Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 100 (1981. - 2000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093
2000. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-14 06:55:22
Üzenet elküldve: 2025-08-14 06:55:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Furcsa szándékok//
*Henának meglepetten észleli az ork barátságos, vagy inkább nem támadó, szándékát. A legtöbb ork már rég neki rontott volna. Persze tudja, hogy vannak olyan orkok akik nem feltétlen vad, romboló vadállat. Szerencséjére a férfi pont ilyen. A viccet nem díjazza. Mástól még vicces is lenne, de egy orknál ki tudja?*
-Ez nem volt vicces.
*Mondja miközben gyanakvó tekintettel néz a férfira. Az ajánlat meglepi. Nem az, hogy mellé üljön hanem az, hogy gondolja át a cselekedeteit. Egy ilyet már tényleg nem várt volna egy orktól.*
-Jó nekem itt is.
*Leül a fűbe, köpenyét használva pokrócnak. Nem mer közelebb menni a férfihoz. Túl sok ellentmondás övezi ahhoz, hogy bízzon benne. Mintha attól félne, hogy megeszik. Úgy dönt, hogy most ő lesz az aki kérdez, megpróbálva elterelni a témát a szándékairól.*
-Te mit csinálsz idekint, így? A napozáshoz már késő.
*A nap még fenn van, de már csak pár óra és eltűnik a horizont mögött.*
//Furcsa szándékok//
*Henának meglepetten észleli az ork barátságos, vagy inkább nem támadó, szándékát. A legtöbb ork már rég neki rontott volna. Persze tudja, hogy vannak olyan orkok akik nem feltétlen vad, romboló vadállat. Szerencséjére a férfi pont ilyen. A viccet nem díjazza. Mástól még vicces is lenne, de egy orknál ki tudja?*
-Ez nem volt vicces.
*Mondja miközben gyanakvó tekintettel néz a férfira. Az ajánlat meglepi. Nem az, hogy mellé üljön hanem az, hogy gondolja át a cselekedeteit. Egy ilyet már tényleg nem várt volna egy orktól.*
-Jó nekem itt is.
*Leül a fűbe, köpenyét használva pokrócnak. Nem mer közelebb menni a férfihoz. Túl sok ellentmondás övezi ahhoz, hogy bízzon benne. Mintha attól félne, hogy megeszik. Úgy dönt, hogy most ő lesz az aki kérdez, megpróbálva elterelni a témát a szándékairól.*
-Te mit csinálsz idekint, így? A napozáshoz már késő.
*A nap még fenn van, de már csak pár óra és eltűnik a horizont mögött.*
1999. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-13 13:50:32
Üzenet elküldve: 2025-08-13 13:50:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Furcsa szándékok//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tudja, hogy mire számítson az elftől. Nem a legerősebbek, de azt tudja, hogy nagyon fürgék tudnak lenni. A nő tekintete továbbra sem hagyja békén. Figyelmesen hallgatja végig a nőt, a sértésével együtt. Ezt inkább hagyja, mintha meg sem hallotta volna. A vigyort egy komolyabb arc váltja fel.*
-Pontosan miért is akartál ilyen munka után nézni?
*Valahogy úgy érzi, hogy telibe talált. Nem lehet benne biztos. Rengeteg más oka lehet, hogy a Kikötőbe menjen. Lehet éppen ő keresne magának partnert.*
-Ennyire szükséged van az aranyra? Talán nagy tartozást hordtál össze?
*Zzul nem hagyja abba a találgatást.*
-Igen, itt lakom. A tulaja már rég nem él. Kis fűszerrel még finom is volt.
*Röhög fel hangosan a viccén. Lehet az elf nem fogja annak tekinteni. Nem baj. A lényeg, hogy neki tetszett.*
-Miért nem ülsz le és gondolod át újra, hogy megéri-e ezt az utat választanod?
*Arrébb húzódik a pokrócon, hogy a nőnek is hagyjon helyet.*
-Nem kell félned. Nem foglak megenni.
//Furcsa szándékok//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tudja, hogy mire számítson az elftől. Nem a legerősebbek, de azt tudja, hogy nagyon fürgék tudnak lenni. A nő tekintete továbbra sem hagyja békén. Figyelmesen hallgatja végig a nőt, a sértésével együtt. Ezt inkább hagyja, mintha meg sem hallotta volna. A vigyort egy komolyabb arc váltja fel.*
-Pontosan miért is akartál ilyen munka után nézni?
*Valahogy úgy érzi, hogy telibe talált. Nem lehet benne biztos. Rengeteg más oka lehet, hogy a Kikötőbe menjen. Lehet éppen ő keresne magának partnert.*
-Ennyire szükséged van az aranyra? Talán nagy tartozást hordtál össze?
*Zzul nem hagyja abba a találgatást.*
-Igen, itt lakom. A tulaja már rég nem él. Kis fűszerrel még finom is volt.
*Röhög fel hangosan a viccén. Lehet az elf nem fogja annak tekinteni. Nem baj. A lényeg, hogy neki tetszett.*
-Miért nem ülsz le és gondolod át újra, hogy megéri-e ezt az utat választanod?
*Arrébb húzódik a pokrócon, hogy a nőnek is hagyjon helyet.*
-Nem kell félned. Nem foglak megenni.
1998. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-13 13:34:14
Üzenet elküldve: 2025-08-13 13:34:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Furcsa szándékok//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már csak az kellett neki, hogy az ork is észrevegye a fürkésző tekintetét. Mondjuk meg sem próbálta elrejteni, szóval ez is az ő hibája. A férfi még tovább is megy és elkezdi az ágyéka körül matatni. Még szerencse, hogy semmi rossz nem történik. Még akkor is ha szívesen megnézné az ork férfit meztelenül, furcsa lenne, ha amaz csak úgy ledobná magáról a nadrágot. Megpróbálja összeszedni magát Hena és felállni a földről. A férfi szavai azok amelyek megállítják benne.*
-Dehogy is. Mivel nem tudtam, hogy elindítani a beszélgetést, ezért felbuktam benned, hátha így rá tudlak venni, hogy jó pénzért szeretkezzünk.
*Kis szünet után még hozzáteszi.*
-Mármint te fizetnél nekem.
*Hátha az ork túl ostoba legyen és ne fogná fel a mondanivalóját. Persze nem szerencsés így beszélni valakivel, akit épp most bőszített fel, de hát Hena már csak ilyen.*
-Tényleg?
*Kérdezi elfordított fejjel, mintha tényleg nem tudná.*
-Talán megmutathatnád, hogy merre menjek.
*Hangjában tömény cinizmus vehető ki.*
-Különben te mit keresel itt? Te laksz abban a kunyhóban?
*Mutat a férfi mögötti épületre. Közben továbbra is csodálja az ork testét.*
//Furcsa szándékok//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már csak az kellett neki, hogy az ork is észrevegye a fürkésző tekintetét. Mondjuk meg sem próbálta elrejteni, szóval ez is az ő hibája. A férfi még tovább is megy és elkezdi az ágyéka körül matatni. Még szerencse, hogy semmi rossz nem történik. Még akkor is ha szívesen megnézné az ork férfit meztelenül, furcsa lenne, ha amaz csak úgy ledobná magáról a nadrágot. Megpróbálja összeszedni magát Hena és felállni a földről. A férfi szavai azok amelyek megállítják benne.*
-Dehogy is. Mivel nem tudtam, hogy elindítani a beszélgetést, ezért felbuktam benned, hátha így rá tudlak venni, hogy jó pénzért szeretkezzünk.
*Kis szünet után még hozzáteszi.*
-Mármint te fizetnél nekem.
*Hátha az ork túl ostoba legyen és ne fogná fel a mondanivalóját. Persze nem szerencsés így beszélni valakivel, akit épp most bőszített fel, de hát Hena már csak ilyen.*
-Tényleg?
*Kérdezi elfordított fejjel, mintha tényleg nem tudná.*
-Talán megmutathatnád, hogy merre menjek.
*Hangjában tömény cinizmus vehető ki.*
-Különben te mit keresel itt? Te laksz abban a kunyhóban?
*Mutat a férfi mögötti épületre. Közben továbbra is csodálja az ork testét.*
1997. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-13 13:13:56
Üzenet elküldve: 2025-08-13 13:13:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Furcsa szándékok//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagy erőfeszítéseket tesz, hogy ne kelljen ki magából. Főleg azért mert még őt akarják hibáztatni! Ezt már csak azért sem hagyja, de a nő rémült arca elég kártérítés a sérülésért amit okozott neki. Ami lássuk be, lehetne rosszabb is. A nő fürkésző tekintetére a vigyora még szélesebbé válik. Megfeszíti izmait, hogy azok még tónusosabbnak tűnjenek. Szeretné mondani, hogy ő is hasonlóan néz a nőre, de nem akar hazudni. Az egyetlen ami tetszik Zzulnak a nőben, az a fehér haja. Nem tűnik öregnek, tehát akkor természetes a szín. Azért arra a gondolatra, hogy megkívánták a vigyora még szélesebb is lesz. Egyik kezével a nadrágját birizgálja, az ágyéka környékén.*
-A Kikötőbe mi? Közben meg arra gondoltál, hogy jól megtaposol egy orkot mi? Csak nem a legősibb szakmát akarod ott művelni?
*Puszta találgatásba merül, de a nő éhes tekintete elég sokat segít.*
-Annyiban segíthetek, hogy még nem érkeztél meg.
*Mondja gúnyosan az elfnek.*
//Furcsa szándékok//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagy erőfeszítéseket tesz, hogy ne kelljen ki magából. Főleg azért mert még őt akarják hibáztatni! Ezt már csak azért sem hagyja, de a nő rémült arca elég kártérítés a sérülésért amit okozott neki. Ami lássuk be, lehetne rosszabb is. A nő fürkésző tekintetére a vigyora még szélesebbé válik. Megfeszíti izmait, hogy azok még tónusosabbnak tűnjenek. Szeretné mondani, hogy ő is hasonlóan néz a nőre, de nem akar hazudni. Az egyetlen ami tetszik Zzulnak a nőben, az a fehér haja. Nem tűnik öregnek, tehát akkor természetes a szín. Azért arra a gondolatra, hogy megkívánták a vigyora még szélesebb is lesz. Egyik kezével a nadrágját birizgálja, az ágyéka környékén.*
-A Kikötőbe mi? Közben meg arra gondoltál, hogy jól megtaposol egy orkot mi? Csak nem a legősibb szakmát akarod ott művelni?
*Puszta találgatásba merül, de a nő éhes tekintete elég sokat segít.*
-Annyiban segíthetek, hogy még nem érkeztél meg.
*Mondja gúnyosan az elfnek.*
1996. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-13 12:57:09
Üzenet elküldve: 2025-08-13 12:57:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Furcsa szándékok//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A legrosszabbra készül. Sosem kedvelte az orkokat, habár eddig csak történeteket hallott róluk. Lihanechben nem fordultak elő nagy számban. Elsőnek Arthenior városában látott élő orkot. Meglepve kellett tapasztalnia, hogy nem olyanok, mint ahogy leírták őket. Persze aztán ott voltak azok, akik meg igen, szóval berögzült félelme megmaradt. Ezért is tart a férfitól. Még egy nőstény ork ellen sem lenne esélye, már ha feltételezzünk, hogy a női orkok gyengébben férfi társaiknál, de ezt kétli. Meglepve tapasztalja, hogy a férfi nem ragadja meg a hajánál fogva és dobja be a folyóba. Nem mozdul és inkább könyökölve figyeli őt. Habár meg nem támadta, azért a kérdés hanghordozásából hallja, hogy nem örvend a nőnek.
~Ez kölcsönös.~
Hogy pont egy orkba kellett botlania. Annyi faj közül pont egy ork. Meg még ott vannak az állatok is. Még egy vaddisznónak is jobban örülne. Mondjuk az nem biztos, hogy ilyen jóságos lenne. Meg hát be kell látnia, hogy a férfi teste is szemrevaló. Hena bár még a földön van, de nem a férfi szemét nézi, hanem a tekintete a férfi izmos testét fürkészi. Sajnos a nadrágja rajta van. Pedig nagyon szívesen megnézné, hogy mivel rendelkezik az ork. Ha belegondol talán ez az első alkalom, amikor a legtöbbet lát egy ork testéből.*
-Őő...
*Hirtelen azt se tudja, hogy mit mondjon.*
-A Kikötőbe tartottam.
*Mondja remegő hangon. Az a vigyor nyugtalanítja Henát. Nem is azért mert fér egy támadástól, hanem azért mert büszkeségét bántja az, hogy a férfit szórakoztatja a félelme. Mondjuk ez a félelem nem tartja vissza, hogy szemtelenül a férfi testét bámulja.*
//Furcsa szándékok//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A legrosszabbra készül. Sosem kedvelte az orkokat, habár eddig csak történeteket hallott róluk. Lihanechben nem fordultak elő nagy számban. Elsőnek Arthenior városában látott élő orkot. Meglepve kellett tapasztalnia, hogy nem olyanok, mint ahogy leírták őket. Persze aztán ott voltak azok, akik meg igen, szóval berögzült félelme megmaradt. Ezért is tart a férfitól. Még egy nőstény ork ellen sem lenne esélye, már ha feltételezzünk, hogy a női orkok gyengébben férfi társaiknál, de ezt kétli. Meglepve tapasztalja, hogy a férfi nem ragadja meg a hajánál fogva és dobja be a folyóba. Nem mozdul és inkább könyökölve figyeli őt. Habár meg nem támadta, azért a kérdés hanghordozásából hallja, hogy nem örvend a nőnek.
~Ez kölcsönös.~
Hogy pont egy orkba kellett botlania. Annyi faj közül pont egy ork. Meg még ott vannak az állatok is. Még egy vaddisznónak is jobban örülne. Mondjuk az nem biztos, hogy ilyen jóságos lenne. Meg hát be kell látnia, hogy a férfi teste is szemrevaló. Hena bár még a földön van, de nem a férfi szemét nézi, hanem a tekintete a férfi izmos testét fürkészi. Sajnos a nadrágja rajta van. Pedig nagyon szívesen megnézné, hogy mivel rendelkezik az ork. Ha belegondol talán ez az első alkalom, amikor a legtöbbet lát egy ork testéből.*
-Őő...
*Hirtelen azt se tudja, hogy mit mondjon.*
-A Kikötőbe tartottam.
*Mondja remegő hangon. Az a vigyor nyugtalanítja Henát. Nem is azért mert fér egy támadástól, hanem azért mert büszkeségét bántja az, hogy a férfit szórakoztatja a félelme. Mondjuk ez a félelem nem tartja vissza, hogy szemtelenül a férfi testét bámulja.*
1995. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-13 11:56:16
Üzenet elküldve: 2025-08-13 11:56:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Furcsa szándékok//
*Megtörténik a baj. A nő felbukik benne. Zzul fájdalmában és meglepettségében felül. Végig néz azon a szerencsétlenen, aki arra sem képes, hogy a lába elé nézzen. A hangból hallja, hogy egy nővel van dolga. Ahogy amaz félrehajtja hófehér haját, azt is látja, hogy egy elffel van dolga.*
-Még hogy én? Nézz a lábad elé.
*Ordítja vissza a másiknak. Mintha ő lenne a hibás, hogy csak fekszik. Még csak nem is az úton.
Legszívesebben jól megadná a másiknak a magáét, de ahogy a nő hirtelen bátorsága elillan, valami ismerős érzést kelt fel benne. Arcán vigyor jelenik meg. Mindig is szerette, amikor így megijednek tőle. Mikor fiatal volt, akkor is sokszor ijesztgetett más gyerekeket, de legbelül mindig fájt neki. Mostanra viszont megszokta. Még élvezi is, még ha keserédes érzés.*
-Nem kell ennyire félned.
*Megnyugodva fekszik könyökeire.*
-Mit keresel itt?
*Kérdezi nem túlságosan kedves hangnemben.*
//Furcsa szándékok//
*Megtörténik a baj. A nő felbukik benne. Zzul fájdalmában és meglepettségében felül. Végig néz azon a szerencsétlenen, aki arra sem képes, hogy a lába elé nézzen. A hangból hallja, hogy egy nővel van dolga. Ahogy amaz félrehajtja hófehér haját, azt is látja, hogy egy elffel van dolga.*
-Még hogy én? Nézz a lábad elé.
*Ordítja vissza a másiknak. Mintha ő lenne a hibás, hogy csak fekszik. Még csak nem is az úton.
Legszívesebben jól megadná a másiknak a magáét, de ahogy a nő hirtelen bátorsága elillan, valami ismerős érzést kelt fel benne. Arcán vigyor jelenik meg. Mindig is szerette, amikor így megijednek tőle. Mikor fiatal volt, akkor is sokszor ijesztgetett más gyerekeket, de legbelül mindig fájt neki. Mostanra viszont megszokta. Még élvezi is, még ha keserédes érzés.*
-Nem kell ennyire félned.
*Megnyugodva fekszik könyökeire.*
-Mit keresel itt?
*Kérdezi nem túlságosan kedves hangnemben.*
1994. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-13 10:46:42
Üzenet elküldve: 2025-08-13 10:46:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Furcsa szándékok//
*Hena egy olyan személy, aki a tekintetét magasan hordja, hogy büszkeség, arrogancia, vagy valami más, azt mindenki döntse el magától. Ebben az esetben azért nem néz a lábai elé viszont, mert kíváncsisága eltereli figyelmét. Fel sem tűnt neki a fűben fekvő ork, pedig magassága miatt észre kellett volna, hogy vegye. De nem ez történt. A férfi szerencséjére nem lép rá komolyabban, hanem keresztül esik rajta. Itt inkább az okozhat a férfinak fájdalmat, hogy Hena térdei az oldalába fúródhatnak, ha nem reagál időben. Nem okoz komolyabb fájdalmat, egy ilyen törékeny női test nem is tudna, de megérzi a férfi. Henadryna kezeivel fogja fel az esést, amelyet a puha föld is tompít. Ahogy a földre ér, hamar düh fogja el. A földön fekvőhöz fordul és dühösen kiabál rá.*
-Te meg mit képzelsz?
*Mintha nem éppen ő lett volna az aki nem figyelt oda. Haja a szemébe lóg, elsőre nem is látja, hogy pontosan kivel vagy mivel van dolga. Ahogy haját kifésüli kezével, rögtön tisztábban lát.*
-A francba.
*Csúszik ki a száján. Pánikolva kúszik le a férfiról, készen arra, hogy megvédje magát, vagyis éppen hogy elmeneküljön. Hiába Ettvallder kiképzése, amire még emlékszik különben, az sem mentheti meg egy ork dühétől.*
//Furcsa szándékok//
*Hena egy olyan személy, aki a tekintetét magasan hordja, hogy büszkeség, arrogancia, vagy valami más, azt mindenki döntse el magától. Ebben az esetben azért nem néz a lábai elé viszont, mert kíváncsisága eltereli figyelmét. Fel sem tűnt neki a fűben fekvő ork, pedig magassága miatt észre kellett volna, hogy vegye. De nem ez történt. A férfi szerencséjére nem lép rá komolyabban, hanem keresztül esik rajta. Itt inkább az okozhat a férfinak fájdalmat, hogy Hena térdei az oldalába fúródhatnak, ha nem reagál időben. Nem okoz komolyabb fájdalmat, egy ilyen törékeny női test nem is tudna, de megérzi a férfi. Henadryna kezeivel fogja fel az esést, amelyet a puha föld is tompít. Ahogy a földre ér, hamar düh fogja el. A földön fekvőhöz fordul és dühösen kiabál rá.*
-Te meg mit képzelsz?
*Mintha nem éppen ő lett volna az aki nem figyelt oda. Haja a szemébe lóg, elsőre nem is látja, hogy pontosan kivel vagy mivel van dolga. Ahogy haját kifésüli kezével, rögtön tisztábban lát.*
-A francba.
*Csúszik ki a száján. Pánikolva kúszik le a férfiról, készen arra, hogy megvédje magát, vagyis éppen hogy elmeneküljön. Hiába Ettvallder kiképzése, amire még emlékszik különben, az sem mentheti meg egy ork dühétől.*
1993. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-13 10:30:34
Üzenet elküldve: 2025-08-13 10:30:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Furcsa szándékok//
*Éppen otthon eszi a fene. A városban tett sétája után bekapott egy jó ebédet a Pegazusban, majd a Polgárnegyedben múlatta az időt. Még ezek ellenére sem sikerült az egész napot a városban töltenie. Bosszúsan vonul vissza, nem túl elrejtett, rejtekébe. Abba a kis kunyhóba, amely pár méterre van a folyótól. Fák és magas fű veszi körül az építményt. Laza, nem túl strapabíró fűfajta, amit egyszerűen kordában tud tartani. Ezzel meg is van az otthoni feladata. Annak a végeztével pedig pihen egy nagyot. Annyit járt, kelt a városban, dolgozott itthon, hogy megérdemeltnek tekinti. Akinek meg nem tetszik azt meg szívesen kihívja. Mintha lenne bárki is. Egy rongyos pokrócot terít le, pár lépésre a folyóparttól. Itt nem ajánlatos a vízbe menni. Annyira erős a sodrása, hogy még egy akkora monstrumnak sem lenne esélye, mint neki. Egy szál nadrágot hord, úgy fekszik a pokrócon és napozik. Már amennyire még lehet a lassan lemenő napon. Nagy levegőt vesz és kiüríti fejét. Sokak szerint ez könnyű az orkoknak, mert nem a legokosabbak, de ez nem igaz. Még akkor is, ha kegyetlenek és vadak, ők is élőlények. Egy zenei ritmus visszhangzik a fejében. Bosszantja is, de nagyon. A folyó zöreje és elálmosodott feje miatt nem is veszi észre, hogy Hena éppen felé gyalogol. Az sem segít, hogy Zzul szeme be van csukva. Ha a nő nem vált irányt, vagy áll meg, akkor pont rá fog lépni, vagy fel fog bukni az orkban.*
//Furcsa szándékok//
*Éppen otthon eszi a fene. A városban tett sétája után bekapott egy jó ebédet a Pegazusban, majd a Polgárnegyedben múlatta az időt. Még ezek ellenére sem sikerült az egész napot a városban töltenie. Bosszúsan vonul vissza, nem túl elrejtett, rejtekébe. Abba a kis kunyhóba, amely pár méterre van a folyótól. Fák és magas fű veszi körül az építményt. Laza, nem túl strapabíró fűfajta, amit egyszerűen kordában tud tartani. Ezzel meg is van az otthoni feladata. Annak a végeztével pedig pihen egy nagyot. Annyit járt, kelt a városban, dolgozott itthon, hogy megérdemeltnek tekinti. Akinek meg nem tetszik azt meg szívesen kihívja. Mintha lenne bárki is. Egy rongyos pokrócot terít le, pár lépésre a folyóparttól. Itt nem ajánlatos a vízbe menni. Annyira erős a sodrása, hogy még egy akkora monstrumnak sem lenne esélye, mint neki. Egy szál nadrágot hord, úgy fekszik a pokrócon és napozik. Már amennyire még lehet a lassan lemenő napon. Nagy levegőt vesz és kiüríti fejét. Sokak szerint ez könnyű az orkoknak, mert nem a legokosabbak, de ez nem igaz. Még akkor is, ha kegyetlenek és vadak, ők is élőlények. Egy zenei ritmus visszhangzik a fejében. Bosszantja is, de nagyon. A folyó zöreje és elálmosodott feje miatt nem is veszi észre, hogy Hena éppen felé gyalogol. Az sem segít, hogy Zzul szeme be van csukva. Ha a nő nem vált irányt, vagy áll meg, akkor pont rá fog lépni, vagy fel fog bukni az orkban.*
1992. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-13 10:13:11
Üzenet elküldve: 2025-08-13 10:13:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Furcsa szándékok//
*Tanácstalan. Fel s alá járkál Artheniorban. Minden lehetséges munkát elvállalt már, hogy aranyhoz jusson, de nem elégedett az eredménnyel. Ráadásul az emlékei sem a legtisztábbak. Vannak napok amelyek csak úgy kimaradnak. Alig tud felidézni valamit. Az elmúlt napok is ilyenek. Bárhogy próbálkozik egyszerűen nem tudna részleteket felidézni. Azt tudja, hogy felkelt, ebédelt és végül lefeküdt aludni. Erszénye növekedését számon tartja, ezért is tudja, hogy dolgozott. De hogy hol? A piszkos, poros ruhái alapján a valamelyik gazda földjén. De csak találgatni tud. Elhatározta, hogy a Kikötőben keres valamilyen jobban kereső munkát. Nem kell sokat gondolkoznia, hogy mi is lenne az. Nem büszke magára a döntésért, de valahogy nem is bánja. Ha mások megteszik miért ő lenne az aki kimaradna? Jó kereseti lehetőség.
Elég későn hagyja el Artheniort, a nap még fenn van, látható, de a késő délután pár óra múlva éjszakába fog fordulni. A tisztást elhagyva egy ideig a folyót követi, nem pedig a jól megszokott utat. Van rá esély, hogy az egészre nem is fog emlékezni másnap. Lehet majd kérdőn kel fel valahol a dokkoknál. A folyó mentén nem várna sok tanyát, de itt aztán mégis talál egy kunyhót. Nem nagy. Nem is romos, de ráférne egy felújítás, mármint Hena szerint. Nem lát senkit, de mintha gyertya lángokat venne észre az épületben. Nem néz a lába elé, arra kíváncsi, hogy vajon ki lakhat ebben a kunyhóban?*
//Furcsa szándékok//
*Tanácstalan. Fel s alá járkál Artheniorban. Minden lehetséges munkát elvállalt már, hogy aranyhoz jusson, de nem elégedett az eredménnyel. Ráadásul az emlékei sem a legtisztábbak. Vannak napok amelyek csak úgy kimaradnak. Alig tud felidézni valamit. Az elmúlt napok is ilyenek. Bárhogy próbálkozik egyszerűen nem tudna részleteket felidézni. Azt tudja, hogy felkelt, ebédelt és végül lefeküdt aludni. Erszénye növekedését számon tartja, ezért is tudja, hogy dolgozott. De hogy hol? A piszkos, poros ruhái alapján a valamelyik gazda földjén. De csak találgatni tud. Elhatározta, hogy a Kikötőben keres valamilyen jobban kereső munkát. Nem kell sokat gondolkoznia, hogy mi is lenne az. Nem büszke magára a döntésért, de valahogy nem is bánja. Ha mások megteszik miért ő lenne az aki kimaradna? Jó kereseti lehetőség.
Elég későn hagyja el Artheniort, a nap még fenn van, látható, de a késő délután pár óra múlva éjszakába fog fordulni. A tisztást elhagyva egy ideig a folyót követi, nem pedig a jól megszokott utat. Van rá esély, hogy az egészre nem is fog emlékezni másnap. Lehet majd kérdőn kel fel valahol a dokkoknál. A folyó mentén nem várna sok tanyát, de itt aztán mégis talál egy kunyhót. Nem nagy. Nem is romos, de ráférne egy felújítás, mármint Hena szerint. Nem lát senkit, de mintha gyertya lángokat venne észre az épületben. Nem néz a lába elé, arra kíváncsi, hogy vajon ki lakhat ebben a kunyhóban?*
1991. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-12 14:36:49
Üzenet elküldve: 2025-08-12 14:36:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 306
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 306
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Átkel a hídon és rendületlenül halad a célja felé. Ez még mindig az emberek földje. A helyiek pedig lehetnek rosszabbak azoknál is mint akik ott a városban élnek hisz őket kevésbé szigorúan fogják a törvények. Ha itt történnek balesetek az nem biztos, hogy a rendfenntartók fülébe eljut. Ennek megfelelően kell óvakodnia az itteniektől. Út közben régi emlékképek merülnek fel benne. Ahogy korábban mikor a kikötőbe ment utoljára errefelé járt. Vagy mikor szintén a város közelében azzal a pokolkutyával hadakozott és majdnem a karja bánta, azt az ütközetet. Azok se voltak békés idők. Ki tudja most mi közeleg a város felé. Egyáltalán érdekli ez őt? Áruló mindegyik! Annyira bízhat bennük mint abban a fajtársban akiért majdnem a kezét adta mert az gyáva módon elmenekült. Elsötétülő tekintettel csörtet a poros földúton.*
1990. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-12 11:53:02
Üzenet elküldve: 2025-08-12 11:53:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*A férfi hogy is tudhatná mi vár rá? Soha nem volt jó emberismerő. Számára a világ egy megfejthetetlen rejtély, amiben még nem találta meg a helyét. Mélységi létére nem olvas jól a sorok között, vagyis hát inkább a sötétben csak tapogatózik. Ráadásul túlságosan bízik másokban ahhoz hogy jól működjenek a túléli ösztönei. Ritkán kong benne előre vészharang. Jelenleg a feje tele van gondolatokkal, amiknek semmi köze a bizalom hiányához. Izgatott, hogy megismerjen egy teljes közösségnyi új fajt és talán, ha azok magányosnak éreznék magukat, tudna beszélni a fejükkel, hogy hogyan nyerhetnek elfogadást. Legalábbis ő ezt tényleg elhiszi. Míg az orkok mellett véznának tűnhet, léptei mégis hangosak az alattuk lévő füvön. Ő maga nem egy tündér, még akkor sem, ha néha úgy viselkedik. A természet őt nem fogadja be, ahogyan a társadalom sem nagyon, mégis olyan lágy mosollyal fürkészi mindkettőt, mint akinek a szívében az élet iránti szeretet dalol. A tüdejébe mélyen beszívja a várostól távoli levegőt és annak hűsítő tisztaságát. A napfényt szemléli csillogni a bőrén, a madarak csicsergését próbálja emlékezetébe vésni, mert tetszik neki a dallam. A körülöttük lévő néhány fel-fel bukkanó növény formáját vizslatja, hátha a jövőben kifaragja még azok mását. Olyan ez, mintha nem is tudná, de lehet utolsó pillanatait élvezné ki szabadon és élve. Aztán hirtelen a nadrágja alatt rejlő dobócsillaga beleszúr ágyékcsontjába, egy pillanatra kizökkentve őt ebből a gyönyörű napból. Baljós jel. Hirtelen fájdalom. Bár Bonternos nem tudatosítja a veszélyt. A csillagok is rejtve maradnak a szem elől. Fájdalmát nem mutatta ki*
*A férfi hogy is tudhatná mi vár rá? Soha nem volt jó emberismerő. Számára a világ egy megfejthetetlen rejtély, amiben még nem találta meg a helyét. Mélységi létére nem olvas jól a sorok között, vagyis hát inkább a sötétben csak tapogatózik. Ráadásul túlságosan bízik másokban ahhoz hogy jól működjenek a túléli ösztönei. Ritkán kong benne előre vészharang. Jelenleg a feje tele van gondolatokkal, amiknek semmi köze a bizalom hiányához. Izgatott, hogy megismerjen egy teljes közösségnyi új fajt és talán, ha azok magányosnak éreznék magukat, tudna beszélni a fejükkel, hogy hogyan nyerhetnek elfogadást. Legalábbis ő ezt tényleg elhiszi. Míg az orkok mellett véznának tűnhet, léptei mégis hangosak az alattuk lévő füvön. Ő maga nem egy tündér, még akkor sem, ha néha úgy viselkedik. A természet őt nem fogadja be, ahogyan a társadalom sem nagyon, mégis olyan lágy mosollyal fürkészi mindkettőt, mint akinek a szívében az élet iránti szeretet dalol. A tüdejébe mélyen beszívja a várostól távoli levegőt és annak hűsítő tisztaságát. A napfényt szemléli csillogni a bőrén, a madarak csicsergését próbálja emlékezetébe vésni, mert tetszik neki a dallam. A körülöttük lévő néhány fel-fel bukkanó növény formáját vizslatja, hátha a jövőben kifaragja még azok mását. Olyan ez, mintha nem is tudná, de lehet utolsó pillanatait élvezné ki szabadon és élve. Aztán hirtelen a nadrágja alatt rejlő dobócsillaga beleszúr ágyékcsontjába, egy pillanatra kizökkentve őt ebből a gyönyörű napból. Baljós jel. Hirtelen fájdalom. Bár Bonternos nem tudatosítja a veszélyt. A csillagok is rejtve maradnak a szem elől. Fájdalmát nem mutatta ki*
1989. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-12 10:20:48
Üzenet elküldve: 2025-08-12 10:20:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Vígan követi Akaaruusht az ismeretlenbe. Azért pletykákra alapozva nem jó ötlet ismeretlen és veszélyes helyre menni, de legalább nincs egyedül. Sőt. Rajta kívül még két másik ork van a csoportban, szóval jobb helyen nem is lehetne. Nehéz léptekkel követi az újdonsült vezérüket. A szántók egy ismerős helyként köszöntenek vissza, hisz erre lakik. Azzal a különbséggel, hogy ő a folyó mentén és azt már rég elhagyták. Az irányt senki sem tudná eltéveszteni. Kelet. Az hogy melyik a rövidebb út, azon már lehet vitatkozni. Szerény véleménye szerint akár átvághatnának a termőföldeken, de nem volna bölcs dolog már most magukra haragítani a népeket. Arra még lesz alkalmuk. Akaaruush kérdésére vigyorogva néz a férfira.*
-Igen.
*Súgja vissza halkan, majd előre figyel. Figyeli a tájat, az utat, a tanyákat. Ahogy egyre távolabb kerülnek a várostól egyre kevésbé látható Arthenior sziluettje. A termőföldek, gyümölcsfák, borászatok és legelők váltogatják egymást teljesen véletlenszerű sorrendben. Zzul halkan suttogja Akaaruushnak a helyes irányt, amelynek hála szépen haladnak a puszta irányába. Ork társaival ellentétben ő csak előre figyel. Nem figyeli, hogy bárki is követi-e őket.*
*Vígan követi Akaaruusht az ismeretlenbe. Azért pletykákra alapozva nem jó ötlet ismeretlen és veszélyes helyre menni, de legalább nincs egyedül. Sőt. Rajta kívül még két másik ork van a csoportban, szóval jobb helyen nem is lehetne. Nehéz léptekkel követi az újdonsült vezérüket. A szántók egy ismerős helyként köszöntenek vissza, hisz erre lakik. Azzal a különbséggel, hogy ő a folyó mentén és azt már rég elhagyták. Az irányt senki sem tudná eltéveszteni. Kelet. Az hogy melyik a rövidebb út, azon már lehet vitatkozni. Szerény véleménye szerint akár átvághatnának a termőföldeken, de nem volna bölcs dolog már most magukra haragítani a népeket. Arra még lesz alkalmuk. Akaaruush kérdésére vigyorogva néz a férfira.*
-Igen.
*Súgja vissza halkan, majd előre figyel. Figyeli a tájat, az utat, a tanyákat. Ahogy egyre távolabb kerülnek a várostól egyre kevésbé látható Arthenior sziluettje. A termőföldek, gyümölcsfák, borászatok és legelők váltogatják egymást teljesen véletlenszerű sorrendben. Zzul halkan suttogja Akaaruushnak a helyes irányt, amelynek hála szépen haladnak a puszta irányába. Ork társaival ellentétben ő csak előre figyel. Nem figyeli, hogy bárki is követi-e őket.*
1988. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-12 09:09:46
Üzenet elküldve: 2025-08-12 09:09:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Buga követte Zzul példáját, és maga is megtöltötte vizes tömlőjét a patakból friss vízzel. Aztán maga elé engedte a többieket, és egyféle sereghajtónak állt be, szemmel tartva az előtte haladó mélységit. Ő volt a csapatból az, akiben nem bízott maradéktalanul. Amíg haladtak elgondolkozott azon, amit Zzul mondott. Valóban, lehet, hogy nomádok, és csupán ennyiről van szó. Odébb álltak, a horda halad a zsákmány, az élelem után. Az állatok vándorlásának nagy körforgása arra készteti a vadászt, hogy maga is útra keljen. Ám ott vannak a pletykák, amiket Akaaruush említett, és bár Buga nem igazán hallott semmit, hiszen eleddig senkivel nem is beszélgetett, még is csak gondolkodóba ejtették. Na meg… van valami a levegőben, amit megmagyarázni nem igazán tudna. Valami balsejtelem. Valami közeleg, még nem ért ide. Olyan, mint a nagy viharok. Már reggel érezni, ahogy a levegő nyomása megnő, fojtogatóvá válik, még a lélegzik is nehezére esik az orknak, a verejték minden erőfeszítés nélkül is ellepi a bőrt, kellemetlen patakokban csordul le a gerinc vonalán, vagy a halánték mentén. Minden állat elbújik ilyenkor, és mivel az orkok igen közel állnak a természethez talán sokkal inkább megérzik eme változást. Aztán jön a vihar, mindent elmos az eső, s nyomában nem marad más csak tiszta kék ég és balzsamos illatú levegő.
Valami ilyesmit érez most is a gyomrában a nőstény, és ezért olykor beleszimatol a levegőbe. Orrát magasra emeli, hogy az illatok jobban beférkőzhessenek orrlyukaiba. Már meg tudja különböztetni társai szagát. Csukott szemmel is tudná melyikük merre jár. Még a nyeszlett kormosképűnek is van egy jellegzetes szaga, mely alapján őt is be tudja azonosítani. Ám sok az új illat is, mely a szántóföldek tágas terei felől érkeznek, vagy éppen a maguk mögött hagyott területről. Így kúszik orrába egy újabb ismerős, és még is ismeretlen illat. Hátra les a válla felett, tekintete befogja a mögöttük haladó hím alakját, de egyelőre nem foglalkozik még vele, nem tartja veszélyesnek. Még nem. S ha nézelődésében le is marad két-három lépésnyit, azt most gyorsan behozza, hogy újra a sötételf mögött lépkedjen. *
*Buga követte Zzul példáját, és maga is megtöltötte vizes tömlőjét a patakból friss vízzel. Aztán maga elé engedte a többieket, és egyféle sereghajtónak állt be, szemmel tartva az előtte haladó mélységit. Ő volt a csapatból az, akiben nem bízott maradéktalanul. Amíg haladtak elgondolkozott azon, amit Zzul mondott. Valóban, lehet, hogy nomádok, és csupán ennyiről van szó. Odébb álltak, a horda halad a zsákmány, az élelem után. Az állatok vándorlásának nagy körforgása arra készteti a vadászt, hogy maga is útra keljen. Ám ott vannak a pletykák, amiket Akaaruush említett, és bár Buga nem igazán hallott semmit, hiszen eleddig senkivel nem is beszélgetett, még is csak gondolkodóba ejtették. Na meg… van valami a levegőben, amit megmagyarázni nem igazán tudna. Valami balsejtelem. Valami közeleg, még nem ért ide. Olyan, mint a nagy viharok. Már reggel érezni, ahogy a levegő nyomása megnő, fojtogatóvá válik, még a lélegzik is nehezére esik az orknak, a verejték minden erőfeszítés nélkül is ellepi a bőrt, kellemetlen patakokban csordul le a gerinc vonalán, vagy a halánték mentén. Minden állat elbújik ilyenkor, és mivel az orkok igen közel állnak a természethez talán sokkal inkább megérzik eme változást. Aztán jön a vihar, mindent elmos az eső, s nyomában nem marad más csak tiszta kék ég és balzsamos illatú levegő.
Valami ilyesmit érez most is a gyomrában a nőstény, és ezért olykor beleszimatol a levegőbe. Orrát magasra emeli, hogy az illatok jobban beférkőzhessenek orrlyukaiba. Már meg tudja különböztetni társai szagát. Csukott szemmel is tudná melyikük merre jár. Még a nyeszlett kormosképűnek is van egy jellegzetes szaga, mely alapján őt is be tudja azonosítani. Ám sok az új illat is, mely a szántóföldek tágas terei felől érkeznek, vagy éppen a maguk mögött hagyott területről. Így kúszik orrába egy újabb ismerős, és még is ismeretlen illat. Hátra les a válla felett, tekintete befogja a mögöttük haladó hím alakját, de egyelőre nem foglalkozik még vele, nem tartja veszélyesnek. Még nem. S ha nézelődésében le is marad két-három lépésnyit, azt most gyorsan behozza, hogy újra a sötételf mögött lépkedjen. *
1987. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-12 08:01:47
Üzenet elküldve: 2025-08-12 08:01:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Akaaruush vezeti a csoportot. Amivel tulajdonképpen csak az a baj, hogy nem biztos, hogy egyáltalán jó irányba mennek-e. Látott térképeket, amelyek nagyjából leírták a térségeket, de ki ő, hogy papírlapokat bámuljon. Ezért is örül annak, hogy Zzul mellette van.*
-Pszt. Te tudod merre kell menni?
*Súgja oda a másik orknak. Araakuush is odaérne, a keleti irányt tartani nem nehéz, de hogy mások is követik, így nem lenne tanácsos eltévedni. Buga még nem is venné talán észre, hisz akárcsak Akaaruush, nem Artheniorból vagy környékéről származik. Ahogy kivette nem is járt sokat erre. Szóval marad Zzul és Bonternos, akik tudhatják a pontos irányt. De nincs az az arany, hogy egy mélységitől segítséget kérne. Ellenben Zzullal már jól összemelegedtek, tőle inkább kér tanácsot.
A Kikötőbe vezető utat jól ismeri. Vagyis nem jól, de még frissen él emlékeiben az út, hogy hogyan kell arra mennie, hiszen nem rég tette meg azt Arthenior felé. Hátranéz a válla fölött. Zzul Akaaruush mellett van, azt már tudja. Arra kíváncsi, hogy a többiek merre vannak. Bonternos mögöttük és leghátul kullog a nőstény ork. Ez a felállás mosolyt csal az arcára. Nem szereti, hogy a sötételf velük tart, de ha a pletykák igazak, akkor nem szívesen menne üres kézzel a fajtársaihoz. Ezért is adta meg a lehetőséget a mélységinek, hogy csatlakozzon. Még mindig van esélye, hogy meggondolja magát, viszont nem biztos, hogy Akaaruush azt hagyná. Figyel arra, ha netán a mélységi el akarna menni, akkor megállíthassa. Még lehet el is engedné. Nem az ajándék a prioritása. Viszont ha a pusztákra érnek, ott már a sötételfnek nem lesz lesz vissza út. Ahogy hátra pillant a távolban lát még egy alakot. Most még nem szentel neki nagy jelentőséget. Csak azért tűnik fel Akaaruushnak, mert ilyen távolról is elég nagy méretűnek látszik. Még az hogy valaki követné őket nem merül fel az orknak.*
*Akaaruush vezeti a csoportot. Amivel tulajdonképpen csak az a baj, hogy nem biztos, hogy egyáltalán jó irányba mennek-e. Látott térképeket, amelyek nagyjából leírták a térségeket, de ki ő, hogy papírlapokat bámuljon. Ezért is örül annak, hogy Zzul mellette van.*
-Pszt. Te tudod merre kell menni?
*Súgja oda a másik orknak. Araakuush is odaérne, a keleti irányt tartani nem nehéz, de hogy mások is követik, így nem lenne tanácsos eltévedni. Buga még nem is venné talán észre, hisz akárcsak Akaaruush, nem Artheniorból vagy környékéről származik. Ahogy kivette nem is járt sokat erre. Szóval marad Zzul és Bonternos, akik tudhatják a pontos irányt. De nincs az az arany, hogy egy mélységitől segítséget kérne. Ellenben Zzullal már jól összemelegedtek, tőle inkább kér tanácsot.
A Kikötőbe vezető utat jól ismeri. Vagyis nem jól, de még frissen él emlékeiben az út, hogy hogyan kell arra mennie, hiszen nem rég tette meg azt Arthenior felé. Hátranéz a válla fölött. Zzul Akaaruush mellett van, azt már tudja. Arra kíváncsi, hogy a többiek merre vannak. Bonternos mögöttük és leghátul kullog a nőstény ork. Ez a felállás mosolyt csal az arcára. Nem szereti, hogy a sötételf velük tart, de ha a pletykák igazak, akkor nem szívesen menne üres kézzel a fajtársaihoz. Ezért is adta meg a lehetőséget a mélységinek, hogy csatlakozzon. Még mindig van esélye, hogy meggondolja magát, viszont nem biztos, hogy Akaaruush azt hagyná. Figyel arra, ha netán a mélységi el akarna menni, akkor megállíthassa. Még lehet el is engedné. Nem az ajándék a prioritása. Viszont ha a pusztákra érnek, ott már a sötételfnek nem lesz lesz vissza út. Ahogy hátra pillant a távolban lát még egy alakot. Most még nem szentel neki nagy jelentőséget. Csak azért tűnik fel Akaaruushnak, mert ilyen távolról is elég nagy méretűnek látszik. Még az hogy valaki követné őket nem merül fel az orknak.*
1986. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-11 23:48:07
Üzenet elküldve: 2025-08-11 23:48:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 449
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 449
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém árnya//
//Zárás//
*Elérkezik a búcsú ideje, elkerülhetetlen ez, bármilyen kellemesen is érzi magát a falusiak között. Kicsit reméli, hogy ezzel a tettével könnyített a saját lelkén is, hisz oly sok ostobaságot vétett forrófejű fiatalként. Jól esik néha jót is tenni, nem vitás. Összeszedi a lovát és a felszerelését, majd visszanéz még egyszer, mielőtt végleg tovább indulna. Hazafelé veszi az irányt, ezer és egy dolgot akar csinálni, el akarja mesélni Rheiának az egészet, meg akarja látogatni Yagnart is és megnézni, hogy hogy állnak a dolgok. Talán ott is lesz valami hasznos teendő. Teste ugyan fáradt, fájnak a sebhelyek és a másnaposság is gyötri, elméje viszont nagy lánggal ég, csak úgy tombolnak a gondolatok. Meg is áll egy pillanatra, hogy szusszanjon egyet, és ez igencsak szerencsés döntésnek bizonyul, mert éppen akkor támad fel a szél. Nagyon kellemes, érzi a bőrén a hűs fuvallatot. Először nem is tűnik fel neki, hogy valami rendellenes történik, csak mikor észreveszi, hogy a szél valahogy nem is arra fúj, mint ahonnan érzi. S akkor, egyszer csak mintha földöntúli erőt érezne, bizsereg minden tagja, vére csak úgy forr, és ahogy egyet ingatag előre lép a bicegős jobbjával, akkor jön csak az igazi meglepetés. Az évek óta őt gyötrő kellemetlenség és fájdalom oda!*
-Szavamra!
*Kurjantja el magát, és olyan erőt érez magában, amit már nagyon régen nem. Először nem is akarja elhinni, de ő egyébként sem az az ember aki a miérteket keresi, úgyhogy csak elfogadja hogy ez most ilyen. Nagyokat szökken rajta, ugrik jobbra, ugrik balra, mintha csak harcolna éppen valakivel, és érzi hogy a korábbi fáradásnak nyoma sincs, naphosszat tudna így fickándozni. Széles vigyor ül ki az arcára, ahogy meglapogatja combjait. ~Na végre!~ Most már nem csak elméje, de teste is izzik. Így még inkább hazafelé igyekszik. A faérmére néz, amit a Vadászlakiaktól kapott, biztos benne, hogy az hozott neki jó szerencsét. Ezért alaposan megszorítja, majd a nyakában lógó karmos medál zsinegét kioldja, és helyére ezt a farkasfejes érmét köti a nyakába, hogy biztosan ne veszítse el soha. Kardja pedig ismét mintha életre kelne, érzi hogy Durogaar szelleme szól hozzá, érzi magán a büszke tekintetet, s a pengén valóban meg is jelenik valami. Rúnák, jelek, melyek Merlasnak és a Rémnek állítanak emléket, meg persze Rorkirnak, ahogy felülkerekedett ezen az átkon. Még egyszer visszanéz a falu irányába, hálásabb aligha lehetne, aztán felpattan lovára és vágtázni kezd a kikötői erdőség felé.*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.11 23:49:58
//Zárás//
*Elérkezik a búcsú ideje, elkerülhetetlen ez, bármilyen kellemesen is érzi magát a falusiak között. Kicsit reméli, hogy ezzel a tettével könnyített a saját lelkén is, hisz oly sok ostobaságot vétett forrófejű fiatalként. Jól esik néha jót is tenni, nem vitás. Összeszedi a lovát és a felszerelését, majd visszanéz még egyszer, mielőtt végleg tovább indulna. Hazafelé veszi az irányt, ezer és egy dolgot akar csinálni, el akarja mesélni Rheiának az egészet, meg akarja látogatni Yagnart is és megnézni, hogy hogy állnak a dolgok. Talán ott is lesz valami hasznos teendő. Teste ugyan fáradt, fájnak a sebhelyek és a másnaposság is gyötri, elméje viszont nagy lánggal ég, csak úgy tombolnak a gondolatok. Meg is áll egy pillanatra, hogy szusszanjon egyet, és ez igencsak szerencsés döntésnek bizonyul, mert éppen akkor támad fel a szél. Nagyon kellemes, érzi a bőrén a hűs fuvallatot. Először nem is tűnik fel neki, hogy valami rendellenes történik, csak mikor észreveszi, hogy a szél valahogy nem is arra fúj, mint ahonnan érzi. S akkor, egyszer csak mintha földöntúli erőt érezne, bizsereg minden tagja, vére csak úgy forr, és ahogy egyet ingatag előre lép a bicegős jobbjával, akkor jön csak az igazi meglepetés. Az évek óta őt gyötrő kellemetlenség és fájdalom oda!*
-Szavamra!
*Kurjantja el magát, és olyan erőt érez magában, amit már nagyon régen nem. Először nem is akarja elhinni, de ő egyébként sem az az ember aki a miérteket keresi, úgyhogy csak elfogadja hogy ez most ilyen. Nagyokat szökken rajta, ugrik jobbra, ugrik balra, mintha csak harcolna éppen valakivel, és érzi hogy a korábbi fáradásnak nyoma sincs, naphosszat tudna így fickándozni. Széles vigyor ül ki az arcára, ahogy meglapogatja combjait. ~Na végre!~ Most már nem csak elméje, de teste is izzik. Így még inkább hazafelé igyekszik. A faérmére néz, amit a Vadászlakiaktól kapott, biztos benne, hogy az hozott neki jó szerencsét. Ezért alaposan megszorítja, majd a nyakában lógó karmos medál zsinegét kioldja, és helyére ezt a farkasfejes érmét köti a nyakába, hogy biztosan ne veszítse el soha. Kardja pedig ismét mintha életre kelne, érzi hogy Durogaar szelleme szól hozzá, érzi magán a büszke tekintetet, s a pengén valóban meg is jelenik valami. Rúnák, jelek, melyek Merlasnak és a Rémnek állítanak emléket, meg persze Rorkirnak, ahogy felülkerekedett ezen az átkon. Még egyszer visszanéz a falu irányába, hálásabb aligha lehetne, aztán felpattan lovára és vágtázni kezd a kikötői erdőség felé.*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.11 23:49:58
1985. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-11 21:45:06
Üzenet elküldve: 2025-08-11 21:45:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém árnya//
*A falubeliek kedélyesen búcsúznak Rorkirtól. Danrim kedélyesen kezet ráz vele.
Ahogy lassan maga mögött hagyja a falut, itt-ott még jönnek szembe falusiak, azok nem kevésbé barátságosan búcsúztatják.
Végül egy idő után már egymagában baktat a Szántóföldek mentén. Tikkasztó meleg van, és ezen a körülötte hullámzó búzamezők se javítanak sokat. Az előző nap megerőltetései, a sérülései, na meg az átdorbézolt éjszaka együttesen gondoskodnak arról, hogy ne legyen túl jó közérzete.
Aztán egyszerre azt érzi, hogy kellemes hűs szellő támad szemből. Legalábbis ő így érzi, de közben a búzamezőt épp ellenkező irányba fújja a szél.
Az a szellő, amit szemből kap, felfrissíti. És hirtelen azon kapja magát, hogy ez a szellő mintha átfújna a testén. Érzi a húsában, a csontjaiban, az inaiban. Mintha hűs vízbe ugrana a tikkasztó forróságból. Mégis, valahogy felpezsdül tőle a vére, de lúdbőrzik is tőle. A szokatlan élmény váratlanul alábbhagy, és Rorkir úgy érzi, hogy a másnapossága teljesen elmúlt. Sebei megmaradtak ugyan, de már sokkal kevésbé sajognak, mint eddig.
Jobb lába, amit gyakran érzett sajogni, évek óta először teljesen jó. Felfrissültnek, erőtől duzzadónak érzi magát, mintha visszakapott volna valamit, amit egykor elvettek tőle.
Bár a felfrissült érzés idővel elmúlik, de a gyógyulás nem. A régi harc hege ott marad a testén, de az akkor elszenvedett sérülés, gyengülés a múlté. Úgy tűnik, valamelyik isten a maga módján szintén kifejezte a háláját.*
*A falubeliek kedélyesen búcsúznak Rorkirtól. Danrim kedélyesen kezet ráz vele.
Ahogy lassan maga mögött hagyja a falut, itt-ott még jönnek szembe falusiak, azok nem kevésbé barátságosan búcsúztatják.
Végül egy idő után már egymagában baktat a Szántóföldek mentén. Tikkasztó meleg van, és ezen a körülötte hullámzó búzamezők se javítanak sokat. Az előző nap megerőltetései, a sérülései, na meg az átdorbézolt éjszaka együttesen gondoskodnak arról, hogy ne legyen túl jó közérzete.
Aztán egyszerre azt érzi, hogy kellemes hűs szellő támad szemből. Legalábbis ő így érzi, de közben a búzamezőt épp ellenkező irányba fújja a szél.
Az a szellő, amit szemből kap, felfrissíti. És hirtelen azon kapja magát, hogy ez a szellő mintha átfújna a testén. Érzi a húsában, a csontjaiban, az inaiban. Mintha hűs vízbe ugrana a tikkasztó forróságból. Mégis, valahogy felpezsdül tőle a vére, de lúdbőrzik is tőle. A szokatlan élmény váratlanul alábbhagy, és Rorkir úgy érzi, hogy a másnapossága teljesen elmúlt. Sebei megmaradtak ugyan, de már sokkal kevésbé sajognak, mint eddig.
Jobb lába, amit gyakran érzett sajogni, évek óta először teljesen jó. Felfrissültnek, erőtől duzzadónak érzi magát, mintha visszakapott volna valamit, amit egykor elvettek tőle.
Bár a felfrissült érzés idővel elmúlik, de a gyógyulás nem. A régi harc hege ott marad a testén, de az akkor elszenvedett sérülés, gyengülés a múlté. Úgy tűnik, valamelyik isten a maga módján szintén kifejezte a háláját.*
1984. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-11 21:23:02
Üzenet elküldve: 2025-08-11 21:23:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 449
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 449
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém árnya//
*Rorkir kihasználja az ünnepet, jól is esik neki, kár volna tagadnia, sosem volt olyan álszent hogy úgy tegyen, hogy nem szereti mikor éljenzik, de azért igyekszik nem elszállni tőle, hanem inkább együtt vigadni a falusiakkal. Danrimon látja, hogy sok dolog jár a fejében, ezért pedig nem hibáztatja. Nem próbál meg lelket önteni belé, nem az ő dolga ez, tán idővel majd begyógyulnak a sebek, sok mindent kell megemészteniük. Másnap kótyagosan kel ugyan, a reggeli pedig életmentőnek bizonyul, nem győz elég hálás lenni a törődésért amit kap, tán nem bántak még így vele sosem azelőtt mióta eljött otthonról. Aztán mikor már sikerül összeszedelőzködnie és indulásra kész, akkor látja hogy az elöljáró házánál nagy felfordulás van. Nem ismeri pontosan a szokásokat és a hagyományokat errefelé, de nagyjából össze tudja rakni a fejében a képet. Persze követi a falubélit amerre viszi, ennyivel igazán tartozik nekik ő is. Akkor pedig Danrimot látja, kicsit feszengve ugyan de őt szólítja meg. ~Majd belejön idővel, az embereknek vezető kell, egy olyan aki törődik is velük nem csak saját magával. A szellemek döntenek majd, hogy méltó-e rá.~ Mikor már azt hallja, hogy nincs sok mindenük ő kezdi magát kellemetlenül érezni, hisz nem a vagyonért segített nekik, sokkal inkább a dicsőségért és a harc izgalmáért, bár ezt nem hangoztatja, aligha értenék meg. A kezébe kapott érmét alaposan megnézi, és figyelmesen hallgatja a hozzá intézett szavakat. Keményen a markába szorítja.*
-Én.. Köszönöm. Hálás vagyok ezért, nagy becsben fogom tartani. Ígérem.
*És ha nem is a szavak embere, hallhatják rajta hogy komolyan gondolja. Nagy megtiszteltetés ez neki, és biztosan nagy hasznát fogja venni a jövőben.*
-Ti pedig vigyázzatok magatokra! Ha bármi gond lenne a jövőben, keressetek meg a kunyhómban, amott van a kikötői erdőségben.
*Válaszolja még széles vigyorral a képén.*
-De csak egy sörre is szívesen látlak titeket, ha arra jártok és otthon vagyok.
*Ezt még azért hozzáteszi, mégis így illik, ha a vendégszeretet kicsit viszonozni tudja a jövőben. Ki tudja, talán mikor a kikötő felé utazna valamelyikük újra összefuthatnak. Danrimnak is biccent, mint ahogy a harcosok szoktak egymásnak, búcsú gyanánt.*
-Vigyázz Noszielre, áldott jó lelke van annak a lánynak.
*Aztán, ha nincs más, tele gyomorral és nyakában az újonnan szerzett érméjével lassan elindul haza.*
*Rorkir kihasználja az ünnepet, jól is esik neki, kár volna tagadnia, sosem volt olyan álszent hogy úgy tegyen, hogy nem szereti mikor éljenzik, de azért igyekszik nem elszállni tőle, hanem inkább együtt vigadni a falusiakkal. Danrimon látja, hogy sok dolog jár a fejében, ezért pedig nem hibáztatja. Nem próbál meg lelket önteni belé, nem az ő dolga ez, tán idővel majd begyógyulnak a sebek, sok mindent kell megemészteniük. Másnap kótyagosan kel ugyan, a reggeli pedig életmentőnek bizonyul, nem győz elég hálás lenni a törődésért amit kap, tán nem bántak még így vele sosem azelőtt mióta eljött otthonról. Aztán mikor már sikerül összeszedelőzködnie és indulásra kész, akkor látja hogy az elöljáró házánál nagy felfordulás van. Nem ismeri pontosan a szokásokat és a hagyományokat errefelé, de nagyjából össze tudja rakni a fejében a képet. Persze követi a falubélit amerre viszi, ennyivel igazán tartozik nekik ő is. Akkor pedig Danrimot látja, kicsit feszengve ugyan de őt szólítja meg. ~Majd belejön idővel, az embereknek vezető kell, egy olyan aki törődik is velük nem csak saját magával. A szellemek döntenek majd, hogy méltó-e rá.~ Mikor már azt hallja, hogy nincs sok mindenük ő kezdi magát kellemetlenül érezni, hisz nem a vagyonért segített nekik, sokkal inkább a dicsőségért és a harc izgalmáért, bár ezt nem hangoztatja, aligha értenék meg. A kezébe kapott érmét alaposan megnézi, és figyelmesen hallgatja a hozzá intézett szavakat. Keményen a markába szorítja.*
-Én.. Köszönöm. Hálás vagyok ezért, nagy becsben fogom tartani. Ígérem.
*És ha nem is a szavak embere, hallhatják rajta hogy komolyan gondolja. Nagy megtiszteltetés ez neki, és biztosan nagy hasznát fogja venni a jövőben.*
-Ti pedig vigyázzatok magatokra! Ha bármi gond lenne a jövőben, keressetek meg a kunyhómban, amott van a kikötői erdőségben.
*Válaszolja még széles vigyorral a képén.*
-De csak egy sörre is szívesen látlak titeket, ha arra jártok és otthon vagyok.
*Ezt még azért hozzáteszi, mégis így illik, ha a vendégszeretet kicsit viszonozni tudja a jövőben. Ki tudja, talán mikor a kikötő felé utazna valamelyikük újra összefuthatnak. Danrimnak is biccent, mint ahogy a harcosok szoktak egymásnak, búcsú gyanánt.*
-Vigyázz Noszielre, áldott jó lelke van annak a lánynak.
*Aztán, ha nincs más, tele gyomorral és nyakában az újonnan szerzett érméjével lassan elindul haza.*
1983. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-11 20:45:15
Üzenet elküldve: 2025-08-11 20:45:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém árnya//
*Az ünnepség késő éjszakába nyúlik, de akadnak páran, akiket a kakasok kukorékolása döbbent rá, hogy mióta iszogatnak, beszélgetnek. Sok feszültség szabadult fel a faluban.
Rorkir számára az este kellemesen telt: folyamatosan etették, itatták, és ha bírta szuflával, több kacér pillantásnak is megfelelhetett. A máskor bizalmatlan és idegeneket nem kedvelő falusiak vendégszeretete szinte nem ismer határokat, ha a Rém legyőzőjéről van szó.
Viszont Maricával, az özveggyel nem találkozik. Őt hívta a kötelesség. Bár ott volt a falu népével a leleplezéskor, hiszen Mardrei mindenkinek kötelezővé tette a megjelenést, nem sokkal később hazasietett a gyermekéhez.
Danrimmal csak hébe-hóba fut össze. A fővadász is megkapja a részét az ünnepségből, bár ő komor, céltudatos hangulatba kerül. A többiek is át fognak esni ezen, ahogy számot kell vetniük önmagukkal, az elmúlt egy évben tett vagy gondolt dolgaikkal.
Az ünnepség másnapján Danrim akkor ébred, amikor akar. A falusiak nem háborgatják, sőt, ügyelnek rá, hogy ne zavarják meg az álmát. Amikor magához tér, egy kiadós rántotta és sok friss kútvíz várja. Ha valóban önfeledten vedelt előző éjjel, akkor ezek jót fognak tenni neki.
Ha pedig elkezdene szedelődzködni, hogy odébbálljon, az egyik falubeli udvariasan megkéri, hogy kövesse. A falu főterére, az előljáró háza elé vezetik. Már pakolják ki innen Mardrei holmijait, hiszen az épület a mindenkori előljáróé. Többen állnak a ház körül, bár nyilván mostanra már sokakat szólított a kötelesség. De aki ráért, az most itt van. A ház mellett pedig Danrim áll. Kicsit feszeng, nem szokott az efféle feladatokhoz, de most őt bízták meg ezzel.*
- Rorkir.
*szólítja meg sután, amikor elég közel ér. Kicsit gyenge a hangja, ezért megköszörüli a torkát, és újra belevág, kicsit hangosabban.*
- Rorkir. Megszabadítottál minket két szörnyetegtől. Nélküled itt még mindig Mardrei mérgezné a népek lelkét, és Merlas az erdőben szedné az áldozatait.
Mi egyszerű népek vagyunk, és nincs is sok vagyonunk. De azért valamit mégis tudunk adni, hálából.
*Azzal átnyújt Rorkirnak egy nagyjából tíz centi átmérőjű, fából faragott "érmét". Az egyik pereme közelébe luk van faragva, hogy ha Rorkir akarja, nyakbavalóként is viselhesse. Régi darab. Látszik, hogy már elkészült egy ideje. Az egyik oldalába mindenféle írásjelek vannak vésve, egy része régebb óta, egy része újonnan, ez látszik a faragás frissességéből. És amikor megfordítja, azt láthatja, hogy a hátoldalába is újonnan faragtak valamit: egy farkas fejét. Ránézésre nem tűnik értékes holminak, de Danrim elmondja, mi is ez.*
- Itt, a Szántóföldeken ennél kevés nagyobb érték van, amit egy külhoninak adhatunk. Ha ezt felmutatod, nem csak Vadászlakban, hanem bármelyik környékbeli faluban számíthatsz egy tál meleg ételre, szerény szállásra. Ha sérült vagy, legjobb tudásuk szerint gondoskodnak majd rólad. Az érmére ráírtuk, hogy Vadászlakból származik, és hogy mikor kaptad. A farkasfejből pedig tudni fogják, hogy te győzted le a Rémet. Ennek úgyis híre fog menni a következő napokban a környéken. Őrizd meg gondosan, mert ez nem egy alkalomra szól! Amíg élsz, és amíg a Szántóföldek népében megmarad a régi hagyományok tisztelete, ezzel az érmével számíthatsz a vendégszeretetünkre.
*azzal átadja. A helyiek komoran, de egyetértően bólogatnak, néhányan kedvesen mosolyognak Rorkirra. Erre felé nem szokás tapsikolni, üdvrivalgani, de ezzel a maguk módján kifejezik a tiszteletüket.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.11 20:48:56
*Az ünnepség késő éjszakába nyúlik, de akadnak páran, akiket a kakasok kukorékolása döbbent rá, hogy mióta iszogatnak, beszélgetnek. Sok feszültség szabadult fel a faluban.
Rorkir számára az este kellemesen telt: folyamatosan etették, itatták, és ha bírta szuflával, több kacér pillantásnak is megfelelhetett. A máskor bizalmatlan és idegeneket nem kedvelő falusiak vendégszeretete szinte nem ismer határokat, ha a Rém legyőzőjéről van szó.
Viszont Maricával, az özveggyel nem találkozik. Őt hívta a kötelesség. Bár ott volt a falu népével a leleplezéskor, hiszen Mardrei mindenkinek kötelezővé tette a megjelenést, nem sokkal később hazasietett a gyermekéhez.
Danrimmal csak hébe-hóba fut össze. A fővadász is megkapja a részét az ünnepségből, bár ő komor, céltudatos hangulatba kerül. A többiek is át fognak esni ezen, ahogy számot kell vetniük önmagukkal, az elmúlt egy évben tett vagy gondolt dolgaikkal.
Az ünnepség másnapján Danrim akkor ébred, amikor akar. A falusiak nem háborgatják, sőt, ügyelnek rá, hogy ne zavarják meg az álmát. Amikor magához tér, egy kiadós rántotta és sok friss kútvíz várja. Ha valóban önfeledten vedelt előző éjjel, akkor ezek jót fognak tenni neki.
Ha pedig elkezdene szedelődzködni, hogy odébbálljon, az egyik falubeli udvariasan megkéri, hogy kövesse. A falu főterére, az előljáró háza elé vezetik. Már pakolják ki innen Mardrei holmijait, hiszen az épület a mindenkori előljáróé. Többen állnak a ház körül, bár nyilván mostanra már sokakat szólított a kötelesség. De aki ráért, az most itt van. A ház mellett pedig Danrim áll. Kicsit feszeng, nem szokott az efféle feladatokhoz, de most őt bízták meg ezzel.*
- Rorkir.
*szólítja meg sután, amikor elég közel ér. Kicsit gyenge a hangja, ezért megköszörüli a torkát, és újra belevág, kicsit hangosabban.*
- Rorkir. Megszabadítottál minket két szörnyetegtől. Nélküled itt még mindig Mardrei mérgezné a népek lelkét, és Merlas az erdőben szedné az áldozatait.
Mi egyszerű népek vagyunk, és nincs is sok vagyonunk. De azért valamit mégis tudunk adni, hálából.
*Azzal átnyújt Rorkirnak egy nagyjából tíz centi átmérőjű, fából faragott "érmét". Az egyik pereme közelébe luk van faragva, hogy ha Rorkir akarja, nyakbavalóként is viselhesse. Régi darab. Látszik, hogy már elkészült egy ideje. Az egyik oldalába mindenféle írásjelek vannak vésve, egy része régebb óta, egy része újonnan, ez látszik a faragás frissességéből. És amikor megfordítja, azt láthatja, hogy a hátoldalába is újonnan faragtak valamit: egy farkas fejét. Ránézésre nem tűnik értékes holminak, de Danrim elmondja, mi is ez.*
- Itt, a Szántóföldeken ennél kevés nagyobb érték van, amit egy külhoninak adhatunk. Ha ezt felmutatod, nem csak Vadászlakban, hanem bármelyik környékbeli faluban számíthatsz egy tál meleg ételre, szerény szállásra. Ha sérült vagy, legjobb tudásuk szerint gondoskodnak majd rólad. Az érmére ráírtuk, hogy Vadászlakból származik, és hogy mikor kaptad. A farkasfejből pedig tudni fogják, hogy te győzted le a Rémet. Ennek úgyis híre fog menni a következő napokban a környéken. Őrizd meg gondosan, mert ez nem egy alkalomra szól! Amíg élsz, és amíg a Szántóföldek népében megmarad a régi hagyományok tisztelete, ezzel az érmével számíthatsz a vendégszeretetünkre.
*azzal átadja. A helyiek komoran, de egyetértően bólogatnak, néhányan kedvesen mosolyognak Rorkirra. Erre felé nem szokás tapsikolni, üdvrivalgani, de ezzel a maguk módján kifejezik a tiszteletüket.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.11 20:48:56
1982. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-11 09:37:33
Üzenet elküldve: 2025-08-11 09:37:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - I. fejezet//
//Szedett-vedett kompánia//
*Az álom hamar elnyomja. A nap eseményei újra és újra lejátszódnak a szemei előtt. Norennar ébreszti fel, hogy leváltsa az őrködésben. Fáradtan, de felül, majd hamar feláll, hogy az álom el ne nyomja újra. Kinyújtóztatja tagjait, majd sisakját a fejére helyezve indul neki az őrködésnek. Jobbnak látja, ha nem egy helyben ül, hanem inkább mozog. Akkor tovább fogja bírni. Az úton jár fel és alá, távol a csapattól. A csendben van ideje gondolkozni. Akárcsak álmában, úgy most is újra gondolja a dolgokat.
~Mi lett volna, ha nem fújja meg a kürtöt?~
Ez az a kérdés ami nagyon foglalkoztatja. Vajon a kürtszó nélkül is belebotlottak volna az őrjáratba? Ezt már soha nem tudják meg. Az éj további részében átadja az öregnek az őrködést. Micarthara talán négy órát lehetett fent este. Zaklatottsága miatt az éjszaka további részében nem alszik kellemesen.
Enna felriadására ébred. Egy ideig még nézi az eget, majd nagy nehezen, de felkel. Érzi, hogy jól esne még egy kis alvás, de a séta majd felkelti.*
-Felőlem is indulhatunk.
*Holmijait mind egyben vannak, szóval neki nem kell pakolgatnia semmit. Megint egy kis nyújtózás és készen is áll az útra.*
//Szedett-vedett kompánia//
*Az álom hamar elnyomja. A nap eseményei újra és újra lejátszódnak a szemei előtt. Norennar ébreszti fel, hogy leváltsa az őrködésben. Fáradtan, de felül, majd hamar feláll, hogy az álom el ne nyomja újra. Kinyújtóztatja tagjait, majd sisakját a fejére helyezve indul neki az őrködésnek. Jobbnak látja, ha nem egy helyben ül, hanem inkább mozog. Akkor tovább fogja bírni. Az úton jár fel és alá, távol a csapattól. A csendben van ideje gondolkozni. Akárcsak álmában, úgy most is újra gondolja a dolgokat.
~Mi lett volna, ha nem fújja meg a kürtöt?~
Ez az a kérdés ami nagyon foglalkoztatja. Vajon a kürtszó nélkül is belebotlottak volna az őrjáratba? Ezt már soha nem tudják meg. Az éj további részében átadja az öregnek az őrködést. Micarthara talán négy órát lehetett fent este. Zaklatottsága miatt az éjszaka további részében nem alszik kellemesen.
Enna felriadására ébred. Egy ideig még nézi az eget, majd nagy nehezen, de felkel. Érzi, hogy jól esne még egy kis alvás, de a séta majd felkelti.*
-Felőlem is indulhatunk.
*Holmijait mind egyben vannak, szóval neki nem kell pakolgatnia semmit. Megint egy kis nyújtózás és készen is áll az útra.*
1981. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-10 18:03:27
Üzenet elküldve: 2025-08-10 18:03:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 449
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 449
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém árnya//
*Rorkir szavai súlyosak, q falusiak azonban úgy látszik, hogy nem veszítették el teljesen a józan eszüket, s még hisznek a személynek és a bizonyítékokkal. Áldja a szerencséjét, hogy ebben a sorrendben sikerült a dolgok végére járni, mert ha az üvegcsék nélkül járultak volna Mardrei elé sosem tudták volna elhitetni hogy kapocs van köztük, vagy ha a rém még mindig élne, csak üres szavakkal dobálóznának. De a szellemek áldása végigkövette őket, és ezek egyikére sem kerül sor. A tömeg szépen lassan önmagát gerjeszti, Danrim szavai pedig igencsak magávalragadóak, Rorkir lát is benne potenciált, hogy tovább vezesse a falut majd, még ha csak átmenetileg is. A barbárnak nem is kell többet szólnia, mert az események villámgyorsan követik egymást, s egyszer csak már azt veszi észre, hogy az elöljárótól mindenki elpartol, és a halálba üldözik őt. Neki ezzel nincs dolga, hagyja hogy a falusiak kiéljék haragukat és az elmúlt időszakban felgyülemlett fájdalmat. Ennek ez a rendje. Csak akkor köp a földre, mikor Sa'Tereth nevét hallja, róla még neki is megvan a véleménye. ~Végül mégiscsak ő volt.a mozgatója a szálaknak!~ Megcsóválja fejét, majd hátat fordít a tömegnek. Mikor már a máglyán égnek, finoman Nosziel vállára helyezi tenyerét.*
-Sose kelljen megváltoznod leány.
*Ezt kívánja neki, mert ami tud imádkozni azokért, akik ily szenvedést hoztak a hozzá közel élőkre, az egy nagyon erős jellemvonás. Azonban hamar egy sokkal vidámabb dologra kerül sor, még pedig egy afféle ünnepségre, Rorkir pedig egy dolgot szeret jobban a harcnál, a dulakodást. Úgyhogy nagy kortyokban vedel bármit, amit csak adnak neki, énekel, táncol, történeteket mesél, elmeséli a harcot is a Rémmel, mindig egy kicsit jobban elrugaszkodva a valóságtól de még éppen hihetően. S hiába a szíve másé, ha szerencséje van talál valakit aki melegen tartja ma az ágyát. Ha minden jól megy, úgy ilyen kellemes hangulatban telhet el qz éjszaka, s másnap pedig majd megbeszélik a továbbiakat. Szeretné a tőrt mindenképp visszaadni az özvegyaszonnynak, ha esetleg ő nem lenne itt ezen az ünnepségen, hogy tudassa vele a bosszú, amit Rorkir ígért beteljesült.*
*Rorkir szavai súlyosak, q falusiak azonban úgy látszik, hogy nem veszítették el teljesen a józan eszüket, s még hisznek a személynek és a bizonyítékokkal. Áldja a szerencséjét, hogy ebben a sorrendben sikerült a dolgok végére járni, mert ha az üvegcsék nélkül járultak volna Mardrei elé sosem tudták volna elhitetni hogy kapocs van köztük, vagy ha a rém még mindig élne, csak üres szavakkal dobálóznának. De a szellemek áldása végigkövette őket, és ezek egyikére sem kerül sor. A tömeg szépen lassan önmagát gerjeszti, Danrim szavai pedig igencsak magávalragadóak, Rorkir lát is benne potenciált, hogy tovább vezesse a falut majd, még ha csak átmenetileg is. A barbárnak nem is kell többet szólnia, mert az események villámgyorsan követik egymást, s egyszer csak már azt veszi észre, hogy az elöljárótól mindenki elpartol, és a halálba üldözik őt. Neki ezzel nincs dolga, hagyja hogy a falusiak kiéljék haragukat és az elmúlt időszakban felgyülemlett fájdalmat. Ennek ez a rendje. Csak akkor köp a földre, mikor Sa'Tereth nevét hallja, róla még neki is megvan a véleménye. ~Végül mégiscsak ő volt.a mozgatója a szálaknak!~ Megcsóválja fejét, majd hátat fordít a tömegnek. Mikor már a máglyán égnek, finoman Nosziel vállára helyezi tenyerét.*
-Sose kelljen megváltoznod leány.
*Ezt kívánja neki, mert ami tud imádkozni azokért, akik ily szenvedést hoztak a hozzá közel élőkre, az egy nagyon erős jellemvonás. Azonban hamar egy sokkal vidámabb dologra kerül sor, még pedig egy afféle ünnepségre, Rorkir pedig egy dolgot szeret jobban a harcnál, a dulakodást. Úgyhogy nagy kortyokban vedel bármit, amit csak adnak neki, énekel, táncol, történeteket mesél, elmeséli a harcot is a Rémmel, mindig egy kicsit jobban elrugaszkodva a valóságtól de még éppen hihetően. S hiába a szíve másé, ha szerencséje van talál valakit aki melegen tartja ma az ágyát. Ha minden jól megy, úgy ilyen kellemes hangulatban telhet el qz éjszaka, s másnap pedig majd megbeszélik a továbbiakat. Szeretné a tőrt mindenképp visszaadni az özvegyaszonnynak, ha esetleg ő nem lenne itt ezen az ünnepségen, hogy tudassa vele a bosszú, amit Rorkir ígért beteljesült.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093