//Harangokért a Vashegyre//
*Tuldhron nem igazán úgy érti a dolgokat, mint Mik teszi. Az, hogy a pultos nagyobb verést is kapott már, csak arra ad neki okot, hogy még jobban sajnálja, mert az azt jelenti, nem ismeretlen számára a fájdalom. Nem tudja, milyen múltja lehetett a másiknak, esetleg kegyetlen, hétköznapi, vagy különleges e, nem is szeretné tudni. Senkinek sem jó az, ha bántják, megalázzák, vagy megverik. Mindháromhoz volt itt már szerencséje, egyiknél azért, mert kereskedő, kettőnél meg mert tündér. Természetesen nem szól semmit, azért anyáskodó sem szeretne lenni, ráadásul a faji korlátok miatt többnek, mint komikusnak, vagy félreérthetőnek tűnhet, ha tündérként majd aggódik és megmondja egy nálánál sokkal erősebb és magasabb embernek, mégis mit kéne, vagy pont nem kéne csinálnia, meg ő nem az a fajta, eleve.*
- Hát, igazából úgy, hogy a gazdasági felhasználhatóságuk, a gyapjuk mellett a szállítmányozásban is segédkezhetnek. Valamint Zsálya védekezni is tud, igazán szépen képen találja köpni azt, aki túl közel kerül. *Kicsit mosolyog is, Wrexan jut eszébe, akit szépen megtaposott a teve, miután leköpte. Valóban nem egy úrinő a hátasállat, de tud emlékezetes pillanatokat okozni, az biztos.*
- Ebben teljesen igazad van. *Válaszolja az élet egyik nagybetűs tételére, elég csak Nimerilre gondolnia. Vagyis, elég lenne, mert nem teszi, nem szeretne a rosszra emlékezni.*
- Hümm, akkor ez jó kis kirándulás lesz neked! Mi szállítmányoztunk már a thargok földjeire, de ritkán és régen jártam ott. Amon Ruadh állítólag nagyon különleges város, de kíváncsi vagyok, mégis mit értenek ezalatt. Hallottál már szóbeszédeket róla?