Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 53 (1041. - 1060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4679-4698
1060. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-04-19 17:15:59
Üzenet elküldve: 2017-04-19 17:15:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kalácsfalva//
*Morwon földkérésére azért kicsit meghökken, hiszen az nagy tulajdon, azt nem szokás csak így elosztogatni. Közben int Troddnak és Ariának is (neki kétszer is, hiszen az a távozás mezejére lépett), de aztán figyelme Learonra szegeződik, hiszen ő itt a fő szószóló. Útközben azért Morwon kezét is elengedi, hiszen nem paphoz jöttek házasodni, csak maga mellett akarta tudni a másikat. Hiába, no, messze van otthonról, nem akar teljesen idegen társaságban maradni; meg aztán, kétségtelenül egy szórakoztató társaság, aligha lesznek unalmas napjai ezek után.
Arra, hogy Learonnak zsellérek kellenének, mélyen bólint egyet. Dolgozott akként is már, tudja, hogy az milyen kötelezettségekkel jár.*
- Az egyik legügyesebb, majd meglátod! *Paskolja meg vidáman jobb kezével bal bicepszét, ami még ruha alatt is majdhogynem megfeszülni látszik. Előnyös az öltözete, mert rejti az erős vállait, de azoknak szélességét nem tudja.* És azért, mert ha későn ültetünk, a növények nem nőnek meg, úgy meg nem lesz mit ennünk. *Válaszolja ezt az óriás kérdésére.* Vagyis, főleg a főnöknek nem lesz mit ennie. *Int Learon felé egy kuncogással.
A tündér bemutatkozására aztán elkerekednek a szemei.*
- A mindenit! *Ad hangot meglepetésének, amint Mofi elhallgat.* Hogy én, kisasszony! *Jókedvűen nevet fel a megszólításra. Ami azt illeti, Morwont sem nevezné úrfinak, neki az úrfikról az olyan selyemruhás gazdag fiúk jutnak eszébe, amikkel Arthenior pénzesebb negyede dugig van, de ezt inkább nem mondja ki. Összezárt térdekkel leguggol a tündér elé és kezet nyújt.*
- Egy kereskedő, ilyen korban! Biztos nagyon okos lehetsz. *Mosolyog rá szélesen. Jobbját tenyérrel felfelé tartja ki elé, jelezve, hogy a másiknak elég csak belecsapnia vagy megérintenie, nem akar rendesen kezet fogni vele - a nő amúgy is fél, hogy eltörné vele a kicsi kacsót.*
- Ona vagyok. Ha valami nehezet kell cipelni és Lord nem bírja el, szólj! *Ajánlja fel lelkesen. Nahát, ha Worenthtel nem áll meg beszélgetni, ezekkel az emberekkel sosem találkozik!* Te is itt laksz majd, Kalácsfalván? *Kérdezi, s ha szemlátomást a lánynak nincs ellenére a rövid szóváltás, akkor továbbra is guggol: nem akarja a másikat hangja felemelésére késztetni. Szegénynek még így is fel kell rá néznie, ő pedig tudja jól, hogy mennyire elfárad az ilyenben az ember nyaka.*
*Morwon földkérésére azért kicsit meghökken, hiszen az nagy tulajdon, azt nem szokás csak így elosztogatni. Közben int Troddnak és Ariának is (neki kétszer is, hiszen az a távozás mezejére lépett), de aztán figyelme Learonra szegeződik, hiszen ő itt a fő szószóló. Útközben azért Morwon kezét is elengedi, hiszen nem paphoz jöttek házasodni, csak maga mellett akarta tudni a másikat. Hiába, no, messze van otthonról, nem akar teljesen idegen társaságban maradni; meg aztán, kétségtelenül egy szórakoztató társaság, aligha lesznek unalmas napjai ezek után.
Arra, hogy Learonnak zsellérek kellenének, mélyen bólint egyet. Dolgozott akként is már, tudja, hogy az milyen kötelezettségekkel jár.*
- Az egyik legügyesebb, majd meglátod! *Paskolja meg vidáman jobb kezével bal bicepszét, ami még ruha alatt is majdhogynem megfeszülni látszik. Előnyös az öltözete, mert rejti az erős vállait, de azoknak szélességét nem tudja.* És azért, mert ha későn ültetünk, a növények nem nőnek meg, úgy meg nem lesz mit ennünk. *Válaszolja ezt az óriás kérdésére.* Vagyis, főleg a főnöknek nem lesz mit ennie. *Int Learon felé egy kuncogással.
A tündér bemutatkozására aztán elkerekednek a szemei.*
- A mindenit! *Ad hangot meglepetésének, amint Mofi elhallgat.* Hogy én, kisasszony! *Jókedvűen nevet fel a megszólításra. Ami azt illeti, Morwont sem nevezné úrfinak, neki az úrfikról az olyan selyemruhás gazdag fiúk jutnak eszébe, amikkel Arthenior pénzesebb negyede dugig van, de ezt inkább nem mondja ki. Összezárt térdekkel leguggol a tündér elé és kezet nyújt.*
- Egy kereskedő, ilyen korban! Biztos nagyon okos lehetsz. *Mosolyog rá szélesen. Jobbját tenyérrel felfelé tartja ki elé, jelezve, hogy a másiknak elég csak belecsapnia vagy megérintenie, nem akar rendesen kezet fogni vele - a nő amúgy is fél, hogy eltörné vele a kicsi kacsót.*
- Ona vagyok. Ha valami nehezet kell cipelni és Lord nem bírja el, szólj! *Ajánlja fel lelkesen. Nahát, ha Worenthtel nem áll meg beszélgetni, ezekkel az emberekkel sosem találkozik!* Te is itt laksz majd, Kalácsfalván? *Kérdezi, s ha szemlátomást a lánynak nincs ellenére a rövid szóváltás, akkor továbbra is guggol: nem akarja a másikat hangja felemelésére késztetni. Szegénynek még így is fel kell rá néznie, ő pedig tudja jól, hogy mennyire elfárad az ilyenben az ember nyaka.*
1059. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-04-19 07:28:59
Üzenet elküldve: 2017-04-19 07:28:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Kalácsfalva//
*A két óriás megjelenése hatalmas mosolyt csal Mofi arcára. Egyrészt azért, mert már az egy szem Morwonnak is örül, mint ismerős arcnak, ám főként azért, mert hölgy társaságában látja érkezni a behemótot, ráadásul kézen fogva jelennek meg.*
~Annyira aranyosak! Olyan jó, hogy Morwon Úrfi talált valaki hozzá illőt! Érzem, hogy szerencsés napunk lesz!~
*Széles mozdulatokkal integet az óriásoknak, majd ő is megejti a szokásos meghajlását.*
– Üdvözlöm Ona kisasszony és Morwon Úrfi! Hatalmas öröm látni Önöket!
*Egy óriást kisasszonynak hívni már saját magának is furcsaság számba megy, ám a tündérke igyekszik a saját fajához viszonyítani a teremtményt, úgy pedig egy életvidám, fiatalos hölgy képe rajzolódik ki előtte, aki igenis megérdemli ezt a jelzőt. Ezután terelődik a figyelme az elf irányába, akin meg is akad a tekintete.*
~Én ezt egyre kevésbé értem. Vagy eddig használt rengeteg sminket, vagy valami mágiát, hogy idősebbnek tűnjék, vagy most fiatalította meg magát. Ennyire megsértődött volna azon, hogy nem tegezem? Bár... érthető, azt hiszem. Ha egyedül él abban a nagy házban, és minden ügyes-bajos dolgot neki kell intéznie, akkor tényleg nem mindig előnyös, ha gyermeknek nézik. Azt hiszem ezt én nagyon jól tudom.~
*Hangos sóhajt enged meg magának, ahogy kissé elszontyolodva tekint az elfre, ám mivel a bemutatása még folyamatban van, gyorsan visszatereli a figyelmét az összegyűlt tömegre, és kedvesen, biztatóan mosolyog rájuk, ahogyan végigtekint az épülő településen.*
– Üdvözlök mindenkit! Nyugodtan hívjanak csak Mofinak, és ahogyan Learon Úrfi mondta, az építkezéssel kapcsolatban, de azon kívül bármi más beszerzendő dolog ügyében nyugodtan forduljanak hozzánk bizalommal. Én, és Lord mindent meg fogunk tenni, hogy az összes szükséges kellék a kezük ügyében legyen.
*Mutat rá a pici csacsira a szekér mellett, egyrészt azért, hogy bemutassa őt is, másrészt azért, hogy a falusiak tisztában legyenek azzal, hogy pontosan mire is számítsanak. Ha éppen nem lóti-futi feladatokat bíznak majd rá, akkor akár hordárkodni is szívesen beállnak, ám azt jobb leszögezni, hogy ez a hátas nem fog hatalmas fatörzseket mozgatni, mint az igáslovak. Ha mindezzel megvan, akkor szökken ő is az elf mellé, és egy nagy öleléssel búcsúzik tőle.*
– Legyen jó utad, Aria, és vigyázz magadra! Köszönöm szépen, hogy meglátogattál!
*Hosszan kitartja az ölelést, hiszen picit bűntudata van a történtek miatt, bár az eszével tudja, hogy az eredar majdhogynem lehetetlent kért tőle, de valahol azt is érzi, hogy mit miért tesz. Akinek nincsenek barátai, az igyekszik gyorsan szoros kapcsolatot kialakítani, és néha olyan erősen szorongatja a másikat magához, hogy az sajnos kényelmetlenséget okoz. A tündérke úgy gondolja, hogy most is ilyesmi történhetett, ám biztosítani szeretné az eredart, hogy ő nem neheztel rá emiatt. Ami után elengedi, megpróbálja egy pillanatra félrevonni Learont, és a fülébe súg egy kis füllentést. Szeretné valahogy kihúzni a kígyót a munka visszamondásának terhe alól.*
– Aria picit fél az óriásoktól, csak nem szeretett volna udvariatlan lenni, mert tudja, hogy egyébként kedvesek, de még nem sikerült legyőznie a félelmét. Kérem ne haragudjon rá, Learon Úrfi, biztos vagyok benne, hogy ő sem szívesen szegte meg az ígéretét.
*Ezzel pedig, ha már mindent elintézettnek tekinthet az útitársai körében, a csacsi mellé állva várja a megrendeléseket, vagy legalább valami feladatot, amit elvégezhet.*
*A két óriás megjelenése hatalmas mosolyt csal Mofi arcára. Egyrészt azért, mert már az egy szem Morwonnak is örül, mint ismerős arcnak, ám főként azért, mert hölgy társaságában látja érkezni a behemótot, ráadásul kézen fogva jelennek meg.*
~Annyira aranyosak! Olyan jó, hogy Morwon Úrfi talált valaki hozzá illőt! Érzem, hogy szerencsés napunk lesz!~
*Széles mozdulatokkal integet az óriásoknak, majd ő is megejti a szokásos meghajlását.*
– Üdvözlöm Ona kisasszony és Morwon Úrfi! Hatalmas öröm látni Önöket!
*Egy óriást kisasszonynak hívni már saját magának is furcsaság számba megy, ám a tündérke igyekszik a saját fajához viszonyítani a teremtményt, úgy pedig egy életvidám, fiatalos hölgy képe rajzolódik ki előtte, aki igenis megérdemli ezt a jelzőt. Ezután terelődik a figyelme az elf irányába, akin meg is akad a tekintete.*
~Én ezt egyre kevésbé értem. Vagy eddig használt rengeteg sminket, vagy valami mágiát, hogy idősebbnek tűnjék, vagy most fiatalította meg magát. Ennyire megsértődött volna azon, hogy nem tegezem? Bár... érthető, azt hiszem. Ha egyedül él abban a nagy házban, és minden ügyes-bajos dolgot neki kell intéznie, akkor tényleg nem mindig előnyös, ha gyermeknek nézik. Azt hiszem ezt én nagyon jól tudom.~
*Hangos sóhajt enged meg magának, ahogy kissé elszontyolodva tekint az elfre, ám mivel a bemutatása még folyamatban van, gyorsan visszatereli a figyelmét az összegyűlt tömegre, és kedvesen, biztatóan mosolyog rájuk, ahogyan végigtekint az épülő településen.*
– Üdvözlök mindenkit! Nyugodtan hívjanak csak Mofinak, és ahogyan Learon Úrfi mondta, az építkezéssel kapcsolatban, de azon kívül bármi más beszerzendő dolog ügyében nyugodtan forduljanak hozzánk bizalommal. Én, és Lord mindent meg fogunk tenni, hogy az összes szükséges kellék a kezük ügyében legyen.
*Mutat rá a pici csacsira a szekér mellett, egyrészt azért, hogy bemutassa őt is, másrészt azért, hogy a falusiak tisztában legyenek azzal, hogy pontosan mire is számítsanak. Ha éppen nem lóti-futi feladatokat bíznak majd rá, akkor akár hordárkodni is szívesen beállnak, ám azt jobb leszögezni, hogy ez a hátas nem fog hatalmas fatörzseket mozgatni, mint az igáslovak. Ha mindezzel megvan, akkor szökken ő is az elf mellé, és egy nagy öleléssel búcsúzik tőle.*
– Legyen jó utad, Aria, és vigyázz magadra! Köszönöm szépen, hogy meglátogattál!
*Hosszan kitartja az ölelést, hiszen picit bűntudata van a történtek miatt, bár az eszével tudja, hogy az eredar majdhogynem lehetetlent kért tőle, de valahol azt is érzi, hogy mit miért tesz. Akinek nincsenek barátai, az igyekszik gyorsan szoros kapcsolatot kialakítani, és néha olyan erősen szorongatja a másikat magához, hogy az sajnos kényelmetlenséget okoz. A tündérke úgy gondolja, hogy most is ilyesmi történhetett, ám biztosítani szeretné az eredart, hogy ő nem neheztel rá emiatt. Ami után elengedi, megpróbálja egy pillanatra félrevonni Learont, és a fülébe súg egy kis füllentést. Szeretné valahogy kihúzni a kígyót a munka visszamondásának terhe alól.*
– Aria picit fél az óriásoktól, csak nem szeretett volna udvariatlan lenni, mert tudja, hogy egyébként kedvesek, de még nem sikerült legyőznie a félelmét. Kérem ne haragudjon rá, Learon Úrfi, biztos vagyok benne, hogy ő sem szívesen szegte meg az ígéretét.
*Ezzel pedig, ha már mindent elintézettnek tekinthet az útitársai körében, a csacsi mellé állva várja a megrendeléseket, vagy legalább valami feladatot, amit elvégezhet.*
1058. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-04-18 20:38:07
Üzenet elküldve: 2017-04-18 20:38:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Kalácsfalva//
*Úgy tűnik a nagy beszéd, amit a városiaknak mond, még egy ideig várat magára, mert két óriás jelenik meg. Az egyiket ismeri, az a Morw, a másik meg egy olyan akit soha életében nem látott, de szemmel láthatóan az előbbihez tartozik, ezt mutatja, hogy kézen fogva jönnek elébe. Közben pedig az engedélyt is megadja a lánynak a távozásra.*
-Jó reggelt, jó óriásaim! *Ezután végighallgatja a mondandót, és hümmög, bólogat is hozzá.*
-Igen, igen, nagyon jó, hogy ezt kéritek, örülök neki! *Közben pedig végigmutat a városon és az építkezőkön.*
-Nos, építsetek ide házat, a többieké mellé. Itt még nem termőföldek vannak, hanem majd a falu lesz. Én is ide tervezem a házamat a közelbe. *Mondja viszonylag lassan, hogy értsék a nagydarabok is. Azonban hangja nem lenéző vagy bármi ilyesmi, csupán tisztában van azzal, hogy Morw is olyan, aki nagyon könnyen félreért dolgokat.*
-Saját földet viszont én nem fogok tudni nektek adni! *Vezeti át a fontosabb témákra. Tulajdonképpen még kapóra is jönnek ezek az óriások, hiszen így Learon tudja műveltetni a földjét, ahogy tervezte, de állatairól sem kell lemondania, ahogy sajt és borgazdaságának terveiről sem.*
-Azonban, nekem nagy szükségem lenne zsellérekre! *Emeli fel mutatóujját.*
-Tulajdonképpen, még jól is jártok vele, mert kapnátok pénzt, és közben kiderülne, hogy a hölgy! *Itt kihagy egy félmondatot, mert hirtelen nem jut eszébe név, amin a nagydarab nőt nevezhetné. Közben eszébe jut, hogy az óriás mondatában már elhangzott egy név, tehát azzal próbálkozik inkább.*
-Hogy Ona, milyen ügyes földműves. Ha az, akkor jövőre biztosan kaptok saját földet is! *Ígéri meg a dolgot, hiszen biztos benne, hogy így lesz. Tenni fog érte.*
-Addig is rengeteg munka van mindenütt! *Eközben utazótársát, Mofit sem kell bemutatni, hiszen Morw megtette, méghozzá elég hangosan. Ekkor pediga tömeghez fordul, akik bizonyára már nagy számban figyelik őket.*
-Na, szóval! A Vashegy ura engem kért meg, hogy felügyeljem az építkezést, így ha bárkinek kérdése van, azt majd nekem tegye fel! Előbb azonban itt ez a lány, akinek a neve Mofeta Wirfall egy kereskedő, így majd tőle lehet kérni az építkezéshez szükséges dolgok beszerzését. *Ezután mikor sor kerül rá, Tyilaria is elköszön, Learon pedig így válaszol neki.*
-Oh, hát, nem kényszeríthetlek, hogy maradj, és tudom, hogy semmi okod rá. Csodálkoztam is a felajánláson. Akkor hát, jó utat, kisasszony!
*Úgy tűnik a nagy beszéd, amit a városiaknak mond, még egy ideig várat magára, mert két óriás jelenik meg. Az egyiket ismeri, az a Morw, a másik meg egy olyan akit soha életében nem látott, de szemmel láthatóan az előbbihez tartozik, ezt mutatja, hogy kézen fogva jönnek elébe. Közben pedig az engedélyt is megadja a lánynak a távozásra.*
-Jó reggelt, jó óriásaim! *Ezután végighallgatja a mondandót, és hümmög, bólogat is hozzá.*
-Igen, igen, nagyon jó, hogy ezt kéritek, örülök neki! *Közben pedig végigmutat a városon és az építkezőkön.*
-Nos, építsetek ide házat, a többieké mellé. Itt még nem termőföldek vannak, hanem majd a falu lesz. Én is ide tervezem a házamat a közelbe. *Mondja viszonylag lassan, hogy értsék a nagydarabok is. Azonban hangja nem lenéző vagy bármi ilyesmi, csupán tisztában van azzal, hogy Morw is olyan, aki nagyon könnyen félreért dolgokat.*
-Saját földet viszont én nem fogok tudni nektek adni! *Vezeti át a fontosabb témákra. Tulajdonképpen még kapóra is jönnek ezek az óriások, hiszen így Learon tudja műveltetni a földjét, ahogy tervezte, de állatairól sem kell lemondania, ahogy sajt és borgazdaságának terveiről sem.*
-Azonban, nekem nagy szükségem lenne zsellérekre! *Emeli fel mutatóujját.*
-Tulajdonképpen, még jól is jártok vele, mert kapnátok pénzt, és közben kiderülne, hogy a hölgy! *Itt kihagy egy félmondatot, mert hirtelen nem jut eszébe név, amin a nagydarab nőt nevezhetné. Közben eszébe jut, hogy az óriás mondatában már elhangzott egy név, tehát azzal próbálkozik inkább.*
-Hogy Ona, milyen ügyes földműves. Ha az, akkor jövőre biztosan kaptok saját földet is! *Ígéri meg a dolgot, hiszen biztos benne, hogy így lesz. Tenni fog érte.*
-Addig is rengeteg munka van mindenütt! *Eközben utazótársát, Mofit sem kell bemutatni, hiszen Morw megtette, méghozzá elég hangosan. Ekkor pediga tömeghez fordul, akik bizonyára már nagy számban figyelik őket.*
-Na, szóval! A Vashegy ura engem kért meg, hogy felügyeljem az építkezést, így ha bárkinek kérdése van, azt majd nekem tegye fel! Előbb azonban itt ez a lány, akinek a neve Mofeta Wirfall egy kereskedő, így majd tőle lehet kérni az építkezéshez szükséges dolgok beszerzését. *Ezután mikor sor kerül rá, Tyilaria is elköszön, Learon pedig így válaszol neki.*
-Oh, hát, nem kényszeríthetlek, hogy maradj, és tudom, hogy semmi okod rá. Csodálkoztam is a felajánláson. Akkor hát, jó utat, kisasszony!
1057. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-04-18 12:05:22
Üzenet elküldve: 2017-04-18 12:05:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kalácsfalva//
//Búcsú//
*Aria, gondolkozik, hogy most mi legyen tovább. Visszamegy a többiekhez, egy elégedett vigyorral az arcán. A tündérkének, ismételten nem félnie, hogy ne tudná magát türtőztetni a démon, de az lenne az igazi, hogyha kettesben lennének, de ez jelenesetben ez szinte majdnemhogy lehetetlen.
A kis kiruccanás, azért egy kicsivel hosszabbra sikeredett mint várta, de egy cseppet sem bánta meg, mivel a hasa elsőbbséget élvez.
A sétálás után, hamarosan visszajön, és rengeteg sürgölődő dolgos munkást lát, mindenhol.*
- Öhm.
*Tudja, hogy építkezésre jött, de lehet magában egy kicsit elméretezte dolgot, mivelazért nem kétszáz körüli egyénre gondolt kapásból, mikor beleegyezett.
Közben két hatalmas óriás is megérkezett, akik mellett csakúgy eltörpül a kislány, amik csak tovább rontanak a helyzeten. Learont is végül megtalálja, és odasiet hozzá. Egy rövid ideig vár, mire sorra kerül. Igyekszik tanulni a saját hibájából, és megfogadni az eddigi tanácsokat.
A sajtmester, lehet nem is tudja, de nagyon nehezére esik Ariának a tényeket közölni. Mofeta, ha közelben van még akkor tudhatja, hogy a hóhajú nem szokott hazudni. Remélhetőleg, meg fogják érteni.*
- Üdvözletem. *Amint szót kap, köszönti a két ismeretlen óriást először, s egy picit meghajol. utána Troddot is üdvözli.*
- Jó reggelt.
*Ha Learon is elmondta a mondanivalóját, s magára tudta vonni a figyelmet a leányzó, akár meghúzza, a ruháját, vagy csak szimplán hozzáfordul az úr, ekkor Aria egy pillanatra elfordul, de csak pár momentum erejéig, után már a másik szemébe néz, hiszen nem hazudni próbál, és nem forgatja a szemeit, mivel őszinte szeretne lenni, habár azért mégis nehéz kimondani a szavakat.*
- Öhm. Learon. Kérlek bocsásd meg az udvariatlanságomat, de-
*Nyel egyet, mielőtt folytatná.*
- Nem gondoltam, hogy ilyen sokan lesznek a munkálatoknál, és-
*Igyekszik, nem magára haragítani a férfit, mert abból semmi jó nem származik belőle, azonban hazudni sem akar.*
- Amennyiben lehetséges, akkor szeretném, visszamondani az ajánlatomat, és hazaszeretnék menni.
~ Tudom, hogy ronda dolog, amit csinálok, de nem akarom feszélyeztetve érezni magam. Sajnálom.~
*Az utolsó gondolatot szóban már nem mondja, de utána máris búcsúzik, és megy is tovább.*
- Most mennem kell. Viszont látásra.
*Ha lesz rá mód, azért megpróbálja kiengesztelni a sajtmestert, feltéve, ha lesz lehetősége rá, mivel nagy valószínűséggel, ezzel végleg elásta magát.*
//Búcsú//
*Aria, gondolkozik, hogy most mi legyen tovább. Visszamegy a többiekhez, egy elégedett vigyorral az arcán. A tündérkének, ismételten nem félnie, hogy ne tudná magát türtőztetni a démon, de az lenne az igazi, hogyha kettesben lennének, de ez jelenesetben ez szinte majdnemhogy lehetetlen.
A kis kiruccanás, azért egy kicsivel hosszabbra sikeredett mint várta, de egy cseppet sem bánta meg, mivel a hasa elsőbbséget élvez.
A sétálás után, hamarosan visszajön, és rengeteg sürgölődő dolgos munkást lát, mindenhol.*
- Öhm.
*Tudja, hogy építkezésre jött, de lehet magában egy kicsit elméretezte dolgot, mivelazért nem kétszáz körüli egyénre gondolt kapásból, mikor beleegyezett.
Közben két hatalmas óriás is megérkezett, akik mellett csakúgy eltörpül a kislány, amik csak tovább rontanak a helyzeten. Learont is végül megtalálja, és odasiet hozzá. Egy rövid ideig vár, mire sorra kerül. Igyekszik tanulni a saját hibájából, és megfogadni az eddigi tanácsokat.
A sajtmester, lehet nem is tudja, de nagyon nehezére esik Ariának a tényeket közölni. Mofeta, ha közelben van még akkor tudhatja, hogy a hóhajú nem szokott hazudni. Remélhetőleg, meg fogják érteni.*
- Üdvözletem. *Amint szót kap, köszönti a két ismeretlen óriást először, s egy picit meghajol. utána Troddot is üdvözli.*
- Jó reggelt.
*Ha Learon is elmondta a mondanivalóját, s magára tudta vonni a figyelmet a leányzó, akár meghúzza, a ruháját, vagy csak szimplán hozzáfordul az úr, ekkor Aria egy pillanatra elfordul, de csak pár momentum erejéig, után már a másik szemébe néz, hiszen nem hazudni próbál, és nem forgatja a szemeit, mivel őszinte szeretne lenni, habár azért mégis nehéz kimondani a szavakat.*
- Öhm. Learon. Kérlek bocsásd meg az udvariatlanságomat, de-
*Nyel egyet, mielőtt folytatná.*
- Nem gondoltam, hogy ilyen sokan lesznek a munkálatoknál, és-
*Igyekszik, nem magára haragítani a férfit, mert abból semmi jó nem származik belőle, azonban hazudni sem akar.*
- Amennyiben lehetséges, akkor szeretném, visszamondani az ajánlatomat, és hazaszeretnék menni.
~ Tudom, hogy ronda dolog, amit csinálok, de nem akarom feszélyeztetve érezni magam. Sajnálom.~
*Az utolsó gondolatot szóban már nem mondja, de utána máris búcsúzik, és megy is tovább.*
- Most mennem kell. Viszont látásra.
*Ha lesz rá mód, azért megpróbálja kiengesztelni a sajtmestert, feltéve, ha lesz lehetősége rá, mivel nagy valószínűséggel, ezzel végleg elásta magát.*
1056. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-04-17 19:33:46
Üzenet elküldve: 2017-04-17 19:33:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 703
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 703
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Kalácsfalva//
*Trodd nem olyan pihentetően alszik mintha ágyban, meleg takarók alatt tenné, de nem ez az első alkalom. Az ébresztgetésre morog valami "jó reggelt"-félét és dörzsöli a szemeit. Nézi az ég alját, hogy mennyit aludt majd a falut is. Lát is ismerősöket. Azokat is köszönti.*
-Adj' isten.
*A két érkező óriás között is van ismerős. A nővel nem biztos, hogy találkozott már Trodd, de lehet. Persze attól még köszön nekik is.*
-Adj' isten.
*Bár az óriások Learon-hoz jöttek és komoly kérdéssel. A föld kérdése komoly dolog. Meg is érdemli Morwon biztos. Viszont, hogy Learon adhat-e földet azt Trodd nem tudja. Hallgat hát és figyel.*
*Trodd nem olyan pihentetően alszik mintha ágyban, meleg takarók alatt tenné, de nem ez az első alkalom. Az ébresztgetésre morog valami "jó reggelt"-félét és dörzsöli a szemeit. Nézi az ég alját, hogy mennyit aludt majd a falut is. Lát is ismerősöket. Azokat is köszönti.*
-Adj' isten.
*A két érkező óriás között is van ismerős. A nővel nem biztos, hogy találkozott már Trodd, de lehet. Persze attól még köszön nekik is.*
-Adj' isten.
*Bár az óriások Learon-hoz jöttek és komoly kérdéssel. A föld kérdése komoly dolog. Meg is érdemli Morwon biztos. Viszont, hogy Learon adhat-e földet azt Trodd nem tudja. Hallgat hát és figyel.*
1055. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-04-15 11:26:10
Üzenet elküldve: 2017-04-15 11:26:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//Kalácsfalva//
- Ééértem... * Nem, nem érti igazából, de ez most mellékes. Mármint érti, hogy nagyok, meg erősek akarnak lenni a növények, de túlbonyolítja magában a dolgokat, ezért újabb kérdések kezdenek záporozni a fejében. Mindegy is, a lényeg az, hogy van gaz, ami nem jó, meg van krumpli, ami jó. Legalábbis Morwon szereti a krumplit és mivel Ona azt mondja, hogy ő is jó krumpli lenne, ezért az bizonyára nem számít gaznak. Azon kívül meg kell főzni, sütni, aludni, meg ilyesmi. Az alvással nem lesznek gondok, a sütést és a főzést pedig majd Ona intézi, míg Morwon... Alszik, meg épít egy házat. Minden világos most már, mindössze Learont kell bevárni, hogy megkapják a földjüket. *
- Hát... Öhm... Igen, biztos. Majdcsak eszembe jut még valami, ha ott vagyunk. * Vonja meg vállait. Belegondolva tényleg nincs semmije sem Amonon, tehát majdhogynem felesleges visszamenni. Azért persze fognak menni, egyrészt mert Ona is látni szeretné a hegyet, másrészt mert azt a kevés holmit is el kell hozni valahogy. Abba a fél-egy órás sétába senki nem fog belehalni.
Morwon tekintetét is magára vonzza a bedöcögő szekér és a részben ismerős csapat. Habár Learont várták és Onának is ő tűnik fel hamarabb, óriásunk mégis Mofit szúrja ki hamarabb - kis termete ellenére, vagy épp abból kifolyólag. Elvégre azt a legkönnyebb kiszúrni egy tömegből, ami más, mint a többi, nemde? *
- Ott a' meg Mofi! * Mutat, majd meglepődve tapasztalja, hogy az óriáslány máris elindult rohanva - ráadásul az ő kezét fogva. Morwon meg bár nem fizikus, de tapasztalatai alapján rájön, hogy vagy siet Ona után, vagy fájni fog valamelyiküknek, amikor vissza lesz rántva az a valaki. Ezt persze rendkívül gyorsan gondolja végig magában, így hamar tesz ő is egy lépést, aztán egy másikat, meg egy harmadikat és így tovább.
~ Hová siet így? Csak nem megy vissza Amonra, mielőtt odaérünk hozzá... Na mindegy, végül is, ha előbb beszélünk vele, előbb lesz földünk és előbb kezdhetjük megművelni és előbb kezdünk aludni is. ~ Mélázik magában, s felzárkózva Ona mellé halad ő is, egészen addig, amíg a másik le nem lassít. *
- 'Napot! * Kiált ő is egy integetés közepedte. Mikor kicsit közelebb érnek, akkor egyből megcélozza Learont, mert bár Mofival is szívesen csevegne majd, de most a férfira van nagyobb szüksége, már ami a lakóhelyüket illeti. *
- Learon! Kell nekünk egy nagy föld, ahol élhetünk, meg építhetünk házat, csak nem tudjuk, hogy melyik az, ami már valakié és melyik a senkié. Pedig Ona azt mondta, sietni kell a földeléssel, mert... Öhh, miért is? * Néz kérdőn az óriáslányra, akinek időközben megtanulta a nevét. Vagy csak éppen jól mondta, nem lehet tudni. *
- Ééértem... * Nem, nem érti igazából, de ez most mellékes. Mármint érti, hogy nagyok, meg erősek akarnak lenni a növények, de túlbonyolítja magában a dolgokat, ezért újabb kérdések kezdenek záporozni a fejében. Mindegy is, a lényeg az, hogy van gaz, ami nem jó, meg van krumpli, ami jó. Legalábbis Morwon szereti a krumplit és mivel Ona azt mondja, hogy ő is jó krumpli lenne, ezért az bizonyára nem számít gaznak. Azon kívül meg kell főzni, sütni, aludni, meg ilyesmi. Az alvással nem lesznek gondok, a sütést és a főzést pedig majd Ona intézi, míg Morwon... Alszik, meg épít egy házat. Minden világos most már, mindössze Learont kell bevárni, hogy megkapják a földjüket. *
- Hát... Öhm... Igen, biztos. Majdcsak eszembe jut még valami, ha ott vagyunk. * Vonja meg vállait. Belegondolva tényleg nincs semmije sem Amonon, tehát majdhogynem felesleges visszamenni. Azért persze fognak menni, egyrészt mert Ona is látni szeretné a hegyet, másrészt mert azt a kevés holmit is el kell hozni valahogy. Abba a fél-egy órás sétába senki nem fog belehalni.
Morwon tekintetét is magára vonzza a bedöcögő szekér és a részben ismerős csapat. Habár Learont várták és Onának is ő tűnik fel hamarabb, óriásunk mégis Mofit szúrja ki hamarabb - kis termete ellenére, vagy épp abból kifolyólag. Elvégre azt a legkönnyebb kiszúrni egy tömegből, ami más, mint a többi, nemde? *
- Ott a' meg Mofi! * Mutat, majd meglepődve tapasztalja, hogy az óriáslány máris elindult rohanva - ráadásul az ő kezét fogva. Morwon meg bár nem fizikus, de tapasztalatai alapján rájön, hogy vagy siet Ona után, vagy fájni fog valamelyiküknek, amikor vissza lesz rántva az a valaki. Ezt persze rendkívül gyorsan gondolja végig magában, így hamar tesz ő is egy lépést, aztán egy másikat, meg egy harmadikat és így tovább.
~ Hová siet így? Csak nem megy vissza Amonra, mielőtt odaérünk hozzá... Na mindegy, végül is, ha előbb beszélünk vele, előbb lesz földünk és előbb kezdhetjük megművelni és előbb kezdünk aludni is. ~ Mélázik magában, s felzárkózva Ona mellé halad ő is, egészen addig, amíg a másik le nem lassít. *
- 'Napot! * Kiált ő is egy integetés közepedte. Mikor kicsit közelebb érnek, akkor egyből megcélozza Learont, mert bár Mofival is szívesen csevegne majd, de most a férfira van nagyobb szüksége, már ami a lakóhelyüket illeti. *
- Learon! Kell nekünk egy nagy föld, ahol élhetünk, meg építhetünk házat, csak nem tudjuk, hogy melyik az, ami már valakié és melyik a senkié. Pedig Ona azt mondta, sietni kell a földeléssel, mert... Öhh, miért is? * Néz kérdőn az óriáslányra, akinek időközben megtanulta a nevét. Vagy csak éppen jól mondta, nem lehet tudni. *
1054. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-04-14 12:50:20
Üzenet elküldve: 2017-04-14 12:50:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kalácsfalva//
*A férfi szavaira majdnem felnevet, de hát gondolhatta volna, hogy nála a harc az a püfölésben nyilvánul meg.*
- Nem! Ők úgy harcolnak, hogy... Hmm... Azzal győzik le a másikat, hogy erősebbek náluk. Hogy gyorsabban meg erősebben nőnek. Mintha... *Próbál találó hasonlatot mondani, hogy Morwon számára is világos legyen.* Mintha te azzal nyernél valakivel szemben, hogy egy nehezebb farönköt tudsz felemelni vagy hogy nehezebb vagy náluk. *Amiben azért a férfi elég jól áll, óriás harcos lévén. Ezt aztán nem is átallja hozzátenni.* Szóval te mondjuk egy nagyon sikeres krumpli lennél! *Nevet el magát jókedvűen.
Arra, hogy a férfi szabadidejében kocsmázott meg aludt, inkább nem is mond semmit. Igazán csak irigyelhetné, hogy neki ilyenekre is van ideje, de ha őszinte akar lenni, azért neki sem az év összes napja telik munkával. Csak ő máshogy üti el az időt, például, sokkal kevesebb alkohol társaságában.*
- Ha el van ültetve a növény, akkor gondozni kell. Mellette más növények is kinőhetnek, azokat ki kell szedni. Azokat hívjuk gazoknak, mert rosszak, legalábbis nekünk rosszak, ezért gazolunk. Meg öntözni kell őket, figyelni az olyan gyökérrágó izékre, amiket mondtál... Meg hát igen! Sütni-főzni kell, meg mosni, meg enni és aludni, hát egy csomó minden van. *Tárja szét a kezeit. Ha fel kéne sorolnia mindazt, amivel ő egy hat alatt foglalkozik, itt lennének napestig.*
- Á, biztos van még más érdekes is otthon! Ruhák, mondjuk, meg... *Mi lehet még?* Meg ilyesmik. *Zárja le inkább a felsorolást.* Mofit pedig meghívhatjuk majd vendégségbe, ha lesz házunk. Az pedig nagyon jó, ha te tudsz építeni. *Csapja össze a tenyereit lelkesen.* Én csak csirkeólat építettem eddig, de azt is csak segítséggel. És elég görbe is lett, legalább is az, amit én...
*Egy beguruló szekérre vetül a pillantása, onnan meg egy kisebb kompánia száll ki. Meglepődik a csoportosulásra, hiszen van köztük minden, férfi, egy kislány vagy csak valami kisnövésű népség, meg egy fehér hajú kamasz, aki hamarosan le is válik a csapattól.*
- Ott a' Learon! *Mutat aztán vidáman a bemutatkozó férfira, aztán megragadja Morwon csuklóját és az iménti lelkesedésével megindul felé. Ahhoz nem elég erős persze, hogy húzza magával, de ha a férfi lemarad, akkor bizony ránt rajta egyet - közvetlenül azelőtt, hogy ő maga megtorpanna. Kifejezetten jó erőben van a nő, de azért egy fél méterrel meg legalább két hadjárattal le van maradva a másikhoz képest, azt pedig egy derűs megindulás sem pótolhatja.* Jó reggelt! *Int nekik már távolból, magasra emelve szabad jobb kezét.*
*A férfi szavaira majdnem felnevet, de hát gondolhatta volna, hogy nála a harc az a püfölésben nyilvánul meg.*
- Nem! Ők úgy harcolnak, hogy... Hmm... Azzal győzik le a másikat, hogy erősebbek náluk. Hogy gyorsabban meg erősebben nőnek. Mintha... *Próbál találó hasonlatot mondani, hogy Morwon számára is világos legyen.* Mintha te azzal nyernél valakivel szemben, hogy egy nehezebb farönköt tudsz felemelni vagy hogy nehezebb vagy náluk. *Amiben azért a férfi elég jól áll, óriás harcos lévén. Ezt aztán nem is átallja hozzátenni.* Szóval te mondjuk egy nagyon sikeres krumpli lennél! *Nevet el magát jókedvűen.
Arra, hogy a férfi szabadidejében kocsmázott meg aludt, inkább nem is mond semmit. Igazán csak irigyelhetné, hogy neki ilyenekre is van ideje, de ha őszinte akar lenni, azért neki sem az év összes napja telik munkával. Csak ő máshogy üti el az időt, például, sokkal kevesebb alkohol társaságában.*
- Ha el van ültetve a növény, akkor gondozni kell. Mellette más növények is kinőhetnek, azokat ki kell szedni. Azokat hívjuk gazoknak, mert rosszak, legalábbis nekünk rosszak, ezért gazolunk. Meg öntözni kell őket, figyelni az olyan gyökérrágó izékre, amiket mondtál... Meg hát igen! Sütni-főzni kell, meg mosni, meg enni és aludni, hát egy csomó minden van. *Tárja szét a kezeit. Ha fel kéne sorolnia mindazt, amivel ő egy hat alatt foglalkozik, itt lennének napestig.*
- Á, biztos van még más érdekes is otthon! Ruhák, mondjuk, meg... *Mi lehet még?* Meg ilyesmik. *Zárja le inkább a felsorolást.* Mofit pedig meghívhatjuk majd vendégségbe, ha lesz házunk. Az pedig nagyon jó, ha te tudsz építeni. *Csapja össze a tenyereit lelkesen.* Én csak csirkeólat építettem eddig, de azt is csak segítséggel. És elég görbe is lett, legalább is az, amit én...
*Egy beguruló szekérre vetül a pillantása, onnan meg egy kisebb kompánia száll ki. Meglepődik a csoportosulásra, hiszen van köztük minden, férfi, egy kislány vagy csak valami kisnövésű népség, meg egy fehér hajú kamasz, aki hamarosan le is válik a csapattól.*
- Ott a' Learon! *Mutat aztán vidáman a bemutatkozó férfira, aztán megragadja Morwon csuklóját és az iménti lelkesedésével megindul felé. Ahhoz nem elég erős persze, hogy húzza magával, de ha a férfi lemarad, akkor bizony ránt rajta egyet - közvetlenül azelőtt, hogy ő maga megtorpanna. Kifejezetten jó erőben van a nő, de azért egy fél méterrel meg legalább két hadjárattal le van maradva a másikhoz képest, azt pedig egy derűs megindulás sem pótolhatja.* Jó reggelt! *Int nekik már távolból, magasra emelve szabad jobb kezét.*
1053. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-04-13 23:45:47
Üzenet elküldve: 2017-04-13 23:45:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*A szántóföldek felé kanyarodva a szárazabb vidéket kedvelő növényeket kezdi katalogizálni fejben. Leander jó eséllyel nő a környéken, és ha Assag talál, bizonyára hasznos tagja lesz a kollekciónak, sőt rálelni sem nehéz, lilás virága a magas fás száron feltűnő jelenség, ha a környező földművesek fel nem égették az összeset. Ehhez hasonló, bár sokkal nehezebben észrevehető kikericsre is vadászik az ork, és bár kevés reményt fűz hozzá, mert amikor nem virágzik, akkor Assag egyszerű gaznak nézi a kevéssé jellegzetes levelei miatt.*
1052. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-04-13 14:57:04
Üzenet elküldve: 2017-04-13 14:57:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kalácsfalvára érkezve//
*Miután a saját gondolatait tisztázta magában, rögtön álomországba került. Vajon miről álmodhat egy démon? Minden földi jóról, az egyszer biztos.
Szerencsére, pihentető az út Aria számára, mert őt nem ébresztik fel, így ki tudja aludni magát az úton.
Kicsit hosszúra nyúlik ez a nap, mintha hetek teltek volna el. Talán a feszült hangulatnak tudható be, mindenesetre ha lesz lehetősége, akkor egy kicsit kiszellőzteti a fejét. Feltéve, ha nincs ellenükre egy kicsit sétál.
Nemsokára eljön a várva várt reggel. Learon kedvesen ébreszti a hóhajút. Pár másodpercig, még nem mozdul. Nyújtózik egy nagyot, kiropogtatja a végtagjait, s pattan is ki a szekérből. A testét egyre jobban ki tudja használni, ám még szokni kell. Gyakorlatilag tizenhat év lemaradásban van.
Ha Mofi, most jobban megnézi magának az elfet, azért jócskán látszik rajta, hogy bőven gyermek még. Talán a frizura volt az oka, meg azért szeret néha ő is öregebbnek tűnni, amire azért rásegít itt-ott, viszont most nem otthon van, így erre most nincs lehetősége.
Odamegy a Learonhoz, hogy egy engedélyt kérjen egy kis sétára egyedül, de vissza fog jönni hamarosan, amint csak lehet. Remélhetőleg nem lesz belőle gond. Gyorsan tesz egy kört. Szerencsére a tisztás már annyira messze nincs, talán gyalog is be tudja járni, oda és vissza.*
*Miután a saját gondolatait tisztázta magában, rögtön álomországba került. Vajon miről álmodhat egy démon? Minden földi jóról, az egyszer biztos.
Szerencsére, pihentető az út Aria számára, mert őt nem ébresztik fel, így ki tudja aludni magát az úton.
Kicsit hosszúra nyúlik ez a nap, mintha hetek teltek volna el. Talán a feszült hangulatnak tudható be, mindenesetre ha lesz lehetősége, akkor egy kicsit kiszellőzteti a fejét. Feltéve, ha nincs ellenükre egy kicsit sétál.
Nemsokára eljön a várva várt reggel. Learon kedvesen ébreszti a hóhajút. Pár másodpercig, még nem mozdul. Nyújtózik egy nagyot, kiropogtatja a végtagjait, s pattan is ki a szekérből. A testét egyre jobban ki tudja használni, ám még szokni kell. Gyakorlatilag tizenhat év lemaradásban van.
Ha Mofi, most jobban megnézi magának az elfet, azért jócskán látszik rajta, hogy bőven gyermek még. Talán a frizura volt az oka, meg azért szeret néha ő is öregebbnek tűnni, amire azért rásegít itt-ott, viszont most nem otthon van, így erre most nincs lehetősége.
Odamegy a Learonhoz, hogy egy engedélyt kérjen egy kis sétára egyedül, de vissza fog jönni hamarosan, amint csak lehet. Remélhetőleg nem lesz belőle gond. Gyorsan tesz egy kört. Szerencsére a tisztás már annyira messze nincs, talán gyalog is be tudja járni, oda és vissza.*
1051. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-04-13 10:38:23
Üzenet elküldve: 2017-04-13 10:38:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Kalácsfalvára érkezve//
*A dolgok átalakulása nem feltétlenül jelenti valaminek a megszűnését, de még ha meg is szűnik a régi értékrend, amit a pásztor képvisel, az sem feltétlenül rossz Mofi szerint, ám mivel hisz abban, hogy majd az idő úgyis őt igazolja, nem kezd bele a vitába. Aludni egyébként is jobban szeret, mint felesleges veszekedéseket kezdeményezni. Így tehát a hangos kopácsolással együtt ébreszti őt is a pásztor a többiekkel. Könnyen észrevehető, hogy a tündérke nem a nehezen kelő típus, és hozzászokott a gyors készülődéshez, ugyanis másodperceken belül talpon van, és ha indulni kellene, már indulna is. Ha azonban nem kell, akkor még nyugodtan kezdi el igazgatni a ruháját, fésülködni, és a kulacsából egy kis vizet a kezére lögybölve, fel is frissíteni magát. Eközben még Lordot is megszemléli, hogy minden rendben van-e vele, miközben a többieknek is sorra jó reggelt kíván. Azt egy picit ugyan zokon veszi, hogy nem bíztak benne annyira, hogy elvezesse a szekeret, és inkább kevesebbet aludtak ketten, de egy vállrándítással elintézi, hiszen már megszokta, és ha a két pásztor önmagára mér több munkát, akkor meg is érdemlik. Amikor pedig Learon, mint intéző mutatja be magát, a tündérke végérvényesen eldönti, hogy csöndben marad, és hagyja, hogy az intéző intézkedjen, például a többiek bemutatásánál, amikor szépen felsorakoznak mellette. Köszönni persze köszön a helyieknek, de a szerepének megszabását Learonra bízza.*
*A dolgok átalakulása nem feltétlenül jelenti valaminek a megszűnését, de még ha meg is szűnik a régi értékrend, amit a pásztor képvisel, az sem feltétlenül rossz Mofi szerint, ám mivel hisz abban, hogy majd az idő úgyis őt igazolja, nem kezd bele a vitába. Aludni egyébként is jobban szeret, mint felesleges veszekedéseket kezdeményezni. Így tehát a hangos kopácsolással együtt ébreszti őt is a pásztor a többiekkel. Könnyen észrevehető, hogy a tündérke nem a nehezen kelő típus, és hozzászokott a gyors készülődéshez, ugyanis másodperceken belül talpon van, és ha indulni kellene, már indulna is. Ha azonban nem kell, akkor még nyugodtan kezdi el igazgatni a ruháját, fésülködni, és a kulacsából egy kis vizet a kezére lögybölve, fel is frissíteni magát. Eközben még Lordot is megszemléli, hogy minden rendben van-e vele, miközben a többieknek is sorra jó reggelt kíván. Azt egy picit ugyan zokon veszi, hogy nem bíztak benne annyira, hogy elvezesse a szekeret, és inkább kevesebbet aludtak ketten, de egy vállrándítással elintézi, hiszen már megszokta, és ha a két pásztor önmagára mér több munkát, akkor meg is érdemlik. Amikor pedig Learon, mint intéző mutatja be magát, a tündérke végérvényesen eldönti, hogy csöndben marad, és hagyja, hogy az intéző intézkedjen, például a többiek bemutatásánál, amikor szépen felsorakoznak mellette. Köszönni persze köszön a helyieknek, de a szerepének megszabását Learonra bízza.*
1050. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-04-13 08:59:23
Üzenet elküldve: 2017-04-13 08:59:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Kalácsfalvára érkezve//
*Úgy tűnik a városi lányka nem osztja a véleményét a falusiak dolgával kapcsolatban. Learont viszont ez sem tántorítja el attól, hogy abban higgyen amit elmondott. Mindenkinek és mindennek megvan a helye a világban. Ő is marad a saját háza táján kapálni. Ha tömegesen vándorolnának ki az emberek a faluból, egy idő után éhínség lenne. Ahogy akkor is, ha a falu várossá válna. Nem lehet máshogy megoldani. Persze nekiállhatna vitatkozni, hátha meggyőzi a tündért, amire rengeteg érve lenne, de mégsem teszi. Jobb ez így, majd megbékél. Mivel ténylegesen senkinek semmi mondandója nincs, ő el is alszik. Mélyen, pihentetően ringatózik az álmok világában, mindaddig amíg Trodd fel nem ébreszti, hogy most ő a soros, neki kell tovább figyelni az utat. Ekkor átveszi a bakon az irányítást, és mivel még kicsit hűvös az idő, mélyen behúzza a nyakát köpenyébe. Eszébe jut, hogy vannak pokrócok és bőrök a szekéren, de olyan gyorsan elaludtak, hogy ideje sem volt előkészíteni és betakargatni a többieket. Ő is jó éjt kíván a pásztornak, aki csakhamar tényleg már csak szuszog a többiekkel együtt. Eközben, mivel a ló szépen halad, el is érik Kalácsfalvát, világosban. A szekér belseje sötét a sok ponyvától, amivel fedve van, így remélhetőleg ő kelti a többieket.*
-Halihó! Jó reggelt, itt vagyunk! *Rázza fel finoman a lányokat, Troddnak meg megveregeti a vállát. Ha kinéznek, szorgoskodó parasztokat láthatnak, akik fákat döntögetnek és már javában építkeznek, vagy legalábbis jelölik ki a helyet, hogy hol fognak.*
-Adj isten mindenki! Learon Derin vagyok, Kalácsfalva új intézője! *Integeti össze a pakoló munkásokat. nem egynek ismeri már az arcát, hiszen már járt itt.*
*Úgy tűnik a városi lányka nem osztja a véleményét a falusiak dolgával kapcsolatban. Learont viszont ez sem tántorítja el attól, hogy abban higgyen amit elmondott. Mindenkinek és mindennek megvan a helye a világban. Ő is marad a saját háza táján kapálni. Ha tömegesen vándorolnának ki az emberek a faluból, egy idő után éhínség lenne. Ahogy akkor is, ha a falu várossá válna. Nem lehet máshogy megoldani. Persze nekiállhatna vitatkozni, hátha meggyőzi a tündért, amire rengeteg érve lenne, de mégsem teszi. Jobb ez így, majd megbékél. Mivel ténylegesen senkinek semmi mondandója nincs, ő el is alszik. Mélyen, pihentetően ringatózik az álmok világában, mindaddig amíg Trodd fel nem ébreszti, hogy most ő a soros, neki kell tovább figyelni az utat. Ekkor átveszi a bakon az irányítást, és mivel még kicsit hűvös az idő, mélyen behúzza a nyakát köpenyébe. Eszébe jut, hogy vannak pokrócok és bőrök a szekéren, de olyan gyorsan elaludtak, hogy ideje sem volt előkészíteni és betakargatni a többieket. Ő is jó éjt kíván a pásztornak, aki csakhamar tényleg már csak szuszog a többiekkel együtt. Eközben, mivel a ló szépen halad, el is érik Kalácsfalvát, világosban. A szekér belseje sötét a sok ponyvától, amivel fedve van, így remélhetőleg ő kelti a többieket.*
-Halihó! Jó reggelt, itt vagyunk! *Rázza fel finoman a lányokat, Troddnak meg megveregeti a vállát. Ha kinéznek, szorgoskodó parasztokat láthatnak, akik fákat döntögetnek és már javában építkeznek, vagy legalábbis jelölik ki a helyet, hogy hol fognak.*
-Adj isten mindenki! Learon Derin vagyok, Kalácsfalva új intézője! *Integeti össze a pakoló munkásokat. nem egynek ismeri már az arcát, hiszen már járt itt.*
1049. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-04-12 18:37:55
Üzenet elküldve: 2017-04-12 18:37:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
// Ona //
- Meglehet. * Most már aztán jobb lesz hagyni a témát, mert a végén még fény derül arra, hogy nem is látott ő igazi sárkányt, csak egy tretilt a sziklaszirteknél.
Aztán beszél és beszél és beszél. Ona csak csendben hallgat, mindössze egyszer "ő"-zik bele, mire Morwon meg is érti okosan, hogy Learon a keresett személy.
Mindezek után pedig tágra nyílt szemekkel és leeresztett állkapoccsal hallgatja a növények harcairól szóló históriát. Eleinte válaszolni sem tud a hirtelen kapott rengeteg információ miatt, de szépen lassan rendszereződik az óriás fejében a sok tudás, így állát kicsit feljebb tolja és tüdejéből levegőt juttatva a levegőbe, beszélni kezd. *
- Én azt hittem, hogy csak az állatok, meg az emberek harcolnak egymással. Meg amiért az emberek harcolnak, ezért a többi faj is mindig belekeveredik a dolgaikba. De... * Szétnéz a végeláthatatlan szántóföldön. *
- Ez a sok itt mind növénnyel van tele nyáron, nem? * El sem tudja képzelni, hogy miként háborúznak ezek a kis növények, amikor ő nem figyel. Merthogy ő aztán nem látott még soha egyetlen virágot sem karddal, vagy buzogánnyal rohangálva. Még a sétáló fákról is csak egyszer hallott valami legendát, látni nem vélt egyet sem és nem is igazán hiszi, hogy tényleg létezik olyan. Elvégre a növényeknek van gyökerük és akkor nem tudnak rohangálni. ~ De hát... Akkor hogyan? ~ Jut eszébe ez a kérdés és meg is kérdezi gyorsan. *
- De a növényeknek gyökerük van, akkor hogyan támadják egymást? Hiszen legfeljebb a szomszédjukat tudják elpüfölni, az meg... Az jó nekik? * Lehet, hogy nekik már az is jó. Morwont nem érdeklik a szomszédok, vagy legalábbis nem jobban, mint mások. Elvégre senkit nem akar ő elpüfölni, csak a tolvajokat és a kémeket. Ja, meg azokat, akik őt is meg akarják verni. Na, meg az orkokat. És azokat, akik nem tetszenek neki. Meg a mókusokat, baglyokat - azok különösképpen. Persze, ha már az állatoknál tartunk, akkor semmiképpp nem kéne kifelejteni a szúnyogokat sem, mert azok is igencsak veszélyesek. Na, meg a veszett kutyákat - azok nagyon idegesítőek ám, amikor öregemberekre támadnak a habzó szájukkal. Talán a spenótot sem szereti, de lehet, hogy még sosem evett. A többivel nincs is baja, vagy nem jut eszébe.
Mindezek végiggondolása után jön a kérdés, amely a mindennapos tevékenységeire vár feleletet. Ezen ő maga is hosszasan elgondolkodik, majd megvonja a vállát és ismét beszédre nyitja a száját. *
- Hát... Van, hogy elmegyek a kocsmába, mer' ott régebben mindig volt valami jó. De mostanában mindenki tök unalmas arrafelé, szóval már vagy egy... kettő... Kettő hata nem jártam ott, csak enni. * Meg persze mikor evett, akkor általában sört is kért mellé, de berúgva tényleg nem volt már vagy egy-másfél hata, ami elég jó teljesítmény annak fényében, hogy valamikor naponta többsözr is sikerült neki. Azt is csak azóta, mióta a Thargok közt él, hiszen azelőtt nagyon ritkán kocsmázott - elvégre nem is nagyon volt a közelben. Minden a csúnya, gonosz Thargok hibája. *
- Meg máskor... Szoktam... Aludni. Meg úgy járkálni, meg beszélgetni másokkal. Ja, meg néha építünk várakat, meg kocsmákat... Meg olykor egy-egy sátrat is fel kell húzni, vagy ilyesmi... * Az építészetről eszébe jut ismét Learon, meg, hogy hívta Morwont építkezni. Morwon pedig tökre megfeledkezett róla, szóval most összecsapja tenyerét és vidáman újságolja el Onának is a legújabb fejleményét. *
- Most jut eszembe, hogy Learon szólt, hogy jöjjek építkezni majd. Szóval, ha idejön majd, akkor azt hiszi, hogy segíteni jöttem és akkor biztosan elmondja, hogy melyik föld lesz a miénk! Akkor meg gyorsan építünk egy nagy házat, meg elültetjük a magokat. Utána pedig... * Megdörzsöli az állát, majd homlokráncolva néz a lányra. *
- Mit csinálsz, ha el van ültetve a növény? Vársz? Meg pékelsz? Vagy nézni is kell, nehogy túl sokat háborúzzanak egymással, mint ahogy az előbb beszélted? * Ona következő szavaira a távolba néz, majd bólint. *
- Rendeben, majd elnézünk oda is, ha kész vagyunk itt. De amúgy nem olyan érdekes hely mostanában. Már nem is szoktunk sosem pékelni a tűz körül igazából, meg el is mentek Synmirába, vagy hová a többieknek egy fele. Ott mágusoznak, mer'... Nem t'om, mér', talán a hegyen nem tudtak jól figyelni a mágiázásra. Na, de amúgy nincs is ott nekem semmim. Esetleg... * Tényleg elgondolkodik, hogy van-e valami, amire szüksége lehet onnan és persze hamar eszébe is jut pár fontos kellék. *
- Ott van a kedvenc Vödröm, meg Mofi. Mofi egy tündér és... Áh, ő úgysem akarna idejönni. * Pedig tök jó lenne egy házi-tündér, de ha folyton elszökne - márpedig aki nem akar ott lenni, ahol van, az általában el akar menni onnan -, az már nem lenne olyan jó. Egy kalitkába zárt tündér meg nem is olyan jó, mint egy szabadon mászkáló cuki tündér, mint például Mofi. *
- Na! Akkor amint megérkeznek Learonék, akkor elkezdjük a házunkat építeni, jó? Én tudom ám, hogyan kell. Egymásra kell rakni a dolgokat és összeizélni az izével, hogy le ne dőljön, aztán pedig fákat rakni a külsejére és azokat is izélni kell és szinte már kész is van. Egyszer egy egész kaput megépíttettem Thargarodba'. * Húzza ki magát büszkén, hiszen milyen lenne, ha nem büszke a rendkívüli tudásra, amelyet most osztott meg a szerelmével. Vagy hát... Mindenesetre a kedvenc lényével Lanawinon, akivel együtt akar lakni és gyereket akar tőle. Ezt már talán lehet szerelemnek hívni, nem? *
- Meglehet. * Most már aztán jobb lesz hagyni a témát, mert a végén még fény derül arra, hogy nem is látott ő igazi sárkányt, csak egy tretilt a sziklaszirteknél.
Aztán beszél és beszél és beszél. Ona csak csendben hallgat, mindössze egyszer "ő"-zik bele, mire Morwon meg is érti okosan, hogy Learon a keresett személy.
Mindezek után pedig tágra nyílt szemekkel és leeresztett állkapoccsal hallgatja a növények harcairól szóló históriát. Eleinte válaszolni sem tud a hirtelen kapott rengeteg információ miatt, de szépen lassan rendszereződik az óriás fejében a sok tudás, így állát kicsit feljebb tolja és tüdejéből levegőt juttatva a levegőbe, beszélni kezd. *
- Én azt hittem, hogy csak az állatok, meg az emberek harcolnak egymással. Meg amiért az emberek harcolnak, ezért a többi faj is mindig belekeveredik a dolgaikba. De... * Szétnéz a végeláthatatlan szántóföldön. *
- Ez a sok itt mind növénnyel van tele nyáron, nem? * El sem tudja képzelni, hogy miként háborúznak ezek a kis növények, amikor ő nem figyel. Merthogy ő aztán nem látott még soha egyetlen virágot sem karddal, vagy buzogánnyal rohangálva. Még a sétáló fákról is csak egyszer hallott valami legendát, látni nem vélt egyet sem és nem is igazán hiszi, hogy tényleg létezik olyan. Elvégre a növényeknek van gyökerük és akkor nem tudnak rohangálni. ~ De hát... Akkor hogyan? ~ Jut eszébe ez a kérdés és meg is kérdezi gyorsan. *
- De a növényeknek gyökerük van, akkor hogyan támadják egymást? Hiszen legfeljebb a szomszédjukat tudják elpüfölni, az meg... Az jó nekik? * Lehet, hogy nekik már az is jó. Morwont nem érdeklik a szomszédok, vagy legalábbis nem jobban, mint mások. Elvégre senkit nem akar ő elpüfölni, csak a tolvajokat és a kémeket. Ja, meg azokat, akik őt is meg akarják verni. Na, meg az orkokat. És azokat, akik nem tetszenek neki. Meg a mókusokat, baglyokat - azok különösképpen. Persze, ha már az állatoknál tartunk, akkor semmiképpp nem kéne kifelejteni a szúnyogokat sem, mert azok is igencsak veszélyesek. Na, meg a veszett kutyákat - azok nagyon idegesítőek ám, amikor öregemberekre támadnak a habzó szájukkal. Talán a spenótot sem szereti, de lehet, hogy még sosem evett. A többivel nincs is baja, vagy nem jut eszébe.
Mindezek végiggondolása után jön a kérdés, amely a mindennapos tevékenységeire vár feleletet. Ezen ő maga is hosszasan elgondolkodik, majd megvonja a vállát és ismét beszédre nyitja a száját. *
- Hát... Van, hogy elmegyek a kocsmába, mer' ott régebben mindig volt valami jó. De mostanában mindenki tök unalmas arrafelé, szóval már vagy egy... kettő... Kettő hata nem jártam ott, csak enni. * Meg persze mikor evett, akkor általában sört is kért mellé, de berúgva tényleg nem volt már vagy egy-másfél hata, ami elég jó teljesítmény annak fényében, hogy valamikor naponta többsözr is sikerült neki. Azt is csak azóta, mióta a Thargok közt él, hiszen azelőtt nagyon ritkán kocsmázott - elvégre nem is nagyon volt a közelben. Minden a csúnya, gonosz Thargok hibája. *
- Meg máskor... Szoktam... Aludni. Meg úgy járkálni, meg beszélgetni másokkal. Ja, meg néha építünk várakat, meg kocsmákat... Meg olykor egy-egy sátrat is fel kell húzni, vagy ilyesmi... * Az építészetről eszébe jut ismét Learon, meg, hogy hívta Morwont építkezni. Morwon pedig tökre megfeledkezett róla, szóval most összecsapja tenyerét és vidáman újságolja el Onának is a legújabb fejleményét. *
- Most jut eszembe, hogy Learon szólt, hogy jöjjek építkezni majd. Szóval, ha idejön majd, akkor azt hiszi, hogy segíteni jöttem és akkor biztosan elmondja, hogy melyik föld lesz a miénk! Akkor meg gyorsan építünk egy nagy házat, meg elültetjük a magokat. Utána pedig... * Megdörzsöli az állát, majd homlokráncolva néz a lányra. *
- Mit csinálsz, ha el van ültetve a növény? Vársz? Meg pékelsz? Vagy nézni is kell, nehogy túl sokat háborúzzanak egymással, mint ahogy az előbb beszélted? * Ona következő szavaira a távolba néz, majd bólint. *
- Rendeben, majd elnézünk oda is, ha kész vagyunk itt. De amúgy nem olyan érdekes hely mostanában. Már nem is szoktunk sosem pékelni a tűz körül igazából, meg el is mentek Synmirába, vagy hová a többieknek egy fele. Ott mágusoznak, mer'... Nem t'om, mér', talán a hegyen nem tudtak jól figyelni a mágiázásra. Na, de amúgy nincs is ott nekem semmim. Esetleg... * Tényleg elgondolkodik, hogy van-e valami, amire szüksége lehet onnan és persze hamar eszébe is jut pár fontos kellék. *
- Ott van a kedvenc Vödröm, meg Mofi. Mofi egy tündér és... Áh, ő úgysem akarna idejönni. * Pedig tök jó lenne egy házi-tündér, de ha folyton elszökne - márpedig aki nem akar ott lenni, ahol van, az általában el akar menni onnan -, az már nem lenne olyan jó. Egy kalitkába zárt tündér meg nem is olyan jó, mint egy szabadon mászkáló cuki tündér, mint például Mofi. *
- Na! Akkor amint megérkeznek Learonék, akkor elkezdjük a házunkat építeni, jó? Én tudom ám, hogyan kell. Egymásra kell rakni a dolgokat és összeizélni az izével, hogy le ne dőljön, aztán pedig fákat rakni a külsejére és azokat is izélni kell és szinte már kész is van. Egyszer egy egész kaput megépíttettem Thargarodba'. * Húzza ki magát büszkén, hiszen milyen lenne, ha nem büszke a rendkívüli tudásra, amelyet most osztott meg a szerelmével. Vagy hát... Mindenesetre a kedvenc lényével Lanawinon, akivel együtt akar lakni és gyereket akar tőle. Ezt már talán lehet szerelemnek hívni, nem? *
1048. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-04-11 20:32:55
Üzenet elküldve: 2017-04-11 20:32:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Eltelt pár óra mióta elhagyta a tisztást. A szántóföldek ösvényeit tapossa hátasa patája. Nem veszi gyorsabbra a lépést most sem. Ráérősen andalognak az éjszakai szántók síkságán. Egy-egy fáklyás őr jön velük szemben. Jó látni, hogy még ilyenkor is nem restek vigyázni az itteniekre.
Yrä-t viszont most csak az érdekli, hogy kettősüket békén hagyják, úgy az őrök, mint a haramiák. Szeretne nyugodtan utazni, más vágya sincsen. Talán csak egy jó meleg ital, meg kellemes otthon és biztonság, de egyelőre ezzel is beéri.
Az erdőben úgy is csak rosszabb lesz. Kísértetiesebb, sötétebb és neszekkel tarkított. Szerencsére nem sokáig lesz rossz, mert a nap addigra már felkel, s mire elérheti a délvidéket, már ebéd idő is lesz. Ha továbbra is ilyen lassan megy. Márpedig nem szándékozik gyorsítani a tempón. Ideje van, nem siet sehová.*
Yrä-t viszont most csak az érdekli, hogy kettősüket békén hagyják, úgy az őrök, mint a haramiák. Szeretne nyugodtan utazni, más vágya sincsen. Talán csak egy jó meleg ital, meg kellemes otthon és biztonság, de egyelőre ezzel is beéri.
Az erdőben úgy is csak rosszabb lesz. Kísértetiesebb, sötétebb és neszekkel tarkított. Szerencsére nem sokáig lesz rossz, mert a nap addigra már felkel, s mire elérheti a délvidéket, már ebéd idő is lesz. Ha továbbra is ilyen lassan megy. Márpedig nem szándékozik gyorsítani a tempón. Ideje van, nem siet sehová.*
1047. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-04-11 10:03:50
Üzenet elküldve: 2017-04-11 10:03:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Morwon//
*Kíváncsi, nagy szemekkel hallgatja a férfi meséjét és már épp visszatartja a levegőjét, hogy akkor összecsapásra került sor... De nem került rá sor. Nem tudja, hogy csalódott-e emiatt vagy épp ellenkezőleg, örül-e neki, hiszen óriás vagy sem, azért egy sárkány az nem játék. A szójátékra azért elkuncogja magát, szórakoztatja a férfi eszessége. Találkozott már ékesszóló városiakkal és jó humorú kalandorokkal, de azok neki valahogy mindig szélsőségesek voltak, ez pedig inkább az az arany középút, amit sokáig el tudna hallgatni.*
- Talán lehet, jobb is. *Mármint, hogy nem ölte meg.* Lehet, hogy ő is csak az övéit kereste. *Hümmög fel, ahogy felnéz az égre. Vajon a sárkányok is falvakban laknak? Vagy nagyon messze egymástól? Elvégre tudnak repülni, akármikor át tudnának menni a hegy egyik oldaláról a másikra. Egy pillanatra elfogja a vágy, hogy valahonnan szerezzenek egy tojást és felneveljék, de ezt ő is tudja, hogy hiú ábránd. Az kevésbé lepi meg, hogy valami vadállatot szívesen felnevelne. Egyszer látott messziről griffet, azóta is szerelmes beléjük, de ő kisebbel is beérné, mondjuk egy nullummal. De honnan a csudából szerezne egy kis nullumot? Ráadásul, biztos hiányolná az anyja, ahhoz meg nem lenne szíve, hogy elszakítsa tőlük. Vagy egy maihhin! Azokat csak képről látta, de úgy tudja, hogy nála is nagyobbak. ~ Ó, mondjuk az véletlen eltaposná Kalácsfalvát. ~ Biggyed le a szája.
Rajtakapva magát, hogy milyen sokáig hallgatott - hiszen olyan nagy az állatvilág, ő pedig olyan kicsit látott még csak belőle! - a férfihoz fordul. Kagan nevére megrázza a fejét, nem rá gondolt, de mikor Learoné szóba kerül, úgy két szó erejére közbevág.*
- Ő, ő! *Bólogat nagyban, de aztán hagyja a másikat mondani a mondandóját, s csak utána folytatja.* Úgy van. Odahaza is segítettünk egymás földjén, ha valaki megbetegedett vagy el kellett utaznia, de azért mindegyik tartozott valakihez. Hiszen ha nem tudod, hogy már vetettek oda valamit, aztán te is vetsz valamit, akkor vagy egyik sem kel ki vagy az erősebb növény megöli a másikat. *Hiszen amelyik gyorsabban és ügyesebben nő, az előbb vagy utóbb elnyomja a másik palántát. Lám, nem csak az állatoknál van ez így, még a növények is küzdenek egymással.* Te meg várod, hogy nőjön a spenót, de nem nő és éhen maradsz.
*Morwonnak vannak hiányosságai ezzel az életformával kapcsolatban, de alapvetően érti a dolgokat, úgyhogy nem aggódik emiatt. Ha együtt laknának, amúgy is valószínűleg a nő csinálná a földet, meg a főzést, meg a takarítást, meg a mosást... Tehát, lényegében mindent, ahogy eddig is, hiszen egyedül élt. A férfi pedig... Hát, mit csinálnak a harcosok, mikor nem harcolnak, gondolkozik el. Akárhogy is erőlteti a fejét, semmi sem jut eszébe. De tényleg, mit?*
- Te Morwon, mit csináltok, amikor nem harcoltok? *Kérdezi meg inkább, mert azért jó lenne tudni, hogy mire készüljön.
A másik korábbi lakóhelyére néhányszor bólint, jelezve, hogy hallgatja, közben pedig próbálja elképzelni. Hű, fene egy helynek hangzik, ahol a vakondok meg ki tudja, mik elrágják a gyökereket! Náluk is voltak egyszer kártevők, de a falu egészében irtotta ki őket, egy darab nem maradt. Olyankor persze nem dolgozott a nőben az állatok iránti szeretet, hiszen ha valami azt akarja, hogy ő ne egyen, akkor az már elég nagy undokság ahhoz, hogy ne szeresse őket.*
- Azok az állatok biztos csak növényt ettek, szóval nincsenek veszélyben. *Válaszolja, bár nem tudja, hogy mennyi megnyugtatásra van szüksége a másiknak. Ha ennyi ideje magára hagyta a családját, akkor biztosan megbízik bennük.* Elképesztő. *Néz aztán körbe a thargok birodalmát illetően. Ő is hallott róluk, persze, Artheniorban rengeteg a szóbeszéd, de látni a saját szemével, hogy mi felett uralkodnak! Másoknak ezek persze csak üres földeknek és unalmas mezőknek tűnhetnek, arany, só és egyéb kincsek nélkül, de egy Onához hasonló földműves mindebben csak gazdagságot lát, amit kétkezi munkával ugyan, de virágba lehet borítani.*
- Majd megmutathatnád a hegyet is. *Gondol itt arra, amerre Morwon egyszer mutatott, de hát ő fákon keresztül csak nem látta.* Biztos van onnan mit elhozni, ha már kész lesz a ház, akkor majd segítek benne. *Talán egyszerűbb lenne egy szamarat vagy egy szekeret kölcsönkérni a teherhordásra, de ő nem bánja, hogy a hátára kapja a holmiját és egész nap gyalogoljon. Hiszen itt nem is ismer senkit, hát ki bízná rá az ilyesmit? Mondjuk talán a férfit szeretik annyira, hogy néhány napra nélkülözzék a dolgot. ~ Vagy nekem kéne egy szekeret venni, mert a piacra majd csak be kéne járni eladni a dolgokat. ~ Merül fel benne a gondolat. ~ De azt csináltatni kell, óriásoknak sose csinálnak szekeret. ~*
- Az én földemet... Nem tudom... *Egészen elkalandozott a figyelme, ezért röstelli, de nem igazán figyelt a másik utolsó néhány mondatára.* Hú, annyi mindent kell majd csinálni. *Mondja ki aztán, hiszen úgy érzi, már a fülén csordul ki a sok ötlet és terv.* És de kevés rá az idő! *Aggódik is rendesen, hiszen már vetni kéne, neki meg még földje sincs, az nincs fellazítva, az nincs megöntözve. Épp csak a magjai és palántái vannak meg, de azok is otthon, messze innen - és ha el is hozza őket, fedél sincs a feje felett! Bal tenyerét vállára téve próbálja nyugtatni magát. Hogy azoknak a ravaszdi városiaknak is ilyenkor kellett őt csőbe húzniuk...*
*Kíváncsi, nagy szemekkel hallgatja a férfi meséjét és már épp visszatartja a levegőjét, hogy akkor összecsapásra került sor... De nem került rá sor. Nem tudja, hogy csalódott-e emiatt vagy épp ellenkezőleg, örül-e neki, hiszen óriás vagy sem, azért egy sárkány az nem játék. A szójátékra azért elkuncogja magát, szórakoztatja a férfi eszessége. Találkozott már ékesszóló városiakkal és jó humorú kalandorokkal, de azok neki valahogy mindig szélsőségesek voltak, ez pedig inkább az az arany középút, amit sokáig el tudna hallgatni.*
- Talán lehet, jobb is. *Mármint, hogy nem ölte meg.* Lehet, hogy ő is csak az övéit kereste. *Hümmög fel, ahogy felnéz az égre. Vajon a sárkányok is falvakban laknak? Vagy nagyon messze egymástól? Elvégre tudnak repülni, akármikor át tudnának menni a hegy egyik oldaláról a másikra. Egy pillanatra elfogja a vágy, hogy valahonnan szerezzenek egy tojást és felneveljék, de ezt ő is tudja, hogy hiú ábránd. Az kevésbé lepi meg, hogy valami vadállatot szívesen felnevelne. Egyszer látott messziről griffet, azóta is szerelmes beléjük, de ő kisebbel is beérné, mondjuk egy nullummal. De honnan a csudából szerezne egy kis nullumot? Ráadásul, biztos hiányolná az anyja, ahhoz meg nem lenne szíve, hogy elszakítsa tőlük. Vagy egy maihhin! Azokat csak képről látta, de úgy tudja, hogy nála is nagyobbak. ~ Ó, mondjuk az véletlen eltaposná Kalácsfalvát. ~ Biggyed le a szája.
Rajtakapva magát, hogy milyen sokáig hallgatott - hiszen olyan nagy az állatvilág, ő pedig olyan kicsit látott még csak belőle! - a férfihoz fordul. Kagan nevére megrázza a fejét, nem rá gondolt, de mikor Learoné szóba kerül, úgy két szó erejére közbevág.*
- Ő, ő! *Bólogat nagyban, de aztán hagyja a másikat mondani a mondandóját, s csak utána folytatja.* Úgy van. Odahaza is segítettünk egymás földjén, ha valaki megbetegedett vagy el kellett utaznia, de azért mindegyik tartozott valakihez. Hiszen ha nem tudod, hogy már vetettek oda valamit, aztán te is vetsz valamit, akkor vagy egyik sem kel ki vagy az erősebb növény megöli a másikat. *Hiszen amelyik gyorsabban és ügyesebben nő, az előbb vagy utóbb elnyomja a másik palántát. Lám, nem csak az állatoknál van ez így, még a növények is küzdenek egymással.* Te meg várod, hogy nőjön a spenót, de nem nő és éhen maradsz.
*Morwonnak vannak hiányosságai ezzel az életformával kapcsolatban, de alapvetően érti a dolgokat, úgyhogy nem aggódik emiatt. Ha együtt laknának, amúgy is valószínűleg a nő csinálná a földet, meg a főzést, meg a takarítást, meg a mosást... Tehát, lényegében mindent, ahogy eddig is, hiszen egyedül élt. A férfi pedig... Hát, mit csinálnak a harcosok, mikor nem harcolnak, gondolkozik el. Akárhogy is erőlteti a fejét, semmi sem jut eszébe. De tényleg, mit?*
- Te Morwon, mit csináltok, amikor nem harcoltok? *Kérdezi meg inkább, mert azért jó lenne tudni, hogy mire készüljön.
A másik korábbi lakóhelyére néhányszor bólint, jelezve, hogy hallgatja, közben pedig próbálja elképzelni. Hű, fene egy helynek hangzik, ahol a vakondok meg ki tudja, mik elrágják a gyökereket! Náluk is voltak egyszer kártevők, de a falu egészében irtotta ki őket, egy darab nem maradt. Olyankor persze nem dolgozott a nőben az állatok iránti szeretet, hiszen ha valami azt akarja, hogy ő ne egyen, akkor az már elég nagy undokság ahhoz, hogy ne szeresse őket.*
- Azok az állatok biztos csak növényt ettek, szóval nincsenek veszélyben. *Válaszolja, bár nem tudja, hogy mennyi megnyugtatásra van szüksége a másiknak. Ha ennyi ideje magára hagyta a családját, akkor biztosan megbízik bennük.* Elképesztő. *Néz aztán körbe a thargok birodalmát illetően. Ő is hallott róluk, persze, Artheniorban rengeteg a szóbeszéd, de látni a saját szemével, hogy mi felett uralkodnak! Másoknak ezek persze csak üres földeknek és unalmas mezőknek tűnhetnek, arany, só és egyéb kincsek nélkül, de egy Onához hasonló földműves mindebben csak gazdagságot lát, amit kétkezi munkával ugyan, de virágba lehet borítani.*
- Majd megmutathatnád a hegyet is. *Gondol itt arra, amerre Morwon egyszer mutatott, de hát ő fákon keresztül csak nem látta.* Biztos van onnan mit elhozni, ha már kész lesz a ház, akkor majd segítek benne. *Talán egyszerűbb lenne egy szamarat vagy egy szekeret kölcsönkérni a teherhordásra, de ő nem bánja, hogy a hátára kapja a holmiját és egész nap gyalogoljon. Hiszen itt nem is ismer senkit, hát ki bízná rá az ilyesmit? Mondjuk talán a férfit szeretik annyira, hogy néhány napra nélkülözzék a dolgot. ~ Vagy nekem kéne egy szekeret venni, mert a piacra majd csak be kéne járni eladni a dolgokat. ~ Merül fel benne a gondolat. ~ De azt csináltatni kell, óriásoknak sose csinálnak szekeret. ~*
- Az én földemet... Nem tudom... *Egészen elkalandozott a figyelme, ezért röstelli, de nem igazán figyelt a másik utolsó néhány mondatára.* Hú, annyi mindent kell majd csinálni. *Mondja ki aztán, hiszen úgy érzi, már a fülén csordul ki a sok ötlet és terv.* És de kevés rá az idő! *Aggódik is rendesen, hiszen már vetni kéne, neki meg még földje sincs, az nincs fellazítva, az nincs megöntözve. Épp csak a magjai és palántái vannak meg, de azok is otthon, messze innen - és ha el is hozza őket, fedél sincs a feje felett! Bal tenyerét vállára téve próbálja nyugtatni magát. Hogy azoknak a ravaszdi városiaknak is ilyenkor kellett őt csőbe húzniuk...*
1046. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-04-08 12:12:18
Üzenet elküldve: 2017-04-08 12:12:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
*Nem szokása utazás közben elbóbiskolni, de valahol biztos elbiccent a feje, mert egy hosszabb pislogás után már a szántóföldek közepén járnak.*
- Oh... *Kérdőn a kereskedőre néz, de az csak nevetve közli, hogy a nagy zötykölődés és az unalmas története közepén elaludt és egy bő fertályóráig pihent. Kissé zavartan viszonozza a mosolyát, hiszen nem akarta ezzel megsérteni, de hát ezen már kár aggódni. Előveszi megint a könyvét és fellapozza azt az oldalt, amit még az imént bújt. Mutatóujjával követi a sorokat, ami egyáltalán nem szokása, de látása még homályos, nem bízik benne túlságosan. Ez aztán nem is bizonyul hamis félelemnek, mert néhány lapos pillogás után feje megint előrebukik, s furcsán, egyenes háttal, mégis megint álomba merül. Még szerencse, hogy nem ő irányítja a szekeret, mert a kutya se tudja, merre vinnék őket a lovak. Lóról beszélve meg, még nagyobb szerencse, hogy nem egynek a hátán jött vissza, mert ez a fél napos út neki napokba tellett volna, ha ennyiszer meg kéne állnia pihenni. Az megint más kérdés, hogy éjjel mit csinálna, mert tábort nem tud verni, az út mellett meg mégsem tanácsos pihenni... Csak meg kellene erősödnie, hogy legalább egy átkozott kocsin ne fáradjon el a két város között.*
- Oh... *Kérdőn a kereskedőre néz, de az csak nevetve közli, hogy a nagy zötykölődés és az unalmas története közepén elaludt és egy bő fertályóráig pihent. Kissé zavartan viszonozza a mosolyát, hiszen nem akarta ezzel megsérteni, de hát ezen már kár aggódni. Előveszi megint a könyvét és fellapozza azt az oldalt, amit még az imént bújt. Mutatóujjával követi a sorokat, ami egyáltalán nem szokása, de látása még homályos, nem bízik benne túlságosan. Ez aztán nem is bizonyul hamis félelemnek, mert néhány lapos pillogás után feje megint előrebukik, s furcsán, egyenes háttal, mégis megint álomba merül. Még szerencse, hogy nem ő irányítja a szekeret, mert a kutya se tudja, merre vinnék őket a lovak. Lóról beszélve meg, még nagyobb szerencse, hogy nem egynek a hátán jött vissza, mert ez a fél napos út neki napokba tellett volna, ha ennyiszer meg kéne állnia pihenni. Az megint más kérdés, hogy éjjel mit csinálna, mert tábort nem tud verni, az út mellett meg mégsem tanácsos pihenni... Csak meg kellene erősödnie, hogy legalább egy átkozott kocsin ne fáradjon el a két város között.*
1045. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-04-07 11:50:03
Üzenet elküldve: 2017-04-07 11:50:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
// Ona //
* A sárkányok kérdésköre kicsit necces téma, de Morwon egy percig sem fog hazudni csak, mert anélkül rosszabb színben tűnne fel. *
- Igen! Ott császkált azoknál a nagy szikláknál a kikötő meleltt, én meg mondom: minek császkál itt egy sárkány, ha én épp erre járok? Erre ő mondja: whár-whár - és a nagy szárnyaival ott vó't. De aztán rájöttem, hogy én másmerre megyek, mint ő, ezér' mondtam: viszlát, sárkány! Azóta sem láttam vissza. Lehet, hogy még mindig whár rám. * Vonja meg vállait a rendkívül izgalmas történet elmesélését követően. Kicsit talán túlságosan is beleéli magát a történetbe, de remélhetőleg azért nem ijeszteti meg Onát a hangutánzó szavaival. *
- Szóval nem öltem meg, mer'... Mer' minek? Nem állt az utamba. * S a közhiedelemmel ellentétben Morwon nem csak megenni szereti az állatokat, hanem... Hanem el is viseli őket, ha nem akarják őt megenni, vagy ilyesmi. Persze van, hogy szándékosan keresi a bajt, mint például az élőholt-invázió során, amikor mindent megtett, hogy lásson egy élőhalót (persze sikertelenül). Azonban, ha nem muszáj és kedve sincs, akkor nem vagdos kénye-kedve szerint mindenféle jöttment vadakat. *
- Pontosan! * Bólint arra, hogy minden nőnek illik tudnia főzni. Meg sütni is. Vagy azt csak a pékeknek? Mindegy is, Morwon valószínűleg nem igazán lát különbséget a főzés és a sütés között, így egy kalap alá veszi a kettőt. A nők sütnek, meg főznek, a pékek meg még hozzá pékelnek is. Ilyen egyszerű.
Ő is végignéz az építkező parasztokon. A nagyjuk látszólag épp csak annyira ért az építkezéshez, hogy egymásra kell rakni a dolgokat, nem pediglen levenni egymásról a dolgokat, ennyit pedig Morwon is tud. Ebből következik, hogy Morwon is tud építkezni. A "nagyjából Learon magasságú mutogatást" látva kicsit eltöpreng, de a vezető szót hallva egyből rájön, hogy kiről van szó. *
- Kagan mostanában elég elfoglalt, mer' kő volt és most... Hát nem t'om, biztos olyan vezetős dolgokat csinál a várban. Aki esetleg tud segíteni házat építeni, az Azil. Meg talán Learon is ért hozzá, nem t'om. * Vonja meg ismét vállait. * Na, de... Asztat én nem t1om, hogy melyik föld is lehet a miénk. Mer' biztos van olyan is, amelyik már valakié és akkor meg nem lehet a miénk, mer', ha ő is, meg mi is megműveljük a földet, akkor nem tudjuk, majd, hogy kié... Ugye? * Nincs teljesen otthon ezekben a témákban, csak feltételezni tudja a józan eszét használva, hogy abból kavarodás lenne, ha a fenti példa történne meg. *
- Akkor viszont alighanem másik földet kell keresnünk. * Állapítja meg, majd szétnéz. * Sehol nem látom, hogy melyik kié. Lehet, hogy ez még senkié sem?
~ Artheniortól északnyugatra... ~ Hmmm... Én is valahol ott laktam még régen, amikor nem ott Amon Ruadhon, amit mutattam az előbb - azt a nagy hegyet. * Ami egyébként nem nagy, nem hegy és nem is mutatta, csak betippelte, hogy nagyjából merre található, mivel innen nem látja. Esetleg, ha Amon Ruadhon nagy tüzet raknának (mármint a belőle származó füstöt), de magát a dombot, vagy esetleg a rajta elterülő várat nem (vagy csak Morwon keresi rossz irányban). *
- Nahát, én is eljöttem a saját helyemről! * Csapja össze tenyerét nagy csodálkozásában. * ~ Hogy mennyi közös van bennünk! ~
- De én nem azér', mer' nem volt földem. Nekünk sosem volt nagy földünk, csak anyám a ház előtt kapált néha valamit. De én nem értettem sose, hogy miért, mer' mindig megrágtak mindent az állatok a földben, úgyhogy nekünk nem jutott semmi. * Kicsit megvakarja nyakát, majd mivel jobb ötlete nem jut eszébe, ezért hozzáteszi. *
- Lehet, hogy azér' ültette a növényeket, hogy a földi állatok ne minket, hanem azokat egyenek meg. Mer' volt ám ott nagy veszély is az erdő mellett és bár én vagyok a legnagyobb testvérem, azér' egyszer még én is kisebb voltam és akkor senki nem tudott vigyázni a többiekre. Most meg már én eljöttem, akkor biztos a többiek vigyáznak a többiekre. Ja igen... Amúgy azér' jöttem is el, hogy keressek valamit kalandot és találtam is, de aztán megtaláltam a Thargokat is, akik nagyon barátságosak, ezér' aztán náluk élek mostanáig. Csak most költözök el ide a szántóra veled. Mondjuk még ez is a Thargoké, ha jól tudom. Minden a Thargoké, amíg a szemed ellát, kivéve, ha látod innét Artheniort, vagy a Kikötőt. * Meg azért még jó pár másik helyet meg lehetne említeni, amik nem a Thargoké, de az egyszerűség kedvéért maradjunk csak ennél a pár, ismertebb helynél. *
- Ez mondjuk igaz. De az emberek általában sosem szólnak semmi miatt sem. Múltkor például volt ez az élőhalósdi, arról sem szólt nekem senki, hogy lesz, így nem is tudtam nagyon felkészülni rá. Tiszta hülyék az emberek, nem? Amúgy a te földedet ki vette el?
* A sárkányok kérdésköre kicsit necces téma, de Morwon egy percig sem fog hazudni csak, mert anélkül rosszabb színben tűnne fel. *
- Igen! Ott császkált azoknál a nagy szikláknál a kikötő meleltt, én meg mondom: minek császkál itt egy sárkány, ha én épp erre járok? Erre ő mondja: whár-whár - és a nagy szárnyaival ott vó't. De aztán rájöttem, hogy én másmerre megyek, mint ő, ezér' mondtam: viszlát, sárkány! Azóta sem láttam vissza. Lehet, hogy még mindig whár rám. * Vonja meg vállait a rendkívül izgalmas történet elmesélését követően. Kicsit talán túlságosan is beleéli magát a történetbe, de remélhetőleg azért nem ijeszteti meg Onát a hangutánzó szavaival. *
- Szóval nem öltem meg, mer'... Mer' minek? Nem állt az utamba. * S a közhiedelemmel ellentétben Morwon nem csak megenni szereti az állatokat, hanem... Hanem el is viseli őket, ha nem akarják őt megenni, vagy ilyesmi. Persze van, hogy szándékosan keresi a bajt, mint például az élőholt-invázió során, amikor mindent megtett, hogy lásson egy élőhalót (persze sikertelenül). Azonban, ha nem muszáj és kedve sincs, akkor nem vagdos kénye-kedve szerint mindenféle jöttment vadakat. *
- Pontosan! * Bólint arra, hogy minden nőnek illik tudnia főzni. Meg sütni is. Vagy azt csak a pékeknek? Mindegy is, Morwon valószínűleg nem igazán lát különbséget a főzés és a sütés között, így egy kalap alá veszi a kettőt. A nők sütnek, meg főznek, a pékek meg még hozzá pékelnek is. Ilyen egyszerű.
Ő is végignéz az építkező parasztokon. A nagyjuk látszólag épp csak annyira ért az építkezéshez, hogy egymásra kell rakni a dolgokat, nem pediglen levenni egymásról a dolgokat, ennyit pedig Morwon is tud. Ebből következik, hogy Morwon is tud építkezni. A "nagyjából Learon magasságú mutogatást" látva kicsit eltöpreng, de a vezető szót hallva egyből rájön, hogy kiről van szó. *
- Kagan mostanában elég elfoglalt, mer' kő volt és most... Hát nem t'om, biztos olyan vezetős dolgokat csinál a várban. Aki esetleg tud segíteni házat építeni, az Azil. Meg talán Learon is ért hozzá, nem t'om. * Vonja meg ismét vállait. * Na, de... Asztat én nem t1om, hogy melyik föld is lehet a miénk. Mer' biztos van olyan is, amelyik már valakié és akkor meg nem lehet a miénk, mer', ha ő is, meg mi is megműveljük a földet, akkor nem tudjuk, majd, hogy kié... Ugye? * Nincs teljesen otthon ezekben a témákban, csak feltételezni tudja a józan eszét használva, hogy abból kavarodás lenne, ha a fenti példa történne meg. *
- Akkor viszont alighanem másik földet kell keresnünk. * Állapítja meg, majd szétnéz. * Sehol nem látom, hogy melyik kié. Lehet, hogy ez még senkié sem?
~ Artheniortól északnyugatra... ~ Hmmm... Én is valahol ott laktam még régen, amikor nem ott Amon Ruadhon, amit mutattam az előbb - azt a nagy hegyet. * Ami egyébként nem nagy, nem hegy és nem is mutatta, csak betippelte, hogy nagyjából merre található, mivel innen nem látja. Esetleg, ha Amon Ruadhon nagy tüzet raknának (mármint a belőle származó füstöt), de magát a dombot, vagy esetleg a rajta elterülő várat nem (vagy csak Morwon keresi rossz irányban). *
- Nahát, én is eljöttem a saját helyemről! * Csapja össze tenyerét nagy csodálkozásában. * ~ Hogy mennyi közös van bennünk! ~
- De én nem azér', mer' nem volt földem. Nekünk sosem volt nagy földünk, csak anyám a ház előtt kapált néha valamit. De én nem értettem sose, hogy miért, mer' mindig megrágtak mindent az állatok a földben, úgyhogy nekünk nem jutott semmi. * Kicsit megvakarja nyakát, majd mivel jobb ötlete nem jut eszébe, ezért hozzáteszi. *
- Lehet, hogy azér' ültette a növényeket, hogy a földi állatok ne minket, hanem azokat egyenek meg. Mer' volt ám ott nagy veszély is az erdő mellett és bár én vagyok a legnagyobb testvérem, azér' egyszer még én is kisebb voltam és akkor senki nem tudott vigyázni a többiekre. Most meg már én eljöttem, akkor biztos a többiek vigyáznak a többiekre. Ja igen... Amúgy azér' jöttem is el, hogy keressek valamit kalandot és találtam is, de aztán megtaláltam a Thargokat is, akik nagyon barátságosak, ezér' aztán náluk élek mostanáig. Csak most költözök el ide a szántóra veled. Mondjuk még ez is a Thargoké, ha jól tudom. Minden a Thargoké, amíg a szemed ellát, kivéve, ha látod innét Artheniort, vagy a Kikötőt. * Meg azért még jó pár másik helyet meg lehetne említeni, amik nem a Thargoké, de az egyszerűség kedvéért maradjunk csak ennél a pár, ismertebb helynél. *
- Ez mondjuk igaz. De az emberek általában sosem szólnak semmi miatt sem. Múltkor például volt ez az élőhalósdi, arról sem szólt nekem senki, hogy lesz, így nem is tudtam nagyon felkészülni rá. Tiszta hülyék az emberek, nem? Amúgy a te földedet ki vette el?
1044. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-04-05 21:20:30
Üzenet elküldve: 2017-04-05 21:20:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Morwon//
*Hogy micsoda, Morwon már...*
- Te láttál már sárkányt? *Kérdezi elképedve, jobbjával hajába túrva. Na, mindenre számított a másiktól, csak erre nem! Amilyen leírást ad róla, az nagyon is meggyőzően hat, főleg, mert ő maga amúgy nem tudja, milyenek a sárkányok - csak azt, hogy nagyok, szárnyuk van és megeszik az embereket.* De hogyhogy nem evett meg? Megölted? *És vajon milyen íze van a sárkányhúsnak, töpreng el. Azt viszont már nem kérdezi meg, hiszen ez az információ eltörpül amellett, hogy valaki legyőzött-e vagy sem egy ekkora szörnyeteget.*
- Jó, mondjuk tényleg egy nőnek tudnia kell főzni. *Hümmög fel, azért ezzel az állítással ő sem tud szembemenni. Mondjuk az egyik szomszédja, ő még a süteményeket is sósra sütötte meg, de azt sem nevezné "rossznak", csak mondjuk... Hm... Egyedinek. Meg olyan "nem kérek belőle"-nek.
Megvakarja a fejét a férfi ígéretére. Nem azért, mert nem hinné el, túl jóhiszemű ő ahhoz és hazugságot is csak ritkán feltételez, de azért itt felmerülnek egyéb problémák is.*
- Hát jó, nem bánom. *Vonja meg a vállait, hiszen ha valamelyikőjük mégis sárkány-óriásnak bizonyul, akkor majd a másik elköltözik és nincs több probléma.* De még ha földet szerzünk is, arra ház is kell. *Körbenéz az építkező embereken.* Nem kéne megkeresnünk azt az embert? A hogyishívjákot. *Mutatja, hogy nagyjából milyen magas lehet, pedig még sosem látta Learont - de majdnem mindegyik ember ugyanaddig ér nekik.* Azt, aki itt a főnök. *Mert Morwon hiába fedezte fel Kalácsfalvát, azért ezt az építkezést biztos nem ő irányítja. Akkor már rég futnának oda hozzá, hogy most mégis merre tovább. A további kérdések sem zavarják, nem hogy türelmesen, hanem egyenesen készségesen válaszol rájuk.*
- Artheniortól északnyugatra van egy kis falu, ott. Volt ott talán... két tucat ház, oszt ennyi. *Válaszolja egy jókedvű mosollyal.* Más óriás nem volt, csak én. Kivéve az egyik fiút, ő megnőtt két méterre, azért az elég magas. És hát, azért jöttem el, mert elvették a földemet. Nem igazán értem, hogy, még Worenth sem értette. *Széttárja a kezeit.* Föld nélkül meg mit csináljak. *Azt viszont nem hagyja, hogy ez a kedvére telepedjen, mert egy széles mosollyal hozzáteszi.* De ha nem veszik el, akkor meg ide nem jövök soha! Talán jól is csinálták, csak szólhattak volna előre, akkor nem aggódom ennyit.
*Hogy micsoda, Morwon már...*
- Te láttál már sárkányt? *Kérdezi elképedve, jobbjával hajába túrva. Na, mindenre számított a másiktól, csak erre nem! Amilyen leírást ad róla, az nagyon is meggyőzően hat, főleg, mert ő maga amúgy nem tudja, milyenek a sárkányok - csak azt, hogy nagyok, szárnyuk van és megeszik az embereket.* De hogyhogy nem evett meg? Megölted? *És vajon milyen íze van a sárkányhúsnak, töpreng el. Azt viszont már nem kérdezi meg, hiszen ez az információ eltörpül amellett, hogy valaki legyőzött-e vagy sem egy ekkora szörnyeteget.*
- Jó, mondjuk tényleg egy nőnek tudnia kell főzni. *Hümmög fel, azért ezzel az állítással ő sem tud szembemenni. Mondjuk az egyik szomszédja, ő még a süteményeket is sósra sütötte meg, de azt sem nevezné "rossznak", csak mondjuk... Hm... Egyedinek. Meg olyan "nem kérek belőle"-nek.
Megvakarja a fejét a férfi ígéretére. Nem azért, mert nem hinné el, túl jóhiszemű ő ahhoz és hazugságot is csak ritkán feltételez, de azért itt felmerülnek egyéb problémák is.*
- Hát jó, nem bánom. *Vonja meg a vállait, hiszen ha valamelyikőjük mégis sárkány-óriásnak bizonyul, akkor majd a másik elköltözik és nincs több probléma.* De még ha földet szerzünk is, arra ház is kell. *Körbenéz az építkező embereken.* Nem kéne megkeresnünk azt az embert? A hogyishívjákot. *Mutatja, hogy nagyjából milyen magas lehet, pedig még sosem látta Learont - de majdnem mindegyik ember ugyanaddig ér nekik.* Azt, aki itt a főnök. *Mert Morwon hiába fedezte fel Kalácsfalvát, azért ezt az építkezést biztos nem ő irányítja. Akkor már rég futnának oda hozzá, hogy most mégis merre tovább. A további kérdések sem zavarják, nem hogy türelmesen, hanem egyenesen készségesen válaszol rájuk.*
- Artheniortól északnyugatra van egy kis falu, ott. Volt ott talán... két tucat ház, oszt ennyi. *Válaszolja egy jókedvű mosollyal.* Más óriás nem volt, csak én. Kivéve az egyik fiút, ő megnőtt két méterre, azért az elég magas. És hát, azért jöttem el, mert elvették a földemet. Nem igazán értem, hogy, még Worenth sem értette. *Széttárja a kezeit.* Föld nélkül meg mit csináljak. *Azt viszont nem hagyja, hogy ez a kedvére telepedjen, mert egy széles mosollyal hozzáteszi.* De ha nem veszik el, akkor meg ide nem jövök soha! Talán jól is csinálták, csak szólhattak volna előre, akkor nem aggódom ennyit.
1043. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-04-05 18:36:14
Üzenet elküldve: 2017-04-05 18:36:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
// Ona //
- Möh. Höm... Értem. * Sajnos most tényleg érti, hogy mit beszél a másik - talán, mert Ona is óriás, így könnyebben megértik egymást - és emiatt kicsit el is szomorodik. Mármint nem azért, mert érti, hanem mert megérti a lényeget és a lényeg szomorú valóságot takar. Elvégre az önzőség rossz, a szomorúság úgyszint, hát ami önző és szomorú is egyben, az duplaplusznemjó.
Az összeköltözés kérdésére Ona nem reagál túl beleegyezően, úgyhogy óriásunknak további lépéseket kell tennie, amiket meg is tesz. *
- De hát nem vagy az! * Kiált fel egyből. Ebben az egyben biztos. *
- Láttam én már sárkányt, annak volt nagy... * Talán kicsit rossz irányból közelíti meg a sárkányok anatómiáját, hiszen Ona sem épp kicsi. *
- A sárkányok még nálad is nagyobbak és négy a lábuk, meg... Pikkelyesek, mint a halak. * Más nem jut eszébe, főleg, hogy talán sárkányt sem látott még, így nehéz elképzelnie. *
- Meg jól is főzöl, hiszen pék vagy, a pék meg jól főz. Akkor te is. Vagy nem? De mimdegy is, hiszen... * Végigméri a másikat, majd leszűri a látottakat. *
- Ja igen, nő is vagy. A nők mindig jól főznek. * Legalábbis eddig nem látott olyat, amelyik nem főzött volna jól. Vagy csak azok nem főztek még neki, pont ezért. *
- Meg amúgy is. Ha összeköltözünk, akkor gyorsabban megismerkedünk. Megígérem, hogy nem mászok rád, amíg nem akarod! * Fogadkozik, mert ennél jobb fogadalom nem jut eszébe. Elvégre, ha nem mászik rá, az már a megbízhatóság alapja lehet. *
- Amúgy te... Hol is laktál eddig, hogy most ide jöttél? Ott voltak más óriások is? És miért jöttél el? * Faggatja kérdéseivel szegény Onát, azért a végén hagyva némi válaszadási időt. *
- Möh. Höm... Értem. * Sajnos most tényleg érti, hogy mit beszél a másik - talán, mert Ona is óriás, így könnyebben megértik egymást - és emiatt kicsit el is szomorodik. Mármint nem azért, mert érti, hanem mert megérti a lényeget és a lényeg szomorú valóságot takar. Elvégre az önzőség rossz, a szomorúság úgyszint, hát ami önző és szomorú is egyben, az duplaplusznemjó.
Az összeköltözés kérdésére Ona nem reagál túl beleegyezően, úgyhogy óriásunknak további lépéseket kell tennie, amiket meg is tesz. *
- De hát nem vagy az! * Kiált fel egyből. Ebben az egyben biztos. *
- Láttam én már sárkányt, annak volt nagy... * Talán kicsit rossz irányból közelíti meg a sárkányok anatómiáját, hiszen Ona sem épp kicsi. *
- A sárkányok még nálad is nagyobbak és négy a lábuk, meg... Pikkelyesek, mint a halak. * Más nem jut eszébe, főleg, hogy talán sárkányt sem látott még, így nehéz elképzelnie. *
- Meg jól is főzöl, hiszen pék vagy, a pék meg jól főz. Akkor te is. Vagy nem? De mimdegy is, hiszen... * Végigméri a másikat, majd leszűri a látottakat. *
- Ja igen, nő is vagy. A nők mindig jól főznek. * Legalábbis eddig nem látott olyat, amelyik nem főzött volna jól. Vagy csak azok nem főztek még neki, pont ezért. *
- Meg amúgy is. Ha összeköltözünk, akkor gyorsabban megismerkedünk. Megígérem, hogy nem mászok rád, amíg nem akarod! * Fogadkozik, mert ennél jobb fogadalom nem jut eszébe. Elvégre, ha nem mászik rá, az már a megbízhatóság alapja lehet. *
- Amúgy te... Hol is laktál eddig, hogy most ide jöttél? Ott voltak más óriások is? És miért jöttél el? * Faggatja kérdéseivel szegény Onát, azért a végén hagyva némi válaszadási időt. *
1042. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-04-04 18:14:38
Üzenet elküldve: 2017-04-04 18:14:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Morwon//
*Hát azt azért a falusiaktól is megkérdezné, hogy mekkora barátok a férfival, hiszen az harcos; az meg nem sokat fordulhat meg errefelé, ha élőhalottakkal foglalkozik meg várost véd.
A folytonos "mi" a szavaiban fel sem tűnik neki, csak valami helyi szójárásnak véli.*
- Persze, jó a nagy föld, de ha túl nagy, az szomorú. Mert akkor ott a sok föld, amivel nem tudok mit kezdeni, más meg tudna. Az olyan önző. *Magyarázza, ám egészen megakad, ahogy meghallja a férfi kérdését.*
- Hogy micsoda? Morwon! *Bukik ki belőle egy nevetés, két kezét pedig hasára teszi, nehogy az leessen a kacagástól.* Hát egy órája sincs, hogy találkoztunk! És mi van, ha házi sárkány vagyok, hm? Vagy rosszul főzök? *Mosolyog fel rá. Még ilyet! Ilyen rövid ismeretség után sem kapott még ilyen ajánlatot, bár az is igaz, hogy ezelőtt egyszer sem kapott ilyen ajánlatot, úgyhogy nagyon mérnie sincsen mihez. De legalább egy pár napnak vagy hatnak el kéne telnie a találkozásuk óta, nem? Hát hova a sietség? Még a nevét is alig tudja.*
*Hát azt azért a falusiaktól is megkérdezné, hogy mekkora barátok a férfival, hiszen az harcos; az meg nem sokat fordulhat meg errefelé, ha élőhalottakkal foglalkozik meg várost véd.
A folytonos "mi" a szavaiban fel sem tűnik neki, csak valami helyi szójárásnak véli.*
- Persze, jó a nagy föld, de ha túl nagy, az szomorú. Mert akkor ott a sok föld, amivel nem tudok mit kezdeni, más meg tudna. Az olyan önző. *Magyarázza, ám egészen megakad, ahogy meghallja a férfi kérdését.*
- Hogy micsoda? Morwon! *Bukik ki belőle egy nevetés, két kezét pedig hasára teszi, nehogy az leessen a kacagástól.* Hát egy órája sincs, hogy találkoztunk! És mi van, ha házi sárkány vagyok, hm? Vagy rosszul főzök? *Mosolyog fel rá. Még ilyet! Ilyen rövid ismeretség után sem kapott még ilyen ajánlatot, bár az is igaz, hogy ezelőtt egyszer sem kapott ilyen ajánlatot, úgyhogy nagyon mérnie sincsen mihez. De legalább egy pár napnak vagy hatnak el kéne telnie a találkozásuk óta, nem? Hát hova a sietség? Még a nevét is alig tudja.*
1041. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-04-04 14:56:33
Üzenet elküldve: 2017-04-04 14:56:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
// Ona //
* Minő szerencse, hogy Morwonnak nem jutott eszébe az imént említett varázslat efféle felhasználása. Akkor már ő is rég a mágustorony felé menne ugyanis Worenth társaságában. De nem, ő Onevel maradt, hogy földet szerezzenek. *
- Én meg veled megyek, szóval... Én is. * Kicsit ugyan szomorú amiatt, hogy nem mehetnek együtt a Grombarhoz, de némileg ellensúlyozza a tényt, hogy majd Worenthhel mehet, ha a mágus visszatér - vagy valami ilyesmit mondott.
A kalácsfalviak kérdésére hümmög egyet, majd megrázza fejeit. Mármint azt az egyet, a fejét. Persze nem azért, mert a válasz nem, hanem, mert a nem a válasz. *
- Nem úgy a'! Beszéltek ők azelőtt is, csak nem velünk, hanem egymásokkal. Meg hát... * Előveszi számológépét. Mármint az ujjait. * Egy... Kettő... Kettő! Már vagy két éve megtaláltam őket, azóta jó barátok vagyunk. * Persze most is nagy ügyet fordít a "megtaláltam" szó kihangsúlyozására. A következőre elgondolkodik. Végül is igaz, a nagy földet több idő megművelni, neki mégis az rémlik, hogy minél nagyobb, annál többet ér. A többihez nem nagyon ért, hát kérdez. *
- De hát nem az a jó, ha minél nagyobb a föld? Mer' annál több növény fér el rajta és azt... meg tudjuk enni, meg eladjuk. Hiszen mások is szeretnek enni, nekünk meg elég a fele. A pénz meg... Jó. Vehetünk belőle dolgokat, ha kellenek dolgok éppen. Ha meg nem, akkor lesz pénzünk.
- Hmm? Ja, ott fent a hegyen. * Mutat el Amon Ruadh felé nagyjából. A "hegy" ugyan nem látszik innen valószínűleg - a közte és a falu közötti erdő miatt -, de jobb esetben One hisz Morwonnak annak ügyében, hogy tényleg ott egy hegy és tényleg ott lakik. *
- De... Mi lenne, ha ideköltöznék hozzád és aztán lennének kicsi óriások? * Jut eszébe egy nagyszerűnek tűnő ötlet. *
- Meg együtt csinálnánk a földet, hogy sok növény legyen, meg minden.
* Minő szerencse, hogy Morwonnak nem jutott eszébe az imént említett varázslat efféle felhasználása. Akkor már ő is rég a mágustorony felé menne ugyanis Worenth társaságában. De nem, ő Onevel maradt, hogy földet szerezzenek. *
- Én meg veled megyek, szóval... Én is. * Kicsit ugyan szomorú amiatt, hogy nem mehetnek együtt a Grombarhoz, de némileg ellensúlyozza a tényt, hogy majd Worenthhel mehet, ha a mágus visszatér - vagy valami ilyesmit mondott.
A kalácsfalviak kérdésére hümmög egyet, majd megrázza fejeit. Mármint azt az egyet, a fejét. Persze nem azért, mert a válasz nem, hanem, mert a nem a válasz. *
- Nem úgy a'! Beszéltek ők azelőtt is, csak nem velünk, hanem egymásokkal. Meg hát... * Előveszi számológépét. Mármint az ujjait. * Egy... Kettő... Kettő! Már vagy két éve megtaláltam őket, azóta jó barátok vagyunk. * Persze most is nagy ügyet fordít a "megtaláltam" szó kihangsúlyozására. A következőre elgondolkodik. Végül is igaz, a nagy földet több idő megművelni, neki mégis az rémlik, hogy minél nagyobb, annál többet ér. A többihez nem nagyon ért, hát kérdez. *
- De hát nem az a jó, ha minél nagyobb a föld? Mer' annál több növény fér el rajta és azt... meg tudjuk enni, meg eladjuk. Hiszen mások is szeretnek enni, nekünk meg elég a fele. A pénz meg... Jó. Vehetünk belőle dolgokat, ha kellenek dolgok éppen. Ha meg nem, akkor lesz pénzünk.
- Hmm? Ja, ott fent a hegyen. * Mutat el Amon Ruadh felé nagyjából. A "hegy" ugyan nem látszik innen valószínűleg - a közte és a falu közötti erdő miatt -, de jobb esetben One hisz Morwonnak annak ügyében, hogy tényleg ott egy hegy és tényleg ott lakik. *
- De... Mi lenne, ha ideköltöznék hozzád és aztán lennének kicsi óriások? * Jut eszébe egy nagyszerűnek tűnő ötlet. *
- Meg együtt csinálnánk a földet, hogy sok növény legyen, meg minden.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4679-4698