//Második szál//
//A jóslat nyoma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*A nőt kitöltő ujjak lassan eltűnnek a testéből, az érzésük azonban még mindig ott marad Erai bensője mélyén. Most, úgy érzi képes lenne szétesni is. A felajzott teste újra és újra összehúzódik, hívogatja azokat az ujjakat, amiket elveszített. Izgatott érzés járja át, ahogy ismét megérzi rózsáján a férfi kardjának, forró érintését, amire ezúttal egészen máshogy gondol. Tudni akarja milyen érzés magában, érezni akarja, ahogy a párjával elvesznek egymásnak. Hogy a francba ne is fogadná el az utolsó csókját, amikor még lányként lopják meg és nem nőként? Minden egyes pillanatát kiélvezi a finom átmenetnek a jelenből egészen a jövőig tartva. Mindeközben el nem engedi Nazron arcát és testét, amennyire csak képes rá a bőre a másikéhoz ér. Ha elválnak a csókból, az ajkán még a másik íze üldögél, a szemében csillogással és mohó akarattal. Ezúttal, már kettejük közül Trimlend gondolkodik többet, ha Histera nem is tud minden mozzanatról a választottja fejében. Noha azért valamilyen szinten mégiscsak érzi ezt az idegességet. *
- Szeretlek *a másik szavaira, pusztán ez a válasza, de mégis egy pillanatig mindent megkérdőjelez, elfelejt és igen, elszenved, amikor eggyé válik a tolvajjal, akinek önként adta magát. Érzi ahogy, szétnyílik és „kivirágzik” a teste az erő alatt, ami valahogy túl sok, de ha arra gondol mit is jelent sosem elég. Sosem hitte, hogy a testében lehet bármi is ennyire mélyen, a tudat pedig, hogy befogadta a férfit, még sosem érezte magát ennyire nőnek. A körmei mégis erősen vájódnak a szeretője testébe. Nem akart sírni, egyáltalán nem akart, de sosem bírta igazán a fájdalmat. A kék íriszekből, így hát tiszta könnyek csordulnak ki, és a párja beszélni kezd. Szereti a szavait, de ezúttal mégsem azt mondatja vele a millió érzés, amit eddig valaha is gondolt, hogy mondana ebben a pillanatban. *
- Sok vagy... Nagyon sok *furcsa mód ez a fájdalmasnak indult gondolat az, ami először emlékezteti a nő testét arra, hogy a vágya nem tűnt el belőle. Most már Nazron is érezheti, hogy Hist reagál a saját gondolataira. Beleveszik a tudatba, amit ők ketten építenek ebben a pillanatban. *
- Ki ne merj húzódni, amikor végre kezdem ismét jól érezni magam *morogja a férfi bőrébe, és a kapaszkodáson túl ezúttal először mozdul meg magától, hogy végig csókolja a másik nyakát, mohón és egy leheletnyit durván mozdulva minden csók és apró harapás után. Amíg ezzel a területtel foglalkozik, úgy érzi él és beletud veszni a vágyba. Talán meg is tudja mutatni, hogy milyen gyönyörű fájdalom és eufória keveredik a testében, amikor már sokadjára mozdulnak meg benne és az ösztönei felengedik magukat a melyből. Egyes csókjait szavakkal kíséri és lassan újból használni képes azt a nagy tüdejét. *
- A tied vagyok, csak a tiéd... Úgyhogy ideje megmutatnod... mit is tudsz nekem még adni... *A jól ismert játszadozó mosolyával nézi a férfit, akit így próbál ösztönözni és elmondani neki, hogy minden rendben van. Hogy vágynak rá és nem tesz semmit rosszul. *