//Ősök útja//
*Sikerül legyűrnie a köztük lévő távot, s immár gyalogszer köszönti a férfit.*
-Fivérem!
*Dörgi, s fegyverforgató karját nyújtja, ahogy azt illik. Az éjszaka sötét, de Rorkir épp ezt szereti, mikor az ember szeme szinte villan, s az acél csattanása mint egy világítótorony a viharos tengeren , vezeti mindazt, ki látja.*
-Helyes, helyes. Ne várakoztassuk tovább hát őket.
*Izgalommal teli lépdel előre, egyik láb a másik után, néha-néha körbenézve, nem-e érkezik még más is, hisz nem teljesen tudja, hogy Yagnar kivel, vagy kikkel beszélt korábban, esetleg vár-e valakit kifejezetten. Mikor hallja, hogy mit is intéz neki a férfi, hümmögni és morogni kezd, mert kissé furcsa neki ez a tény.*
-Hogy lehet ez? Nem élnek itt rendes emberek, akik néha elveszik, ami kell nekik, hogy aztán következőleg tőlük próbálják visszavenni azt? Azt hittem, hogy csak abban a hogyishíják városban élnek szakállas nők férfinek öltözve.
*Nevet fel, persze igyekszik nem túl nagy zajt csapni.*
-De jó látni, hogy akad rendes ember is. A nagy vízen át hajóztam ide, és a messzi fagyos hegyekből jövök, arról.
*Mutat el a távolba, bár könnyen lehet, hogy ez semmit nem mondd a férfinak honnanlétéről. Éppen már nem sokat kell lépnie, hogy valami megüsse a fülét. Kérdés nélkül a fegyveréért nyúl, de mivel nem érzi veszélyesnek a közeledő alakot, legalábbis saját magára jelenleg, így enged a szorításon, bár a cikázó villámok a pengén így is meg-meg világítják a kifehéredett ujjbegyeit.*
-Hát te is itt vagy. Remek.
*Üdvözli a nőt, látta is korábban abban a kocsmában. Bár nem gondolta volna, hogy itt vezetik útjukat ismét egymásnak a szellemek.*