//Ebédszünet//
*A kézfogás az elvárthoz képest nem is volt olyan kemény. Meglepődött tekintetet vet az óriásra, majd hálásan bólint. Minél több másodperc telik el kettejük közt, annál világosabb számára, hogy egy különleges lélekkel sikerült találkoznia. Hogy milyen értelemben, azon még tépelődik, fejét oldalra hatja gondolkodva el a kérdések megfogalmazásán.*
- Lihanech, egy "h" hanggal. De közel volt. *Mosolyog, most már bármi aggodalom nélkül. Ha szemeivel nem az úrság éktelenebb részeire koncentrál, akkor mintha egy égimeszelő úriemberrel váltana pár szót. A kis macskát nem számítva bele, hogy azt mégis hogy tartja olyan gyengéden, az számára örök rejtély marad.*
- Aggodalomra semmi ok uram, csak e vidékről lenne szó. *Ad magyarázatot mondatához, remélve, hogy nem sikerül véletlenül magára haragítani a harmadik személyben beszélő óriást. A váratlan fordulat viszont akkor történik, mikor kérdésére kérdéssel válaszolnak. Az első gondolat, ami eszébe jut, hogy miért beszél Fhrenky ilyen furcsa stílusban. Lehet, hogy az óriásoknál ez normális? Adoaver visszatekeri memóriáját, és csak egy pár másodperc után válaszol a kolosszális idegennek, csalódottan.*
- Sajnálom, őt sem láttam, sem ismerem. Ha sötételfre gondol, olyannal még nem hozott össze a sors, és amerről én származom, ott nagy problémák is akadtak volna ha másképp alakul a helyzet. *Mosolya most inkább szomorú, eszébe juttatva a sok fajok közti ellenségeskedést. Nem egy reménykeltő tényező e baljós korban, de mit lehet tenni. Viszont amikor fejében másodjára is elhangzik a kérdés, valami eszébe jut. Valami fontos.*
- Várjunk csak! Fhrenky uram, amerre én tartok, ott egy idős mágus lakozik! Ők aztán istentelenül okos személyek! Még ha nem is az a Zawdir, akit ő keres, talán ez az öregember meg tudja mondani, merre van! *Mondja izgatottan, örülve a gondolattól, ha ki tudja igazítani a nagy teremtést. Kezével a végtelen útra gesztikulál, abba az irányba, amerre épp ő tartott. Ugyan még egy darabig baktatniuk fog kelleni, két személlyel és egy állattal mégis jobb, mint egyedül.*