//A kandalló melege//
//Dongnor Arsenor//
*Dongnor legjobb tudása szerint menekül, így hallja, ahogy a hűlt helyén felszaggatják a padlófákat. Felállását nehezíti időszakos meglepődés, hogy bár a padlót tapodva láthatatlan darabokba ütközik a keze és volt ülőalkalmatosságának minden része elenyészik a szeme elől. Nincs ideje olyan gondolatokra, minthogy az esetleges láthatatlan szálkáknál idegesítőbb dolog ritkán létezhet, hisz ezeket meg is kell élni. Ahogy a ház sarka felé siet három dolog kelti fel a figyelmét, egyrészt a kályha, ami mellett elhalad, másrészt az ablak és az ajtó a sarokban. Mivel bőre mentése közben megfordul, hogy bizonyosan az az nővér követi, amire gondol, megjutalmazódik egy igenleges észrevétellel és a lény első sikeres támadásával, mely rézsútosan leszaggat párat láncinge szemeiből, amik elmosódnak a levegőben, valamint hátrébb lökik a kályha és ajtó közötti falhoz. Erős, otromba és már ocsmány bestia áll vele szemben, melyről pillanatok alatt végre lehullik az illúzió leple. A korcs lassan teljesen valódi formájára nyomorodik le, így megpúposodó háta legörnyeszti és bár most a jobb válla van előrébb a támadás volumene miatt, lendületét a bal karjába kezdi vinni, melyen ujjai egyenesen előre feszülnek.*
//Lastar Harg és Ishala Hietzyl//
*Lastar a lapát mellett dönt, mellyel el is dönti, hogy bár mágusnak nem épp a legjobb, azért bőven ki tud ásni egy és más gondolatot, meg egyebet a szörny fejéből. Azonban csapása csak azért állhatott bele a lény halántékába, mert a lény rajta átnézve finom elffalatokra vágyott. A szúrás a lény egyébként sem igényes kinézetén tovább is ront, arca elveszti szimmetrikus jellegét, a lapát nyoma pedig torz mosolyszerű lyukat váj a lény fejébe, melyből felbugyog a fekete anyag, mint fogak. Mint kifakadt genny, úgy húzódik össze jobbja és ahogy a lökés ereje hátrébb is löki, elnyúló nyakát csak később követi estének maradék része. Ha van is gerinces váza, bár erősen kétséges, úgy látszik elég jól alkalmazkodik a helyzet alakulásához. Lastar, ha úgy dönt, serény lapátnyi kátrányát abba törölheti, ami jól esik számára, bár feltételezi, hogy nem marad ezen támadása megbosszulatlan. Reméli, hogy az elf abbahagyta a futást és nem hagyta magára, melynek bizonyítéka egy, a lénybe suhanó vessző, mely tovább nyomorítva a már eddig is elfacsart fejét. A nyila szinte teljesen elsüpped a lény fejében, de a kiömlő fekete, sűrű könnyek nem hatják meg az íjászt. Lastar sem pihenhet, hisz a második csapásához már nem állnak össze úgy a csillagok, mint az elsőnél és a lény kiemelt figyelmét és nos... teljes gyűlöletét élvezi.*
//Morwon Loree Dedion legutolsó körének a másolata, hogy ne kelljen legörgetnie//
*Az eb morgása és étkezésének hangjai egy medvét is megszégyenítenének, a csontok zajosan ropognak a fogai alatt. Nem sok reakciót kap eleinte a hívogatásra, azonban a győzködés végén a raktár túloldaláról két, mélyvörös szempár fordul feléje, kivilágítva a sötétből és bár innen nehéz megállapítania, éppen hol van, valószínűleg közeledik feléje, lassan.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.05 23:42:33