Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 180 (3581. - 3600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4164-4183
3600. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-06-21 11:16:36
Üzenet elküldve: 2021-06-21 11:16:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Szájával o-t formáz, mikor a lány arról magyaráz, hogy az árvaházi dolgozók az árvák kárára dőzsölnek. Valószínűleg naiv lehet, de álmában sem hitte volna, hogy valaki árvákon nyerészkedik. Akart árvaházat alapítani, abban a házban, ahol gyermekéveit töltötte, a csőcselék lázadása alig hagyott nyomot az épületen, pár betört ablak és egy meszelés után birtokba is vehették volna az árvák. Az épület azóta leomlott, az alatta kivájt alagútrendszernek "hála". Ő is majdnem otthagyta a fogát, ha Cha'yss nem menti meg, akkor nem a kardszúrás ölte volna meg, hanem a ráomló törmelék. Ez a "kaland" jelentősen elvette a kedvét nemhogy az árvaháztól, de attól is, hogy egy ideig Artheniorba betegye a lábát. A Lilytől megtudott adalék pedig az utolsó szeg az Aenae által alapítandó árvaház koporsójába.*
- Nem, nem hiszem, hogy ez veszélyeztetné a szerencsétlen aranyhal életét.
*Lehet, hogy ott a hiba, hogy Aenae teljesen szkeptikus az olyan dolgokkal szemben, amik nem kézzelfoghatóak. Így az aranyhal is. A házuk kertjében volt egy tavacska, abban úszkáltak aranyhalak - amik véletlenül sem aranyszínűek -, szóval ő csak ilyenre tud gondolni, nem pedig a csodatévő fajtára.*
- Ez jó kívánság. Nagyon jó kívánság.
*Mosolya most szelíd, megértő, mert az ő kívánsága, még ha nem is mondja ki, de hasonló lenne. Persze ő nem azért akarná Yagnart visszakapni, mert bármi érzelmi szál fűzi hozzá, hanem abból a prózai okból, hogy akkor nem tapadna a férfi vére a kezéhez. Ez talán egyfajta érzelmi szál, de teljesen másfajta, mint ami az árvát fűzi a halott anyjához.*
- Hát ez itt még Artheniorhoz tartozik. Sziritán a romtemplommal. Kalácsfalva az egyik legnagyobb település, van ott piac, malom, minden, amit akarsz, az már thargföld.
*Szabad kezével mutogatja is az irányokat.*
- A folyón túl már a végképp thargföldön jársz. A helyiek, kedvesek, segítőkészek. A thargföldiek különösen, de őket jobban ismerem, szóval csak róluk tudok nyilatkozni.
*Például a szűkszavú pásztor, Trodd, őt Aenae kifejezetten kedveli, biztosan azért, mert szűkszavú, napokig ülhetnének egymás mellett egyetlen szó nélkül.*
- A folyó a nagyon fantáziadús, Nagy Erdőkerülő folyó nevet viseli, amarra van egy rév, meg gázló.
*Kagan ugyan kitalálta, hogy Aenae folyónak fogja nevezni, de szerencsére nem épült be ez az elnevezés a köztudatba, Aenae szeme legalábbis biztosan kisülne, ha valaki így emlegetné. Tény és való, hogy ő szokta, de csak froclizásból.*
*Szájával o-t formáz, mikor a lány arról magyaráz, hogy az árvaházi dolgozók az árvák kárára dőzsölnek. Valószínűleg naiv lehet, de álmában sem hitte volna, hogy valaki árvákon nyerészkedik. Akart árvaházat alapítani, abban a házban, ahol gyermekéveit töltötte, a csőcselék lázadása alig hagyott nyomot az épületen, pár betört ablak és egy meszelés után birtokba is vehették volna az árvák. Az épület azóta leomlott, az alatta kivájt alagútrendszernek "hála". Ő is majdnem otthagyta a fogát, ha Cha'yss nem menti meg, akkor nem a kardszúrás ölte volna meg, hanem a ráomló törmelék. Ez a "kaland" jelentősen elvette a kedvét nemhogy az árvaháztól, de attól is, hogy egy ideig Artheniorba betegye a lábát. A Lilytől megtudott adalék pedig az utolsó szeg az Aenae által alapítandó árvaház koporsójába.*
- Nem, nem hiszem, hogy ez veszélyeztetné a szerencsétlen aranyhal életét.
*Lehet, hogy ott a hiba, hogy Aenae teljesen szkeptikus az olyan dolgokkal szemben, amik nem kézzelfoghatóak. Így az aranyhal is. A házuk kertjében volt egy tavacska, abban úszkáltak aranyhalak - amik véletlenül sem aranyszínűek -, szóval ő csak ilyenre tud gondolni, nem pedig a csodatévő fajtára.*
- Ez jó kívánság. Nagyon jó kívánság.
*Mosolya most szelíd, megértő, mert az ő kívánsága, még ha nem is mondja ki, de hasonló lenne. Persze ő nem azért akarná Yagnart visszakapni, mert bármi érzelmi szál fűzi hozzá, hanem abból a prózai okból, hogy akkor nem tapadna a férfi vére a kezéhez. Ez talán egyfajta érzelmi szál, de teljesen másfajta, mint ami az árvát fűzi a halott anyjához.*
- Hát ez itt még Artheniorhoz tartozik. Sziritán a romtemplommal. Kalácsfalva az egyik legnagyobb település, van ott piac, malom, minden, amit akarsz, az már thargföld.
*Szabad kezével mutogatja is az irányokat.*
- A folyón túl már a végképp thargföldön jársz. A helyiek, kedvesek, segítőkészek. A thargföldiek különösen, de őket jobban ismerem, szóval csak róluk tudok nyilatkozni.
*Például a szűkszavú pásztor, Trodd, őt Aenae kifejezetten kedveli, biztosan azért, mert szűkszavú, napokig ülhetnének egymás mellett egyetlen szó nélkül.*
- A folyó a nagyon fantáziadús, Nagy Erdőkerülő folyó nevet viseli, amarra van egy rév, meg gázló.
*Kagan ugyan kitalálta, hogy Aenae folyónak fogja nevezni, de szerencsére nem épült be ez az elnevezés a köztudatba, Aenae szeme legalábbis biztosan kisülne, ha valaki így emlegetné. Tény és való, hogy ő szokta, de csak froclizásból.*
3599. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-06-20 22:58:27
Üzenet elküldve: 2021-06-20 22:58:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A jóslat nyoma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Oh, Nazron! Te, csak örülj annak, ha megnő a fenekem! Tudom én, hogy imádod fogdosni. Látom ma nagyon szeretsz piszkálni. Gonosz férfi! Mindketten tudjuk, hogy amikor először igazán megpillantottad az arcomat, leesett az állad. Te viszont büdös voltál és részeg, úgyhogy... Egészen okés lett a külsőd azóta. *Erai igencsak magabiztosan „osztja ki” párját, hiszen mégsem hagyhatja, hogy a másik nyerjen ő meg, csak hallgasson meggyengülve egy csóktól. Sokkalta inkább egy újabbat kezdeményez és még jól meg is harapja közben, mert szimplán ehhez támadt kedve. Nevető szemekkel pillant a másikra és nemsokára ismét játékba kell, majd kezdenie. Hogyan is tudja egy nő az ágyban tartani a hímjét a legkönnyebben? A válasz elég egyszerű. *
- Én arra gondoltam eljátszadozom a testeddel, de hát, ha ennyire kiakarsz kelni az ágyból... Nem muszáj, hogy úgy használjam a szám. *Bármi is lesz erre a valószínűleg igencsak meglepett férfi válasza, Erai bizony igazán komolyan gondolta ezeket a terveket. Még közel sem fáradt el, hiába fáj egy csöppnyit a teste. *
//Pár óra múlva//
*Histera éppen lelkesen meséli a párjának mennyi mindent tudna kezdeni az eléjük terülő hosszú kerttel és ki nem hagyja azt a történetet, amikor először mászott ezen a helyen fára, majd jól el is szakadt a ruhája, amikor hirtelen egy idős hölgy hangja szakítja őt félbe. *
- Milyen helyes pár! Mióta házasok? Látszik, ahogy egymásra néznek, hogy mennyire szerelmesek. Mégsem enyelegnek szégyentelenül, hála az égieknek! Én vagyok a szomszéd asszonyuk, keressenek meg bármikor, ha segítségre lenne szükségük. Tudja igazán örülök, hogy nem valami szentségtelen emberé ez a föld, aki házasság előtt már ágyba feküdt bárkivel is. Magukon igazán látszik, hogy erkölcsös emberek. *Látszik az asszony már megjelenésén is, hogy tipikus karót nyelt szipirtyó. A ruhája színtelen és a nyakában hatalmas kereszt lóg, feszes kontya fekete kendőbe csavart, arca rezzenéstelen, ha mégis ül rajta valami érzelem, az a rosszindulat. Minden szava pletykára éhes és hányingert keltően mézédes. Szerencsétlen Histera meg sem mer szólalni, mert ha Trimlendet csak fele annyira felbosszantja a banya, mint maga a lányt, akkor ott olyan szavak fognak elhangozni, hogy Erai még el is ájjul. Szemeivel próbálja kérlelni kedvesét, hogy hagyja rá a szavakat a nőre és búcsúzzanak el. *
//A jóslat nyoma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Oh, Nazron! Te, csak örülj annak, ha megnő a fenekem! Tudom én, hogy imádod fogdosni. Látom ma nagyon szeretsz piszkálni. Gonosz férfi! Mindketten tudjuk, hogy amikor először igazán megpillantottad az arcomat, leesett az állad. Te viszont büdös voltál és részeg, úgyhogy... Egészen okés lett a külsőd azóta. *Erai igencsak magabiztosan „osztja ki” párját, hiszen mégsem hagyhatja, hogy a másik nyerjen ő meg, csak hallgasson meggyengülve egy csóktól. Sokkalta inkább egy újabbat kezdeményez és még jól meg is harapja közben, mert szimplán ehhez támadt kedve. Nevető szemekkel pillant a másikra és nemsokára ismét játékba kell, majd kezdenie. Hogyan is tudja egy nő az ágyban tartani a hímjét a legkönnyebben? A válasz elég egyszerű. *
- Én arra gondoltam eljátszadozom a testeddel, de hát, ha ennyire kiakarsz kelni az ágyból... Nem muszáj, hogy úgy használjam a szám. *Bármi is lesz erre a valószínűleg igencsak meglepett férfi válasza, Erai bizony igazán komolyan gondolta ezeket a terveket. Még közel sem fáradt el, hiába fáj egy csöppnyit a teste. *
//Pár óra múlva//
*Histera éppen lelkesen meséli a párjának mennyi mindent tudna kezdeni az eléjük terülő hosszú kerttel és ki nem hagyja azt a történetet, amikor először mászott ezen a helyen fára, majd jól el is szakadt a ruhája, amikor hirtelen egy idős hölgy hangja szakítja őt félbe. *
- Milyen helyes pár! Mióta házasok? Látszik, ahogy egymásra néznek, hogy mennyire szerelmesek. Mégsem enyelegnek szégyentelenül, hála az égieknek! Én vagyok a szomszéd asszonyuk, keressenek meg bármikor, ha segítségre lenne szükségük. Tudja igazán örülök, hogy nem valami szentségtelen emberé ez a föld, aki házasság előtt már ágyba feküdt bárkivel is. Magukon igazán látszik, hogy erkölcsös emberek. *Látszik az asszony már megjelenésén is, hogy tipikus karót nyelt szipirtyó. A ruhája színtelen és a nyakában hatalmas kereszt lóg, feszes kontya fekete kendőbe csavart, arca rezzenéstelen, ha mégis ül rajta valami érzelem, az a rosszindulat. Minden szava pletykára éhes és hányingert keltően mézédes. Szerencsétlen Histera meg sem mer szólalni, mert ha Trimlendet csak fele annyira felbosszantja a banya, mint maga a lányt, akkor ott olyan szavak fognak elhangozni, hogy Erai még el is ájjul. Szemeivel próbálja kérlelni kedvesét, hogy hagyja rá a szavakat a nőre és búcsúzzanak el. *
3598. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-06-20 20:21:37
Üzenet elküldve: 2021-06-20 20:21:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni//
* Másnap késve ébred, de a mai nap nem vészes számára. A tegnapi után ennyi igazán bele is fér. Reggeli után vizet tesz oda főni. Ha már zubog, akkor mehet a dézsába. Amint ez megtörténik, már hozza is rá a hideg vizet. Egy olyan jó kellemes vizet készít, amibe bele rakhatja a szükséges mennyiségű sót meg ecetet. Mérőeszköze nincs ugyan, de nagyjából szemre azért ez megy. Na meg nem kell azt grammra pontosan kimérni. Na, ha az ecet meg a só már belekerült, akkor átkeveri és bele helyezi a bőrt. Az ő munkája most véget is ért itt. Időnként átkeveri és kész. Az átlag bőrökre három napot javasolt, így erre még ráhagy egyet. Amikor letelik a negyedik nap, akkor újra felküzdi egy vaskos ágra a nehéz bőrt. Hagyja rendesen kicsurogni belőle ezt a levet. Amikor már látszik, hogy ez megtörtént, akkor néhány tojás sárgájából és a Barna Gbolis olaj egy részéből masszát csinál, amihez egy kis langyos vizet ad. Ezzel aztán jól átkenegeti a bőrös oldalát a bőrnek. Most egy újabb pihenősebb időszak következik, amíg kiszárad a bőr.*
* Másnap késve ébred, de a mai nap nem vészes számára. A tegnapi után ennyi igazán bele is fér. Reggeli után vizet tesz oda főni. Ha már zubog, akkor mehet a dézsába. Amint ez megtörténik, már hozza is rá a hideg vizet. Egy olyan jó kellemes vizet készít, amibe bele rakhatja a szükséges mennyiségű sót meg ecetet. Mérőeszköze nincs ugyan, de nagyjából szemre azért ez megy. Na meg nem kell azt grammra pontosan kimérni. Na, ha az ecet meg a só már belekerült, akkor átkeveri és bele helyezi a bőrt. Az ő munkája most véget is ért itt. Időnként átkeveri és kész. Az átlag bőrökre három napot javasolt, így erre még ráhagy egyet. Amikor letelik a negyedik nap, akkor újra felküzdi egy vaskos ágra a nehéz bőrt. Hagyja rendesen kicsurogni belőle ezt a levet. Amikor már látszik, hogy ez megtörtént, akkor néhány tojás sárgájából és a Barna Gbolis olaj egy részéből masszát csinál, amihez egy kis langyos vizet ad. Ezzel aztán jól átkenegeti a bőrös oldalát a bőrnek. Most egy újabb pihenősebb időszak következik, amíg kiszárad a bőr.*
3597. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-06-20 12:35:24
Üzenet elküldve: 2021-06-20 12:35:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Épp az erős túlzás és pironkodó férfiak miatt lenne vicces a dolog. Ennél megfelelőbb eszköz talán nincs is, ha a meghökkentésük a cél. De a félvér viccnek szánta, így nem fog erősködni, hogy ez bizony jó ötlet. A téma lezárása érdekében, csupán ennyit fűz hozzá:* -Értem.
*Az árvaházi emlékeket is igyekszik rövidre fogni, hisz bármennyire is hihetetlen, nem azok voltak eddigi élete legszebb évei. Sokat elárulhatna róla, hogy azok lezárta után, csupán egy év telt el. Az sem díszes pompában. Azért mindennek van jó és rossz oldala is. Például a konyhán töltött idő és Rokion megismerése is a mérleg szebbik oldalára kerültek. Mégis csak a távozását követő időben érezte igazán szabadnak magát. Bármennyire is nyomorúságos az életvitele, azt ő teremtette elő. Lényegében a semmiből. Ez pedig változzon jó, vagy rossz irányba, szintén az ő felelőssége lesz.*
-Tudod, egy intézmény konyhájában dolgozni eléggé bennfentes dolog. A személyzet néha jobban dőzsöl, mint akiknek szánják az ételt. *Így kerülhettek Lily asztalára olyan fogások, amiknek még a létezéséről sem tudhatott a többi bentlakó. Az aranyhalas kérdésre kapott válasz hatására pimaszul elmosolyodik. Ami végre a szemén is látszik. Az első érzelemnyilvántítása, ami az egész arcára kihat. Hogy a sejtelmes csillogás jót, vagy rosszat jelent, nézőpont kérdése. Mindenesetre épp a halacsak sorsának örül. Mindenki vonja le a számára megfelelő következtetést! Mielőtt újra megszólalna, még visszaül a modellpózba. Ám a kárörvendő mosoly nem szűnik meg.*
-Szegény halacska! *Sóhajt fel, minden színészi tehetségét latbavéve.* -Csak a kívánságok választják el a serpenyőtől. Ha negvonod tőle, akár te magad is kizsigerelheted. Hisz mindig kifogják szerencsétlent. *Ölti ki a nyelvét kacsintva. Viszont, ha már Aenae elárulta, a lány is úgy érzi, hogy el kell mondania, mit is kívánna.*
-Én talán anyámat kérném vissza a kis házzal az erdőben. Akkor is, ha ez már kettőnek számít. A harmadikat pedig eltenném vész esetére. *Letséges, hogy furcsán hat Lily vágya. Hiszen kívánhatna vagyont, akár hatalmat is. Rengeteg szép ruhát, óriási birtokot szolgákkal, meg ahogy kell. Ám ő sosem álmodott ilyenekről. Ennek az is lehet az oka, hogy sosem érezte az ízüket. Viszont az űrt, a legfőbb okát amiért úgy véli, ő különbözik a legtöbb szerzettől, egész életében érezte. Egy viszonylag normális gyermekkor és a feltétel nélküli szeretet, nem beszélve egy mintás példaképről, teljesen más irányba terelte volna az életét. Néhány pillanattal később, ismét a tájba mélyesztett tekintettel
szólal meg.*
-Ha megkérlek, mesélsz kicsit a környékről? Mire számíthatok, ha arra megyek tovább amerre indultam? Milyen falvak, vagy erdők jönnek majd szembe? Esetleg folyó, vagy tó van a közelben? És kiknek a törvényeit leszek kénytelen betartani?
*Épp az erős túlzás és pironkodó férfiak miatt lenne vicces a dolog. Ennél megfelelőbb eszköz talán nincs is, ha a meghökkentésük a cél. De a félvér viccnek szánta, így nem fog erősködni, hogy ez bizony jó ötlet. A téma lezárása érdekében, csupán ennyit fűz hozzá:* -Értem.
*Az árvaházi emlékeket is igyekszik rövidre fogni, hisz bármennyire is hihetetlen, nem azok voltak eddigi élete legszebb évei. Sokat elárulhatna róla, hogy azok lezárta után, csupán egy év telt el. Az sem díszes pompában. Azért mindennek van jó és rossz oldala is. Például a konyhán töltött idő és Rokion megismerése is a mérleg szebbik oldalára kerültek. Mégis csak a távozását követő időben érezte igazán szabadnak magát. Bármennyire is nyomorúságos az életvitele, azt ő teremtette elő. Lényegében a semmiből. Ez pedig változzon jó, vagy rossz irányba, szintén az ő felelőssége lesz.*
-Tudod, egy intézmény konyhájában dolgozni eléggé bennfentes dolog. A személyzet néha jobban dőzsöl, mint akiknek szánják az ételt. *Így kerülhettek Lily asztalára olyan fogások, amiknek még a létezéséről sem tudhatott a többi bentlakó. Az aranyhalas kérdésre kapott válasz hatására pimaszul elmosolyodik. Ami végre a szemén is látszik. Az első érzelemnyilvántítása, ami az egész arcára kihat. Hogy a sejtelmes csillogás jót, vagy rosszat jelent, nézőpont kérdése. Mindenesetre épp a halacsak sorsának örül. Mindenki vonja le a számára megfelelő következtetést! Mielőtt újra megszólalna, még visszaül a modellpózba. Ám a kárörvendő mosoly nem szűnik meg.*
-Szegény halacska! *Sóhajt fel, minden színészi tehetségét latbavéve.* -Csak a kívánságok választják el a serpenyőtől. Ha negvonod tőle, akár te magad is kizsigerelheted. Hisz mindig kifogják szerencsétlent. *Ölti ki a nyelvét kacsintva. Viszont, ha már Aenae elárulta, a lány is úgy érzi, hogy el kell mondania, mit is kívánna.*
-Én talán anyámat kérném vissza a kis házzal az erdőben. Akkor is, ha ez már kettőnek számít. A harmadikat pedig eltenném vész esetére. *Letséges, hogy furcsán hat Lily vágya. Hiszen kívánhatna vagyont, akár hatalmat is. Rengeteg szép ruhát, óriási birtokot szolgákkal, meg ahogy kell. Ám ő sosem álmodott ilyenekről. Ennek az is lehet az oka, hogy sosem érezte az ízüket. Viszont az űrt, a legfőbb okát amiért úgy véli, ő különbözik a legtöbb szerzettől, egész életében érezte. Egy viszonylag normális gyermekkor és a feltétel nélküli szeretet, nem beszélve egy mintás példaképről, teljesen más irányba terelte volna az életét. Néhány pillanattal később, ismét a tájba mélyesztett tekintettel
szólal meg.*
-Ha megkérlek, mesélsz kicsit a környékről? Mire számíthatok, ha arra megyek tovább amerre indultam? Milyen falvak, vagy erdők jönnek majd szembe? Esetleg folyó, vagy tó van a közelben? És kiknek a törvényeit leszek kénytelen betartani?
3596. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-06-19 12:53:20
Üzenet elküldve: 2021-06-19 12:53:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Óóó.
*A félreértés miatt ugyan kicsit zavarba jön, de aztán elvigyorodik. Meglehetősen gonoszul. Ezt a szituációt még neki is nehezére esik elképzelni, pedig meglehetősen élénk a fantáziája.*
- Azt hiszem, hogy ez már túlvan a barátságukon. Mert amúgy barátok.
*Legalábbis állítólag, Aenae úgy vette észre, hogy a viszony - legalábbis az ő társaságában - meglehetősen visszafogott, hűvös. Persze Aenae érti, hogy a férfiak közti barátság nem engedi meg azt, hogy összebújva, kézen fogva susogjanak egymás fülébe, de ettől még furcsának találja őket. De tényleg lehet, hogy csak az ő személyének szól ez a hűvösség, Aenae ugyanis biztos benne, hogy Denjaar tudja - de legalábbis sejti -, hogy Cha'ysszal szeretők. Meglehet, hogy helyteleníti a kettejük kapcsolatát és ez okoz némi feszültséget a két férfi között. Bár az is egy valószínű magyarázat, hogy Denjaar tényleg ennyire rideg, mindennel és mindenkivel és ennek semmi köze hozzá, vagy a Cha'ysszal való viszonyához.
Aenae ugyan nem sokat tud az árvaházakról, de ezt furcsállja, meggyőződése volt, hogy ott csak tengődnek a szerencsétlen gyerekek, esetleg dolgoztatják őket, bányában, cserzőműhelyben, hasonló helyeken, majd mikor elérnek egy bizonyos kort, akkor kirakják őket, hogy a továbbiakban boldoguljanak úgy, ahogy tudnak. Éhezést és szenvedést vizionált, nem túrót, meg csokoládét.*
- Elhiszem.
*Már csak azért is, mert a konyha neki nem terepe, bárkinek elhisz bármit. Az árvaházi léttel kapcsolatos vadromantikus képzelgéseiről meg nem számol be, elraktározza őket saját magának.*
- Hát, nem tudom...
*Illetve tudja. Azt kívánná, hogy bár Yagnar okosabb lett volna, bár ne kényszerítette volna bele abba a helyzetbe, aminek az lett a vége, hogy a férfi saját fokosával zúzta be a koponyáját.*
- Azt kívánnám, hogy ne kelljen többet kívánságokat teljesíteni.
*Mondja végül haloványan elmosolyodva. Szerencsétlen hal, biztos mindig mindenki piszkálja a hülyébbél hülyébb kívánságaikkal.*
- Óóó.
*A félreértés miatt ugyan kicsit zavarba jön, de aztán elvigyorodik. Meglehetősen gonoszul. Ezt a szituációt még neki is nehezére esik elképzelni, pedig meglehetősen élénk a fantáziája.*
- Azt hiszem, hogy ez már túlvan a barátságukon. Mert amúgy barátok.
*Legalábbis állítólag, Aenae úgy vette észre, hogy a viszony - legalábbis az ő társaságában - meglehetősen visszafogott, hűvös. Persze Aenae érti, hogy a férfiak közti barátság nem engedi meg azt, hogy összebújva, kézen fogva susogjanak egymás fülébe, de ettől még furcsának találja őket. De tényleg lehet, hogy csak az ő személyének szól ez a hűvösség, Aenae ugyanis biztos benne, hogy Denjaar tudja - de legalábbis sejti -, hogy Cha'ysszal szeretők. Meglehet, hogy helyteleníti a kettejük kapcsolatát és ez okoz némi feszültséget a két férfi között. Bár az is egy valószínű magyarázat, hogy Denjaar tényleg ennyire rideg, mindennel és mindenkivel és ennek semmi köze hozzá, vagy a Cha'ysszal való viszonyához.
Aenae ugyan nem sokat tud az árvaházakról, de ezt furcsállja, meggyőződése volt, hogy ott csak tengődnek a szerencsétlen gyerekek, esetleg dolgoztatják őket, bányában, cserzőműhelyben, hasonló helyeken, majd mikor elérnek egy bizonyos kort, akkor kirakják őket, hogy a továbbiakban boldoguljanak úgy, ahogy tudnak. Éhezést és szenvedést vizionált, nem túrót, meg csokoládét.*
- Elhiszem.
*Már csak azért is, mert a konyha neki nem terepe, bárkinek elhisz bármit. Az árvaházi léttel kapcsolatos vadromantikus képzelgéseiről meg nem számol be, elraktározza őket saját magának.*
- Hát, nem tudom...
*Illetve tudja. Azt kívánná, hogy bár Yagnar okosabb lett volna, bár ne kényszerítette volna bele abba a helyzetbe, aminek az lett a vége, hogy a férfi saját fokosával zúzta be a koponyáját.*
- Azt kívánnám, hogy ne kelljen többet kívánságokat teljesíteni.
*Mondja végül haloványan elmosolyodva. Szerencsétlen hal, biztos mindig mindenki piszkálja a hülyébbél hülyébb kívánságaikkal.*
3595. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-06-18 15:12:38
Üzenet elküldve: 2021-06-18 15:12:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni//
* Végre megérkezik ide a művelt területek peremére. A folyó vonalát követi, amíg nem talál egy kellően fás, kellően nyugodt részt. Na nem mintha bujkálna, de nem is azért van itt, hogy állandóan minden jöttment őt zargassa. Na most, hogy megvan a táborhely lepakol mindent a hátasokról és kiköti őket itt a füves részre, hadd egyenek végre. Mindent előkészít, hogy minden kéznél legyen majd, amikor szüksége lesz majd rá. Ez meg a táborhely kialakítása el is viszi a mai napját már. Este tüzet gyújt és jól megfüstöli magát, hogy a vérszívókat távol tartsa magától. Így csak még büdösebb lesz, de kit zavar ez itt mindentől távol? Másnap korán kell, hogy végre nekilásson a munkálatoknak. Így az első nap nem sok dolga van, csak annyi, hogy beáztassa a nagy bőrt. A só ami eddig tartósította, most már feleslegessé vált. Jöhet hát a nagy dézsa, amibe belefekteti és jól meghordja vízzel, hogy ellepje. Jól átgyúrja, hogy érje az a víz mindenütt rendesen. Az időt ugyan nem tudja mérni, de körülbelül olyan háromóránként átkavargatja, gyúrogatja. A fölösleges időben pedig felfedezi a környéket. Hamar eltelik a nap ezzel. Korán le is fekszik, mert holnap korán fog kelni. Sok lesz a dolga. Reggel korán az üstben vizet tesz fel főni. Addig amíg ez fő, ő szépen az áztató vizet kiborítja. A bőrt pedig kiakasztja egy fára. Amikor már elég forró a víz, akkor az üstből a dézsába önti azt. Erre pedig hord egy kicsi hideg folyóvizet, hogy olyan jó kellemes legyen. Szívesen beleülne ő maga is, de most mást kell csinálnia. Bele teszi a vizest bőrt és egy szappannal elkezdi szépen kimosni. Nem egyszerű ez a munka. Nehéz a bőr és ügyelnie kell, hogy mindenütt szép tiszta legyen. Időközben egy újabb vizet is odatesz melegedni, mert a mosás után le kell öblíteni a szappant majd. Ha befejezte a mosást, akkor megint kiemeli azt a mocskosul nehéz bőrt és felkínlódja a faágra. Kiönti a vizet és beletölti a forrót, majd megint hord bele hideget, mint korábban. Aztán vissza bele a bőr. Fáradságos munka, de nincs aki segítsen neki. Az a férfi, akit múltkor megbízott lelépet. A barbárral nem értett szót, így hát muszáj egyedül elvégeznie ezt. Így hát újabb dögönyözés következik. Ezután meg egy jó adag pihenés, ha leöntötte alóla a levet. Amikor újra neki feszül, akkor megint csak felrakja egy faágra, de úgy, hogy a szőrős részén feküdjön. Most pedig jöhet az istenkáromlás. Le ugyanis kaparni a maradék húsréteget egy éles eszközzel. Erre pedig mi más lehetne jobb, mint a kicsi és könnyű wegtoreni mesterkard. Valószínűleg az egy kezén megtudná számolni, hogy a történelem folyamán hányszor történt ilyen. Na mindegy neki kezd hát. Ez nem feltétlenül nehéz, inkább babrás munka, hogy szépen megfossza a vékony rétegtől a a bőrt. Szerencséje, hogy vastag anyagon dolgozhat, így nem kell attól félnie, hogy kárt tesz benne. Egy nyúlbőrrel már másabb lenne a helyzet. A folyamat eltart késő éjszakáig, mert, ha egyszer elkezdte, akkor muszáj befejeznie. Még csak nem is vacsorázik, hanem eldől, mint egy zsák kimerülten. Sokáig alszik reggel, mielőtt felkelne. Még jó, hogy a húsból, amit lerakott a Kalmár pincéjében, hozott egy adagot, mert így nem szükséges állandóan élelem után kajtatnia.*
* Végre megérkezik ide a művelt területek peremére. A folyó vonalát követi, amíg nem talál egy kellően fás, kellően nyugodt részt. Na nem mintha bujkálna, de nem is azért van itt, hogy állandóan minden jöttment őt zargassa. Na most, hogy megvan a táborhely lepakol mindent a hátasokról és kiköti őket itt a füves részre, hadd egyenek végre. Mindent előkészít, hogy minden kéznél legyen majd, amikor szüksége lesz majd rá. Ez meg a táborhely kialakítása el is viszi a mai napját már. Este tüzet gyújt és jól megfüstöli magát, hogy a vérszívókat távol tartsa magától. Így csak még büdösebb lesz, de kit zavar ez itt mindentől távol? Másnap korán kell, hogy végre nekilásson a munkálatoknak. Így az első nap nem sok dolga van, csak annyi, hogy beáztassa a nagy bőrt. A só ami eddig tartósította, most már feleslegessé vált. Jöhet hát a nagy dézsa, amibe belefekteti és jól meghordja vízzel, hogy ellepje. Jól átgyúrja, hogy érje az a víz mindenütt rendesen. Az időt ugyan nem tudja mérni, de körülbelül olyan háromóránként átkavargatja, gyúrogatja. A fölösleges időben pedig felfedezi a környéket. Hamar eltelik a nap ezzel. Korán le is fekszik, mert holnap korán fog kelni. Sok lesz a dolga. Reggel korán az üstben vizet tesz fel főni. Addig amíg ez fő, ő szépen az áztató vizet kiborítja. A bőrt pedig kiakasztja egy fára. Amikor már elég forró a víz, akkor az üstből a dézsába önti azt. Erre pedig hord egy kicsi hideg folyóvizet, hogy olyan jó kellemes legyen. Szívesen beleülne ő maga is, de most mást kell csinálnia. Bele teszi a vizest bőrt és egy szappannal elkezdi szépen kimosni. Nem egyszerű ez a munka. Nehéz a bőr és ügyelnie kell, hogy mindenütt szép tiszta legyen. Időközben egy újabb vizet is odatesz melegedni, mert a mosás után le kell öblíteni a szappant majd. Ha befejezte a mosást, akkor megint kiemeli azt a mocskosul nehéz bőrt és felkínlódja a faágra. Kiönti a vizet és beletölti a forrót, majd megint hord bele hideget, mint korábban. Aztán vissza bele a bőr. Fáradságos munka, de nincs aki segítsen neki. Az a férfi, akit múltkor megbízott lelépet. A barbárral nem értett szót, így hát muszáj egyedül elvégeznie ezt. Így hát újabb dögönyözés következik. Ezután meg egy jó adag pihenés, ha leöntötte alóla a levet. Amikor újra neki feszül, akkor megint csak felrakja egy faágra, de úgy, hogy a szőrős részén feküdjön. Most pedig jöhet az istenkáromlás. Le ugyanis kaparni a maradék húsréteget egy éles eszközzel. Erre pedig mi más lehetne jobb, mint a kicsi és könnyű wegtoreni mesterkard. Valószínűleg az egy kezén megtudná számolni, hogy a történelem folyamán hányszor történt ilyen. Na mindegy neki kezd hát. Ez nem feltétlenül nehéz, inkább babrás munka, hogy szépen megfossza a vékony rétegtől a a bőrt. Szerencséje, hogy vastag anyagon dolgozhat, így nem kell attól félnie, hogy kárt tesz benne. Egy nyúlbőrrel már másabb lenne a helyzet. A folyamat eltart késő éjszakáig, mert, ha egyszer elkezdte, akkor muszáj befejeznie. Még csak nem is vacsorázik, hanem eldől, mint egy zsák kimerülten. Sokáig alszik reggel, mielőtt felkelne. Még jó, hogy a húsból, amit lerakott a Kalmár pincéjében, hozott egy adagot, mert így nem szükséges állandóan élelem után kajtatnia.*
3594. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-06-18 14:41:07
Üzenet elküldve: 2021-06-18 14:41:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Úgy tűnik, beszélgetés kicsúszott a medréből és félreértés esett. Mivel a nő arra asszociál, hogy neki kéne levetkőzni. Mondjuk ezen gondolatra, holmi pimasz kis ördögök férkőznek a félvér fejébe. Nem is rest a nő felé fordítani szemeit és elképzelni őt ruha nélkül. Végül, nem kevés erőfeszítés árán, lerázza a csábító képzelgést és a helyes mederbe kísérli tereli a szót.* -Én arra gondoltam, hogy a két férfi vetkőzne egyszerre. Persze ez mind csak elméletben. Nyilván a vicc kedvéért csupán. Hisz egyik sem volna hajlandó ilyesmire. *Helyesbít halkan. Azért az sem fér a fejébe, hogy Aenae miért szégyenkezne feltárni a teste minden pontját. Az alakját tekintve hibátlan műalkotás a nő. A korához képest, mert mások ilyen korban már több szülésen is túlestek. Ami nyomot hagyott volna. De a bárónő egy istennő formájával büszkélkedhet. Viszont Lily nem kíván kitérni a meglepődésére. Még önmaga számára is furcsa, hogy ilyen módon gyönyörködik egy vele egynemű szerzetben.*
-A többfogásos menü nem okozna gondot. Kis gyakorlat után, az árvaházból is kiküldtek olyan rendezvényekre, ahol ez alapvető elvárás volt. *Nem akar részletekbe bocsátkozni, de volt része lakodalmakban és cégéres intézmények megnyitóiban. A tapasztalatait, ezen a téren, nem a hangyák gyűjtögették össze.* -A többihez csak annyit fűznék, hogy mivel nekem sem tanították meg, sem a táncokat, sem bármilyen hangszer megszólaltatását, így nem is adhatom tovább ezt a tudást. *Azon részletekkel, hogy ezeket teljesen feleslegesnek tartja, inkább nem úntatja a másikat. Hisz bármikor jöhet egy háború, vagy egy újabb felkelés aminek során, a most vagyonos családok, egy pillanat alatt földönfutókká válhatnak. Ekkor pedig nem mennek majd sokra ilyen tudás birtokában. Ám amíg egy csizma is tapossa az utakat, az éhség is jelen lesz. Egy jó szakács mindenkor meg fog élni.*
-Kakaól. Ez nagyon jó! *Enged el egy kurta kacagást.* -A csokoládé, önmagában is finom, amennyiben viszont egy desszert részeként használjuk fel, már nem mindegy, hogy milyen módon alkalmazzuk. *Kisujját megnyalva folytatja.* -Bunkó Toren sokszor készített (sokkal inkább készíttetett) egy desszertet. Piskóta rétegek között édes túrótöltelék volt benn. Ezt az egészet pedig csokoládébevonattal koronáztuk meg. Ehhez például jobban illett a sötétebb fajta. *Kacsint egyet.* Hidd el! Ez tapasztalat. *A kívánságokat terelődik a szó. Aenae pedig zavartan a kritériumokról kérdez.*
-Nem. Több kívánságot nem kívánhatsz. *Rázza meg a fejét. Épp ez a lényeg, hogy minden vágyunk teljesülhet, de véges a lehetőség. Így meg kell fontolni, hogy mégis mi élvez előnyt.* -Ám ezen felül bármi lehet. Akár szerelem, vagy halál is. Szóval? *Húzza mosolyra az ajkait miközben kíváncsi szemeket mereszt a nőre. Nagyon úgy tűnhet, hogy nem ereszti el egykönnyen a témát.*
*Úgy tűnik, beszélgetés kicsúszott a medréből és félreértés esett. Mivel a nő arra asszociál, hogy neki kéne levetkőzni. Mondjuk ezen gondolatra, holmi pimasz kis ördögök férkőznek a félvér fejébe. Nem is rest a nő felé fordítani szemeit és elképzelni őt ruha nélkül. Végül, nem kevés erőfeszítés árán, lerázza a csábító képzelgést és a helyes mederbe kísérli tereli a szót.* -Én arra gondoltam, hogy a két férfi vetkőzne egyszerre. Persze ez mind csak elméletben. Nyilván a vicc kedvéért csupán. Hisz egyik sem volna hajlandó ilyesmire. *Helyesbít halkan. Azért az sem fér a fejébe, hogy Aenae miért szégyenkezne feltárni a teste minden pontját. Az alakját tekintve hibátlan műalkotás a nő. A korához képest, mert mások ilyen korban már több szülésen is túlestek. Ami nyomot hagyott volna. De a bárónő egy istennő formájával büszkélkedhet. Viszont Lily nem kíván kitérni a meglepődésére. Még önmaga számára is furcsa, hogy ilyen módon gyönyörködik egy vele egynemű szerzetben.*
-A többfogásos menü nem okozna gondot. Kis gyakorlat után, az árvaházból is kiküldtek olyan rendezvényekre, ahol ez alapvető elvárás volt. *Nem akar részletekbe bocsátkozni, de volt része lakodalmakban és cégéres intézmények megnyitóiban. A tapasztalatait, ezen a téren, nem a hangyák gyűjtögették össze.* -A többihez csak annyit fűznék, hogy mivel nekem sem tanították meg, sem a táncokat, sem bármilyen hangszer megszólaltatását, így nem is adhatom tovább ezt a tudást. *Azon részletekkel, hogy ezeket teljesen feleslegesnek tartja, inkább nem úntatja a másikat. Hisz bármikor jöhet egy háború, vagy egy újabb felkelés aminek során, a most vagyonos családok, egy pillanat alatt földönfutókká válhatnak. Ekkor pedig nem mennek majd sokra ilyen tudás birtokában. Ám amíg egy csizma is tapossa az utakat, az éhség is jelen lesz. Egy jó szakács mindenkor meg fog élni.*
-Kakaól. Ez nagyon jó! *Enged el egy kurta kacagást.* -A csokoládé, önmagában is finom, amennyiben viszont egy desszert részeként használjuk fel, már nem mindegy, hogy milyen módon alkalmazzuk. *Kisujját megnyalva folytatja.* -Bunkó Toren sokszor készített (sokkal inkább készíttetett) egy desszertet. Piskóta rétegek között édes túrótöltelék volt benn. Ezt az egészet pedig csokoládébevonattal koronáztuk meg. Ehhez például jobban illett a sötétebb fajta. *Kacsint egyet.* Hidd el! Ez tapasztalat. *A kívánságokat terelődik a szó. Aenae pedig zavartan a kritériumokról kérdez.*
-Nem. Több kívánságot nem kívánhatsz. *Rázza meg a fejét. Épp ez a lényeg, hogy minden vágyunk teljesülhet, de véges a lehetőség. Így meg kell fontolni, hogy mégis mi élvez előnyt.* -Ám ezen felül bármi lehet. Akár szerelem, vagy halál is. Szóval? *Húzza mosolyra az ajkait miközben kíváncsi szemeket mereszt a nőre. Nagyon úgy tűnhet, hogy nem ereszti el egykönnyen a témát.*
3593. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-06-16 23:14:31
Üzenet elküldve: 2021-06-16 23:14:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Dalosmadár//
*A szántóföldek szabályos rendben tünedeznek fel Dora előtt, úgy, hogy az szinte már pihentető a lány szemének. Persze a talaj így sem egyenetlen, itt-ott a terep felível, hogy később a többi dombocska alá bukjon, de ez az apró szabálytalanság csak tökéletesebbé teszi a nagy egészet, a táj végtelenségét. Be kell ismernie, hogy most először néz így a városokon kívüli vidékre. Talán a minden embertől távoli, háborítatlan csend fogja meg, talán a sok repkedő rovar, a fű között mocorgó állatok (hiszen természettudós, vagy mi…), de most nincs kedve tovább indulni.*
- Egy kis pihenés belefér. *Dünnyögi, bár nem gondolja, hogy a ló értené, amit mond, ezért vele mozdulatok útján próbál szót érteni: a kantáránál fogva levezeti ösvényről, egy dús legelőre, ő maga pedig kiteríti a kedvenc pokrócát, és leheveredik egy kicsit. Itt az ideje, hogy kicsit biztonságosabb körülmények között, jó alaposan kinyújtóztassa a lábát.
Csend. Semmi intrika, semmi befolyás, semmi hatalom. Lehet, hogy a világ először, a kezdet kezdetén épp ilyen volt? Ha igen, mi változott?
Ó, hát persze, az élet. Dora kutatásának legfontosabb tárgya, az eleven lények, amelyek hol direkt, hol véletlenül, hol titkon, hol őszintén megváltoztatták a kerek egészt. Most is itt vannak, körülötte neszeznek, vagy a földet túrják, és valahol, nem is olyan messze hozzá hasonló, két lábon járó lények teszik a dolgukat – vagy tesznek keresztbe másoknak. Ő maga pedig itt ül a világ egy kis, magányos szegletén, mielőtt újra elmerülne ebben a sürgés-forgásban, a vesztesek és győztesek között.*
- Hát… Talán… *Morogja kicsit félszegen, és a gitárért nyúl. Itt úgysem hallja senki, talán próbálkozhat egy kicsit. Az ölébe veszi a tízhúros hangszert, és megpendíti, de hiába vár valami csodát, nem történik semmi. Az ihlet, ami megszállta a piacon, most mintha elpárolgott volna…*
- Kezdjük egy egyszerűvel. *Dönti el végül. Most céltudatosabban fogja le a hangokat, és egy rövidebb próbálkozás után sikerül is kicsalnia egy egyszerű dallamot a hangszerből, amit még annak idején Daariótól tanult. Addig ismételgeti, míg már-már úgy érzi, ura a húroknak, és nyomokban még azt is felidézi, amit eddig tanult. No, az nem valami sok, de arra elég, hogy elhitesse valakivel, tud zenélni.
Persze Dora nem is Dora lenne, ha az egyszerű kis dallamocska nem indítaná meg a fantáziáját. Minél inkább nyüstöli a húrokat, na meg az ujján a puha bőrt, annál inkább elmerül a gondolataiban. Még azt sem veszi észre, hogy a ló kíváncsiságában szintén érdeklődve fordul felé, mint holmi műértő. És akkor feltörnek a szavak.*
- A lélek egy… dalosmadár. *Énekli.* Na, na, na, na, na, na, na. Mindegy, kiről… Nem. Mindegy, miről, mindegy, kinek.
*Már kezd körvonalazódni benne valami, egy egyszerű kis metafora. Madarakkal. Akik szabadon szállnak, mint az a kis rigó, aki előtte ugrál épp, és kukacot vadászik.*
- A lélek egy… dalosmadár. *Próbálja lefogni a megfelelő hangokat, de egyszerre szavalni és írni nehéz.* A lélek egy dalosmadár. Felhők alatt száll az ének, mindegy, miről, mindegy, kinek! *Csapja össze a tenyerét, hogy a ló csodálkozva forgatja a fülét.*
- Alélekegydalosmadár alélekegydalosmadár *Ismételgeti kétségbeesetten, nehogy elfelejtse, miközben a kabátjában papírt, az övtáskájában pedig szenet keres. Maga elé teríti a papírost, és sietve lekörmöli a hallottakat. Alaposan nézegeti a formát, de most már tudja, mit kell tennie. Hiszen nem kevés madarat ismer, és jól játszik a szavakkal. Talán itt az ideje, hogy mindenkitől távol megkeresse a dalosmadarat a saját lelkében, nem igaz? Ezzel a gondolattal, és sok gyakorlással indul tovább. Majdnem kész a nagy dobása.*
*A szántóföldek szabályos rendben tünedeznek fel Dora előtt, úgy, hogy az szinte már pihentető a lány szemének. Persze a talaj így sem egyenetlen, itt-ott a terep felível, hogy később a többi dombocska alá bukjon, de ez az apró szabálytalanság csak tökéletesebbé teszi a nagy egészet, a táj végtelenségét. Be kell ismernie, hogy most először néz így a városokon kívüli vidékre. Talán a minden embertől távoli, háborítatlan csend fogja meg, talán a sok repkedő rovar, a fű között mocorgó állatok (hiszen természettudós, vagy mi…), de most nincs kedve tovább indulni.*
- Egy kis pihenés belefér. *Dünnyögi, bár nem gondolja, hogy a ló értené, amit mond, ezért vele mozdulatok útján próbál szót érteni: a kantáránál fogva levezeti ösvényről, egy dús legelőre, ő maga pedig kiteríti a kedvenc pokrócát, és leheveredik egy kicsit. Itt az ideje, hogy kicsit biztonságosabb körülmények között, jó alaposan kinyújtóztassa a lábát.
Csend. Semmi intrika, semmi befolyás, semmi hatalom. Lehet, hogy a világ először, a kezdet kezdetén épp ilyen volt? Ha igen, mi változott?
Ó, hát persze, az élet. Dora kutatásának legfontosabb tárgya, az eleven lények, amelyek hol direkt, hol véletlenül, hol titkon, hol őszintén megváltoztatták a kerek egészt. Most is itt vannak, körülötte neszeznek, vagy a földet túrják, és valahol, nem is olyan messze hozzá hasonló, két lábon járó lények teszik a dolgukat – vagy tesznek keresztbe másoknak. Ő maga pedig itt ül a világ egy kis, magányos szegletén, mielőtt újra elmerülne ebben a sürgés-forgásban, a vesztesek és győztesek között.*
- Hát… Talán… *Morogja kicsit félszegen, és a gitárért nyúl. Itt úgysem hallja senki, talán próbálkozhat egy kicsit. Az ölébe veszi a tízhúros hangszert, és megpendíti, de hiába vár valami csodát, nem történik semmi. Az ihlet, ami megszállta a piacon, most mintha elpárolgott volna…*
- Kezdjük egy egyszerűvel. *Dönti el végül. Most céltudatosabban fogja le a hangokat, és egy rövidebb próbálkozás után sikerül is kicsalnia egy egyszerű dallamot a hangszerből, amit még annak idején Daariótól tanult. Addig ismételgeti, míg már-már úgy érzi, ura a húroknak, és nyomokban még azt is felidézi, amit eddig tanult. No, az nem valami sok, de arra elég, hogy elhitesse valakivel, tud zenélni.
Persze Dora nem is Dora lenne, ha az egyszerű kis dallamocska nem indítaná meg a fantáziáját. Minél inkább nyüstöli a húrokat, na meg az ujján a puha bőrt, annál inkább elmerül a gondolataiban. Még azt sem veszi észre, hogy a ló kíváncsiságában szintén érdeklődve fordul felé, mint holmi műértő. És akkor feltörnek a szavak.*
- A lélek egy… dalosmadár. *Énekli.* Na, na, na, na, na, na, na. Mindegy, kiről… Nem. Mindegy, miről, mindegy, kinek.
*Már kezd körvonalazódni benne valami, egy egyszerű kis metafora. Madarakkal. Akik szabadon szállnak, mint az a kis rigó, aki előtte ugrál épp, és kukacot vadászik.*
- A lélek egy… dalosmadár. *Próbálja lefogni a megfelelő hangokat, de egyszerre szavalni és írni nehéz.* A lélek egy dalosmadár. Felhők alatt száll az ének, mindegy, miről, mindegy, kinek! *Csapja össze a tenyerét, hogy a ló csodálkozva forgatja a fülét.*
- Alélekegydalosmadár alélekegydalosmadár *Ismételgeti kétségbeesetten, nehogy elfelejtse, miközben a kabátjában papírt, az övtáskájában pedig szenet keres. Maga elé teríti a papírost, és sietve lekörmöli a hallottakat. Alaposan nézegeti a formát, de most már tudja, mit kell tennie. Hiszen nem kevés madarat ismer, és jól játszik a szavakkal. Talán itt az ideje, hogy mindenkitől távol megkeresse a dalosmadarat a saját lelkében, nem igaz? Ezzel a gondolattal, és sok gyakorlással indul tovább. Majdnem kész a nagy dobása.*
3592. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-06-16 15:19:24
Üzenet elküldve: 2021-06-16 15:19:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Hmm.
*Mutatóujjával megérinti a szája sarkát, ahogyan elgondolkozik. Talán ezzel a kis szösszenettel még felháborítóbb lenne az egész.*
- Azt kell, hogy mondjam, hogy ebben van potenciál! Egek, mennyire elképedne! Meg én is, ha igent mondana.
*Úgy kacag fel, mint egy kamaszlány, kicsit úgy is érzi magát, mintha visszament volna az időben és Effyvel csacsogna valami ostobaságról például arról, hogy a legújabb divat szerinti, csipkével szegett alsónemű vajon mennyire háborítaná fel az éppen aktuális örök szerelmüket, ha a nászéjszakán azt viselnék.*
- Tudod az a baj ezzel, hogy nemigen szeretek levetkőzni mások előtt. De talán ezért megérné.
*Az egy dolog, hogy túlságosan is vézna a teste, de annyi heg van rajta, hogy még egy harcosnak is becsületére válna. Ő is utálja látni őket, másnak meg aztán pláne nem szeretné mutogatni, még egy nagyot ütő poén kedvéért sem. Cha'yss előtt sem szívesen mutatkozna mezítelenül, pedig a férfi látta a heget, mikor egy hatalmas véraláfutás tarkította, ráadásul a markolatilag belédöfött kardot is ő húzta ki. Az a baj, hogy szeret szerelmeskedni vele és már olyan régen látta, hogy lehet, megint elkapná a hév, mint a legelső alkalommal.*
- Üresen fecsegni, igen. De hímezni? Zenélni? Egzecíroztatni a személyzetet? Minden napra kitalálni egy többfogásos menüt, vendégség idején még több fogásost?
*A gazdag lányoknak efféle dolgokra van szükségük. Akkor lehetnek majd a jövőben férjük házának tökéletes úrnői.*
- Kakaót tejelő lila tehén... Hmm. Akkor az nem is tejel, hanem kakaól. De nem is lenne rossz. Az a csokoládé, amelyik nem teljesen fekete, sokkal finomabb.
*Nem mintha manapság annyi édességet enne, már az sem okoz örömöt, mert étkezési zavarai mindig is voltak, mindig is finnyás volt, de egy kis süteménynek sosem tudott, sőt nem is akart ellenállni. Ezek fényében nem is csoda, hogy olyan sovány, amilyen.*
- Fogalmam sincs. Ezen még sosem gondolkodtam.
*Gyerekként talán, esetleg kamaszként, de sosem kívánt egy divatos ruhánál, vagy egy szép, porcelánfejű babánál. De, hogy felnőttként mit kívánna? Sok mindent és semmit.*
- Fogalmam sincs. Bármilyen kívánság? Vagy azért vannak kivételek meg kivételszerűségek? Kívánhatok több kívánságot? Vagy azt, hogy valaki belém szeressen? Hogy valaki meghaljon?
- Hmm.
*Mutatóujjával megérinti a szája sarkát, ahogyan elgondolkozik. Talán ezzel a kis szösszenettel még felháborítóbb lenne az egész.*
- Azt kell, hogy mondjam, hogy ebben van potenciál! Egek, mennyire elképedne! Meg én is, ha igent mondana.
*Úgy kacag fel, mint egy kamaszlány, kicsit úgy is érzi magát, mintha visszament volna az időben és Effyvel csacsogna valami ostobaságról például arról, hogy a legújabb divat szerinti, csipkével szegett alsónemű vajon mennyire háborítaná fel az éppen aktuális örök szerelmüket, ha a nászéjszakán azt viselnék.*
- Tudod az a baj ezzel, hogy nemigen szeretek levetkőzni mások előtt. De talán ezért megérné.
*Az egy dolog, hogy túlságosan is vézna a teste, de annyi heg van rajta, hogy még egy harcosnak is becsületére válna. Ő is utálja látni őket, másnak meg aztán pláne nem szeretné mutogatni, még egy nagyot ütő poén kedvéért sem. Cha'yss előtt sem szívesen mutatkozna mezítelenül, pedig a férfi látta a heget, mikor egy hatalmas véraláfutás tarkította, ráadásul a markolatilag belédöfött kardot is ő húzta ki. Az a baj, hogy szeret szerelmeskedni vele és már olyan régen látta, hogy lehet, megint elkapná a hév, mint a legelső alkalommal.*
- Üresen fecsegni, igen. De hímezni? Zenélni? Egzecíroztatni a személyzetet? Minden napra kitalálni egy többfogásos menüt, vendégség idején még több fogásost?
*A gazdag lányoknak efféle dolgokra van szükségük. Akkor lehetnek majd a jövőben férjük házának tökéletes úrnői.*
- Kakaót tejelő lila tehén... Hmm. Akkor az nem is tejel, hanem kakaól. De nem is lenne rossz. Az a csokoládé, amelyik nem teljesen fekete, sokkal finomabb.
*Nem mintha manapság annyi édességet enne, már az sem okoz örömöt, mert étkezési zavarai mindig is voltak, mindig is finnyás volt, de egy kis süteménynek sosem tudott, sőt nem is akart ellenállni. Ezek fényében nem is csoda, hogy olyan sovány, amilyen.*
- Fogalmam sincs. Ezen még sosem gondolkodtam.
*Gyerekként talán, esetleg kamaszként, de sosem kívánt egy divatos ruhánál, vagy egy szép, porcelánfejű babánál. De, hogy felnőttként mit kívánna? Sok mindent és semmit.*
- Fogalmam sincs. Bármilyen kívánság? Vagy azért vannak kivételek meg kivételszerűségek? Kívánhatok több kívánságot? Vagy azt, hogy valaki belém szeressen? Hogy valaki meghaljon?
3591. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-06-16 12:36:37
Üzenet elküldve: 2021-06-16 12:36:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Egy szép és tehetséges nő társasága még egy karótnyelt alaknak is imponáló lehet. Legyen szó bármilyen időtöltésről. Akár egy pőre kép elkészítéséről is. Ezzel a kisugárzással Aenae, talán egy teknőst is rá tudna bírni, hogy kibújjon a páncéljából. Ha némi pironkodás közepette is.* -A történet akkor lenne igazán vicces, ha egyszerre állnának modellt mindketten. Talán az ellentétes hozzáállások kiegyenlítenék egymást. Mint mikor hideg vizet öntesz a forróra, és egy kellemesen langyosat kapsz eredményül. *Mondja egy pici mosollyal keretezve. Persze a lány is tisztában van vele, hogy egyetlen férfi sem vállalna hasonlót. Ha pedig a bárónő, valami furfangos módon, titokban hozná össze, az csak feszültséget szülne. Így teljesen kizárt, hogy ez megtörténjen, ám a fantázia határai nincsenek kőbe vésve. A Rokival kapcsolatos kérdésre érdekes választ kap. El is komorodik a tekintete. Abban az esetben, ha a fiú Thargföldön járt, és rajtakapták valami turpisságon, talán már nem is él. Viszont ha nincs hír, az jó hír. Szokták mondani. A helyzetre pedig teljesen illik. Hiszen ez azt is jelentheti, hogy az ifjú tolvaj sosem járt erre. Az már más dolog, hogy Lilyre nézve ez nem jelent jót, mert így a keresés is ott tart, ahol egy éve. Sehol.* -Azért remélem, hogy nem esett baja. *Zárja rövidre a témát egy hangos sóhajt követően. A félvér egy dologban biztos. Mégpedig abban, hogy a Xidros karmaiból való sikeres szökés után, nem akarja a mai délelőttöt aggódásra fecsérelni.*
-Igazad lehet. Nem vagyok elég képzett, hogy ilyesmibe fogjak. Bár üresen fecsegni még némelyik madár is képes. *Kacsint a nőre. Majd a békás utalásra csak felnevet.* -Nincs olyan szerencsém. Hamarabb találok lila tehenet, ami kakaót tejel. Most viszont, ha nem baj, muszáj kinyújtanom a lábam. *Hangosan nyögve tápáazkodik fel és tesz néhány esetlen lépést. Majd a távolba meredő szemekkel szólal meg ismét.* -Ha már elvarázsolt béka. Az aranyhaltól miket kívánnál, ha tehetnéd?
*Egy szép és tehetséges nő társasága még egy karótnyelt alaknak is imponáló lehet. Legyen szó bármilyen időtöltésről. Akár egy pőre kép elkészítéséről is. Ezzel a kisugárzással Aenae, talán egy teknőst is rá tudna bírni, hogy kibújjon a páncéljából. Ha némi pironkodás közepette is.* -A történet akkor lenne igazán vicces, ha egyszerre állnának modellt mindketten. Talán az ellentétes hozzáállások kiegyenlítenék egymást. Mint mikor hideg vizet öntesz a forróra, és egy kellemesen langyosat kapsz eredményül. *Mondja egy pici mosollyal keretezve. Persze a lány is tisztában van vele, hogy egyetlen férfi sem vállalna hasonlót. Ha pedig a bárónő, valami furfangos módon, titokban hozná össze, az csak feszültséget szülne. Így teljesen kizárt, hogy ez megtörténjen, ám a fantázia határai nincsenek kőbe vésve. A Rokival kapcsolatos kérdésre érdekes választ kap. El is komorodik a tekintete. Abban az esetben, ha a fiú Thargföldön járt, és rajtakapták valami turpisságon, talán már nem is él. Viszont ha nincs hír, az jó hír. Szokták mondani. A helyzetre pedig teljesen illik. Hiszen ez azt is jelentheti, hogy az ifjú tolvaj sosem járt erre. Az már más dolog, hogy Lilyre nézve ez nem jelent jót, mert így a keresés is ott tart, ahol egy éve. Sehol.* -Azért remélem, hogy nem esett baja. *Zárja rövidre a témát egy hangos sóhajt követően. A félvér egy dologban biztos. Mégpedig abban, hogy a Xidros karmaiból való sikeres szökés után, nem akarja a mai délelőttöt aggódásra fecsérelni.*
-Igazad lehet. Nem vagyok elég képzett, hogy ilyesmibe fogjak. Bár üresen fecsegni még némelyik madár is képes. *Kacsint a nőre. Majd a békás utalásra csak felnevet.* -Nincs olyan szerencsém. Hamarabb találok lila tehenet, ami kakaót tejel. Most viszont, ha nem baj, muszáj kinyújtanom a lábam. *Hangosan nyögve tápáazkodik fel és tesz néhány esetlen lépést. Majd a távolba meredő szemekkel szólal meg ismét.* -Ha már elvarázsolt béka. Az aranyhaltól miket kívánnál, ha tehetnéd?
3590. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-06-15 14:37:42
Üzenet elküldve: 2021-06-15 14:37:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Igazából egy férfit akarok lerajzolni pucéran. Jó, talán mégis kettőt. De igazából csak froclizni akarom, mert úgyis felháborodottan nemet mondana.
*Ebben nagyjából ezer százalékig biztos, jó, csak kilencszázkilencvenkilenc százalékig. Merthogy Denjaar olyan merev, mint az tavalyelőttről a kamra hátuljában marad, avas szalonnabőr. Humorérzéke semmi. De legalább egy tökéletesnek tűnő teste van - vagyis Aenae annak képzeli -, amit elnézve elfelejtené neki, hogy egy sótlan alak, akinek egy bazi uborkát dugtak a hátsójába.*
- A másik szerintem olyannyira nem vonakodna, hogy egyből tudná, hogy milyen hősies pozícióban rajzoljam le.
*Felvihog, ahogyan elképzeli Cha'ysst, amint lóháton feszít, vagy hedonizmust sugározva elheveredik a kereveten, vagy csak tökéletes szoborként megáll, címerpajzsával a lábánál.*
- Egek és utána ki is rakná a fogadóban!
*A gondolatra már nemcsak vihog, hanem nevet is, valahogy egy ilyen aktkép tökéletesen beleillene a Kalmár fogadóterébe. Jó, a fogadótérbe talán nem, de a hatalmas baldachinos ágy mellett a falra simán elférne. Érdekes élmény lenne úgy szerelmeskedni, hogy ott van a portré. Kissé bizarr, de érdekes.*
- Tudod, ha a Vashegyen egy ilyen figura tevékenykedne, már nem tevékenykedne. A Vashegy hamar pontot tesz az ilyen ügyek végére, nem tudok róla, hogy van vagy volt hasonló.
*Hogy ez a válasz most megnyugtató lesz-e a lánynak, vagy sem, azt Aenae nem tudja, kicsit azért reméli, hogy megnyugtatja, hogy a barátja, fogadott bátyja nem végezte a Gödörben, vagy egy tharg-lándzsa hegyén.*
- Nem akarlak kiábrándítani, de azok a családok, akik írás-olvasásra és főzésre is akarják tanítani a lányaikat, azon nem fognak fizetni valakinek, hogy ezt megtegye helyettük. Akik fizetnének, azokat pedig nem érdekli a főzés, inkább a tánc, a zene, a kézimunka, meg az üres fecserészés.
*Tényleg nem akarja kiábrándítani, ugyanakkor hiú reményeket sem akar benne táplálni, meg olyasmire biztatni, ami csak egy ábránd. Különben ő maga is gondolt már rá, hogy nevelőnőnek álljon, csak már kevés olyan család maradt a városban, aki alkalmazni tudná. A csőcseléknek hála...
Rezzenéstelen arccal hallgatja végig a lányt. Furcsa érzéseket vált ki belőle az, hogy méltatják, merthogy Lily valamilyen szinten méltatja. Egyfelől jól esik neki a dolog, másfelől viszont zavarba hozza. Kifejthetné persze hosszasan, hogy ez itt nem az ő földje, ezért nincs joga elzavarni róla másokat, vagy azt is, hogy a tájkép fényét jelentősen emeli, hogy rákerült egy élő személy is. De végül csak annyit mond:*
- Talán itt van valahol az a béka...
- Igazából egy férfit akarok lerajzolni pucéran. Jó, talán mégis kettőt. De igazából csak froclizni akarom, mert úgyis felháborodottan nemet mondana.
*Ebben nagyjából ezer százalékig biztos, jó, csak kilencszázkilencvenkilenc százalékig. Merthogy Denjaar olyan merev, mint az tavalyelőttről a kamra hátuljában marad, avas szalonnabőr. Humorérzéke semmi. De legalább egy tökéletesnek tűnő teste van - vagyis Aenae annak képzeli -, amit elnézve elfelejtené neki, hogy egy sótlan alak, akinek egy bazi uborkát dugtak a hátsójába.*
- A másik szerintem olyannyira nem vonakodna, hogy egyből tudná, hogy milyen hősies pozícióban rajzoljam le.
*Felvihog, ahogyan elképzeli Cha'ysst, amint lóháton feszít, vagy hedonizmust sugározva elheveredik a kereveten, vagy csak tökéletes szoborként megáll, címerpajzsával a lábánál.*
- Egek és utána ki is rakná a fogadóban!
*A gondolatra már nemcsak vihog, hanem nevet is, valahogy egy ilyen aktkép tökéletesen beleillene a Kalmár fogadóterébe. Jó, a fogadótérbe talán nem, de a hatalmas baldachinos ágy mellett a falra simán elférne. Érdekes élmény lenne úgy szerelmeskedni, hogy ott van a portré. Kissé bizarr, de érdekes.*
- Tudod, ha a Vashegyen egy ilyen figura tevékenykedne, már nem tevékenykedne. A Vashegy hamar pontot tesz az ilyen ügyek végére, nem tudok róla, hogy van vagy volt hasonló.
*Hogy ez a válasz most megnyugtató lesz-e a lánynak, vagy sem, azt Aenae nem tudja, kicsit azért reméli, hogy megnyugtatja, hogy a barátja, fogadott bátyja nem végezte a Gödörben, vagy egy tharg-lándzsa hegyén.*
- Nem akarlak kiábrándítani, de azok a családok, akik írás-olvasásra és főzésre is akarják tanítani a lányaikat, azon nem fognak fizetni valakinek, hogy ezt megtegye helyettük. Akik fizetnének, azokat pedig nem érdekli a főzés, inkább a tánc, a zene, a kézimunka, meg az üres fecserészés.
*Tényleg nem akarja kiábrándítani, ugyanakkor hiú reményeket sem akar benne táplálni, meg olyasmire biztatni, ami csak egy ábránd. Különben ő maga is gondolt már rá, hogy nevelőnőnek álljon, csak már kevés olyan család maradt a városban, aki alkalmazni tudná. A csőcseléknek hála...
Rezzenéstelen arccal hallgatja végig a lányt. Furcsa érzéseket vált ki belőle az, hogy méltatják, merthogy Lily valamilyen szinten méltatja. Egyfelől jól esik neki a dolog, másfelől viszont zavarba hozza. Kifejthetné persze hosszasan, hogy ez itt nem az ő földje, ezért nincs joga elzavarni róla másokat, vagy azt is, hogy a tájkép fényét jelentősen emeli, hogy rákerült egy élő személy is. De végül csak annyit mond:*
- Talán itt van valahol az a béka...
3589. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-06-15 12:04:29
Üzenet elküldve: 2021-06-15 12:04:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aenae válaszára egy önkéntelen kuncogás tör fel a lányból. Mindig jó hatással van Lily közérzetére, amint egy tréfája célba talál. Volt ez így több alkalommal is. Ám a legemlékezetesebb az az eset lehet, mikor egy alkalommal egér maradványokat csempészett, valaki kiadagolt kukoricakásájába. Az elvárásai kimerültek a hangos sikolyban. Ennek ellenére a szorgos vizsgálatok az egész árvaház területére kiterjedtek. Persze őt magát, mint felelőst, nem találták meg. Talán ez az élmény is okolható a további csínyek elkövetéséért, amikre unalmában vetemedett a hosszú útja során. A képzelgéseire adott válaszra csak flegmán megvonja vállait. Hiszen a nőnek kell tudni, hogy mikortól tartja magát olymódon tehetségesnek, hogy ezt idegenek szemei elé is tárja. Ennek ellenére és a félkész mű látványából kiindulva, a fiatal félvér meggyőződése, hogy a művész készen áll hasonlókra. Szerinte nem csupán a festményeket lehet harsány hümmögésekkel díjjazni.*
-Főleg amennyiben azok a modellek pucér férfiak lennének. Ők ki sem hagynák a lehetőséget, hogy lássák, mit pillant meg egy mindent látó, művészi, arany szempár az ő testükön. *Persze a lány nem érthet sokat a férfiak lelki világához, azt nyilvánvalónak tartja, hogy számukra is létezik hiúság. Ennek megfeleve pedig, a pőre műveken hibátlannak szeretnék látni önmagukat.*
-Ha így érted, akkor van valaki. *Utal Rokionra egy gyors körbepillantás után. Nem mintha bárkinek oka lenne kihallgatni őket, de a fiú, valami oknál fogva, a törvény elől menekült annak idején.* -Ő, valamilyen szinten, a bátyám volt. Ha nem is kötött vér hozzá. *Gyorsan és lesütött szemmel zárja le az emlékét. Aggodalma arra is kihúzódik, hogy túl sokat árult el, a keresett barát kapcsán. Bár a bárónő nem tűnik olyannak, mint aki üldözné a törvényenkívülieket. Hamarabb esik hatáskörébe, hogy támogassa őket. Viszont erre az is hatással lehet, hogy ki honnan menekült. Tekintve, hogy az éhező, tolvaj, Lily számára egy vacsorát és nem kevés nyugodt pihenést biztosítana. Annak okáért, mert Arthenior felől Vashegy felé vette az irányt. Persze Rokion tevékenységei távol állnak innen. Azért nem zárható ki, hogy errefelé volt kénytelen meghúznia magát.*
-Ha már itt tartunk. *Kezd bele az eddigieknél is félénkebb hangon. Ami annak tudható be, hogy nem sok reményt fűz már a fiú megtalálásához.* -Nincs híre felétek egy furfangos tolvajról, aki méregzöld kendővel fedi az arcát? *A kérdés persze költői. Ennek ellent mondva, azért kaphat rá választ. Egy esztendő telt el, mióta Rokit keresi, minden nyom nélkül. Hatok teltek el, a félvér életében, miközben már csak magára gondolt. De a szíve legmélyén még nem engedte el az egyetlen fiút, aki közel állt hozzá.*
-Én taníthatnék írást-olvasást. A pici lányokat bevezetném a főzés rejtelmeibe. Talán nem sok, de kezdetnek épp elég. Hálának pedig ott lenne az arany, amit fizetnek érte. *Kis vadócok között sintérkedni kevésbé hálátlan dolog, mint mondjuk alamizsnát kéregetni, vagy lopásra vetemedni. A saját poronty kérdésére Aenae hangja megváltozik. Mintha Lily valami fájó pontra tapintott volna. A hirtelen válasz is arra utal, hogy a bárónő nem szeretné ecsetelni a témát. Amit a félvér megértő gyorsasággal le is zár.* -Értem. *Hangzik a rövid reakció.* -Tudod, mi az érdekes? *Kezd bele egy másik témába, mielőtt kínos csend alakulna ki.* -Mióta csak beszélünk, azt érzem, hogy te más vagy mint azok akikkel eddig találkoztam. Nem tudom, mit takar ez, vagy hogyan vagy más, de vegyünk egy példát! *A hangja olyan színre vált, mint a tanítóké, akik előadást tartanak.* -Kijöttél idáig, hogy valami szépet alkothass. Valószínűleg nem is akartál társaságot. Erre jöttem én és jól széttúrtam ezt az egészet. A kellemes magányt, még a gyönyörű tájat is olyan szinten, hogy a rajzodra is rákerültem. *Enged el egy ronda vigyort, majd egy mély levegővétel után folytatja.* -Ám te ahelyett, hogy az istenek háta mögé kergettél volna, felajánlod, hogy a te költségeidre egyek és aludjak, ha felétek járok. Érted a dilemmámat? *Vonja fel kérdőn a szemöldökeit.* -Ilyen csak azokban a mesékben fordul elő, amelyikben a béka herceggé szokott változni. Most mégis itt vagy te és létezel. Ha elérnélek meg is tudnálak érinteni. Arra akarok kilyukadni, hogy ott a Vashegyen sok hozzád hasonló él-e. Vagy mindenki ilyen? Mert akkor az epres tréfa talán majdnem igaz is.
*Aenae válaszára egy önkéntelen kuncogás tör fel a lányból. Mindig jó hatással van Lily közérzetére, amint egy tréfája célba talál. Volt ez így több alkalommal is. Ám a legemlékezetesebb az az eset lehet, mikor egy alkalommal egér maradványokat csempészett, valaki kiadagolt kukoricakásájába. Az elvárásai kimerültek a hangos sikolyban. Ennek ellenére a szorgos vizsgálatok az egész árvaház területére kiterjedtek. Persze őt magát, mint felelőst, nem találták meg. Talán ez az élmény is okolható a további csínyek elkövetéséért, amikre unalmában vetemedett a hosszú útja során. A képzelgéseire adott válaszra csak flegmán megvonja vállait. Hiszen a nőnek kell tudni, hogy mikortól tartja magát olymódon tehetségesnek, hogy ezt idegenek szemei elé is tárja. Ennek ellenére és a félkész mű látványából kiindulva, a fiatal félvér meggyőződése, hogy a művész készen áll hasonlókra. Szerinte nem csupán a festményeket lehet harsány hümmögésekkel díjjazni.*
-Főleg amennyiben azok a modellek pucér férfiak lennének. Ők ki sem hagynák a lehetőséget, hogy lássák, mit pillant meg egy mindent látó, művészi, arany szempár az ő testükön. *Persze a lány nem érthet sokat a férfiak lelki világához, azt nyilvánvalónak tartja, hogy számukra is létezik hiúság. Ennek megfeleve pedig, a pőre műveken hibátlannak szeretnék látni önmagukat.*
-Ha így érted, akkor van valaki. *Utal Rokionra egy gyors körbepillantás után. Nem mintha bárkinek oka lenne kihallgatni őket, de a fiú, valami oknál fogva, a törvény elől menekült annak idején.* -Ő, valamilyen szinten, a bátyám volt. Ha nem is kötött vér hozzá. *Gyorsan és lesütött szemmel zárja le az emlékét. Aggodalma arra is kihúzódik, hogy túl sokat árult el, a keresett barát kapcsán. Bár a bárónő nem tűnik olyannak, mint aki üldözné a törvényenkívülieket. Hamarabb esik hatáskörébe, hogy támogassa őket. Viszont erre az is hatással lehet, hogy ki honnan menekült. Tekintve, hogy az éhező, tolvaj, Lily számára egy vacsorát és nem kevés nyugodt pihenést biztosítana. Annak okáért, mert Arthenior felől Vashegy felé vette az irányt. Persze Rokion tevékenységei távol állnak innen. Azért nem zárható ki, hogy errefelé volt kénytelen meghúznia magát.*
-Ha már itt tartunk. *Kezd bele az eddigieknél is félénkebb hangon. Ami annak tudható be, hogy nem sok reményt fűz már a fiú megtalálásához.* -Nincs híre felétek egy furfangos tolvajról, aki méregzöld kendővel fedi az arcát? *A kérdés persze költői. Ennek ellent mondva, azért kaphat rá választ. Egy esztendő telt el, mióta Rokit keresi, minden nyom nélkül. Hatok teltek el, a félvér életében, miközben már csak magára gondolt. De a szíve legmélyén még nem engedte el az egyetlen fiút, aki közel állt hozzá.*
-Én taníthatnék írást-olvasást. A pici lányokat bevezetném a főzés rejtelmeibe. Talán nem sok, de kezdetnek épp elég. Hálának pedig ott lenne az arany, amit fizetnek érte. *Kis vadócok között sintérkedni kevésbé hálátlan dolog, mint mondjuk alamizsnát kéregetni, vagy lopásra vetemedni. A saját poronty kérdésére Aenae hangja megváltozik. Mintha Lily valami fájó pontra tapintott volna. A hirtelen válasz is arra utal, hogy a bárónő nem szeretné ecsetelni a témát. Amit a félvér megértő gyorsasággal le is zár.* -Értem. *Hangzik a rövid reakció.* -Tudod, mi az érdekes? *Kezd bele egy másik témába, mielőtt kínos csend alakulna ki.* -Mióta csak beszélünk, azt érzem, hogy te más vagy mint azok akikkel eddig találkoztam. Nem tudom, mit takar ez, vagy hogyan vagy más, de vegyünk egy példát! *A hangja olyan színre vált, mint a tanítóké, akik előadást tartanak.* -Kijöttél idáig, hogy valami szépet alkothass. Valószínűleg nem is akartál társaságot. Erre jöttem én és jól széttúrtam ezt az egészet. A kellemes magányt, még a gyönyörű tájat is olyan szinten, hogy a rajzodra is rákerültem. *Enged el egy ronda vigyort, majd egy mély levegővétel után folytatja.* -Ám te ahelyett, hogy az istenek háta mögé kergettél volna, felajánlod, hogy a te költségeidre egyek és aludjak, ha felétek járok. Érted a dilemmámat? *Vonja fel kérdőn a szemöldökeit.* -Ilyen csak azokban a mesékben fordul elő, amelyikben a béka herceggé szokott változni. Most mégis itt vagy te és létezel. Ha elérnélek meg is tudnálak érinteni. Arra akarok kilyukadni, hogy ott a Vashegyen sok hozzád hasonló él-e. Vagy mindenki ilyen? Mert akkor az epres tréfa talán majdnem igaz is.
3588. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-06-14 14:58:51
Üzenet elküldve: 2021-06-14 14:58:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A dús erdőségen hamar áthalad hatalmas léptékkel. Az erdő kopik lassanként, míg a szántóföldekből egyre több látszik. Kisebb dombok és fás részek is kibontakoznak, de lassanként egy hatalmas szántóföldön találja magát, ameddig csak a szem ellát. ~Bizonyára ezek a földek látják el élelemmel a várost.~ Gondolja magában miközben nyugodt tempóban halad egy amolyan karavánútón. Időnként jönnek vele szemben kereskedők, katonák, utazók és persze karavánok is. Néha lovasok vágtatnak el mellette, akiknek bizonyára sürgősebb a dolguk, mint Sricmornak. A földművesek életét nagyon tudja csodálni. Szorgosak egész nyáron, majd télen megpihennek. Sajnos a növényekhez nem sokat ért, így csak gyönyörködni tud egy szépen megnőt búzatáblában.*
3587. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-06-14 14:27:03
Üzenet elküldve: 2021-06-14 14:27:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Jó-jó. Igazad van, és a könyököm sem tudom megnyalni.
*Gyerekkorában be tudták ezzel ugratni, hogy próbálkozzon, de már kinőtt a gyerekkorból. Azért halkan nevet, kipróbálni nem fogja egyiket sem, mert tudja az eredményt.*
- Kizártnak tartom, hogy ilyesmit tegyek. Inkább csak magamat szórakoztatom vele, nem másokat. Persze egy-egy az alkalmi modelljeimnek nyilván megmutatom.
*Denjaarnak is megmutatná, ha a drágalátos kapitány megengedné neki, hogy lerajzolja pucéran. Remélhetőleg belemegy, illetve remélhetőleg olyan adottságokkal rendelkezik, mint ahogyan azt elképzelik. Csalódást keltő lenne, ha valójában nyüzüge lenne, csak kitömi a ruháját.*
- Ó, én nem is a szó szoros értelmében gondoltam. De ha valakivel elmélyül a barátságod, akkor miért ne tekinthetnél rá fivérként vagy nővérként, jóságos nagybácsiként és unokahúgaként.
*Mint Waldran meg ő, Waldran apja helyett apja, bár vér szerint valóban a bácsikája. Sokkal inkább apaként tekint Waldranra, mint Kaganra, hisz Waldran volt az, aki nagyjából elmondta neki, hogy mit is kéne tennie, Kagan mindig csak kritizálta - anélkül, hogy bármi támpontot adott volna.*
- Mások gyerekeire vigyázni hálátlan feladat.
*Ha csak magából és öccseiből indul ki, ők megkeserítették a nevelőnőik életét.*
- De azt hiszem, hogy csak akkor tudsz másokéira vigyázni, ha sok dologhoz értesz, amire megtaníthatod őket.
*Aenae szerint nem azért nem alkalmaznák, mert nyomorúságos az öltözéke, az nem feltétlenül áll összhangban a képzettségével, vagy az ajánlóleveleivel. A szegényebb családoknak nyilván nem telik olyan úri huncutságokra, mint egy felvigyázó, a vagyonosabb családok meg akkor már szeretnék, ha az a pesztonka meg is tanítana ezt-azt a csemetének.*
- Nincs és nem is lesz, meg nem is volt.
*Vágja rá, talán kicsit túl hirtelen. Túlságosan élénken él az emlékezetében a több hónapnyi szinte folyamatos émelygés és hányás. Azóta sem tudta visszaszedni magára azt a húst, ami akkor leolvadt róla. A kislány jó helyen van, ő nem tudna az anyja lenni, úgy érzi, hogy minden anyai érzés és -ösztön teljesen hiányzik belőle.*
- Jó-jó. Igazad van, és a könyököm sem tudom megnyalni.
*Gyerekkorában be tudták ezzel ugratni, hogy próbálkozzon, de már kinőtt a gyerekkorból. Azért halkan nevet, kipróbálni nem fogja egyiket sem, mert tudja az eredményt.*
- Kizártnak tartom, hogy ilyesmit tegyek. Inkább csak magamat szórakoztatom vele, nem másokat. Persze egy-egy az alkalmi modelljeimnek nyilván megmutatom.
*Denjaarnak is megmutatná, ha a drágalátos kapitány megengedné neki, hogy lerajzolja pucéran. Remélhetőleg belemegy, illetve remélhetőleg olyan adottságokkal rendelkezik, mint ahogyan azt elképzelik. Csalódást keltő lenne, ha valójában nyüzüge lenne, csak kitömi a ruháját.*
- Ó, én nem is a szó szoros értelmében gondoltam. De ha valakivel elmélyül a barátságod, akkor miért ne tekinthetnél rá fivérként vagy nővérként, jóságos nagybácsiként és unokahúgaként.
*Mint Waldran meg ő, Waldran apja helyett apja, bár vér szerint valóban a bácsikája. Sokkal inkább apaként tekint Waldranra, mint Kaganra, hisz Waldran volt az, aki nagyjából elmondta neki, hogy mit is kéne tennie, Kagan mindig csak kritizálta - anélkül, hogy bármi támpontot adott volna.*
- Mások gyerekeire vigyázni hálátlan feladat.
*Ha csak magából és öccseiből indul ki, ők megkeserítették a nevelőnőik életét.*
- De azt hiszem, hogy csak akkor tudsz másokéira vigyázni, ha sok dologhoz értesz, amire megtaníthatod őket.
*Aenae szerint nem azért nem alkalmaznák, mert nyomorúságos az öltözéke, az nem feltétlenül áll összhangban a képzettségével, vagy az ajánlóleveleivel. A szegényebb családoknak nyilván nem telik olyan úri huncutságokra, mint egy felvigyázó, a vagyonosabb családok meg akkor már szeretnék, ha az a pesztonka meg is tanítana ezt-azt a csemetének.*
- Nincs és nem is lesz, meg nem is volt.
*Vágja rá, talán kicsit túl hirtelen. Túlságosan élénken él az emlékezetében a több hónapnyi szinte folyamatos émelygés és hányás. Azóta sem tudta visszaszedni magára azt a húst, ami akkor leolvadt róla. A kislány jó helyen van, ő nem tudna az anyja lenni, úgy érzi, hogy minden anyai érzés és -ösztön teljesen hiányzik belőle.*
3586. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-06-12 12:42:01
Üzenet elküldve: 2021-06-12 12:42:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A kellő akarat birtokárban bárki képes bármire. A porig alázott, megcsonkított asszony is elkúszhat az első segítő kézig. Átvészelve ezzel bármilyen támadást. Viszont Lily messze nem utalt bárki képességeire. Legfeljebb az ambícióra, hogy gúnyt űzzön a másikból. Ezt is próbálta vicces formába önteni. Ahogy Bunkó Toren is tette annak idején. "Ez rizs te lány! Z alakban kell keverni. Vagy tán nem tanítottak meg olvasni?" És hasonló tréfás okulások.*
-Kétség sem fér hozzá. De akkor mondd ki tátott szájjal, hogy pipa! *Enged meg egy kuncogást. Talán egy lehetetlen feladat elé állítva, Aenae is rájön, hogy még a bárónők képességei is végesek.*
-Világos. Nem varázslat ez, hogy csettintésre elkészüljön. *Fűzi még hozzá, kissé visszafogottabban. Lilytől távol áll, hogy sértegesse a művészt. Az első olyan élményét éli, amikor ő állhat a főszerepben. Miért bántaná meg az egyetlen személyt, aki aki ezt lehetővé tette?*
-Pedig tehetnéd. Akár egy bál, vagy hasonló rendezvény keretein belül. Csak képzeld el! *Kezd szárnyalni a félvér fantáziája.* -Fogod a kedvenc műveidet és kidekorálsz velük egy termet. Oldalt egy zenekar játszik valami hangulatcsinálót. A népek esznek és isznak, közben meg a képeidben gyönyörködnek. És jajj annak, aki kritizálni meri bármelyiket is. *Sikerül annyira belemerülnie a saját képzelgéseibe, hogy kezeivel is mutogat hozzá. Csak mikor a nő felé pillant veszi észre magát és újra a térdeire nyugtatja a tenyereit. A fogadott család hallatán hosszasan elgondolkodik. Még ő sem igazán tudja, hogy milyen módon is működhet az ilyesmi. Az más dolog lett volna, ha még az árvaházból magához veszi egy család. De erre nem került sor. Az pedig érdekes lenne, ha a félvér kilincselne, mondván hogy nevelőszülőket, esetleg mostohatívéreket keres.*
-Nem gondolom, hogy bárki nyakára pont én hiányzok koloncnak. Túl idős vagyok, hogy babusgassanak és túl fiatal, hogy bármi hasznot is hozzak. Leszámítva az undorító dolgokat. *Nagyot nyelve hessegeti el annak gondolatát, hogy bármilyen perverz csak azért törődjön vele, hogy cserébe kiélhesse rajta a vágyait. Ennél még a magány is előnyösebb választásnak tűnik.*
-Testvéreket szívesen fogadnék és esküszöm, jobban vigyáznék rájuk, mint saját magamra. Csak ez meg nem olyan egyszerű, ahogy hangzik. Adjak fel hírdetést? *Veszi fel élete legsavanyúbb mosolyát, közben egy hajtincset söpör el a szeme elől, amit a szél fújt az arcába.* -Gondoltam már arra, hogy fizetség fejében mások gyerekeire vigyázzak. Mondjuk amíg ők dolgoznak, vagy épp nem érnek rá. Akár az ebédjüket is el tudnám készíteni. Sőt, még olvasni is megtaníthatnám az apróságokat és cserébe átérezhetném a családias hangulaot. *Hangosan felsóhajt mielőtt folytatná.* Csak ezzel meg az a baj, hogy nem keltek túl bizalomgerjesztő látványt. Talán másik ruhában, fegyverek nélkül, egy kiadós mosdás után. *Torkollik viccbe, az egyébként komoly, gondolatmenet. Hiszen ki bízná egy láthatóan csavargó lány felügyetére a szeme fényeit?*
-Tényleg! Te szeretnél gyerekeket? Vagy esetleg, már van is? *Veti fel a kérdést. A félvérek köztudottan képtelenek szülni. Ám majdnem nőként, Lilyben is ott motoszkál az anyai ösztön. Bár magáról is alig képes gondoskodni. Kíváncsian várja a nő véleményét a témában.*
*A kellő akarat birtokárban bárki képes bármire. A porig alázott, megcsonkított asszony is elkúszhat az első segítő kézig. Átvészelve ezzel bármilyen támadást. Viszont Lily messze nem utalt bárki képességeire. Legfeljebb az ambícióra, hogy gúnyt űzzön a másikból. Ezt is próbálta vicces formába önteni. Ahogy Bunkó Toren is tette annak idején. "Ez rizs te lány! Z alakban kell keverni. Vagy tán nem tanítottak meg olvasni?" És hasonló tréfás okulások.*
-Kétség sem fér hozzá. De akkor mondd ki tátott szájjal, hogy pipa! *Enged meg egy kuncogást. Talán egy lehetetlen feladat elé állítva, Aenae is rájön, hogy még a bárónők képességei is végesek.*
-Világos. Nem varázslat ez, hogy csettintésre elkészüljön. *Fűzi még hozzá, kissé visszafogottabban. Lilytől távol áll, hogy sértegesse a művészt. Az első olyan élményét éli, amikor ő állhat a főszerepben. Miért bántaná meg az egyetlen személyt, aki aki ezt lehetővé tette?*
-Pedig tehetnéd. Akár egy bál, vagy hasonló rendezvény keretein belül. Csak képzeld el! *Kezd szárnyalni a félvér fantáziája.* -Fogod a kedvenc műveidet és kidekorálsz velük egy termet. Oldalt egy zenekar játszik valami hangulatcsinálót. A népek esznek és isznak, közben meg a képeidben gyönyörködnek. És jajj annak, aki kritizálni meri bármelyiket is. *Sikerül annyira belemerülnie a saját képzelgéseibe, hogy kezeivel is mutogat hozzá. Csak mikor a nő felé pillant veszi észre magát és újra a térdeire nyugtatja a tenyereit. A fogadott család hallatán hosszasan elgondolkodik. Még ő sem igazán tudja, hogy milyen módon is működhet az ilyesmi. Az más dolog lett volna, ha még az árvaházból magához veszi egy család. De erre nem került sor. Az pedig érdekes lenne, ha a félvér kilincselne, mondván hogy nevelőszülőket, esetleg mostohatívéreket keres.*
-Nem gondolom, hogy bárki nyakára pont én hiányzok koloncnak. Túl idős vagyok, hogy babusgassanak és túl fiatal, hogy bármi hasznot is hozzak. Leszámítva az undorító dolgokat. *Nagyot nyelve hessegeti el annak gondolatát, hogy bármilyen perverz csak azért törődjön vele, hogy cserébe kiélhesse rajta a vágyait. Ennél még a magány is előnyösebb választásnak tűnik.*
-Testvéreket szívesen fogadnék és esküszöm, jobban vigyáznék rájuk, mint saját magamra. Csak ez meg nem olyan egyszerű, ahogy hangzik. Adjak fel hírdetést? *Veszi fel élete legsavanyúbb mosolyát, közben egy hajtincset söpör el a szeme elől, amit a szél fújt az arcába.* -Gondoltam már arra, hogy fizetség fejében mások gyerekeire vigyázzak. Mondjuk amíg ők dolgoznak, vagy épp nem érnek rá. Akár az ebédjüket is el tudnám készíteni. Sőt, még olvasni is megtaníthatnám az apróságokat és cserébe átérezhetném a családias hangulaot. *Hangosan felsóhajt mielőtt folytatná.* Csak ezzel meg az a baj, hogy nem keltek túl bizalomgerjesztő látványt. Talán másik ruhában, fegyverek nélkül, egy kiadós mosdás után. *Torkollik viccbe, az egyébként komoly, gondolatmenet. Hiszen ki bízná egy láthatóan csavargó lány felügyetére a szeme fényeit?*
-Tényleg! Te szeretnél gyerekeket? Vagy esetleg, már van is? *Veti fel a kérdést. A félvérek köztudottan képtelenek szülni. Ám majdnem nőként, Lilyben is ott motoszkál az anyai ösztön. Bár magáról is alig képes gondoskodni. Kíváncsian várja a nő véleményét a témában.*
3585. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-06-11 16:12:40
Üzenet elküldve: 2021-06-11 16:12:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Bármire képes vagyok.
*Mondja sokkal hűvösebben, mint amilyennek szánja. Újra Kagan jut eszébe, hogy folyton megjegyzéseket tett rá, a városi neveltetésére vagy éppen az elmebeli hiányosságaira. Most jön rá, hogy ebben mennyire hasonlított az anyjára, anyjának sem volt soha elég jó semmiben és nagyon hamar nem is akart már az lenni, ebből meg aztán rengeteg konfliktusuk adódott. Helyesebben konfliktusból állt az életük. Érdekes, hogy az az ember pedig, akihez nem fűzte vérségi kapcsolat, mennyire szerette, mindig volt egy kedves szava vagy gesztusa és kiállt érte az anyjával szemben.
Jobb napjain tényleg úgy érzi, hogy bármire képes lenne, sajnos rosszabb napja több van, olyankor eluralja gondolatait a letargia és önnön haszontalansága.*
- Jó, még nincs kész...
*Kezdene magyarázatba, hogy miért is hiányos a rajz-lány teste, majdnem el is kezdi felsorolni, hogy mi minden hiányzik még a képről, de aztán mégis becsukja a már szóra nyitott száját.*
- Hát... Nem szoktam mutogatni, csak a saját szórakozásomra csinálom.
*Habrertus ugyan megdicsérte a vérfoltos, törött tollal készült firkálmányát Yagnar teteme felett, de a kancellárról ritkán feltételez őszinteséget.*
- A testvéreket szeretni nem egyszerű. Azt hiszem, hogy senkit sem egyszerű szeretni.
*Valószínűleg ez önmagunkra is igaz, és bár közhely, de mégis lehet benne némi igazság, hogy ha önmagát nem szereti az ember, akkor másokat sem képes igazán. Tulajdonképpen rá igaz is lehet, önmagát majdnem gyűlöli, és ha teljesen őszinte akar lenni magával, akkor csak Pycta volt az, akit valahogyan szeretett, de már az az érzés is megkopott. Talán eleve kopott volt. Effy mellett viszonylag régóta kitart, mondhatni, hogy régi bútordarabok már egymás életében, de mégis eltávolodtak.*
- Lehet családod, és abban a kivételezett helyzetben vagy, hogy magadnak választhatod ki, hogy kik legyenek a tagjai.
*És máris megkíméli magát egy olyan anyától, aki mindig kritizálja, a nagynénitől, aki folyton azon ajvékol, hogy neki az ő korában már több gyereke is volt. Vagy egy olyan öccstől, aki minden olyan szeretetet megkap, amire ő maga is úgy áhítozna. Vagy a részeges nagyapától*
- Nem gondoltál ilyesmire? Fogadott fivérek és nővérek, fogadott apa.
- Bármire képes vagyok.
*Mondja sokkal hűvösebben, mint amilyennek szánja. Újra Kagan jut eszébe, hogy folyton megjegyzéseket tett rá, a városi neveltetésére vagy éppen az elmebeli hiányosságaira. Most jön rá, hogy ebben mennyire hasonlított az anyjára, anyjának sem volt soha elég jó semmiben és nagyon hamar nem is akart már az lenni, ebből meg aztán rengeteg konfliktusuk adódott. Helyesebben konfliktusból állt az életük. Érdekes, hogy az az ember pedig, akihez nem fűzte vérségi kapcsolat, mennyire szerette, mindig volt egy kedves szava vagy gesztusa és kiállt érte az anyjával szemben.
Jobb napjain tényleg úgy érzi, hogy bármire képes lenne, sajnos rosszabb napja több van, olyankor eluralja gondolatait a letargia és önnön haszontalansága.*
- Jó, még nincs kész...
*Kezdene magyarázatba, hogy miért is hiányos a rajz-lány teste, majdnem el is kezdi felsorolni, hogy mi minden hiányzik még a képről, de aztán mégis becsukja a már szóra nyitott száját.*
- Hát... Nem szoktam mutogatni, csak a saját szórakozásomra csinálom.
*Habrertus ugyan megdicsérte a vérfoltos, törött tollal készült firkálmányát Yagnar teteme felett, de a kancellárról ritkán feltételez őszinteséget.*
- A testvéreket szeretni nem egyszerű. Azt hiszem, hogy senkit sem egyszerű szeretni.
*Valószínűleg ez önmagunkra is igaz, és bár közhely, de mégis lehet benne némi igazság, hogy ha önmagát nem szereti az ember, akkor másokat sem képes igazán. Tulajdonképpen rá igaz is lehet, önmagát majdnem gyűlöli, és ha teljesen őszinte akar lenni magával, akkor csak Pycta volt az, akit valahogyan szeretett, de már az az érzés is megkopott. Talán eleve kopott volt. Effy mellett viszonylag régóta kitart, mondhatni, hogy régi bútordarabok már egymás életében, de mégis eltávolodtak.*
- Lehet családod, és abban a kivételezett helyzetben vagy, hogy magadnak választhatod ki, hogy kik legyenek a tagjai.
*És máris megkíméli magát egy olyan anyától, aki mindig kritizálja, a nagynénitől, aki folyton azon ajvékol, hogy neki az ő korában már több gyereke is volt. Vagy egy olyan öccstől, aki minden olyan szeretetet megkap, amire ő maga is úgy áhítozna. Vagy a részeges nagyapától*
- Nem gondoltál ilyesmire? Fogadott fivérek és nővérek, fogadott apa.
3584. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-06-10 21:21:27
Üzenet elküldve: 2021-06-10 21:21:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aenae nevetése némiképp elégedettséggel tölti el. Végre ő is adhatott valamit. Akkor is, ha az csak egy örömteli pillanat. A legtöbben sokszor nem is vágynak többre és nekik van igazuk. Legőszintébben, szívból azokat a dolgokat adhatjuk, amiket nem lehet megfogni. Mosolyt, időt, vidám emlékeket. Ahogy tette azt az árvaház konyhájának főnöke is. Ránézésre nem volt egy gusztusos darab, a maga százötven centijével és ugyanennyi kilójával, de a szíve vajból volt. Mindenki arcára mosolyt tudott csalni. A lány, Rokiont leszámítva, Bunkó Torent hiányolja legjobban a régi életéből. Nem igazán ad neki hangot, de azért tudatosul benne, hogy lassan egy éve a nőt engedte magához a legközelebb. Nem mintha bánná. Lily élvezi a magányt és a futó kapcsolatokat. Messziről jött félvérként néha az lehet, aki akar. Persze csak szóban, viszont ilyenkor a fantáziája szabhat csupán határt. Na meg persze a hihető előadása.*
-Nem tudhatom, mivel nem látom. De eddig nem is feltételeztem, hogy képes lennél rontani ezen a látványon. *Mondja kacsintva. Persze nem Aenae tehetségét akarja lebecsülni. Csupán egy picit túlzó önkritikát gyakorol. A felemelt papírra tekintve viszont elkerekednek a szemei. A kép nagyon szépen tükrözi a tájat. A sarkában kuporgó Lily pedig nem is olyan tökéletlen, mint a valódi. Semmit sem ront a látványon. Sőt, élettel tölti meg azt.*
-Valóban nincs. Ahogy kezeim és csizmáim sincsenek rajta. Biztosan mondták már, de nagyon ügyes vagy. *A rajzon ülő, egyelőre csonka, lány látványa eszébe juttatja, milyen sors várt volna rá, amennyiben nem sikerül elszöknie Xidros elől. A gondolattól is kirázza a hideg. Ennél még az is jobb, ha a zsákos ember valami különleges gombává változtatja.*
-A bonyolult az nem jó. Ha valami úgy működik, ahogy elrendelték az istenek, az mindig egyszerű. *Motyogja, talán nem is a nőnek. Csak, hogy önmagát és az elképzeléseit igazolja.* -Szeretni a testvéredet egyszerű. Amint feltételekkel bonyolítod, az már nem szeretet. *Természetesen mit sem tudhat arról, hogy ki, miért, hogyan állhat közel, vagy kevésbé közel a tuljdon öccséhez. Hisz a lánynak se kutyája, se macskája amióta az eszét tudja.*
-Bocsánat, ha tolakodó vagyok. Azt tanították nekem, hogy az kíváncsiság erény. Csak érdekel, milyen lehet, amikor valakinek van családja. Amikor nem csak érzi, de természetesnek veszi a törődést. *Nem mindenkinek adatik meg, hogy tapasztalatokból merítsen.*
-Ha egy tömlőcben születsz és nősz fel, a csillagokat sem vennéd ennyire adottnak. Biztosan vannak dolgok, amikre kíváncsi vagy, de valami miatt nem kaphatsz rá választ. Én a család kérdésével vagyok így. Még nem adtam fel a kutatást. Talán egyszer valaki betömi ezt a rést bennem. *A hangja nem hat túlzottan bizakodónak, de lemondónak sem. Inkább a gyenge céltudat ütközik vissza belőle.*
-Azonban te is kérdezhetsz, ha akarsz. Csak, hogy ne érezzem ilyen bután magam. Kevés év alatt, ám sokat megéltem. Hosszú utat tettem meg mostanáig. Lehet az élményeim között olyan is, ami a te kíváncsiságod elégíti ki. *Villant egy reményteli mosolyt a nőre. Nem kívánja tovább firtatni a család témáját. Újabb kérdést sem mer a nőnek szegezni, ám azt sem akarja, hogy a beszélgetés leüljön.*
*Aenae nevetése némiképp elégedettséggel tölti el. Végre ő is adhatott valamit. Akkor is, ha az csak egy örömteli pillanat. A legtöbben sokszor nem is vágynak többre és nekik van igazuk. Legőszintébben, szívból azokat a dolgokat adhatjuk, amiket nem lehet megfogni. Mosolyt, időt, vidám emlékeket. Ahogy tette azt az árvaház konyhájának főnöke is. Ránézésre nem volt egy gusztusos darab, a maga százötven centijével és ugyanennyi kilójával, de a szíve vajból volt. Mindenki arcára mosolyt tudott csalni. A lány, Rokiont leszámítva, Bunkó Torent hiányolja legjobban a régi életéből. Nem igazán ad neki hangot, de azért tudatosul benne, hogy lassan egy éve a nőt engedte magához a legközelebb. Nem mintha bánná. Lily élvezi a magányt és a futó kapcsolatokat. Messziről jött félvérként néha az lehet, aki akar. Persze csak szóban, viszont ilyenkor a fantáziája szabhat csupán határt. Na meg persze a hihető előadása.*
-Nem tudhatom, mivel nem látom. De eddig nem is feltételeztem, hogy képes lennél rontani ezen a látványon. *Mondja kacsintva. Persze nem Aenae tehetségét akarja lebecsülni. Csupán egy picit túlzó önkritikát gyakorol. A felemelt papírra tekintve viszont elkerekednek a szemei. A kép nagyon szépen tükrözi a tájat. A sarkában kuporgó Lily pedig nem is olyan tökéletlen, mint a valódi. Semmit sem ront a látványon. Sőt, élettel tölti meg azt.*
-Valóban nincs. Ahogy kezeim és csizmáim sincsenek rajta. Biztosan mondták már, de nagyon ügyes vagy. *A rajzon ülő, egyelőre csonka, lány látványa eszébe juttatja, milyen sors várt volna rá, amennyiben nem sikerül elszöknie Xidros elől. A gondolattól is kirázza a hideg. Ennél még az is jobb, ha a zsákos ember valami különleges gombává változtatja.*
-A bonyolult az nem jó. Ha valami úgy működik, ahogy elrendelték az istenek, az mindig egyszerű. *Motyogja, talán nem is a nőnek. Csak, hogy önmagát és az elképzeléseit igazolja.* -Szeretni a testvéredet egyszerű. Amint feltételekkel bonyolítod, az már nem szeretet. *Természetesen mit sem tudhat arról, hogy ki, miért, hogyan állhat közel, vagy kevésbé közel a tuljdon öccséhez. Hisz a lánynak se kutyája, se macskája amióta az eszét tudja.*
-Bocsánat, ha tolakodó vagyok. Azt tanították nekem, hogy az kíváncsiság erény. Csak érdekel, milyen lehet, amikor valakinek van családja. Amikor nem csak érzi, de természetesnek veszi a törődést. *Nem mindenkinek adatik meg, hogy tapasztalatokból merítsen.*
-Ha egy tömlőcben születsz és nősz fel, a csillagokat sem vennéd ennyire adottnak. Biztosan vannak dolgok, amikre kíváncsi vagy, de valami miatt nem kaphatsz rá választ. Én a család kérdésével vagyok így. Még nem adtam fel a kutatást. Talán egyszer valaki betömi ezt a rést bennem. *A hangja nem hat túlzottan bizakodónak, de lemondónak sem. Inkább a gyenge céltudat ütközik vissza belőle.*
-Azonban te is kérdezhetsz, ha akarsz. Csak, hogy ne érezzem ilyen bután magam. Kevés év alatt, ám sokat megéltem. Hosszú utat tettem meg mostanáig. Lehet az élményeim között olyan is, ami a te kíváncsiságod elégíti ki. *Villant egy reményteli mosolyt a nőre. Nem kívánja tovább firtatni a család témáját. Újabb kérdést sem mer a nőnek szegezni, ám azt sem akarja, hogy a beszélgetés leüljön.*
3583. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-06-10 18:41:21
Üzenet elküldve: 2021-06-10 18:41:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Pont ahogy mondod!
*Csettint egyet, utána pedig egyből felnevet. Na nem úgy visítva, mint a sakál, hanem kifejezetten kellemes, csilingelő nevetéssel. Tulajdon nevetése önmaga számára is idegenül cseng, az idejét sem tudja, hogy mikor nevetett utoljára igazán jóízűen, talán akkor, mikor Laorral ördögvigyoros pipát szívtak abban a reményben, hogy a szellemek majd meglátogatják őket. Az emlékre rögtön el is komorodik, mert bár nagyon jó volt hallgatni Laort, mikor a szeretett asszonyról beszélt, de mégis szomorú volt, hiszen a nő meghalt. Vajon őróla fog bárki így beszélni? Vajon Laor érzelmei viszonzásra találtak? Reméli, hogy igen és nem csupán egy ábrándba szerelmes még évekkel azután is, hogy a nő meghalt. Laort is le kell rajzolja. Egy erkély alatt állva, miközben szerenádot ad annak a nőnek, akit Aenae nem látott másként, csak péppé vert arccal, meg mákonyos lázálmában látott. Nem tud ellenállni a vágynak, hogy a rajztábla takarásában felhúzza ingujját, hogy vessen egy pillantást az alkarjába karcolt tharg rúnára. Azóta kétségek gyötrik, hogy hogyan is került rá a hegtetoválás. Felpillant a lányra.*
- Honnan tudod, hogy nem rajzoltam oda már jóval előbb?
*De aztán felemeli a papírost a tábláról és Lily felé fordítja. Nincs rajta bibircsók, se vasorr, csak egy távolba meredő, félkész nőalak, aki úgy ül, hogy a lehető legkevesebbet mutassa magából. A templomrom jóval kidolgozottabb, de vélhetően azért, mert azt már jóval előbb elkezdte papírra vetni.*
- Bonyolult volt a kapcsolatunk.
*Főleg azért, mert anyjuk mindig is öccseit, különösen a kisebbiket, részesítette előnyben. Pár évvel fiatalabbak voltak, mint Aenae, ezért mindig neki kellett az "okosabbnak", a "nagyobbnak" lennie, ezért pedig mindig neki kellett engednie. Kisebbik öccse volt az etalon. Akkor kiakasztó volt, de most, évekkel később már belátja, hogy valóban az volt, és nem csupán a tökéletes metszésű arca miatt, hanem mert tényleg tökéletes volt. Minden porcikája az volt.*
- Furcsa kérdéseid vannak. Nem tudok rá válaszolni. Ezek olyan természetes dolgok, maguktól jönnek, mint ahogy világítanak a csillagok, meg ilyesmik.
*Kicsit elhúzza a száját, mert valójában sosem volt olyan, hogy bármelyik fivére is kiállt volna érte, inkább fordítva történt az ilyesmi, hiszen Aenae már gyermekkorában is igen fejlett igazságérzettel rendelkezett.*
- Pont ahogy mondod!
*Csettint egyet, utána pedig egyből felnevet. Na nem úgy visítva, mint a sakál, hanem kifejezetten kellemes, csilingelő nevetéssel. Tulajdon nevetése önmaga számára is idegenül cseng, az idejét sem tudja, hogy mikor nevetett utoljára igazán jóízűen, talán akkor, mikor Laorral ördögvigyoros pipát szívtak abban a reményben, hogy a szellemek majd meglátogatják őket. Az emlékre rögtön el is komorodik, mert bár nagyon jó volt hallgatni Laort, mikor a szeretett asszonyról beszélt, de mégis szomorú volt, hiszen a nő meghalt. Vajon őróla fog bárki így beszélni? Vajon Laor érzelmei viszonzásra találtak? Reméli, hogy igen és nem csupán egy ábrándba szerelmes még évekkel azután is, hogy a nő meghalt. Laort is le kell rajzolja. Egy erkély alatt állva, miközben szerenádot ad annak a nőnek, akit Aenae nem látott másként, csak péppé vert arccal, meg mákonyos lázálmában látott. Nem tud ellenállni a vágynak, hogy a rajztábla takarásában felhúzza ingujját, hogy vessen egy pillantást az alkarjába karcolt tharg rúnára. Azóta kétségek gyötrik, hogy hogyan is került rá a hegtetoválás. Felpillant a lányra.*
- Honnan tudod, hogy nem rajzoltam oda már jóval előbb?
*De aztán felemeli a papírost a tábláról és Lily felé fordítja. Nincs rajta bibircsók, se vasorr, csak egy távolba meredő, félkész nőalak, aki úgy ül, hogy a lehető legkevesebbet mutassa magából. A templomrom jóval kidolgozottabb, de vélhetően azért, mert azt már jóval előbb elkezdte papírra vetni.*
- Bonyolult volt a kapcsolatunk.
*Főleg azért, mert anyjuk mindig is öccseit, különösen a kisebbiket, részesítette előnyben. Pár évvel fiatalabbak voltak, mint Aenae, ezért mindig neki kellett az "okosabbnak", a "nagyobbnak" lennie, ezért pedig mindig neki kellett engednie. Kisebbik öccse volt az etalon. Akkor kiakasztó volt, de most, évekkel később már belátja, hogy valóban az volt, és nem csupán a tökéletes metszésű arca miatt, hanem mert tényleg tökéletes volt. Minden porcikája az volt.*
- Furcsa kérdéseid vannak. Nem tudok rá válaszolni. Ezek olyan természetes dolgok, maguktól jönnek, mint ahogy világítanak a csillagok, meg ilyesmik.
*Kicsit elhúzza a száját, mert valójában sosem volt olyan, hogy bármelyik fivére is kiállt volna érte, inkább fordítva történt az ilyesmi, hiszen Aenae már gyermekkorában is igen fejlett igazságérzettel rendelkezett.*
3582. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-06-10 14:56:29
Üzenet elküldve: 2021-06-10 14:56:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Érti ő a hazaszeretet, az önérzet, a hűség fogalmát. Definiálni mindet tudná, de átérezni egyiket sem. Legalábbis addig nem, míg egy közösség, vagy nép nem fogadja magába. Akkor biztosan foggal és körömmel védené az övéit.*
-Értem én. A thargok epret kakilnak. Míg Arthenior népét a legyek nyaldossák. *Vicceli el, egy pillanatra a nyelvét is kiöltve. Bár szeretné azt hinni, hogy igazat beszél. Ha csupán átvitt értelemben is. Amennyiben tehetné, a félvér, fallal határolná el magát a levegő városától. Viszont megelégszik azzal is, ha a térképekre vésett vonalak tartják távol bárminemű bosszútól, vagy büntetéstől. Épp elhatározásra jut, hogy a következő úti célja a Vashegy lesz. Hiszen hatalmas területen fekszik, megannyi lehetőséget foglalva magába. Legyen szó apró szívességről, egy meleg ebédért cserébe, vagy kötött munkáról. Az igazat megvallva, Lily épp bármelyikre kapható lenne. Ebben talán közrejátszik az igazán kedves Aenae kisugárzása is.*
-Örülök! Mert rosszul venné ki magát, ha sértegetnélek miközben lerajzolsz. A végén még hatalmas orrot kanyarítasz nekem, vagy bibírcsókot az államra. *Felel mosollyal az arcán. Láthatóan jót tesz neki a nő társasága és érdeklődése. A reggel eseményi tükrében valóban sokat jelentenek egy ilyen kedves idegen szavai. A bizalmas mondatok és, hogy maga is kiönthette a lelkét, észrevehető megnyúgvással töltik el a lányt. Valami oknál fogva pihentetőbbnek tartja ezt az időtöltést, mint egy falak és párnák közt átaludt éjszakát.*
-Kettő is? Ez azért jó dolog. Legalább egyikükkel jó lehet a kapcsolatod. ~A kettő pont egyel több, mint amire a magamfajta áhotozik.~ *Teszi hozzá fejben, némi irígységgel átitatva. A hosszú útja során sok alkalommal kívánta, hogy mellette legyen valaki, aki legalább a vér köteléke tekintetében nem mond le róla. Persze az álmok sokszor állnak távol a valóságtól.*
-Kérdeznék még egy szokatlant, ha lehet. *Fordítja ismét a tekintetét Aenae felé.* -Milyen érzés átélni, amikor valaki feltétel nélkül szeret? Amikor a fivéred kiáll melletted akkor is, ha te hibáztál? *Lily nem csak a vagyonát illetően különbözik az átlag szerzetektől. Talán Aenae számára is feltűntek a gyakori hangulatingadozádok. Az alapvető érzelmek iránti felhőtlen érdeklődése. Ha ebből picit is érzékel valamit a nő, akkor rájöhet, hogy egy érzelemmentes, bár erkölcsös lánnyal fújta össze a szél.*
*Érti ő a hazaszeretet, az önérzet, a hűség fogalmát. Definiálni mindet tudná, de átérezni egyiket sem. Legalábbis addig nem, míg egy közösség, vagy nép nem fogadja magába. Akkor biztosan foggal és körömmel védené az övéit.*
-Értem én. A thargok epret kakilnak. Míg Arthenior népét a legyek nyaldossák. *Vicceli el, egy pillanatra a nyelvét is kiöltve. Bár szeretné azt hinni, hogy igazat beszél. Ha csupán átvitt értelemben is. Amennyiben tehetné, a félvér, fallal határolná el magát a levegő városától. Viszont megelégszik azzal is, ha a térképekre vésett vonalak tartják távol bárminemű bosszútól, vagy büntetéstől. Épp elhatározásra jut, hogy a következő úti célja a Vashegy lesz. Hiszen hatalmas területen fekszik, megannyi lehetőséget foglalva magába. Legyen szó apró szívességről, egy meleg ebédért cserébe, vagy kötött munkáról. Az igazat megvallva, Lily épp bármelyikre kapható lenne. Ebben talán közrejátszik az igazán kedves Aenae kisugárzása is.*
-Örülök! Mert rosszul venné ki magát, ha sértegetnélek miközben lerajzolsz. A végén még hatalmas orrot kanyarítasz nekem, vagy bibírcsókot az államra. *Felel mosollyal az arcán. Láthatóan jót tesz neki a nő társasága és érdeklődése. A reggel eseményi tükrében valóban sokat jelentenek egy ilyen kedves idegen szavai. A bizalmas mondatok és, hogy maga is kiönthette a lelkét, észrevehető megnyúgvással töltik el a lányt. Valami oknál fogva pihentetőbbnek tartja ezt az időtöltést, mint egy falak és párnák közt átaludt éjszakát.*
-Kettő is? Ez azért jó dolog. Legalább egyikükkel jó lehet a kapcsolatod. ~A kettő pont egyel több, mint amire a magamfajta áhotozik.~ *Teszi hozzá fejben, némi irígységgel átitatva. A hosszú útja során sok alkalommal kívánta, hogy mellette legyen valaki, aki legalább a vér köteléke tekintetében nem mond le róla. Persze az álmok sokszor állnak távol a valóságtól.*
-Kérdeznék még egy szokatlant, ha lehet. *Fordítja ismét a tekintetét Aenae felé.* -Milyen érzés átélni, amikor valaki feltétel nélkül szeret? Amikor a fivéred kiáll melletted akkor is, ha te hibáztál? *Lily nem csak a vagyonát illetően különbözik az átlag szerzetektől. Talán Aenae számára is feltűntek a gyakori hangulatingadozádok. Az alapvető érzelmek iránti felhőtlen érdeklődése. Ha ebből picit is érzékel valamit a nő, akkor rájöhet, hogy egy érzelemmentes, bár erkölcsös lánnyal fújta össze a szél.*
3581. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-06-10 13:27:26
Üzenet elküldve: 2021-06-10 13:27:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Egy pillanatig nem irigylem a szomszédot, hiszen az én füvem valóban zöldebb.
*Mondja vidoran, de egyértelmű, hogy túloz, nem tudná megmondani, hogy pontosan hol is van a határvonal, amíg nincs valami határvita, addig mindegy is.*
- Megmondom őszintén, hogy sosem akartam bejárni az egészet. De sokáig el lehet bandukolni rajta, az biztos.
*Ha őszinte akar lenni, akkor nagyjából Kagan kunyhója és a Vashegy között mozog manapság. Ritka kivétel, ha megnézi egy-egy birtokos földjét. Amúgy szeret sétálni, főleg azért, mert az egy magányos tevékenység. Persze volt már rá példa, hogy szóba elegyedett a gazdákkal, Troddot például egészen kedveli, valószínűleg a csendessége miatt.*
- Nem voltál sértő és valóban titkolózom.
*Flegmán megrántja a vállát. Ha valamiben profi, hát az a flegma vállrángatás. Remélhetőleg a lány eztán nem is feszegeti ezt, mert Aenae ugye hajlamos hülyeségeket beszélni és még olyanokat bökne ki, hogy gyilkosság miatt bujkálni kénytelen. Bár a gyilkossággal nem is hazudna, valóban megölt egy embert, a fokost pedig, amivel bezúzta a fejét, azóta is magával hordja. Egyfajta perverzió lehet, tekintve, hogy amúgy nem nagyon tudja használni.*
- Örvendek Lilyenn Freggi. A Freggi klánból.
*Biccent ő is ültében. Arra pedig bólint, hogy hogyan is szerezte a lány a vezetéknevét. Neki két apja is volt és mégis azt szereti apjaként, akihez biológiailag semmi köze. Kagan meg... Kagan az Kagan. Aki olyan hatással volt mindenkire, hogy rögtön megtették, amit akart. "Elárvult thargok úrnője".*
- Két fivérem van.
*Vagyis volt. Azelőtt, hogy elmentek volna háborúsdit játszani. Bár az Artheniorban történtek fényében Aenae már nincsen róla meggyőződve, hogy valóban a háborúba haltak-e bele. Talán ma is élnek valahol? Vagy ott voltak valamelyik ketrecben az alagutakban? A legkisebb öccsét Effy szülte meg, holtan. Talán ezért sem találja vele újabban a közös hangot. Bizarr helyzet, mert bár tisztában van azzal, hogy hogy lesz a gyerek, de mégis furcsa az, hogy a legjobb barátnője és Kagan...*
- Egy pillanatig nem irigylem a szomszédot, hiszen az én füvem valóban zöldebb.
*Mondja vidoran, de egyértelmű, hogy túloz, nem tudná megmondani, hogy pontosan hol is van a határvonal, amíg nincs valami határvita, addig mindegy is.*
- Megmondom őszintén, hogy sosem akartam bejárni az egészet. De sokáig el lehet bandukolni rajta, az biztos.
*Ha őszinte akar lenni, akkor nagyjából Kagan kunyhója és a Vashegy között mozog manapság. Ritka kivétel, ha megnézi egy-egy birtokos földjét. Amúgy szeret sétálni, főleg azért, mert az egy magányos tevékenység. Persze volt már rá példa, hogy szóba elegyedett a gazdákkal, Troddot például egészen kedveli, valószínűleg a csendessége miatt.*
- Nem voltál sértő és valóban titkolózom.
*Flegmán megrántja a vállát. Ha valamiben profi, hát az a flegma vállrángatás. Remélhetőleg a lány eztán nem is feszegeti ezt, mert Aenae ugye hajlamos hülyeségeket beszélni és még olyanokat bökne ki, hogy gyilkosság miatt bujkálni kénytelen. Bár a gyilkossággal nem is hazudna, valóban megölt egy embert, a fokost pedig, amivel bezúzta a fejét, azóta is magával hordja. Egyfajta perverzió lehet, tekintve, hogy amúgy nem nagyon tudja használni.*
- Örvendek Lilyenn Freggi. A Freggi klánból.
*Biccent ő is ültében. Arra pedig bólint, hogy hogyan is szerezte a lány a vezetéknevét. Neki két apja is volt és mégis azt szereti apjaként, akihez biológiailag semmi köze. Kagan meg... Kagan az Kagan. Aki olyan hatással volt mindenkire, hogy rögtön megtették, amit akart. "Elárvult thargok úrnője".*
- Két fivérem van.
*Vagyis volt. Azelőtt, hogy elmentek volna háborúsdit játszani. Bár az Artheniorban történtek fényében Aenae már nincsen róla meggyőződve, hogy valóban a háborúba haltak-e bele. Talán ma is élnek valahol? Vagy ott voltak valamelyik ketrecben az alagutakban? A legkisebb öccsét Effy szülte meg, holtan. Talán ezért sem találja vele újabban a közös hangot. Bizarr helyzet, mert bár tisztában van azzal, hogy hogy lesz a gyerek, de mégis furcsa az, hogy a legjobb barátnője és Kagan...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4164-4183