Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 113 (2241. - 2260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2349-2368
2260. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-26 20:56:35
Üzenet elküldve: 2026-01-26 20:56:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
*Goba nem igazán tud nevetni a felcser viccén, bár az ork pálinkát ismét meghúzza, hogy erőt gyűjtsön. De azt már látja, hogy itt semmiféle érdemi segítségre nem számít. Ez azért elég lesújtó. Korábban lenyűgözte az ork tábor szervezettsége, soha nem nézte volna ki ezt a saját fajából. Most viszont nagyon látványosan mutatkozik meg seregük egyik legnagyobb hiányossága: gyógyítók, gyógyfőzetek, bájitalok. Artheniorban nem volt nehéz találni valaki még Sárvárosban sem, aki tisztesen össze tudta foltozni az embert. És nem volt olyan nagy ritksaság a zöld bájital, még sötétebb formában sem.
Goba kelletlenül feltápászkodik, és Akaaruush felé fordul.*
- Te, engem elég csúnyán elintéztek, és ezek itten nem fognak befoltozni, úgy látom. Bájital kéne, az lenne a legjobb. De itt nincs. Viszont van a csatatéren egy rakás hulla. Ezek a thargok, meg parasztok talán jobban fel voltak szerelve, mint mi. Én megyek, és átkutatom őket. Biztos akad náluk értékes cucc, talán bájital arany, valami jó fegyver. Most menjünk, mielőtt a többiek is nekilátnak mezgerélni, mer' akkor aztán semmi hasznos nem marad. Neked se ártana egy jó bájital.
*mondja Akaaruush-nak. Ha az ork bajtárs vele tart, akkor ketten, ha nem, akkor egymaga vág neki ismét az útnak a csatatérre. Olyan helyet próbál találni, ahol már nem dúl a harc. Keze ügyében a fegyvere, hogy ha valamelyik hulláról kiderül, hogy még van benne élet, akkor tegyen arról, hogy ne legyen.
Eleinte még mindenféle értékes csecsebecse érdekli, legyen szó ékszerről, hasznos használati tárgyról, de miután bájitalt jó ideig nem talál, felhagy a tüzetes átkutatással és a fosztogatásban egyelőre csak aranyra és bájitalra szorítkozik. Meg esetleg kötszerre, gyógyító felszerelésbe való holmikra. És ha szembejön valami nagyon különleges (amulett, fegyver, efféle), azt se hagyja hátra.*
//Jobbszárny//
*Goba nem igazán tud nevetni a felcser viccén, bár az ork pálinkát ismét meghúzza, hogy erőt gyűjtsön. De azt már látja, hogy itt semmiféle érdemi segítségre nem számít. Ez azért elég lesújtó. Korábban lenyűgözte az ork tábor szervezettsége, soha nem nézte volna ki ezt a saját fajából. Most viszont nagyon látványosan mutatkozik meg seregük egyik legnagyobb hiányossága: gyógyítók, gyógyfőzetek, bájitalok. Artheniorban nem volt nehéz találni valaki még Sárvárosban sem, aki tisztesen össze tudta foltozni az embert. És nem volt olyan nagy ritksaság a zöld bájital, még sötétebb formában sem.
Goba kelletlenül feltápászkodik, és Akaaruush felé fordul.*
- Te, engem elég csúnyán elintéztek, és ezek itten nem fognak befoltozni, úgy látom. Bájital kéne, az lenne a legjobb. De itt nincs. Viszont van a csatatéren egy rakás hulla. Ezek a thargok, meg parasztok talán jobban fel voltak szerelve, mint mi. Én megyek, és átkutatom őket. Biztos akad náluk értékes cucc, talán bájital arany, valami jó fegyver. Most menjünk, mielőtt a többiek is nekilátnak mezgerélni, mer' akkor aztán semmi hasznos nem marad. Neked se ártana egy jó bájital.
*mondja Akaaruush-nak. Ha az ork bajtárs vele tart, akkor ketten, ha nem, akkor egymaga vág neki ismét az útnak a csatatérre. Olyan helyet próbál találni, ahol már nem dúl a harc. Keze ügyében a fegyvere, hogy ha valamelyik hulláról kiderül, hogy még van benne élet, akkor tegyen arról, hogy ne legyen.
Eleinte még mindenféle értékes csecsebecse érdekli, legyen szó ékszerről, hasznos használati tárgyról, de miután bájitalt jó ideig nem talál, felhagy a tüzetes átkutatással és a fosztogatásban egyelőre csak aranyra és bájitalra szorítkozik. Meg esetleg kötszerre, gyógyító felszerelésbe való holmikra. És ha szembejön valami nagyon különleges (amulett, fegyver, efféle), azt se hagyja hátra.*
2259. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-26 12:32:28
Üzenet elküldve: 2026-01-26 12:32:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában//
* Villámgyorsan felmérik a terepet, s mindenki hozzáteszi a saját gondolatait. Ezt követően nincsen más, mint kideríteni, hogy mégis mi történt odabenn. Nézi egy darabon, ahogy azok ketten lóval folytatják az utat, majd szól a kocsisnak, hogy itt várja meg őket. Ha látna valamit, kétli, hogy megvárná a veszély végét. Beszív egy nagyobb levegőt, majd a többiekkel karöltve lép beljebb a gabonásba és azok között fellelhető dolgok mögé. Ügyel arra, hogy az egyetlen hang, amivel lopakodása jár, az könnyen összetéveszthető legyen egy erősebb fuvallattal. Míg Gaerralos a lovasokkal próbálja tartani a lépést, addig a félvér megpróbál a lehető legközelebb és legjobb helyre kerülni, ahol könnyen beláthat egy nagyobb teret a faluból. Nem vakon siet, figyel a lábai elé, hogy még véletlenül se essen el valamiben. Ha biztonságos helyre került, úgy körbenéz, s ha nem lát semmit, akkor kézjeleket adja a többiek tudtára, hogy tiszta a levegő és mehetnek tovább, ha lát, akkor azt. Egyelőre a házak árnyékában marad, majd ha a terület teljesen tiszta, csak akkor kerül elő, avagy ha megtalálja az épp állomásozó ellent. Akkor viszont a lovasokra hagyja a csali szerepét, hogy maradékukkal megkerülhessék őket és lehetőleg még azelőtt pontot rakhassanak a történetre, mielőtt az elkezdődne. *
* Villámgyorsan felmérik a terepet, s mindenki hozzáteszi a saját gondolatait. Ezt követően nincsen más, mint kideríteni, hogy mégis mi történt odabenn. Nézi egy darabon, ahogy azok ketten lóval folytatják az utat, majd szól a kocsisnak, hogy itt várja meg őket. Ha látna valamit, kétli, hogy megvárná a veszély végét. Beszív egy nagyobb levegőt, majd a többiekkel karöltve lép beljebb a gabonásba és azok között fellelhető dolgok mögé. Ügyel arra, hogy az egyetlen hang, amivel lopakodása jár, az könnyen összetéveszthető legyen egy erősebb fuvallattal. Míg Gaerralos a lovasokkal próbálja tartani a lépést, addig a félvér megpróbál a lehető legközelebb és legjobb helyre kerülni, ahol könnyen beláthat egy nagyobb teret a faluból. Nem vakon siet, figyel a lábai elé, hogy még véletlenül se essen el valamiben. Ha biztonságos helyre került, úgy körbenéz, s ha nem lát semmit, akkor kézjeleket adja a többiek tudtára, hogy tiszta a levegő és mehetnek tovább, ha lát, akkor azt. Egyelőre a házak árnyékában marad, majd ha a terület teljesen tiszta, csak akkor kerül elő, avagy ha megtalálja az épp állomásozó ellent. Akkor viszont a lovasokra hagyja a csali szerepét, hogy maradékukkal megkerülhessék őket és lehetőleg még azelőtt pontot rakhassanak a történetre, mielőtt az elkezdődne. *
2258. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-26 11:28:51
Üzenet elküldve: 2026-01-26 11:28:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 905
OOC üzenetek: 1497
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 905
OOC üzenetek: 1497
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
* Jelenleg nincs számára más, mint a küzdelem. Korábbi sejtése, miszerint százával vágja majd az orkokat, meginogni látszik. Sajnos az óriás-ork is csak egynek számít, és a mostani ellenfele, ez a Zopal sem ér többet bármelyik másiknál. Ellenben a fegyverforgatáshoz jól ért, ezt hamar megállapítja Morwon is. Érzi, hogyha a szellemek nem lennének vele, már talán nem is élne. De vele vannak, és a végsőkig így is lesz. A megtermett ork újra támad, amit Morwon pajzsával próbál hárítani. Ám tudja, hogy csak védekezéssel legfeljebb elodázhatja a végzetét, de nem győzhet; márpedig hiába érzi már az arcán és nyakán végigfutó izzadtságcseppeket, van még benne szusz.
Annak ocsmány szavaira csak morgással válaszol. Nem pazarolja erejét a beszédre, mert ha ezzel az orkkal végzett, lesz még sok másik, amelyiknek el kell látnia a baját.
A varázsital, amit megivott, végigjárja testét. A pezsgő vér szétáramlik ereiben, és érzi, hogy ha valamikor, hát most jó esélyei vannak a visszatámadásra. Remélhetőleg Zopal soron következő támadását is sikerül kivédenie, így foglalkozhat az ellentámadással. Erősen rámarkol Thar'khogra, és egy bődületes nagy ordítással felülről csap le az ork válla környékére. Úgy véli, még ha a másik időben is emeli fegyverét, hogy kivédje a csapást, Morwon legendákba illő erejével nem bírhat. *
//Jobbszárny//
* Jelenleg nincs számára más, mint a küzdelem. Korábbi sejtése, miszerint százával vágja majd az orkokat, meginogni látszik. Sajnos az óriás-ork is csak egynek számít, és a mostani ellenfele, ez a Zopal sem ér többet bármelyik másiknál. Ellenben a fegyverforgatáshoz jól ért, ezt hamar megállapítja Morwon is. Érzi, hogyha a szellemek nem lennének vele, már talán nem is élne. De vele vannak, és a végsőkig így is lesz. A megtermett ork újra támad, amit Morwon pajzsával próbál hárítani. Ám tudja, hogy csak védekezéssel legfeljebb elodázhatja a végzetét, de nem győzhet; márpedig hiába érzi már az arcán és nyakán végigfutó izzadtságcseppeket, van még benne szusz.
Annak ocsmány szavaira csak morgással válaszol. Nem pazarolja erejét a beszédre, mert ha ezzel az orkkal végzett, lesz még sok másik, amelyiknek el kell látnia a baját.
A varázsital, amit megivott, végigjárja testét. A pezsgő vér szétáramlik ereiben, és érzi, hogy ha valamikor, hát most jó esélyei vannak a visszatámadásra. Remélhetőleg Zopal soron következő támadását is sikerül kivédenie, így foglalkozhat az ellentámadással. Erősen rámarkol Thar'khogra, és egy bődületes nagy ordítással felülről csap le az ork válla környékére. Úgy véli, még ha a másik időben is emeli fegyverét, hogy kivédje a csapást, Morwon legendákba illő erejével nem bírhat. *
2257. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-25 17:56:17
Üzenet elküldve: 2026-01-25 17:56:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Középhad//
*A sűrű eső, és az őket mostanra már minden oldalról (több-kevesebb létszámmal és hatékonysággal) körbevevő ork erők miatt a középen harcoló thargok nem igazán látják át a harcteret. Nem tudják, hogy a jobbszárny és a balszárny is összeomlott, vagy összeomlóban van mostanára.
Ők a saját harcukat vívják és még azt látják, ami a dombtetőn zajlik. És számukra mindkettő nyerhető. Yagnar jó stratégiát választ azzal, hogy nem áll le harcolni az orkokkal itt a mezőn, hanem a domb felé veszi az irányt. Nyomában az egész tharg középhad. Ha a jarl nem hurcolja magával Druhuul fejét, akkor majd valamelyik harcosa megragadja azt, hogy magasba emelje, ezzel is félelmet plántálva azoknak az orkoknak a szívébe, akik még elállják a domb felé vezető utat.
Megindul hát a tharg középhad, fel a dombra, fel oda, ahol a balszárnyról érkezett tharg lovasság háromszor annyi ork íjásszal küzd. Ez a harc mostanra kiegyenlítetté válik: a thargok elveszítették a lovasság előnyeit a sár miatt, nem tudják már letarolni az ellent. Az orkok viszont az íjaikat nem tudják megfelelően használni, egyrészt mert eláztak a fegyverek, másrészt mert túl közel már az ellenség. Így ádáz közelharc dúl jól fegyverzett thargok, és háromszoros túlerőben lévő, de rosszul felfegyverzett orkok között.
Ebbe a harcba érkezik meg Yagnar nyomában a teljes tharg középhad. Pontosabban a tharg középhad egyre fogyatkozó maradéka. Az előrenyomulásnak is megvolt az ára, mert az ork középhad oldalról, hátulról vadászta le a tharg harcosokat. Egyoldalú harc volt, mert a thargok nem álltak le védekezni, nem álltak le küzdeni, hanem próbálták elérni a dombot. Voltak, akiknek nem sikerült. Nyomukban harcban még nem elcsigázott, Druhuul halálának hírétől még nem lesújtott ork harcosok kaptatnak, és bármelyik tharg marad le akár csak egy kicsit is, azt azonnal bedarálják. De mivel az orkok nehezebbek, a sáros-csúszós domboldalon lassabban jutnak fel, egy idő után mégis leszakadnak a thargokról. Ez elég időt ad a thargoknak arra, hogy a dombtetőre érve ott felszámolják az ork íjászokat.
Yagnar Rhagodart hajtja előre a diadalmámor és küldetéstudat, hogy átlássa végre a csatateret. Az elsők között ér fel a dombra. Lihegve látja, hogy egyik lovasát épp akkor rántják le a nyeregből. A lovas ledöf egy orkot, másik kettő azonban a földre teperi, irdatlan lábak tiporják, mindegyik csontot, bordát tör. Ezeknek az orkoknak nincs szinte semmi páncélzata. A legtöbb valami kis kést, tőrt, bunkót szorongat, de mostanra olyan is akad, aki egy tharg lovastól elvett karddal hadonászik. A lovasokat csak a túlerő miatt tudják legyűrni, de komoly véráldozat árán. Ők az íjászok, nem voltak felkészítve a közelharcra, könnyű prédák. Amíg Yagnar arra ügyel, hogy ne tudják bekeríteni és létszámmal legyűrni, könnyedén arathat közöttük.
Karheia Rhagodar körül diadalmas kiáltással megindulnak a thargok, hogy felérjenek a dombra. Kisvártatva ő is követi őket, sőt, előre tör, így mágikus csapása segít megtisztítani az utat pár, még ellenálló orktól.
Viszont aztán pont e varázslat miatt még fáradtabbnak érzi magát, és megint hátrébb kerül a dombot rohamozó thargok soraiban, erőlködnie kell, hogy legalább lépést tartson velük. Ez itt már nem ügyesség, gyorsaság kérdése: a nedves-sáros domboldalon nehézkes a haladás, előtte is, mellette is, mögötte is tharg katonák próbálnak előre jutni, néha egymást is feltartva, akadályozva. Ő egy ideig egy másik tharg nyomában halad, de amikor az megcsúszik, kénytelen kitérni oldalra, nehogy a bajtárs őt is visszarántsa. Olyan földre lép, amit korábban nem dúlt még fel láb, érintetlen, füves talaj, csúszik is rendesen. Lassan, botladozva ér fel, elszakad Yagnartól és Kayaerrtől, inkább a megmaradt tharg középhad végére kerül. Így viszont hátra fordulva azt láthatja, hogy dühödt orkok érkeznek a nyomukban, harcra, bosszúra éhesen. És majdnem annyian vannak még, mint amennyi tharg megmaradt körülötte. Ők az igazi fenyegetés, nem azok az ork íjászok, akiket Yagnarék valamivel előrébb hamarosan lemészárolnak.
Kayaerr Horgadar tanúja lesz Yagnar diadalának, az üdvrivalgásnak, részese lesz annak az érzésnek, hogy a thargok ma valóban győzedelmeskedhetnek.
Követi Yagnart a dombra, ahogy csak bírja. Az eddigi harc sokat kivett belőle, és a sikamlós füvön, ragadós sárban felkapaszkodni az emelkedőn se leányálom. De harcolnia nem kell azért, hogy haladni tudjon, mert haladnak előtte bajtársak, akik lemészárolnak minden ork harcost, aki szemből még az útjukat állná, vagy éppen már maga is menekülne a dombon fel.
Kayaerr Yagnar oldalán ér fel a dombra, és ugyanazt látja, amit a jarl: alig-fegyverzett orkok, de háromszoros túlerőben harcolnak lendületüket vesztett, de jól felfegyverzett tharg lovasokkal. Mindkét félnek becsületére válik a küzdelem, mert a thargokat nem riasztja el a túlerő és annyit ölnek, amennyit bírnak. Az orkok viszont ha kell, puszta kézzel is a lovasokra támadnak, és amelyiküket nem döfi le közben kard, az gyomorforgató halált oszt ököllel, lábbal, késsel, kővel, bárhogy.
Most azonban velük együtt megjött a tharg gyalogos középhad is, és az ork létszámfölénynek a dombon vége. A lány tovább növelheti trófeái számát a páncélozatlan, alig felfegyverzett ork íjászok között.*
//Középhad//
*A sűrű eső, és az őket mostanra már minden oldalról (több-kevesebb létszámmal és hatékonysággal) körbevevő ork erők miatt a középen harcoló thargok nem igazán látják át a harcteret. Nem tudják, hogy a jobbszárny és a balszárny is összeomlott, vagy összeomlóban van mostanára.
Ők a saját harcukat vívják és még azt látják, ami a dombtetőn zajlik. És számukra mindkettő nyerhető. Yagnar jó stratégiát választ azzal, hogy nem áll le harcolni az orkokkal itt a mezőn, hanem a domb felé veszi az irányt. Nyomában az egész tharg középhad. Ha a jarl nem hurcolja magával Druhuul fejét, akkor majd valamelyik harcosa megragadja azt, hogy magasba emelje, ezzel is félelmet plántálva azoknak az orkoknak a szívébe, akik még elállják a domb felé vezető utat.
Megindul hát a tharg középhad, fel a dombra, fel oda, ahol a balszárnyról érkezett tharg lovasság háromszor annyi ork íjásszal küzd. Ez a harc mostanra kiegyenlítetté válik: a thargok elveszítették a lovasság előnyeit a sár miatt, nem tudják már letarolni az ellent. Az orkok viszont az íjaikat nem tudják megfelelően használni, egyrészt mert eláztak a fegyverek, másrészt mert túl közel már az ellenség. Így ádáz közelharc dúl jól fegyverzett thargok, és háromszoros túlerőben lévő, de rosszul felfegyverzett orkok között.
Ebbe a harcba érkezik meg Yagnar nyomában a teljes tharg középhad. Pontosabban a tharg középhad egyre fogyatkozó maradéka. Az előrenyomulásnak is megvolt az ára, mert az ork középhad oldalról, hátulról vadászta le a tharg harcosokat. Egyoldalú harc volt, mert a thargok nem álltak le védekezni, nem álltak le küzdeni, hanem próbálták elérni a dombot. Voltak, akiknek nem sikerült. Nyomukban harcban még nem elcsigázott, Druhuul halálának hírétől még nem lesújtott ork harcosok kaptatnak, és bármelyik tharg marad le akár csak egy kicsit is, azt azonnal bedarálják. De mivel az orkok nehezebbek, a sáros-csúszós domboldalon lassabban jutnak fel, egy idő után mégis leszakadnak a thargokról. Ez elég időt ad a thargoknak arra, hogy a dombtetőre érve ott felszámolják az ork íjászokat.
Yagnar Rhagodart hajtja előre a diadalmámor és küldetéstudat, hogy átlássa végre a csatateret. Az elsők között ér fel a dombra. Lihegve látja, hogy egyik lovasát épp akkor rántják le a nyeregből. A lovas ledöf egy orkot, másik kettő azonban a földre teperi, irdatlan lábak tiporják, mindegyik csontot, bordát tör. Ezeknek az orkoknak nincs szinte semmi páncélzata. A legtöbb valami kis kést, tőrt, bunkót szorongat, de mostanra olyan is akad, aki egy tharg lovastól elvett karddal hadonászik. A lovasokat csak a túlerő miatt tudják legyűrni, de komoly véráldozat árán. Ők az íjászok, nem voltak felkészítve a közelharcra, könnyű prédák. Amíg Yagnar arra ügyel, hogy ne tudják bekeríteni és létszámmal legyűrni, könnyedén arathat közöttük.
Karheia Rhagodar körül diadalmas kiáltással megindulnak a thargok, hogy felérjenek a dombra. Kisvártatva ő is követi őket, sőt, előre tör, így mágikus csapása segít megtisztítani az utat pár, még ellenálló orktól.
Viszont aztán pont e varázslat miatt még fáradtabbnak érzi magát, és megint hátrébb kerül a dombot rohamozó thargok soraiban, erőlködnie kell, hogy legalább lépést tartson velük. Ez itt már nem ügyesség, gyorsaság kérdése: a nedves-sáros domboldalon nehézkes a haladás, előtte is, mellette is, mögötte is tharg katonák próbálnak előre jutni, néha egymást is feltartva, akadályozva. Ő egy ideig egy másik tharg nyomában halad, de amikor az megcsúszik, kénytelen kitérni oldalra, nehogy a bajtárs őt is visszarántsa. Olyan földre lép, amit korábban nem dúlt még fel láb, érintetlen, füves talaj, csúszik is rendesen. Lassan, botladozva ér fel, elszakad Yagnartól és Kayaerrtől, inkább a megmaradt tharg középhad végére kerül. Így viszont hátra fordulva azt láthatja, hogy dühödt orkok érkeznek a nyomukban, harcra, bosszúra éhesen. És majdnem annyian vannak még, mint amennyi tharg megmaradt körülötte. Ők az igazi fenyegetés, nem azok az ork íjászok, akiket Yagnarék valamivel előrébb hamarosan lemészárolnak.
Kayaerr Horgadar tanúja lesz Yagnar diadalának, az üdvrivalgásnak, részese lesz annak az érzésnek, hogy a thargok ma valóban győzedelmeskedhetnek.
Követi Yagnart a dombra, ahogy csak bírja. Az eddigi harc sokat kivett belőle, és a sikamlós füvön, ragadós sárban felkapaszkodni az emelkedőn se leányálom. De harcolnia nem kell azért, hogy haladni tudjon, mert haladnak előtte bajtársak, akik lemészárolnak minden ork harcost, aki szemből még az útjukat állná, vagy éppen már maga is menekülne a dombon fel.
Kayaerr Yagnar oldalán ér fel a dombra, és ugyanazt látja, amit a jarl: alig-fegyverzett orkok, de háromszoros túlerőben harcolnak lendületüket vesztett, de jól felfegyverzett tharg lovasokkal. Mindkét félnek becsületére válik a küzdelem, mert a thargokat nem riasztja el a túlerő és annyit ölnek, amennyit bírnak. Az orkok viszont ha kell, puszta kézzel is a lovasokra támadnak, és amelyiküket nem döfi le közben kard, az gyomorforgató halált oszt ököllel, lábbal, késsel, kővel, bárhogy.
Most azonban velük együtt megjött a tharg gyalogos középhad is, és az ork létszámfölénynek a dombon vége. A lány tovább növelheti trófeái számát a páncélozatlan, alig felfegyverzett ork íjászok között.*
2256. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-25 17:11:42
Üzenet elküldve: 2026-01-25 17:11:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 600
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 600
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
*Az orkok immáron teljesen körbeveszik a küzdő feleket. Nem mindenkinek adatik meg a kegy, hogy egy efféle viadalban részt vegyen. Csupán a legnagyobb ellenfeleket éri efféle tisztelet, s az ő kihívóik sajátjaik legbátrabbjai.
Zopal az óriás felé döf, s teszi ezt roppant kimért, pontos mozdulattal. Egy rövid időre biztosra is veheti, hogy szúrása célt ér, ám mintha a levegő ereje terelné mozdulatát egy hangyányit. Pont annyit csupán, hogy szúrása ne legyen sikeres. Az ork érezheti, hogy ellenfele nem csupán ügyességével van felvértezve.
Morwon eközben egyéb cselhez folyamodik, s sebtiben ledönt a torkán némi frissítőt. Ezt megteheti, ugyanakkor ezzel ismét Zopal kezébe helyezi a kezdeményezés lehetőségét, aki él is vele, s ismét Morwon felé szúr.
Az orkok körülöttük töretlen dobolnak pajzsukon, rigmusokat szavalnak, érezhetően megkönnyebbültek a csata állásától, Morwon és Zopal harca pedig tökéletes záróakkord számukra.*
-Végezz vele, Zopal! Hozd el a fejét! Zopal ismét felismerheti Grizák rekedt üvöltését.
*A hangokat messzire viszi a cél, s ahogy Akaaruush, úgy Goba is hallhatja. Előbbit összefoltozzák annyira, hogy ne essen nehezére a mozgás, a pálinka pedig feledteti vele fájdalmait, legalábbis egyelőre.
Goba eközben csatlakozik Akaaruush mellé, s megszólítja a törzsfő mellől épp felegyenesedő felcsert.*
-Bájital?! Vakkantja a kötényes, majd felröhög.
-Ez itt a bájital! *Felemeli az orkpálinkát, mielőtt tovább libbenne a mellettük épp összerogyó orkfajzathoz. Goba rájöhet; aligha lel gyógymódot itt, az orktáborban. Ugyanakkor a belső vérzés okozta fájdalmakat kevéssé érzi, képes a két lábán közlekedni.
Eközben Rorkir, akit a fehér ruhás jobbágy támogat, képes maga mögött hagyni a harcteret, hála nagyra nőtt harcostársa elterelő hadműveletének. A fehér penge kezében orkvértől csatakos, de egyebet nem fedezhet fel rajta a harcos, legalábbis most még nem. Háta mögül hallja a Morwont körbevevő orkok dobolását, a messziről jövő csatazajt, a kiáltásokat. A körülötte túlélő parasztok szétrebbenni látszanak. Nem mindenki tart vele a Vashegyre. Sok jobbágy megfut a falva irányába, hogy figyelmeztesse sajátjait.*
//Jobbszárny//
*Az orkok immáron teljesen körbeveszik a küzdő feleket. Nem mindenkinek adatik meg a kegy, hogy egy efféle viadalban részt vegyen. Csupán a legnagyobb ellenfeleket éri efféle tisztelet, s az ő kihívóik sajátjaik legbátrabbjai.
Zopal az óriás felé döf, s teszi ezt roppant kimért, pontos mozdulattal. Egy rövid időre biztosra is veheti, hogy szúrása célt ér, ám mintha a levegő ereje terelné mozdulatát egy hangyányit. Pont annyit csupán, hogy szúrása ne legyen sikeres. Az ork érezheti, hogy ellenfele nem csupán ügyességével van felvértezve.
Morwon eközben egyéb cselhez folyamodik, s sebtiben ledönt a torkán némi frissítőt. Ezt megteheti, ugyanakkor ezzel ismét Zopal kezébe helyezi a kezdeményezés lehetőségét, aki él is vele, s ismét Morwon felé szúr.
Az orkok körülöttük töretlen dobolnak pajzsukon, rigmusokat szavalnak, érezhetően megkönnyebbültek a csata állásától, Morwon és Zopal harca pedig tökéletes záróakkord számukra.*
-Végezz vele, Zopal! Hozd el a fejét! Zopal ismét felismerheti Grizák rekedt üvöltését.
*A hangokat messzire viszi a cél, s ahogy Akaaruush, úgy Goba is hallhatja. Előbbit összefoltozzák annyira, hogy ne essen nehezére a mozgás, a pálinka pedig feledteti vele fájdalmait, legalábbis egyelőre.
Goba eközben csatlakozik Akaaruush mellé, s megszólítja a törzsfő mellől épp felegyenesedő felcsert.*
-Bájital?! Vakkantja a kötényes, majd felröhög.
-Ez itt a bájital! *Felemeli az orkpálinkát, mielőtt tovább libbenne a mellettük épp összerogyó orkfajzathoz. Goba rájöhet; aligha lel gyógymódot itt, az orktáborban. Ugyanakkor a belső vérzés okozta fájdalmakat kevéssé érzi, képes a két lábán közlekedni.
Eközben Rorkir, akit a fehér ruhás jobbágy támogat, képes maga mögött hagyni a harcteret, hála nagyra nőtt harcostársa elterelő hadműveletének. A fehér penge kezében orkvértől csatakos, de egyebet nem fedezhet fel rajta a harcos, legalábbis most még nem. Háta mögül hallja a Morwont körbevevő orkok dobolását, a messziről jövő csatazajt, a kiáltásokat. A körülötte túlélő parasztok szétrebbenni látszanak. Nem mindenki tart vele a Vashegyre. Sok jobbágy megfut a falva irányába, hogy figyelmeztesse sajátjait.*
2255. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-24 20:05:18
Üzenet elküldve: 2026-01-24 20:05:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Középhad//
*Szíve kihagy egy ütemet, de nem az izgalom okán, hanem a megkönnyebbülés miatt. Vezérük fényes diadalt arat, olyan könnyedén választja el az ellenfele fejét nyakától, hogy a varázslónőben felmerül szükséges volt-e egyáltalán segítségére.
A warg közben kiszenved tőlük nem messze, s Skollhat is engedelmeskedik utasításának, amin meglepődik a nő, de örömmel nyugtázza ezt a tényt. Alkarjával megtörli homlokát, és kisöpri az arcára tapadt egy-két tincsét. Csatába lendülhetne, de muszáj egy lélegzetvételnyi időt szakítania arra, hogy megpihenjen és felmérje környezetét.
Sokat nem tétovázhat, mert a küzdelem nem ért véget, a hezitálás pedig életekbe kerülhet. Yagnar dicsőséges szavai hallatán újra erőre kap, s visszatalál bele céltudatossága. Ha ilyen könnyű dolguk akadt az orkok vezérével, akkor bizony nincs okuk kételkedni.*
- Előre!
*Kiáltja eufórikus lelkesedéssel, majd nem rest az élre törni, miközben igyekszik Yagnar és Kayaerr mellé is pozícionálni magát. Kékjeivel lehetőséget pásztáz, megfelelő rálátást keres arra, hogy korábban használatos varázsigéjét ismét bevethesse, miközben szabad kezével rövidkardját fogja erősen.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló tenyeréből kiindulva vékony csóva csap ki három lépés távolságra. Komolyabb égési sérüléseket okozhat (3), valamint tűzgyújtó hatású.
//Középhad//
*Szíve kihagy egy ütemet, de nem az izgalom okán, hanem a megkönnyebbülés miatt. Vezérük fényes diadalt arat, olyan könnyedén választja el az ellenfele fejét nyakától, hogy a varázslónőben felmerül szükséges volt-e egyáltalán segítségére.
A warg közben kiszenved tőlük nem messze, s Skollhat is engedelmeskedik utasításának, amin meglepődik a nő, de örömmel nyugtázza ezt a tényt. Alkarjával megtörli homlokát, és kisöpri az arcára tapadt egy-két tincsét. Csatába lendülhetne, de muszáj egy lélegzetvételnyi időt szakítania arra, hogy megpihenjen és felmérje környezetét.
Sokat nem tétovázhat, mert a küzdelem nem ért véget, a hezitálás pedig életekbe kerülhet. Yagnar dicsőséges szavai hallatán újra erőre kap, s visszatalál bele céltudatossága. Ha ilyen könnyű dolguk akadt az orkok vezérével, akkor bizony nincs okuk kételkedni.*
- Előre!
*Kiáltja eufórikus lelkesedéssel, majd nem rest az élre törni, miközben igyekszik Yagnar és Kayaerr mellé is pozícionálni magát. Kékjeivel lehetőséget pásztáz, megfelelő rálátást keres arra, hogy korábban használatos varázsigéjét ismét bevethesse, miközben szabad kezével rövidkardját fogja erősen.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló tenyeréből kiindulva vékony csóva csap ki három lépés távolságra. Komolyabb égési sérüléseket okozhat (3), valamint tűzgyújtó hatású.
2254. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-24 19:52:38
Üzenet elküldve: 2026-01-24 19:52:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Balszárny//
*Tharasy váratlanul karon ragadja őt, majd nekilódul, s egyúttal Thaleenát is magával ráncigálja. Eleinte botladozva követi fivérét, aztán megtalálja egyensúlyát, és felveszi a ritmust.
Testvére szavait nehezen fogja fel, túl nagy a káosz körülöttük, valamint az adrenalin még mindig elködösíti elméjét.*
- Micsoda?
*Hitetlenkedik, de engedelmesen követi Tharasyt, hiszen bárhogy alakul is sorsuk, de sosem szakadhatnak el egymástól.*
- De hát... hova mennénk?
*Szakad ki belőle. Fivére aggodalmát egyáltalán nem érti, hiszen tud magára vigyázni, ezen felül pedig vigyáznak egymásra is, így némileg túlzásnak érzi a fiatal férfi arcán megjelenő érzéseket. Jobban aggasztja a leányt, hogy hontalanná válnak. Bár mindig arról álmodozott, hogy elszakadnak a thargoktól, és egyáltalán nem is szívleli őket, de ismeri már a barbárokat, megszokta őket, nélkülük pedig igazán elárvulnának. Ez megrémíti és el is szomorítja.*
//Balszárny//
*Tharasy váratlanul karon ragadja őt, majd nekilódul, s egyúttal Thaleenát is magával ráncigálja. Eleinte botladozva követi fivérét, aztán megtalálja egyensúlyát, és felveszi a ritmust.
Testvére szavait nehezen fogja fel, túl nagy a káosz körülöttük, valamint az adrenalin még mindig elködösíti elméjét.*
- Micsoda?
*Hitetlenkedik, de engedelmesen követi Tharasyt, hiszen bárhogy alakul is sorsuk, de sosem szakadhatnak el egymástól.*
- De hát... hova mennénk?
*Szakad ki belőle. Fivére aggodalmát egyáltalán nem érti, hiszen tud magára vigyázni, ezen felül pedig vigyáznak egymásra is, így némileg túlzásnak érzi a fiatal férfi arcán megjelenő érzéseket. Jobban aggasztja a leányt, hogy hontalanná válnak. Bár mindig arról álmodozott, hogy elszakadnak a thargoktól, és egyáltalán nem is szívleli őket, de ismeri már a barbárokat, megszokta őket, nélkülük pedig igazán elárvulnának. Ez megrémíti és el is szomorítja.*
2253. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-23 18:47:39
Üzenet elküldve: 2026-01-23 18:47:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában//
*Ettvallder szavaira csak biccent. Nem garantált, hogy foglyokat fognak ejteni, ahogy az sem, hogy bárki megsérülne. Ám fontos, hogy az ilyen eshetőségekre fel legyenek készülve; elvégre részben pont azért is jöttek ide, hogy kihallgassanak egy orkot.
Akárhogy is, rövidesen eldől a stratégia: Bredoc és Naesala felvonják magukra a figyelmet, míg a többiek oldalról osonnak. Ami Gaerralost magát illeti, nem megy messzire a többi városőrtől; a gabonamezőben mozog ő is, de igyekszik, hogy ne legyen húsz méternél távolabb a lóháton közelítő párostól.
Nem próbálkozik komplikáltabb lopakodással; leginkább csak a lábára ügyel, hogy ne bukjon orrára, hiszen a csörömpölés hangját messzire vinné a szél. Eközben figyel, hogy egy esetleges rajtaütés esetén egy gyors igével segíthessen társain.*
*Ettvallder szavaira csak biccent. Nem garantált, hogy foglyokat fognak ejteni, ahogy az sem, hogy bárki megsérülne. Ám fontos, hogy az ilyen eshetőségekre fel legyenek készülve; elvégre részben pont azért is jöttek ide, hogy kihallgassanak egy orkot.
Akárhogy is, rövidesen eldől a stratégia: Bredoc és Naesala felvonják magukra a figyelmet, míg a többiek oldalról osonnak. Ami Gaerralost magát illeti, nem megy messzire a többi városőrtől; a gabonamezőben mozog ő is, de igyekszik, hogy ne legyen húsz méternél távolabb a lóháton közelítő párostól.
Nem próbálkozik komplikáltabb lopakodással; leginkább csak a lábára ügyel, hogy ne bukjon orrára, hiszen a csörömpölés hangját messzire vinné a szél. Eközben figyel, hogy egy esetleges rajtaütés esetén egy gyors igével segíthessen társain.*
2252. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-22 18:38:29
Üzenet elküldve: 2026-01-22 18:38:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
*Goba megindul vissza a harctérre, de az ork pálinka hatása gyorsan múlik. Az csak egy dolog, hogy fáj az oldala. És az is, hogy érzi, ahogy a szórítókötés átvérzik. De más is van. Szédül, imbolyog. Hirtelen jött rosszulléttől hajtva kétrét görnyedve okádni kezd. És mivel ehhez megfeszíti a hasát, elképesztő fájdalom kényszeríti féltérdre. Az arca falfehér, csak saját hányadéka festi meg a száját, és rájön, hogy nagyon alábecsülte a sérülését.
Nagy nehezen talpra kecmereg úgy, hogy a térdeire tett kézzel támasztja meg magát, és úgy marad lihegve vagy egy jó percig. Erőt gyűjt, hogy visszainduljon, amit végül meg is tesz. Nagy nehezen visszatámolyog az ispotályos sátorhoz, ahonnan elindult, és szédelegve leül, nagyjából Akaarush mellé. Látja, hogy vele foglalkozik már valaki, annak a bőrkötényesnek szól oda.*
- Te, ha ott megvagy...
*mondja erőtlen hangon, majd rámutat az oldalára, ahol ócska ingje már régebben átvérzett, de most már a vágás helye alól előbújó szorítókötés is vöröslik.*
- Nincs valami jobb löttyöd a pálinkánál? Mondjuk egy zöld színű bájital? Megfizetem...
*mondja.*
//Jobbszárny//
*Goba megindul vissza a harctérre, de az ork pálinka hatása gyorsan múlik. Az csak egy dolog, hogy fáj az oldala. És az is, hogy érzi, ahogy a szórítókötés átvérzik. De más is van. Szédül, imbolyog. Hirtelen jött rosszulléttől hajtva kétrét görnyedve okádni kezd. És mivel ehhez megfeszíti a hasát, elképesztő fájdalom kényszeríti féltérdre. Az arca falfehér, csak saját hányadéka festi meg a száját, és rájön, hogy nagyon alábecsülte a sérülését.
Nagy nehezen talpra kecmereg úgy, hogy a térdeire tett kézzel támasztja meg magát, és úgy marad lihegve vagy egy jó percig. Erőt gyűjt, hogy visszainduljon, amit végül meg is tesz. Nagy nehezen visszatámolyog az ispotályos sátorhoz, ahonnan elindult, és szédelegve leül, nagyjából Akaarush mellé. Látja, hogy vele foglalkozik már valaki, annak a bőrkötényesnek szól oda.*
- Te, ha ott megvagy...
*mondja erőtlen hangon, majd rámutat az oldalára, ahol ócska ingje már régebben átvérzett, de most már a vágás helye alól előbújó szorítókötés is vöröslik.*
- Nincs valami jobb löttyöd a pálinkánál? Mondjuk egy zöld színű bájital? Megfizetem...
*mondja.*
2251. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-21 19:00:53
Üzenet elküldve: 2026-01-21 19:00:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Az orkok nyomában //
*Bólint. Megvannak az előnyei annak is, ha mind beosonnak, de annak is, ha csak egy részük marad észrevétlen. Voltaképpen jobb is lehet így, mert az előző füttyszó már leleplezhette a közeledésüket - ha van egyáltalán, aki még meghallja.
De ha lesz is fogadóbizottság, most még nem tudhatják, hogy pontosan hány közeledőre számíthatnak. Így ha Bredocék megjelennek az úton, még elő is csalhatják a potenciális ellenségeket. Aki pedig rejtőzködik, váratlanul meglepi őket.
Így hát a zsoldos beveti magát a száraz gabonamezőbe, és próbál a korábbi városőrökkel nagyjából lépést tartva haladni, minél kevesebb zajt csapva, minél kevésbé mozgatva a magas növényzetet. Elég kellemetlen dolog, főleg ujjatlan felsőben, karcolja a bőrét a növényzet, felriasztott bogarak repdesnek az arcába, de a lényeg az, hogy nem veszik észre, ahogy közelít a faluhoz. Hátránya, hogy ő maga nem nagyon látja, mi vár rájuk. A magas gabonamezőben ő nagyjából semmit se tud kivenni a faluból, csak az ég felé kapaszkodó fekete füstöt látja közeledni, abból tudja kiszámítani, hogy nagyjából mennyi van még hátra, mielőtt ki kell lépnie a szántóföldből és felfednie magát.*
*Bólint. Megvannak az előnyei annak is, ha mind beosonnak, de annak is, ha csak egy részük marad észrevétlen. Voltaképpen jobb is lehet így, mert az előző füttyszó már leleplezhette a közeledésüket - ha van egyáltalán, aki még meghallja.
De ha lesz is fogadóbizottság, most még nem tudhatják, hogy pontosan hány közeledőre számíthatnak. Így ha Bredocék megjelennek az úton, még elő is csalhatják a potenciális ellenségeket. Aki pedig rejtőzködik, váratlanul meglepi őket.
Így hát a zsoldos beveti magát a száraz gabonamezőbe, és próbál a korábbi városőrökkel nagyjából lépést tartva haladni, minél kevesebb zajt csapva, minél kevésbé mozgatva a magas növényzetet. Elég kellemetlen dolog, főleg ujjatlan felsőben, karcolja a bőrét a növényzet, felriasztott bogarak repdesnek az arcába, de a lényeg az, hogy nem veszik észre, ahogy közelít a faluhoz. Hátránya, hogy ő maga nem nagyon látja, mi vár rájuk. A magas gabonamezőben ő nagyjából semmit se tud kivenni a faluból, csak az ég felé kapaszkodó fekete füstöt látja közeledni, abból tudja kiszámítani, hogy nagyjából mennyi van még hátra, mielőtt ki kell lépnie a szántóföldből és felfednie magát.*
2250. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-20 22:44:34
Üzenet elküldve: 2026-01-20 22:44:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
*Rorkir Homlokából félresepri haját, mit az eső, vér és verejték mosott arcába, hogy jobban lásson. Az őt támogató kezek segítenek neki, hogy a sebesült lába ne lassítsa le túlságosan. Ám ez a seb szinte semmi ahhoz a fájdalomhoz képest, mit szívében érez. Harcolni akar, látni fivéreit és nővéreit, s a nagy Durogaart, hogy együtt ülhessenek tort hősies csaták emlékét mesélve az örökkévalóságig. Ám ez a perc még nem jön el, nem itt, nem most. Tudja jól, hogy másokért felel, s ha most visszafordulna csak értelmetlenül hullana el. Ez a felelősség pedig súlyos sziklaként nyomja mellkasát. Ahogy azonban az egyik parasztlegényre néz, rögtön eszébe jut, hogy mi is az ő feladata.*
-Mozgás, emberek! A Vashegyre, gyerünk! Minél előbb oda kell érnünk! Fel kell készítenünk az erődöt!
*Akár sikerül a főerőknek győzedelmeskedniük, akár nem, tudja hogy a veszély nem tűnik el. Amon Ruadhnak készen kell állnia, s az embereknek is kik ott maradtak. A családoknak, a harcképteleneknek, a menekülteknek a szántóföldekről, s rajta kívül nincs ki vállára vehetné a feladatot. Igyekszik minél több túlélőt maga köré gyűjteni, minél többeket megmenteni. Lopva pillant kardjára, vajon Durogaar is méltónak találja tetteit?*
//Jobbszárny//
*Rorkir Homlokából félresepri haját, mit az eső, vér és verejték mosott arcába, hogy jobban lásson. Az őt támogató kezek segítenek neki, hogy a sebesült lába ne lassítsa le túlságosan. Ám ez a seb szinte semmi ahhoz a fájdalomhoz képest, mit szívében érez. Harcolni akar, látni fivéreit és nővéreit, s a nagy Durogaart, hogy együtt ülhessenek tort hősies csaták emlékét mesélve az örökkévalóságig. Ám ez a perc még nem jön el, nem itt, nem most. Tudja jól, hogy másokért felel, s ha most visszafordulna csak értelmetlenül hullana el. Ez a felelősség pedig súlyos sziklaként nyomja mellkasát. Ahogy azonban az egyik parasztlegényre néz, rögtön eszébe jut, hogy mi is az ő feladata.*
-Mozgás, emberek! A Vashegyre, gyerünk! Minél előbb oda kell érnünk! Fel kell készítenünk az erődöt!
*Akár sikerül a főerőknek győzedelmeskedniük, akár nem, tudja hogy a veszély nem tűnik el. Amon Ruadhnak készen kell állnia, s az embereknek is kik ott maradtak. A családoknak, a harcképteleneknek, a menekülteknek a szántóföldekről, s rajta kívül nincs ki vállára vehetné a feladatot. Igyekszik minél több túlélőt maga köré gyűjteni, minél többeket megmenteni. Lopva pillant kardjára, vajon Durogaar is méltónak találja tetteit?*
2249. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-20 21:26:53
Üzenet elküldve: 2026-01-20 21:26:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Az orkok nyomában //
*Bredoc egy darabig csak kemény kékjeivel nézi a bajlós tájat, merre az útjuk vezeti őket. Ezernyi gondolat fut át a fején pillanatok alatt. A többiek hangja húzza vissza a valóságba, Mykael megjegyzésére nem is igazán reagál, pusztán magában könyveli el, hogy miféle ember is lehet ő.*
-Jó ötlet.
*Feleli kurtán, hogy gyalog közelítsék meg a helyet, hátha veszély leselkedik rájuk. Majd azzal a lendülettel szorosabbra is fogja a gyeplőt a lován, mintha rá nem vonatkozna ez a terv.*
-Én be nem megyek oda.
*Mutat orrával a földekre.*
-Lóháton követem az utat, ti pedig meglepitek őket ha baj lenne.
*Naesala felé csak vigyorog, és fejével int neki, jelezve hogy szeretné, ha vele tartana.*
-Lekötjük az ellent ha még ott tanyázna, a csinos füleid biztos felborzolják az orkok kedélyeit.
*Egy darabig még elnézi magának a másikat, majd ha nincs több kérdés, úgy lassan elindul a nyomokat követve az úton lova hátán. Lassú tempót diktálva, hogy mindenki el tudja foglalni a saját helyét és ne maradjanak túlságosan le. Kezével ellenőrzi a lova oldalára erősített lándzsát, hogy kellően könnyen hozzáférhető-e, éppen úgy ahogy szereti. Reméli a hosszúéletű vele tart majd, az meg még inkább, hogy nem fog orkoktól nyüzsögni a hely, és akad még egy-két túlélő.*
*Bredoc egy darabig csak kemény kékjeivel nézi a bajlós tájat, merre az útjuk vezeti őket. Ezernyi gondolat fut át a fején pillanatok alatt. A többiek hangja húzza vissza a valóságba, Mykael megjegyzésére nem is igazán reagál, pusztán magában könyveli el, hogy miféle ember is lehet ő.*
-Jó ötlet.
*Feleli kurtán, hogy gyalog közelítsék meg a helyet, hátha veszély leselkedik rájuk. Majd azzal a lendülettel szorosabbra is fogja a gyeplőt a lován, mintha rá nem vonatkozna ez a terv.*
-Én be nem megyek oda.
*Mutat orrával a földekre.*
-Lóháton követem az utat, ti pedig meglepitek őket ha baj lenne.
*Naesala felé csak vigyorog, és fejével int neki, jelezve hogy szeretné, ha vele tartana.*
-Lekötjük az ellent ha még ott tanyázna, a csinos füleid biztos felborzolják az orkok kedélyeit.
*Egy darabig még elnézi magának a másikat, majd ha nincs több kérdés, úgy lassan elindul a nyomokat követve az úton lova hátán. Lassú tempót diktálva, hogy mindenki el tudja foglalni a saját helyét és ne maradjanak túlságosan le. Kezével ellenőrzi a lova oldalára erősített lándzsát, hogy kellően könnyen hozzáférhető-e, éppen úgy ahogy szereti. Reméli a hosszúéletű vele tart majd, az meg még inkább, hogy nem fog orkoktól nyüzsögni a hely, és akad még egy-két túlélő.*
2248. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-20 20:28:58
Üzenet elküldve: 2026-01-20 20:28:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Középhad//
*Kayaerr feszült készenlétben áll, pajzsát szorosan maga előtt tartva, sáros tekintete kapkodva pásztázza a körülöttük kavargó csatát. Figyeli, hol mozdul ellenség, honnan érkezhet veszély, szemmel tartja a varangyokat. A levegő üvöltésekkel, fémcsengéssel és haldoklók hörgésével telik meg, mégsem lát senkit, aki a jarl felé törne.
Csak ekkor engedi meg magának, hogy tekintete a párbajra kússzon. Látja Yagnar első csapását Druhuul nyakán, majd a másodikat, és amikor a pengével teljesen leválasztott fej a levegőbe emelkedik, Kayaerr egyetlen, feszes lélegzetet vesz. Nem áll neki ujjongani, állkapcsa megfeszül, mintha el sem hinné igazán elsőre, amit lát, fel se tudná fogni a súlyát a történteknek.
Csak akkor sikerül összeszednie magát, amikor Yagnar a magasba emeli az ork vezér fejét és parancsot ad. Ösztönösen emeli a kardját és nagyokat csattanva veri a pajzsát, hogy a környező thargok is értesüljenek a jarl akaratáról.*
- Irány a domb!
*Kiáltja még ahogy bírja majd a jarl mellé igyekszik zárkózni, kissé mögötte nyomul elszántan a domb felé. Pajzsát maga előtt tartja, s készen áll, hogy az útját álló ellenbe mártsa pengéjét.*
//Középhad//
*Kayaerr feszült készenlétben áll, pajzsát szorosan maga előtt tartva, sáros tekintete kapkodva pásztázza a körülöttük kavargó csatát. Figyeli, hol mozdul ellenség, honnan érkezhet veszély, szemmel tartja a varangyokat. A levegő üvöltésekkel, fémcsengéssel és haldoklók hörgésével telik meg, mégsem lát senkit, aki a jarl felé törne.
Csak ekkor engedi meg magának, hogy tekintete a párbajra kússzon. Látja Yagnar első csapását Druhuul nyakán, majd a másodikat, és amikor a pengével teljesen leválasztott fej a levegőbe emelkedik, Kayaerr egyetlen, feszes lélegzetet vesz. Nem áll neki ujjongani, állkapcsa megfeszül, mintha el sem hinné igazán elsőre, amit lát, fel se tudná fogni a súlyát a történteknek.
Csak akkor sikerül összeszednie magát, amikor Yagnar a magasba emeli az ork vezér fejét és parancsot ad. Ösztönösen emeli a kardját és nagyokat csattanva veri a pajzsát, hogy a környező thargok is értesüljenek a jarl akaratáról.*
- Irány a domb!
*Kiáltja még ahogy bírja majd a jarl mellé igyekszik zárkózni, kissé mögötte nyomul elszántan a domb felé. Pajzsát maga előtt tartja, s készen áll, hogy az útját álló ellenbe mártsa pengéjét.*
2247. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-20 18:20:25
Üzenet elküldve: 2026-01-20 18:20:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Balszárny//
*Haja csatakos a nyakába ömlő esővíztől. A bőrvért így, nedvesen, kellemetlenül karistolja bőrét. Jól esne minél előbb megválni tőle.
Vagy itt maradnak hősi halált halni, vagy megfutnak. Ő pedig nem bízik benne, hogy az orkok majd megéneklik nyilait, vagy hogy különösebb örömmel fogadnák őt és húgát az Ősök Csarnokában, miután elsőre megfutottak. Összeszorítja hát fogait, karon ragadja Thaleenát és a futva a dombok felé veszi az irányt.*
-Francba. *Szitkozódik még egy sort orra alatt, miközben hátára erősíti a nyilat, ezzel sem akadályozva a menekülést.*
-Nem megyek vissza a Vashegyre. Felejtsd el. *Nem is óhajtja hallani húgának esetleges aggályait.*
-Irány a Vaskorsó. Aztán az erdő, ha muszáj. Hmm? *Kékjeiben láthatóan aggodalom ül. Talán meglepő lehet ez Thaleenának, de látszik, hogy őérte aggódik. Persze ennek a világért sem adna hangot.
Arcizmai megfeszülnek, ahogy a csatatéren küzdő thargokra gondol. Nem különösebben nehéz, hisz még mindig hallják a zajt. Minél hamarabb eltűnnek a dombok mögött, annál kisebb a valószínűsége, hogy a wargok a hátukba kerülnek.*
//Balszárny//
*Haja csatakos a nyakába ömlő esővíztől. A bőrvért így, nedvesen, kellemetlenül karistolja bőrét. Jól esne minél előbb megválni tőle.
Vagy itt maradnak hősi halált halni, vagy megfutnak. Ő pedig nem bízik benne, hogy az orkok majd megéneklik nyilait, vagy hogy különösebb örömmel fogadnák őt és húgát az Ősök Csarnokában, miután elsőre megfutottak. Összeszorítja hát fogait, karon ragadja Thaleenát és a futva a dombok felé veszi az irányt.*
-Francba. *Szitkozódik még egy sort orra alatt, miközben hátára erősíti a nyilat, ezzel sem akadályozva a menekülést.*
-Nem megyek vissza a Vashegyre. Felejtsd el. *Nem is óhajtja hallani húgának esetleges aggályait.*
-Irány a Vaskorsó. Aztán az erdő, ha muszáj. Hmm? *Kékjeiben láthatóan aggodalom ül. Talán meglepő lehet ez Thaleenának, de látszik, hogy őérte aggódik. Persze ennek a világért sem adna hangot.
Arcizmai megfeszülnek, ahogy a csatatéren küzdő thargokra gondol. Nem különösebben nehéz, hisz még mindig hallják a zajt. Minél hamarabb eltűnnek a dombok mögött, annál kisebb a valószínűsége, hogy a wargok a hátukba kerülnek.*
2246. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-20 18:08:47
Üzenet elküldve: 2026-01-20 18:08:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Középhad//
*Hullámzó mellkassal, lángoló tekintettel szemléli az oldalára guruló fejet. Lám... Az Ősök Szelleme nem véletlen küldte őt vissza.
Lehajol, hogy keze ügyébe vegye a fejet és a magasba emelve, a hajánál fogva fordítsa körbe.*
-Halott az uruk! Ma vérrel aratunk, testvéreim! VÉRREL!
*Hogy az adrenalin miatt, vagy diadalmámorában, de vérfagyasztóan felkacag. Csak eztán keresi meg tekintetével a távolban érkező ork hadakat, kik feléjük tartanak. Egyelőre nem látja át a csatateret, de azt tudja, hogyan tudnának fölébük kerekedni.*
-Halott a vezéretek! Takarodjatok vissza az üregeitekbe, ahonnét jöttetek, esztelen férgek! *Ordítja. Az sem igazán érdekli, ha nem hallják őt. Meglóbálja a frissen megszerzett orkfejet, s most először körbepillant maga körül. Karheia és Kayaerr is vele van, ez pedig némileg megnyugtatja.*
-Karheia! Kayaerr, véreim! Előre, fel a dombra! *Nem csupán át akarja látni a csatateret, de a közeledő ellennek is megnehezíti dolgát, ha ebben a sárban menetnek felfelé kell küzdenie.*
-Hol vannak a többiek?! *Kérdi, de nem várja meg a választ.*
-Előre, fel-fel! A láng ne hagyja el lelketek! A vér napja ez, a diadalé! Megéneklik tetteink az utódok! Fel! *Természetesen nem csupán a két leányhoz szól, hanem atyjafiaihoz is maga körül. Egyik kezében a pallossal, másikban még mindig az ork fejével nekivág a dombnak, s igyekszik annyi zöldbőrűt bevégezni közben, amennyit csak tud.*
//Középhad//
*Hullámzó mellkassal, lángoló tekintettel szemléli az oldalára guruló fejet. Lám... Az Ősök Szelleme nem véletlen küldte őt vissza.
Lehajol, hogy keze ügyébe vegye a fejet és a magasba emelve, a hajánál fogva fordítsa körbe.*
-Halott az uruk! Ma vérrel aratunk, testvéreim! VÉRREL!
*Hogy az adrenalin miatt, vagy diadalmámorában, de vérfagyasztóan felkacag. Csak eztán keresi meg tekintetével a távolban érkező ork hadakat, kik feléjük tartanak. Egyelőre nem látja át a csatateret, de azt tudja, hogyan tudnának fölébük kerekedni.*
-Halott a vezéretek! Takarodjatok vissza az üregeitekbe, ahonnét jöttetek, esztelen férgek! *Ordítja. Az sem igazán érdekli, ha nem hallják őt. Meglóbálja a frissen megszerzett orkfejet, s most először körbepillant maga körül. Karheia és Kayaerr is vele van, ez pedig némileg megnyugtatja.*
-Karheia! Kayaerr, véreim! Előre, fel a dombra! *Nem csupán át akarja látni a csatateret, de a közeledő ellennek is megnehezíti dolgát, ha ebben a sárban menetnek felfelé kell küzdenie.*
-Hol vannak a többiek?! *Kérdi, de nem várja meg a választ.*
-Előre, fel-fel! A láng ne hagyja el lelketek! A vér napja ez, a diadalé! Megéneklik tetteink az utódok! Fel! *Természetesen nem csupán a két leányhoz szól, hanem atyjafiaihoz is maga körül. Egyik kezében a pallossal, másikban még mindig az ork fejével nekivág a dombnak, s igyekszik annyi zöldbőrűt bevégezni közben, amennyit csak tud.*
2245. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-20 17:49:25
Üzenet elküldve: 2026-01-20 17:49:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
*Ezt nem várta volna ettől a szedett-vedett csürhétől. Azt, gondolta, hogy csak egy vezérre van szükségük, hogy mint egy farkascsorda rávessék magukat az óriásra. Csakhogy, úgy néz ki, hogy kivételesen pozitívan csalódott a fajtájában. Ez most nem emberháború lesz. Párbaj, mint amikről annak idején a tüzek mellett beszéltek. Ilyenekből születtek a bajnokok és nagyvezérek. Talán ez volt a szellemek akarata. Vesz hát egy mély levegőt és nem tervezi megvárni, hogy az ellenfele megigyon valamit. Kitör és felé szúr.*
-Harcolj tharg! Legyen miről mesélned az őseidnek!
//Jobbszárny//
*Ezt nem várta volna ettől a szedett-vedett csürhétől. Azt, gondolta, hogy csak egy vezérre van szükségük, hogy mint egy farkascsorda rávessék magukat az óriásra. Csakhogy, úgy néz ki, hogy kivételesen pozitívan csalódott a fajtájában. Ez most nem emberháború lesz. Párbaj, mint amikről annak idején a tüzek mellett beszéltek. Ilyenekből születtek a bajnokok és nagyvezérek. Talán ez volt a szellemek akarata. Vesz hát egy mély levegőt és nem tervezi megvárni, hogy az ellenfele megigyon valamit. Kitör és felé szúr.*
-Harcolj tharg! Legyen miről mesélned az őseidnek!
2244. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-20 16:55:37
Üzenet elküldve: 2026-01-20 16:55:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Jobbszárny//
*A csata zaja a háttérbe szorul. Az eső nehéz kopogása az amit csak hall. Testén úgy folyik le a víz, mintha csak folyó lenne. Izzadság vagy eső, ki tudja? Lehet mindkettő, habár ő inkább az esőre szavazna. A sárban térdel, behunyt szemmel néz az ég felé, várva imáinak meghallgatását. Sok idő nem telik el és meg is kapja a választ. Csak egy ork képében.*
-Hát a te látványoddal is beérem.
*Mondja félrehúzott szájjal, majd a neki nyújtott pálinkát önti le a torkán. Hangosan mordul egyet. Megrázza fejét a pálinka ízére és erősségére. Rég ivott már faja italából. Fanyarú arccal néz a segítségére siető orknak.*
-Akár a lórúgás.
*Mondja majd átadja magát a felcsernek, hogy elássa. Ha kell leveti sodronyingét is, hogy könnyebben hozzáférjen a sérüléshez.
Közben a háttérben mintha Zopal nevét hallaná, hogy skandálják. Alig hallja, nem is biztos benne. Lehet csak a pálinka szórakozik vele. Mindenesetre figyelmét visszafordítja a felcserhez. Ha lehet az ellátásban nem akarja nehezíteni fajtársát.*
//Jobbszárny//
*A csata zaja a háttérbe szorul. Az eső nehéz kopogása az amit csak hall. Testén úgy folyik le a víz, mintha csak folyó lenne. Izzadság vagy eső, ki tudja? Lehet mindkettő, habár ő inkább az esőre szavazna. A sárban térdel, behunyt szemmel néz az ég felé, várva imáinak meghallgatását. Sok idő nem telik el és meg is kapja a választ. Csak egy ork képében.*
-Hát a te látványoddal is beérem.
*Mondja félrehúzott szájjal, majd a neki nyújtott pálinkát önti le a torkán. Hangosan mordul egyet. Megrázza fejét a pálinka ízére és erősségére. Rég ivott már faja italából. Fanyarú arccal néz a segítségére siető orknak.*
-Akár a lórúgás.
*Mondja majd átadja magát a felcsernek, hogy elássa. Ha kell leveti sodronyingét is, hogy könnyebben hozzáférjen a sérüléshez.
Közben a háttérben mintha Zopal nevét hallaná, hogy skandálják. Alig hallja, nem is biztos benne. Lehet csak a pálinka szórakozik vele. Mindenesetre figyelmét visszafordítja a felcserhez. Ha lehet az ellátásban nem akarja nehezíteni fajtársát.*
2243. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-19 15:29:52
Üzenet elküldve: 2026-01-19 15:29:52
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Gondosan összecsomagolt, nem túl nagy batyuját a bak alá löki.*
- Úgy? *-szólal meg a bakon ülő idős férfi, inkább már bácsi. Szürkéjében még némi barnát hordó bajsza hosszan lelóg szája mellett kétoldalt.*
- Úgy a'. *-válaszolja neki vissza, és halk nyögéssel kapaszkodik fel a kocsi elejére. Megigazítja szoknyáját, hogy ne mutogassa a lábszárát, majd arcát visszafordítja Szántóvég felé. A kocsi a zsebkendőnyi település legszélén áll, hátulja káposztával, téli tökkel és hasonlóval megrakva. Nem tudja, hogy most néz-e utoljára erre a néhány házra, a szalmatetőkre, a csizmatalpak által keményre döngölt útjára; de egy jó darabig biztos nem fogja látni. Nincs már itt maradása.*
- Nyújjá' be a bak alá, leány. Van ott egy pokróc. Terítsed magadra. *-szólal meg az öreg, majd szipog egy sort. Hideg van. Úgy cselekszik ahogy mondták neki, és keze hamar rátalál a durva szövésű anyagra. Lópokróc az, koszos és büdös is kissé, de ahogy a combjaira és térdére teríti, egyből jobban érzi magát.*
- Köszönöm, báttya! *-néz fel az idős férfira, az szóra se méltatja. Semmiség ez neki. Rajta meleg gatya, befordított suba van, gyomrában pedig valami pálinka. Kívül-belül melegben van.
Jobb keze önkéntelenül is rámarkol hajfonatára, és aprót ránt rajta. Érzi, hogy elszorul a torka kissé.*
- Mennyünk? *-kérdezi az öreg. A lova fülét nézi, nem a leányt. Tudja, hogy nem kell annak az most, hogy valaki őt nézegesse.*
- Mennyünk. *-bólint.
A kocsi rándulva indul meg, az öreg a bajsza alól cicceg a lónak, a korbács csak dísznek van a kezében. Ahogy a nyöszörgő kocsi maga mögött hagyja azt a pár házat, amit eddig otthonául ismert, kézháttal megtörli az arcát. Nem sír. Csak a szél hideg. Csak a szél hideg..
Nemigen beszélnek, míg a kocsi megérkezik Szántáshátra, de addigra már úgy ülnek egymás mellett, mintha két zsák burgonya lennének. A nagyobb zsák befordított subában, a kisebbik zsák a fejére-vállára terített lópokrócban. A pokróc melegében ujjai a hajfonatát szorongatják, most szinte feketének tűnő szemei kíváncsian figyelik 'Hátat, ahogy a kocsi befut. Szántóvég talán negyed ekkora sincs, gondolja. Ahogy a ló halkan prüszkölve megáll, kíváncsian fordítja körbe a fejét, és szinte bosszúsan prüszköl, ahogy meglátja, hogy hol vannak.*
- Minnyá' gyüvök! *-szól oda az öreg, majd lekászálódik a bakról, és kissé kacsázó léptekkel eltűnik a helyi kocsma ajtaja mögött. ~Férfiak!~, fújtat. Másra sem tudnak gondolni, csak arra, hogy a gyomruk teli-, a zsákjuk meg üres legyen. Meg nem szólal azért, még mélyebbre húzódik a pokrócba, és onnan nézelődik. Neki magának nincs mehetnékje vagy dolga itt, leszállni meg nem akar, mert még az öreg tán itt is hagyná. Neki nem számít. Ő csak a terményt viszi egyik faluból a másikba, s hogy visz-e mást maga mellett..?!
Talán fertályóra telik el, talán annyi sem, nem tudja, elszenderedik kissé. Arra ébred meg, hogy az öreg lezuttyan a bakra. Orrába füst-, hagyma- és keserűsör szaga csap. Egyikük sem szólal meg. A kocsi rándulva indul meg, a korbács csak dísznek kell.
Ráfordulnak a városba menő karavánútra.*
- Úgy? *-szólal meg a bakon ülő idős férfi, inkább már bácsi. Szürkéjében még némi barnát hordó bajsza hosszan lelóg szája mellett kétoldalt.*
- Úgy a'. *-válaszolja neki vissza, és halk nyögéssel kapaszkodik fel a kocsi elejére. Megigazítja szoknyáját, hogy ne mutogassa a lábszárát, majd arcát visszafordítja Szántóvég felé. A kocsi a zsebkendőnyi település legszélén áll, hátulja káposztával, téli tökkel és hasonlóval megrakva. Nem tudja, hogy most néz-e utoljára erre a néhány házra, a szalmatetőkre, a csizmatalpak által keményre döngölt útjára; de egy jó darabig biztos nem fogja látni. Nincs már itt maradása.*
- Nyújjá' be a bak alá, leány. Van ott egy pokróc. Terítsed magadra. *-szólal meg az öreg, majd szipog egy sort. Hideg van. Úgy cselekszik ahogy mondták neki, és keze hamar rátalál a durva szövésű anyagra. Lópokróc az, koszos és büdös is kissé, de ahogy a combjaira és térdére teríti, egyből jobban érzi magát.*
- Köszönöm, báttya! *-néz fel az idős férfira, az szóra se méltatja. Semmiség ez neki. Rajta meleg gatya, befordított suba van, gyomrában pedig valami pálinka. Kívül-belül melegben van.
Jobb keze önkéntelenül is rámarkol hajfonatára, és aprót ránt rajta. Érzi, hogy elszorul a torka kissé.*
- Mennyünk? *-kérdezi az öreg. A lova fülét nézi, nem a leányt. Tudja, hogy nem kell annak az most, hogy valaki őt nézegesse.*
- Mennyünk. *-bólint.
A kocsi rándulva indul meg, az öreg a bajsza alól cicceg a lónak, a korbács csak dísznek van a kezében. Ahogy a nyöszörgő kocsi maga mögött hagyja azt a pár házat, amit eddig otthonául ismert, kézháttal megtörli az arcát. Nem sír. Csak a szél hideg. Csak a szél hideg..
Nemigen beszélnek, míg a kocsi megérkezik Szántáshátra, de addigra már úgy ülnek egymás mellett, mintha két zsák burgonya lennének. A nagyobb zsák befordított subában, a kisebbik zsák a fejére-vállára terített lópokrócban. A pokróc melegében ujjai a hajfonatát szorongatják, most szinte feketének tűnő szemei kíváncsian figyelik 'Hátat, ahogy a kocsi befut. Szántóvég talán negyed ekkora sincs, gondolja. Ahogy a ló halkan prüszkölve megáll, kíváncsian fordítja körbe a fejét, és szinte bosszúsan prüszköl, ahogy meglátja, hogy hol vannak.*
- Minnyá' gyüvök! *-szól oda az öreg, majd lekászálódik a bakról, és kissé kacsázó léptekkel eltűnik a helyi kocsma ajtaja mögött. ~Férfiak!~, fújtat. Másra sem tudnak gondolni, csak arra, hogy a gyomruk teli-, a zsákjuk meg üres legyen. Meg nem szólal azért, még mélyebbre húzódik a pokrócba, és onnan nézelődik. Neki magának nincs mehetnékje vagy dolga itt, leszállni meg nem akar, mert még az öreg tán itt is hagyná. Neki nem számít. Ő csak a terményt viszi egyik faluból a másikba, s hogy visz-e mást maga mellett..?!
Talán fertályóra telik el, talán annyi sem, nem tudja, elszenderedik kissé. Arra ébred meg, hogy az öreg lezuttyan a bakra. Orrába füst-, hagyma- és keserűsör szaga csap. Egyikük sem szólal meg. A kocsi rándulva indul meg, a korbács csak dísznek kell.
Ráfordulnak a városba menő karavánútra.*
2242. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-18 21:56:59
Üzenet elküldve: 2026-01-18 21:56:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Sebes léptekkel halad elsőtisztünk a kacskaringós karavánúton, megáldva a reménnyel, hogy módfelett eseménytelen útnak néz elébe. Bár büntetését már réges-rég letöltötte, valahogy mégsem fűlik a foga a gyakorta erre kóricáló fegyveres őrjáratok valamelyikébe belefutni. A fene tudja miért, valahogy nem telik meg a szíve békével és szeretettel a rend éber őreire gondolva, na meg persze az, hogy egy disznóságért nyakon csípték, nem jelenti azt, hogy nincs még két másik életre elegendő a számláján. Aki egyszer megtapasztalja Arthenior néhai barakkjának vendégszeretetét, annak előnyére válik némi óvatosságot magára erőltetni. Még akkor is, ha a szóban forgó barakk és a városőrök már évekkel ezelőtt eltűntek e föld színéről.
Ez az óvatosság Deronunk esetében abban merül ki, hogy tervei szerint huzamosabb időre maga mögött hagyja a várost. Talán még ezt az elátkozott szegletét is a világnak, ezt még nem döntötte el. Hátha talál egy bárkát, amire épp elkél egy elsőtiszt. Vagy egy elsőtisztet, akit rövid úton megszabadíthat ingóságaitól, rangjától és ha már így belelendül, akkor az életétől is, majd átveheti a helyét. Legrosszabb esetben persze beéri azzal is, ha talál néhány hozzá hasonlatos haszontalan akasztófavirágot, akikhez ideig-óráig hozzácsapódhat nem válogatós ő, bármelyik opció megfelel.*
Ez az óvatosság Deronunk esetében abban merül ki, hogy tervei szerint huzamosabb időre maga mögött hagyja a várost. Talán még ezt az elátkozott szegletét is a világnak, ezt még nem döntötte el. Hátha talál egy bárkát, amire épp elkél egy elsőtiszt. Vagy egy elsőtisztet, akit rövid úton megszabadíthat ingóságaitól, rangjától és ha már így belelendül, akkor az életétől is, majd átveheti a helyét. Legrosszabb esetben persze beéri azzal is, ha talál néhány hozzá hasonlatos haszontalan akasztófavirágot, akikhez ideig-óráig hozzácsapódhat nem válogatós ő, bármelyik opció megfelel.*
2241. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2026-01-17 11:12:26
Üzenet elküldve: 2026-01-17 11:12:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Az orkok nyomában//
*A füst nem marad változatlan. Ahogy telnek a percek, a szél enyhén megfordul, és a szürkés csíkok szélesebben terülnek szét a falu fölött. Egy helyen a tetőszerkezet megrogy, majd lassan beomlik; a parázs újra fellángol, és friss pernye száll fel onnan.
A mező szélén madarak rebbennek fel egyszerre, majd eltűnnek a füst irányával ellentétesen. A levegőben érezhető a megégett fa és a nedves hamu szaga. Innen még nem látszik mozgás a házak között.
Az út mentén a nyomok jól kivehetők, de a szél már hordani kezdi rájuk a hamut. Ami most tiszta, az hamarosan összemosódhat, különösen a falu szélén, ahol a pernye vastagabban hullik.*
*A füst nem marad változatlan. Ahogy telnek a percek, a szél enyhén megfordul, és a szürkés csíkok szélesebben terülnek szét a falu fölött. Egy helyen a tetőszerkezet megrogy, majd lassan beomlik; a parázs újra fellángol, és friss pernye száll fel onnan.
A mező szélén madarak rebbennek fel egyszerre, majd eltűnnek a füst irányával ellentétesen. A levegőben érezhető a megégett fa és a nedves hamu szaga. Innen még nem látszik mozgás a házak között.
Az út mentén a nyomok jól kivehetők, de a szél már hordani kezdi rájuk a hamut. Ami most tiszta, az hamarosan összemosódhat, különösen a falu szélén, ahol a pernye vastagabban hullik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2349-2368