//Idegenek járják a földet//
*Varázslata hatástalan marad, pedig úgy érzi, nem hibázott. Furcsa, hogy nem történik semmi. Nem hogy a termény nem éled meg, de másféle élelmet sem ad számára a természet!
Tesz még egy próbát, újramondja a varázslatot, s ha az is sikertelen marad, azt már igazán gyanúsnak találja, még kevéske tapasztalata mellett is.
Figyeli aztán a többieket. A szaglászó Boruggot, kíváncsian, mit deríthet ki. Kriyont, aki úgy véli, varázsolhat valamit. Hallgatja Daranel kérdéseit, a bácsi válaszait… Majd pedig Lapura pillant, mikor a lány megköszörüli a torkát. Aztán a félős lányka meg is szólal. Kísértet…
Szertenéz, egyik arcról a másikra vezetve tekintetét. Azt keresi, mit gondolnak a többiek erről a felvetésről: lehetséges-e? Szerintük léteznek-e kísértetek ilyen formában?
Majd kis hallgatás után, miután Daranel is végzett a párbeszéddel, felteszi a kérdést, amire úgy emlékszik, még nem került sor. Vagy csak elkerülte a figyelmét…*
- Tényleg, hogy ment el? És merre? - *fordul az öreghez kíváncsian. Mert azt ugyan mondta, hogy a láposból jött, és elindult Thargarod felé, de utána csak annyit, hogy mintha meggondolta volna magát, és itt maradt. Most pedig azt mondja, végül mégis elment. De hová? Talán vissza a láposba?
Itt nem találtak nyomokat, csak egy – feltehetőleg – őzét, az vezet a lápos felé is. Úgy tűnik az a valami nem hagyott nyomokat. Hacsak nem őzpatái vannak. De egy emberféle szerzet esetén az elég furcsa volna…
Krestvir bár szóvá nem tenné, de magában még azt is felveti, hogy az öreg talán csak túl sok savanyú bort ivott, azért látott zöldeket. És hogy a tyúkokat csak egy hétköznapi nyest, a terményt valami betegség vitte el. Ez is egy lehetőség, amit ő nem hagyna figyelmen kívül. Viszont ez is _csak egy_ lehetőség! Ami nem zárja ki, hogy a bácsi igazat is mondhat. Főleg, hogy akadnak azért gyanús tényezők. Például a hatástalan varázslata.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a fák néhány gyümölcsöt, a föld gombákat, a kis állatok magvakat kínálnak/gyűjtenek számára.