//Ősök útja//
*Yagnar nem igazán tudja megítélni, mi motiválja vagy tartja vissza a Vihar Fiainak ezen csoportját attól, hogy teljesítsék a parancsát. Csak az a biztos, hogy nem történik mészárlás a kis téren, amelyen összegyűltek.
Az érkező Csibék hírei viszont csaknem mindenki figyelmét elvonják, a leírt gazdag zsákmány ígérete miatt a csapat nagy része a folyóparti raktárak és házak felé indul. Yagnar int a közben elindított íjász lány után, aki talán már eléri a házat és meg is indul befelé, ahonnan a zajokat hallja. Az égő házak ropogása belevegyül a meginduló, ujjongó Csibék hangjába, a lángok fénye megfesti az eget.
A folyóparti házakat elérve már látni a víz mellé felhúzott raktárakat. Az épületek itt már díszesebbek, visszafogottabban ugyan mint az egykori Gazdagnegyedben, de érezhető a vagyon. Ha voltak is katonák vagy őrök, azok minden bizonnyal a menekülő családokkal tartottak, távozó alakokat még látni a környező erdők felé menekülni.
A házak is rejtenek némi zsákmányt, szobrok, aranyékszerek, festmények és ládák, szekrények szép és drága ruhákkal, de a valódi vagyont a raktárépületek rejtik. A piacra szánt áruk, prémek, ruhák, nyersanyag, gabona és egyéb élelmiszerek, amelyeket talán a tharg piacra szántak. A Csibék alig győzik összehordani a zsákmányt, láthatóan maguk sem gondoltak ilyen hatalmas sikerre.*
- Ez jobb, mint reméltem, a Vashegy büszke lehet rád, meg az őseid is. *Érkezik Rozsdás Yagnar mellé széles mosollyal.*
- A raktárok tele vannak áruval és minden földi jóval. Nekünk inkább arany kell, pénz, a holmikkal nem nagyon tudunk mit kezdeni. Egyezzünk meg, tietek az áru, miénk az arany. *Ajánlja fel, de Yagnar is láthatja, jóval több aranyat érő árut halmoznak fel, mint amit készpénzben találhatnak.*
//Rorkir, Sharen'na//
*Rorkir körül lassan már felismerhetetlen a szoba, amelyben egykor a javasasszony lakott. A bútorok és a berendezés teljesen összetört a képzeletben vívott harcban. Bár a férfi úgy hiszi, valódi kíséretetekkel harcol, valójában senki sincs körülötte. Úgy látja, hogy a vörösen égő szemű démon újra és újra támad, kardja hasztalan hasítja ketté, az ellenségek száma csak kétszereződik.
Odakint Sharen'na felmérheti a szobát, gyógynövények illata lengi be a levegőt, de az elfüggönyözött szobában harc folyik, bár nem tudja, ki vagy kik ellen.
Rorkir minden erejét bele kell adja a harcba, hatja a vére, hatják az ösztönei és mire foszlik az illúzió körülötte, úgy érzi, minden ereje elhagyja. Térde kényszeríti a fáradtság, mellkasa gyorsan emelkedik-süllyed és verejték borítja a testét. Mire tisztul a tudata, a szellemek lassan eltűnnek és a csak a fejében létező ellenségek felszívódnak a falakban. Körülötte csak a teljesen szétzúzott berendezés, sarokban a halott vajákos asszonnyal.
Dörömbölést hall kintről és egy ismerős hang, amelyben Sharen'na-éra ismer.
Amikor a lány belép a szobába, így találja meg az erejével teljesen elkészült Rorkirt, aki zihálva, verejtékben úszva térdel a szétzúzott szoba közepén. Hogy felismeri-e, az már a következő kérdés.*