Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 53 (1041. - 1060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2315-2334
1060. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-23 18:11:01
Üzenet elküldve: 2023-10-23 18:11:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Felderítés//
-Sajnos? *Fordul hátra dohogva. Neki nem esik le rögtön, hogy Thalenaa az ő kérkedésének óhajtotta volna elejét venni.*
-Aki az én kezem miatt harapott fűbe, meg is érdemli mind. Vagy mert megérdemelte, vagy mert nem tudta megvédeni magát. Valami ilyesmi a tharg hitvallás is, nem? *Von vállat.
Húga elképzeléseivel egyetért. Mindig ő volt a fal, ha ketten mozogtak, s habár most itt van a barbár is e célra, mégiscsak ő a "vezetőjük".*
-Ismerem a járást. Tudom, hol adnak enni azért cserébe, hogy lyukakat tömsz. *Vigyorog szélesen. Thaleena éppúgy ismeri a Szántóföldeket, mint ő, így nem vitatkozik a felállással.*
-Már ha nem nézel ki úgy, mint azok, akik felgyújtották a falut. *Emelkedik jelzésértékűen szemöldöke. Nem, mintha különösebb ellenérzései lennének emiatt a cselekedet miatt.
Lassan kibontakoznak előttük a híres-hírhedt Sziritán körvonalai. Hátvédként bandukol a kettős után, de most igazán reméli, hogy nem kell használnia az íjat. A Szántóföldekre szívesen jár, nem óhajtaná bántani a helyieket, ha nem muszáj.*
-Sajnos? *Fordul hátra dohogva. Neki nem esik le rögtön, hogy Thalenaa az ő kérkedésének óhajtotta volna elejét venni.*
-Aki az én kezem miatt harapott fűbe, meg is érdemli mind. Vagy mert megérdemelte, vagy mert nem tudta megvédeni magát. Valami ilyesmi a tharg hitvallás is, nem? *Von vállat.
Húga elképzeléseivel egyetért. Mindig ő volt a fal, ha ketten mozogtak, s habár most itt van a barbár is e célra, mégiscsak ő a "vezetőjük".*
-Ismerem a járást. Tudom, hol adnak enni azért cserébe, hogy lyukakat tömsz. *Vigyorog szélesen. Thaleena éppúgy ismeri a Szántóföldeket, mint ő, így nem vitatkozik a felállással.*
-Már ha nem nézel ki úgy, mint azok, akik felgyújtották a falut. *Emelkedik jelzésértékűen szemöldöke. Nem, mintha különösebb ellenérzései lennének emiatt a cselekedet miatt.
Lassan kibontakoznak előttük a híres-hírhedt Sziritán körvonalai. Hátvédként bandukol a kettős után, de most igazán reméli, hogy nem kell használnia az íjat. A Szántóföldekre szívesen jár, nem óhajtaná bántani a helyieket, ha nem muszáj.*
1059. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-23 16:19:20
Üzenet elküldve: 2023-10-23 16:19:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Felderítés//
*A férfi kérdése kissé váratlanul éri, elsőre nem is tudja pontosan mit feleljen erre. Némi habozást követően végül úgy dönt, hogy megfontoltan felel, mert bizony csapda is lehet. Ki tudja, lehet Yagnar így akarja felmérni, hogy mennyire számíthat rájuk.*
- Nekem megfelel, csak kicsit berozsdásodtam.
*El kell ismernie, hogy valóban nincsen a legjobb formában, amit annak tud be, hogy mostanában inkább istállótakarítást kapták feladatul, s fosztogatásban már idejét sem tudja mikor vettek részt legutoljára.
Természetesen Tharasy mint mindig mikor megteheti, most is légyottjait emlegeti, amit testvére egy szemforgatással jutalmaz. Annak legalább örül, hogy fivérének éppenséggel annyi sütnivalója még akad, hogy az aktusban részt vett partneréről bölcsen hallgat.*
- Sajnos igen.
*Felel gyorsan Tharasy helyett, akitől már számít is arra, hogy részletekbe menően kezd el kérkedni korábbi kegyetlenkedéseiről. Persze nem szól ennél többet közbe, helyette ő az aki az élre tör testvére helyett, ahogy korábban is mindig tette, elvégre a fiú akkor igazán hasznos, ha elég távolság van közötte és a célpont között. Az ütések felfogásában pedig Thaleena jeleskedik jobban, s Sifrald észre veheti, hogy az útvonalat ő maga is elég jól ismeri, elvégre egy kezén meg tudná számolni hányszor váltak külön útjaik Tharasyval.*
- Majd szépen mosolygok, meg ilyenek.
*Mondja a többieknek válla felett hátra pillantva. Reméli, hogy elsősorban nem harcolni jöttek, mert bár igen feszült és jól esne neki leszúrni valakit, de az indokolatlan bántalmazás inkább tharg módszer, s ettől igyekszik elhatárolódni. Kivéve persze ha thargokról van szó, őket minden további nélkül szívesen bántaná.*
*A férfi kérdése kissé váratlanul éri, elsőre nem is tudja pontosan mit feleljen erre. Némi habozást követően végül úgy dönt, hogy megfontoltan felel, mert bizony csapda is lehet. Ki tudja, lehet Yagnar így akarja felmérni, hogy mennyire számíthat rájuk.*
- Nekem megfelel, csak kicsit berozsdásodtam.
*El kell ismernie, hogy valóban nincsen a legjobb formában, amit annak tud be, hogy mostanában inkább istállótakarítást kapták feladatul, s fosztogatásban már idejét sem tudja mikor vettek részt legutoljára.
Természetesen Tharasy mint mindig mikor megteheti, most is légyottjait emlegeti, amit testvére egy szemforgatással jutalmaz. Annak legalább örül, hogy fivérének éppenséggel annyi sütnivalója még akad, hogy az aktusban részt vett partneréről bölcsen hallgat.*
- Sajnos igen.
*Felel gyorsan Tharasy helyett, akitől már számít is arra, hogy részletekbe menően kezd el kérkedni korábbi kegyetlenkedéseiről. Persze nem szól ennél többet közbe, helyette ő az aki az élre tör testvére helyett, ahogy korábban is mindig tette, elvégre a fiú akkor igazán hasznos, ha elég távolság van közötte és a célpont között. Az ütések felfogásában pedig Thaleena jeleskedik jobban, s Sifrald észre veheti, hogy az útvonalat ő maga is elég jól ismeri, elvégre egy kezén meg tudná számolni hányszor váltak külön útjaik Tharasyval.*
- Majd szépen mosolygok, meg ilyenek.
*Mondja a többieknek válla felett hátra pillantva. Reméli, hogy elsősorban nem harcolni jöttek, mert bár igen feszült és jól esne neki leszúrni valakit, de az indokolatlan bántalmazás inkább tharg módszer, s ettől igyekszik elhatárolódni. Kivéve persze ha thargokról van szó, őket minden további nélkül szívesen bántaná.*
1058. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-23 15:43:31
Üzenet elküldve: 2023-10-23 15:43:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Éppen belekezdene a második almájába, mikor mocorgás hangjai törik meg a csendet Ukrom irányából. Megkönyebbülve sóhajt fel miközben az ork felé fordítja tekintetét. Már pont kezdett elege lenni saját gondolataiból. Azoknál a melák szűkmarkúan mért szavai is többet jelentenének most számára. De állj! A szürke mintha nem venné észre az üldögélő árvát. Mi több, valami igazán érdekes pozícióba gyűri magát. Lilyt meg nem olyan fából faragták, hogy elrontsa mások játékát. Főleg akkor nem, mikor az ilyen mulatságosan fest. Így aztán próbál minél kevesebb feltűnést keltve majszolgatni. Lassú mozdulatokkal nyomkodja az alma darabkáit a szájába. Még rágni is a lehető leghalkabban próbál, miközben egy pillanatra sem veszi le kékjeit barátjáról. Ukrom pedig monoton légzés gyakorlatba kezd, ami olyan hosszasnak bizonyul a félvér számára, hogy már nem bírja tovább és hangos kacagásban tör ki.*
- Istenkéim! Ne haragudj, de el kell mondanod, mit is csináltál az előbb. Mellesleg, jó reggelt!
*Próbálja menteni a menthetőt. Hiszen bármennyire nem állt szándékában, nyilván való, hogy sértő volt. Ellenben ami vicces, az vicces. Ez a nevetés pedig a lány legőszintébb reakciója tudott lenni. Aztán eszébe jut, hogy kettejükön kívül még van itt fent egy harmadik fél is. Hamar Nawanthirire is kapja a tekintetét. Ellenőrizve, nem e ébresztette fel ezzel a zajongással. Szerencsére a szerzetes továbbra is az igazak álmát alussza. De vajon ez tényleg szerencse lenne? Hiszen a reggeli fények már szivárogni látszanak. A trió előtt pedig még mindig hosszú út áll. Örömében pedig, hogy ma őt dobta ki először a mondvacsinált ágya, árvánk fel is ajánlja Ukromnak, hogy majd ő felkelti harmadik társukat. Lassan az alvó lány mellé lépked, majd mellé térdelve suttogni kezd.*
- Ébresztő, álomszuszék.
*Reakció azonban nem érkezik.*
- Jó reggelt, újra!
*Mondja már kissé erélyesebben. Ám válasz ezalkalommal sem érkezik. Tehetetlemségében Mandulaszem vállára teszi a kezét és finoman lökdösni kezdi.*
- Hahó! Ma is vár ránk egy nagy séta.
*Folytatja már-már kiabálva. Mikor ez sem hozza meg a várt eredményt, árvánk kissé pánikba esik. Segélykérően pillant az orkra.*
- Üm... Ukrom? Szerintem baj van.
*Jelenti ki amíg a rettegés egyre jobban tölti be a lelkét. Attól fél, hogy a titokzatos árnyék máris elkezdte útjukat állni.*
*Éppen belekezdene a második almájába, mikor mocorgás hangjai törik meg a csendet Ukrom irányából. Megkönyebbülve sóhajt fel miközben az ork felé fordítja tekintetét. Már pont kezdett elege lenni saját gondolataiból. Azoknál a melák szűkmarkúan mért szavai is többet jelentenének most számára. De állj! A szürke mintha nem venné észre az üldögélő árvát. Mi több, valami igazán érdekes pozícióba gyűri magát. Lilyt meg nem olyan fából faragták, hogy elrontsa mások játékát. Főleg akkor nem, mikor az ilyen mulatságosan fest. Így aztán próbál minél kevesebb feltűnést keltve majszolgatni. Lassú mozdulatokkal nyomkodja az alma darabkáit a szájába. Még rágni is a lehető leghalkabban próbál, miközben egy pillanatra sem veszi le kékjeit barátjáról. Ukrom pedig monoton légzés gyakorlatba kezd, ami olyan hosszasnak bizonyul a félvér számára, hogy már nem bírja tovább és hangos kacagásban tör ki.*
- Istenkéim! Ne haragudj, de el kell mondanod, mit is csináltál az előbb. Mellesleg, jó reggelt!
*Próbálja menteni a menthetőt. Hiszen bármennyire nem állt szándékában, nyilván való, hogy sértő volt. Ellenben ami vicces, az vicces. Ez a nevetés pedig a lány legőszintébb reakciója tudott lenni. Aztán eszébe jut, hogy kettejükön kívül még van itt fent egy harmadik fél is. Hamar Nawanthirire is kapja a tekintetét. Ellenőrizve, nem e ébresztette fel ezzel a zajongással. Szerencsére a szerzetes továbbra is az igazak álmát alussza. De vajon ez tényleg szerencse lenne? Hiszen a reggeli fények már szivárogni látszanak. A trió előtt pedig még mindig hosszú út áll. Örömében pedig, hogy ma őt dobta ki először a mondvacsinált ágya, árvánk fel is ajánlja Ukromnak, hogy majd ő felkelti harmadik társukat. Lassan az alvó lány mellé lépked, majd mellé térdelve suttogni kezd.*
- Ébresztő, álomszuszék.
*Reakció azonban nem érkezik.*
- Jó reggelt, újra!
*Mondja már kissé erélyesebben. Ám válasz ezalkalommal sem érkezik. Tehetetlemségében Mandulaszem vállára teszi a kezét és finoman lökdösni kezdi.*
- Hahó! Ma is vár ránk egy nagy séta.
*Folytatja már-már kiabálva. Mikor ez sem hozza meg a várt eredményt, árvánk kissé pánikba esik. Segélykérően pillant az orkra.*
- Üm... Ukrom? Szerintem baj van.
*Jelenti ki amíg a rettegés egyre jobban tölti be a lelkét. Attól fél, hogy a titokzatos árnyék máris elkezdte útjukat állni.*
1057. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-23 09:41:03
Üzenet elküldve: 2023-10-23 09:41:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Nawanthiri álmában egy szőlőskertben sétál. Éjszaka van, az együttálló holdak ezüstbe vonják a suttogó leveleket. A szerzetes mögött hosszú út áll. Nem tudni honnan indult, de azt igen, hogy Ukrom házához tart. A zsoldos ide vonult vissza, sok év harcai után. Nawanthiri kétszer kapott új nevet, mióta elváltak egymástól. Most Ukrom Halálának hívják. Emiatt jött el hozzá.
A lugasok között köves út vezet a tornácos házhoz. Az ablakban még dereng a világosság, valószínűleg egyetlen mécses fénye. A tornác ereszéről fokhagymafüzérek lógnak, amikkel a szél játszik. Az ajtó előtt fekszik egy hatalmas fekete kutya. A léptek zajára fölkapja a fejét, aztán talpra ugrik. A szerzetes közeledtére öblös hangon ugatni kezd. A fogai csillognak a holdfényben.*
- Brúgó! Csihadj!
*Ukrom áll az ajtóban, a kezében vadászlándzsa. Egyik szemgödre üres. Gyanakodva méregeti a jövevényt.*
- Ki vagy? *mordul a lányra* Mit akarsz itt?
- Nawanthiri vagyok. Nem ismersz meg…?
*Az ork megint morog valamit. Fogást vált a lándzsán, és közelebb lép, hogy jobban megnézhesse magának a jövevényt. Sántít a bal lábára. Aztán egy másik ork is megjelenik az ajtóban, egy zöldbőrű asszony. Csatabárd lóg a baljában.*
- Ki ez az ember, Ukrom?
*A szürke hátrapillant a válla fölött.*
- Jöttment. *visszafordul a szerzetes felé* Kotródj a tanyámról…
*Nawanthiriban meghűl a vér a szavak hallatán. Békítőleg felemeli a kezét.*
- Ukrom…
- Mész vagy rúgjalak?!
- De…
*A lándzsahegy, mint a támadó kígyó feje, előrelendül.*
*Nawanthiri álmában egy szőlőskertben sétál. Éjszaka van, az együttálló holdak ezüstbe vonják a suttogó leveleket. A szerzetes mögött hosszú út áll. Nem tudni honnan indult, de azt igen, hogy Lily házához tart. A kis tolvajlány - aki a legkeresettebb betörő lett a Világfal-hegység keleti oldalán - ide szokott visszavonulni a legszűkebb körével a nagyobb balhék után. Nawanthiri kétszer kapott új nevet, mióta elváltak egymástól. Most Lilyenn Halálának hívják…*
// Kora reggel //
*Társai előbb-utóbb észre fogják venni, hogy a szerzetes nem ébred fel. Lélegzik, a szíve egyenletesen ver, de szólongatással, rázogatással nem lehet magához téríteni. Zárt szemhéjai meg-megrebbennek, ám ha felnyitják őket, a lány pupillái semmit nem reagálnak a fényre. Ki tudja, mi lelhette…*
*Nawanthiri álmában egy szőlőskertben sétál. Éjszaka van, az együttálló holdak ezüstbe vonják a suttogó leveleket. A szerzetes mögött hosszú út áll. Nem tudni honnan indult, de azt igen, hogy Ukrom házához tart. A zsoldos ide vonult vissza, sok év harcai után. Nawanthiri kétszer kapott új nevet, mióta elváltak egymástól. Most Ukrom Halálának hívják. Emiatt jött el hozzá.
A lugasok között köves út vezet a tornácos házhoz. Az ablakban még dereng a világosság, valószínűleg egyetlen mécses fénye. A tornác ereszéről fokhagymafüzérek lógnak, amikkel a szél játszik. Az ajtó előtt fekszik egy hatalmas fekete kutya. A léptek zajára fölkapja a fejét, aztán talpra ugrik. A szerzetes közeledtére öblös hangon ugatni kezd. A fogai csillognak a holdfényben.*
- Brúgó! Csihadj!
*Ukrom áll az ajtóban, a kezében vadászlándzsa. Egyik szemgödre üres. Gyanakodva méregeti a jövevényt.*
- Ki vagy? *mordul a lányra* Mit akarsz itt?
- Nawanthiri vagyok. Nem ismersz meg…?
*Az ork megint morog valamit. Fogást vált a lándzsán, és közelebb lép, hogy jobban megnézhesse magának a jövevényt. Sántít a bal lábára. Aztán egy másik ork is megjelenik az ajtóban, egy zöldbőrű asszony. Csatabárd lóg a baljában.*
- Ki ez az ember, Ukrom?
*A szürke hátrapillant a válla fölött.*
- Jöttment. *visszafordul a szerzetes felé* Kotródj a tanyámról…
*Nawanthiriban meghűl a vér a szavak hallatán. Békítőleg felemeli a kezét.*
- Ukrom…
- Mész vagy rúgjalak?!
- De…
*A lándzsahegy, mint a támadó kígyó feje, előrelendül.*
*Nawanthiri álmában egy szőlőskertben sétál. Éjszaka van, az együttálló holdak ezüstbe vonják a suttogó leveleket. A szerzetes mögött hosszú út áll. Nem tudni honnan indult, de azt igen, hogy Lily házához tart. A kis tolvajlány - aki a legkeresettebb betörő lett a Világfal-hegység keleti oldalán - ide szokott visszavonulni a legszűkebb körével a nagyobb balhék után. Nawanthiri kétszer kapott új nevet, mióta elváltak egymástól. Most Lilyenn Halálának hívják…*
// Kora reggel //
*Társai előbb-utóbb észre fogják venni, hogy a szerzetes nem ébred fel. Lélegzik, a szíve egyenletesen ver, de szólongatással, rázogatással nem lehet magához téríteni. Zárt szemhéjai meg-megrebbennek, ám ha felnyitják őket, a lány pupillái semmit nem reagálnak a fényre. Ki tudja, mi lelhette…*
1056. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-21 10:22:57
Üzenet elküldve: 2023-10-21 10:22:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Bát tudna vitatkozni arról, a flaskában csillogott, hajmeresztő lötty minek is volt leírható, földhözragadt szempontjából véve, de nem tudná semmi konkréttal bebizonyítani, hogy Nawanthiri tévedne. Úgyhogy egy vállrándítással annyiban is tudja a dolgot, a masszírozás végén pedig a gerendákat érinti ujjaival, oly" szép magasra kinyújtózkodik. Bizony, ez nagyon is jól esett, hálásan bólint a szerzetesnek miatta. Ha nem lenne már olyan késő, és nem érezné úgy, mintha egy hegyet mászott volna meg, kifutkározna a térre hátra-szaltókat végezni.
Ő nem nagyon siet a vizes vödörhöz, egy-két nap koszát még nem kényes az ork elviselni; a földszinti kijáraton túl legelészi a szemét, mialatt barátja végez, utána egyidőben teszi el magát az emelet másik sarkában. A piacról tett takaró nem kényelmetlen, ahogy a széna sem nyomja túlzottan, mégis nehezen esik álom a szemére; talán az új alvóhely, az óvatosság, hogy katonák felett alszik, vagy a következő napok gondjai tartják vissza az alvástól. Sokáig hallgatja némán fiatalabb társa légzését, mielőtt az ő szemei is lecsukódnának.*
// Kora reggel //
*Hamarabb ébred, mint tervezte; lassan pislogva úgy észleli, épphogy felbukkanhatott a nap a horizonton. Sokáig csak a plafonra mered, mire összeszed magában annyi erőt, hogy felüljön. Megtapintja háta környékét, amit természetellenesen lágynak érez: minden bizonnyal Nawanthiri munkájának a továbbra is tartó eredménye lehet. Meg tudná ezt szokni, mosolyog is magában miatta. Nem siet felállni, ha nyekeregni fog kezdeni alatta a fa, az egész pajtát felverheti vele. Nos, akkor mit csináljon? Már nem érzi, hogy vissza tudna, vagy egyáltalán érdemes lenne aludni. Lassan visszaemlékszik az artheniori tisztáson töltött estére, utána egy jóval régebbire: Nawanthiri ezeket az alkalmakat is ki tudná használni, és ha jól emlékszik, hogy mit is mondott, akkor... talán ő is. Szépen lassan megpróbál utánozni valakit. Ugyan az kevésbé szépen, és jóval inkább lassan sikerül, nem is a zajcsapás veszélye miatt, hanem azért, mert röhejesen kényelmetlenül esik neki a pozíció, mintha ki próbálná fordítani végtagjait. De ideje most van, türelme pedig kíváncsisága terén létrejön, úgyhogy egy pár perces huzavona után csak megteremti magának a szerzetestől látott meditációs pozíciójának a nagyjából pontos másolatát. Rendben van, mielőtt véglegesen kitekerné saját végtagjait, gondolkodnia kéne azon, mit is mondott következőnek. Kiüríteni a gondolatait? Sok sikert azzal, a szürkebőrű továbbra is igen nehezen lát okot, vagy jó példát arra, hogyan tegye. Feszülten, és citromba harapott arckifejezéssel, mélyen beszívja magába a levegőt segítségként, hátha az oxigén eltereli bajait. Majd kiengedi, és újra megteszi. Hát nem érzi magát túlzottan jobban. Ezt megismétli először ötször, majd tízszer, és hússzor. Először igazi tökkelütöttnek gondolja magát, hogy nem képes elengedni ezt a dolgot, de aztán elengedi a késztetést, hogy engedje el; a combjánál lévő fájdalom lassan elmúlik, ahogy a panaszáradat is előbb-utóbb alábbhagy. A napfény lassan csak eléri a pajtát is, ahogy belejön, észre sem veszi, ahogy legalább egyik társa már felkelt.*
*Bát tudna vitatkozni arról, a flaskában csillogott, hajmeresztő lötty minek is volt leírható, földhözragadt szempontjából véve, de nem tudná semmi konkréttal bebizonyítani, hogy Nawanthiri tévedne. Úgyhogy egy vállrándítással annyiban is tudja a dolgot, a masszírozás végén pedig a gerendákat érinti ujjaival, oly" szép magasra kinyújtózkodik. Bizony, ez nagyon is jól esett, hálásan bólint a szerzetesnek miatta. Ha nem lenne már olyan késő, és nem érezné úgy, mintha egy hegyet mászott volna meg, kifutkározna a térre hátra-szaltókat végezni.
Ő nem nagyon siet a vizes vödörhöz, egy-két nap koszát még nem kényes az ork elviselni; a földszinti kijáraton túl legelészi a szemét, mialatt barátja végez, utána egyidőben teszi el magát az emelet másik sarkában. A piacról tett takaró nem kényelmetlen, ahogy a széna sem nyomja túlzottan, mégis nehezen esik álom a szemére; talán az új alvóhely, az óvatosság, hogy katonák felett alszik, vagy a következő napok gondjai tartják vissza az alvástól. Sokáig hallgatja némán fiatalabb társa légzését, mielőtt az ő szemei is lecsukódnának.*
// Kora reggel //
*Hamarabb ébred, mint tervezte; lassan pislogva úgy észleli, épphogy felbukkanhatott a nap a horizonton. Sokáig csak a plafonra mered, mire összeszed magában annyi erőt, hogy felüljön. Megtapintja háta környékét, amit természetellenesen lágynak érez: minden bizonnyal Nawanthiri munkájának a továbbra is tartó eredménye lehet. Meg tudná ezt szokni, mosolyog is magában miatta. Nem siet felállni, ha nyekeregni fog kezdeni alatta a fa, az egész pajtát felverheti vele. Nos, akkor mit csináljon? Már nem érzi, hogy vissza tudna, vagy egyáltalán érdemes lenne aludni. Lassan visszaemlékszik az artheniori tisztáson töltött estére, utána egy jóval régebbire: Nawanthiri ezeket az alkalmakat is ki tudná használni, és ha jól emlékszik, hogy mit is mondott, akkor... talán ő is. Szépen lassan megpróbál utánozni valakit. Ugyan az kevésbé szépen, és jóval inkább lassan sikerül, nem is a zajcsapás veszélye miatt, hanem azért, mert röhejesen kényelmetlenül esik neki a pozíció, mintha ki próbálná fordítani végtagjait. De ideje most van, türelme pedig kíváncsisága terén létrejön, úgyhogy egy pár perces huzavona után csak megteremti magának a szerzetestől látott meditációs pozíciójának a nagyjából pontos másolatát. Rendben van, mielőtt véglegesen kitekerné saját végtagjait, gondolkodnia kéne azon, mit is mondott következőnek. Kiüríteni a gondolatait? Sok sikert azzal, a szürkebőrű továbbra is igen nehezen lát okot, vagy jó példát arra, hogyan tegye. Feszülten, és citromba harapott arckifejezéssel, mélyen beszívja magába a levegőt segítségként, hátha az oxigén eltereli bajait. Majd kiengedi, és újra megteszi. Hát nem érzi magát túlzottan jobban. Ezt megismétli először ötször, majd tízszer, és hússzor. Először igazi tökkelütöttnek gondolja magát, hogy nem képes elengedni ezt a dolgot, de aztán elengedi a késztetést, hogy engedje el; a combjánál lévő fájdalom lassan elmúlik, ahogy a panaszáradat is előbb-utóbb alábbhagy. A napfény lassan csak eléri a pajtát is, ahogy belejön, észre sem veszi, ahogy legalább egyik társa már felkelt.*
1055. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-20 17:39:11
Üzenet elküldve: 2023-10-20 17:39:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Árvánknak, a félelmével ellentétben, gyorsan sikerül álomba merülnie. Azért ebben hatalmas segítségére volt a hosszú gyaloglás, amit majdhogynem egyhuzamban battyogtak végig. Már a masszázs hangjaiból sem sok jut számára. Ha pedig a többiek fülelnének felé, némi kényelmetlen mocorgást, majd monoton szuszogást hallanának.*
// Kora reggel //
*A zsoldosok zajongására pattannak fel a lány kékjei. Őrség váltás, vagy valami hasonló történhet éppen. Rosszalló morgások közepette igyekszik felderíteni a hangzavar forrását. Helyette viszont úti társait pillantja meg először. Róluk pedig rögtön eszébe jut, hol is van és miért. Amennyiben a trió másik két tagja még húzná a lóbőrt, igénybe veszi a lopakodásban felhalmozott tehetségét. A legkevesebb zajt próbálva csapni, gyorsan a csizmácskáiba bújik, majd leszedegeti a beleakadt szalmát a takarójáról. Nehogy már a legkedvesebb tulajdonát bármi is bepiszkolja! Az nem vallana a félvérre. Végül megismétli ugyanezt a hajával és a ruháival is. Ezzel pedig le is tudja a reggeli tisztálkodást, ami őt illeti. Takaróját összecsavarva, vissza is kötözi a tatyójára. Ekkor veszi észre, mennyire száraz a torka. Ajkai szinte cserepesek. Jobb híján almákat vesz elő és mivel lusta még harapdálni, tőrével cikkekre vágva majszolgatni kezdi őket. Ez talán egy könnyű reggelinek meg is felel. Így várja, útra és tettre készen, hogy Nawanthiri és Ukrom is újra éber állapotba kerüljön. Rengeteg kérdés harácsolódik fel benne a manóval és a boszorkány al kapcsolatban. Nem beszélve a rejtélyekkel teli kunyhóról. Ám ezeket a Kikötőbe vezető útra tartogatja. Hátha a mai séta kevésbé szótlanra sikerül.*
*Árvánknak, a félelmével ellentétben, gyorsan sikerül álomba merülnie. Azért ebben hatalmas segítségére volt a hosszú gyaloglás, amit majdhogynem egyhuzamban battyogtak végig. Már a masszázs hangjaiból sem sok jut számára. Ha pedig a többiek fülelnének felé, némi kényelmetlen mocorgást, majd monoton szuszogást hallanának.*
// Kora reggel //
*A zsoldosok zajongására pattannak fel a lány kékjei. Őrség váltás, vagy valami hasonló történhet éppen. Rosszalló morgások közepette igyekszik felderíteni a hangzavar forrását. Helyette viszont úti társait pillantja meg először. Róluk pedig rögtön eszébe jut, hol is van és miért. Amennyiben a trió másik két tagja még húzná a lóbőrt, igénybe veszi a lopakodásban felhalmozott tehetségét. A legkevesebb zajt próbálva csapni, gyorsan a csizmácskáiba bújik, majd leszedegeti a beleakadt szalmát a takarójáról. Nehogy már a legkedvesebb tulajdonát bármi is bepiszkolja! Az nem vallana a félvérre. Végül megismétli ugyanezt a hajával és a ruháival is. Ezzel pedig le is tudja a reggeli tisztálkodást, ami őt illeti. Takaróját összecsavarva, vissza is kötözi a tatyójára. Ekkor veszi észre, mennyire száraz a torka. Ajkai szinte cserepesek. Jobb híján almákat vesz elő és mivel lusta még harapdálni, tőrével cikkekre vágva majszolgatni kezdi őket. Ez talán egy könnyű reggelinek meg is felel. Így várja, útra és tettre készen, hogy Nawanthiri és Ukrom is újra éber állapotba kerüljön. Rengeteg kérdés harácsolódik fel benne a manóval és a boszorkány al kapcsolatban. Nem beszélve a rejtélyekkel teli kunyhóról. Ám ezeket a Kikötőbe vezető útra tartogatja. Hátha a mai séta kevésbé szótlanra sikerül.*
1054. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-19 15:08:23
Üzenet elküldve: 2023-10-19 15:08:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
- A lelkét szívta ki valahogy, nem a vérét. *veszi vissza a szót a szerzetes, és egy áttetsző kocsonyával teli fiolát mutat Lilynek* Így néz ki, de soha nem derült ki, mire jó. A pince egy boszorkánykonyha volt, tudod? Az asztalán állt négy láda meg egy koponya, kulcsokkal a szemeiben. Elforgattam az egyiket, hátha kinyitja Armarkhtur bilincseit. Nem nyitotta, de az egyik ládának felpattant a fedele: abban találtam ezt a kis üveget. *kimereszti a szemeit, de azért mosolyog hozzá* A banya üstjéből meg elkezdtek kukacok ömleni! Akkor se hagyták abba, mikor elforgattam a kulcsot a másik irányba, a bilincsek viszont kinyíltak. A kukacáradatot nem tudtuk elállítani, úgyhogy inkább elmenekültünk Armarkhturral együtt.
*A történtek nem okoztak neki álmatlan éjszakákat, inkább az zavarja, hogy nem sikerült a rejtélyt megfejteni. Talán egyszer visszamennek. A pincét nyitó medál megvan még.
A varázslat dolgára a szerzetes csupán bólint egyet. Az eszközök a zsákjában vannak hozzá, a részletek meg majd úgyis látják, ha a Kikötőbe érnek. Jó éjszakát kíván Lilynek, aztán hozzáfog az ork hátához.
Ukrom háta olyan széles, mint az Arthenior alsó folyása. A masszív izomkötegek, meg mint a hullámok, csak kemények, mert tele vannak csomókkal. Ha egyetlen alkalommal akarná kimasszírozni őket, Nawanthiri másnap estig sem végezne. A test azonban magától elvégzi a munka egy részét, elég útba indítani. A szerzetes is így tesz: szétmorzsolgatja a nagyobb bogokat, utána meg már csak izmokat lazít és nyújt. Van, amikor csak kihúzza a szürkebőrű végtagjait, aztán finoman visszaengedi őket. Máskor a lábait is beveti, hogy ellentartson velük. A mozdulatokhoz inkább a súlyát használja, mint az erejét, és mindig nagyon vigyáz, hogy ne feszítsen túl, ne rántson meg semmit. A kezelés végére Ukrom úgy érezheti magát, mint akit kimostak egy dézsa forró vízben, végigmentek rajta sulykoló fával, aztán megszárogatták a cserépkályha előtt. Nem valószínű, hogy gondja lesz az alvással.
Mielőtt nyugovóra térne, Nawanthiri megejt egy cicamosdást, csak úgy az istálló egyik szabad bokszában. Rend a lelke mindennek. Utána elvackolja magát a medvebundába, elköszön a szürkebőrűtől, és perceken belül el is alszik.*
- A lelkét szívta ki valahogy, nem a vérét. *veszi vissza a szót a szerzetes, és egy áttetsző kocsonyával teli fiolát mutat Lilynek* Így néz ki, de soha nem derült ki, mire jó. A pince egy boszorkánykonyha volt, tudod? Az asztalán állt négy láda meg egy koponya, kulcsokkal a szemeiben. Elforgattam az egyiket, hátha kinyitja Armarkhtur bilincseit. Nem nyitotta, de az egyik ládának felpattant a fedele: abban találtam ezt a kis üveget. *kimereszti a szemeit, de azért mosolyog hozzá* A banya üstjéből meg elkezdtek kukacok ömleni! Akkor se hagyták abba, mikor elforgattam a kulcsot a másik irányba, a bilincsek viszont kinyíltak. A kukacáradatot nem tudtuk elállítani, úgyhogy inkább elmenekültünk Armarkhturral együtt.
*A történtek nem okoztak neki álmatlan éjszakákat, inkább az zavarja, hogy nem sikerült a rejtélyt megfejteni. Talán egyszer visszamennek. A pincét nyitó medál megvan még.
A varázslat dolgára a szerzetes csupán bólint egyet. Az eszközök a zsákjában vannak hozzá, a részletek meg majd úgyis látják, ha a Kikötőbe érnek. Jó éjszakát kíván Lilynek, aztán hozzáfog az ork hátához.
Ukrom háta olyan széles, mint az Arthenior alsó folyása. A masszív izomkötegek, meg mint a hullámok, csak kemények, mert tele vannak csomókkal. Ha egyetlen alkalommal akarná kimasszírozni őket, Nawanthiri másnap estig sem végezne. A test azonban magától elvégzi a munka egy részét, elég útba indítani. A szerzetes is így tesz: szétmorzsolgatja a nagyobb bogokat, utána meg már csak izmokat lazít és nyújt. Van, amikor csak kihúzza a szürkebőrű végtagjait, aztán finoman visszaengedi őket. Máskor a lábait is beveti, hogy ellentartson velük. A mozdulatokhoz inkább a súlyát használja, mint az erejét, és mindig nagyon vigyáz, hogy ne feszítsen túl, ne rántson meg semmit. A kezelés végére Ukrom úgy érezheti magát, mint akit kimostak egy dézsa forró vízben, végigmentek rajta sulykoló fával, aztán megszárogatták a cserépkályha előtt. Nem valószínű, hogy gondja lesz az alvással.
Mielőtt nyugovóra térne, Nawanthiri megejt egy cicamosdást, csak úgy az istálló egyik szabad bokszában. Rend a lelke mindennek. Utána elvackolja magát a medvebundába, elköszön a szürkebőrűtől, és perceken belül el is alszik.*
1053. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-18 16:21:00
Üzenet elküldve: 2023-10-18 16:21:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A zsebük mélyében rejlő megoldás valóban örömtelivé tette Ukromot egészen addig, amíg a kis lény után eszébe nem jutnak a vele való körülmények is, amik igen hamar leolvasztják a mosolyt az arcáról. A szerzetessel töltött kaland nem sok jó emléket hagyott maga után; egy rossz gombnyomáson múlhatott, hogy ott nem hagyták a fogukat.*
- Nem hagytál ki sokat... *Igyekszik megnyugtatni az úgyszintén örvendő fél-elfet, mielőtt nagyobb elvárásai keletkeznének e manó kinéztével kapcsolatban. Valószínűleg szebben fog kinézni, mint amilyen állapotban ők találtak rá, annyi biztos, de józan ésszel mérve nem hiszi, hogy a nyeszlett testű, törpe méretű teremtéstől drasztikusabb változást fognak tapasztalni. Lillyenn szinte természetes kíváncsisággal megkérdezi, hogy hozta amazt kettőjükhöz a sors, amire az ork egész komikusan elfintorodik. De nem hiszi, Nawanthirinek kényelmesebb lenne felhozni azt a rémálomszerű helyet, úgyhogy jobb, ha inkább ő teszi meg.*
- Mi... az ingoványban voltunk egy régi éjjel, ezért alváshoz biztonságos helyet kerestünk. Találtunk egy kunyhót, amiről később kiderült, egy boszorkány volt a gazdája, holtan feküdt benne. Miközben megpróbáltuk kideríteni, mi történt, Nawanthiri felfedezett egy titkos pincét, létrával, sok lábbal a föld alá süllyedve. Ott találtuk meg a manót, egy kínpadra fektetve, egy furcsa szerkezettel, ami a vérét szívta. *Ez lenne az orkosan tömörített verzió, a részleteket direkt meghagyja a leány képzeletére, neki kevés kedve van felsorolni őket: A szemek helyett drágakövekkel rendelkező szoborszerűség, ami megnyitotta nekik az alagsort; a boszorkány hullája, azzal a fura színű flaskával; a pince fura csapdái, és persze maga Armarkhtur, a halál szélén, leírhatalanul meggyötörve... talán jobb is, ha ezeket kihagyja.
Gondolkodni kezd a varázslatos lény megidézésén, egyidőben véve Lilly szavát emlékeztetőként. Nem olyan friss most memóriája, de abban biztos, hogy nem tudják csak így ültükből előhívni a manót; ha jól emlékszik, estének kell lennie. És még mi másnak? Telihold? Igen, azt jól mondta Nawanthiri. Mit tegyenek még? Valami még mást egy fényforrással, de tudja fene, mi is az pontosabban. Igazán reméli, Nawanthiri pontosabban emlékszik vissza.
De az idő nem áll meg senkinek, ahogy fiatalabb társának sem, aki elteszi magát holnapra.* - Nehezebb lesz most sokáig aludnod... *A reggelre csillanó napfény jobban fogja érinteni őket egy pajtában, így ha amaz nem fog szénát húzni a szemére, nem hiszi, hogy baj lesz.
Ukrom gyorsan megszabadul ingétől, és kérésnek megfelelően hason fekszik ott, ahol remélhetőleg nem szálkába fog csókolni - kezeit álla alá rakja még a biztonság kedvéért. Utólag nézve, annyira nem gondolta végig a szerzetes ajánlatának elfogadását, ugyanis fogalma sem volt, pontosan hogy zajlik ez az egész; de ennél a pontnál már nem látja illőnek visszavenni azt az igent. amikor nyomást érez alul, meg kell parancsolnia magának, hogy ne üljön fel, és vesse le magáról Nawanthirit mint egy elégedetlen hátas. És a procedúra első másodperceiben sem érződik neki kifizetődőnek, hogy amúgy is sajgó hátát nyomkodják; de ahogy hagyja, hogy teste ellazuljon, kezdi érezni a hatást. Lassan elmúlik a vállainál, gerincénél tompán lüktető fájdalom: helyette valami leírhatatlanul jóleső nyomást érez azon részeinél, mintha az eddig bennük nyugvó mérget nyomkodnák ki. Szinte észre sem veszi, hogy jobban elnyúlik, nem téve megjegyzést a sikerességre.
De ami aggodalom eközben is agyát kaparja a manót illetően, az az, hogy mikor tudják pontosan megidézni. Még ha Nawanthiri pontosan is tudja a rituálét, mint utal rá, ahhoz telihold fog kelleni, az pedig ritkán van. Nem emlékszik, utoljára mikor látott olyat az égbolton, főleg azért, mer eddig nem kellett azt észben tartania. Ha nincs szerencséjük, akár heteket is várhatnak, és ez még a masszírozás alatt is kellemetlen görcsöt idéz elő az ork gyomrában.*
*A zsebük mélyében rejlő megoldás valóban örömtelivé tette Ukromot egészen addig, amíg a kis lény után eszébe nem jutnak a vele való körülmények is, amik igen hamar leolvasztják a mosolyt az arcáról. A szerzetessel töltött kaland nem sok jó emléket hagyott maga után; egy rossz gombnyomáson múlhatott, hogy ott nem hagyták a fogukat.*
- Nem hagytál ki sokat... *Igyekszik megnyugtatni az úgyszintén örvendő fél-elfet, mielőtt nagyobb elvárásai keletkeznének e manó kinéztével kapcsolatban. Valószínűleg szebben fog kinézni, mint amilyen állapotban ők találtak rá, annyi biztos, de józan ésszel mérve nem hiszi, hogy a nyeszlett testű, törpe méretű teremtéstől drasztikusabb változást fognak tapasztalni. Lillyenn szinte természetes kíváncsisággal megkérdezi, hogy hozta amazt kettőjükhöz a sors, amire az ork egész komikusan elfintorodik. De nem hiszi, Nawanthirinek kényelmesebb lenne felhozni azt a rémálomszerű helyet, úgyhogy jobb, ha inkább ő teszi meg.*
- Mi... az ingoványban voltunk egy régi éjjel, ezért alváshoz biztonságos helyet kerestünk. Találtunk egy kunyhót, amiről később kiderült, egy boszorkány volt a gazdája, holtan feküdt benne. Miközben megpróbáltuk kideríteni, mi történt, Nawanthiri felfedezett egy titkos pincét, létrával, sok lábbal a föld alá süllyedve. Ott találtuk meg a manót, egy kínpadra fektetve, egy furcsa szerkezettel, ami a vérét szívta. *Ez lenne az orkosan tömörített verzió, a részleteket direkt meghagyja a leány képzeletére, neki kevés kedve van felsorolni őket: A szemek helyett drágakövekkel rendelkező szoborszerűség, ami megnyitotta nekik az alagsort; a boszorkány hullája, azzal a fura színű flaskával; a pince fura csapdái, és persze maga Armarkhtur, a halál szélén, leírhatalanul meggyötörve... talán jobb is, ha ezeket kihagyja.
Gondolkodni kezd a varázslatos lény megidézésén, egyidőben véve Lilly szavát emlékeztetőként. Nem olyan friss most memóriája, de abban biztos, hogy nem tudják csak így ültükből előhívni a manót; ha jól emlékszik, estének kell lennie. És még mi másnak? Telihold? Igen, azt jól mondta Nawanthiri. Mit tegyenek még? Valami még mást egy fényforrással, de tudja fene, mi is az pontosabban. Igazán reméli, Nawanthiri pontosabban emlékszik vissza.
De az idő nem áll meg senkinek, ahogy fiatalabb társának sem, aki elteszi magát holnapra.* - Nehezebb lesz most sokáig aludnod... *A reggelre csillanó napfény jobban fogja érinteni őket egy pajtában, így ha amaz nem fog szénát húzni a szemére, nem hiszi, hogy baj lesz.
Ukrom gyorsan megszabadul ingétől, és kérésnek megfelelően hason fekszik ott, ahol remélhetőleg nem szálkába fog csókolni - kezeit álla alá rakja még a biztonság kedvéért. Utólag nézve, annyira nem gondolta végig a szerzetes ajánlatának elfogadását, ugyanis fogalma sem volt, pontosan hogy zajlik ez az egész; de ennél a pontnál már nem látja illőnek visszavenni azt az igent. amikor nyomást érez alul, meg kell parancsolnia magának, hogy ne üljön fel, és vesse le magáról Nawanthirit mint egy elégedetlen hátas. És a procedúra első másodperceiben sem érződik neki kifizetődőnek, hogy amúgy is sajgó hátát nyomkodják; de ahogy hagyja, hogy teste ellazuljon, kezdi érezni a hatást. Lassan elmúlik a vállainál, gerincénél tompán lüktető fájdalom: helyette valami leírhatatlanul jóleső nyomást érez azon részeinél, mintha az eddig bennük nyugvó mérget nyomkodnák ki. Szinte észre sem veszi, hogy jobban elnyúlik, nem téve megjegyzést a sikerességre.
De ami aggodalom eközben is agyát kaparja a manót illetően, az az, hogy mikor tudják pontosan megidézni. Még ha Nawanthiri pontosan is tudja a rituálét, mint utal rá, ahhoz telihold fog kelleni, az pedig ritkán van. Nem emlékszik, utoljára mikor látott olyat az égbolton, főleg azért, mer eddig nem kellett azt észben tartania. Ha nincs szerencséjük, akár heteket is várhatnak, és ez még a masszírozás alatt is kellemetlen görcsöt idéz elő az ork gyomrában.*
1052. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-18 02:47:53
Üzenet elküldve: 2023-10-18 02:47:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A vörös, pár nappal ezelőtt, a fürdőben tett kérése után túl magas labda felhozni a fenekelést. Az elf fel is röhög.*
-Felőlem megállhatunk ha annak a fának nekidőlnél.
*Mutat egy közeli példányra. Hát igen. Bár főleg idegen és szép nőkkel szemben szereti játszani a művelt kicsit uracs tudóst, de a férfi valójában egy bunkó kalóz. És ma bunkó kalóz kedve van. Ahogy haladnak a szántók mellett a parasztok pont olyan távolságot tartanak tőlük mint előző nap ő is tartott a lánytól. Ezt sem bírja megállni, hogy ne vigyorogja meg. Mivel pedig kedvére van, hogy így kirínak pár kacsintást is megejt a parasztasszonyok felé. Az se zavarja, hogy néhánynak a gyereke a seggében van.*
-Így jár, aki emberevő gyíkokon ül. Riogatod a népet.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A vörös, pár nappal ezelőtt, a fürdőben tett kérése után túl magas labda felhozni a fenekelést. Az elf fel is röhög.*
-Felőlem megállhatunk ha annak a fának nekidőlnél.
*Mutat egy közeli példányra. Hát igen. Bár főleg idegen és szép nőkkel szemben szereti játszani a művelt kicsit uracs tudóst, de a férfi valójában egy bunkó kalóz. És ma bunkó kalóz kedve van. Ahogy haladnak a szántók mellett a parasztok pont olyan távolságot tartanak tőlük mint előző nap ő is tartott a lánytól. Ezt sem bírja megállni, hogy ne vigyorogja meg. Mivel pedig kedvére van, hogy így kirínak pár kacsintást is megejt a parasztasszonyok felé. Az se zavarja, hogy néhánynak a gyereke a seggében van.*
-Így jár, aki emberevő gyíkokon ül. Riogatod a népet.
1051. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-17 16:56:21
Üzenet elküldve: 2023-10-17 16:56:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Mint kiderül Armarkhtur egy név. Nem pedig egy hely, ahol valami izgalmas történés esett meg a szerzetesssel és az orkkal. Hiába. Olykor még az árva ösztönei is vezethetik őt tévútra. Azonban ez nem jelenti azt, hogy nem kapcsolódik hozzá egy mégis érdekes emlék. A félvér kékjei pedig akkor kerekednek el igazán, mikor kiderül, kihez is tartozik ez a név. Mondjuk Ukromnak bele telik némi idejébe, míg sikerül összepárosítania a nevet az emlélkel. Legalábbis a képére ez van írva. Aztán csak-csak sikerül neki. Aminek hatására felragyogó arccal kiált fel valami olyasmit, hogy a trió dolga nagyban meg lesz könnyítve. Lily még sosem látta ilyennek az örökké morcos szürkét. Magában még meg is mosolyogja ezt a felragyogni látszó melákot. Aztán rajta a sor, hogy hangot adjon az ámulatának.*
- Komolyan? Egy manó?
*Kurjant fel csodálkozva.*
- Én még sosem láttam manót...
*Töpreng el egy pillanat erejéig. Persze azon is, hogy ezt nem jelentheti ki teljes bizonyossággal. Hiszen azt sem tudja, hogyan néznek ki a manók. Így aztán abban sem lehet biztos, hogy nap mint találkozik velük.*
- Hogyan hozott össze titeket a sors egy manóval?
*Kérdezi nagyon kíváncsian, miközben nem képes betelni a ténnyel, hogy egy számára eddig mesebelinek hitt szerzetről beszélnek. Ezt is olyan természetes módon, mintha a kedvenc ételeik receptjeit osztanák meg egymással. Nawanthiri nyilván nem is rest több részletet megosztani a lánnyal. Mind a találkozásról, mind arról, hogy Armarkhtur milyen módon lesz a segítségükre. Bárhogyan is, egy szó nagyon belemászik a félvér fülébe.*
- Megidézni? Varázslatot fogunk használni?
*Kérdez vissza izgatottan. Ha kérdeznék, kénytelen lenne bevallani, hogy sosem volt dolga semmilyen varázstudóval. Ez az út egyre és egyre inkább izgalmasnak ígérkezik. Leszámítva a végén váró árnyat, aki nyilván nem fogja könnyen adni magát. Ennek ellenére árvánk egyre jobban élvezi. Annál is jobb döntésnek tartja, hogy nekivágott. Mikor pedig a masszázsra kerülne a sor, úgy dönt, abban nem kíván részt venni. Amíg Ukrom vetkőzik, ő párnát alkot a tatyójából. Majd utoljára még az útitársai felé pillant.*
- Ne hagyjatok túl sokáig szunyókálni! Induláskor kész és éber szeretnék lenni. Előre is, szép álmokat nektek is!
*Azzal magára húzza a takaróját, fejét pedig tatyójára hajtva igyekszik álomba merülni. Bár az új fejlemények árnyékában nem garantált, hogy ez egyhamar sikerülni is fog.*
*Mint kiderül Armarkhtur egy név. Nem pedig egy hely, ahol valami izgalmas történés esett meg a szerzetesssel és az orkkal. Hiába. Olykor még az árva ösztönei is vezethetik őt tévútra. Azonban ez nem jelenti azt, hogy nem kapcsolódik hozzá egy mégis érdekes emlék. A félvér kékjei pedig akkor kerekednek el igazán, mikor kiderül, kihez is tartozik ez a név. Mondjuk Ukromnak bele telik némi idejébe, míg sikerül összepárosítania a nevet az emlélkel. Legalábbis a képére ez van írva. Aztán csak-csak sikerül neki. Aminek hatására felragyogó arccal kiált fel valami olyasmit, hogy a trió dolga nagyban meg lesz könnyítve. Lily még sosem látta ilyennek az örökké morcos szürkét. Magában még meg is mosolyogja ezt a felragyogni látszó melákot. Aztán rajta a sor, hogy hangot adjon az ámulatának.*
- Komolyan? Egy manó?
*Kurjant fel csodálkozva.*
- Én még sosem láttam manót...
*Töpreng el egy pillanat erejéig. Persze azon is, hogy ezt nem jelentheti ki teljes bizonyossággal. Hiszen azt sem tudja, hogyan néznek ki a manók. Így aztán abban sem lehet biztos, hogy nap mint találkozik velük.*
- Hogyan hozott össze titeket a sors egy manóval?
*Kérdezi nagyon kíváncsian, miközben nem képes betelni a ténnyel, hogy egy számára eddig mesebelinek hitt szerzetről beszélnek. Ezt is olyan természetes módon, mintha a kedvenc ételeik receptjeit osztanák meg egymással. Nawanthiri nyilván nem is rest több részletet megosztani a lánnyal. Mind a találkozásról, mind arról, hogy Armarkhtur milyen módon lesz a segítségükre. Bárhogyan is, egy szó nagyon belemászik a félvér fülébe.*
- Megidézni? Varázslatot fogunk használni?
*Kérdez vissza izgatottan. Ha kérdeznék, kénytelen lenne bevallani, hogy sosem volt dolga semmilyen varázstudóval. Ez az út egyre és egyre inkább izgalmasnak ígérkezik. Leszámítva a végén váró árnyat, aki nyilván nem fogja könnyen adni magát. Ennek ellenére árvánk egyre jobban élvezi. Annál is jobb döntésnek tartja, hogy nekivágott. Mikor pedig a masszázsra kerülne a sor, úgy dönt, abban nem kíván részt venni. Amíg Ukrom vetkőzik, ő párnát alkot a tatyójából. Majd utoljára még az útitársai felé pillant.*
- Ne hagyjatok túl sokáig szunyókálni! Induláskor kész és éber szeretnék lenni. Előre is, szép álmokat nektek is!
*Azzal magára húzza a takaróját, fejét pedig tatyójára hajtva igyekszik álomba merülni. Bár az új fejlemények árnyékában nem garantált, hogy ez egyhamar sikerülni is fog.*
1050. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-17 09:51:14
Üzenet elküldve: 2023-10-17 09:51:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél//
*A beképzelt megjegyzésre csak forgatja a szemeit.*
- Ha te mondod Doki, én elhiszem neked. *Hagyja rá a dolgot. Majd érkezik a nem éppen kedves beszólás is.*
- Mindjárt megnevellek én téged nagyszájú. Csak szálljunk le a nyeregből, jön az elfenekelés. *Mondja egyre szélesedő vicsorral, mert egy ilyen dologgal nem tud mást kezdeni, mint elviccelni. Alig ocsúd fel, máris a szántók környékén léptetnek, ahol szintén jól megbámulják őket, a mellettük elhaladó földművesek és a velük lévő gyerekek. Azok még mutogatnak is feléjük. Ezt úgy érzi, kétszer is át kellett volna gondolnia még, ennél feltűnőbbek talán már nem is lehetnek. Ő maga leemeli a csuklyát aranyszín hajáról és kedvesen mosolyogva visszainteget. A gyerekek csak félőn bújnak anyjuk szoknyája mögé, meglátva furcsa kinézetét.*
- Pedig nem harapok. Gyereket csak vacsorára eszem, napközben soha. *Mondja halkan, csak úgy maga elé.*
*A beképzelt megjegyzésre csak forgatja a szemeit.*
- Ha te mondod Doki, én elhiszem neked. *Hagyja rá a dolgot. Majd érkezik a nem éppen kedves beszólás is.*
- Mindjárt megnevellek én téged nagyszájú. Csak szálljunk le a nyeregből, jön az elfenekelés. *Mondja egyre szélesedő vicsorral, mert egy ilyen dologgal nem tud mást kezdeni, mint elviccelni. Alig ocsúd fel, máris a szántók környékén léptetnek, ahol szintén jól megbámulják őket, a mellettük elhaladó földművesek és a velük lévő gyerekek. Azok még mutogatnak is feléjük. Ezt úgy érzi, kétszer is át kellett volna gondolnia még, ennél feltűnőbbek talán már nem is lehetnek. Ő maga leemeli a csuklyát aranyszín hajáról és kedvesen mosolyogva visszainteget. A gyerekek csak félőn bújnak anyjuk szoknyája mögé, meglátva furcsa kinézetét.*
- Pedig nem harapok. Gyereket csak vacsorára eszem, napközben soha. *Mondja halkan, csak úgy maga elé.*
1049. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-16 09:43:58
Üzenet elküldve: 2023-10-16 09:43:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Nem tegnap volt, amikor Armarkhturt kimentették annak az eldugott kunyhónak a pincéjéből. A szürkebőrű először nem is tudja hova tenni a nevet, és utána is kell egy kis idő, hogy összeálljon neki a kirakós. Mikor azonban minden a helyére kerül, Nawanthiri nagy bólogatásokkal helyesel: ugyanarra gondolnak. Minden eszköz megvan a varázslathoz, csak egy holdtöltére lesz még szükségük.*
- Armarkhtur egy manó, akinek Ukrommal megmentettük az életét. *avatja be Lilyt is, akit ébren tart a kíváncsiság* Hálából megígérte, hogy egyszer segít nekünk, furfangban és keresésben. Mielőtt hajóért indulunk, meg fogom idézni. Ő lesz a vezetőnk a tenger szívébe!
*Megkéri az orkot, hogy deréktól felfelé vetkőzzön le a masszírozáshoz, és feküdjön le valahová. Ezután lovaglóülésben helyet foglal a zsoldos fenekén, és nekilát megdolgozni a hátát. Először egy kézzel végigrázogat minden izmot fentről lefelé, utána mint a tésztát, átgyúrja őket. Ezt addig műveli, míg tényleg tészta állagúak nem lesznek. Ekkor elkezd az ujjaival csomókat keresni, amelyeket körkörös mozdulatokkal igyekszik finoman szétnyomkodni. Érezhetően nem először csinál ilyet. A mozdulatokba annyi erőt visz, hogy használjanak, de azért sok fájdalmat ne okozzon velük. Ha Ukromnak soha életében nem volt része ilyesmiben, valószínűleg nem fogja tudni, sírjon-e, mert fáj, vagy nevessen, mert csikis.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.16 09:48:43
*Nem tegnap volt, amikor Armarkhturt kimentették annak az eldugott kunyhónak a pincéjéből. A szürkebőrű először nem is tudja hova tenni a nevet, és utána is kell egy kis idő, hogy összeálljon neki a kirakós. Mikor azonban minden a helyére kerül, Nawanthiri nagy bólogatásokkal helyesel: ugyanarra gondolnak. Minden eszköz megvan a varázslathoz, csak egy holdtöltére lesz még szükségük.*
- Armarkhtur egy manó, akinek Ukrommal megmentettük az életét. *avatja be Lilyt is, akit ébren tart a kíváncsiság* Hálából megígérte, hogy egyszer segít nekünk, furfangban és keresésben. Mielőtt hajóért indulunk, meg fogom idézni. Ő lesz a vezetőnk a tenger szívébe!
*Megkéri az orkot, hogy deréktól felfelé vetkőzzön le a masszírozáshoz, és feküdjön le valahová. Ezután lovaglóülésben helyet foglal a zsoldos fenekén, és nekilát megdolgozni a hátát. Először egy kézzel végigrázogat minden izmot fentről lefelé, utána mint a tésztát, átgyúrja őket. Ezt addig műveli, míg tényleg tészta állagúak nem lesznek. Ekkor elkezd az ujjaival csomókat keresni, amelyeket körkörös mozdulatokkal igyekszik finoman szétnyomkodni. Érezhetően nem először csinál ilyet. A mozdulatokba annyi erőt visz, hogy használjanak, de azért sok fájdalmat ne okozzon velük. Ha Ukromnak soha életében nem volt része ilyesmiben, valószínűleg nem fogja tudni, sírjon-e, mert fáj, vagy nevessen, mert csikis.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.16 09:48:43
1048. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-15 10:20:01
Üzenet elküldve: 2023-10-15 10:20:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Jobbára ellenvetés nélkül megállapodnak a tervben, amint a Kikötő vidékére lépnek, s ez elég okot is ad Ukromnak, hogy már ne szorongjon túl egy álmatlan éjszakát. Sors tudja, nem mindig van befolyásuk az ellen, ami velük történhet, de pontosan ezért is kell eleget tenniük, hogy amit irányíthatnak, azt jól tegyék. Legyen az felesleges túlgondolás, akár paranoia, jobb félni, mint megijedni.
A szürkebőrű érdeklődésére nem egy kiterjedt választ hall Nawanthiritól, s egy tamáskodó szemöldökemeléssel tudatja is a szerzetesnek, hogy nem szimplán felületes udvariasságból kérdezett. De az ajánlatra, hogy megmasszírozzák, az ork egy pillanatnyi huzavona után rábólint: soha nem tapasztalta még, milyen érzés, de nem hallott kifejezetten rosszakat róla; megérhet egy próbát. Az egész napi cipekedéstől amúgy is merevnek érzi felsőtestét, akár egy fal.
De hirtelen jönnek a varázsszavak: A szürkebőrű pislogói először meg sem rezzennek Armarkhtur hallatán, oly' régóta jutott eszébe a név. Miután frissítette önnön memóriáját, kérdőn néz bele Nawanthiri szemeibe, hogy "mégis mi lenne róla?" Csak utána, és a vele való körülmények visszaidézése után tágulnak ki párjai, és ül fel izgatottan, a tőle telhető legközelebbi boldog hangnemben mondva:*
- De! Még tudunk tőle segítséget kérni! Szép munka, Nawanthiri! *Homlokon csókolná a lányt, ha a körülmények engednék. Ha lenne elég hely, felállna és köröket kezdene el tenni a szénatárolós kisemeleten; Ha valóban ugyanarra gondolnak, akkor egy nagyon nagy probléma oldódott meg ebben a szent pillanatban.*
*Jobbára ellenvetés nélkül megállapodnak a tervben, amint a Kikötő vidékére lépnek, s ez elég okot is ad Ukromnak, hogy már ne szorongjon túl egy álmatlan éjszakát. Sors tudja, nem mindig van befolyásuk az ellen, ami velük történhet, de pontosan ezért is kell eleget tenniük, hogy amit irányíthatnak, azt jól tegyék. Legyen az felesleges túlgondolás, akár paranoia, jobb félni, mint megijedni.
A szürkebőrű érdeklődésére nem egy kiterjedt választ hall Nawanthiritól, s egy tamáskodó szemöldökemeléssel tudatja is a szerzetesnek, hogy nem szimplán felületes udvariasságból kérdezett. De az ajánlatra, hogy megmasszírozzák, az ork egy pillanatnyi huzavona után rábólint: soha nem tapasztalta még, milyen érzés, de nem hallott kifejezetten rosszakat róla; megérhet egy próbát. Az egész napi cipekedéstől amúgy is merevnek érzi felsőtestét, akár egy fal.
De hirtelen jönnek a varázsszavak: A szürkebőrű pislogói először meg sem rezzennek Armarkhtur hallatán, oly' régóta jutott eszébe a név. Miután frissítette önnön memóriáját, kérdőn néz bele Nawanthiri szemeibe, hogy "mégis mi lenne róla?" Csak utána, és a vele való körülmények visszaidézése után tágulnak ki párjai, és ül fel izgatottan, a tőle telhető legközelebbi boldog hangnemben mondva:*
- De! Még tudunk tőle segítséget kérni! Szép munka, Nawanthiri! *Homlokon csókolná a lányt, ha a körülmények engednék. Ha lenne elég hely, felállna és köröket kezdene el tenni a szénatárolós kisemeleten; Ha valóban ugyanarra gondolnak, akkor egy nagyon nagy probléma oldódott meg ebben a szent pillanatban.*
1047. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-15 04:27:13
Üzenet elküldve: 2023-10-15 04:27:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A potyautas dolgot hamar elveti a csapat kétharmada. Lily is kénytelen egyetértően bólintani. Pedig milyen izgalmas és bonyolult lett volna észrevétlenül a hajóra juttatni egy egész Ukromot. Persze neki is be kell látnia, hogy az úti céljuk nem lehet valami forgalmas hely. Vagy levajazva pont oda mennek, vagy pont nem oda fognak menni.*
- Jól van. Akkor marad az egyenes módszer. Kiskutya szemek, egy kevés arany... Menni fog.
*Jelenti ki határozottan. Mondjuk annyira mégsem biztos a dolgában mint azt mutatja. De aggódni ráér rajta holnap is, ha kiderülne, hogy mégsem ilyen egyszerű az egész. Amennyiben a többieknek sincs több hozzáfűzni valója, árvánk kiszsmel magának egy kényelmesnek tűnő kupacot a szalmából. A masszázst udvariasan visszautasítva kényelmbe helyezi magát rajta, majd komótosan lehámozza a tatyójára kötözött takarót. Már szólna is a társainak, hogy ezúttal ne hagyják sokáig szunyókálni, mikor Nawanthiri kérdést intéz Ukrom irányába. Úgy gondolja ezt még érdemes meghallgatnia. Betakarózva ugyan, de ülve hegyezi füleit. Talán egy újabb érdekes szösszenet bújik elő a másik kettő múltjából.*
*A potyautas dolgot hamar elveti a csapat kétharmada. Lily is kénytelen egyetértően bólintani. Pedig milyen izgalmas és bonyolult lett volna észrevétlenül a hajóra juttatni egy egész Ukromot. Persze neki is be kell látnia, hogy az úti céljuk nem lehet valami forgalmas hely. Vagy levajazva pont oda mennek, vagy pont nem oda fognak menni.*
- Jól van. Akkor marad az egyenes módszer. Kiskutya szemek, egy kevés arany... Menni fog.
*Jelenti ki határozottan. Mondjuk annyira mégsem biztos a dolgában mint azt mutatja. De aggódni ráér rajta holnap is, ha kiderülne, hogy mégsem ilyen egyszerű az egész. Amennyiben a többieknek sincs több hozzáfűzni valója, árvánk kiszsmel magának egy kényelmesnek tűnő kupacot a szalmából. A masszázst udvariasan visszautasítva kényelmbe helyezi magát rajta, majd komótosan lehámozza a tatyójára kötözött takarót. Már szólna is a társainak, hogy ezúttal ne hagyják sokáig szunyókálni, mikor Nawanthiri kérdést intéz Ukrom irányába. Úgy gondolja ezt még érdemes meghallgatnia. Betakarózva ugyan, de ülve hegyezi füleit. Talán egy újabb érdekes szösszenet bújik elő a másik kettő múltjából.*
1046. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-14 10:46:35
Üzenet elküldve: 2023-10-14 10:46:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Lily végül felbátorodik, és nemcsak vállalja, hogy bemerészkedik a Kikötőbe, de még a hajószerzésben is felajánlja a segítségét. Mandulaszemnek ellenvetése nincsen, csak egy feltétele:*
- Nem lehetünk potyautasok. Muszáj jóban lennünk a kapitánnyal, mert egyikünk se tengerész, és olyan helyre megyünk, ahová csak vezetővel találunk oda.
*Adná magát a kérdés, hogy ki lesz az a titokzatos vezető, aki megtalál egy nomád csontvetőt a végtelen vízen. Nawanthiri a zsoldosra pillant.*
- Emlékszel Armarkhturra?
*A hogylétét firtató kérdésre nem válaszol egyből. Nem akar panaszkodni. Végül annyit mond:*
- Jó, hogy itt vagytok. *hálásan elmosolyodik* Megnyomkodjalak majd titeket is? *egy lába még hátra van, de nem tart az semeddig!*
*Lily végül felbátorodik, és nemcsak vállalja, hogy bemerészkedik a Kikötőbe, de még a hajószerzésben is felajánlja a segítségét. Mandulaszemnek ellenvetése nincsen, csak egy feltétele:*
- Nem lehetünk potyautasok. Muszáj jóban lennünk a kapitánnyal, mert egyikünk se tengerész, és olyan helyre megyünk, ahová csak vezetővel találunk oda.
*Adná magát a kérdés, hogy ki lesz az a titokzatos vezető, aki megtalál egy nomád csontvetőt a végtelen vízen. Nawanthiri a zsoldosra pillant.*
- Emlékszel Armarkhturra?
*A hogylétét firtató kérdésre nem válaszol egyből. Nem akar panaszkodni. Végül annyit mond:*
- Jó, hogy itt vagytok. *hálásan elmosolyodik* Megnyomkodjalak majd titeket is? *egy lába még hátra van, de nem tart az semeddig!*
1045. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-14 10:00:04
Üzenet elküldve: 2023-10-14 10:00:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Úgy néz ki, mégiscsak hamarabb látogatják meg a Kikötőt, mint szerette volna, de legalább társasága miatt nem kell aggódnia: Egyikük már több mint elég jártas a helynél, s a szerzetesben is bízik annyira hogy tudja, nem fog véletlenül bajba keveredni. Csak egy egyenes út a dokkokhoz, egy kis lezsírozás, és már a tengeren is lesznek. Tényleg, mi rossz történhet?
Nagyjából minden rossz.*
- Jó ötlet. A Sellőházban ülünk meg, ha hevesek az utcák. *Bólint rá. Ugyan még ő sem biztos benne, mi fog erre a kényszerhelyzetre utalni: körözési papírosok, több fegyveres jelenléte? De megvan józan eszük, és hat szemmel valószínűleg fognak tudni olvasni a levegőben.
És ugyan nem kétli, hogy Lilyenn könnyen be tudna olvadni környezetébe, legyen az tömegben, vagy egyedül, őmaga sajnos nem rendelkezik effajta hasznos tulajdonsággal; görbe szögként tűnne ki, ha lopakodnia kéne. Duplán, ha egy hajó gyomrában kell gubbasztania.* - Az "ingyen" fuvart kerüljük, ha lehet. De ha nem loholnak épp utánunk, valóban nem rossz ötlet Nawanthirivel vajazgatnod, akit elkaptok. *Ha jól tanult leány a Rókalyukból, akkor ezt öröm lesz hallania. Ha nem... akkor valóban ingyenes lesz ez a hajóút, a hagyományosabb nógatással. A szürkebőrűnek talán jobb lesz addig a háttérben maradnia, nézni, hogy szárad a festék. És persze figyelni.
Akárhogy gondolkodik tovább, más aggodalmai már inkább kisesélyűek, elvontak, hogy valós akadályként felvesse. Persze, találkozhatnak azzal a bandával, akiket megcsonkítottak, és igen, azokkal az őrökkel, akik elől elléptek, de mennyire valószínűtlen ez az eset? Mondjuk a biztonság kedvéért elkerülhetnék a kocsmának a környékét, az igaz, ahogy a köpenyt sem kéne azonnal levenniük... de majd ráér másnap ezek miatt is aggódni.*
- Nawanthiri. *Fordul végül a szerzetes felé.* - Hogy... hogy érzed magad?
*Úgy néz ki, mégiscsak hamarabb látogatják meg a Kikötőt, mint szerette volna, de legalább társasága miatt nem kell aggódnia: Egyikük már több mint elég jártas a helynél, s a szerzetesben is bízik annyira hogy tudja, nem fog véletlenül bajba keveredni. Csak egy egyenes út a dokkokhoz, egy kis lezsírozás, és már a tengeren is lesznek. Tényleg, mi rossz történhet?
Nagyjából minden rossz.*
- Jó ötlet. A Sellőházban ülünk meg, ha hevesek az utcák. *Bólint rá. Ugyan még ő sem biztos benne, mi fog erre a kényszerhelyzetre utalni: körözési papírosok, több fegyveres jelenléte? De megvan józan eszük, és hat szemmel valószínűleg fognak tudni olvasni a levegőben.
És ugyan nem kétli, hogy Lilyenn könnyen be tudna olvadni környezetébe, legyen az tömegben, vagy egyedül, őmaga sajnos nem rendelkezik effajta hasznos tulajdonsággal; görbe szögként tűnne ki, ha lopakodnia kéne. Duplán, ha egy hajó gyomrában kell gubbasztania.* - Az "ingyen" fuvart kerüljük, ha lehet. De ha nem loholnak épp utánunk, valóban nem rossz ötlet Nawanthirivel vajazgatnod, akit elkaptok. *Ha jól tanult leány a Rókalyukból, akkor ezt öröm lesz hallania. Ha nem... akkor valóban ingyenes lesz ez a hajóút, a hagyományosabb nógatással. A szürkebőrűnek talán jobb lesz addig a háttérben maradnia, nézni, hogy szárad a festék. És persze figyelni.
Akárhogy gondolkodik tovább, más aggodalmai már inkább kisesélyűek, elvontak, hogy valós akadályként felvesse. Persze, találkozhatnak azzal a bandával, akiket megcsonkítottak, és igen, azokkal az őrökkel, akik elől elléptek, de mennyire valószínűtlen ez az eset? Mondjuk a biztonság kedvéért elkerülhetnék a kocsmának a környékét, az igaz, ahogy a köpenyt sem kéne azonnal levenniük... de majd ráér másnap ezek miatt is aggódni.*
- Nawanthiri. *Fordul végül a szerzetes felé.* - Hogy... hogy érzed magad?
1044. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-12 15:42:56
Üzenet elküldve: 2023-10-12 15:42:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Ukrom úgy dönt, járjon bármilyen veszedelmekkel, nem térnek le a tervezett útról. Lily is hamar összekapar némi bátorságot és határozott bólogatásba kezd. Ötletek is gyorsan születnek. Egyik jobb, mint a másik. Hogy öltsenek álruhát, még ésszerű is lenne. Hiszen csak az istenek tudják mennyien tesznek ugyanígy azon a borzalmas vidéken. Az egyetlen hátulütője, hogy ezzel csak több és felesleges figyelmet vonhatnak magukra. A másik pedig, hogy húzzák meg magukat a Sellőház falai között. Ez nem annyira nyeri el a félvér tetszését. Hiszen egyetlen sejtje sem kíván a szükségesnél több időt tölteni mindenféle kéjsóvár szerzet és az őket jó pénzért kiszolgáló könnyűvérű népek között. Itt pedig a szükséges az egyenlő a semmivel.*
- Én szürke egér vagyok.
*Jelenti ki kékjeit az orkra emelve.*
- Mármint rengeteg hozzám hasonló fattyú koptatja az utcákat, úgy mindenhol, akiket nem szokás jól szemügyre venni.
*Ennél a pontnál a mandula vágású szemekre pillant. Csupán, hogy meggyőzze önmagát, mindenki érti, mire is szeretne utalni.*
- Könnyű minket összekeverni. Sötét, kócos haj, sápadt bőr... Bármelyikük lehetnék.
*Ecseteli még egy picit. Mikor pedig úgy érzi, a többiek számára is világos, miről van szó, élő is áll a saját ötletével.*
- Szívesebben mennék veled hajót intézni.
*Biccent Nawanthiri felé.*
- Ketten talán többre jutunk. Jó szemem van a besurranáshoz is, amennyiben potyautasokat kellene játszanunk.
*Húz komisz mosolyt ajkaira.*
- De előtte jobb szeretném a csiszolt rábeszélőkémet mutogatni. Van valakinek ellenvetése?
*Amennyiben nincs, már csak Ukromnak kell valami feladatot találni. Olyat amivel hasznosan tölthet el az idejét. Bár árvánkat az sem bosszantaná, ha a szürke pihenésre, vagy kikapcsolódásra használná azt. Mondjuk őt ismerve erre kevesebb az esély.*
*Ukrom úgy dönt, járjon bármilyen veszedelmekkel, nem térnek le a tervezett útról. Lily is hamar összekapar némi bátorságot és határozott bólogatásba kezd. Ötletek is gyorsan születnek. Egyik jobb, mint a másik. Hogy öltsenek álruhát, még ésszerű is lenne. Hiszen csak az istenek tudják mennyien tesznek ugyanígy azon a borzalmas vidéken. Az egyetlen hátulütője, hogy ezzel csak több és felesleges figyelmet vonhatnak magukra. A másik pedig, hogy húzzák meg magukat a Sellőház falai között. Ez nem annyira nyeri el a félvér tetszését. Hiszen egyetlen sejtje sem kíván a szükségesnél több időt tölteni mindenféle kéjsóvár szerzet és az őket jó pénzért kiszolgáló könnyűvérű népek között. Itt pedig a szükséges az egyenlő a semmivel.*
- Én szürke egér vagyok.
*Jelenti ki kékjeit az orkra emelve.*
- Mármint rengeteg hozzám hasonló fattyú koptatja az utcákat, úgy mindenhol, akiket nem szokás jól szemügyre venni.
*Ennél a pontnál a mandula vágású szemekre pillant. Csupán, hogy meggyőzze önmagát, mindenki érti, mire is szeretne utalni.*
- Könnyű minket összekeverni. Sötét, kócos haj, sápadt bőr... Bármelyikük lehetnék.
*Ecseteli még egy picit. Mikor pedig úgy érzi, a többiek számára is világos, miről van szó, élő is áll a saját ötletével.*
- Szívesebben mennék veled hajót intézni.
*Biccent Nawanthiri felé.*
- Ketten talán többre jutunk. Jó szemem van a besurranáshoz is, amennyiben potyautasokat kellene játszanunk.
*Húz komisz mosolyt ajkaira.*
- De előtte jobb szeretném a csiszolt rábeszélőkémet mutogatni. Van valakinek ellenvetése?
*Amennyiben nincs, már csak Ukromnak kell valami feladatot találni. Olyat amivel hasznosan tölthet el az idejét. Bár árvánkat az sem bosszantaná, ha a szürke pihenésre, vagy kikapcsolódásra használná azt. Mondjuk őt ismerve erre kevesebb az esély.*
1043. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-11 20:04:37
Üzenet elküldve: 2023-10-11 20:04:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Akinek az "Ősök nevében" megölték valakijét, elvették a vagyonát, az otthonát meg felgyújtották, nemhogy két év alatt - holta napjáig sem felejti el a történteket. Főleg, ha utána az elkövetők büntetlenül megússzák. Lily kívülállóként nem feltétlen érzi át a sziritániak helyzetét, de remélhetőleg nem is kell neki soha.
A szerzetes útiterve nem arat osztatlan sikert a barátainál. Nawanthiri jobbára a fejét ingatja az aggodalmaikon, mert alaptalannak érzi őket. Annak a két levágott orknak ugyanúgy lehetnek bosszúra éhes barátai, mint ellenségei, akik most hálásak a fejvadászoknak, amiért elintézték őket. Ha az agyarasok nem valamelyik nagy banda tagjai voltak (ami azért csak feltűnt volna), a szerzetes nem gondolja, hogy különösebb veszély fenyegetné Lilyt és Ukromot. Legalábbis nem nagyobb, mint bárkit, aki komolyabb manővert hajt végre a Kikötő árnyvilágában.*
- Jól van, szerzek hajót én. *bólint rá minden további nélkül* Ha gondoljátok, várjatok meg a Sellőházban. Majd megbeszélem a kapitánnyal, hogy hajnal előtt fussunk ki, és akkor napközben nem kell mutatkoznotok.
*Amíg Ukrom további buktatókon töri a fejét, nekiáll kimasszírozni a tappancsait. Lefekvés előtt fürdeni sem lenne rossz, de a szörny korábban pont ugyanitt fojtotta kis híján a folyóba. Nem biztos, hogy nem próbálná meg még egyszer…*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.11 21:24:17
*Akinek az "Ősök nevében" megölték valakijét, elvették a vagyonát, az otthonát meg felgyújtották, nemhogy két év alatt - holta napjáig sem felejti el a történteket. Főleg, ha utána az elkövetők büntetlenül megússzák. Lily kívülállóként nem feltétlen érzi át a sziritániak helyzetét, de remélhetőleg nem is kell neki soha.
A szerzetes útiterve nem arat osztatlan sikert a barátainál. Nawanthiri jobbára a fejét ingatja az aggodalmaikon, mert alaptalannak érzi őket. Annak a két levágott orknak ugyanúgy lehetnek bosszúra éhes barátai, mint ellenségei, akik most hálásak a fejvadászoknak, amiért elintézték őket. Ha az agyarasok nem valamelyik nagy banda tagjai voltak (ami azért csak feltűnt volna), a szerzetes nem gondolja, hogy különösebb veszély fenyegetné Lilyt és Ukromot. Legalábbis nem nagyobb, mint bárkit, aki komolyabb manővert hajt végre a Kikötő árnyvilágában.*
- Jól van, szerzek hajót én. *bólint rá minden további nélkül* Ha gondoljátok, várjatok meg a Sellőházban. Majd megbeszélem a kapitánnyal, hogy hajnal előtt fussunk ki, és akkor napközben nem kell mutatkoznotok.
*Amíg Ukrom további buktatókon töri a fejét, nekiáll kimasszírozni a tappancsait. Lefekvés előtt fürdeni sem lenne rossz, de a szörny korábban pont ugyanitt fojtotta kis híján a folyóba. Nem biztos, hogy nem próbálná meg még egyszer…*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.11 21:24:17
1042. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-11 18:01:55
Üzenet elküldve: 2023-10-11 18:01:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Két társával ellentétben Ukrom dohosan magának marad elszállásolásukig, gyanítja mindenki örömére; nem akar rossz fát húzni az egyik fegyveressel, de saját türelmét sem tudná sokáig fékezni, ha egyikük vele kezdene el kötözködni. Szerencséjére nem tapasztal egy Amon Ruadhoz hasonlatos vendéglátást, bár az nem éppen egy magas mérce.
Később, fent a széles padláson bizalmatlanul tapogatja először a fát, hogy egyáltalán elbírja e az ő súlyát is, s miután megbizonyosodik benne, hogy az éjszaka alatt nem fog eget törő reccsenéssel egy emeletet zuhanni, fordul a többiek felé.*
- Sakálok. Papírláncon. *Morogja válaszát. Lerí róla, hogy gyatra tapasztalatai vannak mind Artheniorban és azelőtt is, mikor nem más zsoldosokkal, hanem törvényes fegyveresekkel hozta össze útja. Nem is hajlandó több szót vesztegetni erre.
Hogy aztán aggodalma beigazolódik, arra Lilyenn mintha olvasna gondolataiban.* - Hüm. *Ez a legszelídebb válasz, ami nyelvéhez jut a revelációra, ezt is használja. Utólag gondolva készülhetett is volna rá, hisz' ez lenne a leglogikusabb útvonal: egyenes, rövid, és garantált hogy találnak tengerre valót járművet. Miközben a kietlenebb partokon ki tudja meddig sétálhatnak, mire találhatnak maguknak valamit. Elindulni azzal a valamivel pedig egy másik történet.*
- Megkockáztatjuk. *Felel Lilyenn nagyon is reális aggodalmára egy nem éppen reális, de más opciók nélküli kijelentéssel.* - Körözöttek voltak, nem sírhatnak utánuk. Különben is, egyikük támadt ránk először. De - *néz is magára, alacsony tömegből kimeredő jellemén rágódva* - nekünk óvatosnak fog kelleni lennünk. Lillyen, takarót vettél, ugye? Köpenynek jó lesz, neked a fejedig is elfér. Meghúzzuk magunkat azokkal, ha kell. Nawanthiri, a dokkoknál jobb lesz, ha te kérsz egy utat. Próbáld leírni azt, akit keresünk. *Talán segíteni fog, hisz valami leírás a célpontról, vagy a helyről, szigetről biztos fog kelleni. Kivéve, ha a "remete" varázsszó megcsöngetheti valakinek a fülét abban a piszokfészekben. Az egy olyan csoda, amiben Ukrom nem mer hinni. Ujját a fán kopogtatja, további esetleges dilemmákat és megoldásokat próbálva összekavarni.*
*Két társával ellentétben Ukrom dohosan magának marad elszállásolásukig, gyanítja mindenki örömére; nem akar rossz fát húzni az egyik fegyveressel, de saját türelmét sem tudná sokáig fékezni, ha egyikük vele kezdene el kötözködni. Szerencséjére nem tapasztal egy Amon Ruadhoz hasonlatos vendéglátást, bár az nem éppen egy magas mérce.
Később, fent a széles padláson bizalmatlanul tapogatja először a fát, hogy egyáltalán elbírja e az ő súlyát is, s miután megbizonyosodik benne, hogy az éjszaka alatt nem fog eget törő reccsenéssel egy emeletet zuhanni, fordul a többiek felé.*
- Sakálok. Papírláncon. *Morogja válaszát. Lerí róla, hogy gyatra tapasztalatai vannak mind Artheniorban és azelőtt is, mikor nem más zsoldosokkal, hanem törvényes fegyveresekkel hozta össze útja. Nem is hajlandó több szót vesztegetni erre.
Hogy aztán aggodalma beigazolódik, arra Lilyenn mintha olvasna gondolataiban.* - Hüm. *Ez a legszelídebb válasz, ami nyelvéhez jut a revelációra, ezt is használja. Utólag gondolva készülhetett is volna rá, hisz' ez lenne a leglogikusabb útvonal: egyenes, rövid, és garantált hogy találnak tengerre valót járművet. Miközben a kietlenebb partokon ki tudja meddig sétálhatnak, mire találhatnak maguknak valamit. Elindulni azzal a valamivel pedig egy másik történet.*
- Megkockáztatjuk. *Felel Lilyenn nagyon is reális aggodalmára egy nem éppen reális, de más opciók nélküli kijelentéssel.* - Körözöttek voltak, nem sírhatnak utánuk. Különben is, egyikük támadt ránk először. De - *néz is magára, alacsony tömegből kimeredő jellemén rágódva* - nekünk óvatosnak fog kelleni lennünk. Lillyen, takarót vettél, ugye? Köpenynek jó lesz, neked a fejedig is elfér. Meghúzzuk magunkat azokkal, ha kell. Nawanthiri, a dokkoknál jobb lesz, ha te kérsz egy utat. Próbáld leírni azt, akit keresünk. *Talán segíteni fog, hisz valami leírás a célpontról, vagy a helyről, szigetről biztos fog kelleni. Kivéve, ha a "remete" varázsszó megcsöngetheti valakinek a fülét abban a piszokfészekben. Az egy olyan csoda, amiben Ukrom nem mer hinni. Ujját a fán kopogtatja, további esetleges dilemmákat és megoldásokat próbálva összekavarni.*
1041. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2023-10-11 16:46:51
Üzenet elküldve: 2023-10-11 16:46:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Árvánkat egyszerre lepi meg és hangolja le Daren válasza. Fosztogató barbároknál valami sokkal izgalmasabbra számított. Mondjuk egy vérszomjas medvecsordára, vagy hasonlókra. No meg persze a két év sem kis idő ahhoz, hogy már feledésbe merüljön a támadás. A falubeliek mégis úgy festenek, mintha tegnap élték volna át. Ellenben Lilyvel, aki emiatt nem fog ébren forgolódni.*
- Értem.
*Bólint a fickó felé.*
- Kényelmes meló lehet ez nektek. Remélem, jól is fizet.
*Kacsint a végére. Majd amíg a szerzetes a szállásukat intézi, eszébe jut, hogy számára maradt még egy dolog, amin szívesen túlesne mielőtt eltenné magát holnapra. Közelebb is lép a zsoldoshoz. Így beszélhet halkabban. Nem mintha bizalmas részleteket osztana meg vele, de szeretné magányosan intézni, amennyiben itt megoldható. Aztán eszébe jut a fáklya, amit a piacon vett. Rögtön változtat is a tervén.*
- Ha nem okoz problémát, kölcsön kérnék egy keveset valamelyik tüzetekből.
*Jó szokásához hűen meg sem várja a választ. Hanem elindul az egyik tábortűz felé. Fáklyáját pedig már út közben kezébe veszi. Nem is nagyon kell tolakodnia. A tűzhöz érve, nemes egyszerűséggel fölé tartja a fáklyát, amíg az meg nem gyullad. Majd addig sétál vele, amíg a katonák beszélgetése kellemes háttérzajjá nem csökken. Ott baljába veszi a fáklyát, jobbjával pedig egy hollótollat húz elő az alkarvédője alól. Mivel már elindultak, a félvér biztos benne, hogy nem fogja cserben hagyni új barátait. Ahogy abban is, hogy soha többé nem kíván a maszkos bandával közösködni. A tollat nagyon egyszerűen a lángba tolja, aminek nem is kell néhány pillanatnál több és már apró széndarabként hullik a porba. Árvánk ezzel a pici szertartással teszi hivatalossá, hogy nem. Bizony már nem fordul vissza. Dolga végeztével kioltja a fákját, majd ismét csatlakozik a többiekhez. Épp időben, mert ők akkor indulnának ideiglenes szállásukra. Gond nélkül a szénapadláson találják magukat, ahol Lily megszabadul minden ráaggatott felesleges dologtól. Kezdve Második Kóróval, a tatyóján át, még a tőrén is túl, egészen a csizmácskáiig. Így megkönnyebbülten csatlakozik a beszélgetéshez. Amint elhangzik az útvonal, árvánk arca pánikszerű grimaszba fordul át.*
- Izé... Ha emlékszel, nekünk volt egy félresikerült fejvadászatunk a Kikötőben.
*Jelenti ki a szerzetes mandula szemeibe meresztve kékjei.*
- Nem történt olyan rég és az sem kizárt, hogy egyszerű gyilkosként köröznek minket arrafelé.
*Ekkor segítségért kiáltva Ukromra pillant. Nem is igazán tudva, mire számítson. Egy másik útvonalra, vagy egy ötletre, hogy hol máshol találhatnak hajót. Esetleg egy piacra, ahol valami göncöket vehetnek, amivel álcázhatják magukat, ha mindenképp keresztül kell vágniuk a környéken.*
*Árvánkat egyszerre lepi meg és hangolja le Daren válasza. Fosztogató barbároknál valami sokkal izgalmasabbra számított. Mondjuk egy vérszomjas medvecsordára, vagy hasonlókra. No meg persze a két év sem kis idő ahhoz, hogy már feledésbe merüljön a támadás. A falubeliek mégis úgy festenek, mintha tegnap élték volna át. Ellenben Lilyvel, aki emiatt nem fog ébren forgolódni.*
- Értem.
*Bólint a fickó felé.*
- Kényelmes meló lehet ez nektek. Remélem, jól is fizet.
*Kacsint a végére. Majd amíg a szerzetes a szállásukat intézi, eszébe jut, hogy számára maradt még egy dolog, amin szívesen túlesne mielőtt eltenné magát holnapra. Közelebb is lép a zsoldoshoz. Így beszélhet halkabban. Nem mintha bizalmas részleteket osztana meg vele, de szeretné magányosan intézni, amennyiben itt megoldható. Aztán eszébe jut a fáklya, amit a piacon vett. Rögtön változtat is a tervén.*
- Ha nem okoz problémát, kölcsön kérnék egy keveset valamelyik tüzetekből.
*Jó szokásához hűen meg sem várja a választ. Hanem elindul az egyik tábortűz felé. Fáklyáját pedig már út közben kezébe veszi. Nem is nagyon kell tolakodnia. A tűzhöz érve, nemes egyszerűséggel fölé tartja a fáklyát, amíg az meg nem gyullad. Majd addig sétál vele, amíg a katonák beszélgetése kellemes háttérzajjá nem csökken. Ott baljába veszi a fáklyát, jobbjával pedig egy hollótollat húz elő az alkarvédője alól. Mivel már elindultak, a félvér biztos benne, hogy nem fogja cserben hagyni új barátait. Ahogy abban is, hogy soha többé nem kíván a maszkos bandával közösködni. A tollat nagyon egyszerűen a lángba tolja, aminek nem is kell néhány pillanatnál több és már apró széndarabként hullik a porba. Árvánk ezzel a pici szertartással teszi hivatalossá, hogy nem. Bizony már nem fordul vissza. Dolga végeztével kioltja a fákját, majd ismét csatlakozik a többiekhez. Épp időben, mert ők akkor indulnának ideiglenes szállásukra. Gond nélkül a szénapadláson találják magukat, ahol Lily megszabadul minden ráaggatott felesleges dologtól. Kezdve Második Kóróval, a tatyóján át, még a tőrén is túl, egészen a csizmácskáiig. Így megkönnyebbülten csatlakozik a beszélgetéshez. Amint elhangzik az útvonal, árvánk arca pánikszerű grimaszba fordul át.*
- Izé... Ha emlékszel, nekünk volt egy félresikerült fejvadászatunk a Kikötőben.
*Jelenti ki a szerzetes mandula szemeibe meresztve kékjei.*
- Nem történt olyan rég és az sem kizárt, hogy egyszerű gyilkosként köröznek minket arrafelé.
*Ekkor segítségért kiáltva Ukromra pillant. Nem is igazán tudva, mire számítson. Egy másik útvonalra, vagy egy ötletre, hogy hol máshol találhatnak hajót. Esetleg egy piacra, ahol valami göncöket vehetnek, amivel álcázhatják magukat, ha mindenképp keresztül kell vágniuk a környéken.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2315-2334