//Ősök útja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A fosztogató csapattól legtávolabb eső házakba is eljut a támadás veszélye, így a sötétben egyre több család, férfi és nő, gyermek szalad a szántón át a közeli facsoportok bizonytalan biztonsága felé. Akinek nem sikerült elmenekülni és nem mészárolták le, az vagy félve bújik meg a házában az istenekhez imádkozva kegyelemért. Tucatnyi falusit, vérző arcú öregek, férfiak és megtépett ruhájú lányok, nőket vonszol magával pár Csibe a helyre, ahol Yagnar és Sharen'na áll. Pár láda, zsák kerül még a kis rakásba.*
- A jószágok az istállóban vannak, pár kehes igásló, tehenek, disznók, kecskék, tyúkok. *Mondja az egyik haramia. Érthető, hogy nem terelték oda, hisz amíg a helyükön vannak, nem riasztja el őket a vér szaga és a káosz zaja.
A fogva tartott parasztokat a a földre lökik, a csoportosulástól körbevéve, ijedt szemekkel, félelemtől reszketve térdelnek Yagnarék előtt. Van, aki elnémul, van, aki imádkozik és vannak, akik jajveszékelnek.*
- Kérem, kérem, ne bántsanak minket! Egyszerű emberek vagyunk, földművesek. A Vashegyre is szállítunk, a tharg piacra! Miért támadtak meg minket? *Kérleli, kérdezi az egyik idősebb férfi szakadt hálóingben Yagnart. Arcának egyik oldala feldagadt egy csúnya ütéstől, a szája sarkában vér, szemében rettegés.*
//Yagnar, Sharen'na//
*Yagnar az elvágtató után kiált, ki tudja, hallja-e egyáltalán, de talán enélkül is elviszi a hírt a környező falvakba.
Rozsdás érkezik a Csibék gyűrűjében, egy gyermeklányt vonszolva magával és löki a földre Sharen'na előtt.*
- Örülök, hogy elégedett vagy, de köszönjük, mi nem mennénk a Vashegyre. Osztozkodjunk meg, aztán mindenki mehet a saját útjára. *Simogatja meg a földön térdelő ifjú lány arcát, aki halkan sikkantva kapná el a fejét az érintés elől.*
- Keressetek szekereket! Igáslovat! Pakoljuk fel a zsákmányt! *Szól pár emberének, akik elindulnak az istállók felé, hogy teljesítsék a parancsot. Rozsdás és pár embere pedig Yagnarékkal marad.
Sharen'na érzelemmentesen hallgatja a sikolyokat a házakból, majd tekint végig a zsákmányon. Ahol hasonló szokások dívnak, ott kevésbé érintik meg az ember lelkét az ilyen erőszakos tettek.
Az elvágtató lovasra lőne, de amikorra kiérne a házak takarásából, addigra Yagnar leinti, hadd vigye el az üzenetet más falvakba is. A lány leereszti fegyverét és a Rorkirra vonatkozó kérdésre ad választ. Ő látta, hova ment be a férfi, így pontosan tudja, melyik ház az, ahonnan most egy fiatal lány kerül elő fehér hálóköntösben. Meglátja a falu közepén összegyűlt csoportosulást, előbb megtorpan, majd sikoltva elindul a másik irányba.
Nem jut messzire, egy nyílvessző csapódik a hátába. A lövés erejétől elesik és kicsit csúszva a földön, majd mozdulatlan marad. A kis rókaképű íjász röhögve ereszti le fegyverét, körülötte csatlakozna a nevetéshez az ott maradt Csibék.*
//Rorkir//
*A férfi könnyedén, félig vakon is végez az öregasszonnyal, fegyvere megelőzi a menekülő vén nőt és a falnak taszítja. A vénasszony nem is mozdul többet. Az addig ágyban fekvő lány elmenekül, a barbár hagyja, hadd rohanjon.
Rorkir szeretne leülni az ágyra, hogy kitisztuljon a feje, de valahogy képtelen most tisztán gondolkodni. Sötét árnyak kúsznak elő az ágy alól, a szekrények kiforgatott ajtaja mögül. Az öregasszony a sarokban megmozdul, törött gerinccel is feltápászkodik, fekete, hályogos szemében az őrület lángjai lobbannak fel, ahogy arasznyi karmaival megindul a férfi felé.
A vére cselekvésre, pusztításra sarkallja, elméjére vörös köd borul. Körülötte lángra kap a ház, bőrén érzi a forróságát, izzó őrület és őrjöngés fűti belülről. A szellemek és az élőholt banya pedig rávetik magukat. Harcolnia _kell_, ha élni akar.*
*A házból, amely felé Sharen'na mutat egyelőre nem szűrődik ki zaj, de ha Rorkir harcolni kezd a rátörő veszedelemmel, akkor hamarosan recsegő bútorok, összezúzódó berendezések hangjai kezdenek kiszűrődni odabentről.*