Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Arthenior közelében (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 190 (3781. - 3800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

3800. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-26 15:57:45
 ÚJ
>Meronnan Rhaavos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38

Játékstílus: Vakmerő

//Ebédszünet//
//Fhrenky Glorus//

*A megérzése jónak bizonyul. Nem kell különösen jó emberismeret hozzá, hogy megállapítsa az óriásról a nyilvánvalót: Nem az eszesebb fajtából való, még saját népe között sem. Nem kérdi, mi történt vele, valójában hidegen hagyja. Arra kíváncsi, mire képes.
Sercegve vakargatja szakállát, ahogy gondolataiba merülve szemléli a macskával játszó, hatalmas fickót. Ostoba. Ez jó. De azt még ki kell derítenie, hogy hasznára lehet-e.*
-Szólíts csak Királynak. *Hagyja rá végül a dolgot, miközben kirántja a földből a csatabárd élét, s visszadobja vállára. Közelebb lép a látszólag ártalmatlan óriáshoz, s lehajolnia sem kell hozzá, hogy szemmagasságba kerüljenek.*
-Fhrenky. Klassz név. *Igyekszik memorizálni. Komoran fürkészi az együgyű ábrázatot, majd megköszörüli torkát, ha a férfi esetleg nem figyelne rá.*
-Mindenkinek szüksége van barátokra. Olyanokra, akik kihúzzák a szarból, ha bajba kerül. Kerültél már bajba, Fhrenky? *Megenged egy joviális vigyort még, mielőtt folytatná.*
-A Király jól bánik a barátaival. Kosztot kapnak, olykor tetőt a fejük fölé... Szabadabban és gondtalanabban élhetnek, mint bárki fia az ég alatt. Akarsz gondtalanul élnil, Fhrenky? Biztosan akarsz. *Talán sikerül rávezetnie az óriást a megoldásra. Barátilag nyújtja kezét a fickó felé, persze azért balja a biztonság kedvéért megfeszül a csatabárd nyelén.*
-Verekedni tudsz? Vagy harcolni? Ez fontos még. Csak ha netalán ilyesmire kerülne a sor.

A hozzászólás írója (Meronnan Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.26 15:59:56

3799. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-26 13:35:40
 ÚJ
>Quoamros Cranos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Szántáshát//
//Görbe Gabona//

*Nem figyeli, hogy a lány követi-e. Ha igen az is jó, ha meg nem... nos az is. Ugyan jobb szeret egyedül lenni, de a tündér jelenléte, valamiért nem idegesíti annyira. A fogadó, már ha annak lehetett nevezni azt az egyszerű viskót, amit egy söntéssel és néhány székkel alakítottak át ivóvá, nem volt messzire. A tér szélén ált, vagyis inkább roskadozott. *
~Látott már szebb időket is. De mikor is lehettek azok a szép idők? Mindegy, amíg meleg van és van valamijük, ami megtölti a hasam és ami a fejembe szállhat nem számít. ~
*Nem nagyon szoktak elvárásai lenni. Mivel folyton úton van, általában azt eszi és issza amit talál. Ezek pedig lássuk be nem egy udvari séf által elkészített ételek.
Bent sem volt sokkal jobb a helyzet. Az enyhén nedves döngölt földön csak néhány asztal és szék állt a düledező falak között, amik már ide is jól láthatóan hosszú ideig voltak egy népesebb szú család napi étkei. Vagy talán még ma is azok. Így az északi meg sem próbált helyet foglalni. A tündért még csak- csak elbírták volna, de a jólmegtermett férfi súlya alatt, több mint bizonyos, hogy megadták volna magukat. Így a pulthoz lép, ahol egyetlen férfi állt, aki, csak úgy mint a tulajdona látott már szebb napokat is. Errefelé nem divat, hogy az emberek méltósággal öregedjenek meg. Az idő szépen lassan lerágja az ember csontjáról a húst, elveszi az emlékeiket, a józan eszüket, végül, mikor már teljesen lecsupaszította őket, az életüket is. Úgy látszik ez a szegény ördög sem volt kivétel. Mármint, ami a külsőt illeti, ugyanis rövid társalgásuk alatt, amiben többször is szerepelt a "de ugye elég erős" mondat, Rosnak rá kellett jönni, hogy az öreg nincs híján az észnek, no meg a humornak sem.
Sokáig vacillált, végül két szál kolbászt rendelt egy szelet kenyérrel. A teát elengedte, helyette kért egy kupicával a ház legerősebb italából. Annyira házi volt, hogy még nevet sem adtak neki, de az öreg váltig állította, hogy rúgni fog, mint kanos ló. Már épp neki látna a reggelinek, amikor mégis belép a tündér. Nem igen számított rá, hogy megjelenik, de kellemesen csalódott. *
-Öreg, a kis hölgynek is készíts már valamit. Én állom. Ja igen, meg valami gyümölcsöset neki, de azért alkohol legyen benne. *Majd a lány felé fordul. *Kérj bátran bármit.
*Ezután figyelmét újra két gőzölgő kolbásznak szenteli és neki is lát. Nem mondhatni, hogy minden asztali szabályt betart, de a vendégre való tekintettel erősen visszafogja magát. Végül mikor a lány megszólal annyira meglepődik, hogy majdnem megfullad a reggelijétől. Köhög párat, miközben a jobb kezével a mellkasát üti. Mikor végre újra elegendő levegő jut be a testébe egy mosoly kíséretében válaszol. *
-Nos ez úgy hangzik, mint egy ásítás. Szóóóval mondjuk... Tának foglak hívni.
*Mondja, miközben büszkén kezdi simogatni a szakállát, eltelve önnön kreativitásától. És ha már kreativitás, ki kellene találnia, hogy hogyan válaszoljon a lány következő kérdésére. *
-A környező falvakat nem annyira. Annyi van belőlük és úgy terpeszkednek a tájon, mint ork arcán a szemölcs. Szóval nem, nem ismerem mindet. Artheniort meg... jobban, mint szeretném.
*Ez igaz volt. Ugyan nem szereti a városokat, de néha muszáj betenni a lábát egyikbe- másikba. Az elmúlt időszakban, pedig túl sokszor volt ez a néha. *
-Nos a munkám az, hogy aranyért harcolok, olyan emberek helyett, akiknek ugyan szabad szemmel is jól látható vagyonuk, viszont szabad szemmel alig látható hímtagjuk van. Vagy nő tagjuk. Bár meglátásom szerint az úgy helyes pont, hogy ha...
*Kalandozik el kissé a kérdéstől. Szerencsére gyorsan észreveszi magát. *
-Khmm. *Köszörüli meg a jelentőség teljesen torkát, majd félig a lány felé fordul. *
-És te? mit keres egy ilyen apróság egy ilyen rideg helyen? Nem ez lenne az első hely, ami eszembe jutna, ha megkérdeznék tőlem, hogy hogyan képzelem el egy tündér tanyáját.
*Majd, miközben a lány válaszol, ismét nekilát a reggelijének. *

3798. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-25 23:21:25
 ÚJ
>Tááóma Mirálika avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Séta a szabadban//
//Szántáshát//

*Gyorsan megállapítja, hogy a férfi nagyon kedves vele, nem gondolta volna, hogy ennyire kedves lesz, azok alapján, ahogy néhány perce látta.*
- Köszönöm. * válaszolja a férfinak. Észreveszi, hogy valamit elkezd mondani a férfi, és nem fejezi be. Ilyenkor mindig elkezdni furdalni a kíváncsiság, hogy mit akarhatott mondani. Gondolkozik egy kicsit a dolgon, de megkérdezni nem meri.
Amikor a férfi azt mondja, hogy nincs sérülése, nagyon meglepődik, elkerekedik a szeme és a talán a száját is kitátja egy pillanatra. Gondolkodik a dolgon, de egyelőre nem kérdez rá, elhatározza, hogyha lehetősége lesz, kifaggatja a férfit.
Testvéreire gondol, akikkel szerencsére mostanában is gyakran találkozik. Velük soha nem fordult elő ilyen, mindig mindent elmeséltek neki, még a sokkal személyesebb szerelmi bánatokat is, nem hogy egy banális sérülést. ~Mennyire másak az emberek.~
A reggelre való meghívásnak örült, legalább kicsit megismerheti a titokzatos férfit, de aztán hirtelen elindul a férfi, még megköszönni sem tudja a meghívást. ~Milyen furcsák az emberek.~ Azért meg nem ijedt, inkább körülnéz a téren, de ott nem sok változást tapasztalt a korábbiakhoz képest. Gondolta nem vállal nagy rizikót, ha bemegy a fogadóban. Előtte azért megnézi az épületet kívülről. A városi fogadóhoz képest lényegesen kisebb épület, egyszerűbb a szerkezete is, de vélhetően mégis kisebb a forgalma egy városi fogadóhoz képest.

//Szántáshát//
//Görbe Gabona//

Tááóma belép a kocsmába. Hirtelen átvillan az agyán, hogy utoljára milyen régen volt ilyen helyen. Ha teheti, inkább kerüli az emberek által előszeretettel látogatott helyeket, kocsmába is nagyon ritkán szokott belépni. Körbenéz, de szerencsére nincs tömeg a helyiségben, ami vélhetően annak is köszönhető, hogy még reggel van, csak néhányan tértek be reggelizni vagy kávézni, hosszabb beszélgetésekre majd csak az esti órákban lesz idejük. Azonnal meg is látja Ros-t és csatlakozik hozzá.*
-Úgy láttom nagyon siettél ide* mondja nevetve, majd folytatja*
-Köszönöm a meghívást. Az én nevem Tááóma. * mutatkozik be a férfinak.
Miután helyet foglalnak egy alkalmasnak látszó asztalnál elkezdi a kérdezősködést, de figyel rá, hogy az elején ne érintsen semmilyen kényes témát.*
-Mi járatban vagy errefelé, ismered a környéket? * kérdezi, és megpróbálja minél pontosabban megfigyelni a férfit, hogy jobban megértse a gondolatait.*

3797. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-25 17:24:27
 ÚJ
>Quoamros Cranos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Séta a szabadban//
//Szántáshát//

-Ne vedd magadra, de szerintem még akkor se tudnál rosszat csinálni, ha akarnál.
*Mosolyodik el enyhén a férfi, miközben bal karja csonkját kezdi el simogatni. Néha még fáj. Vagy legalább is azt hiszi. Fantom izé... vagy mi. Furcsa dolog az emberi agy. *
-Őszintén nem zavarsz. Jogod van hozzá, hogy azt nézd, akit szeretnél, de... *Itt egy pillanatra megáll. Még a dörzsölgetést is abba hagyja. Miért is zavarja pontosan a lány tekintete? Talán mert olyan emlékeket ébreszt benne, amikre nem szeretne emlékezni? Vagy csak mert épp eléggé felidegesítette magát a reggeli incidensen és valakin ki akarja tölteni? Vagy csak mert egy barbár? Nos bármelyik lehet... az emberi agy furcsa. *
-Hagyjuk. *Zárja le végül nem túl elegánsan. *
-Ja és nincs sérülésem.
*Szögezi le határozottan, és kissé áthelyezi a testsúlyát a másik lábára, hogy az kerüljön előtérbe. *
-Csak... egy új rejtőzködési formát próbáltam ki, ami ha tudni akarod nagyon sikeres volt.
*Már megint. Miért érzi kellemetlennek, hogy kimutassa, hogy valami baj van. Ez egyrészről persze lehet a neveltetés, másrészről az egó, harmadrészt pedig... megint csak a neveltetés. Na igen a fa pálca kemény tanító. Hatékony az biztos és beleveri az ember fejébe azt a mit tudni kell. Vagy hátába. Vagy igazából bárhova. Mégis, nem lehet valakivel ilyen ellenséges, aki önzetlenül akar segíteni. Úgy látszik vannak még ilyen fura szerzetek. Bár egyre kevesebben, mivel őket szokták először hátba szúrni.
Megköszörüli a torkát egy kicsit, majd lágynak nemigen nevezhető mosoly kíséretében megszólal. *
-Bár orvosi ellátásra nem szorulok, de a fogadó jól hangzik. Épp reggelizni készültem. Gyere meghívlak.
*Majd választ nem is várva elindul. Részint, mert mostanra tényleg eléggé éhes lett, Részint pedig mert nem akart, hogy a lány lássa a zavart az arcán. Nincs ő hozzászokva az ilyen dolgokhoz. *
-Ó... egyébként Quoamros hívnak, de hívj csak Rosnak.
*Fordul még hátra a tündérhez, majd folytatja az útját a fogadó felé. *

3796. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-25 08:43:18
 ÚJ
>Tááóma Mirálika avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Séta a szabadban//
//Szántáshát//

*A tündérlány nem tudja levenni a szemét az idegen férfiról. Ahogy közelebb ér a férfi már látja, hogy több sérülése is van, egy nagy vágásnyomot látja az arcán, látja, hogy bal karja könyöktől lefelé hiányzik és azt is, hogy a lába is megsérült, és be van bugyolálva levelekkel.
~Az biztos, hogy nem a faluból való~ állapítja meg. Már egész közel ér hozzá a férfi, de szemét még akkor is rajta felejti. Ahogy elmegy mellette, úgy gondolja, hogy segíteni kellene rajta, de persze nem meri megszólítani, csak bámulja tovább. Végül a férfi visszafordul, és ráripakodik, csak ekkor jön rá, hogy udvariatlanul bámulta, hirtelen nagyon zavarba jön*
-Ööö *dadog* Ne haragudj, nem szeretnélek zavarni* mondja zavartan. Reméli, hogy a férfi gyorsan elindul, de ha Ő is úgy akarja a férfi továbbra is ott marad.
-Nem szeretnék semmi rosszat* folytatja* csak látom hogy firss sérülésed van a lábadon* mondja, de még mindig kicsit tart a férfi reakciójától.*
-Ha gondolod szívesen segítek ellátni a sérülésedet* Ajánlja fel a segítségét a lány. Valójában még mindig eléggé zavarban van, de megsajnálja a férfit, és látja rajta, hogy egyedül úgysem tudja rendesen ellátni a sebeit.
-Ha gondolod, bemehetünk a fogadóba, ott talán tudnak ilyenben is segíteni* folytatja a lány, majd abbahagyja a beszédet, és engedi, hogy a férfi is válaszoljon.*

3795. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-24 10:59:42
 ÚJ
>Quoamros Cranos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Séta a szabadban//
//Szántáshát//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//


*A hajnal első sugarai, már elkezdtek átbukni a horizont felett, megvilágítva így a földeket még vékonyan lepő reggeli harmatot, ami így azt a benyomást keltette, mintha ezernyi apró kristály ragyogna szerte az északi körül. furcsa fény volt ez. Nem az, amelyik felmelegíti az embert, hanem az, amelyik elvakítja és tévútra vezeti. Az a fajta ragyogás, ami bár első ránézésre szépnek tűnik, sőt talán még másodikra is, de a felszín alatt sok veszélyt hordozhatott. Ezt talán kissé paranoiásan hangzik, de Ros... nos ő egy paranoiás személy. Vagy legalább is megvannak a maga rigolyái.
A férfi némán ült a télen keményre fagyott földön, ami napközben, már fel-fel olvadni látszott néha, de éjszaka újra visszafagyott mindig a maga gránit keménységébe. A tüzet bámulta és a felette lassan melegedő vizet. Nincs is jobb, mint ilyen időben egy forró reggeli tea. Bár teának, csak a legjobb indulattal volt nevezhető az a lötty, amit az északi épp elkészíteni kívánt.
Csend honolt még a tájon. Ilyenkor télen, még az állatok is óvatosabbak, se egy apró nesz, se madár dal. Csak a kopár halott táj. Persze ha nagyon figyelmes lett volna, biztos ki tudta volna venni, a mellette lassan elosonó róka halk lihegését, vagy a távolban felreppenő varjúraj vádló kerregését. De jobban elvarázsolta a csend, minthogy, ilyen apró zajok csak úgy kizökkentsék.
Először úgy tervezte a városban fog megpihenni. És bár az biztos, hogy mérföldekkel kényelmesebb lett volna, mint itt kint a pusztában és talán, de csak talán a koszt is jobb lett volna, de egyszerűen nem bírta a várost. Ez persze nem kifejezetten Arthenior ellen szólt. Nem pont ezzel a várossal volt baja, hanem úgy a városokkal általában. Büdösek, zajosak és ami a legrosszabb tele vannak emberekkel... meg még ki tudja mikkel. Egy erdőben legalább tudja mire számíthat, még ha ez sokszor agyarokat és karmokat is jelent, míg egy olyan koszfészekben... Ki tudja mikkel sodorja ott össze őt a sors. Hisz mindenki akar valamit. Itt kint legalább biztos, hogy az amit akarnak tőle, az maximum a húsa.
Szóval nem sietett, annyira nincs azért sürgős dolga.
A víz közben halkan sisteregve felforrt, így Ros felállt, hogy előkeresse a batyuja aljából azt a néhány megszáradt és néhol kissé már megpenészedett tea levelet, amit már hosszú ideje hurcolász magával. A mozdulat nem volt túl szerencsés. Ahogy felállt és lépett volna egyet, az előbb említett szikrázás egy pillanatra elvakította, így a lábát a kemény föld helyett az égő tűzbe tette le. Persze a fölötte forró víz így, hogy elveszítette a stabilitását elkezdett a a gravitáció kérlelhetetlenségének engedelmeskedni. Egy pillanatra úgy tűnt, talán mégsem lesz baj, de aztán az edény lassan lefordult az őt tartó kampóról és a tűzbe zuhant. Ahol persze megint csak az északi lábát találta meg.
A reggeli csendet egyből hangok kezdték megtölteni. Egy hang legalább is. Egy jól kivehető üvöltés. Egy olyan férfi üvöltése, aki már utálja az egész napot. *
-A rohadt anyját.
*Sziszegte, miközben a lábára kezdett tekerni egy nagyobb, harmatos levelet. A hideg növény érintése kellemesen hűtötte az enyhén már hólyagos lábfejét. Sokkal rosszabbul is járhatott volna, de szerencsére időben sikerült kirántania a lábát a tűzből. Vagy legalább is majdnem. Így telt el néhány perc. Egymást váltották a szitkok és a kellemes sóhajok, attól függően, hogy épp volt e újabb levél, vagy sem. Végül, mikor már minden létező variációban használta az összes káromkodást, amit ismert, újból felkászálódott. A terve, hogy igyon egy jó... vagyis inkább egy teát és utána szerezzen magának valami reggelit, füstbe ment. Vagyis a tea a tűzbe, meg a lábára, de ez csak részlet kérdés. Az állatok, meg biztosan elkerülik még a környékét is ilyen üvöltés után. Meg hát a legkönnyebbnek sem nevezné most a járását. Nem éppen azok a macskaléptek, amire most szüksége lenne. *
-Volt a közelben egy falu nem?
*Tette a fel a kérdést, csak úgy magának, majd a távolba kémlelt, ahonnan halványszín füstök szálltak lassan tova az ég ridegkékje felé.
Még mindig zsörtölődve összeszedte a cókmókját, eloltotta azt, ami a tűzből maradt, majd enyhén bicegve elindult.
Mikor elérte a falu határát, egy pillanatra megállt és körül kémlelt. Leszámítva azt a pár embert, akik épp munkába indultak, nem sokan voltak az utcán és ez megnyugtatta. Biztos van a falunak egy fogadója, ahol megreggelizhet és talán ihat is valamit. Ez után az ébredés után valami jó erőset. Ezen a gondolaton kissé felvidulva, talán egy apró mosollyal a szája szélén indult el a főutcán. *
~Egy tündér. Itt? ~
*Áll meg a tekintete egy pillanatra egy apró lényen, aki az út végén lévő apró téren áll és őt figyeli. Az, hogy így figyelik, kellemetlen érzéssel tölti el a férfit. *
~Úgy figyel, mintha én lennék itt a furcsa látvány. ~
*Méltatlankodik magában. Egy pillanatig még figyeli a lányt, majd egy horkantás kíséretében tovább megy. De ahogy halad előrre, még mindig magán érzi a tekintetet. Hirtelen olyan érzése támad, mintha a hideg kerülgetné. *
~Mégis mi baja van ennek? ~
*Megáll és lassan végig simítja a szakállát, majd felsóhajt és tesz egy lépést a lány felé. *
-Segíthetek valamiben?
*Teszi fel a kérdést nem éppen az udvari etikett hangnemében, de hát nem is egy udvarban vannak, azt meg hogy az etikett szó mit jelent, arról csak sejtése van az északinak. *

A hozzászólás írója (Quoamros Cranos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.24 12:41:14

3794. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-24 07:08:21
 ÚJ
>Tááóma Mirálika avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Séta a szabadban//
//Szántáshát//

*Tááóma éjszakája jól telt, jól kipihente magát és üdén, örömmel ébred. Most, hogy végre nem fojtogatja a városi légkör, kicsit szabadabban tud gondolkozni. Ki is megy a falu főterére körülnézni, híreket gyűjteni. A főtér még csak most kezd ébredezni, de már néhányan emberrel találkozik, kik a tennivalójuk után igyekeznek. Meg is szólít néhány embert, de semmi lényeges információt nem tud meg, ami különösebben érdekelné.
Közben hagy magának időt, hogy játsszon a helyi állatokkal találkozik is egy cicával, örömmel megölelgeti. Valahogy megérzik az állatok, hogy mennyire szereti Őket.
Ahogy ismét körbe néz a téren, az úton távolban egy férfit lát meg. Úgy gondolja, hogy nem a faluból való, de igazán nem tudja megmondani, hogy honnan származik. Ahogy közeledik, egyre inkább felkelti a figyelmét. A férfi meggyötört arca fáradtságot sugároz, úgy érzi, nehéz sorsa lehetett. Szívesen beszédbe elegyedne a férfivel, de nem tudja, hogy Neki van-e hozzá kedve.*

3793. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-23 17:23:33
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//Sziritán titkai//
//Zárás//

*Hanloren válaszok nélkül marad a fel nem tett kérdéseket tekintve, de valami megváltozott és ezt nem csak ő, de Bajszos is érzékeli. Ha nem másból, akkor az elf lány viselkedésének változásából.*
- Vigyázz a szádra, némber. *Mondja a zsoldos, de még csak a kezét sem kell a fegyvere markolatára tennie, hogy szavait fenyegetésnek foghassa fel Han.
Válaszolhatna, ha akarna, de nem fog magyarázkodni egy papnőnek, ám amikor sötét szavai elérik a bajszos férfit, összeszűkül a tekintete.*
- Nem tetszenek a szavaid és csak azért nem ontom ki a beled, mert nem ezért fizetnek. *Válaszolja, de valószínűleg nem a "hit", "béke" vagy "biztonság" szavak keltették fel a dühét. Az "egy igaz isten" kifejezés sokatmondó. Ha nem Eeyr szolgája, akkor két isten maradt és közülük Teysus nem azokat az értékeket képviseli, amiket az elf lány felsorolt.
Az átható és kimért pillantás nem rémiszti, fejcsóválva mosolyogja meg a feldúltan távozó Hanlorent a háta mögött és nem is tartóztatja fel. Van így is elég baja. Őt azért fizetik, hogy ne legyen vérontás se Sziritánban, se a faluban, erre ezek a fényzabálók egymást ölik a közvetlen szomszédban. Biztos lesz pár kellemetlen perce sziritán vezetőivel, de legfeljebb több zsoldost ajánl majd. Régi dörzsölt zsoldos, megoldja.*

3792. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-22 20:57:12
 ÚJ
>Tááóma Mirálika avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Séta a szabadban//
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Tááóma az Erdőszéli tisztáson töltött pihenés után útnak indul, és Szántóföldeken vág át. Nagy lendülettel, vidáman megy az úton, és élvezi, hogy végre nem kötik a város szabályai és a házak falai. Néha le-letér az útról, megcsodál egy virágot vagy megsimogat valamilyen apró állatot. Amikor az út átviszi a folyó fölött, eszébe jut, hogy itt ismer egy gyakorlatilag észrevehetetlen ösvényt, amely az úttól távolabb a patak partjára vezeti. Nyáron ha erre jár, mindig letér az útról, és az ösvényt követve jó néhány 100 méterrel később, a folyónak kellemes homokos partjánál belépve, a ruháit hátrahagyva hosszasan szokott a folyóban fürdeni. Majd egy közeli, teljesen kihalt tisztáson a fűre lefeküdve szárítja meg magát a napon. Sajnos ilyen hideg szeles időben ezt nem teheti meg.
Ahogy folytatja az útját, egyre közelebb ér Szántásháthoz. Úgy dönt, hogy itt fog megpihenni éjszakára. A falú – tél lévén – viszonylag nyugodt. Ilyenkor kevés a földeken a munka, az emberek inkább behúzódnak házaikba, esetleg mulatságokat szerveznek. Egyik házból hallható is kiszűrődő zene, de a többiben csönd honol. Egy elhagyott pajtában keres menedéket, nem akar a falusiakkal ismerkedni. A fárasztó út után hamar elalszik, már alig várja, hogy holnap folytathassa az útját.*

A hozzászólás írója (Tááóma Mirálika) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.22 21:01:49

3791. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-22 07:16:08
 ÚJ
>Fhrenky Glorus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ebédszünet//
//Meronnan Rhaavos//

*Fhrenky nyugodalmas étkezését egy különös ember zavarja meg. Magában megállapítja, hogy itt mennyire sok van belőlük, és sokkal pöttömebbek, mint a wegtoreni magas, és nyúlánk emberek. Nyilván az óriások között ők is apró termetűek.
Nagyjából három harapással tünteti el a méretes cipót, majd a morzsák magáról való leporolgatásába kezd. Rágás közben biccentve köszöni meg másiknak a szavait, közben igyekszik megérteni, hogy mit akar tőle. Talán megtámadni? Nem lenne kivételes.
A kérdésre döbbenten pislog a másikra.*
- Megint vérzik?
*Hatalmas tenyereivel gyorsan végig tapogatja fejét, leellenőrzi orrát, füleit is, de azok is a helyükön vannak és keze sem tűnik pirosnak. Időnként szétszórtan ébred és elhagy magából ezt-azt, de úgy tűnik most minden a helyén van, és sérülése sincs, amit sajnos nem feltétlenül szokott megérezni. Persze előnye is van, így kevésbé fáj neki, ha esetleg hátba szúrják.*
- Jó neked.
*Feleli sután, és örül az egyszerű névnek, amit talán képes is lesz megjegyezni, és a nyelve sem botlik bele, mint annál a furcsa nevű elf város esetében.*
- Nem Meró? Két neved van? Király...furcsa.
*Ingatja lemondóan fejét, magában megállapítja, hogy minek két név valakinek, az emberek megint mindent csak túlbonyolítanak.*
- Fhrenky.
*Intézi el röviden a bemutatkozást. Még mindig nem érti mit akar tőle a másik, de az emberi szándékok eleve túl komplexek a számára, hogy egyáltalán meg akarja érteni pontosan.*
- Fhrenkynek van barátja.
*Jelenti ki dörmögő hangján, majd hatalmas zsebébe nyúl, amiből egy aprócska kiscicát húz elő. Az állat körmeit az óriás kézfejébe mélyesztve kapaszkodik, nagy szemeivel pedig rémülten néz az idegenre.*
- Te is szeret Fhrenky barátja lenni? Miért? Fhrenky nem csinált semmit.
*A kiscicát lerakja a földre, hagyja, hogy kicsit szaladgáljon, de karjával útját állja ha esetleg el szeretne szaladni. Az szomorúvá tenné, és ha szomorú, akkor igazából mérges, akkor pedig csúnya dolgokat csinál.*


3790. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-21 08:54:10
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57

Játékstílus: Megfontolt

//Ismét úton//

-Te is láttad? *Veregeti meg a ló nyakát miközben már a szántóföldek között járnak, hiszen csupán fél óra telt el azóta, de már nem tudja bizonyosan, hogy tényleg Dreyia volt-e az, akit, meglátott vagy csak a képzelete játszott-e vele. Már nem is remélte, hogy valaha még a szeme elé kerül, főleg nem egy darabban. Mindenesetre ez meglehetősen jó kedvet eredményezett nála, nem mintha borongós hangulatban indult volna útnak, inkább az izgatottság és az ismeretlen tudás utáni vágy hajtotta idáig. Itt pedig nem fog már megállni. Azaz pihenni egy időre megállnak egy zöldebb területen, megitatja a lovat is, bizonyára elhasználta már az ereje nagy részét. Majd néhány fertályóra pihenő után ismét, már csak lépkedve, de a város felé araszolnak, innen már fél lábbal is odaérnek, nem szeretné ismét meghajtani az állatot.*

3789. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-18 09:35:31
 ÚJ
>Kil'tenylla Cassycnare avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Még iszik egy kicsit, aztán nekivág az útnak, hogy a végén kiérjen a szántók között vezető vezérútra, ahol a szekerek is hánykolódnak mielőtt beérnének a város főterére. Itt bizony még napjában többször is hallani a tengelycsapódásokat, ahogy a kerék beleszalad az egyenetlen völgyekbe, amelyeket pont az ilyen nagy szekerek vájtak ki, mikor a föld nedves volt, a napsugarak meg szépen kiszárították utána azon a formán, amin hagyták. A környéken nem lesz egyetlen állat sem, talán pont ezért, mert, ha jönne ismét egy szekér, bizonyára attól függetlenül elszállnának a madarak, hogy észrevették-e, hogy a bokorban lapul, avagy sem. Itt már óvatosabbnak kell lennie, be is húzódik a bokros részre és meghajlítja a derekát, kezébe készíti a fegyvert, hogy az előbogarászásával se menjen el idő vagy fedje fel magát. A fák között lépked, kerülve a recsegős, fák által elhajigált ágakat és zizegő, a földön megszáradt faleveleket. Bizony nem könnyű, néha arrébb is kell tolnia a lábával, hogy át tudjon kelni, majd szemeivel a bokron felett eltekintve megpillantja a szántót, amire igyekezett. Meg is pillant rajta néhány gyanútlanul csipegető fácánt. Lejjebb ereszkedik, hogy azok ne vegyék észre, hogy a bokrok mögött megközelíti őket. Sajnos elég távol is vannak, viszont tud még várni. Befekszik a bokor alá a fegyverrelé és vár. Így eltöltött néhány tíz perc után le is száll hozzá közelebb egy szép példány, nem túl testes, inkább áramvonalasabb madár, viszont most nem fog válogatni. ~Legalább nem lesz olyan rágós.~ Azonban ez kevesebb húst is jelenthet, ami csak akkor fog kiderülni, ha már letollazta az állatot, de szemmértékre nagyjából már sejti, mire számíthat. Mivel a célpont elég közel is van hozzá, meg aztán itt tényleg mindegy, hol találja el a nyíllal, el is ejti a madarat. Nyilván a többi az eset után inkább a szomszédos szántókon keresi a betevőt, de ezt teljes mértékben meg lehet érteni. Meg is indul visszafelé.*

3788. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-17 16:39:16
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Úgy lóg meg üldőzői elől, ahogy illik. Nem érdekli, mi lesz a két nősténnyel. Felőle ott rohadhatnak meg abban a kocsmában. Ő arannyal a zsebében távozik, s csak ez számít. Az sem igazán foglalkoztatja, hogy kilyukasztotta azt a csapost. Legyen az a ő gondja.
Felrötyög a gondolatra, ahogy a fák közé siet az útról. Úgy veti be magát a rengetegbe, mintha csak hazatérne. Fut, ahogy a lábai bírják. Be a fák közé, be a sűrűbe. Nem üldözik, ez pedig jó jel. Fogalma sincs, elbánt volna-e "bajtársaival", de nem is foglalkoztatja már. Meglógott.*

3787. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-17 16:09:20
 ÚJ
>Meronnan Rhaavos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38

Játékstílus: Vakmerő

//Ebédszünet//
//Fhrenky Glorus//

*Bazsalyogva pislog az út szélén ücsörgő, jókora alakra. Az első gondolata az, hogy maga Bölény az. Talán hozzá hasonló utat járt be, s most, hogy lehányta magáról a földet, itt koslat a Szántókon. Volt már ilyen.
Közelebb érve azonban meg kell állapítania: Ez bizony nem Bölény. Legalább akkora tahónak tűnik, de kevésbé gonosznak. Valami azonban első, sőt, második ránézésre sincs rendben vele.
Nem tartozik a kíváncsi vándorok közé. Egy óriás azonban minden szín alatt nagy előny a csatában, ő pedig nem átallik hasonlóakra készülni. Elvégre egész életében mást sem csinált. Talán a fekete isten akarata, hogy az útjába sodorta ezt a melákot. Annak rendje és módja szerint állapodik meg, tisztes távolságra az ücsörgő alaktól.*
-Étvágyat. *Köszönti joviális vigyorral az óriást, merthogy az épp falatozik. A jókora csatabárdot vállára dobva méri végig újra a Szántóföldek közegébe legkevésbé sem illő alakot, majd igyekezvén udvarias hangnemet megütni, folytatja tovább az ismerkedést.*
-Mi baja a fejednek? *Kiköp, s választ sem várva folytatja.* -Ez most mindegy. Az én nevem Meró. *Mert ez számít igazán. Ügyes mozdulatokkal pörgeti meg kezében a fegyvert, csak hogy a következő pillanatban annak nyelén támaszkodjon meg előrehajolva. Legendás fegyverforgató hírében áll, az ő elgondolásában mindenképp.*
-De szólíthatsz Királynak. Így neveznek engem. Király. *Szélesedik a vigyor a mély heggel keresztezett arcon, közben csizmájával a csatabárd élére állva támaszkodik tovább.*
-Hogy hívnak? *Elég sok tapasztalata van már óriásokkal, s pontosan tudja, hogy nem a legélesebb elmék. Az ő elméje viszont kiváltképp pallérozott, ennek ő maga a megmondója.*
-Egyedül? *Pislog körbe, csak a biztonság végett.* -Ejj, egy ilyen jóvágású óriás biztos nincs híján barátoknak. Vagy mégis? Tudok valakit, akinek jól jönne egy barát. *Táncba küldi szemöldökét, csak hogy jelezze, kire is gondol. Habár sosem lehet tudni, mit fognak fel ezek és mit nem.*

3786. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-16 15:55:09
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*A köpeny kellemes menedékül szolgál számára, s a két kutyakölyöknek is, akiket szorosan és gondosan tart, hogy nehogy lepottyanjanak a ló hátáról. Rengeteg gondolat, és érzés kavarog benne, feszültebb már nem is lehetne, de most másra sem vágyik csak arra, hogy végre álomra hajthassa fejét. Ami azt illeti most még egy korsó sörnek, vagy egy finom bornak is örülne, holott nem kifejezetten szívleli az alkoholt, de úgy érzi ezúttal jótékony hatással lenne kissé megtépázott idegeire. Megszaporázza Csatangló lépteit, aki hozzájuk hasonlóan szintén kimerült, és nagy pihenés vár majd rá is.*

3785. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-15 11:05:37
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Sziritán titkai//

*Amilyen gyorsan érkezik a jelenés, oly hamar oszlik el. Fogalma sincs, mit látott, vagy hogy miért kell egyáltalán a Vérkertbe mennie. Kell néhány szívdobbanásnyi idő, míg felocsúdik a hatása alól, s kitisztul a kép. Arcizmai megfeszülnek, a zöld tekintet a kérlelő helyett immáron dühödten mered a katonára.*
-Nem a megfelelő kérdéseket teszed fel, ember. *Sziszegi türelmetlenül. Frusztrálja a kapott üzenet, ez nem vitás. Most pedig mintha kicserélték volna.*
-Tudod a választ rájuk. És most félre. *Hagyja faképnél a Bajszos nevezetűt, már ha az meg nem állítja.*
-Csak egy igaz isten van, ki megóvhat Titeket ettől! *Mutat a halott szerzetesek irányába.* A vérontástól és a pusztítástól! Nem kell hozzá más, csupán ima és hit, hogy megőrizzétek a békét és családotok biztonságát! Egy hat múlva itt leszek újra, s kiutat ajánlok mindőtöknek a borzalmakból! *Szólal meg fennhangon, s körbefordul. Tekintete még megállapodik a bajszoson.*
-A kardod nem ment meg sem téged, sem a falut, ha újra jönnek a barbárok. Vagy még náluk is rosszabbak. *Pillantása átható és kimért. Végül elfordul, s elindul az Erdőség felé. Fogalma sincs, miért rendelte magához a sötétség istene pont most. Egy dologban azonban biztos: Visszatér Sziritánba. Hisz mi más feladata lenne Sa'Tereth Nővérének, mint megtéríteni e ostoba, földtúró népeket?!*

3784. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-13 20:09:26
 ÚJ
>Dongnor Alonuard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

//Rémálmok és lidércek//

*A másik elég logikusan látja a helyzetet. A volt nemes részben még ösztönszerűen cselekedve karol a segítőjébe. Régi önmaga bizonyára szégyenkezne, hogy ilyen helyzetbe keveredik egy pórral aki a bőrszíne alapján még csak nem is artheniori.*
-Köszönöm. Nagyon...nagyon köszönöm. Tényleg.
*Hálálkodik ahogy felsegítik. Az ellen se ellenkezik, hogy a lány hazavigye magához. Ha egy koszhadt koldus vinné a putrijába ahol szeméttel fűt azért is hálás lenne most a férfi. Kapaszkodik hát a másikba és hagyja magát vezetni miközben motyogva hálálkodik a másiknak.*

3783. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-13 19:45:45
 ÚJ
>Verachyne Weyaskhin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Rémálmok és lidércek//

*Nem lepődik meg a férfi reakcióján. Igazából nem is törődik vele, csupán csak ösztönből cselekszik. Valaki bajbajutott, fázik, így meleget próbál adni. A motyogásra közben igyekszik odakoncentrálni, de elsőre sokat nem nagyon tud kiszűrni belőle. A lényeg a végén azért megérkezik, ami egyszerű és magától értetődő. Gyengéden igyekszik felállítani a szerencsétlent, miközben percet sem tiltakozik az ellen, hogy a férfi hozzá bújjon. Amúgy is esztelen ötlet lenne, ha hátsó szándékait ezzel próbálná kamatoztatni. Melyik perverz bolond választana ennek ilyen balga utat? Így a köpenyt rajta tartva, valamint saját testének melegét használva öleli a férfit, miközben apránként felállítja a hideg talajról.*
- Jöjjön, nem lakom olyan messze.
*Ez kissé kegyes hazugság, mert a polgárnegyed nem két lépés innen. Főleg, hogy át kell haladni a tisztáson és a piacon is. De talán sikerül minél kevesebb szemlélődő között elhaladni. Majd ügyel rá.*
- Jöjjön.
*Ismétli, s lassú tempóban indul meg a tisztás felé. Reméli, hogy ez így megfelel a szerencsétlennek, hisz sok választása most nincs. Ez vagy a vacogás, ne adják az istenek fagyhalál. Egy kicsit rendbe szedi a férfit, akkor meg mehet amerre csak szeretne. De ezekben a korlátozott lehetőségekben inkább arra irányítja a dolgokat, hogy az idegen ne akadékoskodjon. Minél jobban haladnak, annál hamarabb jön a segítség.*

3782. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-13 19:28:35
 ÚJ
>Dongnor Alonuard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

//Rémálmok és lidércek//

*Alon kívül belül nyomorultul van. A halál és az éledés sokkja és a kegyetlen környezet nem túl jó dolgok. Épp igyekszik összeszedni magát mikor újabb inger éri. Rémülten majd szégyenkezve néz az ismeretlen nő felé. Aki mikor megindul az irányába tudatát egyből átveszi a rettegés. Fenékre is esik ahogy hátrálna mostani szerencsétlen állapotában úgyhogy nem lesz nehéz a nőnek ráborítani egy köpenyt és elkezdeni lehetőségeihez mérten felmelengetni. A kérdés viszont túl sok főleg egyszerre. Össze is zavarják és csak reszketve motyog valamit.*
-Igen...én...engem...nem...öhm...Cotard...hideg van. Hideg. Kérem segítsen!
*Találja végül meg a lényeget és lévén a szükség nagy úr szabályosan hozzá bújik a másikhoz, hogy egy kicsit azzal is melengesse magát. Ennyire sose fázott még és ilyen nyomorultul még sose volt.*

3781. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-13 18:58:46
 ÚJ
>Verachyne Weyaskhin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Rémálmok és lidércek//

*Amikor épp nem a városban akarja tengetni az időt, gyakran kilátogat a tisztásra. Valahogy a mai nap kedvezőnek tűnt ahhoz, hogy kicsit kijjebb merészkedjen. Amúgy is rég volt már kint a szántóföldeken, pedig a téli látványával annyira szépnek és békésnek hat. A tanyák között sétálva mindig valami kellemes érzés tölti el. Mintha valójában itt kéne otthonra lelnie, nem pedig a zsúfolt városban. Lenne egy kis földje, pár állata, gondja meg alig a munkán kívül. De azt élvezné is valószínűleg. Máshol sem volt baja a kinti dolgokkal. Itt a szántóknál minden olyan nyugodt. Legalábbis ezt egészen addig így gondolja, amíg a hideg téli levegőt meg nem tölti egy sikoly. Egy olyan sikoly, ami azonnal összeszorítja a nő gyomrát és szívét egyszerre. Lépteit meg is fékezi, s a hang irányába pillant. Egy része azonnal cselekedne és megindulna segíteni, de a gyávábbik fele inkább a menekülést javasolja. Így dilemma közé szorulva ácsorog, szemeit le sem véve a vélt irányról. Pár tétova lépés előre, majd aztán vissza, végül nagy levegőt véve indul meg. S nem, nem a menekülést választva. Valahogy a lelkiismerete nem veszi rá, hogy valakit cserben hagyjon. Ha kiderülne, hogy tényleg baj van és tudna segíteni, de nem tenné, akkor nem tudna a lelkét sújtó teherrel szembenézni. A köpenyt összehúzva magán vág át a havon, amikor pedig megpillantja a hang valószínűsíthető forrását elképedve fékezi le a lépteit. Muszáj még a szemeire is rádörzsölni, hogy biztos jól látja e, de nem képzelődik. A mezítelen férfi látványa olyan biztos, mint ahogy most ő is ott áll, nem olyan messze tőle.*
- Az istenekre... uram.
*Lépteit tovább indítja, lassan pedig már szalad, miközben köpenyét oldja le magáról. Ahogy mellé ér ellenkezést, reakciót meg sem várva teríti a férfi hátára a köpenyt, amit szinte anyai gondoskodással is fog össze az idegenen.*
- Egekre, kirabolták? Megsérült? Tiszta piszok. Itt lakik a közelben? Ha nem, nálam meg tud melegedni, főzök valami finom levest.
*Hadarja is aggódó hangon, miközben az idegen karjait, mellkasát dörzsölgeti, hogy egy kissé melegebbet varázsolhasson. Persze a köpeny nem sok, de még mindig több, mint amit a férfi magán visel.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4164-4183