//A múlt homálya//
//Epilógus//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A Kámzsás fürkésző tekintettel figyeli a párost, elsősorban persze Iwát, hogyan boldogul a lóval. Csak kósza bólintással jelzi, hogy a lány, e csípős reggelen talán elindult a változás útján, végzetétől nem menekülhet senki.*
- Végzet! *Kapja fel a fejét, majd halkan felkuncog.* Kiváló választás, Ziana Yedhir! Magam sem találhattam volna jobbat. *Léptet hátra a lóval kissé, egészen a lány lovának nyaka mellé, majd megpaskolja azt. Röviden felméri a gnóm állapotát, aztán, a lány hátára is szentel némi figyelmet.*
- Remek. A tanulság és a bélyeg talán örök, bár az emlék mulandó, kedvesem. *Röhög fel ismét, közben a többieknek int, hogy induljanak előre.*
- Te gnóm! A lányé lett a sorsod, holott korábban fordítva gondoltad, mit szólsz ehhez, mily játékos az élet? *Kérdezi gúnyosan, majd laza mozdulattal, nyergéhez tekert pokrócot teker le és a lány ölébe dobja.*
- Itt van, eleget fagyoskodtál! Ideje, hogy a sorsod egy időre a saját kezedbe vedd, Ziana. *Felhúzza a kámzsát, hogy ajaktalan és hideg mosolya kiválóan látszódjon. Talán, hogy egy utolsó emléket adjon a lánynak valamiért.*
- Néhány nap múlva tudni fogod ki vagy, azonban, lesz oly emléked, mely egyelőre örökre rejtve marad előtted, köztük kettőnk viszonya és a ténykedésed is, mire a kiesett időben utasítást kaptál és végrehajtottál. Szerencsére sem Ald, sem Laor nem tud felvilágosítással szolgálni... *Kuncog halkan.* Pedig ők is tudják, egyikük még ott is volt, de jaj, az emlékek oly kegyetlenek és szeszélyesek. *Kissé közelebb hajol a lányhoz, ezért ismét hátrébb léptet a lóval. Iwa nyakába hajol, s apró érzelmes csókkal illeti nyaka oldalán.*
- Vannak... melyek örökre sötétségbe bújnak, ha ki nem csalogatják a fényre. *Suttogja fülébe, majd egy határozott mozdulattal csap Iwa lovának farára, mely felnyihogva kezd vágtába, a csapattal ellenkező iranyba.*
- Gyáááá! Innentől rajtatok múlik, hogyan tovább! De egyszer még... lehet, hogy találkozunk. Ki tudja? Talán a Végzet! *Öblös nevetéssel indul vágtára, s Iwáékkal ellenkező irányba indul el, egy rövid idő után már csak apró pont a láthatáron, aztán az is eltűnik, s a két páros végül egyedül sorsával egyedül marad, csak rémképeik és a csípős hajnali dér tekintetét érzik magukon.*
//Elveszett lelkek//
//Epilógus//
*A lassan, hajón készülődő csapat orrban őrt álló egyik tagja hirtelen felkiált.*
- Ott! Lovasok! *Mutat előre kezével, s a távoli sötétből lassan négy fekete lovas válik ki. A part menti fáklyák fényében lovukat az iménti helyhez pányvázzák ki, majd egy hatalmas alak döngő léptei alatt reccsen meg a padló.*
- Horgonyt fel, férgek! *Rivall rá a legközelebb álló alakra, aki egy ijedt meghajlást követően azonnal intézkedni kezd. Kagaenae lovasa, épp a ketrechez tart melyet a lány oly hévvel ráz meg. Kezére ütne, de aztán a Kámzsás elé siet.*
- Uram, foglyul ejtettünk... *Kezdene bele, majd egy hatalmas öklöstől terül el a földön.*
- Mi a faszt csináltál? Mondtam, hogy ejtsetek foglyokat!? *A Kámzsás zihál, láthatóan nagyon ideges, talán egy kissé ijedt is. A földről a lovas hamarost feltápászkodik, majd azonnal magyarázkodni kezdene, azonban a Kámzsás megvillanó tekintetére azonnal becsukja száját.*
- Engedjétek el őket, azonnal indulunk! *Hangzik el a parancs, mire emberek ugranak a ketrechez, s a két nőt kituszkolják a pallóig. A Kámzsás, egy intéssel állítja meg őket, s sötét alakja Kagaenae fölé tornyosul.*
- Kagaenae Thargodaar... *hangzik az elnyújtott, kissé cinikus kiköpött mondat, majd a Kámzsás lehúzza fejéről az arcát takaró anyagot. Feltárul torz arca, a fáklyák villogó fényében kiválóan látszik alsó ajak nélküli szája, foggyökerei, az állától egészen homlokáig tartó vágása és égési sebei.*
- Ephemia d'Aquista. Páratlan páros e vidéken. Más alkalommal tán eljátszhattunk volna. *Keze kinyúl, s a nők állát egy-egy kezével tekintete felé emeli.*
- De még nem most, leányok, még nem most. *Rázza meg a fejét.* TAKARODJATOK A HAJÓMRÓL! *Üvölt az arcukba közvetlen közelről, majd el is indul, de válla felett még visszanéz.* Egyszer talán még találkozunk... egyszer még... *Ha a két lány nem indul magától, hát letuszkolják, s otthagyják őket a parton. Méltósággal és nyikorogva, kiadott utasítások kiáltása közepette húzódik fel a vitorla, majd fordul el a vízen, hogy megkezdje locsogó ringatózását és távolodni kezdjen, az erősen tűző nap déli fényében. A két lány még láthatja egy darabig, ismertetőjegyet azonban nem lát rajta. Szerencsére a lovak még ott vannak, szám szerint négy, abból kettőt elvihetnek, ha akarnak, addig, amíg még lehet. Kagaenae és Ephemia fejében az utolsó mondatok visszacsenghetnek.*
- Egyszer még... egyszer még... *Ha az út szótlan lenne, vagy komor, hát ne csüggedjenek. Elveszett lelkek voltak, talán azok is maradnak, azonban van, ki hazavárja őket, a rémálom hirtelen, de talán nem nyom nélkül ér véget. Hogy a csapat ki volt, mit akart és miért? i vezetheti őket, kitől még a Kámzsás és a lovas is megrémül, nem tudni. Csupa talány és titok a világ, s e könyvnek lapjai bizony hiányoznak. Kiszaggatta őket egy hosszú és hatalmas vihar, a megcsonkolt, kemény borító üresen tátong. Talán egyszer teleírja valaki, vagy legalábbis borús énekekkel tölti meg.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.02 18:07:04