//Irány Radkraal!//
*Titthy a kérdését egyáltalán nem viccből tette fel. Pusztán a gondolat nevettette meg. Egyébként a virágból született kis leány nem is az a viccelődő típus. Igaz, azt szereti, ha mások humorosak, de ő nem szokott viccelődni.
A beszélgetést igazán jó ötletnek tartja, de közel sem biztos abban, hogy ez minden esetben célra vezető lenne. Mert vannak olyanok, akiknek hiába magyarázná, hogy miért számít rossznak mások kigúnyolása, tudomásul sem vennék. De nyilván van az a réteg, akinél ez működik, és belátja, hogy ez sértő dolog.*
- Ó, értem. Az más.
*Természetesen semmi akadályát nem látja annak, hogy Silvyr ismételten hozzá érjen. Jól esnek neki szavai, és teljesen egyet is ért. Halk hümmögéssel is jelzi, hogy egy véleményen van a férfival.
Az, hogy ez a táj szép lenne, Titthy nem gondolja. Neki túl egyhangú, de kinek mi a szép.*
- Szerintem túl egyhangú ez a vidék. De örülök, ha tetszik.
*Egyebet nem mondhat, mert rossz lépést tesz, s bokája rendesen kificamodik. Fájdalmas sóhajt hallat, s kénytelen a földre ülni, mert fájdalom hasít bele, ha ránehezedik arra a lábára. Szégyenli magát, hogy Silvyr előtt ilyen helyzetbe került. Enyhe pír is kúszik szeplős orcájára. Fájós lábát igyekszik úgy tartani, hogy kényelmes legyen, s egyben pihentető a bokájának.*
- Ne haragudj...* Mondja halkan. Természetesen ezzel a két szóval azt szeretné kifejezni, hogy sajnálja, hogy ezzel hátráltatja kettejük utazását.*