Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Taverna a Három Baráthoz (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 13 (241. - 260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

260. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2015-10-04 18:08:16
 ÚJ
>Apollia Misscoulueryti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Misscouluerty kúria//

*Lassacskán ugyan, de eljut Apollia tudatáig, amit amúgy is makacsul tagad, miszerint Harim nem szívesen tölti vele az idejét. De persze Apollia miért is tudná egyből, hogy van aki minden ok nélkül, anélkül, hogy pontosabban megismerné, utálja? Butaságnak tűnik, ezért is nem érti sokáig a fiú ellenséges viselkedését és szűkszavúságát, de persze a lány nem adja fel. Továbbra is akaratos, hiába ökleli fel néha a fiú néhány szava. Viszont arca tényleg komorabbá válik, ami jobban illik beteges kinézetéhez, mintsem a kicsattanó jókedv.*
- Semmi gond, de figyeljen oda, mert a szónál erősebb fegyvereim is vannak.
*Feleli komoran, habár a szemében megcsillan valami, amit lehet gonosz de akár jóságos fénynek is látni. A továbbiakban arca megenyhül ugyan, de mosolya nem tér vissza. Még pár pillanatig kénytelen-kelletlen csöndbe forrasztja a társalgást és Harim arcát nézi, hogy kitalálja őszinte e a kérdése.*
- Meg van a saját módszerünk. Kottának nevezik. Pöttyök, vonalak és betűk halmazából, aki ismeri a titkát ki tudja olvasni és életre tudja kelteni.
*Feleli, de már közel sem annyira lelkesen és inkább csak azért mert kérdezték és az illendőség elvárja a választ. Pedig néhány perccel ezelőtt minden bizonnyal sokkal hosszabban tudta volna ecsetelni a zene nagyszerűségét és titkait. De alig hagy egy kis szünetet, hogy Harim felfoghassa szavait, rögtön folytatja, hirtelen témát váltva.*
- Szereti a munkáját? Vágyott már másra vagy máshová? Esetleg hőssé lenni, harcolni vagy koncentrálni a mágiát?
*Kérdezi, de nem tűnik kíváncsinak, inkább olyannak, mint egy sunyi macska. Hiába mosolyog újra, s csempészi vissza a fényt matt szemeibe. *


259. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2015-10-03 10:51:20
 ÚJ
>Harim Bakhari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Misscouluerty kúria//

*Látja már, ahogy a leányzó arca elsötétül, ajkain a mosoly sorvadni kezd, és már inkább csak a hamiskás udvariaskodás nyomaivá lesz, Harim pedig majdhogynem elégedett magával. Mert valahol mégiscsak jól esett... de jól tudja, hogy itt kell megállnia. A mókázásnak is megvan a maga határa, pláne, ha az ember földműves egy nemes leányzó mellett. Az ilyesmi veszélyes és ostoba dolog, ráadásul még csak értelme sincsen. Nem hoz vissza senkit, viszont elvihet mindent, amije van. Ahogy édesanyjára gondol, arcizmai lassacskán rendeződnek, tekintetében a lázadó fény is meghuny kissé. Senki nem tudhatja jobban, mennyire erőtlen Apolliával szemben, persze leginkább és valójában csakis származása miatt.*
- Elnézést, ha túlzásba estem.
*Emeli fel unott, fekete tekintetét, és talán most először néz egyenesen a másik szempárba, ám a leányzó könnyen megrémülhet az üres pillantástól, amellyel még sosem találkozott. Amely nem látja szépségét, amely nem szánja gyengeségét. Habár tényleg sajnálja a dolgot, de nem Apollia miatt. Inkább csak, hogy belement ebbe a kis játékba. Hiszen akárhogy is játszanak, nem kerülhet ki győztesen. Legalábbis büntetlenül biztosan nem. A bekövetkező csöndet sem igazán érzi zavarónak, tekintete azonban ide-oda vándorol a szobában, mielőtt visszatévedne a zavart lányra. Mit tegyen, hogy megbékítse? Akármennyire is undorítja a gondolat, túl sok vesztenivalója van.*
- Hogyan ismerheti meg lapokról a dalokat?
*Hallotta már, hogy a muzsika egészen mást jelent a nemeseknek, de sosem volt még tanúja ennek. A muzsika, a tánc, a mulatás elméjében egybe forr, és elképzelni is nehéz, hogy betűkből kelne életre.*


258. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2015-10-01 21:29:49
 ÚJ
>Apollia Misscoulueryti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Misscoulueryti kúria//

*Ha Apollia olvasni tudna Harim gondolataiban, bizonyára vérig sértődne, de inkább elkeseredne. Ő nem az előítéletesség embere, nem is értené, hogy miért gondolkodnak róla olyan undokul, mint ahogy a vele szemben ülő férfi teszi. Már inkább az arckifejezéséről sem vesz tudomást, hiszen nem érti a morcosságot. Az ő egyszerű lelke nem ehhez szokott hozzá. Ám egy hosszabb csöndben az agya lázasan kattogni kezd. Felmerülnek benne a regények kalandos összeesküvései, s már-már valami komoly bajt sejt a háttérben. Hiszen ő nem tett semmi rosszat, biztos valami mással lehet a gond... Harim válaszára el is bizonytalanodik, ez látszik is az arcán.*
- Ez azért kicsit erős...
*Feleli halkabban, mivel amit ő mondott, és amit a fiú, az nem ugyan az. Tanácstalanul kezdi el piszkálni egyik rakoncátlan tincsét, amelyik kicsúszott a hajfonatából.
A folytatásban meglepődik Harim reakcióján. Ő főleg biztatásnak próbálta szánni mondandóját, nem pedig hárításnak. De ha jobban belegondolna, megérthetné, hogy Harim nem tudhatja, hogy mindez a tudás honnan származik, nem személyes tapasztalatokból. Ez Apollia legfőbb problémája. Hogy szinte semmit sem tapasztalhatott meg testközelből az élete alatt. Pedig nem olyan fiatal már, lassan férjhez kéne mennie. S továbbra sem érti, hogy az apa, aki lakattal és ajtónállókkal őrzi, hogyan is tudna elszakadni tőle.
Mindenesetre Harim válasza hatásosnak bizonyult, mivel a kisasszony egyből csöndben marad, mereven szemléli sápadt kezeit. Már nem tudja mit mondjon, most először kezdi el úgy igazán érezni a férfi ellenszenvét.*


257. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2015-10-01 21:18:22
 ÚJ
>Harim Bakhari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Misscoulueryti kúria//

*Persze, egyáltalán nem meglepő, hogy nem ő az egyetlen, akit régről ismer a leányzó, sőt, ezek szerint naphosszat csak bámult ki ablakán, hogy a parasztokat egytől-egyig, a szántót meg száltól-szálig megjegyezze. Apollia hangulatingadozásai a legkevésbé sem zaklatják fel, pláne, hogy szinte felét sem fogja fel utaló arckifejezéseinek, vagy a fontos szüneteknek. Habár ez nem kettejük kapcsolatának, inkább Harim képzetlenségének köszönhető. Annyira nem ért a nőkhöz, amennyire ért a paradicsomokhoz, így édesanyja néha aggódik is a leendő unokák miatt. Pedig hol van az még? Előtte az egész élet, hogy ültethessen, kapálhasson, és trágyázhasson. És persze egyszer eljő majd a nap, hogy a természet visszakéri, amit adott, de távol van az még, felesleges aggódni miatta.*
- Nem szokásom hazudni.
*Vonja fel szemöldökét a fiú, és bizony érezni lehet a levegőben, hogy ez most a szívébe markolt. Hogy ennyire egyszerűen, és mindenféle meggondolás nélkül hazugnak nevezze... de talán a lány észre sem veszi ezt a kis zavart. Hiszen mióta csak ideértek, csakis magával törődött, nyalogatta a foltjait, és mást nem is nagyon tett, azon kívül, hogy feltartotta a munkájában.*
- Pláne.
*Veti oda, hátha akkor abbahagyja majd a lány szélesvásznú ismerteinek megosztását, mert igazából ez a legkevésbé sem érdekli, nem is igazán tartozik rá, sőt, még csak csodálni sem fogja érte. Hiszen ki ne tanulna, ha volna lehetősége rá? Ki ne olvasna? Ki ne falná magába az ősi ismereteket? Azonban neki ez nem adatott meg, és nem is fog soha. A maga részéről inkább rajzokban vezeti le a látottakat.*


256. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2015-10-01 20:48:32
 ÚJ
>Apollia Misscoulueryti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Misscoulueryti kúria//

*Apollia kicsit bánja, hogy oly szerencsétlenül félbeszakad a beszélgetése Harimmal, de mindig örül az új arcoknak, akkor is ha nem éppen szimpatikusak és kedvesek ezek az emberek. De emellett hozhatnak érdekes dolgokat, történeteket, Apollia szemében pedig a legújabb politikai fordulatok, csaták is lehetnek érdekesek, de sajna apja engedélyével ezeket sem hallgathatja meg. Kénytelen mindig hallgatózni. Sajnálatára az ismeretlen úr hamar távozik, még ételre és innivalóra sem marad. De a kisasszony nem búsul, hajlamos mindenben a pozitívat nézni. Elköszön az úrtól, majd az eddigi szabad szolgálóra bízza a férfi kikísérését. Mihelyst az illető elmegy, újra visszafordulhat Harim felé. A szavain pár pillanatig csak mosolyog, mert neki teljesen természetes, hogy a legtöbb arcot, aki egészen a közelben munkálkodott, megjegyezte. Még ha csak távolról is látta őket, a férfi szavai pedig nem hagyták csalódni, tényleg őt (is) látta az ablakából.*
- Miért ne emlékeznék? Messzire ellátni az ablakomból én pedig ennyit látok a világból.
*Vidám mosolya visszafogottabbá válik és valami bánat-szerű csillan meg a szemében, de nem túl sokáig. Arca hamar újra kivirul.*
- Nem hiszek önnek.
*Jelenti be egyszerűen. Az egy dolog, amit az ablakból lát, de ő sem lát el a végtelenségig még abból a magas ablakból sem. Nem tudhatja, Harim mit csinált mikor eltűnt a láthatáron a házukban, vagy azokon a napokon mikor néha-néha nem bukkant fel. Na meg Apollia sem függött a kilátáson minden nap minden pillanatában.*
- Ismerem a világ minden táját, az összes virág szépségét. Ismerem a legszebb muzsikát, a mindent elsöprő szerelmet, az érzelmek egész tárházát és milliónyi kalandot.
*Áradozása közben még ujjait is összekulcsolja arca mellet, barna szemei a távolba merengnek lelked felsorolásában. Persze azt kifelejti, hogy a legtöbb dolgot könyvekben olvasta, tanulmányozta. Rengeteg ideje volt különböző elfoglaltságokat találni magának. Költemények százait olvasta több hangszer szólal meg elfogadhatóan az ujjai között, néha még a csilingelő hangját is beveti. Az ecsettel a világ túlsó felét is meg tudja festeni megfelelő tájleírás segítségével. Ennyi dologban ugyan nem lehet mind kiemelkedő. Sok mindenhez konyít, művelt nemesi kisasszony, de egyik művészeti ágat sem űzi mesteri szinten, megragadt az átlagos rétegnél. Ennyi mindennel nem is tudna egyszerre tökéletesen foglalkozni.*


255. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2015-10-01 00:38:59
 ÚJ
>Harim Bakhari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Misscoulueryti kúria//

*Valamelyest megnyugtató, hogy ez a fickó is ugyamolyan visszataszító, pökhendi, és nagyképű, amilyennek egy nemesnek lennie kell, segít kissé elvonatkoztatni a szokatlanul közvetlen leányzótól. Nem hagyhatja, hogy ennyivel összezavarja... csendben nézelődik a kanapéról, érdektelen pillantása csupán snéha-néha téved a papírmunka felé, de persze halvány lila gőze sincs az egészről, ráadásul egyáltalán nem is érdekli. Semmi köze hozzá, megaztán az ilyesmiről néha jobb egyszerűen nem tudni, és máris kevésbé bonyolult a világ. Elmélkedését az idegen férfi gyors távozása szakítja félbe, fekete íriszeit Apolliára emeli, mintegy folytatva korábbi beszélgetésük elvesztett fonalát.*
- Nem gondoltam volna, hogy emlékszik rám.
*Hiszen rengeteg férfi dolgozik a földeken, igen apró a valószínűsége annak, hogy éppen őt szúrja ki... és mégis. A lány egyszerűen kilóg minden nézőpontból, kivétel az összes szabály alól, nem lehetne csak úgy besorolni, ahogyan a tekintetében határolt fiú teszi, de ő nem láthatja ezt. Ezért nem is lehet képes eloszlatni benne a gyűlöletet még Apollia sem, és ha egy ilyen különleges lány nem, akkor bizony senki sem. Habár Harim számára pontosan megtestesíti az elkényesztetett nemes leányzót, hiszen a parasztemberek hajlamosak törékenyebbnek, hideg szépségeknek képzelni e társadalmi réteg képviselőit.*
- Azonban ha végignézte az egész életemet, akkor valóban nincs mit mesélnem. Bizonyára sokkal izgalmasabb történeteket is ismer az enyémnél.
*Na igen, az olvasás, a könyvek, a tudás, ezek olyasféle dolgok, amelyek megkülönböztetik kettőjüket. A fiú sohasem tanult, vagy ha mégis, hát szájról szájra terjedő technikákról, vagy épp néhai apjától.*


254. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2015-09-29 20:59:53
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Szelíd

//Misscoulueryti kúria//

*Az úr türelmesen üldögél a fotelban, amíg a leányzó a papírokat tanulmányozza, majd amikor elhatározásra jut, elhúzza a száját, melyből leszűrhető, hogy alkalomadtán ő is vevő lenne egy szép nagy házra, szép nagy otthonnal, ahol szolgálók hadserege várja. Mivel azonban Apollia más döntést hoz, úriemberhez méltóan keres a táskájában pennát s átnyújtja a hölgynek. Amikor az aláírja, kényszeredett mosolyt vág, visszaveszi a papírokat, elteszi azokat, majd feltápászkodik. A meghívásra csak megrázza a fejét, látszólag sietős a dolga.*
- Igazán kár. Bizonyosan szép pénzt adnának érte. Nos, örvendtem a szerencsének. Nem kell kikísérnie, kitalálok magamtól. További szép napot!
*Mondja, majd elindul a kijárat felé. A helyiségben tartózkodó fiúra rá se néz. Kigyalogol az ajtón, le a lépcsőn, felpattan a lovára s gyors tempóban távolodni kezd a kúriától.*


253. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2015-09-29 20:05:01
 ÚJ
>Apollia Misscoulueryti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Misscoulueryti kúria//

*Apollia a férfi válaszára visszagondol az itt töltött éveire. Már gyermekkorában sem járhatott el sehová, hát mi mást is tehetett volna, minthogy kibámul az ablakon? A szántóföldek egészen sima vonalban futnak a horizontig, egész messzire ellátni. Apolliának pedig a szeme is jó, a betegség azt nem érintette, így nap mint nap látta messziről a szorgoskodó kis Harimot piszkos orrával. Igazából a nevét sem tudja, sem az életét, csak annyit, hogy apja földjein dolgozik. Az sincs tudomásában, hogy milyen élete lehet egy földművesnek, mennyire jó vagy rossz. De nem is gondolt bele igazán soha. Csak az forog a fejében, hogy mennyire szeretne többet és többet tudni a kinti világból, s egy igazi ismerős arc ül vele szemben.*
- Nem hasonlít senkire, illetve csakis önmagára. Hány éven át láttam a távolban dolgozni szorgosan! S most itt ül velem szemben és én csak arra várok, hogy meséljen és meséljen!
*A kezdeti hökkentség után újra visszatér a reménnyel és bizakodással teli hangszín, szinte vonzva magával a gondolatot, hogy ez feloldja majd a férfi ellenszenvét. Apollia nem igazán törődik azzal, hogy Harim mennyire érzi magát kényelmetlenül, vérbeli nemesi lányként saját magával törődik. Noha felületesen úgy tűnik csak a férfi és szavai érdeklik. De mindaz saját érdekében. Nem önző Ő, egyszerűen csak örül, hogy ezt a régről ismerős arcot végre láthatja.
De sajna félbe szakítják az Apolliának oly tökéletes pillanatot és egy ismeretlen úriember állít be. A gőgös magatartást a kisasszony ár egészen megszokta, nem is zavartatja magát.*
- Igen. Csak tessék!
*Illedelmesen odébb húzódik és hagy helyet a férfinak. Kíváncsian nézi a nagy halomnyi papírtömeget, majd tányérnyi szemeit az illetőre veti. Szája apró vonallá szűkül, ahogy szorongva hallgatja a szavakat. Agyában végigfuttatja pár pillanat alatt az itt töltött idejét, s egyben szabadulna, de ragaszkodik is a kúriához. Feleleveníti az apjával az utóbbi időben váltott párbeszédeit, de nem dereng neki, hogy Efamar beszélt volna a ház elavult papírjairól. S ha édesapja tudta volna előre az úriember érkezését, bizonyára nem ment volna el. Így a lány minden bűntudat és fenntartás nélkül vesz kezébe egy pennát és írja alá a papírokat. Mivel tengernyi szabadidejében írni és olvasni is megtanult, gyorsan átfut néhány oldalt, hogy biztos legyen a dolgában, az illetékes nem egy csaló e.*
- Nem hiszem, hogy el szeretnénk adni a kúriát.
*Feleli kedves mosollyal az arcán, ahogy visszanyújtja az utolsó, aláfirkantott papírt is.*
- Mielőtt ismét útnak indul kér valamit? Bort vagy valami ennivalót esetleg?
*Ha a válasz igenleges, Apollia magához hívja az egyik szolgát, bizonyára azt, aki az imént ajtót nyitott és hozat vele a friss termésből néhány szép példányt és persze bort is.*


252. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2015-09-29 17:39:26
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Szelíd

//Misscoulueryti kúria//

*Az uraságnak nem kell sokat várnia míg jön egy szolgáló s beereszti az ajtón, ám - feltehetőleg a látszat kedvéért - mégis sértett léptekkel vonul be az ódon falak közé. Arcára egy pillanatra kiül az elégedettség és talán még némi csodálat is, a következő másodpercben azonban már az előtte álló leányt mustrálja, a háttérben meghúzódó fiúra csak egy lenéző pillantást vet. Szemöldöke felszalad, amikor a leányzó kiejti a száján az "édesapám" szót, ám megjegyzést nem tesz csak biccent.*
- Elsősorban köszönöm a fogadtatást! Ez a Misscoulueryti kúria, ugye? Leülhetnénk esetleg?
*Amennyiben leülnek, úgy ültében elő is vesz egy halom papírt a táskájából s átnyújtja őket a leánynak.*
- Fontos ügyben küldte ide és hosszú utat tettem meg, úgyhogy igyekszem rövid lenni. A birtok papírjai teljességgel elavultak. Mondhatni lejártak. Ez egy tarthatatlan helyzet, így ha továbbra is itt szándékoznak élni, akkor alá kell írnia néhány ahhoz hasonló papírt.*Bök a lány kezében lévő gyűrött irathalmazra.*Persze, ha mindezt nem szeretné, akkor rövid időn belül más kezén lesz a kúria. Manapság kelendő...


251. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2015-09-29 16:30:35
 ÚJ
>Harim Bakhari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Misscoulueryti kúria//

*Ezúttal a lányon van a meglepődés sora, ami arra enged következtetni, hogy Harim mellényúlt, nem azt felelte, és nem úgy, ahogyan és amire Apollia számított. Még arról sincs halvány gőze sem, mely ponton sértette meg a nemesek bonyolult, értelmetlennek tűnő és meglehetősen körülményes ideáit. De felesleges is volna ilyesmin gondolkodnia... hiszen remélhetőleg nem sokáig kell még itt tartózkodnia. Habár ezt a kört egyértelműen a lány nyerte, a számolással biztosan nem végeztek még... halk sóhajjal, és kényszerített kényelmességgel dől hátra, először is azért, mert valamilyen érthetetlen indoknál fogva a leányzónak szokása előre meg hátra dülöngélni, másrészt pedig dacolnia kell avval, hogy érdekelje bármi is abból, ami körülötte történik, hogy tudomást vegyen azokról a dolgokról, amelyek taszítják még a jelenlétét is. Így példának okáért az alatta elterülő ülő alkalmatosság is, melyet most pór holmijaival koszol, és amely valószínűleg többet ér, mint amennyiért őt eladhatnák egy rabszolgapiacon. Ki tudja, egyszer talán ez lesz majd a sorsa, ha adósságaik túlzottan felgyűlnek...*
- De, amióta csak emlékszem.
*Feleli, habár még mindig furcsa, valahogy szokatlan számára, hogy magázzák, pláne egy vele szinte egykorú, nemesi származású képviselője a másik nemnek. Maga a szituáció is felfoghatatlan számára. Ám a beszélgetést egy inas csatlakozása szakítja félbe, Harim tekintete pedig éhes várakozással mustrálja, fikszírozza, magában hipnotizálja, hogy a számolás végeztéről tegyen bejelentést... azonban erre nem kerül sor, sőt, egy újabb férfi lép be, a már jól ismert köpcös tartással, fennhordott orral, és kitörő magabiztossággal. Persze a sunyi pofáját, pénzéhes tekintetét sem szabad kihagyni a leírásból, feltételezve persze, hogy ezeket nem Harim képzelete tette hozzá. Nem szólal meg, hacsak észre nem veszik, igyekszik elsüllyedni a helyén, közben pedig hálát ad az egeknek, hogy befele jövet leemelte szalmakalapját. Ha az illető mégis feltűnően kiszúrná a környezetbe nem igen illő parasztfiút, akkor a lányhoz hasonlóan kiprésel magából egy köszöntést, egyébként pedig hallgat, mint a sír. Persze felkészül rá, hogy hamarosan kiküldik, észre sem veszi, de már a fotel széle felé araszol.*

A hozzászólás írója (Harim Bakhari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.29 16:31:19


250. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2015-09-29 15:08:12
 ÚJ
>Apollia Misscoulueryti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Misscoulueryti kúria//

*Apollia nem tudhatja, milyen pletykák keringenek róla, azzal sincs igazán tisztában, hogy apja milyen politikát folytat a városbeli nemesekkel. A városiakkal. Ő maga viszont annyit tud, hogy rajta ül valami kór, ami miatt nem kerekded az alkata, nem szép pozsgás a bőre. Az apja pedig még a széltől is óvja, hogy semmi baja ne essen az "árunak", mire odakerül, hogy férjhez adják. Habár Apollia Efamar eddigi hozzáállásával elképzelni sem tudja, hogy a férfi kiengedje a karjai közül egy másik férfi karjaiba.
Mindenesetre Apollia ismeri magát, de a külvilágot már nem. Meg is lepődik, amikor Harim hosszabban kezd beszélni és már nem csak az arcán, de a hangján is kiütközik a kelletlensége. A kisasszony legjobb tudása szerint nem tett semmi rosszat, legalábbis nem az alkalmazottakkal. Még ültében is hátrahőköl, így már nem az előre dőlő, érdeklődő testtartás jellemzi.*
- Még el sem múlt dél és nem hiszem, hogy eddigre befejezték volna a számolást.
*Mondja ártatlanul. Végre van egy lehetősége, az biztos, hogy foggal körömmel ragaszkodni fog ehhez a lehetőséghez. Hogy folytathassa a beszédet, újra előredől.*
- Nem a földeken dolgozik már kisgyermekkora óta?
*Kérdezi, ahogy kezei az ölében pihennek egymásban, s alig észrevehetően a bőrét piszkálja az egyik körmével.
Harimnak talán alig marad ideje válaszolni, amikor egy éppen nem az adóval foglalatoskodó személy lép Apollia mellé. Halkan beszél valamit valami idegenről. A kisasszony visszaszalasztja a szolgálót az ajtóhoz, hogy nyugodtan engedje be az illetőt. Ha a férfi belép, Apollia feláll a helyéről és úgy fogadja.*
- Szép napot kívánok! Miben segíthetek?
*Bűbájos mosolyát veti az ismeretlenre. Hiába, őt nem hökkenti meg a gőgös arckifejezés, Harimnak viszont annál kellemetlenebb lehet.*
- Édesapám jelenleg nincs itthon, a távollétében én vagyok az illetékes.
*A betegségtől a szemei általában mattak, de most nagy tányérnyiak, barnák és vidáman csillognak. Apollia nem az a típus, aki hagyja, hogy a betegsége bekebelezze. Gyermekek dacával állt ellen a kórnak, miszerint ő már csak azért is boldog lesz, be fogja járni a világot és legyőz bármit.*


249. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2015-09-29 14:43:00
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Szelíd

//Misscoulueryti kúria//

*A kúria felé vezető kitaposott úton lovas bukkan fel. Lassan, méltóságteljesen közeledik az épület felé az állat s utasa. Amikor közel érnek, ez utóbbi lepattan a nyeregből s gyalog folytatja útját. Kezében átlagos méretű táskát pihentet, képén ott ül a gazdagabbak arroganciája, bár öltözékén látszik, hogy ő maga inkább csak alkalmazottként sürög-forog a nemesek körében s nem igazán tartozik közéjük. Haja rövid, szája felett pedig gondosan nyírt bajusz díszeleg. Felballag a lépcsőn, majd megzörgeti a hatalmas ajtót s türelmetlenül kezd toporogni.*


248. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2015-09-28 22:54:54
 ÚJ
>Harim Bakhari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Misscoulueryti kúria//

*A szoba valóban kiemeli a leány sápadtságát, hát még a forrón pattogó lángok, melyek árnyékukat vetik bőrére. Talán mégis igaz volna...? Hiszen nem gyógyíthat meg minden betegséget a pénz sem, talán a halál az egyetlen, amely nem tesz különbséget nemes és paraszt között. Apollia csillogó, szinte szomjazó tekintetétől azonban a hideg rázza, legszívesebben itt hagyná, magára ebben a hatalmas börtönben... persze nem meg volna bilincselve, vagy le volna kötözve. Harim szemével nézve akármikor útra kelhetne, esetleg bérelhetne magának egy kocsit, ha lovagolni vagy járni már nem bír hosszútávon... ennyi még közel sem indít szánalmat a jégbe fagyott szívben, amely megvetéssel tekint a csalfa szempárba. Egyre inkább menekülne, de nem teheti meg. Édesanyja miatt, és néhai apja miatt, és a paradicsomok miatt, és az állatok miatt... semmit nem akar feladni, mégis csúnyán megfizetne érte, ha lelombozná az elkényeztett kis nemes leányzót.*
- Az esőnek hála kevés öntözéssel és visszafogott trágyázással is jól alakult a termény, a palánták szépen megnőttek, és a betakarításnál sem volt probléma. Megnyugtathatom, hogy a zöldségeink továbbra is tökéletesek.
*Nem érti a szavait, ahogy az indokait sem, el sem tudja képzelni, mégis mit akar kezdeni Apollia vele, de továbbra is kényelmetlenül fészkelődik a fotelban.*
- Úgy érti, hasonlítok valakire?
*Nem igazán hiszi, hogy ez a kis fogoly bárhonnét is megjegyezhette volna arcát, hacsak nem a földeket figyelte naphosszat azon a hatalmas ablakon át. Miért is fordítana figyelmet a hozzá hasonlókra? Valószínűleg éppen az ellenkezőjére tanították apró tipegő korától fogva.*
- Odakint szép az idő, és öhmm... kezd későre járni. Még volna némi dolgom a paradicsomokkal.
*Gyenge próbálkozás, de meglehetősen egyértelművé tette, hogy szívesebben távozna már, valahogy kiveri a víz ettől a vallatástól. Mindketten tudják, hogy kettejük élete közt közel sem annyi a különbség, hogy odakint vannak-e, vagy épp idebent.*


247. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2015-09-28 21:46:25
 ÚJ
>Apollia Misscoulueryti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Misscoulueryti kúria//

*A kúria és környéke tényleg elég hamar megtelik szolgálókkal, akik pakolják a terményt, lemérik majd feljegyzik. A feljegyzések majd eljutnak Efamarhoz a nap folyamán, de addig is az írnok, a ház urának bizalmasa fog erről gondoskodni. A család minden feltétel nélkül megbízik az írnokban ahogy a kevéske őrben is. A szolgák pedig túlságosan félnek ahhoz, hogy bármit is elemeljenek. Egyértelműen senki sem járna jól azzal, hogyha Efamarhoz rossz szándékúan áll hozzá.
Apollia vidáman figyeli a nyüzsgő kis sereget, de figyelmét sokkal jobban leköti Harim. Elegen vannak a pakolászáshoz, a fiúra nincs nagyobb szükség, így Apollia nem sokkal nyugodtabban tereli be a szalonba. Nem rest kihasználni a semmiből adódó lehetőséget, hogy apja nincs itthon, szigorú tekintete nem függ egyszerre a szolgákon és csökönyös lányán. A kisasszony szent meggyőződése amúgy is, hogy apja csak túl aggódja a betegségét. Nem is érzi teljesnek ezt az életet, amikor nap hosszat csak ül a szobájában és semmit sem lát a világból, csak azt a néhány foltnyi szántást. Részben ezért is örül Harimnak, hiszen a férfi arca ismerős már neki. Kicsit úgy érzi, mintha gyermekkori barátok lennének, noha egy szót sem váltottak még soha. A lány a nevét sem tudja. De Harim kint dolgozik a földeket, mióta két lábra tudott állni (bizonyára), Apollia pedig kifelé bámul az ablakán, mihelyst volt annyi ereje, hogy kikeljen az ágyból és elvánszorogjon addig. Kiskora óta egyik kedvenc eltöltése s a legtöbb dolgot, amit bezárva csinálni lehet, az ablak mellett teszi. Az egy szeletke a külvilágból.
Ahogy szemben ül Harimmal, lehetősége van szemügyre venni a határozott vonalú arcot és egy paraszthoz meglepően jólvágott külsőt. S hiába, akármilyen sármos is ez a külső, a kisasszonyt nem csak ez köti le. Hanem a fiú, aki kintről jött és biztos tud neki mesélni. Akármiről. Nem rég Apollia is járt odakint, méghozzá meglepően messze, de az csak egy szelete volt ennek a hatalmas világra. Ő pedig ahogy megízlelte ezt a csodás külvilágot, még többet akar.
Szép szemeit meresztve kéri Harimot, hogy meséljen, de amaz visszakérdez. Apollia örömmel teli hangon kacag fel.*
- Ha szeretné, akár arról is! Kíváncsi vagyok mindenre!
*Teljesen természetes számára, hogy nem kell magyarázkodnia, nem is áll szándékában. Szinte egyértelmű, hogy tudják, nem jár ki a házból, sőt, nem járhat ki a házból, s a környék bizonyára azt is tudja, miért nem.*
- Olyan az arca, mint egy régi jóbaráté, noha sosem volt olyanom. Kérem ne kelljen csalódnom! Milyen az élet odakint?
*Noha a hangja kellemes és vidám, mégis úgy beszél mintha helyzete kétségbeejtő lenne és apja börtönben tartaná. A helyzet ennyire nem komoly, de Apollia agában mégis olyan szörnyűséges, akárcsak az életfogytiglanra ítélt raboké. Még egy egyszerű paraszt mindennapja is fel tudná villanyozni, ha Harim arról mesélne neki. Annyira el van ragadtatva a találkozástól, hogy észre sem veszi a férfi arcán az undort, vagy meglepettséget, egyszerűen figyelmen kívül hagyja és saját érzéseire és gondolataira koncentrál. *


246. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2015-09-28 20:58:02
 ÚJ
>Harim Bakhari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Misscoulueryti kúria//

*Csakhamar beengedik, egyre nagyobb a sürgés-forgás körülötte, ám többségében csak egyszerű emberek, inasok meg számolók, szóval mindenféle megfordul, de a nemesi család tagjai egyelőre elkerülik... és ez felettébb megnyugtató. Kezdi úgy érezni, hogy talán kényelmesen, felesleges körök nélkül is letudhatja a mai napot, így egész készségesen segít a pakolásban is, ha megkérik rá, egyébként pedig várakozva támaszkodik meg az ökör oldalán (ami nem feltétlen a legbiztonságosabb vállalkozás volna, de olyannyira megszokta az állatokat, hogy számára nem kevésbé kiszámíthatóak egy fánál). Ezért is lepi meg az előbukkanó kisasszony, és ismét ellepi elméjét a gyűlölet, kifejezéstelen arckifejezését a leányzóra ereszti. Kétségtelenül gyönyörű, noha a fiú nem látja ezt, tekintetét ellepi az az érdektelen undor, amelyet nem fogalmazhat meg szavakban, noha ujjai idegesen kopogtatnak a szekér szélén. Látta már, és hallott is róla pletykákat, de ezeknek már több éve, a falusiak is igen ritkán beszélnek már róla, hiszen megszokták jelenlétét. Azért valahol ironikus, hogy mindene megvan, pénz, csinos pofi, finom kelmék, amire csak vágyik, mégsem hagyja el sosem a kis palotáját. Talán csak trónol a vagyonán, ahogy a többi nemes... fulladoznak az üldözési mániában. Hiszen meglehetősen egészségesnek tűnik a mesék ellenére is, még ha kissé sovány is.
Mindez pár pillanat leforgása alatt fut végig a parasztfiú fején, míg Apollia meg nem szólal, először fel sem hívva figyelmét. Hiszen ki számítana arra, hogy éppen hozzá szólt? A megütközés, amely kiül Harim arcára, mintha a különböző írnokokét és inasokét tükrözné, ám az általános megdöbbenés úgy látszik a legkevésbé sem akadályozza meg a leányzót abban, hogy berángassa ebbe túlméretezett kócerájba. Kishal a tengerben, hús a tálon, búza a táblán, kiszolgáltatottabbnak, oda nem valóbbnak, és értetlenebbnek még soha sem érezte magát. Nem csak ruhái miatt lóg ki, mintha idebent még a levegő is más volna, mintha a tüdeje nem fogadná be, és lassacskán megfulladna. Lehet ezt otthonnak nevezni? Az egész egyszerűen abszurd, olyannyira, hogy észre sem veszi a csöndet, melyet a lány határozatlansága okoz. A hirtelen jött parancs hallattán felvonja, és kissé összeborzolja a szemöldökét, de csak nem érti meg a szavak rejtett értelmét. Ő nem tanult soha olyan körülményesen, rejtvényesen, szép szavakba bújtatva beszélni, mint ahogy a nemesek társalognak, így hát a maga parasztos módján tud csak reagálni.*
- A termésről?
*Elvégre nyilván okkal hívta be a lány, talán ez is olyasmi, amiről tudnia kéne, aminek meg kell történnie, csak éppen apjának nem volt ideje megosztani vele. Most majd a zöldségek minőségét kell bizonygatnia? Vagy talán csak tovább növekszik az adó? Már ha az még lehetséges... hiszen így sem sokmindenük maradt. Mit mond majd az anyjának? Ebbe bele sem akar gondolni. Arcizmai megkeményednek, eltünteti a meglepetés nyomait. Ha alkudozni, indokolni kell, hát megteszi. Talán még könyörögni is fog. Most már ő a családfő.*


245. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2015-09-28 19:09:07
 ÚJ
>Apollia Misscoulueryti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Misscoulueryti kúria//

*A reggel ridegen köszönti Apolliát, a fény még az elhúzott függönyökön át is betűz. Pedig lassacskán átfordul az időjárás őszibe, és közel sem lesz olyan melengető a nap fénye, mint tavasszal és nyáron szokott lenni. De a kisasszony ezt egyáltalán nem bánja. A kúriában meleg, a fontosabb helységekben mindenhol van kandalló. S mivel a táj körülötte nem változik, az évszakok az egyetlenek, amik ezt az igényét kielégítik.
Kancsóból tölt a táljába vizet, hogy arcát megmoshassa és megnézhesse vonásait a tükörben. Látta már magát elégszer, de a betegsége miatt sosem lehet eléggé elővigyázatos. Nem egyszer előfordult már, hogy az ajkai a rohamok előtt lilultak el, jelezve a kór alkalmi kitörését. De minden megfelelőnek tűnik. Nyugodtan öltözködhet fel szobalánya segítségével, hogy aztán elfogyaszthassa reggelijét. Már napi programját fontolgatja, amikor az egyik őr érkezik hozzá. Az apja üzleti ügyben utazott el még reggel a városba, ám a terményadó beszedése is a mai napon van. Apollia egészen elkeseredik a dolog hallatán, de nem akar lemaradni az eseményről. Gyorsan riasztja az írnokot és néhány szolgálót a termény behordása és feljegyzése miatt. Gyorsan kapkodja a lábait, hogy elsőként érhessen a kúria elé és elsőként nézhesse meg, a jól megpakolt szekeret. Odakint egy fiatal férfit lát ácsorogni, ismerősnek is tűnik neki.*
ˇ~Biztos már régóta édesapám földjein dolgozik.~
*Gondolja, ahogy pár pillanatig még tanácstalanul nézi a szolgák nyüzsgését. Asztalt készítenek elő egy mérleggel, az írnok pedig lapokkal és íróeszközzel áll elő, hogy mindent feljegyezhessen. Jó néhány őr is van, ezért Apollia nem fél itt hagyni a szolgákat magában. Készségesen fordul a fiúhoz.*
- Szép napot! Ne fagyoskodjunk kint, jöjjön be nyugodtan.
*Apollia nem ismeri a módit, vagy nem törődik a bejáratott illemmel. De lényegtelen is, melyikről van szó, mert végső soron beinvitálja Harimot és a szalonba kíséri. Most, hogy apja nincs otthon, kiváló lehetőséget nyújt számára ez az ifjú. Nem kell semmi rosszra gondolni, Apollia csak meséket és történeteket akar hallani a külvilágról, az életéről.
A kisasszony leülteti a fiút az egyik kanapéra, nem érdekli, hogyha a kárpit piszkos lesz az illető nyomán. Szobalányát innivalóért szalasztja, ő maga pedig csillogó szemekkel ül le Harimmal szemben. Hatalmas barnáit a férfiéba fúrja s percekig el is felejt megszólalni és felsorolni, mire is kíváncsi. Harim annyira groteszk képet nyújt munkától megedzett testével, parasztos öltözetében ebben a nemesi kúriában, drága bútorok és díszek között.*
-Meséljen!
*Szólítja fel egyszerűen és úgy várja a történetet, mint a kisgyermekek az esti mesét. Érdeklődését kifejezve még előre is dől a rekamién. Tenyereivel karjait melengeti, mire a szolga minden szó nélkül rak tüzet a közeli kandallóban. Pár perc múlva már kellemes meleg lengi be a szobát. De a lány sápadtságán még ez a kellemes idő sem tud változtatni. A megvilágítás még soványságát is kihangsúlyozza, betegsége miatt kissé aránytalan vonásait. Ám az arca szép, nemesi lányok között is talán a legszebb.*


244. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2015-09-28 18:39:04
 ÚJ
>Harim Bakhari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*Harim a már jól ismert kukorékolásra, és az alig-alig beszűrődő hajnali fényre ébred, egy testes ásítás, némi nyújtózkodás, és a felfrissüléshez elegendő mosakodás után felkap magára néhány holmit, és kiveti magát az udvarra. Igyekszik elkerülni édesanyját, mondhatni sunnyog az ajtóig, elvégre pontosan tudja, milyen nap a mai, ha tehetné, legszívesebben megfordulna, és visszaaludna. Ugyanis a hónap egyik leggyűlöltebb pontja érkezett el, ideje leszállítania a terményadót földesurának, ami azt jelenti, hogy "tisztesebb" környezetben lesz (bár ne kéne, de muszáj), anyja pedig bármi áron mosdatni akarná, meg mindenféle kényelmetlen ruhába kényszeríteni, teljesen feleslegesen. Mintha nem tudná első látásra mindenki, hogy kicsoda is valójában, vagy ne ismernék gyerekkora óta. Elhúzza a száját, és inkább az ól felé veszi az irányt, kihasznál minden pillanatot, amivel csak húzhatja az időt. Meg aztán valakinek amúgy is meg kell etetnie az állatokat. Ez az, amit szeret, itt érzi otthon magát... irtózik attól a nevetségesen hatalmas palotától, amelynek egy szobájában elférne a házuk, amely a Misscoulueryti család tulajdona, és éppenséggel az úti célja. Már most kiveri a víz az egésztől. Eddig még csak kívülről látta, azonban apja halálát követően át kellett vennie feladait... ez az első alkalom, hogy személyesen viszi az adót. Dühösen önti a maradék kukoricát a dagadt kis disznóknak, aztán megindul az élelmiszer-kamra felé. Még ez is a gyászra emlékezteti... mintha nem lenne elég baja. Szalmakalapját a fejébe nyomja, az talán majd éreztet valamennyit a szántóföldek megnyugtató otthonosságából, aztán kivezeti az ökröt, mely az előkészített szekeret viszi majd, megpakolva mindenféle zöldséggel, melyet fáradságos munkával termesztett az elmúlt hónapban. Maga is épp felszállna, mikor egy lihegő kis görény megragadhadja nadrágszárát, némileg összenyálazza bokáját, és elégedetten vakkant egyet, ahogy gazdája lenyúl érte és felpakolja a termény mellé. Bolhátlan biztosan nem fogja megrágcsálni, és most szüksége van egy útitársra.*

//Misscoulueryti kúria//

*Útközben parasztdalokat fütyörész, varró meg mosó leányzókról álmodozik, a paradicsompalántáin nyáladzik elméjében, szóval igyekszik minden lehetséges irányba elterelni gondolatait. Azonban hamarosan előtte magasodnak a kúria falai, sötét árnyékuk úgy zárja el előle a napfényt, ahogyan a jókedvet is.*
- Jó napot! A terményadót hoztam.
*Jelenti ki valami inasnak, vagy őrnek, és halad tovább, már amennyiben beengedik. Igazából sosem kérdezte még, hogy hogyan kell ezt csinálni, de ez tűnt a legegyértelműbb módnak.*


243. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2015-09-27 22:10:39
 ÚJ
>Apollia Misscoulueryti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Misscoulueryti kúria//

*A hintóból látható tájkép megváltozik, a kocsi kikanyarodik a sűrű, fákkal övezett útról és szántóföldek mellett kezd el haladni. Apollia is hasonló képet lát az ablakából, nem is csoda, hogyha rettentően unja már. A szántóföldek messziről olyanok, mint egy sok helyen foltozott takaró, amely jótékonyan borítja a földet. A kisasszony már szívesebben látna mást is, a kocsikázós kitérő a fák között már így is érdekesebb volt neki, nem is beszélve a különös házról, ahová Taitos elvezette őt.
A kocsi lassan eléri a kúriát. Az épület nem olyan nagy, nem egy kifejezett kastély, de éppen akkora, mint amekkorát a nemesi illendőség megkövetel. Bőven van hely benne apjának és neki, plusz a szolgáknak, a szorgos dolgozóknak.
Amint megérkeznek, Apollia kipattan a kocsiból, magára terítve a kölcsön köpenyt, a kocsis után ered. Szép szemeit rámeresztve kéri meg, hogy ne mesélje el apjának a történteket. Talán csak annyit, hogy a lovat egy warg pusztította el, de hogy a kisasszony mit csinált, arról ne essék egy szó se.
Ezek után vált pár szót az apjával, próbál érdektelennek tűnni, s fel is slisszol a szobájába. Az esti piperészkedés után szobalánya által szépen megvetett ágyába bújik, s alszik is másnap reggelig.*


242. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2015-09-26 12:44:14
 ÚJ
>Harim Bakhari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*A fiú öles léptekkel szeli át a földet, határozottan, de mégsem sietve, láthatóan szemlélődik, ám nem úgy, ahogy az erre járó oktondi idegenek szokták bámulni a végtelen horizontot a megnyugtatóan egyforma rónaság felett, neki egészen másfelé kanyarodik tekintete. Kicsit több, mint egy hónapja maradt ugyanis az év második betakarításáig, ám az időjárás néha csalóka, a termésre pedig neki kell vigyáznia. Nem hagyhatja, hogy hőn szeretett palántáit bármiféle veszély is fenyegesse... És amúgy is alig bírta visszafogni magát, hogy ne piszkálja őket. Ellenőrzi, hogyan cseperednek kemény munkájának gyermekei, mennyire nedves még a föld, avagy eljött-e már a trágyázás ideje. Egy nagyobb darab talicskát is húz maga után, a korábban méretre vágott fadarabokkal, és a halászzsineggel, mely a támrendszer felépítéséhez szükséges. Ha választania kéne, a betakarítás és a kiültetés után ez az egyik kedvenc művelete. Nagyjából 3 hatja volt az ültetés, így ez a legmegfelelőbb időpont.
Először is a cölöpöket a sorok közé illeszti, és jó mélyen belenyomja a földbe, elvégre egy hirtelen jött szél még nem boríthatja fel az egész termést. Majd a zsineg segítségével újabb, ám jóval rövidebb fadarabot köt az oszlopok tetejére, T alakban. Már csak össze kell kötnie tetejüket egy hosszabb, vékony rúddal, és nagyjából létre is hozta egy tetőszerkezet keretét. Miután ellenőrzi, hogy megfelelő-e a tartás, a zsineg egy darabját most a hosszabbik "gerendára" köti, (csúszó kötéssel, hogy lehetőség legyen a további utófeszítésre), másik felével pedig apró paradicsompalántáit közelíti meg. Még alig kezdtek el nőni, inkább csak legyökereztek, így óvatosan, ezúttal lazán köti meg a növénykék tövét, hogy ne akadályozza majd a szár növekedését. Finoman a zsinór köré tekeri a kezdeményt, és már meg is van, innentől már csak annyi van hátra, hogy a növekedés során tovább tekerje majd. Jó pár órát igénybe vesz, a nap pedig már magasan az egekben jár, mire elkészül mindegyik sorral, gyönyörködve figyeli munkája eredményét. Kevés szebb dolog van, mint egy jól felszerelt támrendszer. Dolga végeztével letörli homlokáról az izzadtságot, elkölti az édesanyja által csomagolt aprócska ebédet, enyhíti szomját, és megindul a kukoricások felé.*

A hozzászólás írója (Harim Bakhari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.26 12:51:44


241. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2015-09-09 16:35:48
 ÚJ
>Rodim Mjölnnar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

*A vadregényes pusztát lassacskán felváltják a boronált földek, sárgálló búzatáblák. Második napja lovagol, és úgy tűnik, a hátas jól bírta az erőltetett iramot, apró tajtéktól eltekintve mintha meg sem érezte volna az órákig tartó vágtát, majd szintén órákig tartó gyors ügetést. A medveprém is megtette a dolgát: szép melegen tartotta testét, amíg a kötésekkel és gyógynövényekkel lefedett sebei gyógyultak, s mára már csupán hegesedő sebek emlékeztetik őt a hajdan ormótlan vágásokra.
Jó újra valami ember alkotta dolgot látni. Jó végre nem hatalmas bölénycsordákat, farkasfalkákat, vagy magas füvet látni, hanem művelt földet. Pedig ő mindig is a vadonhoz vonzódott, az volt az ő közege, most mégis...
Végre embereket is lát, egyszerű parasztokat, akik odakapják a fejüket a hegyomlás láttán a fekete paripán, majd mit sem törődve vele, tovább dolgoznak földjeiken. Az idegenekkel mindenki bizalmatlan. Ha az ő földjén lovagolna egy ilyen alak (hiába van fegyvertelenül, ugyebár), ő íjpuskával a hátán kapálna, s erre mérget is merne venni. Ha másért nem, már csak azért, hogy megmutassa, nem védtelen.
Ahogy lovagol, és ide-oda bámulván azon morfondírozik, vajon hol talál egy helyet, ahol otthonra lelne, azon kapja magát, hogy már nem is gondol igazi otthonára. Nem gondol a törzsére, a cölöpfallal körülvett falura, ahogy hatalmas fenyőtuskókat dobáltak puszta szórakozásból, és a pincékbe menekülve gubbasztottak, mikor a távolból felharsant egy sárkány üvöltése. És ami még annál is meglepőbb, hogy nem gondol rá, az igazán meghökkentő: talán már nem is érezné magát ott jól.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680