Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 117 (2321. - 2340. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Yagnar Rhagodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12490_1713952355_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420
2340. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-02-22 18:12:13
Üzenet elküldve: 2026-02-22 18:12:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Középhad//
*Minduntalan küzd az érzéssel, hogy maradnia kellene, torokszorítva nyeli le a büszkeségét, nagy erő kell hozzá, hogy egyáltalán hátat tudjon fordítani a jarlnak és a harcot folytatóknak. A szőke varázslónő heves, keserves tiltakozása az egészet ezerszer megnehezíti. Biztos benne, hogy rettenetes lehet neki, elvégre egyszer már elvesztette Yagnart, el kellett gyászolnia, s a reménytelen helyzet azt mutatja, hogy ez ma megismétlődik. Akármennyire is kemény fából faragták, szeme kissé könnybe lábad, ahogy a Rhagodarokat nézi, szíve összeszorul. Saját veszteségei képét eleveníti meg a búskomor jelenet, torkát köszörülve igyekszik összeszedni magát. Bármennyire is szeretne valami megnyugtatót mondani a nő számára, sohasem volt ilyen helyzetekben a szavak embere, mindössze gyengéd határozottsággal fog a csuklójára. Ekkor harsan fel a kürtszó a sereg felől, Kayaerr fejét sietve fordítja az irányába, gyomra összerándul a látványtól.*
- MOST kell mennünk Karheia! *nyomatékosít ingerülten az első szón* - A Vashegy népe veszélyben van, segítenünk kell nekik!
*Hátrál néhány lépést óvatosan a varázslónő csuklóját már eleresztve. Hangja erélyesebbé válik a környékező félelemtől, s mert szeretné, hogy a másik egyenesen ráfigyeljen.*
- Asszonyok, öregek és gyerekek... *a tekintetét keresi borostyánjaival* - Nélkülünk... nélküled odavesznek.
*Más körülmények között talán sokkal határozottabb szigorral igyekezne hatni rá, de épp maga is tele van kétellyel. Annyi viszont bizonyos, ha Karheia továbbra is ellenállna, még egy utolsó kísérlettel megpróbálja megfogni a kezét, de a végletekig nem szándékszik magával rángatni. Joga van eldönteni, milyen sorsot szán magának, viszont a maradása jócskán csökkenti Amon esélyeit az ostromban. Ezt nem biztos, hogy most hideg fejjel képes lesz számításba venni.
Ha a varázslónővel, ha nélküle, de hamarosan felzárkózik a távozó csapathoz és megindul a Vashegy felé.*
//Középhad//
*Minduntalan küzd az érzéssel, hogy maradnia kellene, torokszorítva nyeli le a büszkeségét, nagy erő kell hozzá, hogy egyáltalán hátat tudjon fordítani a jarlnak és a harcot folytatóknak. A szőke varázslónő heves, keserves tiltakozása az egészet ezerszer megnehezíti. Biztos benne, hogy rettenetes lehet neki, elvégre egyszer már elvesztette Yagnart, el kellett gyászolnia, s a reménytelen helyzet azt mutatja, hogy ez ma megismétlődik. Akármennyire is kemény fából faragták, szeme kissé könnybe lábad, ahogy a Rhagodarokat nézi, szíve összeszorul. Saját veszteségei képét eleveníti meg a búskomor jelenet, torkát köszörülve igyekszik összeszedni magát. Bármennyire is szeretne valami megnyugtatót mondani a nő számára, sohasem volt ilyen helyzetekben a szavak embere, mindössze gyengéd határozottsággal fog a csuklójára. Ekkor harsan fel a kürtszó a sereg felől, Kayaerr fejét sietve fordítja az irányába, gyomra összerándul a látványtól.*
- MOST kell mennünk Karheia! *nyomatékosít ingerülten az első szón* - A Vashegy népe veszélyben van, segítenünk kell nekik!
*Hátrál néhány lépést óvatosan a varázslónő csuklóját már eleresztve. Hangja erélyesebbé válik a környékező félelemtől, s mert szeretné, hogy a másik egyenesen ráfigyeljen.*
- Asszonyok, öregek és gyerekek... *a tekintetét keresi borostyánjaival* - Nélkülünk... nélküled odavesznek.
*Más körülmények között talán sokkal határozottabb szigorral igyekezne hatni rá, de épp maga is tele van kétellyel. Annyi viszont bizonyos, ha Karheia továbbra is ellenállna, még egy utolsó kísérlettel megpróbálja megfogni a kezét, de a végletekig nem szándékszik magával rángatni. Joga van eldönteni, milyen sorsot szán magának, viszont a maradása jócskán csökkenti Amon esélyeit az ostromban. Ezt nem biztos, hogy most hideg fejjel képes lesz számításba venni.
Ha a varázslónővel, ha nélküle, de hamarosan felzárkózik a távozó csapathoz és megindul a Vashegy felé.*
2339. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-02-22 18:07:06
Üzenet elküldve: 2026-02-22 18:07:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
*Talpig vasban hadakozni nem túl egyszerű. Minden bizonnyal ha a harc elején minden trükköt bevet az óriás ellen és nem fáradtan veszi elő őket akkor hatásosabbak lettek volna, de ő eddig, azt hitte itt fegyver és harci tudás fog dönteni és nem a csalások. Sikerül az óriás mellé kerülnie, de az izmai nem úgy mozdulnak ahogy ő akarná. Egyre nehezebb a rajta lévő vas. Viszont nem adja fel. Egy harci üvöltés hagyja el a száját ahogy ellenfele felé szúr. Ha ez a csapás nem lesz végzetes akkor megpróbálja a pajzsát maga elé tartja védeni magát. Van egy megérzése, hogy nem sokáig fog már tartani ez a küzdelem.*
//Jobbszárny//
*Talpig vasban hadakozni nem túl egyszerű. Minden bizonnyal ha a harc elején minden trükköt bevet az óriás ellen és nem fáradtan veszi elő őket akkor hatásosabbak lettek volna, de ő eddig, azt hitte itt fegyver és harci tudás fog dönteni és nem a csalások. Sikerül az óriás mellé kerülnie, de az izmai nem úgy mozdulnak ahogy ő akarná. Egyre nehezebb a rajta lévő vas. Viszont nem adja fel. Egy harci üvöltés hagyja el a száját ahogy ellenfele felé szúr. Ha ez a csapás nem lesz végzetes akkor megpróbálja a pajzsát maga elé tartja védeni magát. Van egy megérzése, hogy nem sokáig fog már tartani ez a küzdelem.*
2338. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-02-22 09:56:57
Üzenet elküldve: 2026-02-22 09:56:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstbe ment//
*Gyorsabban csúszik össze szemei előtt a látott kép, mint ahogy ő maga mozdul, hogy végre leülhessen. Pillanatra zárja össze a pilláit, hogy a lak berendezése a helyére kerüljön, de teste még ingatagnak tűnik a biztos pont dacára. Csak a félvér képe kimerevített, annak minden porcikáját túl jól látja. A fedetlen mellkasra szegezi tekintetét, nem akar tovább időzni a szürkékben. Oldalára vetett táskáját igazítja közben, hogy ne legyen kényelmetlen, ahogy derekát nyomja. Finoman húzza ölébe, majd sértetlen keze indul meg annak mélyére, de megálljt parancsol neki, noha sürgeti a vágy, hogy újra érezze a kesernyés ízt. Talán segítene, hogy összeszedettebbé váljon. Talán benne lapul a megváltás, talán eltüntetné minden rossz érzetét. Talán nem kellene törődnie tovább azzal, hogy vádlón villannak-e a félvér szemei. Nincs hozzá köze. Mégsem mozdul tovább.
Kissé résnyire nyitott ajkakkal figyeli annak mozdulatát, a leomló anyagot. Látni akarja a művét gyógyultan, mégis tovább erősödik a szorongás, hogy mi lesz, mikor megpillantja azt, amire már képtelen. Ócska gyermekrajzok, bizonytalan vonalak. Nem több, mit most tud. Egyetlen dolga volt…*
- A toronynál...
*Kezdi végül, majd az óaranyak a tűzben igyekeznek megnyugodni, de hamar eltakarja annak fényét a férfi. Fájó tenyere a pad szélébe markol, nem hat józanítóan annak éles érzete. Nem gyógyul úgy, ahogy kellene, nem gondozza úgy, ahogyan kellene.
Elhomályosul a világ, de peregnek a képek. A pillanat, ahogy diadalittasan azt hiszi, hogy mindent tud. Ahogy megfáradva az őrrel vívott gyakorlóharc után elhiszi, hogy még meg tudja mászni a falsszakaszt. Az éles szikla, ahogy végighasít tenyere mentén és az alig-mélység, amibe lezuhant. Törhetett volna csontja, az beforr. Zúzódhatott volna annyira koponyája, hogy többé ne is kelljen emlékeznie arra, amiben jó. Amiben jó volt. *
- A toronynál… *Kísérli meg újból a szavakat egymás mellé helyezni, hogy annak értelme is legyen, de nem áll össze egy épkézláb mondat. Nyelve sosem volt még ólomsúlyú, most mégis ránehezedik, nem forog.* - Rosszul mértem fel. *Hirtelen kapja tekintetét egy újabb biztos pontot keresve a kandalló környékén.* - Leestem és most nem működik. *Lassú mély lélegzetet vesz, szánalmasnak érzi, hogy képtelen kifejezni magát, ahogy gátat szab a szónak az elméje. Megrázza a fejét, de csupán azt éri el a mozzanattal, hogy még tovább fokozza a külvilág imbolygását. Markába fogja végül a pipát, s az asztalra teszi, majd hezitál, hogy melyik keverékét tömje bele. Már a mélyre szívott füst gondolata is segít abban, hogy megeredjen a nyelve végül.*
- Megcsúszott a kezem a kibaszott sziklán és most egy kurva ecsetvonást sem tudok rendesen meghúzni, nemhogy a tűt markolni. *Megacélozva, dühösen nézi immáron a fél-elfet.* - Disznóbőrön gyakorlok, hiába… *hevesen kezd bele végül a pipa töltögetésébe* - Ocsmány. Mint a kikötői részeg matrózok első próbálkozása. Adj a tűzből! *Utasít, láthatóan felhergelve. Mintha elszállt volna minden eddigi bizonytalansága.*
//Füstbe ment//
*Gyorsabban csúszik össze szemei előtt a látott kép, mint ahogy ő maga mozdul, hogy végre leülhessen. Pillanatra zárja össze a pilláit, hogy a lak berendezése a helyére kerüljön, de teste még ingatagnak tűnik a biztos pont dacára. Csak a félvér képe kimerevített, annak minden porcikáját túl jól látja. A fedetlen mellkasra szegezi tekintetét, nem akar tovább időzni a szürkékben. Oldalára vetett táskáját igazítja közben, hogy ne legyen kényelmetlen, ahogy derekát nyomja. Finoman húzza ölébe, majd sértetlen keze indul meg annak mélyére, de megálljt parancsol neki, noha sürgeti a vágy, hogy újra érezze a kesernyés ízt. Talán segítene, hogy összeszedettebbé váljon. Talán benne lapul a megváltás, talán eltüntetné minden rossz érzetét. Talán nem kellene törődnie tovább azzal, hogy vádlón villannak-e a félvér szemei. Nincs hozzá köze. Mégsem mozdul tovább.
Kissé résnyire nyitott ajkakkal figyeli annak mozdulatát, a leomló anyagot. Látni akarja a művét gyógyultan, mégis tovább erősödik a szorongás, hogy mi lesz, mikor megpillantja azt, amire már képtelen. Ócska gyermekrajzok, bizonytalan vonalak. Nem több, mit most tud. Egyetlen dolga volt…*
- A toronynál...
*Kezdi végül, majd az óaranyak a tűzben igyekeznek megnyugodni, de hamar eltakarja annak fényét a férfi. Fájó tenyere a pad szélébe markol, nem hat józanítóan annak éles érzete. Nem gyógyul úgy, ahogy kellene, nem gondozza úgy, ahogyan kellene.
Elhomályosul a világ, de peregnek a képek. A pillanat, ahogy diadalittasan azt hiszi, hogy mindent tud. Ahogy megfáradva az őrrel vívott gyakorlóharc után elhiszi, hogy még meg tudja mászni a falsszakaszt. Az éles szikla, ahogy végighasít tenyere mentén és az alig-mélység, amibe lezuhant. Törhetett volna csontja, az beforr. Zúzódhatott volna annyira koponyája, hogy többé ne is kelljen emlékeznie arra, amiben jó. Amiben jó volt. *
- A toronynál… *Kísérli meg újból a szavakat egymás mellé helyezni, hogy annak értelme is legyen, de nem áll össze egy épkézláb mondat. Nyelve sosem volt még ólomsúlyú, most mégis ránehezedik, nem forog.* - Rosszul mértem fel. *Hirtelen kapja tekintetét egy újabb biztos pontot keresve a kandalló környékén.* - Leestem és most nem működik. *Lassú mély lélegzetet vesz, szánalmasnak érzi, hogy képtelen kifejezni magát, ahogy gátat szab a szónak az elméje. Megrázza a fejét, de csupán azt éri el a mozzanattal, hogy még tovább fokozza a külvilág imbolygását. Markába fogja végül a pipát, s az asztalra teszi, majd hezitál, hogy melyik keverékét tömje bele. Már a mélyre szívott füst gondolata is segít abban, hogy megeredjen a nyelve végül.*
- Megcsúszott a kezem a kibaszott sziklán és most egy kurva ecsetvonást sem tudok rendesen meghúzni, nemhogy a tűt markolni. *Megacélozva, dühösen nézi immáron a fél-elfet.* - Disznóbőrön gyakorlok, hiába… *hevesen kezd bele végül a pipa töltögetésébe* - Ocsmány. Mint a kikötői részeg matrózok első próbálkozása. Adj a tűzből! *Utasít, láthatóan felhergelve. Mintha elszállt volna minden eddigi bizonytalansága.*
2337. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-02-21 01:12:38
Üzenet elküldve: 2026-02-21 01:12:38
![>Yagnar Rhagodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12490_1713952355_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Középhad//
*Hamarosan ismét vérben kell gázoljon. Jó eséllyel utoljára ez ég alatt. Felkészült rá. Tudja, az út, amit tapodott, ehhez a pillanathoz vezetett. Nem térhet vissza jarlként a Vashegyre, mikor ennyi thargvér kiomlott már. Egészen más út vár rá, de nem tart tőle. Tapodta már.
Karheia szavai azonban megtorpanásra kényszerítik. Hátrapillant válla felett, majd megtorpan. Nehéz a szíve, talán oly nehéz, mint még soha.*
-Hát nem érted?! *Karheia, és a mellette, szolgálatkészen álló Kayaerr felé veszi az irányt. Tudja, nincs sok idejük.*
-Én már meghaltam rég. Csak ezért a pillanatért rendeltek vissza az Ősök. Most ismét magukhoz hívnak. Hát nem hallod az üvöltésük?! *Nem, talán sosem fogja érteni. Hisz eddig a momentumig számára is csak ködösen derengett az Ősök Akarata. Most azonban kitisztult a kép. Megfogja védeni a Vashegyet. Nem kardjával, hanem szellemével. Ha nincs viszont, ki megénekelje, mi történt itt ma, úgy erőfeszítése mind hiábavaló volt.*
-Esélyt adtak, hogy népünk visszavezessem az ösvényre... Hogy keblemre ölelhesselek... *Elcsuklik hangja, így szavak helyett inkább csak a leány vállára lök.*
-Indulj! Te itt ma hiába halsz meg! Feladatod van. *Borostyán tekintete Kayaerre vetül. Talán csak a kezdeti lendületet kell megadni vérének hozzá, hogy a Vashegy felé vegye az irányt.*
-Az Ősök kísérjenek utatokon, míg nem találkozunk újra. *Mivel többet ennél képtelen lenne most szavakba önteni, megszorítja ujjait kardja markolatán, s társai oldalán beleveti magát a küzdelembe. Oly elánnal óhajt harcolni, mintha egyedül kívánná maga alá gyűrni az egész orkhadat. Nem fékezi sem félelem, sem sebesülés. Ha itt éri a vég, hát olyan vég lesz, amit még az orkok is megénekelnek majd.*
//Aktív képességhasználat: Vérszomj//
//Középhad//
*Hamarosan ismét vérben kell gázoljon. Jó eséllyel utoljára ez ég alatt. Felkészült rá. Tudja, az út, amit tapodott, ehhez a pillanathoz vezetett. Nem térhet vissza jarlként a Vashegyre, mikor ennyi thargvér kiomlott már. Egészen más út vár rá, de nem tart tőle. Tapodta már.
Karheia szavai azonban megtorpanásra kényszerítik. Hátrapillant válla felett, majd megtorpan. Nehéz a szíve, talán oly nehéz, mint még soha.*
-Hát nem érted?! *Karheia, és a mellette, szolgálatkészen álló Kayaerr felé veszi az irányt. Tudja, nincs sok idejük.*
-Én már meghaltam rég. Csak ezért a pillanatért rendeltek vissza az Ősök. Most ismét magukhoz hívnak. Hát nem hallod az üvöltésük?! *Nem, talán sosem fogja érteni. Hisz eddig a momentumig számára is csak ködösen derengett az Ősök Akarata. Most azonban kitisztult a kép. Megfogja védeni a Vashegyet. Nem kardjával, hanem szellemével. Ha nincs viszont, ki megénekelje, mi történt itt ma, úgy erőfeszítése mind hiábavaló volt.*
-Esélyt adtak, hogy népünk visszavezessem az ösvényre... Hogy keblemre ölelhesselek... *Elcsuklik hangja, így szavak helyett inkább csak a leány vállára lök.*
-Indulj! Te itt ma hiába halsz meg! Feladatod van. *Borostyán tekintete Kayaerre vetül. Talán csak a kezdeti lendületet kell megadni vérének hozzá, hogy a Vashegy felé vegye az irányt.*
-Az Ősök kísérjenek utatokon, míg nem találkozunk újra. *Mivel többet ennél képtelen lenne most szavakba önteni, megszorítja ujjait kardja markolatán, s társai oldalán beleveti magát a küzdelembe. Oly elánnal óhajt harcolni, mintha egyedül kívánná maga alá gyűrni az egész orkhadat. Nem fékezi sem félelem, sem sebesülés. Ha itt éri a vég, hát olyan vég lesz, amit még az orkok is megénekelnek majd.*
//Aktív képességhasználat: Vérszomj//
2336. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-02-20 11:39:36
Üzenet elküldve: 2026-02-20 11:39:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Danki//
* Nos, a majdnem lovag is elálmosodik kicsit, miközben a „lovag-e a nem lovag” beszélgetés zajlik. A tűz monoton ropogása és a lángok tánca az egyre sötétedő környezetben is egyre inkább arra ösztönzi, hogy elaludjon.
A kis tündérlány pedig eléggé izgága még álmosan is. Sőt, még követelőzik is. *
- Jó, jó! * Fogad szót a fiú és begyűjti az apró lányhoz képest hatalmas karjával maga mellé a kisebb testet. Majd, betakarja köpenyével mind a kettejüket. Így, már az egyik oldalán nem fog fázni, hiszen egy testmeleg fűti majd. Talán, jobb is így aludni egy hideg éjszakán, mint egyedül. És kifejezetten őrül annak, hogy aki melegíti éppen az egy lány. *
- Elég, ha jelez. Majd én morgok meg hadonászok a karddal. Az biztosan elég lesz. * Mondja kissé félálomba a vidéki zsoldos. *
//Danki//
* Nos, a majdnem lovag is elálmosodik kicsit, miközben a „lovag-e a nem lovag” beszélgetés zajlik. A tűz monoton ropogása és a lángok tánca az egyre sötétedő környezetben is egyre inkább arra ösztönzi, hogy elaludjon.
A kis tündérlány pedig eléggé izgága még álmosan is. Sőt, még követelőzik is. *
- Jó, jó! * Fogad szót a fiú és begyűjti az apró lányhoz képest hatalmas karjával maga mellé a kisebb testet. Majd, betakarja köpenyével mind a kettejüket. Így, már az egyik oldalán nem fog fázni, hiszen egy testmeleg fűti majd. Talán, jobb is így aludni egy hideg éjszakán, mint egyedül. És kifejezetten őrül annak, hogy aki melegíti éppen az egy lány. *
- Elég, ha jelez. Majd én morgok meg hadonászok a karddal. Az biztosan elég lesz. * Mondja kissé félálomba a vidéki zsoldos. *
2335. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-02-19 13:42:43
Üzenet elküldve: 2026-02-19 13:42:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mark//
* Dänkijinkilinkilinkilinkij szerint Markondenten igenis lovag, csak jól titkolja. De mindegy is, mert már úgy elálmosodott, hogy nem akar tovább vitázni ezen. A másiknak nincs ellenvetése az alvással szemben, viszont a tündérlány nincs megelégedve ennyivel. Egy ideig csukott szemmel pihen a fiú vállán, de neki se jön olyan gyorsan álom a szemére, mint ahogy azt szeretné. Ő csak hallgatni akarja a tűz ropogását, de csukott szemhéjain keresztül is érzékeli, hogy hol világosabb, hol sötétebb van. Ráadásul ez a póz amúgy se a kedvence. Mivel az ember még nem alszik, így nemsokára Dänkijinkilinkilinkilinkij is kinyitja szemeit, és kissé erélyesebben megrázza a fiú karját. *
– Hé! Azt mondtam, feküdjünk le! Legalább karolj át vagy valami, mert így fázok! * Előtör belőle a kis parancsnok, aki nehezen viseli el, ha a dolgok nem úgy vannak, ahogy ő azt szeretné. Amikor azt mondta, hogy feküdjenek le, akkor úgy is értette, hogy mindketten, nem csak ő. Reméli, hogy így már Markondentent is rábírja majd a lazításra, különben előreláthatóan egész éjjel azon fognak veszekedni, hogy miért nem alszanak végre. *
– Bürkös majd elkergeti a betolakodókat! * Teszi hozzá játékosan. Hátha csak az a fiú baja, hogy fél a farkasoktól. Dänkijinkilinkilinkilinkij is fél tőlük, de már nagyon fáradt, ezért mégsem fél annyira. *
//Mark//
* Dänkijinkilinkilinkilinkij szerint Markondenten igenis lovag, csak jól titkolja. De mindegy is, mert már úgy elálmosodott, hogy nem akar tovább vitázni ezen. A másiknak nincs ellenvetése az alvással szemben, viszont a tündérlány nincs megelégedve ennyivel. Egy ideig csukott szemmel pihen a fiú vállán, de neki se jön olyan gyorsan álom a szemére, mint ahogy azt szeretné. Ő csak hallgatni akarja a tűz ropogását, de csukott szemhéjain keresztül is érzékeli, hogy hol világosabb, hol sötétebb van. Ráadásul ez a póz amúgy se a kedvence. Mivel az ember még nem alszik, így nemsokára Dänkijinkilinkilinkilinkij is kinyitja szemeit, és kissé erélyesebben megrázza a fiú karját. *
– Hé! Azt mondtam, feküdjünk le! Legalább karolj át vagy valami, mert így fázok! * Előtör belőle a kis parancsnok, aki nehezen viseli el, ha a dolgok nem úgy vannak, ahogy ő azt szeretné. Amikor azt mondta, hogy feküdjenek le, akkor úgy is értette, hogy mindketten, nem csak ő. Reméli, hogy így már Markondentent is rábírja majd a lazításra, különben előreláthatóan egész éjjel azon fognak veszekedni, hogy miért nem alszanak végre. *
– Bürkös majd elkergeti a betolakodókat! * Teszi hozzá játékosan. Hátha csak az a fiú baja, hogy fél a farkasoktól. Dänkijinkilinkilinkilinkij is fél tőlük, de már nagyon fáradt, ezért mégsem fél annyira. *
2334. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-02-16 23:34:29
Üzenet elküldve: 2026-02-16 23:34:29
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Középhad//
*A helyzet felismerése után a jarl gyorsan meghozza a döntését, hogy ismét támadásba lendüljenek. Vissza, amerről jöttek, lekaszabolva az ork középhad maradékát, ami most nehézkesen kapaszkodik utánuk a sáros csúszdává túrt domboldalon.
A tharg harcosokba valamilyen szinten lelket öntenek Yagnar szavai, de ez már nem diadalmas harci düh, hanem elkeseredett, önfeláldozó. Sokan a harcosok közül azokra gondolnak, akiket hátrahagytak. A sorsra, ami őrájuk várhat. Sokaknak ez ad erőt, hogy áttörjenek az orkok között, és valahogy visszajussanak otthonukba, gondoskodni szeretteikről.
Mások - Yagnar Rhagodarhoz hasonlóan - a dicső halált hajszolják és a célt, hogy megkönnyítsék a visszavonulók dolgát. Ők újra aratnak, mészárolják az orkokat, akiket váratlanul ér, hogy akik eddig menekültek előlük, most hirtelen lerohanják őket.
Kayaerr Horgadar megérti a vezér parancsát, és ha kelletlenül is, de teljesíti azt. Vagyis csak teljesítené, mert váratlan akadályba ütközik.
Karheia Rhagodar ugyanis nem vonul vissza vele együtt, hanem tiltakozik Yagnar döntése ellen és vele akar maradni.
Ennek következtében a két nő fennmarad a domboldalon. Egyikük menne és vinné a másikat is. A másik harcolna tovább. Mivel hátramaradnak, ők tanúi lesznek annak, aminek legtöbb társuk már nem (mivel ők már elindultak vissza, le a domboldalon).
A távolban kürtszó harsan, majd pedig vezényszavak hangja szűrődik át az eső morajlását. Ezt követően pedig az ork főseregből kiválik két század, és megindul feléjük. Lassan haladnak, ráérős meneteléssel, de fegyelmezetten és megállíthatatlanul. Nincs kétség: ők mindenkivel végezni fognak, akit még élve találnak ellenségeik közül a csatatéren...*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.16 23:37:19
//Középhad//
*A helyzet felismerése után a jarl gyorsan meghozza a döntését, hogy ismét támadásba lendüljenek. Vissza, amerről jöttek, lekaszabolva az ork középhad maradékát, ami most nehézkesen kapaszkodik utánuk a sáros csúszdává túrt domboldalon.
A tharg harcosokba valamilyen szinten lelket öntenek Yagnar szavai, de ez már nem diadalmas harci düh, hanem elkeseredett, önfeláldozó. Sokan a harcosok közül azokra gondolnak, akiket hátrahagytak. A sorsra, ami őrájuk várhat. Sokaknak ez ad erőt, hogy áttörjenek az orkok között, és valahogy visszajussanak otthonukba, gondoskodni szeretteikről.
Mások - Yagnar Rhagodarhoz hasonlóan - a dicső halált hajszolják és a célt, hogy megkönnyítsék a visszavonulók dolgát. Ők újra aratnak, mészárolják az orkokat, akiket váratlanul ér, hogy akik eddig menekültek előlük, most hirtelen lerohanják őket.
Kayaerr Horgadar megérti a vezér parancsát, és ha kelletlenül is, de teljesíti azt. Vagyis csak teljesítené, mert váratlan akadályba ütközik.
Karheia Rhagodar ugyanis nem vonul vissza vele együtt, hanem tiltakozik Yagnar döntése ellen és vele akar maradni.
Ennek következtében a két nő fennmarad a domboldalon. Egyikük menne és vinné a másikat is. A másik harcolna tovább. Mivel hátramaradnak, ők tanúi lesznek annak, aminek legtöbb társuk már nem (mivel ők már elindultak vissza, le a domboldalon).
A távolban kürtszó harsan, majd pedig vezényszavak hangja szűrődik át az eső morajlását. Ezt követően pedig az ork főseregből kiválik két század, és megindul feléjük. Lassan haladnak, ráérős meneteléssel, de fegyelmezetten és megállíthatatlanul. Nincs kétség: ők mindenkivel végezni fognak, akit még élve találnak ellenségeik közül a csatatéren...*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.16 23:37:19
2333. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-02-16 21:56:32
Üzenet elküldve: 2026-02-16 21:56:32
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Az orkok nyomában//
*A kocsis eddig némán állt kissé hátrébb, mintha a romok közé nőtt volna. A sapkáját a mellkasához szorította, ajkai hangtalanul mozogtak, rövid, szaggatott imák foszlányai szűrődtek ki közülük. Amikor azonban egyre többször említik őt a különös társaság berkein belül, amikor világossá válik, hogy valakinek vissza kell mennie, a férfi megmozdul. Apró, bizonytalan léptekkel közelebb araszol a társasághoz, mintha attól félne, hogy ha túl hirtelen közeledik még a végén bokán harapja az egyik hulla.*
- Én… én elmegyek. *Szólal meg végül rekedt hangon.* - Viszem a hírt. Kalácsfalváig… és tovább, ameddig bírja a jószágom. - *Gyorsan körbepillant, mintha már most menekülőutat keresne.* - Csak… hadd tűnjek el erről az Eeyr verte helyről.
*Ha Gaer átadná neki a jelvényt, reszkető kézzel veszi át, bólint hozzá, de hogy a nevek, a rangok, a szavak mennyire maradnak meg benne, azt nehéz volna biztosra venni. Amikor végül megfordul, nem néz vissza a falura. Nem néz vissza rájuk sem. Sietve indul vissza a kocsijához, egyre gyorsuló léptekkel.
Amint a csapat megindul a dombok felé, először csak tompa morajlás hallják. Aztán fém csattanása. Kiáltások, melyeket a szél hol elhoz, hol elnyel. A föld enyhén remeg a talp alatt, mintha messze, de sokan dobognának egyszerre, a dombtetőre érve pedig a látvány szinte arcon vágja a társaságot.
Előttük széles, sáros mező terül el, rajta küzdő alakok kusza tömege. Tharg harcosok és orkok csapnak össze, vér és sár keveredik, a mozgás hullámzik, hol egyik, hol másik oldal lendül előre. De ami igazán kizökkentő, az nem ez.
Hátrébb, a harc mögött – eddig rejtve a magaslat takarásában – egy hatalmas, rendezett ork sereg áll. Sorokban, fegyelmezetten. Várnak. Százak, de leginkább talán ezrek. Sötét tömegük beleolvad az esős szürkeségbe, a határuk elmosódik, mintha a föld maga köpné fel őket újra és újra.
Hacsak a látvány nem tereli el túlzottan is a kis csapat figyelmét, akkor csakhamar ennél jóval közelebb, nagyjából a domb alján mozgásra lehetnek figyelmesek.
Néhány alak szalad épp feléjük, szedett-vedett páncéljaikat és sok esetben fegyvereiket is hátra hagyva. Alig felfegyverzett parasztok. Szakadt ruhában, botladozva, pánikba esve rohannak felfelé, feléjük. A nyomukban pedig orkok törnek elő a sárból. Közel vannak. Túl közel. A távolság pedig gyorsan fogy köztük.*
*A kocsis eddig némán állt kissé hátrébb, mintha a romok közé nőtt volna. A sapkáját a mellkasához szorította, ajkai hangtalanul mozogtak, rövid, szaggatott imák foszlányai szűrődtek ki közülük. Amikor azonban egyre többször említik őt a különös társaság berkein belül, amikor világossá válik, hogy valakinek vissza kell mennie, a férfi megmozdul. Apró, bizonytalan léptekkel közelebb araszol a társasághoz, mintha attól félne, hogy ha túl hirtelen közeledik még a végén bokán harapja az egyik hulla.*
- Én… én elmegyek. *Szólal meg végül rekedt hangon.* - Viszem a hírt. Kalácsfalváig… és tovább, ameddig bírja a jószágom. - *Gyorsan körbepillant, mintha már most menekülőutat keresne.* - Csak… hadd tűnjek el erről az Eeyr verte helyről.
*Ha Gaer átadná neki a jelvényt, reszkető kézzel veszi át, bólint hozzá, de hogy a nevek, a rangok, a szavak mennyire maradnak meg benne, azt nehéz volna biztosra venni. Amikor végül megfordul, nem néz vissza a falura. Nem néz vissza rájuk sem. Sietve indul vissza a kocsijához, egyre gyorsuló léptekkel.
Amint a csapat megindul a dombok felé, először csak tompa morajlás hallják. Aztán fém csattanása. Kiáltások, melyeket a szél hol elhoz, hol elnyel. A föld enyhén remeg a talp alatt, mintha messze, de sokan dobognának egyszerre, a dombtetőre érve pedig a látvány szinte arcon vágja a társaságot.
Előttük széles, sáros mező terül el, rajta küzdő alakok kusza tömege. Tharg harcosok és orkok csapnak össze, vér és sár keveredik, a mozgás hullámzik, hol egyik, hol másik oldal lendül előre. De ami igazán kizökkentő, az nem ez.
Hátrébb, a harc mögött – eddig rejtve a magaslat takarásában – egy hatalmas, rendezett ork sereg áll. Sorokban, fegyelmezetten. Várnak. Százak, de leginkább talán ezrek. Sötét tömegük beleolvad az esős szürkeségbe, a határuk elmosódik, mintha a föld maga köpné fel őket újra és újra.
Hacsak a látvány nem tereli el túlzottan is a kis csapat figyelmét, akkor csakhamar ennél jóval közelebb, nagyjából a domb alján mozgásra lehetnek figyelmesek.
Néhány alak szalad épp feléjük, szedett-vedett páncéljaikat és sok esetben fegyvereiket is hátra hagyva. Alig felfegyverzett parasztok. Szakadt ruhában, botladozva, pánikba esve rohannak felfelé, feléjük. A nyomukban pedig orkok törnek elő a sárból. Közel vannak. Túl közel. A távolság pedig gyorsan fogy köztük.*
2332. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-02-16 20:42:39
Üzenet elküldve: 2026-02-16 20:42:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Danki//
* Markondenten nem lovag. Ezt nagyon jól tudja. Nem is lesz sosem, de talán nehézlovasság tagja még lehet, ha mindent megfelelően megtanul és összegyűjt minden felszerelést, ami ehhez a harcmodorhoz kell. *
- Hát, az már jó. Majd igyekszem úgy is viselkedni. * Mondja nyugodtan, miközben elmereng ezen. De valahogy nincs ebben meg az a kép, hogy teljesen azonosuljon a lovagi eszmékkel.
A legeltetés apró titka is felmerül kérdésként és a hogyan került a fiú a kikötőbe, erre Mark válaszol.
Aztán a lány elálmosodik, és a nap is lemenőben van már. Amikor az oldalához támaszkodik, ő is elálmosodik, de még nem tud olyan gyorsan elaludni, mint a tündérlány. *
- Aludj csak egy darabig még őrködök. * Mondja halkan Mark és még egy darabig nézi a tüzet, aminek a fényforrása lassan az egyetlen lesz a környéken *
//Danki//
* Markondenten nem lovag. Ezt nagyon jól tudja. Nem is lesz sosem, de talán nehézlovasság tagja még lehet, ha mindent megfelelően megtanul és összegyűjt minden felszerelést, ami ehhez a harcmodorhoz kell. *
- Hát, az már jó. Majd igyekszem úgy is viselkedni. * Mondja nyugodtan, miközben elmereng ezen. De valahogy nincs ebben meg az a kép, hogy teljesen azonosuljon a lovagi eszmékkel.
A legeltetés apró titka is felmerül kérdésként és a hogyan került a fiú a kikötőbe, erre Mark válaszol.
Aztán a lány elálmosodik, és a nap is lemenőben van már. Amikor az oldalához támaszkodik, ő is elálmosodik, de még nem tud olyan gyorsan elaludni, mint a tündérlány. *
- Aludj csak egy darabig még őrködök. * Mondja halkan Mark és még egy darabig nézi a tüzet, aminek a fényforrása lassan az egyetlen lesz a környéken *
2331. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-02-16 12:18:09
Üzenet elküldve: 2026-02-16 12:18:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1508
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1508
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
* Amennyire ő látja, nem bújt mágia mögé, csak segítségül hívta a földet, a köveket, a szellemeket és mindent, amit ismer. Ezek közül valamelyik tényleg segít Morwonnak vagy talán az összes egyszerre. Már most elég időt nyert a parasztoknak, hogy elmeneküljenek, de mivel ellenfelét is kemény fából faragták, így a párviadal még mindig tart. Morwon már percekkel ezelőtt fel volt készülve a halálra, ám most úgy érzi, a szellemek mégsem akarják, hogy feladja. Zopal a kiáltása után köddé válik, aztán nem sokkal később feltűnik mögötte. *
– Hö! * Ennél jobban nincs ideje meglepődni azon, amit lát, mivel az ork már támad is. Azon, hogy mit látott, ráér később is gondolkodni. Most csak az a lényeg, hogy ez a valami mögé került, és neki ez nem tetszik. A fáradó orknak annyi szerencséje van, hogy Morwon akár a meglepettségtől, akár taktikai megfontolásból, de kénytelen felemelni földbegyökerezett lábait. Így aztán teljes testtel fordul Zopal felé, és próbálja hárítani a szúrást. Ha ez sikerül, és nem most leli a vég, úgy jobb híján ő is támad. Előbb-utóbb csak sikerül valamelyiküknek felülkerekedni a másikon. *
– Te vagyol a démonork! Most meghalol! * Egy egyszerű szúrást próbál bevinni a nyak környékére – oda, ahol a páncél és a sisak találkozik. *
//Jobbszárny//
* Amennyire ő látja, nem bújt mágia mögé, csak segítségül hívta a földet, a köveket, a szellemeket és mindent, amit ismer. Ezek közül valamelyik tényleg segít Morwonnak vagy talán az összes egyszerre. Már most elég időt nyert a parasztoknak, hogy elmeneküljenek, de mivel ellenfelét is kemény fából faragták, így a párviadal még mindig tart. Morwon már percekkel ezelőtt fel volt készülve a halálra, ám most úgy érzi, a szellemek mégsem akarják, hogy feladja. Zopal a kiáltása után köddé válik, aztán nem sokkal később feltűnik mögötte. *
– Hö! * Ennél jobban nincs ideje meglepődni azon, amit lát, mivel az ork már támad is. Azon, hogy mit látott, ráér később is gondolkodni. Most csak az a lényeg, hogy ez a valami mögé került, és neki ez nem tetszik. A fáradó orknak annyi szerencséje van, hogy Morwon akár a meglepettségtől, akár taktikai megfontolásból, de kénytelen felemelni földbegyökerezett lábait. Így aztán teljes testtel fordul Zopal felé, és próbálja hárítani a szúrást. Ha ez sikerül, és nem most leli a vég, úgy jobb híján ő is támad. Előbb-utóbb csak sikerül valamelyiküknek felülkerekedni a másikon. *
– Te vagyol a démonork! Most meghalol! * Egy egyszerű szúrást próbál bevinni a nyak környékére – oda, ahol a páncél és a sisak találkozik. *
2330. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-02-16 10:24:39
Üzenet elküldve: 2026-02-16 10:24:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Az orkok nyomában//
*Gyáva. Cseng a férfi szava a hegyes fülében. Nem hatja meg.*
- Hát persze, aki óva int az rögtön gyáva.* Rántja meg a vállait. A volt parancsnok az ő szemében úgy viselkedik, mint egy hisztis kölyök, aztán ezt a férfit tartják olyan nagy becsben. Most pedig mert felszólalt meg akarnak szabadulni tőle.*
- A falusiak figyelmeztetéséhez elég a kocsis, ami meg a várost illeti ott tisztában vannak a dolgokkal. De, ha ragaszkodtok hozzá, akkor menjen olyasvalaki, akinek lova van.* Feleli a fiú elutasítva a wargfejes nyakláncot. Nem kételkedik abban, hogy a falusiak a környéken majd magukat fogják evakuálni. Akárhogy is, de nem hiszi, hogy belopta magát a csapat szívébe. Nem is azért van itt, igaz nem tudja miért is van itt, de ez nem lényeg. Az viszont biztos, hogy ezt a helyet szeretné mihamarabb elhagyni, mert az a halott kislány a dülledt szemeivel egyre jobban nézi és ez zavarja. Mivel már az elején tisztázták, hogy nincs főnök, ezért engedelmeskednie sem kell senki szavának. Szóval ha végre elindulnak, akkor követi őket. Amíg a búza elég magas, addig bármikor meg tud úgyis lépni, ha a helyzet veszett ügynek tűnik.*
*Gyáva. Cseng a férfi szava a hegyes fülében. Nem hatja meg.*
- Hát persze, aki óva int az rögtön gyáva.* Rántja meg a vállait. A volt parancsnok az ő szemében úgy viselkedik, mint egy hisztis kölyök, aztán ezt a férfit tartják olyan nagy becsben. Most pedig mert felszólalt meg akarnak szabadulni tőle.*
- A falusiak figyelmeztetéséhez elég a kocsis, ami meg a várost illeti ott tisztában vannak a dolgokkal. De, ha ragaszkodtok hozzá, akkor menjen olyasvalaki, akinek lova van.* Feleli a fiú elutasítva a wargfejes nyakláncot. Nem kételkedik abban, hogy a falusiak a környéken majd magukat fogják evakuálni. Akárhogy is, de nem hiszi, hogy belopta magát a csapat szívébe. Nem is azért van itt, igaz nem tudja miért is van itt, de ez nem lényeg. Az viszont biztos, hogy ezt a helyet szeretné mihamarabb elhagyni, mert az a halott kislány a dülledt szemeivel egyre jobban nézi és ez zavarja. Mivel már az elején tisztázták, hogy nincs főnök, ezért engedelmeskednie sem kell senki szavának. Szóval ha végre elindulnak, akkor követi őket. Amíg a búza elég magas, addig bármikor meg tud úgyis lépni, ha a helyzet veszett ügynek tűnik.*
2329. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-02-15 20:25:58
Üzenet elküldve: 2026-02-15 20:25:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában//
*Volt ugyan egy keserű megérzése, hogy nem fognak túlélőt találni a faluban, mégis torkára szorít az önvád, miután lovon körbejárva a közeli épületeket magában tér vissza társaihoz. Mély levegővétellel igyekszik rendet vágni gondolatai között, féken tartani az egyre környékező tehetetlen dühét, mely sürgetve indulásra sarkallja. Küzdelmén a tündér mérhetetlen gyávasággal csendülő szavai nem segítenek, kékjei haraggal villannak, s elsőre nagyon úgy tűnik, hogy valami igazán csípős fogalmazódik a nyelvén. Bredoc azonban, mintha ismét a gondolataiban olvasna, kimondja helyette a dolgokat, így kelletlenül ugyan, de lenyeli az epét. Úgy néz ki, még hasznuk is akadhat a tündér nyápicságából, már ha hajlandó elvállalni a rábízott feladatot - akadnak kétségei afelől, hogy teljesíteni fogja.
Nem folyik bele a beszélgetésbe, nélküle is sikerül körvonalazódnia a továbbiaknak, tekintete egyre csak a dombokat kutatja azt találgatva, mit találnak majd a túloldalán. Talán az orkok táborába botlanak? Netán egyenesen a thargokkal folyó csatába? Rossz előérzete van, de ez a legkevésbé sem riasztja most el. Cselekedniük kell, méghozzá minél gyorsabban.*
- Várj meg, te vén róka! *szól egykori parancsnoka után és teszi ezzel egyértelművé, hogy vele tart előre* - Valakinek vigyázni kell a seggedre.
*Arcán átfut egy halvány mosoly, már amennyi most ebben a helyzetbe kitelik tőle, aztán már indul is a dombok felé Görény hátán.*
*Volt ugyan egy keserű megérzése, hogy nem fognak túlélőt találni a faluban, mégis torkára szorít az önvád, miután lovon körbejárva a közeli épületeket magában tér vissza társaihoz. Mély levegővétellel igyekszik rendet vágni gondolatai között, féken tartani az egyre környékező tehetetlen dühét, mely sürgetve indulásra sarkallja. Küzdelmén a tündér mérhetetlen gyávasággal csendülő szavai nem segítenek, kékjei haraggal villannak, s elsőre nagyon úgy tűnik, hogy valami igazán csípős fogalmazódik a nyelvén. Bredoc azonban, mintha ismét a gondolataiban olvasna, kimondja helyette a dolgokat, így kelletlenül ugyan, de lenyeli az epét. Úgy néz ki, még hasznuk is akadhat a tündér nyápicságából, már ha hajlandó elvállalni a rábízott feladatot - akadnak kétségei afelől, hogy teljesíteni fogja.
Nem folyik bele a beszélgetésbe, nélküle is sikerül körvonalazódnia a továbbiaknak, tekintete egyre csak a dombokat kutatja azt találgatva, mit találnak majd a túloldalán. Talán az orkok táborába botlanak? Netán egyenesen a thargokkal folyó csatába? Rossz előérzete van, de ez a legkevésbé sem riasztja most el. Cselekedniük kell, méghozzá minél gyorsabban.*
- Várj meg, te vén róka! *szól egykori parancsnoka után és teszi ezzel egyértelművé, hogy vele tart előre* - Valakinek vigyázni kell a seggedre.
*Arcán átfut egy halvány mosoly, már amennyi most ebben a helyzetbe kitelik tőle, aztán már indul is a dombok felé Görény hátán.*
2328. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-02-15 18:50:01
Üzenet elküldve: 2026-02-15 18:50:01
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
*A párviadal továbbra is tart. Morwon, kin a fáradtság még nem mutatkozott meg, sikeresen előzi meg most az orkot csapásával, ám olybá fest, amaz még tartogat meglepetéseket tarsolyában.
Nagyobb felhördülés hallatszik nézőtáboruk köreiből, ahogy Zopal szikrafelhővé válva suhan előre egy vágtázó ló gyorsaságával kerülve el a felé indított csapást. A megtermett ork fáradtság jelzi, hogy a trükk velejárójaként lesújtani ellenfelére már nincs lehetősége.
Morwon a hűlt helyét találja ellenfelének, de hamar meggyőződhet róla, hogy nem ő tüntette el csapásával a föld színéről a zöldbőrűt. Az ugyanis, ha nem is a háta mögött, de az oldalában realizálódik. Fel kell hát készülnie rá, hogy Zopal, a hathatós mágiatárgy segítségével megfogja előzni támadását. Öröm lehet az ürömben, hogy védekezéssel nem kellett bajlódnia ezúttal, így némi energiát is megőrizhet.
Akaaruush és Goba az első vonalak mögött tényked, továbbra is elfoglalva magukat a hullák átkutatásával. A megszólított Worg egy pillanatra sandít csak Gobára, majd megrázza fejét és némán folytatja addigi tevékenységét, ami kimerül abban, hogy gyakorlatilag leráncigálva a holttest ruházatát fordítsa ki annak zsebeit.
Amennyiben Goba a bőrét mentené, úgy a képlet egyszerű. A háta mögött hagyja a háborút egy időre, s máshol keres gyógyírt, vagy beleveti magát a csatába és lesz ami lesz, megvív az ellennel, hátha gyógyírt lel náluk bajára. Más forgatókönyv láthatóan nem létezik számára.
Akaaruush, ki jobb bőrben van társánál, szabadon dönthet a továbbiakról. A sereggel tart, vagy társán próbál meg segíteni?*
//Jobbszárny//
*A párviadal továbbra is tart. Morwon, kin a fáradtság még nem mutatkozott meg, sikeresen előzi meg most az orkot csapásával, ám olybá fest, amaz még tartogat meglepetéseket tarsolyában.
Nagyobb felhördülés hallatszik nézőtáboruk köreiből, ahogy Zopal szikrafelhővé válva suhan előre egy vágtázó ló gyorsaságával kerülve el a felé indított csapást. A megtermett ork fáradtság jelzi, hogy a trükk velejárójaként lesújtani ellenfelére már nincs lehetősége.
Morwon a hűlt helyét találja ellenfelének, de hamar meggyőződhet róla, hogy nem ő tüntette el csapásával a föld színéről a zöldbőrűt. Az ugyanis, ha nem is a háta mögött, de az oldalában realizálódik. Fel kell hát készülnie rá, hogy Zopal, a hathatós mágiatárgy segítségével megfogja előzni támadását. Öröm lehet az ürömben, hogy védekezéssel nem kellett bajlódnia ezúttal, így némi energiát is megőrizhet.
Akaaruush és Goba az első vonalak mögött tényked, továbbra is elfoglalva magukat a hullák átkutatásával. A megszólított Worg egy pillanatra sandít csak Gobára, majd megrázza fejét és némán folytatja addigi tevékenységét, ami kimerül abban, hogy gyakorlatilag leráncigálva a holttest ruházatát fordítsa ki annak zsebeit.
Amennyiben Goba a bőrét mentené, úgy a képlet egyszerű. A háta mögött hagyja a háborút egy időre, s máshol keres gyógyírt, vagy beleveti magát a csatába és lesz ami lesz, megvív az ellennel, hátha gyógyírt lel náluk bajára. Más forgatókönyv láthatóan nem létezik számára.
Akaaruush, ki jobb bőrben van társánál, szabadon dönthet a továbbiakról. A sereggel tart, vagy társán próbál meg segíteni?*
2327. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-02-15 13:37:07
Üzenet elküldve: 2026-02-15 13:37:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mark//
* Lovaggá ütésről ugyan már hallott, de sosem érezte olyan fontosnak. Lovag az, aki úgy néz ki és esetleg még úgy is viselkedik. Tény, hogy azt nem tudja, Markondenten éles helyzetben úgy viselkedne-e, mint egy lovag, de talán nem is ma fogja kideríteni. Remélhetőleg nem. Ma ugyanis már nem akar mást, csak egy jót beszélgetni és egy még jobbat aludni. Bajba keveredni és megmentődni egy majdnem-lovag által ráér holnap is. Végül is, csak elmosolyodik. *
– Nekem már most is elég lovagszerűnek tűnsz. * Mondja.
Ezután Markondenten véget vet a félreértéseknek a kikötői útja kapcsán. Dänkijinkilinkilinkilinkij pedig többet megtud a nyájterelésről, mint amennyit valaha remélt volna. Bár úgy sejti, e tudásra aligha lesz szüksége a közeli (vagy akár távoli) jövőben, de azért megjegyzi. *
– Azért kell máshova vinni őket, mert ha egy helyen maradnak, elfogy a fű és nem lesz mit legelniük. Világos. * Akár a nap. Azt már kevésbé érti, mi köze van a pásztorkodásnak a zsoldos léthez vagy a lovaggá ütéshez, de kérdéseit ezúttal inkább megtartja magának, mert úgy érzi, már ennyi új dolgot sem fog tudni észben tartani.
Ellenben a soron következő témát nem tudja olyan könnyen temetni. Elszólása után meglepetésére egészen kedves szavakat kap a fiútól, amitől zavara némileg enyhül. *
– Talán… * Válaszol elmélyülten. Oldalra fordítja fejét, és a tüzet kezdi bámulni. Egyre jobban érzi a fáradtságot magán, már egyáltalán nincs kedve ugrándozni. Ám aztán végül erőt vesz magán, és feltornázza magát ülő pozícióba, Markondenten mellé. Ásít egyet, mellé nagyot nyújtózik, amivel csaknem orrba veri a másikat. Talán orrba is veri, ha a fiú nem vigyáz. Ha így alakul, azért zavartan bocsánatot kér, ellenkező esetben csak pislog egy párat álmos szemeivel, aztán a fiú vállára dől ezúttal. *
– Feküdjünk le.
//Mark//
* Lovaggá ütésről ugyan már hallott, de sosem érezte olyan fontosnak. Lovag az, aki úgy néz ki és esetleg még úgy is viselkedik. Tény, hogy azt nem tudja, Markondenten éles helyzetben úgy viselkedne-e, mint egy lovag, de talán nem is ma fogja kideríteni. Remélhetőleg nem. Ma ugyanis már nem akar mást, csak egy jót beszélgetni és egy még jobbat aludni. Bajba keveredni és megmentődni egy majdnem-lovag által ráér holnap is. Végül is, csak elmosolyodik. *
– Nekem már most is elég lovagszerűnek tűnsz. * Mondja.
Ezután Markondenten véget vet a félreértéseknek a kikötői útja kapcsán. Dänkijinkilinkilinkilinkij pedig többet megtud a nyájterelésről, mint amennyit valaha remélt volna. Bár úgy sejti, e tudásra aligha lesz szüksége a közeli (vagy akár távoli) jövőben, de azért megjegyzi. *
– Azért kell máshova vinni őket, mert ha egy helyen maradnak, elfogy a fű és nem lesz mit legelniük. Világos. * Akár a nap. Azt már kevésbé érti, mi köze van a pásztorkodásnak a zsoldos léthez vagy a lovaggá ütéshez, de kérdéseit ezúttal inkább megtartja magának, mert úgy érzi, már ennyi új dolgot sem fog tudni észben tartani.
Ellenben a soron következő témát nem tudja olyan könnyen temetni. Elszólása után meglepetésére egészen kedves szavakat kap a fiútól, amitől zavara némileg enyhül. *
– Talán… * Válaszol elmélyülten. Oldalra fordítja fejét, és a tüzet kezdi bámulni. Egyre jobban érzi a fáradtságot magán, már egyáltalán nincs kedve ugrándozni. Ám aztán végül erőt vesz magán, és feltornázza magát ülő pozícióba, Markondenten mellé. Ásít egyet, mellé nagyot nyújtózik, amivel csaknem orrba veri a másikat. Talán orrba is veri, ha a fiú nem vigyáz. Ha így alakul, azért zavartan bocsánatot kér, ellenkező esetben csak pislog egy párat álmos szemeivel, aztán a fiú vállára dől ezúttal. *
– Feküdjünk le.
2326. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-02-15 11:32:00
Üzenet elküldve: 2026-02-15 11:32:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
*Goba csöndben keresgél, miközben kezd rajta erőt venni a rosszullét. Inkább kellemetlenség és láz, de nem akadályozza a cselekvésben. Azt azonban tudja jól, hogy valami komolyabb baja van. És mivel az ork ispotályban nem kezdtek ezzel semmi érdemlegeset, magának kell megoldást találnia. Még az előtt, hogy ez a rosszullét valóban leteríti.
Egyelőre azonban nem tud többet tenni, mint hogy a hullákat kutatja át. Azt már érzi, hogy nagyon harcolni nem képes, legfeljebb megvédeni magát. A Tharg birtokokon bizonyára akad kötszer, segítésre kényszeríthető gyógyító, de talán még bájital is. De amíg az ork sereg egésze nem indul meg arra, addig nincs értelme próbálkozni.
Akaaruush gondolatait nem hallja, amivel fajtársa önmagát korholja az ő sérüléséért. Ha hallaná, nem tudná mire vélni. Mindenki a saját sorsa kovácsa. Goba magától jött az orkok közé, és kezd kialakulni benne sokáig megtagadott faja felé a bajtársaisság érzése. Eddig a pontig nem is volt oka panaszra. Most is csak az, hogy mennyire nem tudnak mit kezdeni a táborban egy olyan sérüléssel, mint az övé. De ha a tábor nem, akkor majd ő maga.
Folytatja a hullák átkutatását. Aztán meghallja, hogy Akaaruush Kicsi Warggal beszél. Ő is felnéz, kiköp oldalra (történetesen egy halott tharg katonára) egy enyhén véres köpetet, majd így szól.*
- Ha nyerünk, menni kellene a haddal együtt Amon Ruadh-ba. Biztos, hogy van nekik kötszerük, gyógyszerük, aranyuk dögivel. Picsába, bájital is akad ott biztosan, amitől azonnal meggyógyulnék.
*nyögve felegyenesedik és továbbsétál egy újabb hulla felé.*
- Ha megindul a seregünk fosztogatni, ne maradjatok le velem. Menjetek, zsákmányoljatok amit lehet. Ha találtok valakinél valami sötétebb zöld bájitalt, tudjátok, ki hajlandó jó pénzért megvenni.
*teszi hozzá vigyorogva, majd a kegyelet legkisebb jelét se tanúsítva a hátára gördít egy átszúrt mellkasú szántóföldi férfit, és elkezdi kizsebelni. Nem sok érték van ezeknél a fickóknál. Persze érthető, miért is hoztak volna magukkal vaskos erszényt a csatába? Némi aprót, ha talál, azt elteszi. Sokaknál található értéktelen családi ereklye (pl. fából faragott érme), azokat eldobja. Ha valakinél valami szebbet, érdekesebbet, netán nemesfémből készült holmit talál, azt elteszi. Ha kulacsra, kétszersültre lel, azt meg elrágcsálja, vagy nem foglalkozik vele.
Számára most tényleg nem marad más hátra, mint megvárni, mit lép a sereg a diadal után. Mert hogy diadalt arattak, azt még ő is látja a csatatéren.*
A hozzászólás írója (Goba Tarr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.15 11:34:00
//Jobbszárny//
*Goba csöndben keresgél, miközben kezd rajta erőt venni a rosszullét. Inkább kellemetlenség és láz, de nem akadályozza a cselekvésben. Azt azonban tudja jól, hogy valami komolyabb baja van. És mivel az ork ispotályban nem kezdtek ezzel semmi érdemlegeset, magának kell megoldást találnia. Még az előtt, hogy ez a rosszullét valóban leteríti.
Egyelőre azonban nem tud többet tenni, mint hogy a hullákat kutatja át. Azt már érzi, hogy nagyon harcolni nem képes, legfeljebb megvédeni magát. A Tharg birtokokon bizonyára akad kötszer, segítésre kényszeríthető gyógyító, de talán még bájital is. De amíg az ork sereg egésze nem indul meg arra, addig nincs értelme próbálkozni.
Akaaruush gondolatait nem hallja, amivel fajtársa önmagát korholja az ő sérüléséért. Ha hallaná, nem tudná mire vélni. Mindenki a saját sorsa kovácsa. Goba magától jött az orkok közé, és kezd kialakulni benne sokáig megtagadott faja felé a bajtársaisság érzése. Eddig a pontig nem is volt oka panaszra. Most is csak az, hogy mennyire nem tudnak mit kezdeni a táborban egy olyan sérüléssel, mint az övé. De ha a tábor nem, akkor majd ő maga.
Folytatja a hullák átkutatását. Aztán meghallja, hogy Akaaruush Kicsi Warggal beszél. Ő is felnéz, kiköp oldalra (történetesen egy halott tharg katonára) egy enyhén véres köpetet, majd így szól.*
- Ha nyerünk, menni kellene a haddal együtt Amon Ruadh-ba. Biztos, hogy van nekik kötszerük, gyógyszerük, aranyuk dögivel. Picsába, bájital is akad ott biztosan, amitől azonnal meggyógyulnék.
*nyögve felegyenesedik és továbbsétál egy újabb hulla felé.*
- Ha megindul a seregünk fosztogatni, ne maradjatok le velem. Menjetek, zsákmányoljatok amit lehet. Ha találtok valakinél valami sötétebb zöld bájitalt, tudjátok, ki hajlandó jó pénzért megvenni.
*teszi hozzá vigyorogva, majd a kegyelet legkisebb jelét se tanúsítva a hátára gördít egy átszúrt mellkasú szántóföldi férfit, és elkezdi kizsebelni. Nem sok érték van ezeknél a fickóknál. Persze érthető, miért is hoztak volna magukkal vaskos erszényt a csatába? Némi aprót, ha talál, azt elteszi. Sokaknál található értéktelen családi ereklye (pl. fából faragott érme), azokat eldobja. Ha valakinél valami szebbet, érdekesebbet, netán nemesfémből készült holmit talál, azt elteszi. Ha kulacsra, kétszersültre lel, azt meg elrágcsálja, vagy nem foglalkozik vele.
Számára most tényleg nem marad más hátra, mint megvárni, mit lép a sereg a diadal után. Mert hogy diadalt arattak, azt még ő is látja a csatatéren.*
A hozzászólás írója (Goba Tarr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.15 11:34:00
2325. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-02-14 23:38:01
Üzenet elküldve: 2026-02-14 23:38:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Középhad//
*Az elé táruló látványra összeszorul a gyomra és könnyek szöknek a szemeibe, ezzel egyidejűleg széles vigyor jelenik meg arcán, majd egy kurta, elkeseredett nevetés hagyja el torkát. Hát tényleg ennyi volt. Még sokáig próbált kapaszkodni az utolsó reménysugarakba, de a halál keserű, fémes ízét érzi szájában. Minden erőfeszítésünk, minden kioltott és feláldozott élet hiábavaló volt, végsősoron elbuktak. Sosem volt esélyük nyerni. Megszédül ettől a gondolattól, a bűntudat pedig savként marja belülről.
Teljesen önnön fájdalmába merül, így vezére hangja is csupán akkor zökkenti ki, amikor nevén szólítja őt. Karheia le sem tagadhatná az arcára kiülő reményvesztettséget és bánatot. Ködös kékjeivel kutatja nagybátyja arcát, s igyekszik jelen lenni, legalább annyira, hogy felfogja az elhangzó szavakat.
Az utasításra elsőre némán biccent, s ernyedten hagyja, hogy vére magához ölelje. Még nem fogja fel, hogy ezek a búcsú pillanatai, ezért csak örömmel merít erőt kedves rokona közelségéből és megnyugtató szavaiból.
Megkésve eszmél fel.*
- Micsoda?
*Bukik ki belőle.*
- NEM!
*Tiltakozik hevesen, de ekkora már vezére kardjával a kezében elfordul tőle. A férfi után nyúl, de a levegőbe markol csupán, ahogy az habozás nélkül a halálba menetel. Könnyei homályosítják el tekintetét, lábai pedig megremegnek. Bukdácsolva lépdel Yagnar irányába, s zavaros tudatáig el sem jutnak Kayaerr szavai. Oly sokat vesztett már az életében, és a szíve azt sugallja, hogy még egyszer már nem fogja kibírni ezt a gyászt.*
//Középhad//
*Az elé táruló látványra összeszorul a gyomra és könnyek szöknek a szemeibe, ezzel egyidejűleg széles vigyor jelenik meg arcán, majd egy kurta, elkeseredett nevetés hagyja el torkát. Hát tényleg ennyi volt. Még sokáig próbált kapaszkodni az utolsó reménysugarakba, de a halál keserű, fémes ízét érzi szájában. Minden erőfeszítésünk, minden kioltott és feláldozott élet hiábavaló volt, végsősoron elbuktak. Sosem volt esélyük nyerni. Megszédül ettől a gondolattól, a bűntudat pedig savként marja belülről.
Teljesen önnön fájdalmába merül, így vezére hangja is csupán akkor zökkenti ki, amikor nevén szólítja őt. Karheia le sem tagadhatná az arcára kiülő reményvesztettséget és bánatot. Ködös kékjeivel kutatja nagybátyja arcát, s igyekszik jelen lenni, legalább annyira, hogy felfogja az elhangzó szavakat.
Az utasításra elsőre némán biccent, s ernyedten hagyja, hogy vére magához ölelje. Még nem fogja fel, hogy ezek a búcsú pillanatai, ezért csak örömmel merít erőt kedves rokona közelségéből és megnyugtató szavaiból.
Megkésve eszmél fel.*
- Micsoda?
*Bukik ki belőle.*
- NEM!
*Tiltakozik hevesen, de ekkora már vezére kardjával a kezében elfordul tőle. A férfi után nyúl, de a levegőbe markol csupán, ahogy az habozás nélkül a halálba menetel. Könnyei homályosítják el tekintetét, lábai pedig megremegnek. Bukdácsolva lépdel Yagnar irányába, s zavaros tudatáig el sem jutnak Kayaerr szavai. Oly sokat vesztett már az életében, és a szíve azt sugallja, hogy még egyszer már nem fogja kibírni ezt a gyászt.*
2324. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-02-14 12:16:18
Üzenet elküldve: 2026-02-14 12:16:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Danki//
* A lovag és közte bizony bőven van különbség. Hát, hirtelen hol is kezdje Mark a felsorolást. *
- A lovagokat, lovaggá ütik. Ezt pedig valami nagyon fontos tettel lehet elérni, vagy hosszú éveket kell apródként eltölteni. Azonkívül, őket erre nevelik, egészen kis koruktól. Én meg pár hónapja még az ekét toltam. Szóval, gyanítom jobb harcosok, mint én. * Fejezi be a különbségek felsorolását Markondenten. Még biztosan van sok különbség, hogy a nők meg gyengék védelme, meg ilyenek. De, erre ő is képes, ha akarózik neki. *
- Nem, csak a falu körül tereltük őket. A Kikötőbe egy karavánnal jutottam. Velük egy útszéli fogadóban találkoztam. Végül, magukkal vittek és alkalmaztak, mint zsoldost. * Pontosít a vidéki zsoldos. Ezzel talán a dolgok a helyükre kerülnek. *
- Hát, jó. Ha hazamegyek, biztosan tudunk segíteni a nyáj terelésében. Hiszen, minél több állat van egy helyen, annál hamarabb legelik le a rétet, ha nem viszik máshova őket, akkor lassan elfogy a fű és akkor éheznek. Muszáj mindig terelni őket. * Magyarázza a vidéki fiú az apró tündérlánynak, akinek a nevét gyanítja még mindig nem tudná visszamondani. Szóval inkább csak tegezi.
A rák vörös arcocska az ölében zavarban van. De, ez nem változtat azon, hogy most jól érzi magát az ölében. *
- Nincs ezzel baj, hidd el. Majd idővel megtudod. Addig meg, tudod a srácokat ugratni, meg tudsz vitázni, meg beszélgetni velük. Az már majdnem olyan. * Nyugtatja meg a másikat, akinek ettől még biztosan nem múlik el a pirossága, de talán nem lesz annyira zavarban, mint most. *
A hozzászólás írója (Markondenten Landiran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.14 12:16:32
//Danki//
* A lovag és közte bizony bőven van különbség. Hát, hirtelen hol is kezdje Mark a felsorolást. *
- A lovagokat, lovaggá ütik. Ezt pedig valami nagyon fontos tettel lehet elérni, vagy hosszú éveket kell apródként eltölteni. Azonkívül, őket erre nevelik, egészen kis koruktól. Én meg pár hónapja még az ekét toltam. Szóval, gyanítom jobb harcosok, mint én. * Fejezi be a különbségek felsorolását Markondenten. Még biztosan van sok különbség, hogy a nők meg gyengék védelme, meg ilyenek. De, erre ő is képes, ha akarózik neki. *
- Nem, csak a falu körül tereltük őket. A Kikötőbe egy karavánnal jutottam. Velük egy útszéli fogadóban találkoztam. Végül, magukkal vittek és alkalmaztak, mint zsoldost. * Pontosít a vidéki zsoldos. Ezzel talán a dolgok a helyükre kerülnek. *
- Hát, jó. Ha hazamegyek, biztosan tudunk segíteni a nyáj terelésében. Hiszen, minél több állat van egy helyen, annál hamarabb legelik le a rétet, ha nem viszik máshova őket, akkor lassan elfogy a fű és akkor éheznek. Muszáj mindig terelni őket. * Magyarázza a vidéki fiú az apró tündérlánynak, akinek a nevét gyanítja még mindig nem tudná visszamondani. Szóval inkább csak tegezi.
A rák vörös arcocska az ölében zavarban van. De, ez nem változtat azon, hogy most jól érzi magát az ölében. *
- Nincs ezzel baj, hidd el. Majd idővel megtudod. Addig meg, tudod a srácokat ugratni, meg tudsz vitázni, meg beszélgetni velük. Az már majdnem olyan. * Nyugtatja meg a másikat, akinek ettől még biztosan nem múlik el a pirossága, de talán nem lesz annyira zavarban, mint most. *
A hozzászólás írója (Markondenten Landiran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.14 12:16:32
2323. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-02-13 20:50:53
Üzenet elküldve: 2026-02-13 20:50:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 368
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 368
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Füstbe ment//
*Ha a másik kőszobrot vár, nem kell csalódnia. Mozdulatlanul figyeli a küszöbén álló hosszúéletűt, ám amit lát, az cseppet sem tetszik neki. Éppen elégszer látta már a sajátjához hasonlóan oly sokszor rezzenéstelen arcot, hogy tudja, valami nincsen rendben. Amikor félreáll is idegen a félfára fogó kéz mozdulata. Mégsem jelzi egyébbel, csupán a szeme szűkül összébb, ahogyan becsukja a másik mögött az ajtót, s visszanéz az övéit kereső szemekbe. Nem mozdul az ajtó mellől, a kezében lógatva a frissen tollazott nyílvesszővel figyeli a nőt, s az elhangzó szavakat. Nem rezdül a hallatukra, a kéz újabb idegen mozdulatára sem fordítja a fejét a hevenyészett kötés felé. Már odakint látta, amit kellett. Egyetlen pillanattal több, amit hallgatással tölt, mielőtt elfordulna a nőtől:*
- Ülj le.
*Visszasétál a szemközti kis asztalhoz, hogy lerakja rá a kezében tartott vesszőt, a tollak, fonalak, a kése, a nyitva hagyott kikötői láda mellé. Egyetlen pillanattal hosszabb, amíg a fekete tollakon időzik a tekintete, mielőtt aztán a kandallóhoz lépne újra. Odébb libben a karjára hulló vastagabb, sötétebb mintákkal szegett homokszín anyag, ahogy előrehajol a tűzhelyben álló vizes edényhez. Félrehúzva az izzó szénből kotorja meg a parazsat alatta a piszkavassal, hogy vörös felhő pattan közüle. Hunyorog a felszálló pernyére. Forró a bőrét érő melege. Felemelkedve dönti vissza a kő szélének a vasat, fát emelve a sarokban megfogyatkozott kupacról. Odakint ragadós a köd, s éppen elég hűvös, tudja jól, onnan jött maga is, alig néhány órája. Ha a hosszúéletű a kikötőtől gyalogolt idáig éppen elég ok tüzet gyújtani, ha egyébként nincs is hideg a kis lakban. Ha a hosszúéletű a kikötőtől gyalogolt is idáig, mégsem elég ok.. Összevonja a szemöldökét, ahogy a parázs közé tett keskeny rönkön apránként láng gyúl.*
- Mi történt?
*Egyenesedik fel a tűzrakó mellől, visszafordulva a nő felé, akár leült a nagyobb asztal mellett álló, össze nem illő padok egyikére, akár állva maradt. Kérdésnek aligha hangozhat a mondat, mégsem parancs, nem harag, türelmetlenség, bosszúság szüli. Ha kiderül, hogy a másik leesett a szikláiról, vagy egy koszlott hajón összeveszett egy hasonlóan koszlott matrózzal talán más lesz helyzet. Egyelőre azonban csak olyan érzelemmentes a hangja, mint bármikor. Gyantát tervezett forralni, mégsem az kerül majd a félrehúzott edénybe; a kandallópárkányra nyúl, a vállát fordítva a nőnek, hogy megnézze, maradt-e még valamije, amiből teát főzhet.*
//Füstbe ment//
*Ha a másik kőszobrot vár, nem kell csalódnia. Mozdulatlanul figyeli a küszöbén álló hosszúéletűt, ám amit lát, az cseppet sem tetszik neki. Éppen elégszer látta már a sajátjához hasonlóan oly sokszor rezzenéstelen arcot, hogy tudja, valami nincsen rendben. Amikor félreáll is idegen a félfára fogó kéz mozdulata. Mégsem jelzi egyébbel, csupán a szeme szűkül összébb, ahogyan becsukja a másik mögött az ajtót, s visszanéz az övéit kereső szemekbe. Nem mozdul az ajtó mellől, a kezében lógatva a frissen tollazott nyílvesszővel figyeli a nőt, s az elhangzó szavakat. Nem rezdül a hallatukra, a kéz újabb idegen mozdulatára sem fordítja a fejét a hevenyészett kötés felé. Már odakint látta, amit kellett. Egyetlen pillanattal több, amit hallgatással tölt, mielőtt elfordulna a nőtől:*
- Ülj le.
*Visszasétál a szemközti kis asztalhoz, hogy lerakja rá a kezében tartott vesszőt, a tollak, fonalak, a kése, a nyitva hagyott kikötői láda mellé. Egyetlen pillanattal hosszabb, amíg a fekete tollakon időzik a tekintete, mielőtt aztán a kandallóhoz lépne újra. Odébb libben a karjára hulló vastagabb, sötétebb mintákkal szegett homokszín anyag, ahogy előrehajol a tűzhelyben álló vizes edényhez. Félrehúzva az izzó szénből kotorja meg a parazsat alatta a piszkavassal, hogy vörös felhő pattan közüle. Hunyorog a felszálló pernyére. Forró a bőrét érő melege. Felemelkedve dönti vissza a kő szélének a vasat, fát emelve a sarokban megfogyatkozott kupacról. Odakint ragadós a köd, s éppen elég hűvös, tudja jól, onnan jött maga is, alig néhány órája. Ha a hosszúéletű a kikötőtől gyalogolt idáig éppen elég ok tüzet gyújtani, ha egyébként nincs is hideg a kis lakban. Ha a hosszúéletű a kikötőtől gyalogolt is idáig, mégsem elég ok.. Összevonja a szemöldökét, ahogy a parázs közé tett keskeny rönkön apránként láng gyúl.*
- Mi történt?
*Egyenesedik fel a tűzrakó mellől, visszafordulva a nő felé, akár leült a nagyobb asztal mellett álló, össze nem illő padok egyikére, akár állva maradt. Kérdésnek aligha hangozhat a mondat, mégsem parancs, nem harag, türelmetlenség, bosszúság szüli. Ha kiderül, hogy a másik leesett a szikláiról, vagy egy koszlott hajón összeveszett egy hasonlóan koszlott matrózzal talán más lesz helyzet. Egyelőre azonban csak olyan érzelemmentes a hangja, mint bármikor. Gyantát tervezett forralni, mégsem az kerül majd a félrehúzott edénybe; a kandallópárkányra nyúl, a vállát fordítva a nőnek, hogy megnézze, maradt-e még valamije, amiből teát főzhet.*
2322. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-02-13 18:56:13
Üzenet elküldve: 2026-02-13 18:56:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában//
*A látványt bizony mindenkiből kivált valamit, ám hogy mit, azt csak az utána kezdődő beszélgetés fedi fel igazán. A tündér bizony mintha szánt szándékkal a legrosszabb pillanatot választaná arra, hogy felvesse az óvatoskodó kijelentését.
Igaza van? Lehet. De ha jobban odafigyelt volna, ügyesebben kiismerte volna a küldetés többi részvevőjét, pontosan tudná, hogy szavai most csak úgy hatnak, mint olaj a tűzre. Még Gaerralos szájában is keserű ízt hagynak a szavak, pedig a megfontoltság esetében alap.
A maga részéről tartja a korábbi rezzenéstelen arckifejezését; Ettvallder szavaira nem reagál. Mindketten pontosan tudják szavai jelentését, és ha amaz meg akar sértődni, ő nem fog hozzá asszisztálni. Ehelyett inkább csöndben figyeli, hogy milyen döntésre jut a csapat; rövidesen úgy néz ki, hogy a tündért a kocsissal visszaküldik Kalácsfalvára, ők maguk pedig megnézik, mi van a dombon túl.
Most nem gondolkozik azon, hogy megállítsa-e Bredocot; gyanítja, hogy rövidesen szüksége lesz az erejére. Ám a mégis felemeli a hangját, és az exparancsnok után szól.*
- Ne rohanj túlságosan előre. Mindjárt követünk.
*Majd a tündér felé lép.*
- Ne csak Kalácsfalváig menj. Amint figyelmeztetted őket, azonnal indulj tovább Artheniorba, lóhalálában. Mikor odaérsz, ne a Tanácsot keresd, hanem a Kaszárnyát; mondd nekik, hogy a Szántó falvait azonnal evakuálniuk kell. Előbb Kulkataurt és Szántószélt, aztán a többit. Mutasd fel ezt.
*Azzal a tündér kezébe nyomja pecsétes wargfejes amulettjét, mely mára már hatáskört nem kölcsönöz, ám továbbra is jelentéssel bír.*
- Bredoc Droyn, Naesala Wynroris, Gaerralos Ruuhrijehr. Talán a neveink elegek lesznek, hogy hallgassanak rád.
*A jelenlévők közül bárkire szívesebben bízná a feladatot, de Alesian az egyetlen, aki kvázi önként jelentkezett... és a többiekre még szükség lehet.*
- Siess.
*Nem vesz könnyes búcsút a tündértől, és a végszót követve rögtön fordul is, hogy Bredocék után eredjen. Útközben még odaszól Mykaelnek, hogy lereagálja a zsoldos javaslatát is.*
- Nincs időnk a halottakra. Nincs időnk várakozni. Induljunk.
*Ezután pedig nem váratja tovább a parancsnokot, indul ő is utána, készen, hogy szükség szerint egy pillanat alatt varázsolni tudjon.*
A hozzászólást Elvtárs (Moderátor) módosította, ekkor: 2026.02.13 22:52:20, a következő indokkal:
Felhasználó kérésére
*A látványt bizony mindenkiből kivált valamit, ám hogy mit, azt csak az utána kezdődő beszélgetés fedi fel igazán. A tündér bizony mintha szánt szándékkal a legrosszabb pillanatot választaná arra, hogy felvesse az óvatoskodó kijelentését.
Igaza van? Lehet. De ha jobban odafigyelt volna, ügyesebben kiismerte volna a küldetés többi részvevőjét, pontosan tudná, hogy szavai most csak úgy hatnak, mint olaj a tűzre. Még Gaerralos szájában is keserű ízt hagynak a szavak, pedig a megfontoltság esetében alap.
A maga részéről tartja a korábbi rezzenéstelen arckifejezését; Ettvallder szavaira nem reagál. Mindketten pontosan tudják szavai jelentését, és ha amaz meg akar sértődni, ő nem fog hozzá asszisztálni. Ehelyett inkább csöndben figyeli, hogy milyen döntésre jut a csapat; rövidesen úgy néz ki, hogy a tündért a kocsissal visszaküldik Kalácsfalvára, ők maguk pedig megnézik, mi van a dombon túl.
Most nem gondolkozik azon, hogy megállítsa-e Bredocot; gyanítja, hogy rövidesen szüksége lesz az erejére. Ám a mégis felemeli a hangját, és az exparancsnok után szól.*
- Ne rohanj túlságosan előre. Mindjárt követünk.
*Majd a tündér felé lép.*
- Ne csak Kalácsfalváig menj. Amint figyelmeztetted őket, azonnal indulj tovább Artheniorba, lóhalálában. Mikor odaérsz, ne a Tanácsot keresd, hanem a Kaszárnyát; mondd nekik, hogy a Szántó falvait azonnal evakuálniuk kell. Előbb Kulkataurt és Szántószélt, aztán a többit. Mutasd fel ezt.
*Azzal a tündér kezébe nyomja pecsétes wargfejes amulettjét, mely mára már hatáskört nem kölcsönöz, ám továbbra is jelentéssel bír.*
- Bredoc Droyn, Naesala Wynroris, Gaerralos Ruuhrijehr. Talán a neveink elegek lesznek, hogy hallgassanak rád.
*A jelenlévők közül bárkire szívesebben bízná a feladatot, de Alesian az egyetlen, aki kvázi önként jelentkezett... és a többiekre még szükség lehet.*
- Siess.
*Nem vesz könnyes búcsút a tündértől, és a végszót követve rögtön fordul is, hogy Bredocék után eredjen. Útközben még odaszól Mykaelnek, hogy lereagálja a zsoldos javaslatát is.*
- Nincs időnk a halottakra. Nincs időnk várakozni. Induljunk.
*Ezután pedig nem váratja tovább a parancsnokot, indul ő is utána, készen, hogy szükség szerint egy pillanat alatt varázsolni tudjon.*
A hozzászólást Elvtárs (Moderátor) módosította, ekkor: 2026.02.13 22:52:20, a következő indokkal:
Felhasználó kérésére
2321. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-02-11 17:17:37
Üzenet elküldve: 2026-02-11 17:17:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mark//
– Miért, mi a különbség? * Kérdi érdeklődve. Számára a lovag szó egy páncélos katonát jelent lóháton. A fiúnak ezek szerint mást.
Ezután tovább hallgatja a másik nyájakról, kondákról és ménekről szóló értekezését. Kezd összezavarodni a lány. *
– Tehát akkor bárányokat terelték a Kikötőbe? Meg mindenféle állatokat? * Mondjuk, ehhez nem érti, miért kell páncél, de talán a farkasoktól félti őket. Bár valószínűleg rosszul értelmezi a hallottakat, de rendkívül megörül ennek. *
– Az állatok nagyon aranyosak! Már a legtöbb… Ha legközelebb nyájat terelsz a Kikötőbe, szólj nekem is! Bürkös biztosan élvezné.
* Markondenten ezután következő gondolatmenetén elgondolkodik. Megemeli vállai, majd visszaejti őket. *
– Én még sosem csókolóztam, szóval én sem tudom, hogy jó vagyok-e benne. * Aztán ahogy kimondja, meg is bánja, hogy kimondta féltve őrzött titkát. Legszívesebben elsüllyedne szégyenében, de mivel már így is a fiú ölében fekszik, nincs hová süllyednie. Arca viszont olyan piros lesz ettől, mint a főtt rák. *
//Mark//
– Miért, mi a különbség? * Kérdi érdeklődve. Számára a lovag szó egy páncélos katonát jelent lóháton. A fiúnak ezek szerint mást.
Ezután tovább hallgatja a másik nyájakról, kondákról és ménekről szóló értekezését. Kezd összezavarodni a lány. *
– Tehát akkor bárányokat terelték a Kikötőbe? Meg mindenféle állatokat? * Mondjuk, ehhez nem érti, miért kell páncél, de talán a farkasoktól félti őket. Bár valószínűleg rosszul értelmezi a hallottakat, de rendkívül megörül ennek. *
– Az állatok nagyon aranyosak! Már a legtöbb… Ha legközelebb nyájat terelsz a Kikötőbe, szólj nekem is! Bürkös biztosan élvezné.
* Markondenten ezután következő gondolatmenetén elgondolkodik. Megemeli vállai, majd visszaejti őket. *
– Én még sosem csókolóztam, szóval én sem tudom, hogy jó vagyok-e benne. * Aztán ahogy kimondja, meg is bánja, hogy kimondta féltve őrzött titkát. Legszívesebben elsüllyedne szégyenében, de mivel már így is a fiú ölében fekszik, nincs hová süllyednie. Arca viszont olyan piros lesz ettől, mint a főtt rák. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420