Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Taverna a Három Baráthoz (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 117 (2321. - 2340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2340. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-07 09:33:35
 ÚJ
>Lastar Harg avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//A kandalló melege//

*Mivel a szörnyeteg továbbra sem képes meghalni, ezért Lastar már csak azért sem hagyja ott. Túl sok időt vesztegetett ezzel a lénnyel, de ez mintha valami halhatatlan valami lenne. Fejetlenül, felhasítva, gyakorlatilag már félholtan, de még mindig él.*
-Oh, hát dögöljél már meg légy szíves! *Kéri szinte mézesmázas hangon a szörnyet amikor újra lecsap annak egy még épp bőrfelületére ismételten úgy, hogy a lehető legnagyobb, leghosszabb sebet ejtse rajta, hogy végre kifolyhasson a leve.*
-Szegény Ishala! Hát már sose hagyja békén az az izé? *Pillant egy fél pillanatra szánakozva a sebesült felé, de egy pillanatra már nem veszi le a szemét a gyenge ellencsapásokkal sújtó ellenfeléről. Minden karmosást és támadást igyekszik kerülni, és ez nem is eshet annyira nehezére elnézve az lény ramaty állapotát.*



2339. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-07 07:40:58
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Thargok, thargok//

*Egyeseknek a végetáhatatlan fűtenger hullámzó miazmája nem okoz túl nagy örömet, miképp a szerzetes sem kezd örömujjongásba az ingovány után. Persze. Kellemesebb ugyan, de jelenlegi állapotában igazából semminek sem tud őszintén örülni, talán csak megnyilvánulásaira használja az érzelmeket, valójában átélésük nehézkes. A bakról viszonylag messzire lát, s függetlenül az iménti gondolatmenettől kedvtelve futtatja át tekintetét, s szeme csak a néha kopasz foltokkal tarkított táj horizontján állapodik meg, ahol a szántóföldek sora és lassan munkába álló parasztok hangyaként történő mozgolódása látszik.*
- Nem gondoltam valami hatalmas dologra. *Kezdi Pyctára emelve a tekintetét.* Azt az omladozó kétszobás tanyasi házat felújíthatnánk. Az előterében kis kert is van, oda egy lugast képzeltem. Nincs igazán minőségi fogadó a környéken, miért ne lehetne nekünk egy? *Kérdezi halkan, elmerengve, mintha csak már látná maga előtt. Az elf hitetlenkedésére egy árnyalatnyi mosoly szalad át arcán, s közben hirtelen balra húzással kerül meg egy nagyobb kátyút, közben a földes útra tértek át.*
- Nos... valamit kell kezdenem magammal akkor is, ha éppen nem küldetésen járunk. *Nyomja meg a küldetés szót, mert az elffel megszokhatta már, hogy sohasem unalmas az élet, még akkor sem, ha erről nem a férfi tehet, csupán valahogy az élet mindig kis kihívások elé állította.*
- Emellett elnézve a kis csapatodat, nem hiszem, hogy a te szellemednek tetsző dolog lenne, ha kifosztanánk a környék erdeit éhségérzetünket kielégítvén. Szolgálhatna bevételül. *Néz most teljes arccal Pyctára, jelezvén, hogy komolyan gondolja a dolgokat.*
- Emellett... *Sötétedik el egy pillanatra az arca.* Nem vagyok egy igazán társasági ember, gondolom erre már rájöttél. *Vonja meg a vállát.* Ha beszélgetni kell, kést dobálok, ha nevetni, akkor meg lelövöm a poént, én már csak ilyen vagyok, ilyen lettem. Persze nem zárkózom el tőletek, de jó lesz nekem az a hely... és azoknak, akik hasonlóan gondolkodnak. Pycta... nem baj, hogyha a viráglelkű barátaid mellett akad olyan is, aki nem retten meg a sötétebb dolgoktól sem. *Felnevet.* Így kerek a világ... de ne érts félre, nem kívánok embereket, meg elf hajadonokat vérben füröszteni, de kell egy zug, ahol szabadon kiélhetik magukat és megpihenhetnek. *Felemeli az ujját és Pyctára mutat.* Nem mindenki tudja ám betartani a Pyctaféle önmérsékletre vonatkozó aszketikus szabályaidat, ugye tudod? *Vigyorodik el, mert eszébe jutott, hogy mennyit kellett kuncsorognia egy kancsó borérért még Vadvédben, legalább vacsorához. Ha tehette volna minden napot ünnepnappá nyilváníttat, mert az elf általában azokon a napokon mutatkozott e szempontból gyengébbnek.*
- Nálam lehetne. Ugye azt sem kell mondanom, hogy bár rád és talán olykor Lyzre hallgatok, szeretek a magam feje után menni és nem szeretnék kellemetlen helyzetet okozni azzal, ha ott mondom el a véleményemet. Jó lesz nekem a kocsmában, persze azért olykor benézek hozzátok, ha kevésnek látom a szigort. *Emeli fel kezét, összehúzott szemöldökkel, aztán rögtön meg is enyhül.*
- Áh! *Rikkant fel.* A szántók lassan véget érnek, innen már csak egy ugrás. Megnézhetjük a tisztást Pycta? Csak egy kis kerülő, jobbra helyett egyenest veszünk, utána rögtön jöhetünk is vissza. *Reméli, hogy az elf elfogadja ezt a kis manővert.* Híjas éhes és én is pihennék egyet. *Magyarázza.*

A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.07 07:43:48


2338. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-06 20:53:08
 ÚJ
>Vasborda Rhalkumn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

* Vasborda szomorúan csóválja a fejét az öreg szavaira, és még szomorúbb lesz a lány reakciójára. Úgy látja, hogy ezt a csatát nem nyerheti meg, de nem is tervezi. Feleslegesnek érzi, hogy beleszóljon, és attól is tart, hogy tovább rontana vele a helyzeten. Széttárja hát a karjait lemondóan. *
- Ahogy gondolod, leányom. Azt gondolsz, amit csak szeretnél. Néha a hazugságot könnyebb elfogadni, mint az igazságot, mert az igazság ijesztő, és fájdalmas is lehet. * Mondja halkan a nőnek, miután az állítólagos nagyapja már visszavonulót fújt. * Azért ne felejts majd el, Iwa. Ha majd tíz év múlva itt ülsz, és azon gondolkodsz, hogy miért nem volt többé rohamod, akkor jussak eszedbe. Tíz elvesztegetett, hosszú év, amik a legszebbek lehettek volna az életedben.
* Megcsóválja a fejét, és igyekszik visszafeküdni aludni, amennyiben Iwa nem akarja még ébren tartani, és beszélgetni, akkor így is tesz. Reggel pedig, amint felébred, szó nélkül tovább is áll, amennyiben erre is van alkalma, lehetősége. Nem akarja tovább rontani a nyugodt kis életet, amit választottak maguknak. *


2337. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-05 09:05:18
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1502
OOC üzenetek: 120

Játékstílus: Megfontolt

//Úton Amonra//

-Nem tudom még Learon uram! *Csóválja meg fejét Morael, akit hajt a tettvágy, de látja azt is, hogy apjának mennyire tetszik ez az élet, hogy végre nyugodtan dolgozhat és nm kell félnie semmitől. A Vashegy parasztjai máshogy élnek, mint az átlagos parasztok. Még egy jobbágynak is könnyebb itt, mint máshol. Se annak idején Kagan, se most Waldran nem vet ki akkora adókat, mint a volt artheniori nemesek, de ettől függetlenül is már nevükkel védik a birtokokat. Egy bűnözőt sem látni sehol és ha az ember dolgozik rendesen, akkor még eljuthat oda is egyszer, hogy saját földeket vesz. Learon is tudja, hogy ez a városhoz közel nem igazán volt lehetséges, hiszen a nagyrésze az aranyuknak a nemesek zsebébe ment. Azt nem tudja a mágus, hogy most a lázadás után mi a helyzet, de arra tippel, hogy akik átvették a hatalmat, pár éven belül újra ugyanazt fogják kialakítani, mint ami azelőtt volt.*
-Akkor majd, ha eljön az ideje, dönts! De intelek arra, hogy Mired vagy te maradjatok mega paraszti pályán, hogy az apád által megszerzett földek ne vesszenek kárba. Én Prexire fogom hagyni a földjeimet, ő pedig biztos vagyok benne, hogy nem hagyná cserben a Fortas családot, ha eljön az ideje! *Vagy legalábbis Learon igyekszik olyanra nevelni fogadott gyermekét, mint ő maga. Márpedig ő nem hagyna az út szélére kerülni senkit, akit már egyszer felemelt onnan.*
-Főleg, hogy szeretnék majd apádnak adni saját birtokot is majd amellett, amit most használhattok.
-Megtisztel Learon uram! Nagyon fogunk igyekezni! *Válaszol nagy boldogan a fiú.*



2336. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-05 00:31:14
 ÚJ
>Voelkin Ekleszton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Megfontolt

*Újból ezen, a Voelkin számára kietlen vidéken kell átmennie. Mikor az ellenkező irányba ment akkor is nagyon unalmas és hosszú volt, ez most sem sokat változott. Út közben egyszer-egyszer megigazítja hátán lévő táskát, ami most tele van, nem is könnyű, de ő csak megy tovább rendületlenül. Nincs itt számára látni való nem is nézelődik csak halad egyenesen az úton át az Arthenior széli tisztás felé.*


2335. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-04 20:34:06
 ÚJ
>Denjaar Krultos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Ha egy üzlet beindul//
//A folyón//

-Meg.
*Válaszolja tömören, sosem volt a szavak embere. Míg nem látja, mi fán terem a babér Artheniorban, nincs benne kérdőjel. Tervezgethetnek, szövögethetik az egyre nagyobb hálót, de hiába, ha nem tudják, miféle vad az, mit el kell ejteni.
Kabátzsebébe nyúl, hogy előkotorja a szeretett pipát. Akkor jönnek csak igazán a gondolatok és az ötletek, ha füstöt eregethet közben. A mozdulat azonban félbemarad, mikor a vörös hozzájuk lép.*
-Á.
*Köszönti szűkszavúan, de annál alaposabban végigmérve újdonsült kapitányát. Akár egy sellő, de a jobbfajtából.*
-Denjaar Krultos. Mikor mire.
*Húzza ki lassan a kezét a kabátjából, ezúttal a pipa nélkül. Nyugodtabb körülmények szükségteltetnek az ilyen jellegű tevékenységhez. Nem részletezi, ki ő és honnan jött, hosszú út áll még előttük ahhoz, hogy ennél jóval többet is megtudhassanak egymásról.*
-Miféle hajó kapitánya volt ezelőtt, kapitány?
*Kezeit karba fonva dől hátra derékkal a hajókorlátnak. Maga is megjárta a tengert idefelé, ha csak rövid időre is. Bár az ő munkájuk éppen a hajók elkerülése volt. Akárhogy is, a wegtoreni arénák sokkal közelebb álltak a szívéhez, mint a sós víz hullámzása.
Kiles Latamie válla felett és egyenesen a fehér kobakra esik a pillantása. Nem hosszú a hajótest, akárki kiszúrhatja a kapitányára váró kölyköt.*
-Valaki parancsra vár ott hátul.
*Biccent fejével Pashthra irányába. A zöld szemek kajánul csillannak a lányra, de a legkevésbé sem ellenségesen.*
-Kölyök!
*Emeli fel kezét, hogy inthessen a fiúnak, csatlakozzék. Akár parancsnak is tűnhet, de a legkevésbé sem szeretné, ha a fehérhajú megmaradna Latamie szoknyája mögött és azt sem, ha csak a vörösnek engedelmeskedne. Főleg utóbbit nem. Elvégre sokáig nem lehetnek idegenek a hajón.*


2334. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-04 14:50:46
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1502
OOC üzenetek: 120

Játékstílus: Megfontolt

*Szépen gondozott földek között haladnak el, és csak némelyiket üli meg a gaz. Inkább a távolban látni olyanokat, amin még látni a démonok és élőholtak inváziójának nyomait. Itt a Vashegyhez közel még minden szépen és jól megy a maga medrében, ahogyan régebben is mindig. A Thargok őrző szeme a legtöbb pusztulást visszatartotta, de ahogy közelednek a külsőbb területekre, úgy tűnnek fel néhol leégett házak, vagy bedőlt istállók. Az égés nyomait már nem látni a földeken, hiszen a felgyulladt mezők helyébe már zöldellő fű sarjadt ki. Azokon a részeken még mintha szebb is lenne a talaj, hiszen több tápanyagot kapott a föld.*
-Learon uram! Mi a városban voltunk, amikor a szörnyűségek meg az istenek történtek! Maga itt volt? *Kérdezi nagy, érdeklődő szemekkel a fiú, aki így mintha hasonlítana is egy kicsit Prexire. A drága szőke fiú most éppen a házban pihen. Az lett volna az első ötlete, hogy őt hívja magával, de persze Karheia kitekerné a nyakát, ha most, hogy éppen csak felépült a lázából és kórságából rögtön egy ilyen útra vinni. Az kéne még csak!*
-Itt! Láttam az egészet! Még harcoltam is démonokkal! *Felei a pásztor és megcsóválja a fejét.*
-Meg is haltam, de akkor valamelyik isten úgy döntött, hogy fontos az életem és feltámasztott! Wojestnek hívták azt a lényt, azt a félistent, akit küldött, hogy segítsen nekünk! *Moraelen egyáltalán nem látszik, hogy kételkedne a szavaiban, hiszen látta már, hogy milyen nagy ember is a Sajt-mester, látta varázsolni is és aki ekkora mágiát birtokol, az biztos nem fog hazudni. Így gondolkodik a fiatal.*
-Azóta tudom újra használni a kezem, bizony! *Ezután elkomorul az arca.*
-Erről jut eszembe, hogy vigyázz a mélységiekkel! Ha egy is beteszi a lábát a birtokra, inkább bújjatok el, de ne harcoljatok! A legveszélyesebb haramiák azok! *A fiú bólogat, de nem is kell győzködni, hiszen látta, hogy milyenek azok. Persze vagy egy mélységi nő, akinek hálával tartoznak, de ezt inkább nem említi Learonnak.*



2333. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-04 13:21:59
 ÚJ
>Pashthra Shungo'rol avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 58

Játékstílus: Vakmerő

//Ha egy üzlet beindul//
//A folyón//

- Többszöri. * Bólint a fiú, nyomatékosítva a szót. Még egy kacér kacsintást is megenged magának. A felvetésre csak legyint. *
- Amikor a Vashegyre érkeztem, az úton elpusztult a lovam. Félúton fogyott el az étkem, ami pénzt kajára szántam, azt másra kellett költenem. Úgy érkeztem a hegyre, hogy alig álltam a lábamon. A felvételi eljárás során megnézték a kardforgató képességem, mielőtt szolgálatba szegődtem volna. Megfeleltem. * Vonja meg a vállát a dicsekedés közben, igyekszik úgy beszélni, foghegyről, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne az egész. * Ahhoz az állapothoz képes egy kis ivás semmi, amit pedig te műveltél velem, az maximum téged fáraszthatott. És még nem is viszonoztam a dolgot.
* Teszi hozzá egy mosoly keretében. Viszont úgy tűnik, továbbra is várnia kell arra, hogy megkapja a beígért jutalmat. A kiadott feladatra bólint, gyorsan még a szájába töm valamennyi étket, amikor megérkezik a nyikhaj nevű fickó. Latamie méregető pillantásait állja, sőt, szemével vetkőzteti a nőt. Szinte felfalja az éhes tekintet. Ettől függetlenül elvégzi a kiszabott munkát, nekiáll annak, hogy előkészítse az ételt a többiek számára is. Szótlan, nem nagyon beszélget a segítő társával, nincs is miről. Ahogy végzett, visszasétál, és a távolból figyeli várakozva Latamiet. Ha még mindig Denjaarral beszélget, akkor ezúttal a kardforgatót méregeti úgy, mintha bármelyik pillanatban képes lenne a torkának ugrani. *


2332. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-03 23:09:53
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Elvtárs) (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120

Játékstílus: Szelíd

//A kandalló melege//

//Lastar Harg//

*Lastar első csapása nyomán, mely felszakítja az oldalborda alatti bőrfeszenyt és kifordítja a fekete masszaszerűséget, gyors, bár céltalan ellencsapás indul meg feléje. A dög, jobb híján csak Lastar irányába karmol és meg is indul feléje és ahogy az ork sejtheti, minden csapását érdemes kerülnie. A lény mozgása eléggé nyomorultak, ha képes elvonatkoztatni a förtelmes külsejétől, mivel először jobbjával ívesen karmol, majd a földet kaparva előrébb húzza magát, immár direkt Ishala irányába. Attól még persze messze van, főleg, ha Lastarnak is beleszúrása van a dolgokba.*

//Morwon Loree Dedion//

*Morwon ujjai beleszaladnak a lény testébe, így sikerül is megkapaszkodnia egy pár bordacsontban. Sajnos Morwon is már megtanulhatta, hogy ilyesmikkel nem foglalkozik. A csapása megrázza a lény fejét, melytől egy pillanatra meg is áll, majd mintha mi sem történt volna folytatja mesterkedését. Morwon földreszorítása kevés sikerrel jár, lévén keze még mindig nem szabadult el a dög szájából, valamint, hogy bár az ereje meglenne hozzá, de tömege nem elegendő arra, hogy lent tartsa.*

//Dongnor Arsenor//

*Morwonnak szüksége is van a segítségére, ahogy Arsenor látja, a keze teljesen a lény szájában és a warg visszatartására tett kísérlete az óriásnak reménytelennek látszik, a lény fel fog emelkedni, ha nem találnak ki valamit. Sajnos Arsenor szándéka ellenére se tudja előrelendíteni a dolgukat, a fémkardja a csonton egy erőset koppan, de a vágás fröcsögő száján túl nem hatolt túl mélyre a bestiában. Úgy látszik a banya nem bízta a véletlenre, bár mi kevesebbet is várhatnak egy gonosz lénytől, mely valami mód egy warg felett szerzett hatalmat.*


2331. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-03 10:13:53
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

*Fájdalmasan rándul ajka, mikor nagyapja közli nincs jól. Nem szereti ilyennek látni az idős férfit, s legalább annyira aggódik most érte, mint akkor, mikor még úgy vélte támadás érhette a városban.
A kérdés váratlanul éri, vállát vonja.*
-Biztosan.
*Ad erőtlen választ, maga sem tudja, hány módon képes varrni, egyet részesít előnyben, de ez esetében semmit sem jelent.
A gnóm karjának látványától újra elfogja a szomorúság, igazán csak most gondol bele mennyire is hagyatkozott rá Rhalkumn, mennyire bízott benne, és abban, nem téved.
Rezzen össze, ahogy nagyapja hangját emeli, kezd hadaró magyarázatba nyomban.*
-Nagyon vérzett nagyapa. Talán meg is halt volna, ha nem segítek. És én nem akartam, nem is mertem, egyszerűen csak... *szégyenkezve süti le szemét* csak megcsináltam.
*Az újabb kirohanásra összeszedi magát, és lép közelebb, ezúttal a gnómhoz fordulva, de nagyapját védve.*
-Nagyanya *nyel nagyot, nagy fájdalom számára, hogy nem is emlékszik az idős asszonyra* vagy Sabri néni, ő régen bába volt. Nem emlékszem ki tanított, mikor tanított. Pont ahogy a beszéd, olvasás, írás, hajfonás, főzés, lónyergelés, íjászkodás esetében. Egyszerűen csak tudom, hogyan kell csinálni.
*Tárja szét karjait tehetetlenül, majd büszkén húzza ki magát.*
-Lovat nyergelni nagyapa tanított, még kiskoromban. Erről sincsenek emlékeim, de hibátlanul meg tudom csinálni. És beszélnem meg járnom sem kell újra megtanulnom, mint egy kisbabának minden roham után.
*Kapja kékjeit az öreg Berinre, és bólint határozottan, úgy lesz minden, ahogyan mondja, a gnóm elmegy, és minden visszatér a régi, megszokott, békés rendbe.*


2330. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-03 09:34:29
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//A múlt homálya//

*Tüntetően oda sem néz, miközben a gnóm megvizsgálja a babát, furcsa módon az eddigi felháborodást inkább váltja fel feszültség és némi idegesség. Zavartan tologatja maga előtt a pálinkás kupicát, mintha nem tudná eldönteni, hogy igyon-e még egyet.*
- Én... nem... *Motyogja csendesen, homlokára szorított kézzel, s a kirohanás helyett inkább kissé magába zárkózik, megpróbálja figyelmen kívül hagyni a kérdést, aztán zavartan felnevet:*
- Ennek csak kis részét varrta Iwa... vagyis... bizonyára több varrást ismer, ugye Iwa? Ugye többet? Mutasd meg neki, milyen ügyesen taníto... *Hirtelen mered a gnóm kezére, kikerekedett tekintettel figyelve, ahogy az leszedi a kötést a sebről. Kissé irtózva húzódik hátrébb.*
- Te... te sebet is varrtál Iwa? *Néz a lányra szomorúan és fejet csóválva.* Hiszen... hiszen mondtam, hogy nem érhetsz senkihez! *Jajdul fel az öreg.* Ez a harmadik legfontosabb szabály! *Kiált fel, aztán lassan feláll és eltávolodik az asztaltól.*
- Fogalmam sincs hol tanulta! Nem tudom... érted?! Nem tudom. Egyszerűen tudja és kész, biztosan a nagyanyja tanította, csak ezen nem látszik! *Bök a babára.*
- Valóban, valóban aludnunk kéne. *Reszketeg kézzel támaszkodik a botjára, a gnómot egyetlen pillantásra sem méltatja, sokkal inkább a lányára néz bizakodva és szeretetteljesen.*
- Holnap minden jó lesz Iwa... és a gnóm távozik. *Jelenti ki.*


2329. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-03 09:19:33
 ÚJ
>Latamie Partalle avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Ha egy üzlet beindul//
//A folyón//

- Többszöri terhelést, mi? *Rándulnak meg derűsen arcán a vonások.*
- Pedig nem csodálkoznék, ha összerogynál. Lerészegedtél, rókáztál, aztán... *Gonoszkás vigyorba fordul a derűs mosolykezdemény. Ennyivel utal csak a szobában történtekre.*
- Egyél, míg lehet. *A habzsoló fiút pedig elnézi még egy kicsit, mielőtt sarkon fordulna. Közben belenéz az erszénybe. Az arany nem érdekli olyan nagyon, csak Meronnan gyűrűi. Ha véletlenül kiderülne, még mindig jobb hogy nála vannak, mint a kölyöknél lennének. Betudja ugyanis annak fizetségeként, hogy kajtatott a pasas után. Még akkor is, ha csak úgy ímmel-ámmal tette, és csak a hulláját találta meg, azt is kupacban. Chayssnek pedig amúgy sem adná. Talán akkor, ha visszafogta volna magát vele szemben a parton másképp gondolná, de hát ezen már túl vannak. Az erszény innentől jobban megilleti Latamiet. *
- Arra is sor kerül, de most dolgom van. A dühödet tartogasd későbbre. Egyél, dolgozz, aztán szórakozunk is. *Mert Latamie-nek még dolga van. Idegen van a hajóján, és ezt orvosolni kell. A szórakozás, a dorbéz sosem állt távol Latamie-től, de egyelőre magáénak vallja a hajót, s ezzel némi felelősség is jár. Sajnos.*
- Ha ettél, készíts nekünk is, abban a ládában van néhány fatányér. Nem kell túlzásba esni, Nyikhaj segít.
- NYIKHAJ! *üvölti el magát rekedtes hangján, s pár pillanat múlva a fiatal kalózból avanzsált folyami, meg is jelenik mellettük. Latamie pedig neki is meghagyja az uzsonnakészítés feladatkörét. Végigméri a két ereje teljében lévő pasast, és elégedetten csapja össze tenyerét. Meg kell hagyni, szép látvány az a kettő. El is morfondírozik rajtuk, de magukra is hagyja őket, a pár perces munkával, és egyenesen Denjaar és Chayss kettőséhez lépdel. Nem figyeli, hogy beszélnek-e, vagy hogy megszakít-e valamit. Az idegenről akar többet megtudni.*
- Hogy hívnak idegen? *Néz Denjaarra.* Milyen feladatra fogadtak fel? *Ekkor egy gyors pillantást megenged Chayss felé, jelezvén ki is fogadta fel, de minden kérdést egyenesen Denjaarnak címez.*
- A nevem Latamie Partalle kapitány. *Mutatkozik be ő is. Azért figyeli, hogy a név, mint Partalle mond-e neki valamit. Vannak körök, ahol Lerach Partalle a Csalogány kapitányának nevét csak suttogva merik emlegetni. Egyesek félelemből, egyesek tiszteletből, ez nagyban függ attól, hogy az illető milyen körökben mozog.*


2328. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-02 19:54:09
 ÚJ
>Lastar Harg avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//A kandalló melege //

*Miután úgy ahogy ellátta Ishalát, úgy dönt, hogy mégsem lenne túl jó ötlet a fejetlen szörnyet otthagyni. Persze lehet, hogy magától is gyorsan kimúlna, de inkább nem bízza a véletlenre és lapátjával szépen a szörny háta mögé lép, és biztos távolságból lecsap rá. Igyekszik úgy felhasítani annak bőrét, hogy a csontot ne érje, csak a leve folyhasson ki a szörnynek, mint annak, akit kint megöltek, ha ugyan már nem volt mindig is halott ez a lény. Csak akkor megy ki, ha megbizonyosodott arról, hogy nem veszélyezteti sérült és pihengető társát a bestia, de ekkor szapora léptekkel halad az ablak felé, hogy ott kimehessen és beszállhasson a harcba.*


2327. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-02 19:18:08
 ÚJ
>Cha'yss Cano Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 688
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Ha egy üzlet beindul//
//A folyón//

*Van valami megnyugtató abban, ahogy a folyó békésen csordogál Arthenior felé, a hajó alattuk szinte siklik a vízen, talán Reeno mellett Latamie is tényleg ért valamit a hajózáshoz. Talán lassan rájuk is esteledik a vízen, de mivel Nyikhaj, a halász és a vörös tudják váltani egymást a kormánynál, így biztosan nem kell kikötniük sehol. Az utazást nem kell megszakítaniuk.
Még mindig a hajó orrában ül, a folyón hidegebb van, mint általában, így a köpenyébe burkolózik és figyeli a vizet, amikor Denjaar megérkezik.*
- Latamie. Az üzlettársam. *Válaszol halkan, ahogy szorosabbra fogja magán a köpenyt. A szél a vaskos szövet alá is utat talál, már most utálja a vízi életet.*
- Ha azt mondtad, akkor tegyél is ennek megfelelően. *Sóhajtja dühösen. Még mindig nem heverte ki Meronnan elvesztését. Hiszen csak nemrég találta meg, erre újra elveszítette. Most már örökre.*
- Üzlet. *Mondja pár pillanattal később megenyhülve. Megérti a bérkard kíváncsiságát, ő sem tenne másképp.*
- A város most szenved és mindenkit szívesen látnak, aki segítséget nyújt most. Ezek vagyunk mi. Ha jól keverjük a lapokat, a megmentő képében tetszeleghetünk, ami jó kezdő pozíció. Kapcsolatokat építünk, hálózatot, reményt adunk a nincsteleneknek, cserébe nem kérünk sokat, csak az életüket. *Villant örömtelen mosolyt a férfire.*
- Vér? *Kérdi elgondolkodva.*
- Meglehet. Később biztosan. A lényeg az, hogy ne a miénk. *A sárga ragadozótekintet Denjaarra siklik.*
- Meg vagy elégedve? *Kérdi halkan.
Nem érdekli, Latamie mit tesz a kölyökkel a fedélközben, hadd szórakozzanak mielőtt a városba érnek.
A folyó lassan a szántóföldek felé fordul, ahonnan már látszódnak a város fényei, az igric most először mosolyodik el, mióta megtudta, hogy a bátyja meghalt. Ő már egy jobb helyen van, nekik kell megtenni azt, amit elterveztek.*


2326. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-02 18:48:21
 ÚJ
>Vasborda Rhalkumn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

* A férfi nagyon ódzkodik attól, hogy a lány teájából igyon, ami viszont megint csak gyanúsnak tűnik a gnóm számára. Furcsállja, hogy a pálinka ilyen gyorsan hat, még szinte le se ért, de a férfi már láthatóan jobban van. A férfi szavaira megcsóválja a fejét. *
- A szavaimban semmi sértő nem volt, ha mégis így érezte, akkor arról csak ön tehet. * Csóválja meg a fejét. Vasborda eddig csak ténymegállapításokat tett, és kérdéseket tett fel, semmilyen sértés nem hagyta el a száját. Amikor megkapja a babát, egyből megvizsgálja azt, nem nagyon érdekli őt semmi, csak a varrás mintája, amivel készült. Ha sebkötöző varrást talál, akkor kész elfogadni, hogy az anyuka így tanította a lányát, és elfogadja a dolgot, majd sűrű elnézéseket is kér, bár még mindig furcsállja a dolgot. Ha gyanúja igaz, akkor viszont normális varrást talál, ami további bizonyítékul szolgál arra, hogy a lány nem itt nevelkedett, és a férfi hazudik. Ez esetben oda is dugja Iwa orra alá, hogy megmutassa a dolgot. *
- A babát nem úgy varrták, ahogy te szoktál. * Jelenti ki színtelen hangon. * Kétlem, hogy ez alapján tanultál volna varrni. * Teszi még hozzá, felkészülve arra, hogy újra hideget és meleget fog kapni, hátra húzódik, el az öregtől, miközben letépi a karján a kötést. *
- Az unokája nagyon ügyesen varr sebet, tudta? Olyan rutinnal és kifogástalan technikával, amivel több évnyi gyógyítók sem rendelkeznek. Összefércelte a kezemet, jobban, mint én tudtam volna. Odafigyelt minden apró részletre, gyorsan dolgozott, és precízen. Mikor tanult meg a lány ilyesmit? * Teszi fel az újabb kérdést. *


2325. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-02 16:53:03
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

*Igaza lehet nagyapjának, hisz Rhalkumn maga is megvallotta, hogy elhagyta feleségét, lányát. És tőle is mit kért, mit sürgetett annyira? Hogy hagyja el a birtokot, hagyja itt egy szó nélkül nagyapját, csak mert feltételezése szerint valahol máshol valakik talán hiányolják. Valóban nem jelenthet számára semmit sem a család.
Harag emiatt még sem lobban lelkében, pusztán a csalódottság, szánalom telepedik rá. Bólint szomorúan az öreg Berin szavaira, és hagyja a gnómot. Hagyja annak utasítását is, és nem kap a bögrényi tea felé, csak egyetlen, szigorú pillantással jutalmazza az idős orvost.
Miután nagyapja nem kér több pálinkát teszi le azt az asztalra, és simít végig lágyan az öreg ember hátán, majd kapja úgy el kezét, mintha megégette volna mikor ismét a gnómhoz szólnak feddő szavai.
A simogatást állja, bár ez már szinte az utolsó csepp érzelmei poharában, nyeli vissza könnyeit, bólint aprócskát, jelezve, hogy megértette az elhangzottakat.*
-Én jól vagyok nagyapa, tényleg.
*Igyekszik nyugtatni az öreget, de szófogadóan nyúl a bögre felé, és hajtja fel egyszerre a keserű italt.
Azon röpke percben még nagyapja a hálójában keresi a babát, szavak nélkül, csak tekintetével, fejét rázva könyörög a gnómnak, hagyja ezt ennyiben, ne folytassa.
Jól ismert kedvence landol közöttük az asztalon, egyetlen pillantás is elég rá, hogy felmérjék milyen módon varrták. És Iwaa pontosan erre a pillantásra nem hajlandó.*
-Igenis nagyapa.
*Serényen kezdi inkább lepakolni az asztalt, mindent gondosan a helyére pakolva, és a forró vízből keveset a mosogató dézsába löttyintve.*
-Talán ideje lenne nyugovóra térni.
*Javasol halkan, torkát köszörülve mosogatás közben.*


2324. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-02 14:46:51
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//A múlt homálya//

- Hagyd csak Iwa... ezek az idegenek nem tudnak semmit rólunk! Nekik már nem érték a család és a szeretet. *Nyöszörög az öreg fájdalmasan, még mindig gyomrára szorított kezekkel, csak akkor figyel fel, mikor már a pálinkás kupica száját érzi ajkain, s buzgón hörpölné bele az erős illatú nedűt, ha a gnóm nem akadályozná.*
- Nem kell tea! Tudom mi kell! *Néz fel idegesen villogó szemekkel, majd a lány kezéből kikapja a pálinkás kupicát. Aprókat kortyol, aztán a végén egy hajtásra issza meg, immár segítség nélkül, csak int unokájának, hogy hagyja.*
- Elég Iwa. Mindig tudni kell a mértéket. *Mondja halkan zihálva, immár lassan megnyugodva.*
- Attól, hogy öregebb lehet, még semmi sem jogosítja fel arra, hogy bekéredzkedjen ide és a saját házamban sértegessen. *Csattan fel ismét, de már vigyázva, hogy ne idegesítse fel magát.*
- Majd leülök, ha akarok, de előbb hozom a babát, hogy vendégünk megnyugodjon végre. *Néz a lányra, aprót simítva az arcán.* Látod Iwa, erről beszéltem. A városiak mind ilyenek. Amit nem értenek, azon csámcsognak, hitetlenkednek, kérdezősködnek. Idd csak meg a teád szépen, nem baj, ha egy nap többet is iszol, annál kevésbé leszel rosszul. *Egy utolsó pillantást vált a gnómmal, majd a szobába megy és egy apró varrott játékbabát hoz ki. Semmi különleges nincs benne, egyszerű szövetbaba, valamiféle puha gyapottal, vagy csuhéval kitömve. Tapintásra sem túl kellemes, de láthatóan egy hamisítatlan kézzel készített játékbaba.*
- A haja lószőrből van, az én ötletem volt, de már Iwa fonta be. *Mondja büszkén, mosolyogva a lányra tekintve, majd a gnóm elé dobja az asztalra.*
- Tessék, ezt akarta? *Kérdezi villámló szemekkel, majd visszaül, de eltolja az ételt.*
- Leszedheted Iwa, a vendégünk nem éhes. *Mintha nem mondta volna már az imént, hogy korábban vacsoráztak.*


2323. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-02 09:11:04
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Új kezdetek//
//Quantall, Natalayda//

- Ha nem érünk egy fogadóig napnyugta előtt, akkor megállhatunk egy éjjelre. Háta kapunk egy istállót valahol, ahol a lovad is megpihenhet. Van aranyam. Mielőtt elvesztettem Aleimordot a tömegben, ideadta az erszényét.
*Fel sem merül olyan Natalaydában, hogy Quantallnak ne mondhatná, hogy van elég aranya.*
- Nem kényelmetlen még, de estig biztosan az lesz *oldódik fel egy halk rövid hangocskában a mélabú, amit magára szedett az összecsapásban. Nevetésnek erős volna nevezni, és valószínűleg nem is lesz még sokáig az, de remény éppen van.*
- Tudod, a tisztáson, van egy kis faház. Egy létrán lehet rá felmászni. Nairadával mindig ott játszottunk, amikor kislányok voltunk. A legféltettebb titkainkat ott suttogtuk el egymásnak. De hol számít már, hogy az tánc tanárom az istállófiú után leskelődött az ablakból, s mikor az az ablak előtt vezette el a lovat, pedig a kővel szórt utacska ott volt mellette, teljes szélességében, persze rögtön bemutatott egy piruettet. *Fejét csóválja a régmúlt emlékén, majd Quantall hátának támasztja fejét.*
- Neked biztosan nem ilyen haszontalan gyermekkorod volt.
*Tudja, hogy egy rabszolgát menekített ki Quantall, amiatt kellett elhagynia a szülői házat, ezért arra gondol, hogy ő biztosan sokkal hasznosabb dolgokkal töltötte az idejét, mint mondjuk Natalayda. Akinek a tánc, ének, művészetek körül forgott a kislánykora, s az egyetlen, ami hasznára volt eddig, az az öröksége, melyet sosem használt egészen a Piactérig, az ótvaros dög ellen.*



2322. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-01 22:16:21
 ÚJ
>Vasborda Rhalkumn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

* Továbbra sem szól bele a kettő otthon lévő beszélgetésébe, nem tartaná illendőnek. A kérdésére nem igazán kap választ, sőt, olyan, mintha kikerülné a válaszadást az öreg, de nem teszi szóvá a dolgot, hiszen az is egy válasz, ha nem adnak választ. Az ételhez nem nyúl hozzá, és bólogat, hogy valóban ettek már, bár éhes, de mindig az, úgyhogy ezt már megszokta. Inkább erre a furcsa ügyre koncentrál most, nagyon ambivalensek az érzései az öreggel kapcsolatban. Egyrészt olyan, mintha tényleg óvni akarná a lányt, másrészt biztos benne, hogy hazudik, csak bizonyítékot nem talál rá. A kérdésre, hogy látná-e a babát, természetesen bólint. *
- Szeretném látni a babát. * Jegyzi meg, mert az sok mindent megmagyarázna, ha megszemlélhetné. Viszont úgy tűnik, hogy erre nincs alkalmuk, mert hirtelen vádaskodni kezd az idős fickó. Vasborda felnevetne a kijelentésen, ha a férfi nem tűnne betegnek. *
- Nézzen már rám, öregebb vagyok, mint maga, húsz tavasza is megvan annak, hogy egy lány érdekelt volna. Ha érdekelnének az anyagiak, akkor pénzért gyógyítanék másokat, és nem egy hajléktalan orvos lennék, akinek egyebe sincs, csak a tudása. * Vágja vissza, miközben odasiet az öreghez. *
- Mi a baja? Fáj a gyomra? Gyakran megesik, ha ideges lesz? * Teszi fel egyből a kérdéseit, miközben végig gondolja magában, hogy mi lehet a probléma, és miért segítene azon a pálinka. Nagyon úgy tűnik, hogy a férfi rájátszik a dologra, és feltartja a kezét, amikor a lány hozná az erős italt. *
- Ne a pálinkát, a teádból adj neki. Az lenyugtatja a gyomrát, és a szervezetét. Maga pedig üljön le, és legyen már kicsit férfi! * Rivall rá az öregre, kicsit erélyesebben, mint tervezte. *


2321. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-01 21:41:18
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

*Hálásan mosolyog nagyatyjára engedékenységéért, nagylelkűségéért, akárha csak ajándékot kapott volna. És hát végső soron lehet ez valami fontos kezdete, talán ha most minden jól sikerül az öreg Berin is lazít kicsit a szabályokon, a ki és bejárási tilalmakon.*
-Mi már vacsoráztunk nagyapa.
*Tájékoztatja az öreget, de ennek ellenére azon nyomban lódul, hogy terítéket hozzon a gnómnak is. A szavakból kevéske jut el füléig, nagyapja kérdését azonban jól hallja, visszaérve, és a tányért, kanalat Rhalkumn elé téve tartja is fel bal kezét.*
-Itt. És itt.
*Mutat bal oldalt bordái alá, és bőszen bólogat az orvos említésére.*
-Igen, ezt varrni is kellett.
*Kortyol még kettőt teájából, majd mint valami kis örökmozgó hagyja ismét magára a férfiakat, hiszen neki még gondoskodnia kell forró vízről, hogy nagyapja mosakodni tudjon. Újabb fazéknyi vizet helyez a kályhára, és indul a hálószobák felé, hogy a mosdóállványhoz készíthessen minden szükséges holmit.
Nagyapja kiabálására azért csak kidugja fejét, ijedten pislogva hallgatózik, talán tényleg olyan naiv volt, hogy beengedett egy útonállót?
Tanakodni mindezen nem marad ideje, ahogy szólítják rohan máris, a kötszeres kosárhoz, kapja elő belőle az üveget, melynek tartalma, hála a gnómnak erősen fogyatkozva felére csökkent, kap még fel egy kupicát, tölt nyomban, és tartja az idős ember szájához, hogy segítse megitatni. Közben halkan, és leginkább rémülten a gnómot korholja.*
-Mégis mit műveltél Rhalkumn bácsi? Most nézd mi történt. Szegény nagyapa epéje felforrt a méregtől.
*Nem fog sírni, nem mer sírni. Attól mindenki csak még idegesebb lenne.*
-Ne csak üljél ott, gyógyítsad meg.
*Fogja könyörgőre, miközben az aggodalmak szinte letaglózzák.*
-Töltsek még nagyapa? Jót tenne még egy pohárka?


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680