Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Taverna a Három Baráthoz (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 89 (1761. - 1780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1780. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-05-07 08:27:11
 ÚJ
>Kaiyko Di'Arie avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Ephemia, Kaiyko//

*Reméli, hogy az alternatívák egy kicsit megnyugtatják Ephemiát. Így talán oszlik valamelyest a kilátástalanság sűrű, fojtogató füstje a közeli jövővel kapcsolatban. Támogató, biztató hangnemmel igyekszik előhozakodni a lehetőségekkel, melyek valószínűleg úgyis csupán néhány napra, talán pár hatra szóló megoldást kéne nyújtsanak.
Ephemia viszont nem kérdez róluk. Nem is mond semmit a felvetéssel kapcsolatban. Udvarias kitéréssel faképnél hagyja Kaiykót. Mintha, meglehet szándék vagy akarat nélkül, tudtára adná, hogy húzódik köztük egy határ. Nem két leányról van szó, akik együtt próbálnak átvészelni néhány napot, hanem a kisasszonyról és egy az ő biztonságát és igényeit szem előtt tartó szolgálóról.
Meglehet, ostoba hiba volt magára emberként tekinteni ebben a szerencsétlen sorsközösségben. Elvégre inkább számítandó valamiféle tartozéknak. Igaz, az Aquisták háznépéből senki nem maradt velük, ahogy kijutottak. Mind magukat mentették, ahogy lehetőségük nyílt rá, pedig sokkal régebb óta álltak a szolgálatukban, mint ő. S ha úgy vesszük, mint testőr, még csupán egy ebéddel honorálták. Meg persze két karddal, melyeket még csak a kezébe sem foghatott soha. Nem ez tartotta a lány mellett. Védelme az embernek szólt egy embertől. Most mégis mintha úr és személyzet szigorúan húzott távolságtartása ékelődne a reggelbe.
Elgondolkodik, hogy mondott vagy tett-e valamit, ami ezt magával hozhatta, de nem jut eszébe semmi. Így talán még rosszabb az érzés. De mit tehetne? Türelmesen vár, amíg a kisasszony visszatér. Addig szemügyre veszi a kardot meg a tőrt, amit Ephemia bátyjának szobájából hoztak el. Talán még sosem volt ilyen drága holmi a kezében, de míg magukat mentették, ez se volt több, mint eszköz. Szépsége most inkább hátrány, mint erény. Igyekszik rejtve tartani, hiszen ha meglátják nála, az bizony kérdéseket vetne fel, melyek nélkül is van épp elég gondjuk most.*


1779. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-05-06 17:36:45
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Orcátlan meghívás//

*Taitos összehúzza a szemét.*
-Kell, hogy legyen valahonnan?
*Talán nem is véletlen, hogy azzal a versikével kezdte amivel az előbb.*
-Nem mindennek van eleje, Tina. Van egy erő, vagy inkább háló, mely az egész világot alkotja, és minden jel arra utal, hogy egy idős az idővel. Ez az erő mögöttük, és mindig van. A helyzete néha változik, a formája néha változik, ettől olyan csodálatos.
*Magyarázza áhítattal a természet legnagyobb csodáját.*
-Ami érdekesebb kérdés az az, hogy ez a bizonyos energia értelem közelében becsomósodik.
*Mutatja öklét.*
-Ez az igazi titok.
*Elmosolyodik és el is hallgat.*
-Fogj!
*Kacsint még vissza, aztán már csak a kínos csendben igyekszik kicsit ellensúlyozni ösztönös mozzanatát.*
-Én, bocsánat... Ah, menjünk!
*Sül bele a dologba, így inkább a növényekről ejtene szót ő is.*
-Igazad van.
*Bólint.*
-De van cserép is!
*Lengeti be csillogó szemmel.*
-Na, akkor?
*Kérdez rá újra.*
-A tövis egyértelmű.
~Csak itt nincs.~
*Dohog, mert még mindig elkerüli figyelmét, noha a lány szemét jobban keresi, mint a gyógynövényt.*
-Italból?
*Kérdez vissza.*
-A legjobb a ragyogás a Karavánpihenőből. Az mondjuk kicsit erős is volt akkoriban. Majd rákérdezhetünk a fogadósnál, hátha ő ismeri a receptet.
*Ötlik eszébe.*
-Ha nem, akkor valami borfélét is vehetünk, de talán egy rövid ital lenne a legjobb. Egy korty, de abba beleoldódik minden.
*Taitos alkimistai tudása elég véges. Borban forralt már gyógynövényt, de ki tudja. Érzése az, hogy most ide valami erősebb kellhet.*
-Sehol semmi?
*Kérdezi kissé az keser-unottságot ábrázatára véve.*


1778. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-05-05 10:38:47
 ÚJ
>Ephemia d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 819
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Ephemia, Kaiyko//

*Nem szól semmit elalvás előtt. Rendben lesznek, az tény, de hogy mikorra vagy hogyan, az még rejtély. Igyekszik kényelembe helyezni magát a fekhelyen, de valahogy nem sikerül neki. Nincs ehhez hozzászokva, ráadásul gondolatai és félelmei ott vannak a pajta minden szegletében. Akárhová néz, mindenhol csak azokat látja, még lehunyt szemhéján keresztül is. Arra az egy-két órácskára amikor elalszik, rémálmok és láthatatlan démonok gyötrik.
Reggel fáradtan és nyúzottan kel. Kaiyko mosolyát egy lagymatag kényszermosollyal viszonozza, majd feláll és kinyújtózik. Az ajánlatra csak legyint egyet.*
- Még átgondolom. Ki kell szellőztetnem a fejem. Mindjárt jövök.
*Magához veszi a táskáját, kimegy a reggeli napfényre és körbenéz. Undorító neki ez a világ. Távolabb sétál a pajtától, leteríti köpenyét a harmattól nedves földre és lehuppan. Ideje, hogy átgondolja, hogyan tovább.
Szörnyű, ha az ember élete egy nap leforgása alatt teljesen megváltozik. Még szörnyűbb belegondolnia, hogy erről kivételesen nem ő tehet. Sőt, még ennél is szörnyűbb, hogy ezt az a nép tette, amely iránt eddig némi rokonszenvet táplált. Nem lett volna szabad bedőlnie Jaznak és a szegényeket oltalmazó szövegeinek.
~Milyen nép az, amely ilyet tesz? Ahol testvér öl testvért, ahol észérvek helyett vérontás a megoldás?~
A lázongást halottak és felakasztott nemesek tették teljessé. Akárhányszor eszébe jutnak a képek, úgy gyűlik egyre nagyobb harag a szívében. Gyűlöli ezt a világot, de legjobban Artheniort. Nem gondol bele a lázadás gyökereibe, az éhen haló emberek imáiba, az elnyomó nemesek pazarló dorbézolásába, és a megannyi dologba, melyek csak olajt képeztek a tűzre. Ő csak élni akart, ártott valakinek ezzel?
Kiveszi a táskából anyjának gyűrűjét és hosszasan elmereng rajta. Nagy feladatot varr a saját nyakába, talán észre sem veszi teljesen. Ha kell, porból építi újjá ezt a nevet, de egyedül ez nem fog menni. Előveszi almáját s továbbra is a gyűrűn merengve, a gyümölcsöt rágcsálva két dolgot vesz észre. Az egyik az, hogy már nem sír. A másik az, hogy életében először érzi azt, ő irányítja a saját életét, és hogy ez nem egészen olyan felhőtlen, ahogy hitte.*


1777. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-05-04 11:33:28
 ÚJ
>Loyenara Moreeth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Ritka nagy szerencséje van, hogy nem kell egyedül utaznia. A táj unalmas, se tova, se távol semmit nem látni a földeken kívül. Leveszi hátáról a táskáját, előkotorja belőle a reggel készített szendvicset, és nekilát elfogyasztani. A nap első étkezése, de hozzá van szokva, hogy nem eszik sokat. A cipón nyamnyogva nézelődik. Madarak szállnak az égen, tücskök ciripelnek a fűben. Már ha tücskök. Már ha ciripelnek. Nem ért hozzá, de hogy valami különös sercegő hangot ad, az biztos. Miután az étele elfogy, nagyot kortyol a kulacsából. Meleg van, és sehol egy talpalattnyi árnyék. Úgy érzi, mindjárt felforr az agyvize. Reméli, hamarosan elérik az erdőséget, ahol már kellemesebb lesz az idő.*


1776. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-05-04 00:25:35
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Orcátlan meghívás//

- Az elemek kavara? És honnan van az energia mögöttük? *kérdezget tovább kíváncsian, nem kerüli el ugyanis a figyelmét a lopott pillantás az égre, melynek jelentéséről szívesen tudna meg többet, ám tapintatból nem mer rákérdezni. Inkább hallgatja tovább a magyarázatokat, majd elneveti magát, mikor végül könnyedebb vizekre eveznek*
- Valóban? Vigyázz, a végén még szavadon foglak! *inti játékosan a fiút, ahogy haladnak tovább. Na persze eszében sem lenne ilyesmit kérni, de ha mégis ilyen helyzetbe kerülnek, kíváncsi lenne, megtenné-e. ~Na majd meglátjuk!~ mosolyog magában, előre elképzelve, mi lesz, ha tényleg megtalálják a keresett növényt. Nem sokat képzelődik azonban, hamarosan tényleg látni véli a növényt, ám bogyók helyett csak egy hatalmas szakadás lesz a jutalma a szoknyáján*
- Hagyd csak, nem szükséges! *feleli oda se fordulva, még mindig a szakadást vizsgálgatva. Fel sem tűnik neki, hogy rögtön elutasítja a felajánlott segítséget, annyira megszokta már, hogy mindent egyedül intézzen. Pár másodperc múlva azonban leesik neki, mennyire udvariatlanul viselkedett az előbb, és újra megszólal, ezúttal már a fiúra nézve* Vagyis köszönöm, de tényleg nem kell, boldogulok vele! *igyekszik ezúttal kedvesebben is visszautasítani az ajánlatot, majd hozzálát, hogy a maga módján oldja meg a problémát. Amint végzett, már kapja is a megjegyzéseket, ahogy számított rá*
- Nagyon vicces! Majd igyekezni fogok! *feleli kissé durcásan, ezzel leplezve zavarát korábbi ügyetlensége miatt. A puszi azonban teljesen váratlanul éri, még láthatóbbá téve az eddig titkolni próbált zavart, ugyanis most már teljesen elvörösödik.*
- Menjünk inkább! *hadarja sietve, majd a kosarát felkapva gyors léptekkel távozik a szerencsétlen baleset színhelyéről. A fák közül kiérve aztán hagyja, hogy a fiú mutassa az utat, és elindul mellette a folyópart felé. Pár percig csendesen bandukolnak, míg a gondolatai összevissza száguldoznak a fejében, így kell neki néhány pillanat, hogy koncentrálni tudjon, és értelmezze a kérdést. ~Melyiket? Miből melyik?~ kérdezne vissza legszívesebben, ám a következő mondatból szerencsére leesik neki, hogy a növényekről van szó*
- Én nem vinném haza egyiket sem. *válaszol végül a kérdésre* Jó, nyilván a tövis kivétel, mert arra szükségünk van, de mást nem szívesen szednék le. Elvégre ha leszeded, hamar elpusztulnak... *fejezi be kissé szomorúan. Annyira persze nem érzékeny, hogy komolyabb erkölcsi aggályai legyenek a növényszedéssel kapcsolatban, de mindig is feleslegesnek tartotta a virágcsokrokat és hasonló dolgokat, amik csak ideig-óráig néznek ki szépen, míg azok a virágok a földben hagyva még hosszú ideig virágoznának* De én is remélem, hogy most már hamarosan megtaláljuk! *ért egyet a fiúval, miközben továbbra is a tájat fürkészi, hátha észreveszi valahol a keresett növényt. ~Bár ezúttal óvatosabban fogom megközelíteni!~ fogadkozik magában, hiszen nem akarja, hogy az előbbi baleset megismétlődjék. Nézelődés közben váratlanul éri a következő kérdés, és kicsit el is gondolkodik rajta, ugyanis nem sokszor látta édesanyját alkoholt inni, azt pedig, hogy melyiket szereti a legjobban, végképp nem tudná megmondani. Az egyenes válasz az lenne, hogy tökéletes lesz neki a legolcsóbb szesz is, ezt azonban nem akaródzik kimondania, így megfordítja a kérdést*
- Őszintén szólva nem sokszor láttam alkoholt inni, szóval kétlem, hogy van kedvence. Te mit ajánlasz? Melyik a legjobb? *kérdez vissza mosolyogva, nem csak anyja, hanem saját maga miatt is, hiszen eddig neki se volt sok alkalma ilyesmit inni, így saját tapasztalataira sem számíthat ez ügyben*


1775. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-05-04 00:18:46
 ÚJ
>Lesha, a Száműzött avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Irány Erdőmélye//
//Umon, Kalymna, Sheldat, Myu, Lesha//

*Lesha szórakozott szertelenséggel vonul a többiek után. A hegyekből érkezett óriás lánynak leesik az álla, amikor végighordozza tekintetét a szántóföldeken. Még soha nem járt ilyen sík vidéken, és olyanon sem, amit ennyire eluralt volna az ember a természettől.
Ameddig a szem ellát eke-forgatta, fekete, zsíros földek. Némelyek ugaron pihennek. Más földek legelőnek vagy kaszálónak lettek kinevezve, ezzel kivéve azokat a vetésforgóból. A friss szántásokon kacér táncot jár a napfényes levegő a fekete földekből áradó párával. A barázdák között rigók és dolmányos varjak bandukolnak eszegetve a napvilágra került férgeket és rovarokat.
Lesha szótlanul bámészkodik, mintha a világ legérdekesebb táján járna, ahol olyan simogató csend és dolgos béke honol, hogy még a saját szívverését is meghallhatja, ha nagyon figyel. Persze az óriás lány nem figyel ilyesmire, meg nagyon másra sem, hiszen annyira el van merülve a világra való nagy rácsodálkozásában, hogy észre sem veszi, már egy jó ideje egy száll egyedül járja a határt. Éppen egy vonuló hangyabolyhoz guggolna le, hogy a szorgos kis rovarmenetet megcsodálja, amikor észreveszi magát. Vagyis nem is magát, hanem a hatalmas árnyékát, ami hosszan elnyúlva terül el mellette az úton.*
~ Barlangok Asszonyára! Ezek hova lettek? Juj… tényleg lemaradtam. Hát, csak ki kell lépnem, ha utol akarom érni őket. ~
*Megnyújtja lépteit, feltekert ostora csípőjét verdesi, szeretett lándzsájával minden lépésénél a földet érinti, prémpalástja pedig csak úgy lobog utána.*


1774. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-05-03 15:14:58
 ÚJ
>Kaiyko Di'Arie avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Ephemia, Kaiyko//

*Nem erőlteti a válaszokat. Nagyon hosszú, fizikailag és lelkileg is kimerítő nap áll mögöttük. Ő megszokta már, hogy az élet sós szíjjal veri, de Ephemia... A bíborban született, kényelemben és biztonságban nevelkedett leány világa most ezer sebből vérezhet.*
- Ne aggódj, rendben leszünk *súgja még neki a jó éjt helyett. Ez a többes szám talán kissé megnyugtatja, hiszen Kaiykonak nem áll szándékában a sorsára hagyni őt. Nem fizetségért teszi, hanem mert a lelkiismerete így diktálja. Ráadásul, reméli, hogy ez a felfordulás nem fog hosszabb ideig tartani. Arra nem is mer gondolni, hogy mi lesz utána.
Kaiyko nem sokat alszik. Inkább csak éberen vagy félálomban mereng. Örül neki, hogy itt van velük ez az eb. Békés szuszogása jótékonyan hat a kisasszonyra is, ösztönös természete pedig Kaiykora. Mindig szeretett állatok közelében pihenni. Sokkal hamarabb jelzik a veszélyt, mint ahogy az emberi érzékek észlelnék.
Reggel igyekszik nem sokat mocorogni, hadd aludjon Ephemia, ameddig szeretne. Mikor aztán felébred a kisasszony is, rá mosolyogva üdvözli. Nem támadja le azonnal kérdésekkel, megvárja, míg kidörgöli a szeméből az álmot.*
- Arra gondoltam, hogy akár megkérdezhetnénk a gazdát is, hogy maradhatunk-e még néhány napig. Segíthetnénk a gazdaságban meg a ház körül *mondja feltámaszkodva a könyökére.* - Itt a tavasz. Ilyenkor akad munka bőven. De ha itt nem, valamelyik környékbeli tanyán biztosan.


1773. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-05-02 21:21:04
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Orcátlan meghívás//

*Kicsit az elmélkedés irányába megy el a beszélgetés. Taitos ezt nem is bánja. Sőt, szereti is.*
-Igen.
*Bólint.*
-Ha más nem, az elemek kavara.
*Magyaráz.*
-Talán még az elemek aránya sem volt ilyen. De maga az energia mögöttük. Az ugyanaz, az nem változik, csak kavarog. Kivéve.
*Kicsit oldalra néz, fel az égre.*
-Kivéve, ha valaki megsérti a burkot.
*A misztikus tudást Taitos mindig szívesen adta, de van egy bizonyos határ, ami felett nem kezdene avatatlanok nyüstölésébe.*
~És ezt mindenki nem tudhatja, sőt, nem is kell, hogy tudja.~
*Ezért nem is bánja, hogy a lány megjegyzést tesz előbbi példájára.*
-Akár úgy is, igen.
*Fésül saját éjszín hajába ujjaival. Taitos ilyenkor elégedett igazán. Úgy tűnik egy darabkát tudott adni a lánynak abból, amit összehalászott útjai során. Ez pedig nagy győzelem a szemében.*
-Nem látszik? A szőke szépségek mosolyáért még tűzbokorba is nyúlnék.
*A filozofálás mellett Taitos szájjártatásának másik kedvelt (leginkább a fiú által, de talán a hölgyek körében sem megvetett) formája a széptevés. Na persze a fartájéki repedések befoltozásán is ugyanilyen szívesen gondolkodik.*
-Na várj, ha akarod odaadom a köpenyem, kösd magadra, vagy...
*Persze a lány máris meg tudja oldani magától.*
-Jól van, akkor hát.
*Elfordul.*
~Úgyse érne semmit lesni.~
*Na meg persze a becsület is ezt diktálja. Végül tépkedés hangja után újra készenállnak a keresésre.*
-Ezt már ne szakítsd el!
*Kuncog. Majd arcon puszilja a lányt.*
-Ez pedig a gyógyír az önbecsülésedre.
*Ugratja, és a szántómenti erdősor folyóparti része felé indul. Itt-ott átlép egy fatönköt.*
-Szép a természet, mikor virul. Melyiket vinnéd haza?
*Kérdezi körbenézve.*
-Én a tövist. Már nagyon meglelhetnénk!
*Jegyzi meg egyből halkan.*
-Tényleg. Az orvossághoz valamiféle szesz is kéne. Tudod, hogy anyukád melyiket szereti a legjobban?
*Jut eszébe sietségük okáról a gyógyszer keverése.*


1772. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-05-01 22:22:17
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Orcátlan meghívás//

- Nahát! Ez egészen elképesztő! *feleli erősen rájátszott csodálkozással, egyik kezét még arcához is emelve elképedése jeleként, csak hogy még hihetőbb legyen a dolog. Nem bír azonban sokáig színlelni, hamar elneveti magát. Közben a téma megint kissé másfelé terelődik, és újabb érdekes kérdések kerülnek szóba*
- Tényleg így gondolod? Hogy itt áll az idők kezdete óta és itt fog mindig? *kérdez vissza, ugyanis érdekli a fiú véleménye ezzel kapcsolatban. Ő a maga részéről nehezen tudja elhinni, hogy tényleg változatlanul mindig itt volt és lesz is ez a föld, úgy, ahogy most ismerik. ~Valaminek történnie kell...~ vélekedik magában, bár ha megkérdeznék, milyen változásra is vár pontosan, nehezen tudna választ adni a kérdésre. Érdeklődve hallgatja a gombolyagos hasonlatot is, és bár nem igazán érzi teljesen tökéletesnek, a lényeget azért sikerül megértenie belőle. A fás magyarázat még jobban leköti, és bele is kotyog kicsit a végén*
- Szerintem itt inkább arról van szó, hogy azt mondod, másszak meg egy fát, és végül egy másikra mászok fel, nem arra, amelyikre te gondoltál. Nagyjából ugyanoda visz mindkettő, de azért mégis kissé mást látsz a tetejükről. De azért azt hiszem, értem, mire gondolsz. *fejezi be mosolyogva, hiszen már kissé kezd belezavarodni a képletes beszédbe, és csak remélni tudja, hogy nem mond butaságokat. Nem is feszegeti tovább a témát, inkább a további szavakra figyel, melyek egyszerre töltik el örömmel és fájdalommal. ~Talán néha épp egy forgószélre van szüksége az embernek, hogy felrázza... ~gondolja magában, hangosan azonban inkább nem felel semmit, hiszen tudja, jobb, ha ez a téma egyelőre ennyiben marad. Örül is, mikor másfelé terelődik a szó, és igyekszik visszanyerni korábbi jókedvét*
- Ó, szóval csak ezért csinálod az egészet? És eddig milyen eredményekkel zajlik a dolog? *érdeklődik lelkesen a szőke szépségek elbolondítása iránt, kíváncsian várva a választ. Nem sokáig várakozik azonban, pár pillanat múlva elszalad a fák közé, amerre a keresett bogyókat látni vélte, ám végül egyáltalán nem úgy végződik a kutatás, mint szerette volna.*
- Csak az önbecsülésem, az számít? *kérdez vissza válaszul egy fintor kíséretében, mikor a fiú beéri. Szerencsére nem ütötte meg nagyon magát, a fenekénél sokkal jobban fáj a hír, hogy elszakadt a szoknyája. ~A fenébe!~ gondolja magában bosszúsan, majd türelmesen várja, hogy kiszabaduljon, és ő maga is szemügyre vehesse a károkat*
- Köszi! *feleli végül, mikor már nyugodtan mozoghat, és miután feltápászkodik, hátrafelé fordulva igyekszik megnézni a szakadást, bár egyáltalán nincs könnyű dolga. Szerencséjére a szoknya többrétegű, és csak a legfelső sérült meg, az alsószoknya érintetlen maradt, ám a felső rész teljesen szétszakadt hosszában, jelentősen közszemlére téve az alatta lévő, elütő színű alsó részt.*
- Ó, hogy az a...! *ad hangot hangosan is bosszússágának, bár igyekszik visszafogni magát és nem káromkodni, még ha kedve is lenne hozzá* Most mihez kezdjek? *töpreng hangosan, még mindig kissé kitekeredett pozícióban hátrafelé tekintgetve, hogy minél pontosabban fel tudja mérni a keletkezett kárt.* Á, nincs más megoldás... *motyogja inkább csak magának, majd hangosabban folytatja*
- Na jó, fordulj el! *parancsol a fiúra, majd ő maga is kissé odébb sétál a bokrok takarásába, ahol óvatosan elkezdi leválasztani a szétszakadt szoknyarészt a felsőről. A hosszadalmas művelet végeztével a kosárba dobja a szakadt anyagot, majd gyorsan végigtekint magán, mennyire vállalható a megjelenése. A rajta maradt sötétkék felsőrész alól a kevésbé kidolgozott és rosszabb minőségű szürke alsószoknya néz vissza rá, ami nem különösebben csinos, de arra még épp elegendő, hogy emberek közt mutatkozzon benne. ~Legalábbis nem túl sok, és nem túl előkelő ember előtt... de hát mikor volt olyanokkal dolgom?~ gondolja magában egy fanyar mosoly kíséretében, majd kilép a bokrok takarásából.*
- Visszafordulhatsz! *szól a fiúhoz, már előre hallva a megújult külsejét illető megjegyzéseket. ~Majd ha hazaérek, megvarrom újra!~ merít erőt a tudatból, hogy nem sokáig kell így kinéznie, ám rosszul érinti, hogy más is szemtanúja volt szerencsétlen ballépésének. ~Biztos teljesen bénának tart... ~gondolja magában, miközben érzi, hogy elvörösödik, és igyekszik mindenhova nézni, csak a fiúra nem.*


1771. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-05-01 16:18:03
 ÚJ
>Ephemia d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 819
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Ephemia, Kaiyko//

*Nem ellenkezik, hanem inkább hagyja, hogy azok a fránya könnycseppek végigcsorduljanak az arcán. A sírás végül hosszú némaságba torkollik, egy ideig nem is szól semmit. A levegőbe bámul, legbelül a démonaival küzd.
~Minden kicsúszott a kezeim közül.~
A tehetetlenség és bizonytalanság érzése, az számára a legrosszabb. Nem tudja, hogyan tovább, hová mehetne, kihez fordulhatna Kaiykotól eltekintve. Elvégre nem maradhat örökké a lány nyakán!
A befelé sompolygó kutya mintha megérezte volna Effy kínjait, úgy tér vissza hozzájuk. Kíváncsian szaglászva, barátságos farokcsóválással kucorodik be melléjük. A leány feljebb ül és újból az állat buksiját kezdi simogatni.*
- Nem terveztem. Nagybátyám a városon kívül van most, az istenek tudják merre. Nem tudok mást, akihez fordulhatnék. Esetleg...
*Talán régi barátnéja szívesen fogadná őt. Ez lenne a legésszerűbb lépés jelenleg, ámbár túl kimerült most ahhoz, hogy logikusan gondolkozzon.*
- Aludjunk. Holnap kitaláljuk.
*Mintha holnap egy fikarcnyival is okosabb lenne, bár a kipihent fejjel való gondolkodás bizonyítottan jobb eredményt szül. Amennyiben Kaiykonak nincs kifogása, és ha a fekhely kényelmetlensége és kísértő gondolatai engedik, úgy ő is álomra hajtja a fejét.*


1770. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-30 23:31:32
 ÚJ
>Sheldat Belril avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Irány Erdőmélye//
//Lesha, Myu, Kalynma, Sheldat//

* Szép lassan elhagyják a tisztást, és ahogy távolodnak a város minden nyűgétől úgy érzi egyre jobban magát a férfi is. Ettől függetlenül persze még munkálkodik benne a harcos ösztön, szóval tekintete folyton cikázik figyelve a környéket, de egyre többször pihen meg a mellette bandukoló lányon. *
- Sokszor gondoltam rád.
* Töri meg a csendet, ami kettejük között beállt, kissé bizonytalanul, nem tudva miként reagál Kaly erre a vallomásra. Elvégre mégiscsak több mint egy évtized van köztük, s a lány még gyermek volt, mikor elkerültek egymástól. *


1769. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-30 19:36:04
 ÚJ
>Athien Ealebrian Driele avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

* A városban kiabáló tömegből is ki lehetett hallani ezt-azt, még hegyes fülek sem kellenek hozzá. Van, aki a thargokat átkozta, volt, aki a városi vezetőséget. Össz-vissz számolva és városi életbe némi betekintést nyerve, nagy segítségre van szükségük. Ehhez viszont az kell, hogy a helyzet rendeződjön. Amíg ilyesmik megtörténhetnek, nem lehet semmit áttekinteni és semmin-senkin segíteni. Az ő meglátása ez és most olyan helyet keres, ahol ezt megértik, ahol kamatoztatni tudja, most még szerény tudását. A fejlődésért mindent. *


1768. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-30 12:11:24
 ÚJ
>Alludrin Svideran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

*Ahogy elhagyja az erdőt rátér a puszta előszobájának tekinthető szántóföldekre máris szembetűnik az emberek, vagyis a parasztok kezeinek műve. A megművelt földek száma azonban közel sem olyan hatalmas, mint annak idején. Talán a volt háború, vagy a háttérben meghúzódó gonosz erők esetleg a zavargások hatnak ki a várost övező gazdasági egységekre. A doktor egy pillanatig elmorfondírozik ezeken a dolgokon, de egy röpke pillanat múlva inkább a saját dolgaira összpontosít. Leginkább az előtte álló gyalogútra, amely mint mindig most sem könnyíti meg a dolgát. Habár jól kitaposott nyomvonalakon tud haladni, amely az esőzések hiánya miatt kemény és haladható, mégis a gyakorlatlan túrázó számára akár bokatöréssel is járhat.
A doktor azonban rutinos gyalogló és mint olyan könnyedén halad a szekerek és talpak által kitaposott ösvényeken. Ez egészen a puszta határáig tart, amely a kisebb falvak eltűnésével egészen egyértelműen elkövetkezik. A szántónók megfogyatkozásával már csak műveletlen területek maradnak, amely kopársága és végnélküli látóhatára megnyugtatóan hat a szívére.
Ismét eljött a pillanat, hogy a régi emlékek felszínre törjenek és eszébe jusson az a két kis elf kölyök, akik oly sok örömöt adtak neki a kisérletek során. Ezek voltak ugyanis azok az idők, amelyben, érdemben kutatni tudta a teremtés apró kis darabkáit. Egy apró szelete volt valami nagy egésznek, valami felfoghatatlannak, amelyet lázasan próbált és még mindig próbál megismerni. Az istenségek munkája a halál és élet mezsgyéje.
Az utak elfogytával tempója lelassul és óvatosabban kezd el haladni, hiszen járatlan és ember által talán még soha nem látott dűnéken át vezet útja a kis barlangjáig.*


1767. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-30 00:36:55
 ÚJ
>Milhen Reeyhael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Jó ideje poroszkálnak már az úton, mígnem az első falucskához érnek. Gondosan emelgeti kezét a kalap karimájához, efelé szokás a köszöngetés.*
-Adjon az ég. *Emeli fel kezét egy koszos, fehér inget viselő, pocakos öregúr.*
-Adjon. *Mosolyog szélesen.* ~Engedj utamra ostoba jobbágy.~
-Merre tetszik? *Kérdi az öreg kíváncsian.* Ha megengedi má' a kérdést. Sok furcsa nép jár errefelé, nekünk meg dolgunk érdeklődni.
-Csak amarra. *Mutat bizonytalanul előre.* Nem igazán ismerem ki magam a vidéken. Ha megtenné, hogy megmutatja, merre is kellene mennem a legközelebbi városig...
*Az őszhajú némán bámulja, már-már stíröli. Lassan emeli fel kezét és mutat arra, amerre egyébként is tartott.* ~Kösz.~
*Hálás mosoly kíséretében biccent az idős földművesnek.* ~Vén fajankó.~
*Caccog néhányat a lónak és szaporázza a tempót. Árgus szemek követik őt végig az úton, mígnem eltűnik egy domb mögött.*


1766. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-29 21:10:56
 ÚJ
>Kalynma Drathren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Irány Erdőmélye//
//Lesha, Myu, Kalynma, Sheldat//

* Végül mégis csak szerét ejtik a ketté válásnak, s a nagyobb csapat Erdőmélye felé veszi az irányt. A két személyes kis társaság pedig valami targok felé indul, akikről még nem igazán hallott. Mint oly sok minden másról sem, hiszen épp csak visszatért a városba, úgy egy hattal ezelőtt. Umon elmondja, merre fognak tartani és hogy ne maradjanak le. *
- Az én kancámra is fel lehet pakolni a plusz terheket, szívesen segítek, akinek kell.
* Ajánlja fel ő is lovát, és inkább gyalogláb próbálja meg tartani a tempót. Sheldat és lova mellett halad, egészen közel, Umon nyomán és be is érik a férfit. Már ha kellett valamit felpakolni. Csendesen, ha Sheldat nem szól hozzá. Bár most már kényelmesebben érzi magát, s biztonságban, de még nincsenek úgy igazi kettesben. Tőle azért válthatnak pár szót. *


1765. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-29 17:44:04
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Vakmerő

//Útban a tharg földekre//
//Dorawyna, Zaxdor, Pycta//

~ Ez a kaland egyre jobb lesz! ~
*Dorawyna izgatottan követi Pyctát, és még arról is megfeledkezik, hogy egyfolytában ismételgesse magában a leckét, hogyan kell megülni a lovat. Meglepődne, hogyha kívülről látná magát, mert így határozottan jobban megy neki, mint mikor rágörcsöl. Persze ő maga csak azt látja, a másik elfnek mennyire jól megy hozzá képest.*
~ Biztos azért van, mert barátságos az állatokkal. ~ *Emlékezteti magát a lány. Nem csak azért tűnik ez logikus magyarázatnak, mert tudja jól, hogy milyen céllal tevékenykednek a venárok az erdőben, hanem mert látta, hogy bánik hátasával és azzal a Lesháékkal tartó kutyával Pycta.* ~ Amikor elhajtottak otthonról, azt mondták, egy elfnél ez lenne a normális. Na de sebaj, így is jól megvagyok. ~
*Ahogy Pycta beszélni kezd, Dorawyna is végighordozza pillantását a szántóföldeken, és egy pillanatra eltöpreng rajta, milyen különös lények mindannyian, akik Lanawin világát tapossák. Legyen akár ember, elf vagy bármi egyéb, mindenki a földet túrja, befolyásolja egy jobb élet reményében. Dorawyna jelenlegi pozíciójából és a még sokáig tartó elf éveiből úgy ítéli meg, hogy ez az igyekezet sokszor hiábavaló és örömtelen.*
- Néha nem értem, miért teszik. Miért teszünk egyáltalán valamit? Mi értelme az egyszerű életnek, mikor a csodálatos természet határait kell feszegetnünk érte? Mi értelmünk van _nekünk_, ha a végén úgyis föld leszünk, amelyben a következő generációk búzája sarjad? *Kérdezi fennhangon, és akkor jön rá, hogy hangosan gondolkodott új útitársa előtt, aki már egészen biztosan őrültnek hiszi.* Bocsáss meg. *Teszi hozzá óvatosan.* Nem sok alkalmam nyílik mással elmélkedni. Általában bántónak tartanak, pedig csak a véleményükre volnék kíváncsi. Jó lenne, ha valaki meggyőzne, hogy van valami célunk ebben a nagy egészben. *Nagy levegőt vesz, hogy hozzátegyen még valamit, de ha Pycta éppen ránéz, komor, zavarodott pillantása könnyen elárulja, mennyire saját maga bizonytalansága is az, amit a sok másik emberre kivetít.*
- Hogy mi indított el? *Gondolkodik egy kicsit.* Talán az, hogy felnőttként rájöttem, a világunk nem egy tündérmesébe illő, csodálatos rejtély, hanem egy nyitott könyv, és nekünk csak meg kell tanulni a betűket, amikkel elolvashatjuk. Persze ez valahol rettenetesen bosszantó, hiszen ki örülne egy ismeretlen nyelven írt könyvnek, nem igaz? *Nevet fel gúnyosan.* De azt hiszem, ha sikerül véghezvinnem ezt a kutatásomat, akkor elolvashatom a könyv csattanóját. *Szemében kissé őrült elszántság villan egy pillanatra.
*Megint Pycta felé fordul, elnézi szép arcát, hosszú szőke haját. Fogalma sincs, hogy lehet valaki ennyire nyugodt és türelmes a világ dolgaival kapcsolatban.*
- És téged? Jóllehet én nem hiszek az Erdőszellemben, de nem tudom nem észrevenni a lelkesedésedet, amit iránta érzel. Valami személyes élményhez kapcsolódik a hited? *Rájön, hogy megint udvariatlan területen tapogatózik, ezért gyorsan visszakozik, de már csak nevet magán.* Olyan személyes élményhez, amit illetlenség lenne megkérdeznie tőled egy idegennek? Mindenbe beleütöm az orrom, főleg, ha nem lehet. Természetesen nincs semmi baj, ha nem akarsz válaszolni. *Mondja, és barátságosan megérinti Pycta vállát, de még ő maga is meglepődik magán, hogy ilyen közvetlen tud lenni mostanában.* ~ Egész jó vagyok emberi viselkedésből, ahhoz képest, hogy egész életemben könyveket bújtam. Döbbenetes! ~
*Ő sem tudja nem észrevenni a nagy óriást, ahogy közelednek felé, és kedves mosollyal odabiccent neki. A Zaxdor nevű férfi még így, lóhátról nézve is nagyon magas.*

A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.29 17:45:43


1764. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-29 09:30:26
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Irány Erdőmélye//
//Lesha, Myu, Kalymna, Sheldat//

*Az út hosszú, de immár a városi tömeget elhagyva, már nem oly gyötrelmes. Szerencsére nagyon szép idő van, ami ideális is lenne egy sétához, hogyha nem volna felkelés a városban, illetve nem kellett volna megint kettéválni, mert így aggodalma felhőzi be a szép időt és a kellemes sétát. Mindig hátra-hátra tekintget, hogy a többiek követik-e, ha valakinek problémája van, megáll és bevárja. Azonban láthatóan mindegyikük legalább alacsony szinten, de tapasztalt harcosnak tűnik, ha nem is felfedezők, erőnlétükre nem lehet kifogás. Láthatóan Kalymna inkább Sheldathoz húz, erős szálak kötik őket egymáshoz, míg Lesha és Myu is békésen cseveghetnek egymással. Umon inkább a csapat előtt csuhája magányába burkolózva lépeget, gondolataiban elmerülve. Nem keres társaságot, Kócost pont elegendőnek tartja, a tisztáson így is többet beszélt, mint amennyit egy hét alatt szokott, legalábbis tömeghez. Mert a szerzetesnek ez a pár ember, már tömegnek minősül. Zavara azonban elmúlt, most, hogy ismerős terepen haladnak, már szinte orrában érzi a fák és a virágok illatát.*
- Gyere Kócos, hamarosan hazaérünk. Csak ne lepődjünk meg útközben. *Suttogja mosolyogva a lónak, ki békésen követi, csak olykor hajol le menet közben egy-egy húsosabb fűcsomóért, hogy élvezettel elropogtassa.*


1763. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-28 22:51:09
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1161
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Útban a tharg földekre//
//Dorawyna, Zaxdor, Pycta//

*A tisztás után nyugodt tempóban haladva is hamar utolérhetik a gyalogszerrel közlekedő óriást, még akkor is, ha Zaxdor nagyobbat lép, mint egy átlagos halandó. A csuhásnak láthatóan jobb kedve van, bár ezt a jókedvet kissé beárnyékolják a városban történt események. De ő mindent megtett, ami a lehetőségeiből telik, így a lelkiismerete tiszta.
Amikor elhaladnak a gondosan rendben tartott földek mellett, most is lenyűgözi a természet ilyen fokú megzabolázása. Bár tudja, hogy a legrövidebb kihagyás is hatalmas területeket hódítana vissza a féktelen természetnek.*
- Mindig csodáltam azokat, akik földet művelnek. Az a folyamatos harc az elemekkel. Nehéz munka, de tisztességes és büszke. Bárcsak többen értékelnék. *Sóhajtja Dora-nak szánva a szavait. Erdőmélye mindent megad nekik, de kisebb mennyiségben és ők sohasem vetemednének arra, hogy kizsákmányolják az erdőt, mert ellenük fordulna.*
- De a te foglalkozásod se mindennapi. *Fordul mosolyogva a kalapos elf lány felé.*
- Mi indított el ezen az úton? *Kérdi érdeklődve, mert tényleg kíváncsi, hogy hogyan is kezdte ezt az életet Dora.
Az úton Zaxdor vállas alakja tűnik fel, előtte az alkonyi égbolt fényével meghintett fák sziluettje.*
- Zaxdor! Itt vagyunk! *Kiált oda a csuhás Éjvihar nyergének magasából. Az óriás elég morcosan távozott, reméli, már megnyugodott kissé. Láthatóan a szívén viseli Lesha sorsát.*


1762. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-27 10:26:28
 ÚJ
>Kaiyko Di'Arie avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Ephemia, Kaiyko//

*Kaiykót megnyugtatja a szalma és a széna illata. Talán az egyetlen békés időszaka volt a városba érkezése után, amikor az istálló lovásza lett. Biztonságban érezte magát, megbecsülve és hasznosnak. Sosem kellett volna elindulnia onnan.*
- Sírd ki magad *súgja a kisasszonynak és megsimítja a vállát.* - Megkönnyebbülsz tőle.
*A meghagyott ételt beleteszi Ephemia táskájába. Bár ráfért volna az evés, erőltetni nem akarja. Talán majd később rá tudja venni.
Valamivel később Kaiyko beengedi az ebet is, aki bár még nem kéretőzik befelé olyan nagy elánnal, de úgy gondolja, a jelenléte valamelyest megnyugtatná Ephemiát. A csahos eleinte kicsit még bizonytalan és szégyellős, de nem is sokára már minden fenntartás nélkül vackol be melléjük és elégedetten vakargattatja magát.*
- Jó lenne egy időre távol maradni a várostól. Legalább pár napig *szólal meg csendesen. Nem akarja újra felzaklatni a lányt, de gondolniuk kell arra is, hogyan tovább.* - Vannak esetleg rokonok vagy ismerősök, akiknél biztonságban lennél?


1761. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-26 18:59:02
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Orcátlan meghívás//

*A botos mágus kicsit megszeppenve hallja a rájátszott csodálkozást, talán egy hörcsögsóhajnyi idő is eltelik, mikor rajta a sor, hogy most mű-lelkesen feleljen.*
-Igeen! Nagyon durva, nem? De tényleg van ilyen!
*A végén persze most sem tud érzéketlen arcot vágni. Szemében ott csillog a játék fénye, ami az ismeretlent felfedő mécsessé erősödik a kérdés olajára.*
-Oh, hát ugye nem biztos, hogy ezt jelenti, de meg lehet tenni. Ugyanezt teszed te is. Lanawin földje itt áll már az idők kezdete óta és itt is fog állni, ha minden igaz.
*A kor legateistább csúcs-filozófiája ugyanis semmilyen robbanásról vagy teremtésről nem beszél, ez az, amiről Taitos elég sokat olvasott.*
~Az elemek vihara tombol folyton, mely soha alább nem hagy.~
*Persze erre nem tér ki most, inkább az eredeti magyarázatot folytatja.*
-Mintha összefognál két gombolyagot, melyek ki nem fogyhatnak. Ami jobbra tekereg, azt múltnak hívod, ami balra, azt jövőnek.
*Adja elő, mintha egyszerű lenne, mert az is.*
-Semmi különös nincs ebben, ketté lehet szelni bármikor Lanawin végtelenjét is, ennyire egyszerű.
*Aztán kicsit el is szontyolodik.*
~Sejthettem volna.~
*Kevesen értik meg a sajtkészítő atsipart szerzetesek gondolatmenetét. Noha talán kevesen töltöttek annyi időt tejkészítmények közelében, mint ők. Ez lehet a fenti probléma oka.*
-Nincs erről szó. A te megoldásod ugyanúgy jó, ahogy az enyém.
*Felmutat a fára.*
-Ha azt mondom, mászd meg a fát, nem fogom azt mondani, hogy
*Nyafogós hangra vált.*
-Ez nem ér, mert nem azokat az ágakat fogtad meg, amikre én gondoltam, hogy meg fogod.
*Rendesen folytatja.*
-Ugyanúgy feljutsz.
*Tárja szét kezeit.*
-És igen, akarok valamit, csak...
*Kicsit oldalra néz. Sóhajt. Ezt már megbeszélték.*
-Csak nem akarok forgószél lenni, aki felforgarja az életed.
*Néz továbbra is oldalt egy bokrot. Pár másodperc csend után inkább máshol folytatja.*
-Hallottam ilyeneket. Sok helyről tanultam, néhol a fejést, néhol ezt, néhol megint mást. Volt ilyen is. És hát... Az ember pallérozza magát, hátha akkor elbolondíthat szőke szépségeket, tudod.
*Szinte észre sem veszi magát, most megint egy bokrot néz oldalt, így az apró mosolyt sem láthatja Tina, melyet az "amúgy jó volt" megjegyzése varázsol hősünk arcára. Eddigre a folyó partjához közeli erdős területen vannak már. Ragron az erdő fái között cikázik, elfoglalja magát. Hozzá csatlakozik a cikázásban a félvér is, aki után Taitos csak aggódva néz, főleg mikor meghallja, hogy miről beszél. Taitos is felveszi a tempót, és így fogadhatja a pislogó fenékre zuttyant lány látványa.*
-Hajaj!
*Siet oda.*
-Nem fáj semmid?
*Kérdezi, ahogy a látványosan húzódó ágat kezdi el inkább szerelni. Kissé vörös képpel némileg a nevetés és a gyászhír bemondása között billegő hanggal jelenik meg újra a lány előtt.*
-Öhm, Tina. Kiszakadt.
*Fintorog.*
-És... Pont középen hátul.
*Folytatja az eset részletezését.*
-Várj egy kicsit, kiszabadítalak, aztán majd valamit kezdünk a lukkal is.
*Figyelmét az ágaknak szenteli immár, és kiakasztja őket a lány ruhájából több helyen is.*
~Egész jó!~
*Dicséri magát gondolatban, hiszen alig szakítja tovább Tina ruháját.*
-Szabad vagy!
*Szól mosolyogva, mikor végzett és az ágak nyugodt zörgéssel emelkednek ismét lépésnyi magasságba.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680