Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 37 (721. - 740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Meronnan Rhaavos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11404_1548621482_ember_ferfi.jpg)
![>Dongnor Alonuard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1608_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2142-2161
740. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-25 08:43:18
Üzenet elküldve: 2022-02-25 08:43:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Séta a szabadban//
//Szántáshát//
*A tündérlány nem tudja levenni a szemét az idegen férfiról. Ahogy közelebb ér a férfi már látja, hogy több sérülése is van, egy nagy vágásnyomot látja az arcán, látja, hogy bal karja könyöktől lefelé hiányzik és azt is, hogy a lába is megsérült, és be van bugyolálva levelekkel.
~Az biztos, hogy nem a faluból való~ állapítja meg. Már egész közel ér hozzá a férfi, de szemét még akkor is rajta felejti. Ahogy elmegy mellette, úgy gondolja, hogy segíteni kellene rajta, de persze nem meri megszólítani, csak bámulja tovább. Végül a férfi visszafordul, és ráripakodik, csak ekkor jön rá, hogy udvariatlanul bámulta, hirtelen nagyon zavarba jön*
-Ööö *dadog* Ne haragudj, nem szeretnélek zavarni* mondja zavartan. Reméli, hogy a férfi gyorsan elindul, de ha Ő is úgy akarja a férfi továbbra is ott marad.
-Nem szeretnék semmi rosszat* folytatja* csak látom hogy firss sérülésed van a lábadon* mondja, de még mindig kicsit tart a férfi reakciójától.*
-Ha gondolod szívesen segítek ellátni a sérülésedet* Ajánlja fel a segítségét a lány. Valójában még mindig eléggé zavarban van, de megsajnálja a férfit, és látja rajta, hogy egyedül úgysem tudja rendesen ellátni a sebeit.
-Ha gondolod, bemehetünk a fogadóba, ott talán tudnak ilyenben is segíteni* folytatja a lány, majd abbahagyja a beszédet, és engedi, hogy a férfi is válaszoljon.*
//Szántáshát//
*A tündérlány nem tudja levenni a szemét az idegen férfiról. Ahogy közelebb ér a férfi már látja, hogy több sérülése is van, egy nagy vágásnyomot látja az arcán, látja, hogy bal karja könyöktől lefelé hiányzik és azt is, hogy a lába is megsérült, és be van bugyolálva levelekkel.
~Az biztos, hogy nem a faluból való~ állapítja meg. Már egész közel ér hozzá a férfi, de szemét még akkor is rajta felejti. Ahogy elmegy mellette, úgy gondolja, hogy segíteni kellene rajta, de persze nem meri megszólítani, csak bámulja tovább. Végül a férfi visszafordul, és ráripakodik, csak ekkor jön rá, hogy udvariatlanul bámulta, hirtelen nagyon zavarba jön*
-Ööö *dadog* Ne haragudj, nem szeretnélek zavarni* mondja zavartan. Reméli, hogy a férfi gyorsan elindul, de ha Ő is úgy akarja a férfi továbbra is ott marad.
-Nem szeretnék semmi rosszat* folytatja* csak látom hogy firss sérülésed van a lábadon* mondja, de még mindig kicsit tart a férfi reakciójától.*
-Ha gondolod szívesen segítek ellátni a sérülésedet* Ajánlja fel a segítségét a lány. Valójában még mindig eléggé zavarban van, de megsajnálja a férfit, és látja rajta, hogy egyedül úgysem tudja rendesen ellátni a sebeit.
-Ha gondolod, bemehetünk a fogadóba, ott talán tudnak ilyenben is segíteni* folytatja a lány, majd abbahagyja a beszédet, és engedi, hogy a férfi is válaszoljon.*
739. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-24 10:59:42
Üzenet elküldve: 2022-02-24 10:59:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a szabadban//
//Szántáshát//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*A hajnal első sugarai, már elkezdtek átbukni a horizont felett, megvilágítva így a földeket még vékonyan lepő reggeli harmatot, ami így azt a benyomást keltette, mintha ezernyi apró kristály ragyogna szerte az északi körül. furcsa fény volt ez. Nem az, amelyik felmelegíti az embert, hanem az, amelyik elvakítja és tévútra vezeti. Az a fajta ragyogás, ami bár első ránézésre szépnek tűnik, sőt talán még másodikra is, de a felszín alatt sok veszélyt hordozhatott. Ezt talán kissé paranoiásan hangzik, de Ros... nos ő egy paranoiás személy. Vagy legalább is megvannak a maga rigolyái.
A férfi némán ült a télen keményre fagyott földön, ami napközben, már fel-fel olvadni látszott néha, de éjszaka újra visszafagyott mindig a maga gránit keménységébe. A tüzet bámulta és a felette lassan melegedő vizet. Nincs is jobb, mint ilyen időben egy forró reggeli tea. Bár teának, csak a legjobb indulattal volt nevezhető az a lötty, amit az északi épp elkészíteni kívánt.
Csend honolt még a tájon. Ilyenkor télen, még az állatok is óvatosabbak, se egy apró nesz, se madár dal. Csak a kopár halott táj. Persze ha nagyon figyelmes lett volna, biztos ki tudta volna venni, a mellette lassan elosonó róka halk lihegését, vagy a távolban felreppenő varjúraj vádló kerregését. De jobban elvarázsolta a csend, minthogy, ilyen apró zajok csak úgy kizökkentsék.
Először úgy tervezte a városban fog megpihenni. És bár az biztos, hogy mérföldekkel kényelmesebb lett volna, mint itt kint a pusztában és talán, de csak talán a koszt is jobb lett volna, de egyszerűen nem bírta a várost. Ez persze nem kifejezetten Arthenior ellen szólt. Nem pont ezzel a várossal volt baja, hanem úgy a városokkal általában. Büdösek, zajosak és ami a legrosszabb tele vannak emberekkel... meg még ki tudja mikkel. Egy erdőben legalább tudja mire számíthat, még ha ez sokszor agyarokat és karmokat is jelent, míg egy olyan koszfészekben... Ki tudja mikkel sodorja ott össze őt a sors. Hisz mindenki akar valamit. Itt kint legalább biztos, hogy az amit akarnak tőle, az maximum a húsa.
Szóval nem sietett, annyira nincs azért sürgős dolga.
A víz közben halkan sisteregve felforrt, így Ros felállt, hogy előkeresse a batyuja aljából azt a néhány megszáradt és néhol kissé már megpenészedett tea levelet, amit már hosszú ideje hurcolász magával. A mozdulat nem volt túl szerencsés. Ahogy felállt és lépett volna egyet, az előbb említett szikrázás egy pillanatra elvakította, így a lábát a kemény föld helyett az égő tűzbe tette le. Persze a fölötte forró víz így, hogy elveszítette a stabilitását elkezdett a a gravitáció kérlelhetetlenségének engedelmeskedni. Egy pillanatra úgy tűnt, talán mégsem lesz baj, de aztán az edény lassan lefordult az őt tartó kampóról és a tűzbe zuhant. Ahol persze megint csak az északi lábát találta meg.
A reggeli csendet egyből hangok kezdték megtölteni. Egy hang legalább is. Egy jól kivehető üvöltés. Egy olyan férfi üvöltése, aki már utálja az egész napot. *
-A rohadt anyját.
*Sziszegte, miközben a lábára kezdett tekerni egy nagyobb, harmatos levelet. A hideg növény érintése kellemesen hűtötte az enyhén már hólyagos lábfejét. Sokkal rosszabbul is járhatott volna, de szerencsére időben sikerült kirántania a lábát a tűzből. Vagy legalább is majdnem. Így telt el néhány perc. Egymást váltották a szitkok és a kellemes sóhajok, attól függően, hogy épp volt e újabb levél, vagy sem. Végül, mikor már minden létező variációban használta az összes káromkodást, amit ismert, újból felkászálódott. A terve, hogy igyon egy jó... vagyis inkább egy teát és utána szerezzen magának valami reggelit, füstbe ment. Vagyis a tea a tűzbe, meg a lábára, de ez csak részlet kérdés. Az állatok, meg biztosan elkerülik még a környékét is ilyen üvöltés után. Meg hát a legkönnyebbnek sem nevezné most a járását. Nem éppen azok a macskaléptek, amire most szüksége lenne. *
-Volt a közelben egy falu nem?
*Tette a fel a kérdést, csak úgy magának, majd a távolba kémlelt, ahonnan halványszín füstök szálltak lassan tova az ég ridegkékje felé.
Még mindig zsörtölődve összeszedte a cókmókját, eloltotta azt, ami a tűzből maradt, majd enyhén bicegve elindult.
Mikor elérte a falu határát, egy pillanatra megállt és körül kémlelt. Leszámítva azt a pár embert, akik épp munkába indultak, nem sokan voltak az utcán és ez megnyugtatta. Biztos van a falunak egy fogadója, ahol megreggelizhet és talán ihat is valamit. Ez után az ébredés után valami jó erőset. Ezen a gondolaton kissé felvidulva, talán egy apró mosollyal a szája szélén indult el a főutcán. *
~Egy tündér. Itt? ~
*Áll meg a tekintete egy pillanatra egy apró lényen, aki az út végén lévő apró téren áll és őt figyeli. Az, hogy így figyelik, kellemetlen érzéssel tölti el a férfit. *
~Úgy figyel, mintha én lennék itt a furcsa látvány. ~
*Méltatlankodik magában. Egy pillanatig még figyeli a lányt, majd egy horkantás kíséretében tovább megy. De ahogy halad előrre, még mindig magán érzi a tekintetet. Hirtelen olyan érzése támad, mintha a hideg kerülgetné. *
~Mégis mi baja van ennek? ~
*Megáll és lassan végig simítja a szakállát, majd felsóhajt és tesz egy lépést a lány felé. *
-Segíthetek valamiben?
*Teszi fel a kérdést nem éppen az udvari etikett hangnemében, de hát nem is egy udvarban vannak, azt meg hogy az etikett szó mit jelent, arról csak sejtése van az északinak. *
A hozzászólás írója (Quoamros Cranos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.24 12:41:14
//Szántáshát//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*A hajnal első sugarai, már elkezdtek átbukni a horizont felett, megvilágítva így a földeket még vékonyan lepő reggeli harmatot, ami így azt a benyomást keltette, mintha ezernyi apró kristály ragyogna szerte az északi körül. furcsa fény volt ez. Nem az, amelyik felmelegíti az embert, hanem az, amelyik elvakítja és tévútra vezeti. Az a fajta ragyogás, ami bár első ránézésre szépnek tűnik, sőt talán még másodikra is, de a felszín alatt sok veszélyt hordozhatott. Ezt talán kissé paranoiásan hangzik, de Ros... nos ő egy paranoiás személy. Vagy legalább is megvannak a maga rigolyái.
A férfi némán ült a télen keményre fagyott földön, ami napközben, már fel-fel olvadni látszott néha, de éjszaka újra visszafagyott mindig a maga gránit keménységébe. A tüzet bámulta és a felette lassan melegedő vizet. Nincs is jobb, mint ilyen időben egy forró reggeli tea. Bár teának, csak a legjobb indulattal volt nevezhető az a lötty, amit az északi épp elkészíteni kívánt.
Csend honolt még a tájon. Ilyenkor télen, még az állatok is óvatosabbak, se egy apró nesz, se madár dal. Csak a kopár halott táj. Persze ha nagyon figyelmes lett volna, biztos ki tudta volna venni, a mellette lassan elosonó róka halk lihegését, vagy a távolban felreppenő varjúraj vádló kerregését. De jobban elvarázsolta a csend, minthogy, ilyen apró zajok csak úgy kizökkentsék.
Először úgy tervezte a városban fog megpihenni. És bár az biztos, hogy mérföldekkel kényelmesebb lett volna, mint itt kint a pusztában és talán, de csak talán a koszt is jobb lett volna, de egyszerűen nem bírta a várost. Ez persze nem kifejezetten Arthenior ellen szólt. Nem pont ezzel a várossal volt baja, hanem úgy a városokkal általában. Büdösek, zajosak és ami a legrosszabb tele vannak emberekkel... meg még ki tudja mikkel. Egy erdőben legalább tudja mire számíthat, még ha ez sokszor agyarokat és karmokat is jelent, míg egy olyan koszfészekben... Ki tudja mikkel sodorja ott össze őt a sors. Hisz mindenki akar valamit. Itt kint legalább biztos, hogy az amit akarnak tőle, az maximum a húsa.
Szóval nem sietett, annyira nincs azért sürgős dolga.
A víz közben halkan sisteregve felforrt, így Ros felállt, hogy előkeresse a batyuja aljából azt a néhány megszáradt és néhol kissé már megpenészedett tea levelet, amit már hosszú ideje hurcolász magával. A mozdulat nem volt túl szerencsés. Ahogy felállt és lépett volna egyet, az előbb említett szikrázás egy pillanatra elvakította, így a lábát a kemény föld helyett az égő tűzbe tette le. Persze a fölötte forró víz így, hogy elveszítette a stabilitását elkezdett a a gravitáció kérlelhetetlenségének engedelmeskedni. Egy pillanatra úgy tűnt, talán mégsem lesz baj, de aztán az edény lassan lefordult az őt tartó kampóról és a tűzbe zuhant. Ahol persze megint csak az északi lábát találta meg.
A reggeli csendet egyből hangok kezdték megtölteni. Egy hang legalább is. Egy jól kivehető üvöltés. Egy olyan férfi üvöltése, aki már utálja az egész napot. *
-A rohadt anyját.
*Sziszegte, miközben a lábára kezdett tekerni egy nagyobb, harmatos levelet. A hideg növény érintése kellemesen hűtötte az enyhén már hólyagos lábfejét. Sokkal rosszabbul is járhatott volna, de szerencsére időben sikerült kirántania a lábát a tűzből. Vagy legalább is majdnem. Így telt el néhány perc. Egymást váltották a szitkok és a kellemes sóhajok, attól függően, hogy épp volt e újabb levél, vagy sem. Végül, mikor már minden létező variációban használta az összes káromkodást, amit ismert, újból felkászálódott. A terve, hogy igyon egy jó... vagyis inkább egy teát és utána szerezzen magának valami reggelit, füstbe ment. Vagyis a tea a tűzbe, meg a lábára, de ez csak részlet kérdés. Az állatok, meg biztosan elkerülik még a környékét is ilyen üvöltés után. Meg hát a legkönnyebbnek sem nevezné most a járását. Nem éppen azok a macskaléptek, amire most szüksége lenne. *
-Volt a közelben egy falu nem?
*Tette a fel a kérdést, csak úgy magának, majd a távolba kémlelt, ahonnan halványszín füstök szálltak lassan tova az ég ridegkékje felé.
Még mindig zsörtölődve összeszedte a cókmókját, eloltotta azt, ami a tűzből maradt, majd enyhén bicegve elindult.
Mikor elérte a falu határát, egy pillanatra megállt és körül kémlelt. Leszámítva azt a pár embert, akik épp munkába indultak, nem sokan voltak az utcán és ez megnyugtatta. Biztos van a falunak egy fogadója, ahol megreggelizhet és talán ihat is valamit. Ez után az ébredés után valami jó erőset. Ezen a gondolaton kissé felvidulva, talán egy apró mosollyal a szája szélén indult el a főutcán. *
~Egy tündér. Itt? ~
*Áll meg a tekintete egy pillanatra egy apró lényen, aki az út végén lévő apró téren áll és őt figyeli. Az, hogy így figyelik, kellemetlen érzéssel tölti el a férfit. *
~Úgy figyel, mintha én lennék itt a furcsa látvány. ~
*Méltatlankodik magában. Egy pillanatig még figyeli a lányt, majd egy horkantás kíséretében tovább megy. De ahogy halad előrre, még mindig magán érzi a tekintetet. Hirtelen olyan érzése támad, mintha a hideg kerülgetné. *
~Mégis mi baja van ennek? ~
*Megáll és lassan végig simítja a szakállát, majd felsóhajt és tesz egy lépést a lány felé. *
-Segíthetek valamiben?
*Teszi fel a kérdést nem éppen az udvari etikett hangnemében, de hát nem is egy udvarban vannak, azt meg hogy az etikett szó mit jelent, arról csak sejtése van az északinak. *
A hozzászólás írója (Quoamros Cranos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.24 12:41:14
738. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-24 07:08:21
Üzenet elküldve: 2022-02-24 07:08:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Séta a szabadban//
//Szántáshát//
*Tááóma éjszakája jól telt, jól kipihente magát és üdén, örömmel ébred. Most, hogy végre nem fojtogatja a városi légkör, kicsit szabadabban tud gondolkozni. Ki is megy a falu főterére körülnézni, híreket gyűjteni. A főtér még csak most kezd ébredezni, de már néhányan emberrel találkozik, kik a tennivalójuk után igyekeznek. Meg is szólít néhány embert, de semmi lényeges információt nem tud meg, ami különösebben érdekelné.
Közben hagy magának időt, hogy játsszon a helyi állatokkal találkozik is egy cicával, örömmel megölelgeti. Valahogy megérzik az állatok, hogy mennyire szereti Őket.
Ahogy ismét körbe néz a téren, az úton távolban egy férfit lát meg. Úgy gondolja, hogy nem a faluból való, de igazán nem tudja megmondani, hogy honnan származik. Ahogy közeledik, egyre inkább felkelti a figyelmét. A férfi meggyötört arca fáradtságot sugároz, úgy érzi, nehéz sorsa lehetett. Szívesen beszédbe elegyedne a férfivel, de nem tudja, hogy Neki van-e hozzá kedve.*
//Szántáshát//
*Tááóma éjszakája jól telt, jól kipihente magát és üdén, örömmel ébred. Most, hogy végre nem fojtogatja a városi légkör, kicsit szabadabban tud gondolkozni. Ki is megy a falu főterére körülnézni, híreket gyűjteni. A főtér még csak most kezd ébredezni, de már néhányan emberrel találkozik, kik a tennivalójuk után igyekeznek. Meg is szólít néhány embert, de semmi lényeges információt nem tud meg, ami különösebben érdekelné.
Közben hagy magának időt, hogy játsszon a helyi állatokkal találkozik is egy cicával, örömmel megölelgeti. Valahogy megérzik az állatok, hogy mennyire szereti Őket.
Ahogy ismét körbe néz a téren, az úton távolban egy férfit lát meg. Úgy gondolja, hogy nem a faluból való, de igazán nem tudja megmondani, hogy honnan származik. Ahogy közeledik, egyre inkább felkelti a figyelmét. A férfi meggyötört arca fáradtságot sugároz, úgy érzi, nehéz sorsa lehetett. Szívesen beszédbe elegyedne a férfivel, de nem tudja, hogy Neki van-e hozzá kedve.*
737. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-23 17:23:33
Üzenet elküldve: 2022-02-23 17:23:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Sziritán titkai//
//Zárás//
*Hanloren válaszok nélkül marad a fel nem tett kérdéseket tekintve, de valami megváltozott és ezt nem csak ő, de Bajszos is érzékeli. Ha nem másból, akkor az elf lány viselkedésének változásából.*
- Vigyázz a szádra, némber. *Mondja a zsoldos, de még csak a kezét sem kell a fegyvere markolatára tennie, hogy szavait fenyegetésnek foghassa fel Han.
Válaszolhatna, ha akarna, de nem fog magyarázkodni egy papnőnek, ám amikor sötét szavai elérik a bajszos férfit, összeszűkül a tekintete.*
- Nem tetszenek a szavaid és csak azért nem ontom ki a beled, mert nem ezért fizetnek. *Válaszolja, de valószínűleg nem a "hit", "béke" vagy "biztonság" szavak keltették fel a dühét. Az "egy igaz isten" kifejezés sokatmondó. Ha nem Eeyr szolgája, akkor két isten maradt és közülük Teysus nem azokat az értékeket képviseli, amiket az elf lány felsorolt.
Az átható és kimért pillantás nem rémiszti, fejcsóválva mosolyogja meg a feldúltan távozó Hanlorent a háta mögött és nem is tartóztatja fel. Van így is elég baja. Őt azért fizetik, hogy ne legyen vérontás se Sziritánban, se a faluban, erre ezek a fényzabálók egymást ölik a közvetlen szomszédban. Biztos lesz pár kellemetlen perce sziritán vezetőivel, de legfeljebb több zsoldost ajánl majd. Régi dörzsölt zsoldos, megoldja.*
//Zárás//
*Hanloren válaszok nélkül marad a fel nem tett kérdéseket tekintve, de valami megváltozott és ezt nem csak ő, de Bajszos is érzékeli. Ha nem másból, akkor az elf lány viselkedésének változásából.*
- Vigyázz a szádra, némber. *Mondja a zsoldos, de még csak a kezét sem kell a fegyvere markolatára tennie, hogy szavait fenyegetésnek foghassa fel Han.
Válaszolhatna, ha akarna, de nem fog magyarázkodni egy papnőnek, ám amikor sötét szavai elérik a bajszos férfit, összeszűkül a tekintete.*
- Nem tetszenek a szavaid és csak azért nem ontom ki a beled, mert nem ezért fizetnek. *Válaszolja, de valószínűleg nem a "hit", "béke" vagy "biztonság" szavak keltették fel a dühét. Az "egy igaz isten" kifejezés sokatmondó. Ha nem Eeyr szolgája, akkor két isten maradt és közülük Teysus nem azokat az értékeket képviseli, amiket az elf lány felsorolt.
Az átható és kimért pillantás nem rémiszti, fejcsóválva mosolyogja meg a feldúltan távozó Hanlorent a háta mögött és nem is tartóztatja fel. Van így is elég baja. Őt azért fizetik, hogy ne legyen vérontás se Sziritánban, se a faluban, erre ezek a fényzabálók egymást ölik a közvetlen szomszédban. Biztos lesz pár kellemetlen perce sziritán vezetőivel, de legfeljebb több zsoldost ajánl majd. Régi dörzsölt zsoldos, megoldja.*
736. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-22 20:57:12
Üzenet elküldve: 2022-02-22 20:57:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Séta a szabadban//
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tááóma az Erdőszéli tisztáson töltött pihenés után útnak indul, és Szántóföldeken vág át. Nagy lendülettel, vidáman megy az úton, és élvezi, hogy végre nem kötik a város szabályai és a házak falai. Néha le-letér az útról, megcsodál egy virágot vagy megsimogat valamilyen apró állatot. Amikor az út átviszi a folyó fölött, eszébe jut, hogy itt ismer egy gyakorlatilag észrevehetetlen ösvényt, amely az úttól távolabb a patak partjára vezeti. Nyáron ha erre jár, mindig letér az útról, és az ösvényt követve jó néhány 100 méterrel később, a folyónak kellemes homokos partjánál belépve, a ruháit hátrahagyva hosszasan szokott a folyóban fürdeni. Majd egy közeli, teljesen kihalt tisztáson a fűre lefeküdve szárítja meg magát a napon. Sajnos ilyen hideg szeles időben ezt nem teheti meg.
Ahogy folytatja az útját, egyre közelebb ér Szántásháthoz. Úgy dönt, hogy itt fog megpihenni éjszakára. A falú – tél lévén – viszonylag nyugodt. Ilyenkor kevés a földeken a munka, az emberek inkább behúzódnak házaikba, esetleg mulatságokat szerveznek. Egyik házból hallható is kiszűrődő zene, de a többiben csönd honol. Egy elhagyott pajtában keres menedéket, nem akar a falusiakkal ismerkedni. A fárasztó út után hamar elalszik, már alig várja, hogy holnap folytathassa az útját.*
A hozzászólás írója (Tááóma Mirálika) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.22 21:01:49
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tááóma az Erdőszéli tisztáson töltött pihenés után útnak indul, és Szántóföldeken vág át. Nagy lendülettel, vidáman megy az úton, és élvezi, hogy végre nem kötik a város szabályai és a házak falai. Néha le-letér az útról, megcsodál egy virágot vagy megsimogat valamilyen apró állatot. Amikor az út átviszi a folyó fölött, eszébe jut, hogy itt ismer egy gyakorlatilag észrevehetetlen ösvényt, amely az úttól távolabb a patak partjára vezeti. Nyáron ha erre jár, mindig letér az útról, és az ösvényt követve jó néhány 100 méterrel később, a folyónak kellemes homokos partjánál belépve, a ruháit hátrahagyva hosszasan szokott a folyóban fürdeni. Majd egy közeli, teljesen kihalt tisztáson a fűre lefeküdve szárítja meg magát a napon. Sajnos ilyen hideg szeles időben ezt nem teheti meg.
Ahogy folytatja az útját, egyre közelebb ér Szántásháthoz. Úgy dönt, hogy itt fog megpihenni éjszakára. A falú – tél lévén – viszonylag nyugodt. Ilyenkor kevés a földeken a munka, az emberek inkább behúzódnak házaikba, esetleg mulatságokat szerveznek. Egyik házból hallható is kiszűrődő zene, de a többiben csönd honol. Egy elhagyott pajtában keres menedéket, nem akar a falusiakkal ismerkedni. A fárasztó út után hamar elalszik, már alig várja, hogy holnap folytathassa az útját.*
A hozzászólás írója (Tááóma Mirálika) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.22 21:01:49
735. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-22 07:16:08
Üzenet elküldve: 2022-02-22 07:16:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ebédszünet//
//Meronnan Rhaavos//
*Fhrenky nyugodalmas étkezését egy különös ember zavarja meg. Magában megállapítja, hogy itt mennyire sok van belőlük, és sokkal pöttömebbek, mint a wegtoreni magas, és nyúlánk emberek. Nyilván az óriások között ők is apró termetűek.
Nagyjából három harapással tünteti el a méretes cipót, majd a morzsák magáról való leporolgatásába kezd. Rágás közben biccentve köszöni meg másiknak a szavait, közben igyekszik megérteni, hogy mit akar tőle. Talán megtámadni? Nem lenne kivételes.
A kérdésre döbbenten pislog a másikra.*
- Megint vérzik?
*Hatalmas tenyereivel gyorsan végig tapogatja fejét, leellenőrzi orrát, füleit is, de azok is a helyükön vannak és keze sem tűnik pirosnak. Időnként szétszórtan ébred és elhagy magából ezt-azt, de úgy tűnik most minden a helyén van, és sérülése sincs, amit sajnos nem feltétlenül szokott megérezni. Persze előnye is van, így kevésbé fáj neki, ha esetleg hátba szúrják.*
- Jó neked.
*Feleli sután, és örül az egyszerű névnek, amit talán képes is lesz megjegyezni, és a nyelve sem botlik bele, mint annál a furcsa nevű elf város esetében.*
- Nem Meró? Két neved van? Király...furcsa.
*Ingatja lemondóan fejét, magában megállapítja, hogy minek két név valakinek, az emberek megint mindent csak túlbonyolítanak.*
- Fhrenky.
*Intézi el röviden a bemutatkozást. Még mindig nem érti mit akar tőle a másik, de az emberi szándékok eleve túl komplexek a számára, hogy egyáltalán meg akarja érteni pontosan.*
- Fhrenkynek van barátja.
*Jelenti ki dörmögő hangján, majd hatalmas zsebébe nyúl, amiből egy aprócska kiscicát húz elő. Az állat körmeit az óriás kézfejébe mélyesztve kapaszkodik, nagy szemeivel pedig rémülten néz az idegenre.*
- Te is szeret Fhrenky barátja lenni? Miért? Fhrenky nem csinált semmit.
*A kiscicát lerakja a földre, hagyja, hogy kicsit szaladgáljon, de karjával útját állja ha esetleg el szeretne szaladni. Az szomorúvá tenné, és ha szomorú, akkor igazából mérges, akkor pedig csúnya dolgokat csinál.*
//Meronnan Rhaavos//
*Fhrenky nyugodalmas étkezését egy különös ember zavarja meg. Magában megállapítja, hogy itt mennyire sok van belőlük, és sokkal pöttömebbek, mint a wegtoreni magas, és nyúlánk emberek. Nyilván az óriások között ők is apró termetűek.
Nagyjából három harapással tünteti el a méretes cipót, majd a morzsák magáról való leporolgatásába kezd. Rágás közben biccentve köszöni meg másiknak a szavait, közben igyekszik megérteni, hogy mit akar tőle. Talán megtámadni? Nem lenne kivételes.
A kérdésre döbbenten pislog a másikra.*
- Megint vérzik?
*Hatalmas tenyereivel gyorsan végig tapogatja fejét, leellenőrzi orrát, füleit is, de azok is a helyükön vannak és keze sem tűnik pirosnak. Időnként szétszórtan ébred és elhagy magából ezt-azt, de úgy tűnik most minden a helyén van, és sérülése sincs, amit sajnos nem feltétlenül szokott megérezni. Persze előnye is van, így kevésbé fáj neki, ha esetleg hátba szúrják.*
- Jó neked.
*Feleli sután, és örül az egyszerű névnek, amit talán képes is lesz megjegyezni, és a nyelve sem botlik bele, mint annál a furcsa nevű elf város esetében.*
- Nem Meró? Két neved van? Király...furcsa.
*Ingatja lemondóan fejét, magában megállapítja, hogy minek két név valakinek, az emberek megint mindent csak túlbonyolítanak.*
- Fhrenky.
*Intézi el röviden a bemutatkozást. Még mindig nem érti mit akar tőle a másik, de az emberi szándékok eleve túl komplexek a számára, hogy egyáltalán meg akarja érteni pontosan.*
- Fhrenkynek van barátja.
*Jelenti ki dörmögő hangján, majd hatalmas zsebébe nyúl, amiből egy aprócska kiscicát húz elő. Az állat körmeit az óriás kézfejébe mélyesztve kapaszkodik, nagy szemeivel pedig rémülten néz az idegenre.*
- Te is szeret Fhrenky barátja lenni? Miért? Fhrenky nem csinált semmit.
*A kiscicát lerakja a földre, hagyja, hogy kicsit szaladgáljon, de karjával útját állja ha esetleg el szeretne szaladni. Az szomorúvá tenné, és ha szomorú, akkor igazából mérges, akkor pedig csúnya dolgokat csinál.*
734. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-21 08:54:10
Üzenet elküldve: 2022-02-21 08:54:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Ismét úton//
-Te is láttad? *Veregeti meg a ló nyakát miközben már a szántóföldek között járnak, hiszen csupán fél óra telt el azóta, de már nem tudja bizonyosan, hogy tényleg Dreyia volt-e az, akit, meglátott vagy csak a képzelete játszott-e vele. Már nem is remélte, hogy valaha még a szeme elé kerül, főleg nem egy darabban. Mindenesetre ez meglehetősen jó kedvet eredményezett nála, nem mintha borongós hangulatban indult volna útnak, inkább az izgatottság és az ismeretlen tudás utáni vágy hajtotta idáig. Itt pedig nem fog már megállni. Azaz pihenni egy időre megállnak egy zöldebb területen, megitatja a lovat is, bizonyára elhasználta már az ereje nagy részét. Majd néhány fertályóra pihenő után ismét, már csak lépkedve, de a város felé araszolnak, innen már fél lábbal is odaérnek, nem szeretné ismét meghajtani az állatot.*
-Te is láttad? *Veregeti meg a ló nyakát miközben már a szántóföldek között járnak, hiszen csupán fél óra telt el azóta, de már nem tudja bizonyosan, hogy tényleg Dreyia volt-e az, akit, meglátott vagy csak a képzelete játszott-e vele. Már nem is remélte, hogy valaha még a szeme elé kerül, főleg nem egy darabban. Mindenesetre ez meglehetősen jó kedvet eredményezett nála, nem mintha borongós hangulatban indult volna útnak, inkább az izgatottság és az ismeretlen tudás utáni vágy hajtotta idáig. Itt pedig nem fog már megállni. Azaz pihenni egy időre megállnak egy zöldebb területen, megitatja a lovat is, bizonyára elhasználta már az ereje nagy részét. Majd néhány fertályóra pihenő után ismét, már csak lépkedve, de a város felé araszolnak, innen már fél lábbal is odaérnek, nem szeretné ismét meghajtani az állatot.*
733. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-18 09:35:31
Üzenet elküldve: 2022-02-18 09:35:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Még iszik egy kicsit, aztán nekivág az útnak, hogy a végén kiérjen a szántók között vezető vezérútra, ahol a szekerek is hánykolódnak mielőtt beérnének a város főterére. Itt bizony még napjában többször is hallani a tengelycsapódásokat, ahogy a kerék beleszalad az egyenetlen völgyekbe, amelyeket pont az ilyen nagy szekerek vájtak ki, mikor a föld nedves volt, a napsugarak meg szépen kiszárították utána azon a formán, amin hagyták. A környéken nem lesz egyetlen állat sem, talán pont ezért, mert, ha jönne ismét egy szekér, bizonyára attól függetlenül elszállnának a madarak, hogy észrevették-e, hogy a bokorban lapul, avagy sem. Itt már óvatosabbnak kell lennie, be is húzódik a bokros részre és meghajlítja a derekát, kezébe készíti a fegyvert, hogy az előbogarászásával se menjen el idő vagy fedje fel magát. A fák között lépked, kerülve a recsegős, fák által elhajigált ágakat és zizegő, a földön megszáradt faleveleket. Bizony nem könnyű, néha arrébb is kell tolnia a lábával, hogy át tudjon kelni, majd szemeivel a bokron felett eltekintve megpillantja a szántót, amire igyekezett. Meg is pillant rajta néhány gyanútlanul csipegető fácánt. Lejjebb ereszkedik, hogy azok ne vegyék észre, hogy a bokrok mögött megközelíti őket. Sajnos elég távol is vannak, viszont tud még várni. Befekszik a bokor alá a fegyverrelé és vár. Így eltöltött néhány tíz perc után le is száll hozzá közelebb egy szép példány, nem túl testes, inkább áramvonalasabb madár, viszont most nem fog válogatni. ~Legalább nem lesz olyan rágós.~ Azonban ez kevesebb húst is jelenthet, ami csak akkor fog kiderülni, ha már letollazta az állatot, de szemmértékre nagyjából már sejti, mire számíthat. Mivel a célpont elég közel is van hozzá, meg aztán itt tényleg mindegy, hol találja el a nyíllal, el is ejti a madarat. Nyilván a többi az eset után inkább a szomszédos szántókon keresi a betevőt, de ezt teljes mértékben meg lehet érteni. Meg is indul visszafelé.*
732. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-17 16:39:16
Üzenet elküldve: 2022-02-17 16:39:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Úgy lóg meg üldőzői elől, ahogy illik. Nem érdekli, mi lesz a két nősténnyel. Felőle ott rohadhatnak meg abban a kocsmában. Ő arannyal a zsebében távozik, s csak ez számít. Az sem igazán foglalkoztatja, hogy kilyukasztotta azt a csapost. Legyen az a ő gondja.
Felrötyög a gondolatra, ahogy a fák közé siet az útról. Úgy veti be magát a rengetegbe, mintha csak hazatérne. Fut, ahogy a lábai bírják. Be a fák közé, be a sűrűbe. Nem üldözik, ez pedig jó jel. Fogalma sincs, elbánt volna-e "bajtársaival", de nem is foglalkoztatja már. Meglógott.*
Felrötyög a gondolatra, ahogy a fák közé siet az útról. Úgy veti be magát a rengetegbe, mintha csak hazatérne. Fut, ahogy a lábai bírják. Be a fák közé, be a sűrűbe. Nem üldözik, ez pedig jó jel. Fogalma sincs, elbánt volna-e "bajtársaival", de nem is foglalkoztatja már. Meglógott.*
731. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-17 16:09:20
Üzenet elküldve: 2022-02-17 16:09:20
ÚJ
![>Meronnan Rhaavos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11404_1548621482_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
//Ebédszünet//
//Fhrenky Glorus//
*Bazsalyogva pislog az út szélén ücsörgő, jókora alakra. Az első gondolata az, hogy maga Bölény az. Talán hozzá hasonló utat járt be, s most, hogy lehányta magáról a földet, itt koslat a Szántókon. Volt már ilyen.
Közelebb érve azonban meg kell állapítania: Ez bizony nem Bölény. Legalább akkora tahónak tűnik, de kevésbé gonosznak. Valami azonban első, sőt, második ránézésre sincs rendben vele.
Nem tartozik a kíváncsi vándorok közé. Egy óriás azonban minden szín alatt nagy előny a csatában, ő pedig nem átallik hasonlóakra készülni. Elvégre egész életében mást sem csinált. Talán a fekete isten akarata, hogy az útjába sodorta ezt a melákot. Annak rendje és módja szerint állapodik meg, tisztes távolságra az ücsörgő alaktól.*
-Étvágyat. *Köszönti joviális vigyorral az óriást, merthogy az épp falatozik. A jókora csatabárdot vállára dobva méri végig újra a Szántóföldek közegébe legkevésbé sem illő alakot, majd igyekezvén udvarias hangnemet megütni, folytatja tovább az ismerkedést.*
-Mi baja a fejednek? *Kiköp, s választ sem várva folytatja.* -Ez most mindegy. Az én nevem Meró. *Mert ez számít igazán. Ügyes mozdulatokkal pörgeti meg kezében a fegyvert, csak hogy a következő pillanatban annak nyelén támaszkodjon meg előrehajolva. Legendás fegyverforgató hírében áll, az ő elgondolásában mindenképp.*
-De szólíthatsz Királynak. Így neveznek engem. Király. *Szélesedik a vigyor a mély heggel keresztezett arcon, közben csizmájával a csatabárd élére állva támaszkodik tovább.*
-Hogy hívnak? *Elég sok tapasztalata van már óriásokkal, s pontosan tudja, hogy nem a legélesebb elmék. Az ő elméje viszont kiváltképp pallérozott, ennek ő maga a megmondója.*
-Egyedül? *Pislog körbe, csak a biztonság végett.* -Ejj, egy ilyen jóvágású óriás biztos nincs híján barátoknak. Vagy mégis? Tudok valakit, akinek jól jönne egy barát. *Táncba küldi szemöldökét, csak hogy jelezze, kire is gondol. Habár sosem lehet tudni, mit fognak fel ezek és mit nem.*
//Fhrenky Glorus//
*Bazsalyogva pislog az út szélén ücsörgő, jókora alakra. Az első gondolata az, hogy maga Bölény az. Talán hozzá hasonló utat járt be, s most, hogy lehányta magáról a földet, itt koslat a Szántókon. Volt már ilyen.
Közelebb érve azonban meg kell állapítania: Ez bizony nem Bölény. Legalább akkora tahónak tűnik, de kevésbé gonosznak. Valami azonban első, sőt, második ránézésre sincs rendben vele.
Nem tartozik a kíváncsi vándorok közé. Egy óriás azonban minden szín alatt nagy előny a csatában, ő pedig nem átallik hasonlóakra készülni. Elvégre egész életében mást sem csinált. Talán a fekete isten akarata, hogy az útjába sodorta ezt a melákot. Annak rendje és módja szerint állapodik meg, tisztes távolságra az ücsörgő alaktól.*
-Étvágyat. *Köszönti joviális vigyorral az óriást, merthogy az épp falatozik. A jókora csatabárdot vállára dobva méri végig újra a Szántóföldek közegébe legkevésbé sem illő alakot, majd igyekezvén udvarias hangnemet megütni, folytatja tovább az ismerkedést.*
-Mi baja a fejednek? *Kiköp, s választ sem várva folytatja.* -Ez most mindegy. Az én nevem Meró. *Mert ez számít igazán. Ügyes mozdulatokkal pörgeti meg kezében a fegyvert, csak hogy a következő pillanatban annak nyelén támaszkodjon meg előrehajolva. Legendás fegyverforgató hírében áll, az ő elgondolásában mindenképp.*
-De szólíthatsz Királynak. Így neveznek engem. Király. *Szélesedik a vigyor a mély heggel keresztezett arcon, közben csizmájával a csatabárd élére állva támaszkodik tovább.*
-Hogy hívnak? *Elég sok tapasztalata van már óriásokkal, s pontosan tudja, hogy nem a legélesebb elmék. Az ő elméje viszont kiváltképp pallérozott, ennek ő maga a megmondója.*
-Egyedül? *Pislog körbe, csak a biztonság végett.* -Ejj, egy ilyen jóvágású óriás biztos nincs híján barátoknak. Vagy mégis? Tudok valakit, akinek jól jönne egy barát. *Táncba küldi szemöldökét, csak hogy jelezze, kire is gondol. Habár sosem lehet tudni, mit fognak fel ezek és mit nem.*
730. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-16 15:55:09
Üzenet elküldve: 2022-02-16 15:55:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*A köpeny kellemes menedékül szolgál számára, s a két kutyakölyöknek is, akiket szorosan és gondosan tart, hogy nehogy lepottyanjanak a ló hátáról. Rengeteg gondolat, és érzés kavarog benne, feszültebb már nem is lehetne, de most másra sem vágyik csak arra, hogy végre álomra hajthassa fejét. Ami azt illeti most még egy korsó sörnek, vagy egy finom bornak is örülne, holott nem kifejezetten szívleli az alkoholt, de úgy érzi ezúttal jótékony hatással lenne kissé megtépázott idegeire. Megszaporázza Csatangló lépteit, aki hozzájuk hasonlóan szintén kimerült, és nagy pihenés vár majd rá is.*
729. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-15 11:05:37
Üzenet elküldve: 2022-02-15 11:05:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sziritán titkai//
*Amilyen gyorsan érkezik a jelenés, oly hamar oszlik el. Fogalma sincs, mit látott, vagy hogy miért kell egyáltalán a Vérkertbe mennie. Kell néhány szívdobbanásnyi idő, míg felocsúdik a hatása alól, s kitisztul a kép. Arcizmai megfeszülnek, a zöld tekintet a kérlelő helyett immáron dühödten mered a katonára.*
-Nem a megfelelő kérdéseket teszed fel, ember. *Sziszegi türelmetlenül. Frusztrálja a kapott üzenet, ez nem vitás. Most pedig mintha kicserélték volna.*
-Tudod a választ rájuk. És most félre. *Hagyja faképnél a Bajszos nevezetűt, már ha az meg nem állítja.*
-Csak egy igaz isten van, ki megóvhat Titeket ettől! *Mutat a halott szerzetesek irányába.* A vérontástól és a pusztítástól! Nem kell hozzá más, csupán ima és hit, hogy megőrizzétek a békét és családotok biztonságát! Egy hat múlva itt leszek újra, s kiutat ajánlok mindőtöknek a borzalmakból! *Szólal meg fennhangon, s körbefordul. Tekintete még megállapodik a bajszoson.*
-A kardod nem ment meg sem téged, sem a falut, ha újra jönnek a barbárok. Vagy még náluk is rosszabbak. *Pillantása átható és kimért. Végül elfordul, s elindul az Erdőség felé. Fogalma sincs, miért rendelte magához a sötétség istene pont most. Egy dologban azonban biztos: Visszatér Sziritánba. Hisz mi más feladata lenne Sa'Tereth Nővérének, mint megtéríteni e ostoba, földtúró népeket?!*
*Amilyen gyorsan érkezik a jelenés, oly hamar oszlik el. Fogalma sincs, mit látott, vagy hogy miért kell egyáltalán a Vérkertbe mennie. Kell néhány szívdobbanásnyi idő, míg felocsúdik a hatása alól, s kitisztul a kép. Arcizmai megfeszülnek, a zöld tekintet a kérlelő helyett immáron dühödten mered a katonára.*
-Nem a megfelelő kérdéseket teszed fel, ember. *Sziszegi türelmetlenül. Frusztrálja a kapott üzenet, ez nem vitás. Most pedig mintha kicserélték volna.*
-Tudod a választ rájuk. És most félre. *Hagyja faképnél a Bajszos nevezetűt, már ha az meg nem állítja.*
-Csak egy igaz isten van, ki megóvhat Titeket ettől! *Mutat a halott szerzetesek irányába.* A vérontástól és a pusztítástól! Nem kell hozzá más, csupán ima és hit, hogy megőrizzétek a békét és családotok biztonságát! Egy hat múlva itt leszek újra, s kiutat ajánlok mindőtöknek a borzalmakból! *Szólal meg fennhangon, s körbefordul. Tekintete még megállapodik a bajszoson.*
-A kardod nem ment meg sem téged, sem a falut, ha újra jönnek a barbárok. Vagy még náluk is rosszabbak. *Pillantása átható és kimért. Végül elfordul, s elindul az Erdőség felé. Fogalma sincs, miért rendelte magához a sötétség istene pont most. Egy dologban azonban biztos: Visszatér Sziritánba. Hisz mi más feladata lenne Sa'Tereth Nővérének, mint megtéríteni e ostoba, földtúró népeket?!*
728. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-13 20:09:26
Üzenet elküldve: 2022-02-13 20:09:26
ÚJ
![>Dongnor Alonuard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1608_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Rémálmok és lidércek//
*A másik elég logikusan látja a helyzetet. A volt nemes részben még ösztönszerűen cselekedve karol a segítőjébe. Régi önmaga bizonyára szégyenkezne, hogy ilyen helyzetbe keveredik egy pórral aki a bőrszíne alapján még csak nem is artheniori.*
-Köszönöm. Nagyon...nagyon köszönöm. Tényleg.
*Hálálkodik ahogy felsegítik. Az ellen se ellenkezik, hogy a lány hazavigye magához. Ha egy koszhadt koldus vinné a putrijába ahol szeméttel fűt azért is hálás lenne most a férfi. Kapaszkodik hát a másikba és hagyja magát vezetni miközben motyogva hálálkodik a másiknak.*
*A másik elég logikusan látja a helyzetet. A volt nemes részben még ösztönszerűen cselekedve karol a segítőjébe. Régi önmaga bizonyára szégyenkezne, hogy ilyen helyzetbe keveredik egy pórral aki a bőrszíne alapján még csak nem is artheniori.*
-Köszönöm. Nagyon...nagyon köszönöm. Tényleg.
*Hálálkodik ahogy felsegítik. Az ellen se ellenkezik, hogy a lány hazavigye magához. Ha egy koszhadt koldus vinné a putrijába ahol szeméttel fűt azért is hálás lenne most a férfi. Kapaszkodik hát a másikba és hagyja magát vezetni miközben motyogva hálálkodik a másiknak.*
727. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-13 19:45:45
Üzenet elküldve: 2022-02-13 19:45:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Rémálmok és lidércek//
*Nem lepődik meg a férfi reakcióján. Igazából nem is törődik vele, csupán csak ösztönből cselekszik. Valaki bajbajutott, fázik, így meleget próbál adni. A motyogásra közben igyekszik odakoncentrálni, de elsőre sokat nem nagyon tud kiszűrni belőle. A lényeg a végén azért megérkezik, ami egyszerű és magától értetődő. Gyengéden igyekszik felállítani a szerencsétlent, miközben percet sem tiltakozik az ellen, hogy a férfi hozzá bújjon. Amúgy is esztelen ötlet lenne, ha hátsó szándékait ezzel próbálná kamatoztatni. Melyik perverz bolond választana ennek ilyen balga utat? Így a köpenyt rajta tartva, valamint saját testének melegét használva öleli a férfit, miközben apránként felállítja a hideg talajról.*
- Jöjjön, nem lakom olyan messze.
*Ez kissé kegyes hazugság, mert a polgárnegyed nem két lépés innen. Főleg, hogy át kell haladni a tisztáson és a piacon is. De talán sikerül minél kevesebb szemlélődő között elhaladni. Majd ügyel rá.*
- Jöjjön.
*Ismétli, s lassú tempóban indul meg a tisztás felé. Reméli, hogy ez így megfelel a szerencsétlennek, hisz sok választása most nincs. Ez vagy a vacogás, ne adják az istenek fagyhalál. Egy kicsit rendbe szedi a férfit, akkor meg mehet amerre csak szeretne. De ezekben a korlátozott lehetőségekben inkább arra irányítja a dolgokat, hogy az idegen ne akadékoskodjon. Minél jobban haladnak, annál hamarabb jön a segítség.*
*Nem lepődik meg a férfi reakcióján. Igazából nem is törődik vele, csupán csak ösztönből cselekszik. Valaki bajbajutott, fázik, így meleget próbál adni. A motyogásra közben igyekszik odakoncentrálni, de elsőre sokat nem nagyon tud kiszűrni belőle. A lényeg a végén azért megérkezik, ami egyszerű és magától értetődő. Gyengéden igyekszik felállítani a szerencsétlent, miközben percet sem tiltakozik az ellen, hogy a férfi hozzá bújjon. Amúgy is esztelen ötlet lenne, ha hátsó szándékait ezzel próbálná kamatoztatni. Melyik perverz bolond választana ennek ilyen balga utat? Így a köpenyt rajta tartva, valamint saját testének melegét használva öleli a férfit, miközben apránként felállítja a hideg talajról.*
- Jöjjön, nem lakom olyan messze.
*Ez kissé kegyes hazugság, mert a polgárnegyed nem két lépés innen. Főleg, hogy át kell haladni a tisztáson és a piacon is. De talán sikerül minél kevesebb szemlélődő között elhaladni. Majd ügyel rá.*
- Jöjjön.
*Ismétli, s lassú tempóban indul meg a tisztás felé. Reméli, hogy ez így megfelel a szerencsétlennek, hisz sok választása most nincs. Ez vagy a vacogás, ne adják az istenek fagyhalál. Egy kicsit rendbe szedi a férfit, akkor meg mehet amerre csak szeretne. De ezekben a korlátozott lehetőségekben inkább arra irányítja a dolgokat, hogy az idegen ne akadékoskodjon. Minél jobban haladnak, annál hamarabb jön a segítség.*
726. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-13 19:28:35
Üzenet elküldve: 2022-02-13 19:28:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Rémálmok és lidércek//
*Alon kívül belül nyomorultul van. A halál és az éledés sokkja és a kegyetlen környezet nem túl jó dolgok. Épp igyekszik összeszedni magát mikor újabb inger éri. Rémülten majd szégyenkezve néz az ismeretlen nő felé. Aki mikor megindul az irányába tudatát egyből átveszi a rettegés. Fenékre is esik ahogy hátrálna mostani szerencsétlen állapotában úgyhogy nem lesz nehéz a nőnek ráborítani egy köpenyt és elkezdeni lehetőségeihez mérten felmelengetni. A kérdés viszont túl sok főleg egyszerre. Össze is zavarják és csak reszketve motyog valamit.*
-Igen...én...engem...nem...öhm...Cotard...hideg van. Hideg. Kérem segítsen!
*Találja végül meg a lényeget és lévén a szükség nagy úr szabályosan hozzá bújik a másikhoz, hogy egy kicsit azzal is melengesse magát. Ennyire sose fázott még és ilyen nyomorultul még sose volt.*
*Alon kívül belül nyomorultul van. A halál és az éledés sokkja és a kegyetlen környezet nem túl jó dolgok. Épp igyekszik összeszedni magát mikor újabb inger éri. Rémülten majd szégyenkezve néz az ismeretlen nő felé. Aki mikor megindul az irányába tudatát egyből átveszi a rettegés. Fenékre is esik ahogy hátrálna mostani szerencsétlen állapotában úgyhogy nem lesz nehéz a nőnek ráborítani egy köpenyt és elkezdeni lehetőségeihez mérten felmelengetni. A kérdés viszont túl sok főleg egyszerre. Össze is zavarják és csak reszketve motyog valamit.*
-Igen...én...engem...nem...öhm...Cotard...hideg van. Hideg. Kérem segítsen!
*Találja végül meg a lényeget és lévén a szükség nagy úr szabályosan hozzá bújik a másikhoz, hogy egy kicsit azzal is melengesse magát. Ennyire sose fázott még és ilyen nyomorultul még sose volt.*
725. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-13 18:58:46
Üzenet elküldve: 2022-02-13 18:58:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Rémálmok és lidércek//
*Amikor épp nem a városban akarja tengetni az időt, gyakran kilátogat a tisztásra. Valahogy a mai nap kedvezőnek tűnt ahhoz, hogy kicsit kijjebb merészkedjen. Amúgy is rég volt már kint a szántóföldeken, pedig a téli látványával annyira szépnek és békésnek hat. A tanyák között sétálva mindig valami kellemes érzés tölti el. Mintha valójában itt kéne otthonra lelnie, nem pedig a zsúfolt városban. Lenne egy kis földje, pár állata, gondja meg alig a munkán kívül. De azt élvezné is valószínűleg. Máshol sem volt baja a kinti dolgokkal. Itt a szántóknál minden olyan nyugodt. Legalábbis ezt egészen addig így gondolja, amíg a hideg téli levegőt meg nem tölti egy sikoly. Egy olyan sikoly, ami azonnal összeszorítja a nő gyomrát és szívét egyszerre. Lépteit meg is fékezi, s a hang irányába pillant. Egy része azonnal cselekedne és megindulna segíteni, de a gyávábbik fele inkább a menekülést javasolja. Így dilemma közé szorulva ácsorog, szemeit le sem véve a vélt irányról. Pár tétova lépés előre, majd aztán vissza, végül nagy levegőt véve indul meg. S nem, nem a menekülést választva. Valahogy a lelkiismerete nem veszi rá, hogy valakit cserben hagyjon. Ha kiderülne, hogy tényleg baj van és tudna segíteni, de nem tenné, akkor nem tudna a lelkét sújtó teherrel szembenézni. A köpenyt összehúzva magán vág át a havon, amikor pedig megpillantja a hang valószínűsíthető forrását elképedve fékezi le a lépteit. Muszáj még a szemeire is rádörzsölni, hogy biztos jól látja e, de nem képzelődik. A mezítelen férfi látványa olyan biztos, mint ahogy most ő is ott áll, nem olyan messze tőle.*
- Az istenekre... uram.
*Lépteit tovább indítja, lassan pedig már szalad, miközben köpenyét oldja le magáról. Ahogy mellé ér ellenkezést, reakciót meg sem várva teríti a férfi hátára a köpenyt, amit szinte anyai gondoskodással is fog össze az idegenen.*
- Egekre, kirabolták? Megsérült? Tiszta piszok. Itt lakik a közelben? Ha nem, nálam meg tud melegedni, főzök valami finom levest.
*Hadarja is aggódó hangon, miközben az idegen karjait, mellkasát dörzsölgeti, hogy egy kissé melegebbet varázsolhasson. Persze a köpeny nem sok, de még mindig több, mint amit a férfi magán visel.*
*Amikor épp nem a városban akarja tengetni az időt, gyakran kilátogat a tisztásra. Valahogy a mai nap kedvezőnek tűnt ahhoz, hogy kicsit kijjebb merészkedjen. Amúgy is rég volt már kint a szántóföldeken, pedig a téli látványával annyira szépnek és békésnek hat. A tanyák között sétálva mindig valami kellemes érzés tölti el. Mintha valójában itt kéne otthonra lelnie, nem pedig a zsúfolt városban. Lenne egy kis földje, pár állata, gondja meg alig a munkán kívül. De azt élvezné is valószínűleg. Máshol sem volt baja a kinti dolgokkal. Itt a szántóknál minden olyan nyugodt. Legalábbis ezt egészen addig így gondolja, amíg a hideg téli levegőt meg nem tölti egy sikoly. Egy olyan sikoly, ami azonnal összeszorítja a nő gyomrát és szívét egyszerre. Lépteit meg is fékezi, s a hang irányába pillant. Egy része azonnal cselekedne és megindulna segíteni, de a gyávábbik fele inkább a menekülést javasolja. Így dilemma közé szorulva ácsorog, szemeit le sem véve a vélt irányról. Pár tétova lépés előre, majd aztán vissza, végül nagy levegőt véve indul meg. S nem, nem a menekülést választva. Valahogy a lelkiismerete nem veszi rá, hogy valakit cserben hagyjon. Ha kiderülne, hogy tényleg baj van és tudna segíteni, de nem tenné, akkor nem tudna a lelkét sújtó teherrel szembenézni. A köpenyt összehúzva magán vág át a havon, amikor pedig megpillantja a hang valószínűsíthető forrását elképedve fékezi le a lépteit. Muszáj még a szemeire is rádörzsölni, hogy biztos jól látja e, de nem képzelődik. A mezítelen férfi látványa olyan biztos, mint ahogy most ő is ott áll, nem olyan messze tőle.*
- Az istenekre... uram.
*Lépteit tovább indítja, lassan pedig már szalad, miközben köpenyét oldja le magáról. Ahogy mellé ér ellenkezést, reakciót meg sem várva teríti a férfi hátára a köpenyt, amit szinte anyai gondoskodással is fog össze az idegenen.*
- Egekre, kirabolták? Megsérült? Tiszta piszok. Itt lakik a közelben? Ha nem, nálam meg tud melegedni, főzök valami finom levest.
*Hadarja is aggódó hangon, miközben az idegen karjait, mellkasát dörzsölgeti, hogy egy kissé melegebbet varázsolhasson. Persze a köpeny nem sok, de még mindig több, mint amit a férfi magán visel.*
724. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-13 15:27:04
Üzenet elküldve: 2022-02-13 15:27:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Rémálmok és lidércek//
*Egy éles férfisikoly töri meg a szántók csendjét. Dongnor Alonuard, tragikus sorsú fiatal több generációra visszavezethetően az artheniori nemesség tagja, egyik őse segített kiűzni az orkokat a városból, másik az építkezésekben segédkezett, ő maga a művészeket támogatta és fel kívánta virágoztatni a várost mikor is orvul megmerényelték. De most újra él még ha rá se lehet ismerni. Koszos, csupasz, tekintete rettegő és értetlen, egész testében reszket és az ajkai kezdenek elkékülni a hidegtől. Látja még maga előtt a lesújtó fegyvert ami kivégezte és minden mást. Nehéz elhinnie, de él. Hogy mennyi idő telt el arról fogalma sincs, de megtalálja a hintóját. Vagyis ami maradt belőle. Mintha évek óta itt rohadna. A festék lekopott, a függönyök szétmállottak, a farészek meg használhatatlan állapotban vannak. Ebből már csak tüzelő lehetne. Kellemetlen és megalázó az állapota, de megindul a szántóföldek lakottabb részei felé. Igyekszik nem az úton haladni hanem attól kicsit messzebb hátha nem veszik észre. Kéne valami ruhát lopnia. Azt, tervezi, hogy majd valahonnan száradó darabokat vesz magához észrevétlenül. Hogy a tanyákon szoktak lenni házőrzők és hogy télen nem szokás a szabadban teregetni arról nem tud.*
*Egy éles férfisikoly töri meg a szántók csendjét. Dongnor Alonuard, tragikus sorsú fiatal több generációra visszavezethetően az artheniori nemesség tagja, egyik őse segített kiűzni az orkokat a városból, másik az építkezésekben segédkezett, ő maga a művészeket támogatta és fel kívánta virágoztatni a várost mikor is orvul megmerényelték. De most újra él még ha rá se lehet ismerni. Koszos, csupasz, tekintete rettegő és értetlen, egész testében reszket és az ajkai kezdenek elkékülni a hidegtől. Látja még maga előtt a lesújtó fegyvert ami kivégezte és minden mást. Nehéz elhinnie, de él. Hogy mennyi idő telt el arról fogalma sincs, de megtalálja a hintóját. Vagyis ami maradt belőle. Mintha évek óta itt rohadna. A festék lekopott, a függönyök szétmállottak, a farészek meg használhatatlan állapotban vannak. Ebből már csak tüzelő lehetne. Kellemetlen és megalázó az állapota, de megindul a szántóföldek lakottabb részei felé. Igyekszik nem az úton haladni hanem attól kicsit messzebb hátha nem veszik észre. Kéne valami ruhát lopnia. Azt, tervezi, hogy majd valahonnan száradó darabokat vesz magához észrevétlenül. Hogy a tanyákon szoktak lenni házőrzők és hogy télen nem szokás a szabadban teregetni arról nem tud.*
723. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-12 16:53:59
Üzenet elküldve: 2022-02-12 16:53:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Látszólagos semmittevés//
- Csupán a véletlen műve, hogy itt vagyok. Amikor a városba érkeztem, akkor még teljes káosz uralkodott ott. Nem túlságosan akadt munka, de mindenki azt mondogatta, hogy a kikötőben mindig van valami. Ezért jöttem ide, ahol aztán Ralas úr felkarolt. A végén meg valahogy rám bízták a Boszorkánykonyhát. Akár hiszed, akár nem én csak sodródtam ezidáig az árral.* Ez a teljes igazság. A mai napig nem tiszta számára, hogy lett ő az istállófiú egy ilyen intézményben vezető, de mégis az lett. Jó ő fogadta el az ajánlatot, de vajon volt más választása? Az élet ilyen érdekes játékot játszik az emberrel.*
- Most már mit tehetnék? Mégsem hagyhatok itt mindent. Számítanak rám és én nem fogok csak úgy lelépni. Tartozok ennyivel a Sellőháznak, ha már kihúztak a mélyből. Talán egyszer majd eljön az idő, hogy a magam útjára lépek, de szerintem nem most lesz az.* Talán ezzel kielégítette a mélységi kíváncsiságát. Ha minden a terveik szerint alakult volna, akkor most valahol itt gazdálkodnának szántón, de neki nem ezt a sorsot szánták.*
- Csupán a véletlen műve, hogy itt vagyok. Amikor a városba érkeztem, akkor még teljes káosz uralkodott ott. Nem túlságosan akadt munka, de mindenki azt mondogatta, hogy a kikötőben mindig van valami. Ezért jöttem ide, ahol aztán Ralas úr felkarolt. A végén meg valahogy rám bízták a Boszorkánykonyhát. Akár hiszed, akár nem én csak sodródtam ezidáig az árral.* Ez a teljes igazság. A mai napig nem tiszta számára, hogy lett ő az istállófiú egy ilyen intézményben vezető, de mégis az lett. Jó ő fogadta el az ajánlatot, de vajon volt más választása? Az élet ilyen érdekes játékot játszik az emberrel.*
- Most már mit tehetnék? Mégsem hagyhatok itt mindent. Számítanak rám és én nem fogok csak úgy lelépni. Tartozok ennyivel a Sellőháznak, ha már kihúztak a mélyből. Talán egyszer majd eljön az idő, hogy a magam útjára lépek, de szerintem nem most lesz az.* Talán ezzel kielégítette a mélységi kíváncsiságát. Ha minden a terveik szerint alakult volna, akkor most valahol itt gazdálkodnának szántón, de neki nem ezt a sorsot szánták.*
722. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-11 22:05:28
Üzenet elküldve: 2022-02-11 22:05:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Sziritán titkai//
*Bajszos állja a lány tekintetét. Sokat látott harcos férfi, kérges lélekkel és tapasztalatokkal. Sziritán gazdag falu, dél kereskedelme itt folyik át észak felé, a lehető legjobbakat keresték, még ha drága is volt. Ám a többletköltséget természetesen a piac kofáira hárították, ők pedig a vásárlóikra. Ez a világ rendje.
Hanloren válaszára összeszűkül a tekintete. A "papnő vagyok" és az "övé voltam" kifejezések felkeltik az érdeklődését.*
- Pedig nekem csak a kardom van és még sosem hagyott cserben. *Válaszolja megütögetve a fegyverövén lógó dísztelen markolatú szablyát. Tekintete követi majd Hanét a nézelődők felé.*
- Valaki kérdezze ki a falusiakat! Hátha láttak valamit! *Kiáltja hátra az egyik zsoldosnak Bajszos és megigazítja az arcszőrzetet, amelyről valószínűleg nevét kapta.*
- Hagyjuk a fennkölt szavakat, te lány. Nem pazarold rám, tartsd meg másoknak. Nem gyanúsítok én senkit. *Szakítja félbe a férfi Hant, ahogy az imádkozásról beszélne. Láthatóan a háta közepére sem kívánja ezt az újabb incidenst Sziritán közelében.*
- De ha nem velük voltál, akkor most kinek a papnője vagy? *Kérdi Bajszos a lányra nézve. Mivel Han az imént mondta ki, hogy régen "velük", azaz az Eeyr papokkal volt, így kíváncsi a válaszra.*
- Miféle igaz hitről prédikálnál? *Teszi hozzá az újabb kérdést. Hisz ha nem Eeyr papnője, akkor két új isten maradt. Teysus és Sa'Tereth. Ha szavai vagy a karizmája meg is győzi a zsoldost, még koránt sem lehet biztos a sikerben. Hisz ők csak a falut védik, nem a hitüket. Bajszos várja a választ, a testeket elviszik a falu felé, gondosan köpenyekbe csavarva.
Hanloren ekkor úgy érezheti, mintha mellbevágták volna, a levegő hirtelen kiszorul a tüdőjéből és hirtelen szikrák kezdenek pattogni elködösülő tekintete előtt. Éber álmot lát vagy illúziót, maga sem tudja. Testek emelkednek ki a földből, holtak, kik egykor már átléptek a Kárpit túloldalára. Urának és patrónusának hatalmas alakja áll mögöttük, a fekete égen villámok cikáznak.
~ Térj vissza délre, várlak a Kertemben. ~ Kurta, parancsoló mennydörgés, Hanloren, ha akarna sem tudna ellenállni neki.
Ahogy jött a jelenés, úgy múlik el, pedig két pillanat, annyi nem telt el. Han pedig ott áll Bajszos előtt, a lábai mintha kocsonyából lennének, pedig nem először találkozik már a Vérúrral. A zsoldos választ vár, reakciója a villámgyorsan végbemenő eseményeke csak Hantól függ.*
*Bajszos állja a lány tekintetét. Sokat látott harcos férfi, kérges lélekkel és tapasztalatokkal. Sziritán gazdag falu, dél kereskedelme itt folyik át észak felé, a lehető legjobbakat keresték, még ha drága is volt. Ám a többletköltséget természetesen a piac kofáira hárították, ők pedig a vásárlóikra. Ez a világ rendje.
Hanloren válaszára összeszűkül a tekintete. A "papnő vagyok" és az "övé voltam" kifejezések felkeltik az érdeklődését.*
- Pedig nekem csak a kardom van és még sosem hagyott cserben. *Válaszolja megütögetve a fegyverövén lógó dísztelen markolatú szablyát. Tekintete követi majd Hanét a nézelődők felé.*
- Valaki kérdezze ki a falusiakat! Hátha láttak valamit! *Kiáltja hátra az egyik zsoldosnak Bajszos és megigazítja az arcszőrzetet, amelyről valószínűleg nevét kapta.*
- Hagyjuk a fennkölt szavakat, te lány. Nem pazarold rám, tartsd meg másoknak. Nem gyanúsítok én senkit. *Szakítja félbe a férfi Hant, ahogy az imádkozásról beszélne. Láthatóan a háta közepére sem kívánja ezt az újabb incidenst Sziritán közelében.*
- De ha nem velük voltál, akkor most kinek a papnője vagy? *Kérdi Bajszos a lányra nézve. Mivel Han az imént mondta ki, hogy régen "velük", azaz az Eeyr papokkal volt, így kíváncsi a válaszra.*
- Miféle igaz hitről prédikálnál? *Teszi hozzá az újabb kérdést. Hisz ha nem Eeyr papnője, akkor két új isten maradt. Teysus és Sa'Tereth. Ha szavai vagy a karizmája meg is győzi a zsoldost, még koránt sem lehet biztos a sikerben. Hisz ők csak a falut védik, nem a hitüket. Bajszos várja a választ, a testeket elviszik a falu felé, gondosan köpenyekbe csavarva.
Hanloren ekkor úgy érezheti, mintha mellbevágták volna, a levegő hirtelen kiszorul a tüdőjéből és hirtelen szikrák kezdenek pattogni elködösülő tekintete előtt. Éber álmot lát vagy illúziót, maga sem tudja. Testek emelkednek ki a földből, holtak, kik egykor már átléptek a Kárpit túloldalára. Urának és patrónusának hatalmas alakja áll mögöttük, a fekete égen villámok cikáznak.
~ Térj vissza délre, várlak a Kertemben. ~ Kurta, parancsoló mennydörgés, Hanloren, ha akarna sem tudna ellenállni neki.
Ahogy jött a jelenés, úgy múlik el, pedig két pillanat, annyi nem telt el. Han pedig ott áll Bajszos előtt, a lábai mintha kocsonyából lennének, pedig nem először találkozik már a Vérúrral. A zsoldos választ vár, reakciója a villámgyorsan végbemenő eseményeke csak Hantól függ.*
721. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2022-02-11 11:01:44
Üzenet elküldve: 2022-02-11 11:01:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vissza a városba//
*Mikor kiérnek a sűrűbben járt útra lassít a tempón, nehogy a ló még idő előtt kifáradjon. Addig ő nézelődik körbe- körbe, bár egyelőre még nem igazán van mozgás, minden pihen, hogy majd újult erővel tudjon hajtani, mikor melegebbre fordul majd az idő. Addig viszont egészen kopár kinézete van az egésznek. Út közben csak egy szekér halad el mellettük, azon is csak boroshordók vannak. Sötétedés előtt még elérik a lecsatlakozást, ahonnan már egyenes út vezet a városba, azaz a tisztásra, ahol talán meg is pihenne egy időre majd.*
*Mikor kiérnek a sűrűbben járt útra lassít a tempón, nehogy a ló még idő előtt kifáradjon. Addig ő nézelődik körbe- körbe, bár egyelőre még nem igazán van mozgás, minden pihen, hogy majd újult erővel tudjon hajtani, mikor melegebbre fordul majd az idő. Addig viszont egészen kopár kinézete van az egésznek. Út közben csak egy szekér halad el mellettük, azon is csak boroshordók vannak. Sötétedés előtt még elérik a lecsatlakozást, ahonnan már egyenes út vezet a városba, azaz a tisztásra, ahol talán meg is pihenne egy időre majd.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2142-2161