Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 111 (2201. - 2220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2284-2303
2220. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-10 18:18:19
Üzenet elküldve: 2026-01-10 18:18:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Az orkok nyomában//
*Csöndesen és komoran telik az út Minior felé. Mykael a kordén üldögél, nincs sok kedve se beszélgetni, se farigcsálni. Persze a tétlenség nem jellemző rá, úgyhogy most olyan apró pótcselekvésekkel foglalja le magát, amik jól tükrözik a gondolatait is. Például ellenőrzi bőrpáncélja szíjait, hogy kellően feszesek-e. Meg a bakancsa cipőfűzójét. Félrerakja a hátizsákját, lecsatolja róla kopott fa körpajzsát, hogy a keze ügyében legyen. Talán még csak nem is tudatosan, de valamiféle harcra készülődik.
És balsejtelme végül beigazolódni látszik, amikor meglátja a távolban a gomolygó füstöt. Ott történt valami, esetleg épp most történik, de az biztos, hogy még nem telhetett el sok idő, hiszen akkor már nem lenne füst.
Már éppen azt javasolná, hogy állítsák meg a kordét, amíg még látótávolságon kívül vannak, és gyalogosan közelítsék meg a falut, lehetőleg nem az úton, hanem rejtőzködve.
Ekkor azonban metsző füttyszó harsan mellőle, ő pedig ösztönösen behúzza a nyakát, aztán pedig hitetlenkedve bámul Bredocra. A tapasztalt tiszt a kutyáját hívta magához. Egy olyan erőteljes hanggal, ami biztosan elhallatszik a faluig, ha a szél is arra mozog.
"Lehet, hogy várni fognak minket."
mondja Bredoc, Mykael pedig nem tudja megállni, hogy ne fűzze hozzá:*
- Hát, most már...
*de fékezi a nyelvét, leszáll a kordéról és felcsatolja a pajzsát.*
- Én azt javaslom, ne az úton menjünk. Ne lóháton, ne kordéval. Ezeket hagyjuk hátra, és menjünk a mezőn, minél inkább takarásban és csatárláncban, kissé szétszóródva. Így maradhat valamennyi a meglepetés erejéből, legalább azt nem fogják tudni, hányan vagyunk.
*javasolja.
Megállapodtak, hogy ki hozza a döntéseket, így ha a többiek más véleményen vannak, ő nem fog ellenkezni. Ha a főúton akarnak lóval, kordéval érkezni, akkor cammog velük. Az szekérre már nem kapaszkodik vissza, az út mentén halad, készen arra, hogy fedezékbe ugorjon.
Ha megfogadják a javaslatát, akkor viszont ő bemegy a gabonamezőbe, és próbálja minél észrevétlenebbül megközelíteni a falut. A csapaton múlik, hogyan lesz.*
*Csöndesen és komoran telik az út Minior felé. Mykael a kordén üldögél, nincs sok kedve se beszélgetni, se farigcsálni. Persze a tétlenség nem jellemző rá, úgyhogy most olyan apró pótcselekvésekkel foglalja le magát, amik jól tükrözik a gondolatait is. Például ellenőrzi bőrpáncélja szíjait, hogy kellően feszesek-e. Meg a bakancsa cipőfűzójét. Félrerakja a hátizsákját, lecsatolja róla kopott fa körpajzsát, hogy a keze ügyében legyen. Talán még csak nem is tudatosan, de valamiféle harcra készülődik.
És balsejtelme végül beigazolódni látszik, amikor meglátja a távolban a gomolygó füstöt. Ott történt valami, esetleg épp most történik, de az biztos, hogy még nem telhetett el sok idő, hiszen akkor már nem lenne füst.
Már éppen azt javasolná, hogy állítsák meg a kordét, amíg még látótávolságon kívül vannak, és gyalogosan közelítsék meg a falut, lehetőleg nem az úton, hanem rejtőzködve.
Ekkor azonban metsző füttyszó harsan mellőle, ő pedig ösztönösen behúzza a nyakát, aztán pedig hitetlenkedve bámul Bredocra. A tapasztalt tiszt a kutyáját hívta magához. Egy olyan erőteljes hanggal, ami biztosan elhallatszik a faluig, ha a szél is arra mozog.
"Lehet, hogy várni fognak minket."
mondja Bredoc, Mykael pedig nem tudja megállni, hogy ne fűzze hozzá:*
- Hát, most már...
*de fékezi a nyelvét, leszáll a kordéról és felcsatolja a pajzsát.*
- Én azt javaslom, ne az úton menjünk. Ne lóháton, ne kordéval. Ezeket hagyjuk hátra, és menjünk a mezőn, minél inkább takarásban és csatárláncban, kissé szétszóródva. Így maradhat valamennyi a meglepetés erejéből, legalább azt nem fogják tudni, hányan vagyunk.
*javasolja.
Megállapodtak, hogy ki hozza a döntéseket, így ha a többiek más véleményen vannak, ő nem fog ellenkezni. Ha a főúton akarnak lóval, kordéval érkezni, akkor cammog velük. Az szekérre már nem kapaszkodik vissza, az út mentén halad, készen arra, hogy fedezékbe ugorjon.
Ha megfogadják a javaslatát, akkor viszont ő bemegy a gabonamezőbe, és próbálja minél észrevétlenebbül megközelíteni a falut. A csapaton múlik, hogyan lesz.*
2219. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-10 14:20:17
Üzenet elküldve: 2026-01-10 14:20:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 607
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 607
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában//
*Szerencsére abban egyetértenek, hogy a falusiak itt nincsenek biztonságban, s olybá tűnik, hogy az elöljáró sem akadékoskodik. Hisz mégiscsak a sajátjai élete a legfontosabb. A csapat pedig igencsak komor hangulatba kerül, Bredoc legalábbis mindenképpen, szótlan és hideg, kemény tekintetével fürkészi az utat amerre tovább vezetnek a nyomok. Ő maga is elindul Minior felé lova hátán, előtte azonban megbizonyosodik róla, hogy mindenki más is készen áll az indulásra. Ugyan nem ő a parancsnok, már rég nem hordja ezt a címet, a rutin nehezen kopik, ezért ott motoszkál benne, hogy senki sem akar hátra hagyni. Erre azonban nincs is szükség. Ahogy pedig a nyomokat követik, hamar felfigyel az égen szálló füstre, és keserű grimasz ül ki a képére.*
-Hát így kezdődik újra a történelem?
*Bár ez inkább csak úgy saját magának, az orra alatt dünnyögi, de persze bárki könnyedén meghallhatja. Ekkor füttyent a jó nagyot, hogy kutyája is beérje őket, ha esetleg a gyermekek túlságosan feltartanák a játékukkal vagy a kíváncsi kezeikkel. A jószág már egészen felnőtt, jól megtermett fekete szőrű kutya, okos tekintetű jószág. Rögtön a veterán lovag hátasa mellett terem, hogy hetykén kutyagoljon gazdájával.*
-Készüljetek fel, nem tudhatjuk mi vár ha közelebb érünk. Az is lehet, hogy már várni fognak minket.
*Szerencsére abban egyetértenek, hogy a falusiak itt nincsenek biztonságban, s olybá tűnik, hogy az elöljáró sem akadékoskodik. Hisz mégiscsak a sajátjai élete a legfontosabb. A csapat pedig igencsak komor hangulatba kerül, Bredoc legalábbis mindenképpen, szótlan és hideg, kemény tekintetével fürkészi az utat amerre tovább vezetnek a nyomok. Ő maga is elindul Minior felé lova hátán, előtte azonban megbizonyosodik róla, hogy mindenki más is készen áll az indulásra. Ugyan nem ő a parancsnok, már rég nem hordja ezt a címet, a rutin nehezen kopik, ezért ott motoszkál benne, hogy senki sem akar hátra hagyni. Erre azonban nincs is szükség. Ahogy pedig a nyomokat követik, hamar felfigyel az égen szálló füstre, és keserű grimasz ül ki a képére.*
-Hát így kezdődik újra a történelem?
*Bár ez inkább csak úgy saját magának, az orra alatt dünnyögi, de persze bárki könnyedén meghallhatja. Ekkor füttyent a jó nagyot, hogy kutyája is beérje őket, ha esetleg a gyermekek túlságosan feltartanák a játékukkal vagy a kíváncsi kezeikkel. A jószág már egészen felnőtt, jól megtermett fekete szőrű kutya, okos tekintetű jószág. Rögtön a veterán lovag hátasa mellett terem, hogy hetykén kutyagoljon gazdájával.*
-Készüljetek fel, nem tudhatjuk mi vár ha közelebb érünk. Az is lehet, hogy már várni fognak minket.
2218. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-10 12:35:01
Üzenet elküldve: 2026-01-10 12:35:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Balszárny//
*A gyilkolás immáron nem tölti el diadallal. Legyenek bármennyire is eredményes harcosok, a győzelem egyre távolabbinak tűnik. Arcizmai megfeszülnek, ahogy körbepillant. Nagyjából beláthatja a csatateret s látja, hogy a helyzetük a legkevésbé sem rózsás. Főleg a warg lovasok miatt aggódik, kik igen hamar eltiporhatják őket, ha erre veszik az irányt. És ugyan, ki vethetne a szemükre bármit ezután? A biztonság kedvéért azért összeszed annyi íjvesszőt, amennyit csak tud.*
-Nézz körbe! *Üvölti vissza. Látja, miként rángatják a földre a tharg harcost, de különösebben nem mozgatja meg a látvány. Csupán azt szeretné elkerülni, hogy húgával hasonló történjen.
Fel is zárkózik a lány mellé. Ha húga harcolni óhajt, nem hagyja magára. Közben megcélozza az orkot, kit elsőre elhibázott. Megfeszül az íj idege kezében. Röviden céloz, majd útjára engedi a nyílvesszőt.*
//Balszárny//
*A gyilkolás immáron nem tölti el diadallal. Legyenek bármennyire is eredményes harcosok, a győzelem egyre távolabbinak tűnik. Arcizmai megfeszülnek, ahogy körbepillant. Nagyjából beláthatja a csatateret s látja, hogy a helyzetük a legkevésbé sem rózsás. Főleg a warg lovasok miatt aggódik, kik igen hamar eltiporhatják őket, ha erre veszik az irányt. És ugyan, ki vethetne a szemükre bármit ezután? A biztonság kedvéért azért összeszed annyi íjvesszőt, amennyit csak tud.*
-Nézz körbe! *Üvölti vissza. Látja, miként rángatják a földre a tharg harcost, de különösebben nem mozgatja meg a látvány. Csupán azt szeretné elkerülni, hogy húgával hasonló történjen.
Fel is zárkózik a lány mellé. Ha húga harcolni óhajt, nem hagyja magára. Közben megcélozza az orkot, kit elsőre elhibázott. Megfeszül az íj idege kezében. Röviden céloz, majd útjára engedi a nyílvesszőt.*
2217. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-10 12:25:43
Üzenet elküldve: 2026-01-10 12:25:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Középhad//
*Fülét eltelíti a csatazaj moraja. A talpa alatt sárrá ázott már a talaj. A szürke kavalkád körülötte összemosódni látszik. Semmi mást nem érzékel most, csupán ellenfelét, kit el kell pusztítania. Se a veszettül küzdő farkast, se Karheiát, se Kayaerrt. Szinte érezni véli a vér ízét szájában. Pont úgy, mint mikor arra ítéltetett, hogy farkasbőrt öltsön, s vadásszon...
Amennyiben Druhuul felé csap, igyekszik elkerülni a támadást. Ha lehetséges, úgy üvöltve, gyors egymás után kétszer is megpróbál lesújtani ellenfelére. Megakarja szabadítani az átkozott fejet testétől. A földjükre törő fenevadat, mi felakarja zabálni az egész vidéket. Hiszi, hogy ősei szemtanúi tetteinek. Ezért küldtek őt ide. Ezért a pillanatért tapodta az Ösvényük egész életében.*
//Középhad//
*Fülét eltelíti a csatazaj moraja. A talpa alatt sárrá ázott már a talaj. A szürke kavalkád körülötte összemosódni látszik. Semmi mást nem érzékel most, csupán ellenfelét, kit el kell pusztítania. Se a veszettül küzdő farkast, se Karheiát, se Kayaerrt. Szinte érezni véli a vér ízét szájában. Pont úgy, mint mikor arra ítéltetett, hogy farkasbőrt öltsön, s vadásszon...
Amennyiben Druhuul felé csap, igyekszik elkerülni a támadást. Ha lehetséges, úgy üvöltve, gyors egymás után kétszer is megpróbál lesújtani ellenfelére. Megakarja szabadítani az átkozott fejet testétől. A földjükre törő fenevadat, mi felakarja zabálni az egész vidéket. Hiszi, hogy ősei szemtanúi tetteinek. Ezért küldtek őt ide. Ezért a pillanatért tapodta az Ösvényük egész életében.*
2216. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-09 13:53:33
Üzenet elküldve: 2026-01-09 13:53:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
*A csata Akaaruush körül egyre messzebbre kerül. Orkok hada öleli körül és törnek előre. Sebesülése ellenére még vissza tudott vágni, de erejéből ennyi tellett. Most már csak arra tud koncentrálni, hogy ne essen össze. Lábai tartják, ez jó hír. Nem is azzal van a probléma, hanem az oldalával. Vért nem érez, habár az eső nem segít abban, hogy vért érezzen. Óvatosan nyúl az oldalához. Fájdalmában elfojtott szisszenés hagyja el száját. A csatát már biztos nem tudja folytatni. Ebben az állapotában legalább is nem. Még ha nehéz is a légzés, legalább van némi lélegzetvételnyi ideje. Körbenéz. Gholot a földön, az óriás meg még talpon. Habár nem sokáig, ha nem vonul vissza. Legyen bármilyen nagy is, a túlerő ellen sok esélye nincs. Azt meg kétli, hogy az ellenfél felmerne áldozni egy jó harcost. Mert aki az óriás orkot legyőzi, az nagy harcos. Morw esetében ez meg jobban igaz. Ahogy tovább figyeli a harcteret látja, hogy Gobát a társai húzzák el.
~A barbár súlyos sebet ejthetett rajta.~
Hibásnak érzi magát. Ő toborozta be a férfit. Minden erejét összeszedi és hátra indul, a felcserekhez. Nem csak Goba miatt, hanem maga miatt is. Léptei lassúak, nehézkesek. Minden lépés egy nagy adag fájdalommal párosul. Dühös. A barbárra és magára is. Meg az ork vezérekre is. Hirtelen az egész világra dühös. Fájdalmában összerogy. Hangos morgás hagyja el a száját.*
-Vádló!
*Üvölti az ég felé. Tudja, hogy mágus a mélységi nő. Azt nem tudja, hogy meg is hallja-e. De reménykedik, ha nem is ő, legalább az ork istenek segítenek, küldenek valamit, vagy valakit.*
//Jobbszárny//
*A csata Akaaruush körül egyre messzebbre kerül. Orkok hada öleli körül és törnek előre. Sebesülése ellenére még vissza tudott vágni, de erejéből ennyi tellett. Most már csak arra tud koncentrálni, hogy ne essen össze. Lábai tartják, ez jó hír. Nem is azzal van a probléma, hanem az oldalával. Vért nem érez, habár az eső nem segít abban, hogy vért érezzen. Óvatosan nyúl az oldalához. Fájdalmában elfojtott szisszenés hagyja el száját. A csatát már biztos nem tudja folytatni. Ebben az állapotában legalább is nem. Még ha nehéz is a légzés, legalább van némi lélegzetvételnyi ideje. Körbenéz. Gholot a földön, az óriás meg még talpon. Habár nem sokáig, ha nem vonul vissza. Legyen bármilyen nagy is, a túlerő ellen sok esélye nincs. Azt meg kétli, hogy az ellenfél felmerne áldozni egy jó harcost. Mert aki az óriás orkot legyőzi, az nagy harcos. Morw esetében ez meg jobban igaz. Ahogy tovább figyeli a harcteret látja, hogy Gobát a társai húzzák el.
~A barbár súlyos sebet ejthetett rajta.~
Hibásnak érzi magát. Ő toborozta be a férfit. Minden erejét összeszedi és hátra indul, a felcserekhez. Nem csak Goba miatt, hanem maga miatt is. Léptei lassúak, nehézkesek. Minden lépés egy nagy adag fájdalommal párosul. Dühös. A barbárra és magára is. Meg az ork vezérekre is. Hirtelen az egész világra dühös. Fájdalmában összerogy. Hangos morgás hagyja el a száját.*
-Vádló!
*Üvölti az ég felé. Tudja, hogy mágus a mélységi nő. Azt nem tudja, hogy meg is hallja-e. De reménykedik, ha nem is ő, legalább az ork istenek segítenek, küldenek valamit, vagy valakit.*
2215. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-09 00:30:23
Üzenet elküldve: 2026-01-09 00:30:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
*Az ork sereg egyre csak előre törni látszik, Rorkir pedig bár fájó szívvel, de kiadja a parancsot. Kardjával odacsap még annak a gyáva, lesből támadó orknak, s szerencsére bizony talál is, ami széles mosolyt húz a barbár arcára. A korábbi áldozatában viszont valahogy még maradt annyi erő, hogy megsebezze őt. Érzi a lábában a sérülést, de ez aligha akadályozhatja meg, főleg hogy segítő karok támasztják meg testét. Egyetlen célja, hogy ne hagyja magát és a földieik körülzárni, Morwon a vasöklű pedig olybá tűnik, hogy kész meghozni azt az áldozatot, melyre bármelyik Tharg büszke lehetne. Sokáig nézi őt, tisztelettel adózik előtte ahogy kardját a magasba emeli.*
-Látlak téged Vasöklű!
*Bár talán meg sem hallja már szavait. ~Találkozunk a végtelen csarnokokban, barátom.~ Gondolja, és figyelmét a visszavonulásra összpontosítja.*
-A dombokhoz! Ki kell törnünk a gyűrűből, és csatarendbe állni!
*Mondja a körülötte lévő parasztoknak, akiknek bizonyára nem kell sokáig ecsetelni, hogyha itt maradnak az egyenlő az öngyilkossággal, ám a harcnak még közel sincs vége.*
-Bízom a vezérben, de készen kell állnunk mindenre!
*Ezt is fontos, hogy tudassa velük, hisz a csata egyáltalán nincs veszve, a jobbszárny azonban igen. Keveset tehetnek ők, pár tucat paraszt és Rorkir maga. A maguk feladatában derekasan helyt álltak, most ott kell segíteniük ahol még számít néhány erős kar. Igyekszik a lándzsa hegye lenni, és áttörni az esetleg őket körbezárni igyekvő orkokon, hogy eljuthassanak a dombokig. Úgy látja a balszárny is hasonló állapotban lehet mint ők, így az ott megmaradt Tharg harcosokat és íjászokat is megpróbálja összefogni a sajátjaival. Együtt erősebbek lesznek, és jobban átláthatják, hogy mi legyen a következő lépés.*
//Jobbszárny//
*Az ork sereg egyre csak előre törni látszik, Rorkir pedig bár fájó szívvel, de kiadja a parancsot. Kardjával odacsap még annak a gyáva, lesből támadó orknak, s szerencsére bizony talál is, ami széles mosolyt húz a barbár arcára. A korábbi áldozatában viszont valahogy még maradt annyi erő, hogy megsebezze őt. Érzi a lábában a sérülést, de ez aligha akadályozhatja meg, főleg hogy segítő karok támasztják meg testét. Egyetlen célja, hogy ne hagyja magát és a földieik körülzárni, Morwon a vasöklű pedig olybá tűnik, hogy kész meghozni azt az áldozatot, melyre bármelyik Tharg büszke lehetne. Sokáig nézi őt, tisztelettel adózik előtte ahogy kardját a magasba emeli.*
-Látlak téged Vasöklű!
*Bár talán meg sem hallja már szavait. ~Találkozunk a végtelen csarnokokban, barátom.~ Gondolja, és figyelmét a visszavonulásra összpontosítja.*
-A dombokhoz! Ki kell törnünk a gyűrűből, és csatarendbe állni!
*Mondja a körülötte lévő parasztoknak, akiknek bizonyára nem kell sokáig ecsetelni, hogyha itt maradnak az egyenlő az öngyilkossággal, ám a harcnak még közel sincs vége.*
-Bízom a vezérben, de készen kell állnunk mindenre!
*Ezt is fontos, hogy tudassa velük, hisz a csata egyáltalán nincs veszve, a jobbszárny azonban igen. Keveset tehetnek ők, pár tucat paraszt és Rorkir maga. A maguk feladatában derekasan helyt álltak, most ott kell segíteniük ahol még számít néhány erős kar. Igyekszik a lándzsa hegye lenni, és áttörni az esetleg őket körbezárni igyekvő orkokon, hogy eljuthassanak a dombokig. Úgy látja a balszárny is hasonló állapotban lehet mint ők, így az ott megmaradt Tharg harcosokat és íjászokat is megpróbálja összefogni a sajátjaival. Együtt erősebbek lesznek, és jobban átláthatják, hogy mi legyen a következő lépés.*
2214. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-07 18:23:45
Üzenet elküldve: 2026-01-07 18:23:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Az orkok nyomában//
*Bredoc végül kimondja, amit a falu népe akar hallani. Az elöljáró nem vitatkozik tovább, csak egy hosszú pillanatig nézi a volt parancsnokot, aztán lassan bólint, mintha elfogadná. A parasztasszony haragja sem tűnik el, de az újabb dühös megjegyzések helyére valami kimerült némaság ül.
Gaerralos higgadt, kegyetlenül racionális mondatai sem csillapítják a félelmet. A faluház körül néhány asszony ösztönösen közelebb húzza magához a gyerekét, és pár öregember úgy néz a Vashegy irányába, mintha most először mérné fel igazán, milyen messze is van az a menedék.
Alesian mellett közben megmarad az a kicsi, furcsán tiszta és ártatlan sziget. A három kislány és a kisfiú még mindig Záport figyeli, mintha a mosómedve szaga és puha bundája egy pillanatra elfeledtetné velük a felnőttek szorongását. Ami Alesian kérdését illeti, a kölyök csak vállat von, de a szemével ugyanarra a délkeleti útra sandít, amerre a nyomok is vezetnek.
A falusiak részéről ezután már nem hangzik el új információ. Amit tudtak, elmondták; amit nem, arról csak találgatni tudnának. Egy-két asszony még megpróbálna szót emelni, Bredoc esküjére hivatkozva, de az elöljáró egyetlen mozdulattal leinti őket. A falusiak ezt követően szétrebbennek, tartva a tisztes távot az utazóktól, közben pedig suttogások indulnak meg, mintha már a „készüljenek” szót ízlelgetnék.
Naesalán látszik, hogy készen áll az indulásra. A falusiak pedig nem tartják vissza. Nincsenek újabb kérések, nincsenek kérdések, csak tekintetek, melyek egyszerre várakozók és fáradtak. Hacsak a társaság bármely tagja nem marasztalja a többieket, a falu részéről nem áll útjukba senki.
Amennyiben Minior felé indulnak, az út első szakasza eseménytelen. A szántóföldek között vezető földút sáros, de járható, a nyomok egyértelműen ugyanabba az irányba futnak. Félúton a dombhátról már kirajzolódik a falu körvonala: alacsony házak, pajták…
Ekkor válik láthatóvá az is, ami először még bizonytalannak tűnik: halovány füst száll fel. Nem egyetlen helyről, hanem több épület irányából, vékony, szürkés csíkokban.*
*Bredoc végül kimondja, amit a falu népe akar hallani. Az elöljáró nem vitatkozik tovább, csak egy hosszú pillanatig nézi a volt parancsnokot, aztán lassan bólint, mintha elfogadná. A parasztasszony haragja sem tűnik el, de az újabb dühös megjegyzések helyére valami kimerült némaság ül.
Gaerralos higgadt, kegyetlenül racionális mondatai sem csillapítják a félelmet. A faluház körül néhány asszony ösztönösen közelebb húzza magához a gyerekét, és pár öregember úgy néz a Vashegy irányába, mintha most először mérné fel igazán, milyen messze is van az a menedék.
Alesian mellett közben megmarad az a kicsi, furcsán tiszta és ártatlan sziget. A három kislány és a kisfiú még mindig Záport figyeli, mintha a mosómedve szaga és puha bundája egy pillanatra elfeledtetné velük a felnőttek szorongását. Ami Alesian kérdését illeti, a kölyök csak vállat von, de a szemével ugyanarra a délkeleti útra sandít, amerre a nyomok is vezetnek.
A falusiak részéről ezután már nem hangzik el új információ. Amit tudtak, elmondták; amit nem, arról csak találgatni tudnának. Egy-két asszony még megpróbálna szót emelni, Bredoc esküjére hivatkozva, de az elöljáró egyetlen mozdulattal leinti őket. A falusiak ezt követően szétrebbennek, tartva a tisztes távot az utazóktól, közben pedig suttogások indulnak meg, mintha már a „készüljenek” szót ízlelgetnék.
Naesalán látszik, hogy készen áll az indulásra. A falusiak pedig nem tartják vissza. Nincsenek újabb kérések, nincsenek kérdések, csak tekintetek, melyek egyszerre várakozók és fáradtak. Hacsak a társaság bármely tagja nem marasztalja a többieket, a falu részéről nem áll útjukba senki.
Amennyiben Minior felé indulnak, az út első szakasza eseménytelen. A szántóföldek között vezető földút sáros, de járható, a nyomok egyértelműen ugyanabba az irányba futnak. Félúton a dombhátról már kirajzolódik a falu körvonala: alacsony házak, pajták…
Ekkor válik láthatóvá az is, ami először még bizonytalannak tűnik: halovány füst száll fel. Nem egyetlen helyről, hanem több épület irányából, vékony, szürkés csíkokban.*
2213. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-07 10:23:44
Üzenet elküldve: 2026-01-07 10:23:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 903
OOC üzenetek: 1485
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 903
OOC üzenetek: 1485
Játékstílus: Vakmerő
/A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
//Vérszomj//
* Az ellenség százával tör előre, Morwon tudja, hogy esélye sincs a túlélésre, ha marad. De nem túlélni akar, hanem időt nyerni. Hiszen azért vannak ma itt, nem igaz? Meg azért, hogy minél több ork vérét ontsa ma ki. Az Ősök büszkék lesznek rá. Szinte már látja maga előtt, ahogy a Hősök Csarnokában találkozik Hegyfaló Oliq-kal, Kalapácsöklű Storzzal, Farkasevő Owunnal és a többi neves óriással, meg persze a nagy Tharg harcosokkal: Vasbordájú Thargodrymmel, Kagan Thargodarral és még számos másik hőssel.
Morwon egy tapodtat se mozdul a gravitációs kút mezejéből. Tagadhatatlan, hogy jót szórakozik, amikor a felé rontó ork harcosok eldülöngélnek dobbantásától. Ha régebb óta tudta volna, hogy ilyenre képes lehet mágiával, korábban elkezdett volna tanulni. Bár tény, hogy számára már az írni-olvasni tanulás is nagy mágiának látszott, amikor Taitos Mester tanítani kezdte. Ám most nincs ideje ilyeneket bánkódni. Megpróbálja kihozni a legtöbbet ebből a helyzetből: talpát erősen a földbe nyomja, hogy egy seregnyi ork se tudja kibillenteni egyensúlyából. Pajzsát maga előtt tartva, véres kardját, a Thar'khogot suhintásra készen markolva várja, hogy elérje az újabb ork hullám. Érzi, hogy fejét elönti a vérszomj. A Porlasztó élettelen teste ott hever mellette, és egyetlen célja a továbbiakban, hogy annyi orkvért kiontson még, amennyit csak lehet.
Ám még ez a szituáció sem akadályozza meg abban, hogy egyúttal előtörjön belőle a művészlélek. Öblös hangján kezd bele (talán utolsó) költeményébe. *
Bunkó orkok, gyertek,
Kiontom a véretek!
Ha a Morwon útjába álltok,
E föld lesz a koporsótok!
A varázsló lábát erősen a földbe nyomja, melynek hatására rendkívüli erővel tudja megvetni azt a talajon, szinte teljesen elmozdíthatatlanná téve őt állóhelyéről. Hatása addig tart, míg a mágus önszántából el nem mozdul.
//Jobbszárny//
//Vérszomj//
* Az ellenség százával tör előre, Morwon tudja, hogy esélye sincs a túlélésre, ha marad. De nem túlélni akar, hanem időt nyerni. Hiszen azért vannak ma itt, nem igaz? Meg azért, hogy minél több ork vérét ontsa ma ki. Az Ősök büszkék lesznek rá. Szinte már látja maga előtt, ahogy a Hősök Csarnokában találkozik Hegyfaló Oliq-kal, Kalapácsöklű Storzzal, Farkasevő Owunnal és a többi neves óriással, meg persze a nagy Tharg harcosokkal: Vasbordájú Thargodrymmel, Kagan Thargodarral és még számos másik hőssel.
Morwon egy tapodtat se mozdul a gravitációs kút mezejéből. Tagadhatatlan, hogy jót szórakozik, amikor a felé rontó ork harcosok eldülöngélnek dobbantásától. Ha régebb óta tudta volna, hogy ilyenre képes lehet mágiával, korábban elkezdett volna tanulni. Bár tény, hogy számára már az írni-olvasni tanulás is nagy mágiának látszott, amikor Taitos Mester tanítani kezdte. Ám most nincs ideje ilyeneket bánkódni. Megpróbálja kihozni a legtöbbet ebből a helyzetből: talpát erősen a földbe nyomja, hogy egy seregnyi ork se tudja kibillenteni egyensúlyából. Pajzsát maga előtt tartva, véres kardját, a Thar'khogot suhintásra készen markolva várja, hogy elérje az újabb ork hullám. Érzi, hogy fejét elönti a vérszomj. A Porlasztó élettelen teste ott hever mellette, és egyetlen célja a továbbiakban, hogy annyi orkvért kiontson még, amennyit csak lehet.
Ám még ez a szituáció sem akadályozza meg abban, hogy egyúttal előtörjön belőle a művészlélek. Öblös hangján kezd bele (talán utolsó) költeményébe. *
Bunkó orkok, gyertek,
Kiontom a véretek!
Ha a Morwon útjába álltok,
E föld lesz a koporsótok!
A varázsló lábát erősen a földbe nyomja, melynek hatására rendkívüli erővel tudja megvetni azt a talajon, szinte teljesen elmozdíthatatlanná téve őt állóhelyéről. Hatása addig tart, míg a mágus önszántából el nem mozdul.
2212. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-06 18:54:07
Üzenet elküldve: 2026-01-06 18:54:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Középhad//
*Azok a thargok, akik az ork középhaddal vívnak ádáz küzdelmet, könnyen hihetik azt, hogy a harc az ő kedvük szerint alakul. Mélyen beékelődtek az orkok soraiba, szétzilálták a támadó erőket, és ha kemény csatában és hatalmas áldozatok árán, de képesek lehetnek megverni és szétkergetni ezt a haderőt. Okkal érezhetik most ezt, mert az orkok megfelelő vezetés nélkül, bármilyen taktika nélkül küzdenek. Igaz, hősiesen. És sok olyan ork harcos akad, aki nem tudott az első perctől harcolni. Társaiktól korábban nem fértek hozzá a tharg ellenséghez. Ám társaik elhulltával rajtuk a sor, hogy pihenten rárontsanak a tharg harcosokra, akiknek erejét már megcsappantotta a folyamatos küzdelem.
Yagnar Rhagodart elhagyja az a korábban tapasztalt érzés, hogy érzékeli nemcsak az előtte álló ork, de a körülötte harcolók szándékát is. Nincs ideje ezen búslakodni, hiszen a harc nem állhat le. Ellenfele, az ork vezér nehézkesen talpra kecmereg, és Yagnar gyűlöletes ígéretét hallva csak dühödten kiköp egy jó adag véres köpetet.*
- Gyere te rohadék!
*hörgi, és egyetlen megmaradt szablyájával próbálja hárítani Yagnar csapását. Az ork vezér éppen csak meg tudta menteni magát azzal, hogy felrántotta a szablyát, és megállította a tharg pengét, mielőtt az felhasítja a koponyáját. Viszont az ütés letaglózó erővel bír, és a csontpáncélos Druhuul ismét a földön találja magát a sárban. Korábbi sérülése, törött bordái miatt az is pokoli fájdalommal jár, hogy így a földre kerül, de dühödten próbál felkelni onnan, miközben kardját jobbra-balra lengeti, de főleg csak azért, hogy Yagnart próbálja távol tartani…
Karheia Rhagodar a legjobb pillanatban érkezik, hogy segítsen Yagnar farkasának Druhuul wargja ellen. A méretesebb fenevad fájdalmas vonyítással érezte a farkas marását a mancsán, de ez a harapás nem volt elég erős ahhoz, hogy letépje a végtagot. A warg dühödten csapja mancsát a földre, és ezzel együtt a hűséges farkast is a földhöz vágja, ám az nem ereszti. A warg dühödten rángatja mancsát, próbálna szabadulni, de a farkas rendületlenül szorongatja. Végül a warg már éppen arra készülne, hogy hatalmas pofáját kitátva kettéharapja a farkast.
Ekkor érkezik meg Karheia, aki akadálytalanul csaphat le a wargra, ami nem figyelt rá, egyáltalán nem számított újabb csapásra.
A rövidkard végigvág a warg nyakán, a vastag szőr vajmi keveset tompít a vágáson, ami mélyen a húsba vág és nyomában rögtön ömleni kezd a vér.
A warg fájdalmas üvöltést hallat és dühödten forgolódni kezd egy helyben, hogy hatalmas testével sodorjon el, lökjön félre bármilyen fenyegetést.
Karheiának sikerül azonban kitérnie a warg teste elől.
A nő láthatja, hogy a warg már vesztett: a nyaksebéből ömlik a vér, hamarosan el fog vérezni. Addig azonban még tombol, forog, ráng. Yagnar farkasa elszántan marcangolja a mancsát, és a nagydarab warg haláltusájában még jó párszor földhöz fogja vágni a hű állatot. Egy sikeres kegyelemdöfés a wargot esetleg lerövidítheti a warg szenvedését, és ezzel együtt Yagnar farkasának további sérüléseit.
Viszont körülöttük továbbra is ádáz harc folyik. Yagnar se győzte még le ellenfelét, igaz az ork vezér megint a sárban ül. Körülöttük pedig rengeteg tharg harcos küzd az életéért…
Kayaerr Horgadar megszállottan küzd és megállíthatatlanul halad célja felé. Lassan vér és sár borítja be az arcát, testét, teszi csimbókossá a haját, és már-már olyan külsőt kölcsönöz neki, mintha valami megelevenedett sárból gyúrt gyilkos démon lenne.
Vérszomjas törtetésének meglesz a böjtje, hiszen túlhajtja magát azért, hogy mindenen keresztültörve eljusson Yagnarig, és elég szerencsés pillanatban teszi ezt, mert így még időben éri el a tharg vezérre hátulról lesújtani készülő orkot.
Az ork harcos szeme sarkából látja, hogy egy pajzsos figura mindent félrelökve tart felé. Szembefordul hát a közeledő veszedelemmel, és felkészül rá, hogy a Yagnarnak szánt kétkezes csapással Kayaerrt némítsa el. Azonban, amikor a pajzs mögül előkerül a vérmocskos leányzó, gyilkolásvágytól villanó tekintettel, az megdöbbenti az orkot, aki hidegvérét veszítve biztos ütés helyett kapkodó védekezésbe kezd. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy elkerülje Kayaerr láb-vágását. A vágás előtt az ork hátrálni próbált, így most, amikor a rövidkard pengéje a térdhajlatába vág, egyensúlyát és tartását vesztve zuhan hátra és elterül a földön. Kayaerr pedig már ott is van rajta, hogy a szükségesnél talán több dühödt döféssel végleg kivégezze.
Ha ezután fölnéz, a leány több döbbent tekintettel is találkozik, és ezek némelyike nem ork, hanem tharg arcokból villan felé. Az biztos, hogy most egy ork se fog rárontani, és tombolásának látványa hatással lesz arra a szerencsétlenre, akit következő célpontjául választ. A Kayaerr pedig érezheti, hogy erőteljesen liheg a szíve pedig zakatol a mellkasában. Kemény rohama sokat kivett belőle, de még nagyon is harcképes…*
//Középhad//
*Azok a thargok, akik az ork középhaddal vívnak ádáz küzdelmet, könnyen hihetik azt, hogy a harc az ő kedvük szerint alakul. Mélyen beékelődtek az orkok soraiba, szétzilálták a támadó erőket, és ha kemény csatában és hatalmas áldozatok árán, de képesek lehetnek megverni és szétkergetni ezt a haderőt. Okkal érezhetik most ezt, mert az orkok megfelelő vezetés nélkül, bármilyen taktika nélkül küzdenek. Igaz, hősiesen. És sok olyan ork harcos akad, aki nem tudott az első perctől harcolni. Társaiktól korábban nem fértek hozzá a tharg ellenséghez. Ám társaik elhulltával rajtuk a sor, hogy pihenten rárontsanak a tharg harcosokra, akiknek erejét már megcsappantotta a folyamatos küzdelem.
Yagnar Rhagodart elhagyja az a korábban tapasztalt érzés, hogy érzékeli nemcsak az előtte álló ork, de a körülötte harcolók szándékát is. Nincs ideje ezen búslakodni, hiszen a harc nem állhat le. Ellenfele, az ork vezér nehézkesen talpra kecmereg, és Yagnar gyűlöletes ígéretét hallva csak dühödten kiköp egy jó adag véres köpetet.*
- Gyere te rohadék!
*hörgi, és egyetlen megmaradt szablyájával próbálja hárítani Yagnar csapását. Az ork vezér éppen csak meg tudta menteni magát azzal, hogy felrántotta a szablyát, és megállította a tharg pengét, mielőtt az felhasítja a koponyáját. Viszont az ütés letaglózó erővel bír, és a csontpáncélos Druhuul ismét a földön találja magát a sárban. Korábbi sérülése, törött bordái miatt az is pokoli fájdalommal jár, hogy így a földre kerül, de dühödten próbál felkelni onnan, miközben kardját jobbra-balra lengeti, de főleg csak azért, hogy Yagnart próbálja távol tartani…
Karheia Rhagodar a legjobb pillanatban érkezik, hogy segítsen Yagnar farkasának Druhuul wargja ellen. A méretesebb fenevad fájdalmas vonyítással érezte a farkas marását a mancsán, de ez a harapás nem volt elég erős ahhoz, hogy letépje a végtagot. A warg dühödten csapja mancsát a földre, és ezzel együtt a hűséges farkast is a földhöz vágja, ám az nem ereszti. A warg dühödten rángatja mancsát, próbálna szabadulni, de a farkas rendületlenül szorongatja. Végül a warg már éppen arra készülne, hogy hatalmas pofáját kitátva kettéharapja a farkast.
Ekkor érkezik meg Karheia, aki akadálytalanul csaphat le a wargra, ami nem figyelt rá, egyáltalán nem számított újabb csapásra.
A rövidkard végigvág a warg nyakán, a vastag szőr vajmi keveset tompít a vágáson, ami mélyen a húsba vág és nyomában rögtön ömleni kezd a vér.
A warg fájdalmas üvöltést hallat és dühödten forgolódni kezd egy helyben, hogy hatalmas testével sodorjon el, lökjön félre bármilyen fenyegetést.
Karheiának sikerül azonban kitérnie a warg teste elől.
A nő láthatja, hogy a warg már vesztett: a nyaksebéből ömlik a vér, hamarosan el fog vérezni. Addig azonban még tombol, forog, ráng. Yagnar farkasa elszántan marcangolja a mancsát, és a nagydarab warg haláltusájában még jó párszor földhöz fogja vágni a hű állatot. Egy sikeres kegyelemdöfés a wargot esetleg lerövidítheti a warg szenvedését, és ezzel együtt Yagnar farkasának további sérüléseit.
Viszont körülöttük továbbra is ádáz harc folyik. Yagnar se győzte még le ellenfelét, igaz az ork vezér megint a sárban ül. Körülöttük pedig rengeteg tharg harcos küzd az életéért…
Kayaerr Horgadar megszállottan küzd és megállíthatatlanul halad célja felé. Lassan vér és sár borítja be az arcát, testét, teszi csimbókossá a haját, és már-már olyan külsőt kölcsönöz neki, mintha valami megelevenedett sárból gyúrt gyilkos démon lenne.
Vérszomjas törtetésének meglesz a böjtje, hiszen túlhajtja magát azért, hogy mindenen keresztültörve eljusson Yagnarig, és elég szerencsés pillanatban teszi ezt, mert így még időben éri el a tharg vezérre hátulról lesújtani készülő orkot.
Az ork harcos szeme sarkából látja, hogy egy pajzsos figura mindent félrelökve tart felé. Szembefordul hát a közeledő veszedelemmel, és felkészül rá, hogy a Yagnarnak szánt kétkezes csapással Kayaerrt némítsa el. Azonban, amikor a pajzs mögül előkerül a vérmocskos leányzó, gyilkolásvágytól villanó tekintettel, az megdöbbenti az orkot, aki hidegvérét veszítve biztos ütés helyett kapkodó védekezésbe kezd. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy elkerülje Kayaerr láb-vágását. A vágás előtt az ork hátrálni próbált, így most, amikor a rövidkard pengéje a térdhajlatába vág, egyensúlyát és tartását vesztve zuhan hátra és elterül a földön. Kayaerr pedig már ott is van rajta, hogy a szükségesnél talán több dühödt döféssel végleg kivégezze.
Ha ezután fölnéz, a leány több döbbent tekintettel is találkozik, és ezek némelyike nem ork, hanem tharg arcokból villan felé. Az biztos, hogy most egy ork se fog rárontani, és tombolásának látványa hatással lesz arra a szerencsétlenre, akit következő célpontjául választ. A Kayaerr pedig érezheti, hogy erőteljesen liheg a szíve pedig zakatol a mellkasában. Kemény rohama sokat kivett belőle, de még nagyon is harcképes…*
2211. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-06 18:42:27
Üzenet elküldve: 2026-01-06 18:42:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Balszárny//
*A kanca szemei ide-oda forognak fájdalmában, az ikrek pedig nem kínozzák tovább a hűséges állatot. Az hálás nekik, hogy súlyukkal is könnyebb a teher, mit cipelnie kell, sántítva indul el egy számára biztonságosnak tűnő irányba, el a harctól és el a veszélytől. Hogy meddig jut, azt csak az ősök szellemei tudhatják. A Hegyvidékiek azonban egyelőre nem futamodnak meg, bár talán a feléjük rohamozó ellenség tekintetében ez nem is lenne könnyen kivitelezhető. Thaleena könnyedén táncol el a kétségbeesetten vagdalkozó elől, kardja pedig akár egy elszánt méhé, úgy találja meg ellenfele torkát. Csak egy pillanat az egész, értetlen szemekkel bámulja őt egy darabig támadója, mielőtt élettelen teste a földre rogyna.*
-Ezért meghalsz te mocskos elf!
*Bőgi a tömzsi ork, ki öccse halálán felbuzdulva emeli magasra buzogányát, rögtön mellette pedig a harmadik, ki lándzsát ragad, hogy azzal álljon bosszút elesett fivéréért. Thaleena azonban nem olyan könnyű célpont mint amilyennek elsőre tűnik. Hosszúkardja büszkén szeli át a második ork gigáját, hogy aztán a lándzsás mellkasában állapodjon meg a mozdulat. Egy családdal kevesebb, már csak pár száz van hátra. Tharasy eközben sikeresen szerez egy tegezt egy arccal a sárban fekvő tetemtől, neki már aligha lesz rá szüksége. Szinte érintetlenek a nyilak, meglehet a lovasroham egyik első áldozata lehetett. Az ork nyilak is halálosak, ugyan össze sem vethetőek Tharasy fajtája által készített mesterművekhez, de tudja azokat használni. Jól is jönnek, ugyanis az íjászokon egyre inkább eluralkodik a káosz. Nagyobbik részük a dombok felé menekül, Fjolgar és a megmaradt harcosok pedig módszeresen üldözik és zavarják őket, hogy még véletlenül se tudják rendezni a soraikat.Ugyan néhány tapasztaltabb közülük megpróbálja lehetetlent, de mindhiába. A fejetlenségnek köszönhető az is, hogy Tharasynak akad bőven célpontja, főleg azokban az ellenségekben akik a menekülést éppen az ő irányukba képzelték el. Ugyan még messzebb járnak mint a három fivér - ők voltak azok, akik a leghamarabb visszavonulásra adták a fejüket - de közelednek.
Az elf pedig nem rest keményen megfeszíteni az ideget, hogy ismét halálos zivatarral örvendeztesse meg a földjükre törőket. Három közelebbit sikeresen le is terít, kik hörögve zuhannak a sárba, a negyediknek éppen a sisakja peremén pattan meg a lövedék. Ám ez is elég ahhoz, hogy kevésbé vehemens módon iramodjon feléjük.
Tőlük nem messze azt láthatják, ahogy egy jó fél tucat ork rángat le éppen egy tharg lovast a hátasáról. Vadul küzd ugyan, kiáltozik, rúgkapál, szúr és vág, de a túlerő egyszerűen kezd felülkerekedni rajta. A testvéreknek dönteniük kell, tovább folytatják a küzdelmet, netán végleg feladják a csatát és menekülőre fogják.
A balszárnyon hagyott harcosok végleg visszavonulnak, már aki életben maradt közülük, helyükön kövér esőcseppek mossák a földbe a vért. A wargok vezette roham diadalittasan vonyít utánuk, a masírozás azonban megáll. Újra rendezik a soraikat a dombok alatt, látszik hogy az elsődleges parancsuk ez volt, s most azt latolgatják hogy tudnák a legtöbb kárt okozni az ellenségnek.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.06 18:43:03
//Balszárny//
*A kanca szemei ide-oda forognak fájdalmában, az ikrek pedig nem kínozzák tovább a hűséges állatot. Az hálás nekik, hogy súlyukkal is könnyebb a teher, mit cipelnie kell, sántítva indul el egy számára biztonságosnak tűnő irányba, el a harctól és el a veszélytől. Hogy meddig jut, azt csak az ősök szellemei tudhatják. A Hegyvidékiek azonban egyelőre nem futamodnak meg, bár talán a feléjük rohamozó ellenség tekintetében ez nem is lenne könnyen kivitelezhető. Thaleena könnyedén táncol el a kétségbeesetten vagdalkozó elől, kardja pedig akár egy elszánt méhé, úgy találja meg ellenfele torkát. Csak egy pillanat az egész, értetlen szemekkel bámulja őt egy darabig támadója, mielőtt élettelen teste a földre rogyna.*
-Ezért meghalsz te mocskos elf!
*Bőgi a tömzsi ork, ki öccse halálán felbuzdulva emeli magasra buzogányát, rögtön mellette pedig a harmadik, ki lándzsát ragad, hogy azzal álljon bosszút elesett fivéréért. Thaleena azonban nem olyan könnyű célpont mint amilyennek elsőre tűnik. Hosszúkardja büszkén szeli át a második ork gigáját, hogy aztán a lándzsás mellkasában állapodjon meg a mozdulat. Egy családdal kevesebb, már csak pár száz van hátra. Tharasy eközben sikeresen szerez egy tegezt egy arccal a sárban fekvő tetemtől, neki már aligha lesz rá szüksége. Szinte érintetlenek a nyilak, meglehet a lovasroham egyik első áldozata lehetett. Az ork nyilak is halálosak, ugyan össze sem vethetőek Tharasy fajtája által készített mesterművekhez, de tudja azokat használni. Jól is jönnek, ugyanis az íjászokon egyre inkább eluralkodik a káosz. Nagyobbik részük a dombok felé menekül, Fjolgar és a megmaradt harcosok pedig módszeresen üldözik és zavarják őket, hogy még véletlenül se tudják rendezni a soraikat.Ugyan néhány tapasztaltabb közülük megpróbálja lehetetlent, de mindhiába. A fejetlenségnek köszönhető az is, hogy Tharasynak akad bőven célpontja, főleg azokban az ellenségekben akik a menekülést éppen az ő irányukba képzelték el. Ugyan még messzebb járnak mint a három fivér - ők voltak azok, akik a leghamarabb visszavonulásra adták a fejüket - de közelednek.
Az elf pedig nem rest keményen megfeszíteni az ideget, hogy ismét halálos zivatarral örvendeztesse meg a földjükre törőket. Három közelebbit sikeresen le is terít, kik hörögve zuhannak a sárba, a negyediknek éppen a sisakja peremén pattan meg a lövedék. Ám ez is elég ahhoz, hogy kevésbé vehemens módon iramodjon feléjük.
Tőlük nem messze azt láthatják, ahogy egy jó fél tucat ork rángat le éppen egy tharg lovast a hátasáról. Vadul küzd ugyan, kiáltozik, rúgkapál, szúr és vág, de a túlerő egyszerűen kezd felülkerekedni rajta. A testvéreknek dönteniük kell, tovább folytatják a küzdelmet, netán végleg feladják a csatát és menekülőre fogják.
A balszárnyon hagyott harcosok végleg visszavonulnak, már aki életben maradt közülük, helyükön kövér esőcseppek mossák a földbe a vért. A wargok vezette roham diadalittasan vonyít utánuk, a masírozás azonban megáll. Újra rendezik a soraikat a dombok alatt, látszik hogy az elsődleges parancsuk ez volt, s most azt latolgatják hogy tudnák a legtöbb kárt okozni az ellenségnek.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.06 18:43:03
2210. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-06 18:25:53
Üzenet elküldve: 2026-01-06 18:25:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 581
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 581
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
/A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
*Akaarush megtántorodik, s ugyan sérülése súlyos, de lélekjelenléte nem hagyja el. Visszaszúr, ám Rorkir belemozog a támadásba. A törzsfő pengéje így is combján éri a barbárt.
A Vérgőzösfi megtántorodik, s érzi, ahogy lábán meleg vér csorog alá. Mozogni tud, ám már nem oly könnyen, mint amilyen hévvel belevetette magát a csatába. Visszavonulót fúj. A fehér ruhás parasztoknak nem is kell több; némelyik fegyverét eldobva ered futásnak. A frontvonal gyakorlatilag felbomlik. Csupán néhány, elszántabb férfiember marad feltartóztatni az ork hordákat.
Rorkir is hátrálni kezd, ám mielőtt jobban nekifeszülne a visszavonulásnak, a kezében forgatott, fehér pengével Goba irányába vág. A csapás gyors, az orkot pedig váratlanul éri. A penge oldalába vág, mélyen és alattomosan, s vért sincs rajta, mi tompítsa a csapást. Goba összerogy.
A tharg barbár képes hátrálni, sebesülése okán futni azonban már aligha. Egy testes parasztember nyúl hóna alá, hogy igyekezzen megtámogatni őt.
Egyedül Zopal az, kin még nem esett csorba a trióból. Tudja, képes utolérni a hatalmas harcost, ki az imént fajtársait tizedelte, ám rajta áll, a nyomába szegődik-e. Pengéje vörös a parasztok vérétől. Ellenfelei megfutni látszanak, így dönthet, hogy mit tesz.
Goba érzi, hogy buzog a vére, érzi, hogy a sebesülése súlyos. Hirtelen kezek ragadják vállon, s húzzák őt hátra, ki a frontvonalból. Ahogy felpillant, Néma Mraugot láthatja maga felett. Az orkot, akit néhány perccel ezelőtt ő maga mentett meg a biztos haláltól. A fajtársa átráncigálja az ork hadtestek falán, s Goba rövidesen több, sérült társa mellett találhatja magát. Mraug itt aztán elereszti a sebesült társát, s rövidesen eltűnik az orkok erdejében.
Akaaruush megtántorodik. Még bírja erővel, de az ő sebesülése sem vehető félvállról.*
-Előre, orkfiak! *Egy rekedt hang harsan mellette. Grizák az. Páncélja és jókora pallosa vértől csatakos. Foghíjas vigyorban részesíti Akaaruusht.
Egyetlen, jól kivehető alak marad talpon a vidéken; Morwon Loree Dedion. A megfutó parasztoktól felbátorodó orkokat nem kell különösebben biztatni, tucatszám iramodva meg veszik az irányt az óriás felé. A Porlasztó Legyőzőjét azonban nem kell félteni. Lábával dobbant, mágiája pedig futás közben éri ellenfeleit, kik egytől-egyig felborulnak. Lassan tápászkodnak fel, zavartan pislogva hol egymásra, hol terebélyes ellenfelükre, miközben elejtett fegyvereiket keresgélik. Morwonnak van lehetősége visszavonulni társaival, de akár fedezni a sebesült Rorkir, na meg a parasztok menekülését. Utóbbi esetben azonban sok száz ork az, kivel szembe kell néznie.
Goba magánál van. Sok a sebesült, felcser pedig alig. Jajongó orkok fekszenek mindenhol a földön, a barna kötényt viselő gyógyítók pedig riadt hangyaként rohangálnak közöttük. A túl súlyos sérülésekkel látszólag nem is nagyon bajlódnak. Gobával is csupán orkpálinkát itatnak. A férfi érezheti, hogy a torkán legördülő folyadék hatására valamelyest visszatér belé az élet, s a fájdalom is mintha enyhülne. Rövidesen talpra áll, s akár még úgy is érezheti, hogy kutya baja. Az orkpálinka erős medicina. Döntés előtt áll azonban. Lesz, ami lesz, visszatér a harcba, vagy netán maga mögött hagyja a csatát és megpróbál segítséget szerezni máshol? Egy biztos, csak magára számíthat.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.06 18:26:14
//Jobbszárny//
*Akaarush megtántorodik, s ugyan sérülése súlyos, de lélekjelenléte nem hagyja el. Visszaszúr, ám Rorkir belemozog a támadásba. A törzsfő pengéje így is combján éri a barbárt.
A Vérgőzösfi megtántorodik, s érzi, ahogy lábán meleg vér csorog alá. Mozogni tud, ám már nem oly könnyen, mint amilyen hévvel belevetette magát a csatába. Visszavonulót fúj. A fehér ruhás parasztoknak nem is kell több; némelyik fegyverét eldobva ered futásnak. A frontvonal gyakorlatilag felbomlik. Csupán néhány, elszántabb férfiember marad feltartóztatni az ork hordákat.
Rorkir is hátrálni kezd, ám mielőtt jobban nekifeszülne a visszavonulásnak, a kezében forgatott, fehér pengével Goba irányába vág. A csapás gyors, az orkot pedig váratlanul éri. A penge oldalába vág, mélyen és alattomosan, s vért sincs rajta, mi tompítsa a csapást. Goba összerogy.
A tharg barbár képes hátrálni, sebesülése okán futni azonban már aligha. Egy testes parasztember nyúl hóna alá, hogy igyekezzen megtámogatni őt.
Egyedül Zopal az, kin még nem esett csorba a trióból. Tudja, képes utolérni a hatalmas harcost, ki az imént fajtársait tizedelte, ám rajta áll, a nyomába szegődik-e. Pengéje vörös a parasztok vérétől. Ellenfelei megfutni látszanak, így dönthet, hogy mit tesz.
Goba érzi, hogy buzog a vére, érzi, hogy a sebesülése súlyos. Hirtelen kezek ragadják vállon, s húzzák őt hátra, ki a frontvonalból. Ahogy felpillant, Néma Mraugot láthatja maga felett. Az orkot, akit néhány perccel ezelőtt ő maga mentett meg a biztos haláltól. A fajtársa átráncigálja az ork hadtestek falán, s Goba rövidesen több, sérült társa mellett találhatja magát. Mraug itt aztán elereszti a sebesült társát, s rövidesen eltűnik az orkok erdejében.
Akaaruush megtántorodik. Még bírja erővel, de az ő sebesülése sem vehető félvállról.*
-Előre, orkfiak! *Egy rekedt hang harsan mellette. Grizák az. Páncélja és jókora pallosa vértől csatakos. Foghíjas vigyorban részesíti Akaaruusht.
Egyetlen, jól kivehető alak marad talpon a vidéken; Morwon Loree Dedion. A megfutó parasztoktól felbátorodó orkokat nem kell különösebben biztatni, tucatszám iramodva meg veszik az irányt az óriás felé. A Porlasztó Legyőzőjét azonban nem kell félteni. Lábával dobbant, mágiája pedig futás közben éri ellenfeleit, kik egytől-egyig felborulnak. Lassan tápászkodnak fel, zavartan pislogva hol egymásra, hol terebélyes ellenfelükre, miközben elejtett fegyvereiket keresgélik. Morwonnak van lehetősége visszavonulni társaival, de akár fedezni a sebesült Rorkir, na meg a parasztok menekülését. Utóbbi esetben azonban sok száz ork az, kivel szembe kell néznie.
Goba magánál van. Sok a sebesült, felcser pedig alig. Jajongó orkok fekszenek mindenhol a földön, a barna kötényt viselő gyógyítók pedig riadt hangyaként rohangálnak közöttük. A túl súlyos sérülésekkel látszólag nem is nagyon bajlódnak. Gobával is csupán orkpálinkát itatnak. A férfi érezheti, hogy a torkán legördülő folyadék hatására valamelyest visszatér belé az élet, s a fájdalom is mintha enyhülne. Rövidesen talpra áll, s akár még úgy is érezheti, hogy kutya baja. Az orkpálinka erős medicina. Döntés előtt áll azonban. Lesz, ami lesz, visszatér a harcba, vagy netán maga mögött hagyja a csatát és megpróbál segítséget szerezni máshol? Egy biztos, csak magára számíthat.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.06 18:26:14
2209. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-05 19:08:44
Üzenet elküldve: 2026-01-05 19:08:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 554
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 554
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában//
*Őszintén, egy hosszú pillanatig tart attól, hogy egykori parancsnoka felhúzza magát, és konokul nekivág a szántóföldeknek orkokat kutatva. Talán még a thargok és bestiák közötti harcokba is belevetné magát, de legalább is ez a vehemens hozzáállás mindenképpen ezt sejteti. Örül, hogy Gaernak, s talán részben az ő szavainak köszönhetően is sikerül jobb belátásra téríteni - máskülönben kénytelen lett volna maga is erélyesebben fellépni, kizárólag persze az ő érdekében.
Előbukkan hamarosan a falu elöljárója, s úgy néz ki, nála mindenkinek nagyobb bizodalma van a tharg segítségben, pedig egyébként nem feltételezi, hogy a barbárok szándékosan cserbenhagynák a falusiakat. A Vashegy azonban hosszú ideje nem állt már ily módon hadban bárkivel is, a boldog békeidők nem tudja mennyire tompították a felkészültségüket. Nem ismeri az új vezért. Mindenesetre ezen a ponton nem áll le vitatkozni, úgy véli mindezeket nem az ő dolga megítélni.
Úgy tűnik az első nyomok Minior felé fogják vezetni csapatukat, s a fattyú által megfogalmazott kételyt hallva felé veti kék pillantásait.*
- Minden bizonnyal *ért egyet, elvégre a meg nem érkezett rakomány egyértelműen erre utal* - De talán még nem késő lecsapni néhány varangyot. *pillantásaiban elszántság villan, de ahogy a helyieken végighordozza tekintetét, valamivel lágyabban folytatja* - Vagy találunk még túlélőket.
*Azzal irányba fordítja Görényt, s ha semmi nem tartja vissza, meg is indul az emlegetett délkelet felé*
*Őszintén, egy hosszú pillanatig tart attól, hogy egykori parancsnoka felhúzza magát, és konokul nekivág a szántóföldeknek orkokat kutatva. Talán még a thargok és bestiák közötti harcokba is belevetné magát, de legalább is ez a vehemens hozzáállás mindenképpen ezt sejteti. Örül, hogy Gaernak, s talán részben az ő szavainak köszönhetően is sikerül jobb belátásra téríteni - máskülönben kénytelen lett volna maga is erélyesebben fellépni, kizárólag persze az ő érdekében.
Előbukkan hamarosan a falu elöljárója, s úgy néz ki, nála mindenkinek nagyobb bizodalma van a tharg segítségben, pedig egyébként nem feltételezi, hogy a barbárok szándékosan cserbenhagynák a falusiakat. A Vashegy azonban hosszú ideje nem állt már ily módon hadban bárkivel is, a boldog békeidők nem tudja mennyire tompították a felkészültségüket. Nem ismeri az új vezért. Mindenesetre ezen a ponton nem áll le vitatkozni, úgy véli mindezeket nem az ő dolga megítélni.
Úgy tűnik az első nyomok Minior felé fogják vezetni csapatukat, s a fattyú által megfogalmazott kételyt hallva felé veti kék pillantásait.*
- Minden bizonnyal *ért egyet, elvégre a meg nem érkezett rakomány egyértelműen erre utal* - De talán még nem késő lecsapni néhány varangyot. *pillantásaiban elszántság villan, de ahogy a helyieken végighordozza tekintetét, valamivel lágyabban folytatja* - Vagy találunk még túlélőket.
*Azzal irányba fordítja Görényt, s ha semmi nem tartja vissza, meg is indul az emlegetett délkelet felé*
2208. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-05 10:39:18
Üzenet elküldve: 2026-01-05 10:39:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 352
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 352
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában//
* Egyelőre nem veszi ki a beszélgetésből a magáét. Nem is szeretne mit hozzátenni. Leszállását követve félrehúzódik a többiektől egy kis magányt keresve. A fák takarásába dob egy sárgát, közben hallgatózik. Védelmét még mindig fenntartja, bár kérdéses, hogy mit tudna tenni egy váratlan támadás következtében. Amint végzett visszabattyog társaihoz, akik idő közben kicsit szétszéledtek. Gyorsan körbenéz a jelenlévők között, mind a társai között, mind a falusiak között. Végül az exparancsnok és az öt körülvevő apróbb tömeg mellé lép. Bár a beszélgetés elejéről lemaradt, kétli, hogy félreértene valamit abból, amit itt hall. Amint meghallja, hogy innen merre tovább, megfordul. Megközelíti a szekerüket, ahol közeli a kocsissal, hogy mire számíthat. Itt tudja meg, hogy Minior felé vezet az út. Ettvallder egyelőre csak megtámaszkodik a szekér hátuljának. Legalább addig, míg a többiek indulásra készek. Kezét kinyújtja, majd valahonnan a fák közül egy koromfekete varjú száll a kezére. Ad neki egy kis ennivalót, majd megcirógatja annak fekete tollait. Közben természetesen azon gondolkozik, hogy mit találhatnak a délre eső falunál. Amennyiben fontos kereskedések zajlottak arra, úgy a kapcsolat megszűnése egy elég erős utalás arra, hogy ott semmi sincs rendben. *
- Talán a déli falú már elesett.
* Mondja félig magának, félig azoknak a társainak, akik már visszaértek a szekérhez. A falusiak mellett inkább nem mond ilyet. Nem nehéz elhinni. Ezek nem katonák. Egy ork ellen, ezek aligha rúghatnak labdába. De ezért is vannak itt, hogy ne nekik kelljen. Persze hazudna, ha azt állítaná, hogy csak a falusiak miatt van itt, de legalább ezzel nincs egyedül. Az őrség egykori tagjai biztos jobban tudják nyugtatni a népet, mint egy mezei zsoldos. *
* Egyelőre nem veszi ki a beszélgetésből a magáét. Nem is szeretne mit hozzátenni. Leszállását követve félrehúzódik a többiektől egy kis magányt keresve. A fák takarásába dob egy sárgát, közben hallgatózik. Védelmét még mindig fenntartja, bár kérdéses, hogy mit tudna tenni egy váratlan támadás következtében. Amint végzett visszabattyog társaihoz, akik idő közben kicsit szétszéledtek. Gyorsan körbenéz a jelenlévők között, mind a társai között, mind a falusiak között. Végül az exparancsnok és az öt körülvevő apróbb tömeg mellé lép. Bár a beszélgetés elejéről lemaradt, kétli, hogy félreértene valamit abból, amit itt hall. Amint meghallja, hogy innen merre tovább, megfordul. Megközelíti a szekerüket, ahol közeli a kocsissal, hogy mire számíthat. Itt tudja meg, hogy Minior felé vezet az út. Ettvallder egyelőre csak megtámaszkodik a szekér hátuljának. Legalább addig, míg a többiek indulásra készek. Kezét kinyújtja, majd valahonnan a fák közül egy koromfekete varjú száll a kezére. Ad neki egy kis ennivalót, majd megcirógatja annak fekete tollait. Közben természetesen azon gondolkozik, hogy mit találhatnak a délre eső falunál. Amennyiben fontos kereskedések zajlottak arra, úgy a kapcsolat megszűnése egy elég erős utalás arra, hogy ott semmi sincs rendben. *
- Talán a déli falú már elesett.
* Mondja félig magának, félig azoknak a társainak, akik már visszaértek a szekérhez. A falusiak mellett inkább nem mond ilyet. Nem nehéz elhinni. Ezek nem katonák. Egy ork ellen, ezek aligha rúghatnak labdába. De ezért is vannak itt, hogy ne nekik kelljen. Persze hazudna, ha azt állítaná, hogy csak a falusiak miatt van itt, de legalább ezzel nincs egyedül. Az őrség egykori tagjai biztos jobban tudják nyugtatni a népet, mint egy mezei zsoldos. *
2207. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-04 18:40:38
Üzenet elküldve: 2026-01-04 18:40:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában//
*Bredoc nem akadékoskodik, végighallgatja Gaerralos szavait. Látni benne a belső konfliktust, a dühöt, a gyűlöletet, de Gaerralos számított is minderre. Ismeri a másik férfit, és van gyakorlata az kéretlen valóságok közlésében. Bízik felettesében, és az megszolgálja a bizalmat; feldolgozza, hallgat rá. És habár Gaerralos arckifejezései enyhén szólva visszafogottak, Bredoc gyakorlott szemei kivehetik, ahogy érett válasza tiszteletet vált ki a volt őrmesterben. Ami persze nem jelenti azt, hogy ne hangoztatná egyet nem értését.*
- Nekem sem tetszik, hogy a thargok a legközelebbi, legerősebb szövetségeseink... az orkok ellen, ha másban nem is.
*És habár itt elhallgat, a levegőben hangosan cseng a kimondatlan rész:
~De ők azok.~
Ezzel vissza is térnek a többiekhez, ahol időközben az elöljáró is megjelent. Szavai alapján értelmes, mérlegelésre képes ember, nem véletlen van a pozíciójában, és esze kiállta az idő próbáját. Így hát Gaerralos a meggyőzésén eszel, nem azon, hogy miként kell megkerülni.
Miután meghallgatta Bredoc retortját, ő maga is választ ad mind a falusiak szavaira, mind Naesala korábban megfogalmazott kételyeire.*
- Ha elveszítik a csatát, úgy a thargok kétségkívül a Vashegyre igyekeznek majd visszavonulni, és csak ott tudják majd megvédeni Önöket is. Ez a dolguk, erre esküdtek, és ha nem őrültek meg teljesen, kell, hogy legyen elég élelmiszerük egy ostromhoz.
*Olyan ember magabiztosságával hangzanak el szavai, aki mesterségéül választotta a háborút; ismeri, tanulta, élte.*
- A csatába ment férfiak számára is az a legjobb, ha Önök minél hamarabb eljutnak a Vashegyre. Vert seregként, menekülés közben már nem lesz idejük evakuálni Kalácsfalvát, ám sokan mégis meg fogják próbálni; elvégre a szeretteikről van szó. És ha itt érik őket az orkok, az mindannyiójuk halálát jelenti majd.
*Folytatja kegyetlen őszinteséggel.*
- Készüljenek, és induljanak, amint tudnak.
A hozzászólást Elvtárs (Moderátor) módosította, ekkor: 2026.01.05 17:16:05, a következő indokkal:
Felhasználó kérésére
*Bredoc nem akadékoskodik, végighallgatja Gaerralos szavait. Látni benne a belső konfliktust, a dühöt, a gyűlöletet, de Gaerralos számított is minderre. Ismeri a másik férfit, és van gyakorlata az kéretlen valóságok közlésében. Bízik felettesében, és az megszolgálja a bizalmat; feldolgozza, hallgat rá. És habár Gaerralos arckifejezései enyhén szólva visszafogottak, Bredoc gyakorlott szemei kivehetik, ahogy érett válasza tiszteletet vált ki a volt őrmesterben. Ami persze nem jelenti azt, hogy ne hangoztatná egyet nem értését.*
- Nekem sem tetszik, hogy a thargok a legközelebbi, legerősebb szövetségeseink... az orkok ellen, ha másban nem is.
*És habár itt elhallgat, a levegőben hangosan cseng a kimondatlan rész:
~De ők azok.~
Ezzel vissza is térnek a többiekhez, ahol időközben az elöljáró is megjelent. Szavai alapján értelmes, mérlegelésre képes ember, nem véletlen van a pozíciójában, és esze kiállta az idő próbáját. Így hát Gaerralos a meggyőzésén eszel, nem azon, hogy miként kell megkerülni.
Miután meghallgatta Bredoc retortját, ő maga is választ ad mind a falusiak szavaira, mind Naesala korábban megfogalmazott kételyeire.*
- Ha elveszítik a csatát, úgy a thargok kétségkívül a Vashegyre igyekeznek majd visszavonulni, és csak ott tudják majd megvédeni Önöket is. Ez a dolguk, erre esküdtek, és ha nem őrültek meg teljesen, kell, hogy legyen elég élelmiszerük egy ostromhoz.
*Olyan ember magabiztosságával hangzanak el szavai, aki mesterségéül választotta a háborút; ismeri, tanulta, élte.*
- A csatába ment férfiak számára is az a legjobb, ha Önök minél hamarabb eljutnak a Vashegyre. Vert seregként, menekülés közben már nem lesz idejük evakuálni Kalácsfalvát, ám sokan mégis meg fogják próbálni; elvégre a szeretteikről van szó. És ha itt érik őket az orkok, az mindannyiójuk halálát jelenti majd.
*Folytatja kegyetlen őszinteséggel.*
- Készüljenek, és induljanak, amint tudnak.
A hozzászólást Elvtárs (Moderátor) módosította, ekkor: 2026.01.05 17:16:05, a következő indokkal:
Felhasználó kérésére
2206. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-03 19:04:12
Üzenet elküldve: 2026-01-03 19:04:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 506
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 506
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Középhad//
*Karheia nem csupán az őt célzó támadás elől tér ki meglepő ügyességgel, de újabb mágiát hajt végre sikeresen. Kissé értetlenül áll az ork tehetetlen próbálkozása előtt, elvégre jól ismeri képességeit, melyek ebben az esetben kivédhetetlenek. Most sincs ez másként, a fenevad ruházata lángra kap harcostársai pedig be tudják fejezni azt, amit ő elkezdett. Egy pillanatig hálát érez, hogy számíthat törzsének tagjaira, de hamar elillan az érzés, mert visszatér küldetéstudata, hogy megtalálja Yagnart.
Kékjeit vezére irányába fordítja, s ott némileg biztató látványra figyel fel, ahogy Yagnar Druhull fölé kerekedik.
A megkönnyebbülés pillanatában gyöngyöző homlokát megtörli alkarjával, ám ezzel egyidejűleg figyelmét megragadja a letaszított vezért szolgáló fenevad. Kayaerrhez hasonlóan feltámad benne a vérszomj, teste pedig már azelőtt mozdul, hogy ő maga felfogná tervét. Minden erejét bevetve sprintel a két állat irányába, menet közben hüvelyében pihenő rövidkardjáért nyúl.
Elméje hevesen cikázik, de nem jut eszébe semmi, amivel ezt a viadalt eldönthetné, csak fegyverének segítségét kérheti ezúttal, melynek forgatása nem az erőssége.
Reményei szerint Yagnar farkasa kellőképpen eltereli a bestia figyelmét ahhoz, hogy magasba emelt kardjával nagyobb szerencsével sújthasson le, ezzel pedig valamelyest kompenzálva harci hiányosságait. Amennyiben nem jár sikerrel a Szellemek óvják meg, mert nem sok esélyt ad magának a warggal szemben, még Yagnar farkasának segítségével sem fogadna magára ebben a küzdelemben.*
//Középhad//
*Karheia nem csupán az őt célzó támadás elől tér ki meglepő ügyességgel, de újabb mágiát hajt végre sikeresen. Kissé értetlenül áll az ork tehetetlen próbálkozása előtt, elvégre jól ismeri képességeit, melyek ebben az esetben kivédhetetlenek. Most sincs ez másként, a fenevad ruházata lángra kap harcostársai pedig be tudják fejezni azt, amit ő elkezdett. Egy pillanatig hálát érez, hogy számíthat törzsének tagjaira, de hamar elillan az érzés, mert visszatér küldetéstudata, hogy megtalálja Yagnart.
Kékjeit vezére irányába fordítja, s ott némileg biztató látványra figyel fel, ahogy Yagnar Druhull fölé kerekedik.
A megkönnyebbülés pillanatában gyöngyöző homlokát megtörli alkarjával, ám ezzel egyidejűleg figyelmét megragadja a letaszított vezért szolgáló fenevad. Kayaerrhez hasonlóan feltámad benne a vérszomj, teste pedig már azelőtt mozdul, hogy ő maga felfogná tervét. Minden erejét bevetve sprintel a két állat irányába, menet közben hüvelyében pihenő rövidkardjáért nyúl.
Elméje hevesen cikázik, de nem jut eszébe semmi, amivel ezt a viadalt eldönthetné, csak fegyverének segítségét kérheti ezúttal, melynek forgatása nem az erőssége.
Reményei szerint Yagnar farkasa kellőképpen eltereli a bestia figyelmét ahhoz, hogy magasba emelt kardjával nagyobb szerencsével sújthasson le, ezzel pedig valamelyest kompenzálva harci hiányosságait. Amennyiben nem jár sikerrel a Szellemek óvják meg, mert nem sok esélyt ad magának a warggal szemben, még Yagnar farkasának segítségével sem fogadna magára ebben a küzdelemben.*
2205. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-03 18:18:51
Üzenet elküldve: 2026-01-03 18:18:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Balszárny//
*Az első komolyabb akadállyal szembesülnek amikor az ellen egyik nyíla hátasuk húsába fúródik. A jószág fájdalmas nyerítéssel adja tudtukra, hogy tervük nem kivitelezhető. Lelassítja és megállásra igyekszik késztetni az állatot, lehetőleg minél előbb, hogy a nyeregből lepattanhassanak mielőtt az összerogy alattuk. Thaleena gyengéden viseltetik általában az állatok felé, de most nincs ideje együttérezni a jószággal, csak egy kósza simítással igyekszik valamiféle megnyugávst adni számára.
Elsőként körbepillant és felméri környezetüket, miközben keze vakon kardja markolatára siklik. Eddig nem volt szüksége rá, ezúttal viszont pengét ránt. Tekintete hol Tharasyra téved, hol pedig a felé közeledő agyarosokra.*
- MI?
*Hangzik el a frappáns kérdés, de ideje már nincs válaszolni, mert az őt érő támadás elől próbál elugrani. Nem akar sokáig habozni ellentámadásával, hiszen minél kevesebb az ellenfél körülöttük, annál nagyobb a túlélési lehetőségük, éppen ezért domináns lábával egy fél lépést tesz előre, hogy egy jól irányzott szúrással kísérelje meg földre vinni támadóját.*
- VÁRJUNK MÉG!
*Inti türelemre fivérét, aki talán idő közben sikeresen magához vett némi muníciót, s remélhetőleg nem őt fogja eltalálni vele, melyre már akadt példa a múltban.
Thaleena jelenleg nem látja olyan borúsan helyzetüket mint Tharasy, ezért egyelőre nem látja szükségét a meghátrálásnak. Ráadásul testvére remekül szórakozhatott ezidáig, de az elf leány pengéjét pedig még nem tudta vérbe mártani, így nem csoda, hogy úgy véli neki is kijár némi móka.*
//Balszárny//
*Az első komolyabb akadállyal szembesülnek amikor az ellen egyik nyíla hátasuk húsába fúródik. A jószág fájdalmas nyerítéssel adja tudtukra, hogy tervük nem kivitelezhető. Lelassítja és megállásra igyekszik késztetni az állatot, lehetőleg minél előbb, hogy a nyeregből lepattanhassanak mielőtt az összerogy alattuk. Thaleena gyengéden viseltetik általában az állatok felé, de most nincs ideje együttérezni a jószággal, csak egy kósza simítással igyekszik valamiféle megnyugávst adni számára.
Elsőként körbepillant és felméri környezetüket, miközben keze vakon kardja markolatára siklik. Eddig nem volt szüksége rá, ezúttal viszont pengét ránt. Tekintete hol Tharasyra téved, hol pedig a felé közeledő agyarosokra.*
- MI?
*Hangzik el a frappáns kérdés, de ideje már nincs válaszolni, mert az őt érő támadás elől próbál elugrani. Nem akar sokáig habozni ellentámadásával, hiszen minél kevesebb az ellenfél körülöttük, annál nagyobb a túlélési lehetőségük, éppen ezért domináns lábával egy fél lépést tesz előre, hogy egy jól irányzott szúrással kísérelje meg földre vinni támadóját.*
- VÁRJUNK MÉG!
*Inti türelemre fivérét, aki talán idő közben sikeresen magához vett némi muníciót, s remélhetőleg nem őt fogja eltalálni vele, melyre már akadt példa a múltban.
Thaleena jelenleg nem látja olyan borúsan helyzetüket mint Tharasy, ezért egyelőre nem látja szükségét a meghátrálásnak. Ráadásul testvére remekül szórakozhatott ezidáig, de az elf leány pengéjét pedig még nem tudta vérbe mártani, így nem csoda, hogy úgy véli neki is kijár némi móka.*
2204. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-02 11:07:49
Üzenet elküldve: 2026-01-02 11:07:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Az orkok nyomában//
*Mykael csak egy félmosollyal konstatálja, hogy a gyerekek összevesznek az ő vacak kis faragványain. Ez a normális dolog. A fiatal zsoldosnak ez a fajta világ, a falusi élet nagyon is ismerős. Ebből látott a legtöbbet a zsoldostáboron kívül, hiszen ők csupa ehhez hasonló kis falu közelében húzták meg magukat. Ez jelentette Mykael számára az "egyszerű" életmódot, vagyis azt, amikor valaki nem katona, zsoldos, haramia, hanem kétkezi munkás.
Szeme sarkából látja, hogy az egykori városőrök félrevonulnak egyeztetni a továbbiakról. Úgy tűnik, létszámuk és harci tapasztalatuk tekintélyével átveszik a csapat felett az irányítást. Mykaelnek ez is megfelel, amíg nincs belőle belső viszály.
Abbahagyja az út tanulmányozását és odaballag a többiekhez, hogy hallja, miről esik szó.
Nem tartja szükségesnek, hogy külön beszámoljon a Minior felé tartó nyomok sokaságáról. Szóban már megtudták a falusiaktól, hogy arra mentek a férfiak, szóval felesleges szócséplés lenne.
Végül pedig egyszerűen bólint, és visszakapaszkodik a kordéra, várva, hogy továbbmenjenek. A falusi kölyköknek csak odabiccent búcsúzóul. Ezúttal türtőzteti magát, hogy a hátramaradt falusi leányzókra kacsintson. Neki se kell figyelemelterelés, meg ezek a lányok is jobb, ha most inkább a mindennapi teendőkkel vannak elfoglalva.*
*Mykael csak egy félmosollyal konstatálja, hogy a gyerekek összevesznek az ő vacak kis faragványain. Ez a normális dolog. A fiatal zsoldosnak ez a fajta világ, a falusi élet nagyon is ismerős. Ebből látott a legtöbbet a zsoldostáboron kívül, hiszen ők csupa ehhez hasonló kis falu közelében húzták meg magukat. Ez jelentette Mykael számára az "egyszerű" életmódot, vagyis azt, amikor valaki nem katona, zsoldos, haramia, hanem kétkezi munkás.
Szeme sarkából látja, hogy az egykori városőrök félrevonulnak egyeztetni a továbbiakról. Úgy tűnik, létszámuk és harci tapasztalatuk tekintélyével átveszik a csapat felett az irányítást. Mykaelnek ez is megfelel, amíg nincs belőle belső viszály.
Abbahagyja az út tanulmányozását és odaballag a többiekhez, hogy hallja, miről esik szó.
Nem tartja szükségesnek, hogy külön beszámoljon a Minior felé tartó nyomok sokaságáról. Szóban már megtudták a falusiaktól, hogy arra mentek a férfiak, szóval felesleges szócséplés lenne.
Végül pedig egyszerűen bólint, és visszakapaszkodik a kordéra, várva, hogy továbbmenjenek. A falusi kölyköknek csak odabiccent búcsúzóul. Ezúttal türtőzteti magát, hogy a hátramaradt falusi leányzókra kacsintson. Neki se kell figyelemelterelés, meg ezek a lányok is jobb, ha most inkább a mindennapi teendőkkel vannak elfoglalva.*
2203. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-02 04:07:29
Üzenet elküldve: 2026-01-02 04:07:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 607
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 607
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában//
*Bredocban fellobban a tűz, az a tűz amiről azt hitte sosem fogja érezni. Indulásra kész, azonban Gaerralos félrehívja őt. Sokáig nem is szól, hagyja hogy a félkarú elmondjon mindent amit gondol, közben pedig azt láthatja, hogy az exparancsnok megvetéssel, haraggal és gyűlölettel néz rá. Ha képes lenne rá, hogy a tekintetével öljön, bizony félhetne a férfi. De szemében ott ül a keserű, csalódott lemondás is, hisz tudja hogy igaza van a másiknak, még ha nem is mindenben. ELjátszik a gondolattal, mikor azt hallja, hogy mit ér pár földmúves élete, hogy itt helyben leszúrja, de persze csak egy kósza villanás amit ügyesen tovább is enged elméjében. Közben Naesala is csatlakozik a külön egyeztetéshez, aminek Bredoc kifejezetten örül abból a szempontból, hogy fogalma sincs a másik három mennyire megbízható. Mire az elf is elmondja amit akar, szomorú mosoly ül a férfi arcára. Keményen megmarkolja Gaerralos vállát.*
-Jó.
*Mély levegőt vesz, és ha korábban el is oltotta pipáját, most ismét meggyújtja azt.*
-Naesalának igaza van, nem tudjuk milyen ott a helyzet, és bevallom szarok rá hogy a thargok mit és mit nem tesznek. Legjobb tudomásom szerint Arthenior nincs felkészülve a legrosszabbra. Meglehet, hogy messzebb van, de legalább biztosan tudjuk hogy ott még nem törtek be az orkok.
*Teszi hozzá a maga véleményét is, közben pedig a falu elöljárója is megérkezik. Bredoc nem veszi magára a szavait, ismeri jól ezeket a népeket, és a gondolkodásukat is.*
-Tévedsz uram. A falu az embereket jelenti, a házakat újra lehet húzni, a szekereket meg lehet javítani, de a halottakat..Eeyr vigyázza lelküket. Dél-kelet felé, az Minior.
*Lopva néz körül a társaságon, látja hogy ugyan mind igyekeznek megtalálni a közös hangot, úgy véli valóban kénytelen mindenkihez szólni.*
-Akkor az irány dél-kelet. Felderítjük mi a helyzet, ti pedig készüljetek fel, ha nem hoznánk jó híreket. Itt aligha lesztek biztonságban.
*Persze ha bármi hasznos kiderül, azt örömmel meghallgatja, bár a félelem még mindig benne van, hogy netalántán túl későn érkeznek meg, hogy bárkinek is segíthessenek, beleértve Artheniort is.*
*Bredocban fellobban a tűz, az a tűz amiről azt hitte sosem fogja érezni. Indulásra kész, azonban Gaerralos félrehívja őt. Sokáig nem is szól, hagyja hogy a félkarú elmondjon mindent amit gondol, közben pedig azt láthatja, hogy az exparancsnok megvetéssel, haraggal és gyűlölettel néz rá. Ha képes lenne rá, hogy a tekintetével öljön, bizony félhetne a férfi. De szemében ott ül a keserű, csalódott lemondás is, hisz tudja hogy igaza van a másiknak, még ha nem is mindenben. ELjátszik a gondolattal, mikor azt hallja, hogy mit ér pár földmúves élete, hogy itt helyben leszúrja, de persze csak egy kósza villanás amit ügyesen tovább is enged elméjében. Közben Naesala is csatlakozik a külön egyeztetéshez, aminek Bredoc kifejezetten örül abból a szempontból, hogy fogalma sincs a másik három mennyire megbízható. Mire az elf is elmondja amit akar, szomorú mosoly ül a férfi arcára. Keményen megmarkolja Gaerralos vállát.*
-Jó.
*Mély levegőt vesz, és ha korábban el is oltotta pipáját, most ismét meggyújtja azt.*
-Naesalának igaza van, nem tudjuk milyen ott a helyzet, és bevallom szarok rá hogy a thargok mit és mit nem tesznek. Legjobb tudomásom szerint Arthenior nincs felkészülve a legrosszabbra. Meglehet, hogy messzebb van, de legalább biztosan tudjuk hogy ott még nem törtek be az orkok.
*Teszi hozzá a maga véleményét is, közben pedig a falu elöljárója is megérkezik. Bredoc nem veszi magára a szavait, ismeri jól ezeket a népeket, és a gondolkodásukat is.*
-Tévedsz uram. A falu az embereket jelenti, a házakat újra lehet húzni, a szekereket meg lehet javítani, de a halottakat..Eeyr vigyázza lelküket. Dél-kelet felé, az Minior.
*Lopva néz körül a társaságon, látja hogy ugyan mind igyekeznek megtalálni a közös hangot, úgy véli valóban kénytelen mindenkihez szólni.*
-Akkor az irány dél-kelet. Felderítjük mi a helyzet, ti pedig készüljetek fel, ha nem hoznánk jó híreket. Itt aligha lesztek biztonságban.
*Persze ha bármi hasznos kiderül, azt örömmel meghallgatja, bár a félelem még mindig benne van, hogy netalántán túl későn érkeznek meg, hogy bárkinek is segíthessenek, beleértve Artheniort is.*
2202. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-12-30 23:43:19
Üzenet elküldve: 2025-12-30 23:43:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Az orkok nyomában//
* A falu ramaty állapotban van, de Alesian nem is várt mást. Háború van vagy mi, ilyenkor ez megy. Mindent ráhagy a nagyon okos emberkékre, amíg ő leül a földre a gyermekekhez. A szőke, szépfiú Mykael persze rögtön elhappol tőle jó pár fiúcskát, amire egy kicsit féltékeny Alesian. Magában elátkozza, de aztán hamar megbékél. Itt vannak neki az aranyos, gombszemű kislányok, meg az egy szem fiúcska. Kedveli a kislányokat, mert aranyosak. A nagy lányokat is kedveli, mert azok is aranyosak, de őket kicsit másképpen kedveli. A tündér létnek nagy előnye, hogy sokáig élnek, így simán meglehet, hogy tíz év múlva, akár ezekkel a lányokkal is majd egy másfajta játékot játszhatnak, de azt még meg is kell élni. Végül a fiúcska elég bátorságot szed össze, hogy megsimogassa az állatát, majd rögtön egy kérdést is feltesz.*
- Búzát?* Kérdez vissza.* Segíteni jöttünk a városból, de búzáról nem hallottam. Mesélj erről egy kicsit, lehet segíthetünk.* Mondja neki és figyelmesen hallgat, ha mesél neki a kölyök. Aztán majd meglátja, hogy mit tud kezdeni az információval. Zápor továbbra is itt sündörög körülöttük, ismerkedve a helyi szagokkal és emberekkel.*
* A falu ramaty állapotban van, de Alesian nem is várt mást. Háború van vagy mi, ilyenkor ez megy. Mindent ráhagy a nagyon okos emberkékre, amíg ő leül a földre a gyermekekhez. A szőke, szépfiú Mykael persze rögtön elhappol tőle jó pár fiúcskát, amire egy kicsit féltékeny Alesian. Magában elátkozza, de aztán hamar megbékél. Itt vannak neki az aranyos, gombszemű kislányok, meg az egy szem fiúcska. Kedveli a kislányokat, mert aranyosak. A nagy lányokat is kedveli, mert azok is aranyosak, de őket kicsit másképpen kedveli. A tündér létnek nagy előnye, hogy sokáig élnek, így simán meglehet, hogy tíz év múlva, akár ezekkel a lányokkal is majd egy másfajta játékot játszhatnak, de azt még meg is kell élni. Végül a fiúcska elég bátorságot szed össze, hogy megsimogassa az állatát, majd rögtön egy kérdést is feltesz.*
- Búzát?* Kérdez vissza.* Segíteni jöttünk a városból, de búzáról nem hallottam. Mesélj erről egy kicsit, lehet segíthetünk.* Mondja neki és figyelmesen hallgat, ha mesél neki a kölyök. Aztán majd meglátja, hogy mit tud kezdeni az információval. Zápor továbbra is itt sündörög körülöttük, ismerkedve a helyi szagokkal és emberekkel.*
2201. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-12-29 19:33:26
Üzenet elküldve: 2025-12-29 19:33:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Az orkok nyomában//
*Bredoc esküjére nem érkezik azonnali válasz. A falusiak némán figyelnek, mintha nem is a szavakat mérnék, hanem azt, mennyire hihető egy ilyen ígéret idegen szájából. A parasztasszony arca megfeszül, de mielőtt újra megszólalhatna, egy rekedtes férfihang vág közéjük.*
- Elég lesz.
*A faluház felől lép elő az elöljáró. Idős, görnyedt hátú férfi. Egy vaskos sétabottal jobbjában. A mozdulatai mégis egyfajta tekintélyről árulkodnak. Tekintete végigfut Bredocon, majd Naesalán, végül Gaerraloson időzik el valamivel hosszabban.*
- Eskükből most nincs hiány. *Mondja halkan.* - Emberekből annál inkább.
*Gaerralos szavai – az evakuációról, Amon Ruadhról – nem hangzottak el hiába. Az elöljáró bólint egyet, mintha megerősítené, hogy érti az észérveket, de az arckifejezése elárulja: nincs jó választása.*
- A falut nem tudjuk mozgatni egyik napról a másikra. *Folytatja.* - Arról nem is beszélve, hogy nem tudjuk, hogy alakul a csata. A Vashegy urai régóta védelmezik a falunkat. Kétlem, hogy pont most hagynának cserben bennünket.
*Naesalára pillant, mintha elismerné a kétkedés jogosságát, majd visszafordul Bredoc felé.*
- A férfiak dél-kelet felé mentek. Nem hősködni. *Hangsúlyozza.* - A szomszéd faluba vezető úton. Onnan jön a búza, amit a malmaink őrölnek. A szállítmány nem érkezett meg. Tegnap sem. Ma sem.
*A szélmalmok lapátjai lustán fordulnak mögötte, mintha csak alátámasztanák a szavait.*
- Ha harc van, kétlem, hogy bárkinek ideje lett volna zsákokat számolni. *Teszi hozzá.* - Ha tudni akarják, mi történt velük… arrafelé kell keresni.
*Közben Alesian körül csendesebb világ zajlik. Először csak óvatos pillantások jelennek meg. Három kislány és egy kisfiú lép közelebb, bizonytalanul, mintha bármelyik pillanatban meggondolhatnák magukat. Csillogó szemmel figyelik a tündért, majd Záport is. A többiek nem merészkednek ilyen közel: főleg a fiúk inkább a harcosformájú jövevényeket lesik távolabbról, fegyvereket, páncélokat számolva, biztos menedékből.
Mykaelhez végül három fiú gyűlik oda. A fából faragott apróságokat szinte áhítattal fogadják, majd pár méterrel arrébb már heves szóváltásba keverednek azon, ki mit kapott, és melyik ér többet. A vita gyorsan gyerekes lökdösődésbe torkollik.
Alesian mellett a kisfiú végül összeszedi a bátorságát, és óvatosan megsimogatja Záport. A kölyök erre felnéz a tündérre, fejét oldalra billenti, és komoly arccal kérdezi.*
- Hoztátok a búzát? Tegnap kellett volna jönnie, de nem jött. Mama szerint ezért kell a tegnapi kenyeret enni.
*Mykael eközben a sáros földutat vizsgálja. Az össze-vissza taposott lábnyomok között csizmák, bakancsok, néhány pata és szekérnyom is kivehető, de a tömegen túl semmi említésre méltót nem talál. A nyomok alapján sokan voltak, rendezetlenül, és mind ugyanarra haladt tovább Minior falu felé.*
*Bredoc esküjére nem érkezik azonnali válasz. A falusiak némán figyelnek, mintha nem is a szavakat mérnék, hanem azt, mennyire hihető egy ilyen ígéret idegen szájából. A parasztasszony arca megfeszül, de mielőtt újra megszólalhatna, egy rekedtes férfihang vág közéjük.*
- Elég lesz.
*A faluház felől lép elő az elöljáró. Idős, görnyedt hátú férfi. Egy vaskos sétabottal jobbjában. A mozdulatai mégis egyfajta tekintélyről árulkodnak. Tekintete végigfut Bredocon, majd Naesalán, végül Gaerraloson időzik el valamivel hosszabban.*
- Eskükből most nincs hiány. *Mondja halkan.* - Emberekből annál inkább.
*Gaerralos szavai – az evakuációról, Amon Ruadhról – nem hangzottak el hiába. Az elöljáró bólint egyet, mintha megerősítené, hogy érti az észérveket, de az arckifejezése elárulja: nincs jó választása.*
- A falut nem tudjuk mozgatni egyik napról a másikra. *Folytatja.* - Arról nem is beszélve, hogy nem tudjuk, hogy alakul a csata. A Vashegy urai régóta védelmezik a falunkat. Kétlem, hogy pont most hagynának cserben bennünket.
*Naesalára pillant, mintha elismerné a kétkedés jogosságát, majd visszafordul Bredoc felé.*
- A férfiak dél-kelet felé mentek. Nem hősködni. *Hangsúlyozza.* - A szomszéd faluba vezető úton. Onnan jön a búza, amit a malmaink őrölnek. A szállítmány nem érkezett meg. Tegnap sem. Ma sem.
*A szélmalmok lapátjai lustán fordulnak mögötte, mintha csak alátámasztanák a szavait.*
- Ha harc van, kétlem, hogy bárkinek ideje lett volna zsákokat számolni. *Teszi hozzá.* - Ha tudni akarják, mi történt velük… arrafelé kell keresni.
*Közben Alesian körül csendesebb világ zajlik. Először csak óvatos pillantások jelennek meg. Három kislány és egy kisfiú lép közelebb, bizonytalanul, mintha bármelyik pillanatban meggondolhatnák magukat. Csillogó szemmel figyelik a tündért, majd Záport is. A többiek nem merészkednek ilyen közel: főleg a fiúk inkább a harcosformájú jövevényeket lesik távolabbról, fegyvereket, páncélokat számolva, biztos menedékből.
Mykaelhez végül három fiú gyűlik oda. A fából faragott apróságokat szinte áhítattal fogadják, majd pár méterrel arrébb már heves szóváltásba keverednek azon, ki mit kapott, és melyik ér többet. A vita gyorsan gyerekes lökdösődésbe torkollik.
Alesian mellett a kisfiú végül összeszedi a bátorságát, és óvatosan megsimogatja Záport. A kölyök erre felnéz a tündérre, fejét oldalra billenti, és komoly arccal kérdezi.*
- Hoztátok a búzát? Tegnap kellett volna jönnie, de nem jött. Mama szerint ezért kell a tegnapi kenyeret enni.
*Mykael eközben a sáros földutat vizsgálja. Az össze-vissza taposott lábnyomok között csizmák, bakancsok, néhány pata és szekérnyom is kivehető, de a tömegen túl semmi említésre méltót nem talál. A nyomok alapján sokan voltak, rendezetlenül, és mind ugyanarra haladt tovább Minior falu felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2284-2303