// Óriás-gyűjtés //
//Worenth, Morwen//
*Kagan? Á, igen, Kagan, akinek máris elfelejtette a vezetéknevét, Kagan, a főnök. Ő is nagytanácsos, persze...
~ Szóval ez a terület Arthenioron kívül van, de vele együtt... Különös, nagyon különös. ~
A politikai témához igazán nem tud hozzászólni, hiszen nem tudja, miben kéne "nyomást gyakorolni" vagy hogy egyáltalán, ez a kifejezés mit takar. Bizonyára valamit keresztül akarnak vinni a nagytanácson, de ő eddig nem látott semmilyen problémát a rendszerben (attól eltekintve, hogy valahogy elvesztette a földjét), úgyhogy nem nagyon érzi magát érintettnek a dologban. Az a része persze jól hangzik, hogy több pénz marad náluk, na de a találékony paraszt eddig is megoldotta, hogy kevesebbet fizessen.*
- Na abban egyetértek, hogy nélkülünk se előre, se hátra. A városi léhűtőknek is köll ennie valamit. *A családját érintő kérdésre meg sem lepődik, úgy fest, náluk ez egyáltalán nem tabutéma.* Egy szem kölyök voltam, de anyámat elvitte a hidegbaj, apámat pedig már rég nem láttuk, tán vadászik vagy utazik valamerre. Esetleg eltévedt, de akkor nagyon. *Húzódik vidám félmosolyra a szája, ám jókedve hamar eltűnik, mikor a távolban egy alakot fedez fel. Húha, hát még nincsenek közel a faluhoz, ez akármilyen haramia lehet!
Túl jól nem lát messzire, de hamarosan kiderül, hogy egy óriással van dolguk. Egy óriással, itt! Már egészen megörülne neki, hiszen évek óta nem látott egyet sem (és azzal sem tudott beszélni), ám a tény, hogy az állig láncingben, onnan meg sisakban van, fegyverrel a hátán és egyenesen feléjük tart azonnal felkelti benne a gyanakvást. Mégis útonálló lesz ez, bár út az itt éppenséggel nincs, de az sosem akadályozta meg a bűnözőket a... bűnözésben.
Más kétlábúval szemtől-szemben nem harcolt még, mégis reflexszerűen mutat állj-t Worenthnek és lép ki az öreg elé. Persze, amaz tapasztalt mágus lévén sokkal erősebb nála, de ilyeneken nem áll meg töprengeni: most csak az jut el az agyáig, hogy ő a nagyobb, így neki kell a másikat megvédenie. Megropogtatja ujjait, hiszen a pusztakezes harc nem idegen tőle, védte már meg ő a földjét farkastól, rókától, még egy kisebb medvétől is - persze, acéllal szemben ez aligha fog bármit is érni, főleg, hogy az ellenfele még nála is magasabb és biztosan erősebb is emiatt, de szerencsére ennyire nem tervez előre. Akkor csak jól megijedne.
A köszönésre kizökken a hirtelen támadt izgalomból, s bután pislog a közeledő férfira. Mi a szösz, hát ki akarna itt kint, a semmi közepén barátokat keresni? Mindenesetre nem kivont karddal vagy micsodával jön felé (innen nem látja, hogy számszeríja lenne), így leereszti ökleit és félrebiccenti a fejét.*
- Jó napot beléd is! Idő, az van! *Válaszol vissza úrihölgy létére üvöltve, majd megvárja, míg Morwon odaér hozzájuk. Mikor már végre szemtől-szemben állnak, csípőre teszi a kezeit és felpillant a másikra.* A kutya mindenit, de rég néztem fölfele valakire. *Neveti el magát.*
A hozzászólás írója (Ona Blatynne) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.21 21:57:34