Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Arthenior közelében (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 87 (1721. - 1740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1740. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-12 15:53:51
 ÚJ
>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Nem várt találkozás //

*Örömmel konstatálja, hogy haladhatnak tovább az útjukon, és látszólag új tagja a csapatnak nem kíván az életükre törni, bár Valea nem bízik meg teljesen benne, tekintve, hogy szerinte nem teljesen százas a nő. Azt az egyet megtanulta, hogy az őrültekkel érdemes vigyázni, mert ők bizony képesek komoly meglepetéseket okozni.*
̵ Felőlem jöhetsz. *Egy vállrántással el is van intézve a dolog. Eggyel több, vagy kevesebb igazából mindegy, valószínűleg útjaik hamar elválnak, és szinte bizonyos, hogy soha többet nem látják egymást. Neranie közeledése nagyon kellemetlenül érinti. Az egy dolog, hogy a számára jelentéktelen vezetéknevét megosztja velük, elvégre ennyivel aligha érnek el bármit is, de a fizikai érintés még régi ismerősök esetében kényes téma. Izmai érezhetően megfeszülnek, és határozottan, de nem durván lerázza a rákönyökölő nőt, mondhatni kibújik alóla.*
̵ Nem? Pedig minden napomat azzal indítom, hogy elrágcsálom egy ember lábszárát. *Szokatlannak érzi, hogy ebben a társaságban teljesen nem ugrik ki külsejével, modorával, mondjuk egy ork mellett aligha rúghat labdába, még akkor is, ha nagyon riasztóan tud nézni, ha akar.*
̵ Nos a történet egy szép tavaszi napon kezdődött, amikor a fák rügyezni, a madarak csiripelni kezdtek... *Teljes komolysággal Neraniera néz, lehetőleg egyenesen a szemeibe, majd ez a szigor feloldódik egy halovány vigyorban.* Éppenséggel pont úgy, mint ahogy most veled. Aligha hinném, hogy lehetne mit róla mesélni. Pont ugyanakkor ugyanabba az irányba mentünk. *Itt kérdőn Vivritharira néz, hogy ő mit gondol erről. Ha esetleg lehetne bármit is mondani találkozásukról, Valea nem szeretne. Elvégre nem mesemondó, se nem annyira öreg, hogy csak úgy fecserésszen jelentéktelen dolgokról.*

1739. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-12 10:05:29
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Orcátlan meghívás//

*Tina végül kezd kissé feloldódni. Ehhez köze lehet Ragron vadászat utáni nyugalmának is. Időközben kicsit kidugja nyelvét is, lihegni kezd kivillantva rettenetes fogait.*
-Inkább tűnne borzalmas elrablásnak mint kedves megmentésnek.
*Jegyzi meg azért, de tény, ami tény, valóban elég szemrevaló párost alkothatnak.*
~Remélem lesz is.~
*Gondolja Taitos a következő találkáról. Kár lenne, ha csak ez a két nap jutna nekik ebből a negyven évből.*
-De ha én talállak meg, akkor vesztettél és... Tartozol még eggyel az előbbiből!
*Zsarolja talán a lehető legkellemesebben a félvért. A többire azonban nem tud több bátorítást adni.*
~Innen az élet kifürkészhetetlen ösvényein múlik csak az egész.~
*Összegzi magában, és ha már felálltak átöleli a lányt.*
-Menni fog!
*Mormoja szinte a lány hajába, majd Ragronra tekint.*
-Meg, igen, gyere!
*Az a pár lépés amennyire az állat fekszik, bizony nem sok, de ennyi idő alatt Tina újabb kockát rak össze a kirakósból.*
-Valahogy három éve történhetett nyár végén.
*Kezdi egy biccentés után, mely arra utal, hogy de, bizony, azok a sebek Ragron művei.*
-Oktalan voltam, bátor és vakmerő. Azt hittem, hogy uralmam alá tudok hajtani egy wargot, ráadásul egy olyat, kiről legendák szólnak.
*Elvigyorodik.*
-Ez az önteltség ára.
*Kicsit részletezi is miről volt szó akkor, noha Ragron megkötésének természetéről senki, csak ő és Abogr mester tud, és ezen nem is szeretne változtatni.*
-Azt hittem megoldható, hogy egy ilyen lény engem szolgáljon.
*Itt hümmög kicsit.*
-Megoldható is lenne, de azt hiszem az nem állna összhangban azzal, amire végül jutottam. Segítjük egymást, és ugyan mondhatni nekem dolgozik, nem a szolgám.
*Sóhajt.*
-Szóval a kezdeti nézeteltérések után megszoktuk egymást.
*Magyarázza, hogy miért is olyan nyugodt a warg.*
-Most már nem öl meg majdnem mikor meglát, csak mert felhergeltem.
*Kicsit talán érződik rajta, hogy nem veszi olyan komolyan az egész múltat, az viszont talán kevésbé, hogy azért nem veszi komolyan, mert megváltozott a helyzet jó irányba.*
-Sőt, akár meg is simogathatod, igen. Azt szereti, ha így
*Engedi el a lány kezét, hogy egyik kezével a warg állkapcsa alá, másikkal pedig méretes füle tövéhez nyúlhasson.*
-vakargatod. Ezért teljesen odáig van. És rád nem is morog, ez mondjuk... Elég meglepő, de azt hiszem vedd megtiszteltetésnek.
*Kicsit Ragronhoz is beszél, aki azért a lány közeledtére szimatolni kezd jókora nedves szökőkutat csinálva orrlukaiból. Valószínűleg a macskát érezte meg.*
-Mit ettél öreg harcos?
*Kérdezgeti kicsit undorodva beletörölve a túlságos előrecsúszás miatt a véres szőrbe gabalyodott kezét a bundájába.*
-És még meleged is van? Ledobod a bundád?
*Találja meg a kezére tapadt szőrszálakat. Aztán gyors eligazítást tart, remélvén, hogy az egyes kulcsszavak azért eljutnak a méretes koponyáig.*
-Tinával megyünk, szedünk virágokat, aztán visszajövünk. Jöhetsz te is, de ne nagyon kószálj el, a népek erre félik a wargot. Mondjuk néhány faluban ismernek is.
*Jegyzi meg azért.*
-Utána vissza ide, most pár napig maradok.
*Jelenti ki a wargot vakarászva, akinek szeme kissé kevésbé élesen villan most. Tény, ami tény, van amit még a legvadabb harcosok is szeretnek, főleg, ha szokva vannak egy gazdához.*
-Látod, nincs baj, csak nyugodtan!
*Vezeti a lány kezét az állat nyakára, noha Ragron egy kisebb mordulással jezi, hogy nem biztos benne, hogy akarja-e a lány érintését, és fejét oldalra fordítva néz most verhetetlenül farkasszemet a lánnyal.*
-Csak nyugodtan! Ne moccanj, mutasd neki, hogy nem bántod!
*Suttogja a fiú Tinának.*

1738. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-11 21:19:40
 ÚJ
>Molthier Glothus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Arnulf, Molthier, Ogadel, Svir//

*Készségesen elengedi a tőrt és hagyja magát megkötözni majd üggyel-bajjal feltápászkodik.*
-Úgy ki lesz a bírám? *Néz a két alakra, miközben feldobják a szekérre a holttestet.* -Megtámadott, megöltem hát. Tán csak nem szólsz előre az életedre törőnek mikor a földön van, hogy torkát metszed? * Utal vissza a vaskos férfi korábbi felvetésére. Ahogy elnézi a két alakot, tán jóval több élet száradhat a kezükön, mint neki.
Sérült karja sajog és a földbirkózáshoz sem elég fiatal már, érzi még a férfi erejét. Tudja, utóbbi múló fájdalom, de karját bizony el kell majd látni. Még egy csalódott pillantást vet Ogadelre majd fogvatartóira mered, hogy azok eldöntsék, miként tovább.*



A hozzászólás írója (Molthier Glothus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.11 21:20:55

1737. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-11 18:36:40
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Orcátlan meghívás//

*Eleinte még az ijedtség felülír minden más érzelmet az agyában, ahogy azonban érdeklődve figyeli a két útitárs közti viszonyt, az aggodalom helyét átveszi valami félelemmel vegyes kíváncsiság, mintha csak a lobogó lángokat vagy az éppen lesújtó villámot nézné, esetleg egy szakadék széléről bámulna lefelé. Egyszerre rémiszti meg és vonzza a fenséges vadállat, akiből néhány pillanat alatt kezes bárány lett. Észre sem veszi, hogy ahogy aggodalma csökken, ültében kissé előre is dől, hogy minél jobban szemügyre vehesse az állatot, bár továbbra is figyel rá, hogy semmi hirtelen mozdulatot ne tegyen. Kíváncsisága végül teljesen túlnő aggodalmán, mégis jobban érzi magát, amikor a fiú visszatér mellé. A bemutatkozáson eleinte meglepődik, hogy vajon mit fognak róla gondolni, azonban hamar leesik neki, hogy épp egy állat van vele szemben, aki jó eséllyel egy szót sem ért abból, ami elhangzik. Félig saját butaságán, félig a warg bemutatásán mosolyogva, szemét továbbra is az állaton tartva kissé meghajtja a fejét*
- Felség! *üdvözli ő is a hangzatos címekkel illetett wargot. ~Tényleg van benne valami fenséges!~ fut át agyán a gondolat, ahogy a hatalmas ragadozót vizsgálja.*
- Tudod mit? Azt hiszem, nekem ez a kombináció jobban tetszik! *mosolyodik el a fiúra pillantva. Bár még mindig tart kissé a wargtól, ahogy itt fekszik előtte, egyre kevésbé érzi úgy, hogy bármi veszély fenyegetné. ~A herceget és a fehér lovat amúgy is túlértékelik~ mosolyog magában.*
- Na most már egyre kíváncsibb vagyok arra a következő találkozásra! *neveti el magát röviden, majd gyorsan elhallgat, nehogy a hangos kacaj megzavarja az állatot.*
- Talán igazad van. *válaszol kitérően az anyját és a saját jövőjét illető javaslatra. Bár nagyjából egyetért az elhangzottakkal, közel sem tud csak saját magára és a boldogságára gondolni, ez pedig igencsak megnehezíti az életét, viszont nem akarja ezzel tovább terhelni a fiút, hiszen eddig is épp eleget panaszkodott, így most ennyiben hagyja a dolgot. A következő mondatra azonban elvörösödik kicsit, és örül, hogy a fiú sem őt nézi.*
- Remélem, tényleg úgy van, ahogy mondod! *bólogat a további biztató szavakra, bár ezúttal jó adag udvariasság is van a dologban. Jól esik neki ilyesmit hallania, ám sajnos mindig problémája volt vele, hogy elhiggye és komolyan is vegye a buzdítást, különösen, ha felé irányul a dolog. ~Könnyű azt mondani...~szólal meg pesszimista oldala, bár igyekszik titkolni, hogy ha saját magáról van szó, nehezen tud hinni benne, hogy minden jól alakul majd. Hogy ne e körül járjanak a gondolatai, próbálja figyelmét ismét az immár békésen heverésző állat felé fordítani, így örömmel fogja meg a felé nyújtott kezet, ahogy lelkesedése és érdeklődése hirtelen visszatér*
- Meg lehet simogatni? *kérdezi, még mielőtt át tudná gondolni, mit is mond. Azonban miután befejezi a mondatot, zavarba jön kissé, hiszen úgy hangozhat az egész, mintha valami aranyos kis állatkölyökről beszélne, holott egyáltalán nem ez a helyzet. Hogy elterelje a figyelmet előző, buta kérdéséről, gyorsan újabbakat tesz fel*
- Hogyan találkoztatok? És mióta vagytok együtt? Hogy lehet, hogy negyven év alatt én erről nem tudtam semmit se? *kérdezi egyik szemöldökét felvonva, mintha csak most szerzett volna tudomást egy eltitkolt szerető vagy egy törvénytelen gyerek létezéséről. Ahogy közelebb merészkedik, újabb kérdések merülnek fel benne, és pár lépés után megtorpan*
- Várj csak! Ugye nem ő...? *kezd bele a kérdésbe, szabad kezével a fiú arcán és vállán lévő sebek felé mutatva, de nem bírja befejezni, hogy vajon az előtte pihenő állat okozta-e azokat? Hirtelen támadt lelkesedése jelentősen alábbhagy, helyette kezdeti félelme tér vissza, és újra óvatos szemmel kezdi méregetni a wargot.*

1736. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-11 16:43:17
 ÚJ
>Arnulf Molina avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Arnulf, Molthier, Ogadel, Svir//

*Szuszog és erőlködik, mert már nem fiatal, de szerencséjére Glothus sem az a tüzes ifjonc már, mint egykor.*
- Dobjad csak el aztat a tőrt, fiam, de izibe. *amennyiben ez olyan módon történik meg, hogy arról a köd ellenére is megbizonyosodhat, akkor már nem törekszik rá, hogy Glothusba fojtsa a szuszt.* - Tartom há'! *dörmögi Svir Gia szavaira, és valóban, amíg a füst fel nem száll, addig baráti ölelgetésben maradnak a földön. A füst felszállását követően megvárja, amíg Svir lefegyverzi Molthiert.*
- A szekéren van valami madzag, pecázáshoz. *csak amikor Glothus meg van kötözve, engedi el, és áll fel szuszogva.*
- Nem való, hogy mi, egyszerű népek legyünk bíráid. *győzködi magát is. Ha nincs semmi gond az Eeyr-hitűvel, akkor fogja és az elhalt parasztot is felrakja a kordéra.* - Te meg gyere velünk, tanúnak! *kéri Ogadelt, mert mégis csak ő volt itt az elejétől.* - Na menjünk. Dógom van még. *el kell hoznia a fedőt és a szűrőt.*

1735. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-11 13:29:57
 ÚJ
>Neranie Camorte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Nem várt találkozás//

- Kifejezetten örülök, hogy feltetted ezt a kérdést. * Felcsillan Neranie szeme, ahogy az elf megkérdőjelezi józanságát. * Igazából már nem is emlékszem mikor ittam le magam utoljára olyan nagyon. * Micsoda képmutató hölgyikével van dolguk. Valójában még egy csepp alkoholos nedű sem csurgott le a torkán, de azért biztonságosabb olyan benyomást kelteni, mintha ártalmatlan, kotnyeles kölyök lenne. Biztos benne, hogy mindkettejük szemében annak tűnik. Talán téved. Mindenesetre profi ebben, sosem fed fel semmit. Illetve mindig csak éppen annyit, amiből még nem származhat baja.
Bár gondolhatja akár azt, hogy a semmi közepén császkáló, még fajilag is különböző hölgyikéknek nyugodtan kitárulkozhatna midenféle következmény nélkül, ugyanennyi eséllyel kerülhet mihamarabb rácsok mögé. Azért mégse kockáztat ilyesmit, pláne, hogy a város felé tartanak.
Figyelmesen végignézi, ahogy Viviri egyesével visszapakolja a csontokat a táskába. Keveset hallott az orkokról, szégyelli is ezt a hiányosságát, de ebből adódoan nem tudta mire vélni a jövendőmondás egy számára furcsa módját. Igaz, hogy ő említette az égieket, de nem gondolta, hogy ez az egy mondata így ki lesz elemezve. Kezd megint túl sokat locsogni. Fölösleges beszélgetésekbe elegyedni. Visszább kell vegyen. *
- Biztosíthatom, hogy lesz rá alkalom Artheniorban. * Mosolyog Valea-ra mikor végre ő is kiveszi részét a humorizálásból. Az elf túl kimért, túl merev és túl lae'Natar. Mivel Neranie félvér - nem mellesleg bunkó volt és szemérmetlen-, érezheti úgy, hogy miatta viselkedik így. Soknak érzi. Érthető. Tisztában van ezzel hősnőnk és ezzel a gondolatmenettel átemeli tekintetét zöld barátjukra, aki valóban többet időz rajta pici szemeivel, mint az megszokott idegenek között. *
- Ha nem bánjátok, egy darabig elkísérnélek benneteket. Jó volna többet megtudni erről a csontjóslás dologról és a nem hétköznapi családnévről. * Mondja még mindig az orkra nézve, de a mondat második felénél felvont szemöldökkel már a másikat vizslatja. * Illetve... *lassan közelebblépdel, hogy köztük átvágva épphogy mögéjük érjen és menetirányba fordulva két kezét átemelje rajtuk. Jobb karját kényelmesen tartva Vivri túlsó vállán, balját pedig kissé magasabbra emelve Valea vállán. Már ha engedik és nem hiszik azt, hogy épp most akarja őket leszúrni meggondolatlanul. Hihetik azt. Minden további nélkül. De esze ágában sincs ekkora sületlenség. * - Nem tudok amellett szó nélül elmenni, hogy egy elf és egy ork közösen vág neki egy ilyen utazásnak. Van kedvetek elmagyarázni hogy történhet meg ilyesmi? Bár nem tűntök vérszomjasnak. * Eltökélten bámul a horizonton túl vélhető város felé és ha ők is indulásra készek és nem bánják, hogy Neranie velük tart, akkor felvesz egy tempót és reméli, hogy tartják vele. *

1734. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-10 22:32:36
 ÚJ
>Vivrithari Voggarogh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Nem várt találkozás//

*Nem veszi különösen szívére azt, hogy ahogyan arra előre számított Neranie végül úgy dönt, némi kis gondolkodás után, hogy nem ő a hercegnő. Inkább csak jót nevet ezen, végtére is ez egy vidám nap. Nem minden nap hagyja el egy ork a törzsét új kalandok kedvéért. A lány helyében nyilván ő sem fogadna saját magára, de hát úgy tűnik a világ sokszor kicsit bonyolultabb annál, mint amit diktálnak a beidegződések, a tapasztalatok, az előítéletek, vagy akár a logika. Ami azt illeti, nagyrészt ezért is van most úton a város felé. Kíváncsi arra a világra, ami a szűkös kis hordája által uralt határán túl létezik. Nem nagyon hiszi, hogy odahaza tanulhatott volna bármi újdonságot róla azon kívül, amit már eddig is tud.
Az sem igazán hergeli fel, hogy a sápadt hajú lány elneveti magát, és úgy tűnik magát a csontokba való bámulást sem tudja igazán komolyan venni. Igazából nem is várta el más népek gyermekeitől, hogy értsék, hogy megpróbálni kifürkészni a jövőt, meg a szellemek akaratát, valójában mennyire komoly dolgok.
Jelen esetben pedig ez nem könnyű. Ha az égieknek, ahogyan Neranie a szellemeket nevezte, tényleg céljuk lett volna az ő találkozásukkal, akkor valamit mindhármuknak látnia kellett volna, ebben viszont legalább teljesen biztos.*
- Szóval akkor két nagy semmi, meg egy wyward, de mindenképpen valami döglött állat, és egy nyílvessző, talán. *összegzi komoly arccal az eredményeket, majd lehajol, hogy gyakorlott mozdulataival összeszedesse jóscsontjait.*
- Mindez nem jelent semmit a világon. Neked talán egy sikeres vadászat, vagy ilyesmi. *mondja Neraniera nézve, miközben a csontok visszakerülnek a bőrzacskójukkal együtt a táskájába.*
- A mi kettőnk jövője pedig teljesen bizonytalan. *fordul aztán Valea felé.* Persze ezt eddig is tudtuk. Aki pedig vadászik, végül sikerrel jár előbb-utóbb, szóval ez sem igazi jóslat. A lényeg viszont, hogy nem a szellemek vezettek egymáshoz bennünket, és nincs velünk semmi céljuk. Csak úgy találkoztunk.
* ~ Persze, ha ezek a csontok mindenre tudnák a választ, már régen az orkok uralnák az egész világot. ~ gondolja magában kissé szórakozottan.*
- Persze, ha ezek a csontok mindenre tudnák a választ, akkor közülünk mindenki az öregségbe pusztulna bele. *teszi hozzá vállát megvonva, mégis szinte már bocsánatkérő mosollyal. Mondjuk, azt reméli, hogy nem látszik rajta, hogy csalódott kissé amiatt, hogy nem kapott egyikük sem igazi jóslatot.
Hamar kap mindenesetre az alkalmon, hogy másról beszéljen.*
- Igen, odamegyünk szétnézni kicsit. Aztán majd lesz, ami lesz, bár előre szólok, hogy a tyúkokat, amiket majd ott veszek, nem kutyaeledelnek szánom. *csatlakozik Valea szavaihoz. Valószínű nem lehet kitalálni róla, hogy utóbbi szavait halálosan komolyan gondolja, vagy csak viccnek szánja.
Az viszont elég biztosnak látszik, hogy nem éppen a hosszú távú tervezés nagymestere, és amennyire az elf lány eddigi szavaiból kivette, ő sem igazán. Talán ezért kedvelte meg rövid idő alatt, még annak ellenére is, hogy elf. Az biztos, hogy a sodródás szó elég tökéletesen kifejezi azt, amit éppen, vagy talán inkább általában csinálnak.*
- Felőlem mehetünk tovább. *mondja aztán, majd összeköti zsákját és visszaveszi a hátára. Ő maga sem invitálja magukkal Neraniet, ugyanakkor pillantása egy kicsit talán tovább időzik el rajta.
Az eddigiek alapján nem hiszi, hogyha velük akar jönni, akkor nem szól, ahogyan abban is biztos, hogy a város valahogy érdekesebb és izgalmasabb hely, mint a szántóföldek. Az egyetlen kár, hogy még tényleg eléggé messze van.*



1733. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-10 20:57:51
 ÚJ
>Svir Gia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314

Játékstílus: Vakmerő

//Arnulf, Molthier, Ogadel, Svir//

*Hogy a pap arrébb áll-e azt nem látja a sötétben, csak annyit tud róla, hogy a felszólítás hatására nem kezd el az ő irányába menekülni. Ő meg, Svir ugye marad a helyén a kardjával. Megteheti, mert Arnulftól úgy hallja, hogy ha nagyobb erőfeszítések árán is, de sikerül lebirkóznia a gyilkost. Ennek örül, jó, hogy komolyabb vérontás nélkül elkapták.*
- Tarts meg! Csak ez a füst ne lenne! *Jelzi, hogy bizony szívesen segítene, ha látná, hogy hol és mit tehet. Így viszont vár még egy kicsit, hogy ritkuljon a füst és úgy ahogy kivehesse az egymásba gabalyodott párost.*
- Most már maradj nyugton! *Rámorran Molthierre miközben közelebb lép, hogy amíg Arnulf lefogja a fickót, addig elvehesse a fegyvereit. Ha megtalálja őket, akkor a kordéra dobja fel a pallost és a tőrt is, aztán valami kötél után néz.*
- Kötél van? *Ha van, akkor hozza.*

1732. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-10 20:47:20
 ÚJ
>Soynara Ceryllas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//A Mágia Fénye//

*Ballag a csapat hátsó felében, ő is a nagy csendességet erősíti. Nem nagyon gondolkozik semmin, ha csak azon nem, hogy mennyit kell gyalogolni annak, aki pedig csak ülni szeretne és tanulni a könyveiből. De azt már próbálta és ugyan messzire jutott vele, de azt is látja, hogy még sokkal hosszabb az út, amit meg kell tennie a tanulás ösvényén. Lanawin útjain meg még többet kell haladnia, ahogy a dolgok most állnak, márpedig a gyaloglásból tényleg kezd elege lenni. Egyre határozottabban érzi, hogy szeretné, ha valaki más lábai kopnának az ővéi helyett. Azért most csak szedi a sajátjait és nagyon várja már, hogy odaérjenek.*

1731. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-10 20:16:47
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Orcátlan meghívás//

*Szóval így állunk, egy fiatal férfi karjában egy reszkető szűzzel egy fa tövében várja a feléjük sétáló warg érkezését. Vajon hogyan is jutottak ebbe a festői állapotba?
Az egyetlen bökkenő csupán a warg hátán lévő nyereg, vörös nyakörve és a most felemelkedő Taitos lehet.*
~Nem hagyhatom itt.~
*Gondolja a látványosan rettent lányra pillantva.*
~Mondjuk jól bírja!~
*Büszke a lányra, és valamiért remény is él benne, hogy ezek után nem fogja ténylegesen utálni.*
-Ragron, ül!
*Parancsolja, mire a warg csak fejét biccenti kicsit oldalra.*
-Mondom, ül!
*Erre csattint is egyet állkapcsával.*
-Nesze neked parancs szó.
*Taitos sejti, hogy Ragron azért engedelmeskedik neki, főleg a múltjukat tekintve, de azért az állat önérzete borzalmas, a hangsúlyt pedig nem igazán érzi nála jobban más.*
-Tedd már le azt a nemes valagadat!
*Mutat a földre Taitos ismét, mire Ragron végre lezuttyan és onnan néz.*
-Na, lehet vele beszélni, de iszonyatosan makacs.
*Összegzi a lányra nézve.*
-És nem bánt. Barát.
*Guggol vissza mellé.*
-Ragron, ő itt Tina.
*Mutat a lányra, amolyan bemutatás jelleggel.*
-Negyven éve házasok vagyunk, csak gondolom eddig nem tűnt fel, mert túl sokat tépted a szarvasok beleit meg reménykedtél, hogy farkas szukák majd megadják magukat egyszer.
*Vicceli el a helyzetet, hiszen Ragrontól tényleg csak az ismeretleneknek kell félnie. A rémfarkas szemeit most unottan tartja gazdáján, vagy inkább társán. Kapcsolatuk amolyan testvéries lett talán mára, mely a kölcsönös bizalmon alapul. Kompromisszumokat kötnek mindketten.*
-Ő pedig itt Ragron, az Északi Erdők Királya, a Vándor Megmentője, a Haramiák Veszedelme.
*Mutatja be most a wargot a lánynak.*
-Komolyan, elég sokszínű egy egyéniség. Habár azt sem tudom, hogy vajon hány éves lehet mára.
*Vakarja meg fejét.*
-És... Azt hiszem most már nyugodtan utálhatsz.
*Fintorodik el, hiszen nem volt szép, hogy nem szólt időben, ugyanakkor Ragront sem kotyoghatja el minden fűnek fának.*
-De izé, azt hiszem ő legalább annyira hófehér paripa, mint én herceg.
*Kacsint.*
-Viszont azt hiszem, aki engem megtalál, az többet kaphat, mint egy megmentés, de a részletek hadd legyenek a titkaim addig!
*Kéri a leányt.*
-Anyukádnak pedig a legnagyobb segítség az volna.
*Mondja kicsit ráérezve a belső gondolatokra talán.*
-Ha te biztos lábon állnál, mire tényleg öreg lesz. Nem beszélve a boldogságod látványáról.
*Mosolyodik el.*
-Az még... Nekem engem is felvidít.
*Mondja ki gyakorlatilag azt, amiért itt van most a Hatok elhivatottságát leszámítva, ám szavai végét kissé elfordulva meri csak kiejteni.*
-A többi pedig jön magától, én tudom.
*Meri teljes mellszélességgel állítani, hogy tudja milyen egy ilyen küldetés.*
-Csak merni kell, és dolgozni a határaid szélén.
*Szünetet tart, úgy dönt gyermekkori tanítója egy bölcs mondását idézi fel.*
-Ahogy lép, a vándor talpa alatt utat engednek a kavicsok is.
*Talán felesleges, de hozzátesz valamit még.*
-Persze itt a vándor tágan értendő, meg az út is. Tudod...
*Reméli, hogy Tina tudja, de elég műveltnek néz ki ahhoz, hogy ezeket a ráérzéses dolgokat ne kelljen most zavarba ejtően kirészletezni. Ragron közben szép lassan lefekszik, noha fejét feltartva figyel még, ám Taitos hadoválása talán kicsit untatja. Ő a mozgást szereti.*
-Gyere, menjünk kicsit közelebb!
*Nyújtja Tinának kezét, hátha elég bátor már ahhoz, hogy egy jóllakott, unott wargot megközelítsen.*

1730. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-10 14:13:40
 ÚJ
>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Nem várt találkozás //

*Rendkívül jól szórakozik a nőstény szavain. Ő mint hűséges testőre egy megtermett, kifejlett orknak, igencsak abszurd és érdekes elképzelés. Nem veszi degradálónak, tisztában van vele, hogy az egész csak a móka része, ha pedig olyan komolyan venné az életet az igencsak lehangoló lenne. Vigyora akkor sem lankad, amikor Neranie láthatóan töprengeni kezd, hogy ki micsoda, ez pedig egyszerre izgalmas és mulatságos látvány kívülről.*
- Sok mindennek gondoltak már, de hercegnőnek még soha. *Vivrithari ismételten a jós csontjaihoz fordul, ami még másodjára sem kevésbé furcsa. Neranie nevetését rossz néven veszi, Valea számára úgy tűnik, hogy valaki hitét viccesnek találja, végül ezt később megcáfolja azzal, ahogy ő is a csontok fölé hajolva gondolkodni kezd. Illetőleg csak gyorsan, mert az első gondolat számít, mint az kiderült időközben.*
- Én őszintén semmit nem látok bele. *Vivritharira, majd Neraniera pillant.* De az is lehet, hogy nem feltétlenül egy formát kell észrevenni. Például lehet nem egy fát akar jelölni, hanem mondjuk a csontok helyzete a fák helyzetét jelenti. Bár bevallom őszintén halvány lila gőzöm sincs, csak egy ötlet. *Homlokát ráncolva keresi az állítólagos arcot a csontokban.*
- Arca volt a wywardnak? Ez eléggé aggasztó hír. Mindenesetre kétlem, hogy pont az ő csontjai lennének. *Kezd gyanús lenni a számára a fél-elf nő. Határozottan szokatlan, ebből fakadóan egyedi jelenség, egyelőre mindenesetre nem tudja hová tenni. Néhol tetszenek megszólalásai, néha pedig kifejezetten az idegeire mennek sületlenségei. Hosszú távon lehet, hogy hajba kapnának ezért.*
- Lehet egy kérdésem Neranie? Józan vagy? Mert eléggé úgy tűnik nekem, hogy nem. *Tesz is egy lépést hátra, el a csontoktól, jelezve, hogy ő kivette a részét az ötletelgetésből és meg is tette ami tőle telt. A nő úgyis leguggolt, hogy jobban ráláthasson, így legalább helyet tud adni neki. Az ezt követő kérdésre egyelőre nem válaszol, kicsit az út melletti növényzet vizsgálgatásában elterelődik figyelme.*
- Engem a szépséges kék ég. Elég vonzó, nem? Egyébként meg éppen Artheniorba tartunk. Inni, enni, ku...kutyát simogatni, meg ilyenek. *Ha már úgyis annyira mókás itt mindenki ő is megengedi magának, hogy az legyen. Mindenesetre számára ez az útszéli közjáték éppen kielégítő volt, szíve szerint már haladna tovább, hogy minél hamarabb elérjék céljukat. Van egy pár dolog amit szeretne elintézni egyúttal, és ha nem is sikerül, legalább körbenézni. Lehet még Relaelhez is ellátogat, hogy él-e egyáltalán még.*
- Ha nem bánod most folytatnánk tovább a sodródást, mert van egy pár kilométer odáig. *Hüvelykujjával a város irányába mutat ahova az út is vezet. Azt nem ajánlja fel előzékenyen, hogy Neranie tartson velük, egyébként is látva azt, hogy milyen nagy szája van, úgyis rákérdez magától, ha akar. Ha nem, azzal sem veszítettek semmit.*

1729. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-09 19:53:11
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Orcátlan meghívás//

*Érdeklődve hallgatja, amit a fiú az életéről mesél, ám a hangos véleménynyilvánítástól egyelőre tartózkodik. Ő a maga részéről elképzelni sem tudná, hogy valaha is így éljen, ám ha másnak ez a megszokott, ő igazán nem akar beleszólni a dologba. ~Azért mégiscsak jobb, ha van egy hely, amit az otthonodnak hívhatsz~ gondolja magában, örülve, hogy rá vár a kis házuk, ahová hazatérhet. Mikor az utazásokra terelődik a szó, nem bírja azonban megállni, muszáj tovább kérdezősködnie*
- Négy éve? És nem untál még rá? *kérdezi rögtön, anélkül hogy belegondolna, esetleg tapintatlan lehet, amit mondott* Merrefelé jártál eddig? *érdeklődik tovább, hiszen ő maga még nem igazán járt a városon kívül, így kíváncsian hallgat minden történetet, ami a nagyvilágról szól. Mikor végül beismerésre kerül, hogy a tökéletesen jó csak túlzás volt, magában mosolyog, hogy sejtette ő, valami ilyesmiről lehet szó. Bár kétli, hogy ez a fajta életmód bárkit is elégedetté tenne, úgy dönt, tapintatból inkább nem mond semmit. ~Lehet, hogy még magának sem meri beismerni, hogy nem jó ez így...~ gondolja, kicsit kivetítve saját érzelmeit a fiúra, ahogy belegondol, ő hogyan érezné magát a helyében. Nemsokára azonban egy fa alatt kötnek ki, és teljesen más irányba terelődik a téma*
- Tényleg azt hiszed, hogy ezen múlik? *kérdezi lemondóan egy rövid fejrázás kíséretében* Nem, ez közel sem ilyen egyszerű. Ő sem lesz már fiatalabb, és nem hagyhatom magára... *folytatja szomorúan, ahogy a kötelességtudat a vállára nehezedik. Anyja mindig ott volt neki, ha szüksége volt rá, most neki kell ezt megtennie, nem lehet annyira önző, hogy öregkorára egyedül hagyja, mikor egyre nagyobb szüksége lenne rá*
- És különben se hiszem, hogy sokáig túl tudnék élni az erdőben. *jegyzi meg fanyar mosollyal, csak hogy kicsit enyhítse a hangulatot*
- Ó, szóval nekem kéne megkeresnem téged? *kérdez vissza, mikor már határozottan vidámabb lesz a légkör* Én azt hittem, a hős lovagok tesznek meg mindent a nemes hölgyekért, és nem fordítva! *mosolyodik el újra, majd kissé komolyabban folytatja* De remélem, hogy tényleg találkozunk még egyszer! *ismeri be, majd megint kissé borúsabb hangulatba kerül, ahogy változik a téma*
- Tudom, igazad van. *sóhajt lemondóan* Csak még nem sikerült teljesen elfogadnom... *mosolyodik el picit, hiszen bár érzi, mennyire lehetetlen ez a vállalkozás, magában titkon még mindig világmegváltó terveket dédelget. ~Kár, hogy úgysem lesz belőlük semmi~ szólal meg a pesszimista oldala. Ezen gondolatai azonban hamar háttérbe szorulnak, mikor ajkaik egy hosszú pillanatra összeforrnak, és furcsán üresnek érzi magát, mikor a pillanat elmúlik, hiába ölelik továbbra is egymást. Egy pillanatra lehunyja a szemét, ám érzi, hogy figyelik, így újra kinyitja*
- Sose tenném azt! *feleli őszintén, miközben elmosolyodik már magán a feltevésen is, mert bár nem ő kezdte, azért cseppet sem volt ellenére a dolog, és kizárt, hogy később rossz érzéssel gondoljon vissza rá. A nemsokára elhangzó szavak kapcsán azonban mégiscsak felmerül benne a gondolat, hogy valakit átkozni kezdjen, de nagyon sürgősen. Eleinte fel sem tudja dolgozni a hallottakat, majd lassan az őszinte rémület kifejezése ül ki az arcára. ~Mondd, hogy nem igaz! Kérlek, mondd, hogy nem igaz!~ néz könyörgő-lemondóan a fiúra, miközben tudatosodik benne, hogy ilyesmivel senki nem viccelne, így valószínűleg tényleg ott áll egy hatalmas fenevad a háta mögött. Amilyen lassan csak tud, megfordul, kerülve minden hirtelen mozdulatot, míg szembe nem kerül a nemrég emlegetett útitárssal. Eddig csak könyvben olvasott wargokról, így határozottan megrémíti a hozzá oly közel lévő bestia, bár az agya egy kis szegletében lenyűgözőnek is találja az óriási ragadozót. A hozzá intézett kérdést sem tudja felfogni azonnal, és csak jó pár másodperces késéssel tud egy fejbiccentést kipréselni magából válaszként, továbbra is kerülve a gyors mozdulatokat, nehogy véletlen okot adjon a közelebbi ismeretségre az állat karmaival vagy fogaival. Reméli, a fiú tényleg tudja, mit csinál, és tud hatni a wargra, hiszen bármi történik is itt az elkövetkező pillanatokban, ő nemigen képes rá, hogy az ijedten nézésnél többet tegyen, a félelem ugyanis teljesen megdermesztette.*

1728. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-09 19:46:52
 ÚJ
>Molthier Glothus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Arnulf, Molthier, Ogadel, Svir//

*Ahogy legutóbb is, a füst oszlani kezd, ő pedig harcképtelen. Érzi, ahogy a férfi átkarolja nyakát és mozdulni sem bír. Jól birkózik, ezt meg kell hagyni.
Nincs mese, legyőzetett. Sérült karját ugyan kihúzhatná maga alól, de vajmi kevés esélye lenne harcolni. Hinnie kell, hogy ez a helyes ösvény, különben az Úrnő erőt adott volna, hogy az útonállókat legyűrje.
Megadóan teszi fel a sérült karját, jelezve a férfinak, hogy a csata részéről véget ért. Nem szívesen bízza rá életét a fickókra, de jelen esetben talán bölcsebb, mint tovább ellenálni.*



1727. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-09 15:07:43
 ÚJ
>Neranie Camorte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Nem várt találkozás//

*Az elf nő megjegyzését miszerint nagyszájú lenne, csak elkönyveli magában, nem először használták rá ezt a jelzőt. Talán itt se lenne, ha néhány kritikus pillanatban nem használta volna ki ezt a harcias magatartást. Nevezhetnénk őt bolondnak is. Talán az is.
Érzi, hogy mindketten ellenfélnek tekintik őt, de nem vérre menően, inkább... inkább valami megfogalmazhatatlan "ki az életrevalóbb hármónk közül" csatában. Nem is rossz. Végre valami más, és nem mindig ugyanaz a menet: "Feltűnés nélkül végezz ezzel meg azzal, nem érdekel hogyan, csak ne kerüljön a szemem elé többször - vagy a megalázóbb: tisztogasd meg a többiek fegyvereit is, ne csak a sajátod csinosítgasd a sarokban."
Az ork megjegyzésére elismerően bólint. Valljuk be, igaza van.
- Hercegnő? És testőre? * Nem tudja melyiküket illesse melyik jelzővel. Maga elé mered, ugyancsak színpadiasan és két mutatóujját elővéve mutogat egyikre, majd a másikra, közben újra és újra motyogja maga elé a szavakat: hercegnő, testőre. Végül megállapodik az elf nőnél egy "hercegnő" szóval és zöld barátjánál egy "testőre" szóval.* - Jól gondolom? *Vonja fel szemöldökét, kérdőn pillog.
- Lae'Natar? Jogosan hihetem azt, hogy téged neveztek hercegnőnek az imént, ámbár nem épp a királyi család sarja. * Vigyora kezd nagyobbra húzódni, egyre jobban tetszik neki ez a lehetetlen helyzet és erre még rátesz egy lapáttal, hogy bemutatkozás után Vivri egy adag csontot szór a földre. Alig hallhatóan felnevet. Olyan abszurd az egész. Kezdve azzal, hogy micsoda társaság gyűlt itt össze.
Hátrébb lép a csontkupactól és visszafogott vigyorral, felvont szemöldökkel fürkészi az elf nőt, hogy ő mégis mit szól ehhez és tud-e valamit a spontán-áldozásról az út közepén.*
- Nos öhmm... * Átemeli tekintetét a kupacra, ujjaival nem létező szakállát kapargatja. Mintha töprengene, de az imént meg lett tiltva, nem szabad, csak az első dolgot kibökni, amit meglát benne.* - ... mintha... * hátratántorodik és mintha bele akarna kapaszkodni a semmibe maga mögött, úgy dobja hátra kezeit, szeme szikrákat szór.* - egy arcot látnék! * Belenéz az ork szemébe, ha eléggé felkeltette az érdeklődést és az emiatt ránéz. Keresi szemkontaktust, hunyorog. * - annak a wywardnak az arca, amit a jó múltkor a tányéromon láttam! * csettint. Kihúzza magát és újra felvesz egy megnyugtatóbb arckifejezést. * - Esetleg annak a csontjai lennének ezek? * Talán túllőtt a célon ezzel a megjegyzésével, lehet magára haragította a boszorkánykodó asszonyt, vagy talán kotnyeles kölyöknek nézhetik őt. Az igazat megvallva talán nem is lenne olyan rossz egy ilyen furcsa társasághoz csapódni, legalább egy kicsit. Aztán ha ne adj isten bajba keveredik, lenne legalább egy valaki, aki véletlen ott terem a bajban. Mindnyájuknak megvan a maga tehetség, ebben száz százalékosan biztos. *
- De ha jobban megnézem és félreteszem ezt az oldalamat, akkor akár egy lenyilazott állat körvonala is simán kijön belőle. * Leguggol, hogy közelebbről is megvizsgálhassa. Nem nyúl hozzá, tudja azért, hogy ezek a dolgok kicsit szentnek is mondhatóak, és nem szabad lökdösni a csontdarabokat. Ezeknek úgy kellett ideesniük, ahogy azt odafent akarták. Pár pillanat után felpillant a hölgyre, hogy ő vajon mit lát.*
- Szabad tudni, mi sodort benneteket ide?


A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.04.15 20:20:30, a következő indokkal:
Alapvető helyesírás. Az oldalon alapvető elvárás egy helysírás-ellenőrző használata.

1726. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-08 21:15:27
 ÚJ
>Vivrithari Voggarogh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Nem várt találkozás//

*Nem tűnik különösebben idegesnek, azok után sem, hogy a lány előbújik rejtekéből, és egyik tőrével játszadozva megindul feléjük. Nem éppen szimpatikus bemutatkozás, de azt elismeri magában, hogy bárki is az idegen, legalább nem gyáva. Mindez elismerést érdemel, még akkor is, ha tapasztalata szerint azok, akik híján vannak a félelemérzetnek túl fiatalon válnak egy-két hősiességükről megemlékező mondattá valamely szájról szájra terjesztett legendában.
A villogtatott fegyver ellenére továbbra sem tűnik úgy, mintha a sápadt hajú lány rájuk akarna támadni, de azért ő csak figyel.
Ha mégis valami őrültségre szánná el magát, ami azt illeti, fegyverei neki is vannak, és nem kell néhánynál több pillanat ahhoz, hogy elő is tudja venni legalább az egyiket. Bár meglehet ebben téved, de az is elég valószínű, hogy gyakrabban használta már őket, mint a lány, aki játszadozik az övével.
Ráadásul vele itt van Valea. Ugyan eléggé bizarr lenne, hogyha egy elf és egy ork együtt vernének le egy másik elfet, (vagy félvért, ki tudja, elég nehéz ezt megállapítani elsőre néha) de hát bármilyen különös párost alkossanak is, most azért mégiscsak együtt vannak. Aki egyikükre támad, az jelen esetben a másikra is.
Ugyan veszélyt továbbra sem érez, de azért azt a könnyelműséget sem engedi meg magának, hogy lankadjon a figyelme. Csak azért, mert elhagyta törzsét, még nem szeretne szégyent hozni sem az őseire, sem pedig a nevelésre, amit kapott.
Követi tekintetével a tőr mozgását, fel-le. Talán vicces is lenne, ahogyan zöld feje fel és lefelé jár, mintha a tőr húzná maga után láthatatlan zsinóron, szürkéskék szemei azonban összeszűkölnek annyira, hogy az akár már fenyegetésnek is értelmezhető.
Nem az a tipikus, tenyeres-talpas, jól megtermett ork nőstény, de hát ettől még egy morcos ork sohasem jelent túl jót senkinek.
Egészen addig feszülten, szinte ugrásra kész ragadozóként figyel ameddig a lány el nem rakja a fegyvert.
Innentől kezdve láthatóan lazít eddig merev testtartásán, mialatt Valea és új "barátnőjük" beszélgetését hallgatja. Bárhonnan nézi, a lány nem igazán tett rá túl jó benyomást eddig.*
- Ez az út visz a városba. Persze, hogy járnak rajta. *jegyzi meg.*
- Éppen most egy igazi hercegnő, és hűséges testőre. *teszi hozzá csak a vicc kedvéért, és, hogy ugrassa kicsit az elf lányt, akinek a társaságát annyira élvezte eddig. Azért lenne rá egy fogadása, hogy nem ő az, aki szavai nyomán hercegnőnek lesz nézve.*
- Amúgy Vivri vagyok. *mutatkozik be egyszerűen ezek után. Ahogyan korábban Valeával és a tündérlánnyal sem közölte teljes nevét, hasonlóval most nagyon vesződik. Mindenkinek egyszerűbb így, de leginkább persze neki magának.*
- Égiek, az lehet. Az biztos, hogy sokszor elég fura a humoruk. *reagál a lány szavaira, miközben fél szemmel és egy szórakozott mosoly kíséretében Valeára sandít, akivel szintén nem éppen normálisnak nevezhető körülmények között találkozott.*
- Tehetünk egy próbát ezzel végül is. *veszi le hátáról a táskát, amiből gyakorlott mozdulatokkal előszed egy bőrzacskónyi csontot. Miután kibontja és jól megrázza kiszórja őket a földre a lány elé. Pár hosszú pillanatig aztán nézi a végeredményt.*
- Hasonlít valamire? Én semmit sem látok. *rázza meg a fejét. Mindig is volt hozzá képzelőereje, hogy mintákat és ábrákat lásson bele a csontokba, de most csak egy halom földre szórt csontot lát, semmi mást.*
- Ez a káosz maga. Ha a szellemek akarnak is valamit azzal kezdeni, hogy találkoztunk, ők maguk sem tudják még, hogy mit. Bizonytalanabb most valahogy a jövő, mint valaha. *jelenti ki.*
- De lehet csak én nem látom, amit kéne. *veszi számba nagylelkűen ezt a lehetőséget. Ha tényleg dolguk van így hármuknak, és együtt, akkor az csak abból a három ábrából lesz összerakható, amit ők belelátnak a jóscsontokba. Semmit nem jelent, hogy ő nem lát a világon semmit, ha a másik két lány észrevesz valamit, ami neki nem sikerült.*
- Ti mit láttok? Ne gondolkodjatok rajta! Az első benyomásotok a fontos. *ad tanácsot, miközben kíváncsian várja a választ.*


1725. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-08 17:58:45
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Orcátlan meghívás//

*A papos történet végére Taitos is elvigyorodik. Valami cölibátus félére emlékszik a templomiakkal kapcsolatban, de mérget nem venne rá.*
~Mondjuk ez megmagyarázná miért olyan savanyúak.~
*Ennél persze lehet, hogy bonyolultabb az eset. Mindent egybevetve a rúnavetés nagy tudomány, melyet kevesen ismerhetnek.*
~Szerencse.~
*A lány elcsodálkozik, nem hisz Taitosnak, de ez nem is baj, tényleg kissé elvetemült élet az övé.*
-Hát, mondjuk úgy, hogy mindig van hely, ahova mindennap mehetek.
*Kicsit árnyalja a dolgokat.*
-Egy fa törzse, egy tanya, egy fogadó, mindig vár valami, többre pedig nincs is szükség. És igazából soha nem éreztem magam idegenül az úton.
*Vallja be átvezetve magát a következő kérdésre adott válaszig.*
-Valamikor tizenkettő lehettem, mikor először elvittek egy több hatos útra északon.
*Mesél.*
-Aztán úgy jó négy éve vándorlok kisebb-nagyobb megszakításokkal.
*Magyarázza, s noha Synmirát otthonának tekinti, sőt, még szobája is van, nem egyéb Taitosnak mint egy újabb hely, ahol önmaga lehet.*
~Habár köt. Kötelék.~
*Tudja, hogy nem tudna elsétálni arra soha úgy, hogy be ne nézne a ligetre.*
-Jó, igen, kicsit túlzás volt.
*Biccent a lánynak.*
-Tökéletesen jó alatt azt értettem, hogy elégedettséggel tölt el, nem kell több, másabb.
*Nagyjából ennyi is lenne az élet értelme és ezt kéne elhozni másoknak is, ha Taitos győzné, de nem győzi. Így kötnek ki a fa alatt.*
-Ha anyukád meggyógyult visszatérhetsz rá.
*Nyugtatja a lányt kifakadása után.*
-Gyűjts össze egy pár aranyat és indulj el. Tanulj meg túlélni az erdőben és tiéd a világ.
*Miután felvázolta a szükséges lépéseket még egy lapáttal rá is tesz.*
-Ráadásul ha valahol megtalálsz elviszlek majd néhány titkos vagy éppen csodálatos helyre.
*Ígéri kissé gonoszul, hiszen nem adja "magát" ingyen. A lány következő szavaira szembefordul Taitossal, ami még több zavarra ad okot. Csak biccent végül. Meghallgatja ugyanazokat a gondolatokat, melyek őt is marcangolják bentről.*
-De győzött. Nem érhetsz fel egy istennel, egy sereget megállíthatsz, de egy szegénynegyedet nem emelhetsz fel.
*Elszontyolodik, megpróbálja a másik felét nézni.*
-Ugyanakkor védelmezhetsz egy tucat neked kedves valakit, megmenthetsz haldoklókat, elraboltakat, még ha az összeset nem is. Ahogy egy csillag sem tudja beragyogni az eget, de sok ezer már derengést teremt, még ha fényességet nem is.
*Osztja meg keserű következtetését, aminél többre ő sem jutott. Néhány másodpercre felragyognak ezek a csillagok a két elveszett tévelygő egén, aztán a lány is ugyanarra a következtetésre jut, mint a Zöldfülű korábban.*
-Igen...
*Nem helyesel, ez nem olyan igen, ez a szomorú beletörődés igene.*
-Ne haragudj... Csak...
*Próbálja nem kimutatni az eddig még csak feszültségként megjelenő gyermekcipőben járó vonzalmát.*
-Egy életre bántam volna, ha már így keresztezik egymást útjaink és ezt nem adhatom oda.
*Sóhajt egyet, de nem csak a lány nem akar menni, Taitos sem ereszti. Most ő néz a lány szemeibe, ha kinyitja őket.*
-De azért ígérd meg, hogy nem fogsz átkozni!
*Neveti el magát, mert tudja, érzi, hogy az ő hibája hogy olyat tett amit pár nap maradás mellett a "kiszúrás" kategóriájába lehetne sorolni. Ekkor látja meg Tina válla felett a közeledő Ragront. Ezzel lőttek is a már talán romantikusnak mondható hangulatnak.*
-Öhm, Tina, nem jutottam a végére, de azt hiszem itt az ideje elmondanom valamit.
*Vezeti fel az osonó rémfarkasra pillantgatva.*
-A vándortársam egy warg.
*Mondja komolyan, hogy a lány véletlenül se vehesse viccnek, majd ujjával a majd két méter magas őket hangtalanul cserkésző lényre mutat. Hátán a nyereg, tekintete fagyos, szőre most lelapul, itt-ott egy felálló pamacs szálait elragadja a szél. Vedlik. Halk torokhangon morog, ugyanakkor fogait nem villantja a lányra, mint ahogyan azt másokra szokása. Szeme azért sok mindent elárul. Zabolázatlan vadságon uralkodó jéghideg értelem, már-már egy emberi vadállat tekintete lehetne az, amivel a félvért vizslatja. Éppen ezért olyan ijesztő is talán, na meg a borzalmas állkapocs miatt.*
-Odamegyek hozzá, jó? El ne szaladj!
*Kérdezi a lányt, de nem indul. A világért sem engedné ki Tinát karjai közül, ha pont ő hozza rá a frászt.*

1724. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-08 14:05:48
 ÚJ
>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Nem várt találkozás //

̵ Bók az amit annak szánnak. Az már csak részlet kérdése, hogy ki mit vesz fel belőle. *Jókedvének ezúttal hangot is ad, visszafogottan felröhög, őszintén és jóízűen. Szimpatikus számára az ork nőstény egyszerűsége, ugyanakkor picit szurkálódó szavai. Vivrithari nem is sejti, milyen nagy elismerés, hogy viszonylagos jókedvet ért el Valeánál. Egy kicsit azt érzi, hogy önmaga lehet a sok képmutató és modoros nemes után.
Ideiglenes utazópartnere hamar alá is támasztja korábbi állítását, amikor elkezd rövid, határozott utasításokat adni az újonnan felfedezett ismeretlennek. Valea egy „nem rossz” arckifejezésével bólogat, ezzel némán elismerve, hogy a Hercegnő ügyesen osztogatja a parancsokat, pontosabban azt az egyet.*
~ Mondjuk azt lehet rosszul csinálni? ~
*Ami még inkább lenyűgözi, az a fél-elf viselkedése. Mintha pont egy görbetükörbe bámulna éppen. Ahelyett, hogy sértené őt ez a fajta nemtörődöm modor, inkább szórakoztatja, és emellett felkelti érdeklődését. Talán még tanulhat is tőle.*
̵ Nagy a szád kicsi lány létedre.
~ De tetszik. ~
*Hiába csak nagyjából tíz centiméter a magasságbeli különbség, a korról nem is beszélve, amit igencsak nehéz megítélni, ezek viszont bőven elegendőek ahhoz, hogy Val felhasználja őket szópárbajnál. Jobban felméri a nőt, aki éppen azzal szórakozik, hogy próbál rájuk ijeszteni, vagy saját önbizalmát növelni fegyvere dobálgatásával.
Meglepődik, hogy a rejtőzködés után, mindjárt közelebb sétál kettejükhöz. Itt már valamelyest ellenszenvessé válik Neranie, tekintve, hogy Valea eddig csak egy nagyszájú kölyök játékaként fogta fel, ettől fogva viszont direkt provokációnak. Először homlokát ráncolja, majd kétkedően megemeli szemöldökét. Végül elengedi az egészet. Cseppet sem hiányzik számára egy újabb ellenség, ha már az előbbivel egészen tűrhetően kijönnek egymással. Egyelőre.*
̵ Égi oka, bizonyosan... *A végre elrakott fegyverek valamivel csillapítják a benne fellobbant harciasságot, így már számára is teljesen világos, hogy ez nem volt több egyszerű erő fitogtatásnál. Az természetesen érthető, hogy éles tárgyak csillogtatása mellett nyugtalan, és valamelyest agresszívvá válik. Belé is a kelleténél több bátorság szorult, azért még is tudja valahol, hogy mások meg tudják ölni, és nem feltétlenül várja boldogan azt a napot.*
̵ Milyen színpadiasak errefelé az útonállók. *Vivritharira pillant hosszú idő után. Kíváncsi az ő reakcióira, hogy feszült, megnyugodott már, vagy esetleg mit gondol.* Valea lae'Natar *Folytatja a bemutatkozást, tekintetét egyúttal vissza fordítja Neraniera, hogy az ő rezdüléseit figyelhesse. Sokat elárulhat róla, hogy milyen körökben mozog, ha felismeri - vagy ha éppenséggel nem - a lae'Natar család nevét.*
̵ Becses vagy becstelen Neranie, nyugodtan érezd magad megtisztelve, hiszen nem akárkit sodortak elég az égiek. *Szórakozik tovább, utalva Hercegnőre, meg talán valahol saját rokonaira. Egyelőre csak felméri a helyzetet. Leheletnyit megdöbbenti, hogy a fél-elf még nem tett megjegyzést arra, hogy mit keres egy ork, és egy elf egymás társaságában, de ami késik nem múlik, és lehetséges Vivrithari korábbi felvetése beigazolódni látszik.*

1723. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-08 12:46:45
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//Khad'un//

*Quantall biccent. Érdekes fegyver az biztos. Ha pedig tényleg használható akkor veszélyes is. A másik mondataival akarva vagy akaratlanul, de olyan információkat mond el a mélységinek amiket ő nem tudott.*
~Szóval egy kémnek kell átadnunk a levelet. Magától értetődő, hogy vannak a vezérnek informátorai a városban. Meglepő, hogy egy magamfajta külsőst bízott meg vele, hogy segítse a levél átadását.~
-Úgy tudom van egy Kósza Pinty nevű fogadó, amihez valamiképp a hadúrnak köze van. Talán ott kéne keresnünk? Egyébként igazad lehet. Érdemesebb volna kerülni talán a nagyobb tömegeket. A városba érve pedig egyből az istállóba vezetni a lovainkat.
*A következő kérdésen Quantall is komolyabban elgondolkozik. A mágia és főleg ami mostanság lett belőle eléggé absztrakt. Quantall azzal, hogy viszonylag szakértőnek nevezhető is csak kizárni tud dolgokat és tippelni.*
-Bizonyára nem egy halandó mágus volt. A sötétség lényei közül nem hallottam olyanról ami ilyesmire képes lenne. Vagy egy több mágus által létrehozott rituálé vagy egy magasabb rendű nem halandó lény tette amit tett. Ha jól sejtem te istenekre gondoltál a nem halandóval. Nem zárnám ki a halandókat mivel mint mondtam egy több mágust igénylő rituálé hihetetlen energiákat tud megmozgatni. Így képesek lehetnek akár egy kisebb isteni szolgát is létrehozni láttam már ilyet. Viszont ha az isteneket vesszük sorra akkor csak kizárni tudok. Méghozzá Eeyr-t. Neki ahogy eddig megismertem nem szokása kérés nélkül méghozzá negatív következményekkel egy halandó elméjét manipulálni. Satereth maga a halál. A hatalmát abból nyeri és bár egyesek, azt hiszik szolgálják őt, de neki mindenki ellensége, aki él úgyhogy számára a káosz kedvező lehet. Teysusról pedig nem tudok sokat. Hívei is akikkel találkoztam különbözőek. Viszont képes volnék elhinni róla is hasonló cselekedetet. Csak neki a céljaival nem vagyok tisztában.

1722. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-08 12:23:49
 ÚJ
>Khad'un Árnyköpeny avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Vakmerő

//Quantall//

*Khad, Quantall mellett lovagolva csendben hallgatja a másikat. A kis trükkök tetszenek neki, hiszen ilyen apróságok is sokat segíthetnek egy harcban.
A fegyver és a páncél picit elgondolkoztatja, hiszen saját páncélzata hiányos, ám úgy dönt, nem kérdez semmit.
A sötétség lényeivel kapcsolatban viszont nem tudja, mit gondoljon, hiszen nem hiszi, hogy találkozni fognak eggyel.*
-Van az két és fél is. És egyébként az alapkoncepció a dobótőrhöz köthető, csak ez halálosabb, *mutatja meg a hátrafelé fogazott pengét, ami hatalmas károkat tud okozni a célpontban (vagy annak egyensúlyában), mikor Khad kirántja abból a kötél segítségével*, és visszatér.
Nem teljesen saját találmány, régen egy kreatív kovács inasa voltam.
*Quantall nem érti, hogy Khad mit akar mondani, és ez érthető is, hiszen félreérthető volt.*
-Valójában a harchelyzet elkerülésére céloztam.
Arthenior nagyobb város, mint Amon Ruadh, így valószínűleg a káosz is nagyobb.
*Persze mostanra rég elmúlt a varázslat hatása, de Khad nem tudja, milyen utóhatásokkal kell szembenézniük.*
-És maga az üzenet, amit át kell adnunk, is eléggé érdekes. Főleg, hogy nem tudjuk, merre keressük azokat, akiknek át kell adni. Például fogalmam sincs, hogy egy kém *hiszen az adatgyűjtés és a szabotázs erre utal* merre lehet, illetve hogy juthatunk el hozzá.
*Ekkorra már a szántóföldeken vannak, és folyamatosan haladnak Arthenior felé.*
-Ezen kívül... Korábban beszéltél az elméleti tudásodról. Szerinted ki okozhatta ezt? Feltételezem, nem egy halandó mágus...
*Bár egyelőre nem tudhatja, hogy hova ért el a hatás, de nem tartja valószínűnek, hogy valaki elment Amon Ruadhra, hogy ott megvicceljen pár ember a személyiségük megfordításával.*

1721. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-07 21:58:14
 ÚJ
>Neranie Camorte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Nem várt találkozás//

~ Az istenekre, bizony.~ *Felszegi fejét és sóhajt, ahogy észreveszik. Tisztában volt vele, hogy nem maradhat lapulva és akkor majd elmennek mellette, mintha ott se lenne.
Esze ágában sincs megtámadni senkit, épp ebből volt elege és ezért próbálta most kiszellőztetni a fejét. Semmi kedve, de nincs más választása. Feltápászkodik, kinyújtóztatja tagjait. Nem siet el egy mozdulatot se, ha már nem hagyták őt, most legyen idejük megvárni míg kimért, hosszú léptekkel felfedi magát és a kitaposott útra ér.*
- Nos, egy kicsit azért haragszom. *biggyeszti le ajkait, látszik, hogy túlszínészkedi. Felméri a két nőt. Melle alatt karba teszi kezeit és egyik lábáról a másikra helyezi a súlyát. Látszik, hogy van nála fegyver, ezúttal nem figyelt arra, hogy eldugja. Hogy is tehetné, hisz eddig úgy gondolta pihengetés közben majd szépen a keze ügyében tartja őket, amik bizony ott is vannak. *
- Be kell valljam... *kezdi el dobálni nem túl magasra az egyik fegyvert. * -... nem tudtam, hogy ez egy ilyen sűrűnjárt vidék. Ha ezt tudom, nem egyedül jövök. *blöfföl, és hogy tovább játszon a tűzzel, sokatmondóan körbenéz, mintha bárki el tudna bújni a kopár fűszálak és elnyűtt, kicsi bokrok között. Na ne szórakozzunk, még neki se sikerült az elrejtőzés.
Szép lassan közelebb sétál hozzájuk. Pillantása folyamatosan vándorol kettejük között, de elidőz az ork fogvillantós vicsorán, amíg azt megmutatja. Nem fél, egy cseppet sem. Tudja, hogy veszélyes játékot űz, de hozzászokott. *
- Nem terveztem zavarni titeket, de ha már így összetalálkoztunk, biztos volt valami felettébb égi oka. * Combjára csatolja tőreit amennyiben nem támadja meg egyik sem. Nem kívánkozik harcba. *
- Neranie a becses... *emeli kezét hátra, a másikat maga elé és óvatos meghajlással folytatja* -... vagy becstelen nevem. * ereszt el végre egy mosolyt. *

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4691-4710