Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 210 (4181. - 4200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4679-4698
4200. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-04 15:51:12
Üzenet elküldve: 2024-05-04 15:51:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Sokadjára teszi meg a thargoktól a falvak felé vezető utat, mégis mindig örömét leli benne. Sosem ugyanolyanok a fények, a színek, a szagok, még a hangok se. Az évszakok folytonos körforgásáról nem is beszélve. Bár az erdőket jobban kedveli a földeknél, az ünnepség zűrzavara után a szántók látványa is felüdülést jelent.
Magába merülve sétál a hazafelé vezető, ismert úton. Ahogy lassan rátelepszik a csend az egész napos kísérőszerep után csábító a gondolat, hogy lekanyarodjon az útról, és hetekig ne is menjen mások közelébe, főleg ne a városba. De a lelkiismeretesebb énje tartja a gyeplőt, elhallgattatva az ötletet. Előbb vagy utóbb így is, úgy is be kellene mennie, ha más nem a kovácshoz. Egy-két dolgot pedig az ottani piacról sem ártana beszereznie, ha már ott van. A thargoknál a legkevesebb kedve sem volt megállni még vásárolni, bár az ottani helyi kereskedőket jobban preferálja mint az arthenioriakat. A megbízóját már nincs esélye elérni ma, még ha futólépésre váltana sem, a legkevesebb, hogy holnap hajnalban ott várja a kapuban. Hátha nem múlt el a napnyugtával együtt a lehetősége is egy nagyobb vadra.
Megszokott számára a gyaloglás. Mintha csak lélegezne, úgy helyezi egyik lábát a másik után. El tudna menni a városig, talán még haza is az éjjel, de a következő napja biztosan alvással menne el. Sajnálná a váratlanul szerzett aranyat fogadószobára költeni.
Nyugodtan kanyarodik el a homokhegyi elágazásnál Vadászlak felé. Hazamegy, alszik néhány órát, megmosakszik, és hajnalban majd útnak indul újra.*
Magába merülve sétál a hazafelé vezető, ismert úton. Ahogy lassan rátelepszik a csend az egész napos kísérőszerep után csábító a gondolat, hogy lekanyarodjon az útról, és hetekig ne is menjen mások közelébe, főleg ne a városba. De a lelkiismeretesebb énje tartja a gyeplőt, elhallgattatva az ötletet. Előbb vagy utóbb így is, úgy is be kellene mennie, ha más nem a kovácshoz. Egy-két dolgot pedig az ottani piacról sem ártana beszereznie, ha már ott van. A thargoknál a legkevesebb kedve sem volt megállni még vásárolni, bár az ottani helyi kereskedőket jobban preferálja mint az arthenioriakat. A megbízóját már nincs esélye elérni ma, még ha futólépésre váltana sem, a legkevesebb, hogy holnap hajnalban ott várja a kapuban. Hátha nem múlt el a napnyugtával együtt a lehetősége is egy nagyobb vadra.
Megszokott számára a gyaloglás. Mintha csak lélegezne, úgy helyezi egyik lábát a másik után. El tudna menni a városig, talán még haza is az éjjel, de a következő napja biztosan alvással menne el. Sajnálná a váratlanul szerzett aranyat fogadószobára költeni.
Nyugodtan kanyarodik el a homokhegyi elágazásnál Vadászlak felé. Hazamegy, alszik néhány órát, megmosakszik, és hajnalban majd útnak indul újra.*
4199. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-04 13:47:25
Üzenet elküldve: 2024-05-04 13:47:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//
*A férfi cseppet sem Zävyr. Bár erre már rájött, talán jobban letaglózza a gondolat, hogy egy másodpercre egyáltalán átsuhanhatott az elméjén ilyesmi. A kócos tincsek a messzeségben pedig annyira hasonlítottak, na meg ahogy közeledik, s szinte fölé magasodik a másik, még az is stimmel. Nem tud annak mérge áthatolni azon a ködön, ami most rászállt a nőre. De ki kell belőle keverednie, mert nem ártana lenyugtatni a lenyulazott férfit. Nem fél egyébként, zavara csak annak tulajdonítható be, amit érez, na meg kicsit annak is, hogy belegyalogolt valaki tervébe, s cseppet sem akarta tönkretenni. Ril végtelen nyugodtsága ragadós szokott lenni, főleg, mert nem társul pofátlan vigyorral a képén.*
- Nem hasonlítasz semmiféle nyúlra. Másra annál inkább.
*Hajol le végül, s kerül kezébe az éles kis kedvence, amit ujjaival feldobva meg is pörget, míg felegyenesedik, aztán kapja csak el, s figyelheti a másikat, aki egészen kedvesen fejezi ki, hogy majdnem szétfeszíti a düh. Mások nem kérdezősködnének, hanem azonnal cselekednének.
Amit láthat Ril vonásain, az nem engedhet arra következtetni, hogy megijedt a felé irányuló nyílvessző hegyétől, sokkal inkább egy félrebiccentett fejjel, érdeklődően fürkészve a másik szemeit tér ki a célzás elől.*
- Ril vagyok.
*Mutatkozik hát be, mintha ez hozzásegítené a másikat ahhoz, hogy legyen róla gőze, ki is ő. Mit várt egy ilyen kérdéstől vajon? Hogy vígan mesélje el, hogy ő az új szomszédja, aki majd ad neki kölcsön sót, ha neki elfogy? Elmosolyodik halványan a gondolatra, aztán pedig mély levegőt vesz ismét.*
- Nem tartozom ide, unatkoztam és gondoltam jó szórakozás lesz, de a tiedet vettem el. Elnézésed kérem. Tényleg.
*Még mindig, mintha cseppet sem zavarná a másik fenyegető berendezkedése. Nem tervezte ma más társaságát élvezni, főleg nem így, de mégis izgalmasabb, mint a szőrös kis bestiát figyelni néhány dobópenge társaságában. Körbetekint, s így, hogy már egyre inkább látványos a pirkadatban a táj, konstatálja, hogyha itt lelné a vég, akkor senki nem találna rá. De nem is keresné őt senki. Csak egy vállvonással tudatja maga felé, hogy ez lehet a végzete, bár egy jól irányzott csapással ő is kiolthatná a megzavart szürke szemek fényét. *
- Egy bogár mentett meg tőlem. *Mondja csak úgy mellékesen, bár nem gondolja hogy egy penge vethetett volna véget a másik fiatal életének, de a látszat ellenére tényleg jól céloz és az fájt volna. * - Valaki vigyáz rád. *Nem hisz az istenekben, de valami miatt neki sem engedték, hogy ok nélkül bánthassa a másikat.*
//Második szál//
*A férfi cseppet sem Zävyr. Bár erre már rájött, talán jobban letaglózza a gondolat, hogy egy másodpercre egyáltalán átsuhanhatott az elméjén ilyesmi. A kócos tincsek a messzeségben pedig annyira hasonlítottak, na meg ahogy közeledik, s szinte fölé magasodik a másik, még az is stimmel. Nem tud annak mérge áthatolni azon a ködön, ami most rászállt a nőre. De ki kell belőle keverednie, mert nem ártana lenyugtatni a lenyulazott férfit. Nem fél egyébként, zavara csak annak tulajdonítható be, amit érez, na meg kicsit annak is, hogy belegyalogolt valaki tervébe, s cseppet sem akarta tönkretenni. Ril végtelen nyugodtsága ragadós szokott lenni, főleg, mert nem társul pofátlan vigyorral a képén.*
- Nem hasonlítasz semmiféle nyúlra. Másra annál inkább.
*Hajol le végül, s kerül kezébe az éles kis kedvence, amit ujjaival feldobva meg is pörget, míg felegyenesedik, aztán kapja csak el, s figyelheti a másikat, aki egészen kedvesen fejezi ki, hogy majdnem szétfeszíti a düh. Mások nem kérdezősködnének, hanem azonnal cselekednének.
Amit láthat Ril vonásain, az nem engedhet arra következtetni, hogy megijedt a felé irányuló nyílvessző hegyétől, sokkal inkább egy félrebiccentett fejjel, érdeklődően fürkészve a másik szemeit tér ki a célzás elől.*
- Ril vagyok.
*Mutatkozik hát be, mintha ez hozzásegítené a másikat ahhoz, hogy legyen róla gőze, ki is ő. Mit várt egy ilyen kérdéstől vajon? Hogy vígan mesélje el, hogy ő az új szomszédja, aki majd ad neki kölcsön sót, ha neki elfogy? Elmosolyodik halványan a gondolatra, aztán pedig mély levegőt vesz ismét.*
- Nem tartozom ide, unatkoztam és gondoltam jó szórakozás lesz, de a tiedet vettem el. Elnézésed kérem. Tényleg.
*Még mindig, mintha cseppet sem zavarná a másik fenyegető berendezkedése. Nem tervezte ma más társaságát élvezni, főleg nem így, de mégis izgalmasabb, mint a szőrös kis bestiát figyelni néhány dobópenge társaságában. Körbetekint, s így, hogy már egyre inkább látványos a pirkadatban a táj, konstatálja, hogyha itt lelné a vég, akkor senki nem találna rá. De nem is keresné őt senki. Csak egy vállvonással tudatja maga felé, hogy ez lehet a végzete, bár egy jól irányzott csapással ő is kiolthatná a megzavart szürke szemek fényét. *
- Egy bogár mentett meg tőlem. *Mondja csak úgy mellékesen, bár nem gondolja hogy egy penge vethetett volna véget a másik fiatal életének, de a látszat ellenére tényleg jól céloz és az fájt volna. * - Valaki vigyáz rád. *Nem hisz az istenekben, de valami miatt neki sem engedték, hogy ok nélkül bánthassa a másikat.*
4198. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-04 09:42:53
Üzenet elküldve: 2024-05-04 09:42:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//
*Ritkán beszél, de szereti, ha legalább olyankor figyelnek rá. A nő azonban ha hallja is, amit mond neki, nem úgy tűnik, hogy érdekli, hogy keresztbe húzta több napos munkáját. Csak nézi, és rendületlenül közeledik felé, mintha nem értené a szavakat. Dühös, de megzavarja a másik elvarázsolt viselkedése. Bosszúsan vonja össze a szemöldökét, nem tágít azonban a helyéről. Kivárja a végét. De az idegen első mondata, ha lehet, csak ront a helyzeten.*
~Nyúl?~
*Eltelik egy másodperc, amíg elhiszi, amit hall. Ha eddig nem lett volna mérges, erre a kijelentésre az egója legmélye hördül fel. Nyúl. A pír helyett belefehéredik az arca a haragba.*
~Reméled..?~
*Dühödten villan a szeme.*
- Melyik részletformám, tűnt neked, nyúlnak, a bozótból?
*Továbbra is megállja, hogy megemelje a hangját, de remeg benne az elfojtott indulat. Meg kell állnia néhány szavanként, elharapva szinte a mondat végét is. Nem is biztos, hogy hallani akarja a választ.
Szigorúra kövült arccal hallgatja a gyengére sikerült magyarázkodást, mozdulatlanul meredve a másikra, ahogy az egészen közel megy, és a fegyverét kezdi keresni a fűben.*
- Az nem kifejezés *morogja félfogról a nő önkritikájára. Egy tapodtat sem mozdul odébb, és nem is hajol a segítségére a dobócsillag keresése közben. Szótlanul méri végig újra a nálánál jó fejjel alacsonyabb alakot. Nem enyhül a barátságtalansága, de elgondolkozni látszik a figyelme.
A jóvátétellel kapcsolatos megjegyzésre már csak futólag mordul föl, nem pocsékolva több levegőt a kérdésre. Oldalt pillant a rét irányába. Üres. Elfordul, a korábbi óvatosságához képest fesztelenül lépve odébb néhányat a pirkadati ég alatt derengő nyílt tér felé. Néhány pillanatig a fülét hegyezve fürkészi a terepet, mielőtt megszólalna:*
- Nem válaszoltál a kérdésre. *Félig. A válla fölött hátranyúlva húz ki egy nyilat a tegezéből, az idegre helyezve a végét. A fegyver markolatára fonva az ujjait szorítja hozzá a vesszőt. Felpillant a furcsa, aranyszínű szemekbe.* - Ki vagy te?
//Második szál//
*Ritkán beszél, de szereti, ha legalább olyankor figyelnek rá. A nő azonban ha hallja is, amit mond neki, nem úgy tűnik, hogy érdekli, hogy keresztbe húzta több napos munkáját. Csak nézi, és rendületlenül közeledik felé, mintha nem értené a szavakat. Dühös, de megzavarja a másik elvarázsolt viselkedése. Bosszúsan vonja össze a szemöldökét, nem tágít azonban a helyéről. Kivárja a végét. De az idegen első mondata, ha lehet, csak ront a helyzeten.*
~Nyúl?~
*Eltelik egy másodperc, amíg elhiszi, amit hall. Ha eddig nem lett volna mérges, erre a kijelentésre az egója legmélye hördül fel. Nyúl. A pír helyett belefehéredik az arca a haragba.*
~Reméled..?~
*Dühödten villan a szeme.*
- Melyik részletformám, tűnt neked, nyúlnak, a bozótból?
*Továbbra is megállja, hogy megemelje a hangját, de remeg benne az elfojtott indulat. Meg kell állnia néhány szavanként, elharapva szinte a mondat végét is. Nem is biztos, hogy hallani akarja a választ.
Szigorúra kövült arccal hallgatja a gyengére sikerült magyarázkodást, mozdulatlanul meredve a másikra, ahogy az egészen közel megy, és a fegyverét kezdi keresni a fűben.*
- Az nem kifejezés *morogja félfogról a nő önkritikájára. Egy tapodtat sem mozdul odébb, és nem is hajol a segítségére a dobócsillag keresése közben. Szótlanul méri végig újra a nálánál jó fejjel alacsonyabb alakot. Nem enyhül a barátságtalansága, de elgondolkozni látszik a figyelme.
A jóvátétellel kapcsolatos megjegyzésre már csak futólag mordul föl, nem pocsékolva több levegőt a kérdésre. Oldalt pillant a rét irányába. Üres. Elfordul, a korábbi óvatosságához képest fesztelenül lépve odébb néhányat a pirkadati ég alatt derengő nyílt tér felé. Néhány pillanatig a fülét hegyezve fürkészi a terepet, mielőtt megszólalna:*
- Nem válaszoltál a kérdésre. *Félig. A válla fölött hátranyúlva húz ki egy nyilat a tegezéből, az idegre helyezve a végét. A fegyver markolatára fonva az ujjait szorítja hozzá a vesszőt. Felpillant a furcsa, aranyszínű szemekbe.* - Ki vagy te?
4197. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-03 15:47:29
Üzenet elküldve: 2024-05-03 15:47:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//
*A vadászat tudományának hiánya azonnal bebizonyosodik, hiába is kezd felderengni a természet teljes valója, ahogy a halvány világosság felváltja lassan az éj sötétjét. Teljesen mindegy lett volna talán az is, hogyha a sűrű fekete lepel fonta volna körül testét, hiszen olyan apróságokat eltalálni, mint egy nyúl kihívás még neki is. Tán hajdanvolt barátja ezt ügyesebben kivitelezte volna, rá is hagyta a nemes feladatot, ő inkább csak a természet érintéséért áhítozott mindig is, na meg az együtt töltött időre és a jól elköltött ebédre, ami a zsákmányból sült nekik. Mi sem mutatja meg szebben ama kapcsolat végét, mint a most elbaltázott csillag útja, rossz helyre fúródott, mint a kardja.
Idegeskedni nem szokott, de most átjárja valami furcsa borzongás, hiszen egy hasonló alak rajzolódik ki a susnyás leple mögül, mint Zävyr volt. Egy nagyot is nyel, s már rég elfelejtette, hogy egy bogárra szórt átkot néhány hosszú pillanattal ezelőtt.
Tesz egy lassú lépést, hallja a mondatokat, de megbabonázva néz csak annak irányába. Tesz még egyet és még egyet, hogy biztos legyen abban, hogy nem őrült meg teljesen, nem a képzelete játszik vele, vagy ami még rosszabb lenne: nem valami rohadt istenség küldte neki a legrosszabb tettének emlékmását. Mikor tudatosul, hogy az arc nem az, amit látni vélt, nagy sóhaj melegíti fel körülötte a hűvös levegőt. Hamar elpárolog, úgy, mint a hirtelen jött szörnyű érzésének java része.*
- Ömm, nyúlnak néztelek.
*Ilyen lehet az, aki a már rég elrontott renoméját még tovább rontja, de hamar megpróbál korrigálni.*
- Illetve, remélem, hogy nyúl vagy. De nem.
*Pislog az óarany íriszeivel párat, majd végigméri a férfit, hogy teljesen biztos legyen abban, hogy nem egy látomás.*
- Sajnálom, elrontottam a vadászatod. Pedig én is ezért jöttem, csak én nem vagyok benne jó.
*Merészkedik most már egészen közel, hogy a hegyes kis barátját megkeresse, s lenyúlhasson érte a fűbe. Nem kíván magyarázkodni, de tudja jól, ezt most elszúrta.*
- Azt hiszem jóvátétellel tartozom. Kérdés, hogy hogyan tudnám.
*Egy halvány mosolyt erőltet a zavart arcára, még neki is ismeretlen az a mimika, szerencsére nem látja.*
//Második szál//
*A vadászat tudományának hiánya azonnal bebizonyosodik, hiába is kezd felderengni a természet teljes valója, ahogy a halvány világosság felváltja lassan az éj sötétjét. Teljesen mindegy lett volna talán az is, hogyha a sűrű fekete lepel fonta volna körül testét, hiszen olyan apróságokat eltalálni, mint egy nyúl kihívás még neki is. Tán hajdanvolt barátja ezt ügyesebben kivitelezte volna, rá is hagyta a nemes feladatot, ő inkább csak a természet érintéséért áhítozott mindig is, na meg az együtt töltött időre és a jól elköltött ebédre, ami a zsákmányból sült nekik. Mi sem mutatja meg szebben ama kapcsolat végét, mint a most elbaltázott csillag útja, rossz helyre fúródott, mint a kardja.
Idegeskedni nem szokott, de most átjárja valami furcsa borzongás, hiszen egy hasonló alak rajzolódik ki a susnyás leple mögül, mint Zävyr volt. Egy nagyot is nyel, s már rég elfelejtette, hogy egy bogárra szórt átkot néhány hosszú pillanattal ezelőtt.
Tesz egy lassú lépést, hallja a mondatokat, de megbabonázva néz csak annak irányába. Tesz még egyet és még egyet, hogy biztos legyen abban, hogy nem őrült meg teljesen, nem a képzelete játszik vele, vagy ami még rosszabb lenne: nem valami rohadt istenség küldte neki a legrosszabb tettének emlékmását. Mikor tudatosul, hogy az arc nem az, amit látni vélt, nagy sóhaj melegíti fel körülötte a hűvös levegőt. Hamar elpárolog, úgy, mint a hirtelen jött szörnyű érzésének java része.*
- Ömm, nyúlnak néztelek.
*Ilyen lehet az, aki a már rég elrontott renoméját még tovább rontja, de hamar megpróbál korrigálni.*
- Illetve, remélem, hogy nyúl vagy. De nem.
*Pislog az óarany íriszeivel párat, majd végigméri a férfit, hogy teljesen biztos legyen abban, hogy nem egy látomás.*
- Sajnálom, elrontottam a vadászatod. Pedig én is ezért jöttem, csak én nem vagyok benne jó.
*Merészkedik most már egészen közel, hogy a hegyes kis barátját megkeresse, s lenyúlhasson érte a fűbe. Nem kíván magyarázkodni, de tudja jól, ezt most elszúrta.*
- Azt hiszem jóvátétellel tartozom. Kérdés, hogy hogyan tudnám.
*Egy halvány mosolyt erőltet a zavart arcára, még neki is ismeretlen az a mimika, szerencsére nem látja.*
4196. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-03 13:06:52
Üzenet elküldve: 2024-05-03 13:06:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 189
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 189
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
* A bölcs szavakat az ork bólintásokkal kíséri. Vén rókaként biztos akad pár érdekes története. Főleg mert még abban a korban van, ahol vágyik a történésekre. Sajnálja is, hogy későn érkezett. Szívesen meglátogatta volna sárvárost az támadás előtt, de ezért csakis magát okolhatja. A nőkkel kapcsolatban megenged magának egy vigyort, mert hát ki nem értené, hogy mégis mire céloz Bredoc. *
- Csak akad néhány pára a szomszédban.
* Kap egy kacsintást az orktól. A poharak láttán már lendül is a keze. Kiveszi a dugót a tetejéről és már önti is a poharakba a friss nedűt. *
- Akkor fenékig!
* Ilyenkor illik tósztot mondani, de az orknak nem jut eszébe semmi, ha Bredocnak sem, akkor anélkül kell meginniuk napi első felesét. Ork pálinka tényleg erős, de kapar is rendesen. Tapasztalatlan fajankók első kóstolásra belepusztulnának. *
- Az kéne még. Főznék valamit, ami az első korty után a padlóra küld. * Felnevet* Sajnos nem ez a helyzet. Tudod én keverő vagyok és egy sajátos módszerrel gyártom bájitalaimat. Olyannyira sajátos, hogy még nem láttam mást, aki ugyanígy cselekedett volna. Habár nagyon mást sem láttam, aki képes rá.
* Az utolsó mondatát kicsit halkabban közli. Elvégre önmagában szomorúan hangzik, hogy nincs kivel megosztani illetve fogadni a tudást. Másrészt nincs konkurencia. Elindul a mutatott sarokba. Kis fejszét felveszi és néhány fából apróbbat farag. Főleg kis és közepesre szel egy nagyobbat. Ő így tanulta mikor az erdő volt az otthona. Amint végez, elindul kifelé, egyik kezében a fa, másik kezében a poharak. *
- Gondolom te se láttál errefelé egy nagyon apró, de hatékony lepárlót. Ilyeneket nem gyártanak táska méretben.
* A bölcs szavakat az ork bólintásokkal kíséri. Vén rókaként biztos akad pár érdekes története. Főleg mert még abban a korban van, ahol vágyik a történésekre. Sajnálja is, hogy későn érkezett. Szívesen meglátogatta volna sárvárost az támadás előtt, de ezért csakis magát okolhatja. A nőkkel kapcsolatban megenged magának egy vigyort, mert hát ki nem értené, hogy mégis mire céloz Bredoc. *
- Csak akad néhány pára a szomszédban.
* Kap egy kacsintást az orktól. A poharak láttán már lendül is a keze. Kiveszi a dugót a tetejéről és már önti is a poharakba a friss nedűt. *
- Akkor fenékig!
* Ilyenkor illik tósztot mondani, de az orknak nem jut eszébe semmi, ha Bredocnak sem, akkor anélkül kell meginniuk napi első felesét. Ork pálinka tényleg erős, de kapar is rendesen. Tapasztalatlan fajankók első kóstolásra belepusztulnának. *
- Az kéne még. Főznék valamit, ami az első korty után a padlóra küld. * Felnevet* Sajnos nem ez a helyzet. Tudod én keverő vagyok és egy sajátos módszerrel gyártom bájitalaimat. Olyannyira sajátos, hogy még nem láttam mást, aki ugyanígy cselekedett volna. Habár nagyon mást sem láttam, aki képes rá.
* Az utolsó mondatát kicsit halkabban közli. Elvégre önmagában szomorúan hangzik, hogy nincs kivel megosztani illetve fogadni a tudást. Másrészt nincs konkurencia. Elindul a mutatott sarokba. Kis fejszét felveszi és néhány fából apróbbat farag. Főleg kis és közepesre szel egy nagyobbat. Ő így tanulta mikor az erdő volt az otthona. Amint végez, elindul kifelé, egyik kezében a fa, másik kezében a poharak. *
- Gondolom te se láttál errefelé egy nagyon apró, de hatékony lepárlót. Ilyeneket nem gyártanak táska méretben.
4195. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-03 11:44:27
Üzenet elküldve: 2024-05-03 11:44:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Azok biztosan akiknek nem volt elég.
*Feleli apró félmosollyal az ork megjegyzésére.*
-Azt mondják mindig azok vágynak a legjobban a háborúra akik még egyben sem voltak.
*Bár persze tudja jól hogy a kalandozás nem egyenlő a háborúkkal, de valami mindig elbaszódik és akkor ha élni akar az ember meg kell tennie dolgokat. Olyanokat is amikre később nem lesz túl büszke.*
-Ha nagyon hiányoznak az emberek, átmegyek Vadászlakra, egy 20-30 perc gyalog, lóval meg még kevesebb. De nem hiányzik egyébként. A nők az már egy másik kérdés.
*Öblös röhögés tör ki belőle, az a tipikus fajta amit csak férfiak értenek egymás között. Mikor előkerül az ital, akkor húzódik csak szélesre a vigyora. Ugyan pár kisebb hordó sört tudott szerezni, de a jóféle cucc még várat magára. Nem ez volt az első a listáján, de bizony hiányzik neki egy kis égető érzés a torkában.*
-Jöhettél volna hamarabb is cimbora! Várj csak.
*Azzal gyorsan két apró poharat kerít az egyik szekrényből és leteszi az asztalra. Ütős az ork pálinka mint egy bivaly, de Bredoc vén róka már, hozzászokott a bakancsból főzött krumpliszeszhez is. Közben pedig pár gyakorlott mozdulattal meg is szabadítja a nyulakat a bundájuktól, és a felesleges belsőségektől. Kezet is mos, és egész gyorsan végez a takarítással is.*
-Ó ez nagyon érdekesen hangzik. Csak nem főzetni akarsz valami saját nedüt? Cagon könnye néven futtatni a saját pálinkádat?
*Ez sem hangzik egy rossz kergetendő álomként a férfi számára, még ha nem is ez a helyzet kellemes gondolat.*
-Egy kis gyújtós nem ártana.
*Az egyik sarokba mutat ahol fel van pakolva jó pár sornyi fa, szárazak, abból a másik biztos könnyedén tud hasítani pár apró darabot. Fejsze is van ott, meg egy tönkő.*
-Addig faragok egy nyársat, kint van egy jó kis tűzrakó hely, pár farönk is amire le tudunk ülni.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Azok biztosan akiknek nem volt elég.
*Feleli apró félmosollyal az ork megjegyzésére.*
-Azt mondják mindig azok vágynak a legjobban a háborúra akik még egyben sem voltak.
*Bár persze tudja jól hogy a kalandozás nem egyenlő a háborúkkal, de valami mindig elbaszódik és akkor ha élni akar az ember meg kell tennie dolgokat. Olyanokat is amikre később nem lesz túl büszke.*
-Ha nagyon hiányoznak az emberek, átmegyek Vadászlakra, egy 20-30 perc gyalog, lóval meg még kevesebb. De nem hiányzik egyébként. A nők az már egy másik kérdés.
*Öblös röhögés tör ki belőle, az a tipikus fajta amit csak férfiak értenek egymás között. Mikor előkerül az ital, akkor húzódik csak szélesre a vigyora. Ugyan pár kisebb hordó sört tudott szerezni, de a jóféle cucc még várat magára. Nem ez volt az első a listáján, de bizony hiányzik neki egy kis égető érzés a torkában.*
-Jöhettél volna hamarabb is cimbora! Várj csak.
*Azzal gyorsan két apró poharat kerít az egyik szekrényből és leteszi az asztalra. Ütős az ork pálinka mint egy bivaly, de Bredoc vén róka már, hozzászokott a bakancsból főzött krumpliszeszhez is. Közben pedig pár gyakorlott mozdulattal meg is szabadítja a nyulakat a bundájuktól, és a felesleges belsőségektől. Kezet is mos, és egész gyorsan végez a takarítással is.*
-Ó ez nagyon érdekesen hangzik. Csak nem főzetni akarsz valami saját nedüt? Cagon könnye néven futtatni a saját pálinkádat?
*Ez sem hangzik egy rossz kergetendő álomként a férfi számára, még ha nem is ez a helyzet kellemes gondolat.*
-Egy kis gyújtós nem ártana.
*Az egyik sarokba mutat ahol fel van pakolva jó pár sornyi fa, szárazak, abból a másik biztos könnyedén tud hasítani pár apró darabot. Fejsze is van ott, meg egy tönkő.*
-Addig faragok egy nyársat, kint van egy jó kis tűzrakó hely, pár farönk is amire le tudunk ülni.
4194. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-02 20:13:36
Üzenet elküldve: 2024-05-02 20:13:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//
*Óvatosan halad a sötétben. Az íja a kezében, a tegeze a hátán, arra rászíjazva a feltekert kabátja. A legkisebb figyelmet sem tulajdonítja az éjjeli hűvösnek. Ingujjban siet át az erdős terepen, még a vértje sincs rajta, csak a bőr alkarvédők. Azokkal hajtja félre egy belógó tüskésebb bozót ágait. A lehető legkevesebb zajjal járó utat keresi a sűrűn át, de nincs sok ideje igazán vigyázni a lépteire. A lába alatt elreccsenő ágakat kerüli csak körültekintően.
Lehajolva lassít, ahogy közeledik a nyílt terephez. Látja a fák közt derengő világosságot. A baljába veszi az íját. Oldalra húzódva, egy átjárhatóbb szakasz felé megy tovább. Hunyorognia kell, de lassan kiveszi a réten álldogáló rudli árnyait. Öt-hat tehén meg néhány tavalyi borjú. Az egyik közelebb álló ünő felkapja a fejét. Megtorpanva guggol le. A száján át veszi a levegőt, hogy fékezze a feszített tempóban felgyorsult szívverését. Kivárja, amíg elfordul az irányából a pásztázó tekintet. Lehasal a földre. Az aljnövényzeten át figyeli, amíg az állat a fejét forgatva újra rágni kezd.
Lassan mozdul odébb a fűben. Halkan tolja feljebb az íját maga mellett, nem eresztve a szemével a réten legelő csordát. Mozdulatlanná válik abban a pillanatban, ahogy megemelkedik egy fej, pásztázni kezd egy fül. Kúszva halad az irtás széle felé. Türelmesen vár és megfontoltan mozdul, bár már érzi a lombok fölött közeledő pirkadatot. Egy valamivel beljebb álló fa törzsét nézi ki. Takarásban van egy alacsony cserjétől. Előrébb teszi a könyökét, elemelve a mellkasát a hideg földről, hogy tovább mozduljon, amikor valami leesik a feje mellett. A váratlan hang felé fordul. Nincs ideje megijedni, értetlenül mered a fűben fekvő fémre. Összevonja a szemöldökét. Az oldalára fordul, miközben meghallja a közelből felhangzó káromkodást, és felpillantva meglátja közeledni a hozzátartozó sziluettet is. Összeharapja a fogait.
Dühödten löki fel magát a helyéről. A szarvasoknak már mindegy, mégsem emeli meg a hangját, ahogy átlépve a dobócsillagon fojtottan az idegenre mordul:*
- Négy napja követtem ezeket a szarvasokat!
*Int dühösen maga mögé az íjával, haragos szoborként meredve a nőre. Az összhatást talán csak a hajába akadt fűszálak látványa rontja, és a tény, hogy a négy nap alatt egyszer volt csak ideje hazamenni, és akkor is csak hideg kútvíz jutott fürdés gyanánt. Ez viszont egyáltalán nem érdekli.
Nem fordul a rét felé, pontosan tudja, hogy üres. Két-három ugrás, még egy borjúnak is.*
- Ki a fene vagy te? *kérdezi ingerülten. Türelmetlenül fut végig a pillantása a másikon. Biztosan nem vadász, és nem is helybeli paraszt.* - Mit akarsz itt?
//Második szál//
*Óvatosan halad a sötétben. Az íja a kezében, a tegeze a hátán, arra rászíjazva a feltekert kabátja. A legkisebb figyelmet sem tulajdonítja az éjjeli hűvösnek. Ingujjban siet át az erdős terepen, még a vértje sincs rajta, csak a bőr alkarvédők. Azokkal hajtja félre egy belógó tüskésebb bozót ágait. A lehető legkevesebb zajjal járó utat keresi a sűrűn át, de nincs sok ideje igazán vigyázni a lépteire. A lába alatt elreccsenő ágakat kerüli csak körültekintően.
Lehajolva lassít, ahogy közeledik a nyílt terephez. Látja a fák közt derengő világosságot. A baljába veszi az íját. Oldalra húzódva, egy átjárhatóbb szakasz felé megy tovább. Hunyorognia kell, de lassan kiveszi a réten álldogáló rudli árnyait. Öt-hat tehén meg néhány tavalyi borjú. Az egyik közelebb álló ünő felkapja a fejét. Megtorpanva guggol le. A száján át veszi a levegőt, hogy fékezze a feszített tempóban felgyorsult szívverését. Kivárja, amíg elfordul az irányából a pásztázó tekintet. Lehasal a földre. Az aljnövényzeten át figyeli, amíg az állat a fejét forgatva újra rágni kezd.
Lassan mozdul odébb a fűben. Halkan tolja feljebb az íját maga mellett, nem eresztve a szemével a réten legelő csordát. Mozdulatlanná válik abban a pillanatban, ahogy megemelkedik egy fej, pásztázni kezd egy fül. Kúszva halad az irtás széle felé. Türelmesen vár és megfontoltan mozdul, bár már érzi a lombok fölött közeledő pirkadatot. Egy valamivel beljebb álló fa törzsét nézi ki. Takarásban van egy alacsony cserjétől. Előrébb teszi a könyökét, elemelve a mellkasát a hideg földről, hogy tovább mozduljon, amikor valami leesik a feje mellett. A váratlan hang felé fordul. Nincs ideje megijedni, értetlenül mered a fűben fekvő fémre. Összevonja a szemöldökét. Az oldalára fordul, miközben meghallja a közelből felhangzó káromkodást, és felpillantva meglátja közeledni a hozzátartozó sziluettet is. Összeharapja a fogait.
Dühödten löki fel magát a helyéről. A szarvasoknak már mindegy, mégsem emeli meg a hangját, ahogy átlépve a dobócsillagon fojtottan az idegenre mordul:*
- Négy napja követtem ezeket a szarvasokat!
*Int dühösen maga mögé az íjával, haragos szoborként meredve a nőre. Az összhatást talán csak a hajába akadt fűszálak látványa rontja, és a tény, hogy a négy nap alatt egyszer volt csak ideje hazamenni, és akkor is csak hideg kútvíz jutott fürdés gyanánt. Ez viszont egyáltalán nem érdekli.
Nem fordul a rét felé, pontosan tudja, hogy üres. Két-három ugrás, még egy borjúnak is.*
- Ki a fene vagy te? *kérdezi ingerülten. Türelmetlenül fut végig a pillantása a másikon. Biztosan nem vadász, és nem is helybeli paraszt.* - Mit akarsz itt?
4193. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-02 12:48:12
Üzenet elküldve: 2024-05-02 12:48:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 189
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 189
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
* Eltekintve a szomszédoktól, akik alapból is messze vannak, elég jónak ítéli meg a helyet első ránézésre. Eltekintve egy két hiányosságot, amikbe jobbnak látja nem beleszólni. Bár az orknak bejön a hely, mégis csak egy kerítést lerakott volna. *
- Úgy tudtam, hogy az emberek nem vágynak nyugalomra, vagyis inkább kaland után ácsingóznak.
* Persze lehet Bredocnak is megvolt a maga része az ilyen kalandokban, és pont ezért vágyik elszigetelésre és nyugalomra. Már rosszul érzi magát, hogy megzavarta a magányát, hisz az ork tudja milyen az, ha valaki magányra vágyik. Persze ez csak addig tart, míg nem közli vele a látogatók gyakoriságát. Jó dolog a magány, egy ideig. *
- Mondjuk, azt elhiszem, hogy a város jellegzetes zaja nem hiányzik, de az embereké? Bajtársakársak? Nők?
* Közben követi a háza irányába. Ha minden jól megy, akkor nem az ork lesz a vacsora, hanem amit ejtett. Közelebb érve veszi csak észre a ház nagyságát. Messziről egy kis földszintes viskónak tűnt, de így közelebbről már egész takarosnak tűnik. Belépve sem tűnik rossznak, bár az orknak kicsit minimalista. Le is ül az egyik székre, reménykedve, hogy az nem törik össze saját súlya alatt. Elvégre elég termetes darab az ork. Mikor visszaér Bredoc az ajánlatával, ő bólint. *
- Tökéletesen hangzik. Pont van nálam pálinka, ork fajta, ha érdekel. Tökéletesen passzolna a nyárshoz.
* Habár fajuk különböző, attól még szerethetik ugyanazt. Sőt, egy kiadós sütögetés összehoz mindenkit. Nem éri váratlanul az újabb kérdés, mert hát nem is válaszolt először sem. *
- Átutazóban. Épp egy lepárlót keresek. Gondoltam, ha valakinek van, akkor szeszfőzőknél lesz. De eddig nem mentem sok sikerrel. Ha van is nekik, nem adják el olyan könnyen ennek.
* Közben kezével a fejére mutat, hogy ezzel is ork létére célozzon. *
- Segítsek valamit? Van gyújtásra alkalmas fa?
* Eltekintve a szomszédoktól, akik alapból is messze vannak, elég jónak ítéli meg a helyet első ránézésre. Eltekintve egy két hiányosságot, amikbe jobbnak látja nem beleszólni. Bár az orknak bejön a hely, mégis csak egy kerítést lerakott volna. *
- Úgy tudtam, hogy az emberek nem vágynak nyugalomra, vagyis inkább kaland után ácsingóznak.
* Persze lehet Bredocnak is megvolt a maga része az ilyen kalandokban, és pont ezért vágyik elszigetelésre és nyugalomra. Már rosszul érzi magát, hogy megzavarta a magányát, hisz az ork tudja milyen az, ha valaki magányra vágyik. Persze ez csak addig tart, míg nem közli vele a látogatók gyakoriságát. Jó dolog a magány, egy ideig. *
- Mondjuk, azt elhiszem, hogy a város jellegzetes zaja nem hiányzik, de az embereké? Bajtársakársak? Nők?
* Közben követi a háza irányába. Ha minden jól megy, akkor nem az ork lesz a vacsora, hanem amit ejtett. Közelebb érve veszi csak észre a ház nagyságát. Messziről egy kis földszintes viskónak tűnt, de így közelebbről már egész takarosnak tűnik. Belépve sem tűnik rossznak, bár az orknak kicsit minimalista. Le is ül az egyik székre, reménykedve, hogy az nem törik össze saját súlya alatt. Elvégre elég termetes darab az ork. Mikor visszaér Bredoc az ajánlatával, ő bólint. *
- Tökéletesen hangzik. Pont van nálam pálinka, ork fajta, ha érdekel. Tökéletesen passzolna a nyárshoz.
* Habár fajuk különböző, attól még szerethetik ugyanazt. Sőt, egy kiadós sütögetés összehoz mindenkit. Nem éri váratlanul az újabb kérdés, mert hát nem is válaszolt először sem. *
- Átutazóban. Épp egy lepárlót keresek. Gondoltam, ha valakinek van, akkor szeszfőzőknél lesz. De eddig nem mentem sok sikerrel. Ha van is nekik, nem adják el olyan könnyen ennek.
* Közben kezével a fejére mutat, hogy ezzel is ork létére célozzon. *
- Segítsek valamit? Van gyújtásra alkalmas fa?
4192. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-02 11:43:16
Üzenet elküldve: 2024-05-02 11:43:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
-Azok a fajankók.
*Játékosan megrázza fejét és eltekint abba az irányba, amelyről sejti hogy az ork érkezhetett.*
-Nemrég vettem ezt a földet, pedig már egészen megismerkedtem a környékbeliekkel. Talán még nem ismernek annyira.
*Csak egy pillanat erejéig gondolkozik el ezen.*
-Ugye? Pont ezt szeretem benne, hogy itt nyugalom van.
*Nem kérdez rá külön, hogy az ork esetleg ezt máshogy látja-e, vagy hogy szívesen élne-e egy hasonló helyen. Nyilván nem ez az első kérdés mikor egy idegennel találkozik.*
-Nem olyan gyakran, de azért járnak-kelnek errefelé. Főleg akinek valami dolga van, vagy viszi az állatait valahová.
*Közben pedig elindul a ház felé, fejével biccent Cagonnak is, s ha követi akkor hamar be is érhetnek az épületbe.*
-Foglalj helyet nyugodtan.
*Van bent asztal is, meg székek, néhány szekrény és polc. Semmi különleges, de takaros. Látszik hogy munka van benne, szépen ki van takarítva.*
-Pont lőttem pár nyulat. Szereted a nyulat? Megsüthetnénk nyárson, úgyis olyan jó idő van.
*Persze megkérdezi, de ettől függetlenül kést vesz elő, és előkészül az állat feldolgozásához. Tálakat keres, meg a vizeshordó tetejét is leveszi.*
-Szóval mi járatban is vagy errefelé?
*Nem felejtette el, hogy még igazából nem válaszolt a kérdésre.*
-Azok a fajankók.
*Játékosan megrázza fejét és eltekint abba az irányba, amelyről sejti hogy az ork érkezhetett.*
-Nemrég vettem ezt a földet, pedig már egészen megismerkedtem a környékbeliekkel. Talán még nem ismernek annyira.
*Csak egy pillanat erejéig gondolkozik el ezen.*
-Ugye? Pont ezt szeretem benne, hogy itt nyugalom van.
*Nem kérdez rá külön, hogy az ork esetleg ezt máshogy látja-e, vagy hogy szívesen élne-e egy hasonló helyen. Nyilván nem ez az első kérdés mikor egy idegennel találkozik.*
-Nem olyan gyakran, de azért járnak-kelnek errefelé. Főleg akinek valami dolga van, vagy viszi az állatait valahová.
*Közben pedig elindul a ház felé, fejével biccent Cagonnak is, s ha követi akkor hamar be is érhetnek az épületbe.*
-Foglalj helyet nyugodtan.
*Van bent asztal is, meg székek, néhány szekrény és polc. Semmi különleges, de takaros. Látszik hogy munka van benne, szépen ki van takarítva.*
-Pont lőttem pár nyulat. Szereted a nyulat? Megsüthetnénk nyárson, úgyis olyan jó idő van.
*Persze megkérdezi, de ettől függetlenül kést vesz elő, és előkészül az állat feldolgozásához. Tálakat keres, meg a vizeshordó tetejét is leveszi.*
-Szóval mi járatban is vagy errefelé?
*Nem felejtette el, hogy még igazából nem válaszolt a kérdésre.*
4191. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-05-01 18:55:23
Üzenet elküldve: 2024-05-01 18:55:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vad helyett mire találsz?//
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az álom nem jön az óarany szemekre. Már napok óta küzd azzal, hogy nem elég fáradt az alváshoz, hiszen olyan semmilyenek a napjai, hogy nem tud elfáradni, vagy ha igen, az napközben történik. A napi ritmus, mint olyan, már nem létezik számára, hiszen nincs miért beosztania az idejét. Tudta, hogy nem lesz egyszerű, ha lantként teszi le a régi életét, de hogy ilyen gyötrelmesen üres legyen, azt nem gondolta volna soha. Mit tenne a helyében bárki más? Útra kelne és megkeresné saját szórakozását. Így tesz hát, s meg sem áll, amíg hosszasat nem túrázik a szántóföldekig.
Ma vadászni fog. Nemhogy vadászni, de még meg is süti apró zsákmányát, mint a régi szép időkben a legjobb barátjával, aki csak azért lett az, mert a bizalmába kellett férkőznie, hogy megölje, melyért kapott összegből hátra tudta hagyni eddigi világát, s most hosszasan tudja sajnálni magát, bűntudatban fürdőzve a lakónegyedi otthonában. Tudott volna választani, de nem tette. Éppen ezért megérdemli a sorsát. Persze nem hagyja, hogy mindenét áthassa a rosszkedv.
Útja hosszú, de minden percét élvezi, amikor levegőn lehet, nem az ő világa bezárt ajtók és ablakok mögött lenni. Sötét van, de jól tájékozódik, s ha eltévedne sem esne kétségbe, legalább egy kis kalandban lesz része, ami üdítőbb, mint a kényelmetlen matracon keresni, hogy melyik oldalára forduljon. Addig bolyong, míg hajnalodni nem kezd, s így az ő érzékei is kifinomultabbá válnak, megtalálja a kis erdős részt, ahol lesben állhat, hogy elejtsen egy kisebb jószágot. Íj híján csak dobópengéi vannak nála, de egy nyúlhoz az is elég. Szórakozni jött elsősorban, na meg mit kezdene ő egy nagyvaddal? Csendben figyel és végre neszre lesz figyelmes. Hangosabb annál, mintha a szél fújná az avart, de annyira mégsem, hogy valami nagyot sejtsen. Ril remekül céloz, de talán nagy szerencséjére elvéti, amikor hirtelen aranysárga szemeibe próbál betekintést nyerni egy rovar. A penge bizonytalanul repül a cél felé, ő pedig kap a szemeihez, hogy elseperje mindennek elrontóját, s egy nagy káromkodással ijeszti el a fülest, ha valóban nem sikerült a kis testét eltalálnia.*
- Pont egy ilyen szárnyas szar teszi tönkre az első dobásom, nemár baszd meg!
*Szitkozódik, majd elindul visszaszerezni a kis csillagot, amikor észreveszi, hogy cseppet sem egy nyúl irányába történt a dobás.*
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az álom nem jön az óarany szemekre. Már napok óta küzd azzal, hogy nem elég fáradt az alváshoz, hiszen olyan semmilyenek a napjai, hogy nem tud elfáradni, vagy ha igen, az napközben történik. A napi ritmus, mint olyan, már nem létezik számára, hiszen nincs miért beosztania az idejét. Tudta, hogy nem lesz egyszerű, ha lantként teszi le a régi életét, de hogy ilyen gyötrelmesen üres legyen, azt nem gondolta volna soha. Mit tenne a helyében bárki más? Útra kelne és megkeresné saját szórakozását. Így tesz hát, s meg sem áll, amíg hosszasat nem túrázik a szántóföldekig.
Ma vadászni fog. Nemhogy vadászni, de még meg is süti apró zsákmányát, mint a régi szép időkben a legjobb barátjával, aki csak azért lett az, mert a bizalmába kellett férkőznie, hogy megölje, melyért kapott összegből hátra tudta hagyni eddigi világát, s most hosszasan tudja sajnálni magát, bűntudatban fürdőzve a lakónegyedi otthonában. Tudott volna választani, de nem tette. Éppen ezért megérdemli a sorsát. Persze nem hagyja, hogy mindenét áthassa a rosszkedv.
Útja hosszú, de minden percét élvezi, amikor levegőn lehet, nem az ő világa bezárt ajtók és ablakok mögött lenni. Sötét van, de jól tájékozódik, s ha eltévedne sem esne kétségbe, legalább egy kis kalandban lesz része, ami üdítőbb, mint a kényelmetlen matracon keresni, hogy melyik oldalára forduljon. Addig bolyong, míg hajnalodni nem kezd, s így az ő érzékei is kifinomultabbá válnak, megtalálja a kis erdős részt, ahol lesben állhat, hogy elejtsen egy kisebb jószágot. Íj híján csak dobópengéi vannak nála, de egy nyúlhoz az is elég. Szórakozni jött elsősorban, na meg mit kezdene ő egy nagyvaddal? Csendben figyel és végre neszre lesz figyelmes. Hangosabb annál, mintha a szél fújná az avart, de annyira mégsem, hogy valami nagyot sejtsen. Ril remekül céloz, de talán nagy szerencséjére elvéti, amikor hirtelen aranysárga szemeibe próbál betekintést nyerni egy rovar. A penge bizonytalanul repül a cél felé, ő pedig kap a szemeihez, hogy elseperje mindennek elrontóját, s egy nagy káromkodással ijeszti el a fülest, ha valóban nem sikerült a kis testét eltalálnia.*
- Pont egy ilyen szárnyas szar teszi tönkre az első dobásom, nemár baszd meg!
*Szitkozódik, majd elindul visszaszerezni a kis csillagot, amikor észreveszi, hogy cseppet sem egy nyúl irányába történt a dobás.*
4190. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-04-30 19:17:01
Üzenet elküldve: 2024-04-30 19:17:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 189
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 189
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
* Látszólag az idegen nem szeretné a fejét venni. Legalábbis, most még nem. Nagyot néz a kijelentésre, miszerint ez az ő földje. Ezek szerint rosszul értesült, vagy csak nemrégiben vehette. *
- Néhány hektárral lentebb úgy nyilatkoztak, hogy ez még a város tulajdona. De akkor tévedtek.
* Rázza is a fejét. Lehet tévedtek, de az is lehet, hogy csak átverték és szándékosan mondták neki a hazugságot abban reménykedve, hogy az ork fejét veszti. Kérdésére pusztán kezeit emeli maga elé. Hát honnan tudhatná? Még orkot sem ismer, aki rabló, csak aki gyilkos. De a kettő az „más”. Kap az alkalmon és Bredoc bemutatkozás után, ő is így tesz. *
- Cagon. Hát ööö… Nyugisan néz ki.
* Hangján hallani a kétségbe esést. Biztos csak viccel. Nincs olyan ember, aki ilyen házban szívesen lakna. Az ork felváltva pillantgat a ház és Bredoc között. De el kell fogadnia, hogy ez nem vicc. *
- Örömmel. Azt hiszem nem gyakran járkálnak erre fele az emberek, ugye?
~ Orkok pláne! ~
* Látszólag az idegen nem szeretné a fejét venni. Legalábbis, most még nem. Nagyot néz a kijelentésre, miszerint ez az ő földje. Ezek szerint rosszul értesült, vagy csak nemrégiben vehette. *
- Néhány hektárral lentebb úgy nyilatkoztak, hogy ez még a város tulajdona. De akkor tévedtek.
* Rázza is a fejét. Lehet tévedtek, de az is lehet, hogy csak átverték és szándékosan mondták neki a hazugságot abban reménykedve, hogy az ork fejét veszti. Kérdésére pusztán kezeit emeli maga elé. Hát honnan tudhatná? Még orkot sem ismer, aki rabló, csak aki gyilkos. De a kettő az „más”. Kap az alkalmon és Bredoc bemutatkozás után, ő is így tesz. *
- Cagon. Hát ööö… Nyugisan néz ki.
* Hangján hallani a kétségbe esést. Biztos csak viccel. Nincs olyan ember, aki ilyen házban szívesen lakna. Az ork felváltva pillantgat a ház és Bredoc között. De el kell fogadnia, hogy ez nem vicc. *
- Örömmel. Azt hiszem nem gyakran járkálnak erre fele az emberek, ugye?
~ Orkok pláne! ~
4189. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-04-30 18:46:08
Üzenet elküldve: 2024-04-30 18:46:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
*Bredoc piszok jó emberismerő, rögtön kiszúrja miféle alak a másik. Persze nem gondolatolvasó, de nagyon jók a megérzései. Alaposan felméri az alakot. ~Termetes, nagyon erős figura. Bár az orkok általában mind azok. Jól öltözött, bár nem tűnik túl karizmatikusnak, biztosan nagyon ért valamihez hogy ennek ellenére is jól tartja magát. A varázsolói vénával született orkok nagyon ritkák, s akik annak is születnek ritkán bizonyulnak tehetségetnek a mesterségben. Nem tűnik úgy, mintha fenemód értene a kardvíváshoz, tehát bérkard sem lehet. Hát persze, a gyűrű. Bizonyára kotyvasztó, inkább alkimista mint vajákos. Mit keres vajon itt?~ Látja azt is, hogy a tekintete Bredoc fegyverére vándorol, de nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget. Attól nem fél hogy rátámadna.*
-Ez az én földem.
*Pöffent egyet a pipáján büszkeségében.*
-Igaz nincs kincsem vagy ilyesmi ami olyan nagyon értékes volna.
*Egy pillanatig el is gondolkozik a dolgon.*
-De azért mindig van mit elvinni, a lovamat, a holmijaimat, fene tudja. Sose voltam rabló, honnét tudnám, nem igaz?
*Azzal úgy dönt, hogy nem érzi fenyegetőnek az orkot, úgyhogy derekáról leveszi a kezét és odanyújtja a másiknak.*
-Bredoc vagyok, de szólíts csak Broxnak. És.. Nos hát én lakom itt.
*Elmutat egy irányba, ahol egy egyszerű de viszonylag nagy házat láthat az eltévedt utazó. Kőből épült, kissé rozoga de megvan a maga bája.*
-Az a házam, és egy jó hektár föld itt. Már elkezdtem a kerítéseket felállítani de idő mire sikerül mindent befejeznem.
*Magyarázza, miközben füttyent egyet a kutyájának, s az kérdés nélkül a lábához siet, majd csillogó szemekkel várja az újabb parancsot a szeretett gazdától.*
-Épp enni készültem, csatlakozz ha nem sietős a dolgod. Régen találkoztam már bárkivel.
*Bredoc piszok jó emberismerő, rögtön kiszúrja miféle alak a másik. Persze nem gondolatolvasó, de nagyon jók a megérzései. Alaposan felméri az alakot. ~Termetes, nagyon erős figura. Bár az orkok általában mind azok. Jól öltözött, bár nem tűnik túl karizmatikusnak, biztosan nagyon ért valamihez hogy ennek ellenére is jól tartja magát. A varázsolói vénával született orkok nagyon ritkák, s akik annak is születnek ritkán bizonyulnak tehetségetnek a mesterségben. Nem tűnik úgy, mintha fenemód értene a kardvíváshoz, tehát bérkard sem lehet. Hát persze, a gyűrű. Bizonyára kotyvasztó, inkább alkimista mint vajákos. Mit keres vajon itt?~ Látja azt is, hogy a tekintete Bredoc fegyverére vándorol, de nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget. Attól nem fél hogy rátámadna.*
-Ez az én földem.
*Pöffent egyet a pipáján büszkeségében.*
-Igaz nincs kincsem vagy ilyesmi ami olyan nagyon értékes volna.
*Egy pillanatig el is gondolkozik a dolgon.*
-De azért mindig van mit elvinni, a lovamat, a holmijaimat, fene tudja. Sose voltam rabló, honnét tudnám, nem igaz?
*Azzal úgy dönt, hogy nem érzi fenyegetőnek az orkot, úgyhogy derekáról leveszi a kezét és odanyújtja a másiknak.*
-Bredoc vagyok, de szólíts csak Broxnak. És.. Nos hát én lakom itt.
*Elmutat egy irányba, ahol egy egyszerű de viszonylag nagy házat láthat az eltévedt utazó. Kőből épült, kissé rozoga de megvan a maga bája.*
-Az a házam, és egy jó hektár föld itt. Már elkezdtem a kerítéseket felállítani de idő mire sikerül mindent befejeznem.
*Magyarázza, miközben füttyent egyet a kutyájának, s az kérdés nélkül a lábához siet, majd csillogó szemekkel várja az újabb parancsot a szeretett gazdától.*
-Épp enni készültem, csatlakozz ha nem sietős a dolgod. Régen találkoztam már bárkivel.
4188. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-04-30 08:00:09
Üzenet elküldve: 2024-04-30 08:00:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 189
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 189
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
* Épp pakolná vissza a cuccait a zsákjába, mikor is a kutyára lesz figyelmes. A vakkantásra odarántja a fejét, mintha rajtaütöttek volna. Csak ezután emeli tekintetét a hirtelen jött idegenre. Feláll, majd enyhén meghajol. *
- Üdvözlet.
* Végignéz az idegenen, akinek ismerős aurája van. Talán találkoztak, vagy csak a látszat? Ezt leszámítva több nem jut eszébe. A zöldes köpenyével majdnem olyan jól illik bele a tájba, mint az ork zöldes bőrével. Azért nem csak ez ragadja meg a tekintetét. Az a mesterkard az oldalán enyhe feszültséget kavar az orkban, ami ki is ül az arcára. Nem véletlen, sok társát ilyenekkel gyalázták meg. Azért valamennyire próbálja ezt leplezni. A végére már visszakerül pókerarc egy kis mosollyal fűszerezve. *
- Rabolni? Úgy tudom erre nincs semmi értékes, vagy tévednék? No meg tudomásom szerint ez egy lakatlan terület.
* Az előbbit meglepődéssel kérdezte, fogalma sincs, mi lehetne itt értékes rablók számára az alkoholon kívül. Talán az a mesterkard, de ahhoz is többen kellenének. A második kérdésnél meg már kíváncsiság vezérli. Elvégre, ha kiderülne, hogy tilosban jár-kel e vidéken az meglepné. *
A hozzászólás írója (Targhed Cagon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.30 08:39:23
* Épp pakolná vissza a cuccait a zsákjába, mikor is a kutyára lesz figyelmes. A vakkantásra odarántja a fejét, mintha rajtaütöttek volna. Csak ezután emeli tekintetét a hirtelen jött idegenre. Feláll, majd enyhén meghajol. *
- Üdvözlet.
* Végignéz az idegenen, akinek ismerős aurája van. Talán találkoztak, vagy csak a látszat? Ezt leszámítva több nem jut eszébe. A zöldes köpenyével majdnem olyan jól illik bele a tájba, mint az ork zöldes bőrével. Azért nem csak ez ragadja meg a tekintetét. Az a mesterkard az oldalán enyhe feszültséget kavar az orkban, ami ki is ül az arcára. Nem véletlen, sok társát ilyenekkel gyalázták meg. Azért valamennyire próbálja ezt leplezni. A végére már visszakerül pókerarc egy kis mosollyal fűszerezve. *
- Rabolni? Úgy tudom erre nincs semmi értékes, vagy tévednék? No meg tudomásom szerint ez egy lakatlan terület.
* Az előbbit meglepődéssel kérdezte, fogalma sincs, mi lehetne itt értékes rablók számára az alkoholon kívül. Talán az a mesterkard, de ahhoz is többen kellenének. A második kérdésnél meg már kíváncsiság vezérli. Elvégre, ha kiderülne, hogy tilosban jár-kel e vidéken az meglepné. *
A hozzászólás írója (Targhed Cagon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.30 08:39:23
4187. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-04-29 21:48:59
Üzenet elküldve: 2024-04-29 21:48:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
*Bredoc majdcsak végez a napra eltervezett dolgaival, mikor vadászni indul. Pár nyulat fog, a kutyája segítségével, szerencsére jól is céloz, úgyhogy nem okoz gondot neki az ilyesmi. Hazafelé tart, mikor egy számára ismeretlen alakot vél felfedezni az egyik fa tövében. Egy jól megtermett ork az, ösztönösen összébb ráncolja szemöldökét. ~Mintha láttam volna már valahol...~ Szájában a pipát az egyik oldalról a másikra mozdítja át, és pöffent is párat ahogy elindul az idegen felé. Végtére is ez már Bredoc földje, meg egyébként is kíváncsi rá. A fekete szőrű kutya gyorsabban odaér mint a férfi, de látszik rajta hogy jól nevelt kutya, nem megy túl közel és nem kezd el csaholni sem, vagy támadni. Párat vakkant jelzésként, leül és úgy figyeli az idegent.*
-Eeyr hozott cimbora!
*Kiált oda Bredoc miközben egyre szeli a távolságot. Csak egy egyszerű zöldes köpeny van rajta, egy ing, nadrág és csizma. No meg a mesterkard az oldalán. Hangja nem fenyegető, csak erőteljes hogy messzebbről is biztosan meghallja az ork.*
-Engem keresel, eltévedtél, vagy rabolni jöttél?
*Visszadobja a pipát a szájában és szélesen mosolyog.*
-Nincs ám rossz válasz.
*Bredoc majdcsak végez a napra eltervezett dolgaival, mikor vadászni indul. Pár nyulat fog, a kutyája segítségével, szerencsére jól is céloz, úgyhogy nem okoz gondot neki az ilyesmi. Hazafelé tart, mikor egy számára ismeretlen alakot vél felfedezni az egyik fa tövében. Egy jól megtermett ork az, ösztönösen összébb ráncolja szemöldökét. ~Mintha láttam volna már valahol...~ Szájában a pipát az egyik oldalról a másikra mozdítja át, és pöffent is párat ahogy elindul az idegen felé. Végtére is ez már Bredoc földje, meg egyébként is kíváncsi rá. A fekete szőrű kutya gyorsabban odaér mint a férfi, de látszik rajta hogy jól nevelt kutya, nem megy túl közel és nem kezd el csaholni sem, vagy támadni. Párat vakkant jelzésként, leül és úgy figyeli az idegent.*
-Eeyr hozott cimbora!
*Kiált oda Bredoc miközben egyre szeli a távolságot. Csak egy egyszerű zöldes köpeny van rajta, egy ing, nadrág és csizma. No meg a mesterkard az oldalán. Hangja nem fenyegető, csak erőteljes hogy messzebbről is biztosan meghallja az ork.*
-Engem keresel, eltévedtél, vagy rabolni jöttél?
*Visszadobja a pipát a szájában és szélesen mosolyog.*
-Nincs ám rossz válasz.
4186. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-04-29 16:45:10
Üzenet elküldve: 2024-04-29 16:45:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 189
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 189
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
* A tűző napon történő sétálgatás eléggé megszomjaztatja az embert. Pláne, ha az illető egy ork, akinek a bőre vastagabb és sötétebb is. Csak úgy csurog az izzadság homlokáról, miközben navigálni próbál a földeken. Sokáig nem is bírja. Egy terebélyes fa alatt próbál, menedéket keresni a nap sugarai elöl. Talán vár is pár órát, míg az időjárás enyhül. Közben kipakolja táskáját víz után kutatva, de pálinkáján kívül sokat nem talál. Utolsó mentsvárnak megfelelő, de most nem kínozná magát, ha egy mód van rá. Ha tudná hol vert sátrat, lehet nem lenne ennyire nyugodt, de mint mondták vak ember hibájából tanul. *
* A tűző napon történő sétálgatás eléggé megszomjaztatja az embert. Pláne, ha az illető egy ork, akinek a bőre vastagabb és sötétebb is. Csak úgy csurog az izzadság homlokáról, miközben navigálni próbál a földeken. Sokáig nem is bírja. Egy terebélyes fa alatt próbál, menedéket keresni a nap sugarai elöl. Talán vár is pár órát, míg az időjárás enyhül. Közben kipakolja táskáját víz után kutatva, de pálinkáján kívül sokat nem talál. Utolsó mentsvárnak megfelelő, de most nem kínozná magát, ha egy mód van rá. Ha tudná hol vert sátrat, lehet nem lenne ennyire nyugodt, de mint mondták vak ember hibájából tanul. *
4185. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-04-28 13:09:09
Üzenet elküldve: 2024-04-28 13:09:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
* Kis kirándulása közben azért meg megáll néhány helyen. Az átlagosabbnál átlagosabb emberek mindennapjain néha azért elkapja a féltékenység. Elvégre ők majdnem mindig tudják, mit tegyenek. A félelf leül egy fa tövében, és a kis alamizsnájából csinál magának reggelit. Szerencséjére még víz is van nála, ami nagyon is jól esik a nehezebb napok és séta után. Ugyan nem cserélne a parasztokkal, de már várja az időt, hogy saját földjén legyen az úr. Persze nem most azonnal, hanem a távoli jövőben, ahol reményei szerint jóval szerencsésebb lesz, mint most. *
4184. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-04-27 20:25:23
Üzenet elküldve: 2024-04-27 20:25:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
*Bredoc megannyi holmija egy részét lovára aggatva, másikat pedig saját vállán cipelve falja a lépéseket. Csizmája ropog, nem pihen sokat, mert tudja jól hogy nincs már messze Vadászlak, s onnan pedig már csak egy jó pipányi időre van az új otthona, és a földje.*
-A földem... Az én földem!
*Még emésztgetnie kell, de jó érzés hangosan is kimondani, még ha csak jószágainak is. Még napfényben odaér a helyre, amelyet a térképen mutatott neki az intéző. A föld szép zöldellő fűvel van tele, nincs felszántva, inkább olyan mint egy rét és ennek igazából Bredoc örül is mert még nem döntötte el hogy legelőnek fogja-e használni, vagy vetni fog bele. Esetleg is-is. A házra tényleg ráfér egy alapos felújítás, rendbehozatal, de szerencsére hozott magával szerszámokat, túl nagy szakértelmet nem igényelnek és ideje pedig van bőven. Egyelőre csak megköti a lovát, és alaposan körülnéz odabent is. ~Még ágy sincs benne, ó mint a régi szép időkben.~ Szerencsére egy hintaszéket talál, ami le van takarva valami pléddel, hogy megvédje a portól. Tökéletes lesz, és a kandalló is jónak tűnik. Szed némi gyújtóst, és ropogós tüzet rak odabent. Az utazózsákjából kipakol néhány holmit, és ahogy katona korában volt szokás, azt használja párnaként, s a tűz mellé fekszik.*
-Hosszú napunk lesz holnap, pihenj te is.
*Mondja a kutyának, persze az éppen felfedezi a helyet, körbe szaglászik minden zugot mielőtt gazdája mellé kuporodna a tűz mellett.*
//Napváltás//
*A nap sugaraira kel, s a reggeli rutin hosszú évek óta most először változik meg. Nem ölti fel páncélját, és nem tölt hosszú perceket azzal hogy körbejárja a laktanyát. Nem. Most egészen máson jár az esze. Az egyik szekrénybe pakolja be a vértezetet, ha Eeyr is úgy akarja nem lesz rá szüksége többé. Most csak felölti köpenyét, oldalára szíjjazza kardját és szépen átgondolja hogy mihez is fogjon hozzá először. Úgy dönt, hogy Vadászlakra fog ellátogatni, és beszél ott pár helyivel, vesz ezt-azt, és szerez egy kis fát. Ha szépen kéri, talán hagyják is neki hogy kivágjon párat.*
//Hatváltások//
*Egészen rutinos lett az utakban, és a helyiekkel is megismerkedett. Legtöbben kellemes fogadták az új lelket, főleg mikor kiderült hogy törvénytisztelő polgár, sőt szolgált is. Sikerült fát szereznie, és a kellékekkel amiket a piacról vett ki is pofozza házat. Először a kerítésnek lát neki, hogy megjelölje a telekhatárt, és később ne kószáljanak el az állatai, ha majd egyszer tartani akar. Később a zárat szereli meg, és a tetőt is befoltozza. Nem szép munka, de működik és ez a lényeg. Neki ez így is tökéeltes, aztán ha szúrná a szemét majd kijavítgatja szépen takarosan. Kezd egész otthonossá válni a hely. A népektől szerez némi ennivalót is, meg persze pár üveg bort, kisebb hordónyi sört. Mindenféle munkákat vállal érte, és van ahol aranyat is hagy természetesen. Mindössze 75 aranyért.
De így el van látva, és nincsen panasza semmire. Az utolsó napon egy ágyat is sikerül eszkábálnia magának, igaz nem a legkényelmesebb, de jobb mint a padlón aludni, és nagy igényei egyébként sincsenek. A ló kifejezetten élvezi a szaladgálást Bredoc földjén, ő pedig szájában füstölő pipával csak csöndben elnézi az állatot, félszeg mosollyal az arcán. Így telnek a napjai, szorgoskodik, javítgat, jár-kel a vidéken. Hol vadászik magának, hol fát vág, hol csak régi történeteket mesél az ivóban néhány pofa ingyen sörért. Hosszú évek óta most először igazán boldog.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.04.28 22:26:18, a következő indokkal:
Ne floodolj, tehát ne írj egymás után több hozzászólást egy témába, inkább szerkeszd a korábbit.
-A földem... Az én földem!
*Még emésztgetnie kell, de jó érzés hangosan is kimondani, még ha csak jószágainak is. Még napfényben odaér a helyre, amelyet a térképen mutatott neki az intéző. A föld szép zöldellő fűvel van tele, nincs felszántva, inkább olyan mint egy rét és ennek igazából Bredoc örül is mert még nem döntötte el hogy legelőnek fogja-e használni, vagy vetni fog bele. Esetleg is-is. A házra tényleg ráfér egy alapos felújítás, rendbehozatal, de szerencsére hozott magával szerszámokat, túl nagy szakértelmet nem igényelnek és ideje pedig van bőven. Egyelőre csak megköti a lovát, és alaposan körülnéz odabent is. ~Még ágy sincs benne, ó mint a régi szép időkben.~ Szerencsére egy hintaszéket talál, ami le van takarva valami pléddel, hogy megvédje a portól. Tökéletes lesz, és a kandalló is jónak tűnik. Szed némi gyújtóst, és ropogós tüzet rak odabent. Az utazózsákjából kipakol néhány holmit, és ahogy katona korában volt szokás, azt használja párnaként, s a tűz mellé fekszik.*
-Hosszú napunk lesz holnap, pihenj te is.
*Mondja a kutyának, persze az éppen felfedezi a helyet, körbe szaglászik minden zugot mielőtt gazdája mellé kuporodna a tűz mellett.*
//Napváltás//
*A nap sugaraira kel, s a reggeli rutin hosszú évek óta most először változik meg. Nem ölti fel páncélját, és nem tölt hosszú perceket azzal hogy körbejárja a laktanyát. Nem. Most egészen máson jár az esze. Az egyik szekrénybe pakolja be a vértezetet, ha Eeyr is úgy akarja nem lesz rá szüksége többé. Most csak felölti köpenyét, oldalára szíjjazza kardját és szépen átgondolja hogy mihez is fogjon hozzá először. Úgy dönt, hogy Vadászlakra fog ellátogatni, és beszél ott pár helyivel, vesz ezt-azt, és szerez egy kis fát. Ha szépen kéri, talán hagyják is neki hogy kivágjon párat.*
//Hatváltások//
*Egészen rutinos lett az utakban, és a helyiekkel is megismerkedett. Legtöbben kellemes fogadták az új lelket, főleg mikor kiderült hogy törvénytisztelő polgár, sőt szolgált is. Sikerült fát szereznie, és a kellékekkel amiket a piacról vett ki is pofozza házat. Először a kerítésnek lát neki, hogy megjelölje a telekhatárt, és később ne kószáljanak el az állatai, ha majd egyszer tartani akar. Később a zárat szereli meg, és a tetőt is befoltozza. Nem szép munka, de működik és ez a lényeg. Neki ez így is tökéeltes, aztán ha szúrná a szemét majd kijavítgatja szépen takarosan. Kezd egész otthonossá válni a hely. A népektől szerez némi ennivalót is, meg persze pár üveg bort, kisebb hordónyi sört. Mindenféle munkákat vállal érte, és van ahol aranyat is hagy természetesen. Mindössze 75 aranyért.
De így el van látva, és nincsen panasza semmire. Az utolsó napon egy ágyat is sikerül eszkábálnia magának, igaz nem a legkényelmesebb, de jobb mint a padlón aludni, és nagy igényei egyébként sincsenek. A ló kifejezetten élvezi a szaladgálást Bredoc földjén, ő pedig szájában füstölő pipával csak csöndben elnézi az állatot, félszeg mosollyal az arcán. Így telnek a napjai, szorgoskodik, javítgat, jár-kel a vidéken. Hol vadászik magának, hol fát vág, hol csak régi történeteket mesél az ivóban néhány pofa ingyen sörért. Hosszú évek óta most először igazán boldog.* A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.04.28 22:26:18, a következő indokkal:
Ne floodolj, tehát ne írj egymás után több hozzászólást egy témába, inkább szerkeszd a korábbit.
4183. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-04-18 20:57:43
Üzenet elküldve: 2024-04-18 20:57:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Hagyja kifújni a lovat, jól meglapogatja az oldalát miközben ő maga is sóhajt néhányat, hogy visszanyerje légzését. Tényleg jobban fárad az utóbbi időben, és ez iszonyatosan bosszantja őt. Pedig nem arról van szó, hogy már nincs formában, tudja, érzi hogy valami baj van vele. Mióta a démonnal harcolt. Sokáig azt hitte csak fáradtság, vagy mérgezés, vagy valami hasonló. De elég sok idő telt el már azóta, testén alig viseli a nyomokat, de az ereje mégsem tért vissza. ~Ne add fel pajtás! Csakis előre törünk!~*
4182. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-04-14 14:26:38
Üzenet elküldve: 2024-04-14 14:26:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 667
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 667
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A vér kötelez//
*Nagy levegőt vesz. Olyan nagyot, amilyet akkor szokás, amikor valaki szeretné lenyugtatni magát. Nem, nem ideges, mindössze elkezdene kijavítani mindent abból, amit Nori mond. Megmagyarázni, hogy az otthon nem egyenlő azzal, ahol lakik az ember. Ő elhagyta a kúriát, ahol lakott, mert nem érezte otthonának. Csak azért fogja vissza magát, mert az utolsó mondatával már egyetért. Az övék tényleg olyan lesz.
Az az otthon tele lesz szeretettel, veszekedéssel, hisztivel, szópárbajjal, ölelésekkel, Mai kioktatásaival és kérdéseivel, valamint Nori szeszélyes viselkedésével és a további ki tudja hány benne élő szilánkjával. Belegondolna egy nagy közösség lesz. Ez a gondolat most jót tesz neki, mert felnevet, de nem osztja meg a másikkal, hogy miért. Úgysem érdekli, hiszen nagyon elfoglalt, éppen kettejüket védi a veszélyes szellők ellen, ami olyan lágyan simogatja az arcát lovaglás közben.*
- Hé, könyörögni nem kellett azért, megoldottam a két szép szememmel. De azért jobb így, hogy nem másra vagyunk utalva. *Ezzel kiegyezik, a hálálkodásra pedig csak egy szokásos szemforgatással reagál.
Útjuk egészen idilli és könnyű, sokat fog Borssal közlekedni, még akár cél nélkül is, csak a puszta kikapcsolódásért. Élvez minden pillanatot, ami eltereli arról, ami következni fog.
Már-már boldognak tűnő mosolya fagy rá az arcára, amikor megállnak egy kicsit és nézi Nori táncát, amit Árnyékkal alatta hajt végre, szegény lovat valószínű az ő kancája is sajnálja, hogy milyen mutatványokat kell kibírnia.* -Nyugi, én nem teszek majd veled ilyesmit. *Súgja oda a lovacskának, amíg barátnője éppen azt találgatja, hogy merre is van észak, merre pedig dél. Csak azért nem lesz ideges, mert ennyivel is hosszabb ideje van arra, hogy ne lássa az anyját. Végtelen türelemmel nézi a lányt és várja meg, míg véget ér a kalandozása önmaga körül.*
- Én rád bíztam magam, azt csinálunk, amit mondasz. Ha egy hatig tart is, még oda jutunk. *Elneveti magát, de hamar befogja a száját, mert nem akarja bántani a barátnőjét. Persze már kezd ismét eluralkodni rajta a félelem, úgy tűnik nem hagyja nyugodni. Gonosz démon ez, nem hagy neki felhőtlen jókedvet, s csak ideig-óráig tudja elterelni a figyelmét. *
- Eddig bármikor útra keltem veled, vagy miattad, vártam a végét. Most azért azt hiszem egy egészen kicsit talán rettegek. *Hogy kicsit rettegni hogyan kell, azt senki nem tudja, de valahogy tompítani akarta az érzést, amit megoszt a másikkal. Egyre csak kalapál a szíve, tudja jól, hogy közelednek.*
*Nagy levegőt vesz. Olyan nagyot, amilyet akkor szokás, amikor valaki szeretné lenyugtatni magát. Nem, nem ideges, mindössze elkezdene kijavítani mindent abból, amit Nori mond. Megmagyarázni, hogy az otthon nem egyenlő azzal, ahol lakik az ember. Ő elhagyta a kúriát, ahol lakott, mert nem érezte otthonának. Csak azért fogja vissza magát, mert az utolsó mondatával már egyetért. Az övék tényleg olyan lesz.
Az az otthon tele lesz szeretettel, veszekedéssel, hisztivel, szópárbajjal, ölelésekkel, Mai kioktatásaival és kérdéseivel, valamint Nori szeszélyes viselkedésével és a további ki tudja hány benne élő szilánkjával. Belegondolna egy nagy közösség lesz. Ez a gondolat most jót tesz neki, mert felnevet, de nem osztja meg a másikkal, hogy miért. Úgysem érdekli, hiszen nagyon elfoglalt, éppen kettejüket védi a veszélyes szellők ellen, ami olyan lágyan simogatja az arcát lovaglás közben.*
- Hé, könyörögni nem kellett azért, megoldottam a két szép szememmel. De azért jobb így, hogy nem másra vagyunk utalva. *Ezzel kiegyezik, a hálálkodásra pedig csak egy szokásos szemforgatással reagál.
Útjuk egészen idilli és könnyű, sokat fog Borssal közlekedni, még akár cél nélkül is, csak a puszta kikapcsolódásért. Élvez minden pillanatot, ami eltereli arról, ami következni fog.
Már-már boldognak tűnő mosolya fagy rá az arcára, amikor megállnak egy kicsit és nézi Nori táncát, amit Árnyékkal alatta hajt végre, szegény lovat valószínű az ő kancája is sajnálja, hogy milyen mutatványokat kell kibírnia.* -Nyugi, én nem teszek majd veled ilyesmit. *Súgja oda a lovacskának, amíg barátnője éppen azt találgatja, hogy merre is van észak, merre pedig dél. Csak azért nem lesz ideges, mert ennyivel is hosszabb ideje van arra, hogy ne lássa az anyját. Végtelen türelemmel nézi a lányt és várja meg, míg véget ér a kalandozása önmaga körül.*
- Én rád bíztam magam, azt csinálunk, amit mondasz. Ha egy hatig tart is, még oda jutunk. *Elneveti magát, de hamar befogja a száját, mert nem akarja bántani a barátnőjét. Persze már kezd ismét eluralkodni rajta a félelem, úgy tűnik nem hagyja nyugodni. Gonosz démon ez, nem hagy neki felhőtlen jókedvet, s csak ideig-óráig tudja elterelni a figyelmét. *
- Eddig bármikor útra keltem veled, vagy miattad, vártam a végét. Most azért azt hiszem egy egészen kicsit talán rettegek. *Hogy kicsit rettegni hogyan kell, azt senki nem tudja, de valahogy tompítani akarta az érzést, amit megoszt a másikkal. Egyre csak kalapál a szíve, tudja jól, hogy közelednek.*
4181. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-04-14 13:55:11
Üzenet elküldve: 2024-04-14 13:55:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 739
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 739
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A vér kötelez//
*Tényleg nagyon mesébe illően hangzik minden, amit Mai az otthon fogalmáról próbál magyarázni. Kár, hogy Nori továbbra sem ismeri azt sem, hogy milyen az, ha van otthona.*
- Nekem ne magyarázz erről pont te, amikor elhagytad az otthonod! Te vagy rá az élő példa, hogy nem is mindig vár az téged… De a miénk, amit kettőnknek szerzünk, az majd olyan lesz.
*Újra nyersen fogalmaz oda sem figyelve arra, hogy ne bántsa meg szavaival barátnőjét. Nori képtelen az átmenetekre. Ő most már csak arra koncentrál, hogy biztonságos legyen az útjuk, ehhez pedig sajnos hozzátartozik, hogy mindent megtagad magától is, ami jó érzéseket sejtet, mindenben kételkedik és mindent a negatív oldaláról közelít meg.
Ahogy Mai hivatalosan is átadja neki a főnök szerepet, majd egyetért az indulást illetően, már maguk mögött is hagyják a várost.
Nem sokkal később már a szántóföldek mellett haladnak el, mikor Mai újra megszólal. Ami egyébként egy kicsit gyanús, mármint nem Mai, hanem az irány, de egyelőre nem szól semmit.*
- Nekem mindig igazam van. Örülök, hogy belátod. Így legalább nem kell könyörögnünk senkinek, hogy vigyenek már el magukkal. Azt meg majd valahogy meghálálod, hogy elkísérlek.
*Igazából Mai már meghálálta mindezt többszörösen is, inkább a feketeség tartozik neki, de természetesen ő ezt sem fogja bevallani sem magának, sem másnak.
Haladnak még egy ideig, amikor is majdnem beérnek a szántóföldekhez tartozó egyik kis faluba. Nori ekkor megtorpan a lovával, elkezdi úgy rángatni szerencsétlent, hogy az majdnem egy helyben kezd körbe forogni. Mintha Nori hirtelen teljesen tanácstalan lenne.*
- Na várjál, Mai… valami nem jó. Ha ez itt Vadászlak, akkor mi… a kikötő felé tartunk, ami pedig délre van. Dél pedig egyáltalán nem észak. Azt hiszem, teljesen rossz irányba jövünk. *Túr bele dús fekete hajába zavartan. Még bele is pirul abba, hogy sikerült neki rossz irányba kivezetni magukat a városból.*
- Nyugi, semmi baj, megoldom! Akkor, ha ez délre van… *Áll be szegény Árnyékkal először a falu irányába.* Akkor észak mögöttünk van… *Fordul meg a lóval hirtelen.* De ott a város van, ahová nem akarunk visszamenni… akkor nekünk most balra… *Rántja ismét odébb a kantárt.* … Nem, jobbra! Erre kell mennünk. *Állítja végre a helyes irányba Árnyékot. Így, hogy nem északra, hanem délre sikerült elhagyniuk Arthenior-t, most egy kis kerülővel a pusztákon keresztül juthatnak el a mocsárig, amin túl már látni fogják a linanech-i tavat. Ahogy mindezt átgondolja magában, a végére nagyokat bólogat, mintegy helyeselve magának.*
- Jó, kövess! *A tétovázás után végre újra mozgásban lehetnek, ezúttal keletre, ami most már tényleg a helyes irány, csak ne felejtsenek el később északra fordulni.*
*Tényleg nagyon mesébe illően hangzik minden, amit Mai az otthon fogalmáról próbál magyarázni. Kár, hogy Nori továbbra sem ismeri azt sem, hogy milyen az, ha van otthona.*
- Nekem ne magyarázz erről pont te, amikor elhagytad az otthonod! Te vagy rá az élő példa, hogy nem is mindig vár az téged… De a miénk, amit kettőnknek szerzünk, az majd olyan lesz.
*Újra nyersen fogalmaz oda sem figyelve arra, hogy ne bántsa meg szavaival barátnőjét. Nori képtelen az átmenetekre. Ő most már csak arra koncentrál, hogy biztonságos legyen az útjuk, ehhez pedig sajnos hozzátartozik, hogy mindent megtagad magától is, ami jó érzéseket sejtet, mindenben kételkedik és mindent a negatív oldaláról közelít meg.
Ahogy Mai hivatalosan is átadja neki a főnök szerepet, majd egyetért az indulást illetően, már maguk mögött is hagyják a várost.
Nem sokkal később már a szántóföldek mellett haladnak el, mikor Mai újra megszólal. Ami egyébként egy kicsit gyanús, mármint nem Mai, hanem az irány, de egyelőre nem szól semmit.*
- Nekem mindig igazam van. Örülök, hogy belátod. Így legalább nem kell könyörögnünk senkinek, hogy vigyenek már el magukkal. Azt meg majd valahogy meghálálod, hogy elkísérlek.
*Igazából Mai már meghálálta mindezt többszörösen is, inkább a feketeség tartozik neki, de természetesen ő ezt sem fogja bevallani sem magának, sem másnak.
Haladnak még egy ideig, amikor is majdnem beérnek a szántóföldekhez tartozó egyik kis faluba. Nori ekkor megtorpan a lovával, elkezdi úgy rángatni szerencsétlent, hogy az majdnem egy helyben kezd körbe forogni. Mintha Nori hirtelen teljesen tanácstalan lenne.*
- Na várjál, Mai… valami nem jó. Ha ez itt Vadászlak, akkor mi… a kikötő felé tartunk, ami pedig délre van. Dél pedig egyáltalán nem észak. Azt hiszem, teljesen rossz irányba jövünk. *Túr bele dús fekete hajába zavartan. Még bele is pirul abba, hogy sikerült neki rossz irányba kivezetni magukat a városból.*
- Nyugi, semmi baj, megoldom! Akkor, ha ez délre van… *Áll be szegény Árnyékkal először a falu irányába.* Akkor észak mögöttünk van… *Fordul meg a lóval hirtelen.* De ott a város van, ahová nem akarunk visszamenni… akkor nekünk most balra… *Rántja ismét odébb a kantárt.* … Nem, jobbra! Erre kell mennünk. *Állítja végre a helyes irányba Árnyékot. Így, hogy nem északra, hanem délre sikerült elhagyniuk Arthenior-t, most egy kis kerülővel a pusztákon keresztül juthatnak el a mocsárig, amin túl már látni fogják a linanech-i tavat. Ahogy mindezt átgondolja magában, a végére nagyokat bólogat, mintegy helyeselve magának.*
- Jó, kövess! *A tétovázás után végre újra mozgásban lehetnek, ezúttal keletre, ami most már tényleg a helyes irány, csak ne felejtsenek el később északra fordulni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4679-4698