//Második szál//
//Érkezés a kúriába//
*Az út kitaposott, látszik, sűrűn használták, mégis pár óra, de végül rendben odaérnek. Daynah bízik Negyvenes ösztöneiben, aki még nem jelzett horkantva veszélyt.
Érkezés után amennyire lehet az ajtóhoz közel áll le, leakasztja az egyik oldalon a láncot, a ló nehogy magától induljon meg, körbenéz. A ház szép, a kert is, de annyira nem kötődik hozzá, ő sosem élt itt, és vélhetőleg nem is fog.
A férfiak felfeszítik az ajtót.*
– Szerencsére nem jártak itt fosztogatók *jegyzi meg majd megy is Efamar nyomában.
Bólint, mikor a gyógyfüves kamrába érnek, és szaporán pakolni kezd, amint egy láda tele már fordul is vele, ha valami nehezebb, azt kikészíti Efamarnak.
Darel is gyorsan dolgozik, ahogy hallja vélhetően a kamrában van, az élelmet is viszik, és mindent, amit lehet.
Bekukkant az egyik szobába, majd a másikba, könyveket lát, intarziás írókészletet, annyira nem lesznek nehezek, még egy láda akad, sebtében rakja be őket, egy kis bonbonos dobozka akad a kezébe, azt is viszi, két kis tenyérnyi miniatúra, egy nő és egy baba portréja, jönnek, nem is gondolkodik rajta, hogy azok kik, sejti, tudja. Kirántja az asztalfiókokat, iratokat talál összekötve, azokat is beteszi, siet, kapkod, sajnálja magát az asztalt, de nem tud mit tenni.
Sietve viszi a ládát kifelé, benéz a konyhába még, szép porcelán teáskannát lát, hozzáillő csészéket is, nyel majd letépi az ablakról a függönyt, annak az anyagába burkolja őket hirtelen, ha megússzák az utat az jó. Be a ládákba, mindent!
Fel a szekerekre, a férfiak lekötözik.
Rózsabokrok, gyümölcsfák, Daynah észre sem veszi, hogy az arcán könnyek peregnek. Rohan, a tőrével vágja le a virágokat, amennyit csak tud, a kezét itt-ott megkarcolják a tüskék. Almákat, körtéket, szilvákat szakít, málnaágat tör, leandereket, muskátli hajtást, egy újabb láda telik meg.
Még egyszer körbenéz, nem lát már semmit, nem marad itt utánuk élőlény, nincs tyúk, nincs macska, bizonyára Efamar emberei elvitték őket.*
– Menjünk!
*A láncot visszaakasztja, és ahogy jöttek, most is a második az ő szekere. Negyvenes ellenvetés nélkül húz, jó ütemben haladnak visszafelé.*