Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 78 (1541. - 1560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2220-2239
1560. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-10-06 04:51:35
Üzenet elküldve: 2024-10-06 04:51:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém//
//Kunyhó//
*A vénasszony felkuncog az ork szavain.*
-Sa'Tereth büntetése az a lény, én mondom neked. De én szót értek vele! Úgy, ahogy senki más sem. *Mardrein asszony elvigyorodik. Amennyiben az ork körbepillant a helyiségben, immáron egy híján egy tucat macska pislog rá nyávogva a szoba minden szabad pontjáról.*
-Most hord el magad! Amíg szépen vagyok! *Cagon érezheti, hogy többet nemigen fog kihúzni a bolond vénasszonyból. Már ha hiszi a szavait egyáltalán. A pince titka megmaradni látszik, de talán nem ez az ideje és helye, hogy a dolog végére járjon.*
//Hídromok//
*A páros azon kívül, hogy csillapíthatja éhségét némi szederrel, nem talál új nyomot. Visszaindulhatnak a faluba, ha úgy tetszik, ugyanakkor Mardrei asszony háza a község túlvégén van. Idő, mire eljutnak oda, már ha arra veszik az irányt. Hűvös szellő borzolja őket, ám ez látszólag már nem hoz magával vihart. Valahol a távolban kakukkmadár munkálkodik; ütemes hangja visszhangot ver a folyóparti fák között. A rúnák rejtélye egyelőre megfejtetlen marad. Hogy a páros merre veszi az irányt, az csakis rajtuk múlik.*
//Kunyhó//
*A vénasszony felkuncog az ork szavain.*
-Sa'Tereth büntetése az a lény, én mondom neked. De én szót értek vele! Úgy, ahogy senki más sem. *Mardrein asszony elvigyorodik. Amennyiben az ork körbepillant a helyiségben, immáron egy híján egy tucat macska pislog rá nyávogva a szoba minden szabad pontjáról.*
-Most hord el magad! Amíg szépen vagyok! *Cagon érezheti, hogy többet nemigen fog kihúzni a bolond vénasszonyból. Már ha hiszi a szavait egyáltalán. A pince titka megmaradni látszik, de talán nem ez az ideje és helye, hogy a dolog végére járjon.*
//Hídromok//
*A páros azon kívül, hogy csillapíthatja éhségét némi szederrel, nem talál új nyomot. Visszaindulhatnak a faluba, ha úgy tetszik, ugyanakkor Mardrei asszony háza a község túlvégén van. Idő, mire eljutnak oda, már ha arra veszik az irányt. Hűvös szellő borzolja őket, ám ez látszólag már nem hoz magával vihart. Valahol a távolban kakukkmadár munkálkodik; ütemes hangja visszhangot ver a folyóparti fák között. A rúnák rejtélye egyelőre megfejtetlen marad. Hogy a páros merre veszi az irányt, az csakis rajtuk múlik.*
1559. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-10-05 10:18:10
Üzenet elküldve: 2024-10-05 10:18:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Fehér csönd//
*Rezzenéstelen az arc, amivel a nő válaszát hallgatja. Így már érti, mire kell annak a barlang, ha segíteni továbbra sem tud abban, hogy hol találna egyet a környéken. A falubeliekhez sem irányítja, hogy tőlük kérdezze meg. Ha elég élelmes megteszi úgyis, de valamiért mégis jobban örülne, ha nem tenné. Idegenként főleg, úgy, hogy tőle indul a falu felé. Tudja azonban, hogy ebbe nincs beleszólása, így nem is válaszol semmit. A békalencse az egyetlen, ami rá tartozik valamennyire, de az sem annyira, hogy el is induljon a hosszúéletűvel keresni. A piacon már törlesztette, ha adós is volt bármivel.
Visszamegy a házba, nem hallva meg a teraszon maradt nő macskához intézett szavait. Bizonytalan, hogyan fogadná őket, ha eljutnának hozzá. Az asztalon hagyott, vízbe áztatott kőre pillant, átlépve onnan a kandallóhoz, annak párkányára nyúlva a fa talpért, majd egy rongyért a kisebb asztal fiókjába. Visszamegy az asztalhoz, annak rövidebb oldala mellé állva. Lehetne magasabban a lapja, kényelmesebb lenne, nem hajol azonban le, amíg odébb tolja a tálat, és leteszi maga elé a kő alá használt fadarabot. Egy másik, kisebb léc van felszögelve az egyik végére, hogy megtartsa a tetejére kerülő követ, hogy az ne csúszkáljon ide-oda, miközben fen rajta. Bár a fán alapvetően sem igen tenné, főleg vizesen, mégis biztosabb ez. Így a talp ázik, s nem az asztal, ahogy ráemeli a követ, maga mellé, a keze ügyébe dobva közben a rongyot. A tokjába tett késéért nyúl, még egyszer, futólag mérve fel, hogy hol van rajta a csorba
Hogy a nő közben visszajön a lakásba oda sem figyelve veszi csupán tudomásul. Annak szavai jutnak el hozzá egyedül, azonban ezúttal egy hümmentés nem sok, annyit sem tesz rájuk feleletként. Vízi rysha. Igen, hallotta már, de sem akkor, a Kikötőben, sem most nem fogja tudni megjegyezni. Vagy nem jól. Tökéletes a 'másik békalencse' megnevezés. A nő is tudta, mire érti. Az állával bök helyette csak az elf kardja mellett, deszkán hagyott étel felé:*
- Egyél, mielőtt elindulsz.
*Messze van a Kikötő. Összevonja a szemöldökét, ahogy a kőre illesztve a penge élét fenni kezdi végül azt, akaratlanul lejjebb hajolva a munka közben az asztal lapjához. Lehetne magasabb, még sincs egy szava sem. A kis asztal jobb lenne talán, az ablak felette adna is elég fényt, mégsem megy át oda.
Hamar koszos lesz a kő felszínén maradt víz; a tenyerével tolja le róla, miután fordít egyet a késen, annak másik oldalát is megdolgozva néhány mozdulattal. Futólag, az ujjaival emel újabb adag vizet a tálból a kőre, elsimítva rajta, mielőtt tovább fenne. Már most tudja, hogy jó időbe fog telni, amíg kiszedi az élből azt az egyenetlenséget, de nem zavarja. Korán van még, van türelme. Koszos lesz a kés is. Az odakészített ronggyal törli meg; az ajtó felé fordulva néz rá újra az élére.*
*Rezzenéstelen az arc, amivel a nő válaszát hallgatja. Így már érti, mire kell annak a barlang, ha segíteni továbbra sem tud abban, hogy hol találna egyet a környéken. A falubeliekhez sem irányítja, hogy tőlük kérdezze meg. Ha elég élelmes megteszi úgyis, de valamiért mégis jobban örülne, ha nem tenné. Idegenként főleg, úgy, hogy tőle indul a falu felé. Tudja azonban, hogy ebbe nincs beleszólása, így nem is válaszol semmit. A békalencse az egyetlen, ami rá tartozik valamennyire, de az sem annyira, hogy el is induljon a hosszúéletűvel keresni. A piacon már törlesztette, ha adós is volt bármivel.
Visszamegy a házba, nem hallva meg a teraszon maradt nő macskához intézett szavait. Bizonytalan, hogyan fogadná őket, ha eljutnának hozzá. Az asztalon hagyott, vízbe áztatott kőre pillant, átlépve onnan a kandallóhoz, annak párkányára nyúlva a fa talpért, majd egy rongyért a kisebb asztal fiókjába. Visszamegy az asztalhoz, annak rövidebb oldala mellé állva. Lehetne magasabban a lapja, kényelmesebb lenne, nem hajol azonban le, amíg odébb tolja a tálat, és leteszi maga elé a kő alá használt fadarabot. Egy másik, kisebb léc van felszögelve az egyik végére, hogy megtartsa a tetejére kerülő követ, hogy az ne csúszkáljon ide-oda, miközben fen rajta. Bár a fán alapvetően sem igen tenné, főleg vizesen, mégis biztosabb ez. Így a talp ázik, s nem az asztal, ahogy ráemeli a követ, maga mellé, a keze ügyébe dobva közben a rongyot. A tokjába tett késéért nyúl, még egyszer, futólag mérve fel, hogy hol van rajta a csorba
Hogy a nő közben visszajön a lakásba oda sem figyelve veszi csupán tudomásul. Annak szavai jutnak el hozzá egyedül, azonban ezúttal egy hümmentés nem sok, annyit sem tesz rájuk feleletként. Vízi rysha. Igen, hallotta már, de sem akkor, a Kikötőben, sem most nem fogja tudni megjegyezni. Vagy nem jól. Tökéletes a 'másik békalencse' megnevezés. A nő is tudta, mire érti. Az állával bök helyette csak az elf kardja mellett, deszkán hagyott étel felé:*
- Egyél, mielőtt elindulsz.
*Messze van a Kikötő. Összevonja a szemöldökét, ahogy a kőre illesztve a penge élét fenni kezdi végül azt, akaratlanul lejjebb hajolva a munka közben az asztal lapjához. Lehetne magasabb, még sincs egy szava sem. A kis asztal jobb lenne talán, az ablak felette adna is elég fényt, mégsem megy át oda.
Hamar koszos lesz a kő felszínén maradt víz; a tenyerével tolja le róla, miután fordít egyet a késen, annak másik oldalát is megdolgozva néhány mozdulattal. Futólag, az ujjaival emel újabb adag vizet a tálból a kőre, elsimítva rajta, mielőtt tovább fenne. Már most tudja, hogy jó időbe fog telni, amíg kiszedi az élből azt az egyenetlenséget, de nem zavarja. Korán van még, van türelme. Koszos lesz a kés is. Az odakészített ronggyal törli meg; az ajtó felé fordulva néz rá újra az élére.*
1558. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-10-04 14:13:08
Üzenet elküldve: 2024-10-04 14:13:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A vadászlaki rém//
//Hídromok//
*A fácán maradványait megnézi hátha valamit megtud belőle. Például, hogy mi és miképp kapta el. Már ha maradt belőle valami ami segítségére van ebben. A bokor láttán elmosolyodik és bólint a fiatal megjegyzésére.*
-Hasznos kis bokor. A helyi vadászok szószokat szeretnek belőle csinálni.
*Tökéletes a vadhúsokhoz. Ő maga annak idején szárított is belőle mikor szedett. Jó volt feldobni vele a étrendjét. Főleg télen mikor nagyobb szüksége is volt rá. Viszont nem áll neki mesélni ezekről. Feleslegesen nem járatja a száját. Aztán ha mást nem találnak akkor megindulna vissza a falu felé. Vajon Cagon visszatért már a vadász kunyhójához vagy még az öregasszonynál van? Talán több sikerrel járt mint ők ketten.*
//Hídromok//
*A fácán maradványait megnézi hátha valamit megtud belőle. Például, hogy mi és miképp kapta el. Már ha maradt belőle valami ami segítségére van ebben. A bokor láttán elmosolyodik és bólint a fiatal megjegyzésére.*
-Hasznos kis bokor. A helyi vadászok szószokat szeretnek belőle csinálni.
*Tökéletes a vadhúsokhoz. Ő maga annak idején szárított is belőle mikor szedett. Jó volt feldobni vele a étrendjét. Főleg télen mikor nagyobb szüksége is volt rá. Viszont nem áll neki mesélni ezekről. Feleslegesen nem járatja a száját. Aztán ha mást nem találnak akkor megindulna vissza a falu felé. Vajon Cagon visszatért már a vadász kunyhójához vagy még az öregasszonynál van? Talán több sikerrel járt mint ők ketten.*
1557. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-10-03 10:05:05
Üzenet elküldve: 2024-10-03 10:05:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* Nem meglepő. Elvégre közel s távol megszabadultak az összes hívőtől. Sajnos a maradék meg nem hirdeti a saját hitét a közszemlélet orra alá. Nem is várta az öregtől, hogy történetét hallva sajnálatában ugráljon az ork körül, de a reakciója bosszantja az orkot. Ugyan nem az erőszak híve, de csak hozzák ki a sodrából! *
- Bizonyítsd! * Förmed az asszonyra * Mézesmázos szavakból kaptam eleget. Utam során becsaptak, átvertek az álhívők sokasága. Mind megkapta a magáét! * Ezúttal enyhít a hangján. * Bizonyítsd be, hogy ez most valódi! Mutasd meg, hogy az út amin jársz nem káprázat! Mutass nekem utat!
* Fohászkodik az asszonyhoz. Már két tenyerét is összekulcsolta. Ha kiderülne, hogy a vénség csak szenilis és minden rossz dolog következményére Sa'Tereth jut eszébe, azt megemlegeti. *
- A többiek? Mégis mié…
* Kíváncsian pillant az öreg irányába. Majd, mint derült égből villámcsapásként fordul meg benne a végső gondolat. Mintha a kirakós darabjai mind a helyükön lennének, csak össze kéne érinteni őket. Majd eközben a gondolat között csak egy valami hagyja el a száját. *
- A romok?!
* Elmélete nagyvalószínűséggel hibádzik, de minden nyom egy irányba mutat. Közben tesz egy pillantást az öregre, majd a pincére. Homlokán mintha izzadság cseppjeit lehetne felfedezni. Ezeket hamar letörli a kezével. Majd visszanyeri a hidegvérét. *
- Nem fognak találni semmit. * Lehet bunkóság, de az orknak nem az az első véleménye a párosról, hogy az intelligenciájuk kimagasló lenne. De még ha tévedne is, nem lenne az elég, hogy megfejtsék a rúnák rejtélyeit. Kinéz az ablakon, hogy nagyjából megmondja az időt. * Lassan visszatérnek. Nincs sok időd. Beszélj!
* Nem meglepő. Elvégre közel s távol megszabadultak az összes hívőtől. Sajnos a maradék meg nem hirdeti a saját hitét a közszemlélet orra alá. Nem is várta az öregtől, hogy történetét hallva sajnálatában ugráljon az ork körül, de a reakciója bosszantja az orkot. Ugyan nem az erőszak híve, de csak hozzák ki a sodrából! *
- Bizonyítsd! * Förmed az asszonyra * Mézesmázos szavakból kaptam eleget. Utam során becsaptak, átvertek az álhívők sokasága. Mind megkapta a magáét! * Ezúttal enyhít a hangján. * Bizonyítsd be, hogy ez most valódi! Mutasd meg, hogy az út amin jársz nem káprázat! Mutass nekem utat!
* Fohászkodik az asszonyhoz. Már két tenyerét is összekulcsolta. Ha kiderülne, hogy a vénség csak szenilis és minden rossz dolog következményére Sa'Tereth jut eszébe, azt megemlegeti. *
- A többiek? Mégis mié…
* Kíváncsian pillant az öreg irányába. Majd, mint derült égből villámcsapásként fordul meg benne a végső gondolat. Mintha a kirakós darabjai mind a helyükön lennének, csak össze kéne érinteni őket. Majd eközben a gondolat között csak egy valami hagyja el a száját. *
- A romok?!
* Elmélete nagyvalószínűséggel hibádzik, de minden nyom egy irányba mutat. Közben tesz egy pillantást az öregre, majd a pincére. Homlokán mintha izzadság cseppjeit lehetne felfedezni. Ezeket hamar letörli a kezével. Majd visszanyeri a hidegvérét. *
- Nem fognak találni semmit. * Lehet bunkóság, de az orknak nem az az első véleménye a párosról, hogy az intelligenciájuk kimagasló lenne. De még ha tévedne is, nem lenne az elég, hogy megfejtsék a rúnák rejtélyeit. Kinéz az ablakon, hogy nagyjából megmondja az időt. * Lassan visszatérnek. Nincs sok időd. Beszélj!
1556. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-10-03 08:56:38
Üzenet elküldve: 2024-10-03 08:56:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
//Hídromok//
*Feláll a vizsgált nyom mellől. Azt egy fiatalabb állat hagyta a mélységéből ítélve, a nyomon látszik, hogy a jószág sántít a jobb mellső lábára. Talán a körme fájhat. Reméli hogy Merlas is észrevette már az állat bicegését, és segített is neki.*
- Rendben, nézzünk utá'na. *-hanyag mozdulattal lesöpri a térdét, közben körbenéz még egyszer. Tényleg nem látni semmi érdekeset. Az egyik bokor mellett tollakat lát, úgy sejti, hogy egy róka ehette meg ott a vacsoráját. Ezt Faerum valószínűleg jobban meg tudná mondani. A bokrot viszont felismeri, elmosolyodik. Odalépked, tenyerére szed egy maréknyi sötétlila gyümölcsöt, párat szájába töm.*
- Szeder. *-vigyorog a vadász felé, bár valószínűleg az is ismeri ezt.-*Anyám mindég akkó' főzött a leveliből teát, ha valakinek fájt a torka.. vagy fosott.
*Fejével az ork könyve felé int.*
- Nemt'om, Cagon beleírta-e ezt. *-halkan felnevet-* De asz'iszem most nem is erre van szüksége.
*Újabb pár szem gyümölcsöt töm a szájába, megpróbálja a kifolyt levet még időben lenyalni az ujjairól; de a szeder már sötétlilára színezte az ujjait. Ki nem állhatja ezt, most napokig úgy fog kinézni, mint akit megcsípett a fagy.*
//Hídromok//
*Feláll a vizsgált nyom mellől. Azt egy fiatalabb állat hagyta a mélységéből ítélve, a nyomon látszik, hogy a jószág sántít a jobb mellső lábára. Talán a körme fájhat. Reméli hogy Merlas is észrevette már az állat bicegését, és segített is neki.*
- Rendben, nézzünk utá'na. *-hanyag mozdulattal lesöpri a térdét, közben körbenéz még egyszer. Tényleg nem látni semmi érdekeset. Az egyik bokor mellett tollakat lát, úgy sejti, hogy egy róka ehette meg ott a vacsoráját. Ezt Faerum valószínűleg jobban meg tudná mondani. A bokrot viszont felismeri, elmosolyodik. Odalépked, tenyerére szed egy maréknyi sötétlila gyümölcsöt, párat szájába töm.*
- Szeder. *-vigyorog a vadász felé, bár valószínűleg az is ismeri ezt.-*Anyám mindég akkó' főzött a leveliből teát, ha valakinek fájt a torka.. vagy fosott.
*Fejével az ork könyve felé int.*
- Nemt'om, Cagon beleírta-e ezt. *-halkan felnevet-* De asz'iszem most nem is erre van szüksége.
*Újabb pár szem gyümölcsöt töm a szájába, megpróbálja a kifolyt levet még időben lenyalni az ujjairól; de a szeder már sötétlilára színezte az ujjait. Ki nem állhatja ezt, most napokig úgy fog kinézni, mint akit megcsípett a fagy.*
1555. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-10-02 22:33:20
Üzenet elküldve: 2024-10-02 22:33:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Szelíd
//A Vadászlaki rém//
//A kunyhó//
*A vénasszony látszólag érdeklődve hallgatja az ork szavait.*
-Rég volt már, hogy bárki rajtam kívül kimondta itt Sa'Tereth nevét. Bár ork is rég járt már erre. *Ráncos ábrázatára sajátos mosoly kúszik. Mit sem törődik vele, hogy a rém rátámadt Cagonra.*
-De bizony, az ő küldötte. Én mondom neked! Megbünteti az ostoba falusiakat, mert ellenszegültek a hitének. És ez még semmi! *Tekintetében eszelős fény csillan. Hátrafordul, s még mindig a késsel a kezében a polcok felé veszi az irányt.*
-Nem segítek megállítani a szörnyet. *Hályogos tekintete a pinceajtó felé vándorol, majd vissza az orkra.*
-És ostoba vagy, ha azt hiszed, van rá mód. De mondok neked valamit! Beavatlak mindenbe, ha meggátolod azokat, akikkel ideérkeztél. *Cagon érezheti, hogy itt nemigen lel segítséget, már ha a lény semlegesítése a célja.*
//Hídromok//
*A páros alaposan körbenéz a híd körül, de nem lelnek semmi érdemlegeset. Már ha nem tekintik egy széttépett fácán tollait és egy jókora vadszederbokrot eredményes találatnak. Megtömhetik utóbbival gyomrukat tízórai gyanánt, és ha egy kicsit fifikásak, tán másra is hasznosíthatják.
Persze dönthetnek úgyis, hogy Cagon keresésére indulnak. Csakis rajtuk áll, mihez kezdenek.*
//A kunyhó//
*A vénasszony látszólag érdeklődve hallgatja az ork szavait.*
-Rég volt már, hogy bárki rajtam kívül kimondta itt Sa'Tereth nevét. Bár ork is rég járt már erre. *Ráncos ábrázatára sajátos mosoly kúszik. Mit sem törődik vele, hogy a rém rátámadt Cagonra.*
-De bizony, az ő küldötte. Én mondom neked! Megbünteti az ostoba falusiakat, mert ellenszegültek a hitének. És ez még semmi! *Tekintetében eszelős fény csillan. Hátrafordul, s még mindig a késsel a kezében a polcok felé veszi az irányt.*
-Nem segítek megállítani a szörnyet. *Hályogos tekintete a pinceajtó felé vándorol, majd vissza az orkra.*
-És ostoba vagy, ha azt hiszed, van rá mód. De mondok neked valamit! Beavatlak mindenbe, ha meggátolod azokat, akikkel ideérkeztél. *Cagon érezheti, hogy itt nemigen lel segítséget, már ha a lény semlegesítése a célja.*
//Hídromok//
*A páros alaposan körbenéz a híd körül, de nem lelnek semmi érdemlegeset. Már ha nem tekintik egy széttépett fácán tollait és egy jókora vadszederbokrot eredményes találatnak. Megtömhetik utóbbival gyomrukat tízórai gyanánt, és ha egy kicsit fifikásak, tán másra is hasznosíthatják.
Persze dönthetnek úgyis, hogy Cagon keresésére indulnak. Csakis rajtuk áll, mihez kezdenek.*
1554. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-10-02 19:14:41
Üzenet elküldve: 2024-10-02 19:14:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A vadászlaki rém//
//Hídromok//
*Valóban kár utólag bánni, hogy nem kértek el semmi írószerszámot. Valóban gondolhattak volna rá. A kérdésére a férfi igencsak hevesen reagál a kölyök nevének említésére. Faerum nem kérdez rá mi történt kettejük közt. Remélhetőleg nem fontos. Aztán tekintetével követi mit magyaráz a másik és néha hümmög jelezve, hogy figyel még. Már fiatalkorában is inkább a vadászok, gombászok és favágók társaságát kereste ő. A pásztorok munkája nem annyira lelkesítette. Pedig nagyon szép szakma az is. Közeli kapcsolatot ápolnak az állatokkal és a növényeknek olyan ismerői amilyen az öreg remete se. Ugyanis az erdőben tudná Faerum, hogy mi micsoda viszont egy legelőn más a helyzet. De amennyire ért hozzá annak is megvan a szabálya, hogy mikor itatják az állatot és mikor vezetik őket át a vízen. De, hogy mi, azt nem tudná megmondani. Mégis megtalálják a helyet amit a jószágok kitapostak és lelegeltek. Viszont okosabbak nem lettek tőle.*
-Nem. Nem látok én se.*Egy ideig még figyeli a tájat a fejében elképzelve a jelenetet majd csak utána szólal meg.*Ha más nincs akkor mehetünk Cagon-t megkeresni. És közben figyelni a növényeket a könyvből.
//Hídromok//
*Valóban kár utólag bánni, hogy nem kértek el semmi írószerszámot. Valóban gondolhattak volna rá. A kérdésére a férfi igencsak hevesen reagál a kölyök nevének említésére. Faerum nem kérdez rá mi történt kettejük közt. Remélhetőleg nem fontos. Aztán tekintetével követi mit magyaráz a másik és néha hümmög jelezve, hogy figyel még. Már fiatalkorában is inkább a vadászok, gombászok és favágók társaságát kereste ő. A pásztorok munkája nem annyira lelkesítette. Pedig nagyon szép szakma az is. Közeli kapcsolatot ápolnak az állatokkal és a növényeknek olyan ismerői amilyen az öreg remete se. Ugyanis az erdőben tudná Faerum, hogy mi micsoda viszont egy legelőn más a helyzet. De amennyire ért hozzá annak is megvan a szabálya, hogy mikor itatják az állatot és mikor vezetik őket át a vízen. De, hogy mi, azt nem tudná megmondani. Mégis megtalálják a helyet amit a jószágok kitapostak és lelegeltek. Viszont okosabbak nem lettek tőle.*
-Nem. Nem látok én se.*Egy ideig még figyeli a tájat a fejében elképzelve a jelenetet majd csak utána szólal meg.*Ha más nincs akkor mehetünk Cagon-t megkeresni. És közben figyelni a növényeket a könyvből.
1553. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-09-30 21:35:13
Üzenet elküldve: 2024-09-30 21:35:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 154
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 154
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
*Bredoc igazából attól eltérően ahogy tervezte, még egész sokáig marad fenn mielőtt végre elnyomná az álom. Sokat forgolódik, csak úgy kavarognak a gondolatokat a fejében. Főképp azok miatt amiket Garsin mondott, mint vele kapcsolatban mind pedig saját magával. De ebbe is belefárad és akármilyen daliásan is küzd az álommal, végül az győzedelmeskedik felette. Talán ez is közrejátszhat abban, hogy mire ő felébred látja, hogy a lány már megelőzte őt. Vagyis hát erre meg következtetni abból hogy nincs a szobában, no meg aztán meg is látja kint ücsörögni. Örül hogy a reggelit nem utasítja vissza Garsin, aprócska mosollyal kezdi kipakolni az egyszerű de tápláló étkeknek valót és közben várja hogy a másik besétáljon az ajtót. Milyen ostoba elvárás.. Jó ha a szíve nem ugrik ki a mellkasából, miközben hangosan felkiált ijedtében ahogy vendége egyszerűen mit sem törődve a földi halandók által használt alkalmatosságokkal besétál a falon.*
-Garsin! A frászt hoztad rám! Azt hittem hirtelen hogy valami szellem vagy vagy ilyesmi!
*Nagyot sóhajt majd azért félig-meddig mégis aggódva megkérdezi.*
-De ugye nem vagy szellem?
*Ezt csak úgy az orra alatt, kicsit fél hogy hülyeség amit kérdez de nem tud másra gondolni. Nem tudja biztosan hogy őt akarta-e megtréfálni a lány, vagy csak ezt látta a gyorsabbik útnak, mindenesetre azért ahogy elül a kezdeti sokk jót mosolyog a dolgon.*
-Nem is gondoltam hogy már ilyenekre is képes vagy, nagyon ügyes vagy!
*Ami azért nagy szó Bredoctól, mert nem szokta dicsérni a mindenféle jött-ment mágusokat, de Garsin mégis csak más tészta.*
-No de gyere inkább egyél, még a végén bennragadsz a falban aztán bonthatom ki.
*Közben pedig tör két jó darabot egy nagy cipóból és két tányérja rakja, középen pedig hasít egy kövér csík szalonnát bicskájával, és vág össze némi hagymát meg paradicsmot, no meg egy kis wegtoreni paprikát is.*
*Bredoc igazából attól eltérően ahogy tervezte, még egész sokáig marad fenn mielőtt végre elnyomná az álom. Sokat forgolódik, csak úgy kavarognak a gondolatokat a fejében. Főképp azok miatt amiket Garsin mondott, mint vele kapcsolatban mind pedig saját magával. De ebbe is belefárad és akármilyen daliásan is küzd az álommal, végül az győzedelmeskedik felette. Talán ez is közrejátszhat abban, hogy mire ő felébred látja, hogy a lány már megelőzte őt. Vagyis hát erre meg következtetni abból hogy nincs a szobában, no meg aztán meg is látja kint ücsörögni. Örül hogy a reggelit nem utasítja vissza Garsin, aprócska mosollyal kezdi kipakolni az egyszerű de tápláló étkeknek valót és közben várja hogy a másik besétáljon az ajtót. Milyen ostoba elvárás.. Jó ha a szíve nem ugrik ki a mellkasából, miközben hangosan felkiált ijedtében ahogy vendége egyszerűen mit sem törődve a földi halandók által használt alkalmatosságokkal besétál a falon.*
-Garsin! A frászt hoztad rám! Azt hittem hirtelen hogy valami szellem vagy vagy ilyesmi!
*Nagyot sóhajt majd azért félig-meddig mégis aggódva megkérdezi.*
-De ugye nem vagy szellem?
*Ezt csak úgy az orra alatt, kicsit fél hogy hülyeség amit kérdez de nem tud másra gondolni. Nem tudja biztosan hogy őt akarta-e megtréfálni a lány, vagy csak ezt látta a gyorsabbik útnak, mindenesetre azért ahogy elül a kezdeti sokk jót mosolyog a dolgon.*
-Nem is gondoltam hogy már ilyenekre is képes vagy, nagyon ügyes vagy!
*Ami azért nagy szó Bredoctól, mert nem szokta dicsérni a mindenféle jött-ment mágusokat, de Garsin mégis csak más tészta.*
-No de gyere inkább egyél, még a végén bennragadsz a falban aztán bonthatom ki.
*Közben pedig tör két jó darabot egy nagy cipóból és két tányérja rakja, középen pedig hasít egy kövér csík szalonnát bicskájával, és vág össze némi hagymát meg paradicsmot, no meg egy kis wegtoreni paprikát is.*
1552. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-09-30 18:15:31
Üzenet elküldve: 2024-09-30 18:15:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Az ősz színeiben pompázó táj halk neszei töltik be a levegőt, ahogy Wynpeiros lova patái alatt ropog a lehullott levelek szőnyege. A Kikötői erdőség sűrűjét maga mögött hagyva a szántóföldek végtelennek tűnő aranysárga hullámai felé veszi az irányt. A nap alacsonyan jár az égen, meleg fényével megvilágítva a földeket és a távolban felbukkanó tanyákat. Lenxyn, hűséges hiúz társa, csendesen suhan a ló mellett, időnként eltűnve a magas fűben, majd újra felbukkanva. Szemei éberen figyelik a környéket, minden rezdülést és mozgást észlelve. Gazdája tudja, hogy barátja jelenléte nem csak a vadonban, de a civilizáció közelében is értékes. A szántóföldek nyugodt látványa ellenére Wynp szíve mélyén érzi a múlt eseményeinek súlyát. A Grombar kastély és Sa'argathot történetei még mindig élénken élnek az emlékezetében. Bár a földművesek már visszatértek és új életet leheltek a területbe, az elf vér öröksége érzékennyé teszi a természet minden rezdülésére. Ahogy halad előre, megfigyeli a gazdák szorgos munkáját a földeken. Bár az emberek világában idegennek érzi magát, mégis értékeli a közösség erejét és az élet egyszerű örömeit, amelyek itt megmutatkoznak. Tudja, hogy van még némi út Arthenior városáig, de közben az ősz hűvös szellője körbelengi, mintha a természet maga is üdvözölné őt ezen az úton.*
1551. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-09-30 17:38:09
Üzenet elküldve: 2024-09-30 17:38:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki rém//
//A kunyhó//
* Reményei, miszerint ezzel már felveri a békésen szunyókáló anyókat siker övezi. Abba mondjuk nem gondol bele, hogy ha nem az istenséggel kezd, akkor az öregje még megpróbálja kibelezni. Ezért is gondolja néha, hogy furák az emberek. *
- Sa'Tereth.
* Még a csukott ajtó előtt ejti ki a nevét. Amint nyílik az ajtó, folytatja. *
- A legtöbb ork, csak a láncok leverőjeként hivatkozik a kegyes istenre. Aggodalomra semmi ok. Nem áll szándékomban bántani azokat, kik osszák a hitünket. Egészen addig, míg nem adnak rá okot.
* Hunyorít egyet az öreg felé, majd néz a késre. Ezzel is jelezve, hogy nem szeretné, ha elkezdné dobálgatni. Természetesen arrébb áll, mikor kioldalaz és követi őt. *
- Tegnap találkoztam a rémmel. Elvitt belőlem egy darabot. * Mutat az oldalára. * És, ha az emlékem nem csal, akkor, amikor először láttalak, mondtál valami olyat, hogy ez Sa'Tereth műve, büntetés. Nevezze bárki bárminek. Én azonban kételkedem ebben! Ha valóban ő lenne a tettes, akkor nem esett volna bántódásom.
* Nem kell szemfülesnek lenni, hogy észrevegye, amikor a pince ajtó felé néz. Ám inkább nem kezd védelmi vitákba. Szerinte az sokkal gyanúsabb, mint a csend. *
- Igen! * Határozottan feleli a kérdésre. * Nem szeretem a felesleges vérontást. Ez amúgy még az előnyödre is válhat. Elvégre, ha az emberek megtudják, hogy nem csak mi, Sa'Tereth követői, de maga a nagyságos vigyáz rájuk, akkor fogékonyabbak lesznek, és a végén befogadják őt. Szerintem ez a kimenetel jobb, mintsem tömeges mészárlást tartani. De én csak egy halandó vagyok, ki nem annyira jártass a nála magasabb ügyekben. Szóval nem lehetek biztos.
* Végül elcsöndesedik. Várja az öreg válaszát. Lelkileg felkészül, hogy azért mézes szavaknál többet kér majd fizetségként. De ez az ára a segítségnek. Persze nem rejtené el háláját, de mindent a maga idejében. *
//A kunyhó//
* Reményei, miszerint ezzel már felveri a békésen szunyókáló anyókat siker övezi. Abba mondjuk nem gondol bele, hogy ha nem az istenséggel kezd, akkor az öregje még megpróbálja kibelezni. Ezért is gondolja néha, hogy furák az emberek. *
- Sa'Tereth.
* Még a csukott ajtó előtt ejti ki a nevét. Amint nyílik az ajtó, folytatja. *
- A legtöbb ork, csak a láncok leverőjeként hivatkozik a kegyes istenre. Aggodalomra semmi ok. Nem áll szándékomban bántani azokat, kik osszák a hitünket. Egészen addig, míg nem adnak rá okot.
* Hunyorít egyet az öreg felé, majd néz a késre. Ezzel is jelezve, hogy nem szeretné, ha elkezdné dobálgatni. Természetesen arrébb áll, mikor kioldalaz és követi őt. *
- Tegnap találkoztam a rémmel. Elvitt belőlem egy darabot. * Mutat az oldalára. * És, ha az emlékem nem csal, akkor, amikor először láttalak, mondtál valami olyat, hogy ez Sa'Tereth műve, büntetés. Nevezze bárki bárminek. Én azonban kételkedem ebben! Ha valóban ő lenne a tettes, akkor nem esett volna bántódásom.
* Nem kell szemfülesnek lenni, hogy észrevegye, amikor a pince ajtó felé néz. Ám inkább nem kezd védelmi vitákba. Szerinte az sokkal gyanúsabb, mint a csend. *
- Igen! * Határozottan feleli a kérdésre. * Nem szeretem a felesleges vérontást. Ez amúgy még az előnyödre is válhat. Elvégre, ha az emberek megtudják, hogy nem csak mi, Sa'Tereth követői, de maga a nagyságos vigyáz rájuk, akkor fogékonyabbak lesznek, és a végén befogadják őt. Szerintem ez a kimenetel jobb, mintsem tömeges mészárlást tartani. De én csak egy halandó vagyok, ki nem annyira jártass a nála magasabb ügyekben. Szóval nem lehetek biztos.
* Végül elcsöndesedik. Várja az öreg válaszát. Lelkileg felkészül, hogy azért mézes szavaknál többet kér majd fizetségként. De ez az ára a segítségnek. Persze nem rejtené el háláját, de mindent a maga idejében. *
1550. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-09-30 16:14:40
Üzenet elküldve: 2024-09-30 16:14:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fehér csönd//
*Apró tervek. Jó most, de van dolga. Talán nem olyan fontos, mint amennyire izmait készteti mozgásra a tény, de mennie kell. El kell terelnie a feltörni készülő kétségeket hozó gondolatokat, de ha nem azt, akkor a béke miértjét. Saját reflex, túlélés. Mert máshogy nem megy. Az elmúlt nap többet mutatott, mint kellett volna és ha végre hátra tudta hagyni, akkor ott is kell maradnia hátul, elfutni előle, hátha lemarad végül annyira, hogy többé utol se érhesse. A férfi közelsége bár nem fárasztja, de tőle is épp elég impulzus érte, hogy még az a fekete se tudja olyan hosszasan lekötni, mint azt képzelte. Magával kellene vinnie, az egyetlen kis pontot a világban, ami igazán kivonta mindenből. De nem rakhatja bele az ő poklába csak azért, hogy kellemesebb legyen neki megélnie.
Tudja, hogy a másiknak nem egészen egyértelmű, miért is keresne fel barlangokat. Mégis minden szava előtt elfelejti, hogy nem ismerik egymást. Óvja a hátát, a piacon, ő pedig ellátja a sérülését, de igazából fogalma sincsen arról, hogy kit rejt az a test, s ez fordítva sem lehet másként. Nem is teljesen kész arra, hogy kiadja, hogy befogadja, hiába törnek rá a gondolatok olykor. Túl sok, túl sok abból, ami még ezidáig nem volt neki. *
- Ott vannak olyan gombák, amik jók betegségre és mérgek ellen. De azt nem tudom, hogy itt is vannak-e. Megnézem.
*Meg, mert akkor van mivel elfoglalnia magát. Azzal a mozsárral a kezében is tud haladni, de már most utálja a gondolatot. Van neki amúgy is, meg sem kellett volna vennie.
Felül végül és igyekszik nem elkalandozni teljesen a macska irányába. Itt kell hagynia. Nem akarja. A másik ügyet sem vet rá. De talán a kis lény nem is kívánja a gondoskodást. Felpillant a másikra, a szavaira viszont még nem válaszol, csak bólint. Hagyja, hadd menjen be. Neki is biztos dolga van. Közelebb húzódik a cirmoshoz, aki faképnél lett hagyva a férfi által. Ő is ezt fogja vele tenni, furcsán szorít tőle a mellkasa, s egy arcára kiülő fintor az érzetre a válasz. Ha a félvért elnyeli a kunyhó, akkor simít rajta még egyet. Hogy minek szólal meg, azt nem tudja, de olyan halk, hogy bentre ne érhessenek el a szavai. Bár nem tudhatja mennyire van közel a férfi.*
- Kapd el az egereit, hadd higgye, hogy nincsenek.
*Neki igazából mindegy, hogy vannak-e. Csak jó lenne a tudat, hogy itt marad. Hogy azok az aranyak szemmel tartják azt, akire egyáltalán nem kell vigyázni, s fordítva sincs rá szükség, de mégis... Halk sóhaj kíséretében áll fel és lép be a házba, már nyúlva is a tegnap letett bakancsáért, hogy aztán a padon foglalhasson helyet, amíg felveszi.*
- Vízi rysha a neve annak a "békalencsének".
*Nem néz a félvérre, hogy az mit csinál a késével, vagy eljutott-e időközben egyáltalán addig, hogy fenje.* - Jegyezd meg, jól jöhet.
*Mosolyodik el halványan, miközben készülődik.*
*Apró tervek. Jó most, de van dolga. Talán nem olyan fontos, mint amennyire izmait készteti mozgásra a tény, de mennie kell. El kell terelnie a feltörni készülő kétségeket hozó gondolatokat, de ha nem azt, akkor a béke miértjét. Saját reflex, túlélés. Mert máshogy nem megy. Az elmúlt nap többet mutatott, mint kellett volna és ha végre hátra tudta hagyni, akkor ott is kell maradnia hátul, elfutni előle, hátha lemarad végül annyira, hogy többé utol se érhesse. A férfi közelsége bár nem fárasztja, de tőle is épp elég impulzus érte, hogy még az a fekete se tudja olyan hosszasan lekötni, mint azt képzelte. Magával kellene vinnie, az egyetlen kis pontot a világban, ami igazán kivonta mindenből. De nem rakhatja bele az ő poklába csak azért, hogy kellemesebb legyen neki megélnie.
Tudja, hogy a másiknak nem egészen egyértelmű, miért is keresne fel barlangokat. Mégis minden szava előtt elfelejti, hogy nem ismerik egymást. Óvja a hátát, a piacon, ő pedig ellátja a sérülését, de igazából fogalma sincsen arról, hogy kit rejt az a test, s ez fordítva sem lehet másként. Nem is teljesen kész arra, hogy kiadja, hogy befogadja, hiába törnek rá a gondolatok olykor. Túl sok, túl sok abból, ami még ezidáig nem volt neki. *
- Ott vannak olyan gombák, amik jók betegségre és mérgek ellen. De azt nem tudom, hogy itt is vannak-e. Megnézem.
*Meg, mert akkor van mivel elfoglalnia magát. Azzal a mozsárral a kezében is tud haladni, de már most utálja a gondolatot. Van neki amúgy is, meg sem kellett volna vennie.
Felül végül és igyekszik nem elkalandozni teljesen a macska irányába. Itt kell hagynia. Nem akarja. A másik ügyet sem vet rá. De talán a kis lény nem is kívánja a gondoskodást. Felpillant a másikra, a szavaira viszont még nem válaszol, csak bólint. Hagyja, hadd menjen be. Neki is biztos dolga van. Közelebb húzódik a cirmoshoz, aki faképnél lett hagyva a férfi által. Ő is ezt fogja vele tenni, furcsán szorít tőle a mellkasa, s egy arcára kiülő fintor az érzetre a válasz. Ha a félvért elnyeli a kunyhó, akkor simít rajta még egyet. Hogy minek szólal meg, azt nem tudja, de olyan halk, hogy bentre ne érhessenek el a szavai. Bár nem tudhatja mennyire van közel a férfi.*
- Kapd el az egereit, hadd higgye, hogy nincsenek.
*Neki igazából mindegy, hogy vannak-e. Csak jó lenne a tudat, hogy itt marad. Hogy azok az aranyak szemmel tartják azt, akire egyáltalán nem kell vigyázni, s fordítva sincs rá szükség, de mégis... Halk sóhaj kíséretében áll fel és lép be a házba, már nyúlva is a tegnap letett bakancsáért, hogy aztán a padon foglalhasson helyet, amíg felveszi.*
- Vízi rysha a neve annak a "békalencsének".
*Nem néz a félvérre, hogy az mit csinál a késével, vagy eljutott-e időközben egyáltalán addig, hogy fenje.* - Jegyezd meg, jól jöhet.
*Mosolyodik el halványan, miközben készülődik.*
1549. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-09-30 15:37:11
Üzenet elküldve: 2024-09-30 15:37:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
//Hídromok//
*Halkan hümment Faerum felvetésére, miszerint írószerszámot akár Cagon-tól is kérhetnének. Tényleg ez tűnik a leglogikusabbnak, különben. Annyira logikus, hogy hirtelen bosszantani kezdi, hogy miért nem kértek már akkor tőle valamit, amikor a könyvet odaadta Faerum-nak. De ezen már késő rágódni.. legfeljebb ez a kör az ördögé volt.*
- Eh, Merlas. *-szusszan bosszúsan. Még mindig csak egy öntelt hólyagnak gondolja a fiút, bár azért reméli, hogy a vihar nem verte el. És hogy a lúdvérc se őt látogatta meg az éjjel.-* Ha jól emlékszek, nem azt mondta, hogy a hídon látta. Azt mondta, hogy.. ő vó't a hídon. És akkor tűnt fel a lény.
*Legalábbis ha jól emlékszik, akkor ezt mondta. Elfordul a ledőlt oszloptól, utolsót pislant arra a helyre ahonnan az kidőlt. Látja a körülötte szerteszét heverő szilánkokat és köveket, de nem különösebben akad meg rajtuk a szeme. Gondolatban máshol jár.*
- A'szonta, hogy itt itatott, maga meg itt ült valahol. Oszt' akkor szét is riadtak az állatok. *-leér a hídról, csípőre vágja a kezeit, és körbefordul. Megpróbálja kitalálni, hogy ő maga hol itatná a jószágot, ha az ő dolga lenne. Hamar megtalálja azt a laposabb részt, ahová biztonságosan oda is lehetne terelni őket.-* A nyakamat nem tenném rá, de szerintem itt itatott. Né', ott vannak régi nyomok is.
*Patanyom és elhullott ürülék. Nem nehéz észrevenni.*
- Legeltetni meg.. *-újra körbenéz, majd mutatóujja rábök arra a helyre, ahová ő maga is hajtaná az állatokat.-* ..szerintem ott legeltetett.
*El is indul a tisztás-szerű rész felé, közben a földet vizslatja, lát-e valamit az állatok lábnyomain, a kitaposott fűcsomókon és a mindenütt jelenlévő potyadék mellett.*
- De.. eh.. én asz'iszem nem látok nagyon semmit. Te? *-kérdezi Faerum-tól, nagyon oda se fordulva, még mindig a földet vizsgálgatva. Egy helyen letérdel, végighúzza az ujjait a nyomokon, dünnyög egy sort.*
//Hídromok//
*Halkan hümment Faerum felvetésére, miszerint írószerszámot akár Cagon-tól is kérhetnének. Tényleg ez tűnik a leglogikusabbnak, különben. Annyira logikus, hogy hirtelen bosszantani kezdi, hogy miért nem kértek már akkor tőle valamit, amikor a könyvet odaadta Faerum-nak. De ezen már késő rágódni.. legfeljebb ez a kör az ördögé volt.*
- Eh, Merlas. *-szusszan bosszúsan. Még mindig csak egy öntelt hólyagnak gondolja a fiút, bár azért reméli, hogy a vihar nem verte el. És hogy a lúdvérc se őt látogatta meg az éjjel.-* Ha jól emlékszek, nem azt mondta, hogy a hídon látta. Azt mondta, hogy.. ő vó't a hídon. És akkor tűnt fel a lény.
*Legalábbis ha jól emlékszik, akkor ezt mondta. Elfordul a ledőlt oszloptól, utolsót pislant arra a helyre ahonnan az kidőlt. Látja a körülötte szerteszét heverő szilánkokat és köveket, de nem különösebben akad meg rajtuk a szeme. Gondolatban máshol jár.*
- A'szonta, hogy itt itatott, maga meg itt ült valahol. Oszt' akkor szét is riadtak az állatok. *-leér a hídról, csípőre vágja a kezeit, és körbefordul. Megpróbálja kitalálni, hogy ő maga hol itatná a jószágot, ha az ő dolga lenne. Hamar megtalálja azt a laposabb részt, ahová biztonságosan oda is lehetne terelni őket.-* A nyakamat nem tenném rá, de szerintem itt itatott. Né', ott vannak régi nyomok is.
*Patanyom és elhullott ürülék. Nem nehéz észrevenni.*
- Legeltetni meg.. *-újra körbenéz, majd mutatóujja rábök arra a helyre, ahová ő maga is hajtaná az állatokat.-* ..szerintem ott legeltetett.
*El is indul a tisztás-szerű rész felé, közben a földet vizslatja, lát-e valamit az állatok lábnyomain, a kitaposott fűcsomókon és a mindenütt jelenlévő potyadék mellett.*
- De.. eh.. én asz'iszem nem látok nagyon semmit. Te? *-kérdezi Faerum-tól, nagyon oda se fordulva, még mindig a földet vizsgálgatva. Egy helyen letérdel, végighúzza az ujjait a nyomokon, dünnyög egy sort.*
1548. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-09-30 10:15:26
Üzenet elküldve: 2024-09-30 10:15:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Fehér csönd//
*A nővel valószínűleg többször beszélnek el egymás mellett, mint ahányszor képesek megérteni a másikat, már ha megszólalnak egyáltalán. Ha azonban csendben vannak, akkor az ad okot a félreértésekre. Nem érti a hirtelen jött kérdését a másiknak a barlangról, s a teljesen váratlanul érkező gondolat szüli a bizalmatlanságot a vonásaira. Ha a hosszúéletű ostoba volna, már rájött volna, nem tartja annak, de kétségkívül képtelen ötletei támadnak olykor. S mivel nem lát annak fejébe, így nem érti az összefüggést a barlang és az eddigiek között. Az előző nap reggele, amikor találkoztak is csak megfejtetlen folt maradt az emlékei között. Hogy a nő valójában mit keresett itt, és miért pont akkor, pont őt, ha hihet a szavainak, bár mérget venni nem merne rá. Semmire. A korábbi, megmagyarázatlan furcsaságok után még kevésbé.*
- Minek neked barlang?
*Kérdezi inkább a halk válaszra, visszafordítva a fejét a másik alakjáról az erdő fái felé. Továbbra sem mozdul a helyéről, meghagyja az időt a fenőkőnek, hogy ázzon odabent. Nem olyan régen vett észre egy kisebb csorbát a késén, nem emlékszik, hogy mikor került rá, de eddig nem is igen lett volna sem kedve, sem ideje törődni vele. Egy köszörűkő talán gyorsabban rendbetenné, de nem fog kovácshoz menni emiatt, legfeljebb majd tovább dolgozik vele. Most úgysincs hova sietnie.
A nő felől érkező újabb szavak azonban megint csak apró ráncokat vonnak a szemöldökei közé. Nem fordul már a földön felülő elf felé. Annak elsőre értelmetlennek tűnő megjegyzésében keresi egy darabon a logikát; ha azt veszi, hogy a hidegben nem nőnek virágok.. Azt azonban, hogy a másiknak a barlang is ilyen célokra kellene, még nem rakta össze. Ha volt is annak könyvében olyan növény, vagy gomba, aminek lelőhelyéhez barlangokat írt, nem emlékszik rá, nem is gondol egyelőre arra a virágokkal telerajzolt füzetre. Arra sem, hogy amaz említette, hogy maga szokta gyűjteni a növényeit. Sejlik a megoldás, hogy mit is kereshetett itt tulajdonképpen, de nem kristályosodott még ki a fejében. Ami felbukik benne, szótlanul hagyva a másik megjegyzését az inkább csak a bűntudat morzsája. Hiszen a nő készletének egy részét éppen az ő lábára használta el. Igaz, nem kérte rá a hosszúéletűt. Borúsan vonja össze a szemöldökét. Akkor, a lakónegyedi házban még tervezte, de mégsem keresett neki végül a városban utánpótlást.*
- A folyóban talán találsz olyan másfajta békalencsét. A lassabb sodrású részeken, a part mentén.
*Ennyit mond csak végül, mielőtt megmozdulna, hogy visszamenjen a házba. A nőről lekerült, s most őrá bámuló macskát csupán egy pillanatra méltatja a magasból, úgy mozdítva a lábát, hogy elkerülje annak személyes terét. Leengedve a karjait maga mellé lép vissza a szobába, az asztalon hagyott tálért nyúlva, hogy maga elé húzva megnézze, megszívta-e már magát a kő.*
*A nővel valószínűleg többször beszélnek el egymás mellett, mint ahányszor képesek megérteni a másikat, már ha megszólalnak egyáltalán. Ha azonban csendben vannak, akkor az ad okot a félreértésekre. Nem érti a hirtelen jött kérdését a másiknak a barlangról, s a teljesen váratlanul érkező gondolat szüli a bizalmatlanságot a vonásaira. Ha a hosszúéletű ostoba volna, már rájött volna, nem tartja annak, de kétségkívül képtelen ötletei támadnak olykor. S mivel nem lát annak fejébe, így nem érti az összefüggést a barlang és az eddigiek között. Az előző nap reggele, amikor találkoztak is csak megfejtetlen folt maradt az emlékei között. Hogy a nő valójában mit keresett itt, és miért pont akkor, pont őt, ha hihet a szavainak, bár mérget venni nem merne rá. Semmire. A korábbi, megmagyarázatlan furcsaságok után még kevésbé.*
- Minek neked barlang?
*Kérdezi inkább a halk válaszra, visszafordítva a fejét a másik alakjáról az erdő fái felé. Továbbra sem mozdul a helyéről, meghagyja az időt a fenőkőnek, hogy ázzon odabent. Nem olyan régen vett észre egy kisebb csorbát a késén, nem emlékszik, hogy mikor került rá, de eddig nem is igen lett volna sem kedve, sem ideje törődni vele. Egy köszörűkő talán gyorsabban rendbetenné, de nem fog kovácshoz menni emiatt, legfeljebb majd tovább dolgozik vele. Most úgysincs hova sietnie.
A nő felől érkező újabb szavak azonban megint csak apró ráncokat vonnak a szemöldökei közé. Nem fordul már a földön felülő elf felé. Annak elsőre értelmetlennek tűnő megjegyzésében keresi egy darabon a logikát; ha azt veszi, hogy a hidegben nem nőnek virágok.. Azt azonban, hogy a másiknak a barlang is ilyen célokra kellene, még nem rakta össze. Ha volt is annak könyvében olyan növény, vagy gomba, aminek lelőhelyéhez barlangokat írt, nem emlékszik rá, nem is gondol egyelőre arra a virágokkal telerajzolt füzetre. Arra sem, hogy amaz említette, hogy maga szokta gyűjteni a növényeit. Sejlik a megoldás, hogy mit is kereshetett itt tulajdonképpen, de nem kristályosodott még ki a fejében. Ami felbukik benne, szótlanul hagyva a másik megjegyzését az inkább csak a bűntudat morzsája. Hiszen a nő készletének egy részét éppen az ő lábára használta el. Igaz, nem kérte rá a hosszúéletűt. Borúsan vonja össze a szemöldökét. Akkor, a lakónegyedi házban még tervezte, de mégsem keresett neki végül a városban utánpótlást.*
- A folyóban talán találsz olyan másfajta békalencsét. A lassabb sodrású részeken, a part mentén.
*Ennyit mond csak végül, mielőtt megmozdulna, hogy visszamenjen a házba. A nőről lekerült, s most őrá bámuló macskát csupán egy pillanatra méltatja a magasból, úgy mozdítva a lábát, hogy elkerülje annak személyes terét. Leengedve a karjait maga mellé lép vissza a szobába, az asztalon hagyott tálért nyúlva, hogy maga elé húzva megnézze, megszívta-e már magát a kő.*
1547. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-09-29 23:19:32
Üzenet elküldve: 2024-09-29 23:19:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Szelíd
//A Vadászlaki rém//
//A kunyhó//
*A vénasszony horkantva ébred a félhomályban Lassan ül fel az ágyban, a félhomályból bámulva riadtan az ajtó irányába. Mintha valami tárgy után nyúlna az éjjeliszekrényen, s Cagon észreveheti, hogy acél csillan a göcsörtös ujjak szorításában.*
-A sötét istenség? Úgy érted... *Szavai fojtott izgalomról árulkodnak. Felkászálódik az ágyról, hogy az ajtóhoz csoszogjon.*
-Nem tudom, ki a franc az a láncok leverője. De ha bármivel is próbálkozol ork, a Vérúr a tanúm rá, hogy megkeserülöd! *Hevesen megrázza a konyhakést, majd kioldalaz ajtón a férfi mellett.*
-Segítség, hmm? *Megigazítja magán fekete ruházatát. Abban a göncben aludt, amiben az ork tegnap is láthatta.*
-Ugyan miben kéne segítség? És ugyan... miért segítenék? Még akkor is, ha valóban őt szolgálod. *Tekintete a pinceajtó felé siklik. Szemmel láthatóan azon morfondírozik, vajon Cagon járt-e ott lenn. Eközben a fekete macska, mi azelőtt a polcok között ólálkodott, most ügyesen felszökken gazdája vállára, elnyerve tőle némi cirógatást.*
-Azért jöttél ide, hogy megállítsd a fenevadat. Ezért jöttél ide? Hogy segítséget kérj? *Megállapodik a férfival szemben. Ráncos ábrázata kaján mosolyra húzódik, de láthatóan kíváncsi a válaszra.*
//Hídromok//
*Alaver közelebbről is megvizsgálja az építményt. Most, hogy azt jobban szemrevételezi, észreveheti a megannyi kőtörmeléket a talapzat körül Mintha azt valaki lassú munkával döntötte volna ki. Hogy szerszámmal vagy anélkül, azt már nehéz lenne megállapítani; ugyanakkor előbbire gyanakodhat.
Alavernek ötlete támad; használhatnák az ork könyvét arra, hogy lemásolhassák a rúnákat. Egyáltalán nem ostoba gondolat, és Faerum is kapna rajta, ha lenne náluk írószerszám. Ennek híján vannak, hacsak nem óhajtják vérüket használni e célra. Nem ez lenne az első ezen a vidéken.
Faerumnak eközben sajátos sejtése támad; s tán nem is tudja, mily közel járhat a valósághoz. Amennyiben megóhajtja vizsgálni azt a tisztást, ahol minden valószínűséggel a fiatal férfi legeltette állatait, megteheti. Nem nehéz; itt jóval rövidebb az elenyészőbb az aljnövényzet, mi csak most regenerálódik a legeltetést követően. Ugyanakkor nem találnak semmit; se elhullott állati maradványokat, se vért, se mást.*
//A kunyhó//
*A vénasszony horkantva ébred a félhomályban Lassan ül fel az ágyban, a félhomályból bámulva riadtan az ajtó irányába. Mintha valami tárgy után nyúlna az éjjeliszekrényen, s Cagon észreveheti, hogy acél csillan a göcsörtös ujjak szorításában.*
-A sötét istenség? Úgy érted... *Szavai fojtott izgalomról árulkodnak. Felkászálódik az ágyról, hogy az ajtóhoz csoszogjon.*
-Nem tudom, ki a franc az a láncok leverője. De ha bármivel is próbálkozol ork, a Vérúr a tanúm rá, hogy megkeserülöd! *Hevesen megrázza a konyhakést, majd kioldalaz ajtón a férfi mellett.*
-Segítség, hmm? *Megigazítja magán fekete ruházatát. Abban a göncben aludt, amiben az ork tegnap is láthatta.*
-Ugyan miben kéne segítség? És ugyan... miért segítenék? Még akkor is, ha valóban őt szolgálod. *Tekintete a pinceajtó felé siklik. Szemmel láthatóan azon morfondírozik, vajon Cagon járt-e ott lenn. Eközben a fekete macska, mi azelőtt a polcok között ólálkodott, most ügyesen felszökken gazdája vállára, elnyerve tőle némi cirógatást.*
-Azért jöttél ide, hogy megállítsd a fenevadat. Ezért jöttél ide? Hogy segítséget kérj? *Megállapodik a férfival szemben. Ráncos ábrázata kaján mosolyra húzódik, de láthatóan kíváncsi a válaszra.*
//Hídromok//
*Alaver közelebbről is megvizsgálja az építményt. Most, hogy azt jobban szemrevételezi, észreveheti a megannyi kőtörmeléket a talapzat körül Mintha azt valaki lassú munkával döntötte volna ki. Hogy szerszámmal vagy anélkül, azt már nehéz lenne megállapítani; ugyanakkor előbbire gyanakodhat.
Alavernek ötlete támad; használhatnák az ork könyvét arra, hogy lemásolhassák a rúnákat. Egyáltalán nem ostoba gondolat, és Faerum is kapna rajta, ha lenne náluk írószerszám. Ennek híján vannak, hacsak nem óhajtják vérüket használni e célra. Nem ez lenne az első ezen a vidéken.
Faerumnak eközben sajátos sejtése támad; s tán nem is tudja, mily közel járhat a valósághoz. Amennyiben megóhajtja vizsgálni azt a tisztást, ahol minden valószínűséggel a fiatal férfi legeltette állatait, megteheti. Nem nehéz; itt jóval rövidebb az elenyészőbb az aljnövényzet, mi csak most regenerálódik a legeltetést követően. Ugyanakkor nem találnak semmit; se elhullott állati maradványokat, se vért, se mást.*
1546. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-09-29 22:47:36
Üzenet elküldve: 2024-09-29 22:47:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy furcsa kezdet//
A napfény lágyan simogatta Arthenior környékének zöldellő szántóföldjeit, ahogy átléptél a magasra nőtt búza között. A levegő illatos volt, tele a friss fű és a virágok aromájával, miközben a szél finoman sodorta a kalászokat. A távolban, a város határában, a fém csillogása sejteket rejtett; talán a kovács munkájának fénye, vagy a helybéliek sürgése-forgása.
Lépteim alatt a talaj puha és termékeny volt, mintha az évszázadok munkája rejtőzne benne. Hirtelen egy felfedező vágy ébredt bennem, és a távolban megpillantottam egy öreg fát, amely megpihent a mező szélén. Közelebb érve, a törzse mellett egy kicsi, elhagyott fészekre bukkantam, amely az élet folytatódását hirdette. A természet csendje körülölelt, és egy pillanatra úgy éreztem, a világ minden kincse itt, ezen a földön rejlik. Az út végén, a szántóföld túloldalán, a város várakozott, de én most még a békés mező varázsában időztem.
A napfény lágyan simogatta Arthenior környékének zöldellő szántóföldjeit, ahogy átléptél a magasra nőtt búza között. A levegő illatos volt, tele a friss fű és a virágok aromájával, miközben a szél finoman sodorta a kalászokat. A távolban, a város határában, a fém csillogása sejteket rejtett; talán a kovács munkájának fénye, vagy a helybéliek sürgése-forgása.
Lépteim alatt a talaj puha és termékeny volt, mintha az évszázadok munkája rejtőzne benne. Hirtelen egy felfedező vágy ébredt bennem, és a távolban megpillantottam egy öreg fát, amely megpihent a mező szélén. Közelebb érve, a törzse mellett egy kicsi, elhagyott fészekre bukkantam, amely az élet folytatódását hirdette. A természet csendje körülölelt, és egy pillanatra úgy éreztem, a világ minden kincse itt, ezen a földön rejlik. Az út végén, a szántóföld túloldalán, a város várakozott, de én most még a békés mező varázsában időztem.
1545. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-09-29 18:30:13
Üzenet elküldve: 2024-09-29 18:30:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fehér csönd//
*Lusták a gondolatok, kényelmetlen a deszka és a válla alá ragadt haja is húzódik minden egyes apró mozdulatnál. Pedig csak épphogy a félelf felé tekint, azt is inkább csak a szemeivel. Nem fogja bírni így sokáig, egy puha ágyban sem megy neki, nemhogy egy teraszon. Szinte észrevétlen a mozgás, ahogy kissé megemeli a felsőtestét, s kihúz néhány tincset maga alól, míg a másiktól hallja azt, amit egyszer már kimondott. Akkor is a macska kapcsán. Nevetne, de az már túl sok lenne, akkor biztos nem lenne ilyen nyugodt az a fekete. Bár egyáltalán semmi keresnivalója nincs rajta, sem a közelében, ahogy neki sem itt. Természetellenesen természetes az egész. Mégsem tud eluralkodni rajta mindez, csak a tagok jelzik, hogy indulni akarnak. A béke még vele, de már lüktet a halánték, az elme keresi a kitérőt, az útvonalat, ami elvinné innen. Ahogy félálomban is pont ezt tette. Csak még egy kicsit, még egy szemernyit a nyugalomból, aztán mehet a dolgára, el, messzire, ha nem a Kikötőbe, akkor egy barlang bejáratához, ha valami onnan leselkedne rá, az legalább egyértelmű lenne. Ott van, végezni kell vele, vagy futni. Nem toporogni egy helyben és elpazarolni a gondolatait arra, hogy hogyan érzi magát a bestia, vagy fázik-e, haragos-e, megijesztette-e legszebb álmából.
Másként nem tudja lecsillapítani azt, ami feltörne, ha hagyná, csak apró tervekkel. Most még jó, de van hová menni, ami nem a Kikötő. Gombák, növények. Addig, amíg azokat keresi, talán őt sem éri utol saját maga. Tökéletes, tudat alatt mozgolódó iránymutatás.
A férfin marad a szeme, nem tetszik neki, ahogyan az néz rá. Mintha butaságot kérdezett volna, pedig hogyan máshogy lehet megélni ezen a világon, mint úgy, hogy magának kell beszereznie azt, amire szüksége van? Ha már azon az átkozott piacon semmi értékelhető nem volt, azon a mozsáron, meg néhány festéken kívül. Mindezt magával is kell cipelnie. *
- Hát, akkor keresek.
*Mondja csak úgy halkan, visszavetve az aranyakat az ég irányába. A Világítótorony is magas sziklákon van, épp eleget mászta, talán annak mentén, ami végighúzódik egészen az erdőig, majd talál. Ha túl közel lenne a vízhez, meg sem próbálná, mintha szennyezettnek érezné a földjét is. Egyetlen porcikája nem kívánkozik vissza. Talán itt kéne átvágnia, de nem ismeri az erdőt. A másik ismeri. De az úgy néz rá... meg sem kérné.
Olyan jó, hogy az a szőrpamacs éppen rajta piheg. Néha igen furcsa hangokat is ad ki magából, belerezeg ő is. Rajta maradt a simogató kéz, de elmereng, nem kényelmes, csak jó.*
- Jön a hideg, nekem pedig egyetlen árva növényem, vagy gombám sincs.
*A másiknak mondja, de magát erősíti meg benne, hogy fel kellene ülnie lassan és indulni. Hátán a karddal, a mozsárral a kezében, ami nem fog beleférni a táskájába. A világ legostobább ötlete volt a piac, a város, mindennel együtt. Bár nem áll föl, felül, végignézve, ahogy nem örül ennek az állat, le is ugrik mellé fejét a férfi felé fordítva. Nem sok lépés, hogy őt kezdje el felmérni.*
*Lusták a gondolatok, kényelmetlen a deszka és a válla alá ragadt haja is húzódik minden egyes apró mozdulatnál. Pedig csak épphogy a félelf felé tekint, azt is inkább csak a szemeivel. Nem fogja bírni így sokáig, egy puha ágyban sem megy neki, nemhogy egy teraszon. Szinte észrevétlen a mozgás, ahogy kissé megemeli a felsőtestét, s kihúz néhány tincset maga alól, míg a másiktól hallja azt, amit egyszer már kimondott. Akkor is a macska kapcsán. Nevetne, de az már túl sok lenne, akkor biztos nem lenne ilyen nyugodt az a fekete. Bár egyáltalán semmi keresnivalója nincs rajta, sem a közelében, ahogy neki sem itt. Természetellenesen természetes az egész. Mégsem tud eluralkodni rajta mindez, csak a tagok jelzik, hogy indulni akarnak. A béke még vele, de már lüktet a halánték, az elme keresi a kitérőt, az útvonalat, ami elvinné innen. Ahogy félálomban is pont ezt tette. Csak még egy kicsit, még egy szemernyit a nyugalomból, aztán mehet a dolgára, el, messzire, ha nem a Kikötőbe, akkor egy barlang bejáratához, ha valami onnan leselkedne rá, az legalább egyértelmű lenne. Ott van, végezni kell vele, vagy futni. Nem toporogni egy helyben és elpazarolni a gondolatait arra, hogy hogyan érzi magát a bestia, vagy fázik-e, haragos-e, megijesztette-e legszebb álmából.
Másként nem tudja lecsillapítani azt, ami feltörne, ha hagyná, csak apró tervekkel. Most még jó, de van hová menni, ami nem a Kikötő. Gombák, növények. Addig, amíg azokat keresi, talán őt sem éri utol saját maga. Tökéletes, tudat alatt mozgolódó iránymutatás.
A férfin marad a szeme, nem tetszik neki, ahogyan az néz rá. Mintha butaságot kérdezett volna, pedig hogyan máshogy lehet megélni ezen a világon, mint úgy, hogy magának kell beszereznie azt, amire szüksége van? Ha már azon az átkozott piacon semmi értékelhető nem volt, azon a mozsáron, meg néhány festéken kívül. Mindezt magával is kell cipelnie. *
- Hát, akkor keresek.
*Mondja csak úgy halkan, visszavetve az aranyakat az ég irányába. A Világítótorony is magas sziklákon van, épp eleget mászta, talán annak mentén, ami végighúzódik egészen az erdőig, majd talál. Ha túl közel lenne a vízhez, meg sem próbálná, mintha szennyezettnek érezné a földjét is. Egyetlen porcikája nem kívánkozik vissza. Talán itt kéne átvágnia, de nem ismeri az erdőt. A másik ismeri. De az úgy néz rá... meg sem kérné.
Olyan jó, hogy az a szőrpamacs éppen rajta piheg. Néha igen furcsa hangokat is ad ki magából, belerezeg ő is. Rajta maradt a simogató kéz, de elmereng, nem kényelmes, csak jó.*
- Jön a hideg, nekem pedig egyetlen árva növényem, vagy gombám sincs.
*A másiknak mondja, de magát erősíti meg benne, hogy fel kellene ülnie lassan és indulni. Hátán a karddal, a mozsárral a kezében, ami nem fog beleférni a táskájába. A világ legostobább ötlete volt a piac, a város, mindennel együtt. Bár nem áll föl, felül, végignézve, ahogy nem örül ennek az állat, le is ugrik mellé fejét a férfi felé fordítva. Nem sok lépés, hogy őt kezdje el felmérni.*
1544. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-09-29 17:34:19
Üzenet elküldve: 2024-09-29 17:34:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Fehér csönd//
*Nem lesz befejezve a mondat, ahogy belép a házba, s az ajtó keretének belsejére, a helyére akasztja a zsineget. Nem sokat gondol mögé, hogy mi lehetett volna a szavak folytatása, vagy miért jutott egyáltalán a nő eszébe a Kikötő a macska kapcsán. Nehéz volna nem arra gondolni, hogy megfordult a fejében, hogy magával viszi. Nem az ő dolga. Nem is kérdez vissza, meghagyja a másikat magának a teraszon fekve a talált állattal, amíg maga vizet tölt a tegnap ott maradt poharak egyikéből egy szélesebb tálba, s a fenőkőért nyúl, hogy beáztassa. Nem kell keresnie, az is a helyén van, és néhány perc elég, hogy megszívja magát. Kilép addig azonban újból a levegőre, talán a fény csalja, a meleg, mindenesetre a lépcső mellé áll vissza, nem megy messzebb.
Kemény a válla alatt az öreg oszlop fája, ahogy nekidől, s összefonja a karjait a mellkasa előtt, az egyik lábát is csak úgy, keresztbe téve támasztja meg a lábujjain a másik előtt. Hogy mezítláb van továbbra sem igen zavarja. A nap süt, az idő melegszik, ha meg is fázott, azt biztosan még az éjjel tette, amikor a kandalló kihűlt kövein aludt, bár nem érzi semmi jelét. A levegő csíp, a reggel előrehaladtával egyre kevésbé, de ez csak az évszak sajátja, mint egy jelzés. Mint a sárgába, barnába, narancsba forduló levelek a fákon.
A csendes szemlélődését újra csak a nő szavai törik meg. Nem néz felé rájuk, csak az elfojtott nevetést megelőző hozzátételre.*
~Egér?~
*A magasból fordul a földön fekvő felé, először kifejezéstelenül, majd lassan gyanakvóan húzódik össze a szemöldöke.*
- Nincsenek egereim.
*Feleli végül bizonyossággal, anélkül, hogy odébb mozdulna a helyén. Nem elutasít, de ha vannak is, azt a környékről hozhatta a dög, az erdőből, esetleg a folyó mellől, de nem az ő házából vagy annak apró fáskamrájából. Vet egy futó pillantást a nő hasán fekvő állatra, mielőtt visszaemelné az állát, a sarok felé fordítva az arcát, ahol a kis épületrész megbújik. Most már talán mégsem ártana megnéznie.. Még mielőtt a hűvösebb időkkel együtt a rágcsálók is úgy döntenek, hogy beköltöznek.
A hosszúéletű újabb kérdése az, amivel az ő arca is ismét annak alakja felé fordul, nem kevesebb gyanakvással, mint korábban. Mint akit a fejére ejtettek, úgy néz a terasz padlóján mellette fekvő elfre, hogy az barlangot keres rajta a derült égből.*
- Nem.
*Ha bárki tudna a környéken ilyesmiről, azok a falubeliek lennének, de eszébe sem jut, hogy ilyen kérdéssel közéjük menjen. Egy hóbortos hosszúéletű szeszélye miatt.*
*Nem lesz befejezve a mondat, ahogy belép a házba, s az ajtó keretének belsejére, a helyére akasztja a zsineget. Nem sokat gondol mögé, hogy mi lehetett volna a szavak folytatása, vagy miért jutott egyáltalán a nő eszébe a Kikötő a macska kapcsán. Nehéz volna nem arra gondolni, hogy megfordult a fejében, hogy magával viszi. Nem az ő dolga. Nem is kérdez vissza, meghagyja a másikat magának a teraszon fekve a talált állattal, amíg maga vizet tölt a tegnap ott maradt poharak egyikéből egy szélesebb tálba, s a fenőkőért nyúl, hogy beáztassa. Nem kell keresnie, az is a helyén van, és néhány perc elég, hogy megszívja magát. Kilép addig azonban újból a levegőre, talán a fény csalja, a meleg, mindenesetre a lépcső mellé áll vissza, nem megy messzebb.
Kemény a válla alatt az öreg oszlop fája, ahogy nekidől, s összefonja a karjait a mellkasa előtt, az egyik lábát is csak úgy, keresztbe téve támasztja meg a lábujjain a másik előtt. Hogy mezítláb van továbbra sem igen zavarja. A nap süt, az idő melegszik, ha meg is fázott, azt biztosan még az éjjel tette, amikor a kandalló kihűlt kövein aludt, bár nem érzi semmi jelét. A levegő csíp, a reggel előrehaladtával egyre kevésbé, de ez csak az évszak sajátja, mint egy jelzés. Mint a sárgába, barnába, narancsba forduló levelek a fákon.
A csendes szemlélődését újra csak a nő szavai törik meg. Nem néz felé rájuk, csak az elfojtott nevetést megelőző hozzátételre.*
~Egér?~
*A magasból fordul a földön fekvő felé, először kifejezéstelenül, majd lassan gyanakvóan húzódik össze a szemöldöke.*
- Nincsenek egereim.
*Feleli végül bizonyossággal, anélkül, hogy odébb mozdulna a helyén. Nem elutasít, de ha vannak is, azt a környékről hozhatta a dög, az erdőből, esetleg a folyó mellől, de nem az ő házából vagy annak apró fáskamrájából. Vet egy futó pillantást a nő hasán fekvő állatra, mielőtt visszaemelné az állát, a sarok felé fordítva az arcát, ahol a kis épületrész megbújik. Most már talán mégsem ártana megnéznie.. Még mielőtt a hűvösebb időkkel együtt a rágcsálók is úgy döntenek, hogy beköltöznek.
A hosszúéletű újabb kérdése az, amivel az ő arca is ismét annak alakja felé fordul, nem kevesebb gyanakvással, mint korábban. Mint akit a fejére ejtettek, úgy néz a terasz padlóján mellette fekvő elfre, hogy az barlangot keres rajta a derült égből.*
- Nem.
*Ha bárki tudna a környéken ilyesmiről, azok a falubeliek lennének, de eszébe sem jut, hogy ilyen kérdéssel közéjük menjen. Egy hóbortos hosszúéletű szeszélye miatt.*
1543. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-09-29 15:42:35
Üzenet elküldve: 2024-09-29 15:42:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki rém//
//A kunyhó//
* A várakozást megelégelve benyit az ajtón. Lehetséges, hogy az öregje épp kint tevékenykedik, de az is lehet, hogy még mindig alszik. Nehéz eldönteni, hogy mégis melyik lenne Jobb. Jobb híján belép az ajtón, és sajátosan feltárja a kunyhó rejtélyeit. Keresését siker övezi, ugyanis, ha nem is azt látja, amit keresett, de lát valamit, amit használhatna. Közelebbről megnézni azokat, polcokat és főleg a Réti ármányon gondolkodik, hogy elvegye e. Az egyetlen ok, amiért nem fossza ki a polcokat, mert az feltűnő lenne. Egyelőre hagy mindent a helyén. Óvatos léptekkel, szinte hangtalanul lépdel a szobában, így meg is hallja a horpasztást. *
~ És én még azt hittem, hogy a falusi banyák korábban kelnek, mint bárki. ~
* Először a pince ajtót vizsgálja meg. Kezével nyúl érte, de az utolsó pillanatban megállítja magát, és visszahúzódik. Elvégre már most betörőnek számít az ork. Végül a gyanított hálószoba ajtaja elé lép, majd kopog rajta. Biztos felkel már erre, de ha nem akkor megint hívogatja. *
- Mardrein! * Kopog újra. * A sötét istenség egy követője kíván beszélgetni.
* Tökéletes első benyomás lesz. Már csak a főtéren kéne ilyeneket üvöltözni és egyből találna új barátokat. Hallgatózik az ajtó mögött, és ha mocorgást hall, akkor hátrébb lép, ha nem, akkor újra kopog. *
- A láncok leverője mutasson utat ezekben a nehéz órákban! A segítsége kéne!
//A kunyhó//
* A várakozást megelégelve benyit az ajtón. Lehetséges, hogy az öregje épp kint tevékenykedik, de az is lehet, hogy még mindig alszik. Nehéz eldönteni, hogy mégis melyik lenne Jobb. Jobb híján belép az ajtón, és sajátosan feltárja a kunyhó rejtélyeit. Keresését siker övezi, ugyanis, ha nem is azt látja, amit keresett, de lát valamit, amit használhatna. Közelebbről megnézni azokat, polcokat és főleg a Réti ármányon gondolkodik, hogy elvegye e. Az egyetlen ok, amiért nem fossza ki a polcokat, mert az feltűnő lenne. Egyelőre hagy mindent a helyén. Óvatos léptekkel, szinte hangtalanul lépdel a szobában, így meg is hallja a horpasztást. *
~ És én még azt hittem, hogy a falusi banyák korábban kelnek, mint bárki. ~
* Először a pince ajtót vizsgálja meg. Kezével nyúl érte, de az utolsó pillanatban megállítja magát, és visszahúzódik. Elvégre már most betörőnek számít az ork. Végül a gyanított hálószoba ajtaja elé lép, majd kopog rajta. Biztos felkel már erre, de ha nem akkor megint hívogatja. *
- Mardrein! * Kopog újra. * A sötét istenség egy követője kíván beszélgetni.
* Tökéletes első benyomás lesz. Már csak a főtéren kéne ilyeneket üvöltözni és egyből találna új barátokat. Hallgatózik az ajtó mögött, és ha mocorgást hall, akkor hátrébb lép, ha nem, akkor újra kopog. *
- A láncok leverője mutasson utat ezekben a nehéz órákban! A segítsége kéne!
1542. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-09-29 06:41:20
Üzenet elküldve: 2024-09-29 06:41:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A vadászlaki rém//
//Hídromok//
-Azok.
*Közli tömören. Hogy komoly munkát fordított a kőfaragó erre a hídra az biztos. Nem is csak az oszlop hanem több kő is, ami alkotja el van látva azokkal a rúnákkal. Biztos van nekik jelentése. Ami, akár az is lehet, hogy megvédi őket az ártó szellemektől.*
~Vagy pont ebbe zárták bele az ártó szellemeket és ebből szabadult el a rém.~
*Belegondolni is rossz. Ő is megnézi magának, azt az oszlopot és a fiatal legény megállapítására bólint.*
-Hatok. Talán korábban.
*Messzemenő következtetéseket nem szívesen szűrne le, de ez a talán csak véletlen mindenképp nyugtalanító. A következő kérdésre megrázza a fejét. Rég nem volt könyv se a kezében nemhogy írószerszám. Annak idején deákkörte vagy céklalevét használták ilyen helyzetben. Most viszont ezeknél van egyértelműbb megoldás.*
-Kérhetünk az orktól.
*Nála nagy eséllyel lehet ha ő írta ezt a könyvet.*
-Keressük meg? Bár előtte mit is mondott Merlas? A híd melyik részén látta először a lényt?
*Azt, még megnézné mielőtt továbbállnak.*
//Hídromok//
-Azok.
*Közli tömören. Hogy komoly munkát fordított a kőfaragó erre a hídra az biztos. Nem is csak az oszlop hanem több kő is, ami alkotja el van látva azokkal a rúnákkal. Biztos van nekik jelentése. Ami, akár az is lehet, hogy megvédi őket az ártó szellemektől.*
~Vagy pont ebbe zárták bele az ártó szellemeket és ebből szabadult el a rém.~
*Belegondolni is rossz. Ő is megnézi magának, azt az oszlopot és a fiatal legény megállapítására bólint.*
-Hatok. Talán korábban.
*Messzemenő következtetéseket nem szívesen szűrne le, de ez a talán csak véletlen mindenképp nyugtalanító. A következő kérdésre megrázza a fejét. Rég nem volt könyv se a kezében nemhogy írószerszám. Annak idején deákkörte vagy céklalevét használták ilyen helyzetben. Most viszont ezeknél van egyértelműbb megoldás.*
-Kérhetünk az orktól.
*Nála nagy eséllyel lehet ha ő írta ezt a könyvet.*
-Keressük meg? Bár előtte mit is mondott Merlas? A híd melyik részén látta először a lényt?
*Azt, még megnézné mielőtt továbbállnak.*
1541. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-09-28 18:57:09
Üzenet elküldve: 2024-09-28 18:57:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fehér csönd//
*Amaz kérdez, de hümmentésen kívül nincs továbbfűzve semmi. Valahogy beleveszik a békébe a hang is, amit kiadott. Nem dúlja fel és nem is hiányzik semmi igazán. A kezei közötti ficánkolás jobban izgatja, ha valami van a fejében, az csak a fekete körül forog és azon, hogy mire mit várhat tőle. Lehet-e bármire várni egyáltalán? Tényleg olyanok, mint szóbeszédből hallotta, ami miatt ideképzelte azon az esős késő délutánon, amikor a kandalló melege fűtötte az ő oldalát is? Elmélázik, miközben visszahelyezi a macskát a hasára, s csak úgy szökik elő belőle a kérdés, hogy azt át sem gondolta igazán. Már nem néz fel a félvér irányába, csak végigsimít a szőrös homlokon és sóhajt. Hogy miért tűnik rosszallónak, maga sem tudja, Nem enged semmit sokkal tovább, mint kellene. Nem akar. A válasza mégis kedvtelenebb élű.*
- Nem, szerintem itt jobb neki. Csak...
*Elhal a mondat további része, megrázza a fejét csupán, amennyire a deszkák engedik. Ráfeküdt a hajára, ami még tegnap omlott szét. Nem törődött vele azóta. Nem túl kényelmes, de nem akar nagyobbat moccanni. Hallja a lépteket, amik beviszik a férfit a házba, de amit ott csinál ugyanúgy elveszik. Nem mozog. Nem, mert az a fiatalnak tűnő állat elhelyezkedik rajta, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. El kellene vinni. De nem tenne ilyet. Talán.
Az éjjel már megpróbált nem mozogni, hogy valakit ne zavarjon meg. Aztán megtette és mindennek annyi volt. Nem akarja ezt most is. Mindent a maga idejében. Kyr újra megjelenik, közel lép hozzá, ami most jót tesz, mert elűzi a megfogant képzetet. Nincs ilyesmire szükség. Csak a feje mozdul ismét az irányába, képére van írva, hogy fogalma sincs, mit kellene csinálni, ezért inkább csak marad úgy, ahogy. Felnevetne, ha tudná, hogyan fest, hogy ezt pont ő csinálja. Ami rajta honol látszólag pusztán csak az ismeretlen, mintha várna valamit.*
- Azt hittem vadabbak.
*Fordítja vissza a fejét az égnek, érzi, ahogy a nap kezdi átmelegíteni rajta a fekete anyagot, ahogy szívja be a hőt, talán pont ez lehet olyan kívánatos annak, aki épp olyan fekete, hogy akár el is veszhetne rajta látszólag, ha éjszaka lenne.*
- Bár van egy döglött egér a házad sarkánál.
*Fut ki a levegő az orrán hirtelen, de ennyiben megáll, hogy nevessen. Minden újdonság ellenére nagyon is élvezi a nap kezdetét. Már csak az hiányozna, hogy megmozgassa magát, ami most bizonytalan ideig lehetetlennek tűnik. De azt tudja jól, hogy mi volt a terve, még ha félálomban is jött. Növényeket akar gyűjteni. Vagy gombafélét. Hirtelen jön az ötlet, fogalma sincs merre lehet barlang a környéken, vagy ha nem is közel, de fél napnyi távolságra. Annyi még beleférhet. *
- Tudsz a környéken barlangot?
*Sandít újra a másikra.*
*Amaz kérdez, de hümmentésen kívül nincs továbbfűzve semmi. Valahogy beleveszik a békébe a hang is, amit kiadott. Nem dúlja fel és nem is hiányzik semmi igazán. A kezei közötti ficánkolás jobban izgatja, ha valami van a fejében, az csak a fekete körül forog és azon, hogy mire mit várhat tőle. Lehet-e bármire várni egyáltalán? Tényleg olyanok, mint szóbeszédből hallotta, ami miatt ideképzelte azon az esős késő délutánon, amikor a kandalló melege fűtötte az ő oldalát is? Elmélázik, miközben visszahelyezi a macskát a hasára, s csak úgy szökik elő belőle a kérdés, hogy azt át sem gondolta igazán. Már nem néz fel a félvér irányába, csak végigsimít a szőrös homlokon és sóhajt. Hogy miért tűnik rosszallónak, maga sem tudja, Nem enged semmit sokkal tovább, mint kellene. Nem akar. A válasza mégis kedvtelenebb élű.*
- Nem, szerintem itt jobb neki. Csak...
*Elhal a mondat további része, megrázza a fejét csupán, amennyire a deszkák engedik. Ráfeküdt a hajára, ami még tegnap omlott szét. Nem törődött vele azóta. Nem túl kényelmes, de nem akar nagyobbat moccanni. Hallja a lépteket, amik beviszik a férfit a házba, de amit ott csinál ugyanúgy elveszik. Nem mozog. Nem, mert az a fiatalnak tűnő állat elhelyezkedik rajta, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. El kellene vinni. De nem tenne ilyet. Talán.
Az éjjel már megpróbált nem mozogni, hogy valakit ne zavarjon meg. Aztán megtette és mindennek annyi volt. Nem akarja ezt most is. Mindent a maga idejében. Kyr újra megjelenik, közel lép hozzá, ami most jót tesz, mert elűzi a megfogant képzetet. Nincs ilyesmire szükség. Csak a feje mozdul ismét az irányába, képére van írva, hogy fogalma sincs, mit kellene csinálni, ezért inkább csak marad úgy, ahogy. Felnevetne, ha tudná, hogyan fest, hogy ezt pont ő csinálja. Ami rajta honol látszólag pusztán csak az ismeretlen, mintha várna valamit.*
- Azt hittem vadabbak.
*Fordítja vissza a fejét az égnek, érzi, ahogy a nap kezdi átmelegíteni rajta a fekete anyagot, ahogy szívja be a hőt, talán pont ez lehet olyan kívánatos annak, aki épp olyan fekete, hogy akár el is veszhetne rajta látszólag, ha éjszaka lenne.*
- Bár van egy döglött egér a házad sarkánál.
*Fut ki a levegő az orrán hirtelen, de ennyiben megáll, hogy nevessen. Minden újdonság ellenére nagyon is élvezi a nap kezdetét. Már csak az hiányozna, hogy megmozgassa magát, ami most bizonytalan ideig lehetetlennek tűnik. De azt tudja jól, hogy mi volt a terve, még ha félálomban is jött. Növényeket akar gyűjteni. Vagy gombafélét. Hirtelen jön az ötlet, fogalma sincs merre lehet barlang a környéken, vagy ha nem is közel, de fél napnyi távolságra. Annyi még beleférhet. *
- Tudsz a környéken barlangot?
*Sandít újra a másikra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2220-2239