Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 157 (3121. - 3140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4691-4710
3140. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-03-03 10:16:15
Üzenet elküldve: 2020-03-03 10:16:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szép remények - Dél//
*Már dél tájékon jár, amikor a kalóz javasolja a megállást. Ellának tetszik az ötlet ugyanis ő sincs hozzászokva a gyalogtúrákhoz és az öltözéke sem olyan, ami megfelelne a célnak.*
-Rendben, benne vagyok. Én is elfáradtam és megéheztem kicsit.
*Tekintetével követi amerre a párja mutat és felnevet, amint megpillantja a Tavernát. Tetszik neki a hely, otthonosnak tűnik neki. Amikor Torskel kifejezi érzéseit, a szíve egy kicsit összeszorul.*
-Igen, már mondtad. Én is nagyon szeretlek.
*Kedvesen mosolyog és csókot lop ő is, majd folyamatosan közelednek az épület felé.*
*Már dél tájékon jár, amikor a kalóz javasolja a megállást. Ellának tetszik az ötlet ugyanis ő sincs hozzászokva a gyalogtúrákhoz és az öltözéke sem olyan, ami megfelelne a célnak.*
-Rendben, benne vagyok. Én is elfáradtam és megéheztem kicsit.
*Tekintetével követi amerre a párja mutat és felnevet, amint megpillantja a Tavernát. Tetszik neki a hely, otthonosnak tűnik neki. Amikor Torskel kifejezi érzéseit, a szíve egy kicsit összeszorul.*
-Igen, már mondtad. Én is nagyon szeretlek.
*Kedvesen mosolyog és csókot lop ő is, majd folyamatosan közelednek az épület felé.*
3139. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-03-01 16:55:58
Üzenet elküldve: 2020-03-01 16:55:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szép remények - Dél//
*A párocska lassan megérkezik a Szántóföldek nevű területre. Szépen rendezett földarab az, ahol andalognak kettecskén.*
- A közelbe van egy hely, ahol megszállhatunk. Majd holnap reggel induljunk el. Ebédeljünk és pihenünk meg!*-mondja a férfi.*
- Nem tudom, te, hogy vagy vele, de megéheztem, és a séta is elfárasztott, a hajózáshoz szoktam.*-mondja mosolyogva a kalóz.*
- Nézd, ott van!*-mutat egy irányba a férfi, majd megcsókolja a nőt.*
- Említettem, hogy nagyon szeretlek?*-kérdezi a férfi. Természetesen tudja, hogy mondta, de nem győzi eléggé hangsúlyozni Ella felé.*
*A párocska lassan megérkezik a Szántóföldek nevű területre. Szépen rendezett földarab az, ahol andalognak kettecskén.*
- A közelbe van egy hely, ahol megszállhatunk. Majd holnap reggel induljunk el. Ebédeljünk és pihenünk meg!*-mondja a férfi.*
- Nem tudom, te, hogy vagy vele, de megéheztem, és a séta is elfárasztott, a hajózáshoz szoktam.*-mondja mosolyogva a kalóz.*
- Nézd, ott van!*-mutat egy irányba a férfi, majd megcsókolja a nőt.*
- Említettem, hogy nagyon szeretlek?*-kérdezi a férfi. Természetesen tudja, hogy mondta, de nem győzi eléggé hangsúlyozni Ella felé.*
3138. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-03-01 16:27:29
Üzenet elküldve: 2020-03-01 16:27:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A gida, a vörösbegy, és egy holló//
//Később napváltás//
* Valami lidérces álomképe kúszik elő elméje mélyéről. Megborzong, ahogy feldereng mindezt. Szinte a hideg rázza ki. Már megint ugyanazt álmodja. Egy ideig nem volt semmi ilyen, de most megint előjött.
A reggeli szóra ráébred mennyire is éhes. Sikeresen ki is zökken az álma boncolgatásából. A saját elemózsiája már elfogyott. De szerencsére az elf talált ételt, meg Fenyő is hozott. Csak bólint, és válasz helyett elsőre táplálkozik. Eszik a sóskából és pár szem szamócát is. *
- Köszönöm ez jól esett. *aztán fejét rázza, hogy nem igazán a földön alvás tett be neki.*
- Nem, nem az a baj. Az, hogy idegen helyen aludtam. Nem szoktam én az ágyban alváshoz hozzá. *Hiszen az előtt a földön alvás annyival volt másabb, hogy sátorban aludt, és nem a szabad ég alatt.*
- Nos, részemről is mehetünk. *teszi hozzá. Nagy levegőt vesz és összeszedi a kis takarófélét, elcsomagolja a táskájába, majd a köpenyét megigazítja a hátán. Aztán az elfre pillant, és ha minden igaz elindulnak.*
//Később napváltás//
* Valami lidérces álomképe kúszik elő elméje mélyéről. Megborzong, ahogy feldereng mindezt. Szinte a hideg rázza ki. Már megint ugyanazt álmodja. Egy ideig nem volt semmi ilyen, de most megint előjött.
A reggeli szóra ráébred mennyire is éhes. Sikeresen ki is zökken az álma boncolgatásából. A saját elemózsiája már elfogyott. De szerencsére az elf talált ételt, meg Fenyő is hozott. Csak bólint, és válasz helyett elsőre táplálkozik. Eszik a sóskából és pár szem szamócát is. *
- Köszönöm ez jól esett. *aztán fejét rázza, hogy nem igazán a földön alvás tett be neki.*
- Nem, nem az a baj. Az, hogy idegen helyen aludtam. Nem szoktam én az ágyban alváshoz hozzá. *Hiszen az előtt a földön alvás annyival volt másabb, hogy sátorban aludt, és nem a szabad ég alatt.*
- Nos, részemről is mehetünk. *teszi hozzá. Nagy levegőt vesz és összeszedi a kis takarófélét, elcsomagolja a táskájába, majd a köpenyét megigazítja a hátán. Aztán az elfre pillant, és ha minden igaz elindulnak.*
3137. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-29 16:57:31
Üzenet elküldve: 2020-02-29 16:57:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Beszerző körút //
*Ernusst nem hatja meg a rossz időjárás, még tanoncként, a mestere mellett átélt rosszabbakat is, mint egy kis megázás, mindezt állítólag a saját, lelki fejlődésének érdekében. Elvileg.
A ló hirtelen megáll, megmakacsolja magát, és nem hajlandó elindulni. Wrexan próbálkozik nála, ám mindhiába.*
- Az állatok bölcsek, gyakran bölcsebbek nálunk, érdemes hallgatni rájuk *osztja meg Wrexannal a napi bölcsességet. A bűzt maga is érzi, tekintete pedig végigköveti a madarat is, amint továbbáll.*
- A halál szaga *feleli egyszerűen és kimérten, mindenféle idegeskedés nélkül, mint mindig. Még a szekéren állva környezetét kémleli, figyel minden apró rezdülést. Nem száll le, felesleges bujkálni, bármi is van a közelben, az tudja, hogy itt vannak.
Ekkor azonban a fiú elkezd óbégatni, mintha az bármit is javítana a helyzeten: sőt, ellenkezőleg, inkább csak ront. Ernuss csak halkan sóhajt.*
- Ne palánkolj, csak könnyebben halsz meg.
*Bár lehet, nem így kellett volna fogalmaznia, mert most a fiú talán még jobban pánikolni fog. Nem lényeg, Ernussnak most nincs ideje arra, hogy órák hosszat lévő beszédet tartson a fiú lelki fejlődésének, és belső harmóniájának könnyebb elérése érdekében.
Amikor a bozótban megmozdul valami, leakasztja az egyik tőrét, és Wrexan kezébe nyomja. Leugrik a szekérről, és lassan minden érzékszervével a hang forrása felé fókuszál. Egyelőre nem vesz elő fegyvert, nem tudja, hogy állat csak ember az, mi rá akar támadni. Pusztakézzel sokkal jobb harcos, mint fegyverrel, ám egy állat ellen nem sokat ér. Keze a tőrének markolatán van, ez tűnik a legideálisabb állapotnak. Ha kell, elengedi és pusztakézzel támad ha kell, gyorsan előrántja. Bár ha már fegyver, a dupla tőröket, úgynevezett "pillangózást", ahogyan mestere nevezte mindig, jobban szereti, ám tőrének párját talán éppen Wrexan szorongatja magához.*
*Ernusst nem hatja meg a rossz időjárás, még tanoncként, a mestere mellett átélt rosszabbakat is, mint egy kis megázás, mindezt állítólag a saját, lelki fejlődésének érdekében. Elvileg.
A ló hirtelen megáll, megmakacsolja magát, és nem hajlandó elindulni. Wrexan próbálkozik nála, ám mindhiába.*
- Az állatok bölcsek, gyakran bölcsebbek nálunk, érdemes hallgatni rájuk *osztja meg Wrexannal a napi bölcsességet. A bűzt maga is érzi, tekintete pedig végigköveti a madarat is, amint továbbáll.*
- A halál szaga *feleli egyszerűen és kimérten, mindenféle idegeskedés nélkül, mint mindig. Még a szekéren állva környezetét kémleli, figyel minden apró rezdülést. Nem száll le, felesleges bujkálni, bármi is van a közelben, az tudja, hogy itt vannak.
Ekkor azonban a fiú elkezd óbégatni, mintha az bármit is javítana a helyzeten: sőt, ellenkezőleg, inkább csak ront. Ernuss csak halkan sóhajt.*
- Ne palánkolj, csak könnyebben halsz meg.
*Bár lehet, nem így kellett volna fogalmaznia, mert most a fiú talán még jobban pánikolni fog. Nem lényeg, Ernussnak most nincs ideje arra, hogy órák hosszat lévő beszédet tartson a fiú lelki fejlődésének, és belső harmóniájának könnyebb elérése érdekében.
Amikor a bozótban megmozdul valami, leakasztja az egyik tőrét, és Wrexan kezébe nyomja. Leugrik a szekérről, és lassan minden érzékszervével a hang forrása felé fókuszál. Egyelőre nem vesz elő fegyvert, nem tudja, hogy állat csak ember az, mi rá akar támadni. Pusztakézzel sokkal jobb harcos, mint fegyverrel, ám egy állat ellen nem sokat ér. Keze a tőrének markolatán van, ez tűnik a legideálisabb állapotnak. Ha kell, elengedi és pusztakézzel támad ha kell, gyorsan előrántja. Bár ha már fegyver, a dupla tőröket, úgynevezett "pillangózást", ahogyan mestere nevezte mindig, jobban szereti, ám tőrének párját talán éppen Wrexan szorongatja magához.*
3136. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-29 14:55:25
Üzenet elküldve: 2020-02-29 14:55:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A gida, a vörösbegy, és egy holló//
//Később napváltás//
*Ahogyan Fenyő, valamint a gazdája is megpillantja az álomszuszék Lisét, Gwaandril megcsóválja a fejét.*
- Előtte reggelizz. Találtam vadsóskát, nem messze innen, meg a holló is hozott szamócát. Ez annak a jele is, hogy közel van már az erdő. Minél hamarabb érünk a rengetegbe, annál hamarabb pihenhetsz ennél civilizáltabb környezetben is meg. *Jelenti ki, aztán a maradék holmiját is összekaparja, belerakja a hátizsákjába.*
- Én kész vagyok. *Bólint egyet, kissé fellengzősen, mint egy magát tapasztalt erdőjárónak mutogató elf, várja a továbbiakat.*
//Később napváltás//
*Ahogyan Fenyő, valamint a gazdája is megpillantja az álomszuszék Lisét, Gwaandril megcsóválja a fejét.*
- Előtte reggelizz. Találtam vadsóskát, nem messze innen, meg a holló is hozott szamócát. Ez annak a jele is, hogy közel van már az erdő. Minél hamarabb érünk a rengetegbe, annál hamarabb pihenhetsz ennél civilizáltabb környezetben is meg. *Jelenti ki, aztán a maradék holmiját is összekaparja, belerakja a hátizsákjába.*
- Én kész vagyok. *Bólint egyet, kissé fellengzősen, mint egy magát tapasztalt erdőjárónak mutogató elf, várja a továbbiakat.*
3135. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-28 21:43:45
Üzenet elküldve: 2020-02-28 21:43:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Két pajor regénye//
//E.sz. 6884, valamikor a hold havában//
*Vyliassa érzékeli a korlátolt képességei ellenére, hogy itt kissé megtorpan a másik, de addig agyilag nem jut el, hogy felfogja, valójában ezt magában kéne keresnie. Lehet, hogy a töltéstetőn valami olyan különleges növényre lelt a másik, ami akár bódító illattal is bírhatna a leány felett, ezzel pedig kissé kótyagossá tehette. Megtorpan, s igyekszik azért valamennyire a hasznára lenni a másiknak, ha azt csak gondolati síkon is tudja megtenni. Valójában pedig egy kérdést tud csak megilletődötten felszínre hozni.*
-Minden rendben? *Még egy barátságosnak szánt mosolyt is megenged magának, a kérdés mellé. Aztán már meg is bánja, hogy kitért a másik foglalkozására, amit egy fintorral jelez, feltehetően saját, tudományhoz való értetlensége miatt.*
-Tudós? Nem unalmas az? *Mint kiderül, nem, ez a Doravinyja Olatín, vagy kicsoda, a legkevésbé sem unja, sőt, olyannak tűnik, mintha kifejezetten élvezné. Nem baj, ha hoztá sem tud szólni, igyekszik túlesni a fájdalmas hallgatáson, hogyha ez jelenti társaságának árát.*
-Valóban... érdekesnek hangzik. *Préseli ki nagynehezen magából. Amikor pedig meghallja, hogy egyszerűen próbál a számára ígéretnek tűnő dolog alól az okoska, alaposan felidegesíti magát. Egy úrinő azonban magában tartja a haragját, igyekszik is, de valami csodálatos, vagy félelmetes dolog történik, amiről Vyliassa mit sem tudott eddig. Villanás, s vérfagyasztó tekintet szállingózik ki íriszeiből, egy pillanatra fehérré változtatva a horizontot, hogy csak arra a két, eggyé váló, rémes tekintetre koncentrálhasson a másik, aztán pedig a kérlelő, tökéletesen nyugodtnak tűnő szavakra.*
-Kérem, kísérjen el. Nagyon szeretném.
//Két pajor regénye//
//E.sz. 6884, valamikor a hold havában//
*Vyliassa érzékeli a korlátolt képességei ellenére, hogy itt kissé megtorpan a másik, de addig agyilag nem jut el, hogy felfogja, valójában ezt magában kéne keresnie. Lehet, hogy a töltéstetőn valami olyan különleges növényre lelt a másik, ami akár bódító illattal is bírhatna a leány felett, ezzel pedig kissé kótyagossá tehette. Megtorpan, s igyekszik azért valamennyire a hasznára lenni a másiknak, ha azt csak gondolati síkon is tudja megtenni. Valójában pedig egy kérdést tud csak megilletődötten felszínre hozni.*
-Minden rendben? *Még egy barátságosnak szánt mosolyt is megenged magának, a kérdés mellé. Aztán már meg is bánja, hogy kitért a másik foglalkozására, amit egy fintorral jelez, feltehetően saját, tudományhoz való értetlensége miatt.*
-Tudós? Nem unalmas az? *Mint kiderül, nem, ez a Doravinyja Olatín, vagy kicsoda, a legkevésbé sem unja, sőt, olyannak tűnik, mintha kifejezetten élvezné. Nem baj, ha hoztá sem tud szólni, igyekszik túlesni a fájdalmas hallgatáson, hogyha ez jelenti társaságának árát.*
-Valóban... érdekesnek hangzik. *Préseli ki nagynehezen magából. Amikor pedig meghallja, hogy egyszerűen próbál a számára ígéretnek tűnő dolog alól az okoska, alaposan felidegesíti magát. Egy úrinő azonban magában tartja a haragját, igyekszik is, de valami csodálatos, vagy félelmetes dolog történik, amiről Vyliassa mit sem tudott eddig. Villanás, s vérfagyasztó tekintet szállingózik ki íriszeiből, egy pillanatra fehérré változtatva a horizontot, hogy csak arra a két, eggyé váló, rémes tekintetre koncentrálhasson a másik, aztán pedig a kérlelő, tökéletesen nyugodtnak tűnő szavakra.*
-Kérem, kísérjen el. Nagyon szeretném.
3134. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-28 16:42:29
Üzenet elküldve: 2020-02-28 16:42:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Két pajor regénye//
//E.sz. 6884, valamikor a hold havában//
*Dora jót fenyegetőzött a töltés tetején, de amikor Vyliassa koszosan közelíteni kezd felé, a bátorsága rohamosan csökken. Persze nem attól fél, hogy a lány megüti vagy megtépi, hanem attól, hogy összekoszozza. Tesz is hátra egy óvatos lépést, de aztán visszatér méltóságához és az eddigi határozott, kizsákmányoló hozzáállásához.*
- Hát nem is tudom.... *Mondja még mindig nagyon gyanakvóan, de persze a kegyesség is megmutatkozik, hogy egyáltalán számításba vette a lehetőségeket. Persze Dora még mindig valami újgazdag tyúknak látja a lányt, ez is beleszámít a logikájába.* A nevem Dorawyna Olaphine, természetkutató. *A végét jól kihangsúlyozza, mint egyébként valószínűleg mindenki, aki fontos tudományággal foglalkozik, és magát is kellőképpen fontosnak érzi. A következő kérdések viszont gyarló mód beindítják a fantáziáját.*
- Keresek, igen. Az élet értelmét és eredetét kutatom, de attól tartok, sem maga, sem én nem fogjuk megtalálni, sem itt, se máshol. Nehéz dolog tudósnak lenni. *Sóhajt panaszosan, és az útra lép, mely a városba vezet.* Biztosan nincs lova? Hintója? Nem tudom, akarok-e magával tartani, ha nincs miért… Fáj a lábam, fáradt is vagyok. Nagy dilemma ez. *Kéreti magát látszólag unottan, de közben csak arra kíváncsi, meddig mehet el anélkül, hogy kikapjon érte. Meg valahol élvezi is a helyzetet.*
//Két pajor regénye//
//E.sz. 6884, valamikor a hold havában//
*Dora jót fenyegetőzött a töltés tetején, de amikor Vyliassa koszosan közelíteni kezd felé, a bátorsága rohamosan csökken. Persze nem attól fél, hogy a lány megüti vagy megtépi, hanem attól, hogy összekoszozza. Tesz is hátra egy óvatos lépést, de aztán visszatér méltóságához és az eddigi határozott, kizsákmányoló hozzáállásához.*
- Hát nem is tudom.... *Mondja még mindig nagyon gyanakvóan, de persze a kegyesség is megmutatkozik, hogy egyáltalán számításba vette a lehetőségeket. Persze Dora még mindig valami újgazdag tyúknak látja a lányt, ez is beleszámít a logikájába.* A nevem Dorawyna Olaphine, természetkutató. *A végét jól kihangsúlyozza, mint egyébként valószínűleg mindenki, aki fontos tudományággal foglalkozik, és magát is kellőképpen fontosnak érzi. A következő kérdések viszont gyarló mód beindítják a fantáziáját.*
- Keresek, igen. Az élet értelmét és eredetét kutatom, de attól tartok, sem maga, sem én nem fogjuk megtalálni, sem itt, se máshol. Nehéz dolog tudósnak lenni. *Sóhajt panaszosan, és az útra lép, mely a városba vezet.* Biztosan nincs lova? Hintója? Nem tudom, akarok-e magával tartani, ha nincs miért… Fáj a lábam, fáradt is vagyok. Nagy dilemma ez. *Kéreti magát látszólag unottan, de közben csak arra kíváncsi, meddig mehet el anélkül, hogy kikapjon érte. Meg valahol élvezi is a helyzetet.*
3133. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-28 08:44:41
Üzenet elküldve: 2020-02-28 08:44:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A gida, a vörösbegy, és egy holló//
//Később napváltás//
*Egyetért az elffel. Ideje aludni, ha pihenten akarnak felkelni másnap.*
- Rendben. *biccent és csak ennyit mond. Azonban az alvás nagyon későre érkezik, hiszen a föld kényelmetlen, és semmilyen helyzetben nem kényelmes. Eléggé sokára alszik, és igazán rosszul alszik.*
*Másnap ezért sem kell fel egyből, és amikor az egyik oldala jelzi, hogy mennyire elaludta, hogy mennyire kevés vér jutott abba a karjába, nos akkor kénytelen felkelni. Nincsen átmenet, hogy lustálkodna még, vagy inkább még pár percet alszik. Egy fenét, képtelen tovább feküdni vagy ülni ezen a kényelmetlen talajon. Gwaandril már fent van ezt észleli. Lisén nagyon látszik, hogy rosszul aludt, és az egyetlen jó elaludt zsibbadt oldalában, hogy a hegét sem érzi viszketni.*
- Jó reggelt.*sutyorog valami ilyet, aztán egyik lábáról a másikra álldogál, remélve hamarabb elmúlik az apró tűszúrások kellemetlen érzete. Nagy levegőt vesz, és még ezt se érzi nagyon.*
- Mehetünk?*kérdezi, nem türelmetlenül, inkább igazán elcsigázottan. Közben fenyőre esik tekintete, jó látni a hollót. Erre egy aprócska mosoly kúszik ajkaira.*
//Később napváltás//
*Egyetért az elffel. Ideje aludni, ha pihenten akarnak felkelni másnap.*
- Rendben. *biccent és csak ennyit mond. Azonban az alvás nagyon későre érkezik, hiszen a föld kényelmetlen, és semmilyen helyzetben nem kényelmes. Eléggé sokára alszik, és igazán rosszul alszik.*
*Másnap ezért sem kell fel egyből, és amikor az egyik oldala jelzi, hogy mennyire elaludta, hogy mennyire kevés vér jutott abba a karjába, nos akkor kénytelen felkelni. Nincsen átmenet, hogy lustálkodna még, vagy inkább még pár percet alszik. Egy fenét, képtelen tovább feküdni vagy ülni ezen a kényelmetlen talajon. Gwaandril már fent van ezt észleli. Lisén nagyon látszik, hogy rosszul aludt, és az egyetlen jó elaludt zsibbadt oldalában, hogy a hegét sem érzi viszketni.*
- Jó reggelt.*sutyorog valami ilyet, aztán egyik lábáról a másikra álldogál, remélve hamarabb elmúlik az apró tűszúrások kellemetlen érzete. Nagy levegőt vesz, és még ezt se érzi nagyon.*
- Mehetünk?*kérdezi, nem türelmetlenül, inkább igazán elcsigázottan. Közben fenyőre esik tekintete, jó látni a hollót. Erre egy aprócska mosoly kúszik ajkaira.*
3132. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-26 23:02:27
Üzenet elküldve: 2020-02-26 23:02:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
// Beszerző körút //
- Oh akkor te helybéli vagy.* Vonja le a következtetést Wrexan. A beszélgetésükbe és a növény keresésébe a fiú annyira belemélyedt, hogy eleinte fel se tűnik neki a nagy csönd. Amikor végül ez megtörténik akkor értetlenül néz körbe.*
- Hallod ezt? Olyan nagy a csend. Fura.* Említi meg, de rögvest jön rá a magyarázat a hirtelen támadt széllel.*
- Vihar készülődik? Hmmm. Még aztán hideg ez a szél.* Kíváncsian pillant fel az égre és veszi szemügyre a tornyosuló fellegeket.*
// Aktív képesség használat: Időjóslás //
* Már kölyökként is megérezte ha az időjárás változott. Ez amolyan vele született képessége volt. Most is igyekszik rájönni, hogy vajon elfogja-e őket kapni egy nagy eső, vagy szépen tovább vonulnak a fellegek. Nem szokatlan számára, hogy hirtelen érkezik egy vihar, hiszen a tenger közel van. Az vonzza ám rendesen a viharokat. A haját csak úgy borzolja a szél a fiúnak.*
- Jó lesz sietni.* Azzal oda is csap a lónak, de az nem hogy gyorsítana a tempóján, hanem inkább megáll és idegesen horkant. Talán a ló hamarabb megérezte az elmúlás szagát, mint ők maguk. Wrexan hiába ütlegeli Citromhabot az hajthatatlan marad. Le is ugrik a bakról, hogy tegyen valamit, amikor is ő maga is megérzi a furcsa szagot.*
- Mi ez a bűz? Fújj, de undorító.* Kicsit bizonytalanná válik a fiú. Idegesen kapkodja körbe a tekintettét. Ekkor pillantja meg a keselyűt.*
- A-az a madár. Nem tetszik nekem. Olyan mintha ránk várna. Várna. Egyek!* Ekkor hasít bele a tudatába valami nagyon rossz érzés.*
- A földeken vár majd ránk.* Ejti ki a száján a szavakat. Álmaiban már többször is hallotta ezen szavakat. Szinte mindig valami szörnyűséget álmodott olyankor. Ezért is vásárolta magának az álomfogót, hogy nyugodtan alhasson. Erre úgy tűnik, hogy valóra válik az álom. Mert mi más lehetne. Az elmúlás szaga, a keselyű. Ezek mind valami baljósat jelentenek. Most már abban se biztos, hogy a vihar sima természeti jelenség. A tudatlan fiúra rátör pánik. Nem különbözik már egy cseppet sem a lótól.*
- MEG FOGUNK HALNI!!! Meghalunk vagy még annál is rosszabb. Itt vár ránk. Itt a földeken. Én nem csináltam semmit. Semmit se csináltam. Istenek, szellemek, elemek óvjatok meg!* Remegő kézzel túr bele a zsebébe, hogy az állatfogat, ami az védő talizmánján volt megmarkolja. Ekkor röppen fel a keselyű és ezzel egy időben zördül meg a bozótos. Az ereiben meghűl a vér és még a lélegzete is eláll. Ösztönei azt súgják, hogy meneküljön, mint ahogyan a ló is akart, de valahogy neki is földbe gyökerezik a lába. Na meg igazából egyik oldalt a bozótos a másikon meg a végtelennek tűnő földek vannak. Nem igazán tudna hova menekülni. Talán csak annyi lélek energiája maradt, hogy ha akad a földön karó, akkor felkapjon egyet. Esdeklő pillantást vett Ernussra. Elvégre ő mégis csak egy szerzetes vagy mi. Talán képes megbirkózni a gonosszal. Szegény fiú úgy reszket, mint egy nyárfalevél. Hiába próbálná nyugtatni a másik, hogy nincs baj. Túl sok a fiú számára a különös egybeesés. Babonás jelleme teljesen legyőzte. Pedig lehet, hogy csak valami vadállat mászkál a környéken viharos időben.*
- Oh akkor te helybéli vagy.* Vonja le a következtetést Wrexan. A beszélgetésükbe és a növény keresésébe a fiú annyira belemélyedt, hogy eleinte fel se tűnik neki a nagy csönd. Amikor végül ez megtörténik akkor értetlenül néz körbe.*
- Hallod ezt? Olyan nagy a csend. Fura.* Említi meg, de rögvest jön rá a magyarázat a hirtelen támadt széllel.*
- Vihar készülődik? Hmmm. Még aztán hideg ez a szél.* Kíváncsian pillant fel az égre és veszi szemügyre a tornyosuló fellegeket.*
// Aktív képesség használat: Időjóslás //
* Már kölyökként is megérezte ha az időjárás változott. Ez amolyan vele született képessége volt. Most is igyekszik rájönni, hogy vajon elfogja-e őket kapni egy nagy eső, vagy szépen tovább vonulnak a fellegek. Nem szokatlan számára, hogy hirtelen érkezik egy vihar, hiszen a tenger közel van. Az vonzza ám rendesen a viharokat. A haját csak úgy borzolja a szél a fiúnak.*
- Jó lesz sietni.* Azzal oda is csap a lónak, de az nem hogy gyorsítana a tempóján, hanem inkább megáll és idegesen horkant. Talán a ló hamarabb megérezte az elmúlás szagát, mint ők maguk. Wrexan hiába ütlegeli Citromhabot az hajthatatlan marad. Le is ugrik a bakról, hogy tegyen valamit, amikor is ő maga is megérzi a furcsa szagot.*
- Mi ez a bűz? Fújj, de undorító.* Kicsit bizonytalanná válik a fiú. Idegesen kapkodja körbe a tekintettét. Ekkor pillantja meg a keselyűt.*
- A-az a madár. Nem tetszik nekem. Olyan mintha ránk várna. Várna. Egyek!* Ekkor hasít bele a tudatába valami nagyon rossz érzés.*
- A földeken vár majd ránk.* Ejti ki a száján a szavakat. Álmaiban már többször is hallotta ezen szavakat. Szinte mindig valami szörnyűséget álmodott olyankor. Ezért is vásárolta magának az álomfogót, hogy nyugodtan alhasson. Erre úgy tűnik, hogy valóra válik az álom. Mert mi más lehetne. Az elmúlás szaga, a keselyű. Ezek mind valami baljósat jelentenek. Most már abban se biztos, hogy a vihar sima természeti jelenség. A tudatlan fiúra rátör pánik. Nem különbözik már egy cseppet sem a lótól.*
- MEG FOGUNK HALNI!!! Meghalunk vagy még annál is rosszabb. Itt vár ránk. Itt a földeken. Én nem csináltam semmit. Semmit se csináltam. Istenek, szellemek, elemek óvjatok meg!* Remegő kézzel túr bele a zsebébe, hogy az állatfogat, ami az védő talizmánján volt megmarkolja. Ekkor röppen fel a keselyű és ezzel egy időben zördül meg a bozótos. Az ereiben meghűl a vér és még a lélegzete is eláll. Ösztönei azt súgják, hogy meneküljön, mint ahogyan a ló is akart, de valahogy neki is földbe gyökerezik a lába. Na meg igazából egyik oldalt a bozótos a másikon meg a végtelennek tűnő földek vannak. Nem igazán tudna hova menekülni. Talán csak annyi lélek energiája maradt, hogy ha akad a földön karó, akkor felkapjon egyet. Esdeklő pillantást vett Ernussra. Elvégre ő mégis csak egy szerzetes vagy mi. Talán képes megbirkózni a gonosszal. Szegény fiú úgy reszket, mint egy nyárfalevél. Hiába próbálná nyugtatni a másik, hogy nincs baj. Túl sok a fiú számára a különös egybeesés. Babonás jelleme teljesen legyőzte. Pedig lehet, hogy csak valami vadállat mászkál a környéken viharos időben.*
3131. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-26 01:56:49
Üzenet elküldve: 2020-02-26 01:56:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
// Beszerző körút //
*A szántók összetéveszthetetlen illata, és a hosszú kalászok suhogása nyugtató közeget szokott adni. Pláne a dolgos kezek munkájának apró neszei, az erdő állatainak érezhető jelenléte, és a nyugalmas szellő borzolta, szépen felsorakozott táblák melletti fűcsomók bokanyaldosó simítása.
Ám a két kikötőbeli mást tapasztal. A viharfelhős égbolt szürke fénnyel, és szokatlanul hideg széllel borzolja fel az egyébként nyugtalanítóan csendes tájat. Munkások nem dolgoznak, és a környék apró állatainak sem látni jelüket. A szél csontokig hatol. Még nem nagyon mélyedt el a fekete hajú, és a mélységi a keresésben mikor elfogja őket valami rossz érzése. A sötét isten híve is kénytelen elgondolkozni rajta, hogy itt bizony valami nincs rendjén. A ló nem hajlandó tovább menni. Idegesen forgatott füleivel, és ziháló légzéssel merevedik meg a lába. Ezzel együtt a szekér is megáll a műveltebb területek szélén. A búzakalász illatát lassan elmossa a halál szaga. Oszló hús, és alvadt vér. Hogy dög, vagy holttest nem lehet tudni. Az egyetlen ami biztos, hogy az általában rigók, és fecskék szállta madárijesztő a búza közepén, egy hatalmas keselyűvel büszkélkedhet most, mely pont úgy nézi a vándorokat, mintha csak arra várna, hogy mikor kezdhet neki a második fogásnak. Kitárja hatalmas szárnyát, és felrepül. Mintha taktika lenne, és pontos tervezés eredménye, ezzel egyszerre valami megmozdul távolabbi bozótosban. Látni nem lehet semmit, de a levelek és ágak mozgásából feltehetően nagy valami a valami, és jó messze jöhetett Erdőméllyétől idáig. Ha a növényszedők a hanggal ellentétes irányban óhajtanak megindulni, akkor várja őket a szántóföldek magas termésű útvesztője. Ha a lovat próbálnák meg menetre bírni az megbokrosodva azonnal neki esik saját kötőszárának, és az igarúdnak, hátha elszabadul, de valahogy a vágta... Az nem jutna az eszébe.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.26 02:02:58
*A szántók összetéveszthetetlen illata, és a hosszú kalászok suhogása nyugtató közeget szokott adni. Pláne a dolgos kezek munkájának apró neszei, az erdő állatainak érezhető jelenléte, és a nyugalmas szellő borzolta, szépen felsorakozott táblák melletti fűcsomók bokanyaldosó simítása.
Ám a két kikötőbeli mást tapasztal. A viharfelhős égbolt szürke fénnyel, és szokatlanul hideg széllel borzolja fel az egyébként nyugtalanítóan csendes tájat. Munkások nem dolgoznak, és a környék apró állatainak sem látni jelüket. A szél csontokig hatol. Még nem nagyon mélyedt el a fekete hajú, és a mélységi a keresésben mikor elfogja őket valami rossz érzése. A sötét isten híve is kénytelen elgondolkozni rajta, hogy itt bizony valami nincs rendjén. A ló nem hajlandó tovább menni. Idegesen forgatott füleivel, és ziháló légzéssel merevedik meg a lába. Ezzel együtt a szekér is megáll a műveltebb területek szélén. A búzakalász illatát lassan elmossa a halál szaga. Oszló hús, és alvadt vér. Hogy dög, vagy holttest nem lehet tudni. Az egyetlen ami biztos, hogy az általában rigók, és fecskék szállta madárijesztő a búza közepén, egy hatalmas keselyűvel büszkélkedhet most, mely pont úgy nézi a vándorokat, mintha csak arra várna, hogy mikor kezdhet neki a második fogásnak. Kitárja hatalmas szárnyát, és felrepül. Mintha taktika lenne, és pontos tervezés eredménye, ezzel egyszerre valami megmozdul távolabbi bozótosban. Látni nem lehet semmit, de a levelek és ágak mozgásából feltehetően nagy valami a valami, és jó messze jöhetett Erdőméllyétől idáig. Ha a növényszedők a hanggal ellentétes irányban óhajtanak megindulni, akkor várja őket a szántóföldek magas termésű útvesztője. Ha a lovat próbálnák meg menetre bírni az megbokrosodva azonnal neki esik saját kötőszárának, és az igarúdnak, hátha elszabadul, de valahogy a vágta... Az nem jutna az eszébe.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.26 02:02:58
3130. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-25 07:11:02
Üzenet elküldve: 2020-02-25 07:11:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A gida, a vörösbegy, és egy holló//
//Később napváltás//
*Olyan dolgok törtek fel most az elfben, amikről nem szívesen beszél a legtöbb embernek, elfnek, egyszóval bárki másnak, s megállapításai szerint Losé is hasonlóan érezhet. Aztán vagy helyesek ezek, vagy nem. Egy sóhajjal intézi el az egészet, lezártnak tekintve a témát.*
-Persze, foglak emlékeztetni. Most viszont aludjunk. Holnap korán fogunk kelni, ~ legalábbis én biztosan ~ hogy hamar a Kikötőbe érhessünk. Jó éjszakát! *Soha nem gondolta volna, hogy valaha a tengernél fog "kikötni". Ironikus fordulat. Most azonban megfordul másik oldalára, hamar eléri az álom.
Másnap, ígéretéhez híven, hamar felkel. Nem igazán érintette kellemetlenül a göcsörtös föld, erdei elf, hozzá van szokva. Egy darabig nézi a hajnali napfelkeltét, aztán elkezd pakkolni. Közben Fenyőre is felfigyel, a fehér holló feltehetően hamarabb kelt nála, hiszen most tért vissza valami felfedező útféleségről. Lisére pillant, s hacsak a lány nem nyitotta ki nála is előbb szemeit, megrázza a fejét elítélően az álomszuszékon.*
//Később napváltás//
*Olyan dolgok törtek fel most az elfben, amikről nem szívesen beszél a legtöbb embernek, elfnek, egyszóval bárki másnak, s megállapításai szerint Losé is hasonlóan érezhet. Aztán vagy helyesek ezek, vagy nem. Egy sóhajjal intézi el az egészet, lezártnak tekintve a témát.*
-Persze, foglak emlékeztetni. Most viszont aludjunk. Holnap korán fogunk kelni, ~ legalábbis én biztosan ~ hogy hamar a Kikötőbe érhessünk. Jó éjszakát! *Soha nem gondolta volna, hogy valaha a tengernél fog "kikötni". Ironikus fordulat. Most azonban megfordul másik oldalára, hamar eléri az álom.
Másnap, ígéretéhez híven, hamar felkel. Nem igazán érintette kellemetlenül a göcsörtös föld, erdei elf, hozzá van szokva. Egy darabig nézi a hajnali napfelkeltét, aztán elkezd pakkolni. Közben Fenyőre is felfigyel, a fehér holló feltehetően hamarabb kelt nála, hiszen most tért vissza valami felfedező útféleségről. Lisére pillant, s hacsak a lány nem nyitotta ki nála is előbb szemeit, megrázza a fejét elítélően az álomszuszékon.*
3129. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-24 22:11:32
Üzenet elküldve: 2020-02-24 22:11:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Beszerző körút //
*Egyre jobban távolodnak a Kikötőtől, már az az mellett elterülő erdőt is felváltják a Szántóföldek.*
- Voltak borzalmasabb dolgok az életemben *jelenti ki kissé hűvösen.
Wrexan szól, hogy most már illene nyitva tartania a szemét, és Ernuss így is tesz, annak ellenére, hogy még mindig nem hiszi, hogy felismeri a növényt.*
- A Kikötőbn születtem, de Mesteremmel sokat vándoroltunk, sok vidéken jártam *válaszol a kérdésre közben.*
*Egyre jobban távolodnak a Kikötőtől, már az az mellett elterülő erdőt is felváltják a Szántóföldek.*
- Voltak borzalmasabb dolgok az életemben *jelenti ki kissé hűvösen.
Wrexan szól, hogy most már illene nyitva tartania a szemét, és Ernuss így is tesz, annak ellenére, hogy még mindig nem hiszi, hogy felismeri a növényt.*
- A Kikötőbn születtem, de Mesteremmel sokat vándoroltunk, sok vidéken jártam *válaszol a kérdésre közben.*
3128. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-24 16:24:25
Üzenet elküldve: 2020-02-24 16:24:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
// Beszerző körút //
- Ez borzalmas lehetett számodra.* Ennél többet sajnos nem igazán tudna hozzá tenni. Nem hiszi, hogy a mélységi az ő sajnálkozására vágynak. A Keresztes Ulgáról folyó téma kellően semleges mindkettőjük számára.*
- Az éppen elég, ha nyitva tartott a szemed.* Nyugtatná meg a másikat. Lassan, de biztosan ritkulni kezd az erdő, majd aztán végleg elmarad mögöttük. A fák helyét a művelt területek végtelennek tűnő áradata váltja fel.*
- Most már érdemes lesz nyitva tartanunk a szemünket.* Mondja és ő maga is elkezdi figyelni az út menti növényzetet. Ha talál növényt, akkor megállítja a szekeret és begyűjti.*
- Te melyik város környékéről származol?* Kíváncsiskodik, mert nem emlékszik, hogy Ernuss említette volna neki, hogy merről érkezett. Közben előkotorja kulacsát és iszik belőle pár kortyot. Egy-egy pillanatra a lónak is megengedi, hogy letépjen pár falatnyi füvet. Végtére is nem sietnek sehova.*
- Ez borzalmas lehetett számodra.* Ennél többet sajnos nem igazán tudna hozzá tenni. Nem hiszi, hogy a mélységi az ő sajnálkozására vágynak. A Keresztes Ulgáról folyó téma kellően semleges mindkettőjük számára.*
- Az éppen elég, ha nyitva tartott a szemed.* Nyugtatná meg a másikat. Lassan, de biztosan ritkulni kezd az erdő, majd aztán végleg elmarad mögöttük. A fák helyét a művelt területek végtelennek tűnő áradata váltja fel.*
- Most már érdemes lesz nyitva tartanunk a szemünket.* Mondja és ő maga is elkezdi figyelni az út menti növényzetet. Ha talál növényt, akkor megállítja a szekeret és begyűjti.*
- Te melyik város környékéről származol?* Kíváncsiskodik, mert nem emlékszik, hogy Ernuss említette volna neki, hogy merről érkezett. Közben előkotorja kulacsát és iszik belőle pár kortyot. Egy-egy pillanatra a lónak is megengedi, hogy letépjen pár falatnyi füvet. Végtére is nem sietnek sehova.*
3127. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-24 09:56:43
Üzenet elküldve: 2020-02-24 09:56:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A gida, a vörösbegy, és egy holló//
*Lisé nem sejtette, hogy az elfnek ilyen frissek a sebei, így örül, hogy nem fejtette ki ténylegesen még előtte a részletesebb véleményét erről az egészről. Nagy levegőt vesz.*
- Nem dehogyis. *utal itt a rabszolgás dologra az nem volt. Azt valóban nem tartanak. Hangja is lágyabb lesz, és tova tűnik belőle az a harcias tűz, a duzzogó bántó él.*
- Csak a ranglétra legalsó fokán álltam. *vállrándítással ennyit közöl csak. Nem tényleges verések sebeit viseli. Inkább apró balesetek nyomait. A helyzete azután változott meg miután az apja meghalt. Onnantól nem volt választása. Tette, amit mondanak neki. Ez pedig nem volt annyira az ínyére, mivel úgy érezte hogy nem jó semmi másra.*
*Az elf kijelentésére, hogy a Kikötőben ő vezet majd, szemöldökét felvonja.*
- Tényleg? *kérdez vissza. Aztán elmosolyodik.*
- Majd emlékeztess rá, ha odaérünk, hogy szerezzek egy térképet. *szavai után összébb húzza magát, és kényelmesebben helyezkedik el. Igazából kicsit zajosan sokáig fészkelődik, mit egy elégedetlen sóhaj követ. Kényelmetlen akárhogy forgolódik. Aztán ráébred mi a baj. Messze került a komfortos otthonától, és annyira más a föld itt, a hangok.*
- Nem hiszem, hogy el tudok aludni. Minden idegen és ismeretlenek a zajok a föld. *motyogja halkan részint az elfnek részint csak magának.*
*Lisé nem sejtette, hogy az elfnek ilyen frissek a sebei, így örül, hogy nem fejtette ki ténylegesen még előtte a részletesebb véleményét erről az egészről. Nagy levegőt vesz.*
- Nem dehogyis. *utal itt a rabszolgás dologra az nem volt. Azt valóban nem tartanak. Hangja is lágyabb lesz, és tova tűnik belőle az a harcias tűz, a duzzogó bántó él.*
- Csak a ranglétra legalsó fokán álltam. *vállrándítással ennyit közöl csak. Nem tényleges verések sebeit viseli. Inkább apró balesetek nyomait. A helyzete azután változott meg miután az apja meghalt. Onnantól nem volt választása. Tette, amit mondanak neki. Ez pedig nem volt annyira az ínyére, mivel úgy érezte hogy nem jó semmi másra.*
*Az elf kijelentésére, hogy a Kikötőben ő vezet majd, szemöldökét felvonja.*
- Tényleg? *kérdez vissza. Aztán elmosolyodik.*
- Majd emlékeztess rá, ha odaérünk, hogy szerezzek egy térképet. *szavai után összébb húzza magát, és kényelmesebben helyezkedik el. Igazából kicsit zajosan sokáig fészkelődik, mit egy elégedetlen sóhaj követ. Kényelmetlen akárhogy forgolódik. Aztán ráébred mi a baj. Messze került a komfortos otthonától, és annyira más a föld itt, a hangok.*
- Nem hiszem, hogy el tudok aludni. Minden idegen és ismeretlenek a zajok a föld. *motyogja halkan részint az elfnek részint csak magának.*
3126. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-23 12:38:11
Üzenet elküldve: 2020-02-23 12:38:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
*Gyorsan elér a szántóföldekig, innen pedig már nem lesz messze a város. Így, hogy betér Artheniroba, nem kell az ingoványba mennie, ami elég kellemetlen útvonal. Tudja, megjárta már egy párszor, bár inkább gyakran vállalja a plusz utat a városon keresztül, mint a lápot. Persze most be kell néznie a piacra ajándékért, így nem nevezhető kényelme okán megtett kerülőnek. Lauren neki ennél még többet is megér.
Gyakran megáll, hogy a lova pihenjen, ehessen, ihasson, vizelhessen, ám mindez csak szükséges pihenő.*
Gyakran megáll, hogy a lova pihenjen, ehessen, ihasson, vizelhessen, ám mindez csak szükséges pihenő.*
3125. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-23 11:46:43
Üzenet elküldve: 2020-02-23 11:46:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ryn//
*Úgy döntött, visszatér az erdei otthonába. A dolgát letudta a városban, így végül is nincsen maradása. Komótos lépteivel az Erdőszéli tisztáson. Közben azon gondolkozik ami a városban történt, hihetetlennek tartja, az egészet. A Gazdagnegyed eltűnt, legutóbb mikor erre járt még megvolt, most csak a nyomát se látja.
Az elf nagyon magasra nyúlt, a két méter fölé biztosan magasodik, így nagy eséllyel általában letekint a körötte lévőkre. Öltözete egyszerű erdő járáshoz kényelmes viselet. Barna állati bőrökből készített bőrnadrág, hozzá barna bőrcsizma látszik lentebb. Zöld ingére egy szürke mellényt vett fel, s minderre egy barnás kopott bőrvért kerül. Hátán egy barna köpeny van, melynek vállánál halovány mogyorószínű állat prémje látszik. Sötétbarnás haját apró fonatok szorítják hátra fele, hogy zöld szemébe ne takarja el, így enyhén hegyesedő fülei is jól láthatóak. Fák levél színét idéző szemében látható, hogy már több mindent megélt.
Hátán tegezben nyílvesszők vannak, mellette meg felajzatlan egyszerű íja látszik. Egyik oldalán rövid kardja lóg, másikon pedig egy oldaltáska, melybe utazáshoz szükséges szegényes holmija található.
Jártában lendületesen hagyja el a tisztást. Kiérve a közeli területekre a szántóföldekre viszi léptei. Megáll kicsit és örömmel nyugtázza, hogy visszatér a természetbe. Mély levegőt vesz, bár a levegő városában sincsen soha rossz illat, de mégis nem lehet a szántó, vagy az erdő illatához hasonlítani. Itt végre szabadnak érzi magát. Derűsen indul el, nem siet, csak maga hosszú lábaival halad ráérősen.*
*Úgy döntött, visszatér az erdei otthonába. A dolgát letudta a városban, így végül is nincsen maradása. Komótos lépteivel az Erdőszéli tisztáson. Közben azon gondolkozik ami a városban történt, hihetetlennek tartja, az egészet. A Gazdagnegyed eltűnt, legutóbb mikor erre járt még megvolt, most csak a nyomát se látja.
Az elf nagyon magasra nyúlt, a két méter fölé biztosan magasodik, így nagy eséllyel általában letekint a körötte lévőkre. Öltözete egyszerű erdő járáshoz kényelmes viselet. Barna állati bőrökből készített bőrnadrág, hozzá barna bőrcsizma látszik lentebb. Zöld ingére egy szürke mellényt vett fel, s minderre egy barnás kopott bőrvért kerül. Hátán egy barna köpeny van, melynek vállánál halovány mogyorószínű állat prémje látszik. Sötétbarnás haját apró fonatok szorítják hátra fele, hogy zöld szemébe ne takarja el, így enyhén hegyesedő fülei is jól láthatóak. Fák levél színét idéző szemében látható, hogy már több mindent megélt.
Hátán tegezben nyílvesszők vannak, mellette meg felajzatlan egyszerű íja látszik. Egyik oldalán rövid kardja lóg, másikon pedig egy oldaltáska, melybe utazáshoz szükséges szegényes holmija található.
Jártában lendületesen hagyja el a tisztást. Kiérve a közeli területekre a szántóföldekre viszi léptei. Megáll kicsit és örömmel nyugtázza, hogy visszatér a természetbe. Mély levegőt vesz, bár a levegő városában sincsen soha rossz illat, de mégis nem lehet a szántó, vagy az erdő illatához hasonlítani. Itt végre szabadnak érzi magát. Derűsen indul el, nem siet, csak maga hosszú lábaival halad ráérősen.*
3124. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-23 09:33:58
Üzenet elküldve: 2020-02-23 09:33:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Két pajor regénye//
//E.sz. 6884, valamikor a hold havában//
*Szomorú sors jutott ki szegény Vyliassának, hiszen a sárból nehezen tud csak kikecmeregni, ráadásul a tartása, meg ezáltal az úrihölgyes becsülete is sérült. Fájdalmas dolgok ezek, azt meg kell hagyni! A ruhája szinte már tiszta, csak a por miatt hat koszosabbnak a fehér ruha, arcán azonban siralmasabb a helyzet, a sárszemcsék néhol ott maradtak, őket már nem tudja leszedni. Valóban el kéne látogatni egy fogadóban, így igyekszik újra felmászni a töltés tetejére, kezeivel felcsippentve szoknyáját. A válaszon azonban meglepődik, hatalmas, elkerekedett őzikeszemekkel szeretne jól beolvasni a lánynak, azonban a kalapra tévedő tekintet miatt megváltozik eltervezett válaszának milyensége, hiszen tökéletesen meg tudja érteni, milyen borzalmas érzés lehet egy hőn szeretett ruhaneműt ilyen állapotban látni. Félúton megáll, majd sóhajt.*
-Nézze, fogadja bocsánatomat a kalapja és a jelenet miatt, mindenképpen kimosható szerintem az is a Pegazusban. Ami pedig még fontosabb, hogy a rendeléseit én állom, teljes egészében. *Van pénzr, akkor miért ne tehetné? Ennek azért jelzés értéke is van, hiszen így azt üzenheti akár, hogy ő ezt mind megengedheti magának, nem csorbul jelentősen a pénztárcája. Ez sajnos nem igaz, valójában apja nem pénzeli már, saját, mindenkitől kínkeservesen összekuporgatott, elszedett vagyonából fog fizetni mindent, amit majd kér a tudós, természetesen csak akkor, ha a nő hajlandó elkísérni. Közben persze elindul felfelé, hogy a tetejére érjen a töltésnek, majd megpróbál egy kedves gesztust, mosollyal megejteni.*
-Önt hogy hívják? Ha jól emlékszem, akkor én bemutatkoztam, ha nem is a legkielégítőbb módon. *Nagy sóhajjal tudatja.* És mit csinál itt? Keresne esetleg valamit? Elvesztett volna valamit? *Közben fürkészi a füvet, hátha ráakad arra a valamire, amit a fejébe vett.*
//Két pajor regénye//
//E.sz. 6884, valamikor a hold havában//
*Szomorú sors jutott ki szegény Vyliassának, hiszen a sárból nehezen tud csak kikecmeregni, ráadásul a tartása, meg ezáltal az úrihölgyes becsülete is sérült. Fájdalmas dolgok ezek, azt meg kell hagyni! A ruhája szinte már tiszta, csak a por miatt hat koszosabbnak a fehér ruha, arcán azonban siralmasabb a helyzet, a sárszemcsék néhol ott maradtak, őket már nem tudja leszedni. Valóban el kéne látogatni egy fogadóban, így igyekszik újra felmászni a töltés tetejére, kezeivel felcsippentve szoknyáját. A válaszon azonban meglepődik, hatalmas, elkerekedett őzikeszemekkel szeretne jól beolvasni a lánynak, azonban a kalapra tévedő tekintet miatt megváltozik eltervezett válaszának milyensége, hiszen tökéletesen meg tudja érteni, milyen borzalmas érzés lehet egy hőn szeretett ruhaneműt ilyen állapotban látni. Félúton megáll, majd sóhajt.*
-Nézze, fogadja bocsánatomat a kalapja és a jelenet miatt, mindenképpen kimosható szerintem az is a Pegazusban. Ami pedig még fontosabb, hogy a rendeléseit én állom, teljes egészében. *Van pénzr, akkor miért ne tehetné? Ennek azért jelzés értéke is van, hiszen így azt üzenheti akár, hogy ő ezt mind megengedheti magának, nem csorbul jelentősen a pénztárcája. Ez sajnos nem igaz, valójában apja nem pénzeli már, saját, mindenkitől kínkeservesen összekuporgatott, elszedett vagyonából fog fizetni mindent, amit majd kér a tudós, természetesen csak akkor, ha a nő hajlandó elkísérni. Közben persze elindul felfelé, hogy a tetejére érjen a töltésnek, majd megpróbál egy kedves gesztust, mosollyal megejteni.*
-Önt hogy hívják? Ha jól emlékszem, akkor én bemutatkoztam, ha nem is a legkielégítőbb módon. *Nagy sóhajjal tudatja.* És mit csinál itt? Keresne esetleg valamit? Elvesztett volna valamit? *Közben fürkészi a füvet, hátha ráakad arra a valamire, amit a fejébe vett.*
3123. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-23 08:04:31
Üzenet elküldve: 2020-02-23 08:04:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A gida, a vörösbegy, és egy holló//
*Gwaandril a legkevésbé sem rosszakaró elf. Egyszerűen csak próbál véleményt formálni, annak ellenére, hogy nem kéne, hiszen össze van törve, s képtelen még mindig összeszedni magát - hónapok múltán is. Ez borzalmas számára, legalábbis az lenne, ha tudatosulna benne, de ez nem így működik jelenleg. Ennek ellenére alaposan megkettőzödik a szavak hallatán, s cseppnyi gunyorral, mégis érezhetően, nagyrészt komolyan felteszi a kérdést.*
-Mert mi lettél volna a thargoknál? Rabszolga? Ugyan már, ők nem tartanak olyanokat! Még a Morlák is ezt mesélték! *Hivatkozik Drannra. Valójában rá kell jönnie közben, hogy jó lenne találkozni újra a kardforgatóval, valamint arra is, hogy nem szeretne erről vitatkozni jelenleg, láthatóan mindkettejüknek fájó téma. Ezért tetszik neki, amikor Lisé belemegy a témaváltásba, ő pedig érezhetően kedvességnek szánva válaszol rá.*
-Akkor veled megyek, úgyse láttam még a Kikötőt. De ha azon belül vagyunk, onnastól te vezetsz!
*Gwaandril a legkevésbé sem rosszakaró elf. Egyszerűen csak próbál véleményt formálni, annak ellenére, hogy nem kéne, hiszen össze van törve, s képtelen még mindig összeszedni magát - hónapok múltán is. Ez borzalmas számára, legalábbis az lenne, ha tudatosulna benne, de ez nem így működik jelenleg. Ennek ellenére alaposan megkettőzödik a szavak hallatán, s cseppnyi gunyorral, mégis érezhetően, nagyrészt komolyan felteszi a kérdést.*
-Mert mi lettél volna a thargoknál? Rabszolga? Ugyan már, ők nem tartanak olyanokat! Még a Morlák is ezt mesélték! *Hivatkozik Drannra. Valójában rá kell jönnie közben, hogy jó lenne találkozni újra a kardforgatóval, valamint arra is, hogy nem szeretne erről vitatkozni jelenleg, láthatóan mindkettejüknek fájó téma. Ezért tetszik neki, amikor Lisé belemegy a témaváltásba, ő pedig érezhetően kedvességnek szánva válaszol rá.*
-Akkor veled megyek, úgyse láttam még a Kikötőt. De ha azon belül vagyunk, onnastól te vezetsz!
3122. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-22 20:02:16
Üzenet elküldve: 2020-02-22 20:02:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Két pajor regénye//
//E.sz. 6884, valamikor a hold havában//
*Dora még mindig a töltés tetején áll, és nem túl türelmesen, de sok bizonytalanság közt vívódva várja, hogy a lány felkecmeregjen a földről. Úgy látja, túlságosan lassan, de megtörölgeti magát, így már nem olyan undorító. Saját zsebkendőjét feláldozva felcsippenti az undorító cipőt meg a kevésbé undorító párját, és kegyesen lehajítja neki. Persze a zsebkendőről lemond, a porban hagyja.*
- Ó, én nem akartam tréfálni. *Mondja, ártatlan arccal, és még mindig próbál nem nevetni. Már nem is olyan vicces a jelenet, a lány egészen vállalhatóan néz ki. Persze mások is kiszúrják a környéken, igyekszik méltósággal megjelenni az egyszerű parasztság előtt. Ezért amikor a lány megkérdi, elkíséri-e a városba, válaszra méltatja, de csak megfelelő mértékű töprengés után.*
- Lehet. *Majd rájön, hogy ez édeskevés, ő áll a töltés tetején, és minden oka megvan rá, hogy főnökösködjön az amúgy főnökösködő lány felett. Kissé bizonytalanul, de lekiáltja fenyegetését is.* Mit kapok érte cserébe? Károsult vagyok. *Mutat a kalapjára, amely balesetet szenvedett a cipős eset miatt, a zsebkendőjéről nem is beszélve.
Dora palotákban, gyertyafényes vacsorákban meg ilyesmiben gondolkodik, de valahol mélyen érzi, hogy hiába elmélkedik ezekről, úgyse lesz belőlük semmi. Pedig kártérítést igényel, poros lett a kalapja. Ha meg nem kap érte semmit, a lánynak egyedül kell megtalálnia a városba vezető utat. A kalapos nem fél itt egyedül, nem igényel kíséretet. Nem nagyon nehéz odajutni, csak egyenesen kell rajta menni, mert hát ugye arra vezet. Dora kérlelhetetlenül várja a választ, még karjait is összefonja maga előtt.*
//Két pajor regénye//
//E.sz. 6884, valamikor a hold havában//
*Dora még mindig a töltés tetején áll, és nem túl türelmesen, de sok bizonytalanság közt vívódva várja, hogy a lány felkecmeregjen a földről. Úgy látja, túlságosan lassan, de megtörölgeti magát, így már nem olyan undorító. Saját zsebkendőjét feláldozva felcsippenti az undorító cipőt meg a kevésbé undorító párját, és kegyesen lehajítja neki. Persze a zsebkendőről lemond, a porban hagyja.*
- Ó, én nem akartam tréfálni. *Mondja, ártatlan arccal, és még mindig próbál nem nevetni. Már nem is olyan vicces a jelenet, a lány egészen vállalhatóan néz ki. Persze mások is kiszúrják a környéken, igyekszik méltósággal megjelenni az egyszerű parasztság előtt. Ezért amikor a lány megkérdi, elkíséri-e a városba, válaszra méltatja, de csak megfelelő mértékű töprengés után.*
- Lehet. *Majd rájön, hogy ez édeskevés, ő áll a töltés tetején, és minden oka megvan rá, hogy főnökösködjön az amúgy főnökösködő lány felett. Kissé bizonytalanul, de lekiáltja fenyegetését is.* Mit kapok érte cserébe? Károsult vagyok. *Mutat a kalapjára, amely balesetet szenvedett a cipős eset miatt, a zsebkendőjéről nem is beszélve.
Dora palotákban, gyertyafényes vacsorákban meg ilyesmiben gondolkodik, de valahol mélyen érzi, hogy hiába elmélkedik ezekről, úgyse lesz belőlük semmi. Pedig kártérítést igényel, poros lett a kalapja. Ha meg nem kap érte semmit, a lánynak egyedül kell megtalálnia a városba vezető utat. A kalapos nem fél itt egyedül, nem igényel kíséretet. Nem nagyon nehéz odajutni, csak egyenesen kell rajta menni, mert hát ugye arra vezet. Dora kérlelhetetlenül várja a választ, még karjait is összefonja maga előtt.*
3121. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-02-22 18:57:08
Üzenet elküldve: 2020-02-22 18:57:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A gida, a vörösbegy, és egy holló//
*Fogalma sincsen, hogy szavaival mit indít el az elfben, Gyanútlanul mesél, a szemforgatást látja, de a hely ismeretlenségnek tudja be, ezt jól is teszi. De ami ezután jön az Lisének amolyan hideg zuhany.* ~Lesz ebből pihenés egyáltalán így?~
*A gondolatai között megszületett kérdés alátámasztja, hogy Gwaandril jó hosszan kioktatja. Megtudja így az elf teljes nevét. Egy remeteként élő fiatal lánynak azonban nem sokat mond ez. Nem hallott Viltheriel elf családról, ahogy Lombvár hercege is jó hangzatos név, de hogy pontosan mit takar, arra nem tudna felelni. Van benne szégyenérzet, mert amiket az elf elmesél, azok nem egyszerű dolgok, sőt nagyon komolyak. Ő meg itt… *
~Nem is panaszkodtam.~
*Csak beszélt magáról mikor a másik kérdezte, vagy mondott valamit. Megint megemlíti Karheiát, akit szintén nem ismer. És a végén a jó tanács, hogy ne feledje el honnan jött, kiktől származik. Persze ha Gwaandril tudná az igazat, nyilván nem így vélekedne róla. Utált ott élni, miután apja meghalt, nem volt más csak egy kis rabszolga. A kutya halálára szintén szomorú lesz, hogy milyen élete lehetett az elfnek. Be is tudja annak a feszültségnek, a gyásznak, amiket neki mond, nyilván a feszültségét most adja ki.*
~Egészen biztos erről van szó.~
*Nyugtatja magát, nagy levegőt vesz, és elsőre nem mond semmit. Fejét elfordítja, és nem néz Gwaandrilra. Nem akarja megbántani, de olyan nehéz megállni, hogy ne dörgölje az orra alá a valóságot. Hogy amikor véletlenül hátrahagyták megijedt, hogy mi lesz akkor, ha megtudják. Azt hiszik majd, el akart szökni és azért is kikap. Nagyon sok minden zakatol elméjében és még többféle érzés kavarog benne. Nagy levegőt vesz ezúttal, úgy hogy meg is szólal.*
- Sajnálom, hogy nem volt melletted senki a nehéz pillanataidban, hogy egyedül voltál. Tényleg sajnálom. *mondja szünetet hagy, a következő szavai előtt. Ezen tán még lehet hajba is kap az elffel.*
- De nem tudod milyen volt közöttük élnem. És azért mert ismersz egyet közülük ezt a Karheiat, azt hiszed én úgy éltem közöttük, mint ő. Hát nem. * hangja halk, nem kel ki magából, bár feszítik érzései, de megállja. Nagy levegőt vesz és lenyeli a könnyeit.*
- Azt el se tudnám felejteni. ~ Testemen viselem a nyomát, hogy honnan jöttem.~
*Ezt muszáj volt hozzátennie, hacsak gondolatban is, bár így az elf nem biztos, hogy megérti, hogy nem mondja ki hangosan. De nem akar az egyetlen valakivel veszekedni. Vagy ami rosszabb azt, hogy itt hagyja egyedül, ezért lenyeli ezt.*
- Ha neked ennyire mindegy én örülnék, ha jönnél tovább is. *felel halkan, kicsit megszeppenten, de azért ha úgy van, állja Gwaandril pillantását.*
*Fogalma sincsen, hogy szavaival mit indít el az elfben, Gyanútlanul mesél, a szemforgatást látja, de a hely ismeretlenségnek tudja be, ezt jól is teszi. De ami ezután jön az Lisének amolyan hideg zuhany.* ~Lesz ebből pihenés egyáltalán így?~
*A gondolatai között megszületett kérdés alátámasztja, hogy Gwaandril jó hosszan kioktatja. Megtudja így az elf teljes nevét. Egy remeteként élő fiatal lánynak azonban nem sokat mond ez. Nem hallott Viltheriel elf családról, ahogy Lombvár hercege is jó hangzatos név, de hogy pontosan mit takar, arra nem tudna felelni. Van benne szégyenérzet, mert amiket az elf elmesél, azok nem egyszerű dolgok, sőt nagyon komolyak. Ő meg itt… *
~Nem is panaszkodtam.~
*Csak beszélt magáról mikor a másik kérdezte, vagy mondott valamit. Megint megemlíti Karheiát, akit szintén nem ismer. És a végén a jó tanács, hogy ne feledje el honnan jött, kiktől származik. Persze ha Gwaandril tudná az igazat, nyilván nem így vélekedne róla. Utált ott élni, miután apja meghalt, nem volt más csak egy kis rabszolga. A kutya halálára szintén szomorú lesz, hogy milyen élete lehetett az elfnek. Be is tudja annak a feszültségnek, a gyásznak, amiket neki mond, nyilván a feszültségét most adja ki.*
~Egészen biztos erről van szó.~
*Nyugtatja magát, nagy levegőt vesz, és elsőre nem mond semmit. Fejét elfordítja, és nem néz Gwaandrilra. Nem akarja megbántani, de olyan nehéz megállni, hogy ne dörgölje az orra alá a valóságot. Hogy amikor véletlenül hátrahagyták megijedt, hogy mi lesz akkor, ha megtudják. Azt hiszik majd, el akart szökni és azért is kikap. Nagyon sok minden zakatol elméjében és még többféle érzés kavarog benne. Nagy levegőt vesz ezúttal, úgy hogy meg is szólal.*
- Sajnálom, hogy nem volt melletted senki a nehéz pillanataidban, hogy egyedül voltál. Tényleg sajnálom. *mondja szünetet hagy, a következő szavai előtt. Ezen tán még lehet hajba is kap az elffel.*
- De nem tudod milyen volt közöttük élnem. És azért mert ismersz egyet közülük ezt a Karheiat, azt hiszed én úgy éltem közöttük, mint ő. Hát nem. * hangja halk, nem kel ki magából, bár feszítik érzései, de megállja. Nagy levegőt vesz és lenyeli a könnyeit.*
- Azt el se tudnám felejteni. ~ Testemen viselem a nyomát, hogy honnan jöttem.~
*Ezt muszáj volt hozzátennie, hacsak gondolatban is, bár így az elf nem biztos, hogy megérti, hogy nem mondja ki hangosan. De nem akar az egyetlen valakivel veszekedni. Vagy ami rosszabb azt, hogy itt hagyja egyedül, ezért lenyeli ezt.*
- Ha neked ennyire mindegy én örülnék, ha jönnél tovább is. *felel halkan, kicsit megszeppenten, de azért ha úgy van, állja Gwaandril pillantását.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4691-4710