Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 18 (341. - 360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2284-2303
360. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-11-10 10:38:19
Üzenet elküldve: 2020-11-10 10:38:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Yagnar kegyetlen, ámde teljesen érthető parancsára már emelné a lány az íját, hogy kioltson vele pár gyenge életet, ámde mielőtt kilőhetne egy nyilat is, más feladatot kap. Rá kell néznie Rorkirra, hogy hol marad már ilyen soká az a jómadár.
Gyanakvóan szemléli a kérdéses házat, amelyben a férfi éppen bútorokat tör, démonokkal harcolva. A kiszűrődő zaj viszont már nem ér el hozzájuk, elnyomják a kiáltások, sikolyok, s a kardok súlyos csattanása.
Renna óvatosan közelíti meg az ajtót, s ahogy közelebb ér, bizony már ő is meghallja a fenyegető recsegést és ropogást, no meg Rorkir vad üvöltését.*
- Mi a...
*Elképzelni sem tudja, mi folyhat odabent, így megáll a bajárat mellett, a felhoz lapulva. Nyilat helyez az idegre, s lövésre készen, határozottan lép be a boszorkány házába.
A látvány, ami fogadja, annyira megdöbbenti, hogy egy pillanatra a fegyverét is leereszti. Rorkiron kívül egy élő lélek sincsen odabent, a férfi pedig megszállott módjára csapkodja a levegőt, töri a bútorokat.*
- Rorkir! Mi ütött beléd?
*Üvölt rá a harcosra, ügyelve arra, hogy azért megfelelő távolságban maradjon, ha esetleg menekülnie kéne. Elég fenyegető ugyanis a bajtársa, mintha nem lenne teljesen tiszta.
Futva körbepillant, s felfedezi a törött övegeket, szétszóródott növényeket.*
- Hogy bassza meg, pont egy boszorkány házába tévedtél.
*Morog idegesen, miközben hátrál pár lépést, s íját is bekészíti, amennyiben a férfi támadásra utaló mozdulatokat tenne.*
- Hallasz?
*Kiált ismét, hangosabban, hátha elér a hangja Rorkir ködös tudatáig.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Yagnar kegyetlen, ámde teljesen érthető parancsára már emelné a lány az íját, hogy kioltson vele pár gyenge életet, ámde mielőtt kilőhetne egy nyilat is, más feladatot kap. Rá kell néznie Rorkirra, hogy hol marad már ilyen soká az a jómadár.
Gyanakvóan szemléli a kérdéses házat, amelyben a férfi éppen bútorokat tör, démonokkal harcolva. A kiszűrődő zaj viszont már nem ér el hozzájuk, elnyomják a kiáltások, sikolyok, s a kardok súlyos csattanása.
Renna óvatosan közelíti meg az ajtót, s ahogy közelebb ér, bizony már ő is meghallja a fenyegető recsegést és ropogást, no meg Rorkir vad üvöltését.*
- Mi a...
*Elképzelni sem tudja, mi folyhat odabent, így megáll a bajárat mellett, a felhoz lapulva. Nyilat helyez az idegre, s lövésre készen, határozottan lép be a boszorkány házába.
A látvány, ami fogadja, annyira megdöbbenti, hogy egy pillanatra a fegyverét is leereszti. Rorkiron kívül egy élő lélek sincsen odabent, a férfi pedig megszállott módjára csapkodja a levegőt, töri a bútorokat.*
- Rorkir! Mi ütött beléd?
*Üvölt rá a harcosra, ügyelve arra, hogy azért megfelelő távolságban maradjon, ha esetleg menekülnie kéne. Elég fenyegető ugyanis a bajtársa, mintha nem lenne teljesen tiszta.
Futva körbepillant, s felfedezi a törött övegeket, szétszóródott növényeket.*
- Hogy bassza meg, pont egy boszorkány házába tévedtél.
*Morog idegesen, miközben hátrál pár lépést, s íját is bekészíti, amennyiben a férfi támadásra utaló mozdulatokat tenne.*
- Hallasz?
*Kiált ismét, hangosabban, hátha elér a hangja Rorkir ködös tudatáig.*
359. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-11-08 18:35:41
Üzenet elküldve: 2020-11-08 18:35:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nirs//
-Hogy furcsa lenne? Másoknak pedig Te vagy a furcsa, Nirs Thargodrym. *Vállat von, majd kicsit összébb húzza magán a csuklyát. Még Nirs háta mögött is borsódzik bőre a hűvös menetszéltől.
Nincsenek ellenérzései a Torony Urával kapcsolatban. Eleget hallott már róla Lihanechben, hogy tudja, miféle. Egy maréknyi aranyért pedig bepillantást enged a tudásba is, mit őriz... Még ha csak egy szeletébe is.*
-Talán habókosnak gondolnád... De gondolj bele, mily fárasztó lehet ily pallérozott elmének a halandók folytonos bukdácsolásával foglalkoznia... Az lepne meg, ha nem lenne furcsa. Mindamellett nem Urunkat szolgálja, így bűnösek tanai. Legalábbis egyelőre.
*A következőket elereszti a füle mellett. Pontosan tudja, hogy van valami abban, amit a fiú mond. Elvégre itt van, tehát nem tett meg minden tőle telhetőt, hogy megvédje az oltárt... Botorság is lett volna. Még ha önbecsülése nem is engedné, hogy a megjegyzés egyébként replika nélkül maradjon, még is inkább lenyeli most a választ. Túl fáradt, hogy felvegye most a kesztyűt.*
-Talán így van. Úgy helyes, ha megbosszuljuk. *Nem hinné, hogy Uruk akarata teljesült volna, mikor elpusztult az oltár. Ugyanakkor kötelességük revansot venni, sőt, példát statuálni.
Helyet cserélnek a lovon, ő pedig igyekszik nem engedni azonnal elnehezülő szemhéjainak, mihelyst felül a nyeregbe.*
-Én is pusztítottam már el oltárt... Meséltem?
*Könnyed hangot igyekszik megütni, pedig egyáltalán nem könnyű számára.*
-Mikor Urunk bekebelezte az artheniori templomot... Megfékeztem. Innen a Fényszuka madara a karomon. Ott voltam én... Egy sötételf mágus... Na meg az erdei elf, Pycta... Azóta fényoltárt készített egy fából.
*Gunyorosan felhorkan, de már el-elbóbiskol Nirs előtt dülöngélve. Nem telik el néhány perc, már a férfi vállának dőlve szuszog bőszen.
Különös a bizalom, mit a férfi felé érez, de már csak ügyükből kifolyólag sem lenne képes elképzelni, hogy Nirs ártana neki. Így vagy úgy, de fontosak egymásnak.*
-Hogy furcsa lenne? Másoknak pedig Te vagy a furcsa, Nirs Thargodrym. *Vállat von, majd kicsit összébb húzza magán a csuklyát. Még Nirs háta mögött is borsódzik bőre a hűvös menetszéltől.
Nincsenek ellenérzései a Torony Urával kapcsolatban. Eleget hallott már róla Lihanechben, hogy tudja, miféle. Egy maréknyi aranyért pedig bepillantást enged a tudásba is, mit őriz... Még ha csak egy szeletébe is.*
-Talán habókosnak gondolnád... De gondolj bele, mily fárasztó lehet ily pallérozott elmének a halandók folytonos bukdácsolásával foglalkoznia... Az lepne meg, ha nem lenne furcsa. Mindamellett nem Urunkat szolgálja, így bűnösek tanai. Legalábbis egyelőre.
*A következőket elereszti a füle mellett. Pontosan tudja, hogy van valami abban, amit a fiú mond. Elvégre itt van, tehát nem tett meg minden tőle telhetőt, hogy megvédje az oltárt... Botorság is lett volna. Még ha önbecsülése nem is engedné, hogy a megjegyzés egyébként replika nélkül maradjon, még is inkább lenyeli most a választ. Túl fáradt, hogy felvegye most a kesztyűt.*
-Talán így van. Úgy helyes, ha megbosszuljuk. *Nem hinné, hogy Uruk akarata teljesült volna, mikor elpusztult az oltár. Ugyanakkor kötelességük revansot venni, sőt, példát statuálni.
Helyet cserélnek a lovon, ő pedig igyekszik nem engedni azonnal elnehezülő szemhéjainak, mihelyst felül a nyeregbe.*
-Én is pusztítottam már el oltárt... Meséltem?
*Könnyed hangot igyekszik megütni, pedig egyáltalán nem könnyű számára.*
-Mikor Urunk bekebelezte az artheniori templomot... Megfékeztem. Innen a Fényszuka madara a karomon. Ott voltam én... Egy sötételf mágus... Na meg az erdei elf, Pycta... Azóta fényoltárt készített egy fából.
*Gunyorosan felhorkan, de már el-elbóbiskol Nirs előtt dülöngélve. Nem telik el néhány perc, már a férfi vállának dőlve szuszog bőszen.
Különös a bizalom, mit a férfi felé érez, de már csak ügyükből kifolyólag sem lenne képes elképzelni, hogy Nirs ártana neki. Így vagy úgy, de fontosak egymásnak.*
358. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-11-08 15:52:01
Üzenet elküldve: 2020-11-08 15:52:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Lassan kiérnek a széles földútra, amelyet a nap, mint nap erre haladó szekerek kerekei már szépen kijártak. Éppen akkor halad el előttük egy három szekérből álló karaván, amelyen ha nem csal a szeme répa és más gyökérzöldségek foglalnak helyet. Titusznak is megcsillan a szeme, ahogy egy satnyább répa leugrik az egyikről, mikor annak a kereke megugrik egy kisebb buckán. Már ugrana is érte, de a gazdája erősen tartja és megvárja, míg a kocsik kellő távolságba érnek. Csak ekkor lépnek rá az útra, a ló pedig már indulna is a répa után a másik irányba, nem törődve azzal, merre is vinné Lluthery.*
-Te …m…. maffla! *Nehezedik rá az ellenkező irányra, de az állat csak elhúzza, mert makacs egy fajta és másfél méterrel arrébb felkapja és elrágcsálja azt a répát, már csak azért is.*
-Bé..bé…bélpoklos dög. *Morogja az orra alá, mintha ki lenne számolva a lépés, hogy pont oda érkezzenek estére, ahova szeretnének. Még sosem járt a kikötő környékén, így nem tudja hol éri majd őket az este, de jobb sietni, mint a sötét erdőben éjszakázni. Ennek reményében, végre megüli a lovat, innen már gyorsabb iramot diktál a rohanó út alattuk. A paták dobogásától visszhangos a szántó. Szerencsére az iménti néhány szekéren kívül egyéb nem keresztezi az útjukat.*
-Te …m…. maffla! *Nehezedik rá az ellenkező irányra, de az állat csak elhúzza, mert makacs egy fajta és másfél méterrel arrébb felkapja és elrágcsálja azt a répát, már csak azért is.*
-Bé..bé…bélpoklos dög. *Morogja az orra alá, mintha ki lenne számolva a lépés, hogy pont oda érkezzenek estére, ahova szeretnének. Még sosem járt a kikötő környékén, így nem tudja hol éri majd őket az este, de jobb sietni, mint a sötét erdőben éjszakázni. Ennek reményében, végre megüli a lovat, innen már gyorsabb iramot diktál a rohanó út alattuk. A paták dobogásától visszhangos a szántó. Szerencsére az iménti néhány szekéren kívül egyéb nem keresztezi az útjukat.*
357. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-11-08 11:44:35
Üzenet elküldve: 2020-11-08 11:44:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Másnap //
*Kulkatarurba tart. Régen járt itt, még a Nyárközép ünnepen. Csodálatos nyárünnepet tartottak akkor a megcsúfolt Vérkertből a szántók egyik romos, elhagyott falvába átköltöző tündérek. Mindenhonnan sereglettek a pestis utáni időkben a fesztivál hírére a népek, még Artheniorból, sőt még annál távolabbról, Lichanechből is! A csepp falu igazán kitett magáért. Na és a tündér mágia! Isqehának még most is nevetnie kell, ha eszébe jut, micsoda hatása volt a puncsnak, amit boldog-boldogtalannak osztogattak az ünnep ideje alatt.
Jó páran egészen megkergültek tőle, köztük, mi tagadás, maga a füvész is. Inkább nem is gondol bele, miket művelt a varázslatos tündér mágia hatása alatt. ~Még jó, hogy nem ártó, gonosz varázslatot űznek!~ gondolja, mert a rendezvényre özönlő népek igazán bolondos dolgokat vittek véghez a bűbájos italt kortyolgatva.
A faluba beérve újfent megállapítja, hogy az apró település igazán bájos, nyoma sincs a tündérek érkezése előtti üszkösödő romoknak. Megkeresi azt a házat, ahová igyekszik. Meglepetés lesz a jötte, az biztos. De már régóta tervezi ezt a meglepetést. Kimmeri is örülni fog!*
*Kulkatarurba tart. Régen járt itt, még a Nyárközép ünnepen. Csodálatos nyárünnepet tartottak akkor a megcsúfolt Vérkertből a szántók egyik romos, elhagyott falvába átköltöző tündérek. Mindenhonnan sereglettek a pestis utáni időkben a fesztivál hírére a népek, még Artheniorból, sőt még annál távolabbról, Lichanechből is! A csepp falu igazán kitett magáért. Na és a tündér mágia! Isqehának még most is nevetnie kell, ha eszébe jut, micsoda hatása volt a puncsnak, amit boldog-boldogtalannak osztogattak az ünnep ideje alatt.
Jó páran egészen megkergültek tőle, köztük, mi tagadás, maga a füvész is. Inkább nem is gondol bele, miket művelt a varázslatos tündér mágia hatása alatt. ~Még jó, hogy nem ártó, gonosz varázslatot űznek!~ gondolja, mert a rendezvényre özönlő népek igazán bolondos dolgokat vittek véghez a bűbájos italt kortyolgatva.
A faluba beérve újfent megállapítja, hogy az apró település igazán bájos, nyoma sincs a tündérek érkezése előtti üszkösödő romoknak. Megkeresi azt a házat, ahová igyekszik. Meglepetés lesz a jötte, az biztos. De már régóta tervezi ezt a meglepetést. Kimmeri is örülni fog!*
356. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-11-07 15:47:53
Üzenet elküldve: 2020-11-07 15:47:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Linä & Ganer//
*A szántóföldek szeszélyes hely tud lenni. Az ember hátasa könnyen elcsámboroghat a parasztok háza felé, ami az útról lefelé vezet. Ganer egy pillanatra elveszíti látóteréből a szarvason utazó lányt, s úgy gondolja, hogy valahol mögötte lehet. Nem feltételezi, hogy letér az útról, ezért a hozzá intézett mondatait folytatja. Egy kis idő eltelik mire a szokatlan csend miatt gyanússá válik a helyzet. Hátra pillantva nem látja utazótársát. Meglepetten forgatja körbe fejét, Éjtépő hátán. Szemével a lányt és szarvasát keresi, de valahol elveszítették egymást. Egy ilyen kiterjedt területen, rengeteg a lehetőség, ahová lekanyarodhatott valaki. Tudja, hogy nem lenne értelme a másik keresésére indulni, hiszen az úti célt mindketten tudják. Nem feltételezi, hogy bármi rossz történt volna a háta mögött, úgy, hogy nem is hallotta volna. Így csak arra tud gondolni, hogy a szarvas eltéríthette Lina-t valamelyik tanya felé. Mivel sehol sem látja, úgy dönt, hogy tovább halad az útján, s abban bízik, hogy a toronynál majd találkoznak. Egyelőre nem gondol semmi rosszra, így az utat nyugodtan folytatja tovább. Út közben eszébe jut, hogy lehet szándékosan cselezte ki a másik, és valahogyan elé vágott a tanyák felé kerülve. A közös tempójuk nem volt megerőltető, így könnyen meg is előzhette a telivéren utazó gnómot. Ezen elgondolásából kiindulva megsarkantyúzza lovát és vágtatva halad tovább. Hamar el szeretné érni a tornyot, hogy a sejtése beigazolódik vagy sem. A fagyos tél beállta előtt jól esik még utoljára egy nagy vágtába kezdeni. Már érezhető a tél közeledte, ilyen sebességnél a szél is hűvösebb, de még éppen megfelelő. Az utolsó hatai ezek. Lassan beköszönt a tél, s ez a táj újra kopár, sivár lesz. Ilyen tempóban hamar átszeli a szántóföldeket.*
*A szántóföldek szeszélyes hely tud lenni. Az ember hátasa könnyen elcsámboroghat a parasztok háza felé, ami az útról lefelé vezet. Ganer egy pillanatra elveszíti látóteréből a szarvason utazó lányt, s úgy gondolja, hogy valahol mögötte lehet. Nem feltételezi, hogy letér az útról, ezért a hozzá intézett mondatait folytatja. Egy kis idő eltelik mire a szokatlan csend miatt gyanússá válik a helyzet. Hátra pillantva nem látja utazótársát. Meglepetten forgatja körbe fejét, Éjtépő hátán. Szemével a lányt és szarvasát keresi, de valahol elveszítették egymást. Egy ilyen kiterjedt területen, rengeteg a lehetőség, ahová lekanyarodhatott valaki. Tudja, hogy nem lenne értelme a másik keresésére indulni, hiszen az úti célt mindketten tudják. Nem feltételezi, hogy bármi rossz történt volna a háta mögött, úgy, hogy nem is hallotta volna. Így csak arra tud gondolni, hogy a szarvas eltéríthette Lina-t valamelyik tanya felé. Mivel sehol sem látja, úgy dönt, hogy tovább halad az útján, s abban bízik, hogy a toronynál majd találkoznak. Egyelőre nem gondol semmi rosszra, így az utat nyugodtan folytatja tovább. Út közben eszébe jut, hogy lehet szándékosan cselezte ki a másik, és valahogyan elé vágott a tanyák felé kerülve. A közös tempójuk nem volt megerőltető, így könnyen meg is előzhette a telivéren utazó gnómot. Ezen elgondolásából kiindulva megsarkantyúzza lovát és vágtatva halad tovább. Hamar el szeretné érni a tornyot, hogy a sejtése beigazolódik vagy sem. A fagyos tél beállta előtt jól esik még utoljára egy nagy vágtába kezdeni. Már érezhető a tél közeledte, ilyen sebességnél a szél is hűvösebb, de még éppen megfelelő. Az utolsó hatai ezek. Lassan beköszönt a tél, s ez a táj újra kopár, sivár lesz. Ilyen tempóban hamar átszeli a szántóföldeket.*
355. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-11-06 18:26:07
Üzenet elküldve: 2020-11-06 18:26:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hanloren//
- Furcsa dolgokat beszélnek a torony gazdájáról, nem tudom.
*Ebben az esetben az lehet furcsa, hogy sok történet amolyan bogaras, kissé talán habókos vénembernek festi le az öreg mágust. Ha csak ezekre hagyatkozik az ember, akár könnyen eshet abba a hibába, hogy alábecsülje azt a varázslót, aki Sa'Tereth mellett természetesen senki és semmi, de a halandók világában nagyon is komoly erőknek kell parancsoljon. Nem lehet másként, ha akár csak azt is figyelembe veszi a történeteket hallgató, hogy mi minden történt a toronnyal és a torony körül a közelmúltban. Nirs ugyanígy nem becsülné alá az elf leányzót sem, akiből most újfent kiütközik a népére általában jellemző fennhéjázás.*
- Valóban?
*Árnyalatnyi gúnnyal kérdez vissza a fénylovagnak titulált söpredék likvidálására vonatkozó kijelentésre.*
- Egyszer már alkalmad nyílt erre, és ha nem vallasz kudarcot, most nem kéne méltatlanok segítségét keresnünk.
*Ő maga is érzi, hogy felesleges ezt újra felhánytorgatni, és valamelyes bosszúsággal veszi tudomásul, hogy az elf gőgje nem bosszantja annyira, mint szeretné.*
- Nem számít. Ami történt, megtörtént. Talán Ő nem akarta, hogy egyszerű legyen a dolgunk. Úgy helyes, ha próbának fogjuk fel és azon leszünk, hogy ne okozzunk csalódást.
*Ugyan nem mondja ki egyenesen, de elképzelhetetlennek tartja, hogy Hanloren egyedül birkózzon meg ezzel a feladattal. Akár úgy is lehetne, hogy a képességeiben nem bízik, de ezúttal neki is bizonyítania kell. Nem teheti meg, hogy háttérből szemlélődjön. Az elf ötletére nem szól semmit, csak megállítja lovát. Helyet cserélnek, ami bizonyos kényelmetlenséggel jár számára, de egy valamirevaló barbárnak nem jelenthet nagy kihívást így folytatni az utat. Bal karjával átöleli az elf derekát, más sem hiányozna, mint lecsússzon a nyeregből.*
- Időbe telik, míg odaérünk. Pihenj! Ki tudja, hogy milyen fogadtatásban lesz részünk. Szükség lehet az erődre.
- Furcsa dolgokat beszélnek a torony gazdájáról, nem tudom.
*Ebben az esetben az lehet furcsa, hogy sok történet amolyan bogaras, kissé talán habókos vénembernek festi le az öreg mágust. Ha csak ezekre hagyatkozik az ember, akár könnyen eshet abba a hibába, hogy alábecsülje azt a varázslót, aki Sa'Tereth mellett természetesen senki és semmi, de a halandók világában nagyon is komoly erőknek kell parancsoljon. Nem lehet másként, ha akár csak azt is figyelembe veszi a történeteket hallgató, hogy mi minden történt a toronnyal és a torony körül a közelmúltban. Nirs ugyanígy nem becsülné alá az elf leányzót sem, akiből most újfent kiütközik a népére általában jellemző fennhéjázás.*
- Valóban?
*Árnyalatnyi gúnnyal kérdez vissza a fénylovagnak titulált söpredék likvidálására vonatkozó kijelentésre.*
- Egyszer már alkalmad nyílt erre, és ha nem vallasz kudarcot, most nem kéne méltatlanok segítségét keresnünk.
*Ő maga is érzi, hogy felesleges ezt újra felhánytorgatni, és valamelyes bosszúsággal veszi tudomásul, hogy az elf gőgje nem bosszantja annyira, mint szeretné.*
- Nem számít. Ami történt, megtörtént. Talán Ő nem akarta, hogy egyszerű legyen a dolgunk. Úgy helyes, ha próbának fogjuk fel és azon leszünk, hogy ne okozzunk csalódást.
*Ugyan nem mondja ki egyenesen, de elképzelhetetlennek tartja, hogy Hanloren egyedül birkózzon meg ezzel a feladattal. Akár úgy is lehetne, hogy a képességeiben nem bízik, de ezúttal neki is bizonyítania kell. Nem teheti meg, hogy háttérből szemlélődjön. Az elf ötletére nem szól semmit, csak megállítja lovát. Helyet cserélnek, ami bizonyos kényelmetlenséggel jár számára, de egy valamirevaló barbárnak nem jelenthet nagy kihívást így folytatni az utat. Bal karjával átöleli az elf derekát, más sem hiányozna, mint lecsússzon a nyeregből.*
- Időbe telik, míg odaérünk. Pihenj! Ki tudja, hogy milyen fogadtatásban lesz részünk. Szükség lehet az erődre.
354. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-11-04 15:22:38
Üzenet elküldve: 2020-11-04 15:22:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Rorkir nyugodna, ha tehetné, de az a por ellehetlenítni ezt. A vére felforr és az alaktalan, test nélküli sikolyok egyre inkább felbőszítik a barbár. Közben pedig arra gondol, sőt, egyenesen fél, s egyszerre örül, hogy a szavainak ereje van. Korábban magát a vihart hívta párbajra, s lám az megjelent neki borzalmas valójában, most pedig a szellemeknek ad ultimátumot, s lám, a bánya tényleg boszorkány képében tér vissza, hogy bosszút álljon. Persze ez csak Rorkir szemszögéből lehet így.*
-Gyere csak!
*Üvölti, ahogy a torkán kifér, hatalmas csatakiáltással veti rá magát az árnyra. Kardját lendíti, hogy kettévághassa a szörnyű lényt, ki életére tör. Ha ténylegesen csak illúzió a külvilág számára, úgy könnyen lehet, hogy fegyvere csak a berendezést kezdi el darabokra törni, ami bizonyosan nagy zajt csapat. ~Őseim, atyám, fivéreim. Adjátok erőt, hogy legyőzhessem a sötét erőket, vagy ha nem, úgy diadalmasan csatlakozhassam közétek, és minél többet vigyek magammal! ~
Bár azóta, mióta a fekete lény nyomott hagyott rajta nem túl sokáig tud küzdeni, így igyekszik minél hamarabb véget vetni ennek a rémálomnak. Ha egyáltalán véget vethet neki valaha... *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Rorkir nyugodna, ha tehetné, de az a por ellehetlenítni ezt. A vére felforr és az alaktalan, test nélküli sikolyok egyre inkább felbőszítik a barbár. Közben pedig arra gondol, sőt, egyenesen fél, s egyszerre örül, hogy a szavainak ereje van. Korábban magát a vihart hívta párbajra, s lám az megjelent neki borzalmas valójában, most pedig a szellemeknek ad ultimátumot, s lám, a bánya tényleg boszorkány képében tér vissza, hogy bosszút álljon. Persze ez csak Rorkir szemszögéből lehet így.*
-Gyere csak!
*Üvölti, ahogy a torkán kifér, hatalmas csatakiáltással veti rá magát az árnyra. Kardját lendíti, hogy kettévághassa a szörnyű lényt, ki életére tör. Ha ténylegesen csak illúzió a külvilág számára, úgy könnyen lehet, hogy fegyvere csak a berendezést kezdi el darabokra törni, ami bizonyosan nagy zajt csapat. ~Őseim, atyám, fivéreim. Adjátok erőt, hogy legyőzhessem a sötét erőket, vagy ha nem, úgy diadalmasan csatlakozhassam közétek, és minél többet vigyek magammal! ~
Bár azóta, mióta a fekete lény nyomott hagyott rajta nem túl sokáig tud küzdeni, így igyekszik minél hamarabb véget vetni ennek a rémálomnak. Ha egyáltalán véget vethet neki valaha... *
353. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-11-03 20:07:30
Üzenet elküldve: 2020-11-03 20:07:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Jó, jó. *Hagyja helyben az állatok dolgát. Majd valakit küldd a Vashegy, hogy terelje össze a népet. Még sem dívik disznók társaságában a várhoz érkezni.
Nem zavarja a fülét a jajveszékelés, sem a panaszok hada. Szigorú tekintettel követi a kincsek felhalmozását, ám a felé intézett kérdésekre a paraszthoz fordul.
A férfihez lép, majd nagyot szusszanva letérdel hozzá.*
-Én nem haragszom sem reád, sem a népedre, földműves. Miért öl a farkas? Miért vágja kecskéjét a pásztor? A Vashegy is éhes, akárcsak én. S könnyű préda az, mi nem képes megvédeni magát. Nem dicsőség a gyilkolás, s nem dicsőség a halál sem. Az ott... Az a dicsőség. *Mutat az egybegyűjtött javak felé, majd felegyenesedve fordul Rozsdás felé.*
-Vegyétek a harmadát, vagy ami tetszik. Megszolgáltátok. Csak még egy dolog előtte.
*Ujjai a fokos nyelére fonódnak, majd hirtelen mozdulattal, fordultában igyekszik belevágni a fegyvert a férfi fejébe, ki hozzá intézte a kérdést. Lehetőleg úgy, hogy ne kelljen megismételnie a mozdulatot.*
-Öljétek le a férfiakat. Az asszonyoknak és gyermekeknek ne essék több bántódása.
*A bosszú a lelkekben él, ő pedig nem kíván kihegyezett kaszákat látni holnap a vár alatt. Végigsimít kezével szakállán, majd a túlélőkhöz fordul.*
-Legyen-e hely tanúja a Vashegy akaratának. Sziritán hamvai remélhetőleg messzire szállnak majd. Vigyétek a hírt, a Szántóföldek falvai immáron a Vashegyhez tartoznak, s mint a Vashegy népe, három havonta tizedet kötelesek szolgáltatni Amon Ruadhra! Eredjetek!
*Körbepillant, majd a földre hajítja a fáklyát. Igyekszik segédkezni a szekérre pakolással, ha módja van rá. Miközben ezt teszi, tekintetével megkeresi Sharen'nát.*
-Ma este áldozni fogunk. Menj, nézd meg ezt a Rorkirt. Nem hinném, hogy baja esett volna, de légy óvatos. Légy résen s fülelj, mielőtt bárhová is belépsz. Tán csapdát állítottak.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Jó, jó. *Hagyja helyben az állatok dolgát. Majd valakit küldd a Vashegy, hogy terelje össze a népet. Még sem dívik disznók társaságában a várhoz érkezni.
Nem zavarja a fülét a jajveszékelés, sem a panaszok hada. Szigorú tekintettel követi a kincsek felhalmozását, ám a felé intézett kérdésekre a paraszthoz fordul.
A férfihez lép, majd nagyot szusszanva letérdel hozzá.*
-Én nem haragszom sem reád, sem a népedre, földműves. Miért öl a farkas? Miért vágja kecskéjét a pásztor? A Vashegy is éhes, akárcsak én. S könnyű préda az, mi nem képes megvédeni magát. Nem dicsőség a gyilkolás, s nem dicsőség a halál sem. Az ott... Az a dicsőség. *Mutat az egybegyűjtött javak felé, majd felegyenesedve fordul Rozsdás felé.*
-Vegyétek a harmadát, vagy ami tetszik. Megszolgáltátok. Csak még egy dolog előtte.
*Ujjai a fokos nyelére fonódnak, majd hirtelen mozdulattal, fordultában igyekszik belevágni a fegyvert a férfi fejébe, ki hozzá intézte a kérdést. Lehetőleg úgy, hogy ne kelljen megismételnie a mozdulatot.*
-Öljétek le a férfiakat. Az asszonyoknak és gyermekeknek ne essék több bántódása.
*A bosszú a lelkekben él, ő pedig nem kíván kihegyezett kaszákat látni holnap a vár alatt. Végigsimít kezével szakállán, majd a túlélőkhöz fordul.*
-Legyen-e hely tanúja a Vashegy akaratának. Sziritán hamvai remélhetőleg messzire szállnak majd. Vigyétek a hírt, a Szántóföldek falvai immáron a Vashegyhez tartoznak, s mint a Vashegy népe, három havonta tizedet kötelesek szolgáltatni Amon Ruadhra! Eredjetek!
*Körbepillant, majd a földre hajítja a fáklyát. Igyekszik segédkezni a szekérre pakolással, ha módja van rá. Miközben ezt teszi, tekintetével megkeresi Sharen'nát.*
-Ma este áldozni fogunk. Menj, nézd meg ezt a Rorkirt. Nem hinném, hogy baja esett volna, de légy óvatos. Légy résen s fülelj, mielőtt bárhová is belépsz. Tán csapdát állítottak.
352. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-11-02 16:16:04
Üzenet elküldve: 2020-11-02 16:16:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Nem sokkal később már ismerős és barátságos környéken halad át. A szántóföldek egyhangú, de nem lehangoló parcellái, ahol szegényes öltözékbe öltözött parasztok dolgoznak, akik közül Learon sokat felismer. Persze már kitűnik közülük, nem úgy, mint néhány évvel ezelőtt. Számtalan gyűrűje, nemesi köpenye és dagadó erszénye a kívülállók szemében azt mutatná, hogy még csak véletlenül se olyan, mint ők, ám de ezek az emberek nagyon tévednek, hiszen mindez csak külsőség, amik az évek során a pásztormágusra rakódtak. Vagyonát és ruházatát mind a kalandozási közben szedte össze, nem is tudatos vásárolgatásból. Az egész jelenése olyan most, mintha valami furcsa festményből lépett volna elő. Ezen azonban nem is gondolkodik, hiszen a távolból már látja a háza kéményének füstölését, ami mellett el kell menjen, hogy feljusson Amonra a Kancellárhoz.*
351. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-11-02 16:11:05
Üzenet elküldve: 2020-11-02 16:11:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Ősök útja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A fosztogató csapattól legtávolabb eső házakba is eljut a támadás veszélye, így a sötétben egyre több család, férfi és nő, gyermek szalad a szántón át a közeli facsoportok bizonytalan biztonsága felé. Akinek nem sikerült elmenekülni és nem mészárolták le, az vagy félve bújik meg a házában az istenekhez imádkozva kegyelemért. Tucatnyi falusit, vérző arcú öregek, férfiak és megtépett ruhájú lányok, nőket vonszol magával pár Csibe a helyre, ahol Yagnar és Sharen'na áll. Pár láda, zsák kerül még a kis rakásba.*
- A jószágok az istállóban vannak, pár kehes igásló, tehenek, disznók, kecskék, tyúkok. *Mondja az egyik haramia. Érthető, hogy nem terelték oda, hisz amíg a helyükön vannak, nem riasztja el őket a vér szaga és a káosz zaja.
A fogva tartott parasztokat a a földre lökik, a csoportosulástól körbevéve, ijedt szemekkel, félelemtől reszketve térdelnek Yagnarék előtt. Van, aki elnémul, van, aki imádkozik és vannak, akik jajveszékelnek.*
- Kérem, kérem, ne bántsanak minket! Egyszerű emberek vagyunk, földművesek. A Vashegyre is szállítunk, a tharg piacra! Miért támadtak meg minket? *Kérleli, kérdezi az egyik idősebb férfi szakadt hálóingben Yagnart. Arcának egyik oldala feldagadt egy csúnya ütéstől, a szája sarkában vér, szemében rettegés.*
//Yagnar, Sharen'na//
*Yagnar az elvágtató után kiált, ki tudja, hallja-e egyáltalán, de talán enélkül is elviszi a hírt a környező falvakba.
Rozsdás érkezik a Csibék gyűrűjében, egy gyermeklányt vonszolva magával és löki a földre Sharen'na előtt.*
- Örülök, hogy elégedett vagy, de köszönjük, mi nem mennénk a Vashegyre. Osztozkodjunk meg, aztán mindenki mehet a saját útjára. *Simogatja meg a földön térdelő ifjú lány arcát, aki halkan sikkantva kapná el a fejét az érintés elől.*
- Keressetek szekereket! Igáslovat! Pakoljuk fel a zsákmányt! *Szól pár emberének, akik elindulnak az istállók felé, hogy teljesítsék a parancsot. Rozsdás és pár embere pedig Yagnarékkal marad.
Sharen'na érzelemmentesen hallgatja a sikolyokat a házakból, majd tekint végig a zsákmányon. Ahol hasonló szokások dívnak, ott kevésbé érintik meg az ember lelkét az ilyen erőszakos tettek.
Az elvágtató lovasra lőne, de amikorra kiérne a házak takarásából, addigra Yagnar leinti, hadd vigye el az üzenetet más falvakba is. A lány leereszti fegyverét és a Rorkirra vonatkozó kérdésre ad választ. Ő látta, hova ment be a férfi, így pontosan tudja, melyik ház az, ahonnan most egy fiatal lány kerül elő fehér hálóköntösben. Meglátja a falu közepén összegyűlt csoportosulást, előbb megtorpan, majd sikoltva elindul a másik irányba.
Nem jut messzire, egy nyílvessző csapódik a hátába. A lövés erejétől elesik és kicsit csúszva a földön, majd mozdulatlan marad. A kis rókaképű íjász röhögve ereszti le fegyverét, körülötte csatlakozna a nevetéshez az ott maradt Csibék.*
//Rorkir//
*A férfi könnyedén, félig vakon is végez az öregasszonnyal, fegyvere megelőzi a menekülő vén nőt és a falnak taszítja. A vénasszony nem is mozdul többet. Az addig ágyban fekvő lány elmenekül, a barbár hagyja, hadd rohanjon.
Rorkir szeretne leülni az ágyra, hogy kitisztuljon a feje, de valahogy képtelen most tisztán gondolkodni. Sötét árnyak kúsznak elő az ágy alól, a szekrények kiforgatott ajtaja mögül. Az öregasszony a sarokban megmozdul, törött gerinccel is feltápászkodik, fekete, hályogos szemében az őrület lángjai lobbannak fel, ahogy arasznyi karmaival megindul a férfi felé.
A vére cselekvésre, pusztításra sarkallja, elméjére vörös köd borul. Körülötte lángra kap a ház, bőrén érzi a forróságát, izzó őrület és őrjöngés fűti belülről. A szellemek és az élőholt banya pedig rávetik magukat. Harcolnia _kell_, ha élni akar.*
*A házból, amely felé Sharen'na mutat egyelőre nem szűrődik ki zaj, de ha Rorkir harcolni kezd a rátörő veszedelemmel, akkor hamarosan recsegő bútorok, összezúzódó berendezések hangjai kezdenek kiszűrődni odabentről.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A fosztogató csapattól legtávolabb eső házakba is eljut a támadás veszélye, így a sötétben egyre több család, férfi és nő, gyermek szalad a szántón át a közeli facsoportok bizonytalan biztonsága felé. Akinek nem sikerült elmenekülni és nem mészárolták le, az vagy félve bújik meg a házában az istenekhez imádkozva kegyelemért. Tucatnyi falusit, vérző arcú öregek, férfiak és megtépett ruhájú lányok, nőket vonszol magával pár Csibe a helyre, ahol Yagnar és Sharen'na áll. Pár láda, zsák kerül még a kis rakásba.*
- A jószágok az istállóban vannak, pár kehes igásló, tehenek, disznók, kecskék, tyúkok. *Mondja az egyik haramia. Érthető, hogy nem terelték oda, hisz amíg a helyükön vannak, nem riasztja el őket a vér szaga és a káosz zaja.
A fogva tartott parasztokat a a földre lökik, a csoportosulástól körbevéve, ijedt szemekkel, félelemtől reszketve térdelnek Yagnarék előtt. Van, aki elnémul, van, aki imádkozik és vannak, akik jajveszékelnek.*
- Kérem, kérem, ne bántsanak minket! Egyszerű emberek vagyunk, földművesek. A Vashegyre is szállítunk, a tharg piacra! Miért támadtak meg minket? *Kérleli, kérdezi az egyik idősebb férfi szakadt hálóingben Yagnart. Arcának egyik oldala feldagadt egy csúnya ütéstől, a szája sarkában vér, szemében rettegés.*
//Yagnar, Sharen'na//
*Yagnar az elvágtató után kiált, ki tudja, hallja-e egyáltalán, de talán enélkül is elviszi a hírt a környező falvakba.
Rozsdás érkezik a Csibék gyűrűjében, egy gyermeklányt vonszolva magával és löki a földre Sharen'na előtt.*
- Örülök, hogy elégedett vagy, de köszönjük, mi nem mennénk a Vashegyre. Osztozkodjunk meg, aztán mindenki mehet a saját útjára. *Simogatja meg a földön térdelő ifjú lány arcát, aki halkan sikkantva kapná el a fejét az érintés elől.*
- Keressetek szekereket! Igáslovat! Pakoljuk fel a zsákmányt! *Szól pár emberének, akik elindulnak az istállók felé, hogy teljesítsék a parancsot. Rozsdás és pár embere pedig Yagnarékkal marad.
Sharen'na érzelemmentesen hallgatja a sikolyokat a házakból, majd tekint végig a zsákmányon. Ahol hasonló szokások dívnak, ott kevésbé érintik meg az ember lelkét az ilyen erőszakos tettek.
Az elvágtató lovasra lőne, de amikorra kiérne a házak takarásából, addigra Yagnar leinti, hadd vigye el az üzenetet más falvakba is. A lány leereszti fegyverét és a Rorkirra vonatkozó kérdésre ad választ. Ő látta, hova ment be a férfi, így pontosan tudja, melyik ház az, ahonnan most egy fiatal lány kerül elő fehér hálóköntösben. Meglátja a falu közepén összegyűlt csoportosulást, előbb megtorpan, majd sikoltva elindul a másik irányba.
Nem jut messzire, egy nyílvessző csapódik a hátába. A lövés erejétől elesik és kicsit csúszva a földön, majd mozdulatlan marad. A kis rókaképű íjász röhögve ereszti le fegyverét, körülötte csatlakozna a nevetéshez az ott maradt Csibék.*
//Rorkir//
*A férfi könnyedén, félig vakon is végez az öregasszonnyal, fegyvere megelőzi a menekülő vén nőt és a falnak taszítja. A vénasszony nem is mozdul többet. Az addig ágyban fekvő lány elmenekül, a barbár hagyja, hadd rohanjon.
Rorkir szeretne leülni az ágyra, hogy kitisztuljon a feje, de valahogy képtelen most tisztán gondolkodni. Sötét árnyak kúsznak elő az ágy alól, a szekrények kiforgatott ajtaja mögül. Az öregasszony a sarokban megmozdul, törött gerinccel is feltápászkodik, fekete, hályogos szemében az őrület lángjai lobbannak fel, ahogy arasznyi karmaival megindul a férfi felé.
A vére cselekvésre, pusztításra sarkallja, elméjére vörös köd borul. Körülötte lángra kap a ház, bőrén érzi a forróságát, izzó őrület és őrjöngés fűti belülről. A szellemek és az élőholt banya pedig rávetik magukat. Harcolnia _kell_, ha élni akar.*
*A házból, amely felé Sharen'na mutat egyelőre nem szűrődik ki zaj, de ha Rorkir harcolni kezd a rátörő veszedelemmel, akkor hamarosan recsegő bútorok, összezúzódó berendezések hangjai kezdenek kiszűrődni odabentről.*
350. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-11-02 15:30:06
Üzenet elküldve: 2020-11-02 15:30:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A kicsiny téren egyre nagyobb halmok nőnek ládákból, zsákokból, de még kisebb bútorok, székek, komódok is akadnak. Még ruhákat is találni, igaz, gyűröttek, de némelyik egész szép és minőségi anyagból van megvarrva. S bár Renna nem szokott finomabb anyagokba öltözni, azért enyhén furdalja a kíváncsiság, hogyan mutatna valami szűkebb, nőiesebb darabban. Talán ha visszatérnek Vashegyre, s megünneplik a sikeres fosztogatást, kisajátítja magának valamelyik előkelőbb ruhát. Máshogy néznének rá, ha szépen felöltözve, nem harctól koszosan és véresen lépne be egy mulatóba?
A csibék egyéb tevékenységei egyáltalán nem érdeklik, figyelmen kívül hagyja a félreérthetetlen női sikolyokat. Törzsükben is ez volt a szokás, ha leigáztak egy-egy falut, vagy másik törzset. Ha férfi lenne, minden bizonnyal most ő is kivenné a részét a test ezen örömeiből, nem kímélve a lányt, aki éppen megtetszik neki a rabok közül.
A lovas hirtelen felbukkanására megfeszíti íját, és célozna ő a vágtázó alakra, ha tudna. De nem tiszta a célpont, s Yagnar is int, hogy hagyja a szerencsétlent, hadd vigye a hírt. Így hát leereszti fegyverét.
Rorkirra irányuló kérdésére pedig lazán az egyik ház felé int.*
-Asszem oda ment be, de már jó régen.
*Nem is sejti, milyen bonyodalmakba keveredett odabent társuk.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A kicsiny téren egyre nagyobb halmok nőnek ládákból, zsákokból, de még kisebb bútorok, székek, komódok is akadnak. Még ruhákat is találni, igaz, gyűröttek, de némelyik egész szép és minőségi anyagból van megvarrva. S bár Renna nem szokott finomabb anyagokba öltözni, azért enyhén furdalja a kíváncsiság, hogyan mutatna valami szűkebb, nőiesebb darabban. Talán ha visszatérnek Vashegyre, s megünneplik a sikeres fosztogatást, kisajátítja magának valamelyik előkelőbb ruhát. Máshogy néznének rá, ha szépen felöltözve, nem harctól koszosan és véresen lépne be egy mulatóba?
A csibék egyéb tevékenységei egyáltalán nem érdeklik, figyelmen kívül hagyja a félreérthetetlen női sikolyokat. Törzsükben is ez volt a szokás, ha leigáztak egy-egy falut, vagy másik törzset. Ha férfi lenne, minden bizonnyal most ő is kivenné a részét a test ezen örömeiből, nem kímélve a lányt, aki éppen megtetszik neki a rabok közül.
A lovas hirtelen felbukkanására megfeszíti íját, és célozna ő a vágtázó alakra, ha tudna. De nem tiszta a célpont, s Yagnar is int, hogy hagyja a szerencsétlent, hadd vigye a hírt. Így hát leereszti fegyverét.
Rorkirra irányuló kérdésére pedig lazán az egyik ház felé int.*
-Asszem oda ment be, de már jó régen.
*Nem is sejti, milyen bonyodalmakba keveredett odabent társuk.*
349. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-11-01 16:27:39
Üzenet elküldve: 2020-11-01 16:27:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Hazafelé//
*A zsoldos gyomra leginkább gwuffbőgésre hasonlító hangot hallatva adja tudtára gazdájának, bizony nem ártott volna zabálni mielőtt nekiindul az útnak. Elgondolkodó grimasszal arcán néz körbe, mintha csak arra számítana, a fűcsomók között talán terem egy kis rántotta vagy kolbász, ám mindössze csak valami rágcsálóval akad össze tekintete, annyira pedig nem tragikus a helyzet, hogy arra rávesse magát.
Még.
Jobb híján próbál hát nem tudomást venni bendője segélykérő hangjairól, s fütyörészéssel igyekszik elterelni ételek körül forgó gondolatait és elűzni egyre erősödő unalmát.*
*A zsoldos gyomra leginkább gwuffbőgésre hasonlító hangot hallatva adja tudtára gazdájának, bizony nem ártott volna zabálni mielőtt nekiindul az útnak. Elgondolkodó grimasszal arcán néz körbe, mintha csak arra számítana, a fűcsomók között talán terem egy kis rántotta vagy kolbász, ám mindössze csak valami rágcsálóval akad össze tekintete, annyira pedig nem tragikus a helyzet, hogy arra rávesse magát.
Még.
Jobb híján próbál hát nem tudomást venni bendője segélykérő hangjairól, s fütyörészéssel igyekszik elterelni ételek körül forgó gondolatait és elűzni egyre erősödő unalmát.*
348. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-10-31 10:47:41
Üzenet elküldve: 2020-10-31 10:47:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A boszorkány menekülni készül, Rorkir pallosa azonban úgy látszik, hogy gyorsabban utolérte, mint amilyen gyorsan tudná szedni elfonnyadt lábait. A penge nem kegyelmez, s irdatlan erővel taszítja el az öreget, egészen ki az élők sorából. Némi megnyugvást hoz ez a barbárnak, hisz egyébként is elég babonás, és úgy hiszi, hogy a vajákosok csak bajt okoznak a szellemi tudományukkal, és mind ki kell őket irtani, persze, kivéve, ha a saját oldalukon van. Az utolsó szikra is kihuny a szemében, ám a Rorkirt fogva tartó mágia nem akar megszűnni. Egyre inkább veszíti el a kontrollt, nem tiszta az elméje, ahogy szeme is kezdi cserben hagyni, s mintha furcsa hangokat is hallana. Nem nagyon zavarja, hogy az ágyban fekvő egérutat nyer, és elszalad, éppen csak észre tudja venni. ~Had menjen. Majd kint elkapják, s ha nem, hát élhet még egy napot.~ A vére szinte forr, s érzi, hogy most valószínűleg nem tudna különbséget tenni barát, vagy ellenség között, ha bejönne azon az ajtón. Dühében a ládára csap rá hatalmas fegyverével, hátha az enged az akaratának, s legalább némi haragot kiadhat magából. Majd leül az ágyra, kardját maga elé tartva próbál megnyugodni, s kitisztítani elméjét.*
-Gonosz szellemek, gyertek csak! Végzek mindőtökkel!
*Fortyok, s közben azon gondolkozik, vajon valamelyik fiola segítségére lehetne-e. Sajnos semennyire nem ismeri a vajákosok rejtelmeit, így valószínűleg csak céltalanul bámulja őket.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A boszorkány menekülni készül, Rorkir pallosa azonban úgy látszik, hogy gyorsabban utolérte, mint amilyen gyorsan tudná szedni elfonnyadt lábait. A penge nem kegyelmez, s irdatlan erővel taszítja el az öreget, egészen ki az élők sorából. Némi megnyugvást hoz ez a barbárnak, hisz egyébként is elég babonás, és úgy hiszi, hogy a vajákosok csak bajt okoznak a szellemi tudományukkal, és mind ki kell őket irtani, persze, kivéve, ha a saját oldalukon van. Az utolsó szikra is kihuny a szemében, ám a Rorkirt fogva tartó mágia nem akar megszűnni. Egyre inkább veszíti el a kontrollt, nem tiszta az elméje, ahogy szeme is kezdi cserben hagyni, s mintha furcsa hangokat is hallana. Nem nagyon zavarja, hogy az ágyban fekvő egérutat nyer, és elszalad, éppen csak észre tudja venni. ~Had menjen. Majd kint elkapják, s ha nem, hát élhet még egy napot.~ A vére szinte forr, s érzi, hogy most valószínűleg nem tudna különbséget tenni barát, vagy ellenség között, ha bejönne azon az ajtón. Dühében a ládára csap rá hatalmas fegyverével, hátha az enged az akaratának, s legalább némi haragot kiadhat magából. Majd leül az ágyra, kardját maga elé tartva próbál megnyugodni, s kitisztítani elméjét.*
-Gonosz szellemek, gyertek csak! Végzek mindőtökkel!
*Fortyok, s közben azon gondolkozik, vajon valamelyik fiola segítségére lehetne-e. Sajnos semennyire nem ismeri a vajákosok rejtelmeit, így valószínűleg csak céltalanul bámulja őket.*
347. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-10-31 04:45:05
Üzenet elküldve: 2020-10-31 04:45:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A magasba emelve lendíti meg a fáklyát, hogy felhívja a közeledő Csibék figyelmét, majd széttárva karját megereszt feléjük egy vigyort. Nem aggasztja a megannyi, felaggatott ékszer a férfiakon, jussot ígért, s ezt alighanem meg is kapták. Hogy ki-ki asszonyban vagy anyagiakban méri, azt maga dönti ma éjjel.*
-Szép munka, barátaim. Mielőtt a Vashegyre vinnénk a zsákmányt, hozzatok túlélőt, hogy...
*Mielőtt azonban mondata végére érhetne, valahol ajtó csapódik, s elővágtat egy lovas.*
-Hagyjátok! Hadd menjen. *Emeli fel a fáklyát szorongató kezét, majd elordítja magát, hogy lehetőleg a lovas is hallja.*
-Menj! Vidd hírül a Vashegy üzenetét! Három havonta tizeddel tartozik minden falu a Szántókon a Vashegynek, ha nem óhajt Sziritán sorsára jutni!
*Ismét csak széttárt karokkal fordul a Csibék felé. A lángok hangos ropogása, ahogy emésztik a kunyhókat, el nem feledett emlékeket idéz benne.*
-Rászolgáltatok a Vashegy barátságára, s tartottátok szavatok. Így én is tartom majd ez enyém. Vigyük hát a Vashegyre a holmit, hadd lássa mindenki, mit ér a szövetségünk.
*Tekintetével Rozsdást keresi, majd lassan biccent felé.*
-Hol van Rorkir? *Pillant ezúttal Sharen'na felé. A leány őrszemként állt eddig, talán látta a férfit bemenni valahová, vagy épp távozni.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A magasba emelve lendíti meg a fáklyát, hogy felhívja a közeledő Csibék figyelmét, majd széttárva karját megereszt feléjük egy vigyort. Nem aggasztja a megannyi, felaggatott ékszer a férfiakon, jussot ígért, s ezt alighanem meg is kapták. Hogy ki-ki asszonyban vagy anyagiakban méri, azt maga dönti ma éjjel.*
-Szép munka, barátaim. Mielőtt a Vashegyre vinnénk a zsákmányt, hozzatok túlélőt, hogy...
*Mielőtt azonban mondata végére érhetne, valahol ajtó csapódik, s elővágtat egy lovas.*
-Hagyjátok! Hadd menjen. *Emeli fel a fáklyát szorongató kezét, majd elordítja magát, hogy lehetőleg a lovas is hallja.*
-Menj! Vidd hírül a Vashegy üzenetét! Három havonta tizeddel tartozik minden falu a Szántókon a Vashegynek, ha nem óhajt Sziritán sorsára jutni!
*Ismét csak széttárt karokkal fordul a Csibék felé. A lángok hangos ropogása, ahogy emésztik a kunyhókat, el nem feledett emlékeket idéz benne.*
-Rászolgáltatok a Vashegy barátságára, s tartottátok szavatok. Így én is tartom majd ez enyém. Vigyük hát a Vashegyre a holmit, hadd lássa mindenki, mit ér a szövetségünk.
*Tekintetével Rozsdást keresi, majd lassan biccent felé.*
-Hol van Rorkir? *Pillant ezúttal Sharen'na felé. A leány őrszemként állt eddig, talán látta a férfit bemenni valahová, vagy épp távozni.*
346. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-10-30 18:16:10
Üzenet elküldve: 2020-10-30 18:16:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Jól ismeri már az utat, tudja, merre kell mennie. Minden kereszteződés, minden kanyar ismerős, ha a szántók útjairól van szó, de agyának leghátsó zugaiban ott lakozik a félelem, hogy a csuhások megint megjelennek a már jól ismert bokrok és fák mögül. ~Nem kellene egyedül utaznom. Tizio megint mérges lesz, mire visszamegyek. Már ha visszamegyek.~ Elhessegeti a gondolatokat és kialakulófélben lévő paranoiáját, igyekszik másra koncentrálni. Mondjuk arra, hogy de jó, most nem figyeli őt senki, nem dirigál neki senki - bár manapság amúgy sem. Nagy árat fizetett érte, de ha már úgy hozta az élet, hogy özvegyként kell meghalnia, akkor kihasználja kötetlenségét.
Ennek fényében minden nőiességét félretéve jóízűn böffent egyet, annak utóízéről pedig úgy vélekedik, mintha magába a szabadság csülkébe harapott volna bele. Merthogy valóban csülökízű.*
Ennek fényében minden nőiességét félretéve jóízűn böffent egyet, annak utóízéről pedig úgy vélekedik, mintha magába a szabadság csülkébe harapott volna bele. Merthogy valóban csülökízű.*
345. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-10-30 12:38:41
Üzenet elküldve: 2020-10-30 12:38:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Ősök útja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Rorkir//
*A kuruzslónak látszó asszony házában felgyorsulnak az események, amikor a ráncos arcú nő a férfi arcába fújja az addig tenyerében rejtegetett, ismeretlen eredetű port.
A barbár azonnal reagál és fegyverével a mellette menekülni igyekvő asszony felé sújt kardjával. A súlyos, méretes fegyvert nem sok esélye van elkerülni a vén nőnek, Rorkir kardjának utolsó harmada találja el és ahogy kell, a pallos el is sodorja. A kétkezes fegyvereknek nem feltétlen az éle a veszélyes, egy ilyen fegyver súlya értő és erős kezekben éppoly halálos, mint egy pengeéles kard.
Az öregasszony elfojtott sikolyt hallatva vágódik a bútorok közé, az acél csontot tör és zúz. A kora ellenére éber tekintetből eltűnik az élet lángja, a törékeny testben verdeső szív megszűnik dobogni.
Rorkir a vér és a por ködén át talán nem is észleli, ahogy az ágyban fekvő lány sikoltva felugrik és az ajtó felé fut egy szál hálóruhában, ki a hideg éjszakába.
A barbár tekintete nem akar kitisztulni, a körvonalak el-elmosódnak, elfolynak, egymásba olvadnak. Különös szavak nélküli hangok, suttogások telítik be az elméjét, a vére felforr. A mozgás nem esik nehezére, legfeljebb, mintha egész éjjel ivott volna, néha szétesik, elveszti kontrollját. Egyedül marad a szobában, dühe, haragja egyre inkább nő, amit csak fokoznak a kintről hallott hangok. Sikolyok, jajveszékelés és öblös férfikacaj.*
//Yagnar, Sharen'na//
*A vérpettyezte arcú Yagnar könnyedén húzza ki az egyszerű vagyonnal teli ládát. Kiérve a feldúlt, meggyalázott ház ajtaján csak Sharen'na látja egy halott felett állni. A holt fejéből egy nyílvessző áll ki, gyors és könyörületes halála lehetett.
A férfi egészen odáig húzza a ládát, majd elégedetten nevezi ki a helyet arra, hogy ott összegyűjthessék a házakból összegyűjtött javakat.
Sharen'na még a frissen lenyilazott férfi holtteste felett áll és ítélkezik. Kérdés, ki hozta kire a bajt? Az, aki otthonát fiát védte azok ellen, akik feldúlják és elveszik, ami nem az övék, csak azért, mert erősebbek? Vagy az, aki kioltotta az életét? Az istenek talán tudják a választ.
A lány széles mosollyal fogadja az egyik házból előlépő Yagnart, gyors és egyértelmű párbeszéd zajlik le közöttük, amely után Sharen'na biztosítja bizalmáról a férfit.
Körülöttük tovább arat a káosz. A szénásviskóról már a házra is átterjedt a tűz, sárga fénnyel festve meg a dúlás alatt álló falut. Egyes házakból félreérthetetlen hangok szűrődnek ki, a Csibék nem csak anyagi szükségleteiket elégítik ki.
Aztán egy-két házból szélesen vigyorgó emberek lépnek ki, egy-egy ládával, zsákkal és még mindig vaskosan hahotázva indulnak el Yagnar és Sharen'na felé. A kettős megpillanthat egy-egy oda nem illő részletet a férfiakon. Egy nőies, ezüstösen csillanó karkötő a csuklón, bőrrel vont, aranydíszítéses kulacs az övön.
A Vihar fiai módszeresen, véres pengével járják végig a házakat, nem tölthetnek el több időt odabent, mint Yagnar is tette. Az istállókban egyszerű igásállatok vannak, az ólakban kecskék, disznók, baromfiak, mint elbújva a vér és a félelem szagától.*
*Az egyik szélső ház istállójának ajtaja kivágódik, egy lovas inal ki rajta és kap vágtára. A Csibék fegyverei nem érhetik el, a számszeríjászt pedig nem látni épp. Yagnartól és Sharen'na olyan ötven-hetven méter választhatja el és el-eltakarják a házak, ahogy a szántóföldön átvágva dél felé vágtat a lovas a ló nyakára hajolva.
Az égő ház lángja odaáig már nem ér el, csak a csillagok és a hold világítja meg a sötétben vágtázó lovast.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Rorkir//
*A kuruzslónak látszó asszony házában felgyorsulnak az események, amikor a ráncos arcú nő a férfi arcába fújja az addig tenyerében rejtegetett, ismeretlen eredetű port.
A barbár azonnal reagál és fegyverével a mellette menekülni igyekvő asszony felé sújt kardjával. A súlyos, méretes fegyvert nem sok esélye van elkerülni a vén nőnek, Rorkir kardjának utolsó harmada találja el és ahogy kell, a pallos el is sodorja. A kétkezes fegyvereknek nem feltétlen az éle a veszélyes, egy ilyen fegyver súlya értő és erős kezekben éppoly halálos, mint egy pengeéles kard.
Az öregasszony elfojtott sikolyt hallatva vágódik a bútorok közé, az acél csontot tör és zúz. A kora ellenére éber tekintetből eltűnik az élet lángja, a törékeny testben verdeső szív megszűnik dobogni.
Rorkir a vér és a por ködén át talán nem is észleli, ahogy az ágyban fekvő lány sikoltva felugrik és az ajtó felé fut egy szál hálóruhában, ki a hideg éjszakába.
A barbár tekintete nem akar kitisztulni, a körvonalak el-elmosódnak, elfolynak, egymásba olvadnak. Különös szavak nélküli hangok, suttogások telítik be az elméjét, a vére felforr. A mozgás nem esik nehezére, legfeljebb, mintha egész éjjel ivott volna, néha szétesik, elveszti kontrollját. Egyedül marad a szobában, dühe, haragja egyre inkább nő, amit csak fokoznak a kintről hallott hangok. Sikolyok, jajveszékelés és öblös férfikacaj.*
//Yagnar, Sharen'na//
*A vérpettyezte arcú Yagnar könnyedén húzza ki az egyszerű vagyonnal teli ládát. Kiérve a feldúlt, meggyalázott ház ajtaján csak Sharen'na látja egy halott felett állni. A holt fejéből egy nyílvessző áll ki, gyors és könyörületes halála lehetett.
A férfi egészen odáig húzza a ládát, majd elégedetten nevezi ki a helyet arra, hogy ott összegyűjthessék a házakból összegyűjtött javakat.
Sharen'na még a frissen lenyilazott férfi holtteste felett áll és ítélkezik. Kérdés, ki hozta kire a bajt? Az, aki otthonát fiát védte azok ellen, akik feldúlják és elveszik, ami nem az övék, csak azért, mert erősebbek? Vagy az, aki kioltotta az életét? Az istenek talán tudják a választ.
A lány széles mosollyal fogadja az egyik házból előlépő Yagnart, gyors és egyértelmű párbeszéd zajlik le közöttük, amely után Sharen'na biztosítja bizalmáról a férfit.
Körülöttük tovább arat a káosz. A szénásviskóról már a házra is átterjedt a tűz, sárga fénnyel festve meg a dúlás alatt álló falut. Egyes házakból félreérthetetlen hangok szűrődnek ki, a Csibék nem csak anyagi szükségleteiket elégítik ki.
Aztán egy-két házból szélesen vigyorgó emberek lépnek ki, egy-egy ládával, zsákkal és még mindig vaskosan hahotázva indulnak el Yagnar és Sharen'na felé. A kettős megpillanthat egy-egy oda nem illő részletet a férfiakon. Egy nőies, ezüstösen csillanó karkötő a csuklón, bőrrel vont, aranydíszítéses kulacs az övön.
A Vihar fiai módszeresen, véres pengével járják végig a házakat, nem tölthetnek el több időt odabent, mint Yagnar is tette. Az istállókban egyszerű igásállatok vannak, az ólakban kecskék, disznók, baromfiak, mint elbújva a vér és a félelem szagától.*
*Az egyik szélső ház istállójának ajtaja kivágódik, egy lovas inal ki rajta és kap vágtára. A Csibék fegyverei nem érhetik el, a számszeríjászt pedig nem látni épp. Yagnartól és Sharen'na olyan ötven-hetven méter választhatja el és el-eltakarják a házak, ahogy a szántóföldön átvágva dél felé vágtat a lovas a ló nyakára hajolva.
Az égő ház lángja odaáig már nem ér el, csak a csillagok és a hold világítja meg a sötétben vágtázó lovast.*
344. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-10-28 17:15:58
Üzenet elküldve: 2020-10-28 17:15:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Gutrhin //
// zárás //
* A gnóm nem válaszol Brudo beszédére, ezért a hájas uraság úgy gondolja, hogy nem tüntette fel magát valami udvarias embernek. Egy kicsit elgondolkodik, aztán össze csomagolja cókmókját, és elindul vissza az erdőszéli tisztáshoz. *
~ Hát szép mondhatom! Még csak nem is reagált arra amit mondtam. Mintha egy gnóm szoborhoz beszéltem volna. De megsérteni azt megtudott. Még hogy nem tudok játszani furulyán. ~
* Így mérgelődött magában a tokás míg lassan sétálva haladt az úton. Közben arra is gondolt, hogy majd meglátogat valami kocsmát. Hátha akad neki való menyecske, de ekkor eszébe vágódik, hogy haza nem vihetné, mert unokahúga valószínűleg nem örülne, hogy Brudo bácsikája ilyen csúnyaságot csinál. *
~ Nembaj majd be viszem a fogadó istállójába a választott hölgyet. ~
// zárás //
* A gnóm nem válaszol Brudo beszédére, ezért a hájas uraság úgy gondolja, hogy nem tüntette fel magát valami udvarias embernek. Egy kicsit elgondolkodik, aztán össze csomagolja cókmókját, és elindul vissza az erdőszéli tisztáshoz. *
~ Hát szép mondhatom! Még csak nem is reagált arra amit mondtam. Mintha egy gnóm szoborhoz beszéltem volna. De megsérteni azt megtudott. Még hogy nem tudok játszani furulyán. ~
* Így mérgelődött magában a tokás míg lassan sétálva haladt az úton. Közben arra is gondolt, hogy majd meglátogat valami kocsmát. Hátha akad neki való menyecske, de ekkor eszébe vágódik, hogy haza nem vihetné, mert unokahúga valószínűleg nem örülne, hogy Brudo bácsikája ilyen csúnyaságot csinál. *
~ Nembaj majd be viszem a fogadó istállójába a választott hölgyet. ~
343. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-10-28 16:53:29
Üzenet elküldve: 2020-10-28 16:53:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Tompa puffanás kíséretében fúródik az arckoponyába a nyílvessző, időt sem hagyva sikolyra, vagy neglepettségre. A következő pillanatban már a földön fekszik a támadó, körülötte friss és vörös pocsolya dagad először tóvá, majd tengerré.*
~Ő hozta magára a bajt, kellett itt hősködni.~
*Nem tudja, kilép-e az asszony is, vagy bárki más a házból, így az óvatosság kedvéért újabb vesszőt helyez az idegre, s lép párat az ajtó irányába. Takaros kis háznak tűnik, talán akad odabent pár értékes holmi.
Yagnar közeledtére felpillant, s arcára széles mosoly ül, ami a jelenlegi helyzetben kissé abszurd és ironikus. De hát ő miért lenne szomorú, vagy miért félne? Nem gyászol ő senkit, s ő az, akitől most emberek tucatjai rettegnek. Csodálatos egy éjszaka.
A karkötőt elkapja, s kíváncsian rázogatva veszi szemügyre, mielőtt az oldalán logó szütyőbe süllyeszti. Nem rossz pofa ékszer, de amiket ő hord, ellenségei és prédái csontjaiból készültek, inkább eszmei és spirituális értékkel bírnak. Nincs szokva az efféle csecsebecsékhez.*
-Bízhatsz bennem.
*Bólint határozottan a férfi szavaira, amúgy sem az a házba betörős típus. Persze azért furdallja az oldalát, mi lehet abban a kis hajlékban, amelynek két lakóját már nyílhegyre hányta. El is sandít arrafelé, hogy a másik vegye a lapot, s talán elvégzi helyette a piszkos munkát.
Hagyja, hogy a férfi az ő homlokát is megjelölje vérrel, még a hideg is kirázza az oly kísértetiesen ismerős érintéstől. Utoljára atyja tisztelte meg így, egy nagy, pusztai csata után, ahol annyi vért ontott. Hirtelen nem is tud rá mit mondani, csak szótlanul bólint, pillanatnyi zavarában hátrébb lépve, s inkább ismét körülnéz. Ha valahol valami fenyegetőt vél felfedezni, nem rest ismét vért ontani.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Tompa puffanás kíséretében fúródik az arckoponyába a nyílvessző, időt sem hagyva sikolyra, vagy neglepettségre. A következő pillanatban már a földön fekszik a támadó, körülötte friss és vörös pocsolya dagad először tóvá, majd tengerré.*
~Ő hozta magára a bajt, kellett itt hősködni.~
*Nem tudja, kilép-e az asszony is, vagy bárki más a házból, így az óvatosság kedvéért újabb vesszőt helyez az idegre, s lép párat az ajtó irányába. Takaros kis háznak tűnik, talán akad odabent pár értékes holmi.
Yagnar közeledtére felpillant, s arcára széles mosoly ül, ami a jelenlegi helyzetben kissé abszurd és ironikus. De hát ő miért lenne szomorú, vagy miért félne? Nem gyászol ő senkit, s ő az, akitől most emberek tucatjai rettegnek. Csodálatos egy éjszaka.
A karkötőt elkapja, s kíváncsian rázogatva veszi szemügyre, mielőtt az oldalán logó szütyőbe süllyeszti. Nem rossz pofa ékszer, de amiket ő hord, ellenségei és prédái csontjaiból készültek, inkább eszmei és spirituális értékkel bírnak. Nincs szokva az efféle csecsebecsékhez.*
-Bízhatsz bennem.
*Bólint határozottan a férfi szavaira, amúgy sem az a házba betörős típus. Persze azért furdallja az oldalát, mi lehet abban a kis hajlékban, amelynek két lakóját már nyílhegyre hányta. El is sandít arrafelé, hogy a másik vegye a lapot, s talán elvégzi helyette a piszkos munkát.
Hagyja, hogy a férfi az ő homlokát is megjelölje vérrel, még a hideg is kirázza az oly kísértetiesen ismerős érintéstől. Utoljára atyja tisztelte meg így, egy nagy, pusztai csata után, ahol annyi vért ontott. Hirtelen nem is tud rá mit mondani, csak szótlanul bólint, pillanatnyi zavarában hátrébb lépve, s inkább ismét körülnéz. Ha valahol valami fenyegetőt vél felfedezni, nem rest ismét vért ontani.*
342. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-10-26 19:38:56
Üzenet elküldve: 2020-10-26 19:38:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A kintről beszűrődő hangok jelzik, minden a terv szerint halad. Kezei hamar átfésülik a láda tartalmát, ám nem vesz ki belőle semmit. Elégedett szusszanás kíséretében csapja vissza a láda fedelét, majd megragadva az oldalát az ajtó felé hurcolja, kifelé a viskóból.
Egyik kezében a fokossal, másikkal a ládát húzva maga mögött lép ki az ajtón.
Tekintetével társait keresi és remélhetőleg meg is pillantja Sharen'nát. Öles léptekkel veszi felé az irányt, s elhaladtában talán láthatja a halottat a földön, fejéven a nyílvesszővel.
Vér pettyezte arca vigyorba húzódik, majd feltárva a ládát előkotorja a kagylókkal díszített karkötőt s szórakozottan a lány felé hajítja.
Odalépve erőteljes mozdulattal húzza Sharen'na elé a ládát, majd felpillant.*
-Tökéletes hely, hogy egybegyűjtsük a javakat. S nem csak aranyat meg ékszert, de marhát, lovat s embert is. Bízom benned, vadleány.
*Paskolja meg a ládát, jelezvén, hogy ha Sharen'nának sincs ellenére, szívesen venné, hogy a jövés-menésen kívül a kincsek egybegyűjtését is felügyelné.
Arcához nyúl, majd ujjával megint csak elken néhány vércseppet. Óvatosan nyújtja kezét a lány felé, hogy hasonló szimbólumot rajzoljon az ő homlokára is, mint sajátjára.*
-Az Ősök látnak téged.
*Felegyenesedve pillant körbe, majd nagyot szippant a levegőből. Tekintete egy ideig elidőzik a felcsapó lángokon, majd két tétova lépés után megtorpan.*
-Hozzátok hát elő a parasztok rejtegetnivalóit! Aranyat, kincseket, állatot s gyermeket! *Igyekszik túlordítani a káosz hangjait, s tán sikerül is. Nincs oka kételkedni a Csibék szavában, hisz olybá tűnt, fontos számukra a Kikötőből érkező szállítmány, mi a thargok földjén halad majd át. Az égő házhoz lépve megpróbál keríteni egy hevenyészett fáklyát, s ha ez megvan, hát szabad kezével azt tartja magasba. Tekintete vadul kutat arcok után, remélhetőleg a hangja eljut minden fülhöz. Talán van a falunak elöljárója, kivel szót érthet.*
-Szántók népe! Gyertek elő otthonaitokból, s elkerül a kínhalál. A Vashegy kegyes azokkal, kik önszántukból hajtanak térdet!
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A kintről beszűrődő hangok jelzik, minden a terv szerint halad. Kezei hamar átfésülik a láda tartalmát, ám nem vesz ki belőle semmit. Elégedett szusszanás kíséretében csapja vissza a láda fedelét, majd megragadva az oldalát az ajtó felé hurcolja, kifelé a viskóból.
Egyik kezében a fokossal, másikkal a ládát húzva maga mögött lép ki az ajtón.
Tekintetével társait keresi és remélhetőleg meg is pillantja Sharen'nát. Öles léptekkel veszi felé az irányt, s elhaladtában talán láthatja a halottat a földön, fejéven a nyílvesszővel.
Vér pettyezte arca vigyorba húzódik, majd feltárva a ládát előkotorja a kagylókkal díszített karkötőt s szórakozottan a lány felé hajítja.
Odalépve erőteljes mozdulattal húzza Sharen'na elé a ládát, majd felpillant.*
-Tökéletes hely, hogy egybegyűjtsük a javakat. S nem csak aranyat meg ékszert, de marhát, lovat s embert is. Bízom benned, vadleány.
*Paskolja meg a ládát, jelezvén, hogy ha Sharen'nának sincs ellenére, szívesen venné, hogy a jövés-menésen kívül a kincsek egybegyűjtését is felügyelné.
Arcához nyúl, majd ujjával megint csak elken néhány vércseppet. Óvatosan nyújtja kezét a lány felé, hogy hasonló szimbólumot rajzoljon az ő homlokára is, mint sajátjára.*
-Az Ősök látnak téged.
*Felegyenesedve pillant körbe, majd nagyot szippant a levegőből. Tekintete egy ideig elidőzik a felcsapó lángokon, majd két tétova lépés után megtorpan.*
-Hozzátok hát elő a parasztok rejtegetnivalóit! Aranyat, kincseket, állatot s gyermeket! *Igyekszik túlordítani a káosz hangjait, s tán sikerül is. Nincs oka kételkedni a Csibék szavában, hisz olybá tűnt, fontos számukra a Kikötőből érkező szállítmány, mi a thargok földjén halad majd át. Az égő házhoz lépve megpróbál keríteni egy hevenyészett fáklyát, s ha ez megvan, hát szabad kezével azt tartja magasba. Tekintete vadul kutat arcok után, remélhetőleg a hangja eljut minden fülhöz. Talán van a falunak elöljárója, kivel szót érthet.*
-Szántók népe! Gyertek elő otthonaitokból, s elkerül a kínhalál. A Vashegy kegyes azokkal, kik önszántukból hajtanak térdet!
341. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-10-26 16:15:46
Üzenet elküldve: 2020-10-26 16:15:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Rorkir igyekszik emberi lény maradni, s bár ez több erőt kíván tőle, mint azt bárki hitetné, egyelőre tartja magát. Ha teheti nem mészárol halomra mindenkit, aki elé kerül, főleg, ha beteg és ártalmatlan a számára. Igyekszik feltúrni, amit csak tud, hátha talál valami értékeset, s türtőztetni magát a felesleges vérontástól. Bár talán túlságosan igyekszik, ennek lehet eredménye, hogy egy óvatlan pillanatban a vénség port hint szemébe. Azt ugyan nem tudja, hogy mi az, vagy hogy csak a földről szedte-e fel, vagy valami gyógynövénynek a porrá őrölt porciója lehetett, mindenesetre elkapja egy óvatlan pillanatban. Ha eddig sikerrel is tartotta féken lényének azt a részét, mely talán családi vonás, s a törzsének neve is rettenetesen jól fémjelzi, most a gesztusáért kapott csúfos árulás kiveszi elméje kezéből a gyeplőt. Szemei porral teli, könny csordul ki belőle, és persze ez kellemetlen érzés, de a barbár szinte azonnal reagál. Nem is szándékosan, sokkal inkább reflexszerűen, ahogy mozdul az öregasszony, amint teste engedelmeskedni hajlandó, kardját azonnal a boszorka után indítja, s ha teheti, kérdés nélkül kardélre hányja azt. Reméli, hogy nem tud annyi távot nyerni, hogy egy nagyobb lépés és a pallos hosszát lehagyja, vagy hogy teste hamarabb elkezd parancsot teljesíteni akaratának, minthogy el tudjon menekülni a vénség. Szemeiben az irgalomnak, vagy egyáltalán az emberi értelemnek semmi nyoma nem látszik, csak a portól vöröses fenevad tekintete, ki vérre szomjazik. ~Keresed a végzeted, igaz-e, boszorkány?~*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Rorkir igyekszik emberi lény maradni, s bár ez több erőt kíván tőle, mint azt bárki hitetné, egyelőre tartja magát. Ha teheti nem mészárol halomra mindenkit, aki elé kerül, főleg, ha beteg és ártalmatlan a számára. Igyekszik feltúrni, amit csak tud, hátha talál valami értékeset, s türtőztetni magát a felesleges vérontástól. Bár talán túlságosan igyekszik, ennek lehet eredménye, hogy egy óvatlan pillanatban a vénség port hint szemébe. Azt ugyan nem tudja, hogy mi az, vagy hogy csak a földről szedte-e fel, vagy valami gyógynövénynek a porrá őrölt porciója lehetett, mindenesetre elkapja egy óvatlan pillanatban. Ha eddig sikerrel is tartotta féken lényének azt a részét, mely talán családi vonás, s a törzsének neve is rettenetesen jól fémjelzi, most a gesztusáért kapott csúfos árulás kiveszi elméje kezéből a gyeplőt. Szemei porral teli, könny csordul ki belőle, és persze ez kellemetlen érzés, de a barbár szinte azonnal reagál. Nem is szándékosan, sokkal inkább reflexszerűen, ahogy mozdul az öregasszony, amint teste engedelmeskedni hajlandó, kardját azonnal a boszorka után indítja, s ha teheti, kérdés nélkül kardélre hányja azt. Reméli, hogy nem tud annyi távot nyerni, hogy egy nagyobb lépés és a pallos hosszát lehagyja, vagy hogy teste hamarabb elkezd parancsot teljesíteni akaratának, minthogy el tudjon menekülni a vénség. Szemeiben az irgalomnak, vagy egyáltalán az emberi értelemnek semmi nyoma nem látszik, csak a portól vöröses fenevad tekintete, ki vérre szomjazik. ~Keresed a végzeted, igaz-e, boszorkány?~*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2284-2303