Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160
160. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-21 14:45:13
Üzenet elküldve: 2020-04-21 14:45:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Na igen, persze.* horkan fel nevetve, mikor Meira mentené a menthetetlent. Ő inkább látja valószínűleg, hogy a lány tagjai úgy elzsibbadtak volna a mázsás súly alatt, hogy pihenés ide vagy oda mozdulni sem bírt volna. A nevetést ugyan sikerül abba hagyni, de a mosoly ott marad arcán még akkor is, amikor előkészül a masszázsra.
Meglepi, hogy Meira ráül a derekára, azt gondolta, majd mellé kuporodik és úgy fogja kezelésbe venni problémás hátát. Érzi, ahogy a lány hosszú, feszes combjai a csípője köré ékelődnek. Kósza fuvallat táncoltatja meg a magas fűtengert, ami körül veszi őket. Hullámként söpör végig a tájon, Meira talán arra a következtetésre jut ez az oka annak is, hogy Rhule bőre megborzong. A férfi alig hallhatón felmordul, ahogy megérzi bőrén a lány gyengéd, meleg érintését. A finom ujjak végigtáncolnak tarkójától gerince mentén egészen a derekáig. Rhule igyekszik erőt venni magán és nem engedni, hogy gondoltai tiltott irányba áramoljanak. Persze, nehéz parancsolni az ilyesminek. Szerencsére minden mocskos gondolat kiszökik a fejéből abban a pillanatban, hogy Meira úgy igazán munkához lát. Mintha éles forró pengét mártogatna a lapockája tövébe. Össze kell kapnia magát, hogy ne szisszenjen fel, de izmai árulkodón rándulnak össze minden érintésnél napbarnított bőre alatt.*
- Nem hazudtál Te nő.* dohogja reagálva a lány korábbi figyelmeztetésére. Úgy érzi Meira érti a dolgát, ujjhegyei pontosan a problémás területet veszik kezelésbe. Rhule jóformán csillagokat lát.*
- A csillagok a tanúim, hogy Te élvezed ezt.* markolássza kínjában a pokróc szélét, de arcára mosoly feszül.* Esetleg, ha elájulnék a fájdalomtól kérlek dobj rám valamit, ki ne hűljek reggelig.* szűri fogai közt a szavakat. Bár most a hideg az egyetlen, amit cseppet sem érez.*
- Bassza meg.* mormogja.* Abba ne hagyd!* teszi hozzá sietve.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.21 14:47:35
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Na igen, persze.* horkan fel nevetve, mikor Meira mentené a menthetetlent. Ő inkább látja valószínűleg, hogy a lány tagjai úgy elzsibbadtak volna a mázsás súly alatt, hogy pihenés ide vagy oda mozdulni sem bírt volna. A nevetést ugyan sikerül abba hagyni, de a mosoly ott marad arcán még akkor is, amikor előkészül a masszázsra.
Meglepi, hogy Meira ráül a derekára, azt gondolta, majd mellé kuporodik és úgy fogja kezelésbe venni problémás hátát. Érzi, ahogy a lány hosszú, feszes combjai a csípője köré ékelődnek. Kósza fuvallat táncoltatja meg a magas fűtengert, ami körül veszi őket. Hullámként söpör végig a tájon, Meira talán arra a következtetésre jut ez az oka annak is, hogy Rhule bőre megborzong. A férfi alig hallhatón felmordul, ahogy megérzi bőrén a lány gyengéd, meleg érintését. A finom ujjak végigtáncolnak tarkójától gerince mentén egészen a derekáig. Rhule igyekszik erőt venni magán és nem engedni, hogy gondoltai tiltott irányba áramoljanak. Persze, nehéz parancsolni az ilyesminek. Szerencsére minden mocskos gondolat kiszökik a fejéből abban a pillanatban, hogy Meira úgy igazán munkához lát. Mintha éles forró pengét mártogatna a lapockája tövébe. Össze kell kapnia magát, hogy ne szisszenjen fel, de izmai árulkodón rándulnak össze minden érintésnél napbarnított bőre alatt.*
- Nem hazudtál Te nő.* dohogja reagálva a lány korábbi figyelmeztetésére. Úgy érzi Meira érti a dolgát, ujjhegyei pontosan a problémás területet veszik kezelésbe. Rhule jóformán csillagokat lát.*
- A csillagok a tanúim, hogy Te élvezed ezt.* markolássza kínjában a pokróc szélét, de arcára mosoly feszül.* Esetleg, ha elájulnék a fájdalomtól kérlek dobj rám valamit, ki ne hűljek reggelig.* szűri fogai közt a szavakat. Bár most a hideg az egyetlen, amit cseppet sem érez.*
- Bassza meg.* mormogja.* Abba ne hagyd!* teszi hozzá sietve.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.21 14:47:35
159. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-21 14:17:38
Üzenet elküldve: 2020-04-21 14:17:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
*Így visszagondolva tényleg vicces lehetett az a helyzete a medvével.
~Hogy erre nem fáj a hátad.~ dohogja magában, hiszen tudja némely ilyen görcs nem, hogy nevetésre fáj, de még a légvételre is hasogató kínnal reagál. Persze Rhule emiatt most is kineveti, pedig saját magára büszke, hogy képes volt egyedül elintézni a medvét, a kivitelezést kellene csak gyakorolni.*
- Csak kipihentem a küzdelmet, hátha utána meg tudtam volna szabadulni. *Tudja, hogy nem volt okos ötlet azt az óriási medvét egy karnyújtásnyira torkon szúrnia, de akkor nem cselekszik, akkor egy halott lányt talált volna Rhule. Meghalni meg nem akart, csak meglepte a medve. Mindegy vállat von erre. Ez már a múlt, és leginkább Rhule szórakozik ezen.
A felszólítása pont olyan hatást ér el, amilyenre számított. Rhule meglepetten és szintén viccelődve reagál erre is. Persze poén ide vagy oda, a fiú közben vetkőzik, és mivel nem akarja, hogy megfázzon így gyorsnak kell lennie.
~Vagyis csak a problémát oldom meg.~ Fogadja meg magának. Aztán lábát átvetve ül Rhule csípőjére. Feltérképezendően gyengéden végig tapogatja a nyakától egészen a derekáig.
~Ennyit a fogadalomról.~
Nos, az a görcs Rhule lapockája alatt akkora, hogy egy kézzel nem is boldogul vele. Egyik keze ujjaival végig alátámaszt, a másik erősebbel pedig elsőre lágyan rányom és apró körkörös mozdulatokkal kezdi kioldani a csomót.*
- Nem hazudok, ez most piszkosul fog fájni. *eddig még, gyengéd volt. Ezután pedig erősebben kezdi el oldani a csomót.*
- De hisz pont azért csinálom. *jegyzi meg közben és reméli, erre pont felordít majd Rhule. Bár ha olyan amilyen szokott lenni, nem hiszi, hogy most kiabálni fog. Ahogy a csomó oldódik úgy halad arrébb az ujjaival, és enyhít a férfi baján. Bár ezt jelenleg még nem így érzi, na de majd holnap, egészen biztos, hogy megújult emberként ébred majd fel. Viszont azt is tudja jobb, ha inkább ezután Rhule alszik előbb. Bár ezt nem teszi most szóvá. Ha nagy ritkán eme ritka tehetségének él azt szereti csendben tenni.*
A hozzászólás írója (Elrainieth Meiratalah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.21 14:22:29
*Így visszagondolva tényleg vicces lehetett az a helyzete a medvével.
~Hogy erre nem fáj a hátad.~ dohogja magában, hiszen tudja némely ilyen görcs nem, hogy nevetésre fáj, de még a légvételre is hasogató kínnal reagál. Persze Rhule emiatt most is kineveti, pedig saját magára büszke, hogy képes volt egyedül elintézni a medvét, a kivitelezést kellene csak gyakorolni.*
- Csak kipihentem a küzdelmet, hátha utána meg tudtam volna szabadulni. *Tudja, hogy nem volt okos ötlet azt az óriási medvét egy karnyújtásnyira torkon szúrnia, de akkor nem cselekszik, akkor egy halott lányt talált volna Rhule. Meghalni meg nem akart, csak meglepte a medve. Mindegy vállat von erre. Ez már a múlt, és leginkább Rhule szórakozik ezen.
A felszólítása pont olyan hatást ér el, amilyenre számított. Rhule meglepetten és szintén viccelődve reagál erre is. Persze poén ide vagy oda, a fiú közben vetkőzik, és mivel nem akarja, hogy megfázzon így gyorsnak kell lennie.
~Vagyis csak a problémát oldom meg.~ Fogadja meg magának. Aztán lábát átvetve ül Rhule csípőjére. Feltérképezendően gyengéden végig tapogatja a nyakától egészen a derekáig.
~Ennyit a fogadalomról.~
Nos, az a görcs Rhule lapockája alatt akkora, hogy egy kézzel nem is boldogul vele. Egyik keze ujjaival végig alátámaszt, a másik erősebbel pedig elsőre lágyan rányom és apró körkörös mozdulatokkal kezdi kioldani a csomót.*
- Nem hazudok, ez most piszkosul fog fájni. *eddig még, gyengéd volt. Ezután pedig erősebben kezdi el oldani a csomót.*
- De hisz pont azért csinálom. *jegyzi meg közben és reméli, erre pont felordít majd Rhule. Bár ha olyan amilyen szokott lenni, nem hiszi, hogy most kiabálni fog. Ahogy a csomó oldódik úgy halad arrébb az ujjaival, és enyhít a férfi baján. Bár ezt jelenleg még nem így érzi, na de majd holnap, egészen biztos, hogy megújult emberként ébred majd fel. Viszont azt is tudja jobb, ha inkább ezután Rhule alszik előbb. Bár ezt nem teszi most szóvá. Ha nagy ritkán eme ritka tehetségének él azt szereti csendben tenni.*
A hozzászólás írója (Elrainieth Meiratalah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.21 14:22:29
158. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-21 13:49:56
Üzenet elküldve: 2020-04-21 13:49:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Rhule hangosan felnevet, mikor Meira feleleveníti első találkozásuk emlékét.*
- Egy pillanatig azt hittem már egyikőtök sem él.* buggyan ki egy könnycsepp a nevetéstől szeme sarkában.* Sosem láttam még olyan szépet, mint akkor. Vérrel mázolt arc, teljes alakos medvebunda.* nehezen gyűri le nevetését. Elképesztőnek találja a mai napig, hogy a lány képes volt egymaga leteríteni azt a hatalmas medvét. Csupán egyetlen kis hiba csúszott a kivitelezésbe, ami a lány szorult helyzetéhez vezetett. Ekkor lépett színre Rhule és vette kezdetét közös kalandozásuk. Nem gondolta volna, hogy a sorsuk huzamosabb ideig egymásba fonódik, a véletlen alakította így, de Rhule egyáltalán nem bánja.*
* Döbbent vigyor terül el a képén, mikor a lány vetkőzésre szólítja fel.*
- Hohó! Semmi előjáték, milyen fickónak nézel Te engem?* játssza a szemérmest, de máris az ingét gombolja. Madarat lehetne vele fogatni. Átbújtatja feje felett a félig kigombolt inget. A haja kissé összekuszálódik a művelet hatására, de nem vesz róla tudomást. Engedelmesen hasra fekszik a pokrócon, felsőjét gombóccá gyúrja és a feje alá gyűri. Fejét oldalra billenti és szeme sarkából figyeli a lány merről közelít. Van benne egy egész kevés gyanakvás is. Eltudja képzelni, hogy Meira csőbe akarja húzni ezzel.*
- Tudod ezzel az adósoddá teszel.*mormogja. Várja az első érintést és a megkönnyebbülést melyet ez izmainak jelent.*
~Kibaszottul fáj.~
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.21 13:51:38
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Rhule hangosan felnevet, mikor Meira feleleveníti első találkozásuk emlékét.*
- Egy pillanatig azt hittem már egyikőtök sem él.* buggyan ki egy könnycsepp a nevetéstől szeme sarkában.* Sosem láttam még olyan szépet, mint akkor. Vérrel mázolt arc, teljes alakos medvebunda.* nehezen gyűri le nevetését. Elképesztőnek találja a mai napig, hogy a lány képes volt egymaga leteríteni azt a hatalmas medvét. Csupán egyetlen kis hiba csúszott a kivitelezésbe, ami a lány szorult helyzetéhez vezetett. Ekkor lépett színre Rhule és vette kezdetét közös kalandozásuk. Nem gondolta volna, hogy a sorsuk huzamosabb ideig egymásba fonódik, a véletlen alakította így, de Rhule egyáltalán nem bánja.*
* Döbbent vigyor terül el a képén, mikor a lány vetkőzésre szólítja fel.*
- Hohó! Semmi előjáték, milyen fickónak nézel Te engem?* játssza a szemérmest, de máris az ingét gombolja. Madarat lehetne vele fogatni. Átbújtatja feje felett a félig kigombolt inget. A haja kissé összekuszálódik a művelet hatására, de nem vesz róla tudomást. Engedelmesen hasra fekszik a pokrócon, felsőjét gombóccá gyúrja és a feje alá gyűri. Fejét oldalra billenti és szeme sarkából figyeli a lány merről közelít. Van benne egy egész kevés gyanakvás is. Eltudja képzelni, hogy Meira csőbe akarja húzni ezzel.*
- Tudod ezzel az adósoddá teszel.*mormogja. Várja az első érintést és a megkönnyebbülést melyet ez izmainak jelent.*
~Kibaszottul fáj.~
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.21 13:51:38
157. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-21 08:29:27
Üzenet elküldve: 2020-04-21 08:29:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
*Megszokta már Rhule pokróc hangulatát. Néha szórakoztatja, néha meg hasonlóan válaszol. Most például mondjuk egyik sem. Most nem tudja eldönteni, hogy inkább aggódik, vagy csak együtt érez vele, amiért nehéz találkozás előtt áll. Ezt az utolsót világért sem mondaná ki, egyből letámadná, hogy ne szánakozzon. Pedig a kettő között sok különbség van.
Megnyugszik, mikor kiderül nem a verekedés okozta Rhule hátfájását. Viszont tudja, hogy azon tud segíteni, habár utálja, ha megtudják róla, hogy képes olyan egyszerű buta tevékenységre, mint amire a nők szoktak alkalmasak lenni. Főleg az olyan nők. De útitársát és edzőpartnerét csak nem hagyhatja szenvedni.*
- Ugyan semmiség, még a lovak is kaptak. *teszi hozzá halkan. Aztán csendben esznek, míg Rhule előbb be nem fejezi. Hanyatt nyúlik el, és mesélni kezd. Ezeket az esti pillanatokat szereti, így a vacsorája befejezéséig érdeklődve figyeli a történetet, és bizony egyetért Rhule-lal, hogy ostobák az emberek. Nem akarja kisegíteni Rhule-t azzal a szóval. Utálta az ilyen összejöveteleket, de azért bólogat, hogy tudja, mire gondol. A vége pedig pontosan olyan, ami nem nagyon tetszik neki. A felé forduló Rhule-ra pillant. Közben végez a vacsorájával, és kezeit megtörölve néz résnyire összehúzott szemmel a fiúra.*
- Szerintem is medve vértől ázva jobban néztem ki. *ért egyet a másikkal. Aztán Rhule felé fordul, és mellette térdelve szólal meg.*
- Hasra és vetkőőzzz! *adja az utasítást szándékosan így. A mosolyát igyekszik leplezni, ahogy a nevetésén is úrrá lenni.*
- Kinyomom azt a görcsöt hátadon, hátha ekkora baromságokat nem beszélsz akkor. *kivételesen megállja, hogy Rhulcinak szólítsa, akkor abból inkább verekedés lenne. A vége pedig az, hogy a fiú a fának kötözi. Bár reméli ez csak egy üres fenyegetés a másik részéről.*
*Megszokta már Rhule pokróc hangulatát. Néha szórakoztatja, néha meg hasonlóan válaszol. Most például mondjuk egyik sem. Most nem tudja eldönteni, hogy inkább aggódik, vagy csak együtt érez vele, amiért nehéz találkozás előtt áll. Ezt az utolsót világért sem mondaná ki, egyből letámadná, hogy ne szánakozzon. Pedig a kettő között sok különbség van.
Megnyugszik, mikor kiderül nem a verekedés okozta Rhule hátfájását. Viszont tudja, hogy azon tud segíteni, habár utálja, ha megtudják róla, hogy képes olyan egyszerű buta tevékenységre, mint amire a nők szoktak alkalmasak lenni. Főleg az olyan nők. De útitársát és edzőpartnerét csak nem hagyhatja szenvedni.*
- Ugyan semmiség, még a lovak is kaptak. *teszi hozzá halkan. Aztán csendben esznek, míg Rhule előbb be nem fejezi. Hanyatt nyúlik el, és mesélni kezd. Ezeket az esti pillanatokat szereti, így a vacsorája befejezéséig érdeklődve figyeli a történetet, és bizony egyetért Rhule-lal, hogy ostobák az emberek. Nem akarja kisegíteni Rhule-t azzal a szóval. Utálta az ilyen összejöveteleket, de azért bólogat, hogy tudja, mire gondol. A vége pedig pontosan olyan, ami nem nagyon tetszik neki. A felé forduló Rhule-ra pillant. Közben végez a vacsorájával, és kezeit megtörölve néz résnyire összehúzott szemmel a fiúra.*
- Szerintem is medve vértől ázva jobban néztem ki. *ért egyet a másikkal. Aztán Rhule felé fordul, és mellette térdelve szólal meg.*
- Hasra és vetkőőzzz! *adja az utasítást szándékosan így. A mosolyát igyekszik leplezni, ahogy a nevetésén is úrrá lenni.*
- Kinyomom azt a görcsöt hátadon, hátha ekkora baromságokat nem beszélsz akkor. *kivételesen megállja, hogy Rhulcinak szólítsa, akkor abból inkább verekedés lenne. A vége pedig az, hogy a fiú a fának kötözi. Bár reméli ez csak egy üres fenyegetés a másik részéről.*
156. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-20 22:19:14
Üzenet elküldve: 2020-04-20 22:19:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
* A szántón áthaladva már tényleg csak az tartja a lelket az öregben, hogy a távolban látja a várost. Nyögve, nagyokat nyelve siet, hogy minél előbb odaérhessen. Ez nagyjából egy reumás csigának a versenytempójával egyezek meg, hogyha nem fúj a szél. Na persze sokkal sebesebb is tud lenni ennél, szokott is, de akkor nem sétál le ekkora távolságot. Még ha egy satnya lova lenne, amire legalább a cuccait felpakolja, de az se jutott neki. A torka porzik, keze remeg, és minden csontja, porcikája fájdalmasan sajog. De nem baj, már szinte a pegazusban érzi magát. Na nem mintha tudná, hogy miből fizesse ki az italát. *
155. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-20 21:55:00
Üzenet elküldve: 2020-04-20 21:55:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
* Teátrálisan forgatja a szemeit, mikor Meira őt hibáztatja azért, mert képtelen a lába elé nézni. Persze, igazából nem haragszik a lányra, de jobb időtöltésnek tűnik vele zsörtölődni, mint a bátyja hogyléte felett mélázni.*
~Hogy mi bajom van?~ első ízben csak vállat von, majd mikor rájön, hogy a lány a hogyléte miatt aggódik őszintén válaszol neki.*
- Csak feszült vagyok és rettenetesen fáj a hátam. Nem gondolom, hogy a tegnap miatt, reggel még nem éreztem semmit. Talán a lovaglás tett be.* kissé rosszul érzi magát ez miatt. ~ Olyan vagyok, mint egy puhány piperkőc!~ Az meg sem fordul a fejében, hogy a sok idegesség bosszulja meg magát ily módon. Nem baj, úgy tervezi holnap, ha már úgyis a Sellőnél lesz a találka befizeti magát egy masszázsra. Reméli még mindig elérhető ez a szolgáltatás a háznál. Bölcsebb lenne jobban beosztania a pénzt, de ha a háta így marad dolgozni és edzeni sem lesz képes, tehát ez tulajdonképpen egy hosszútávú befektetés.*
- Köszönöm.* veszi el egy fáradt mosoly kíséretében a felé nyújtott csomagot és egyből el is kezdi azt kibontani.*
- Igazán sajnálatos.* vigyorodik el, a tűz fénye arcélén táncol, miközben a lángokat bámulja és azon sopánkodik, hogy véget értek az összebújós esték.*
- Ilyen finomat még nem ettem.* vigyorog a lányra és nagyot harap előbb a húsból majd a cipóból.
~ Éhes ember nem válogat.~
- Ma kezdem én az őrködést.* mondja, közben előtűnnek az első csillagok az egyre sötétebb égbolton. Rhule befalja a vacsorát, majd hanyatt dől és az eget bámulja.* Régen.* kezd bele nosztalgikus arckifejezéssel, amit a lány már lassan megszokhat tőle.* Volt egy család a negyedben, ahol éltünk. Három havonta hatalmas bálokat rendeztek. Sok puccos ember, zenészek, különös egzotikus fogások. Egy magafajta fiú gyerek ki nem állhatta, de volt egy terem a házban. Olyan, ajj, hogy is mondják...tudod, ahol az emberek táncolhattak. Mennyezete sötétre volt festve, azt hiszem, el lehetett bűvölve, mert mintha a csillagok rajta világítottak is volna.* ráncolja össze a homlokát, majd elneveti magát.* Hát nem végtelenül vicces. Az a sok bolond összegyűlt ott és csodálták, ahelyett, hogy kimentek volna és egyszerűen felnéztek volna az égre. Inkább bámulták a hamis csillagokat, mert az jobban illett a hamis életükhöz.* oldalra fordul és Meirára néz. A lány egészen éterinek tűnik a tűz és a csillagok fényében.*
- Most épp elképzellek báli ruhában, púderrel az orrodon és szörnyű tollakkal a fejeden.* vigyorog a lányra.* Örülök, hogy nem úgy ismerkedtünk meg.* lassan ismét ülőhelyzetbe tornázza magát.* Álmos vagy már?
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.20 21:57:38
* Teátrálisan forgatja a szemeit, mikor Meira őt hibáztatja azért, mert képtelen a lába elé nézni. Persze, igazából nem haragszik a lányra, de jobb időtöltésnek tűnik vele zsörtölődni, mint a bátyja hogyléte felett mélázni.*
~Hogy mi bajom van?~ első ízben csak vállat von, majd mikor rájön, hogy a lány a hogyléte miatt aggódik őszintén válaszol neki.*
- Csak feszült vagyok és rettenetesen fáj a hátam. Nem gondolom, hogy a tegnap miatt, reggel még nem éreztem semmit. Talán a lovaglás tett be.* kissé rosszul érzi magát ez miatt. ~ Olyan vagyok, mint egy puhány piperkőc!~ Az meg sem fordul a fejében, hogy a sok idegesség bosszulja meg magát ily módon. Nem baj, úgy tervezi holnap, ha már úgyis a Sellőnél lesz a találka befizeti magát egy masszázsra. Reméli még mindig elérhető ez a szolgáltatás a háznál. Bölcsebb lenne jobban beosztania a pénzt, de ha a háta így marad dolgozni és edzeni sem lesz képes, tehát ez tulajdonképpen egy hosszútávú befektetés.*
- Köszönöm.* veszi el egy fáradt mosoly kíséretében a felé nyújtott csomagot és egyből el is kezdi azt kibontani.*
- Igazán sajnálatos.* vigyorodik el, a tűz fénye arcélén táncol, miközben a lángokat bámulja és azon sopánkodik, hogy véget értek az összebújós esték.*
- Ilyen finomat még nem ettem.* vigyorog a lányra és nagyot harap előbb a húsból majd a cipóból.
~ Éhes ember nem válogat.~
- Ma kezdem én az őrködést.* mondja, közben előtűnnek az első csillagok az egyre sötétebb égbolton. Rhule befalja a vacsorát, majd hanyatt dől és az eget bámulja.* Régen.* kezd bele nosztalgikus arckifejezéssel, amit a lány már lassan megszokhat tőle.* Volt egy család a negyedben, ahol éltünk. Három havonta hatalmas bálokat rendeztek. Sok puccos ember, zenészek, különös egzotikus fogások. Egy magafajta fiú gyerek ki nem állhatta, de volt egy terem a házban. Olyan, ajj, hogy is mondják...tudod, ahol az emberek táncolhattak. Mennyezete sötétre volt festve, azt hiszem, el lehetett bűvölve, mert mintha a csillagok rajta világítottak is volna.* ráncolja össze a homlokát, majd elneveti magát.* Hát nem végtelenül vicces. Az a sok bolond összegyűlt ott és csodálták, ahelyett, hogy kimentek volna és egyszerűen felnéztek volna az égre. Inkább bámulták a hamis csillagokat, mert az jobban illett a hamis életükhöz.* oldalra fordul és Meirára néz. A lány egészen éterinek tűnik a tűz és a csillagok fényében.*
- Most épp elképzellek báli ruhában, púderrel az orrodon és szörnyű tollakkal a fejeden.* vigyorog a lányra.* Örülök, hogy nem úgy ismerkedtünk meg.* lassan ismét ülőhelyzetbe tornázza magát.* Álmos vagy már?
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.20 21:57:38
154. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-20 21:27:41
Üzenet elküldve: 2020-04-20 21:27:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
*Erősen magában tartja, hogy azért némi részt kivett ebből Rhule is, hogy mindent gyakrabban vesz támadásnak. A virágra tett megjegyzésére elmosolyodik, nyakát tenné rá, hogy ekkor gondot nem akasztana Rhule a saját nyakába. Aztán ahogy nekimegy a fiúnak úgy rögtön gúnyos kérdést kap.*
- Minek állsz meg te ilyen hirtelen? *vág vissza. Most egy kicsit nem érti Rhule-t, főleg azt nem hogy mi a baja.
~Előretekintő én?~ csak gondolatai között kérdezi ezt meg. ~Inkább lusta.~
~Most már egész biztos, hogy valami van.~ Dönti el, előszedi közben két adagnyi hidegélelmet, közben nem szalasztja el figyelni Rhule-t tűzgyújtás közben. A sokadik grimasz után már nem bírja.*
- Mi a bajod? *kérdez elsőre rövidet. Majd inkább kifejti.*
- Tegnapi miatt fáj valamid? *kérdezi aggódva. Mert ha a sör mellett még máshogy is kárt tett Rhule-ban akkor igazán rosszul fogja érezni magát. A tűz, ahogy fellobban úgy közelebb húzódik, és az egyik csomagot a fiúnak nyújtja. A hideg éjszakára első alkalom, hogy nem lesz összebújás, mert van neki is saját takarója.*
- Vettem saját takarót, úgyhogy nem kell a tiéddel osztozkodni. *jegyzi meg, közben kicsomagolja a saját élelmét. Pár szelet cipő, és hús meg egy darabka sajt.*
- Nem sült nyuszihús, de azért jó lesz nem? *kérdezi, majd lopva Rhule-ra pillant. Persze az is lehet, hogy az a baja, hogy közelednek az elkerülhetetlen találkozáshoz, amire láthatóan nem vár. Felpillant az égre, és hát valóban szép, de ha hideget hoz, akkor annyira nem kedveli mégsem. Bár van köpenye és takarója, lehet elég lesz. ~Remélem legalábbis.~ Bár ha nem elég úgy is a fiúhoz fog húzódni. Eddig melengették egymást, amikor éppen hűvös volt.*
*Erősen magában tartja, hogy azért némi részt kivett ebből Rhule is, hogy mindent gyakrabban vesz támadásnak. A virágra tett megjegyzésére elmosolyodik, nyakát tenné rá, hogy ekkor gondot nem akasztana Rhule a saját nyakába. Aztán ahogy nekimegy a fiúnak úgy rögtön gúnyos kérdést kap.*
- Minek állsz meg te ilyen hirtelen? *vág vissza. Most egy kicsit nem érti Rhule-t, főleg azt nem hogy mi a baja.
~Előretekintő én?~ csak gondolatai között kérdezi ezt meg. ~Inkább lusta.~
~Most már egész biztos, hogy valami van.~ Dönti el, előszedi közben két adagnyi hidegélelmet, közben nem szalasztja el figyelni Rhule-t tűzgyújtás közben. A sokadik grimasz után már nem bírja.*
- Mi a bajod? *kérdez elsőre rövidet. Majd inkább kifejti.*
- Tegnapi miatt fáj valamid? *kérdezi aggódva. Mert ha a sör mellett még máshogy is kárt tett Rhule-ban akkor igazán rosszul fogja érezni magát. A tűz, ahogy fellobban úgy közelebb húzódik, és az egyik csomagot a fiúnak nyújtja. A hideg éjszakára első alkalom, hogy nem lesz összebújás, mert van neki is saját takarója.*
- Vettem saját takarót, úgyhogy nem kell a tiéddel osztozkodni. *jegyzi meg, közben kicsomagolja a saját élelmét. Pár szelet cipő, és hús meg egy darabka sajt.*
- Nem sült nyuszihús, de azért jó lesz nem? *kérdezi, majd lopva Rhule-ra pillant. Persze az is lehet, hogy az a baja, hogy közelednek az elkerülhetetlen találkozáshoz, amire láthatóan nem vár. Felpillant az égre, és hát valóban szép, de ha hideget hoz, akkor annyira nem kedveli mégsem. Bár van köpenye és takarója, lehet elég lesz. ~Remélem legalábbis.~ Bár ha nem elég úgy is a fiúhoz fog húzódni. Eddig melengették egymást, amikor éppen hűvös volt.*
153. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-20 19:53:22
Üzenet elküldve: 2020-04-20 19:53:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Útban otthonról, hazafele //
* Az út menti falatozás egészen jól sikerült. Az elf egy nagyobb kődarabra ült le, maga mellé tette a tarisznyáját és miközben kicsomagolta az ennivalóját tekintettel követte Hópehelyt, nehogy elcsatangoljon.
A ló jól idomított elf kanca, nincs mitől félnie Ewanak, inkább csak megszokásból, na meg kíváncsiságból követi a ló útját miközben jóízűen beleharap egy bivalytejből készített vajjal megkent kenyérbe. Igazán különleges, ízletes. Hozzá némi paradicsomot harap. Egy szemtelen legyet elkerget az étel mellől, majd tekintetét arra fordítja, amerre az útja tovább fog folytatódni.
Hópehely jó húsz lépésnyire torpan meg. Úgy tűnik valami finom legelnivalót talált, mert elégedetten horkant, majd jó étvággyal harap bele a fűbe.*
* Az út menti falatozás egészen jól sikerült. Az elf egy nagyobb kődarabra ült le, maga mellé tette a tarisznyáját és miközben kicsomagolta az ennivalóját tekintettel követte Hópehelyt, nehogy elcsatangoljon.
A ló jól idomított elf kanca, nincs mitől félnie Ewanak, inkább csak megszokásból, na meg kíváncsiságból követi a ló útját miközben jóízűen beleharap egy bivalytejből készített vajjal megkent kenyérbe. Igazán különleges, ízletes. Hozzá némi paradicsomot harap. Egy szemtelen legyet elkerget az étel mellől, majd tekintetét arra fordítja, amerre az útja tovább fog folytatódni.
Hópehely jó húsz lépésnyire torpan meg. Úgy tűnik valami finom legelnivalót talált, mert elégedetten horkant, majd jó étvággyal harap bele a fűbe.*
152. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-20 18:05:17
Üzenet elküldve: 2020-04-20 18:05:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
- Csak egy kérdés volt Meira, nem kell mindjárt mindent támadásnak venni.* mormogja. Ezúttal nem volt rejtett szándék szavai mögött, így lelke most háborog a feltételezéstől. Nem ilyen fogadtatásra készült való igaz, de a virágot már odaadta.*
- Lehet, hogy mérgező és azért hoztam, hogy elborítsanak a fekélyek miután megtapogattad.* veti oda még mindig morcosan.* Találtam, nem is tudom, gondoltam tetszene.* mondja, bár szavai nem feltétlen tükrözik a valóságot. Kérdésével nem, de a virággal volt némi hátsó szándéka. Bízott benne, ha kicsit hízeleg Meirának az hajlandó lesz szétnyomkodni hátán az összeugrott izmokat. Más lányoknál egy virággal ennél sokkal többet is elért már, de most úgy tűnik itt még ez a kevés is füstbe megy. Ha már füst, ideje beizzítani azt a tüzet. Hozzá is készülne, mikor a lány hátulról neki ütközik.*
- Talán túl szűkös a mező kisasszony?* most már csak heccelődik, legalábbis nem tűnik olyan vérmesnek, mint az imént.*
- Még szerencse, hogy Te ilyen előretekintő voltál.* őszintén örül neki, hogy most nem kell nyulat hajkurásznia vacsorára.* Köszönöm.* enyhül meg végérvényesen. Lehajol, hogy elrendezze a korábban begyűjtött botokat, majd nekilát tüzet csiholni. Arca időről időre keserves grimaszba rándul a művelet közben. Kitartása meghozza gyümölcsét, egy idő eltelte után a száraz avar előbb füstölni kezd, majd a szikrák pattannak. Rhule lélegzetével táplálja óvatosan a tüzet, majd miután úgy ítéli az elég erős az apró lángot a fakupac alján kialakított fészekbe helyezi.*
- Tiszta az ég, hideg éjszakánk lesz.* fordítja tekintetét a felhőtlen égboltra, mely most különösen szép bíbor árnyalatban búcsúztatja a napot. Leteríti a földre pokrócát az immár pattogó tűz közelébe, majd leül rá, hosszú lábait elnyújtóztatva.*
- Csak egy kérdés volt Meira, nem kell mindjárt mindent támadásnak venni.* mormogja. Ezúttal nem volt rejtett szándék szavai mögött, így lelke most háborog a feltételezéstől. Nem ilyen fogadtatásra készült való igaz, de a virágot már odaadta.*
- Lehet, hogy mérgező és azért hoztam, hogy elborítsanak a fekélyek miután megtapogattad.* veti oda még mindig morcosan.* Találtam, nem is tudom, gondoltam tetszene.* mondja, bár szavai nem feltétlen tükrözik a valóságot. Kérdésével nem, de a virággal volt némi hátsó szándéka. Bízott benne, ha kicsit hízeleg Meirának az hajlandó lesz szétnyomkodni hátán az összeugrott izmokat. Más lányoknál egy virággal ennél sokkal többet is elért már, de most úgy tűnik itt még ez a kevés is füstbe megy. Ha már füst, ideje beizzítani azt a tüzet. Hozzá is készülne, mikor a lány hátulról neki ütközik.*
- Talán túl szűkös a mező kisasszony?* most már csak heccelődik, legalábbis nem tűnik olyan vérmesnek, mint az imént.*
- Még szerencse, hogy Te ilyen előretekintő voltál.* őszintén örül neki, hogy most nem kell nyulat hajkurásznia vacsorára.* Köszönöm.* enyhül meg végérvényesen. Lehajol, hogy elrendezze a korábban begyűjtött botokat, majd nekilát tüzet csiholni. Arca időről időre keserves grimaszba rándul a művelet közben. Kitartása meghozza gyümölcsét, egy idő eltelte után a száraz avar előbb füstölni kezd, majd a szikrák pattannak. Rhule lélegzetével táplálja óvatosan a tüzet, majd miután úgy ítéli az elég erős az apró lángot a fakupac alján kialakított fészekbe helyezi.*
- Tiszta az ég, hideg éjszakánk lesz.* fordítja tekintetét a felhőtlen égboltra, mely most különösen szép bíbor árnyalatban búcsúztatja a napot. Leteríti a földre pokrócát az immár pattogó tűz közelébe, majd leül rá, hosszú lábait elnyújtóztatva.*
151. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-20 10:04:00
Üzenet elküldve: 2020-04-20 10:04:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
*Milyen csoda, hogy néha valamiben képesek egyetérteni. Már a harcot leszámítva. Az érdekes megnevezése után Rhule az utált keresztnevét szólítja. Nos, bármi megtorlásra számított, de erre nem. Ez pedig így már nem vicces. Pedig szívesen tesztelte volna, hogy képes-e Rhule egy fához kötözni. Ha sikerült is volna, úgy jó pár folt harapás és talán még egy fejeléssel is honorálta volna a fiú próbálkozását. Vagy éppen a sikerét. Felsóhajt, és egy szót sem szól továbbiakban erről.
~Még jó hogy nem árultam el neki, hogy az Elrainieth melyik becéző formáját utálom a legjobban.~
Úgy gondolja, ezt jobb, ha meg is tartja magának. Rhule látszólag egész nyugodtan belemegy, hogy a lovakat rendezze el. A kancát becézgeti Rhule erre lemondó sóhajjal veszi át a kantárszárat. Az utolsó kijelentésre nem egészen biztos benne, hogy a lónak címzi. Már-már érik a csípős megjegyzés, de inkább elnyomja. Megitatja és megeteti, lenyergeli a lovakat. Pihenjék ki ezt az utat az állatok is. Közben meglesi, hogy Csokoládé milyen nembe tartozik. Mert ugye a neve is eléggé unisex, így akár ez is az is lehet.
~Nekem sikerült egy fiú lovat választanom.~ Lepődik meg ezen. Végzett a lovakkal, sőt a vásárolt abrakból is adott nekik egy keveset. Mire visszaérkezik Rhule minden el van rendezve. A kérdésre bólint.*
- Hihetetlen mi? *kérdez mégis vissza ironikusan. Meglepőd fordulatok meg csak jönnek, egy virágot nyom a kezébe Rhule.*
- Ezt most miért kapom? *kérdezgeti, a fiút miközben követni kezdi. Mivel eléggé szorosan a nyomában jár, mikor megáll rendezgetni a talajt a tűznek neki is megy. Talán pont a fájó pontján, a hátán talál be a keze, melyben a virágot tartja.*
- Na, bocs. *nyögi, ahogy hátrább lép, hogy ne legyen annyira a nyakán Rhule-nak. Fellökni biztos nem sikerült neki, mert hát a fiú mégis csak erősebb nála. Az evés gondjára elmosolyodik, megtehetné, hogy húzza az agyát, és eszik előtte. Ám ennyire nem akar gonosz lenni a fiúval.*
- Vettem ételt a piacon azt megehetjük, és nem kell semmit sem fogni. *mondja, majd rögtön a nyeregtáskájához ül le. Tanácstalanul nézi a virágot, még nem kapott virágot, nem hogy Rhule-tól mástól se. Nem is vágyott rá soha, viszont ebben most valami hátsószándékot sejt. Mindenesetre leteszi a földre, vigyázva össze ne nyomja, és kezdi előszedni a becsomagolt cipót, sajtot és a kolbászt. Igazán négy adagot vett, tehát egy jó ideig nem kell vadászni. Mondjuk úgy két napig.*
*Milyen csoda, hogy néha valamiben képesek egyetérteni. Már a harcot leszámítva. Az érdekes megnevezése után Rhule az utált keresztnevét szólítja. Nos, bármi megtorlásra számított, de erre nem. Ez pedig így már nem vicces. Pedig szívesen tesztelte volna, hogy képes-e Rhule egy fához kötözni. Ha sikerült is volna, úgy jó pár folt harapás és talán még egy fejeléssel is honorálta volna a fiú próbálkozását. Vagy éppen a sikerét. Felsóhajt, és egy szót sem szól továbbiakban erről.
~Még jó hogy nem árultam el neki, hogy az Elrainieth melyik becéző formáját utálom a legjobban.~
Úgy gondolja, ezt jobb, ha meg is tartja magának. Rhule látszólag egész nyugodtan belemegy, hogy a lovakat rendezze el. A kancát becézgeti Rhule erre lemondó sóhajjal veszi át a kantárszárat. Az utolsó kijelentésre nem egészen biztos benne, hogy a lónak címzi. Már-már érik a csípős megjegyzés, de inkább elnyomja. Megitatja és megeteti, lenyergeli a lovakat. Pihenjék ki ezt az utat az állatok is. Közben meglesi, hogy Csokoládé milyen nembe tartozik. Mert ugye a neve is eléggé unisex, így akár ez is az is lehet.
~Nekem sikerült egy fiú lovat választanom.~ Lepődik meg ezen. Végzett a lovakkal, sőt a vásárolt abrakból is adott nekik egy keveset. Mire visszaérkezik Rhule minden el van rendezve. A kérdésre bólint.*
- Hihetetlen mi? *kérdez mégis vissza ironikusan. Meglepőd fordulatok meg csak jönnek, egy virágot nyom a kezébe Rhule.*
- Ezt most miért kapom? *kérdezgeti, a fiút miközben követni kezdi. Mivel eléggé szorosan a nyomában jár, mikor megáll rendezgetni a talajt a tűznek neki is megy. Talán pont a fájó pontján, a hátán talál be a keze, melyben a virágot tartja.*
- Na, bocs. *nyögi, ahogy hátrább lép, hogy ne legyen annyira a nyakán Rhule-nak. Fellökni biztos nem sikerült neki, mert hát a fiú mégis csak erősebb nála. Az evés gondjára elmosolyodik, megtehetné, hogy húzza az agyát, és eszik előtte. Ám ennyire nem akar gonosz lenni a fiúval.*
- Vettem ételt a piacon azt megehetjük, és nem kell semmit sem fogni. *mondja, majd rögtön a nyeregtáskájához ül le. Tanácstalanul nézi a virágot, még nem kapott virágot, nem hogy Rhule-tól mástól se. Nem is vágyott rá soha, viszont ebben most valami hátsószándékot sejt. Mindenesetre leteszi a földre, vigyázva össze ne nyomja, és kezdi előszedni a becsomagolt cipót, sajtot és a kolbászt. Igazán négy adagot vett, tehát egy jó ideig nem kell vadászni. Mondjuk úgy két napig.*
150. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-20 09:59:04
Üzenet elküldve: 2020-04-20 09:59:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Elhagyja a tisztást, és megindul a várossal átellenes irányba. Egészen más táj rajzolódik ki a horizonton, mint amivel eddig találkozott. Az erdő részt felváltja egy szántókkal és tanyákkal tarkított vidék, amelyet több földút is keresztülszel, szekérnyomokkal kimélyítettek. Már nagyban lengedeznek az ilyenkor megszokott növények és, ahogy egy- két tanya mellett is elvezeti az útja, felcsendül a vidéket őrző kutyák okvetetlenkedése is. Miután a világosság kezdi lassan magára hagyni, letelepszik egy félreeső helyen, hogy egy kis tüzet csiholjon, nehogy csúnya meglepetés érje az éjszaka. Nem igazán álmos, csak nem tartja biztonságosnak az éjszaka mászkálást, valamint a talpai már azért sajognak a kutyagolástól. Így váltja a nappal az éjszakát és fordítva. Ahogy világosodik még egyik egy kicsit a táskájába rejtett cipóból és ismételten nekivág az útnak. Mikor hallja, hogy egy- egy szekér közeledik, mindig időben félreáll, nehogy a súlyosan odacsapódó paták alá kerüljön.*
149. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-20 08:05:53
Üzenet elküldve: 2020-04-20 08:05:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
* Rhule kivételesen megérti Meira aggályait. Az ő múltjában is vannak személyek, akiktől nem haragban vált el annak idején. Most, hogy újra itt van a városban meg sem fordul a fejében, hogy esetleg felkeresse őket. Túl sok idő telt el, ő pedig tart attól, hogy az elvárásaik nem találkoznának. Úgy mondják az idő mindent megszépít, ő pedig nem akarja lesöpörni ezt a jótékony porréteget.*
- Érthető.*bólint komoran, majd sokkal vidámabb hangszínben folytatják a csevejt a Világítótorny kapcsán.*
*Meira az iménti fenyegetés ellenére tovább rángatja a griff farkát. Végül ugyan nem mondja ki a tiltott szót, de egyértelműen játszadozik Rhulellal.*
- Rendben Elrainieth, rendben.* szólítja ritkán használt keresztnevén a lányt, mikor az tovább szívózik vele. Egyelőre ő ennyiben hagyná a dolgot, bízva abban, hogy Meira tartja magát a dolgokhoz. Amennyiben nem így lesz, hát...nem lesz más választása, mint betartani szavát és az egyik fa törzséhez kötözni a lányt. Minél többet kacérkodik vele, annál inkább kedvére van a gondolat.*
- Legyen így.* bólint, mikor a feladatok kiosztásra kerülnek. Odanyújtja Zápor kantárszárát is Meirának, miután mindketten leszálltak a nyeregből.*
- Jó kislány.* lapogatja meg a kanca oldalát, majd odalép Meirához és ugyan azokkal a mozdulatokkal lapogatja meg a lány hátát is.* Neked még van hová fejlődnöd, de ha ügyes leszel kapsz tőlem egy répát.* villant még egy gunyoros mosolyt a lányra, majd elindul a fák közé. Nem néz vissza, úgy gondolja Meira rendben lesz. Ahogy lépked a puha avaron comb izmai fel-fellángolnak.*
~Azt hittem rosszabb lesz.~
* Összességében meg van elégedve a teljesítményével, a háta viszont egy ponton eléggé fáj. Baloldalon fent, épp a lapockája alatt. Egy masszázsról ábrándozik, de kétségei vannak a felől milyen néven venné Meira az ötletet. Talán olyan tizenöt percen keresztül bolyonghat az erdőben mielőtt visszaindul. Nem venne rá mérget, mert az időérzéke hajlamos megcsalni, ha a gondolatai közé merül úgy, mint most. Bárhogy is legyen egy ölnyi aprófával, két marékra való száraz mohával és egy szál halvány lila ötszirmú virággal tér vissza a tisztásra.*
- Minden rendben ment?* kérdezi odanyújtva neki a virágot miközben elsétál mellette. Reméli, hogy Meira elveszi, abban az esetben tovább lépdel megfelelő tűzgyújtó helyet keresve. Lábaival kicsit megtisztítja a földet és leszórja a gallyakat egy kupacra. A száraz moha egy részét a gallyak tövéhez tuszkolja, a másik felét leteszi a földre és a táskájában a kovakő után kezd kutatni.*
- Kibírod reggelig üres hassal, vagy próbáljunk meg fogni valamit?* van még talán egy kevés kétszersült a nyeregtáskában, de nem nevezné azt kiadós vacsorának.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.20 08:08:20
* Rhule kivételesen megérti Meira aggályait. Az ő múltjában is vannak személyek, akiktől nem haragban vált el annak idején. Most, hogy újra itt van a városban meg sem fordul a fejében, hogy esetleg felkeresse őket. Túl sok idő telt el, ő pedig tart attól, hogy az elvárásaik nem találkoznának. Úgy mondják az idő mindent megszépít, ő pedig nem akarja lesöpörni ezt a jótékony porréteget.*
- Érthető.*bólint komoran, majd sokkal vidámabb hangszínben folytatják a csevejt a Világítótorny kapcsán.*
*Meira az iménti fenyegetés ellenére tovább rángatja a griff farkát. Végül ugyan nem mondja ki a tiltott szót, de egyértelműen játszadozik Rhulellal.*
- Rendben Elrainieth, rendben.* szólítja ritkán használt keresztnevén a lányt, mikor az tovább szívózik vele. Egyelőre ő ennyiben hagyná a dolgot, bízva abban, hogy Meira tartja magát a dolgokhoz. Amennyiben nem így lesz, hát...nem lesz más választása, mint betartani szavát és az egyik fa törzséhez kötözni a lányt. Minél többet kacérkodik vele, annál inkább kedvére van a gondolat.*
- Legyen így.* bólint, mikor a feladatok kiosztásra kerülnek. Odanyújtja Zápor kantárszárát is Meirának, miután mindketten leszálltak a nyeregből.*
- Jó kislány.* lapogatja meg a kanca oldalát, majd odalép Meirához és ugyan azokkal a mozdulatokkal lapogatja meg a lány hátát is.* Neked még van hová fejlődnöd, de ha ügyes leszel kapsz tőlem egy répát.* villant még egy gunyoros mosolyt a lányra, majd elindul a fák közé. Nem néz vissza, úgy gondolja Meira rendben lesz. Ahogy lépked a puha avaron comb izmai fel-fellángolnak.*
~Azt hittem rosszabb lesz.~
* Összességében meg van elégedve a teljesítményével, a háta viszont egy ponton eléggé fáj. Baloldalon fent, épp a lapockája alatt. Egy masszázsról ábrándozik, de kétségei vannak a felől milyen néven venné Meira az ötletet. Talán olyan tizenöt percen keresztül bolyonghat az erdőben mielőtt visszaindul. Nem venne rá mérget, mert az időérzéke hajlamos megcsalni, ha a gondolatai közé merül úgy, mint most. Bárhogy is legyen egy ölnyi aprófával, két marékra való száraz mohával és egy szál halvány lila ötszirmú virággal tér vissza a tisztásra.*
- Minden rendben ment?* kérdezi odanyújtva neki a virágot miközben elsétál mellette. Reméli, hogy Meira elveszi, abban az esetben tovább lépdel megfelelő tűzgyújtó helyet keresve. Lábaival kicsit megtisztítja a földet és leszórja a gallyakat egy kupacra. A száraz moha egy részét a gallyak tövéhez tuszkolja, a másik felét leteszi a földre és a táskájában a kovakő után kezd kutatni.*
- Kibírod reggelig üres hassal, vagy próbáljunk meg fogni valamit?* van még talán egy kevés kétszersült a nyeregtáskában, de nem nevezné azt kiadós vacsorának.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.20 08:08:20
148. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-18 18:32:15
Üzenet elküldve: 2020-04-18 18:32:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
* A szántóra érve Samonyr még mindig a saját gondolataival és vágyaival viaskodik. Elnéz a tharg birtok felé, ahol úgy sejti, hogy megtalálja a nőt. Lemondó sóhajjal dől oldalra, be a friss szántásba. Nem zavarja a mocsok, az, hogy összepiszkolja magát. Legalább tompítja a földre érkezést a frissen felkapált föld. Az ég felé fordítja a tekintetét, és végig gondolja, hogy mennyire jó ötlet ez. Testének minden egyes porcikája találkozni akar, szinte már fizikailag fáj a másik hiánya. De az a kevés agysejt, ami még életben van, és pislákol a kobakjában igyekszik lebeszélni a dologról. Egy hirtelen ötlettől vezérelve pattan fel, és indul meg a kikötő irányába inkább. *
147. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-17 20:17:36
Üzenet elküldve: 2020-04-17 20:17:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
*Nem tudja, hogy ez baj-e vagy sem. Fogalma sincs milyen lett volna, ha végig ezzel a fiúval marad. Lehet egy útonálló kötekedő nő lett volna, aki kifoszt mindenkit. Persze az is lehet, hogy nem is lettek volna jóban miután kamaszodni kezdtek volna. Ez már sosem derül ki, mert nem így esett meg. Nagy levegőt vesz, és inkább hallatja Rhule elbeszélését a Kikötőről. Észleli, hogy lemenőben van a nap, de azt gondolja Rhule tudja, merre mennek, és nem baj, ha kicsit sötétben mennek tovább. *
- Nem tudom, hogy akarok-e. *mondja aztán a gyerekkori legjobb barátjára.*
- Kicsit tartok tőle, hogy nem kedvelném, és akkor inkább nem akarom látni. *mondja, persze a lehetőség a fordítottjára is igaz lehet.*
- Még úgy sem, hogy lehet, örülnék neki. Inkább úgy vagyok vele, ha véletlen találkozom vele, akkor jó, de félek megkeresni. *mélyen mindig is, akit gyerekként barátjának választott egy bajkeverőbb srác volt, így elképzelhető, hogy felnőttként nem éppen a jobbik ember lett belőle. Igazán a csalódástól fél, így nem akarja magát kitenni ennek. Ezért nem indult el egyből megkeresni.*
- Nagyon jó, utána odamész, ahova akarsz. *mosolyodik el, arra, hogy megmutatja a Sellőt. A Világítótorony tényén nagyon megörül, azt várja eddig legjobban az egész Kikötőből.
Ezután persze muszáj becézve megszólítania útitársát. Megfékezi Rhule a lovát, és a szavai mindent visznek. Érzi, hogy ezzel betalált. Már csak az a kérdés ~merjem-e még egyszer így hívni?~
Sejtette, hogy valami ilyen reakció lesz rá.*
- Óh, már alig várom Rhuuule. *szándékosan nyújtja hosszan az u-t, hogy sokára derüljön ki a vége. Ajkára mosoly húzódik, és lehet nem kéne ismét egy verekedésbe hajszolni az estét, a fejének nyilván nem tesz majd jót. De úgy tudja, hogy nem tudja megállni most sem.
Közben a táborbontásra leszáll Csokoládéról, és elgondolkodik az elé táruló választási lehetőségeken. Nem lenne baja azzal sem, ha mindent neki kéne csinálni. Most már csak azt nem tudja eldönteni, hogy Rhulci melyiket nem akarná. A megszólítás miatt legalább ennyivel kedvezzen neki.*
- Nekem mindegy, akár… *aztán mivel saját lova még nem volt, így nem tudja, hogy azt válassza-e. ~Miért hagy minden választást meg nekem?~ bosszankodik magában. ~Tuti, ha rőzsét választom, a lovakra húzza a száját, vagy fordítva.~ felsóhajt. Persze erre nem mondhatja azt, hogy döntsd el te. Az előzőnél is ezt dobta be, nem lenne ezzel is tanácsos.*
- Elrendezem a lovakat. *mondja aztán végül. Ezt ítéli meg a nehezebbnek, bár ez is egyén függő. Kinek mi az ugye? Valami meglepő visszavágóra a Rhulci miatt pedig számít. Már csak azt nem tudja, fokozza ezt még egyszer, vagy inkább nyugodjon le, és várja ki a végét. Rhule-t ismerve ez ennyivel nincsen letudva.*
*Nem tudja, hogy ez baj-e vagy sem. Fogalma sincs milyen lett volna, ha végig ezzel a fiúval marad. Lehet egy útonálló kötekedő nő lett volna, aki kifoszt mindenkit. Persze az is lehet, hogy nem is lettek volna jóban miután kamaszodni kezdtek volna. Ez már sosem derül ki, mert nem így esett meg. Nagy levegőt vesz, és inkább hallatja Rhule elbeszélését a Kikötőről. Észleli, hogy lemenőben van a nap, de azt gondolja Rhule tudja, merre mennek, és nem baj, ha kicsit sötétben mennek tovább. *
- Nem tudom, hogy akarok-e. *mondja aztán a gyerekkori legjobb barátjára.*
- Kicsit tartok tőle, hogy nem kedvelném, és akkor inkább nem akarom látni. *mondja, persze a lehetőség a fordítottjára is igaz lehet.*
- Még úgy sem, hogy lehet, örülnék neki. Inkább úgy vagyok vele, ha véletlen találkozom vele, akkor jó, de félek megkeresni. *mélyen mindig is, akit gyerekként barátjának választott egy bajkeverőbb srác volt, így elképzelhető, hogy felnőttként nem éppen a jobbik ember lett belőle. Igazán a csalódástól fél, így nem akarja magát kitenni ennek. Ezért nem indult el egyből megkeresni.*
- Nagyon jó, utána odamész, ahova akarsz. *mosolyodik el, arra, hogy megmutatja a Sellőt. A Világítótorony tényén nagyon megörül, azt várja eddig legjobban az egész Kikötőből.
Ezután persze muszáj becézve megszólítania útitársát. Megfékezi Rhule a lovát, és a szavai mindent visznek. Érzi, hogy ezzel betalált. Már csak az a kérdés ~merjem-e még egyszer így hívni?~
Sejtette, hogy valami ilyen reakció lesz rá.*
- Óh, már alig várom Rhuuule. *szándékosan nyújtja hosszan az u-t, hogy sokára derüljön ki a vége. Ajkára mosoly húzódik, és lehet nem kéne ismét egy verekedésbe hajszolni az estét, a fejének nyilván nem tesz majd jót. De úgy tudja, hogy nem tudja megállni most sem.
Közben a táborbontásra leszáll Csokoládéról, és elgondolkodik az elé táruló választási lehetőségeken. Nem lenne baja azzal sem, ha mindent neki kéne csinálni. Most már csak azt nem tudja eldönteni, hogy Rhulci melyiket nem akarná. A megszólítás miatt legalább ennyivel kedvezzen neki.*
- Nekem mindegy, akár… *aztán mivel saját lova még nem volt, így nem tudja, hogy azt válassza-e. ~Miért hagy minden választást meg nekem?~ bosszankodik magában. ~Tuti, ha rőzsét választom, a lovakra húzza a száját, vagy fordítva.~ felsóhajt. Persze erre nem mondhatja azt, hogy döntsd el te. Az előzőnél is ezt dobta be, nem lenne ezzel is tanácsos.*
- Elrendezem a lovakat. *mondja aztán végül. Ezt ítéli meg a nehezebbnek, bár ez is egyén függő. Kinek mi az ugye? Valami meglepő visszavágóra a Rhulci miatt pedig számít. Már csak azt nem tudja, fokozza ezt még egyszer, vagy inkább nyugodjon le, és várja ki a végét. Rhule-t ismerve ez ennyivel nincsen letudva.*
146. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-17 18:07:19
Üzenet elküldve: 2020-04-17 18:07:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
* Sajnálja is meg nem is, hogy Meira nyomát vesztette régi barátjának.*
- Egy esélyt azért adhatsz a dolognak.* mondja csak azért, hogy ne tűnjön bunkónak.* Az ilyen "egyszer elmegyek innen" fogadalmaknak általában ugyan az a vége. * céloz arra, hogy a többség soha sem teljesül be.* Mi az üdítő kivételeket képviseljük.* mosolyog a lányra.*
- Persze, rendben. Megmutatom, bár nehéz eltéveszteni.* magyarázza. Ahogy elérik az erdő határát a nap úgy bucskázik alá a lombkoronák takarásába. ~Így elszaladt volna az idő?~ Bízott benne, hogy még a mai napon elérik a Kikötőt, de lassabb tempóban kényszerültek haladni a tervezettnél. Nem különösebben bánja, ilyen állapotban nem szívesen hajszolta volna Meirát és az sem utolsó, hogy így a nagy találkozás is várat magára.*
- Persze, hogy van. Tetszeni fog.* húzódik ajka féloldalas mosolyra, ahogy elképzeli Meirát a Világítótorony lábánál. Szemöldöke aztán magasra szalad.*
~ Rhulci? Igazán?~
* Megfékezi Záport és szúrós szemmel méricskéli a lányt.*
- Még egyszer ezt hallom és kikötözlek az első fához.* nehéz eldönteni, hogy tréfál, vagy komolyan gondolja.*
- Azt hiszem itt tábort bontunk. Nem jutunk át az erdőn mielőtt teljesen besötétednek és nem akarok vakon a fák között bolyongani.* pattan le a nyeregből, hogy aztán lovát beljebb vezesse az erdő peremén megfelelő legelő helyet keresve neki.*
- Meg kell itatni a lovakat, aztán kikötni őket éjszakára és aprófát is gyűjtenünk kellene.* sorolja a teendőket.* Dobjunk fel egy érmét, vagy?* vonja fel kérdőn szemöldökét. Meghagyja a választás lehetőségét Meirának, neki mindegy melyik munka marad rá.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.17 18:08:44
* Sajnálja is meg nem is, hogy Meira nyomát vesztette régi barátjának.*
- Egy esélyt azért adhatsz a dolognak.* mondja csak azért, hogy ne tűnjön bunkónak.* Az ilyen "egyszer elmegyek innen" fogadalmaknak általában ugyan az a vége. * céloz arra, hogy a többség soha sem teljesül be.* Mi az üdítő kivételeket képviseljük.* mosolyog a lányra.*
- Persze, rendben. Megmutatom, bár nehéz eltéveszteni.* magyarázza. Ahogy elérik az erdő határát a nap úgy bucskázik alá a lombkoronák takarásába. ~Így elszaladt volna az idő?~ Bízott benne, hogy még a mai napon elérik a Kikötőt, de lassabb tempóban kényszerültek haladni a tervezettnél. Nem különösebben bánja, ilyen állapotban nem szívesen hajszolta volna Meirát és az sem utolsó, hogy így a nagy találkozás is várat magára.*
- Persze, hogy van. Tetszeni fog.* húzódik ajka féloldalas mosolyra, ahogy elképzeli Meirát a Világítótorony lábánál. Szemöldöke aztán magasra szalad.*
~ Rhulci? Igazán?~
* Megfékezi Záport és szúrós szemmel méricskéli a lányt.*
- Még egyszer ezt hallom és kikötözlek az első fához.* nehéz eldönteni, hogy tréfál, vagy komolyan gondolja.*
- Azt hiszem itt tábort bontunk. Nem jutunk át az erdőn mielőtt teljesen besötétednek és nem akarok vakon a fák között bolyongani.* pattan le a nyeregből, hogy aztán lovát beljebb vezesse az erdő peremén megfelelő legelő helyet keresve neki.*
- Meg kell itatni a lovakat, aztán kikötni őket éjszakára és aprófát is gyűjtenünk kellene.* sorolja a teendőket.* Dobjunk fel egy érmét, vagy?* vonja fel kérdőn szemöldökét. Meghagyja a választás lehetőségét Meirának, neki mindegy melyik munka marad rá.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.17 18:08:44
145. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-17 15:04:20
Üzenet elküldve: 2020-04-17 15:04:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Keresztül üldözik egymást az erdőszéli tisztáson. Ugyan nagyon viszket a ravaszon a lány ujja, de olyan egyértelműen, tud valamit a fickó, hogy nem hagyhatja meglógni, és a lapockái közé sem akar egy nyilat küldeni. A fickó meg gyors.*
~Félsz mi? Te gyáva pöcs.~
*Gondolja magában, és fokozatot vált. Már a szántókon vannak, mikor beéri. Elkapni nem tudja, de úgy rúgja össze az űzött vad két sarkát, hogy közel van ahhoz, hogy arcával szántsa fel a búzát. Egy pár lépésnyit így is gurul a szekérúton. Mire feleszmélhetne, már a lány, egy kellemes bordarúgással, arccal az égnek fordítja. Fájó mellkasára rátapos, és szemei közé szegezi a nyílpuskát. Lihegve, fújtatva, és ellentmondást nem tűrően kérdezi meg újra.*
-Mit tudsz?
*A fiú kicsit dadog, meg hebeg, meg habog. A teszetoszasága, felrántja az amúgy sem nyugodt nőstény idegeit. Hogy ráijesszen, éppen hogy csak kicsit felé bök a felhúzott számszeríjjal. Amaz meg majdnem összepisálja magát.*
-Ha elmondom megölnek!
*Mondja egyértelműen félve. A lány szemei elkerekednek egy pillanatra. Úgy látszik a fickó tényleg benne van valamiben.*
-Ők is nyilat tartanak a koponyádnak?
*A férfi arca, halálosan komolyra vált. Lesápad, és őszinte szemekkel néz fel a lányra. Egészen megható szavakkal előadva magát.*
-Inkább a nyíl, mint ők.
*Félelme egyenesen látszik, pont úgy mint elhatározása. Ő bizony nem fog beszélni, és még csak azt sem tudja Ken'Yäta, hogy valóban egyről beszélnek. Hisztisen leveszi a férfiről a talpát, és mérgesen a város felé bök a fejével.*
-Takarodj innen!
*Mondja a maga kedves modorán, de tényleg csak jót akar. A kecske szakállas gyorsan feltápászkodik, és lassú hátrálással a város felé veszi az irányt. Némán, cask a szájáról lehet leolvasni, hogy valami köszönömöt nyökög.*
-Meg ne lássalak, hogy lopott portékát árulsz a piacon, mert bevitetlek.
*Fenyegetőzik Ken'Yäta, mintha legalább valami hadnagy lenne, és nem csak egyszerű közlegény. A pasas bólint, és már szedi is a lábait a város felé.*
~Ott vagyok, ahol a rohadt part szakad.~
*Keresztül üldözik egymást az erdőszéli tisztáson. Ugyan nagyon viszket a ravaszon a lány ujja, de olyan egyértelműen, tud valamit a fickó, hogy nem hagyhatja meglógni, és a lapockái közé sem akar egy nyilat küldeni. A fickó meg gyors.*
~Félsz mi? Te gyáva pöcs.~
*Gondolja magában, és fokozatot vált. Már a szántókon vannak, mikor beéri. Elkapni nem tudja, de úgy rúgja össze az űzött vad két sarkát, hogy közel van ahhoz, hogy arcával szántsa fel a búzát. Egy pár lépésnyit így is gurul a szekérúton. Mire feleszmélhetne, már a lány, egy kellemes bordarúgással, arccal az égnek fordítja. Fájó mellkasára rátapos, és szemei közé szegezi a nyílpuskát. Lihegve, fújtatva, és ellentmondást nem tűrően kérdezi meg újra.*
-Mit tudsz?
*A fiú kicsit dadog, meg hebeg, meg habog. A teszetoszasága, felrántja az amúgy sem nyugodt nőstény idegeit. Hogy ráijesszen, éppen hogy csak kicsit felé bök a felhúzott számszeríjjal. Amaz meg majdnem összepisálja magát.*
-Ha elmondom megölnek!
*Mondja egyértelműen félve. A lány szemei elkerekednek egy pillanatra. Úgy látszik a fickó tényleg benne van valamiben.*
-Ők is nyilat tartanak a koponyádnak?
*A férfi arca, halálosan komolyra vált. Lesápad, és őszinte szemekkel néz fel a lányra. Egészen megható szavakkal előadva magát.*
-Inkább a nyíl, mint ők.
*Félelme egyenesen látszik, pont úgy mint elhatározása. Ő bizony nem fog beszélni, és még csak azt sem tudja Ken'Yäta, hogy valóban egyről beszélnek. Hisztisen leveszi a férfiről a talpát, és mérgesen a város felé bök a fejével.*
-Takarodj innen!
*Mondja a maga kedves modorán, de tényleg csak jót akar. A kecske szakállas gyorsan feltápászkodik, és lassú hátrálással a város felé veszi az irányt. Némán, cask a szájáról lehet leolvasni, hogy valami köszönömöt nyökög.*
-Meg ne lássalak, hogy lopott portékát árulsz a piacon, mert bevitetlek.
*Fenyegetőzik Ken'Yäta, mintha legalább valami hadnagy lenne, és nem csak egyszerű közlegény. A pasas bólint, és már szedi is a lábait a város felé.*
~Ott vagyok, ahol a rohadt part szakad.~
144. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-17 11:22:51
Üzenet elküldve: 2020-04-17 11:22:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
*Szokott imádkozni vagy sem, nem zavarja Rhule felől ez. Odahaza mindenki Teysus-ban hisz. Erre nevelték, de hogy hinne is mélyen, hát ez most fogósabb kérdés lenne, minthogy éppen most mélyedjen bele.*
- Külsőleg általában a testvérek hasonlítanak. *jegyzi meg Rhule szavaira. Bár ki tudja látott már erre ellenpéldát is.
Kis elbeszélése gyerekkorából, gondolta, hogy megneveteti Rhule-t. A nyomasztó emlékek miatt csak elmosolyodik. Azért úgy gondolja, hogy Rhule apja rosszabbat tett, még az sajátjánál is. Azzal a fiúval tényleg rosszalkodtak, és nem igazán voltak jó hatással egymásra. Más kérdés, hogy ez neki tetszett, és még most is. Aztán emlékszik a szüleik közötti veszekedésre is. Az anyja az apját hibáztatta. Ezért, mert, hogy kardforgatásra tanította. Rhule kijelentésére csak bólint.*
- Nem hiszem, hogy Wegtorenben él már. Mindig azt mondta, ha elég nagy lesz, akkor lelép, és soha se tér vissza. *Úgy gondolja Pirtianes környékén kéne keresni a fiút, de egyedül arra az útra nem vállalkozna. Ahogy nem vállalkozott volna Artheniorba se. Wegtorenbe még elment volna egyedül, de ezek nagyobb távok. Nem a harctól félt volna, hanem hogy eltéved az ismeretlen terepen.
Rhule dönt, és inkább egyedül keresi fel a sógornőjét. Nem sértődik meg ezen, ez Rhule döntése, legyen úgy, ahogy neki jobb.*
- Rendben elleszek addig, és akkor a Sellőnél találkozunk.*mondja, aztán rájön, fogalma sincs, hol van és mi ez a Sellő.*
- Csak előtte, mutasd meg, hogy megtaláljam. *aztán a világítótoronyra felcsillan a szeme.*
- Van olyan is? Nagyon jó, arra kíváncsi is vagyok. *egyezik bele. *
- Na de Rhulci, nekem nincs is dolgom, úgy hogy szerintem én várok rád.*mondja olyan ábrándos lányos hangján. Szándékosan változtatja el, és szinte süt a szemében, hogy viccel. Ezért is nevezte így Rhulci.*
*Szokott imádkozni vagy sem, nem zavarja Rhule felől ez. Odahaza mindenki Teysus-ban hisz. Erre nevelték, de hogy hinne is mélyen, hát ez most fogósabb kérdés lenne, minthogy éppen most mélyedjen bele.*
- Külsőleg általában a testvérek hasonlítanak. *jegyzi meg Rhule szavaira. Bár ki tudja látott már erre ellenpéldát is.
Kis elbeszélése gyerekkorából, gondolta, hogy megneveteti Rhule-t. A nyomasztó emlékek miatt csak elmosolyodik. Azért úgy gondolja, hogy Rhule apja rosszabbat tett, még az sajátjánál is. Azzal a fiúval tényleg rosszalkodtak, és nem igazán voltak jó hatással egymásra. Más kérdés, hogy ez neki tetszett, és még most is. Aztán emlékszik a szüleik közötti veszekedésre is. Az anyja az apját hibáztatta. Ezért, mert, hogy kardforgatásra tanította. Rhule kijelentésére csak bólint.*
- Nem hiszem, hogy Wegtorenben él már. Mindig azt mondta, ha elég nagy lesz, akkor lelép, és soha se tér vissza. *Úgy gondolja Pirtianes környékén kéne keresni a fiút, de egyedül arra az útra nem vállalkozna. Ahogy nem vállalkozott volna Artheniorba se. Wegtorenbe még elment volna egyedül, de ezek nagyobb távok. Nem a harctól félt volna, hanem hogy eltéved az ismeretlen terepen.
Rhule dönt, és inkább egyedül keresi fel a sógornőjét. Nem sértődik meg ezen, ez Rhule döntése, legyen úgy, ahogy neki jobb.*
- Rendben elleszek addig, és akkor a Sellőnél találkozunk.*mondja, aztán rájön, fogalma sincs, hol van és mi ez a Sellő.*
- Csak előtte, mutasd meg, hogy megtaláljam. *aztán a világítótoronyra felcsillan a szeme.*
- Van olyan is? Nagyon jó, arra kíváncsi is vagyok. *egyezik bele. *
- Na de Rhulci, nekem nincs is dolgom, úgy hogy szerintem én várok rád.*mondja olyan ábrándos lányos hangján. Szándékosan változtatja el, és szinte süt a szemében, hogy viccel. Ezért is nevezte így Rhulci.*
143. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-16 20:36:35
Üzenet elküldve: 2020-04-16 20:36:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Egy felépítendő ház//
*Útja ismét ide vezeti, vagy talán a szellemek keze, talán mindkettő, a lényeg, hogy a szántóföldek poros útját tapossa Árnyék patája. Bár közel sem olyan sietősen, mint korábban. Most, hogy így elnéz a horizonton, ameddig a szeme ellát, rájön, hogy még sosem látta a naplementét ezeken a földeken, s hogy milyen gyönyörű látvány is a maga valójában. Oda akar érni az erdőbe, hogy tűz mellett pihenhessen nyugovóra újdonsült jószágával. ~Azért milyen szerencsés vagyok ezzel a lóval, gyalog borzasztó sok idő lenne ez a sok utazás.~*
*Útja ismét ide vezeti, vagy talán a szellemek keze, talán mindkettő, a lényeg, hogy a szántóföldek poros útját tapossa Árnyék patája. Bár közel sem olyan sietősen, mint korábban. Most, hogy így elnéz a horizonton, ameddig a szeme ellát, rájön, hogy még sosem látta a naplementét ezeken a földeken, s hogy milyen gyönyörű látvány is a maga valójában. Oda akar érni az erdőbe, hogy tűz mellett pihenhessen nyugovóra újdonsült jószágával. ~Azért milyen szerencsés vagyok ezzel a lóval, gyalog borzasztó sok idő lenne ez a sok utazás.~*
142. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-16 16:47:29
Üzenet elküldve: 2020-04-16 16:47:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Kikötő//
* Egyetértően morran fel, mikor Meira felhívja a figyelmet arra, hogy a fiú által elmondottak alapján mily kevés közös vonással rendelkezik Byrionnal.*
- Ha imádkoznék az istenekhez, most hálát mondanék nekik ezért.* dohogja, majd kis gondolkodás után hozzáteszi.* Külsőleg azt mondják hasonlítunk a talpnyalóval.* Rhule ezt ritkán ismeri be hangosan, pedig kísértetiesen hasonló testfelépítésen és arcvonásokon osztoznak. Fivére haja ugyan világosabb és szemei Rhule szürkéivel ellentétben kék színben játszanak.*
~Viszont látom vajon még?~
* Nem tudja miként kellene éreznie magát. Mindig rossz viszonyban voltak, de mégis a testvére. Lerázza magáról a gondolatot, a beszélgetés más mederbe terelődik.*
- Neeem.* hitetlenkedik, majd hangos hahotában tör ki, ahogy elképzeli az ifjú Meirát szarral dobálózni.* Sajnálom, hogy szomorú vége lett.* fojtja magába a nevetést.*
- Úgy tűnik a szülők már csak ilyenek, szeretnek beleavatkozni a csemetéik életébe és tönkretenni azt.* Rhule nem gondolta, hogy a lánynak is hasonlókon kellett keresztül mennie. Emlékszik, amikor arról beszélt Meira apja miként tanította a harc alapjaira. A fiú még irigykedett is, de most kiderül a másik gyerekkora sem volt felhőtlen.*
- Most már felkeresheted. Szabad vagy, akkor mész Wegtorenbe, amikor csak akarsz.* Nyolc esztendő persze hosszú idő, Meira helyében ő se rohant volna fejvesztve a fiúhoz, bármilyen nagy barátság is fűzte őket össze egykoron.*
* Meira sajnálkozását nem méltatja szavakra, különösebben nem is reagál rá. Gondolaiba merül, egészen távol a pusztától és a lánytól. Jó pár métert megtesznek, mire újra megszólal.*
- Innen már csak olyan húsz, huszonöt mérföld a part.* mondja, miközben tovább koptatják a kemény földutat. Feltesz egy kérdést a lánynak, de ő vissza adja a döntés jogát. Elmorfondírozik rajta.*
- Talán jobb lenne, ha először csak magam beszélnék vele.* feleli. Nem is ismeri ezt a nőt, nem tudja mire számítson tőle. Persze, nem titkolózni akar Meira előtt, csak úgy érzi egy kis időre lesz szüksége, míg maga is megemészti ezt az egészet.*
- A levében azt üzenete a kikötőnél van egy fonalbolt, ott hagyjak neki üzenetet, ha megérkezek.* ismerteti a részleteket.* Én felkeresem a helyet, Te felfedezed a környéket, aztán találkozunk egy megbeszélt helyen.* gondolkodik bőszen, mi lenne erre megfelelő.* Mondjuk a Sellőben.*böki ki végül.* Színvonalasabb és biztonságosabb hely, mint a környéken bármi...* legalábbis az ő megkopott ismereti szerint.* Rendben lesz így?* bizonytalan egy kicsit az elválást illetően. A kikötő nem gyámolatlan leányoknak való hely, de Meira nem is az. Most bizonyíthatja is.* Ott fogok Rád várni, vagy Te rám, attól függ melyikünk végez a dolgával előbb. Aztán együtt megnézzük a világítótornyot.* sandít a lányra, annak reakcióit figyelve. Lassan körül öleli őket a fák sűrűje.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.16 16:50:18
* Egyetértően morran fel, mikor Meira felhívja a figyelmet arra, hogy a fiú által elmondottak alapján mily kevés közös vonással rendelkezik Byrionnal.*
- Ha imádkoznék az istenekhez, most hálát mondanék nekik ezért.* dohogja, majd kis gondolkodás után hozzáteszi.* Külsőleg azt mondják hasonlítunk a talpnyalóval.* Rhule ezt ritkán ismeri be hangosan, pedig kísértetiesen hasonló testfelépítésen és arcvonásokon osztoznak. Fivére haja ugyan világosabb és szemei Rhule szürkéivel ellentétben kék színben játszanak.*
~Viszont látom vajon még?~
* Nem tudja miként kellene éreznie magát. Mindig rossz viszonyban voltak, de mégis a testvére. Lerázza magáról a gondolatot, a beszélgetés más mederbe terelődik.*
- Neeem.* hitetlenkedik, majd hangos hahotában tör ki, ahogy elképzeli az ifjú Meirát szarral dobálózni.* Sajnálom, hogy szomorú vége lett.* fojtja magába a nevetést.*
- Úgy tűnik a szülők már csak ilyenek, szeretnek beleavatkozni a csemetéik életébe és tönkretenni azt.* Rhule nem gondolta, hogy a lánynak is hasonlókon kellett keresztül mennie. Emlékszik, amikor arról beszélt Meira apja miként tanította a harc alapjaira. A fiú még irigykedett is, de most kiderül a másik gyerekkora sem volt felhőtlen.*
- Most már felkeresheted. Szabad vagy, akkor mész Wegtorenbe, amikor csak akarsz.* Nyolc esztendő persze hosszú idő, Meira helyében ő se rohant volna fejvesztve a fiúhoz, bármilyen nagy barátság is fűzte őket össze egykoron.*
* Meira sajnálkozását nem méltatja szavakra, különösebben nem is reagál rá. Gondolaiba merül, egészen távol a pusztától és a lánytól. Jó pár métert megtesznek, mire újra megszólal.*
- Innen már csak olyan húsz, huszonöt mérföld a part.* mondja, miközben tovább koptatják a kemény földutat. Feltesz egy kérdést a lánynak, de ő vissza adja a döntés jogát. Elmorfondírozik rajta.*
- Talán jobb lenne, ha először csak magam beszélnék vele.* feleli. Nem is ismeri ezt a nőt, nem tudja mire számítson tőle. Persze, nem titkolózni akar Meira előtt, csak úgy érzi egy kis időre lesz szüksége, míg maga is megemészti ezt az egészet.*
- A levében azt üzenete a kikötőnél van egy fonalbolt, ott hagyjak neki üzenetet, ha megérkezek.* ismerteti a részleteket.* Én felkeresem a helyet, Te felfedezed a környéket, aztán találkozunk egy megbeszélt helyen.* gondolkodik bőszen, mi lenne erre megfelelő.* Mondjuk a Sellőben.*böki ki végül.* Színvonalasabb és biztonságosabb hely, mint a környéken bármi...* legalábbis az ő megkopott ismereti szerint.* Rendben lesz így?* bizonytalan egy kicsit az elválást illetően. A kikötő nem gyámolatlan leányoknak való hely, de Meira nem is az. Most bizonyíthatja is.* Ott fogok Rád várni, vagy Te rám, attól függ melyikünk végez a dolgával előbb. Aztán együtt megnézzük a világítótornyot.* sandít a lányra, annak reakcióit figyelve. Lassan körül öleli őket a fák sűrűje.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.16 16:50:18
141. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-04-16 01:41:51
Üzenet elküldve: 2020-04-16 01:41:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*A hátas jószág hűséges jószág, főleg, ha okosan van tartva, etetve, és nem hajtják a halálba. Rorkirnak pedig esze ágában sincs, bár siet, hisz kinek dolga, célja van ezen a földön, az nem lehet rest, de tisztában van a normalitás határaival. A szántóföldek pora kellemes érzéseket ébreszt benne, bár még mindig úgy érzi, hogy ez a város annyira idegen neki.. Mondjuk nem mintha a másik nem lenne az, de mégis, ez az ő személyiségétől nagyon távol áll, szellemiségétől pedig még annál is jobban. ~Már nincs sok hátra Árnyék. Kitartás.~*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160