Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 93 (1841. - 1860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Hathúros Strat [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11495_1556715870_tunder_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2220-2239
1860. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-19 05:42:49
Üzenet elküldve: 2025-07-19 05:42:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mágia//
*Ha azt gondolja a másik, hogy az altatót könnyen kiadja a kezei közül, akkor téved, habár az osztozásban benne lenne. Az üvegcse még bontatlan, az ital sem fogyott és még üres üvegei is vannak. Ha arra kerülhet a sor akkor osztoznak. Addig meg nem veti fel ezt az ötletet.*
-Az volt bizony. De még mindig lehet. Selyemrév megnyitásával még csak nem is kell nagy vadászatot csapnunk és reménykedni, hogy a férfi gazdag. Egyszerűen besétálunk és kész. Kicsit különben kreatívabbnak kell lennünk, talán elsőnek szolgálóknak kellene menni és úgy tudnálak beengedni a fényes kúriákba. Meg még a menekülés lenne nehézkes a híd miatt. Azt ha lezárják, nekünk lőttek.
*Tervezget újra a rég szép idők emlékére.
A magas fűtenger egyre gyérebbé válik, majd teljesen eltűnik és megérkeznek a szántókra. Termőföldek ölelik körbe őket. Egyeseken már megtörtént a betakarítás és az újabb vetésre készülnek. Szántók és legelők váltják egymást, néhány gyümölcsös is felsejlik a távolban. Apróbb és nagyobb tanyák váltják egymást. Látszólag semmi rendszer nincs közte. Csak egy ok, a vagyon. Kinek több aranya volt kinek kevesebb.
Hena érzi, hogy az éjszaka a természetben fogja érni őket. Talán ha a városig eljutnak sötétedésig. Eddig sok emberrel nem találkoztak, itt a szántókon viszont már zajlik az élet. Az úton kevés szekérrel találkoztak vagy lovassal, ellentétben a földeken azért voltak, akik még ebben a délutáni időben is szorgoskodtak.*
*Ha azt gondolja a másik, hogy az altatót könnyen kiadja a kezei közül, akkor téved, habár az osztozásban benne lenne. Az üvegcse még bontatlan, az ital sem fogyott és még üres üvegei is vannak. Ha arra kerülhet a sor akkor osztoznak. Addig meg nem veti fel ezt az ötletet.*
-Az volt bizony. De még mindig lehet. Selyemrév megnyitásával még csak nem is kell nagy vadászatot csapnunk és reménykedni, hogy a férfi gazdag. Egyszerűen besétálunk és kész. Kicsit különben kreatívabbnak kell lennünk, talán elsőnek szolgálóknak kellene menni és úgy tudnálak beengedni a fényes kúriákba. Meg még a menekülés lenne nehézkes a híd miatt. Azt ha lezárják, nekünk lőttek.
*Tervezget újra a rég szép idők emlékére.
A magas fűtenger egyre gyérebbé válik, majd teljesen eltűnik és megérkeznek a szántókra. Termőföldek ölelik körbe őket. Egyeseken már megtörtént a betakarítás és az újabb vetésre készülnek. Szántók és legelők váltják egymást, néhány gyümölcsös is felsejlik a távolban. Apróbb és nagyobb tanyák váltják egymást. Látszólag semmi rendszer nincs közte. Csak egy ok, a vagyon. Kinek több aranya volt kinek kevesebb.
Hena érzi, hogy az éjszaka a természetben fogja érni őket. Talán ha a városig eljutnak sötétedésig. Eddig sok emberrel nem találkoztak, itt a szántókon viszont már zajlik az élet. Az úton kevés szekérrel találkoztak vagy lovassal, ellentétben a földeken azért voltak, akik még ebben a délutáni időben is szorgoskodtak.*
1859. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-18 13:36:30
Üzenet elküldve: 2025-07-18 13:36:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 398
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 398
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A kürt hívó szava//
*Norennar még nem sietteti a lépteit, ahogy elhagyják a tisztást. A pipa melegen izzik ujjai közt, a dohány parázslása tompán vibrál minden szippantásra. A füst megül előtte egy pillanatra, majd szétfoszlik, ahogy továbbhaladnak. A mozgás ritmusa lassan beáll, a talaj keményebb itt, mint a város alatt, de nem nehéz rajta haladni. A fák lassan eltűnnek mögöttük, helyüket hosszú, rendezett barázdák váltják fel, egyik oldalon tarló, a másikon még aratásra váró kalászok hajlanak meg a gyenge szélben. Az utat néhol keréknyom szabdalja, máshol csak gyalogösvény. A föld illata most nyersebb, frissebb, nem az erdő nedvessége, hanem az érett gabonák poros, meleg szaga terjeng a levegőben.
Norennar most jó szokásához hűen ragaszkodva nem szól. Az ujjai néha végigsimítanak a pipán, néha megkopogtatja a peremét. A tekintete mozgásban marad: a távolba néz, majd a társaira. Egy ideig Strat alakját követi a szemével, s figyelmesen hallgatja, amit mond. A pusztai kürt eredetéről, az ottani népekről, arról, hogy elhallatszik messzire is. Helyi vezetőkről, akiket talán ismer. Normál esetben kételkedne minden egyes szavában azonban az öltözéke arra utal, hogy az igazat beszéli. Valamint ezen kis történetek nem csak a szórakoztatásról szólnak. A férfi észreveszi, hogy Strat nemcsak történeteket mesél, hanem óvatosan készíti fel őket arra, hogy valószínűleg a helyiektől kell majd információt kérniük. Norennar bólint magában. Örül, hogy velük tart.
Mikor már épp visszatérne a figyelme a környezetre, akkor tűnik fel mellette az öreg. Halk léptekkel érkezik, mintha eddig is ott lett volna, csak most szánták rá magukat a szavak. Pmirsh nem kérdez sokat, de amit mond, az célba talál. Norennar csak oldalra pillant, aztán a pipára néz, majd vissza az öregre. Nem válaszol azonnal.
Előbb a szájához emeli a pipát, lassan szív bele, mélyen, aztán kifújja a füstöt, és közben fanyarul elmosolyodik. Mintha nem teljesen értene egyet azzal, amit hallott, mégis elismerné, hogy van benne igazság.*
- Pedig nem vagyok egy vezéregyéniség... *Mondja végül, halkan, minden gőg nélkül.* - De igyekszem majd nem csalódást okozni.
*A következő pillanatban átnyújtja a pipát az öregnek. A mozdulata természetes, nincs benne fesztelenség, csak a gesztus egyszerű közvetlensége. Egy szippantásnyit, talán kettőt, aztán amikor visszakapja, a köpenye ujjával letörli a pipa végét. Ezalatt az öreg már bele is kezd a maga elemzésébe. Orkokról beszél, harcról, tüzekről. Norennar hallgatja. Nem vitatkozik, csak néha bólint egyet-egyet. Nincs benne gyanakvás. Amit hall, az teljes mértékben ésszerű.*
- Észben tartom. Ne aggódj. És köszönöm a jó tanácsokat.
*Feleli. A hangja halk, de őszinte. Nem udvariasság, hanem elismerés. Az öreg szavai talán nem hatnak újként Norennar számára, de jó tudni, hogy a kis csapatban más is birtokában van az efféle tudásnak. Nem mindenki beszél ilyen egyenesen, főleg nem egy csapat élén haladó idegennek. Norennar becsüli ezt. És jól is esik neki, még ha a világért sem mondaná ezt ki hangosan.
Azután jön a sárkány, és Micarthara halkan rákontráz. A nő hangjában hősünk vél némi gúnyt felfedezni. Norennar fülében mégis van valami furcsa élesség benne, ahogy a holtakról beszél. Felvonja a szemöldökét, de nem kérdez rá. Csak ránéz, aztán elkapja a tekintetét.*
- Jobbnál jobb elméletek. *Mondja félig a bajsza alatt, de nem barátságtalanul. Valami játékos félmosoly mégis megül a szája sarkában.* - De maradjunk az orkoknál. Azokat legalább fogja az acélpenge, képesek meghalni és tüzet sem okádnak. Legalábbis nem kéne nekik.
*A hangja most kicsit hangosabb, hogy a közelebb haladók is hallják. Nem harsány, inkább csak annyira emeli meg, hogy ne kelljen újra mondania. Aztán elhallgat. A mozgása változatlanul nyugodt, a pipát újra a szájába veszi, de most már csak tartja, nem szív bele. Figyel inkább.
Ahogy haladnak tovább, a művelt földek között vezető ösvény követi a szántók határát. Az alacsony növényzeten túl, távolabb már látszanak a puszták egyenetlenebb foltjai, de odáig még órák vannak hátra. Egyelőre a gondosan elválasztott parcellák, ritkásan elszórt fácskák és őrtoronyként magasodó madárijesztők kísérik őket. A szántóföldek mentén pár helyen gyom nő, s ezek között mozdul egy-egy mezei nyúl vagy fácán. Az út nem veszélyes, de Norennar figyel.*
*Norennar még nem sietteti a lépteit, ahogy elhagyják a tisztást. A pipa melegen izzik ujjai közt, a dohány parázslása tompán vibrál minden szippantásra. A füst megül előtte egy pillanatra, majd szétfoszlik, ahogy továbbhaladnak. A mozgás ritmusa lassan beáll, a talaj keményebb itt, mint a város alatt, de nem nehéz rajta haladni. A fák lassan eltűnnek mögöttük, helyüket hosszú, rendezett barázdák váltják fel, egyik oldalon tarló, a másikon még aratásra váró kalászok hajlanak meg a gyenge szélben. Az utat néhol keréknyom szabdalja, máshol csak gyalogösvény. A föld illata most nyersebb, frissebb, nem az erdő nedvessége, hanem az érett gabonák poros, meleg szaga terjeng a levegőben.
Norennar most jó szokásához hűen ragaszkodva nem szól. Az ujjai néha végigsimítanak a pipán, néha megkopogtatja a peremét. A tekintete mozgásban marad: a távolba néz, majd a társaira. Egy ideig Strat alakját követi a szemével, s figyelmesen hallgatja, amit mond. A pusztai kürt eredetéről, az ottani népekről, arról, hogy elhallatszik messzire is. Helyi vezetőkről, akiket talán ismer. Normál esetben kételkedne minden egyes szavában azonban az öltözéke arra utal, hogy az igazat beszéli. Valamint ezen kis történetek nem csak a szórakoztatásról szólnak. A férfi észreveszi, hogy Strat nemcsak történeteket mesél, hanem óvatosan készíti fel őket arra, hogy valószínűleg a helyiektől kell majd információt kérniük. Norennar bólint magában. Örül, hogy velük tart.
Mikor már épp visszatérne a figyelme a környezetre, akkor tűnik fel mellette az öreg. Halk léptekkel érkezik, mintha eddig is ott lett volna, csak most szánták rá magukat a szavak. Pmirsh nem kérdez sokat, de amit mond, az célba talál. Norennar csak oldalra pillant, aztán a pipára néz, majd vissza az öregre. Nem válaszol azonnal.
Előbb a szájához emeli a pipát, lassan szív bele, mélyen, aztán kifújja a füstöt, és közben fanyarul elmosolyodik. Mintha nem teljesen értene egyet azzal, amit hallott, mégis elismerné, hogy van benne igazság.*
- Pedig nem vagyok egy vezéregyéniség... *Mondja végül, halkan, minden gőg nélkül.* - De igyekszem majd nem csalódást okozni.
*A következő pillanatban átnyújtja a pipát az öregnek. A mozdulata természetes, nincs benne fesztelenség, csak a gesztus egyszerű közvetlensége. Egy szippantásnyit, talán kettőt, aztán amikor visszakapja, a köpenye ujjával letörli a pipa végét. Ezalatt az öreg már bele is kezd a maga elemzésébe. Orkokról beszél, harcról, tüzekről. Norennar hallgatja. Nem vitatkozik, csak néha bólint egyet-egyet. Nincs benne gyanakvás. Amit hall, az teljes mértékben ésszerű.*
- Észben tartom. Ne aggódj. És köszönöm a jó tanácsokat.
*Feleli. A hangja halk, de őszinte. Nem udvariasság, hanem elismerés. Az öreg szavai talán nem hatnak újként Norennar számára, de jó tudni, hogy a kis csapatban más is birtokában van az efféle tudásnak. Nem mindenki beszél ilyen egyenesen, főleg nem egy csapat élén haladó idegennek. Norennar becsüli ezt. És jól is esik neki, még ha a világért sem mondaná ezt ki hangosan.
Azután jön a sárkány, és Micarthara halkan rákontráz. A nő hangjában hősünk vél némi gúnyt felfedezni. Norennar fülében mégis van valami furcsa élesség benne, ahogy a holtakról beszél. Felvonja a szemöldökét, de nem kérdez rá. Csak ránéz, aztán elkapja a tekintetét.*
- Jobbnál jobb elméletek. *Mondja félig a bajsza alatt, de nem barátságtalanul. Valami játékos félmosoly mégis megül a szája sarkában.* - De maradjunk az orkoknál. Azokat legalább fogja az acélpenge, képesek meghalni és tüzet sem okádnak. Legalábbis nem kéne nekik.
*A hangja most kicsit hangosabb, hogy a közelebb haladók is hallják. Nem harsány, inkább csak annyira emeli meg, hogy ne kelljen újra mondania. Aztán elhallgat. A mozgása változatlanul nyugodt, a pipát újra a szájába veszi, de most már csak tartja, nem szív bele. Figyel inkább.
Ahogy haladnak tovább, a művelt földek között vezető ösvény követi a szántók határát. Az alacsony növényzeten túl, távolabb már látszanak a puszták egyenetlenebb foltjai, de odáig még órák vannak hátra. Egyelőre a gondosan elválasztott parcellák, ritkásan elszórt fácskák és őrtoronyként magasodó madárijesztők kísérik őket. A szántóföldek mentén pár helyen gyom nő, s ezek között mozdul egy-egy mezei nyúl vagy fácán. Az út nem veszélyes, de Norennar figyel.*
1858. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-18 12:46:55
Üzenet elküldve: 2025-07-18 12:46:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 154
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 154
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Henadryna szavaira csak legyint, persze azért vigyorogva a szakálla alatt.*
-Ugyan.
*Szerencsére nem kell egyedül fogyasztania a borból, kicsit már unta is hogy egyedül kortyolgat esténként belőle. Az öltözködéssel hamar végez, így ismét ott ronthatja a levegőt ahol kell. Közben pedig mindenféle fűszereket dobál a bográcsba, néha-néha pedig jól meg is kavarja azt, nehogy odaégjen a pörkölt. Egész kellemes illata lehet már.*
-A mágustoronyhoz?
*Kérdezi meglepetten Bredoc, és piszok jól igyekszik rejtegetni, de némi undor is kiül az arcára. ~Kibaszott mágusok.~ Bár mióta Garsint és a félkezűt megismerte sokat enyhült a varázslókkal szemben.*
-Csak nem kegyed is varázsló? Izgalmas lehet! Egyszer olvastam a könyvtárban róla, hogy mindenféle mágia-ágak vannak, meg sok egyéb dolgot is, elég mély nyúlüreg ez, igaz? Nem hiába méri olyan kurtán a tudást Abogr mester a toronyban, azt hallottam súlyos erszényekkel vándorolnak oda, kik a tanait keresik.
*Persze meg is tudja érteni, ha a világ átformálásának tudományát kutatja az ember, nincs az arany amit sajnálna, már akit érdekel az ilyesmi. Bredoc inkább csak a pipáját veszi ismét elő, ha már olyan csúnyán kibabrált vele korábban, most jól kiszívja a lelkét is belőle bosszúból.*
-Nem tudhatom... hiszen titkos!
*Pimasz grimaszt vág, majd érdeklődve hallgatja, hogy mi is állna legközelebb Henadrynához.*
-Hát ez rettenetes!
*Tettetetten szörnyülködik egy kicsit.*
-Hol kell aláírni?
*Kérdezi bohókásan, közben pedig a bort is kibontja és két kupába tölt, hogy aztán az egyiket átnyújtsa újdonsült vendégének.*
-Egészség! És mondja csak, mit tervez a hatalmas varászerővel?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Henadryna szavaira csak legyint, persze azért vigyorogva a szakálla alatt.*
-Ugyan.
*Szerencsére nem kell egyedül fogyasztania a borból, kicsit már unta is hogy egyedül kortyolgat esténként belőle. Az öltözködéssel hamar végez, így ismét ott ronthatja a levegőt ahol kell. Közben pedig mindenféle fűszereket dobál a bográcsba, néha-néha pedig jól meg is kavarja azt, nehogy odaégjen a pörkölt. Egész kellemes illata lehet már.*
-A mágustoronyhoz?
*Kérdezi meglepetten Bredoc, és piszok jól igyekszik rejtegetni, de némi undor is kiül az arcára. ~Kibaszott mágusok.~ Bár mióta Garsint és a félkezűt megismerte sokat enyhült a varázslókkal szemben.*
-Csak nem kegyed is varázsló? Izgalmas lehet! Egyszer olvastam a könyvtárban róla, hogy mindenféle mágia-ágak vannak, meg sok egyéb dolgot is, elég mély nyúlüreg ez, igaz? Nem hiába méri olyan kurtán a tudást Abogr mester a toronyban, azt hallottam súlyos erszényekkel vándorolnak oda, kik a tanait keresik.
*Persze meg is tudja érteni, ha a világ átformálásának tudományát kutatja az ember, nincs az arany amit sajnálna, már akit érdekel az ilyesmi. Bredoc inkább csak a pipáját veszi ismét elő, ha már olyan csúnyán kibabrált vele korábban, most jól kiszívja a lelkét is belőle bosszúból.*
-Nem tudhatom... hiszen titkos!
*Pimasz grimaszt vág, majd érdeklődve hallgatja, hogy mi is állna legközelebb Henadrynához.*
-Hát ez rettenetes!
*Tettetetten szörnyülködik egy kicsit.*
-Hol kell aláírni?
*Kérdezi bohókásan, közben pedig a bort is kibontja és két kupába tölt, hogy aztán az egyiket átnyújtsa újdonsült vendégének.*
-Egészség! És mondja csak, mit tervez a hatalmas varászerővel?
1857. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-18 12:43:50
Üzenet elküldve: 2025-07-18 12:43:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//A kürt hívó szava//
*Strat játékára lágyan ingatja a fejét, és néha még a lábával is toppant mellé. Dúdolni támad kedve, de mások előtt inkább nem tenné. Néha egészen meglepően tisztán képes énekelni, máskor viszont hamiskásra sikeredik, így ezzel most nem borzolná a kedélyeket.
A réten mindenkit melegen üdvözöl. A viccekre mosolyog, a kérdésekre helyesel, az indulást követően pedig ruganyos léptekkel halad a többiek mellett. Úgy középtájon gyalogol, de ha keveredne a csapat, az sem zavarja, ha elölre, vagy hátulra kerül véletlenül.
Nornak attól nem kell tartania, hogy Enna túl nagy feltűnést kelt. A lány tudja, mikor van ideje a komolyságnak, és mikor a játéknak. Nem akar az a lenni, aki addig "pusmog" hangosan a hátsó padban, amíg jól fejbe nem vágja a tanár. Minél távolabb kerülnek a várostól, annál komolyabban veszi az előttük álló feladatot. Mozgása tempós, de kerül bármi olyat, amivel zajt csaphatna. Ha beszél, azt halkan, de artikuláltan teszi, hogy a közelben érthető, távolban viszont nehezebben hallható legyen.
Igen sokszínű társaság gyűlt össze. Micarthara különleges nőnek tűnik, de elf nőstény lévén a fél-elf kissé tart tőle. Hallgatag is, így őt nem zaklatja, hacsak nem közelít magától. Pmirshet mókásnak találja, de óvatosan kerüli, mert az a rossz sejtése támad, hogy az öreg nem fogja megtartani magának a kezeit, és a koszos mancsok egyszer csak Enna egyik kerekebb testrészén lyukadnak majd ki "véletlenül". Norennar a zárkózott csendjével még mindig érdekes, feltörendő kihívásnak tűnik számára, de a férfi most éppen másokkal tanácskozik, ezért nem akar ráakaszkodni. Leköti hát a figyelmét Strat, ha már ilyen nyíltan szóba elegyedett vele.*
- Igen, Enna. Örvendek. Jól, köszönöm. Nem izgulok, inkább csak kíváncsi vagyok. *Sorolja gyors egymásutánban.* Meg persze mi félnivalóm is lenne egy ilyen tapasztalt kalandor mellett, aki úgy ismeri a pusztát, mint a saját tenyerét.
*Játékosan hunyorít a tündérre. Nehéz megmondani, piszkálódó ugratás, vagy ártatlan viccelődés van-e szavai mögött. Feltehetően mindkettő. A nagyzoló alakok szarvát mindig öröm letörni, de egyelőre a bárd nem tűnik kifejezetten rosszindulatúnak, így Enna megmarad az udvariasság azon oldalán, ahol még úgy érzi, belefér ez a fajta csipkelődés összeveszés nélkül.
Egyébként őt sem kell félteni, ha szócséplésről van szó, így akár az egész utat is szívesen végigkarattyolja, amíg akad rá társa. Persze hangerejét továbbra is igyekszik szabályozni, és közben nem felejti el szemmel tartani a környezetüket sem, még ha néha el is tereli a figyelmét egy-egy arckifejezés tanulmányozása.
Ahogy távolodnak a város zajától, és egyre jobban beborítja őket a pusztához vezető út csendje, kiélesíti érzékeit. Végül íját kézbe véve, tegezének és nyilainak pontos helyzetét idegszálaiba vésve közlekedik, felkészülve rá, ha hirtelen cselekvésre lenne szükség.*
*Strat játékára lágyan ingatja a fejét, és néha még a lábával is toppant mellé. Dúdolni támad kedve, de mások előtt inkább nem tenné. Néha egészen meglepően tisztán képes énekelni, máskor viszont hamiskásra sikeredik, így ezzel most nem borzolná a kedélyeket.
A réten mindenkit melegen üdvözöl. A viccekre mosolyog, a kérdésekre helyesel, az indulást követően pedig ruganyos léptekkel halad a többiek mellett. Úgy középtájon gyalogol, de ha keveredne a csapat, az sem zavarja, ha elölre, vagy hátulra kerül véletlenül.
Nornak attól nem kell tartania, hogy Enna túl nagy feltűnést kelt. A lány tudja, mikor van ideje a komolyságnak, és mikor a játéknak. Nem akar az a lenni, aki addig "pusmog" hangosan a hátsó padban, amíg jól fejbe nem vágja a tanár. Minél távolabb kerülnek a várostól, annál komolyabban veszi az előttük álló feladatot. Mozgása tempós, de kerül bármi olyat, amivel zajt csaphatna. Ha beszél, azt halkan, de artikuláltan teszi, hogy a közelben érthető, távolban viszont nehezebben hallható legyen.
Igen sokszínű társaság gyűlt össze. Micarthara különleges nőnek tűnik, de elf nőstény lévén a fél-elf kissé tart tőle. Hallgatag is, így őt nem zaklatja, hacsak nem közelít magától. Pmirshet mókásnak találja, de óvatosan kerüli, mert az a rossz sejtése támad, hogy az öreg nem fogja megtartani magának a kezeit, és a koszos mancsok egyszer csak Enna egyik kerekebb testrészén lyukadnak majd ki "véletlenül". Norennar a zárkózott csendjével még mindig érdekes, feltörendő kihívásnak tűnik számára, de a férfi most éppen másokkal tanácskozik, ezért nem akar ráakaszkodni. Leköti hát a figyelmét Strat, ha már ilyen nyíltan szóba elegyedett vele.*
- Igen, Enna. Örvendek. Jól, köszönöm. Nem izgulok, inkább csak kíváncsi vagyok. *Sorolja gyors egymásutánban.* Meg persze mi félnivalóm is lenne egy ilyen tapasztalt kalandor mellett, aki úgy ismeri a pusztát, mint a saját tenyerét.
*Játékosan hunyorít a tündérre. Nehéz megmondani, piszkálódó ugratás, vagy ártatlan viccelődés van-e szavai mögött. Feltehetően mindkettő. A nagyzoló alakok szarvát mindig öröm letörni, de egyelőre a bárd nem tűnik kifejezetten rosszindulatúnak, így Enna megmarad az udvariasság azon oldalán, ahol még úgy érzi, belefér ez a fajta csipkelődés összeveszés nélkül.
Egyébként őt sem kell félteni, ha szócséplésről van szó, így akár az egész utat is szívesen végigkarattyolja, amíg akad rá társa. Persze hangerejét továbbra is igyekszik szabályozni, és közben nem felejti el szemmel tartani a környezetüket sem, még ha néha el is tereli a figyelmét egy-egy arckifejezés tanulmányozása.
Ahogy távolodnak a város zajától, és egyre jobban beborítja őket a pusztához vezető út csendje, kiélesíti érzékeit. Végül íját kézbe véve, tegezének és nyilainak pontos helyzetét idegszálaiba vésve közlekedik, felkészülve rá, ha hirtelen cselekvésre lenne szükség.*
1856. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-18 12:25:22
Üzenet elküldve: 2025-07-18 12:25:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mágia//
* Nem tervez túl sok időt tölteni a pusztákon, már csak a kürtszó végett. Ki tudja, hogy milyen veszedelmek leselkednek körülöttük. Amilyen gyorsan csak lehet, el is hagyják a helyet. Közel sincs elég emberük, sem tapasztalatuk ehhez. Közben érdeklődve hallgatja a másikat. Legalábbis jobban érdekli a mondanivalója, mint a csend, ami folyamatosan meghúzódik közöttük. *
- Mestereket fogadtál? Jól megy valakinek manapság. Aztán szétrúgták a seggedet?
* Kacag fel magában, mert hát ilyesmit látni a kaszárnyába is néha. Jön a tanító és tanulásképpen rúgja szét a bakák seggét. Homlokra összerándul a következő mondatára. Ezt ha egy nagymestertől hallaná, még el is hinné. Mármint elhiszi, de nem úgy ismeri Henát, mint valaki, aki mély tanulások következtében hatalmas mágiákra tett szert. Még Derk is csak a felszínt kapargatja, bár már magabiztos saját erejében. *
- Úgy beszélsz, mint valami bölcs. Mennyi varázslatot tanultál, hogy ilyen következtetésre értél?
* Bár nem hátrány, ha közelharcban jeleskedik, de azért nem írná le ennyire a mágiát.
Hamar a szántókon találja magát a páros, innen már egy köpésre van az erdő. A nap már túl van a csúcson, s már lefelé igyekszik. Néhány órája lehet még, hogy megjárja ezt a keveset. Igyekeznie kell, ha sötétedés előtt szeretne a toronyba érni. Bár ez minden egyes perccel lehetetlenebbnek néz ki. *
- Pedig az volt az eredeti terv nemde? Szerzünk valami gazdag kanos alakot és kifosztjuk a vagyonából.
* Megvonja vállait. Ha a terv már nem is létezik az altatónak még hasznát vehetné. Csak meg kéne szereznie valahogy. De fogalma sincs, hogy hogyan tudná megszereznie anélkül, hogy észrevenné, vagy, hogy ne ugrassza magának a nőt. *
* Nem tervez túl sok időt tölteni a pusztákon, már csak a kürtszó végett. Ki tudja, hogy milyen veszedelmek leselkednek körülöttük. Amilyen gyorsan csak lehet, el is hagyják a helyet. Közel sincs elég emberük, sem tapasztalatuk ehhez. Közben érdeklődve hallgatja a másikat. Legalábbis jobban érdekli a mondanivalója, mint a csend, ami folyamatosan meghúzódik közöttük. *
- Mestereket fogadtál? Jól megy valakinek manapság. Aztán szétrúgták a seggedet?
* Kacag fel magában, mert hát ilyesmit látni a kaszárnyába is néha. Jön a tanító és tanulásképpen rúgja szét a bakák seggét. Homlokra összerándul a következő mondatára. Ezt ha egy nagymestertől hallaná, még el is hinné. Mármint elhiszi, de nem úgy ismeri Henát, mint valaki, aki mély tanulások következtében hatalmas mágiákra tett szert. Még Derk is csak a felszínt kapargatja, bár már magabiztos saját erejében. *
- Úgy beszélsz, mint valami bölcs. Mennyi varázslatot tanultál, hogy ilyen következtetésre értél?
* Bár nem hátrány, ha közelharcban jeleskedik, de azért nem írná le ennyire a mágiát.
Hamar a szántókon találja magát a páros, innen már egy köpésre van az erdő. A nap már túl van a csúcson, s már lefelé igyekszik. Néhány órája lehet még, hogy megjárja ezt a keveset. Igyekeznie kell, ha sötétedés előtt szeretne a toronyba érni. Bár ez minden egyes perccel lehetetlenebbnek néz ki. *
- Pedig az volt az eredeti terv nemde? Szerzünk valami gazdag kanos alakot és kifosztjuk a vagyonából.
* Megvonja vállait. Ha a terv már nem is létezik az altatónak még hasznát vehetné. Csak meg kéne szereznie valahogy. De fogalma sincs, hogy hogyan tudná megszereznie anélkül, hogy észrevenné, vagy, hogy ne ugrassza magának a nőt. *
1855. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-18 12:15:57
Üzenet elküldve: 2025-07-18 12:15:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kürt hívó szava//
*Mindannyian összegyűlnek a tisztáson. Nem kellett sokat várnia és Norennar is megjelenik. Válla felett néz át elsőnek, majd fordítja felé a testét. Amaz még szippant pipájából és csak utána adja ki a parancsot. Már amennyire az parancs volt, de az biztos, hogy a társaság elindul a szavára. A társaság közepén foglal helyet, viszont inkább kicsit oldalt, ha bármi veszély érné őket, akkor gyorsan a csoport végére vagy éppen az elejére tudjon sietni és védekezni. Ha meg körbe kerítik őket, akkor meg nagy bajban vannak. Még jó, hogy nem ő az egyetlen, aki tud bánni a fegyverrel. Azon azért elgondolkozik, hogy nem lehet, nem ártott volna egy mágust is bevárni, vagy keresni. Azoknak a tudása sokat segíthetne, már ha elég képzettek. Ismer olyan mágiákat, amik képesek felerősíteni a fegyvereiket.
Amennyire tud odafigyel a többiek társalgására, miközben ő csendesen baktat a csoport közepén. Pmirshet kiszemelte magának. Nem tudja, hogy azért mert elf vagy csak a fegyverek hiánya az ami bizalmatlanságra ad okot. Az üveg bór sem segít a megítélésében. Követi minden mozdulatát, habár azért inkább jobban figyel környezetére, mintsem az öregre. Az öreg elf szavait hallja és tekintetét is elkapja, viszont semmit nem lehet leolvasni Thara arcáról. Olyan mint egy kifaragott szobor. Pedig nem ilyen szokott lenni. Viszont izgatottságát el kell rejteni valahogy és annak ez a legjobb módja. Ő nem olyan kis mitugrász mint Enna, habár a nővel nincs semmi baja. Majd ha lesz idejük, akár beszélgetésbe is elegyedik vele, de most éppen Strat az aki szóval tartja. Csak ők ketten vannak nők a csoportban, jobb ha jóban vannak. Ezt mondjuk mindenkire igaz.*
-Mi van ha a holtak ébredtek fel?
*Válaszolja Pmirshnek a sárkányok említésére. Hangja mély, de mégis tréfás hangnemet próbál megütni becsatlakozva a találgatásokhoz. Otthona miatt tudja, hogy a Sa'Thereti papok, mágusok mire képesek.*
*Mindannyian összegyűlnek a tisztáson. Nem kellett sokat várnia és Norennar is megjelenik. Válla felett néz át elsőnek, majd fordítja felé a testét. Amaz még szippant pipájából és csak utána adja ki a parancsot. Már amennyire az parancs volt, de az biztos, hogy a társaság elindul a szavára. A társaság közepén foglal helyet, viszont inkább kicsit oldalt, ha bármi veszély érné őket, akkor gyorsan a csoport végére vagy éppen az elejére tudjon sietni és védekezni. Ha meg körbe kerítik őket, akkor meg nagy bajban vannak. Még jó, hogy nem ő az egyetlen, aki tud bánni a fegyverrel. Azon azért elgondolkozik, hogy nem lehet, nem ártott volna egy mágust is bevárni, vagy keresni. Azoknak a tudása sokat segíthetne, már ha elég képzettek. Ismer olyan mágiákat, amik képesek felerősíteni a fegyvereiket.
Amennyire tud odafigyel a többiek társalgására, miközben ő csendesen baktat a csoport közepén. Pmirshet kiszemelte magának. Nem tudja, hogy azért mert elf vagy csak a fegyverek hiánya az ami bizalmatlanságra ad okot. Az üveg bór sem segít a megítélésében. Követi minden mozdulatát, habár azért inkább jobban figyel környezetére, mintsem az öregre. Az öreg elf szavait hallja és tekintetét is elkapja, viszont semmit nem lehet leolvasni Thara arcáról. Olyan mint egy kifaragott szobor. Pedig nem ilyen szokott lenni. Viszont izgatottságát el kell rejteni valahogy és annak ez a legjobb módja. Ő nem olyan kis mitugrász mint Enna, habár a nővel nincs semmi baja. Majd ha lesz idejük, akár beszélgetésbe is elegyedik vele, de most éppen Strat az aki szóval tartja. Csak ők ketten vannak nők a csoportban, jobb ha jóban vannak. Ezt mondjuk mindenkire igaz.*
-Mi van ha a holtak ébredtek fel?
*Válaszolja Pmirshnek a sárkányok említésére. Hangja mély, de mégis tréfás hangnemet próbál megütni becsatlakozva a találgatásokhoz. Otthona miatt tudja, hogy a Sa'Thereti papok, mágusok mire képesek.*
1854. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-18 11:49:27
Üzenet elküldve: 2025-07-18 11:49:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A nap delelőn jár, s a föld már kezdte visszaadni azt a meleget, amit egész délelőtt mohón nyelt magába. Az izzadság csorgott, a markok fáradtan szorították az ásó nyelét, de a munka nem áll meg. Nem is állhatna. A vetés nem vár meg senkit, a gyom meg különösen nem.
Yalathanir lehajol egy satnya répához, melynek levelét valami rágcsáló alulról jól megrágcsálta.
~Kár érte. Remélem attól még egészségesre fogsz nőni.~
A növények sok viszontagságot kibírnak. Pont egy ilyet ne bírnának ki.
Mögötte egy öreg parasztasszony magokat vet, egy fiú a sorokat locsolja. A távolban egy igásló prüszköl a poros levegőbe. Minden a megszokott rend szerint zajlik. Mindenki végzi a dolgát, szorgalmasan dolgozva a napi betevőért.
A csendet viszont valami megszakítja. Egy kürtszó hasít végig a vidéken. Távoli volt, mély, mégis tisztán hallható. Mintha nem is a fülnek, hanem a mellkasnak szólna. Az öregasszony mozdulata megáll. A fiú a locsolókannával együtt megdermed. Még a ló is abbahagyja a prüszkölést. Yalathanir csak áll. Egy szívdobbanásnyi ideig lehunyja a szemét, és a levegőt figyeli.*
-Hallottátok?
*Kérdezi meg végül az öregasszony, noha tudja a választ.*
-Hallottuk.
*Morogja az öreg gazda, aki addig a sor másik végén kaszált, s most maga is megtorpan. Csend telepszik a földekre. Az a fojtott, levegőben lógó csend, amit egy vihar előtti pillanat sem szégyellne. A madarak sem énekelnek. Az emberek egymásra néznek, de nem mondanak semmit. Mert nincs mit mondani. Aztán, mintha valaki láthatatlan jelet adna, a kéz újra megmarkolja a kapát. Mindenki dolgozik tovább, de már nem ugyanúgy.
Yalathanir újra lehajol, de most már nem dúdol magában. Keze gyakorlott, mozdulatai könnyedek, de pillantása egyre gyakrabban vándorol a távolba. A szeme sarkából figyeli a dombok peremét, az eget, a föld alól kiszűrődő neszeket.*
Yalathanir lehajol egy satnya répához, melynek levelét valami rágcsáló alulról jól megrágcsálta.
~Kár érte. Remélem attól még egészségesre fogsz nőni.~
A növények sok viszontagságot kibírnak. Pont egy ilyet ne bírnának ki.
Mögötte egy öreg parasztasszony magokat vet, egy fiú a sorokat locsolja. A távolban egy igásló prüszköl a poros levegőbe. Minden a megszokott rend szerint zajlik. Mindenki végzi a dolgát, szorgalmasan dolgozva a napi betevőért.
A csendet viszont valami megszakítja. Egy kürtszó hasít végig a vidéken. Távoli volt, mély, mégis tisztán hallható. Mintha nem is a fülnek, hanem a mellkasnak szólna. Az öregasszony mozdulata megáll. A fiú a locsolókannával együtt megdermed. Még a ló is abbahagyja a prüszkölést. Yalathanir csak áll. Egy szívdobbanásnyi ideig lehunyja a szemét, és a levegőt figyeli.*
-Hallottátok?
*Kérdezi meg végül az öregasszony, noha tudja a választ.*
-Hallottuk.
*Morogja az öreg gazda, aki addig a sor másik végén kaszált, s most maga is megtorpan. Csend telepszik a földekre. Az a fojtott, levegőben lógó csend, amit egy vihar előtti pillanat sem szégyellne. A madarak sem énekelnek. Az emberek egymásra néznek, de nem mondanak semmit. Mert nincs mit mondani. Aztán, mintha valaki láthatatlan jelet adna, a kéz újra megmarkolja a kapát. Mindenki dolgozik tovább, de már nem ugyanúgy.
Yalathanir újra lehajol, de most már nem dúdol magában. Keze gyakorlott, mozdulatai könnyedek, de pillantása egyre gyakrabban vándorol a távolba. A szeme sarkából figyeli a dombok peremét, az eget, a föld alól kiszűrődő neszeket.*
1853. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-18 11:36:19
Üzenet elküldve: 2025-07-18 11:36:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hamar szimpatikussá válik neki a férfi, aki remek házigazdának is minősül. Az hogy milyen szakácsnak, majd nemsokára kiderül.*
-Óó, hallani mindenfélét. Főleg a sármjáról.
*Mosolyog cinkosul Bredocra.*
-Köszönöm igen. Biztos jól fog esni az étel mellé.
*Amíg a férfi távol van, addig ő helyet foglal a tűz mellett. Egy olyan helyet keres, ahol a házzal szemben ülhet, hátha belát és meglesheti a ruhát váltó lovagot. Balszerencséjére erre nincs lehetősége, de legalább nem is tart sokáig mire Bredoc újra megjelenik.*
-Nem. Éppen onnan jöttem. A Mágustoronyhoz igyekszem.
*Mondja, miközben a férfi mozdulatait követi.*
-Ugyan.
*Legyint egyet a férfi felé.*
-Milyen titkos küldetésem lehetne?
*Kuncog huncutul.*
-Ami a legközelebb állna hozzám, hogy jóképű férfikara vadászok, hogy elkábítva a nővéreim titkos barlangjába vigyem őket, majd ott meztelenül kikötözve áldozzuk fel mindenfajta istentelen lénynek.
*Viccelődik. Habár azért egy ördögi nevetést még megpróbál a végére, hátha egy kicsit megtudja rémíteni a férfit. Persze kivehető hangjából a tréfa, azt nem tudhatja, hogy vajon tényleg van-e ilyen tapasztalata a férfinak. Nem lenne meglepve. Amennyi bolond személy járkál manapság az utcákon.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hamar szimpatikussá válik neki a férfi, aki remek házigazdának is minősül. Az hogy milyen szakácsnak, majd nemsokára kiderül.*
-Óó, hallani mindenfélét. Főleg a sármjáról.
*Mosolyog cinkosul Bredocra.*
-Köszönöm igen. Biztos jól fog esni az étel mellé.
*Amíg a férfi távol van, addig ő helyet foglal a tűz mellett. Egy olyan helyet keres, ahol a házzal szemben ülhet, hátha belát és meglesheti a ruhát váltó lovagot. Balszerencséjére erre nincs lehetősége, de legalább nem is tart sokáig mire Bredoc újra megjelenik.*
-Nem. Éppen onnan jöttem. A Mágustoronyhoz igyekszem.
*Mondja, miközben a férfi mozdulatait követi.*
-Ugyan.
*Legyint egyet a férfi felé.*
-Milyen titkos küldetésem lehetne?
*Kuncog huncutul.*
-Ami a legközelebb állna hozzám, hogy jóképű férfikara vadászok, hogy elkábítva a nővéreim titkos barlangjába vigyem őket, majd ott meztelenül kikötözve áldozzuk fel mindenfajta istentelen lénynek.
*Viccelődik. Habár azért egy ördögi nevetést még megpróbál a végére, hátha egy kicsit megtudja rémíteni a férfit. Persze kivehető hangjából a tréfa, azt nem tudhatja, hogy vajon tényleg van-e ilyen tapasztalata a férfinak. Nem lenne meglepve. Amennyi bolond személy járkál manapság az utcákon.*
1852. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-18 11:32:42
Üzenet elküldve: 2025-07-18 11:32:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kürt hívó szava//
* Fütyörészésében és kiváló falatozásában az sem zavarja meg, hogy lassan elkezdenek gyülekezni a többiek. Először Enna, aztán Strat, majd végül a két sötételf, ki-ki a maga tempójában. Mindenkinek bólint egyet-egyet üdvözlésül, amikor megérkeznek – Strat felé kétszer is biccent, hiszen ő kutyástul érkezik. Mi se természetesebb. Az aláfestő zene kellemes, azzal sincs gondja, sőt.
Mire Norennar is megérkezik, épp végez az evéssel. A bor fele, egy szelet kenyér és egy fél kolbász még megmarad, így azokat visszacsomagolja, elteszi, és feláll a helyéről. Kifejezetten vidám hangulatba került az elmúlt fél órában. Talán a friss levegő… Szerencsére Norennar sem egy szószátyár, így hamar elindulnak. A szél süvít.
Nem hozott magához sok mindent, csak ami rajta van, meg még egy fél üveg bort és a megmaradt ételt, amit Starttól kapott. Ez pont elég, nem is tudja, hogy képesek egyesek nehéz fémpáncélban, oldalukon súlyos fegyverekkel és hátizsákjukat telepakolva elindulni. Persze nem veti meg, még inkább felnéz a Micarthara-félékre. Ő azonban más utat jár, és ezzel is teljesen meg van békélve. Jó ideig szótlanul gyalogol, illetve hallgatja muzsikus tündérük játékát, ha az nem unta meg és tud egyszerre zenélni és kutyagolni is. – Azonban ez elmarad, és a tündér inkább csak a száját járatja. Legalább nem csak hiábavalóan beszél, hanem értelmes dolgokat is mond. Nem különösebben reagál rá, noha mióta megajándékozta az öreget, kifejezetten kedveli a művészt.
Pmirsh nem támadja le egyből Norennart, de mikor már egy ideje úton vannak, felzárkózik hozzá. Egy darabig ezután is csak némán bandukol tovább, majd csak megszólal. Magához mérten egész közvetlen hangnemet felvéve. *
– Nem tudom, miért, de úgy látszik, bíznak benned. Vagy legalábbis követnek téged. Akárcsak én. * Mindenekelőtt ezt akarta tisztázni. Arra nem esküdni meg, hogy adott esetben a mélységi elé vetné magát, hogy megmentse egy mérgezett nyíltól, de tűzbe talán nyúlna érte, hogy kimentse az égő romok közül. Remélhetőleg egyikre se lesz szükség, de egy elf és egy sötételf között már az ilyesmi is becsülendő dolog. Ezután eltűnődik azon, amiért jöttek: a kürtszón. Ő maga nem gyártott teóriákat arról, hogy mi lehetett az, de a köz véleménye az, hogy orkok voltak. Orkokkal pedig már volt dolga. Úgyhogy pontosabb információ híján azzal kell dolgoznia, amit hallott. *
– Ha tényleg orkokkal van dolgunk, érdemes lesz meghúznunk magunkat. Sok mindenhez nem értenek, de a harchoz igen. Ha lankad a figyelmünk, könnyen bekeríthetnek minket, akkor aztán semmit se ért a küldetésünk. * Nyugodtan beszél, de az érződik a hangján, hogy van személyes tapasztalta is, nem csak az általános közhelyeket csattogtatja. *
– Ha gyújtunk is tüzet, azt sötétedéskor el kell oltanunk. Éjszaka pedig nem ártana őrt állni. * Hátratekint a sötételf nőre, majd vissza Norennarra, finoman utalva arra, hogy kire számítana elsősorban az őrködéskor. Na, nem azért, mert Micartharából nézné ki utoljára, hogy álmukban elvágná a torkukat (ez van, némely előítéleten nem lehet változtatni), ugyanakkor a sötételfek éjszakai látása igen nagy előny lehet ilyen helyzetekben. *
– Csak ennyit akartam. Ha még valami eszembe jut, szólok. De egyelőre azt az egyet tudjuk, hogy nem egy sárkány vár ránk a pusztában. Hiszen akkor már mind halottak lennénk. * Nem mintha hinne a sárkányokban egyébként. Régmúlt idők meséi, ő az élete során eggyel se találkozott, így kizárt dolog, hogy pont most ébredt fel egy. Hacsak nem a kürtszóra. *
A hozzászólás írója (Pmirsh Pmirshorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.18 11:37:06
* Fütyörészésében és kiváló falatozásában az sem zavarja meg, hogy lassan elkezdenek gyülekezni a többiek. Először Enna, aztán Strat, majd végül a két sötételf, ki-ki a maga tempójában. Mindenkinek bólint egyet-egyet üdvözlésül, amikor megérkeznek – Strat felé kétszer is biccent, hiszen ő kutyástul érkezik. Mi se természetesebb. Az aláfestő zene kellemes, azzal sincs gondja, sőt.
Mire Norennar is megérkezik, épp végez az evéssel. A bor fele, egy szelet kenyér és egy fél kolbász még megmarad, így azokat visszacsomagolja, elteszi, és feláll a helyéről. Kifejezetten vidám hangulatba került az elmúlt fél órában. Talán a friss levegő… Szerencsére Norennar sem egy szószátyár, így hamar elindulnak. A szél süvít.
Nem hozott magához sok mindent, csak ami rajta van, meg még egy fél üveg bort és a megmaradt ételt, amit Starttól kapott. Ez pont elég, nem is tudja, hogy képesek egyesek nehéz fémpáncélban, oldalukon súlyos fegyverekkel és hátizsákjukat telepakolva elindulni. Persze nem veti meg, még inkább felnéz a Micarthara-félékre. Ő azonban más utat jár, és ezzel is teljesen meg van békélve. Jó ideig szótlanul gyalogol, illetve hallgatja muzsikus tündérük játékát, ha az nem unta meg és tud egyszerre zenélni és kutyagolni is. – Azonban ez elmarad, és a tündér inkább csak a száját járatja. Legalább nem csak hiábavalóan beszél, hanem értelmes dolgokat is mond. Nem különösebben reagál rá, noha mióta megajándékozta az öreget, kifejezetten kedveli a művészt.
Pmirsh nem támadja le egyből Norennart, de mikor már egy ideje úton vannak, felzárkózik hozzá. Egy darabig ezután is csak némán bandukol tovább, majd csak megszólal. Magához mérten egész közvetlen hangnemet felvéve. *
– Nem tudom, miért, de úgy látszik, bíznak benned. Vagy legalábbis követnek téged. Akárcsak én. * Mindenekelőtt ezt akarta tisztázni. Arra nem esküdni meg, hogy adott esetben a mélységi elé vetné magát, hogy megmentse egy mérgezett nyíltól, de tűzbe talán nyúlna érte, hogy kimentse az égő romok közül. Remélhetőleg egyikre se lesz szükség, de egy elf és egy sötételf között már az ilyesmi is becsülendő dolog. Ezután eltűnődik azon, amiért jöttek: a kürtszón. Ő maga nem gyártott teóriákat arról, hogy mi lehetett az, de a köz véleménye az, hogy orkok voltak. Orkokkal pedig már volt dolga. Úgyhogy pontosabb információ híján azzal kell dolgoznia, amit hallott. *
– Ha tényleg orkokkal van dolgunk, érdemes lesz meghúznunk magunkat. Sok mindenhez nem értenek, de a harchoz igen. Ha lankad a figyelmünk, könnyen bekeríthetnek minket, akkor aztán semmit se ért a küldetésünk. * Nyugodtan beszél, de az érződik a hangján, hogy van személyes tapasztalta is, nem csak az általános közhelyeket csattogtatja. *
– Ha gyújtunk is tüzet, azt sötétedéskor el kell oltanunk. Éjszaka pedig nem ártana őrt állni. * Hátratekint a sötételf nőre, majd vissza Norennarra, finoman utalva arra, hogy kire számítana elsősorban az őrködéskor. Na, nem azért, mert Micartharából nézné ki utoljára, hogy álmukban elvágná a torkukat (ez van, némely előítéleten nem lehet változtatni), ugyanakkor a sötételfek éjszakai látása igen nagy előny lehet ilyen helyzetekben. *
– Csak ennyit akartam. Ha még valami eszembe jut, szólok. De egyelőre azt az egyet tudjuk, hogy nem egy sárkány vár ránk a pusztában. Hiszen akkor már mind halottak lennénk. * Nem mintha hinne a sárkányokban egyébként. Régmúlt idők meséi, ő az élete során eggyel se találkozott, így kizárt dolog, hogy pont most ébredt fel egy. Hacsak nem a kürtszóra. *
A hozzászólás írója (Pmirsh Pmirshorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.18 11:37:06
1851. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-18 11:30:20
Üzenet elküldve: 2025-07-18 11:30:20
ÚJ
![>Hathúros Strat [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11495_1556715870_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
//A kürt hívó szava//
*Ahogy hetykén, szabadon pengeti a dallamokat, lassacskán mindenki megérkezik.*
-Nem hittem volna, hogy mindenki eljön! Micsoda társaság!
*Egészen felvidul a gondolattól, meg magától a kalandtól is, hogy ismét visszatérhet a füves pusztára, ahová sok kellemes, és néhány ijesztő emlék is fűzi.*
-Köszönöm.
*Feleli Micarthara szavaira, és biccent is neki egy hosszú pillantás kíséretében. Nor is megérkezik, s olybá tűnik, hogy valóban nekiindulhatnak.*
-Akkor nincs más hátra mint előre!
*Azzal pedig el is indul a szántók felé. Persze nem siet, hogy mindenki tudja tartani a lépést. Nem is mindenkinek van hátasa, úgyhogy valóban nem kell sietnie. Meglehet, hogy rá esik majd a felderítés feladata, ha arra kerül a sor.*
-Legalább van időnk egy kicsit beszélgetni amíg a közelbe érünk.
*Ezt úgy mindenkinek szánja, hogy bátorítsa őket, hogy ne legyenek olyan marconák egymással. Valószínűleg több napot is együtt fognak tölteni, és ki tudja mi vár rájuk? Nem árt, ha nem teljesen idegenekként tekintenek egymásra. Ő maga sem lóghat ki a sorból.*
-Tudjátok egyszer korábban már jártam a füves pusztán, maihhinre vadászni. Onnan van ez a kürt is.
*Meglapogatja a hátán pihenő különlegességet. A többi holmijáról nem ejt szót, nem dicsekedni akar, hanem inkább csak tervez.*
-Úgy tartják a pusztán fél napi járóföldre is elhallatszik, biztos vagyok benne hogy így könnyebben találunk majd pár nomádot akik szolgálhatnak némi információval. Talán páran emlékeznek is rám.
*Most visszagondol arra a pár napra, és a pusztaiakra is akikkel közös sorsot vállaltak. A társaságból egyébként talán Enna az, akivel eddig nem nagyon került semmilyen beszélgetésbe, úgyhogy most ezt is igyekszik behozni. Odalépdel mellé Astor hátán ülve.*
-Enna, igaz? Hogy vagy? Izgulsz amiatt, hogy mit találunk majd?
*Ahogy hetykén, szabadon pengeti a dallamokat, lassacskán mindenki megérkezik.*
-Nem hittem volna, hogy mindenki eljön! Micsoda társaság!
*Egészen felvidul a gondolattól, meg magától a kalandtól is, hogy ismét visszatérhet a füves pusztára, ahová sok kellemes, és néhány ijesztő emlék is fűzi.*
-Köszönöm.
*Feleli Micarthara szavaira, és biccent is neki egy hosszú pillantás kíséretében. Nor is megérkezik, s olybá tűnik, hogy valóban nekiindulhatnak.*
-Akkor nincs más hátra mint előre!
*Azzal pedig el is indul a szántók felé. Persze nem siet, hogy mindenki tudja tartani a lépést. Nem is mindenkinek van hátasa, úgyhogy valóban nem kell sietnie. Meglehet, hogy rá esik majd a felderítés feladata, ha arra kerül a sor.*
-Legalább van időnk egy kicsit beszélgetni amíg a közelbe érünk.
*Ezt úgy mindenkinek szánja, hogy bátorítsa őket, hogy ne legyenek olyan marconák egymással. Valószínűleg több napot is együtt fognak tölteni, és ki tudja mi vár rájuk? Nem árt, ha nem teljesen idegenekként tekintenek egymásra. Ő maga sem lóghat ki a sorból.*
-Tudjátok egyszer korábban már jártam a füves pusztán, maihhinre vadászni. Onnan van ez a kürt is.
*Meglapogatja a hátán pihenő különlegességet. A többi holmijáról nem ejt szót, nem dicsekedni akar, hanem inkább csak tervez.*
-Úgy tartják a pusztán fél napi járóföldre is elhallatszik, biztos vagyok benne hogy így könnyebben találunk majd pár nomádot akik szolgálhatnak némi információval. Talán páran emlékeznek is rám.
*Most visszagondol arra a pár napra, és a pusztaiakra is akikkel közös sorsot vállaltak. A társaságból egyébként talán Enna az, akivel eddig nem nagyon került semmilyen beszélgetésbe, úgyhogy most ezt is igyekszik behozni. Odalépdel mellé Astor hátán ülve.*
-Enna, igaz? Hogy vagy? Izgulsz amiatt, hogy mit találunk majd?
1850. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-18 11:05:44
Üzenet elküldve: 2025-07-18 11:05:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 154
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 154
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Látja, hogy az elf igencsak meglepődik Bredoc hirtelen mozdulatán, de ez csak teljesen természetes. Tán ő maga is meglepődne hasonló helyzetben.*
-Henadryna, milyen gyönyörű néz. Akár a viselője.
*Pimasz mosoly ül ki az arcára, észreveszi hogy a hosszúéletű hogy megnézi magának őt, és ez egy cseppet sem zavarja. Nem elsőbálozó már, bár igaz kissé furcsa felnéznie rá, de ettől nem érzi magát kisebbnek vagy kevesebbnek.*
-Nos ami azt illeti, sokáig városőr voltam. Én vezettem a warg alakulatot. Szolgálatára.
*Kissé megdönti mellkasát, mintha csak meghajolna.*
-Remélem nem csak rosszakat hallott, az emberek hajlamosak pletykálkodni.
*Bár ezt talán kár lenne a szemükre olvasni, hisz annyira természetes vonás ez. Tán ő maga is áldoz néha ennek a bűnös élvezetnek.*
-Remek!
*Összecsapja két tenyerét, majd hozzálát hogy ismét életre varázsolja a tüzet. Fa van bőven, és habár a hideg víz nem éppen jóbarátja a lángoknak, azért nem esik kétségbe.*
-Habár semmi különleges, csak egy kis pörkölt, némi krumplit akarok még sütni hozzá a parázsban. Kérem, foglaljon csak helyet.
*Mutat az egyik farönkből kifaragott ülőalkalmatosságra a tűz mellett, ezekből van egy pár úgyhogy Henadryna választhat kedvére.*
-Bort?
*Kérdezi, miközben a ház felé indul.*
-Csak hozok pár holmit, fűszereket meg ilyesmit, és húzok egy másik nadrágot, ne füstölögjön itt az orrunk alatt.
*Kellemetlenül mosolyog, próbálja leküzdeni a szégyenérzetét. Hamar vissza is tér, akár borral akár anélkül, kezében néhány fatálkával.*
-És mondja csak, mi járatban errefelé? Csak nem a városba igyekezett?
*Az látszik rajta, hogy érdeklődése nem pusztán illemből fakad, hanem valóban kíváncsi tekintettel fürkészi a másik zöldjeit.*
-Már persze ha meg szabad kérdezni az ilyesmit, és nem valami titkos küldetésre indult.
~Az lenne csak az igazán érdekes történet!~
*Látja, hogy az elf igencsak meglepődik Bredoc hirtelen mozdulatán, de ez csak teljesen természetes. Tán ő maga is meglepődne hasonló helyzetben.*
-Henadryna, milyen gyönyörű néz. Akár a viselője.
*Pimasz mosoly ül ki az arcára, észreveszi hogy a hosszúéletű hogy megnézi magának őt, és ez egy cseppet sem zavarja. Nem elsőbálozó már, bár igaz kissé furcsa felnéznie rá, de ettől nem érzi magát kisebbnek vagy kevesebbnek.*
-Nos ami azt illeti, sokáig városőr voltam. Én vezettem a warg alakulatot. Szolgálatára.
*Kissé megdönti mellkasát, mintha csak meghajolna.*
-Remélem nem csak rosszakat hallott, az emberek hajlamosak pletykálkodni.
*Bár ezt talán kár lenne a szemükre olvasni, hisz annyira természetes vonás ez. Tán ő maga is áldoz néha ennek a bűnös élvezetnek.*
-Remek!
*Összecsapja két tenyerét, majd hozzálát hogy ismét életre varázsolja a tüzet. Fa van bőven, és habár a hideg víz nem éppen jóbarátja a lángoknak, azért nem esik kétségbe.*
-Habár semmi különleges, csak egy kis pörkölt, némi krumplit akarok még sütni hozzá a parázsban. Kérem, foglaljon csak helyet.
*Mutat az egyik farönkből kifaragott ülőalkalmatosságra a tűz mellett, ezekből van egy pár úgyhogy Henadryna választhat kedvére.*
-Bort?
*Kérdezi, miközben a ház felé indul.*
-Csak hozok pár holmit, fűszereket meg ilyesmit, és húzok egy másik nadrágot, ne füstölögjön itt az orrunk alatt.
*Kellemetlenül mosolyog, próbálja leküzdeni a szégyenérzetét. Hamar vissza is tér, akár borral akár anélkül, kezében néhány fatálkával.*
-És mondja csak, mi járatban errefelé? Csak nem a városba igyekezett?
*Az látszik rajta, hogy érdeklődése nem pusztán illemből fakad, hanem valóban kíváncsi tekintettel fürkészi a másik zöldjeit.*
-Már persze ha meg szabad kérdezni az ilyesmit, és nem valami titkos küldetésre indult.
~Az lenne csak az igazán érdekes történet!~
1849. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-18 09:01:10
Üzenet elküldve: 2025-07-18 09:01:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mentő akciója sikerrel járt, már ha ez akkora katasztrófának minősül. Mondjuk a dolgok el is fajulhattak volna ha éppen nem erre jár.
A férfi hamar eszméletéhez tér és egy olyan furcsa és humoros tettet tesz, amelyet nem tud hova tenni. Normál esetben kinevetné, viszont az adrenalin, ami a lehetséges katasztrófából jött ezt nem teszi lehetővé. Inkább egy zavarodott tekintet az ami a férfira tekint. Szemöldökei a magasban, egyik de nincsenek vízszintben. Végül megrázza fejét, hogy elűzze ezt a zavart és a jelenre koncentráljon.
Ami különben nem is olyan rossz. A férfi alacsonyabb mint Hena, ami nem lepi meg. A fajtársával állna szemben vagy egy óriással, akkor lehetne alacsonyabb. Talán még néhány orkknál. Megszokott dolog már neki, hogy lefelé kell tekintetét szegeznie. Ebben az esetben viszont ezt nem bánja. Végig pásztázza a férfit. Látszik rajta, hogy már jó sok mindent megélt, de ereje jól kirajzolódik, még az ingén keresztül is.
~Jóképű egy férfi.~
Ha lehet még az ősz hajszálak csak javítanak az összhatáson és még vonzóbbá teszik. Ez a tekintet még a lovagnak is feltűnhet, Hena nem rejti el.*
-Henadryna.
*Fogadja a köszöntést és ő is bemutatkozik. A név hallatán agya fogaskerekei munkához látnak. Ismerős neki ez a név. A gondolkozás a férfinak is feltűnhet, de a kérdés előbb érkezik.*
-Olyan ismerős a neved. Mintha már hallottam volna mendemondákat. Talán a lakosoktól, vagy amikor a Kaszárnyában jártam.
*Próbál vissza emlékezni, hogy vajon mikor is lehetett, de a felfrissítést a férfi hagyja, már ha az akarja.
A meghívásra kicsit tétovázik. A hamu és füst szaga viszont nem elég erős ahhoz, hogy elnyomja a finom étel illatát, amelyre a gyomra is válaszol. Így már felesleges ellenkezni.*
-Köszönöm, elfogadom a meghívást.
*Mentő akciója sikerrel járt, már ha ez akkora katasztrófának minősül. Mondjuk a dolgok el is fajulhattak volna ha éppen nem erre jár.
A férfi hamar eszméletéhez tér és egy olyan furcsa és humoros tettet tesz, amelyet nem tud hova tenni. Normál esetben kinevetné, viszont az adrenalin, ami a lehetséges katasztrófából jött ezt nem teszi lehetővé. Inkább egy zavarodott tekintet az ami a férfira tekint. Szemöldökei a magasban, egyik de nincsenek vízszintben. Végül megrázza fejét, hogy elűzze ezt a zavart és a jelenre koncentráljon.
Ami különben nem is olyan rossz. A férfi alacsonyabb mint Hena, ami nem lepi meg. A fajtársával állna szemben vagy egy óriással, akkor lehetne alacsonyabb. Talán még néhány orkknál. Megszokott dolog már neki, hogy lefelé kell tekintetét szegeznie. Ebben az esetben viszont ezt nem bánja. Végig pásztázza a férfit. Látszik rajta, hogy már jó sok mindent megélt, de ereje jól kirajzolódik, még az ingén keresztül is.
~Jóképű egy férfi.~
Ha lehet még az ősz hajszálak csak javítanak az összhatáson és még vonzóbbá teszik. Ez a tekintet még a lovagnak is feltűnhet, Hena nem rejti el.*
-Henadryna.
*Fogadja a köszöntést és ő is bemutatkozik. A név hallatán agya fogaskerekei munkához látnak. Ismerős neki ez a név. A gondolkozás a férfinak is feltűnhet, de a kérdés előbb érkezik.*
-Olyan ismerős a neved. Mintha már hallottam volna mendemondákat. Talán a lakosoktól, vagy amikor a Kaszárnyában jártam.
*Próbál vissza emlékezni, hogy vajon mikor is lehetett, de a felfrissítést a férfi hagyja, már ha az akarja.
A meghívásra kicsit tétovázik. A hamu és füst szaga viszont nem elég erős ahhoz, hogy elnyomja a finom étel illatát, amelyre a gyomra is válaszol. Így már felesleges ellenkezni.*
-Köszönöm, elfogadom a meghívást.
1848. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-18 08:26:58
Üzenet elküldve: 2025-07-18 08:26:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Szénfekete//
*A hasának szorítja a hasábot, amíg a másik kezével megtekerve letépi róla a még friss háncs tartotta kéregdarabot. Erő kell hozzá, kellemetlenül éles közben a bőrének feszülő fa durva felszíne. Csuklóból löki csak félre a leszakított kis darabot, nem nézve fel a nő kérdésére.*
- A tornác oszlopra akasztva.
*Hogy mire kell neki a zsineg, nem kérdezi, mintha mindig is itt lett volna a másik. Rosszkedvűen vonja össze a szemöldökét a gondolatra. Talán nem is lesz elég neki az a szögre akasztott darab spárga, amit maga szárítókötélnek szokott használni, de eszébe sem jut egyelőre, hogy mire kellhet; oldalra löki a fűbe a kezében tartott hasábot, nem törődve vele, hogy a többi közé essen. Majd összeszedi. Az ingéhez lép, lehajolva emelve a kezébe a sötétre izzadt anyagot, megtörölve benne az arcát. Lassan csillapodik csak a munka közben felgyorsult légzés. Jólesik az erdő felől érkező hűvös szellő, lehűti, a bőrére szárítja a verejtéket. Nem véletlenül a hidegebb évszakok jellemző munkája a faaprítás.
Mozdulatlan a rét, hogy már a fejsze csattogása sem töri meg a nyugalmát. Hamar visszaereszkedik a megszokott csend, varjú károg valahonnan messze a fák közül, mintha csak nevetne.. Visszakövülnek a vonások az egykedvű arcra, ahogy a kéken fénylő égre pillant egy másodpercre, kifújva az utolsó kimelegedett lélegzetet is, s újra a friss, illatos levegő tölti meg a tüdejét.
A kezében lógatva az ingét indul maga is a házba nő után. Hogy a macska közben hol bóklászik, nem figyeli már, amíg nincsen láb alatt. Bogarakra vadászik, a hasábok közt ugrabugrál, vagy egy ellopott kéregdarabot rágcsál valahol a fű között. Hangját még nem hallotta, de már megszokta, hogy valahol mindig a közelben látja fel-felbukkanni a sötét foltját.
Nyugodtak a léptek, amikkel a teraszra lép, halkan dobog a csizma talpa a fáján. Szoknia kell a szemének a tűző nap fénye után az előtető árnyékát, s amögött a ház sötétjében pakolászó nő alakját. Futó a lepakolt növényekre vetett pillantás, mielőtt a táskából előkerülő dolgok felé fordulna, megállva a küszöbön. Szótlanul figyeli az asztalra kerülő dolgokat, anélkül, hogy beljebb lépne, bár odakint még a fal mellé állított hűvös víz gondolata vonzotta, mégsem mozdul érte beljebb. A nyugtalanság, ami a kikötőbe űzte akkor nem szűnt meg, s most mintha újra csak az moccanna meg a közömbös vonások rejteke alatt. Hidegen éri a bőrét a nyitva hagyott ablak felől, az erdő fái közül beszökő légáram.*
- Mire kell a zsineg?
*A hasának szorítja a hasábot, amíg a másik kezével megtekerve letépi róla a még friss háncs tartotta kéregdarabot. Erő kell hozzá, kellemetlenül éles közben a bőrének feszülő fa durva felszíne. Csuklóból löki csak félre a leszakított kis darabot, nem nézve fel a nő kérdésére.*
- A tornác oszlopra akasztva.
*Hogy mire kell neki a zsineg, nem kérdezi, mintha mindig is itt lett volna a másik. Rosszkedvűen vonja össze a szemöldökét a gondolatra. Talán nem is lesz elég neki az a szögre akasztott darab spárga, amit maga szárítókötélnek szokott használni, de eszébe sem jut egyelőre, hogy mire kellhet; oldalra löki a fűbe a kezében tartott hasábot, nem törődve vele, hogy a többi közé essen. Majd összeszedi. Az ingéhez lép, lehajolva emelve a kezébe a sötétre izzadt anyagot, megtörölve benne az arcát. Lassan csillapodik csak a munka közben felgyorsult légzés. Jólesik az erdő felől érkező hűvös szellő, lehűti, a bőrére szárítja a verejtéket. Nem véletlenül a hidegebb évszakok jellemző munkája a faaprítás.
Mozdulatlan a rét, hogy már a fejsze csattogása sem töri meg a nyugalmát. Hamar visszaereszkedik a megszokott csend, varjú károg valahonnan messze a fák közül, mintha csak nevetne.. Visszakövülnek a vonások az egykedvű arcra, ahogy a kéken fénylő égre pillant egy másodpercre, kifújva az utolsó kimelegedett lélegzetet is, s újra a friss, illatos levegő tölti meg a tüdejét.
A kezében lógatva az ingét indul maga is a házba nő után. Hogy a macska közben hol bóklászik, nem figyeli már, amíg nincsen láb alatt. Bogarakra vadászik, a hasábok közt ugrabugrál, vagy egy ellopott kéregdarabot rágcsál valahol a fű között. Hangját még nem hallotta, de már megszokta, hogy valahol mindig a közelben látja fel-felbukkanni a sötét foltját.
Nyugodtak a léptek, amikkel a teraszra lép, halkan dobog a csizma talpa a fáján. Szoknia kell a szemének a tűző nap fénye után az előtető árnyékát, s amögött a ház sötétjében pakolászó nő alakját. Futó a lepakolt növényekre vetett pillantás, mielőtt a táskából előkerülő dolgok felé fordulna, megállva a küszöbön. Szótlanul figyeli az asztalra kerülő dolgokat, anélkül, hogy beljebb lépne, bár odakint még a fal mellé állított hűvös víz gondolata vonzotta, mégsem mozdul érte beljebb. A nyugtalanság, ami a kikötőbe űzte akkor nem szűnt meg, s most mintha újra csak az moccanna meg a közömbös vonások rejteke alatt. Hidegen éri a bőrét a nyitva hagyott ablak felől, az erdő fái közül beszökő légáram.*
- Mire kell a zsineg?
1847. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-17 20:53:26
Üzenet elküldve: 2025-07-17 20:53:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 154
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 154
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Bredoc vígan főzőcskézik, vagyis inkább szunyókál. Valami fura szagot érez orrában, majd hamarosan valami hideget a lábán folyni. ~Csak nem?!~ Megriad, a kiáltást alig hallja, ellenben az ösztönök még mindig megvannak benne, ezért kardjáért nyúl, és az idegen felé szegezi.*
-Ki vagy?
*Vagyis csak szegezné, ugyanis nincs nála fegyver. Úgyhogy a nagy semmit fogja kezében, és üres marokkal fogja a levegőt.*
-Ó.
*Az egykori parancsnok ekkor három fontos dologra jön rá. Az első és legfontosabb, hogy nem viselt be álmában. A második, hogy nincs a kezében semmi, és valószínűleg nagyon nevetségesen festhet. A harmadik pedig , hogy valószínűleg elaludt és lángra kapott a nadrágja, s ez az idegen mentette meg.*
-Elnézést.
*Ereszti le a karját, és kínosan mosolyogva porolja le a csizmáját.*
-Én ő.
*Szemügyre veszi az idegent, egy hóhajú, igencsak magas, kecses hosszúéletűt lát, igencsak szemrevaló teremtés. Nem egy harcos alkat, de olyan értelmes tekintete van, Bredocnak kifejezetten jó szeme van az ilyesmihez.*
-Bocsánat. És köszönöm, azt hiszem elbóbiskolhattam a tűznél. Bredoc vagyok, Bredoy Droyn, örvendek.
*Azzal feláll és illően köszönti megmentőjét.*
-Kész szerencse, hogy erre járt! Még a végén valami nagyobb bajom is lehetett volna. Szégyellem magam, még sosem jártam így, általában én segítek másoknak.
*Kínosan felnevet egy kicsit.*
-Kérem, hadd lássam vendégül, nem sok hiányzik ennek a pörköltnek, hogy valami ehető legyen belőle.
*Mokány is jól bealudhatott ha csak úgy beengedett holmi idegent, vagy talán csak jószándékot érzett és azért nem ugatta meg? ~Még számolunk te rosszcsont.~ Most kezd csak életre kelni, és érdeklődve hegyezi a fülét a jövevényre az árnyékból.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Bredoc vígan főzőcskézik, vagyis inkább szunyókál. Valami fura szagot érez orrában, majd hamarosan valami hideget a lábán folyni. ~Csak nem?!~ Megriad, a kiáltást alig hallja, ellenben az ösztönök még mindig megvannak benne, ezért kardjáért nyúl, és az idegen felé szegezi.*
-Ki vagy?
*Vagyis csak szegezné, ugyanis nincs nála fegyver. Úgyhogy a nagy semmit fogja kezében, és üres marokkal fogja a levegőt.*
-Ó.
*Az egykori parancsnok ekkor három fontos dologra jön rá. Az első és legfontosabb, hogy nem viselt be álmában. A második, hogy nincs a kezében semmi, és valószínűleg nagyon nevetségesen festhet. A harmadik pedig , hogy valószínűleg elaludt és lángra kapott a nadrágja, s ez az idegen mentette meg.*
-Elnézést.
*Ereszti le a karját, és kínosan mosolyogva porolja le a csizmáját.*
-Én ő.
*Szemügyre veszi az idegent, egy hóhajú, igencsak magas, kecses hosszúéletűt lát, igencsak szemrevaló teremtés. Nem egy harcos alkat, de olyan értelmes tekintete van, Bredocnak kifejezetten jó szeme van az ilyesmihez.*
-Bocsánat. És köszönöm, azt hiszem elbóbiskolhattam a tűznél. Bredoc vagyok, Bredoy Droyn, örvendek.
*Azzal feláll és illően köszönti megmentőjét.*
-Kész szerencse, hogy erre járt! Még a végén valami nagyobb bajom is lehetett volna. Szégyellem magam, még sosem jártam így, általában én segítek másoknak.
*Kínosan felnevet egy kicsit.*
-Kérem, hadd lássam vendégül, nem sok hiányzik ennek a pörköltnek, hogy valami ehető legyen belőle.
*Mokány is jól bealudhatott ha csak úgy beengedett holmi idegent, vagy talán csak jószándékot érzett és azért nem ugatta meg? ~Még számolunk te rosszcsont.~ Most kezd csak életre kelni, és érdeklődve hegyezi a fülét a jövevényre az árnyékból.*
1846. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-17 20:02:52
Üzenet elküldve: 2025-07-17 20:02:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém árnya//
*Rorkir szavai talán élessebek, mint ahogy amennyire az illő volna, de ő nem az illendőségéről híres. Habár persze nem is egy szándékosan bunkó figura, egyszerűen ez tör elő belőle arra a borzalomra, amit hall. Szerencsére nem téved a fővadásszal kapcsolatban, s annak valóban a helyén van a szíve. Így Rorkir maga is büszke rá, miközben összeszedi a felszerelését, bólint is neki, jelezvén tiszteletét.*
-Helyes.
*Teszi hozzá kurtán, kár erre több szót fecsérelni.*
-Csak egy pillanat.
*Mielőtt Nosziel élvezetné Árnyékot, levesz a zsákjából néhány holmit, ami hasznos lehet. Kötelet fog, amit átvet a vállán és mellkasán , hogy ne zavarja a mozgásban, és egy fáklyát is magával visz. Biztos ami biztos.*
-Vigyázz a lányra, míg távol vagyunk.
*Mondja az állatnak, megsimogstja párszor aztán követi Danrimot.*
-Hehh. Istenek mi? Majd kinövi, ne aggódj.
*Rosszallóan megcsóválja a fejét, de mosoly is társul mellé. El tudja képzelni i milyen lehet így otthon hagyni az ember családját. Hamar eljutnak az elágazáshoz, ahol Rorkirnak el kell gondolkodnia azon, hogy hogyan tovább.*
-A faluba menni felesleges lenne, már messziről is összekevertek ezzel a rémmel, biztosan félnének, az elöljáró meg ki tudja hogy járna el? Nem.
*Egy kicsit még töpreng, aztán folytatja.*
-Szerinted mondhat bármi olyat az a szegény asszony, amit te még nem láttál vagy hallottál más özvegyektől? Szívesen bemennék az erdőbe, de nem vagyok benne biztos hogy rögtön rákadnánk a Rémre, lehet csak ott kóborolnánk. Gondolom jól el tud bújni, ha ilyen régóta keseríti meg az életeteket.
*Nagyot sóhajt, majd elindul keletnek.*
-Nézzünk szét nála, ha szerencsénk van kiderítünk valamit. Legrosszabb esetben is bosszút ígérhetünk neki, s talán talál benne némi megnyugvást.
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.17 20:03:49
*Rorkir szavai talán élessebek, mint ahogy amennyire az illő volna, de ő nem az illendőségéről híres. Habár persze nem is egy szándékosan bunkó figura, egyszerűen ez tör elő belőle arra a borzalomra, amit hall. Szerencsére nem téved a fővadásszal kapcsolatban, s annak valóban a helyén van a szíve. Így Rorkir maga is büszke rá, miközben összeszedi a felszerelését, bólint is neki, jelezvén tiszteletét.*
-Helyes.
*Teszi hozzá kurtán, kár erre több szót fecsérelni.*
-Csak egy pillanat.
*Mielőtt Nosziel élvezetné Árnyékot, levesz a zsákjából néhány holmit, ami hasznos lehet. Kötelet fog, amit átvet a vállán és mellkasán , hogy ne zavarja a mozgásban, és egy fáklyát is magával visz. Biztos ami biztos.*
-Vigyázz a lányra, míg távol vagyunk.
*Mondja az állatnak, megsimogstja párszor aztán követi Danrimot.*
-Hehh. Istenek mi? Majd kinövi, ne aggódj.
*Rosszallóan megcsóválja a fejét, de mosoly is társul mellé. El tudja képzelni i milyen lehet így otthon hagyni az ember családját. Hamar eljutnak az elágazáshoz, ahol Rorkirnak el kell gondolkodnia azon, hogy hogyan tovább.*
-A faluba menni felesleges lenne, már messziről is összekevertek ezzel a rémmel, biztosan félnének, az elöljáró meg ki tudja hogy járna el? Nem.
*Egy kicsit még töpreng, aztán folytatja.*
-Szerinted mondhat bármi olyat az a szegény asszony, amit te még nem láttál vagy hallottál más özvegyektől? Szívesen bemennék az erdőbe, de nem vagyok benne biztos hogy rögtön rákadnánk a Rémre, lehet csak ott kóborolnánk. Gondolom jól el tud bújni, ha ilyen régóta keseríti meg az életeteket.
*Nagyot sóhajt, majd elindul keletnek.*
-Nézzünk szét nála, ha szerencsénk van kiderítünk valamit. Legrosszabb esetben is bosszút ígérhetünk neki, s talán talál benne némi megnyugvást.
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.17 20:03:49
1845. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-17 19:01:24
Üzenet elküldve: 2025-07-17 19:01:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A Vadászlaki rém árnya//
*Danrim elpanaszolja minden szégyenét az idegennek, ami nem a legbölcsebb dolog, hiszen fogalma sincs, kiféle-miféle. Na de ez történik, ha egy férfi túl hosszú ideig marad magára a borús gondolataival: valakinek csak muszáj elmondani. Rorkir kiküldi Noszielt a házból, amit a fővadász szinte nem is észlel, annyira el van veszve a saját nyomorúságában.
A vándor erős szavai aztán úgy érik, mint egy vödör hideg víz. Kiszalad a vér az arcából, megfeszülnek az izmok az állában. Feltámad a régi büszkeség, amit túl hosszú ideje nem táplált érdem. Nehéz kiolvasni, hogy mennyiféle érzelem dúl a vadászban. Egyik pillanatban gyilkosan csillan a szeme a feddéstől, a következőben tompa a szégyentől. Aggály és elhatározás vetekszik benne. Végül lehorgasztja a fejét, és egy pár másodpercig meg se szólal. Végül csak ennyit mond halkan, de mély elhatározással a hangjában.*
- Menjünk.
*Azzal feltápászkodik, de mégis, mintha kissé kihúzná magát, úgy lép egy ládához, és vesz elő belőle valami ősrégi, kopott bőr mellvértet, amit a kabátja alatt a mellkasára szíjaz. Kivesz még valami régi kardot is, láthatóan valami generációk óta őrizgetett régi harci szerszám, de azért karban van tartva. Felszíjazza az oldalára. Kabátot vesz, hogy ezeket úgy-ahogy takarja. Végül a ládából elővesz még jó húsz darab nyilat, amiknek a hegye jó minőségű fém. Ezeket is beteszi a tegezbe a hétköznapibbak mellé, majd a tegezt a hátára veszi, az íját meg a kezébe.
Miután kilépnek az ajtón, odaszól a lányának.*
- Kicsim, én most elmegyek a vándorral, vadászni. Elhúzódhat. A lóra legyen gondod, vidd a ház háta mögé, hogy ne legyen szem előtt!
*Aggodalom csillan Nosziel szemében, aki a korábbi beszéd után nem hiszi, hogy holmi szarvasra vagy apróvadra menne az apja a barbár-forma idegennel.*
- Atyám...
*szólal meg bátortalanul, de az apja leinti, majd megenyhültebb tekintettel így szól.*
- Jól van na. Nem lesz semmi baj. Ha akarsz, imádkozhatsz ahhoz a haszontalan istenedhez, hogy megóvjon.
*mondja, majd megindul a vándorral.*
- A lány valamiért azt hiszi, Eeyr idebagózik rá, ha sokat ájtatoskodik neki. Buta kis csibe.
*szűri a fogai között, hogy csak a mellette haladó Rorkir hallja, de azért van valami szelíd, szinte büszke mosoly a szája szegletében.
Egy ideig szótlanul mennek, hacsak Rorkir nem beszél vagy kérdez. Végül egy elágazáshoz érnek, és a vadász így szól.*
- Amarra Keletre lakik az asszony, akinek a férjét széttépte a Rém. Talán tud valamit mondani, ami hasznos lehet.
Ha egyenesen megyünk előre, akkor az erdőbe megyünk, a Rém minden bizonnyal ott tanyázik, de persze ki tudja, pontosan merre.
Ha Nyugatnak tartunk, ott a faluban kötünk ki. A többi falusi nép is ott van, meg az előljáró háza. Mit választasz?
*kérdi*
*Danrim elpanaszolja minden szégyenét az idegennek, ami nem a legbölcsebb dolog, hiszen fogalma sincs, kiféle-miféle. Na de ez történik, ha egy férfi túl hosszú ideig marad magára a borús gondolataival: valakinek csak muszáj elmondani. Rorkir kiküldi Noszielt a házból, amit a fővadász szinte nem is észlel, annyira el van veszve a saját nyomorúságában.
A vándor erős szavai aztán úgy érik, mint egy vödör hideg víz. Kiszalad a vér az arcából, megfeszülnek az izmok az állában. Feltámad a régi büszkeség, amit túl hosszú ideje nem táplált érdem. Nehéz kiolvasni, hogy mennyiféle érzelem dúl a vadászban. Egyik pillanatban gyilkosan csillan a szeme a feddéstől, a következőben tompa a szégyentől. Aggály és elhatározás vetekszik benne. Végül lehorgasztja a fejét, és egy pár másodpercig meg se szólal. Végül csak ennyit mond halkan, de mély elhatározással a hangjában.*
- Menjünk.
*Azzal feltápászkodik, de mégis, mintha kissé kihúzná magát, úgy lép egy ládához, és vesz elő belőle valami ősrégi, kopott bőr mellvértet, amit a kabátja alatt a mellkasára szíjaz. Kivesz még valami régi kardot is, láthatóan valami generációk óta őrizgetett régi harci szerszám, de azért karban van tartva. Felszíjazza az oldalára. Kabátot vesz, hogy ezeket úgy-ahogy takarja. Végül a ládából elővesz még jó húsz darab nyilat, amiknek a hegye jó minőségű fém. Ezeket is beteszi a tegezbe a hétköznapibbak mellé, majd a tegezt a hátára veszi, az íját meg a kezébe.
Miután kilépnek az ajtón, odaszól a lányának.*
- Kicsim, én most elmegyek a vándorral, vadászni. Elhúzódhat. A lóra legyen gondod, vidd a ház háta mögé, hogy ne legyen szem előtt!
*Aggodalom csillan Nosziel szemében, aki a korábbi beszéd után nem hiszi, hogy holmi szarvasra vagy apróvadra menne az apja a barbár-forma idegennel.*
- Atyám...
*szólal meg bátortalanul, de az apja leinti, majd megenyhültebb tekintettel így szól.*
- Jól van na. Nem lesz semmi baj. Ha akarsz, imádkozhatsz ahhoz a haszontalan istenedhez, hogy megóvjon.
*mondja, majd megindul a vándorral.*
- A lány valamiért azt hiszi, Eeyr idebagózik rá, ha sokat ájtatoskodik neki. Buta kis csibe.
*szűri a fogai között, hogy csak a mellette haladó Rorkir hallja, de azért van valami szelíd, szinte büszke mosoly a szája szegletében.
Egy ideig szótlanul mennek, hacsak Rorkir nem beszél vagy kérdez. Végül egy elágazáshoz érnek, és a vadász így szól.*
- Amarra Keletre lakik az asszony, akinek a férjét széttépte a Rém. Talán tud valamit mondani, ami hasznos lehet.
Ha egyenesen megyünk előre, akkor az erdőbe megyünk, a Rém minden bizonnyal ott tanyázik, de persze ki tudja, pontosan merre.
Ha Nyugatnak tartunk, ott a faluban kötünk ki. A többi falusi nép is ott van, meg az előljáró háza. Mit választasz?
*kérdi*
1844. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-17 16:18:11
Üzenet elküldve: 2025-07-17 16:18:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A városhoz képest ez a táj sokkal szebb. Nem is érti régebben miért nem erre ment a torony felé? Mondjuk talán mert jóval hosszabb megkerülni a várost, mintsem átvágni rajta. De így legalább nem kell a tömegen átvergődnie. Vagy éppen zsebmetszőktől félnie.
Figyeli a nyugodt tájat. Hamarosan a nap is nyugovóra fog térni. Erős túlzással, mert a legjobb esetben is egy órával múlhatott csak dél. Varjak hangos károgására lesz figyelmes. A földek egy régi ellenségei. Pedig ő csodálja ezeket a teremtményeket. Intelligens madarak. Meg önfejűek. Akárcsak az emberek. Ahány személy annyi személyiség.
~Mi az ott?~
A varjak károgása egy füstoszlophoz tereli tekintetét. Nem is olyan messze tőle. Gondolataiban egy jó kellemes ebéd jelenik meg és egy ilyen jelenetre is számít, hiszen mi másnak lehetne az a füstje, ha nem egy olyan tűznek ahol főznek. Még a tanyát is látja, szóval mire másra gondolhatna. Irigykedve közelíti meg az ösvényt mely a tanyára vezet. Még be is lát az udvarra. Viszont nem azt kell látnia amire számított. Azonnal berohan, kiabálva, hogy felébressze a gazdát.*
-Hé!
*Mi mást mondhatna? Hirtelen pánikjában csak ennyi jön ki száján. Futás közben kulacsáért nyúl, mely félig van vízzel, de azzal legalább a férfi nadrágján lévő tüzet el tudja oltani.
Ha a kiáltása nem is kelti fel, akkor a lábát érő hideg víz már csak talán. A földön lévő parázsra már nem sok jut, de azt akkor a jó öreg eltaposós módszerrel kell elintéznie. A por és füst keveréke telíti be a levegőt.*
-Jól van jóember?
*Kérdezi a férfitől.*
*A városhoz képest ez a táj sokkal szebb. Nem is érti régebben miért nem erre ment a torony felé? Mondjuk talán mert jóval hosszabb megkerülni a várost, mintsem átvágni rajta. De így legalább nem kell a tömegen átvergődnie. Vagy éppen zsebmetszőktől félnie.
Figyeli a nyugodt tájat. Hamarosan a nap is nyugovóra fog térni. Erős túlzással, mert a legjobb esetben is egy órával múlhatott csak dél. Varjak hangos károgására lesz figyelmes. A földek egy régi ellenségei. Pedig ő csodálja ezeket a teremtményeket. Intelligens madarak. Meg önfejűek. Akárcsak az emberek. Ahány személy annyi személyiség.
~Mi az ott?~
A varjak károgása egy füstoszlophoz tereli tekintetét. Nem is olyan messze tőle. Gondolataiban egy jó kellemes ebéd jelenik meg és egy ilyen jelenetre is számít, hiszen mi másnak lehetne az a füstje, ha nem egy olyan tűznek ahol főznek. Még a tanyát is látja, szóval mire másra gondolhatna. Irigykedve közelíti meg az ösvényt mely a tanyára vezet. Még be is lát az udvarra. Viszont nem azt kell látnia amire számított. Azonnal berohan, kiabálva, hogy felébressze a gazdát.*
-Hé!
*Mi mást mondhatna? Hirtelen pánikjában csak ennyi jön ki száján. Futás közben kulacsáért nyúl, mely félig van vízzel, de azzal legalább a férfi nadrágján lévő tüzet el tudja oltani.
Ha a kiáltása nem is kelti fel, akkor a lábát érő hideg víz már csak talán. A földön lévő parázsra már nem sok jut, de azt akkor a jó öreg eltaposós módszerrel kell elintéznie. A por és füst keveréke telíti be a levegőt.*
-Jól van jóember?
*Kérdezi a férfitől.*
1843. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-17 15:04:18
Üzenet elküldve: 2025-07-17 15:04:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 154
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 154
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Bredoc napja szokásosan indul, mondhatni unalmasan. Ugyanazok a feladatok, ugyanaz a rutin, s hiába valahol erre vágyott, most itt, a tanyáján mégsem annyira boldog. Valahogy hiányzik az, hogy amit csinál annak ténylegesen haszna legyen. Hogy fontos legyen, hogy számítson, hogy segíthessen másoknak. De jelenleg magán is alig tud segíteni. A tyúkok? Na az már más kérdés! Abban igazán profi. Kapott is valamelyik gazdától párat ajándékba, úgyhogy ma nem.kell gondoskodnia mi legyen az ebéd. Egy jó kis pörköltnek áll neki a ház előtti farönköknél, amiket ülőalkalmatosságnak alakított ki. Odavarázsol egy kis tüzet, majd felrakja a bográcsot, bele minden finomságot és had rotyogjon. Kellemes idő van, úgyhogy csak fehér ingét és nadrágját viseli, fején pedig egy kalap ami a naptól védi. Kutyusa lustán heverészik a közeli árnyékban, a veterán exparancsnok pedig néha-néha kavar egyet az ételen, máskülönben pedig csak ott pipázgat. Azonban nem éppen úgy sikerül az akció, ahogy tervezi, mert a nagy unalomban elszundikál, pipával a szájában. Veszélyes párosítás. Olyannyira, hogy észre sem veszi, hogy kihullik a parazsa, és szépen lassan lángra kap a csizmája orra, majd a nadrágja szára is. Valószínűleg egy darabig még nem fogja érezni, s ha nem ébreszti meg valaki akár meg is égetheti magát.*
*Bredoc napja szokásosan indul, mondhatni unalmasan. Ugyanazok a feladatok, ugyanaz a rutin, s hiába valahol erre vágyott, most itt, a tanyáján mégsem annyira boldog. Valahogy hiányzik az, hogy amit csinál annak ténylegesen haszna legyen. Hogy fontos legyen, hogy számítson, hogy segíthessen másoknak. De jelenleg magán is alig tud segíteni. A tyúkok? Na az már más kérdés! Abban igazán profi. Kapott is valamelyik gazdától párat ajándékba, úgyhogy ma nem.kell gondoskodnia mi legyen az ebéd. Egy jó kis pörköltnek áll neki a ház előtti farönköknél, amiket ülőalkalmatosságnak alakított ki. Odavarázsol egy kis tüzet, majd felrakja a bográcsot, bele minden finomságot és had rotyogjon. Kellemes idő van, úgyhogy csak fehér ingét és nadrágját viseli, fején pedig egy kalap ami a naptól védi. Kutyusa lustán heverészik a közeli árnyékban, a veterán exparancsnok pedig néha-néha kavar egyet az ételen, máskülönben pedig csak ott pipázgat. Azonban nem éppen úgy sikerül az akció, ahogy tervezi, mert a nagy unalomban elszundikál, pipával a szájában. Veszélyes párosítás. Olyannyira, hogy észre sem veszi, hogy kihullik a parazsa, és szépen lassan lángra kap a csizmája orra, majd a nadrágja szára is. Valószínűleg egy darabig még nem fogja érezni, s ha nem ébreszti meg valaki akár meg is égetheti magát.*
1842. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-17 14:09:29
Üzenet elküldve: 2025-07-17 14:09:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Irány a Kikötő//
*Hogy megbarátkozott-e a lóval? Maradéktalanul. Hogy megbarátkozott-e a lovaglással? Aligha.*
-Hé Te! Hóó! *Hiába az eltanult vezényszavak, hébe-hóba kénytelen vargabetűket tenni a lankás mezőkön és földeken. Azért nagy nehezen sikerül rávennie a hátast, hogy a megfelelő irány haladjanak legalább. Ezt már csak onnan is tudja, hogy ismerősek neki a települések, melyeken átkelnek. Szíves-örömest megállapodna, hogy pihenjen egy keveset, de tudja, hogy várják vissza. Relael pedig az utolsók között van, akinek csalódást szeretne okozni. Nem csak azért, mert mélyen tiszteli, de félti is irháját. El akarja kerülni, hogy bárki is haszontalannak bélyegezze és kiakolbólítsa a Hét Varjú Tavernából.*
*Hogy megbarátkozott-e a lóval? Maradéktalanul. Hogy megbarátkozott-e a lovaglással? Aligha.*
-Hé Te! Hóó! *Hiába az eltanult vezényszavak, hébe-hóba kénytelen vargabetűket tenni a lankás mezőkön és földeken. Azért nagy nehezen sikerül rávennie a hátast, hogy a megfelelő irány haladjanak legalább. Ezt már csak onnan is tudja, hogy ismerősek neki a települések, melyeken átkelnek. Szíves-örömest megállapodna, hogy pihenjen egy keveset, de tudja, hogy várják vissza. Relael pedig az utolsók között van, akinek csalódást szeretne okozni. Nem csak azért, mert mélyen tiszteli, de félti is irháját. El akarja kerülni, hogy bárki is haszontalannak bélyegezze és kiakolbólítsa a Hét Varjú Tavernából.*
1841. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-17 14:03:56
Üzenet elküldve: 2025-07-17 14:03:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mervumat//
*Tudja, hogy sokáig nem tudja az igazságot elhallgatni a férfi elől, de ameddig lehet addig megpróbálja. A múlt megtanította erre. A fák társaságát, átveszi a szántóké, termőföldeké és legelőké. Bele sem gondolt, hogy mennyi falu van erre és ő mégis egyedül él. Miért is nem él valamelyik faluban? A lakosok nem minden orkkal rosszindulatúak. Kényelemben élhetne egy békés falu közösségében, amíg el nem követ egy hibát. Ezt a tulajdonságot nem szereti az emberekben. Hiába csinálsz valamit jól, elég egy hiba és minden borul. Ő megpróbál nem ilyen lenni, sokat tanult az ilyen személyektől.*
*Tudja, hogy sokáig nem tudja az igazságot elhallgatni a férfi elől, de ameddig lehet addig megpróbálja. A múlt megtanította erre. A fák társaságát, átveszi a szántóké, termőföldeké és legelőké. Bele sem gondolt, hogy mennyi falu van erre és ő mégis egyedül él. Miért is nem él valamelyik faluban? A lakosok nem minden orkkal rosszindulatúak. Kényelemben élhetne egy békés falu közösségében, amíg el nem követ egy hibát. Ezt a tulajdonságot nem szereti az emberekben. Hiába csinálsz valamit jól, elég egy hiba és minden borul. Ő megpróbál nem ilyen lenni, sokat tanult az ilyen személyektől.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2220-2239