Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Taverna a Három Baráthoz (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 57 (1121. - 1140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1140. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-06-26 21:38:02
 ÚJ
>Nolie Piwerd avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102

Játékstílus: Vakmerő

*Ugyanazt az utat teszi meg az idegennel, mint a párral a kikötő felé menet. Az erdőségből a szántóföldekre térnek, hogy majd a kis utat követve, a tisztáson át érjenek a városba. A férfi azt mondta, a piactérre megy, a szegénynegyed és a gazdagnegyed között futó egyik kis utcán vág át, ott fog leszállni Nolie és visszagyalogolni a templomig. Mióta ismét tisztán látja az égboltot, nem takarják fák a felhőket, visszatért a formakereső játékához. Egy idő után próbálja nehezíteni a játékot, csak gyümölcsöket, csak állatokat, csak emberi arcokat keressen. Egész sokáig leköti a keresgélés, míg egy váratlan, gödörbe való érkezés kizökkenti. Akkorát zökkennek, hogy kissé meg is ugrik a szekéren, egy zsák liszt pedig a gyomrára dől. Szerencsére nem szakad ki, vagy ha mégis, a fehér por nem látszódik rajta, így mintha mi sem történt volna, felállítja, és visszatuszkolja a többi zsák közé. Ha már felült, vagyis pontosabban felrázták fektéből, körbe is pillant, merre járnak. A földek szélén gurulnak, már látni a tisztást körülölelő fák kis csoportját a horizonton innen. Már nincsenek messze.*


1139. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-06-26 17:41:32
 ÚJ
>Nolie Piwerd avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102

Játékstílus: Vakmerő

*Hatalmas szerencséje van, hogy találkozott egy szekérrel, ami a kikötő felé tart. Egy idősebb kereskedőházaspár viszi a szállítmányt a dokkoknál található boltjukhoz, hozzájuk csatlakozott. Nagyon kedvesek voltak, még egy cipót is nyomott az asszonyság Nolie kezébe mondván, túl vékony, többet kéne ennie. Az út során el is csipegeti a pékárút. Kifejezetten finom, és kissé szégyenlősen, de kér még egyet.
A beszélgetésükbe nem csatlakozik be, nem ért sem a gabona aratásához, sem a lisztkészítéshez, de még a kenyérsütéshez sem. Egy burokban nevelkedett úri lány, aki a szabad évei alatt egész sok mindent megtanult, de néhány alapvető tevékenység még mindig hiányzik a repertoárjából. Főzni egész jól tud: babgulyást, húslevest, tokányt, pörköltet, főtt krumplit. Egyszerű, finom, olcsó ételek. Mosni is kénytelen volt megtanulni, teregetni, ruhákat hajtogatni. A takarítást most végezte először teljes körűen a Namos házban, de elégedett volt magával. Lassan, de biztosan beletanul a városi életbe.*


1138. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-06-24 10:34:07
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

//A múlt nyomában//

- Igen-igen! Biztos a fűző miatt. *Talán kicsit gyorsan és hevesen helyesel, de Khan olyan kapaszkodót nyújtott felé, amire rögtön rá kell csavarni az ujjait. Egyébiránt, az emlegetett női ruha valóban fojtogató és kényelmetlen, főleg az olyanok számára, akiknek egyébként is jobban meg kellett húzni a mellrészét, hogy azt a látszatot kelthessék, mintha valóban olyan domborulatai lennének, mintha saját életük lenne. Csak míg mások ezt úgy tekintették, hogy egy nőnek olykor szenvednie kell a külsejéért, addig Dynti már akkor is úgy gondolta, egy férfi ágyába talán így vezet az út, de ha komolyabban meg akar valakit fogni, ahhoz ez édes kevés, vagy talán, inkább túl sok.*
- Pedig tényleg így történt. Na jó, nem teljesen. *Megráncolja a homlokát, miközben próbálja felidézni az emléket.* Igazából mázlim volt. Belefutottam az egyik késdobálóban néhány matrózba. Az egyiknek véletlenül kiborítottam a sörét, ebből pedig lett egy kisebb incidens. Úgy másfél órát vitatkozhattam a fickóval, minek a végére az lett, hogy az illető próbált erőszakhoz folyamodni, azt gondolván, hogy törékeny lánnyal van dolga, csak hát… Ő húzta a rövidebbet, a többiek pedig jót röhögtek rajta, ahogy gyakorlatilag elvertem a társukat. A mázli azonban az volt, hogy egyikük volt a Sinistra Mosolyának elsőtisztje és minél többször futottunk egymásba annál nagyobb érdeklődést mutatott irányomba, amellyel én kedélyesen vissza is éltem. Általa kerültem a hajóra, de nem, mint egyszerű matróz, inkább mint valami kis háziállat, akit csellel ráengedtek az ellenségre. Hogy bizonyítsam, hogy közéjük való vagyok, első feladatomként rögtön az egyik riválist kellett el tennem láb alól egyszerű szajha bőrébe bújva. Onnantól könnyű dolgom volt, az elsőtiszt védelme alatt pedig kitüntetett pozícióba kerültem. Kár, hogy egy-két év után kiderült róluk, hogy ugyanolyan áruló patkányok, mint bárki más. Még Nathalon is, aki azzal akarta bizonyítani a kapitányunk felé a hűségét, hogy megpróbáltak kiadni Legadonnak. *Nem mesélte még Khannak az életének ezt a részét, és vélhetőleg még azt sem említette meg, hogy már jóval a Kárhozottak előtt megkezdte kalózi karrierjét, pedig legalább olyan fontos ez is, mint a gyerekkora, abból a szempontból, hogy miért lett ilyen bizalmatlan és paranoiás mindenkivel szemben, és hogy eddig miért nézte semmibe, ha egy férfi gyengédebb érzelmekkel vett őt körül.* Emiatt vállaltam később újra, hogy kalózkodjak, de a Sinistrát mintha a tenger nyelte volna el. Vagyis remélem így van.
*Nem feszegeti tovább a lihanechi témát, a maga részéről úgyis arra számít, nem lesz rá alkalom, hogy oda kerüljenek, mert, ha mégis így lenne, ő nem rendelkezik olyan pozitív felfogással, mint a férje, nagyon is jól tudja mi lenne a történet vége, minthogy a sors elől még ők sem menekülhetnek el mindig.*
- Ki gondolta volna, hogy a zsoldosok ilyesmire használják a szabadidőt. A legtöbb, akivel életemben találkoztam ebből a szempontból mit sem különbözik a tengerre merészkedő társaiktól. Ugyanúgy egy kocsmában tengetik ezen napjaikat és a kemény munkával megszerzett pénzüket, könnyedén potyogtatják különféle szajhák zsebeibe, vagy kezdeményeznek kocsmai verekedést. *Mintha egyébként meg kellene lepődnie bármin is Khannal kapcsolatban. Ismeretségük alatt már megtanulta róla azt, hogy örömmel bújtatja magát olyan szerepekbe, amelyek az egyszerűbb életvitelre utalnak, bizonyítja ezt Rickert esete is. Persze ettől függetlenül a korábban elmondott lehetőséget is kinézi belőle. De nem sodródtak volna egymás mellé életükben, ha a férfi aznap éppen a sört, a bunyót és egy könnyed nő ölét választja. Ahogy akkor sem, ha Dynti nem téveszti el az úti célt.
Azt örömmel látja, hogy a kunyhó változatlan állapotok között várta őket, magányosan és kihasználatlanul.*
- Hogy… mi? *Sűrűn pislog zavarában. Talán az maradt meg leginkább nemesi életéből, hogy a munka nem harcias részeit mindig is örömmel engedte át másoknak. Persze egy hajón senki sem úszhatja meg a padló sikálásának örömét, így, ha már azt néha bevállalta, most sem fogja előadni a kényes úri hölgyet. És egyébként is, inkább a seprés, mint az, amit a forrásnál kellene tennie, bármi is legyen az.*
- Izé, hogyne persze. Menj csak. Mire visszaérsz, itt minden úgy fog csillogni, mint hőn szeretett nagyanyám homloka. *Eltökélten húzza ki magát, most az egyszer tényleg rendesen akarja csinálni a rá bízott feladatot, így miután a kunyhónál lepakoltak, és Khan megindult, hogy azt a valamit csinálja a magánfürdőjükkel, ő kinyitja az ajtót. Az fel sem tűnik neki, hogy legutóbbi itt tartózkodásuk idején ez a nyílászáró keservesen hullott a földre, férje hatásos belépője következtében. Ennek ellenére belépve, semmi különlegest nem talál, sem élőlényt, sem egyéb dolgokat, amely feltűnne neki. Hiszen ők is felborogattak néhány széket, amikor itt voltak, és sohasem nézett ki ez az épület úgy, mint egy nemesi kúria. A motyókat az ajtó mellett teszi le a földre, különös törődéssel teszi ezt az italt tartalmazó zsákocskából, és rögtön ki is vesz egyet, hogy kupakjától megfoszhassa és erőt nyerjen a nagy munkából egy korty által. Vagy kettővel, ki számolja.
Egyik kezében az üveggel, másikkal a seprűvel áll neki, egész groteszk módon és teljesen hatás nélkül ide-oda tologatni a takarítóeszközt a padlón. Közben dalolgat, néha még tánclépésekkel is megdobja a munkát. Emiatt persze a kelleténél több időbe telik a takarításnak csak ezen része, és a felgyűlt koszt, ő egyszerűen kikíséri az ajtón kívülre. Miközben felidézi magában az itt töltött két alkalom emlékeit, és azt, hogy azóta mennyi minden változott. Már nem fog a fal mellé menekülni a férfi elől, és arra sincs szükség, hogy asztalt állítson kettejük közé, mondván, hogy a barátságot meg kell védeni. Ezen a ponton még el is röhögi magát. A seprűt végül a falnak támasztja, majd nekiáll az elborult székeket visszaállítani. Az idegen ruhadarabok láttán már húzza ugyan a száját, de azokat csak félredobálja, majd jó lesz törölgetni velük. Ami inkább megzavarja a munkában, az a konyha környékén és a lakás egyéb pontjaiban talált néhány levél, vagy azoknak töredéke.*
- Ez már nem rémlik. *Összegyűjti a kezébe végül mindet, így mire Khan visszatér a saját munkájából a Vöröst a ház közepén találja a földön ülve, egy üveg itallal a kezében, ahogy bőszen próbálja összerakni a szétszakított papírokat.*



1137. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-06-23 11:33:27
 ÚJ
>Adakver Erethlion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*A tisztásról az erdő irányába közeledve ismételten átvonul a falvak között. Nyugodt és békés hely ez, ha máshová már nem is mehetne az ember, esetleg megállhat itt a tanyavilágban, és eléldegélhet mint gazda, férj, akár apa. Neki nincsenek efféle ambíciói, soha nem is voltak, a rövid életűek parasztságát viszont aranyosnak tartja akár az ürgéket amik az életüket keserítik.
Nem fut át a területen, lassan, meg megállva, baktatva szemlélődve néz körül azon rövid úton ami Arthenior és az erdő között vezet. És bár az út rövid, ezzel a nézelődéssel, is kellő időt sikerül elszúrnia mire az erdő határára ér. Az aratás még messze van, nem lehet mindenféle növényeket csak úgy kihúzni a megtermett földből mondván, "ez a gazdának már úgyse kell", vagy megemlíteni mennyire kis részét is veszi el az egyszeri utazó a teljes évi termésnek, és még így sem főzött sült ételt eszik, csak valami nyers krumplit majszol el az arra tévedt kártevő.
Szerencséjére az erdő egész évben termékeny. Néha jobban, néha kevésbé, de aki tudja mit keressen az egész évben jól tarthatja magát, és mikor végre befordul az erdő fái közé új lovával, ő is úgy érzi, hogy a mai nap jól fog elsülni.*


1136. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-06-21 21:28:48
 ÚJ
>Tania Dolwer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141

Játékstílus: Vakmerő

*Éppen csak most dobta le a fenekét egy talpalatnyi árnyékos helyre, máris elzavarják. Meg merne rá esküdni, hogy csak az ő idegesítésére jött ki az a csapat gyerek, hogy pont a tisztás körül fogócskázzanak. Visongattak, sikítoztak, és Tania mentségére szóljon, megpróbálta figyelmen kívül hagyni őket. Nem sikerült. Ám semmi kedve üvöltözni egy csapat taknyossal, inkább tovább áll, keres egy másik, lehetőleg elhagyatottabb, nyugodtabb helyet, hogy tovább pihenhessen. Első gondolata a kikötői erdőség, ami tökéletes választásnak tűnik, így nem is töri a fejét további opciókon. Néhány kölyköt félrelökve távozik a fákkal övezett pázsitról, és gyors léptekkel vág át a szántókon. Megint ez a nyomorult napsütés. A csuklyás köpenyét nem veszi magára, abban csak még jobban megsülne, mint a lenge ruhájában, így viszont kénytelen elviselni a fejét nyaldosó forró sugarakat. Úgy érzi, menten kigyullad a haja. Még szerencse, hogy sápadt szőke loknikkal van megáldva, nem éj feketékkel, különben már az agyvize is felforrt volna.
Bakancsa alatt hangosan roppannak el a száraz kórók, lemetszett gallyak. Por száll fel léptei nyomán, áttetsző felhőként mutatva az utat, amit bejárt. Még egy ördögszekér is a nyomába szegődik pár percre, amíg fenn nem akad egy szömörce bokron. Nagyot sóhajt. Kétségbe ejtően unalmas és élettelen a környék, alig várja, hogy elérje az árnyékot adó fák sűrűjét.*


1135. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-06-21 01:03:50
 ÚJ
>Khan, a Félszemű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A múlt nyomában//

- Biztos csak azért, mert belepréseltek egy olyan ruhába, ami deréktájt szűkebbé húzza a nőket, mellben meg előnyösebbnek mutatja őket, mint amilyenek igazából. *Megvakarja erre feje búbját, mert a "fűző" szó nem jön a szájára, pedig pontosan tudja, hogy milyen ruhaneműről van szó, hiszen éppen elégből hámozott ki már ilyen-olyan rangú hölgyeket élete során.
A lényeg, hogy asszonyáról (jó, részrehajló férj mintájára) a jobbat feltételezi és nem is számol az olyan eshetőségekkel, minthogy Dyn maga is hozzájárult a "szégyenletes" esethez, példának okán azzal, hogy olyasmibe ütötte akkor is az orrát, amibe nem kellett volna. E szokását annak ellenére sem tudta (vagy le sem akarta) vetkőzni, hogy időközben elhagyta régi életét, a származásával járó előjogokat és kötelezettségeket, azért, hogy elbújhasson a férjének szánt hadúr elől egy csapatnyi tengeri martalóc között.*
- Apropó. *Szólal fel, mintha már eddig is ezt a vasat ütötték volna.* Te hogy kerültél kalóz cimboráid közé? Gondolom nem úgy, ahogy azt a vadregényes történetek elmesélnék, de valahogy azt se tudom elképzelni, hogy besétáltál a kikötő valamelyik krimójába, hogy: "na, itt vagyok, késelni egész decens módon tudok, a nyílt vizeken nem hányom el magam, van-e munka errefelé?".
*Bármilyen erősen próbálja is felidézni, nem rémlik neki olyan beszélgetésük, ahol ez úgy szóba került volna, hogy érdembeli választ is kapott Dyntől. Az út egésze - kettejük beszélgetését leszámítva - egyébként teljes közönyben telik: a táj architektúrája nem sokat változott az elmúlt évek alatt, a jellegzetes tájékozódási pontok még mindig ugyanott vannak, legfeljebb annyi különbséggel bírnak, hogy most épp nem hótakaró fedi őket, hanem éretten lengő búzakalászok hajlanak meg a szél kényének. Eszébe jut az is, hogy közösen ezt azt utat még soha azelőtt nem tették meg, most pedig ráadásul közös megegyezéssel döntöttek úgy, hogy szükségük van erre az eltávra. Vadvéd úgysem megy sehova amíg odavannak és ha mégis, nos, akkor sem esnek kétségbe, hogy újragondolják a helyzetüket. A naplementébe lovaglás még mindig elég romantikus és hívogató jövőkép lehet az olyan párosok számára is, mint amilyen Dyn és Khan.*
- Nekem ez nem tetszik és ismerve a vérmérsékletem, valószínűleg nem is igazán hagytam volna, hogy odáig fajuljon a dolog. Ha már a vén Csuhás nem volt hozzá elég tökös, én szívesen megtettem volna neki azt, hogy átpenderítek mindenkit a jobblétbe, különösen akkor, ha a mi kényelmünket próbálják kikezdeni. Vannak dolgok, amiktől nagyon elkezdek viszketni és az egyik ilyen az, ha valaki a kényelmes, komfortos életteremet elkezdi zargatni. *Paranoiás és enyhén mániákus üldözési szokásokkal megvert asszonyának talán pont nem kell ecsetelni, hogy ez mennyire kényesen érinthet egy ilyen lelket, ráadásul Khan feleannyira sem számít komoly esetnek mint a Vörös.*
- Szerintem inkább ne próbáld. Élénkítő hatással van a szőrösödésre és nem mernék megesküdni rá, hogy tömött szakállal ugyanolyan kedvvel bújnék még hozzád esténként. Vagy úgy bármikor. *Ha csak egy apró is van, amit lecsaphatnak, az biztos, hogy valamelyikük keményen a földre vágja azt a labdát, legyen szó bármilyen témáról, bármilyen kontextusban.
Amikor Dyn inkább a gyalogszeres módszert választja a dombmászáshoz ő is csatlakozik hozzá, hisz a világ minden ideje a rendelkezésükre áll. Sylwerannak is csak annyit mondott nagyjából (persze kevésbé profán módon), hogy: "majd jövünk".*
- Tennivalót. *Talán meglepő módon, de nem sokat tököl a válasz megformálásával, mintha egyike lenne azon bekészített feleleteinek, amiről bármikor kérdezhetnék őt. Pedig csak arról van szó, hogy múltjának ezen szegmensére kivételes pontossággal emlékszik így akkori tevékenységeinek okait sem esik nehezére felidézni.*
- A békeidő a magamfajtának mindig kínkeserves. Ha nincsenek torzsalkodó hadurak, a szegény zsoldos álla fel is kophat. Próbálkoztam egyedi megbízásokkal, de én nem orgyilkos-matéria vagyok, hanem az a fajta jószágállat, amit ezer másikkal karöltve kiküldenek, hogy tíz másik közkatona helyett megvívjon egy csatát. Talán nem mindig tisztességes eszközökkel, de nyílt színen, úgy, hogy az ellenfél tud rólunk. Akkoriban már sokadik éve nem hallottam még csak határvillongások hírét sem, úgyhogy gondoltam, a bennem felgyűlt feles energiákat olyan mederbe terelem, aminek látható eredménye lesz, úgyhogy nekiálltam sziklát vájni. *Mire a történet e pontjához érnek, már bőven a fejük felett összeboruló fák árnyékában járnak, izzadást követelő emelkedők mentén, hogy az egyik leágazó ösvény végén megtalálják a magára hagyott és üresen álló vadászlakot.*
- Aztán jöttél te és sokkal tovább maradtam, mint eredetileg szerettem volna. Vállalod a kunyhó kisöprését? Úgy néz ki, mint amire ráfér egy kis tatarozás. Én addig megnézem, milyen állapotban van a fürdő. *Bár nem táplál illúziókat, biztosra veszi, hogy azóta a gaz minden dimenzióban belakta a meleg vizű forrás közvetlen környezetét.*


1134. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-06-19 23:33:53
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

*Elhagyja Arthenior területét, ami azt illeti viszonylag gyors léptekben, sebesen halad. Ennek oka nem más, mint az, hogy a tündér maradványait nem tüntette el eléggé. Igaz, hogy egy romos ház aljában van egy pincében, de ki tudja, mit nem képesek átforgatni azok a nyavalyások, ha fülest kapnak egy elkövetett gyilkosságról.
Jobb, ha minél előbb, minél távolabb kerül a városból, így annak az esélye, hogy ha meg is találják a tündért, akkor sem tudják majd rá bizonyítani, ha meg mégis, a kikötőben szinte esélytelen, hogy megtalálják majd.
Clion és Ark is a kikötő környékén tanyázik, így a kellemest a hasznossal elv alapján semmi akadálya annak, hogy egy ideig ott húzza meg magát, amíg eltelik annyi idő, hogy egy a szegénynegyedben történt újabb gyilkosságról már a pletykás vénasszonyok se beszéljenek.
Az út meglehetősen unalmas, nincs túl sok látnivaló, így jobb híján csak előre figyel és gyalogol.*


1133. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-06-19 16:04:02
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

//A múlt nyomában//

- Vagy csak inkább félnek tőle az emberek, hogy egyben lenyeli őket. Azt meséltem már, hogy egyszer jött valami… jó, nem emlékszem pontosan ki volt, csak valami magas rangú pojáca. Ott kellett állnunk a napon puccba vágva magunkat, én pedig hát összeestem… a melegtől. *Azt nem teszi hozzá, hogy előtte merő kíváncsiságból megkóstolta a tavalyi szüretből megtermő borokat, mert akkor magyarázkodhatna. Bár most sem vallaná magát alkoholistának, akkor, abban a korban, amikor ez vele történt, tényleg csak a gyermeki kíváncsiság vonzotta, amelyet be sem vallott később senkinek, így az ő titka maradt.* Na hát mikor magamhoz tértem, ez a nőszemély rám parancsolt, hogy azonnal kérjek elnézést ettől a… Fenséges Valakitől a tiszteletlen viselkedésemért. Ugh… *Ökölbe szorul a keze és megenged magának egy kisebb rázkódást a dühtől.* Bezzeg a mesékben mindenki nagyanyja kedves és sütit süt. Az enyém mentát zabált, borozott és abban lelte örömért, hogy kritizált.
*Khan kérdése nem éri váratlanul. Már ő maga is számtalanszor elképzelte a lezajló jelenetet, egy pillanatra ormótlanul el is neveti magát, amely ebben a pillanatban inkább hasonlít egy kölykeit szólító anyakoca röfögésére.*
- A nagyanyámra gondolsz? *Hirtelen nem teljesen tiszta neki, mert többnyire sem egykori férjét, sem a nőt nem szokták nevén említeni, de csak sejti, hogy jelenleg kiről van szó.*
- Lássuk csak. Ő stílusosan végezné a dolgot. Orgyilkosok helyett küldene egy hintót, vagy valami hasonlót, amelyet nyilván néhány kedves fegyveres illető kísérne, csakis azzal a szándékkal, hogy hazaráncigáljanak minket. Mikor megérkeznénk látszólag kedves mosollyal fogadna minket, odacsődítve az összes pereputtyot. Majd megállna előbb előttem és különböző kérdésekkel bombázna. *Megköszörüli a torkát, hogy a következő szavakat megpróbálja a nő stílusában elkrákogni.* Hogy néz ki a hajad? Mitől vagy ilyen sápadt? Oh, látom még azóta sem nőttek meg a melleid, gondolom dédunokákról ne is álmodozzak. *Szemet forgat.* Majd gyorsan átterelődne rád a figyelme, gondosan végig méregetne és a foglalkozásodról érdeklődne. Megállapítaná, hogy jó erőben vagy, majd felajánlaná, hogy körbe vezetnek téged a birtokon, amíg velem beszél. Akkor látnánk egymást utoljára, addig a pillanatig, amíg a család jó hírének visszanyerése érdekében átadna mindkettőnket annak a nyomorultnak. Előbb téged végeznének ki nyilvánosan, hogy végig nézzem, majd engem. Nagyjából ez történne. Na jó, még lehet lenne egy látszatvacsora. Anyám sírna, apám rám sem nézne. Én meg nem győzném bokán rúgni a hátad mögött kuncogó, komisz cselédlányokat.
*Semmi más kimenetelt nem tud elképzelni csak, hogy hosszas fizikai és mentális kínzások után, mindketten átkerülnének egy másik világba. Emiatt aztán görcsbe is rándul a gyomra, hogy megint képes északabbra vándorolni, de a Félszemű mellett biztonságban érzi magát. Ugyanez nem mondható el a lóról, amely arra vár, hogy felüljön a hátára. Felvont szemöldökkel pillant hitvesére, mintha annak elment volna az esze. Ő külön lóra fel nem ül. Utoljára akkor tette, amikor Khan kizuhant párkányostul egy házból és rákényszerült. Felhúzza hát most magát a férfi mögé inkább. Szinte hallja is, ahogy a másik ló megkönnyebbülten sóhajt fel.*
- Mh… *Elhúzza a száját a baromfiürülékből készített csodaszer gondolatára, még ha egy pillanatra sem veszi komolyan, hogy a borotválkozáshoz használná a másik.* Ha ez igaz, majd én is kipróbálom.
*Az út csendesebb szakaszában az üveges ütemes egymásnak csapódását hallgatja. Egy bárd sem csaphatna szebb muzsikát a fülei számára. Nem maga a hang tetszik ennyire neki, inkább a tudat, hogy azok a flaskák bizony nem üresek.
A hasánál karolja át a másikat, hogy ha a ló úgy döntene, meghülyül, ne essen le egyből róla. Vagy ha mégis, hát ne egyedül. Ez a szorítás erősebb lesz a kimondott szavak hallatán, nem is érzi úgy, hogy bármit is hozzá kellene fűznie, inkább élvezi, hogy most nincs senki aki rájuk szóljon valamiért.
Csak amikor már közelebbről látja a szőlőfürtöknek helyt adó karókat, akkor bukik elő belőle egy kérdés, amelyen talán évek óta nem is gondolkodott. Ahogy közelednek céljukhoz egy ízben úgy dönt, eleget törte a hátsó felét az ülés, inkább lépésekben folytatja az utat. Persze azért annyira nem távolodik el a járműtől, ki tudja mikor tér vissza a bolhás dög, hogy bevégezze, amit elkezdett.*
- Pontosan mit is kerestél te itt akkoriban?


1132. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-06-18 16:58:31
 ÚJ
>Zhorack Belturver avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

*Ugyanarra megy, amerről jött, csak ezúttal lóval. És sokkal gyorsabban halad. Hajtja az állatot végig a szántón, az látszólag bírja a tempót. Csak egyszer áll meg vele pihenni, utána újra hátára ül, és folytatja az utat, vissza az erdőségbe.
A férfi olyan, mint egy nyughatatlan vad, nem tud megmaradni egy helyen. Főleg nem otthon, miközben a tolvaj szabadon jár és kel. Néha megáll, kérdezősködik, látták-e, majd tovább indul. Látszólag addig nem adja fel, még meg nem találja a nyavalyást. De hogy mit kezd majd vele, az még kérdéses. Lovát is nehezen tudja irányítani fájós kezével, nemhogy összeverni valakit. De lesz ami lesz.*


1131. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-06-18 14:24:06
 ÚJ
>Zhorack Belturver avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

*Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem fáj a lába, vagy nem akarna pihenni már végre. Dehogy nem! Arra vágyik a legjobban, hogy hazaérjen, befeküdjön egy kád forró vízbe, egyen egy nagyot, és hatalmasat aludjon.
Egy pillanatra megfordul a fejében az, hogy esetleg lop, vagy kér, de végül nemet mond. A nemesi vére nem enged meg hasonlókat. Na meg hogy nézne már ki: nemes, aki lop.
Inkább benyúl a táskájába, kiveszi belőle az utolsó darab almáját, és fintorogva elrágcsálja.
Szinte már megváltás számára, mikor meglátja messziről az ismerős rétet, ami már csak egy köpésre van a várostól. Nem szó szerint, de legalább ott pihenhet egy kicsit.*


1130. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-06-18 03:29:32
 ÚJ
>Borgőzös Azil avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Megfontolt

// Új utakon //

* Ismerős a táj, kellemes emlékeket idéz elő a férfiban. Kényelmes tempóban haladnak, hisz nem űzi őket senki és semmi. Ena is békésen alszik az óriás karjában, mit sem tudva arról, hogy az anyja soha nem tér már vissza. Ez a dolog még egy komoly próbatétel lesz az ácsnak, ám most nagyobb gondja is van, hisz lakniuk is kell majd valahol, az pedig az ő termetével nem lesz olyan egyszerű. Ám a remény hal meg utoljára, így Azil reménykedik benne, hogy csak találnak majd valamit. Ha kell maga húzza fel, vagy át is tudja alakítani, ha kell. A lényeg, hogy tető legyen a fejük felett. Pénze még van, s a Tharg birtokról némi tartalékot is eltudott hozni, szóval éhezni még nem fognak. Szerencsére ahogy morfondírozik, lassan feltűnik a láthatáron a város széle, jelezve, hogy a kis csonka család lassan célhoz ér. *


1129. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-06-17 22:27:04
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 961
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Vakmerő

*Kalácsfalva határában áll meg először. Noha a thrag hűbéres kis településen biztosan szívesen látnák és talán még meleg étel is jutna, nem teszi tiszteletét, csupán az út mentén pihen meg. Ez is inkább csak a ló miatt van, akit megitat egy forrásnál és hagyja, hogy harapjon párat a rézsűt borító csenevész fűből. Addig ő is elrág egy darab szárított húst és noha nem nagy ínyenc, egy kis fintorral költi el ezt a lakomát. Közben van egy olyan kellemetlen érzése, hogy valamit elfelejtett, de sehogy sem tud rájönni, hogy mi lehetett az. Mindegy, biztosan nem is annyira fontos.*
- Elég lesz már, indulnunk kéne.
*Kicsit nógatnia kell a lovat, aki szívesebben legelészett volna még tovább, mintsem a hátára vegye, de sok választása nincs. Hamarosan tovább is indulnak Amon Ruadh felé.*


1128. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-06-16 21:20:05
 ÚJ
>Nairada Cray'ra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

*Miután végleg megunta a könyvek bújását a gyertyafény és egy csésze kávé mellett, becsukja a vaskos kötetet, és visszateszi oda, ahonnan elvette. Elindul lefelé a hosszú lépcsőn, útközben még azért betérve az egyik helyiségbe, hogy üdvözölje kedves ismerősét. Egy keveset még beszélgetnek is, de aztán már siet is tovább. Arthenior közelébe érve azonban úgy dönt, mégsem a megszokott útvonalon tér vissza a városba. Az olyan unalmas, ismeri már azt a részt, mint a saját tenyerét. Így inkább elindul a szántóföldeken át. Szereti nézni a végtelen termőterületeket, a végeláthatatlan búzamezőket. Nekik is van itt birtokuk, igaz, a művelésére külön embert foglalkoztatnak. Talán eladatja az apja a piacon, vagy máshova is szállít. Pontosan nem emlékszik már.*


1127. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-06-16 20:29:59
 ÚJ
>Khan, a Félszemű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A múlt nyomában//

*A Vörös öreganyjáról szóló regék elgondolkodtatják és nem csak látszólag. Különösen annál a résznél akad fenn hosszabban, amikor a lány azt fejtegeti, hogy a vén banya tulajdonképpen a gonosz e világi manifesztációja, s hogy Lihanech ennek okán gyakorlatilag bevehetetlen is lett volna, ha a holtak seregei úgy döntenek, hogy észak felé kezdenek masírozni.*
- Pont úgy hangzik, mintha szülővárosod a keblén melengetné a kígyót; talán van a kékvérűek és a gonoszság anyja között valamilyen egyezmény arról, hogy nem engedi sajátjai kezére jutni a várost és vele a lakosságát, cserébe az ottaniaktól amnesztiát kap. *Ahogy mind jobban kifejti a gondolatait, az úgy válik egyre abszurdabbá is, noha akár ez is megállhatná a helyét azok alapján, amit Dyntől hall.* Biztos ami biztos alapon azért tarts mindig magadnál ezüsthegyű nyílhegyet, egy adag karót, füzérként a nyakadba meg szerzünk valami démonűző talizmánt is, nehogy megneszelje a közelséged, amikor Tóváros határában járunk. Tényleg... *Erre már azután tér rá, hogy elintézte a legfontosabbat és elkérte magukat határozatlan időre. Szándékosan nem jelölt meg időpontot, mert bár Sylwerannak esküvést tett, hogy egyben és a lehető legnagyobb épségben térnek vissza, a napját előre nem merészelné meghatározni. Merő elővigyázatosságból csak és mert ismeri mind asszonya, mind saját habitusát, amelyek önmagukban se egyszerűek, de ha a kettő hosszabb távon is összekapcsolódik, ott már nem érdemes az olyan világi dolgokkal, mint a ráció és kiszámíthatóság gondolni. Ékes példájául szolgálhat erre a növényért tett kirándulásuk is, ami hamar átcsapott emberrablásba, onnét meg egy kényszeres mentőakcióba. És mindezt egy hógolyó indította el.*
- ...mit tenne veled, ha hírül venné, hogy Lihanech környékére dugtad az orrod? Ő is megkérne néhány szakmabéli munkatársamat, hogy "kísérjenek" haza? *Legadon módszereiről már elég határozott képpel bír, egy alkalommal szó szerint neki kellett összefércelnie a Vöröst, miután felnyitott gyomorral tántorgott be a vályogfalú ház bejáratán, hogy nem sokkal azután ájultan rogyjon össze és ne is térjen magához, csak napok múltán, átmeneti amnéziával.
A külön töltött fürdés ötletét egy morgással nyugtázza; ha a lány azt hiszi, hogy pusztán ennyi komolyabb próba elé állítja tűréshatárát, akkor majd megmutatja neki, hogy igenis képes megvonni magától az effajta élvezetet. Akkor sem volt ilyesmire több lehetősége, amikor aszott-halottan hevert azon a kőoltáron.*
- Hogy mit használok? *Nyeregbe lendülés közben szemöldökét is engedi magadra szökni, minthogy szabadon lecsapható labdát kínál neki Dyn újra.* Nem tűnt fel semmi furcsaság a baromfiudvar környékén? Hogy az utóbbi időben mintha sokkal rendezettebb-tisztább lenne? Gyíá. *Int a kaputoronyban gubbasztó silbaknak, hogy kinyittassa a kapukat, amin szép komótos tempóban kiléptetnek. Mivel a dolguk egyáltalán nem sürgős ezért nem is hajszolja őrült tempóban se magukat, se a lovakat észak felé - ha harminc-egynéhány évet kibírt eddig, akkor ez az extra néhány nap már nem oszt, nem szoroz. Útjuk első állomása egyébként sem rögtön Khan szülőfaluja lesz, hanem az a sziklafürdő és az annak szomszédságába húzott vadászkalyiba, ahol (tudtuk szerint) először találkoztak. "Bajsza" alatt elvigyorodik; ez az egész tényleg kezd kicsit olyan lenni, mintha egy soha el nem költött nászutat pótolnának be.
A maga csomagja jóval szerényebb terjedelműnek tűnik és kisebb ricsajt is csap a lányénál. Khan szándékosan nem akar tudomást venni arról, hogy szeszből valószínűleg sokkal nagyobb készletet hozott magával Dyn mint bármi más, használhatóbb eszköznél ami egy több hatos útra elkelhet. Ezekről próbált ő gondoskodni és ha még ennek ellenére is megszorulnának, elő tud még ezt-azt ráncigálni emlékei közül azokból az időkből, amikor egy egész hadjáratot töltöttek a szabad ég alatt, tűző napon a síkságon vagy a hó fútta hegyek között.*
- Veled szívesen elmennék megint a világ végéig és azt se bánnám, ha ott ragadnánk. *Semmiből érkező megjegyzés és mintha csak éppen arról nyilatkozna, hogy milyen szépen süt a nap. Nem egyértelmű, hogy asszonya korábbi szavai hozzák a felszínre vagy más ihletésűek-e, mindenesetre kimondattak és elnézve a férfi rókaarcát, nem látni jelét megbánásnak vagy visszakozásnak. Mi több előre is int, ahogy az erdőséget lassan felváltja a már jóval ismertebb sík, azon túl pedig a meredek kaptatókba hajló borvidék lankái.*


1126. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-06-16 12:28:34
 ÚJ
>Orgha Dura avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Méretes hátizsákkal sétál ki a fák közül. Már nem teszi fel a karját, hogy elfedje szeme elől a napot. Megszokta eléggé ahhoz, hogy ne zavarja tovább.
A rögtönzött tábora közelében aligha talált valami ehetőt, így összepakolta minden otthagyott holmiját és ismét útra kelt. Ha pedig már nála van mindene, akkor nem fél kicsit távolabb menni a kelleténél.
Szeme elé tárul immár a végeláthatatlan síkság. A földek többsége - már ami valakinek a tulajdonában áll - már régen bevetésre került. Mikortól is? Már a folyók havának első kapavágásától dolgozni kell a földeken. Nem jár pihenés a szegénynek, ahogy szokták mondani. A sírig dolgoznak, de némelyeknek így is boldog az életük, családdal, nevetéssel egy fáradt nap után. Némelyeknek pedig nem. Haraggal, irigységgel telve egy jobb életet üldözve.
Elindul az úton, hogy valami ehetőt keressen. Egy fertály órája sétálhat, amikor meglát egy bokrot tele apró zöld bogyókkal. Kicsiny vászonzsákot vesz elő, hogy teleszedje azt. Nem igazán érzi lopásnak amit tesz. Persze ezt az emberek máshogy gondolják. Neki inkább elégtétel, azok után... fájdalmas emlékek után.
Elteszi a zsákocskát, hogy olyan helyen egye meg, ahol nem találkozhat senkivel. Azt, hogy leszedte aligha látta valaki, gondosan megnézte, hogy ne legyenek a környéken, de persze ez nem azt jelenti, hogy egy kölyök ne vehette észre és rohanhatott apjához, hogy elmesélje, látott egy tolvaj orkot a kertek alatt. Ezért most sietősen távozik, hogy megelőzze a vasvillákat és kaszákat, amivel amúgy is elkergetnék.
Az erdősáv mentén halad. Szeretne minél hamarabb egy nyugodt helyre érni megint. A települések, tanyák jelenléte egy kicsit izgatottá teszi. Nehéz az egész hátát, s még fenekéből egy kicsit, elfoglaló hátizsákja. Széles is, de legalább el van osztva, ki van egyenlítve a súly rajta, így tud haladni megfelelő sebességgel. Hamarosan úgyis túl meleg lesz a sétáláshoz, még a reggel folyamán el akar érni egy újabb árnyékos helyet.*


1125. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-06-14 20:48:52
 ÚJ
>Aniyä Eorithra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

*Már a tisztás sem hasonlított Arthenior belvárosához, de ahogy Aniyä elhagyja a települést, egy teljesen más környéken találja magát. Nem sietős a dolga, nyugodtan sétálgat és nézelődik, csodálja a környéket. Néhol a távolban viskókat lát, vagy nyájakat, ám nem megy közelebb. Egyelőre egészen jól tájékozódik, megtalálja a helyes utat a kikötő felé. legalábbis nagyon reméli, hogy az a helyes út. Mindenesetre már alig várja, hogy láthassa a tengert. Szembesült már a hatalmas víztömeg látványával, egyszerűen csak a puszták és a város forgataga után vágyna valami újra, erre a célra pedig pont megfelelnek a dokkok. Legalább útba esik a világítótorony felé, ahol minden bizonnyal vége el fog rá készülni a hőn vágyott sárkány. maga előtt már elképzeli, hogy legidősebb bátyja mit fog ehhez szólni, ha meglátja rajta. Alig jött el otthonról pár hata, mégis érzi, hogy hiányzik a családja. De nem maradhatott ott. Jobb ez így. *


1124. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-06-12 15:24:59
 ÚJ
>Aregeor Aqq'rax Ozax avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Nincs ideje a tisztáson várakozni, amíg az őt leszólító szalmakalapos nő eldönti, hogy merről hány méter. Mindenesetre Aregeor azért nem halad olyan gyorsan, hogy éppenséggel pár gyorsított lépéssel ne lehetne beérni és megrángatni a köpenyét, szóval még nincs veszve semmi. Ugyanakkor nem szeretné megvárakoztatni a tündért, aki már biztosan tűkön ül, hogy megérkezik e a kuncsaft. És bizony Aregeor érkezni fog, méghozzá kelet felől!*


1123. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-06-10 20:26:53
 ÚJ
>Morwon Loree Dedion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 770
OOC üzenetek: 1329

Játékstílus: Vakmerő

//Kalácsfalva - Irány a sárkány!//

* Habár az eredeti terv az, hogy ő és Démon együtt mennek majd a városba, de a lány hirtelen bekövetkezett halmazállapot változása révén Morwon épp csak pislog párat, a lány már kámfor. Pislog még párat, a lány már messze északon sétál, apró fekete bogár képében. *
- Ilyen az én szerencsém. Ez tényleg démon volt. * Tényközöl az óriás. Most talán az lenne a logikus, hogy lévén, hogy a lánynak és kutyájának még sincs szüksége az óriás erejére, amaz inkább visszafordul és megy, hogy segítsen az építkezésben, de Morwon morwon. Elköszönt már a többiektől, szóval nem fog visszafordulni, helyette megy előre, egyenesen bele eme embertelen rengetegbe, mely vezet légelem helyére - ismertebb nevén Artheniorba. Ő már csak azért sem fog visszafordulni, csak azért sem fogja zsákmány nélkül viszontlátni kedvesét. Megy és meg nem áll, amíg nem lel griffsárkányt, amelynek lehelete fergeteges tüzet varázsol a világba és amellyel még tízen, meg ketten sem bírnának a gyenge emberek. Ellenben ő, Morwon Loree Dedion, a legnagyobb óriás harcos, ő bizony útnak indul és rendíthetetlenül hisz benne, hogy sikerrel is fog járni. *



1122. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-06-09 21:55:00
 ÚJ
>Shaia Siarra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

*Shaia kezdi unni ezt a folytonos vándorlást. Lovon vagy szekéren még csak-csak kibírná, de gyalog lassú és egyáltalán semmi izgalmat nem szolgáltat. Az első megpillantott vadaknak még szokott örülni, amikor hosszabb idő után ismét a természetbe csöppen, de ilyenkorra már meg szokta unni. Most sincs másképp.*
~Össze kell spóroljak egy lóra, különben megőrülök. Ezt így nem lehet bírni. ~
*Még gondolatban is nyúzza magát, ha a hosszú gyaloglás nem lenne elég. De előnyei is vannak a dolognak, így nem nő sem a feneke sem a hasa és túl sokba sem kerül. Ezen csekély előnyöket most viszont nem tartja kielégítőnek.*


1121. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-06-09 09:55:05
 ÚJ
>Szomorú Khrosas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kalácsfalva//

- Hát hogyne, Hrotit mindenki ismeri. *Helyesel az óriás megjegyzésre. Nem tudja mire számított, eddig nem nagyon volt köze óriásokhoz, úgyhogy most majd megtanulja, hogy ne tegyen túl sok, túl bonyolult megjegyzéseket egyszerre.
A kutya bemutatása végül sikeres volt, félig meddig. Khrosas úgy dönt fapofát vesz fel és nem javítja ki az óriást. Végeláthatatlan hosszú magyarázkodás lenne belőle és ahhoz nincs kedve. Egyébként is együtt tud élni azzal, hogy démon legyen.*
- Még szép. A szarvaim kicsit lejjebb csúsztak. *Közli, s közben megszorítja a vállára szíjazott állat koponyájának a szarvait, s kicsit meg is rángatja azt. ~Na!~ Majd bólint. Kicsit szorosabbra fűzi kapcsolatát a kutyát tartó lánccal. Eztán Morwon híres harctudására és fizikai erejére alapozva a fegyver vásárlás sikerességét feldobja az ötletet, hogy talán elkísérhetné. A nő tudja forgatni a kardot, de ahhoz kell egy kis segítség, hogy a számára megfelelőt vegye meg. Még pár hónapnyi munka a műhelyben és ezzel sem lesz semmi gondja. Ott a tudás is akaratlanul rá ragad, mint a kosz és a hamu.*
- Nagyon helyes. Gyere akkor hát! *Vigyorog a nagy fickóra. Aztán Learonra tekint egy hasonló vigyor erejéig. Szemét módon ide tolja a képét és elviszi az óriást, úgy véli lesz egy pár szava a kalácsfalvi pásztornak és föld tulajdonosnak ehhez. Ez legyen a jövő gondja, lehetőleg előbb el tudnak húzni.
Megvárja míg Morwon elköszön mindenkitől. Azért titkon reméli, hogy griffsárkánnyal nem találkoznak, de ha mégis a fickó majd megküzd vele és haza hozza kedvesének. Milyen romantikus is ez. Khrosas lányos zavarában megsimogatja Bátort.*
- Most! *Int is a fejével az Artheniorba vezető út felé, s fordul is el egy biccentés után a csapatnak szánva azt. Ezután Khrosas meg is sürgeti a lépteit, hogy még ma vissza érjen a vashegyre két szerzeményével. Eztán aligha lesz kiszolgáltatva az erősebb hatalmaknak.*

A hozzászólás írója (Szomorú Khrosas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.09 13:02:04


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3669-3688