Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Arthenior közelében (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 201 (4001. - 4020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

4020. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-02-17 15:31:34
 ÚJ
>Nievesha del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

*Niev nem sok helyen járt még életében, nagyjából csak a városban meg az erdőben. Az erdő szelídebb részén, Mil'Occhasban, ahol felnőtt és vadon legmélyén, ahonnan elűzték a gonoszt. A városból sem látott túl sokat, valószínűleg csak a legrosszabb részeit, a szebbeket pedig csak egy éjjeli tivornyán, amiről nincs is túl sok emléke. A világ egy egészen picike szeletéről mondhatja csak el, hogy járt már ott és a kicsiny szelet kicsinyke szeletéről azt, hogy ismeri. Tulajdonképpen nem is rossz dolog, hogy elmennek valahová, ahol még nem járt.
Niev a tőle megszokott ruganyossággal pattan fel Pycta mögé. Az elf nem láthatja nosztalgikus mosolyát, mikor arra gondol, hogy régebben még előtte ült és saját köpenyével védte. Milyen jó is volt! Anélkül bóbiskolhatott el, hogy a leeséstől kellett tartania, most bezzeg már figyelnie kell ilyesmikre is, pedig milyen jó lenne egy kicsit pihenni.
Mivel aludni nem lehet, így kézenfekvő, hogy nézelődik. Az egész vidék olyan takaros és igazán békés. A legjobb az benne, hogy teljességgel hiányzik a városi zaj, az nagyon zavaró volt Niev számára, hogy akkor sincs teljesen csend, ha csend van. Az erdő sem némul el soha teljesen, de az sosem zavarta a lányt és ezeknek a földeknek is ilyesmi alapzajt képzel.
A városi lármáról való elmélkedését Pycta zavarja meg, mikor rámutat egy párocskára, akik kézenfogva mennek valahova. Niev, bár ezt Pycta nem látja, elfintorodik.*
- Broáf.
*Pycta kezét sem lenne hajlandó már megfogni, hiszen nem kislány már, akkor meg miért jó? A nagyobbik attól tart, hogy a kisebbik elvész?*
- Ez miért jó? Lovuk is van, miért kell akkor andalogni?
*Pár perccel később már el is felejti őket, bámészkodik tovább, ahogyan további takaros és békés földek mellett haladnak el.*
- Milyen munkát adnak nekünk?


4019. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-02-17 14:27:14
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

*Érdekes, hogy Xauzur megjelenése milyen hatással van az addig bolhás kutyaként morgó vagy nagyokat hallgató Nieveshára. Mintha varázsütésre elrepülnének a gorombaságot okozó fekete fellegek a feje fölül és hirtelen újra kedves és közvetlen kislánnyá válna. Az erdőmélyi elf szótlan örül a pozitív változásnak, de szélesen megmosolyogja az irbisszel játszó lány képét. Xauzur sosem támadt a lányra, még akkor sem, amikor gyermekként a hátán lovagolt és a bundáját tépte. Valószínűleg az életét adná a lányért, ahogy maga a csuhátlan csuhás is.
Jobbját nyújtja és egy lendülettel felülteti maga mögé Nievet. Nem túl kényelmes, de legalább gyorsabban odaérnek. Jobb, mint gyalogolni.*
- Aranyszínűt. *Válaszolja kezébe véve a kantárt, hogy elindítsa Éjvihart az ösvényen a szántóföldek felé. Halvány mosolyát elrejti a fejére húzott csuklya.
A takarosan rendben tartott földek közé érve, a még téli álmában szendergő, de már ébredező szántókat fürkészve kellemes nyugalom szállja meg. Mögötte ül Nievesha, mellettük el-eltűnik a bokrok között Xauzur, a frászt hozva pár fácánra és őzre. Minden olyan békés. Tapasztalatból tudja, hogy nem sokáig lesz így, ám ennek tudatában csendben kiélvezi minden pillanatát.
A távolban felsejlő falvak sziluettjét figyeli, a földeken dolgozó embereket, a földúton az egyik falu felé tartó kettős messzi képét, akik kéz a kézben vezetik lovaikat talán épp a kápolna felé. Egykor neki is hasonlóan békés élete lehetett volna, de más utat választott. Talán nem is választott, erre szánták. Irigyli a párost, de tudja, hogy csak innen nézve békés és nyugalmas az életük, bizonyosan megharcolnak a saját démonaikkal. Kisebbel-nagyobbal. Ha Niev nem látná őket, feléjük mutat, hogy láthassa ő is a megkapó képet, a szántók között boldogan sétáló kettőst.
Innen már nincsenek messze a tharg birtokok, azon túl pedig ott az erőd. Talán ennyi nyugalom járt ki most nekik, de ezért is hálás a Fákban Lakónak.*


4018. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-02-17 11:55:55
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Új utakon//

*A pettyes farú kanca egyre többet makrancoskodott már, talán ezért is jó, hogy kicsit leszáll a hátáról. Mindkettejüknek jobb így, de Cha'yss lovának is, mert a kanca újabban van olyan vérmes, hogy rárúgjon másokra, a vezetékló szíját is hosszabbra kellett engedni, hogy ne érje el.
Jó így sétálni, igazából nem is szeretné, ha elérnének a templomig, bár nem azért, mert elodázná az esküvőt, hanem azért, mert így most tökéletesen érzi magát. Az idő is kellemes, az évszakhoz képest még meleg is van, az út sem saras, hogy bokáig süllyedjenek. Gyakrabban kéne sétálniuk, csak úgy a séta kedvéért, fel is veti az ötletet Meg azt is, hogy majd a nyáron, vagy még tavasszal visszajönne ide, hogy lerajzolja a helyet. A rajzolásról eszébe jut, hogy jó lenne egy zug, ahol úgy alkothatna, hogy senki nem zavarja meg percenként valami lényegtelen dologgal. Míg kifejti a “műterem”-ről alkotott elképzelését Cha'yssnak, addig oda is érnek a kápolnához.
Odakint kikötik a lovakat, belépve Cha'yss karjába kapaszkodik, körül alig néz, pillantása leginkább a férfin függ, látszik rajta, hogy odavan a másikért. Párosukról amúgy is süt, hogy szeretik egymást, bár a helyiek körében okot adhat némi spekulációra ez a gyors esküvő, amiért két idegen - akik ráadásul jómódúnak is látszanak - egy messziről is jól látható összeget fizet ki a helyi papnak.
Aenae nem igazán figyel arra, amit a pap mond, de járt már esküvőn életében, így tudja, hogy nagyjából miről beszél. Cha'ysst nézi. Szinte hallani, ahogyan kalapál a szíve, mikor a férfi igent mond, akkor még hangosabbat dobban.*
- Igen, akarom.
*Hangja halk, de mégis határozott, azok hallják, akiknek hallaniuk kell, közönségük meg amúgy sincsen. Ezen a ponton már kicsit feszült, de csak a várakozás miatt, hogy még a papot kell hallgassa ahelyett, hogy Cha'yss nyakába csimpaszkodva csókolná. Aztán már csókolhatja, immáron a férjét, és csókolja is. Kicsit tán szemérmetlenebbül, mint azt egy templomban szokás lenne, de hát friss és boldog házasok, ki nézne rájuk sandán? Amúgy meg igazán szemérmetlen akkor lenne, ha a lábait is a dereka köré fonná, de ilyesmit nem tesz, viszont nehezen szakad el tőle, pedig meg kell tenni, ha nem akarnak itt maradni. Márpedig nyilván nem akarnak.*
- Kagaenae Caldorcor.
*Ízlelgeti már azután, hogy elbúcsúztak a paptól és hallótávolságon kívülre kerültek tőle.*
- Mennyivel jobban hangzik!


4017. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-02-17 09:41:19
 ÚJ
>Cha'yss Cano Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Új utakon//

*Örül neki, hogy Aenae nem kezd ez szemantikai semmiségeken lovagolni és rámutatni, hogy az igric nem ki-, hanem megismerésről beszélt. Jóízűn felnevet a szakállára vonatkozó válaszon. Valójában őt nem zavarja annyira, de ha kedvesének nem tetszik, minden ellenérzés nélkül vált vissza a korábbi, rövidebb viseletre. Attól eltekintve is, hogy nem tud a lány gondolatairól, miszerint így hasonlít az apjára.
Az őszinte és nyílt kitárulkozás láthatóan meglepi Aenaet. A wegtoreni máskor is könnyedén olvas az emberekben, ám most erre nincs szükség, a heves elpirulás mindennél ékesebben beszél. A látványos zavar őt is arra ösztönzi, hogy lesüsse néhol a tekintetét, kerülve kicsit a topáz szemeket. Érdekes, hogy saját magát is képes zavarba hozni, ha nyíltan beszél az érzéseiről.
Megijed, amikor Aenae felteszi neki a kérdést, semmi direkt nem volt abban, amit tett. Legalábbis nem volt semmi terve, azon kívül, hogy elmondja őszintén, hogy is érez a lány iránt. Némán, közbeszólás nélkül hallgatja a sírásra hajló választ, remélve, hogy ezzel nem riasztotta el a lányt semmitől.*
- Ha tényleg így akarod, akkor tegyük meg. *Válaszolja halkan.
Leszáll a lóról, hogy egymás mellett sétálhassanak kéz a kézben el a faluig, hallgatagon figyel, úgy tűnik, már így is többet mondott, mint kellett volna. Bólint arra, hogy ne mondják el Aenae valós nevét, de a Kagan előtti név is tökéletesen igaz lesz.
A falu kápolnájában aztán kezébe veszi a dolgok irányítását és a rá jellemző határozottsággal fog neki a gyors esküvő leszervezésének. A vadregényes templom egyáltalán nem zavarja, sőt, jobban is örül annak, hogy nem az artheniori templomban kelnek egybe. Bár nincs ellenvetése Eeyr ténykedése ellen, mégis más "véleményen" van az élet valódi okait és értelmét illetően. Az arany, mint sok esetben, most is felgyorsítja az eseményeket és megolajozza az együttműködést a pappal. Még hogy arannyal nem lehet boldogságot venni.
Nem sokkal azután már az oltárnál állva a pap előtt, halvány mosollyal fürkészi Aenae tekintetét, míg a pap szeretetről és hasonló dolgokról beszél. Neki csak az fontos, hogy elvehesse a lányt. Akkor sem javítja ki a papot, amikor elhagyja a rangját és "csupasz" nevét mondja ki, csak őszinte örömmel válaszol.*
- Igen, akarom.
*Amikor aztán kimondja, hogy házastársakká nyilvánítja őket, széles mosoly jelenik meg a sűrű szakáll alatt, talán még a sárga szemek is elfelhősödnek kissé. Valóban, igazán boldognak látszik. Első hitvesi csókjuk is megeshet így az oltár előtt.*
- Megtesszük és hálásan köszönjük, atyám a közbenjárását. Nagyon boldoggá tett minket! *Válaszolja a papnak, amikor a szertartás véget ért és ők megkapják a papírjaikat. Elbúcsúzik és indulhatnak is tovább.*


4016. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-02-16 18:08:27
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//Új utakon//

* Apró falu valahol a szántóföldeken. Neve is bizonyosan van, de jelenleg ez nem lényeg. Apró, szegényes kis temploma nyomába se érhet a városban levőnek, de nem is az a célja, hogy tömegeket fogadjon magába. Ennek a kis falunak pont megfelelő az istentiszteleteire. Ahogy az elvárható itt is Eeyr igéit hirdetik. Mivel a pár úgy dönt, hogy jelen pillanatban ez a hely lesz, ezért belépnek a gyéren megvilágított épületbe. Belül se valami nagy zsuga a hely. Deszkából ácsolt ormótlan padok, szürke falak, enyhe faggyú illat. Az oltár is egyszerű faragot kő, ami fölé valaki odapingálta Eeyr napját. Egy hasonlóan egyszerű öltözékű pap-félét is láthatnak, aki jövetelükre felpillant.
A báró meggyőzőképessége igazán hatásos tud lenni, mivel elkerüli a felesleges szócséplést és rögvest a egy kisebb vagyont nyom az öreg kezébe. Rögtön elkerekedik a szeme. Csak bólintani tud, hogy semmi akadálya a dolognak. Bezárja az ajtót és, ha nincs ellenvetés, akkor az oltárhoz invitálja a párt. Felvesz valami sál szerű dolgot, az áldást egy stilizált buzogánnyal osztja, melynek feje Eeyr napja, miközben az esketéskor szokásos frázisokat hangoztatja szeretetről, egymás iránti tiszteletről és, hogy mostantól haláluk napjáig ki kell tartani egymás mellett jóban-rosszban. Annyira nem hosszú a ceremónia, de bele fog telni jó néhány perc mire elér a végéhez. Csakhogy itt bizony kelleni fog két név is. Szóval odafordul elsőnek a férfihez, majd a nőhöz, hogy árulják el a nevüket.*
- Erre szükség van, hogy érvényes legyen a házasságuk.* Szabadkozik, ha netán ez gond lenne. Ha lesznek olyan kegyesek, hogy elárulják a nevüket, akkor megejti, amit meg kell ejteni, csak előbb elfelejt levegőt venni újfent a döbbenettől.*
- Akarod te, Cha'yss Cano Caldorcor a melletted álló Aenae Hawnethet hites feleségedül? *Igen válasz után ugyanezt visszakérdezi a nőtől is, és ha ott is igen a válasz, akkor kimondja.*
- A mai naptól, akkor házastársakká nyilvánítalak titeket Eeyr színe előtt.* Azzal el is vonul írogatni valamit. Visszatérve egy pecsétes papírost nyújt át a bárónak.*
- Ezt az okmányt majd le kell adni a városi templomban, hogy hivatalosan is beiktatásra kerüljön a frigyük. Általában ezt én szoktam végezni, de úgy vélem maguknak kellene ezt most, lévén, hogy nem átlagos közemberek. Nem valószínű, hogy engem komolyan vennének ilyesmivel, ha beállítanék a templomba.* Ha nincs ellenvetés meg egyéb kérdés, akkor akár mehetnek is, vagy megszállhatnak a papnál, aki ezt felajánlja. Ez már csak rajtuk múlik.*


4015. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-02-15 20:55:01
 ÚJ
>Nettienaya Syllia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Myrii//

*Büszkén felemeli állát - ő aztán most megmondta a tutit. Megálmodta a nagy álmot Myrii számára, elvégezte a dolgát. Nem mintha ez rá lett volna bízva. De ez nem is érdekli. Ő a lány elé tárta az élet nagy lehetőségét, hát nem is ő lesz a bolond kihagyni azt.*
- Hehh, a nénik biztos örülnének neked.
*Szögezi le. Sajnos csak ezt a társaságot tudja igazán, szívből ajánlani Myriinek, ha muszáj ajánlania valamit. Az artheniori népség... azt jobb, ha el is kerüli. A nénik legalább tényleg örülnek a fiatal hallgatóságnak.
A feltett kérdésen el kell gondolkodjon.*
- Húha. Hát nézzük csak... Azt hiszem, az a Szellemjáró valamikor nem sokkal azelőtt halt meg, hogy ide költöztem. Volt valami összezörrenés a thargok és az arthenioriak között, és utóbbiak megölték őt. Utána vette át a helyét a kislány, Kagaenae. Aki azt hiszem egyébként, az egykori Kagan Thargodar valami balkézről született lánya. Aki meg a Szellemjárónak volt a férje. Aki viszont valami másik pasassal kavar. Bonyolult ügy, nem szép házasság. De végül is az utódlás ilyen szempontból logikus.
*Megvonja a vállát.*
- Aztán itt a szomszéd faluban volt egy balhé. Sziritánban. Pár elszállt tharg nekiállt kifosztani a falut. De aztán állítólag megbűnhődtek, ráadásul pont Kagaenae keze által. Aztán meg volt ez a rejtélyes feltámadásos eset, amikor a halálból visszatérők lepték el az utcákat. Na akkor jött vissza a vezérasszony is. Hogy azóta mi történt odaát, azt már nem tudom, arról még nem hallottam pletykát. Te esetleg?
*Szusszan egyet mondandója végén. Reméli, kellőképp oltotta a másik információ-szomját. Aki viszont úgy néz ki, nagyon belemerült valami gondolatba, és a meglepettség cáfolhatatlan kifejezésével az arcán kapcsolódik vissza a beszélgetésbe.*
- Miért ne? Nekem nincs igazán népem, így ha valahova elszegődöm, az lesz az enyém. Nem azzal akarom a hátralévő éveimet tölteni, hogy szobalányosdit játszom. Ennél valami nagyobb célt akarok szolgálni.
*Újra megvonja a vállát. Talán Myrii nem érti ezt meg, de tényleg kalandosabb életre vágyik, nem azzal szeretné elpocsékolni a fiatalságát, hogy kéretlen közeledéseknek teszi ki magát a különböző nagyuraknál.*
- Ha távol is élsz tőlük, akkor is közülük való vagy, és ez már elég, hogy ne legyél vadidegen.
*Ragaszkodik az igazához. Végül is csak az önbizalomra akarja rábeszélni a másikat.*
- Ne sajnáld. Még az is lehet, hogy az én szüleim is otthagytak valahol. Nem emlékszem rá, de ha így volt, akkor jobban is jártam. Az árvák között szoros barátságokra találtam, és jól viselték gondomat.
~Amíg le nem égett az egész.~
*A meghívásra már csak bólint egyet, megnyugszik, hogy a másiknak egyelőre nincs kedve megölni őt.*
- És mit jelentenek?
*Bár most Fajal hátán ülve éppen nem látja a rúnákat, de tervbe vette, hogy majd alaposabban megnézi őket, ha megérkeztek. Amire szerencsére nem kell sokat várni. Elrendezi Fajalt, és már indulnak is Myrii háza felé, vissza az ösvény-kerülő útvonalon.*
- Azt mondtad, vannak csapdáid a környéken? Mikre kell számítani?
*Kérdezi bizonytalanul, miközben szorosan a lány nyomában lépked, nehogy megtaláljon egyet azok közül.
Mikor nem sokkal később megérkeznek, körbe néz a kunyhón, a kis kerten, az istállón, meg a céllövöldén. Utóbbin elmosolyodik.*
- Látom, te is szoktál gyakorolni az íjaddal.
*A megjegyzés után újra a kunyhóra emeli mohazöld szemeit.*
- És most már egészen biztos vagyok benne, hogy ennél a háznál láttam azt a farkast. Most így utólag belegondolva, mázlistának érzem magam, hogy nem léptem bele egy csapdádba se.
*Megborzongva vakargatja meg a tarkóját, ahogy belegondol, mi történhetett volna.*


4014. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-02-15 13:33:33
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Új utakon//

*Halvány mosoly, ezúttal eltekint attól, hogy vitatkozzon, vagy rávilágítson, hogy jelentős a különbség a kiismerés és a megismerés között, szemantikalag mindenképpen. Aztán a mosolya kiszélesedik, hevesen megrázza a fejét.*
- Sajnálom, de nem. Túl hosszúra nőtt.
*Persze máskor is borostás az arca, de az még sosem zavarta a lányt. Valamiféle hanyag elegancia benyomását kelti, tökéletesen beleillik a férfi megjelenésébe a nagy műgonddal nyírt és karbantartott borosta, de ez a szakáll… Nemigen tud elvonatkoztatni Kagan szakállától és úgy általában a barbárokétól.
Ami ezután történik, arra nem igazán volt felkészülve, hiába hitte azt, hogy már ura az arcizmainak és az arcába toluló vérnek, most kiderül, hogy mégsem az, ugyanis a füle hegyéig pipacsvörössé változik. A szemkontaktust is nagyon nehezen tartja, szeretné lesütni a szemét és valami rögöt nézni a földön, míg sikerül rendezni a vonásait. Sokféle érzelem munkál benne ebben a pár pillanatban és levegőt is alig kap. Kívülről leginkább a zavar látszik rajta - ebben Cha'yss számára nyilván semmi újdonság nincs - és, hogy nem nagyon tudja, hogy mit is mondjon. Tudja nagyon jól, hogy honnan indult a kapcsolatuk és valószínűleg akkor nem gondolta, hogy több lesz az egész annál, minthogy párszor jól érzik magukat - és egymást - együtt. Akkoriban egészen más dolgok motiválták őket abban, hogy egymással legyenek, most meg a férfi arról beszél a legboldogabb ember lenne a földön, ha itt és most elvehetné.*
- Én… én… én… A fene vigye el, direkt csinálod ezt velem, ugye?!
*Nagy nehezen ugyan, de végre megtalálja a hangját. Hangjában csak színlelt felháborodás van, viszont a sírás is kerülgeti, egy hata tragédia történt vele - velük -, érthető ha még nem állt helyre a lelki egyensúlya. Nagyon össze kell szorítania a fogát, hogy el ne pityeredjen, bár az is igaz, hogy ha sírna, akkor az nem feltétlenül a szomorúságtól lenne.*
- Szeretnélek boldoggá tenni. És nem azért, mert ez az elvárás, hanem tényleg, mert én is így akarom.
*Elsőre leginkább azért mondott igent, mert úgy érezte, ezt várják el tőle. Ez az a pillanat, mikor a szívére hallgat, nem csupán megfelelni akar valakinek. Felszabadító érzés. Egyvalami rondít ebbe bele, az pedig a lova, aki nem szenvedheti, ha túl közel akarja vezetni Cha'ysséhoz.*
- Sétáljunk addig, jó?
*Ha a saját lábán megy, akkor anélkül foghatja a férfi kezét, vagy ölelheti át a derekát, hogy a lova makrancoskodjon alatta. Útközben pedig elmondja például azt, hogy nem kéne megmondják az ő valódi nevét, mert Sziritán szomszédjában biztos nem látják szívesen Kagaenae Thargodart. Meg azt is, hogy nem felejtett ám el, hogy Cha'yss megígérte, modellát áll neki pucéran. A pap előtt nyilván nem beszél már ilyesmikről, sőt egyáltalán hagyja, hogy Cha'yss intézze a dolgokat, végtére is, bármiben rábízná magát. Kicsit aggódik azon, hogy tényleg nincs rajta megfelelő ruha és hogy a bal válla fölött előrevett szoros hajfonat nem a legcsinosabb, de hamarosan úgy dönt, hogy mindegy is, csak házasodjanak össze. Hezitálás, kétely nélkül fog igent mondani.*


4013. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-02-15 01:03:01
 ÚJ
>Cha'yss Cano Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Új utakon//

*Az az igazság, hogy hiányzik neki, hogy Aenaevel beszélgessen. Megértette, hogy a történtek után a lány nem szívesen beszélget, de mostanra úgy gondolja, hogy már eltelt annyi idő, hogy újra hallhassa a hangját.
A futó csókot jó ómennek veszi, így tovább beszél, kérdez, hogy végre átlendülhessenek a dolgok nehezén. Mert ez sajnos csak úgy megy, ha beszélnek a problémákról. A kérdésére válaszként kapott mosollyal megtoldott kérdésre lesüti sárga pillantását, mint akit rajta kapták. Valóban megismerte már Aenaet, a vívódásokkal teli lelki világát, a megfelelési kényszertől terhes mindennapjait. Ahogy lehetett, segített, hogy ezeket az érzéseket tompítsa benne, ám még mindig érzi, hogy nem járt tökéletes sikerrel.*
- Ami azt illeti, nem. Nagyon nehezen ismertelek meg. *Válaszolja továbbra is lesütött szemekkel, majd a topáz szempárba néz, amikor érkezik a folytatás. Figyelmesen hallgat, látszik rajta, hogy minden szóra figyel és még többre is. "Szakmai" ártalom. Komoly arccal figyel, egészen addig, amíg Aenae hajáról nem esik szó. Akkor elmosolyodik, haloványan, de őszintén.*
- Nem tetszik a szakállam? *Kérdi megdörzsölve az egy hat óta nem nyírt arcszőrzetet. Valójában eddig észre sem vette, annyira lefoglalta, hogy megszervezze a távozást tharföldről.*
- Tudod, *Kezd bele a válaszba.* én sosem gondoltam, hogy tudok szeretni. Én önző ember vagyok. Minden elé helyezem a saját boldogulásom, sosem kockáztatok akkorát, hogy abból ne tudnék kimászni és mások szemernyit sem jelentenek a számomra. *Néz mélyen Aenae szemébe.*
- De te valahogyan mégis megváltoztattál. Beléd szerettem, kockáztattam az életem érted és olyan dolgokat tettem, amelyeket sosem hittem volna. Teljes szívemből szeretlek és nem tudom megmagyarázni az okát. Így ha most, ebben a faluban *Mutat a kápolna sziluettje felé.* elvehetlek, akkor én leszek a legboldogabb ember ezen a földön. *Látszik rajta, hogy komolyan és őszintén beszél. Ha az igricnek sikerült kiismernie a lányt, akkor neki is sikerült kiismernie őt. Láthatja rajta, hogy komolyan beszél.*
- Sőt, tudod, mit. El is veszlek, gyere! *Fordítja lova orrát a közeli falu és kápolnája felé.
Ha Aenae követi, márpedig miért ne tenné, akkor hamarosan az említett épület előtt találhatják magukat. És az igric a rá jellemző határozottsággal és karizmával próbálja rávenni a megtalált papot, szerzetes, akárkit, hogy ott helyben adja össze őket. Meggyőzés gyanánt felajánl a papnak (Mesélő (Hydra)) kereken 1000 aranyat is. Remélve, hogy ezzel megolajozza az eljárást ügyükben. Nem számít más, csak hogy bebizonyítsa Aenaenek, nem az számít, mennyien vannak jelen, nem az számít, mikor, hanem csak az, hogy ő legyen a nő, aki ott asszonyául vesz. A papnak nem árulja el arája igazi nevét, kéri, hogy Aenae Caldorcorként szólítsa, azaz neki adja saját nevét, hisz ha vége a szertartásnak, akkor úgyis ez lesz a neve.
Az oltárnál állva - már ha eljutna odáig -, boldogan és csillogó sárga szemekkel mondja ki az igent és veszi nőül Aenaet, láthatóan nincs boldogabb férfi akkor nála a föld kerekén.*


4012. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-02-14 21:42:02
 ÚJ
>Myriilana Gillynndar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Nettie//

- Bolond leány.
* Csóválja a fejét mosolyogva. Magában örül neki, hogy a viszonyuk ennyire másképp alakult. Sokkal könnyebb és szórakoztatóbb ez az ártatlan szurkálódás, mint hogy folyton a háta mögé kelljen lesnie. *
- Igen... Azt hiszem többet kellene mások társaságában forgolódnom.
* Sóhajt kelletlenül, és a válla mögé löki vastag fonatát. *
- De itt is vagy mindjárt te. Halljuk akkor, milyen pletykákat sikerült lefülelned?
* Kérsését peóbálja ártalmatlan kíváncsiskodásnak beállítani, titkolva mennyire éhezi a tudást a népéről. Talán tényleg rosszul tette, hogy ennyire kizárta magát a társadalomból. Lám, végül Nettie-vel is jól megvan. Talán túl fiatal még ehhez az életmódhoz. *
~ De hová mehetnék? A városba? A kikötőbe? A thargokhoz, tulajdon népemhez? Nem is ismerem őket elég jól... Talán nevelőanyám sem véletlenül hagyta ott őket. ~
* Kicsit túlságosan is elmerül a gondolataiban, ráncolva a homlokát, így már csak a végét hallja meg. *
- Hogy? Beállni a seregbe?
* Szemöldöke felszalad. *
- Szóval ölnél és meghalnál idegen népért?
* Szegezi a kérdését a lánynak, komoly hangon. *
~ Talán csak komolytalankodik. ~
- Igeny azok. Vagyis hát, gondolom. Mivel, mint láthatod, az erdőben élek. Tölúk távol.
* Teszi hozzá, hátha nem lenne egyértelmű.
A gyermek ápolása közben sejtése beigazolódni látszik, de azért meglepik Nettie szavai. *
- Szóval árvaház... Értem. Sajnálom.
* Valószínűleg neki is ez lett volna a sorsa, vagy valami rosszabb, ha nem találnak rá az erdőben. *
- Persze hogy komolyan. Ne félj, nem harapok. És hozhatod Fajalt is, van néhány lóállásom is.
* Útközben Nettie rátér az arcára is, Myrii csodálkozik is, hogy eddig nem tette. Szelíden elmosolyodik, öntudatlanul felvándorol az egyik keze a rajzokhoz. *
- Igen, az vagyok.
* Talán némi büszkeség is hallatszódik a hangjában, hiszen ősi nép az övé. Még ha nem is valós, aktív tagja a közösségnek, a szokásaikat igyekszik őrizni. Már amiket átadott belőle a fogadott családja. *
- Ezek tharg rúnák. Mindegyiknek külön jelentése van, és mégis egyszerre alkotnak egy egészt.
* Először a nevelőanyja rajzolta rá őket, gyermekként. "Ez a te saját történeted Myriilana" mondta neki mindig. Ezek voltak az első ábrák, amiket megtanult írni és olvasni: a farkas, a leánygyermek, és az Ősöket jelképező rúnák. *
- Köszönöm a segítségedet, ismét Nettie.
* Bátortalanul, se őszintén hangzanak a szavai. Lecsusszan a lóról és megveregeti az állat horpaszát. Biccent és megindul előre, hogy mutassa az utat a kunyhójához az ismerős köveken át. *
- Erre.
* Gyors, megszokott mozdulatokkal halad a sűrűn át, egészen az Ösvényig. Körülpillant, megszokásból majd az alig látható leágazáshoz igyekszik, ami a házához vezető csapát rejti. Néhány kanyar és gyaloglás után meg is érkeznek.
Nettie egy ferde apró kunyhót láthat, aminek tetejét belepte a moha. Kissé viharvert benyomást kelt, de otthonos. Tűzrakóhely, egy parányi döngölt földű udvar. Mellette üres lóállás, egy céltáblának használt tuskó. *
- Üdv nálam.


4011. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-02-14 20:35:38
 ÚJ
>Nettienaya Syllia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Myrii//

*A döbbent kérdés hallatán Myriire kacsint.*
- Nem is kicsit szaladtam előre. De a lehetőséget ne zárd ki. A végén még megbánod, hogy nem adtál neki esélyt.
*Annyira hajtogatja, még a végén maga is elhiszi, hogy ennek volna reális alapja.*
~Úúúúúúgy tudtam, hogy te is tharg vagy!~
*Megcsillan a szeme, ahogy Myrii nekiszegezi a kérdést a 'népéről'.*
- Hogyhogy hogy? Gyakorlatilag itt lakom a thargok szomszédjában. Bár a falu szélén ugyan, de mégse az erdőben elzárva, a pletykák meg ne tudd meg, hogy tudnak terjedni egy faluban. Minden idős néni kint csücsül a verandája előtt, és folyton arról ordibálnak egymással, mert hogy hallani már nem hallják a másikat, hogy kivel mi történik a felsőbb rétegben. Aztán hogy ők maguk honnan tudják, az már nagyon jó kérdés, de ez valami idős néni boszorkányság. Ezek mindent, de mindent tudnak.
*Fejti ki igen bőkezűen - vagyis bőszavúan - az információforrásának mibenlétét.*
- Az biztos, hogy járni még nem jártam a Vashegyen. Bár szívesen elmennék oda. Beállnék mondjuk a seregükbe. Biztos szívesen vesznek egy extra íjászt.
*Cseverészik álmodozva. Az artheniori hadseregben nem találta meg a számításait, de attól még a thargoknál akár próbálkozhatna is. Csak még kell neki egy kis kiképzés. Vérfrissítés. Rég volt már, hogy tanonc-vizsgát akart tenni.
Myrii újabb negatív felvetésére megcsóválja a fejét.*
- Ha a népük közül való az illető, akkor már nem jöttment idegen. Ezek... bocsánat, ti... amolyan összetartó népség vagytok, nem? Már leszámítva azt a zombi asszonyt, meg a kis hercegnőt. Azok ketten biztosan gyűlölik egymást.
*A beteg kisfiú ápolása közben Myrii kérdése meglepetésként éri. Egy pillanatig elgondolkodik, de aztán őszintén válaszol.*
- Nem. Az árvaházban, ahol felnőttem, sok gyerek betegeskedett, és nekik is gyógynövényekből kellett orvosságot készíteni.
*Többek között őt is sokszor küldték beszerző-körútra a szántóföldekre, mikor már nagyobb volt.*
- Hát, bármennyire is csábító lenne a gondolat, nem terveztelek itt hagyni.
*Villant egy pajkos mosolyt a lány felé, mielőtt felsegítené a kerítésről Fajal hátára, és még mielőtt komorba váltana a hangulat a kisfiú jövőjét illetően.*
- Minél előbb meg kéne kapnia azt az ülőfürdőt.
*Állapítja meg, majd végig hallgatja Myrii mondandóját a falunépek pénzügyeiről.*
- Ezt nem kell nagyon bizonygatnod nekem. Én is alig élek meg, főleg mióta megvettem a kunyhót és Fajalt. Rájuk elment majdnem minden összegyűjtött pénzem.
*Keserűen gondol bele, hogy nem is tud sokáig sziesztázni, előbb-utóbb muszáj lesz új munka után néznie.
Mivel meglehetősen közel ülnek egymáshoz a ló hátán, azonnal megérzi az apró vibrálást utasa testén, amiből arra következtet, hogy a lánynak vagy nem tetszik a vadászat ötlete ~biztos fél valamitől~, vagy megfázott. Utóbbi lehetőség nem tetszik neki.*
- Hát... *azért elgondolkodik az ajánlaton, lehet, hogy a másiknál is van valami sártócsa* - Ha komolyan gondolod, szívesen meglátogatlak. Feltéve, hogy élve távozom majd.
*A csipkelődés azért még megy neki.*
- Csak előtte vigyük haza Fajalt.
*Szegény lónak annyira nem való az erdő. Minden zizzenéstől megijed, és óriási zajt tud csapni, amivel elkerget minden állatot a környékről. Így vadászni végképp nem szokta magával vinni. De vendégségbe se nagyon.*
- Szóval... akkor te tharg vagy. *kezd új témába, miközben visszaérnek Kalácsfalvára* - Ez a tetoválás vagy festés az arcodon, ez ilyen tharg jelzés?
*Ha megérkeztek a házához, újra csak a ló hátáról lehajolva nyitja ki a kerítés ajtaját, és hagyja, hogy Fajal beléptessen, mielőtt ugyanígy becsukná a kaput. Aztán az istállóhoz vezeti a hátast, ahol pedig hagyja, hogy először Myrii csusszanjon le a nem létező nyeregből, majd ő is leszáll. A pokrócot összehajtogatja, és elteszi a tárolóba, majd visszalép a lóhoz.*
- Te most itt maradsz, kedveském. Viselkedj jól!
*Paskolja meg a ló nyakát, majd Myrii felé fordul.*
- Kész vagyok, mehetünk.


4010. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-02-14 08:54:47
 ÚJ
>Myriilana Gillynndar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Nettie//

- Utódja? Kissé előreszaladtál, nem?
* Nagy kerek szemekkel pillog, a merész szavak hallatán. *
- Elég sokat tudsz a népemről? Hogyhogy?
* Nettie elég határozottan nyilatkozik a thargokról, de ezek is lehetnek ugyanúgy szóbeszédek, amiket Myrii hall. *
- Szerintem a thargok élére senki bolond nem választana egy jöttment idegent, még ha az a népükből származik is.
* A családi háttere is igen kétes, azt sem tudja, élnek-e vagy halnak az eredeti szülei. Mondjuk nem is érdekli különösebben. *
- Ez már szerencsére nem fog kiderülni soha.
* Sóhajt a lány megkönnyebbülten. Mert igazán hálás lehet ezért.
A piszkálódásra csak a szemeit forgatja. *
~ Van ami nem változik, de legalább szelidültünk valamelyest. ~
* Igazán hálás Nettie segítségéért a beteg fiú körül, amennyire lehet, kímélni szeretné a fáradt családanyát. *
- Nem először csinálsz ilyemsit, igaz?
* Kérdezi tőle halkan, hogy igazolódjon a sejtése. Később amikor kilépnek a ház ajtaján, nagyot szippant a friss, hideg levegőből. Lélegzete kis felhőként gomolyog előtte. Mindig nehezen viseli az ilyesmit. *
- Szóval a visszaútra is jár a fuvar?
* Mosolyog, hogy a saját kedvét is felderítse kissé. Most nem érez magában elég lendületet a felpattanáshoz, így ő is a kerítést használja, hogy feljusson a ló hátára. Int a kis kunyhó felé, majd jobban elhelyezkedik a kosarával. *
- Remélem. Nem tűnik most olyan rossznak a helyzet, de főleg az éjszaka folyamán, ez gyorsan megváltozhat.
* Néhány pillanatra a gondolataiba merül. *
- Itt a falvakban nincs lehetőség bájitalok használatára. Nincs senkinek sem elég aranya hozzá. Azzal dolgozunk amink van, gyógynövényekkel, miegyebekkel. Mások az esélyeink, mint a városlakóknak.
* Hangja komorrá válik miközben beszél. *
- Sokuknak még aranya sincs, ismerek olyat aki kizárólag portéka-csere útján tesz szert dolgokra.
* Miközben haladnak vissza Kalácsfalva felé, eszébe jut egy gondolat. *
- Nem, majd holnap jövök vissza. Addig elégnek kell lennie a főzeteknek. Vadászni akarsz?
* Egy pillanatra átfut az agyán a kép, hogy egy célt tévesztett nyíl fúródik a testébe. Megrázkódik. *
- Inkább meghívlak magamhoz. Van ételtartalékom, és néhány csapdám is a környéken. Semmi komoly dologra ne számíts, ritkán fogadok vendégeket.
* Figyelmezteti nevetve Nettie-t. *
- Na, mit szólsz?


4009. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-02-13 20:22:58
 ÚJ
>Nettienaya Syllia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Myrii//

*Halkan elkuncogja magát újdonsült ismerőse szerénységén.*
- Ugyan, ne légy ennyire szerény. Úgysincs utódja. Jó, persze, mikor meghalt, akkor átvette az az artheniori kislány a "trónt", *ujjaival is idézőjeleket formáz mondandója közben* - de szerintem így, hogy visszatért az élők közé, felteszem, elkergeti azt a lányt a helyéről. És mint mondtam, utódja nincs. Tehát, nincs kizárva, hogy akár te is lehetnél az.
*Nagy vidáman fejezi be, persze nyilván költőien eltúlozta a dolgokat. Mindenesetre kifejezetten érdekes lenne, ha megvalósulna a viccnek szánt gondolat, és elmondhatná magáról, hogy ő szította fel a tettek lángját.*
- Nos, ahogy gondolod *vonja meg a vállát* - de aztán ne rajtam verd le, ha kihagyod életed lehetőségét!
*Ezt a kérést már szó szerint érti. Nem tudja, mennyire indulatos a másik, eleddig nem tűnt annak, de vajon milyen lehet, amikor felülkerekedik rajta a csalódottság?*
- Pff, hát... *ezen az elméleten el kell gondolkodjon kicsit* - az biztos, hogy ha ők nevelnek fel, most nem rohannál segíteni egy beteg gyermeken.
*Biztatóan elmosolyodik, mert sejti, milyen gondolatok foroghatnak most Myrii fejében a saját szüleiről. Egészen biztos, hogy más ember lenne. De vajon jobb lenne? Vagy rosszabb? Sose fogják megtudni.
A szurkálódásra elneveti magát. Amolyan tettetett felháborodással.*
- Cöhh, ki mondta, hogy te életben maradnál?
*Leginkább úgy tudja elképzelni a jelenetet, hogy egyszerre döfik le egymást a bökőikkel. Vagy ha azokat véletlenül elveszítenék a sárban, akkor egyszerre fojtanák meg egymást.
A miniori kis kunyhóban persze már sehol sincs ez a vidám hangulat, ott szigorúan koncentrál a betegre, és az elhangzó utasításokra.*
- Előbb tudjon felülni.
*Bólint az ülőfürdő ötletére komolyan. Bár olyan sokat végül is nem kell várni a felüléssel, mert Myrii újabb kérésére félrerakja a vizes borogatást, és segít egyenesbe helyezkedni a fiúnak. Támasztja a kis beteg hátát, míg az kortyonként nyeli a gyógyfőzetet, majd óvatosan engedi visszadőlni is. A nedves rongyot újra megmártogatja a hideg vízben, és visszahelyezi a fiú homlokára. Amikor Myrii felkel mellőle, hogy a gazdasszonnyal váltson néhány szót, közelebb húzódik a gyermekhez, és a szemébe nézve suttogni kezd neki.*
- Erős vagy és bátor. Megbirkózol ezzel a csúnya betegséggel, és pár nap múlva már játszhatsz is a testvéreiddel. Nagyon jó lesz, meglásd!
*Rámosolyog a fiúra, majd ő is feltápászkodik. A ruháját megigazítva fordul Myrii és az asszony felé, de a további beszélgetésbe már nem szól bele - bár volna mit megjegyeznie arról a bizonyos naplopó férjről. Ezután, értve a Myriitől érkező jeleket, sietősen távozásra fogja, és pár lépés után már kint is terem a tanya bejáratánál, ahova Fajalt kötötte ki. Eloldozza a kantárral lefogott lovat, majd - ismét a kerítés segítségét használva - feltornázza magát a pokrócra. Onnan nyújtja kezét Myriinek és a kosarának. Ha a lány is felmászott a hátasra, és elhelyezkedett kényelmesen, akkor búcsút int a gazdasszonynak, majd visszakanyarítja Fajalt Kalácsfalva irányába.*
- Szerinted túléli?
*Kérdezi komoran Myriit, hátra sem pillantva, miközben elporoszkálnak a falu házikói mentén.*
- Ha nem mostanában akarsz haza-, vagy ide visszamenni, akkor esetleg beszállhatsz az ebéd utáni vadászatomba. Ha már korábban nem jött össze.
*Vált vidámabb témára, mert nem szereti a tehetetlenséget, és sajnos betegségek esetén mindig annak érzi magát.*


4008. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-02-12 15:32:46
 ÚJ
>Myriilana Gillynndar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Nettie//

- Őhm... azt nem hinném, hogy egy lapon lehetne említeni engem vele.
~ Nagyon nagyratörő lenne ezt hinnem. ~
* Ő is hallotta a pletykákat, jó volna ha igaz lenne, de a hírek nehezen jutnak el az erdőbe, és ami végül ideér, az is erősen torzult az út során. Biztosabb híreket csak a fivérei mondhatnának, de velük jó néhány hete nem beszélt már. Hiányoznak is neki. *
~ Talán meg kellene látogatnom őket. Mindig ők jöttek el hozzám idáig. A változatosság kedvéért mehetnék most én. ~
- Hogy én?
* Meglepetten pislog és hátrál egy lépést. *
- Dehogy. Ha igaz is lenne a szóbeszéd, nem kopogtathatsz be csak úgy, hogy üdv, a Szellemjárót keresem.
* Elfintorítja az ajkát Nettie szavaira. A felháborodása jogos, de attól még mindig rossz neki hallgatni, hogy a saját szülei ilyenek voltak. Mintha ezzel saját magát is minősítenék. Mert hát, akinek ilyen szülei voltak, az hogy lehetne jobb? *
- Tudom... De szerencsém volt. Talán ennek így kellett lennie. Ki tudja ki lennék most, ha velük maradok?
* A sár-birkózás gondolata mosolyra készteti Myriit. Nem is bírja megállni, hogy oda ne szúrjon, megszokásból. *
- Nos, örülök hogy egy véleményen vagyunk, hogy én nyernék.
* Halkan felkuncog. Közel sem biztos ebben annyira persze.
Myrii meg is nyugszik egy kicsit, hogy a másik konyít valamicskét az orvosláshoz. Talán még hasznát veszi odabent is. Bár egy egyedül élő lány aligha engedheti meg magának, hogy ne értsen az efféle dolgokhoz is. *
- Köszönöm.
* Nettie máris mozgosítja magát és átveszi az asszony feladatát, amiért igazán hálás lehet. Szegény asszony láthatóan alig áll a lábán. *
~ Remélhetőleg csak a fáradtság miatt, és nem beteg lesz ő is. ~
* Elkészíti a gyógynövényeket, kicsit összemorzsolja őket, hogy teát készíthessen belőle. *
- Egyelőre megteszi. Ha ezzel sikerül levinni a lázat, az fél siker. Ülőfürdőt is készíthetnék belőle, később, ha egy kicsit jobban lesz.
* Igazából csak hangosan gondolkozik, de tájékoztatásnak is vehető amiket mormog maga elé. *
- Nincsen, ahhoz nehezebb hozzájutni sajnos. De talán már ez is segít. Feltámasztanád egy kicsit, kérlek?
* Kéri Nettie-t és megfújkodja a forró főzetet egy kissé. Apró kortyonként diktálja a fiúba az orvosságot, ügyelve, nehogy félrenyeljen. *
- Így ni.
* Újból ellenőrzi a lázát és eligazgatja a takarót rajta. Szemével az anyját keresi. *
- Egyelőre ennyit tudok tenni. Néha cseréljétek a borogatást. Figyeld kérlek, ha rosszabbodna az állapota, tegyétek hideg fürdőbe. De valószínűleg nem lesz erre szükség.
* Bátorítóan megszorítja a nő kezét. *
- Holnap ismét eljövök megnézni, hogy van.
* Megsimítja a fiú arcát és felkel a padlóról, ahol eddig térdelt. Ismételten kotorászik a kosarában és egy újabb növényt húz elő. *
- Málnalevél. Ebből viszont te főzz teát, kedves, rossz rád nézni. Pihenj néha te is, jó? Hol van a mihaszna urad?
* Dohog Myrii, hiszen a családfőről tudja mindenki, hogy naplópó, ráadásul részeges is.
Elrendezi a holmiját és még egyszer rápillant a betegre, majd indulásra készen áll. Halkan elköszön a családtól és visszautasítja a fizetséget. *
- Cserébe majd a nyáron szednek nekem a gyerekek egy kis szamócát, rendben?
* Mosolyog és szemével intve Nettie-nek, gyorsabb haladásra kérleli őt, mielőtt rájuk tukmálnának valamit a segítségért cserébe. *




4007. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-02-12 13:46:12
 ÚJ
>Nettienaya Syllia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Myrii//

- Nézd, annyira lehet, hogy nem is hülyeség ez... *tárja szét karjait elgondolkodva* - Hogy az Ősöknek terveik lennének. Van ott a Vashegyen az a vezérasszony, vagy mi. Az a Szellemjáró. Azt mondják, visszatért a halálból is, mert az Ősöknek tervei voltak vele.
*A másik számára biztos ismerős lesz a sztori. Ha már ő is Ősöket emleget, meg a thargoknál is Ősök vannak, talán van közük egymáshoz. Mindenesetre Nettie csak azt a határozottan kiérződő gúnyt kívánja elhessegetni a lány hangjából. Ő nem imád egy magát istennek nevező lényt se, de azt tudja, hogy a Vashegy lakói tisztelnek valamiféle Ősöket. És ha már van kihez imádkozni (már ha egyáltalán szoktak ilyet), akkor miért ne fordulhatna elő, hogy kivételesen létezik is az illető, és vannak bizonyos tervei...*
- Ki tudja? Lehet, hogy találkoznod kell vele.
*Mármint azzal a Szellemjáróval. Persze ez most csak merő találgatás a lány részéről, hisz nem tudhatja, milyen céljai, motivációi lehetnek a másiknak, mit akar elérni az életében. Vagy hogy milyen tervekkel rukkolnának elő számára az Ősei.
Megtorpan, mikor Myrii elárulja, mit is keresett csecsemőként az erdőben. Hitetlenkedve fordul a lány felé.*
- Odadobtak? *fel nem fogja, hogy tehettek ilyet* - Ne haragudj, hogy ezt mondom, de borzalmas szüleid lehettek.
*Az, hogy a másik tudja, hogy a vér szerinti szülei így bántak vele, ilyen könnyen lemondtak róla, még rosszabb lehet, mint egyáltalán nem is tudni, milyenek lehettek. Nettienek legalább megadatott a remény, hogy valaha szerették őt, és nem önként hagyták el, hogy aztán az árvaház vezetője rátaláljon a folyóban.*
~Aztán lehet, hogy az enyémek se voltak jobbak.~
*Morogja magában, miközben egy sötét gondolat átfut a fején - az is lehet, hogy a tarkóján végighúzódó sebet éppen a saját szüleitől kapta. Elvégre a seb már rajta volt, mikor Fregga néni kihúzta őt a partra.*
- Az a célom, hogy hősi halált haljak. Ha ehhez sárban fetrengve kell küzdelembe mennem, ám legyen.
*Vigyorog már a nyeregben vágtázva, a sár-birkózás ötletén. Nyilván nem gondolja komolyan a dolgot, és reményei szerint mire visszaérnek, már egyáltalán nem fognak egymás halálán gondolkodni.*
- Annak hangzik. Remélem, semmi komoly.
*Válaszol már sokkal komorabban. Ha járvány áldozata lenne a gyermek, akkor igen komoly veszélye áll fenn annak is, hogy akár ők ketten is elkapják a betegséget, mialatt gyógyítani próbálják a szerencsétlent. Nem mintha ez eltántorítaná a segítségnyújtástól, de azért el kéne gondolkodjanak valamiféle védekezésen is.*
- Egy keveset. *bólint* - Bár inkább sebek ellátására oktattak, nem betegségekre.
*A kiképzés éveiben sokkal inkább volt szüksége vérzés-csillapításra, semmint köhögés enyhítésére, de azért valamelyest ért a gyógynövényekhez.
Követi Myriit a kis kunyhó ajtajához, és illedelmesen megvárja ő is, míg beengedik kettejüket. A ház asszonyának üdvözlően bólint, majd ő is belép a helyiségbe, és a másik nyomába szegődve a beteghez sétál. Leguggol mellé, végigsimít a szőke buksin, persze csak úgy, hogy ne legyen Myrii útjában.*
- Ne aggódj, minden rendben lesz.
*Suttogja a fiúnak. Amikor Myrii hideg vizes borogatást rendel, feltápászkodik, és elindul, hogy beszerezze a szükséges rongyot és tálkát, benne a friss hideg vízzel. A háziasszony szerencsére kisegíti, így nem veszít sok időt azzal, hogy az ismeretlen helyen keresgél.*
- Meghoztam.
*Mutatja a bemártogatott rongyot Myriinek, miközben visszaguggol a beteg mellé. Magára vállalja a szerepet, hogy a gyermek homlokára tegye az anyagot, így enyhítve kicsit a forróságot.*
- Az Ulsgából ki kell préselni a tejet. Csak nem szabad túl nagy adagban adni.
*Bólogat. A környéken igen elterjedt gaz ez a növény, így ezt még éppen ismeri is. Az árvaházban is ezt használták, ha valamelyik gyerek lázas volt... valamint drágalátos szerelme is ezzel akarta elkábítani azon a bizonyos estén.*
- Esetleg egy kis lápi Nytelid nincs? Ha jól tudom, az jó a súlyos betegségekre is.
*Ebben már kevésbé biztos, sokkal régebben találkozott vele, mint az Ulsgával.*


4006. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-02-11 18:04:33
 ÚJ
>Myriilana Gillynndar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Nettie//

* Egyikük sem az a szívbajos-ájulós leányka, bizonyára Nettie-t is kemény évek edzették ilyenné. Tudják, hogyan védjék meg magukat és nem haboznának használni is a tudásukat, ha arra kerülne a sor. *
- Nem hinném, hogy rászolgáltam volna erre a "kötelékre", de legyen igazad. Talán az Ősöknek tervei vannak még velem.
* A hangjába nem kevés gúny és hitetlenkedés telepszik. Ő csak egy egyszerű leány, aki valamiért rossz helyen volt csecsemőként, de végül jól alakult a sora. Az is lehet, hogy puszta véletlen. Mindig ezt mondogatta magában, de fogadott anyja és fivérei meg voltak győzödve arról, hogy az eseményeknek valami különleges jelentősége van. Myrii pedig meghagyta őket ebben a hitében. *
~ Ha annyira különleges lennék, bizonyára nem egy erdei kunyhóban tengetném a napjaimat, hanem csatába vágtatnék valahol. ~
* Nincs ellenére a fegyverforgatás, de amit igazán szeret csinálni, az mások gyógyítása. Szívesen bővítené az ilyesmi tudását, de errefelé nincs sok lehetősége erre. Sokaknak az ő csekélyke tudása segített, de mindig arra gondol, hogy talán bővebb tapasztalatokkal másokat is meg tudott volna menteni. *
- Talán igazad van. Fogalmam sincs.
* Egy pillanatra félrepislant, gondolkozik, mennyit áruljon el. Megköszörüli a torkát. *
- A nevelőanyám azt mondta, hogy a farkas megtámadta a szüleimet... és azok odadobtak neki, majd elfutottak.
* Megvonja a vállát, de az elhangzó szavak keserű szájízt hagynak maguk után. Mélyen gyökeredző bánat ez a lány szívében, hogy a szülei nem akarták őt eléggé. *
- De a nevelőanyám és a fivéreim megtaláltak és felneveltek.
* Mosolyodik el, mintha ez az egész, nem is lenne nagy ügy. A lány birkózos javaslatára végül igazából elneveti magát. *
- Fura ötleteid vannak, te lány.
* Nagyot sóhajt. *
- Nem tudom pontosan, de sokan megbetegedtek az utóbbi időben. Talán valamiféle járvány.
* Reméli, hogy nem és csak egy egyszerűbb láz és köhögés. Azon tud segíteni. *
* Gyere csak nyugodtan. Több kéz, több segítség. Értesz az orvosláshoz?
* Az se baj, ha nem. Bevárja Nettie-t és odasétál az apró ház ajtajához. Óvatosan bekopog és megvárja a bebocsátást. *
- Myrii vagyok. Trisphine-hez jöttem.
* Az ajtó halk nyikordulással szélesre tárul és egy alacsony, gömbölyded asszonyság áll a küszöbön, megviselt arccal. *
~ Bizonyára virrasztott az éjjel. ~
* Ilyrana, ő itt egy barátom, Nettie. Segíteni jött. Bejöhetünk?
* Az asszony intésére beljebb óvakodik a házban, szemével azonnal a fiút keresi. Meg is pillantja a kemence mellett lévő lócán, hegynyi takaró alatt. Két másik kisebb gyermek kuporog mellette. Gyorsan megsimítja az egyik kislány szöszke kobakját és rájuk mosolyog. *
- Látom ügyesen gondját viselitek a bátyátoknak. Nem bánjátok, ha rápillantok?
* A fiú nagyjából tízéves-forma lehet, szőke hajú, kék szemű, arca vörös és csillog a láztól. Végigsimít a homlokán, majd a sajátjára teszi a tenyerét, ellenőrizve a hőmérsékeletet. *
- Mióta lázas?
* Kérdezi az anyjuktól, oda sem fordulva, minden figyelmét a kis betegnek szenteli. *
- Szükségem lenne hideg vizes borogatásra.
* Kotorászik egy kicsit a kosarában, majd néhány szárított növényt szed elő óvatosan egy vászonkendőből. *
- Ez keresztes Ulsga, zsálya és hársfa szárított levele. Segít levinni a lázat.


4005. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-02-10 23:09:13
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Új utakon//

*Mindent összevetve jól érzi magát. Kicsit megfelejtkezik mindenről, de főleg minden rosszról. Mióta megtanult tisztességesen lovagolni, azóta a lovaglás mindig is olyan időtöltés volt, amivel ki tudott kapcsolódni, csak a ló, a táj és ő maga. Lehet, hogy anélkül képes lett volna ellovagolni Artheniorig, hogy egy szót is szóljon, de tulajdonképpen az is jólesik neki, hogy Cha'yss beszélgetést kezdeményez - akkor is, ha ő maga nem túl beszédes az elmúlt hat óta.
Ha kiáll a kengyelben, akkor még egy futó csókat is lophat Cha'yss ajkáról abban a pár ütemben, míg a lovaik hajlandók egészen közel haladni egymáshoz.
Vissza is süppedne a maga gondolatai közé, de Cha'yss nem hagyja, így hamar felé fordul, elmosolyodik.*
- Könnyen kiismertél, igaz?
*Meglehet, hogy könnyen kiismerhető, de az is, hogy a férfinak istenekadta tehetsége van ahhoz, hogy könnyen átlásson másokon.*
- Csak azon gondolkodtam, hogy neked ez tényleg elég? Nagy esküvőt akartál, ahol patakokban ömlik a bor, annyi az étel, hogy meg sem bírjuk enni, és legalább ketten megölik egymást valami ostoba félreértes miatt. Nem fogod megbánni később, hogy így döntöttél?
*Nem mintha később nem tarthatnának egy hetedhétországra szóló lagzit, de az bizonyára nem lenne ugyanaz. Illetve Aenae számára nem lenne különbség, mert később sem igen akarna ilyesmit - illetve ki tudja, hogy mi lesz később, mikor már lenyugodtak a kedélyek.*
- És hát csinos ruhám sincsen, meg a hajam is milyen? Meg az a sok szőr az arcodon.
*Újra közelebb tereli a lovát Cha'ysséhoz, de most csak kartávolságra, ujjai végigfutnak a férfi felkarján. Láthatóan jókedélyű, ha nem is nagyon vidám, de mindenképpen sokkal jobb a hangulata, mint akár csak pár órával ezelőtt. *
- Félre ne érts, ennyi szőrrel az arcodon is akarom, itt és most, ebben a faluban, aminek a nevében sem vagyok biztos… De te is?


4004. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-02-10 21:04:47
 ÚJ
>Nettienaya Syllia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Myrii//

*Egy pillanatra kedve lenne gúnyosan felnevetni - tényleg, roppant nagy szerencséje van, hogy pont ezzel a lánnyal futott össze. De aztán inkább lenyeli magában ezt a gondolatot, és helyette csak bólint egyet.*
- Nagyobb seb, biztosabb siker.
*Vonja meg a vállát. Tény, hogy egy késsel is lehet halálos sebet ejteni (nem hiába hordja magánál a tőrét), de egy karddal magabiztosabban lehet keresztülszúrni valakin, ha annak a bizonyos valakinek az életét tervezzük kioltani. A maga részéről Nettie is gondolkozott már azon, hogy szerez magának egy nagyobb fegyvert, de mindig is úgy érezte, sokkal jobban teljesít távolsági harcban, mint közelharcban, így maradt az íjnál. A magánál hordott fegyvereket illetően csak az említett íj, és a kis tőröcske van nála. Persze erről a másik leánynak nem muszáj tudnia - főleg, ha ő sem erősködik megtudni.*
- Szerencsére. De hozzád biztos valami furcsa kötelék fűzi őket. Ha már nem varázslötty.
*Rendben, hajlandó elfogadni, hogy nincs semmilyen kence, ami barátkozásra ösztökélné a vadállatokat. Ettől függetlenül nem tartja kizártnak, hogy fog még vele csipkelődni.*
- Hmm. *ezt az új információt a farkas által vigyázott csecsemőről emésztenie kell egy kicsit* - Talán nőstény farkas volt, és ösztönösen úgy tekintett rád, mint a saját kölykére.
*Tálalja végül az elméletet.*
- De hát mit kerestél te csecsemőként egyedül?
*Azt sejti a háttérben, hogy a lányt talán csak kirakták a szülei, és otthagyták. Ahogy ebbe belegondol, az együttérzés hihetetlenül rég tapasztalt fájdalma járja át a szívét. Valamikor őt is elhagyta az anyja és az apja. Semmilyen emléke nincs róluk, de az árvaházbeli élet hosszú évei alatt számtalanszor képzelte el, hogy egy szép, szerető családban nő fel, a szülei otthonában.*
- Igazából nagyobb szerepe van itt annak, hogy nem volt időm barátkozni. Nehéz volt összekotorni a pénzt erre.
*Mutat a házára. Mindig igyekezett valami jómódú családba elszegődni, hogy ne csak éppen a napi megélhetésére legyen elég a fizetsége. De a megfelelő jövedelem igen gyakran kívánt éjt-nappallá tévő munkát. Így gyakorlatilag a faluban lakókat sem sikerült az elmúlt évek alatt megismernie. Nemhogy udvarlót szerezni... Abból is elég volt az az egy a hadseregben.*
- Remek! *szusszan egyet látványosan az alkura, hogy kivételesen nem próbálják meg elvágni egymás torkát* - Majd ha visszaérünk, tudok a kert mögött egy jó nagy sártócsát, ha esetleg birkózni szeretnél.
*Csak kicsúszik belőle az egyébként eredetileg szarkasztikusnak indult gondolat, mely kimondva már sokkal inkább üt meg viccelődő hangnemet.
Nagyon furcsa az élmény, hogy ketten ülik meg Fajalt, soha nem utazott még így lovon. Kicsit esetlenebbül tud kapaszkodni így, hogy előrébb kellett helyezkednie a szokásosnál, és persze az is szokatlan érzés, hogy két kéz fonódik a derekára. Ezek mellett ugyanakkor ő is élvezi a vágtát, ahogy az arcát nyaldossa az amúgy csípős reggeli menetszél.*
- És tudod, hogy mitől beteg? Vagy azt még ki kell deríteni?
*Nem tudja, a fiú betegségének melyik stádiumában járnak most - vajon Myrii most jön először ide gyógyítani, vagy már tart a kúra?
Mikor megérkeznek a tanyára, hagyja, hogy Myrii lepattanjon Fajalról, majd ő is lemászik a hátasról. A kantárt átveti a ló fején előre, hogy azzal tudja fékezni az állatot, ha esetleg kedve támadna elporoszkálni. Még ezzel a művelettel bíbelődik, mikor Myrii rákérdez, hogy ő is be akar-e menni a családhoz. Szégyenlősen néz a lányra.*
- Nos, ha szabad. Tényleg szeretnék segíteni a fiúnak.
*Kicsit megdörzsölgeti a tarkóját ott, ahol a sebhelye van. Erről bevillan neki, hogy Myrii talán láthatta a forradást a bőrén, és szinte ösztönös mozdulattal söpri fonatát a válla mögé, hogy eltakarja a vart.
Ha tényleg bemehet ő is a beteghez, akkor kiköti Fajat a kantárnál fogva a kerítéshez, és követi Myriit.*


4003. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-02-10 20:18:30
 ÚJ
>Cha'yss Cano Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Új utakon//

*Amikor átlépik azt a láthatatlan határt, meghallja a sóhajt, ami felszakad Aenaeből. Oldalra néz a lányra, de nem szól, csak mosolyog szakállá erősödő borostája alatt. Úgy tűnik, nem csak neki okoz megkönnyebbülést az, hogy elhagyjál végre ezt a vidéket.
Amikor kedvese felé szól, kicsit késve érkezik a válasz, azaz a kérdés, mintha Aenae elrévedt volna magában. Nem neheztel érte, mindkettőjüknek van mit átgondolnia. A válasz viszont ami az inkább időnyerő kérdés után érkezik, megnyugtató. Tudta, hogy a lány nem akart világraszóló esküvőt, de azt nem, hogy egy apróval beéri-e. Most már tudja, hogy igen.
A két ló és ezzel lovasaik közel kerülnek egymáshoz, amikor Aenae a derese mellé irányítja a sajátját. Érintése a karján jól esik neki, szeretetteljes, őszinte mosollyal felel.*
- És ez így jó. *Válaszolja a békességre. Valahogy most erre vágyik, nyugalomra és kiszámíthatóságra a sok gond és baj után. Így kettesben a lánnyal ellovagolna a naplementében messzire, oda, ahol nem ismerik őket, ahol tiszta lappal kezdhetnek.
Aenae elmerengeni látszik, a sárga pillantás topáz párját keresi, kicsit előre is hajol, hogy láthassa, őt fürkészi épp.*
- Minden rendben? Elgondolkodtál. *Mondja szelíden, nem akar erősködni, de Aenae olykor olyan dolgok miatt szenvedtette magát, amelyek alaptalanok és most történek olyan dolgok, ami erre okot adhat. Szeretné, ha a lány őszinte lenne vele, ha tudná, vele mindent megbeszélhet, ám a szavakat nem tudja kihúzni belőle, így csak várhat, hogy majd egyszer megnyílik előtte és megtiszteli azzal, hogy beavatja az érzéseibe.*


4002. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-02-09 14:08:03
 ÚJ
>Myriilana Gillynndar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Nettie//

~ Meglepetés, meglepetés hátán. Bocsánatot kér? Na ezt sem hittem volna néhány perccel ezelőtt. ~
- Bocsánatkérés elfogadva.
* Még egy mosolyt is megereszt. *
- Akkor nagy szerencséd, hogy csak velem találkoztál.
* A kardra pillant. *
- Talán inkább egy kés vagy tőr. De ízlések és pofonok.
* Ő is elvigyorodik. Nettie is bizonyára rejteget valamiféle fegyvert az íjon kívül is, de arra Myrii nem is kíváncsi. Jó ez így. *
- Több kunyhó is van a közelben. Nem biztos hogy az enyémet láttad.
* Elfondolkozó arcot vág, majd a farkas említésére fellelkesül. *
- Igazán? Ritka vendégek, általában elkerülik az embereket.
* Elbizonytalanodik, mit is mondjon. Nehéz erről beszélnie egy idegennek. Meg is torpan menet közben. *
- Amikor csecsemő voltam találkoztam egyel. De nem bántott. Vigyázott rám, amíg rám nem találtak.
* Feleli végül, a rövidebb verziónál maradva. Azt sem bánja, ha a másik nem hisz neki. Ő sem hinné el, ha nem a saját nevelőanyja mesélte volna. A kedvenc rörténete volt, megannyiszor hallotta tőle. Gyakran nevezte Farkaslánynak emiatt. *
- Nehéz barátokra lelni az erdőben. Én sem bővelkedem bennük.
* A falvak azért mások, nem is érti, Nettienek miért nincs valakije... Udvarló? Ilyesmire szokott lenni a falusi lányoknak, nem? *
- Szerintem kibírhatjuk egy kis ideig. Köszönöm, hogy segítesz.
* Vonja meg a vállát mosolyogva. Szorosabban kapaszkodik és élvezi a sebességet. A fivérei jutnak az eszébe, akik kislánykorában le-fel nyaraltak az udvaron vele a nyeregben. *
- Igen, ha jól látom. Kedves család, majd meglátod. A fiúk beteg.
* Megérkeznek a tanyára. Fürgén leugrik a ló hátáról, magához szorítva a kosarát. *
- Köszönöm, tényleg. Vagy... Bejössz velem?
* Kérdezi félszegen. Most már nincs ellenére a lány társasága. Ráadásul jó lenne visszafelé is jól jönne a fuvar. *


4001. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-02-08 20:30:14
 ÚJ
>Nettienaya Syllia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Myrii//

- Az amúgy véletlen volt... *röpke szünet* - Sajnálom.
*Csak kinyögte, nagy nehezen. Hiába, a bocsánatkérés sosem tartozott az erősségei közé.*
- És de, valószínűleg én is ezt csináltam volna. Bár igazából én lehet, hogy le is lőttem volna magam a helyedben.
*Most már tejbetök módon vigyorog. Kérdezés nélkül visszalőni, igen, az inkább rá vallana, mint visszaugrani a bokrok rejtekébe, és onnan figyelgetni felkészülten az eseményeket.
A köpeny alól megvillanó kardra pillantva kicsit elfanyarodik.*
- Mi sem tökéletesebb a hátbaszúrásra.
*Megkönnyebbüléssel tölti el, hogy a leány nem volt rest felfedni a fegyvereit előtte, ugyanakkor ő is pontosan tudja, hogy a túlélés törvénye, hogy még többre számítson. Ki tudja, a csizmája szárában is lehet valami elrejtve. Mindenesetre nem feszegeti tovább a húrt. Legalábbis egyelőre. Különben is, időközben lassan elérkeznek a folyóhoz, ahol már nem kell többé a másik előtt sétálgatnia.*
- Akkor lehet, hogy láttam már. *mármint a leány kunyhóját* - Nem szoktam arra járni, mert többnyire ugyanazokat a tisztásokat keresem fel, ha ide jövök, de pár éve, mikor még nem ismertem ki magam itt ennyire, akkor emlékszem, hogy láttam egy kis kunyhót valahol.
*Idézi fel a folyópartra érve az emlékeket.*
- Majdnem meglátogattalak ~majdnem betörtem hozzád~, de... *itt bevillan neki, pontosan miért is nem osont közelebb a kis viskóhoz annak idején* - éppen ott járt egy hatalmas farkas.
*Gyanakvó tekintettel fordul a másik felé.*
- Mi ez a dolog veled és a farkasokkal?
*Teszi fel a kérdést, mert már tényleg gyanús, hogy mi lehet ez a hatalmas barátság a lány és a farkasok között. Annak a vadállatnak akkor és ott logikusan szét kellett volna cincálnia a másikat, de a jelek szerint nem tette. Ez pedig több, mint különös.
Az elhangzó megállapítás, miszerint nem barátok, kicsit szíven üti. Akármennyire is igaz, és akármennyire sem lenne hajlandó azt állítani senkinek, hogy azok, valahogy mégis rosszul esik neki már csak a tény is. Csevegni róla, hogy nincs egy barátja se, sokkal könnyebben megy, mint ténylegesen belegondolni, mennyire magányos igazából.*
- Rendben. Myrii. *ízlelgeti a nevet* - Egyébként te is szólíthatsz Nettie-nek, nem azért mondtam, hogy nincsenek barátaim.
*Vakargatja meg kicsit a tarkóját bűnbánóan. Egyre jobban megy neki a bűnbánat. Mintha valami varázsteát ivott volna valahol félúton az ösvény és a folyó között.
Az istálló körül már könnyen megy a szinte rutinnak számító felkészülés a lovaglásra. Bár ő inkább nyeregben szokott lovagolni - lényegesen egyszerűbbé teszi a fel- és leszállást -, azért nincs gondja a pokróccal se. Az ugyan furcsa, hogy ketten fogják megülni Fajalt, de erre is csak egy gondolat-szintű vállvonással reagál. Majd megszokja. Megszokják.*
- Megegyezhetünk abban, hogy az oda-visszaút és a gyógyítás alatt nem próbáljuk megölni egymást?
*Teszi fel a kérdést már útközben. Örülne neki, ha túlélné az utat, aztán részéről megoldhatják azt a sárbirkózást is. Sár még éppen akad is a kertjében az elmúlt napok esőzései után. Bár valószínűleg kicsit hideg lesz.*
- Rendben, akkor kapaszkodj jól! Gondolom, még mindig késésben vagyunk, úgyhogy vágtázunk egyet.
*Figyelmezteti a lányt, majd ha nincs ellenvetés, akkor vágtára fogja Fajalt, hogy minél előbb a beteghez érjenek. Nagyjából negyed órányi lovaglás után már el is érik a kis falu határát.*
- Azok a fenyők lesznek?
*Mutat a távolba, ahol nagyjából a település határán magasra nyúló fák sorakoznak. Ha jó irányba mutat, akkor arra mennek tovább, ha nem, akkor reménykedik benne, hogy Myrii útba igazítja. Akárhogy is, előbb-utóbb megérkeznek a tanyára, ahol megállítja Fajalt. Fölöslegesnek érzi megjegyezni, hogy megérkeztek, lát annyi potenciált a lányban, hogy ezzel ő is tisztában legyen. Így csak hátra néz rá, átadva az irányítás jogát neki.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4218-4237