Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 193 (3841. - 3860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Vaszív Utorkh [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4679-4698
3860. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-06-03 12:11:33
Üzenet elküldve: 2022-06-03 12:11:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen, de inkább útfélen//
*Zsúptetős, magányos házat közelítenek meg csendben. Füst kanyarog a kéményből az ég felé, bentről kiszűrődő fény mutatja, hogy vannak odabent. Az alkony megkönnyíti, hogy észrevétlen közelítsék meg a házat és valószínűleg a földművesek nem is számítanak arra, hogy bárki veszélyt jelentene rájuk. Boldog tudatlanság.
Halk, bosszús morranással veszi, hogy nincs hátsó bejárat a másik oldalon, viszont így a bentiek sem tudnak elmenekülni azon át. De ha már megkerülte a házat, bekukkant a félig húzott redőny alatt oldalról, igyekezve rejtve maradni. Ha lát odabent valakiket, igyekszik megszámlálni őket, némi információt gyűjteni, ám nem sok ideje marad, mert arról, amerre az ajtót sejti, előbb felhangzik egy rúgás össze nem téveszthető hangja, majd a Király megszokott, bő lére eresztett fenyegetései is.
Az ork otthagyja az ablakot és futva megindul visszafelé, hogy a legrövidebb úton elérje a bejáratot és kövesse Meronnant a szobákba.
Nem érti, hogy a Király miért beszélget, odakint azt mondta, hogy a póroknak pusztulnia kell és hát ha a szürkebőrűn múlik, az Egyetlen Igaz Úr elé kerül mind, vér szálljon a szájára!*
*Zsúptetős, magányos házat közelítenek meg csendben. Füst kanyarog a kéményből az ég felé, bentről kiszűrődő fény mutatja, hogy vannak odabent. Az alkony megkönnyíti, hogy észrevétlen közelítsék meg a házat és valószínűleg a földművesek nem is számítanak arra, hogy bárki veszélyt jelentene rájuk. Boldog tudatlanság.
Halk, bosszús morranással veszi, hogy nincs hátsó bejárat a másik oldalon, viszont így a bentiek sem tudnak elmenekülni azon át. De ha már megkerülte a házat, bekukkant a félig húzott redőny alatt oldalról, igyekezve rejtve maradni. Ha lát odabent valakiket, igyekszik megszámlálni őket, némi információt gyűjteni, ám nem sok ideje marad, mert arról, amerre az ajtót sejti, előbb felhangzik egy rúgás össze nem téveszthető hangja, majd a Király megszokott, bő lére eresztett fenyegetései is.
Az ork otthagyja az ablakot és futva megindul visszafelé, hogy a legrövidebb úton elérje a bejáratot és kövesse Meronnant a szobákba.
Nem érti, hogy a Király miért beszélget, odakint azt mondta, hogy a póroknak pusztulnia kell és hát ha a szürkebőrűn múlik, az Egyetlen Igaz Úr elé kerül mind, vér szálljon a szájára!*
3859. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-06-03 03:24:42
Üzenet elküldve: 2022-06-03 03:24:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Daahr a ház egyetlen és egyben legjobb székén tanyázik az ajtó szomszédságában, és a kertet kémleli. Keresztbe vetett lábán egy ásó fekszik, kezeit lazán, de tettre készen a nyélen tartja. Nyugodt és néma. Türelmesen, szinte mozdulatlanul várja a prédát.
Igazán nem így akarta. Mikor kiszemelte az első néhány, kósza buckát, egy elnéző mosolyon kívül semmi mást nem szánt a betolakodónak. Elvégre akár hasznos is lehet, ha megszabadítja őt egy-két kártevőtől, meg persze nem lehetett tudni, nem áll-e tovább az állat már akár másnap. Mikor azonban a ház körüli egyetlen tő pipacsot elferdülve találta, szemöldökei ráncba szaladtak. A pipacs ugyanis egy nem várt, de szívesen fogadott jövevény volt a kertben, és már egészen Daahr szívéhez nőtt. Azonban a feltúrt föld következtében a pirosan bólogató fejek kissé oldalvást kezdtek csüngni, mintha összezavarodottan keresgélték volna a helyüket. Ekkor már tettlegességig fajult a helyzet, a férfi szép lassan lépett a feldúlt földhöz, majd erőteljes mozdulatokkal kilapította azt a kiálló részeknél, végezetül pedig a pipacs tövét is megigazította, hátha nem esett komolyabb baja. Azonban a támadások itt nem álltak meg. Ó, nem. Az az aljas vakond a veteményest is megtámadta. Ráadásul nem a Daahr számára szinte közömbös tököt, vagy dinnyét szántotta fel, hanem azokat a növényeket, amelyekből kifejezetten enni szándékozott volna.
Ezt a háborút nem ő kezdte, de ő fogja befejezni. Mégpedig ma. Vigasztalóan vet egy pillantást a pipacsra, ami sikeresen túlélve a vészt már magjait érlelgette zöld kis házakban. Ezt bizony most érte teszi, megbosszulja a gaztettet. Meg persze a karalábékért és a meggyalázott paprikapalántákért.
Ugyan a kert nem túlságosan nagy, de azért akad egy-két tőre való sokféle növényből. Különösen idén, mivel a kert ura nemrégiben úgy határozott, hogy feldobja a tavalyi szűkös választékot, és kísérletképpen most inkább többféléből vet kevesebbet. Emiatt is vált hát stratégiai fontosságúvá minden egyes palánta jólléte. Hiába terem majd tök, ő ugyan paprika nélkül bele nem teszi a lecsóba.
Mozgás támad az ágyásban, apró motozás. A vörös lobonc tulajdonosa óvatosan feláll, és mezítlábas talpaival halkan lépdelve közelít a mozgó földfelszín irányába. A föld egy pillanatra mozdulatlanná dermed, a férfi pedig ugyanígy tesz. Lélegzete halk, de egyenletes. Mikor az áskálódás folytatódik, ő is tovább halad. Végül ott áll a vakondtúrás mellett.
Semmi. Semmi mozgás. Daahr megigazítja a kezében az ásót. Csend. Kivár hát. Az idő pedig telik.
Mások nagyjából ezen a ponton hagynák ott az egészet a fenébe, vagy kerítenének inkább valami hangosan zörgő tárgyat, esetleg megpróbálnák kiönteni a vakondot. Azonban a zörgő tárgy őt is zavarná, a kiöntésnél pedig sokkal szimpatikusabb számára ez a módszer. Ez személyes ügy, és szeretné, ha ellenfele viszonylag méltóságteljes állapotban lenne, mikor farkasszemet néz majd vele. És bár mások eddigre talán azt gondolnák, a vakond itt befejezte a turkálódást, netán elijedt, de Daarh hisz benne, hogy az állat még mindig ott van. Teljes mozdulatlanságban koncentrál tovább az apró földhalomra.
És tényleg: a homok ismét mozgolódni kezd, Daahr pedig egy pillanatot sem tétovázva lecsap az ásóval. Fürgén megmozgatja az ásót, fellazítja a talajt, és kiemel egy nagy darab földet, majd finom mozdulatokkal elkezdi leseperni az ásóról. A vakond egyben megúszta. Nem kifejezetten meglepő, hiszen alapvetően nem akart véget vetni az állat életének, viszont hiába igyekezett ennek megfelelően célozni, nem lehetett teljesen biztos abban, hogy jó helyet szúrt ki magának. A bűnös azonban végül megkerült, ráadásul egyenesen a kezei közé jutott. Megindul hát az ásóval a szék mellé készített vödör irányába, és elhelyezi benne a kellemetlenkedő kotorékot. A vakond egyelőre megmenekült, de elképzelhető, hogy hamarosan rosszabbra fordul a sora.*
Igazán nem így akarta. Mikor kiszemelte az első néhány, kósza buckát, egy elnéző mosolyon kívül semmi mást nem szánt a betolakodónak. Elvégre akár hasznos is lehet, ha megszabadítja őt egy-két kártevőtől, meg persze nem lehetett tudni, nem áll-e tovább az állat már akár másnap. Mikor azonban a ház körüli egyetlen tő pipacsot elferdülve találta, szemöldökei ráncba szaladtak. A pipacs ugyanis egy nem várt, de szívesen fogadott jövevény volt a kertben, és már egészen Daahr szívéhez nőtt. Azonban a feltúrt föld következtében a pirosan bólogató fejek kissé oldalvást kezdtek csüngni, mintha összezavarodottan keresgélték volna a helyüket. Ekkor már tettlegességig fajult a helyzet, a férfi szép lassan lépett a feldúlt földhöz, majd erőteljes mozdulatokkal kilapította azt a kiálló részeknél, végezetül pedig a pipacs tövét is megigazította, hátha nem esett komolyabb baja. Azonban a támadások itt nem álltak meg. Ó, nem. Az az aljas vakond a veteményest is megtámadta. Ráadásul nem a Daahr számára szinte közömbös tököt, vagy dinnyét szántotta fel, hanem azokat a növényeket, amelyekből kifejezetten enni szándékozott volna.
Ezt a háborút nem ő kezdte, de ő fogja befejezni. Mégpedig ma. Vigasztalóan vet egy pillantást a pipacsra, ami sikeresen túlélve a vészt már magjait érlelgette zöld kis házakban. Ezt bizony most érte teszi, megbosszulja a gaztettet. Meg persze a karalábékért és a meggyalázott paprikapalántákért.
Ugyan a kert nem túlságosan nagy, de azért akad egy-két tőre való sokféle növényből. Különösen idén, mivel a kert ura nemrégiben úgy határozott, hogy feldobja a tavalyi szűkös választékot, és kísérletképpen most inkább többféléből vet kevesebbet. Emiatt is vált hát stratégiai fontosságúvá minden egyes palánta jólléte. Hiába terem majd tök, ő ugyan paprika nélkül bele nem teszi a lecsóba.
Mozgás támad az ágyásban, apró motozás. A vörös lobonc tulajdonosa óvatosan feláll, és mezítlábas talpaival halkan lépdelve közelít a mozgó földfelszín irányába. A föld egy pillanatra mozdulatlanná dermed, a férfi pedig ugyanígy tesz. Lélegzete halk, de egyenletes. Mikor az áskálódás folytatódik, ő is tovább halad. Végül ott áll a vakondtúrás mellett.
Semmi. Semmi mozgás. Daahr megigazítja a kezében az ásót. Csend. Kivár hát. Az idő pedig telik.
Mások nagyjából ezen a ponton hagynák ott az egészet a fenébe, vagy kerítenének inkább valami hangosan zörgő tárgyat, esetleg megpróbálnák kiönteni a vakondot. Azonban a zörgő tárgy őt is zavarná, a kiöntésnél pedig sokkal szimpatikusabb számára ez a módszer. Ez személyes ügy, és szeretné, ha ellenfele viszonylag méltóságteljes állapotban lenne, mikor farkasszemet néz majd vele. És bár mások eddigre talán azt gondolnák, a vakond itt befejezte a turkálódást, netán elijedt, de Daarh hisz benne, hogy az állat még mindig ott van. Teljes mozdulatlanságban koncentrál tovább az apró földhalomra.
És tényleg: a homok ismét mozgolódni kezd, Daahr pedig egy pillanatot sem tétovázva lecsap az ásóval. Fürgén megmozgatja az ásót, fellazítja a talajt, és kiemel egy nagy darab földet, majd finom mozdulatokkal elkezdi leseperni az ásóról. A vakond egyben megúszta. Nem kifejezetten meglepő, hiszen alapvetően nem akart véget vetni az állat életének, viszont hiába igyekezett ennek megfelelően célozni, nem lehetett teljesen biztos abban, hogy jó helyet szúrt ki magának. A bűnös azonban végül megkerült, ráadásul egyenesen a kezei közé jutott. Megindul hát az ásóval a szék mellé készített vödör irányába, és elhelyezi benne a kellemetlenkedő kotorékot. A vakond egyelőre megmenekült, de elképzelhető, hogy hamarosan rosszabbra fordul a sora.*
3858. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-06-03 00:34:08
Üzenet elküldve: 2022-06-03 00:34:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen, de inkább útfélen//
*A kunyhóból füst száll az égnek, nem esik nehezére kitalálni: a ház bizony nem lakatlan. Egy ideig agyal rajta, miképp járjon el. Csendben, vagy... Ne csendben. Rövid latolgatás után utóbbit választja. Nem kenyere a lopakodás, s nem is tartozik éppen erősségei közé. Alighanem Vaszívnek sem fog nehezére esni követni cselekvéseit, akár hátulról, akár innét.
Megpödri bajszát, majd az ajtó előtt megállva felegyenesedik. Hosszú pillanatig szemez vele, mintha csak a megfelelő alkalomra várna. Fülel. Végső soron mindegy, hall-e valamit. Erőből rúg hatalmasat az ajtóra, s ha az nem nyílik magától, hát megismétli a mozdulatot, amennyiszer kell. Amennyiben sikerrel veszi az "akadályt" és bejut, elordítja magát.*
-Mindenki ott marad, ahol épp a segge van! Vagy ha nincs sehol, akkor leül és kussol! És az is kussol, akinek már a segge lent van! *Egy pillanat törtrésze alatt szökik át agyán az egész, de végül egy kurta biccentéssel nyugtázza magának a dolgot. Mindent lefedett.
Fegyverével csapásra készen csörtet végig a helyiségeken, míg meg nem leli a háziakat is. Lesz egy-két kérdése hozzájuk.*
*A kunyhóból füst száll az égnek, nem esik nehezére kitalálni: a ház bizony nem lakatlan. Egy ideig agyal rajta, miképp járjon el. Csendben, vagy... Ne csendben. Rövid latolgatás után utóbbit választja. Nem kenyere a lopakodás, s nem is tartozik éppen erősségei közé. Alighanem Vaszívnek sem fog nehezére esni követni cselekvéseit, akár hátulról, akár innét.
Megpödri bajszát, majd az ajtó előtt megállva felegyenesedik. Hosszú pillanatig szemez vele, mintha csak a megfelelő alkalomra várna. Fülel. Végső soron mindegy, hall-e valamit. Erőből rúg hatalmasat az ajtóra, s ha az nem nyílik magától, hát megismétli a mozdulatot, amennyiszer kell. Amennyiben sikerrel veszi az "akadályt" és bejut, elordítja magát.*
-Mindenki ott marad, ahol épp a segge van! Vagy ha nincs sehol, akkor leül és kussol! És az is kussol, akinek már a segge lent van! *Egy pillanat törtrésze alatt szökik át agyán az egész, de végül egy kurta biccentéssel nyugtázza magának a dolgot. Mindent lefedett.
Fegyverével csapásra készen csörtet végig a helyiségeken, míg meg nem leli a háziakat is. Lesz egy-két kérdése hozzájuk.*
3857. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-05-31 17:25:11
Üzenet elküldve: 2022-05-31 17:25:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen, de inkább útfélen//
* A lassan sötétbe boruló tájban a kis házikón kívül nem látni más ember-alkotta építményt. Ez részben a terep- és fényviszonyoknak is köszönhető, hiszen a szántóföld legtöbb faluja csupán néhány kilométerre található egymástól. A páros gond nélkül közelíti meg a zsúptetős kunyhót, már amennyiben a két békésen kapirgáló tyúk a fal tövében nem okoz nekik gondot. A bejárat az épület hosszabbik oldalánál található, körülötte teljesen ki van taposva a fű. A háztetőn lévő nyíláson át folyamatosan távozik a füst, bentről pedig meleg fény szűrődik ki. Vaszív megkerülheti a házat, azonban hagyományos értelemben vett bejáratot nem talál, csak egy ablakot, amit üveg hiányában – merthogy az csak a tehetősebbek kiváltsága – egy félig felhúzott faredőny torlaszol. A nyílás nem túl nagy, a hatalmas termetű ork csak nehezen férne át rajta. Ellenben megpróbálhat benézni a szobába, ahonnan kellemes illatok áradnak és vöröses-sárga fény szűrődik ki. *
* A lassan sötétbe boruló tájban a kis házikón kívül nem látni más ember-alkotta építményt. Ez részben a terep- és fényviszonyoknak is köszönhető, hiszen a szántóföld legtöbb faluja csupán néhány kilométerre található egymástól. A páros gond nélkül közelíti meg a zsúptetős kunyhót, már amennyiben a két békésen kapirgáló tyúk a fal tövében nem okoz nekik gondot. A bejárat az épület hosszabbik oldalánál található, körülötte teljesen ki van taposva a fű. A háztetőn lévő nyíláson át folyamatosan távozik a füst, bentről pedig meleg fény szűrődik ki. Vaszív megkerülheti a házat, azonban hagyományos értelemben vett bejáratot nem talál, csak egy ablakot, amit üveg hiányában – merthogy az csak a tehetősebbek kiváltsága – egy félig felhúzott faredőny torlaszol. A nyílás nem túl nagy, a hatalmas termetű ork csak nehezen férne át rajta. Ellenben megpróbálhat benézni a szobába, ahonnan kellemes illatok áradnak és vöröses-sárga fény szűrődik ki. *
3856. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-05-31 15:18:05
Üzenet elküldve: 2022-05-31 15:18:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen, de inkább útfélen//
*Az orknak is csak később tűnik fel, hogy a melák óriás lemaradt valahol. Egy vállrándítás, annyi sem érkezik tőle. Neki aztán mindegy, de így legalább több jut neki és a Királynak.
A szöges mondást nem nagyon érti, de nem is érdekli, miért tesz bárki is szögeket egy pohárba. Különben sem azért van ott, hogy gondolkozzon. Meronnan is tettrekész. Együtt közelítik meg a verandát, hogy ott kushadjanak le egy kis időre, míg egyeztetnek.*
- Vér szálljon a szájára. *Biccent kurtán. Az egy igaz Úrnak vérrel tartoznak mindketten.*
- Mármint ők legyenek csendben vagy mi? *Villan a savószín szem a férfire, hogy visszafogott hangon kérdez.*
- Megyek hátulról. *Fordul vissza pillantása a házra és ha a Királynak nincs ellenvetése, akkor görnyedt testtartással megindul megkerülni a házat, hogy megkeresse a másik bejáratot. Nem kér jelet vagy bármi mást, úgyis tudni fogja, ha Meronnan rárontott a bentiekre. Akkor fog megindulni maga is, hogy meglephessék a bentieket. Ha nem is számít nagy ellenállásra, azért feszülten figyel, bármi megtörténhet.*
*Az orknak is csak később tűnik fel, hogy a melák óriás lemaradt valahol. Egy vállrándítás, annyi sem érkezik tőle. Neki aztán mindegy, de így legalább több jut neki és a Királynak.
A szöges mondást nem nagyon érti, de nem is érdekli, miért tesz bárki is szögeket egy pohárba. Különben sem azért van ott, hogy gondolkozzon. Meronnan is tettrekész. Együtt közelítik meg a verandát, hogy ott kushadjanak le egy kis időre, míg egyeztetnek.*
- Vér szálljon a szájára. *Biccent kurtán. Az egy igaz Úrnak vérrel tartoznak mindketten.*
- Mármint ők legyenek csendben vagy mi? *Villan a savószín szem a férfire, hogy visszafogott hangon kérdez.*
- Megyek hátulról. *Fordul vissza pillantása a házra és ha a Királynak nincs ellenvetése, akkor görnyedt testtartással megindul megkerülni a házat, hogy megkeresse a másik bejáratot. Nem kér jelet vagy bármi mást, úgyis tudni fogja, ha Meronnan rárontott a bentiekre. Akkor fog megindulni maga is, hogy meglephessék a bentieket. Ha nem is számít nagy ellenállásra, azért feszülten figyel, bármi megtörténhet.*
3855. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-05-28 12:01:00
Üzenet elküldve: 2022-05-28 12:01:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen, de inkább útfélen//
*Ahogy hátrapillant az óriásra, tudatosul benne, hogy a melák nincs velük. Bizonyára az erdőben vonta el a figyelmét valami virág, méh, vagy úgy általában bármi. Mindegy. Nincs vesztenivaló idejük.*
-Gyorsak leszünk. *Dohogja, miközben fejével biccent csak Vaszív felé, hogy kövesse.* -Ez volt az utolsó szög a pohárban. Most majd megtanulják. *Nem derül ki, kiről is van szó, talán csak saját magát hergeli. Hátára kapja a méretes csatabárdot, majd lehajolva, hogy a kósza tekintetek véletlenül se szúrják ki, átoson az ablak alatt, egyenesen a verandához.*
-Ha vér kell az Úrnak, kapja meg, amit akar. *Villan szeme Vaszívra, majd elvigyorodik. Rég volt már, hogy közösen fegyvert rántottak. Meri remélni, hogy nem úgy sül el a dolog, mint akkor. Persze abban az időben a Patkányokkal vívtak, nem pedig magányos tanyákat fosztogattak. Az előrelépés megkérdőjelezhetetlen.*
-Hogyan csináljuk? Csendben, vagy hagyományosan? *Suttogja, még mindig vigyorogva. A Király módszerei közé leginkább az utóbbi tartozik, de meghagyja a választás lehetőségét régi-új cimborájának. Persze méreteikből fakadóan egyikük sem jeleskedik valószínűleg a lopakodásban. És véleménye szerint berúgni a ház oldalát még mindig egyszerűbb.*
*Ahogy hátrapillant az óriásra, tudatosul benne, hogy a melák nincs velük. Bizonyára az erdőben vonta el a figyelmét valami virág, méh, vagy úgy általában bármi. Mindegy. Nincs vesztenivaló idejük.*
-Gyorsak leszünk. *Dohogja, miközben fejével biccent csak Vaszív felé, hogy kövesse.* -Ez volt az utolsó szög a pohárban. Most majd megtanulják. *Nem derül ki, kiről is van szó, talán csak saját magát hergeli. Hátára kapja a méretes csatabárdot, majd lehajolva, hogy a kósza tekintetek véletlenül se szúrják ki, átoson az ablak alatt, egyenesen a verandához.*
-Ha vér kell az Úrnak, kapja meg, amit akar. *Villan szeme Vaszívra, majd elvigyorodik. Rég volt már, hogy közösen fegyvert rántottak. Meri remélni, hogy nem úgy sül el a dolog, mint akkor. Persze abban az időben a Patkányokkal vívtak, nem pedig magányos tanyákat fosztogattak. Az előrelépés megkérdőjelezhetetlen.*
-Hogyan csináljuk? Csendben, vagy hagyományosan? *Suttogja, még mindig vigyorogva. A Király módszerei közé leginkább az utóbbi tartozik, de meghagyja a választás lehetőségét régi-új cimborájának. Persze méreteikből fakadóan egyikük sem jeleskedik valószínűleg a lopakodásban. És véleménye szerint berúgni a ház oldalát még mindig egyszerűbb.*
3854. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-05-27 15:43:03
Üzenet elküldve: 2022-05-27 15:43:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Apuci kicsi lánya//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A párja karjaiba bújva nem csoda, hogy hamar elapadnak a nő könnyei. Már éppen küldené el azt a mihaszna férfit, hogy talán egyszer kevésbé legyen az, erre elkezdenek vele kötekedni! Megpróbálja hát megtolni a hátát, de valószínűleg az nem fog beválni. Így hát csak rácsap a férfi farára és megszólal*
- Na sicc! *Na ha a hímje visszatér akkor sem lesz szegény Histnek könnyebb dolga, az ő élete, párkapcsolata, már csak ilyen nehéz és tragikus! A leendőbelije a szomszédasszonyhoz rohanna meztelen és még enni sem itthon szerez! Odamegy hát kedveséhez és jól tarkón is csapja*
- Nem mész te sehová! Ülj is inkább le, mindjárt kész az étel. *Hamarosan már tányérokat is szedeget elő és szedi ki a már oly vágyott reggelit.*
- Látod? Nem kell neked szomszéd. Én sokkal finomabb vagyok. Jajj nem! Vagyis de, de az ételre mondtam. *Eszik pár falatot és majd eldobja a tányért olyan hevesen fordul a férfi felé csak úgy a semmiből mozdulva. Halványan somolyog*
- Te Nazron! Félsz hogy én lennék meztelen az a kötény alatt, ezért veszed fel mindig olyan sietősen?
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A párja karjaiba bújva nem csoda, hogy hamar elapadnak a nő könnyei. Már éppen küldené el azt a mihaszna férfit, hogy talán egyszer kevésbé legyen az, erre elkezdenek vele kötekedni! Megpróbálja hát megtolni a hátát, de valószínűleg az nem fog beválni. Így hát csak rácsap a férfi farára és megszólal*
- Na sicc! *Na ha a hímje visszatér akkor sem lesz szegény Histnek könnyebb dolga, az ő élete, párkapcsolata, már csak ilyen nehéz és tragikus! A leendőbelije a szomszédasszonyhoz rohanna meztelen és még enni sem itthon szerez! Odamegy hát kedveséhez és jól tarkón is csapja*
- Nem mész te sehová! Ülj is inkább le, mindjárt kész az étel. *Hamarosan már tányérokat is szedeget elő és szedi ki a már oly vágyott reggelit.*
- Látod? Nem kell neked szomszéd. Én sokkal finomabb vagyok. Jajj nem! Vagyis de, de az ételre mondtam. *Eszik pár falatot és majd eldobja a tányért olyan hevesen fordul a férfi felé csak úgy a semmiből mozdulva. Halványan somolyog*
- Te Nazron! Félsz hogy én lennék meztelen az a kötény alatt, ezért veszed fel mindig olyan sietősen?
3853. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-05-25 08:06:50
Üzenet elküldve: 2022-05-25 08:06:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
*Eltart egy ideig míg kiér a szántók között húzódó úthoz, hiszen a csomag a vállán és amúgy se egy gyors teremtmény. De hova is sietne, hiszen most igazán ráér, hogy nem kell bemenni a fogadóba minden nap dolgozni. Már régóta tervezgeti ezt az utat, sokat olvasott róla a könyvtárban, hogy milyen is az a torony, ahova igyekszik. Mikor hallja, hogy nagyobb szekér közeledik, félreáll, hiszen az kéne még, hogy elsodorja valamelyik, megszokta, hogy arra hivatkoznak utána, ha nyakon csípi az illetőt, hogy bizony ő nem látta. Mikor egy fásabb részhez ér, leül a tövébe és megtörli a homlokát, ahol előszeretettel gyűlnek a verejtékcseppek. Kiveszi a kulacsot és meghúzza, majd halad tovább, mert ha nem kutyagol sose ér oda.*
3852. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-05-23 10:10:59
Üzenet elküldve: 2022-05-23 10:10:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
* A szántó olyan emlékeket ébreszt fel benne, amiket jobb szeretne elfelejteni, maga mögött hagyni. Igyekszik nem visszagondolni arra, amikor majdnem kilehelte a lelkét az egyik parasztházban, de nehéz, főleg azért, mert a mellkasát csúfító hegek viszketni kezdenek, és újra belehasít a fájdalom. Ettől függetlenül türtőzteti magát, megfeszített izmokkal halad tovább, nem enged a csábításnak, és nem vakarja meg magát. Hagyja, hogy idegesítse az érzés, hogy tovább emlékeztesse arra, hogy az életnek ára van. Nem szabad csak úgy hagynia magát, foggal körömmel kell küzdenie azokért, amiket valaha is elért. *
3851. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-05-22 19:36:25
Üzenet elküldve: 2022-05-22 19:36:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Visszautazás a mágia szárnyán//
*Most direkt igyekszik másik útvonalon menni, mint ahogy idejött, hiszen nem akar belebotlani szegény asszonyba, akibe idefelé jövet. Na nem mintha nem szeretné az anyót, de ha behívja a házba, vagy kitalál neki valami munkát, akkor sosem szabadul el onnan és az kész katasztrófa lenne. A végén még nélküle indulnak el, mert ő éppen gallyat szed vagy fát vág valahol. Azért érez egy kis bűntudatot, hogy ezt teszi, de a fene vigye el! Hát hol vannak az unokái? Fel is írja magának, hogy meg kell keresse az említett fiatalokat majd ha visszaér az útról és el kell nekik magyaráznia, hogy mennyire fontos, hogy tiszteljék az időseket és a vérüket. Főleg ez az utóbbi. Itt nem dívik a Szellemek hite, de az anyóka, ha így haladnak, biztos nem fog nekik segíteni elérni a céljaikat, ha nem adnak ők is vissza valamit neki, míg él. Emlékszik, hogy ő mindig a háznál volt készenlétben, amikor éppen nem dolgozott vagy tanulta a varázslás alapjait. Ha nem volt semmi dolga, csak úgy leste nagyanyját és apját, hogy mikor tud segíteni nekik valamiben.* ~Azok az idők is elmúltak! A mai fiatalok alig ismerik már a munkát! Mindig csak a bálokat járják és sétálgatnak meg cseverésznek!~ *Csóválja meg bánatosan a fejét.*
*Most direkt igyekszik másik útvonalon menni, mint ahogy idejött, hiszen nem akar belebotlani szegény asszonyba, akibe idefelé jövet. Na nem mintha nem szeretné az anyót, de ha behívja a házba, vagy kitalál neki valami munkát, akkor sosem szabadul el onnan és az kész katasztrófa lenne. A végén még nélküle indulnak el, mert ő éppen gallyat szed vagy fát vág valahol. Azért érez egy kis bűntudatot, hogy ezt teszi, de a fene vigye el! Hát hol vannak az unokái? Fel is írja magának, hogy meg kell keresse az említett fiatalokat majd ha visszaér az útról és el kell nekik magyaráznia, hogy mennyire fontos, hogy tiszteljék az időseket és a vérüket. Főleg ez az utóbbi. Itt nem dívik a Szellemek hite, de az anyóka, ha így haladnak, biztos nem fog nekik segíteni elérni a céljaikat, ha nem adnak ők is vissza valamit neki, míg él. Emlékszik, hogy ő mindig a háznál volt készenlétben, amikor éppen nem dolgozott vagy tanulta a varázslás alapjait. Ha nem volt semmi dolga, csak úgy leste nagyanyját és apját, hogy mikor tud segíteni nekik valamiben.* ~Azok az idők is elmúltak! A mai fiatalok alig ismerik már a munkát! Mindig csak a bálokat járják és sétálgatnak meg cseverésznek!~ *Csóválja meg bánatosan a fejét.*
3850. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-05-22 12:57:54
Üzenet elküldve: 2022-05-22 12:57:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kalandra fel//
//Fynlisse, Sren//
*A körülöttük elterülő szántóföldek megnyugtató látványt nyújtanak, s a csendbe is csak lihegésük zavar be egy kicsit. Megáll és bevárja a lányt, közben tekintete elidőzik az éppen serkenő búzaszálakban, melyek a gondos kezek eredményeképpen gyönyörű, tiszta pásztákban sorolnak. Egyetértően fújtat egyet, aztán le is ül a fűbe, kényelmesen elhelyezkedve.*
- Szerintem vadkörte lesz az. *Vizslatja a fát, melyről Fyn kiszolgálja magát. Nincs gondozott terület körülötte, a fa maga sincs túl jó állapotban, szinte már túl sok gyümölcs roskadozik rajta.*
- Korai fajta... Azért óvatosan, nehogy elcsapd a gyomrod. *Nevet, de maga is szed, még néhányat zsebre is későbbre. A lédús gyümölcs csak úgy hersen foga alatt, mikor beleharap.*
- Á... Ez igen! Jó ötlet volt! *Köszöni meg Fynnek, kicsit szégyelli is magát, hogy a nagy sietségben neki nem jutott eszébe a mellettük sorakozó fákat vizslatni*
- A következő a Vaserdő lesz... *mondja miután lenyeli a falatot.* mármint a kikötői erdőség. *egészíti ki a mondandóját.* Ha azon túl vagyunk, látni fogjuk a tengert. *Lassan összeszedelőzködik, s bár feleslegesnek tűnik azért tessék lássék leporolja magát. Egy gyors pillantás Fyn felé, ha készen van, akkor indulhatnak tovább.*
- Tegyél el későbbre is, *mutat a fára* bolygó gyomorra jó lesz a hajón. *Mosolyodik el.*
//Fynlisse, Sren//
*A körülöttük elterülő szántóföldek megnyugtató látványt nyújtanak, s a csendbe is csak lihegésük zavar be egy kicsit. Megáll és bevárja a lányt, közben tekintete elidőzik az éppen serkenő búzaszálakban, melyek a gondos kezek eredményeképpen gyönyörű, tiszta pásztákban sorolnak. Egyetértően fújtat egyet, aztán le is ül a fűbe, kényelmesen elhelyezkedve.*
- Szerintem vadkörte lesz az. *Vizslatja a fát, melyről Fyn kiszolgálja magát. Nincs gondozott terület körülötte, a fa maga sincs túl jó állapotban, szinte már túl sok gyümölcs roskadozik rajta.*
- Korai fajta... Azért óvatosan, nehogy elcsapd a gyomrod. *Nevet, de maga is szed, még néhányat zsebre is későbbre. A lédús gyümölcs csak úgy hersen foga alatt, mikor beleharap.*
- Á... Ez igen! Jó ötlet volt! *Köszöni meg Fynnek, kicsit szégyelli is magát, hogy a nagy sietségben neki nem jutott eszébe a mellettük sorakozó fákat vizslatni*
- A következő a Vaserdő lesz... *mondja miután lenyeli a falatot.* mármint a kikötői erdőség. *egészíti ki a mondandóját.* Ha azon túl vagyunk, látni fogjuk a tengert. *Lassan összeszedelőzködik, s bár feleslegesnek tűnik azért tessék lássék leporolja magát. Egy gyors pillantás Fyn felé, ha készen van, akkor indulhatnak tovább.*
- Tegyél el későbbre is, *mutat a fára* bolygó gyomorra jó lesz a hajón. *Mosolyodik el.*
3849. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-05-22 08:51:53
Üzenet elküldve: 2022-05-22 08:51:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Kalandra fel//
//Fynlisse, Sren//
*A szedett-vedett páros rohanása a szántóföldeken át folytatódik. Fynlisse hálás a szorgos kezeknek, akik kényelmesen járható utakat építettek, és ha már a szorgos kezekről elmélkedik, annak is jut egy jókívánság, aki a cipőjét varrta. Nem kíméli őket, mégsem okoznak különösebb kínokat. Ellenben a szárnyai kevésbé bírják a tempót, a lány még sosem érezte ilyen nehéznek őket. Arra meg már gondolni is fáj, hogy még egyszer a levegőbe emeljék, akármilyen röpke röptére is. Léptei bármilyen sebesek, nem képes úgy sietni, ahogyan szeretne.*
- Álljunk... meg egy... kicsit! *Zihálja egy árokparti körtefa törzsének támaszkodva. A hasa korgása a legjobbkor emlékezteti rá, hogy ma még mindig nem evett. ~ Sren Lass biztosan nem bánja, más meg úgyse lát... ~ A fa egyik lelógó ágát megszabadítja egy kis fölös súlytól: elcsen róla egy körtét.* Van még rajta elég... *Menti ki magát elképesztő retorikai érzékkel. Nem húzza több beszéddel az időt, inkább beleharap a zsákmányába.*
//Fynlisse, Sren//
*A szedett-vedett páros rohanása a szántóföldeken át folytatódik. Fynlisse hálás a szorgos kezeknek, akik kényelmesen járható utakat építettek, és ha már a szorgos kezekről elmélkedik, annak is jut egy jókívánság, aki a cipőjét varrta. Nem kíméli őket, mégsem okoznak különösebb kínokat. Ellenben a szárnyai kevésbé bírják a tempót, a lány még sosem érezte ilyen nehéznek őket. Arra meg már gondolni is fáj, hogy még egyszer a levegőbe emeljék, akármilyen röpke röptére is. Léptei bármilyen sebesek, nem képes úgy sietni, ahogyan szeretne.*
- Álljunk... meg egy... kicsit! *Zihálja egy árokparti körtefa törzsének támaszkodva. A hasa korgása a legjobbkor emlékezteti rá, hogy ma még mindig nem evett. ~ Sren Lass biztosan nem bánja, más meg úgyse lát... ~ A fa egyik lelógó ágát megszabadítja egy kis fölös súlytól: elcsen róla egy körtét.* Van még rajta elég... *Menti ki magát elképesztő retorikai érzékkel. Nem húzza több beszéddel az időt, inkább beleharap a zsákmányába.*
3848. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-05-21 20:15:51
Üzenet elküldve: 2022-05-21 20:15:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Loq mindig is a kifinomult lelki világáról volt ismeretes. Most is örömet okoz neki az a felfedezés, hogy a homokosabb talaj másképp fogadja be a vizeletét mint a keményebb, nedvesebb erdei föld. Miután tudományos kíváncsiságának és testi ingereinek eleget tett elteszi a családi ékszert és gyalogol tovább. Az a rohadt nap már megint süt rá. Még a városban próbált keresni valami tutajost aki elviszi a kikötőbe, de nem talált egyet se. Egy jó sörért mit meg nem adna. Vagy egy tál disznópörköltért. Az se zavarná ha nem disznóból van. El is gondolkodik az ötlettel, hogy az egyik gazda kutyáját meg kéne fojtani, de még világos van hozzá. Megtörli hát kopasz fejét amin pár perc múlva ugyan úgy gyöngyözik a veríték és sóhajt egyet.*
~Anyád.~
*Foglalja össze a helyzet keltette érzéseit. Loq egy művészlélek.*
~Anyád.~
*Foglalja össze a helyzet keltette érzéseit. Loq egy művészlélek.*
3847. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-05-21 17:01:28
Üzenet elküldve: 2022-05-21 17:01:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Átmeneti szálláshelye volt a Taverna. Ide is eljutott a hír, aminek hallatán meggondolja magát. Bár tőle szokatlan dolog, hogy csak így hajóra szálljon, most mégis eme kaland mellett dönt. Kíváncsisága vezeti leginkább, az érdeklődés, na és talán elf vére. Úton-útfélen egyre másra azon töpreng, vajon igaz-e? Lehetséges lenne megtalálni, vagy csak egy örült ember agyszüleménye ez? Táskáját viszi most csak magával, pár hasznos aprósággal megtöltve, meg egy váltás ruhával.*
3846. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-05-21 14:39:12
Üzenet elküldve: 2022-05-21 14:39:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen, de inkább útfélen//
*Nem tűnik fel neki, hogy Meronnannak baja van Fhrenkyvel. Unottan pedzeget a körmével egy nagyobb csorbát a pallos pengéjén, míg azok ketten megbeszélik. Aztán a Király útiparancsot ad és az ork széles vállára kapja a súlyos fegyvert és elindul a férfi után.
Kurtán bólint a tervre, semmi hozzáfűznivalója nincs. Nem az a fajta, aki tervezget és okoskodik. Amúgy se eszes. Ő olyan, hogy parancsot teljesít, kell neki, aki megmondja, hogy merre menjen és mit csináljon. És ha most az a dolga, hogy felprédáljon egy tanyát, akkor azt fogja tenni. Éhes és szomjas, egy tanyán találnak élelmet és innivalót. Jó terv.
Követi Meronnant, kurta lábai miatt lassabb, de kitartóbb a meneteléshez. Amikor az ember megtorpan, beéri és maga is megáll. Nem is válaszol a kitételekre, csak megvonja a vállát. Neki aztán nem fog gondot okozni, hogy pár földtúrót agyonüssön. Savószín pillantása követi Meronnanét az óriásra.*
- Menjünk. Éhezem. *Böki ki kurtán morranva és ezúttal ő áll az élre, hogy egy megfelelő célpontot keressen a támadáshoz. Tavasz után a nyárelőn a parasztok naphosszat a földeken görnyednek, otthon csak az öregek és talán egy asszony marad vigyázni a tüzet, könnyű dolguk lesz.
Ha talál egy magányos vagy egy-két házból álló tanyát a szántókon, akkor afelé indul. A nagyobb falvakat kerülni kell, egy könnyebb préda kell.*
*Nem tűnik fel neki, hogy Meronnannak baja van Fhrenkyvel. Unottan pedzeget a körmével egy nagyobb csorbát a pallos pengéjén, míg azok ketten megbeszélik. Aztán a Király útiparancsot ad és az ork széles vállára kapja a súlyos fegyvert és elindul a férfi után.
Kurtán bólint a tervre, semmi hozzáfűznivalója nincs. Nem az a fajta, aki tervezget és okoskodik. Amúgy se eszes. Ő olyan, hogy parancsot teljesít, kell neki, aki megmondja, hogy merre menjen és mit csináljon. És ha most az a dolga, hogy felprédáljon egy tanyát, akkor azt fogja tenni. Éhes és szomjas, egy tanyán találnak élelmet és innivalót. Jó terv.
Követi Meronnant, kurta lábai miatt lassabb, de kitartóbb a meneteléshez. Amikor az ember megtorpan, beéri és maga is megáll. Nem is válaszol a kitételekre, csak megvonja a vállát. Neki aztán nem fog gondot okozni, hogy pár földtúrót agyonüssön. Savószín pillantása követi Meronnanét az óriásra.*
- Menjünk. Éhezem. *Böki ki kurtán morranva és ezúttal ő áll az élre, hogy egy megfelelő célpontot keressen a támadáshoz. Tavasz után a nyárelőn a parasztok naphosszat a földeken görnyednek, otthon csak az öregek és talán egy asszony marad vigyázni a tüzet, könnyű dolguk lesz.
Ha talál egy magányos vagy egy-két házból álló tanyát a szántókon, akkor afelé indul. A nagyobb falvakat kerülni kell, egy könnyebb préda kell.*
3845. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-05-20 17:17:27
Üzenet elküldve: 2022-05-20 17:17:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Utazás a mágia szárnyán//
*A szántóföld szintén egy olyan hely, amit szeret. Persze nem úgy mint az erdőt vagy saját mezejét, de mégis boldogságot és mosolyt csal az arcára ahogy meg-meglát egy régi arcot, akinél dolgozott vagy akinek azóta segített, hogy lett pénze és varázs ereje. Nem bírja ki, hogy oda ne menjen egy anyókához, aki a háza előtt üldögél és meg ne kérdezze, hogy egy nagy kerek részen miért nem vetette be azóta a földjét. Emlékszik még, hogy ott annak idején, mikor ő itt napszámos volt, akkor napraforgó termett. Szép sudár, Learonnál jó fél méterrel magasabb sárga virágok.*
-Áh, ne is kérdezd fiam! *Legyinti le az asszony, de még levegővételnyi szünetet sem hagy, hogy egy fél órás monológot megejtsen a háború borzalmairól és, hogy ott esett el hősi halálban a Papa, ahogy ő nevezi, miközben védte szeretett földjét. Learon tiszteletből fel is ajánlja, hogy akkor ő rendbe teszi azt a fakarót és környékét, ami az elhunytnak sírjául lett kinevezve, hiszen az anyóka szerint a testét sosem találták meg. A pásztormágus szótlanul áll neki egy kölcsönkapott kapával és ásóval, hogy egy sírdombot is készítsen, hiszen az öregasszony csekély erejével erre már nem volt képes és fájós derekával a karót is alig bírta odavonszolni, de bezzeg a fiatalok már semmit sem segítenek neki. Az unokák is csak kétszer jöttek ide azóta, pedig itt laknak a szomszédban. Tőle szokatlanul és hallgatagon ás és rendezkedik, még egy pár kővel is körbe keríti a dombot. Megsimogatja még a néni gondoktól púpos hátát és elköszön egy nagy korsó víz ledöntését követően.* ~Szegény öreg, nem is tudom mi lesz így vele. Persze dolgoznak neki a napszámosok, de mi van ha már ők se jönnek?~ *Ilyen aggodalmak közepette hagyja maga mögött a jólismert házak sorát.*
*A szántóföld szintén egy olyan hely, amit szeret. Persze nem úgy mint az erdőt vagy saját mezejét, de mégis boldogságot és mosolyt csal az arcára ahogy meg-meglát egy régi arcot, akinél dolgozott vagy akinek azóta segített, hogy lett pénze és varázs ereje. Nem bírja ki, hogy oda ne menjen egy anyókához, aki a háza előtt üldögél és meg ne kérdezze, hogy egy nagy kerek részen miért nem vetette be azóta a földjét. Emlékszik még, hogy ott annak idején, mikor ő itt napszámos volt, akkor napraforgó termett. Szép sudár, Learonnál jó fél méterrel magasabb sárga virágok.*
-Áh, ne is kérdezd fiam! *Legyinti le az asszony, de még levegővételnyi szünetet sem hagy, hogy egy fél órás monológot megejtsen a háború borzalmairól és, hogy ott esett el hősi halálban a Papa, ahogy ő nevezi, miközben védte szeretett földjét. Learon tiszteletből fel is ajánlja, hogy akkor ő rendbe teszi azt a fakarót és környékét, ami az elhunytnak sírjául lett kinevezve, hiszen az anyóka szerint a testét sosem találták meg. A pásztormágus szótlanul áll neki egy kölcsönkapott kapával és ásóval, hogy egy sírdombot is készítsen, hiszen az öregasszony csekély erejével erre már nem volt képes és fájós derekával a karót is alig bírta odavonszolni, de bezzeg a fiatalok már semmit sem segítenek neki. Az unokák is csak kétszer jöttek ide azóta, pedig itt laknak a szomszédban. Tőle szokatlanul és hallgatagon ás és rendezkedik, még egy pár kővel is körbe keríti a dombot. Megsimogatja még a néni gondoktól púpos hátát és elköszön egy nagy korsó víz ledöntését követően.* ~Szegény öreg, nem is tudom mi lesz így vele. Persze dolgoznak neki a napszámosok, de mi van ha már ők se jönnek?~ *Ilyen aggodalmak közepette hagyja maga mögött a jólismert házak sorát.*
3844. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-05-20 09:51:44
Üzenet elküldve: 2022-05-20 09:51:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
*Élesen harsanó, elnyújtott kürtök dallama töri meg a néma, feszült csendet. A szólamok belevesznek a kitörő üdvrivalgásba, és a vaskos fogaskerekek hangjába, mik díszes kapukat nyitják előtte szélesre.
Vakít a napfény. Az aréna homokja százszor veri vissza, egy pillanatra elvakítva őt. Pontosan tudja, mi várja azonban odakinn, s pontosan tudja, hová és miként kell majd lépnie, hogy életben maradjon.
Száz és ezer torok zengi ugyanazt a nevet, ő pedig nem marad adós a válasszal. Színpadias mozdulatokkal hajol meg minden irányba, gondosan kimérve a sorrendet.
Az elsőt, s a legmélyebb üdvözlést "támogatói" kapják. Úgy ülnek az aranyozott páholyban, akár a legyekre váró békák, pöffeszkedve düllesztve mellük. Csupa selyem és drágakő borítja testük. Törvények felett álló, büszke urak és úrhölgyek, mögöttük viháncoló, összesúgó leányok... Kik vacsorával és vagyonnal várják majd azért, mert szórakoztatásukra gyilkol.
Köröttük számtalan szolga, talán száz is. Rongyosak, ám láncot nem viselnek. Tudják ők is, szerencsések, hogy ily nagyurakat szolgálhatnak. Ennél jóval sanyarúbb sorsban is csak reménykedhettek, mikor a hajók Wegtorenbe hozták őket.*
-Lih'ren mirr droinus Wegtoren!
*A Wegtorent dicsőítő, ősi szavak, mik életet és vért ajánlanak a városnak, visszhangot vernek a küzdőverem falai között, s az ováció még nagyobb. Csak ekkor fordul szembe ellenfelével, ki jó harminc lépésre állapodott meg tőle. Rá várt. A Láng Fattyára.
Megpörgeti háta mögött, majd maga mellett a díszes, fekete-vörös lándzsát, majd öles léptekkel az alak felé veszi az irányt. Valóságos óriás. Ami azt illeti, Wegtorenben akad bőven fajtájából, s nem egy csap fel gladiátornak. Nagyok és erősek, cserébe lassúak és tompaagyúak. Legalábbis azok, akikkel dolga volt. Az óráis kezében hatalmas, kétkezes kalapács pihen. Várja őt, és ő nem is óhajtja kerülgetni. Léptei egyre ölesebbek, majd futásnak ered. Minden mozdulata előre tervezett, s azt is tudni véli, a kalapácsos óriás miképp lendíti majd fegyverét. Csúszva érkezik mellé, jobbjával kitartva lándzsáját, mikor az óriás felnyerít. Felnyerít, akár egy ló. Felpillant, s ellenfele nem óriás már többé.
Felriad álmából. Az éjszaka enyhe, sátort sem kellett állítania. Hátasa nyerített, ő küldte szemére a kétlábú lógladiátort... Feltápászkodik. A lóhoz lép, majd megpaskolja annak pofáját. A kengyelbe lépve felkapaszkodik hátára, s folytatja útját. Lassú, mély dallamot dünnyög az éjszakába, mit Wegtorentől ily távol vajmi kevesen ismernének meg.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2022.05.20 15:18:41, a következő indokkal:
kérésre
Vakít a napfény. Az aréna homokja százszor veri vissza, egy pillanatra elvakítva őt. Pontosan tudja, mi várja azonban odakinn, s pontosan tudja, hová és miként kell majd lépnie, hogy életben maradjon.
Száz és ezer torok zengi ugyanazt a nevet, ő pedig nem marad adós a válasszal. Színpadias mozdulatokkal hajol meg minden irányba, gondosan kimérve a sorrendet.
Az elsőt, s a legmélyebb üdvözlést "támogatói" kapják. Úgy ülnek az aranyozott páholyban, akár a legyekre váró békák, pöffeszkedve düllesztve mellük. Csupa selyem és drágakő borítja testük. Törvények felett álló, büszke urak és úrhölgyek, mögöttük viháncoló, összesúgó leányok... Kik vacsorával és vagyonnal várják majd azért, mert szórakoztatásukra gyilkol.
Köröttük számtalan szolga, talán száz is. Rongyosak, ám láncot nem viselnek. Tudják ők is, szerencsések, hogy ily nagyurakat szolgálhatnak. Ennél jóval sanyarúbb sorsban is csak reménykedhettek, mikor a hajók Wegtorenbe hozták őket.*
-Lih'ren mirr droinus Wegtoren!
*A Wegtorent dicsőítő, ősi szavak, mik életet és vért ajánlanak a városnak, visszhangot vernek a küzdőverem falai között, s az ováció még nagyobb. Csak ekkor fordul szembe ellenfelével, ki jó harminc lépésre állapodott meg tőle. Rá várt. A Láng Fattyára.
Megpörgeti háta mögött, majd maga mellett a díszes, fekete-vörös lándzsát, majd öles léptekkel az alak felé veszi az irányt. Valóságos óriás. Ami azt illeti, Wegtorenben akad bőven fajtájából, s nem egy csap fel gladiátornak. Nagyok és erősek, cserébe lassúak és tompaagyúak. Legalábbis azok, akikkel dolga volt. Az óráis kezében hatalmas, kétkezes kalapács pihen. Várja őt, és ő nem is óhajtja kerülgetni. Léptei egyre ölesebbek, majd futásnak ered. Minden mozdulata előre tervezett, s azt is tudni véli, a kalapácsos óriás miképp lendíti majd fegyverét. Csúszva érkezik mellé, jobbjával kitartva lándzsáját, mikor az óriás felnyerít. Felnyerít, akár egy ló. Felpillant, s ellenfele nem óriás már többé.
Felriad álmából. Az éjszaka enyhe, sátort sem kellett állítania. Hátasa nyerített, ő küldte szemére a kétlábú lógladiátort... Feltápászkodik. A lóhoz lép, majd megpaskolja annak pofáját. A kengyelbe lépve felkapaszkodik hátára, s folytatja útját. Lassú, mély dallamot dünnyög az éjszakába, mit Wegtorentől ily távol vajmi kevesen ismernének meg.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2022.05.20 15:18:41, a következő indokkal:
kérésre
3843. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-05-17 13:29:59
Üzenet elküldve: 2022-05-17 13:29:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen, de inkább útfélen//
*Még egy ideig vérmesen méregeti mindkét társát, de nem folytatja az eszmecserét az óriással. Utóbbi szemmel láthatóan nem igazán fogta fel mondandóját. Ebből ő nem csinál problémát.*
-Mondom, mi lesz. *Dohogja, miközben maguk mögött hagyják az erdei utat. Ő maga mit sem törődik a macska dolgával. Szinte bizonyos benne, hogy előbb-utóbb elhullik az állat, esetleg maga az óriás lapítja ki szórakozottságában.*
-Keresünk egy tanyát, lehetőleg messze mindentől. Akad itt épp elég. Felforgatjuk a helyet és visszük, ami a zsebünkben elfér és értékes. Magunkhoz veszünk némi élelmet. Muszáj.
*Hamar megnyeri tervéhez önmagát, még egy bólintással is megtoldja szavait. Éhesek, szomjasak, s alighanem épp eléggé le is vannak égve.
Az útról letérve gabonatáblák, kukoricások, miegymás alatt ballagnak a kietlen vidékeken, mígnem a távolban feltűnik végre egy magányos kunyhó. Megtorpanva állítja meg a mögötte ballagókat, majd hátrapillant válla felett.*
-Még valami. Ezek a parasztok a tharg tolvajokkal karöltve... *Megcsóválja fejét.* -Nem maradhatnak szemtanúk. Bárki is lakik abban a házban, halnia kell. *Szavai nyomán némi homlokráncolás kíséretében keresi meg az óriás tekintetét. Az orkot ismeri már annyira, hogy tudja, mi mindenre képes. Legyen az önös cél, vagy a sötétség istenéé. Sok esetben a kettő amúgy is összemosódik.
S talán nem is olyan rossz ötlet ez a kis kitérő. Itt majd elválik, mire is tudják használni újdonsült kompániájukat és mit bír a gyomra. Bárhogy is álljon a helyzet, ő maga osonva indul meg a viskó felé. A lenyugvó nap utolsó sugarai közben vörösöre festik a szántók dombjait.*
A hozzászólás írója (Meronnan Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.17 13:32:02
*Még egy ideig vérmesen méregeti mindkét társát, de nem folytatja az eszmecserét az óriással. Utóbbi szemmel láthatóan nem igazán fogta fel mondandóját. Ebből ő nem csinál problémát.*
-Mondom, mi lesz. *Dohogja, miközben maguk mögött hagyják az erdei utat. Ő maga mit sem törődik a macska dolgával. Szinte bizonyos benne, hogy előbb-utóbb elhullik az állat, esetleg maga az óriás lapítja ki szórakozottságában.*
-Keresünk egy tanyát, lehetőleg messze mindentől. Akad itt épp elég. Felforgatjuk a helyet és visszük, ami a zsebünkben elfér és értékes. Magunkhoz veszünk némi élelmet. Muszáj.
*Hamar megnyeri tervéhez önmagát, még egy bólintással is megtoldja szavait. Éhesek, szomjasak, s alighanem épp eléggé le is vannak égve.
Az útról letérve gabonatáblák, kukoricások, miegymás alatt ballagnak a kietlen vidékeken, mígnem a távolban feltűnik végre egy magányos kunyhó. Megtorpanva állítja meg a mögötte ballagókat, majd hátrapillant válla felett.*
-Még valami. Ezek a parasztok a tharg tolvajokkal karöltve... *Megcsóválja fejét.* -Nem maradhatnak szemtanúk. Bárki is lakik abban a házban, halnia kell. *Szavai nyomán némi homlokráncolás kíséretében keresi meg az óriás tekintetét. Az orkot ismeri már annyira, hogy tudja, mi mindenre képes. Legyen az önös cél, vagy a sötétség istenéé. Sok esetben a kettő amúgy is összemosódik.
S talán nem is olyan rossz ötlet ez a kis kitérő. Itt majd elválik, mire is tudják használni újdonsült kompániájukat és mit bír a gyomra. Bárhogy is álljon a helyzet, ő maga osonva indul meg a viskó felé. A lenyugvó nap utolsó sugarai közben vörösöre festik a szántók dombjait.*
A hozzászólás írója (Meronnan Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.17 13:32:02
3842. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-05-16 18:17:15
Üzenet elküldve: 2022-05-16 18:17:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Apuci kicsi lánya//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Naron csak csóválja a fejét, mert ezt a lány mindenképpen rá akarja kenni a tegnap estét, de ha már ennyire erőlködik, akkor egyelőre meghagyja ebben a hitében. Viszont az biztos, hogy az összes isten segítsége sem volna elég, hogy lebeszélje a kaja vásárlásról a tolvajt, mert bendője már szinte kilyukad az éhségtől. A szerelmeskedés is sok erőt képes felemészteni. A főzés pedig emlékezetes marad az egyszer biztos, mivel Naz a nosztalgikus kötényüket ássa elő, amit még legutóbb olyan gondosan eldugott. Elégedettség járja át szívét, amikor megpillantja a lányt. Szinte megbabonázva sétál oda hozzá kedvese, akin már most látszik, hogy meg van hatódva. Ez be is bizonyosodik, amikor csókot lehel a szívére. Aztán máris pityereg. Naz pedig átöleli, mert most erre van szüksége a lánynak.*
- Én se felejtem kincsem, én sem.* Szól hozzá gyengéden, miközben öleli.*
- Ugye nem hagymát vágtál, mert az kellemetlen lesz.* Mosolyog rá, miközben a kötényt használva törölgeti a könnyes pillákat.*
- Jaj bizony, ha elrontod a reggelink.* Lehel forró csókot a homlokára, mielőtt még teljesen véget érne a pillanat.*
- Nem megyek! Csak, ha megindítasz.* Fordít neki hátat és rázza meg izmos fenekét, arra várva, hogy rácsapjanak, vagy valami egyebet tegyen a lány. Csak utána indul meg teljes gőzzel azért a zsírért. Visszatérve pedig besegít a a munkába.*
- Na mit csináljak édes? Segítek, amiben csak tudok. Várj, mit szólnál, ha átugranék a kedvenc szomszédunkhoz egy kis savanyúért.* Bolondozik miközben megindul az ajtó irányába, úgy egy szál kötényben, és ha csak azt hiszi a lány, hogy bolondozik vele, akkor ki is lép az udvarra, ha nem állítják meg. Ő már csak ilyen bolond.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Naron csak csóválja a fejét, mert ezt a lány mindenképpen rá akarja kenni a tegnap estét, de ha már ennyire erőlködik, akkor egyelőre meghagyja ebben a hitében. Viszont az biztos, hogy az összes isten segítsége sem volna elég, hogy lebeszélje a kaja vásárlásról a tolvajt, mert bendője már szinte kilyukad az éhségtől. A szerelmeskedés is sok erőt képes felemészteni. A főzés pedig emlékezetes marad az egyszer biztos, mivel Naz a nosztalgikus kötényüket ássa elő, amit még legutóbb olyan gondosan eldugott. Elégedettség járja át szívét, amikor megpillantja a lányt. Szinte megbabonázva sétál oda hozzá kedvese, akin már most látszik, hogy meg van hatódva. Ez be is bizonyosodik, amikor csókot lehel a szívére. Aztán máris pityereg. Naz pedig átöleli, mert most erre van szüksége a lánynak.*
- Én se felejtem kincsem, én sem.* Szól hozzá gyengéden, miközben öleli.*
- Ugye nem hagymát vágtál, mert az kellemetlen lesz.* Mosolyog rá, miközben a kötényt használva törölgeti a könnyes pillákat.*
- Jaj bizony, ha elrontod a reggelink.* Lehel forró csókot a homlokára, mielőtt még teljesen véget érne a pillanat.*
- Nem megyek! Csak, ha megindítasz.* Fordít neki hátat és rázza meg izmos fenekét, arra várva, hogy rácsapjanak, vagy valami egyebet tegyen a lány. Csak utána indul meg teljes gőzzel azért a zsírért. Visszatérve pedig besegít a a munkába.*
- Na mit csináljak édes? Segítek, amiben csak tudok. Várj, mit szólnál, ha átugranék a kedvenc szomszédunkhoz egy kis savanyúért.* Bolondozik miközben megindul az ajtó irányába, úgy egy szál kötényben, és ha csak azt hiszi a lány, hogy bolondozik vele, akkor ki is lép az udvarra, ha nem állítják meg. Ő már csak ilyen bolond.*
3841. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-05-14 01:39:39
Üzenet elküldve: 2022-05-14 01:39:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Az ismerős szántóföldek jó kedvre derítik a gnóm lányt. Már nincs messze az otthona, ahol végre a saját ágyában aludhat. Nem szeret sokáig távol lenni a várostól, mert ez igencsak megviseli az életkedvét. Neki kell az a pár óra magány a házikójában, ahol feltöltődhet és kikapcsolódhat. Anélkül nem viseli el a vásárlókat és nem is tud koncentrálni bájitalfőzés közben. Ilyenkor akár még az is előfordulhat, hogy összetéveszti a gyógynövényeket a mérgezőkkel. Egy ilyen szakmában pedig ez akár életekbe is kerülhet, tehát nem szabad játszani ezzel. A szántóföldet elhagyva az erdőszéli tisztásra tér át, ahol az előző napot kezdte. Egy apró félmosoly is megjelenik az arcán, amikor arra gondol, hogy milyen hatalmas kört is tett meg ez alatt az egy nap alatt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4679-4698