// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
* Tudja jól, hogy valamit mondania kellene Tanillának, de képtelen. Mégis miképp mondhatná azt szerelmének, hogy fontosabb nála a világ biztonsága, hogy ő, vagy akár leendő gyermeküknek nélkülözniük kellene őt? Egyszerűen a világ néhány nap alatt olyan változáson esett át, amelyet a lovag még nem tudott feldolgozni.
Két nappal ezelőtt még csak a városért kellett aggódnia, de most már van egy olyan személy, akit tiszta szívvel előrébb helyez a város biztonságánál, de ezt ő mégis miképp emészthetné meg?
A lovagot mély gondolatok rágják, ahogyan az új helyzet, egy teljesen más megvilágítást ad a világnak.
A nyeregbe felpattanva kezét nyújtja a lánynak, majd maga elé húzza. Ágas könnyedén lépked továbbra is, még ha ketten is ülnek a nyeregben. *
- Mutatni szeretnék valamit.
* Mondja, de az arcán már nem mosoly burjánzik, bár szíve továbbra is hevesen ver a lány melegségétől. Erősen magához szorítja, hogy ezzel is mutassa szeretetét. Nem tudja, hogy miképp mondhatná ki azt, amivel a lányt megnyugtathatná, ezért úgy dönt, hogy inkább megmutatja neki a feladatát.
Szótlanul halad a lóval, lassan ügetésbe vált, hogy gyorsabban oda érjenek, de Tanillát egy pillanatra sem engedi el. Magába szívja a hajának az illatát, a lágy ölelésének melegét, és csak remélni tudja, hogy a lány megérti majd. *
- Mindjárt ott vagyunk.
* Szólal meg a lovag, talán már fél órája lovagolnak mire megpillanthatja Sziritán falvát a páros. Ágast megállítva elkezd beszélni. *
- A folyó melletti Sziritánnál vagyunk. Ez a falu régen a kereskedelmi útvonalak alapját képezte. Nagyjából néhány százan lakta település, de mindig jól felszerelt volt, hisz az összes kereskedő itt haladt át, így mindig megálltak velük kereskedni, mielőtt Artheniorba eljutott volna. Természetesen ők is új árukkal kecsegtették a kereskedőket. A falvak nagy része innen szerezte meg a szükséges dolgokat. Most nézz rá.
* A szemük előtt a régen híres Sziritán falut pillanthatják meg, a víz talán még mindig oly csillogó mint régen volt, de a házak nagy része még mindig kiégve áll, ahogyan a hatalmas búzatárolók is ürességtől konganak, pedig az évi termés kifogástalan volt. Gyerekek a romos házak mellett próbálnak játszani, de tekintetükkel meglátják a fehér lovon ülő wargot Tanillával. *
- Anya! Anya! Itt van Nilevard!
* Kiált fel az egyik kislány, mire elkezdenek a lovag felé rohanni. Nilevard leszáll a nyeregből, majd segít Tanillának is, ha szeretne.
Féltérdre ereszkedik a lányok előtt, majd egy kis erszényt előhúz. Száz aranyat rejtő erszényt ad a fiatal szőke lány kezébe. *
- Ezt vidd édesanyádnak, és mond meg neki, hogy mindenkinek vegyen valami finomat, ha mentek a piacra.
* A lányok örömtelien mutogatják kőrbe a vastag kis erszényt, majd a lovag arcára ad a szőke kislány egy puszit. *
- Köszönjük!
* Az asszony az alatt riadtan pillant ki a házból, majd mikor meglátja, hogy a lovag az, megkönnyebbült tekintettel kezd el integetni neki. Nilevard csak egy mosoly keretében int a nő felé. *
- Tanilla mit gondolsz, csináltál elegendő desszertet?
A hozzászólás írója (Nilevard Demingen Sethvar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.10.24 21:43:28