenetét. Biztos messzire megy majd a hír.~
2045. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-09-14 21:57:39
Üzenet elküldve: 2025-09-14 21:57:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Kikötőbe//
*Egyelőre csak feltételezései lehetnek arról, Nelira vajon milyen tudás birtokában is van. Hiába forgatja csavaros kis agyában a "kiteljesedés" szót, csak nem tudja megfejteni a dolgot. Jobbnak látja nem forszírozni, nehogy ostobának tűnjön, így csak szimplán bólint a hallottakra.*
-Maradjunk annyiban, hogy miben nem jeleskedem! *Feleli sejtelmesen, szürke tekintetét a lány finom vonásain legeltetve. Nem is ereszti bő lére mondandóját, mert Nelira közben ijedten belekarol.*
-Ki elől bujkálsz ennyire? A barátod elől? *Elvigyorodik. Nem gondol sokat mögé, főleg azért, mert a lány közben szekeret fog.
Biccent a bakon ülő férfi felé, s el kell ismernie, hogy Nelira ügyesnek bizonyul. Mármint ha neki lenne szekere, minden zokszó nélkül venné fel, efelől nincs kétsége. Ő maga is felkászálódik a lány után, mit sem törődve vele, hogy az arcon libbenti szőke hajzuhatagával. Gondolatai ugyanis még akörül a látvány körül járnak, amivel Nelira egyébként újdonsült kocsisukat illette elsősorban. Eddig csak sejtése volt, de most már szinte bizonyos benne, hogy a lány kurtizán. Elvégre a bakon ülő kocsis határozottan kellemetlen küllemű, a lánynak még sem esik nehezére tetszelegni előtte. Nem ő az első ilyen a Tavernában, így abban sem lát semmi meglepőt, hogy Relael felfogadta. Alissäna határozottan kifizetődő befektetésnek bizonyult.
A szekerük az üres ládákkal valóban a Kikötő felé tart. Hogy Nelira húzza magával a szerencsét, vagy csak szimplán ilyen napjuk van, végső soron mindegy.*
-Egy idióta volt. *Hagyja helyben az Agint illető kérdést. Nem kedvelte a férfiút, s ezt most, hogy meghalt, már nem is kell véka alá rejtenie.*
-Mindig a végzetét kergette. *Vállat von. Egy ideig nem is szólal meg újra, ott, a szekéren zötykölődve nézegeti az útjukat szegélyező lankákat és a távoli falucskák építményeit.*
-Tudod, nem csak a kardom forgatom jól. *Egy pillanatra belső zsebébe kúszik keze, hogy megragadja az ott lapuló, vörös, csipkés alsóneműt. Az első gondolata az lett volna, hogy majd elbüszkélkedik hőn áhított hazugságával, miszerint Relael szeretője. Hisz ott lapul belső zsebében a bizonyíték. Ugyanakkor most, hogy belegondol, egyrészt nem szeretné, hogy Nelira szája eljárjon, s ismét magára haragítsa a nemest, másrészt a szóban forgó alsónemű igen csak használt, de nem pont rendeltetésének megfelelően. A lány így csupán a pillanatra felbukkanó, vörös ruhaanyagot szúrhatja ki, mielőtt ismét eltűnne.
Megtámaszkodik maga mögött, tekintete pedig elkalandozik Nelira teste felé. Hatok óta szomorú ágyéka kellemes bizsergéssel adja tudtára tetszését.*
-Nem említetted a neved még. *Pillant most a smaragdszín szempárba.*
*Egyelőre csak feltételezései lehetnek arról, Nelira vajon milyen tudás birtokában is van. Hiába forgatja csavaros kis agyában a "kiteljesedés" szót, csak nem tudja megfejteni a dolgot. Jobbnak látja nem forszírozni, nehogy ostobának tűnjön, így csak szimplán bólint a hallottakra.*
-Maradjunk annyiban, hogy miben nem jeleskedem! *Feleli sejtelmesen, szürke tekintetét a lány finom vonásain legeltetve. Nem is ereszti bő lére mondandóját, mert Nelira közben ijedten belekarol.*
-Ki elől bujkálsz ennyire? A barátod elől? *Elvigyorodik. Nem gondol sokat mögé, főleg azért, mert a lány közben szekeret fog.
Biccent a bakon ülő férfi felé, s el kell ismernie, hogy Nelira ügyesnek bizonyul. Mármint ha neki lenne szekere, minden zokszó nélkül venné fel, efelől nincs kétsége. Ő maga is felkászálódik a lány után, mit sem törődve vele, hogy az arcon libbenti szőke hajzuhatagával. Gondolatai ugyanis még akörül a látvány körül járnak, amivel Nelira egyébként újdonsült kocsisukat illette elsősorban. Eddig csak sejtése volt, de most már szinte bizonyos benne, hogy a lány kurtizán. Elvégre a bakon ülő kocsis határozottan kellemetlen küllemű, a lánynak még sem esik nehezére tetszelegni előtte. Nem ő az első ilyen a Tavernában, így abban sem lát semmi meglepőt, hogy Relael felfogadta. Alissäna határozottan kifizetődő befektetésnek bizonyult.
A szekerük az üres ládákkal valóban a Kikötő felé tart. Hogy Nelira húzza magával a szerencsét, vagy csak szimplán ilyen napjuk van, végső soron mindegy.*
-Egy idióta volt. *Hagyja helyben az Agint illető kérdést. Nem kedvelte a férfiút, s ezt most, hogy meghalt, már nem is kell véka alá rejtenie.*
-Mindig a végzetét kergette. *Vállat von. Egy ideig nem is szólal meg újra, ott, a szekéren zötykölődve nézegeti az útjukat szegélyező lankákat és a távoli falucskák építményeit.*
-Tudod, nem csak a kardom forgatom jól. *Egy pillanatra belső zsebébe kúszik keze, hogy megragadja az ott lapuló, vörös, csipkés alsóneműt. Az első gondolata az lett volna, hogy majd elbüszkélkedik hőn áhított hazugságával, miszerint Relael szeretője. Hisz ott lapul belső zsebében a bizonyíték. Ugyanakkor most, hogy belegondol, egyrészt nem szeretné, hogy Nelira szája eljárjon, s ismét magára haragítsa a nemest, másrészt a szóban forgó alsónemű igen csak használt, de nem pont rendeltetésének megfelelően. A lány így csupán a pillanatra felbukkanó, vörös ruhaanyagot szúrhatja ki, mielőtt ismét eltűnne.
Megtámaszkodik maga mögött, tekintete pedig elkalandozik Nelira teste felé. Hatok óta szomorú ágyéka kellemes bizsergéssel adja tudtára tetszését.*
-Nem említetted a neved még. *Pillant most a smaragdszín szempárba.*
2044. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-09-14 20:14:17
Üzenet elküldve: 2025-09-14 20:14:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Kikötőbe//
*Kihívó mozdulatai teljességgel természetesek, ha férfiak vannak a közelében, hiszen mindent azzal ér el, hogy ácsingóznak érte. Most is úgy küldi Haldrian felé az akaratlan jeleket, mintha tetszene neki a fiú, pedig nem érinti meg túlzottan. Gondolataiban még mindig a hegyesfülű nő foglalja el a méltó helyet. *
- Értékesnek tartja a tudásom. *Újabb pillantás oldalra, miközben alsó ajkát finoman megharapja.* - Úgy gondolta, mellette kiteljesedhetnék.
*Ha nem is így hangzottak el a szavak, ő így értelmezte. Nem riad vissza a kétes teendőktől, s Relael jól méri fel az ilyesmit. Igazán hasznos nő tud lenni Nelira, ha hagyják szárnyalni és szabadon kevergetni a mérgeit, vagy éppen jótékony italait.*
- Tényleg? *Méregeti kissé a mellette lépdelőt. Mivel nem ismeri a helyi sajátosságokat, s senkit aki ott él, így azt sem tudhatja, hogy valótlant beszél a másik. Attól mert nem tűnik kardforgatónak, még esze lehet.*
- Mégis mivel érted el azt az előkelő helyet? Miben vagy olyan jó? *Végtére is jó személlyel költi el az útját, legalább elsőkézből hallhat arról, hogy mit szeret az elf. Ugyan nem kenyere megfelelni, de tetszik neki annyira, hogy bizonyos dolgokra hajlandó a kedvéért odafigyelni.
Egy ponton kissé megijed, amikor lát egy olyan forma alakot, akivel most nem kíván találkozni. Hirtelen süti le a szemét, majd karol bele Haldrianba, úgy húzva, hogy takarja őt. Aztán, mikor ráeszmél, hogy nem az volt, aki, csupán túl sokat foglalkozott elméje a nemrégiben történtekkel, felsóhajt és el is engedi. *
- Az ott jó lesz, nézd!
*Mutat egy szekér felé, amit messziről úgy tűnik, hogy egy egészen barátságos forma férfi hajt, na de közelebbről megnézve már nyel egyet a nő. Pont úgy fest, mint aki mellé nem szívesen ülne fel egyedül, na de itt a hős megmentője, s már épp eléggé kihúzta magát, s rá is igazított kebleire, hogy azok szembetűnőbbek legyenek. *
- Biztos voltam benne, hogy Eeyr meghallgat és küld valakit! *Intézi a lovashoz szavait, mintha nem is ő lenne. Édes mosolyra vált, s úgy lép közelebb az idegenhez, mikor az megáll.* - Merre tart jóuram? Tudja már rettentően fájnak a lábaim a hosszú úttól. *Most úgy simít lábán végig, hogy a markolat ne látszódjon ki, na de combjának fehér bőre megvillanjon.* - És még hol a vége. *Mondja fájdalmasan, de azért pont úgy dől előre, hogy megfelelő belátást biztosítson a diszkréten megmutatkozó dekoltázsából.
Nem is kell sokáig győzködni, ez a nap tényleg szerencsés. Válla felett pillant vissza Haldrianra, s úgy dobja ismét újra hátra a haját büszkén, hogy eltalálja annak arcát is. Még kacsint is egyet, s fel is pattanhatnak hátulra, néhány üres zöldségtároló doboz közé. Csak a maradék levélkék hirdetik, hogy mi is lehetett benne, de ez némileg nyugtatja, talán mégsem olyan szörnyű ember az.
Az úton persze csacsogós kedve van, hiszen igazán várakozással teli. Na de nem a sofőrt szórakoztatja, aki alig hallhatja őket, sokkal inkább a még fontosnak tűnő félvért.*
- Te voltál, akit szalajtott Relael a Vörös ügyében, mi? *Így már nem nehéz összerakni a képet.* - Szegényt tényleg fellógatták, jó hülye volt. Már csak arra léptem be a fogadóba, hogy metszi a torkot. Pont a világosszürke ruhámban voltam, még szerencse, hogy nem fröccsent rám a vér. *Hogy netán barátok voltak, nem tudhatja, de nem különösebben érdekli. Egészen kényelembe helyezi magát, s boldogan kémleli a tájat.*
*Kihívó mozdulatai teljességgel természetesek, ha férfiak vannak a közelében, hiszen mindent azzal ér el, hogy ácsingóznak érte. Most is úgy küldi Haldrian felé az akaratlan jeleket, mintha tetszene neki a fiú, pedig nem érinti meg túlzottan. Gondolataiban még mindig a hegyesfülű nő foglalja el a méltó helyet. *
- Értékesnek tartja a tudásom. *Újabb pillantás oldalra, miközben alsó ajkát finoman megharapja.* - Úgy gondolta, mellette kiteljesedhetnék.
*Ha nem is így hangzottak el a szavak, ő így értelmezte. Nem riad vissza a kétes teendőktől, s Relael jól méri fel az ilyesmit. Igazán hasznos nő tud lenni Nelira, ha hagyják szárnyalni és szabadon kevergetni a mérgeit, vagy éppen jótékony italait.*
- Tényleg? *Méregeti kissé a mellette lépdelőt. Mivel nem ismeri a helyi sajátosságokat, s senkit aki ott él, így azt sem tudhatja, hogy valótlant beszél a másik. Attól mert nem tűnik kardforgatónak, még esze lehet.*
- Mégis mivel érted el azt az előkelő helyet? Miben vagy olyan jó? *Végtére is jó személlyel költi el az útját, legalább elsőkézből hallhat arról, hogy mit szeret az elf. Ugyan nem kenyere megfelelni, de tetszik neki annyira, hogy bizonyos dolgokra hajlandó a kedvéért odafigyelni.
Egy ponton kissé megijed, amikor lát egy olyan forma alakot, akivel most nem kíván találkozni. Hirtelen süti le a szemét, majd karol bele Haldrianba, úgy húzva, hogy takarja őt. Aztán, mikor ráeszmél, hogy nem az volt, aki, csupán túl sokat foglalkozott elméje a nemrégiben történtekkel, felsóhajt és el is engedi. *
- Az ott jó lesz, nézd!
*Mutat egy szekér felé, amit messziről úgy tűnik, hogy egy egészen barátságos forma férfi hajt, na de közelebbről megnézve már nyel egyet a nő. Pont úgy fest, mint aki mellé nem szívesen ülne fel egyedül, na de itt a hős megmentője, s már épp eléggé kihúzta magát, s rá is igazított kebleire, hogy azok szembetűnőbbek legyenek. *
- Biztos voltam benne, hogy Eeyr meghallgat és küld valakit! *Intézi a lovashoz szavait, mintha nem is ő lenne. Édes mosolyra vált, s úgy lép közelebb az idegenhez, mikor az megáll.* - Merre tart jóuram? Tudja már rettentően fájnak a lábaim a hosszú úttól. *Most úgy simít lábán végig, hogy a markolat ne látszódjon ki, na de combjának fehér bőre megvillanjon.* - És még hol a vége. *Mondja fájdalmasan, de azért pont úgy dől előre, hogy megfelelő belátást biztosítson a diszkréten megmutatkozó dekoltázsából.
Nem is kell sokáig győzködni, ez a nap tényleg szerencsés. Válla felett pillant vissza Haldrianra, s úgy dobja ismét újra hátra a haját büszkén, hogy eltalálja annak arcát is. Még kacsint is egyet, s fel is pattanhatnak hátulra, néhány üres zöldségtároló doboz közé. Csak a maradék levélkék hirdetik, hogy mi is lehetett benne, de ez némileg nyugtatja, talán mégsem olyan szörnyű ember az.
Az úton persze csacsogós kedve van, hiszen igazán várakozással teli. Na de nem a sofőrt szórakoztatja, aki alig hallhatja őket, sokkal inkább a még fontosnak tűnő félvért.*
- Te voltál, akit szalajtott Relael a Vörös ügyében, mi? *Így már nem nehéz összerakni a képet.* - Szegényt tényleg fellógatták, jó hülye volt. Már csak arra léptem be a fogadóba, hogy metszi a torkot. Pont a világosszürke ruhámban voltam, még szerencse, hogy nem fröccsent rám a vér. *Hogy netán barátok voltak, nem tudhatja, de nem különösebben érdekli. Egészen kényelembe helyezi magát, s boldogan kémleli a tájat.*
2043. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-09-14 14:19:18
Üzenet elküldve: 2025-09-14 14:19:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió – I. fejezet//
//Az első lángok//
*A terep nehézkes, s hiába öltöztek könnyeden csupán bőrvértekbe, még az orkokból is kivált némi morgást a magas fű okozta kellemetlenség.
Zopal is csatlakozik eközben a menethez, s hamar fel is zárkózik a az elől haladókhoz.*
-Majd túrják az utánunk jövők. Vagy ha ők nem, hát a rabszolgáik. *Grizák halkan felvihog.*
-Ma parasztok, holnap harcosok. A Hódítónak oly mindegy, hogy nevezed őket.
*A napkorong már kibukkan a horizonton, mikor az erőltetett tempóban menetelő orkok elérik a Szántóföldeket. Grizák helyismerete pontosnak bizonyul; délről kerülik a földeket. Ahogy felcaplatnak egy lanka tetejére, Grizák felszisszen, majd hasra veti magát. Kezével int csak a mögötte haladóknak, hogy tegyenek ugyanígy. A lankás dombok alatt ugyanis Minior aprócska községe rajzolódik ki a kora reggeli, halovány ködből. Az orkok is lehasalnak, s teszik ezt igen jó szívvel. Legalább megpihenhetnek. Butykosokat ragadnak, hogy szomjukat oltsák, egyik-másik még arcába is töm valami harapnivalót, míg Grizák szót vált Akaaruushal és Zopallal.*
-Hamar megrohanhatjuk őket. Nem számítanak ezek semmire. De ha gondolod... *méretes kardját a hátán keresztülhúzott szíjhoz erősíti, s oldaláról hosszú tőrt csatol le.*
-Megközelíthetjük halkan is a falut. Némán.
*Szavait elsősorban Akaaruushoz intézi. Tekintete visszavándorol a takaros kis falvacskára. Néhány kéményből vékony füstcsík hullámzik lassan az ég felé. Két paraszt kaszáját feni épp egy közeli udvarban, egy asszony mellettük ludat kopaszt. Nem úgy tűnik, hogy túlzott ellenállásra számíthatnak.*
-Bemegyünk. Leöljük, aki ellenáll. Felgyújtjuk, amit lehet... Aztán beszélhetsz hozzájuk, ha akarsz. A Hódító üzenetét hordozzuk ugyanis.
*Vigyora vicsorba fordul. Láthatóan készen áll. Grizák hátrapillant válla felett, majd biccent a társaság felé. Azok fegyvereket ragadnak, a két íjász pedig nyilat illeszt az idegre.
A pároson, s elsősorban Akaaruushon múlik, hogyan közelítik meg a védtelennek tűnő falut.*
//Az első lángok//
*A terep nehézkes, s hiába öltöztek könnyeden csupán bőrvértekbe, még az orkokból is kivált némi morgást a magas fű okozta kellemetlenség.
Zopal is csatlakozik eközben a menethez, s hamar fel is zárkózik a az elől haladókhoz.*
-Majd túrják az utánunk jövők. Vagy ha ők nem, hát a rabszolgáik. *Grizák halkan felvihog.*
-Ma parasztok, holnap harcosok. A Hódítónak oly mindegy, hogy nevezed őket.
*A napkorong már kibukkan a horizonton, mikor az erőltetett tempóban menetelő orkok elérik a Szántóföldeket. Grizák helyismerete pontosnak bizonyul; délről kerülik a földeket. Ahogy felcaplatnak egy lanka tetejére, Grizák felszisszen, majd hasra veti magát. Kezével int csak a mögötte haladóknak, hogy tegyenek ugyanígy. A lankás dombok alatt ugyanis Minior aprócska községe rajzolódik ki a kora reggeli, halovány ködből. Az orkok is lehasalnak, s teszik ezt igen jó szívvel. Legalább megpihenhetnek. Butykosokat ragadnak, hogy szomjukat oltsák, egyik-másik még arcába is töm valami harapnivalót, míg Grizák szót vált Akaaruushal és Zopallal.*
-Hamar megrohanhatjuk őket. Nem számítanak ezek semmire. De ha gondolod... *méretes kardját a hátán keresztülhúzott szíjhoz erősíti, s oldaláról hosszú tőrt csatol le.*
-Megközelíthetjük halkan is a falut. Némán.
*Szavait elsősorban Akaaruushoz intézi. Tekintete visszavándorol a takaros kis falvacskára. Néhány kéményből vékony füstcsík hullámzik lassan az ég felé. Két paraszt kaszáját feni épp egy közeli udvarban, egy asszony mellettük ludat kopaszt. Nem úgy tűnik, hogy túlzott ellenállásra számíthatnak.*
-Bemegyünk. Leöljük, aki ellenáll. Felgyújtjuk, amit lehet... Aztán beszélhetsz hozzájuk, ha akarsz. A Hódító üzenetét hordozzuk ugyanis.
*Vigyora vicsorba fordul. Láthatóan készen áll. Grizák hátrapillant válla felett, majd biccent a társaság felé. Azok fegyvereket ragadnak, a két íjász pedig nyilat illeszt az idegre.
A pároson, s elsősorban Akaaruushon múlik, hogyan közelítik meg a védtelennek tűnő falut.*
2042. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-09-11 12:58:27
Üzenet elküldve: 2025-09-11 12:58:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Egy új nap, új lehetőségek. Lehetőségek, hogy pletykák és legendák után kutasson az ember, vagy éppen az ork. Neki indul hát a világnak, hátrahagyva Arthenior biztonságot nyújtó, nem létező, falait. A tájat aranyló termőföldek takarják, melyen a termények, mint a tenger, úgy hullámzanak a szélben. A szél tényleg erősebb mint másnap volt. Az ő hajába is belekap, kócolva az amúgy sem könnyen kezelhető haját. Legalább a varkocsai segítenek valamelyest rendben tartani loboncát. Badarság egyedül elindulni egy olyan veszélyes helyre mint a puszta, de ha igazak amit a népek a városban mondogatnak, akkor nem lesz egyedül. Ezen kívül mellette van jó és megbízható íja, meg buzogánya. Mitől is kellene félnie? Fiatal és ork magabiztossággal indul neki az ismeretlennek, hátra hagyva azt a bizonyosságot, amelyért mások ölnének.*
2041. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-09-08 07:38:48
Üzenet elküldve: 2025-09-08 07:38:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hívó szó//
//Zárás//
*Hagrar szíve örül, és egyben fájdalmasan sajog. Grimnar távozása ugyan nem szegi kedvét, de egy valamit megjegyez belőle. *
- Akárcsak a tomboló tűz! Ha ott van ahol kell, pusztít. De ha nincs itt az idő, elillan. De nekünk nem ilyenek kell lennünk! Mi vagyunk a parázs! A parázs amely felszítja a tüzet.
* Néz körbe a bajtársakon, majd úgy érzi felelősséggel tartozik nekik. És nem hagyhatja csak úgy elveszni őket mint legutóbbi csapatát.*
~ Ó Zirrah. Vajon hol lehetsz?~
* Mély lélegzetet vesz majd harcias hangnemben próbálja buzdítani újdonsült testvéreit.*
- Hallgassatok rám, Tharvorrak Marokh'Dar!
Nem szabad hagynunk, hogy a pusztítás démonai uralmat vegyenek felettünk. Az ork szív tüzes, de nem értelmetlenül lángoló. Mi nem a hamu gyermekei vagyunk. Mi a parázs vagyunk!
A parázs nem vakon perzsel, nem sodródik a széllel. A parázs őriz! Kitart, s ha kell, újra fellobbantja a lángot. Így kell élnünk! Ne engedjétek, hogy dühünk vakítson meg bennünket, mint egy őrjöngő vihar! A düh eléghet pillanatok alatt, de a parázs túléli az éjszakát, s reggelre erősebb lángot támaszt.
Harcoltunk, hogy új hazát szerezzünk. Véreink vére ömlött a földre, és nem azért, hogy démonok játékszerei legyünk. A pusztítás könnyű út. Ölni, égetni, pusztítani. De az igazi erő abban rejlik, ha építünk, ha megtartjuk egymást, ha nem engedjük, hogy szívünkben sötétség verjen tanyát.
Mi, a Tharvorrak Marokh'Dar, a Tűzdal klán!
A parázs őrzői vagyunk. Emlékezzetek erre! A parázs az, ami átvezet minket a hosszú éjjeleken, és amelyből új láng fakad, amikor eljön az ideje!
*Hagrar homlokán mély ráncok húzódnak, s arcán aggodalom ül ki, ahogy szemével követi a horizontot.*
- Egyre többen járják e vidéket. * Szól komoran, félig önmagának, félig a mellette állóknak.*
- Nem véletlenül sodródnak ide. Valamit akarnak. Ki kell derítenünk, mik a szándékaik, mielőtt késő lesz. Nem hagyhatjuk hogy a népünk vére a porba hulljon feleslegesen. Induljunk most! És derítsük ki, mi a szándékuk.
//Hívó szó//
//Zárás//
*Hagrar szíve örül, és egyben fájdalmasan sajog. Grimnar távozása ugyan nem szegi kedvét, de egy valamit megjegyez belőle. *
- Akárcsak a tomboló tűz! Ha ott van ahol kell, pusztít. De ha nincs itt az idő, elillan. De nekünk nem ilyenek kell lennünk! Mi vagyunk a parázs! A parázs amely felszítja a tüzet.
* Néz körbe a bajtársakon, majd úgy érzi felelősséggel tartozik nekik. És nem hagyhatja csak úgy elveszni őket mint legutóbbi csapatát.*
~ Ó Zirrah. Vajon hol lehetsz?~
* Mély lélegzetet vesz majd harcias hangnemben próbálja buzdítani újdonsült testvéreit.*
- Hallgassatok rám, Tharvorrak Marokh'Dar!
Nem szabad hagynunk, hogy a pusztítás démonai uralmat vegyenek felettünk. Az ork szív tüzes, de nem értelmetlenül lángoló. Mi nem a hamu gyermekei vagyunk. Mi a parázs vagyunk!
A parázs nem vakon perzsel, nem sodródik a széllel. A parázs őriz! Kitart, s ha kell, újra fellobbantja a lángot. Így kell élnünk! Ne engedjétek, hogy dühünk vakítson meg bennünket, mint egy őrjöngő vihar! A düh eléghet pillanatok alatt, de a parázs túléli az éjszakát, s reggelre erősebb lángot támaszt.
Harcoltunk, hogy új hazát szerezzünk. Véreink vére ömlött a földre, és nem azért, hogy démonok játékszerei legyünk. A pusztítás könnyű út. Ölni, égetni, pusztítani. De az igazi erő abban rejlik, ha építünk, ha megtartjuk egymást, ha nem engedjük, hogy szívünkben sötétség verjen tanyát.
Mi, a Tharvorrak Marokh'Dar, a Tűzdal klán!
A parázs őrzői vagyunk. Emlékezzetek erre! A parázs az, ami átvezet minket a hosszú éjjeleken, és amelyből új láng fakad, amikor eljön az ideje!
*Hagrar homlokán mély ráncok húzódnak, s arcán aggodalom ül ki, ahogy szemével követi a horizontot.*
- Egyre többen járják e vidéket. * Szól komoran, félig önmagának, félig a mellette állóknak.*
- Nem véletlenül sodródnak ide. Valamit akarnak. Ki kell derítenünk, mik a szándékaik, mielőtt késő lesz. Nem hagyhatjuk hogy a népünk vére a porba hulljon feleslegesen. Induljunk most! És derítsük ki, mi a szándékuk.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2315-2334