//Útban a kikötő felé//
- Á, itt lennék akkor is, ha nem tudtam volna elkerülni őket. Nem megölni akartak.
*feleli sejtelmes, de azért halványabb mosollyal. Nem nehéz kitalálni, hogy mi egyebet akarhattak tőle azok a zsoldosok, hiszen Mykael kisfiúnak is elég csinos volt, már amikor épp nem volt fülig sáros a munkától. De miután végre megértette, hogy miféle fenyegetés leselkedett rá (ehhez kellett némi idő, mert ő maga még túl fiatal volt ahhoz, hogy efféle vágyai legyenek), szinte tökélyre fejlesztette a módszerét arra, hogy elkerülje: néha nem ott aludt, ahol gondolták. Máskor lócitromba hempergett, hogy elmenjen tőle a gusztusuk. Legtöbbször meg pont olyan zsoldosok és kísérőik körül téblábolt, akik nem nézték volna jó szemmel azt, amit egyesek a fiúval terveztek. Egész jó felkészülés volt arra, hogyan kell kiválasztani a megfelelő taktikát. Talán egyszer majd hasznát veszi egy csatatéren. Persze ehhez tisztté is kellene válni. De ez a céljai között is van.
Később folytatják az útjukat, egy ponton Mykael előhalászik az övén lévő szütyőből egy darab kétszersültet és rágcsálni kezdi. Aztán letöri a felét és Maeralyának nyújtja. Nem látta, hogy evett volna a nő bármit is. Ha útitársa elfogadja, az övé. Ha nem, Mykael majd befejezi. Inni könnyedén tud bármikor, egy tömlő lóg az oldalán, benne jócskán felvizezett bor. Ezzel is meg tudja kínálni a lányt, ha Maeralya érezné, hogy a szomjúság erőt vesz rajta.
Amikor végül előhozakodik a kérdésével, nem biztos benne, hogy választ fog kapni. Gyanítja, hogy a sérülésnek köze van Maeralya bőszen titkolt munkájához, így azzal, hogy beszél róla, egy kicsit arról és beszél, mit is csinál. És valóban, az elmondottak alapján - már ha igaz a történet - Mykaelnek már egy kicsivel több támpontja van, hogy a kisérője mivel is foglalkozhat. Ennyi azért még nagyon kevés, hogy bármi konktrétat feltételezzen. De nem sietős neki a dolog.
Maeralya ajánlatára csalfa mosoly jelenik meg az arcán, amin a fáradtságnak még mindig nincs igazán nyoma.*
- Netán akad egy szemrevaló lánykája is?
*majd némi hatásszünet után hozzáteszi.*
- Nem mindig jó, ha van. A gazdák ritkábban tűrnek meg engem a házuk körül, ha úgy érzik, hogy elcsavarom a lánykáik fejét.
*vagyis minden alkalommal. Na nem mintha sikeres is lenne minden alkalommal, de próbálkozni próbálkozik. Egy melegebb mosoly, egy kis szemezés, egy cinkos kacsintás, egy véletlen érintés - nem tudja megállni, hogy ne csinálja. És még amikor nem is jön össze neki a légyott, azért az ártatlan lánykák fejébe beköltöznek a tisztátalan gondolatok, és onnantól a bősz atyák elkezdhetik sanda szemmel méregetni az összes környékbeli fiút. Egyikük majd learatja a gyümölcsét annak a munkának, amit Mykael megkezdett. Na, ezért nem szeretik a gazdák, ha ő feltűnik a színen.
Még a fiúkra is hasonló hatással van, bár rájuk egy teljesen más okból. Az egész életük a házkörüli munkáról, a földekről és az állatokról szól, és akkor egyszer csak betoppan ő, oldalán karddal, történetekkel más vidékekről. Valószínűleg sok parasztlegény azért áll katonának, mert egyszer látott egyet, és csak a jót és az izgalmasat látta meg benne. Az olyan történetek valahogy sose kerülnek ilyenkor elő, hogy hogyan kell az embernek megóvnia az ártatlanságát a többi katonától.
Végül azonban, akár van ott szép lányka, akár nincs, Mykael Maeralyával tart. Érdekesnek találja a nőt, foglalkoztatja, hogy milyen tapasztalatai lehetnek. Elvégre az egész útja arról szól, hogy élményeket és tapasztalatokat gyűjtsön, és Maeralya kétségtelenül újszerű tapasztalat a számára. Még úgy is, hogy arról már letett, hogy elcsábítsa, legalábbis ma estére. Ilyen zúzódással a hasán és ennyire csüggedten a nőnek az utolsó utáni gondolata lehet egy kis kötetlen élvezet.*