//Berin birtok//
* Rhalkumn nem nyúl a zöld üveghez, tudja nagyon jól, hogy mire való az, de nincs oka se használni, se ellopni. Legalábbis most még. Olyan kedves vele a lányka, épp eléggé kihasználja így is, nem kell még eltegyen ezt és azt. Egyelőre. Viszont felnevet a szavakra, amik a vöröske ajkait hagyják el. *
- Épp az a jó benne, tisztítja a lelket. Biztos volt már sebed, amit ki kellett fertőtleníteni. Vagy ha nem, akkor szerencsés vagy, és elmondom, hogy az is csííííííp, mint a veszedelem. * Magyarázza a gnóm a dolgokat. * Így van ez az alkohollal is, de a lelket nem tudja csípni, milyen lenne már az, ezért égeti úgy a testet. De ahogy feloldódik, kitisztítja ám a szervezetet. Csak nem szabad túlzásba vinni, mint nagyon sok gyógyszert sem.
* Annyit beszélnek az alkoholról, kénytelen odanyúlni, kihúzni a kupakot, és ismét inni belőle. Hangosan, és elégedetten cuppant a szájával a folyamat után, és még körbe is nyalja. *
- Mondd csak, tudok bármiben segíteni? * Kérdezi kedvesen, mert sejti, hogy el fogják utasítani a válaszát. Persze ha nem tesz így a nő, akkor lekászálódik a székből, és szép lassan átbotorkál a szobán, hogy megtegye amire utasítják. *
- A városi őrök, eh? Nincsenek azok már sehol se. Rájuk robbant a barakk! Micsoda tűz volt, micsoda hangja... itt nem lehetett hallani? Azt hittem, hogy mérföldekre is megremegett bele a föld... * Csodálkozik a gnóm, bár őszintén maga sem tudja, hogy milyen messze lehet Artheniortól. Lehet, hogy teljesen érthető a másik tudatlansága. Nem is nagyon gondolkodik azon, hogy mekkora távot tett meg hazulról. *
- Megtenném, gyógyító vagyok, biza. De kifizettél már, kedves Iwa. Most is épp azt csinálod. Menedéket nyújtasz ezen a hideg estén, élelmet és italt kínálsz egy megtört öregnek... hálám jeléül bármi baja is legyen a nagyapádnak ha megjön, ellátom. Ígérem. * Még egy mozdulatot is tesz a szíve előtt, hogy ezzel nyomatékosítsa, komolyan esküszik a dologra. Persze a józan esze azt diktálja, hogy mire az öreg várhatóan hazaér, ő már ne legyen itt, mert ki tudja, hogy mit gondolnának róla, és milyen szerzetnek néznék. Aligha lehet ilyen naiv a lányka nagyapja is. Valószínűleg kidobnák a házból, elkergetnék. Na nem mintha ez lenne az első alkalom. *
- De ne félj, biztos minden rendben lesz vele. Már nem olyan rossz a helyzet, mint korábban. Csillapodni látszódnak a dolgok, a rosszak Sárvárosban próbálgatják a szárnyaikat, és a városba kezd visszatérni a béke. *Teszi még hozzá nyugtatóan, mert nem szeretné, hogy a nagy aggódásban szegény nő elvágja a kezét, vagy még rosszabb, elrontsa a levest. *
- Előbb ennék, gyermekem. Hosszú volt az út, és ha a megfáradt vándor szaga nem csípi az orrod, akkor itt várnám ki, amíg elkészülsz.