//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Akadályverseny//
//Utolsó forduló//
*Mélyen hallgat, s hagyja a töprengőket. Nem szól közbe, csak ajkán játszik egy sejtelmes mosoly, s élvezi a holdak világát, s a sorban felvillanó csillagok ékét az égbolton, mely felé, akár egy frissen rakott tábortűz ereszti a sűrű fehér füstpamacsokat szájából. A két kalandor, olykor parázs felizzását láthatja, s feltekintve az öreg tündér mélyen ülő, komoly tekintetét veheti észre, amint rajtuk függ.*
- Nos? *Kérdezi aztán, mikor úgy látja, mindketten sejteni vélik a választ.* Csak ide a fülembe, egyesével. *Mosolyodik el, s közelebb hajol. Ha Pycta és Valuryen elsuttogják a választ, egy határozottat bólint.*
- Úgy van. Mindketten tudtátok, a tisztelet az, melyet manapság már oly kevesen művelnek, vagy legalábbis annak hiányát arra fogják, hogy megítélésük szerint nem alanyi jogon jár, pedig ez nem igaz. A tisztelet alapvető érték, melyet alkalmazni kell, függetlenül attól, hogy mit gondolsz a másikról, hiszen ez valójában nem a másikat, hanem téged jellemez. *Biccent ismét, aztán egy pillanatnyi gondolkodás nélkül vág bele a következő kérdésbe:*
- Olyanok, akár a tűz és víz, két ellentét, ki mégis párban jár. Lábuk nincs, de egymást kergetik, összeérnek, azonban végső győztes nincs, a verseny sohasem áll. Létük elengedhetetlen, s magad is szereted, lehetőséget adnak, ki olykor hangzavart ád, de ki által olykor elönt a csend. Kikről van szó? *Ismét csend, s a pipa izzása, a távolban halkan szólal meg egy kuvik.*