Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 203 (4041. - 4060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Dongnor Alonuard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1608_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4164-4183
4060. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-06-06 18:52:43
Üzenet elküldve: 2023-06-06 18:52:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Viharkalmár//
-Nos hát te tudod cimbora. Sajnállak azért, mert igencsak félelmetes egy fickó vagy, de nem vagyok az az erőszakos fajta tündér.
*Kacsint, majd hátasán szedi rendbe magát mielőtt elindulna.*
-Akkor hát köszönök mindent! És ki tudja, talán még találkozunk!
*Jó nagyot int apró karjával, majd komótosan elindul. A célja egyértelmű, a Pegazus fogadó, oda pedig a szántóföldeken keresztül jut el leghamarabb. Ha esetleg Frandr mégis meggondolná magát, ott biztosan megtalálhatja, egyébként is van még pár dolog amit el kell intéznie, mielőtt visszaindulhatna a kikötőbe a csempészáruval. Úgyhogy nem siet. Halkan dúdol egy rég elfeledett dallamot, közben pedig azon fantáziál, hogy hányféleképpen és milyen módon tenné magáévá a kapitányt, ha alkalma lenne rá.*
-Nos hát te tudod cimbora. Sajnállak azért, mert igencsak félelmetes egy fickó vagy, de nem vagyok az az erőszakos fajta tündér.
*Kacsint, majd hátasán szedi rendbe magát mielőtt elindulna.*
-Akkor hát köszönök mindent! És ki tudja, talán még találkozunk!
*Jó nagyot int apró karjával, majd komótosan elindul. A célja egyértelmű, a Pegazus fogadó, oda pedig a szántóföldeken keresztül jut el leghamarabb. Ha esetleg Frandr mégis meggondolná magát, ott biztosan megtalálhatja, egyébként is van még pár dolog amit el kell intéznie, mielőtt visszaindulhatna a kikötőbe a csempészáruval. Úgyhogy nem siet. Halkan dúdol egy rég elfeledett dallamot, közben pedig azon fantáziál, hogy hányféleképpen és milyen módon tenné magáévá a kapitányt, ha alkalma lenne rá.*
4059. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-05-22 19:05:26
Üzenet elküldve: 2023-05-22 19:05:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* Kivétel erősíti a szabályt, az pedig, hogy Ukromból ennyi szót egymás után ki lehetett húzni, az egyenlő a csodával. Az elf büszkén kihúzza magát, majd partnerének a madarát figyeli, ahogyan az-az égbe emelkedik, és pillanatok alatt elszáll. *
- Olyan irigy vagyok a madarakra. Oda szállnak, ahova csak akarnak... Szinte a teljes szabadság ígéretét hordozza a repülés.... A tervek mellesleg mindig dugába dőlnek, ezért is nincs olyan, hogy tökéletes terv.
* Sokszor volt már hozzá szerencséje, hogy a részletes tervek is könnyedén dugába dőlnek, néhány másodperc elég ahhoz, hogy minden a romokba kerüljön.
Közel és távol is csak a szekerek lassú mozgását lehet megfigyelni, így kénytelen türelmet tanulnia, hisz már alig várja, hogy a fürdőházban izzadt testét megmártóztassa, ahogyan egy kellemes lakoma is elégedettséggel töltené meg a hiányzó részeket. Természetesen csak a gyomrából.... *
* Kivétel erősíti a szabályt, az pedig, hogy Ukromból ennyi szót egymás után ki lehetett húzni, az egyenlő a csodával. Az elf büszkén kihúzza magát, majd partnerének a madarát figyeli, ahogyan az-az égbe emelkedik, és pillanatok alatt elszáll. *
- Olyan irigy vagyok a madarakra. Oda szállnak, ahova csak akarnak... Szinte a teljes szabadság ígéretét hordozza a repülés.... A tervek mellesleg mindig dugába dőlnek, ezért is nincs olyan, hogy tökéletes terv.
* Sokszor volt már hozzá szerencséje, hogy a részletes tervek is könnyedén dugába dőlnek, néhány másodperc elég ahhoz, hogy minden a romokba kerüljön.
Közel és távol is csak a szekerek lassú mozgását lehet megfigyelni, így kénytelen türelmet tanulnia, hisz már alig várja, hogy a fürdőházban izzadt testét megmártóztassa, ahogyan egy kellemes lakoma is elégedettséggel töltené meg a hiányzó részeket. Természetesen csak a gyomrából.... *
4058. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-05-22 17:21:58
Üzenet elküldve: 2023-05-22 17:21:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* Megbúvó madarak csiripelése, a nap lágy érintése az ami az erdő harmóniájára emlékezteti a holló maszkos férfit. A másik lovon Syndra a szokásos pajzán témájával hozakodik elő, amit csak egy sóhaj és egy fejrázás kísér, hisz valahol még mindig meglepő, hogy a leghalálosabb dolgokból is viccet tud csinálni az elf, kivéve, hogy ha komolyan gondolja a dolgokat.
Amint ritkulnak a fák, már a fény is sokkal jobban megvilágítja őket, tekintetével a termést vizslatja, míg magyarázatot próbál adni a lánynak. *
- Sajnálom, de ez olyan, mintha azt kérdezted volna, hogy a fehér az fekete? Szerintem igazán egyedi a csapat, van aki békés, van aki túlfűtött.... Változó...
* Rántja meg a vállát, míg a lovával lelassít a szekerek elhaladása közben. Csak egy pillanatra kapja el a fejét a vontatott kérdésre. *
- Hmm? Igen?...
* Nem bírja ki, hogy ne mosolyodjon el a maszk alatt, majd rábólint a lány válaszára. *
- Persze, útba esik. Nézünk neked valami új ruhát, de akkor már cseréljük le az egészet. Mit szólsz?
* Lilyenn még mindig utca kölyökként fest, Illidary már egy jó ideje azon gondolkozik, hogy mikor lesz a legmegfelelőbb alkalom a ruha vásárlásra a lánynak.
A félvér mindig is ragaszkodott a holmijához, így most tökéletes lehetőség adódik rá, hogy alakítsanak a küllemén. *
- Ideje lenne egy adag új ruhát beszerezni neked, mostantól egy teljesen más élet vár rád, nem lesz gondod az étellel többet, ahogyan az alvóhellyel sem.
* Ignis válláról felszállva már a tisztásra száll, hogy egy kis vizet vehessen magához. A lovak jól voltak a fogadóban tartva, de még így is örömmel fogyasztanának a hideg patakból egy kevéske vizet. *
* Megbúvó madarak csiripelése, a nap lágy érintése az ami az erdő harmóniájára emlékezteti a holló maszkos férfit. A másik lovon Syndra a szokásos pajzán témájával hozakodik elő, amit csak egy sóhaj és egy fejrázás kísér, hisz valahol még mindig meglepő, hogy a leghalálosabb dolgokból is viccet tud csinálni az elf, kivéve, hogy ha komolyan gondolja a dolgokat.
Amint ritkulnak a fák, már a fény is sokkal jobban megvilágítja őket, tekintetével a termést vizslatja, míg magyarázatot próbál adni a lánynak. *
- Sajnálom, de ez olyan, mintha azt kérdezted volna, hogy a fehér az fekete? Szerintem igazán egyedi a csapat, van aki békés, van aki túlfűtött.... Változó...
* Rántja meg a vállát, míg a lovával lelassít a szekerek elhaladása közben. Csak egy pillanatra kapja el a fejét a vontatott kérdésre. *
- Hmm? Igen?...
* Nem bírja ki, hogy ne mosolyodjon el a maszk alatt, majd rábólint a lány válaszára. *
- Persze, útba esik. Nézünk neked valami új ruhát, de akkor már cseréljük le az egészet. Mit szólsz?
* Lilyenn még mindig utca kölyökként fest, Illidary már egy jó ideje azon gondolkozik, hogy mikor lesz a legmegfelelőbb alkalom a ruha vásárlásra a lánynak.
A félvér mindig is ragaszkodott a holmijához, így most tökéletes lehetőség adódik rá, hogy alakítsanak a küllemén. *
- Ideje lenne egy adag új ruhát beszerezni neked, mostantól egy teljesen más élet vár rád, nem lesz gondod az étellel többet, ahogyan az alvóhellyel sem.
* Ignis válláról felszállva már a tisztásra száll, hogy egy kis vizet vehessen magához. A lovak jól voltak a fogadóban tartva, de még így is örömmel fogyasztanának a hideg patakból egy kevéske vizet. *
4057. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-05-22 10:33:01
Üzenet elküldve: 2023-05-22 10:33:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*Illidary válasza nem túl megnyugtató, de legalább nem is felkavaró a lány számára. Kicsit olyan, mintha kapott is volna választ, meg nem is. Hisz a maga bosszantó módján Syndra is egyedi. Nemde?*
- Azt hiszem, ezt majd nekem kell eldöntenem.
*Dünnyögi a nem létező bajusza alá, majd elfogadja a segítséget és már indulhatnak is. A lovaglásra vonatkozó tanácsot nem először hallja, ám akkor sem értette igazán. Ahogy most sem, de nem kíván vitába szállni valakivel, aki jobban ért hozzá. Inkább reméli, hogy nem lesz olyan fájdalmas az út, mint amilyennek sejti. Hát tévedett. Kínok közepette érik el a földeket, ahol már kénytelen lassítani a csapat. Árvánk nagy örömére, mivel így a fájdalmai is enyhülnek. A mellettük elhaladó szekerek számával arányosan növekszik az őket megbámulóké is. A félvér haja alá pedig egy gondolat fúrja be magát. Mi szerint igazán furán festhet így félpucéran egy köpeny alatt. Lelki szemei előtt aztán az is megelevenedik, hogy a városban sem lesz jobb a helyzet. Így pír jelenik meg az arcán.*
- Ümm... Darkh? A kaszárnya felé, ugye útba esik a piac is?
*Igyekszik köntörfalazni egy kicsit, végül csak kiböki a szíve vágyát.*
- Tudod, vehetnénk nekem egy inget. Nem szívesen mutatkoznék így.
*Nyögdécseli egy kevés könyörgést csempészve a hangjába. Ha valakinek meg kell értenie, hogy miért oly sürgető ez Lily számára, akkor annak, aki a bőrének egy apró darabját sem osztja meg a külvilággal. Bár Illidary esetében ez nem szégenlősségről szól.*
*Illidary válasza nem túl megnyugtató, de legalább nem is felkavaró a lány számára. Kicsit olyan, mintha kapott is volna választ, meg nem is. Hisz a maga bosszantó módján Syndra is egyedi. Nemde?*
- Azt hiszem, ezt majd nekem kell eldöntenem.
*Dünnyögi a nem létező bajusza alá, majd elfogadja a segítséget és már indulhatnak is. A lovaglásra vonatkozó tanácsot nem először hallja, ám akkor sem értette igazán. Ahogy most sem, de nem kíván vitába szállni valakivel, aki jobban ért hozzá. Inkább reméli, hogy nem lesz olyan fájdalmas az út, mint amilyennek sejti. Hát tévedett. Kínok közepette érik el a földeket, ahol már kénytelen lassítani a csapat. Árvánk nagy örömére, mivel így a fájdalmai is enyhülnek. A mellettük elhaladó szekerek számával arányosan növekszik az őket megbámulóké is. A félvér haja alá pedig egy gondolat fúrja be magát. Mi szerint igazán furán festhet így félpucéran egy köpeny alatt. Lelki szemei előtt aztán az is megelevenedik, hogy a városban sem lesz jobb a helyzet. Így pír jelenik meg az arcán.*
- Ümm... Darkh? A kaszárnya felé, ugye útba esik a piac is?
*Igyekszik köntörfalazni egy kicsit, végül csak kiböki a szíve vágyát.*
- Tudod, vehetnénk nekem egy inget. Nem szívesen mutatkoznék így.
*Nyögdécseli egy kevés könyörgést csempészve a hangjába. Ha valakinek meg kell értenie, hogy miért oly sürgető ez Lily számára, akkor annak, aki a bőrének egy apró darabját sem osztja meg a külvilággal. Bár Illidary esetében ez nem szégenlősségről szól.*
4056. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-05-21 17:04:15
Üzenet elküldve: 2023-05-21 17:04:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Úton Tharg vidékre//
*A nap égi pályája csúcsán jár, amikor már a szántóföldek mellett visz el az útja Orthus Morthimernek. A kereskedő kifejezetten elégedett ezzel: ha ilyen tempóban haladnak, még napnyugta előtt meg fognak érkezni a tharg birtokokra. Szekerének igavonói még nem is mutatják a fáradtság jelét.
Ezzel együtt, amikor elhaladnak egy kút mellett, a kocsisa váratlanul megszólal és azt javasolja, hogy tartsanak egy fertályórányi szünetet, amíg megitatja a jószágokat. Mivel eddig a szavát se hallotta a szolgájának, Orthus majdnem leugrik a bakról ijedtében, amikor felcsendül mellette a kocsis wegtoreni tájszólástól átitatott baritonja.
Viszont magával a javaslattal nincs semmi gond, valóban észszerű.
Így hát megállnak. A kút mellé vályút is tettek, mivel ezen a forgalmas kereskedelmi útvonalon sok hátas jószág szorul itatásra. Ez nagyban megkönnyíti a kocsis dolgát, miközben Orthus is jár egyet, hogy kicsit átmozgassa magát, illetve elvonul a bokrok közé, hogy könnyítsen magán.
Valóban fertályóra se telik bele, és már újra úton vannak. Orthus pedig azt is megállapítja, hogy érdemes volt a szekérre ekhót (ponyvatetőt) szereltetni, mert különben most alaposan megizzadnának a tűző napon.*
*A nap égi pályája csúcsán jár, amikor már a szántóföldek mellett visz el az útja Orthus Morthimernek. A kereskedő kifejezetten elégedett ezzel: ha ilyen tempóban haladnak, még napnyugta előtt meg fognak érkezni a tharg birtokokra. Szekerének igavonói még nem is mutatják a fáradtság jelét.
Ezzel együtt, amikor elhaladnak egy kút mellett, a kocsisa váratlanul megszólal és azt javasolja, hogy tartsanak egy fertályórányi szünetet, amíg megitatja a jószágokat. Mivel eddig a szavát se hallotta a szolgájának, Orthus majdnem leugrik a bakról ijedtében, amikor felcsendül mellette a kocsis wegtoreni tájszólástól átitatott baritonja.
Viszont magával a javaslattal nincs semmi gond, valóban észszerű.
Így hát megállnak. A kút mellé vályút is tettek, mivel ezen a forgalmas kereskedelmi útvonalon sok hátas jószág szorul itatásra. Ez nagyban megkönnyíti a kocsis dolgát, miközben Orthus is jár egyet, hogy kicsit átmozgassa magát, illetve elvonul a bokrok közé, hogy könnyítsen magán.
Valóban fertályóra se telik bele, és már újra úton vannak. Orthus pedig azt is megállapítja, hogy érdemes volt a szekérre ekhót (ponyvatetőt) szereltetni, mert különben most alaposan megizzadnának a tűző napon.*
4055. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-05-21 11:05:52
Üzenet elküldve: 2023-05-21 11:05:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Fejvadászok //
*Úgy néz ki, mindannyian készen állnak a továbbállásra. Találkozásuk és "melójuk" alatt eddig az első, nem közvetlenül e fejvadászat sikerességét javítandó kérdésére Syndra szokatlanul reagál, első válasza viszont már ismerős, ha nem információdús.* ~ Csukva kellett volna tartanom a lepényesőmet. ~ *Várakozóan forgatja meg szemeit az ork, a többire viszont kíváncsian figyel. Szóval ha jól értelmezi, ez a foglalkozás kevésbé volt tőle pályaválasztás, mint veleszületett tevékenység. Valakik otthon gyerekeket nevelnek orvgyilkosokká. Érdekes. És igen, ő sem tervez a tetőkön ugrálgatni magából kifolyólag, de ezt reméli a többiek sejthetik már. Valamint akkor ez azt jelentheti, hogy Darkh, akár Lillyenn is ilyen műveletek megtanulására lett kényszerítve. Milyen hely ez?*
- Limmen... *Morogja elgondolkodva.* - ..Igen, A Kalmárból. *A nehézpáncélos nagyfiú a leánytestvérrel. Egy ideje nem gondolt vissza a Wegtoneri Kalmár tagjaira. Nawanthiri, Yeza, Aztyan, ők most miben járhatnak? Ekkor jut eszébe a megbízatás amire őt szánták volna, amire emiatt a "kaland" miatt hálásan lecseréltette valaki másra a szerepét, és szabályosan elsápad. Emiatt még találkoznia fog kelleni Aztyannal, de nem fogja örömmel várni azt a fejmosást, ha nem rúgják ki azonnal páros lábbal, amint belép az ajtón.*
- Ha minden az eredeti tervek szerint alakulna, *dörmögi tisztán, sokatmondóan* - ez a világ máshogy nézne ki. *És persze a jutalom sem lenne feleakkora. Lopakodás, női bájok és macskaügyesség ide vagy oda, flexibilitás az egyén legfontosabb tulajdonsága, amikor úgy él az ember, hogy minden nap egy kérdés, látni fogja e a holnapot.
Némán és kifejezéstelenül állja az elf nő tekintetét mikor amaz hozzáfordul, de nem a hideg elkülönülés, hanem a részvétből kifolyólag. Hisz mit mondjon? Hogy a polgárok számára, ahogy ezelőtt számára is mumusos szektatagokként néznek ki öltözékükkel, titokzatosságukkal és módszerükkel? Hogy a törvényt, ahogy sok ártatlant is, hidegen hagyja, hol folyik a vér, amikor folyik? Ha az egész Sárvárost az egekbe robbantanák, akkor sem kezelnék őket hősökként, mint inkább ugyanolyan bűnözőkként, mint akikre vadásznak. Kevés embertől fog köszönet érkezni feléjük. Gondolja, ezt ők tudják. De ha az összkép elég reményt nyújt arra, hogy ki tudja meddig a szürke moralitás és a félreértelmezettség árnyékában éljenek, ő nem lesz ellenük.
Jóval rövidebb a visszaút lovon, mint lábon, ezt hamar megállapítja; pár órát kell csak tűrnie a fel-alá ugrást, míg az erdőből kiérve a zöld talajt művelt földek váltják fel a vidéki élet örökké csábító, távoli faluival. Az út itt már eleven, nem egyszer kell lelassulniuk őrök, karavánok átengedése végett. Ha jól emlékszik, pont az ilyen szekereket fosztogatták azok az orkok, akiket most levadásztak. Ha kivenné az egyikük fejét, valaki ráismerne? Ezt inkább kiveri a saját fejéből, és tovább élvezi a friss, kissé trágyás levegőt.*
*Úgy néz ki, mindannyian készen állnak a továbbállásra. Találkozásuk és "melójuk" alatt eddig az első, nem közvetlenül e fejvadászat sikerességét javítandó kérdésére Syndra szokatlanul reagál, első válasza viszont már ismerős, ha nem információdús.* ~ Csukva kellett volna tartanom a lepényesőmet. ~ *Várakozóan forgatja meg szemeit az ork, a többire viszont kíváncsian figyel. Szóval ha jól értelmezi, ez a foglalkozás kevésbé volt tőle pályaválasztás, mint veleszületett tevékenység. Valakik otthon gyerekeket nevelnek orvgyilkosokká. Érdekes. És igen, ő sem tervez a tetőkön ugrálgatni magából kifolyólag, de ezt reméli a többiek sejthetik már. Valamint akkor ez azt jelentheti, hogy Darkh, akár Lillyenn is ilyen műveletek megtanulására lett kényszerítve. Milyen hely ez?*
- Limmen... *Morogja elgondolkodva.* - ..Igen, A Kalmárból. *A nehézpáncélos nagyfiú a leánytestvérrel. Egy ideje nem gondolt vissza a Wegtoneri Kalmár tagjaira. Nawanthiri, Yeza, Aztyan, ők most miben járhatnak? Ekkor jut eszébe a megbízatás amire őt szánták volna, amire emiatt a "kaland" miatt hálásan lecseréltette valaki másra a szerepét, és szabályosan elsápad. Emiatt még találkoznia fog kelleni Aztyannal, de nem fogja örömmel várni azt a fejmosást, ha nem rúgják ki azonnal páros lábbal, amint belép az ajtón.*
- Ha minden az eredeti tervek szerint alakulna, *dörmögi tisztán, sokatmondóan* - ez a világ máshogy nézne ki. *És persze a jutalom sem lenne feleakkora. Lopakodás, női bájok és macskaügyesség ide vagy oda, flexibilitás az egyén legfontosabb tulajdonsága, amikor úgy él az ember, hogy minden nap egy kérdés, látni fogja e a holnapot.
Némán és kifejezéstelenül állja az elf nő tekintetét mikor amaz hozzáfordul, de nem a hideg elkülönülés, hanem a részvétből kifolyólag. Hisz mit mondjon? Hogy a polgárok számára, ahogy ezelőtt számára is mumusos szektatagokként néznek ki öltözékükkel, titokzatosságukkal és módszerükkel? Hogy a törvényt, ahogy sok ártatlant is, hidegen hagyja, hol folyik a vér, amikor folyik? Ha az egész Sárvárost az egekbe robbantanák, akkor sem kezelnék őket hősökként, mint inkább ugyanolyan bűnözőkként, mint akikre vadásznak. Kevés embertől fog köszönet érkezni feléjük. Gondolja, ezt ők tudják. De ha az összkép elég reményt nyújt arra, hogy ki tudja meddig a szürke moralitás és a félreértelmezettség árnyékában éljenek, ő nem lesz ellenük.
Jóval rövidebb a visszaút lovon, mint lábon, ezt hamar megállapítja; pár órát kell csak tűrnie a fel-alá ugrást, míg az erdőből kiérve a zöld talajt művelt földek váltják fel a vidéki élet örökké csábító, távoli faluival. Az út itt már eleven, nem egyszer kell lelassulniuk őrök, karavánok átengedése végett. Ha jól emlékszik, pont az ilyen szekereket fosztogatták azok az orkok, akiket most levadásztak. Ha kivenné az egyikük fejét, valaki ráismerne? Ezt inkább kiveri a saját fejéből, és tovább élvezi a friss, kissé trágyás levegőt.*
4054. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-05-13 11:07:22
Üzenet elküldve: 2023-05-13 11:07:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Irány az árny//
*Luthradis nem veszi le csuklyás köpenyét, hiszen a mai nap nem kedvez a melegnek, de Ő ezt nem bánja. Jobban szeret beburkolózni és így halad tovább az esti mulatság felé.
Azon gondolkodik út közben, hogy az áldozat bemutatásnak mi a menete. Még sosem csinált ilyet, de a benne lakozó elhivatottság ezt sugallja neki, hogy tennie kell valamit. Szóbeszédből hallott már elvétve egy Wruzto nevű alakról, aki tudna neki segíteni egyben s másban. Csakhogy előbb rá kell akadnia az illetőre. Lehet még lesz ideje megkeresni vagy épp az egyik kocsmában fog ráakadni, nem tudhatja, de nem fogja feladni a keresést.
A szántók, a thargok vidékén, elég mozgalmasnak tűnik, a földeken már dolgoznak, a kikötő felé vezető úton is akadnak szekerek és mások különböző irányokba haladva, különböző célból. Már csak a folyón kell átkelnie, hogy a kikötő közelségét fényjelző erdőségen átvezető útra térjen.*
*Luthradis nem veszi le csuklyás köpenyét, hiszen a mai nap nem kedvez a melegnek, de Ő ezt nem bánja. Jobban szeret beburkolózni és így halad tovább az esti mulatság felé.
Azon gondolkodik út közben, hogy az áldozat bemutatásnak mi a menete. Még sosem csinált ilyet, de a benne lakozó elhivatottság ezt sugallja neki, hogy tennie kell valamit. Szóbeszédből hallott már elvétve egy Wruzto nevű alakról, aki tudna neki segíteni egyben s másban. Csakhogy előbb rá kell akadnia az illetőre. Lehet még lesz ideje megkeresni vagy épp az egyik kocsmában fog ráakadni, nem tudhatja, de nem fogja feladni a keresést.
A szántók, a thargok vidékén, elég mozgalmasnak tűnik, a földeken már dolgoznak, a kikötő felé vezető úton is akadnak szekerek és mások különböző irányokba haladva, különböző célból. Már csak a folyón kell átkelnie, hogy a kikötő közelségét fényjelző erdőségen átvezető útra térjen.*
4053. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-05-12 00:18:52
Üzenet elküldve: 2023-05-12 00:18:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Terv változás//
*Vergahnnak már fáj az ülepe a sok szamaragolástól. De ahogy látja, a szántóföldek környékén van, több őrjárattal is találkozik, amely csak Arthenior közelségét jelentik. Megnyugodhat, hogy nem esik ismét valami szörnyűség áldozatává. Szamara is fáradtnak látszik, meg is állnak egy fertályórára pihenni. Közben Vergahn felméri a répa ellátmányt, ami vészesen a végéhez közelít, mert többre volt szüksége mint gondolta, hogy haladásra bírja az öszvért. Nevet ugyan nem adott neki, de átfutott a gondolat, hogy eladja. Hiszen aranya sem sok maradt és két szájat etetni sem könnyű a mai világban.
~Öszvérke, jól haladtál, már nem sokára ismét Arthenior védő falai mögött tudhatjuk magunkat.~
A fertályóra leteltével, ismét neki gyűrközik az öszvért megindítani, végül sikerül neki a csalafintaság.*
*Vergahnnak már fáj az ülepe a sok szamaragolástól. De ahogy látja, a szántóföldek környékén van, több őrjárattal is találkozik, amely csak Arthenior közelségét jelentik. Megnyugodhat, hogy nem esik ismét valami szörnyűség áldozatává. Szamara is fáradtnak látszik, meg is állnak egy fertályórára pihenni. Közben Vergahn felméri a répa ellátmányt, ami vészesen a végéhez közelít, mert többre volt szüksége mint gondolta, hogy haladásra bírja az öszvért. Nevet ugyan nem adott neki, de átfutott a gondolat, hogy eladja. Hiszen aranya sem sok maradt és két szájat etetni sem könnyű a mai világban.
~Öszvérke, jól haladtál, már nem sokára ismét Arthenior védő falai mögött tudhatjuk magunkat.~
A fertályóra leteltével, ismét neki gyűrközik az öszvért megindítani, végül sikerül neki a csalafintaság.*
4052. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-05-11 18:33:49
Üzenet elküldve: 2023-05-11 18:33:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Csendes késő délután fogadja Vergahnt és szamarát a szántókon. Elvétve lát munkálkodókat a földeken. Mivel egy ideje nem ivott sem Ő, sem a szamár, így odabaktat az egyik földes munkáshoz és megkérdezi, hogy hol talál egy ivókutat a közelben. Az, miután kikérdezte, hogy merrefelé tart, útba igazítja, mert látja, hogy ártalmatlan egy személy, még ha fel is van fegyverezve.
Abból az egy csomó répából még maradt, mert Vergahn kiszámolta, hogy nagyjából milyen időközönként kell a szamárt lépre csalni, ahhoz, hogy haladjon az úton.
Megköszöni a munkásnak a szivélyes segítséget és nem sokára meg is érkezik az említett kúthoz. Ott a vederből merít magának, iszik bőségesen, majd a többit odarakja a szamár elé, hadd igyon az is jót.
Végezetül kiöblögeti a vedret, hogy ne maradjon a szamár ivása után koszos és más arrajáró is használatba tudja venni azt.
Majd folytatják utukat, amely eléggé hosszadalmasnak tűnik, hiszen még a néhai karavánpihenő romjait sem érték el. Estére valahol némi rejteket kell keresnie, ha ugyan van ilyen errefelé.*
A hozzászólás írója (Vergahn Bhandothumel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.05.11 18:35:22
Abból az egy csomó répából még maradt, mert Vergahn kiszámolta, hogy nagyjából milyen időközönként kell a szamárt lépre csalni, ahhoz, hogy haladjon az úton.
Megköszöni a munkásnak a szivélyes segítséget és nem sokára meg is érkezik az említett kúthoz. Ott a vederből merít magának, iszik bőségesen, majd a többit odarakja a szamár elé, hadd igyon az is jót.
Végezetül kiöblögeti a vedret, hogy ne maradjon a szamár ivása után koszos és más arrajáró is használatba tudja venni azt.
Majd folytatják utukat, amely eléggé hosszadalmasnak tűnik, hiszen még a néhai karavánpihenő romjait sem érték el. Estére valahol némi rejteket kell keresnie, ha ugyan van ilyen errefelé.*
A hozzászólás írója (Vergahn Bhandothumel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.05.11 18:35:22
4051. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-05-10 19:46:23
Üzenet elküldve: 2023-05-10 19:46:23
ÚJ
![>Dongnor Alonuard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1608_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*Utoljára mikor erre járt az akkor volt mikor kimászott a földből. Bár akkor éjszaka volt. A mostani napsütés sokkal jobb annál, de még így se a legelviselhetőbb. Ahhoz nem is hasonlítható mikor a hintójában zötykölődött. Most még azok a kemény székek is hiányoznak amiket akkor oly nagyon szidott.*
~Eljön még az én időm. Lesz még, hogy hintóülés töri
szét az ülepem miközben baráti látogatásokat teszek a többi arisztokrata birtokán. Akkor nem fognak ilyen lenéző pillantásokat vetni felém ezek a büdös parasztok. Visszajön még az én időm.~
*Út közben muszáj egy kútnál megállnia és megpihennie. Nem szabadna neki ennyit gyalogolnia. Bárcsak legalább egy lova lenne. Bár azokat se szerette sosem. Kellemetlen természetű és hátkeménységű állatoknak tartotta mindig is. Sóhajt egy nagyot, megtörli a homlokát és újra útnak indul a földúton ahol legalább egy kis árnyék lehetne. Mint annak idején a hintóban...*
~Eljön még az én időm. Lesz még, hogy hintóülés töri
szét az ülepem miközben baráti látogatásokat teszek a többi arisztokrata birtokán. Akkor nem fognak ilyen lenéző pillantásokat vetni felém ezek a büdös parasztok. Visszajön még az én időm.~
*Út közben muszáj egy kútnál megállnia és megpihennie. Nem szabadna neki ennyit gyalogolnia. Bárcsak legalább egy lova lenne. Bár azokat se szerette sosem. Kellemetlen természetű és hátkeménységű állatoknak tartotta mindig is. Sóhajt egy nagyot, megtörli a homlokát és újra útnak indul a földúton ahol legalább egy kis árnyék lehetne. Mint annak idején a hintóban...*
4050. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-05-10 07:53:17
Üzenet elküldve: 2023-05-10 07:53:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Már úgy teszi meg ezeket az utakat, mintha ezerszer megtette volna már az évek során. Talán így is van. Annyiszor gyalogolt már itt, ismeri szinte az összes hajlott hátú vénséget akik itt szoktak dolgozni. Pár suhanc van, akik elszaladnak mellette, talán valami új alom, mert néhány koszos arcocskát nem ismer fel. Persze a neveiket akkor sem tudná, ha látta volna már őket, mert mióta leütötték ott a Vashegy falánál ezek az apróságok szinte rögtön kiesnek neki, de nem is bánja. A lényeg, hogy van még itt élet és ahogy elnézi, egyre több a fiatal. Ahogy útja közben egy hozzá csapódott öregasszony is meséli, idén sok gyerek született és a lázadás óta a siserehad nagyobbik része itt is marad segíteni a gazdálkodásban. A pásztor erre örömmel bólogat és kifejti a nézeteit arról, hogy csak úgy haladhat előre a világ, ha az ilyen szerény népek, mint a földművesek és a sajtkészítők boldogok. Több marad a zsebükben, ha több földet tudnak megművelni. Az aprócska gyerekkezek mindig kellenek neki is. Hasznosak tudnak lenni a fiatal fiúk az ilyen öreg pásztornak, mondja mindig Learon. Aztán a nénike elköszön az egyik elágazásnál és a mágus újra egyedül ballag a már jólismert nyomon.* ~Szegény derekam! Meg kéne pihenni valahol félúton, mielőtt teljesen beállna a hátam!~ *Nyomkodja meg a csontjait a csípőjénél és hangosan sóhajtozik is hozzá, ahogyan azt egy korabelinek tenni kell, ha fáj valamilye és nincs senki, aki kimasszírozza neki.*
4049. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-05-04 19:39:14
Üzenet elküldve: 2023-05-04 19:39:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a kikötő felé//
*A mosdás végeztével odabiccent Maeralyának, aki éppen ekkor csatlakozik hozzá.*
- Részemről indulhatunk, hacsak nem olyan szívélyes a háznép, hogy marasztaljon reggelire. Egy jó rántottának most igazán örülnék.
*mondja, bár sejti ő is, hogy most ez inkább csak amolyan vágyálom marad. Csakúgy, mint a lányka. Útitársa némi szárított hússal kínálja, ami meg se közelíti a frissen sült rántottát, de arra jó, hogy az éhségét csillapítsa.*
- Köszönöm!
*veszi át és rágcsálni kezdi. Maeralya elmélázó szavaira így felel.*
- Engem nem igazán vonz ez az élet. A munkával nem lenne baj, de mindig egy helyben élni, lemaradni mindenről ami a világban van, az nem nekem való. Ezeknek folyton az időjárás miatt kell aggódnia, vagy a sáskák miatt, vagy hogy valami járvány elviszi a jószágot. És ha ezek el is kerülik őket, akkor ott van még a kapzsi kalmár meg a haramiák, akiknek ugyanúgy ki vannak szolgáltatva. Nem, nem jó élet az övék, csak a nyugodtabb napjaik szebbek annak, akinek nem jutott ennyi béke.
*fejti ki a véleményét, ugyanolyan bőbeszédűen mint eddig is. A búcsúzkodni induló nőnek utánaszól.*
- Á, minek kínozzam magam azzal, ha úgyse lesz most semmi. Köszönd meg nekik a nevemben is!
*azzal visszacammog az istállóba, és felveszi a felszerelését, majd a hátára kanyarintja a méretes hátizsákot. Közben maga elé morog: nem kellett volna szóba hoznia a rántottát. Most aztán egész nap azon fogja törni a fejét, hogy milyen kiadós, rendes ételt fog azonnal rendelni, amint a kikötőbe ér. Ez a szárított hús meg kétszersült csak arra lesz jó, hogy emlékeztesse, mennyivel jobb ételek is vannak. De mindegy, most már így járt.
Maeralya kisvártatva csatlakozik hozzá, addigra ő már kint áll az udvaron.*
- Aha, menjünk!
*feleli, és el is indul. Vet egy fürkész pillantást a nőre és megállapítja, hogy sokkal elevenebben és könnyedebben bandukol most, mint előző nap. Jót tett neki az alvás, és az oldalát se húzza annyira. Ez mondjuk természetes, de jó látni, mert tegnap eléggé vonszolta magát.
A kérdésére így felel.*
- Nem, még nincs, de majd varratok magamra ezt-azt. A jobb felkaromra rá fogom varrni minden alakulat címerét, amiben valaha szolgálok és minden háborúét, amiben megfordulok. Kezdetnek mindjárt a régi alakulatomét. A többit meg majd hozza az élet. Másfajta tetoválás nem érdekel igazán. Majd másoknak csinálok mindent, amit csak kérnek. És neked? Van tetoválásod? Vagy van olyat, amit szeretnél?
*A mosdás végeztével odabiccent Maeralyának, aki éppen ekkor csatlakozik hozzá.*
- Részemről indulhatunk, hacsak nem olyan szívélyes a háznép, hogy marasztaljon reggelire. Egy jó rántottának most igazán örülnék.
*mondja, bár sejti ő is, hogy most ez inkább csak amolyan vágyálom marad. Csakúgy, mint a lányka. Útitársa némi szárított hússal kínálja, ami meg se közelíti a frissen sült rántottát, de arra jó, hogy az éhségét csillapítsa.*
- Köszönöm!
*veszi át és rágcsálni kezdi. Maeralya elmélázó szavaira így felel.*
- Engem nem igazán vonz ez az élet. A munkával nem lenne baj, de mindig egy helyben élni, lemaradni mindenről ami a világban van, az nem nekem való. Ezeknek folyton az időjárás miatt kell aggódnia, vagy a sáskák miatt, vagy hogy valami járvány elviszi a jószágot. És ha ezek el is kerülik őket, akkor ott van még a kapzsi kalmár meg a haramiák, akiknek ugyanúgy ki vannak szolgáltatva. Nem, nem jó élet az övék, csak a nyugodtabb napjaik szebbek annak, akinek nem jutott ennyi béke.
*fejti ki a véleményét, ugyanolyan bőbeszédűen mint eddig is. A búcsúzkodni induló nőnek utánaszól.*
- Á, minek kínozzam magam azzal, ha úgyse lesz most semmi. Köszönd meg nekik a nevemben is!
*azzal visszacammog az istállóba, és felveszi a felszerelését, majd a hátára kanyarintja a méretes hátizsákot. Közben maga elé morog: nem kellett volna szóba hoznia a rántottát. Most aztán egész nap azon fogja törni a fejét, hogy milyen kiadós, rendes ételt fog azonnal rendelni, amint a kikötőbe ér. Ez a szárított hús meg kétszersült csak arra lesz jó, hogy emlékeztesse, mennyivel jobb ételek is vannak. De mindegy, most már így járt.
Maeralya kisvártatva csatlakozik hozzá, addigra ő már kint áll az udvaron.*
- Aha, menjünk!
*feleli, és el is indul. Vet egy fürkész pillantást a nőre és megállapítja, hogy sokkal elevenebben és könnyedebben bandukol most, mint előző nap. Jót tett neki az alvás, és az oldalát se húzza annyira. Ez mondjuk természetes, de jó látni, mert tegnap eléggé vonszolta magát.
A kérdésére így felel.*
- Nem, még nincs, de majd varratok magamra ezt-azt. A jobb felkaromra rá fogom varrni minden alakulat címerét, amiben valaha szolgálok és minden háborúét, amiben megfordulok. Kezdetnek mindjárt a régi alakulatomét. A többit meg majd hozza az élet. Másfajta tetoválás nem érdekel igazán. Majd másoknak csinálok mindent, amit csak kérnek. És neked? Van tetoválásod? Vagy van olyat, amit szeretnél?
4048. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-05-04 05:46:36
Üzenet elküldve: 2023-05-04 05:46:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a kikötő felé//
* A nagy férfiúi bölcseletet hallva ismét felnevet, miközben ingatja a fejét. Újra megállapítja magában, hogy pár év és veszedelmes nőcsábász lesz a fiúból.
A kölyök valószínűleg bele sem gondol abba, hogy az igéző női pillantások mögött gyakran több szándék is lapulhat, mint egy-egy éjszaka ígérete.
A válla felett hátrapillant. *
- Ha ideoson a leányzó és a fülem mellett kezdtek neki a dolognak, ne lepődjön meg senki, ha a nemesebbik felébe röpítek egy kést.
* Feleli negédes mosollyal az arcán.
Elfordul és már alszik is.
Mindenki szépen és okosan viselkedett az éjszaka, surranás nem ébresztette fel, így hát nyugodt volt az álma. Valószerűtlenül kipihenten ébred Mykael mocorgására.
Kipattanó szemmek fülel pár pillanatig, mielőtt felülne, épp elkapja a kifelé távozó fiú hátának látványát. Szép nyugodtan maga alá kapja a lábait és kiszedegeti a loboncából a belekeveredett szénaszálakat.
Miután nagyjából rendbeteszi magát, eligazgatja a ruháját, fegyvereit követi a fiút odakint. *
- Jó reggelt.
* Mormolja és gyors macskamosdást végez ő is. Nyújtózkodik párat, elégedetten sóhajtozva. *
- Hogy tervezed, indulunk lassan?
* Érdeklődik és előkotor a zsebeiből némi szárított húst, majd odakínálja a másiknak is. Kiönti kulacsából az állott vizet és újratölti.
A ház felől is mozgolódás hallatszik, valószínűleg épp ellátják a jószágot és hasonlók. *
- Néha arra gondolok, milyen egyszerű lenne az élet, ha parasztnak születek. Egyszerű, de nyugodt élet lenne.
* Maeralyát elkapja hirtelen az őszinteségi roham. Lepöccint egy darab fűszálat a kabátjáról és Mykael felé biccent. *
- Mindjárt jövök, csak megköszönöm a házigazdáinknak a szállást. Ha akarsz, jöhetsz hogy integethess a hercegnődnek.
* Vigyorog és a ház felé indul. Hamar megtalálja egyiküket és hálás szavakat mormolva átad 5 aranyat Mesélő (Hydra) részére.
. *
- Indulhatunk?
* Integet a háziaknak, aztán ráfordul az ismerős útra.
A kora reggeli csendben bandukol keresztül a falvakon, míg a látóhatáron hamarosan meg nem jelennek a kikötői erdőség fái. Csak nagy sokára szólal meg. *
- Említetted a tetoválásokat. Neked is van néhány?
* A nagy férfiúi bölcseletet hallva ismét felnevet, miközben ingatja a fejét. Újra megállapítja magában, hogy pár év és veszedelmes nőcsábász lesz a fiúból.
A kölyök valószínűleg bele sem gondol abba, hogy az igéző női pillantások mögött gyakran több szándék is lapulhat, mint egy-egy éjszaka ígérete.
A válla felett hátrapillant. *
- Ha ideoson a leányzó és a fülem mellett kezdtek neki a dolognak, ne lepődjön meg senki, ha a nemesebbik felébe röpítek egy kést.
* Feleli negédes mosollyal az arcán.
Elfordul és már alszik is.
Mindenki szépen és okosan viselkedett az éjszaka, surranás nem ébresztette fel, így hát nyugodt volt az álma. Valószerűtlenül kipihenten ébred Mykael mocorgására.
Kipattanó szemmek fülel pár pillanatig, mielőtt felülne, épp elkapja a kifelé távozó fiú hátának látványát. Szép nyugodtan maga alá kapja a lábait és kiszedegeti a loboncából a belekeveredett szénaszálakat.
Miután nagyjából rendbeteszi magát, eligazgatja a ruháját, fegyvereit követi a fiút odakint. *
- Jó reggelt.
* Mormolja és gyors macskamosdást végez ő is. Nyújtózkodik párat, elégedetten sóhajtozva. *
- Hogy tervezed, indulunk lassan?
* Érdeklődik és előkotor a zsebeiből némi szárított húst, majd odakínálja a másiknak is. Kiönti kulacsából az állott vizet és újratölti.
A ház felől is mozgolódás hallatszik, valószínűleg épp ellátják a jószágot és hasonlók. *
- Néha arra gondolok, milyen egyszerű lenne az élet, ha parasztnak születek. Egyszerű, de nyugodt élet lenne.
* Maeralyát elkapja hirtelen az őszinteségi roham. Lepöccint egy darab fűszálat a kabátjáról és Mykael felé biccent. *
- Mindjárt jövök, csak megköszönöm a házigazdáinknak a szállást. Ha akarsz, jöhetsz hogy integethess a hercegnődnek.
* Vigyorog és a ház felé indul. Hamar megtalálja egyiküket és hálás szavakat mormolva átad 5 aranyat Mesélő (Hydra) részére.
. *- Indulhatunk?
* Integet a háziaknak, aztán ráfordul az ismerős útra.
A kora reggeli csendben bandukol keresztül a falvakon, míg a látóhatáron hamarosan meg nem jelennek a kikötői erdőség fái. Csak nagy sokára szólal meg. *
- Említetted a tetoválásokat. Neked is van néhány?
4047. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-05-03 18:05:25
Üzenet elküldve: 2023-05-03 18:05:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a kikötő felé//
*Hagyja magát terelgetni Maeralya által. Mégiscsak a nő kíséretében érkezett egy olyan helyre, ahol a nőnek valamennyi reputációja van, azt neki nem kellene lerombolnia.
Később, amikor már bőszen farigcsál, meghallja útitársa megjegyzését, és felé fordítja a tekintetét, majd fejcsóválva megjegyzi.*
- Nincs ebben semmi ostobaság. Az egyik legjobb dolog a világon, és nem kell hozzá több, mint két ember, aki kölcsönösen kívánja egymást. Inkább az ostobaság, hogy nem csináljuk mindig, amikor éppen kedvünk van hozzá. Persze nem úgy, hogy abból gyerek is legyen, arra azért oda lehet figyelni.
*mondja. Valóban nem érti, miért körülményeskednek néha az emberek annyit ezzel. Itt van például Jassua: látszott, hogy vágyik a mókára, Mykael ugyanúgy, kinek ártanak egy kis kölcsönös élvezettel? Amíg egy kicsit odafigyelnek, hogy ne legyen következménye, mindkettejüknek pár élvezetes órát jelentene. Ehelyett a lány megy a szobájába, Mykael meg itt kapirgálja az oszlopot, és mindkettejük vágya beteljesületlen marad. Ez Mykaelnek valahogy sokkal nagyobb ostobaság.
Ha már arra fordul, szemügyre veszi Maeralya fegyvereit is. Már annyira nem lepődik meg, bár az összes tőrt korábban nem látta, a kardot meg egyáltalán nem. Kíváncsi, hogy az honnan került elő. De túlzottan nem foglalkoztatja a dolog.*
- Rendben, jó éjt! Nyugodt lehetsz, nem fogok kiosonni. Hogyha valaki beosonna ide, arról meg nem tehetek. És attól se kell félned, hogy álmomban véletlenül rádhemperedek. Nem vagyok az a mocorgós fajta.
*mondja csalfa mosollyal, azzal visszafordul a faragványhoz, és egy lemondó sóhajjal néhány mély vágással felismerhetetlenné teszi a képet. Ha le akar nyugodni, nincs szüksége erre a kis képecskére.
És bár ő korántsem annyira fáradt, mint Maeralya, de azért neki is megerőltető volt a gyaloglás. Talpas katonaként pedig megszokta, hogy amikor aludni lehet, akkor aludjon is. Így kisvártatva már a katonák féléber álmát alussza halk, egyenletes szuszogással. Maeralya szerencséjére nem horkolós fajta.
Az éjjelt át is alussza zavartalanul, hacsak valami fel nem riasztja. De mivel a lányka is tudja türtőztetni magát (vagy talán bezárták a szobájába, ki tudja), efféle bonyodalom nem lesz.
Pirkadatkor viszont már a kakasszóval ébred. Ha Maeralya még nem, akkor halkan kel fel és sétál ki az udvarra, hogy az erdő szélén elvégezze a szükségleteit, aztán a kút vizével kicsit megmossa a karjait meg az arcát. Hűvös szürkületi hideg van még, nem viszi túlzásba a pancsolást. A fogait is csak úgy tisztítja meg, hogy pár korty hideg vizet alaposan átöblöget, aztán kiköpi.*
*Hagyja magát terelgetni Maeralya által. Mégiscsak a nő kíséretében érkezett egy olyan helyre, ahol a nőnek valamennyi reputációja van, azt neki nem kellene lerombolnia.
Később, amikor már bőszen farigcsál, meghallja útitársa megjegyzését, és felé fordítja a tekintetét, majd fejcsóválva megjegyzi.*
- Nincs ebben semmi ostobaság. Az egyik legjobb dolog a világon, és nem kell hozzá több, mint két ember, aki kölcsönösen kívánja egymást. Inkább az ostobaság, hogy nem csináljuk mindig, amikor éppen kedvünk van hozzá. Persze nem úgy, hogy abból gyerek is legyen, arra azért oda lehet figyelni.
*mondja. Valóban nem érti, miért körülményeskednek néha az emberek annyit ezzel. Itt van például Jassua: látszott, hogy vágyik a mókára, Mykael ugyanúgy, kinek ártanak egy kis kölcsönös élvezettel? Amíg egy kicsit odafigyelnek, hogy ne legyen következménye, mindkettejüknek pár élvezetes órát jelentene. Ehelyett a lány megy a szobájába, Mykael meg itt kapirgálja az oszlopot, és mindkettejük vágya beteljesületlen marad. Ez Mykaelnek valahogy sokkal nagyobb ostobaság.
Ha már arra fordul, szemügyre veszi Maeralya fegyvereit is. Már annyira nem lepődik meg, bár az összes tőrt korábban nem látta, a kardot meg egyáltalán nem. Kíváncsi, hogy az honnan került elő. De túlzottan nem foglalkoztatja a dolog.*
- Rendben, jó éjt! Nyugodt lehetsz, nem fogok kiosonni. Hogyha valaki beosonna ide, arról meg nem tehetek. És attól se kell félned, hogy álmomban véletlenül rádhemperedek. Nem vagyok az a mocorgós fajta.
*mondja csalfa mosollyal, azzal visszafordul a faragványhoz, és egy lemondó sóhajjal néhány mély vágással felismerhetetlenné teszi a képet. Ha le akar nyugodni, nincs szüksége erre a kis képecskére.
És bár ő korántsem annyira fáradt, mint Maeralya, de azért neki is megerőltető volt a gyaloglás. Talpas katonaként pedig megszokta, hogy amikor aludni lehet, akkor aludjon is. Így kisvártatva már a katonák féléber álmát alussza halk, egyenletes szuszogással. Maeralya szerencséjére nem horkolós fajta.
Az éjjelt át is alussza zavartalanul, hacsak valami fel nem riasztja. De mivel a lányka is tudja türtőztetni magát (vagy talán bezárták a szobájába, ki tudja), efféle bonyodalom nem lesz.
Pirkadatkor viszont már a kakasszóval ébred. Ha Maeralya még nem, akkor halkan kel fel és sétál ki az udvarra, hogy az erdő szélén elvégezze a szükségleteit, aztán a kút vizével kicsit megmossa a karjait meg az arcát. Hűvös szürkületi hideg van még, nem viszi túlzásba a pancsolást. A fogait is csak úgy tisztítja meg, hogy pár korty hideg vizet alaposan átöblöget, aztán kiköpi.*
4046. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-05-03 09:18:58
Üzenet elküldve: 2023-05-03 09:18:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a kikötő felé//
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Úgy látja, hiába célozgat vehemensen a kardos lelkű fivérekre, a fiút nem hagyja meg a dolog. Azért csak rámordul. *
- Figyelmeztettelek...
* Nem anyja, se nővére egyiküknek sem, hogy terelgesse őket a biztonságos kis ösvényen, mindenki a maga kárán tanul. Csak bele ne keveredjen ő is.
Hosszú, halk nyöszörgéssel nyugtázza a megérkezésüket, igazán ráfér már egy kis pihenő.
Mint önjelölt erkölcscsősz, megpróbálja az irányítása alá vonni a suhanc lelkesedését és bőszen elkormányozza a villogó szemű hajadontól a csűr irányába. *
- Igazán köszönjük, nem is zavarunk tovább.
* Udvariaskodik a háznéppel és kedvesen mosolyogva igyekszik mielőbbi távozásra bírni őket, főleg a lánykát. Alaposan szemügyre veszi a kettejük között cikázó pillantásokat. *
~ Francba. Marha jó. Csá, kislány. ~
* Befordul a kellemesen puhának tűnő szénás felé, mintha nem venne tudomást Mykael erkölcsi elvesztéséről. Nem meri levenni a szemét se a szénásról, nehogy kikívánkozzon belőle egy újabb anyai intés. *
~ Egy sima ifjú is elég lenne, nemhogy egy kanos. ~
* Úgy ítéli, most már felesleges olyan nagy komolyan titkolnia a fegyverarzenálját, így szép nyugodtan lepakolgatja magáról az összeset és a keze ügyébe helyezi a szénába. Hosszú kabátját ügyesen kispárnáva göngyölíti és párszor megpaskolja, hogy kényelmes legyen.
Szeme odatéved Mykel farigcsálására. Ernyedten lehajtja a fejét, a bajsza alatt somolyogva. *
- Ostoba.
* Halkan elneveti magát. Leveszi a hátáról a tőrt és ugyanazzal a mozdulattal a rögtönzött párnája alá csúsztatja. Homloka ráncba szalad. *
- Javaslom tegyük el magunkat holnapra. Ha véletlenül kiosonnál és nem láttam semmit. És bárki kérdezi, ezt fogom mondani.
* Elfojt egy sóhajtást. Mseralyának ez így meg is felel. Az áldott tudatlanság látszata. *
- Egész nyugodtan segédkezhetsz magadnak a farkad elvesztésében.
* Morogja, de máris elégedetten elmosolyodik és az oldalára fordul, háttal a kölyöknek. Most már, hogy úgy mondja, mossa kezeit. *
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Úgy látja, hiába célozgat vehemensen a kardos lelkű fivérekre, a fiút nem hagyja meg a dolog. Azért csak rámordul. *
- Figyelmeztettelek...
* Nem anyja, se nővére egyiküknek sem, hogy terelgesse őket a biztonságos kis ösvényen, mindenki a maga kárán tanul. Csak bele ne keveredjen ő is.
Hosszú, halk nyöszörgéssel nyugtázza a megérkezésüket, igazán ráfér már egy kis pihenő.
Mint önjelölt erkölcscsősz, megpróbálja az irányítása alá vonni a suhanc lelkesedését és bőszen elkormányozza a villogó szemű hajadontól a csűr irányába. *
- Igazán köszönjük, nem is zavarunk tovább.
* Udvariaskodik a háznéppel és kedvesen mosolyogva igyekszik mielőbbi távozásra bírni őket, főleg a lánykát. Alaposan szemügyre veszi a kettejük között cikázó pillantásokat. *
~ Francba. Marha jó. Csá, kislány. ~
* Befordul a kellemesen puhának tűnő szénás felé, mintha nem venne tudomást Mykael erkölcsi elvesztéséről. Nem meri levenni a szemét se a szénásról, nehogy kikívánkozzon belőle egy újabb anyai intés. *
~ Egy sima ifjú is elég lenne, nemhogy egy kanos. ~
* Úgy ítéli, most már felesleges olyan nagy komolyan titkolnia a fegyverarzenálját, így szép nyugodtan lepakolgatja magáról az összeset és a keze ügyébe helyezi a szénába. Hosszú kabátját ügyesen kispárnáva göngyölíti és párszor megpaskolja, hogy kényelmes legyen.
Szeme odatéved Mykel farigcsálására. Ernyedten lehajtja a fejét, a bajsza alatt somolyogva. *
- Ostoba.
* Halkan elneveti magát. Leveszi a hátáról a tőrt és ugyanazzal a mozdulattal a rögtönzött párnája alá csúsztatja. Homloka ráncba szalad. *
- Javaslom tegyük el magunkat holnapra. Ha véletlenül kiosonnál és nem láttam semmit. És bárki kérdezi, ezt fogom mondani.
* Elfojt egy sóhajtást. Mseralyának ez így meg is felel. Az áldott tudatlanság látszata. *
- Egész nyugodtan segédkezhetsz magadnak a farkad elvesztésében.
* Morogja, de máris elégedetten elmosolyodik és az oldalára fordul, háttal a kölyöknek. Most már, hogy úgy mondja, mossa kezeit. *
4045. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-05-02 17:01:17
Üzenet elküldve: 2023-05-02 17:01:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a kikötő felé//
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Meglepi, hogy Maeralyának nem esik le azonnal, mire is próbált utalni. Már épp kimondaná szavakkal is, de ahogy a nőre néz, már látja, hogy felesleges, így annyiban is hagyja a dolgot.
Ahogy szóba kerül az eladósorban lévő lányka, Mykael arcán a mosoly láthatóan kezd terebélyesedni, és a tekintetében is megvillan valami. Ezen szinte semmit se ront az, amikor útitársa a lányka bátyjairól kezd beszélni.*
- Az jó. Akkor már majdnem katonák.
*feleli gunyorosan, jelezve, hogy ez olyan nagyon nem visszatartó erő a számára. Az már inkább, hogy Maeralya rászól: türtőztesse magát. Erre csak egy teátrálisan hosszú, kelletlen lemondó sóhaj a válasz.
A gazdasszony felé csak egy jámboran kedves mosolyt mutat, de mindjárt megváltozik az arca, amikor a leányzóra néz. Szép, kék szemei vannak, és nagyon beszédesen tud nézni velük. De ennél többet egyelőre nem tesz.
Csendesen bólogat, udvariasan léplel a nők mögött, míg végül beinvitálják őket a pajtába. Akkor se nagyon szól semmit, amikor a lányka távozik. De távoztában úgy méri végig, hogy ha a pillantása sütne, akkor a lány már lángokban állna.
Nem is baj, hogy Maeralya újból figyelmezteti.*
- Jól van na. Ha ő nem bátorít, én se fogom őt.
*feleli, még mindig nem engedve el teljesen a dolgot. A férfias tettvágy ugyanis érezhetően buzog benne, és mint minden férfi esetében, ilyenkor az irányítás fokozatosan lejjebb költözik. Kénytelen lesz katonás fegyelmet erőltetni magára, miközben leheveredik ő is a szénára, valamivel távolabb Maeralyától. Leveszi a hátizsákját, majd a bőrvértjét is, meglazítja a bakancsát, és leköti a tőrt, amit a derékszíjára erősített a hátán, bal-felé néző markolattal. Azt maga mellett tartja. Végül elővesz a hátizsákja zsebéből egy öreg, kopott kis bicskát, és a szénában fekve elkezd belefaragni valamit az egyik faoszlopba. Ha Maeralya odanéz, akkor láthatja, hogy meztelen női alakot ölt a faragvány, aki alkatra egészen hasonlít Jassuára. Pici kis kép, nem nagyon tűnne fel senkinek, hacsak nem épp oda néz. De lehet, hogy ha elkészült vele, akkor majd áthúzza párszor, hogy ne legyen felismerhető.*
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Meglepi, hogy Maeralyának nem esik le azonnal, mire is próbált utalni. Már épp kimondaná szavakkal is, de ahogy a nőre néz, már látja, hogy felesleges, így annyiban is hagyja a dolgot.
Ahogy szóba kerül az eladósorban lévő lányka, Mykael arcán a mosoly láthatóan kezd terebélyesedni, és a tekintetében is megvillan valami. Ezen szinte semmit se ront az, amikor útitársa a lányka bátyjairól kezd beszélni.*
- Az jó. Akkor már majdnem katonák.
*feleli gunyorosan, jelezve, hogy ez olyan nagyon nem visszatartó erő a számára. Az már inkább, hogy Maeralya rászól: türtőztesse magát. Erre csak egy teátrálisan hosszú, kelletlen lemondó sóhaj a válasz.
A gazdasszony felé csak egy jámboran kedves mosolyt mutat, de mindjárt megváltozik az arca, amikor a leányzóra néz. Szép, kék szemei vannak, és nagyon beszédesen tud nézni velük. De ennél többet egyelőre nem tesz.
Csendesen bólogat, udvariasan léplel a nők mögött, míg végül beinvitálják őket a pajtába. Akkor se nagyon szól semmit, amikor a lányka távozik. De távoztában úgy méri végig, hogy ha a pillantása sütne, akkor a lány már lángokban állna.
Nem is baj, hogy Maeralya újból figyelmezteti.*
- Jól van na. Ha ő nem bátorít, én se fogom őt.
*feleli, még mindig nem engedve el teljesen a dolgot. A férfias tettvágy ugyanis érezhetően buzog benne, és mint minden férfi esetében, ilyenkor az irányítás fokozatosan lejjebb költözik. Kénytelen lesz katonás fegyelmet erőltetni magára, miközben leheveredik ő is a szénára, valamivel távolabb Maeralyától. Leveszi a hátizsákját, majd a bőrvértjét is, meglazítja a bakancsát, és leköti a tőrt, amit a derékszíjára erősített a hátán, bal-felé néző markolattal. Azt maga mellett tartja. Végül elővesz a hátizsákja zsebéből egy öreg, kopott kis bicskát, és a szénában fekve elkezd belefaragni valamit az egyik faoszlopba. Ha Maeralya odanéz, akkor láthatja, hogy meztelen női alakot ölt a faragvány, aki alkatra egészen hasonlít Jassuára. Pici kis kép, nem nagyon tűnne fel senkinek, hacsak nem épp oda néz. De lehet, hogy ha elkészült vele, akkor majd áthúzza párszor, hogy ne legyen felismerhető.*
4044. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-05-02 05:52:21
Üzenet elküldve: 2023-05-02 05:52:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a kikötő felé//
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hanem?
* Kérdezi felé fordulva, teljesen meggondolatlanul. Mire a kérdés végére ér, sejti miről lehet szó és elkerekedett szemmel fordul újra az út felé. *
~ Szép volt. ~
* A fiú szavai is később talán megerősítik, de igyekszik semleges arcot magára igazítani.
Hallgatagon bandukolnak egy ideig, erre nem igazán tud mit mondani. Tudna, de nem akar. Megköszöni a felé kínált ételt és italt, el is fogadja őket. Valóban nem készült fel rendesen az útra, úgy volt vele hogy útközben majd alakul valahogyan. A körözvény már kint van egy ideje, nem vesztegetheti az idejét ha eredményt akar. Így is lehet, hogy későn fut be.
Kicsivel később, amikor feltűnik az ismerős tanya körvonala, felajánlja az ötletét. Szemforgatva, szenvtelen arccal közli a tényeket. *
- Ühüm. Van egy eladósorban lévő, csinoska. Jassuának hívják, nagy kék szemek, szőke haj...
* Amilyen ő is mindig szeretett volna lenni, kislányként. *
- Meg aztán itt van a két megtermett bátyja is... Ha jól emlékszem szolgáltak az őrségnél is...
* Folytatja kellemesen csengő, dallamos hangon, mintha csak az időjárásról csevegne. *
- Nos, azt hiszem ez érthető. De ha annyira aggódsz, majd azt mondjuk, az öcsém vagy. * Figyelmeztető pillantást vet rá, de a szeme sarkában mosoly bujkál. * De a farkadat ajánlom, hogy a nadrágodban tartsd, ebben az esetben.
* Szép lassan becsoszkorál a gazda udvarára a fiúval. Járt már itt korábban is, úgy sejti most is szívesen fogadják majd. Takaros kis portára érkeznek, rendezett udvar, néhány káráló csirke és kacsa. Már messziről int a kertben szorgoskodó gazdasszonynak, majd röviden elmagyarázza, hogy szállást keresnének éjszakára. Természetesen megfizetik.
Szívélyesen fogadják őket, hamarosan előkerül az említett leány, aki készséggel megmutatja nekik merre található a szénás pajta. Kis időre magukra hagyja őket, elillan egy mosollyal. *
- Megismételném. Elhiszem hogy buzog benned a férfias tettvágy, kölyök. De fogd vissza magad a kislánnyal, rendben?
* Sanda oldalpillantást vet Mykael irányába, majd fekhelyet keres magának a szénában. Visszafojtott nyögéssel leül és megvizsgálja a zúzódásait. *
~ Csak pihennem kell és rendben lesz. Ronda, de nem vészes. ~
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hanem?
* Kérdezi felé fordulva, teljesen meggondolatlanul. Mire a kérdés végére ér, sejti miről lehet szó és elkerekedett szemmel fordul újra az út felé. *
~ Szép volt. ~
* A fiú szavai is később talán megerősítik, de igyekszik semleges arcot magára igazítani.
Hallgatagon bandukolnak egy ideig, erre nem igazán tud mit mondani. Tudna, de nem akar. Megköszöni a felé kínált ételt és italt, el is fogadja őket. Valóban nem készült fel rendesen az útra, úgy volt vele hogy útközben majd alakul valahogyan. A körözvény már kint van egy ideje, nem vesztegetheti az idejét ha eredményt akar. Így is lehet, hogy későn fut be.
Kicsivel később, amikor feltűnik az ismerős tanya körvonala, felajánlja az ötletét. Szemforgatva, szenvtelen arccal közli a tényeket. *
- Ühüm. Van egy eladósorban lévő, csinoska. Jassuának hívják, nagy kék szemek, szőke haj...
* Amilyen ő is mindig szeretett volna lenni, kislányként. *
- Meg aztán itt van a két megtermett bátyja is... Ha jól emlékszem szolgáltak az őrségnél is...
* Folytatja kellemesen csengő, dallamos hangon, mintha csak az időjárásról csevegne. *
- Nos, azt hiszem ez érthető. De ha annyira aggódsz, majd azt mondjuk, az öcsém vagy. * Figyelmeztető pillantást vet rá, de a szeme sarkában mosoly bujkál. * De a farkadat ajánlom, hogy a nadrágodban tartsd, ebben az esetben.
* Szép lassan becsoszkorál a gazda udvarára a fiúval. Járt már itt korábban is, úgy sejti most is szívesen fogadják majd. Takaros kis portára érkeznek, rendezett udvar, néhány káráló csirke és kacsa. Már messziről int a kertben szorgoskodó gazdasszonynak, majd röviden elmagyarázza, hogy szállást keresnének éjszakára. Természetesen megfizetik.
Szívélyesen fogadják őket, hamarosan előkerül az említett leány, aki készséggel megmutatja nekik merre található a szénás pajta. Kis időre magukra hagyja őket, elillan egy mosollyal. *
- Megismételném. Elhiszem hogy buzog benned a férfias tettvágy, kölyök. De fogd vissza magad a kislánnyal, rendben?
* Sanda oldalpillantást vet Mykael irányába, majd fekhelyet keres magának a szénában. Visszafojtott nyögéssel leül és megvizsgálja a zúzódásait. *
~ Csak pihennem kell és rendben lesz. Ronda, de nem vészes. ~
4043. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-05-01 08:18:41
Üzenet elküldve: 2023-05-01 08:18:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a kikötő felé//
- Á, itt lennék akkor is, ha nem tudtam volna elkerülni őket. Nem megölni akartak.
*feleli sejtelmes, de azért halványabb mosollyal. Nem nehéz kitalálni, hogy mi egyebet akarhattak tőle azok a zsoldosok, hiszen Mykael kisfiúnak is elég csinos volt, már amikor épp nem volt fülig sáros a munkától. De miután végre megértette, hogy miféle fenyegetés leselkedett rá (ehhez kellett némi idő, mert ő maga még túl fiatal volt ahhoz, hogy efféle vágyai legyenek), szinte tökélyre fejlesztette a módszerét arra, hogy elkerülje: néha nem ott aludt, ahol gondolták. Máskor lócitromba hempergett, hogy elmenjen tőle a gusztusuk. Legtöbbször meg pont olyan zsoldosok és kísérőik körül téblábolt, akik nem nézték volna jó szemmel azt, amit egyesek a fiúval terveztek. Egész jó felkészülés volt arra, hogyan kell kiválasztani a megfelelő taktikát. Talán egyszer majd hasznát veszi egy csatatéren. Persze ehhez tisztté is kellene válni. De ez a céljai között is van.
Később folytatják az útjukat, egy ponton Mykael előhalászik az övén lévő szütyőből egy darab kétszersültet és rágcsálni kezdi. Aztán letöri a felét és Maeralyának nyújtja. Nem látta, hogy evett volna a nő bármit is. Ha útitársa elfogadja, az övé. Ha nem, Mykael majd befejezi. Inni könnyedén tud bármikor, egy tömlő lóg az oldalán, benne jócskán felvizezett bor. Ezzel is meg tudja kínálni a lányt, ha Maeralya érezné, hogy a szomjúság erőt vesz rajta.
Amikor végül előhozakodik a kérdésével, nem biztos benne, hogy választ fog kapni. Gyanítja, hogy a sérülésnek köze van Maeralya bőszen titkolt munkájához, így azzal, hogy beszél róla, egy kicsit arról és beszél, mit is csinál. És valóban, az elmondottak alapján - már ha igaz a történet - Mykaelnek már egy kicsivel több támpontja van, hogy a kisérője mivel is foglalkozhat. Ennyi azért még nagyon kevés, hogy bármi konktrétat feltételezzen. De nem sietős neki a dolog.
Maeralya ajánlatára csalfa mosoly jelenik meg az arcán, amin a fáradtságnak még mindig nincs igazán nyoma.*
- Netán akad egy szemrevaló lánykája is?
*majd némi hatásszünet után hozzáteszi.*
- Nem mindig jó, ha van. A gazdák ritkábban tűrnek meg engem a házuk körül, ha úgy érzik, hogy elcsavarom a lánykáik fejét.
*vagyis minden alkalommal. Na nem mintha sikeres is lenne minden alkalommal, de próbálkozni próbálkozik. Egy melegebb mosoly, egy kis szemezés, egy cinkos kacsintás, egy véletlen érintés - nem tudja megállni, hogy ne csinálja. És még amikor nem is jön össze neki a légyott, azért az ártatlan lánykák fejébe beköltöznek a tisztátalan gondolatok, és onnantól a bősz atyák elkezdhetik sanda szemmel méregetni az összes környékbeli fiút. Egyikük majd learatja a gyümölcsét annak a munkának, amit Mykael megkezdett. Na, ezért nem szeretik a gazdák, ha ő feltűnik a színen.
Még a fiúkra is hasonló hatással van, bár rájuk egy teljesen más okból. Az egész életük a házkörüli munkáról, a földekről és az állatokról szól, és akkor egyszer csak betoppan ő, oldalán karddal, történetekkel más vidékekről. Valószínűleg sok parasztlegény azért áll katonának, mert egyszer látott egyet, és csak a jót és az izgalmasat látta meg benne. Az olyan történetek valahogy sose kerülnek ilyenkor elő, hogy hogyan kell az embernek megóvnia az ártatlanságát a többi katonától.
Végül azonban, akár van ott szép lányka, akár nincs, Mykael Maeralyával tart. Érdekesnek találja a nőt, foglalkoztatja, hogy milyen tapasztalatai lehetnek. Elvégre az egész útja arról szól, hogy élményeket és tapasztalatokat gyűjtsön, és Maeralya kétségtelenül újszerű tapasztalat a számára. Még úgy is, hogy arról már letett, hogy elcsábítsa, legalábbis ma estére. Ilyen zúzódással a hasán és ennyire csüggedten a nőnek az utolsó utáni gondolata lehet egy kis kötetlen élvezet.*
- Á, itt lennék akkor is, ha nem tudtam volna elkerülni őket. Nem megölni akartak.
*feleli sejtelmes, de azért halványabb mosollyal. Nem nehéz kitalálni, hogy mi egyebet akarhattak tőle azok a zsoldosok, hiszen Mykael kisfiúnak is elég csinos volt, már amikor épp nem volt fülig sáros a munkától. De miután végre megértette, hogy miféle fenyegetés leselkedett rá (ehhez kellett némi idő, mert ő maga még túl fiatal volt ahhoz, hogy efféle vágyai legyenek), szinte tökélyre fejlesztette a módszerét arra, hogy elkerülje: néha nem ott aludt, ahol gondolták. Máskor lócitromba hempergett, hogy elmenjen tőle a gusztusuk. Legtöbbször meg pont olyan zsoldosok és kísérőik körül téblábolt, akik nem nézték volna jó szemmel azt, amit egyesek a fiúval terveztek. Egész jó felkészülés volt arra, hogyan kell kiválasztani a megfelelő taktikát. Talán egyszer majd hasznát veszi egy csatatéren. Persze ehhez tisztté is kellene válni. De ez a céljai között is van.
Később folytatják az útjukat, egy ponton Mykael előhalászik az övén lévő szütyőből egy darab kétszersültet és rágcsálni kezdi. Aztán letöri a felét és Maeralyának nyújtja. Nem látta, hogy evett volna a nő bármit is. Ha útitársa elfogadja, az övé. Ha nem, Mykael majd befejezi. Inni könnyedén tud bármikor, egy tömlő lóg az oldalán, benne jócskán felvizezett bor. Ezzel is meg tudja kínálni a lányt, ha Maeralya érezné, hogy a szomjúság erőt vesz rajta.
Amikor végül előhozakodik a kérdésével, nem biztos benne, hogy választ fog kapni. Gyanítja, hogy a sérülésnek köze van Maeralya bőszen titkolt munkájához, így azzal, hogy beszél róla, egy kicsit arról és beszél, mit is csinál. És valóban, az elmondottak alapján - már ha igaz a történet - Mykaelnek már egy kicsivel több támpontja van, hogy a kisérője mivel is foglalkozhat. Ennyi azért még nagyon kevés, hogy bármi konktrétat feltételezzen. De nem sietős neki a dolog.
Maeralya ajánlatára csalfa mosoly jelenik meg az arcán, amin a fáradtságnak még mindig nincs igazán nyoma.*
- Netán akad egy szemrevaló lánykája is?
*majd némi hatásszünet után hozzáteszi.*
- Nem mindig jó, ha van. A gazdák ritkábban tűrnek meg engem a házuk körül, ha úgy érzik, hogy elcsavarom a lánykáik fejét.
*vagyis minden alkalommal. Na nem mintha sikeres is lenne minden alkalommal, de próbálkozni próbálkozik. Egy melegebb mosoly, egy kis szemezés, egy cinkos kacsintás, egy véletlen érintés - nem tudja megállni, hogy ne csinálja. És még amikor nem is jön össze neki a légyott, azért az ártatlan lánykák fejébe beköltöznek a tisztátalan gondolatok, és onnantól a bősz atyák elkezdhetik sanda szemmel méregetni az összes környékbeli fiút. Egyikük majd learatja a gyümölcsét annak a munkának, amit Mykael megkezdett. Na, ezért nem szeretik a gazdák, ha ő feltűnik a színen.
Még a fiúkra is hasonló hatással van, bár rájuk egy teljesen más okból. Az egész életük a házkörüli munkáról, a földekről és az állatokról szól, és akkor egyszer csak betoppan ő, oldalán karddal, történetekkel más vidékekről. Valószínűleg sok parasztlegény azért áll katonának, mert egyszer látott egyet, és csak a jót és az izgalmasat látta meg benne. Az olyan történetek valahogy sose kerülnek ilyenkor elő, hogy hogyan kell az embernek megóvnia az ártatlanságát a többi katonától.
Végül azonban, akár van ott szép lányka, akár nincs, Mykael Maeralyával tart. Érdekesnek találja a nőt, foglalkoztatja, hogy milyen tapasztalatai lehetnek. Elvégre az egész útja arról szól, hogy élményeket és tapasztalatokat gyűjtsön, és Maeralya kétségtelenül újszerű tapasztalat a számára. Még úgy is, hogy arról már letett, hogy elcsábítsa, legalábbis ma estére. Ilyen zúzódással a hasán és ennyire csüggedten a nőnek az utolsó utáni gondolata lehet egy kis kötetlen élvezet.*
4042. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-05-01 05:46:21
Üzenet elküldve: 2023-05-01 05:46:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a kikötő felé//
* A suhanc arcán szétterülő vigyor annyira őszintén lényegretörő, hogy Maeralya elneveti magát. *
~ Még pár év és fusson, ki merre lát. ~
- Nos, úgy tűnik sikerült elkerülni őket, hiszen itt vagy.
* Míg önnön testi épségét vizslatja, fáradtságában fel sem tűnik neki a fiú kíváncsiskodó pillantása. Ha ezt tudná magáról, komolyan aggódna. Ha még ennyire sem képes hogy akar a kikötőben boldogulni? *
- Egy darabig még megleszek kösz. Igazából rondábbul néz ki, mint ahogy érződik, de tényleg.
~ Egy lószart. ~
* Gyalogolnak egy ideje, lassan a nap is lefelé kúszik az égbolton. Az útvonalon együtt haladó csoportosulások kissé fellazulnak, apróbb csapatokra oszlanak. Az eddig előttük haladó sokgyerekes szekér lekanyarodik egy tanya felé. A hátuk mögött néha egy-egy kanyarban felbukkan a következő kordé, de egyébként magukban vannak. *
~ Csodálkozom, hogy eddig kibírta kérdés nélkül. ~
* Akár el is mesélhetné, mindegy is. *
- Csak egy újabb munka. Egy enyveskezű kis csatornapatkányt kergettem a pöcegödörben.
* Legyint. *
- Meglepett a kis mocsok a sötétben, ennyi.
* Apró, ronda mosolyra húzza a száját. *
- De aztán nem volt elég gyors.
* Ráadásul még csak nem is ő volt a megbízásának célja, csak egyszerűen rávetődött a sötétből. Reméli a kiugrott térde és eltört orra egy időre takarékra teszi és kétszer is átgondolja ki után settenkedjen. *
- Nem tudom, te hogy tervezted, de van egy ismerős gazda, aki némi apróért beenged utazókat a pajtájába. Itt van a kanyaron túl, a fák mögött. Ha gondolod, tarts velem. Vagy ne. A te döntésed.
* Mosolyog és magában hálát ad, hogy gyötrelmes kutyagolásuknak egy időre végeszakad. Ha pihenhet, sokkal jobban fogja érezni magát. És választhatna sokkal rosszabb arcú fickót is, de reményei szerint nem kell tartania Mykaeltől és alhat egy jót. *
* A suhanc arcán szétterülő vigyor annyira őszintén lényegretörő, hogy Maeralya elneveti magát. *
~ Még pár év és fusson, ki merre lát. ~
- Nos, úgy tűnik sikerült elkerülni őket, hiszen itt vagy.
* Míg önnön testi épségét vizslatja, fáradtságában fel sem tűnik neki a fiú kíváncsiskodó pillantása. Ha ezt tudná magáról, komolyan aggódna. Ha még ennyire sem képes hogy akar a kikötőben boldogulni? *
- Egy darabig még megleszek kösz. Igazából rondábbul néz ki, mint ahogy érződik, de tényleg.
~ Egy lószart. ~
* Gyalogolnak egy ideje, lassan a nap is lefelé kúszik az égbolton. Az útvonalon együtt haladó csoportosulások kissé fellazulnak, apróbb csapatokra oszlanak. Az eddig előttük haladó sokgyerekes szekér lekanyarodik egy tanya felé. A hátuk mögött néha egy-egy kanyarban felbukkan a következő kordé, de egyébként magukban vannak. *
~ Csodálkozom, hogy eddig kibírta kérdés nélkül. ~
* Akár el is mesélhetné, mindegy is. *
- Csak egy újabb munka. Egy enyveskezű kis csatornapatkányt kergettem a pöcegödörben.
* Legyint. *
- Meglepett a kis mocsok a sötétben, ennyi.
* Apró, ronda mosolyra húzza a száját. *
- De aztán nem volt elég gyors.
* Ráadásul még csak nem is ő volt a megbízásának célja, csak egyszerűen rávetődött a sötétből. Reméli a kiugrott térde és eltört orra egy időre takarékra teszi és kétszer is átgondolja ki után settenkedjen. *
- Nem tudom, te hogy tervezted, de van egy ismerős gazda, aki némi apróért beenged utazókat a pajtájába. Itt van a kanyaron túl, a fák mögött. Ha gondolod, tarts velem. Vagy ne. A te döntésed.
* Mosolyog és magában hálát ad, hogy gyötrelmes kutyagolásuknak egy időre végeszakad. Ha pihenhet, sokkal jobban fogja érezni magát. És választhatna sokkal rosszabb arcú fickót is, de reményei szerint nem kell tartania Mykaeltől és alhat egy jót. *
4041. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-04-30 15:38:36
Üzenet elküldve: 2023-04-30 15:38:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a kikötő felé//
*Rámenős mosoly a válasz. Hát persze, hogy a szép lányokat kell lenyűgözni első sorban. Mykael ezzel a múlttal és ebben a korban olyan, hogy a repülő légy sincs biztonságban tőle. Egyszer majd lenyugszik, de most nincs olyan szemrevaló fehérnép, akit ne akarna a szénába csábítani. Maeralya ugyanúgy "veszélyben van" annak ellenére, hogy pont itt és pont most nem ekörül forognak a fiú gondolatai, hiszen éppen menetelnek és még sok van előttük.
Meg más is a beszélgetés hangulata. Elég sokat beszélt a társairól, és arról a zsoldos életről amit alig fél éve hagyott hátra, benne is feltörnek az emlékek. Maeralya nála érettebben tudja megfogalmazni a dolgot.*
- Valahogy így. A zsoldosok nem mindig összetartóak, de mi a magunk módján azok voltunk. Na nem mintha tűzön-vizen át segítettük volna egymást. Volt, aki segített, volt akit a legkevésbé se érdekelt, hogy élek vagy halok-e. És főleg kisebb koromban, akadt pár katona, akire ügyelnem kellett, hogy ne maradjak kettesben vele. Szóval, azért mindenkire ott se lehet számítani.
*mondja tűnődve.
Mikor aztán megpihennek és Maeralya a sérülését vizsgálja, Mykaelnek lehetősége nyílik megnézni a fegyverei egy részét is. Beszédes felszerelés. Teljesen más harcmodor, mint az övé.
És persze nem kerüli el a figyelmét maga a sérülés sem (ahogy Maeralya pőre hasfala sem, ami még így is beindítja a fantáziáját, de ezt most félre tudja tenni). Talán még más, korábbi sérülést is látott elővillanni.
Ezekből ránézésre orgyilkosnak tippelné a leányzót, vagy valami tolvajnak. Ha csak önvédelemből tartana magánál kést, abból egy is elég lenne. És a kés nem jó rendes harcra, akkor már valamilyen kard inkább (azt, ami ténlyegesen a lánynál van, még mindig nem látja).
Ettől érdemben nem változik a hozzáállása. Neki aztán nincs oka arra gyanakodni, hogy ő lenne a célpont. Nem a rend őre, hogy számonkérje mások dolgait. Az meg még nem bűn, hogy pont együtt mennek a kikötőbe. Aztán ha ott a lány valami bűnt követ el, csak arra kell ügyelnie, hogy neki semmi köze ne legyen hozzá.*
- Annyira azért nem jó a szívem. Nem odaadni, hanem eladni akartam a varázsitalt.
*feleli somolyogva, bár tény, hogy nem akart rá profitot tenni.*
- De ha neked jó így, akkor mehetünk tovább. Azért nyugodtan szólj, ha meg akarnál pihenni, én nem sietek.
*javasolja. Most még ismerős vidéken járnak, amikor a Tharg birtokokra gyalogolt, akkor ugyanerre vitt az útja. Tudja, hogy a közelben akadnak parasztok, akiknél esetleg megalhatnak, a kikötői erdőségben meg vadászlakok, amit szintén használhatnak. Neki meg ott a hátizsákjában az egyszemélyes sátra és minden, táborveréshez szükséges eszköz.
Amikor újra útnak indulnak, kedve lenne rákérdezni, hogy milyen szörnyecskékre kell ilyen késekkel vadászni. De Maeralya korábban már elég szűkszavú volt az "üzleti ügy" kapcsán. Ráadásul nincs kedve felébreszteni a paranoiáját azzal, hogy faggatózik. Ezért hallgat is egy sort, mielőtt rákérdez valami kevésbé kényesre.*
- Mondd csak... elmeséled, hogyan szerezted ezt a sérülést?
*Rámenős mosoly a válasz. Hát persze, hogy a szép lányokat kell lenyűgözni első sorban. Mykael ezzel a múlttal és ebben a korban olyan, hogy a repülő légy sincs biztonságban tőle. Egyszer majd lenyugszik, de most nincs olyan szemrevaló fehérnép, akit ne akarna a szénába csábítani. Maeralya ugyanúgy "veszélyben van" annak ellenére, hogy pont itt és pont most nem ekörül forognak a fiú gondolatai, hiszen éppen menetelnek és még sok van előttük.
Meg más is a beszélgetés hangulata. Elég sokat beszélt a társairól, és arról a zsoldos életről amit alig fél éve hagyott hátra, benne is feltörnek az emlékek. Maeralya nála érettebben tudja megfogalmazni a dolgot.*
- Valahogy így. A zsoldosok nem mindig összetartóak, de mi a magunk módján azok voltunk. Na nem mintha tűzön-vizen át segítettük volna egymást. Volt, aki segített, volt akit a legkevésbé se érdekelt, hogy élek vagy halok-e. És főleg kisebb koromban, akadt pár katona, akire ügyelnem kellett, hogy ne maradjak kettesben vele. Szóval, azért mindenkire ott se lehet számítani.
*mondja tűnődve.
Mikor aztán megpihennek és Maeralya a sérülését vizsgálja, Mykaelnek lehetősége nyílik megnézni a fegyverei egy részét is. Beszédes felszerelés. Teljesen más harcmodor, mint az övé.
És persze nem kerüli el a figyelmét maga a sérülés sem (ahogy Maeralya pőre hasfala sem, ami még így is beindítja a fantáziáját, de ezt most félre tudja tenni). Talán még más, korábbi sérülést is látott elővillanni.
Ezekből ránézésre orgyilkosnak tippelné a leányzót, vagy valami tolvajnak. Ha csak önvédelemből tartana magánál kést, abból egy is elég lenne. És a kés nem jó rendes harcra, akkor már valamilyen kard inkább (azt, ami ténlyegesen a lánynál van, még mindig nem látja).
Ettől érdemben nem változik a hozzáállása. Neki aztán nincs oka arra gyanakodni, hogy ő lenne a célpont. Nem a rend őre, hogy számonkérje mások dolgait. Az meg még nem bűn, hogy pont együtt mennek a kikötőbe. Aztán ha ott a lány valami bűnt követ el, csak arra kell ügyelnie, hogy neki semmi köze ne legyen hozzá.*
- Annyira azért nem jó a szívem. Nem odaadni, hanem eladni akartam a varázsitalt.
*feleli somolyogva, bár tény, hogy nem akart rá profitot tenni.*
- De ha neked jó így, akkor mehetünk tovább. Azért nyugodtan szólj, ha meg akarnál pihenni, én nem sietek.
*javasolja. Most még ismerős vidéken járnak, amikor a Tharg birtokokra gyalogolt, akkor ugyanerre vitt az útja. Tudja, hogy a közelben akadnak parasztok, akiknél esetleg megalhatnak, a kikötői erdőségben meg vadászlakok, amit szintén használhatnak. Neki meg ott a hátizsákjában az egyszemélyes sátra és minden, táborveréshez szükséges eszköz.
Amikor újra útnak indulnak, kedve lenne rákérdezni, hogy milyen szörnyecskékre kell ilyen késekkel vadászni. De Maeralya korábban már elég szűkszavú volt az "üzleti ügy" kapcsán. Ráadásul nincs kedve felébreszteni a paranoiáját azzal, hogy faggatózik. Ezért hallgat is egy sort, mielőtt rákérdez valami kevésbé kényesre.*
- Mondd csak... elmeséled, hogyan szerezted ezt a sérülést?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4164-4183