Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 102 (2021. - 2040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093
2040. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-09-07 18:10:53
Üzenet elküldve: 2025-09-07 18:10:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Menekülés//
*Bonternos sokszor gondolta azt az évek során, hogy tudja milyen érzés az életéért futni. Azt hitte ismeri azt a szintű félelmet, aminél már nincsén tovább. Sötételfként hogy is ne tudná milyen érzés azért menekülni, mert magadra haragítottál másokat vagy nem tisztelnek és azt hiszik nincs jogod szabadon járni kedvedre? Teljesen logikusan gondolta azt, hogy már mindent látott. Most viszont, ahogy szemei eltökélten követik az előtte feltárulkozó tájat és lábaival minden- egyre csak fogyó- erejét bevetve küzdi magát előrébb és minél messzebb a pusztától... Most ismeri meg igazán csak a túlélés iránti eltökéltséget. Azt, amikor nem állhatsz meg, amikor szavakkal vagy fegyvereiddel már nem tudod megállítani azokat, akik bármikor a nyomodba eredhetnek. Most ismeri meg azt a félelmet, amikor félni sincs időd, amikor eszednél kell maradnod és úgy figyelned minden rezdülésre, mint még sohasem ezelőtt. Szíve hevesen dobog, dörömböl mellkasában, maga előtt még saját árnyékát is rémeknek látja. Egyetlen cél létezik most. Ne kapják el!*
*Bonternos sokszor gondolta azt az évek során, hogy tudja milyen érzés az életéért futni. Azt hitte ismeri azt a szintű félelmet, aminél már nincsén tovább. Sötételfként hogy is ne tudná milyen érzés azért menekülni, mert magadra haragítottál másokat vagy nem tisztelnek és azt hiszik nincs jogod szabadon járni kedvedre? Teljesen logikusan gondolta azt, hogy már mindent látott. Most viszont, ahogy szemei eltökélten követik az előtte feltárulkozó tájat és lábaival minden- egyre csak fogyó- erejét bevetve küzdi magát előrébb és minél messzebb a pusztától... Most ismeri meg igazán csak a túlélés iránti eltökéltséget. Azt, amikor nem állhatsz meg, amikor szavakkal vagy fegyvereiddel már nem tudod megállítani azokat, akik bármikor a nyomodba eredhetnek. Most ismeri meg azt a félelmet, amikor félni sincs időd, amikor eszednél kell maradnod és úgy figyelned minden rezdülésre, mint még sohasem ezelőtt. Szíve hevesen dobog, dörömböl mellkasában, maga előtt még saját árnyékát is rémeknek látja. Egyetlen cél létezik most. Ne kapják el!*
2039. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-09-07 17:42:52
Üzenet elküldve: 2025-09-07 17:42:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hívó szó//
//Zárás//
*Zaghuma nézi hagrart. Milyen más most a hím. Igazi vezérnek tűnik, és a nőstény szíve talán kicsit hevesebben is dobban. Fejét hajtja meg feléje, ahogy biccent a többieknek is. Büszkeség tölti el, hogy a hívó szó annyiukat elérte itt a pusztában.
A szavak, melyekkel Hagrar köszönti, mély érzéseket keltenek benne, vére felpezsdül. A Hold sápadt fénye most egy új élet megszületését láthatja, egy új életét, melyet orkok kis csapata alkot meg magának. Zaghi büszkeséget érez magában. Megvárja, míg a többiek mind választ adnak Hagrarnak, felesküsznek, vagy éppen visszautasítják a lehetőséget. Ez utóbbi persze, némi szomorúsággal tölti el. Ám végül rá is sor kerül.
Tőrével felmetszi tenyerét, és belecsap Hagrar tenyerébe, így vérük elkeveredik. Most már egy családdá válnak mindannyian.*
-Esküszöm! Vérben, acélban, dicsőségben! Együtt törünk előre, s úgy írjuk fel a nevünket a kövek közé, hogy még az istenek is emlékezzenek ránk!
*Ismétli el a hím szavait, hiánytalanul visszaadva az eskű szövegét. Persze, hogy ezek után mi következik, azt most még nem tudja, de készen áll a változásra.*
//Hívó szó//
//Zárás//
*Zaghuma nézi hagrart. Milyen más most a hím. Igazi vezérnek tűnik, és a nőstény szíve talán kicsit hevesebben is dobban. Fejét hajtja meg feléje, ahogy biccent a többieknek is. Büszkeség tölti el, hogy a hívó szó annyiukat elérte itt a pusztában.
A szavak, melyekkel Hagrar köszönti, mély érzéseket keltenek benne, vére felpezsdül. A Hold sápadt fénye most egy új élet megszületését láthatja, egy új életét, melyet orkok kis csapata alkot meg magának. Zaghi büszkeséget érez magában. Megvárja, míg a többiek mind választ adnak Hagrarnak, felesküsznek, vagy éppen visszautasítják a lehetőséget. Ez utóbbi persze, némi szomorúsággal tölti el. Ám végül rá is sor kerül.
Tőrével felmetszi tenyerét, és belecsap Hagrar tenyerébe, így vérük elkeveredik. Most már egy családdá válnak mindannyian.*
-Esküszöm! Vérben, acélban, dicsőségben! Együtt törünk előre, s úgy írjuk fel a nevünket a kövek közé, hogy még az istenek is emlékezzenek ránk!
*Ismétli el a hím szavait, hiánytalanul visszaadva az eskű szövegét. Persze, hogy ezek után mi következik, azt most még nem tudja, de készen áll a változásra.*
2038. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-09-04 19:23:02
Üzenet elküldve: 2025-09-04 19:23:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hívó szó//
//Zárás//
*Gyorsan peregnek az események, és Buga csak kapkodja kicsit a fejét. A tempó túl gyors, és ezt érzi Grimnar is, aki elbúcsúzik végül a csapattól. Maradnak hát a többiek. Hagrarnak mindenkihez van szava, lelkesítő beszéde, melytől felpezsdül a vér, és az együvé tartozás érzése végig hullámzik a lélekben. Furcsa érzés ez, hiszen, ha belegondol, alig pár perce ismerik egymást, és Hagrar mégis mindannyiukhoz úgy szól, mintha ez a néhány perc már néhány év lenne.
Tetszik neki. Ahogy vélhetően így van ezzel Akaaruush és Zzul is, hiszen azonnal belecsapnak a hatalmas ork tenyerébe. Mosolyoghatna is az egész jeleneten, de aki nem ismeri az orkokat, nem is tudja, mekkora jelentősége van egy ilyen véreskűnek. A nőstény azonban bajban van. Nem annyira a szavak embere, orkja. A két hím után ő is közelebb lép, a harci fokost veszi elő, kedvenc fegyverét, és annak élével tesz vékony metszést saját tenyerére, majd amint rá kerül a sor, belecsap a feléje nyújtott méretes tenyérbe, amelyen majdnemhogy kecses vékonyságúnak hat erős keze.*
-Buga eszküsz...ik... vér, acél, dicsőség... együtt!
*Az utolsó szónál megemeli kicsit a hangját. Akaaruush és Zzul már ismerhetik annyira, hogy hevenyészett szóhasználata eddig terjed, de a gondolat, és az érzés mely mögötte van, sokkal mélyebb, mint azt bárki is gondolná.*
//Hívó szó//
//Zárás//
*Gyorsan peregnek az események, és Buga csak kapkodja kicsit a fejét. A tempó túl gyors, és ezt érzi Grimnar is, aki elbúcsúzik végül a csapattól. Maradnak hát a többiek. Hagrarnak mindenkihez van szava, lelkesítő beszéde, melytől felpezsdül a vér, és az együvé tartozás érzése végig hullámzik a lélekben. Furcsa érzés ez, hiszen, ha belegondol, alig pár perce ismerik egymást, és Hagrar mégis mindannyiukhoz úgy szól, mintha ez a néhány perc már néhány év lenne.
Tetszik neki. Ahogy vélhetően így van ezzel Akaaruush és Zzul is, hiszen azonnal belecsapnak a hatalmas ork tenyerébe. Mosolyoghatna is az egész jeleneten, de aki nem ismeri az orkokat, nem is tudja, mekkora jelentősége van egy ilyen véreskűnek. A nőstény azonban bajban van. Nem annyira a szavak embere, orkja. A két hím után ő is közelebb lép, a harci fokost veszi elő, kedvenc fegyverét, és annak élével tesz vékony metszést saját tenyerére, majd amint rá kerül a sor, belecsap a feléje nyújtott méretes tenyérbe, amelyen majdnemhogy kecses vékonyságúnak hat erős keze.*
-Buga eszküsz...ik... vér, acél, dicsőség... együtt!
*Az utolsó szónál megemeli kicsit a hangját. Akaaruush és Zzul már ismerhetik annyira, hogy hevenyészett szóhasználata eddig terjed, de a gondolat, és az érzés mely mögötte van, sokkal mélyebb, mint azt bárki is gondolná.*
2037. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-09-04 12:38:42
Üzenet elküldve: 2025-09-04 12:38:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A kanyargós, poros északnyugati úton egy magányos vándor alak tűnik fel. Délceg férfiember, aki még épp nem tapossa a harmincat. Szőke üstökét borzolja a szél, amint tempósan halad a nagy város felé. Sodronyingje fémjei halk csilingeléssel koccannak össze minden lépésnél. Bőr csizmája apró porfelhőt kavar utána. Lépteiben ott a sietség, egy gondolat mely nem hagyja nyugodni és pihenni. Az út széli pletykák egyre inkább azt mutatják, hogy nagy baj közeledik. Ork hordák ütötték fel a fejüket a puszták peremén, és egyre többen beszélnek róla. Nem egyszerű szóbeszéd már ez, hanem terhes igazság, amit a szél hordoz a fülébe, akármerre jár. Meggyőződése, hogy van alapja, és épp ezért igyekszik minél előbb a város biztonságát elérni. A földek között parasztok dolgoznak, hátukat görnyesztve hajlonganak a gabonában, vagy épp kosarakat raknak tele zöldséggel. Egy paraszt halad el mellette, aki épp a város felé zötyög egyszerű kordélyán. A lovak lassú, komótos tempóban húzzák a terhet, és a kerekek minden göröngynél megnyikordulnak. Ekonar felemeli a kezét, int a gazdának, majd odalép a szekérhez. Szóra sincs szükség, a férfi bólint, és arrébb csúszik. Felkéreszkedik a kordélyra, hogy könnyítsen az útján. Nem gyorsabb, de a sodronying alatt sajgó vállak és az izzadó test hálás a pihenésért. Ahogy a kordély lassan döcög előre, tekintete végigfut a környéken. Ösztönösen kardja markolatát szorongatja, mintha bármelyik pillanatban használni kellene, holott ellenségnek még nyomát sem látta. Hajlamos erre, amikor gondolatai elkalandoznak. Kék szemei komorrá válnak, és néhány pillanatig csak ül mozdulatlanul. Bőr kesztyűs tenyerén érezve a markolat hűvös fémét. A kordély egyenletes zörgése lassan visszahozza a jelenbe. Egy pillantást vet a gazdára, aki szótlanul hajt. Az arcán a munkától és a naptól mély barázdák ültek ki. Tekintetük röviden találkozik, s abból ugyanaz a feszültség tükröződik vissza. A feszültség szinte tapintható a környékbelieken is. Mint egy időjárásra sajgó hát, olyan biztos, hogy valami történni fog. A nap már lefelé tart, kora délután árnyai nyúlnak a földek fölé. Ekonar felegyenesedik a kordélyon, és ugrani készül a kordélyról. Egy biccentéssel köszöni meg a paraszt útját, aztán leugrik a földre. Újra gyalog folytatja, tempós, céltudatos léptekkel indul a tisztás irányába.*
2036. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-09-04 01:05:16
Üzenet elküldve: 2025-09-04 01:05:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hívó szó//
//Zárás//
*~ He? Ez most gúnyolódik rajtam?! ~
Felvonja szemöldökét a másik nagydarab ork szavaira.
~ Vaddisznó a bozótban... ~
Hallhatóan megszívja fogát erre, bár a sokat beszélő klánfőnök-szerű valaki szavai nagy valószínűséggel elnyomják a hangot.
~ Igen, a bolondját járatja velem. A buzogányom bokrok ellen, mi? Ha zöld lennél, tudnám mit szóljak vissza... ~
Furcsálló tekintettel nézi végig a rituálét. Ha jól értelmezi, az itt álló szedett-vedett orkcsapat talán durván egy fertályórája, ha nem annál is kevesebb ideje ismeri egymást, és a központban álló alak máris véresküre szólítja fel őket. Mégis mire? Még azok az idétlen mitugrász kis mindencsicsa tündérek sem bíznak meg még a saját fajtájukban sem ilyen kurta idő alatt, itt meg már konkrétan családként akarnak funkcionálni. És amitől igazán leesik az álla, hogy páran, nevezetesen ketten testük-lelkük beleadva meg is teszik ezt. A véreskü szent, és ilyen meggondolatlanul, hirtelen felindulásból megtenni az lehető legnagyobb ostobaság.*
- Egyelőre maradok a bokroknál. *Szólal meg mély basszusán, hangja mint a ropogó tűz.* - Szabad akarok lenni, nem pedig egyik láncból a másik kötelékbe esni, legyen az bármilyen színben tálalva.
*Ezzel sarkon is fordul, és megindul azon az ösvényen visszafelé, amit durván néhány pillanattal ezelőtt csinált magának. Ez Grimnar: kitapossa magának a saját útját, és ha nincs, hát vág magának. Ami egyik orknak röhej tárgya, az másiknak az igazsága.*
- Ha a végzet úgy akarja, még látni fogjuk egymást.
*Szól, ahogy még egyszer a csapatra pillant a válla fölött, majd eltűnik a bozótosban.*
//Hívó szó//
//Zárás//
*~ He? Ez most gúnyolódik rajtam?! ~
Felvonja szemöldökét a másik nagydarab ork szavaira.
~ Vaddisznó a bozótban... ~
Hallhatóan megszívja fogát erre, bár a sokat beszélő klánfőnök-szerű valaki szavai nagy valószínűséggel elnyomják a hangot.
~ Igen, a bolondját járatja velem. A buzogányom bokrok ellen, mi? Ha zöld lennél, tudnám mit szóljak vissza... ~
Furcsálló tekintettel nézi végig a rituálét. Ha jól értelmezi, az itt álló szedett-vedett orkcsapat talán durván egy fertályórája, ha nem annál is kevesebb ideje ismeri egymást, és a központban álló alak máris véresküre szólítja fel őket. Mégis mire? Még azok az idétlen mitugrász kis mindencsicsa tündérek sem bíznak meg még a saját fajtájukban sem ilyen kurta idő alatt, itt meg már konkrétan családként akarnak funkcionálni. És amitől igazán leesik az álla, hogy páran, nevezetesen ketten testük-lelkük beleadva meg is teszik ezt. A véreskü szent, és ilyen meggondolatlanul, hirtelen felindulásból megtenni az lehető legnagyobb ostobaság.*
- Egyelőre maradok a bokroknál. *Szólal meg mély basszusán, hangja mint a ropogó tűz.* - Szabad akarok lenni, nem pedig egyik láncból a másik kötelékbe esni, legyen az bármilyen színben tálalva.
*Ezzel sarkon is fordul, és megindul azon az ösvényen visszafelé, amit durván néhány pillanattal ezelőtt csinált magának. Ez Grimnar: kitapossa magának a saját útját, és ha nincs, hát vág magának. Ami egyik orknak röhej tárgya, az másiknak az igazsága.*
- Ha a végzet úgy akarja, még látni fogjuk egymást.
*Szól, ahogy még egyszer a csapatra pillant a válla fölött, majd eltűnik a bozótosban.*
2035. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-09-02 17:38:38
Üzenet elküldve: 2025-09-02 17:38:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
* Az erdőt elhagyva a szántóföldek kietlen pusztájába ér. A learatott földeken halad, a nap forró sugarai égetik ősz fejét. Legalább már tovább nem fog őszülni az öreg gnóm. Még mindig messze van a város, de már félúton van. Talán majd Artheniorban megleli, amit keres. Akármi is legyen az. Úgy véli, Sa'Tereth mindenhol jelen van, így nem kell keresnie. *
2034. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-09-02 12:18:27
Üzenet elküldve: 2025-09-02 12:18:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hívó szó//
//Zárás//
*Az éjszaka sötétjét a csillagok világítják meg, melyek tanúi lehetnek az itteni eseményeknek. Láthatják, hogy az orkok, megpróbálva dacolni a világgal, egységet kötnek. Zzul büszke lehet, hogy ennek az egységnek a tagja lehet. Hagrar szavai biztatóan hatnak rá. Érzi, hogy csak azért mert Arthebior szülöttje, attól még ork. Olyan aki kiáll a testvéreiért. A vérszövetségből Zzul sem akar kimaradni. Kardjával sebet ejt ő is tenyerén, majd ha Akaaruush letette fogadalmát, ő is ugyanígy tesz.*
-ESKÜSZÖM! Vérben, acélban, dicsőségben együtt törünk előre!
*Kiáltja hangosan, hogy ha bárki is hallja, az tudja, hogy mi folyik itt. Megmutatva az ork egység egy jelét és dicsőségét.*
//Hívó szó//
//Zárás//
*Az éjszaka sötétjét a csillagok világítják meg, melyek tanúi lehetnek az itteni eseményeknek. Láthatják, hogy az orkok, megpróbálva dacolni a világgal, egységet kötnek. Zzul büszke lehet, hogy ennek az egységnek a tagja lehet. Hagrar szavai biztatóan hatnak rá. Érzi, hogy csak azért mert Arthebior szülöttje, attól még ork. Olyan aki kiáll a testvéreiért. A vérszövetségből Zzul sem akar kimaradni. Kardjával sebet ejt ő is tenyerén, majd ha Akaaruush letette fogadalmát, ő is ugyanígy tesz.*
-ESKÜSZÖM! Vérben, acélban, dicsőségben együtt törünk előre!
*Kiáltja hangosan, hogy ha bárki is hallja, az tudja, hogy mi folyik itt. Megmutatva az ork egység egy jelét és dicsőségét.*
2033. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-09-02 09:22:36
Üzenet elküldve: 2025-09-02 09:22:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hívó szó//
//Zárás//
*Emelkedett hangulatba kerül. Nem csak azért mert, hogy újra fajtársai között lehet, hanem azért is, mert egy egységet akarnak kötni. Végre egy olyan helyet, ahová tartozhat, újra. Hagrar beszéde felszítja a szívében a tüzet. Tisztelettel hallgatja végig ahogy Hagrar mindenkihez fűz néhány szót. Mikor hozzá ér, Akaaruush úgy áll, mint egy elmozdíthatatlan szikla. Állja a férfi tekintetét. A másik vakmerőséget, elszántságot láthat. Tudja, hogy a jelenlévőkkel egyek. Sivatagi vére forr. A férfi véresküjére elsőnek reagál. Nem kell sok neki sem, hogy saját kardjával vágjon egy sebet és belecsapjon Hagrar tenyerébe. A vérük egybe folyik, testvériségük örökre megpecsételődik.*
-Jöjjön a legborzasztóbb sivatagi vihar, én melletted állok. Ebben az életben és utána is.
-ESKÜSZÖM. Vérben, acélban, dicsőségben együtt törünk előre!
*Kiáltja teli torokból.*
//Hívó szó//
//Zárás//
*Emelkedett hangulatba kerül. Nem csak azért mert, hogy újra fajtársai között lehet, hanem azért is, mert egy egységet akarnak kötni. Végre egy olyan helyet, ahová tartozhat, újra. Hagrar beszéde felszítja a szívében a tüzet. Tisztelettel hallgatja végig ahogy Hagrar mindenkihez fűz néhány szót. Mikor hozzá ér, Akaaruush úgy áll, mint egy elmozdíthatatlan szikla. Állja a férfi tekintetét. A másik vakmerőséget, elszántságot láthat. Tudja, hogy a jelenlévőkkel egyek. Sivatagi vére forr. A férfi véresküjére elsőnek reagál. Nem kell sok neki sem, hogy saját kardjával vágjon egy sebet és belecsapjon Hagrar tenyerébe. A vérük egybe folyik, testvériségük örökre megpecsételődik.*
-Jöjjön a legborzasztóbb sivatagi vihar, én melletted állok. Ebben az életben és utána is.
-ESKÜSZÖM. Vérben, acélban, dicsőségben együtt törünk előre!
*Kiáltja teli torokból.*
2032. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-09-01 17:35:09
Üzenet elküldve: 2025-09-01 17:35:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Beszerző körút//
//Vissza a városba//
*Most hogy sikerül nagyjából mindenféle növényből szedni egy kicsit, vissza is indulnak a városba. Esze ágába sincs több időt idekint tölteni a szükségesnél, az új szolgálókkal is szeretne több időt tölteni, főleg az alacsony szőkével, csak hogy kellően össze tudjanak melegedni. Úgyhogy a lovak közé csapnak, és hamar ismét a szántóföldek útjait róják, hogy onnan tovább tudjanak haladni majd a tisztás felé. Rövidebb lesz úgy az út, kerülni pedig semmi kedve.*
-Már nem sok híja, uram. Aztán megkóstolhatjuk azt a bort, amit annyit emlegetett.
//Vissza a városba//
*Most hogy sikerül nagyjából mindenféle növényből szedni egy kicsit, vissza is indulnak a városba. Esze ágába sincs több időt idekint tölteni a szükségesnél, az új szolgálókkal is szeretne több időt tölteni, főleg az alacsony szőkével, csak hogy kellően össze tudjanak melegedni. Úgyhogy a lovak közé csapnak, és hamar ismét a szántóföldek útjait róják, hogy onnan tovább tudjanak haladni majd a tisztás felé. Rövidebb lesz úgy az út, kerülni pedig semmi kedve.*
-Már nem sok híja, uram. Aztán megkóstolhatjuk azt a bort, amit annyit emlegetett.
2031. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-31 17:31:51
Üzenet elküldve: 2025-08-31 17:31:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Beszerző körút//
//Második felvonás//
-Sosem gondolkozott rajta uram, hogy földművelésbe kezdjen?
*Ezen Merchen igazán nagyot nevet, olyan szívből jövőt.*
-Én? Ezt komoly kérdésnek szántad? Egy kapát nem bírnék el, csak ha nagyon sokat fizetnének érte. De akkor sem szívesen.
-Nem úgy, uram. Természetesen nem ön dolgozna a földeken, de kereskedelmi szempontból? Vagy nem annyira éri meg a gazdálkodás, növénytermesztés, esetleg vadtartás?
*A tündér előveszi pipáját, hogy pöfékelhessen egy kicsit, amíg elérkeznek az erdőségbe, idejükből kitelik.*
-Nem igazán. Vagyis hát nehéz kérdés ez. Tudod minden annyi ér, amennyit hajlandóak érte fizetni. Biztos vagyok benne, hogy meg lehet jól csinálni ezt is, nézd meg a Harsogót, szerintem elég jól megy nekik a bor, de én nem szívesen foglalkoznék vele. Egyszerűen nem lelném öröm benne, hogy minden este nézzem hogy hogy nő a búza meg az árpa.
*Persze az is hozzátartozhat, hogy fogalma sincs, hogy hogy kell egyáltalán hozzákezdeni, a földműveléshez semennyi érzéke sincs, legfeljebb annyi tudása van, amennyit pletykákból, meg kocsmai gazdáktól hallott az évek alatt. Erre azért nem szívesen áldozna sokat.*
-Olyasmivel kell foglalkozni, amiben jól érzi magát az ember. Semmi nem ér annyit, hogy folyamatosan szar kedvünk legyen minden nap. De úgy hiszem te ezt teljesen megérted, nem igaz?
-Ami azt illeti de. Hisz tudja jól, hogy az előző helyről miért jöttem el.
-Igen.
-És azt is tudja, hogy amiatt máshol aligha alkalmaztak volna, legfeljebb a Krenkataurban.
-Igen.
-Szándékosan ezért választott engem?
-Igen.
*Feleli vigyorogva a pipája mögül.*
-Ravasz egy fráter maga, uram. Rászolgál a hírnevére.
-Köszönöm a kedves szavakat.
//Második felvonás//
-Sosem gondolkozott rajta uram, hogy földművelésbe kezdjen?
*Ezen Merchen igazán nagyot nevet, olyan szívből jövőt.*
-Én? Ezt komoly kérdésnek szántad? Egy kapát nem bírnék el, csak ha nagyon sokat fizetnének érte. De akkor sem szívesen.
-Nem úgy, uram. Természetesen nem ön dolgozna a földeken, de kereskedelmi szempontból? Vagy nem annyira éri meg a gazdálkodás, növénytermesztés, esetleg vadtartás?
*A tündér előveszi pipáját, hogy pöfékelhessen egy kicsit, amíg elérkeznek az erdőségbe, idejükből kitelik.*
-Nem igazán. Vagyis hát nehéz kérdés ez. Tudod minden annyi ér, amennyit hajlandóak érte fizetni. Biztos vagyok benne, hogy meg lehet jól csinálni ezt is, nézd meg a Harsogót, szerintem elég jól megy nekik a bor, de én nem szívesen foglalkoznék vele. Egyszerűen nem lelném öröm benne, hogy minden este nézzem hogy hogy nő a búza meg az árpa.
*Persze az is hozzátartozhat, hogy fogalma sincs, hogy hogy kell egyáltalán hozzákezdeni, a földműveléshez semennyi érzéke sincs, legfeljebb annyi tudása van, amennyit pletykákból, meg kocsmai gazdáktól hallott az évek alatt. Erre azért nem szívesen áldozna sokat.*
-Olyasmivel kell foglalkozni, amiben jól érzi magát az ember. Semmi nem ér annyit, hogy folyamatosan szar kedvünk legyen minden nap. De úgy hiszem te ezt teljesen megérted, nem igaz?
-Ami azt illeti de. Hisz tudja jól, hogy az előző helyről miért jöttem el.
-Igen.
-És azt is tudja, hogy amiatt máshol aligha alkalmaztak volna, legfeljebb a Krenkataurban.
-Igen.
-Szándékosan ezért választott engem?
-Igen.
*Feleli vigyorogva a pipája mögül.*
-Ravasz egy fráter maga, uram. Rászolgál a hírnevére.
-Köszönöm a kedves szavakat.
2030. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-29 22:27:11
Üzenet elküldve: 2025-08-29 22:27:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hívó szó//
*Megérzi Buga közeledtét, mielőtt a nőstény teljesen kilépne a fák árnyékából. Mikor a halk „Grotwhut?” felhangzik, lassan fordítja felé tekintetét. A szürke bőrű nőstényt szemléli, ahogy kimért mozdulattal lép közelebb, és saját nevét kimondva mutatkozik be. Hagrar bólint, arcán röpke elismerés suhant át. Látja a kiéhezett, de elszánt tekintetet, ismeri azt az ürességet, amit csak a vadászat és a hús lakhat be újra. *
– Buga… * Mondja mély hangon.*
-Az éhség vezetett ide, vagy a hívó szó? Mindegy is. A törzs nem marad éhen, ha összezárunk. A te éhséged a miénk is. Ha fegyvert emelsz mellettünk, lesz hús bőven, és nem csontokat kell rágcsálnod. *Szavai egyszerre nyersek és biztatóak, mintha nem engedné meg az önsajnálatot, de felkínálná az összetartás erejét. Tekintete végig a nőstényen marad, s bólint egy másodszor is, most már lassabban, mintha kimondatlanul is jelezné: helye van köztük.*
*Hallja a bokrok reccsenését, majd a robajlást, ahogy Grimnar szinte berobban a tisztásra. Egy pillanatra feszült lesz, mintha támadást várna, de ahogy meglátja a fiatal barna orkot, azonnal tudja: nem ellenség, hanem ugyanannak a szónak rabja, mint mindannyian. Figyeli, ahogy a buzogányt magabiztosan pihenteti vállán, s a dühből lassan fegyelmezettség válik. Hagrar lassan biccent.*
– Grimnar a hegyek fia! * Ismétli meg a nevet, mintha ízlelgetné.*
– Az erő nem hagyott el téged. A harci szellem úgy csörtetett veled, mint vaddisznó a bozótban. Nem kell szégyellned. Mi nem egy klán vagyunk. Még nem. *Szétnéz a társaságon* Még csak azok, akiket a szél és a vér egy pontba sodort. Egyesek bőrt viselnek, mások vasat, de mind ugyanarra éheznek. Ha velünk állsz, a buzogányod nem a bokrok ellen suhint többé, hanem ellenségeink húsába vág.
*A szavak nyugodtak, de mögöttük ott a parancs íze: Grimnar erejét irányba kell állítani.*
*Hagrar figyeli, ahogy Zzulyaras kilép az árnyékból, és határozottan mutatkozik be. A férfi szeme összeszűkül egy pillanatra a város említésére, de nem lát gúnyt vagy árulást a másik szemében, csak a gyökerekhez való ragaszkodást. Közelebb lép felé, tekintete komor, mégis tiszteletteljes.*
– Zzulyaras, Arthenior szülöttje! * Mondja mély, zengő hangon.*
– Sokan elfordulnak gyökereiktől, mikor városok falai között nőnek fel. Sokak pedig elszakadtak. Te nem feledtél. Ez becsülendő. A város vért szív, de az ork szív csak vért kíván – küzdelemben. Ha a népedhez akarsz tartozni, itt a helyed, mert itt kovácsolódik újra a nép. Nem horda. Nem is csürhe. Hanem az élet.
*Kezét ökölbe szorítja, mellkasára üti, ahogy a seregben szokás.*
– Nem vagy egyedül. A harcban minden ütésed, minden ordításod a törzs üvöltését erősíti majd. Tehát állj mellénk, Zzul, és ne engedd, hogy az ork örökség elvesszen az időben. *Hangja, mint a kovács kalapácsa: erős és irányító.*
*Tekintete tovább halad és a sivatag szülöttjén pihen meg, aki markáns szavakkal jelenti ki eredetét. Akaratlanul is elidőzik a férfi alakján, a páncélon, amely máshonnan hozott történetet mesél. Elmosolyodik, de ez a mosoly inkább vad és komor, mint barátságos.*
– Akaaruush a homok fia *– morranja. *
- A sivatag keménnyé edzi azt, aki ott születik. Nem tűr gyengeséget. Jó, ha ilyen vér csatlakozik hozzánk. Tudom, hogy te is érzed: ez a gyűlés nem véletlen. A szavak, az üvöltés, a sors – mind egy irányba taszított minket. Ha a homok szülöttje is velünk tart, akkor semmi sem állhat meg előttünk.
*Előrelép, és egy pillanatra Akaaruush szemébe néz, mintha szavak nélkül is próbálná lemérni az elszántságot. Majd erőteljes jobbját a másik hím vállára csapja, elismerése jeléül. Persze csak akkor ha amaz nem tér ki.*
– Testvérként fogsz küzdeni mellettünk. És ha eljön az idő, a vér, amelyet kiontasz, a sivatag homokjába is visszhangot küld. *Hangja súlyos, mintha esküt kovácsolna a levegőből.*
*Különösen feszültté válik, mikor Zaghuma kilép a félhomályból, tekintete azonnal a nőstényen pihen. Rövid ideig szinte nem is szól, csak figyeli a sárgás szemeket, a bőrvértet, és azt a tartást, amelyből egyszerre árad magabiztosság és valami mélyebb szomorúság. Végül lassan bólint.* -Zaghuma… A magány erősíthet, de felemészthet is. Nem kell többé egyedül vadásznod. * A szavak mélyről jönnek, mintha saját tapasztalatát tükröznék.*
– Ha mellénk állsz, a számszeríjad többé nem magányos vadra feszül, hanem a törzs dicsőségét szolgálja. A nőstény szíve erősebb, mint bármelyik hím gondolná. Ezért mondom: köztünk a helyed. * Közelebb lép, vállát röviden érinti, majd visszahúzódik, gesztusa tiszteletteljes és határozott.* – Együtt nem lesz többé árva lélek a pusztában. Együtt vagyunk az ork nép!
* Megáll, szemei végigfutnak az öt másik ork alakján. Nem kell sokáig mérlegelnie – mindegyik testén, tartásán és hangján ugyanaz a lobogó tűz érződik: harcra, vérre és dicsőségre szomjaznak. Ez az, amit keresett, amit mindig is keresett. Előrébb lép, kezében a hajítóbárddal. Arcán komor, mégis vad elszántság tükröződik, ahogy a többiekhez szól.*
— Sokáig jártam egyedül, s láttam, milyen gyarló az ember világa. Falvaik kicsik, szívük gyengék, életük szánalmas… De most! Most végre harcosokat látok magam előtt, nem gyenge népséget, hanem fivéreket, akikkel együtt lehet dacolni az éggel is, ha kell!
*Ezzel lassan felemeli a hajítóbárdot. Egy pillanatig magasba tartja, mintha az ősökhöz szólna, majd hirtelen a tenyerébe húzza az élét. A vér sötéten buggyan ki, vörösen fénylik a hold alatt. Hagrar nem rezdül meg, hangja még erősebben zeng tovább.*
— Nem elég, hogy szavak kössenek minket össze! Vér pecsételje meg, hogy testvérek vagyunk! Ha egyikünk harcol, mind harcol. Ha egyikünk hal, mind bosszút esküszik érte!
*Középen marad. A többiekhez kinyújtja vérző kezét, várva, hogy ők is kövessék a példáját. Szeme villog, hangja dübörög.*
— ESKÜDJETEK MOST! Vérben, acélban, dicsőségben! Együtt törünk előre, s úgy írjuk fel a nevünket a kövek közé, hogy még az istenek is emlékezzenek ránk!
*Szinte érezni lehet a szavak súlyát, ahogy a vércsepp lassan végiggördül ujjairól a földre, mintha maga a föld is elfogadná az új szövetséget.*
//Hívó szó//
*Megérzi Buga közeledtét, mielőtt a nőstény teljesen kilépne a fák árnyékából. Mikor a halk „Grotwhut?” felhangzik, lassan fordítja felé tekintetét. A szürke bőrű nőstényt szemléli, ahogy kimért mozdulattal lép közelebb, és saját nevét kimondva mutatkozik be. Hagrar bólint, arcán röpke elismerés suhant át. Látja a kiéhezett, de elszánt tekintetet, ismeri azt az ürességet, amit csak a vadászat és a hús lakhat be újra. *
– Buga… * Mondja mély hangon.*
-Az éhség vezetett ide, vagy a hívó szó? Mindegy is. A törzs nem marad éhen, ha összezárunk. A te éhséged a miénk is. Ha fegyvert emelsz mellettünk, lesz hús bőven, és nem csontokat kell rágcsálnod. *Szavai egyszerre nyersek és biztatóak, mintha nem engedné meg az önsajnálatot, de felkínálná az összetartás erejét. Tekintete végig a nőstényen marad, s bólint egy másodszor is, most már lassabban, mintha kimondatlanul is jelezné: helye van köztük.*
*Hallja a bokrok reccsenését, majd a robajlást, ahogy Grimnar szinte berobban a tisztásra. Egy pillanatra feszült lesz, mintha támadást várna, de ahogy meglátja a fiatal barna orkot, azonnal tudja: nem ellenség, hanem ugyanannak a szónak rabja, mint mindannyian. Figyeli, ahogy a buzogányt magabiztosan pihenteti vállán, s a dühből lassan fegyelmezettség válik. Hagrar lassan biccent.*
– Grimnar a hegyek fia! * Ismétli meg a nevet, mintha ízlelgetné.*
– Az erő nem hagyott el téged. A harci szellem úgy csörtetett veled, mint vaddisznó a bozótban. Nem kell szégyellned. Mi nem egy klán vagyunk. Még nem. *Szétnéz a társaságon* Még csak azok, akiket a szél és a vér egy pontba sodort. Egyesek bőrt viselnek, mások vasat, de mind ugyanarra éheznek. Ha velünk állsz, a buzogányod nem a bokrok ellen suhint többé, hanem ellenségeink húsába vág.
*A szavak nyugodtak, de mögöttük ott a parancs íze: Grimnar erejét irányba kell állítani.*
*Hagrar figyeli, ahogy Zzulyaras kilép az árnyékból, és határozottan mutatkozik be. A férfi szeme összeszűkül egy pillanatra a város említésére, de nem lát gúnyt vagy árulást a másik szemében, csak a gyökerekhez való ragaszkodást. Közelebb lép felé, tekintete komor, mégis tiszteletteljes.*
– Zzulyaras, Arthenior szülöttje! * Mondja mély, zengő hangon.*
– Sokan elfordulnak gyökereiktől, mikor városok falai között nőnek fel. Sokak pedig elszakadtak. Te nem feledtél. Ez becsülendő. A város vért szív, de az ork szív csak vért kíván – küzdelemben. Ha a népedhez akarsz tartozni, itt a helyed, mert itt kovácsolódik újra a nép. Nem horda. Nem is csürhe. Hanem az élet.
*Kezét ökölbe szorítja, mellkasára üti, ahogy a seregben szokás.*
– Nem vagy egyedül. A harcban minden ütésed, minden ordításod a törzs üvöltését erősíti majd. Tehát állj mellénk, Zzul, és ne engedd, hogy az ork örökség elvesszen az időben. *Hangja, mint a kovács kalapácsa: erős és irányító.*
*Tekintete tovább halad és a sivatag szülöttjén pihen meg, aki markáns szavakkal jelenti ki eredetét. Akaratlanul is elidőzik a férfi alakján, a páncélon, amely máshonnan hozott történetet mesél. Elmosolyodik, de ez a mosoly inkább vad és komor, mint barátságos.*
– Akaaruush a homok fia *– morranja. *
- A sivatag keménnyé edzi azt, aki ott születik. Nem tűr gyengeséget. Jó, ha ilyen vér csatlakozik hozzánk. Tudom, hogy te is érzed: ez a gyűlés nem véletlen. A szavak, az üvöltés, a sors – mind egy irányba taszított minket. Ha a homok szülöttje is velünk tart, akkor semmi sem állhat meg előttünk.
*Előrelép, és egy pillanatra Akaaruush szemébe néz, mintha szavak nélkül is próbálná lemérni az elszántságot. Majd erőteljes jobbját a másik hím vállára csapja, elismerése jeléül. Persze csak akkor ha amaz nem tér ki.*
– Testvérként fogsz küzdeni mellettünk. És ha eljön az idő, a vér, amelyet kiontasz, a sivatag homokjába is visszhangot küld. *Hangja súlyos, mintha esküt kovácsolna a levegőből.*
*Különösen feszültté válik, mikor Zaghuma kilép a félhomályból, tekintete azonnal a nőstényen pihen. Rövid ideig szinte nem is szól, csak figyeli a sárgás szemeket, a bőrvértet, és azt a tartást, amelyből egyszerre árad magabiztosság és valami mélyebb szomorúság. Végül lassan bólint.* -Zaghuma… A magány erősíthet, de felemészthet is. Nem kell többé egyedül vadásznod. * A szavak mélyről jönnek, mintha saját tapasztalatát tükröznék.*
– Ha mellénk állsz, a számszeríjad többé nem magányos vadra feszül, hanem a törzs dicsőségét szolgálja. A nőstény szíve erősebb, mint bármelyik hím gondolná. Ezért mondom: köztünk a helyed. * Közelebb lép, vállát röviden érinti, majd visszahúzódik, gesztusa tiszteletteljes és határozott.* – Együtt nem lesz többé árva lélek a pusztában. Együtt vagyunk az ork nép!
* Megáll, szemei végigfutnak az öt másik ork alakján. Nem kell sokáig mérlegelnie – mindegyik testén, tartásán és hangján ugyanaz a lobogó tűz érződik: harcra, vérre és dicsőségre szomjaznak. Ez az, amit keresett, amit mindig is keresett. Előrébb lép, kezében a hajítóbárddal. Arcán komor, mégis vad elszántság tükröződik, ahogy a többiekhez szól.*
— Sokáig jártam egyedül, s láttam, milyen gyarló az ember világa. Falvaik kicsik, szívük gyengék, életük szánalmas… De most! Most végre harcosokat látok magam előtt, nem gyenge népséget, hanem fivéreket, akikkel együtt lehet dacolni az éggel is, ha kell!
*Ezzel lassan felemeli a hajítóbárdot. Egy pillanatig magasba tartja, mintha az ősökhöz szólna, majd hirtelen a tenyerébe húzza az élét. A vér sötéten buggyan ki, vörösen fénylik a hold alatt. Hagrar nem rezdül meg, hangja még erősebben zeng tovább.*
— Nem elég, hogy szavak kössenek minket össze! Vér pecsételje meg, hogy testvérek vagyunk! Ha egyikünk harcol, mind harcol. Ha egyikünk hal, mind bosszút esküszik érte!
*Középen marad. A többiekhez kinyújtja vérző kezét, várva, hogy ők is kövessék a példáját. Szeme villog, hangja dübörög.*
— ESKÜDJETEK MOST! Vérben, acélban, dicsőségben! Együtt törünk előre, s úgy írjuk fel a nevünket a kövek közé, hogy még az istenek is emlékezzenek ránk!
*Szinte érezni lehet a szavak súlyát, ahogy a vércsepp lassan végiggördül ujjairól a földre, mintha maga a föld is elfogadná az új szövetséget.*
2029. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-28 16:56:00
Üzenet elküldve: 2025-08-28 16:56:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 449
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 449
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szénfekete//
*A fekete szőrcsomó csak épphogy kandikál ki a zöldellő fűszálak közül. Ideiglenes saját ösvényeket váj bele, az elf pedig figyeli, ahogy mögötte újra egymásba kapaszkodnak az a hosszúkás levelek. Csakhamar elhomályosul, hogy miért is jött, vagy ki ő egyáltalán. Erősebben fog a korlát fájára, tán tapintás után is le tudná festeni annak erezetét. Érez és semmivel össze nem hasonlítható a Szántóföldek adta kellemesség. A nap egyre forrósítja arcbőrét, de nem húzódna árnyékba; még előrébb is hajol, mintha a korláton szeretne átbukni, ahogy az óarany szemeivel követi a macska cikázását.
A pillangók élénk színe is alig tűnt fel neki a leélt igen hosszú élete alatt. Most mégis káprázatosnak tűnik azé az egyé, amit lát. Még annak halála is szemet gyönyörködtet, ahogy az apró mancs utána kap, s eltünteti egy fűcsomó mélyére, ahonnan soha többé nem bukkan már elő.
Idegen is lehetne az arcizmainak a mosoly, ami oly' ritkán festi meg ábrázatát, de természetesebbnek hat mégis, mint bármi. Hogy egy perc telt el, vagy egy fertályóra, nem tudná megmondani…
A háta mögül hallott halk léptek sem zavarják meg a nézelődésben, éppen úgy hozzátartozik ehhez az idillhez, mint a csend. Hogy amaz zaklatott, vagy várakozással teli, nem ül ki teljességgel a szoborszerű vonásokra, ha mélyebben kutatna talán látna rajta valamit. A valóságot, vagy azt, amit látni akar. De most a kíváncsisága háttérbe szorul. Tudja mi a dolga, s Kyr nem sérelmezett még egyetlen vonalat sem, amit a pergameneken látott. Nem is tehetné. Tökéletes munkát végzett. A magabiztossága e téren mindig is vele volt, sosem remegne meg gyomra attól, hogy valakinek esetlegesen nem tetszenek a művei. Nem azokkal volna baj akkor sem, ha visszakozna a férfi.
Lassan fordulnak az irányába az óarany íriszek, nehezen szakad el a kedvenc képétől, noha a másikat bebarangolni pillantásával sincs ellenére, de most nem a legördülő vízcseppek zavarba ejtő útját fixírozza, hanem szinte látja a kész bőrrajzokat. Pedig még egyetlen tűszúrást sem ejtett rajta.*
- Sok. *Mondja a lehető legegyszerűbben. Van, amit nehéz behatárolni, de abban biztos lehet a félvér, hogy nem egy délutáni program lesz, de még a virradattal sem ér véget, hacsak nem direkt szakítják meg és hagyják a felületet gyógyulni.*
- Amit kimásoltam neked, annak jó része talán ma meglesz. *Elengedi a korlátot, majd megfordul, s háttal támaszkodik neki. Hogy nem néz rá a férfi továbbra sem, nem okoz benne feszültséget. Megszokta már a távolságtartó viselkedést, ami közelebb hozta hozzá a félelfet, mint bárkit.*
- A többi, az hatok. Gyógyulnod kell közben. De mindent elhoztam, ami a lehető leggyorsabban segít ebben.
*A fekete szőrcsomó csak épphogy kandikál ki a zöldellő fűszálak közül. Ideiglenes saját ösvényeket váj bele, az elf pedig figyeli, ahogy mögötte újra egymásba kapaszkodnak az a hosszúkás levelek. Csakhamar elhomályosul, hogy miért is jött, vagy ki ő egyáltalán. Erősebben fog a korlát fájára, tán tapintás után is le tudná festeni annak erezetét. Érez és semmivel össze nem hasonlítható a Szántóföldek adta kellemesség. A nap egyre forrósítja arcbőrét, de nem húzódna árnyékba; még előrébb is hajol, mintha a korláton szeretne átbukni, ahogy az óarany szemeivel követi a macska cikázását.
A pillangók élénk színe is alig tűnt fel neki a leélt igen hosszú élete alatt. Most mégis káprázatosnak tűnik azé az egyé, amit lát. Még annak halála is szemet gyönyörködtet, ahogy az apró mancs utána kap, s eltünteti egy fűcsomó mélyére, ahonnan soha többé nem bukkan már elő.
Idegen is lehetne az arcizmainak a mosoly, ami oly' ritkán festi meg ábrázatát, de természetesebbnek hat mégis, mint bármi. Hogy egy perc telt el, vagy egy fertályóra, nem tudná megmondani…
A háta mögül hallott halk léptek sem zavarják meg a nézelődésben, éppen úgy hozzátartozik ehhez az idillhez, mint a csend. Hogy amaz zaklatott, vagy várakozással teli, nem ül ki teljességgel a szoborszerű vonásokra, ha mélyebben kutatna talán látna rajta valamit. A valóságot, vagy azt, amit látni akar. De most a kíváncsisága háttérbe szorul. Tudja mi a dolga, s Kyr nem sérelmezett még egyetlen vonalat sem, amit a pergameneken látott. Nem is tehetné. Tökéletes munkát végzett. A magabiztossága e téren mindig is vele volt, sosem remegne meg gyomra attól, hogy valakinek esetlegesen nem tetszenek a művei. Nem azokkal volna baj akkor sem, ha visszakozna a férfi.
Lassan fordulnak az irányába az óarany íriszek, nehezen szakad el a kedvenc képétől, noha a másikat bebarangolni pillantásával sincs ellenére, de most nem a legördülő vízcseppek zavarba ejtő útját fixírozza, hanem szinte látja a kész bőrrajzokat. Pedig még egyetlen tűszúrást sem ejtett rajta.*
- Sok. *Mondja a lehető legegyszerűbben. Van, amit nehéz behatárolni, de abban biztos lehet a félvér, hogy nem egy délutáni program lesz, de még a virradattal sem ér véget, hacsak nem direkt szakítják meg és hagyják a felületet gyógyulni.*
- Amit kimásoltam neked, annak jó része talán ma meglesz. *Elengedi a korlátot, majd megfordul, s háttal támaszkodik neki. Hogy nem néz rá a férfi továbbra sem, nem okoz benne feszültséget. Megszokta már a távolságtartó viselkedést, ami közelebb hozta hozzá a félelfet, mint bárkit.*
- A többi, az hatok. Gyógyulnod kell közben. De mindent elhoztam, ami a lehető leggyorsabban segít ebben.
2028. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-28 08:16:36
Üzenet elküldve: 2025-08-28 08:16:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hívó szó//
*Nem csak Zzul az egyetlen ismerős alak Akaaruush számára. Hagrar kérdésére bemutatkozik.*
-Akaaruush vagyok. A sivatag szülöttje.
*Mondana többet is de erre nem jut alkalma. Más fajtársai is felbukkannak. Az egyiket még ismeri is. Felismeri Buga alakját. A másik kettőt viszont nem ismeri. Egyet kell értenie Hagrarral. Ez nem véletlen. Persze feltételezi, hogy mindannyian az üvöltés miatt vannak itt, de az hogy egyszerre jártak itt ennyien, hogy meghallják a hívó szót, na az nem véletlen. Zzulyaras elsőnek szólal meg Hagrar beszédje nyomán. Ritkán veszi át az ork a kezdeményezést. Ez ezen alkalmak egyike. Hagrar szavai mélyen hatnak Akaaruushra. Társai már rég egyedül kell, hogy boldoguljanak. Legyen az a városokban az orkok vagy maguk a törzsek.*
-Veletek tartok testvéreim. Nem hagyom, hogy népünk tovább szenvedjen.
*Válaszol Hagrar beszédjére.*
//Hívó szó//
*Nem csak Zzul az egyetlen ismerős alak Akaaruush számára. Hagrar kérdésére bemutatkozik.*
-Akaaruush vagyok. A sivatag szülöttje.
*Mondana többet is de erre nem jut alkalma. Más fajtársai is felbukkannak. Az egyiket még ismeri is. Felismeri Buga alakját. A másik kettőt viszont nem ismeri. Egyet kell értenie Hagrarral. Ez nem véletlen. Persze feltételezi, hogy mindannyian az üvöltés miatt vannak itt, de az hogy egyszerre jártak itt ennyien, hogy meghallják a hívó szót, na az nem véletlen. Zzulyaras elsőnek szólal meg Hagrar beszédje nyomán. Ritkán veszi át az ork a kezdeményezést. Ez ezen alkalmak egyike. Hagrar szavai mélyen hatnak Akaaruushra. Társai már rég egyedül kell, hogy boldoguljanak. Legyen az a városokban az orkok vagy maguk a törzsek.*
-Veletek tartok testvéreim. Nem hagyom, hogy népünk tovább szenvedjen.
*Válaszol Hagrar beszédjére.*
2027. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-27 09:39:42
Üzenet elküldve: 2025-08-27 09:39:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Szürke egy nagyon strapabíró egy ló. Ügyesen veszi a hosszú vágtázást. Azért ad a lónak is pihenő időt és hagyja hogy gyalogoljon a ló. Ő persze nem szál le róla. Mélyet szagol a friss reggeli levegőből. Lenyűgözi a ló gyorsasága. A nap még mindig nem jött fel, de ők már lassan megérkeznek Artheniorba. Persze a nap egyre jobban mutatja erejét, aminek folytán az ég egyre világosabb és világosabb. Nem is érti miért siet? Végül is senki sem várja. Ő viszont annál kíváncsibb. Ha igaza van, akkor nagy veszélyben van Arthenior. Ezt meg nem hagyhatja. Még ha banditák is vannak ott, talán a segítségüket, vagy ha mást nem, információt tud tőlük szerezni.*
2026. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-27 08:02:09
Üzenet elküldve: 2025-08-27 08:02:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hívó szó//
*Nem kell sokáig kérlelnie Akaaruusht. A másik gyors tempót diktál. Kocogásuk nagy zajt csap a csendes éjszakába. Termetük és vértezetek nem teszi lehetővé, hogy csendesen tudjanak megközelíteni bármit vagy bárkit. Mondjuk nem is arra vannak kiképezve, felkészülve. A szalmaszál alkatú elfek erre sokkal alkalmasabbak. A céljukhoz érve egy orkkal találják szembe magukat. Nem sokkal utána egy ismerős arccal is találkoznak, Bugával. Közben érkezik egy újabb nő ork. A neve is hamar kiderül, Zaghuma. Csendesen bólint az irányába, köszöntve a másikat. A többiek neve is hamar kiderül. Hagrar neve az érzelmes beszédéből derül ki. Grimnar is bemutatkozik. A beszéd hevében, ahogy az elhangzik, ő is bemutatkozik.*
-Zzulyaras vagyok. Habár én Arthenior szülöttje vagyok, nem hagyom őseim örökségét elveszni az időben.
*Lép előre, válaszolva Hagrarnak.*
-Én a népünkkel tartok bármilyen nehézséggel kelljen szembe néznünk.
*Szép kis banda jött itt össze. Nem tudja elképzelni, hogy nappal vagy így este félelmetesebb a csoportjuk.*
//Hívó szó//
*Nem kell sokáig kérlelnie Akaaruusht. A másik gyors tempót diktál. Kocogásuk nagy zajt csap a csendes éjszakába. Termetük és vértezetek nem teszi lehetővé, hogy csendesen tudjanak megközelíteni bármit vagy bárkit. Mondjuk nem is arra vannak kiképezve, felkészülve. A szalmaszál alkatú elfek erre sokkal alkalmasabbak. A céljukhoz érve egy orkkal találják szembe magukat. Nem sokkal utána egy ismerős arccal is találkoznak, Bugával. Közben érkezik egy újabb nő ork. A neve is hamar kiderül, Zaghuma. Csendesen bólint az irányába, köszöntve a másikat. A többiek neve is hamar kiderül. Hagrar neve az érzelmes beszédéből derül ki. Grimnar is bemutatkozik. A beszéd hevében, ahogy az elhangzik, ő is bemutatkozik.*
-Zzulyaras vagyok. Habár én Arthenior szülöttje vagyok, nem hagyom őseim örökségét elveszni az időben.
*Lép előre, válaszolva Hagrarnak.*
-Én a népünkkel tartok bármilyen nehézséggel kelljen szembe néznünk.
*Szép kis banda jött itt össze. Nem tudja elképzelni, hogy nappal vagy így este félelmetesebb a csoportjuk.*
2025. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-26 10:37:03
Üzenet elküldve: 2025-08-26 10:37:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hívó szó//
*Az esti hűsítő levegő szinte hullámzik Grimnar közül. Biztos benne, hogy valahol éppen vérpezsdítő harc folyik, és egy másik ork is részese lehet ennek a dicső küzdelemnek, viszont Grimnar úgy érzi, hogy ebben a dombos-bokros vidékben teljesen el van veszve. Vaddisznóként csörtet át minden susnyáson, meg sem próbálja jelenlétét leplezni. Csak rohan előre, arrafelé, amerről a kiáltást hallotta, legalábbis amerről nagyjából jöhetett a hang.
Buzogánya néha beleakad a cserjékbe, ilyenkor dühös morgással rántja ki onnan, hangos susogások és reccsenések kísérik minden léptét.
Az orkcsapat azt veheti észre, hogy egy megtermett, fiatal barna ork szinte kirobban a közeli bokrosból egy morgás kíséretében, majdnem a társaság közepébe rohanva. Zihál, a bordája fáj, így egy igazán harcias, dühödt grimasz ül ki arcára.
Egy másik megtermett, szintén nem zöld fajtárs meg is szólal ünnepélyesen, Grimnar pedig összezavarodva bámulja buzogányával a kezében.
Ezután néz csak körbe; mindenki ork, és nem úgy tűnnek, mintha harcolnának, vagy harcoltak volna. Még mindig össze van zavarodva, de megacélozza tekintetét, kihúzza magát, fegyverét pedig vállára helyezi pihenni.*
- Nem emlékszem arra a napra, mikor legutoljára láttam ennyi szabadnépet egy helyen. *Méri végi a társaságot.* - Egy klán vagytok?
*Utóbbi kérdésére érzi, hogy nem lesz a válasz. Túlságosan mások. Egyesek hagyományos bőrvértet hordanak, a tradíciók hívei, mások úgy néznek ki, mint nagyra nőtt zöld emberzsoldosok.
Ha már mindenki más is bemutatkozik, nem marad ki a sorból; itt nem fog vér folyni, így nincs oka továbbra is feszültnek lennie.*
- Grimnar. A hegyekből.
//Hívó szó//
*Az esti hűsítő levegő szinte hullámzik Grimnar közül. Biztos benne, hogy valahol éppen vérpezsdítő harc folyik, és egy másik ork is részese lehet ennek a dicső küzdelemnek, viszont Grimnar úgy érzi, hogy ebben a dombos-bokros vidékben teljesen el van veszve. Vaddisznóként csörtet át minden susnyáson, meg sem próbálja jelenlétét leplezni. Csak rohan előre, arrafelé, amerről a kiáltást hallotta, legalábbis amerről nagyjából jöhetett a hang.
Buzogánya néha beleakad a cserjékbe, ilyenkor dühös morgással rántja ki onnan, hangos susogások és reccsenések kísérik minden léptét.
Az orkcsapat azt veheti észre, hogy egy megtermett, fiatal barna ork szinte kirobban a közeli bokrosból egy morgás kíséretében, majdnem a társaság közepébe rohanva. Zihál, a bordája fáj, így egy igazán harcias, dühödt grimasz ül ki arcára.
Egy másik megtermett, szintén nem zöld fajtárs meg is szólal ünnepélyesen, Grimnar pedig összezavarodva bámulja buzogányával a kezében.
Ezután néz csak körbe; mindenki ork, és nem úgy tűnnek, mintha harcolnának, vagy harcoltak volna. Még mindig össze van zavarodva, de megacélozza tekintetét, kihúzza magát, fegyverét pedig vállára helyezi pihenni.*
- Nem emlékszem arra a napra, mikor legutoljára láttam ennyi szabadnépet egy helyen. *Méri végi a társaságot.* - Egy klán vagytok?
*Utóbbi kérdésére érzi, hogy nem lesz a válasz. Túlságosan mások. Egyesek hagyományos bőrvértet hordanak, a tradíciók hívei, mások úgy néznek ki, mint nagyra nőtt zöld emberzsoldosok.
Ha már mindenki más is bemutatkozik, nem marad ki a sorból; itt nem fog vér folyni, így nincs oka továbbra is feszültnek lennie.*
- Grimnar. A hegyekből.
2024. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-26 09:18:46
Üzenet elküldve: 2025-08-26 09:18:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hívó szó//
*Buga valahol elszakadt a hímektől, és kis ideje magányosan kóborol újra. Hogy miként vetődik a szántóföldek közelébe, arra talán nem is tudna emlékezni, bár bizonyára fel tudná idézni az útvonalat, amelyen eddig haladt. De nem erőlteti ezzel magát. Sokkal jobban foglalkoztatja az a tény, hogy éhes. Semmi rendes ehető étel nem került az útjába vagy két napja, csak bogyók, meg gyökerek, és hát... az ork nőstény nem éppen növényevő. Mint fajtája többi tagja is, előnyben részesíti a húst. A csapda állítás nem annyira erőssége, de azért megpróbálkozik egy hurokvetéssel. Az eredménye egy nyeszlett szárnyas, amely még inkább felkelti éhségét, mint csillapítaná azt. Bosszúsan halad tovább, újabb órák maradnak mögötte, amikor váratlanul üvöltés tölti be a teret. A hang mélyről jövő, sürgető, hívogató. Ismerős és még is ismeretlen.
Megáll, beleszimatol a levegőbe, majd gyorsabbra fogja lépteit, és a hang irányába indul.
Aztán odaér. De nem lép egyből közelebb, inkább megáll egy csenevész fa mellett, és onnan hallgatja a szavakat, melyek most már bőven ömlenek az ismeretlen hím szájából, aki ebben a percben háttal áll neki. A többiek, ha őt nézik, akkor Bugát is felfedezhetik Hagrar háta mögött.*
-Grotwhut?
*Halk a kérdés. A nevet mintha már hallotta volna valahol, valamikor. Most kilép a tisztásra, közelebb néhány lépéssel, majd újra megáll. Biccent a már ismerősöknek, Akaaruushnak és Zzulnak.*
-Buga.
*Mondja kurtán a nevét, apró meghajlással köszönve a számára még ismeretlenek felé.*
//Hívó szó//
*Buga valahol elszakadt a hímektől, és kis ideje magányosan kóborol újra. Hogy miként vetődik a szántóföldek közelébe, arra talán nem is tudna emlékezni, bár bizonyára fel tudná idézni az útvonalat, amelyen eddig haladt. De nem erőlteti ezzel magát. Sokkal jobban foglalkoztatja az a tény, hogy éhes. Semmi rendes ehető étel nem került az útjába vagy két napja, csak bogyók, meg gyökerek, és hát... az ork nőstény nem éppen növényevő. Mint fajtája többi tagja is, előnyben részesíti a húst. A csapda állítás nem annyira erőssége, de azért megpróbálkozik egy hurokvetéssel. Az eredménye egy nyeszlett szárnyas, amely még inkább felkelti éhségét, mint csillapítaná azt. Bosszúsan halad tovább, újabb órák maradnak mögötte, amikor váratlanul üvöltés tölti be a teret. A hang mélyről jövő, sürgető, hívogató. Ismerős és még is ismeretlen.
Megáll, beleszimatol a levegőbe, majd gyorsabbra fogja lépteit, és a hang irányába indul.
Aztán odaér. De nem lép egyből közelebb, inkább megáll egy csenevész fa mellett, és onnan hallgatja a szavakat, melyek most már bőven ömlenek az ismeretlen hím szájából, aki ebben a percben háttal áll neki. A többiek, ha őt nézik, akkor Bugát is felfedezhetik Hagrar háta mögött.*
-Grotwhut?
*Halk a kérdés. A nevet mintha már hallotta volna valahol, valamikor. Most kilép a tisztásra, közelebb néhány lépéssel, majd újra megáll. Biccent a már ismerősöknek, Akaaruushnak és Zzulnak.*
-Buga.
*Mondja kurtán a nevét, apró meghajlással köszönve a számára még ismeretlenek felé.*
2023. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-25 14:49:15
Üzenet elküldve: 2025-08-25 14:49:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hívó szó//
*Ahogy kiáltása elhalt, Hagrar térdre rogyott a föld közepén. Lehunyta szemeit, mintha csak a semmit hallgatná. A szél belekapott a ruházatába, a föld illata szúrósan töltötte meg orrát. Egy pillanatig úgy érezte, mindez hiábavaló volt. Ujjai remegve markolták a földet, mellkasát borzongás futotta végig, mintha jeges kéz szorította volna meg szívét. Hitetlenkedve megrázta fejét, a homloka ráncokba szaladt. *
~Senki sem felel… őrültség~
*De ekkor – mint távoli vihar moraja – megérkezik az első válasz. Mély ork hang. Akarat és erő visszhangja. Hagrar szemei kipattannak, hirtelen felszökkenve fordult a hang felé. Úgy áll ott, mint egy megidézett vad, akinek végre zsákmányt hoz a sors.
Ekkor az idegen ork Akaaruush, előbukkan a másik irányból és megszólítja Hagrart. Ökleit összeszorítja, izmai megfeszülnek tekintetét azonnal a jövevényre szegezi. Hangja mélyről, rekedten tör elő.*
– Ki vagy te, aki válaszoltál a hívásomra?
* Cikáznak az ork gondolatai. A sötétben másik alak is feltűnik Akaaruush mellett Zzulyaras. Hagrar szeme szűkebbre húzódik, állkapcsa megfeszül. Gyanakodva méri végig a férfit, aki szintén közelít.*
– Többen is vagytok... Ez már nem véletlen.
*Valószínűleg Grimnar is megjelenik valahol, amerről a kiáltás érkezett. Hagrar szívét hirtelen harci düh járta át, a mellkasa kidagad, mintha a pusztával együtt üvöltene.*
–Te vagy az ork, akit még a szél is vérszaggal hirdetett! Aki issza az ellenség életét, és nevetve áll a csata közepén! Ilyen erő kell nekünk, most jobban, mint valaha!
*Zaghuma a nőstény alakja tűnik elő a puszta széléből, kecses, de határozott léptekkel. Hagrar tekintete végigméri őt, majd arcán halvány mosoly fut át – a felismerés és a váratlan öröm jele. Odalép hozzá, biccent majd mély hangon szól.*
– Zaghuma… nem gondoltam volna, hogy követni fogsz. De látom, az ork vér benned sem hagyott nyugtot. Jól tetted, hogy eljöttél. A szíved nem tévedett.
* Nem érzi magát fenyegetettnek, sőt inkább pezsdül a vére az orknak. Hagrar most mind a négyük felé fordul. Hangja úgy zeng, mint viharban a dobpergés.*
– Ti, akik eljöttetek, most itt álltok előttem! Nem hiába emeltem szavamat, a vér meghallotta, és hozzám vezetett benneteket!
Orkok, hozzátok szólok! Hozzátok kik menekültök! Kik elbújtok az emberek és más népek elől. Tudjátok még mi az a becsültet? Dicsőséget szerezni a csatamezőn? Ti kik beolvadtatok az emberek közé, és megalázva éltek a nagyurak lába alatt.
Üzenetet hoztam nektek.
Az üzenet pedig az:
Van még esélyetek bizonyítani. Van még remény a népünk számára.
Tudom a szívetekben ott a félelem, de én majd kiölöm belőletek. Hogy ne uraljon titeket, hanem ti uralkodjatok! Kételkedés nem más mint gyengeség. Harcolj a félelmed ellen. Ez az erő próbája. Előző nemzedék megpróbáltatott, most rajtatok a sor.
Hagrar Kwor'ash Woriak! Grotwhut fia. Az Északi hegyekből! Nem fogom hagyni a népemet elpusztulni! Megállítok mindent! MINDENT ami a népünk virágzó jövőjét megakadályozza. Azokkal akik kiállnak mellettem. A szenvedéseknek vége ha megnyerjük csatáinkat. Felépítünk egy olyan jövőt amit még álmodni se mersz. Tűzdal klán kiégeti minden gyengeséged, és megkeményíti sebeid, megdelejez és érezni fogod már amit én is. Hát jól figyelj! Egy biztos népünk gyökeret ver itt ezen a földön. Lesznek kik ellenállnak majd, és lesznek kik fegyvert fognak.
De a Tűzdal klán sosem felejt!
A hozzászólás írója (Hagrar Kwor'ash Woriak) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.25 14:55:21
//Hívó szó//
*Ahogy kiáltása elhalt, Hagrar térdre rogyott a föld közepén. Lehunyta szemeit, mintha csak a semmit hallgatná. A szél belekapott a ruházatába, a föld illata szúrósan töltötte meg orrát. Egy pillanatig úgy érezte, mindez hiábavaló volt. Ujjai remegve markolták a földet, mellkasát borzongás futotta végig, mintha jeges kéz szorította volna meg szívét. Hitetlenkedve megrázta fejét, a homloka ráncokba szaladt. *
~Senki sem felel… őrültség~
*De ekkor – mint távoli vihar moraja – megérkezik az első válasz. Mély ork hang. Akarat és erő visszhangja. Hagrar szemei kipattannak, hirtelen felszökkenve fordult a hang felé. Úgy áll ott, mint egy megidézett vad, akinek végre zsákmányt hoz a sors.
Ekkor az idegen ork Akaaruush, előbukkan a másik irányból és megszólítja Hagrart. Ökleit összeszorítja, izmai megfeszülnek tekintetét azonnal a jövevényre szegezi. Hangja mélyről, rekedten tör elő.*
– Ki vagy te, aki válaszoltál a hívásomra?
* Cikáznak az ork gondolatai. A sötétben másik alak is feltűnik Akaaruush mellett Zzulyaras. Hagrar szeme szűkebbre húzódik, állkapcsa megfeszül. Gyanakodva méri végig a férfit, aki szintén közelít.*
– Többen is vagytok... Ez már nem véletlen.
*Valószínűleg Grimnar is megjelenik valahol, amerről a kiáltás érkezett. Hagrar szívét hirtelen harci düh járta át, a mellkasa kidagad, mintha a pusztával együtt üvöltene.*
–Te vagy az ork, akit még a szél is vérszaggal hirdetett! Aki issza az ellenség életét, és nevetve áll a csata közepén! Ilyen erő kell nekünk, most jobban, mint valaha!
*Zaghuma a nőstény alakja tűnik elő a puszta széléből, kecses, de határozott léptekkel. Hagrar tekintete végigméri őt, majd arcán halvány mosoly fut át – a felismerés és a váratlan öröm jele. Odalép hozzá, biccent majd mély hangon szól.*
– Zaghuma… nem gondoltam volna, hogy követni fogsz. De látom, az ork vér benned sem hagyott nyugtot. Jól tetted, hogy eljöttél. A szíved nem tévedett.
* Nem érzi magát fenyegetettnek, sőt inkább pezsdül a vére az orknak. Hagrar most mind a négyük felé fordul. Hangja úgy zeng, mint viharban a dobpergés.*
– Ti, akik eljöttetek, most itt álltok előttem! Nem hiába emeltem szavamat, a vér meghallotta, és hozzám vezetett benneteket!
Orkok, hozzátok szólok! Hozzátok kik menekültök! Kik elbújtok az emberek és más népek elől. Tudjátok még mi az a becsültet? Dicsőséget szerezni a csatamezőn? Ti kik beolvadtatok az emberek közé, és megalázva éltek a nagyurak lába alatt.
Üzenetet hoztam nektek.
Az üzenet pedig az:
Van még esélyetek bizonyítani. Van még remény a népünk számára.
Tudom a szívetekben ott a félelem, de én majd kiölöm belőletek. Hogy ne uraljon titeket, hanem ti uralkodjatok! Kételkedés nem más mint gyengeség. Harcolj a félelmed ellen. Ez az erő próbája. Előző nemzedék megpróbáltatott, most rajtatok a sor.
Hagrar Kwor'ash Woriak! Grotwhut fia. Az Északi hegyekből! Nem fogom hagyni a népemet elpusztulni! Megállítok mindent! MINDENT ami a népünk virágzó jövőjét megakadályozza. Azokkal akik kiállnak mellettem. A szenvedéseknek vége ha megnyerjük csatáinkat. Felépítünk egy olyan jövőt amit még álmodni se mersz. Tűzdal klán kiégeti minden gyengeséged, és megkeményíti sebeid, megdelejez és érezni fogod már amit én is. Hát jól figyelj! Egy biztos népünk gyökeret ver itt ezen a földön. Lesznek kik ellenállnak majd, és lesznek kik fegyvert fognak.
De a Tűzdal klán sosem felejt!
A hozzászólás írója (Hagrar Kwor'ash Woriak) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.25 14:55:21
2022. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-24 10:47:07
Üzenet elküldve: 2025-08-24 10:47:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hívó szó//
*Mikor elváltak Hagrarral, a nőstény egyedül maradt. Újra egyedül vadászott, magányos intézte dolgait, és ez már az első órák után kedvét szegte. Pedig azelőtt, hogy a hímet megismerhette volna nagyon hosszú ideig volt magányos, és akkor ez a tény nem zavarta egyáltalán. Ám most, most valahogy másként volt ez.
Délutánba hajlott az idő, amikor összapkodta kis tarisznyába azt a keveset, amit magáénak tudhat és amire az úton mindenképpen szüksége lehet, majd könnyű búcsút intett a kis kuckónak, mely jó pár haton át lakhelye volt, és bevette magát a füves puszta fűtengerébe.
Nem volt könnyű Hagrar nyomaira akadni, hiszen a hajnali harmat már majdnem teljesen felegyenesítette a fűszálakat, de szerencséjére az ork elég méretes lény ahhoz, hogy megfelelő nyomokat hagyjon maga után. Jó néhány órán át kocogva követte a nyomokat, melyek egyre kivehetőbbek voltak.
A Füves pusztát váratlanul váltotta fel a Szántóföld rendezett területe, de még így sem veszítette el a nyomot. A baj az volt, hogy a nap már ráült a fák tetejére, és alig fertály óra múlva már elérte a látóhatárt. Szürkülni kezdett. Bosszúsan állapította meg, hogy ma már nem fogja beérni a hímet, így lassított léptein, sőt meg is állt. Körülnézett, hogy éjszakára alkalmas szállást biztosítson magának, de ott, ahol volt, semmi megfelelőt nem talált. Magában bosszankodva indult tovább. Csak lesz valahol egy erdősáv vagy valami.
Végül a nap már teljesen lebukott, maga után rántva a sötétet, de megfelelő éjszakai szállásra nem lelt. Már-már azon volt, hogy ott helyben pihen le, ahol van, amikor távolról felhangzott egy különös ordítás. Megtorpant. Fejét felemelte, beleszimatolt a levegőbe. Mintha távolról ismerős szagokat sodort volna feléje az éjszakai szél.*
-Orkok.
*Suttogta maga elé, majd megindult a hang irányába, mely olyan ellentmondást nem tűrően hívta. Alig lépet párat, amikor a távolból, nem teljesen onnan, ahonnan az előbb hallani lehetett, válasz érkezett. Megint megállt, de most már csak egy pillanatra, majd újra futásnak indult.
Nem kellett messzire szaladnia. Váratlanul bukkant fel a másik két hím, a nősténynek balkézről, de majd ötven lábnyival előrébb, így azok nem is vehették észre egyből, hallani sem hallhatták saját csörtetésüktől. A nőstény is arra felé iparkodik, így most már könnyen észlelhetik, de ekkor maga is meglátja azt, aki hívta őket.
Megtorpan, kellő távolságra a többitől, és elvigyorodik kicsit, főleg, amikor a számára ismeretlen hím köszönti Hagrart.
Csak ezután lép közelebb, magabiztosan, egészen a hím mellé. Biccent, kicsit meghajtja fejét.*
-Hagrar. Köszöntelek.
*Majd a többiekre pillant várakozóan.*
//Hívó szó//
*Mikor elváltak Hagrarral, a nőstény egyedül maradt. Újra egyedül vadászott, magányos intézte dolgait, és ez már az első órák után kedvét szegte. Pedig azelőtt, hogy a hímet megismerhette volna nagyon hosszú ideig volt magányos, és akkor ez a tény nem zavarta egyáltalán. Ám most, most valahogy másként volt ez.
Délutánba hajlott az idő, amikor összapkodta kis tarisznyába azt a keveset, amit magáénak tudhat és amire az úton mindenképpen szüksége lehet, majd könnyű búcsút intett a kis kuckónak, mely jó pár haton át lakhelye volt, és bevette magát a füves puszta fűtengerébe.
Nem volt könnyű Hagrar nyomaira akadni, hiszen a hajnali harmat már majdnem teljesen felegyenesítette a fűszálakat, de szerencséjére az ork elég méretes lény ahhoz, hogy megfelelő nyomokat hagyjon maga után. Jó néhány órán át kocogva követte a nyomokat, melyek egyre kivehetőbbek voltak.
A Füves pusztát váratlanul váltotta fel a Szántóföld rendezett területe, de még így sem veszítette el a nyomot. A baj az volt, hogy a nap már ráült a fák tetejére, és alig fertály óra múlva már elérte a látóhatárt. Szürkülni kezdett. Bosszúsan állapította meg, hogy ma már nem fogja beérni a hímet, így lassított léptein, sőt meg is állt. Körülnézett, hogy éjszakára alkalmas szállást biztosítson magának, de ott, ahol volt, semmi megfelelőt nem talált. Magában bosszankodva indult tovább. Csak lesz valahol egy erdősáv vagy valami.
Végül a nap már teljesen lebukott, maga után rántva a sötétet, de megfelelő éjszakai szállásra nem lelt. Már-már azon volt, hogy ott helyben pihen le, ahol van, amikor távolról felhangzott egy különös ordítás. Megtorpant. Fejét felemelte, beleszimatolt a levegőbe. Mintha távolról ismerős szagokat sodort volna feléje az éjszakai szél.*
-Orkok.
*Suttogta maga elé, majd megindult a hang irányába, mely olyan ellentmondást nem tűrően hívta. Alig lépet párat, amikor a távolból, nem teljesen onnan, ahonnan az előbb hallani lehetett, válasz érkezett. Megint megállt, de most már csak egy pillanatra, majd újra futásnak indult.
Nem kellett messzire szaladnia. Váratlanul bukkant fel a másik két hím, a nősténynek balkézről, de majd ötven lábnyival előrébb, így azok nem is vehették észre egyből, hallani sem hallhatták saját csörtetésüktől. A nőstény is arra felé iparkodik, így most már könnyen észlelhetik, de ekkor maga is meglátja azt, aki hívta őket.
Megtorpan, kellő távolságra a többitől, és elvigyorodik kicsit, főleg, amikor a számára ismeretlen hím köszönti Hagrart.
Csak ezután lép közelebb, magabiztosan, egészen a hím mellé. Biccent, kicsit meghajtja fejét.*
-Hagrar. Köszöntelek.
*Majd a többiekre pillant várakozóan.*
2021. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-24 05:36:42
Üzenet elküldve: 2025-08-24 05:36:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hívó szó//
*Az éj sötét és hideg. Valahogy mégis kellemes. Talán a társaság teszi vagy valamilyen régi emlék? Vagy mindkettő? Nem tudja. Egy ideje egyedül szelte Wegtoren környékét és a sivatagot, de most már nem kell. Most újra társra lelt. Nem is egyre ráadásul. Egyre fényesebben tekint a jövőre. Persze ha eltekint attól, hogy a jövő sohasem békés. Tapasztalatai ezt mutatják legalább is. Bárhogy is szeretné a békét, az az orkoknak sohasem adatik meg. Még akkor sem ha vágynak rá. Vérükben ott csörgedezik a pusztításra való hajlam. Bármennyire is utálja ezt, mégis imádja. Mert ez érezteti vele, hogy él. Nem pedig egy helyben toporog.
Egy hang nélkül gyalogol Zzul mellett, akit bátran nevezhet a barátjának. Hosszú ideje már, hogy ezt nem tehette meg. Bátran szelik az éjszakát, mikor egy üvöltés hangja csapja meg őket. Zzulnak nem kell kétszer kérdeznie.*
-Persze.
*Azzal gyorsabb, kocogó tempót diktál. Szabályosan veszi a levegőt, hogy képes legyen tartani a tempót. Nemsokára egy újabb ordítás hallatszik. Ez már máshogy hallatszik mint az előző.*
-Ez egy válasz volt.
*Feleli kurtán Zzulnak és továbbra is az első hang irányába mennek. Kisvártatva egy dombhoz érnek, ahol megtalálták az üvöltés forrását. Magabiztosan mosolyog az idegen orkra, akinek az alakját a hold megvilágítja.*
-Nagy lármát csapsz barátom.
*Akaaruush megtanulta, hogy ha egyedül van akkor a csend a legjobb fegyver, hogy ne vegyék észre. Ez az alak pedig azt akarta, hogy észre vegyék.*
//Hívó szó//
*Az éj sötét és hideg. Valahogy mégis kellemes. Talán a társaság teszi vagy valamilyen régi emlék? Vagy mindkettő? Nem tudja. Egy ideje egyedül szelte Wegtoren környékét és a sivatagot, de most már nem kell. Most újra társra lelt. Nem is egyre ráadásul. Egyre fényesebben tekint a jövőre. Persze ha eltekint attól, hogy a jövő sohasem békés. Tapasztalatai ezt mutatják legalább is. Bárhogy is szeretné a békét, az az orkoknak sohasem adatik meg. Még akkor sem ha vágynak rá. Vérükben ott csörgedezik a pusztításra való hajlam. Bármennyire is utálja ezt, mégis imádja. Mert ez érezteti vele, hogy él. Nem pedig egy helyben toporog.
Egy hang nélkül gyalogol Zzul mellett, akit bátran nevezhet a barátjának. Hosszú ideje már, hogy ezt nem tehette meg. Bátran szelik az éjszakát, mikor egy üvöltés hangja csapja meg őket. Zzulnak nem kell kétszer kérdeznie.*
-Persze.
*Azzal gyorsabb, kocogó tempót diktál. Szabályosan veszi a levegőt, hogy képes legyen tartani a tempót. Nemsokára egy újabb ordítás hallatszik. Ez már máshogy hallatszik mint az előző.*
-Ez egy válasz volt.
*Feleli kurtán Zzulnak és továbbra is az első hang irányába mennek. Kisvártatva egy dombhoz érnek, ahol megtalálták az üvöltés forrását. Magabiztosan mosolyog az idegen orkra, akinek az alakját a hold megvilágítja.*
-Nagy lármát csapsz barátom.
*Akaaruush megtanulta, hogy ha egyedül van akkor a csend a legjobb fegyver, hogy ne vegyék észre. Ez az alak pedig azt akarta, hogy észre vegyék.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093