Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 165 (3281. - 3300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4607-4626
3300. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-06-08 13:07:14
Üzenet elküldve: 2020-06-08 13:07:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány Radkraal!//
*Titthy a kérdését egyáltalán nem viccből tette fel. Pusztán a gondolat nevettette meg. Egyébként a virágból született kis leány nem is az a viccelődő típus. Igaz, azt szereti, ha mások humorosak, de ő nem szokott viccelődni.
A beszélgetést igazán jó ötletnek tartja, de közel sem biztos abban, hogy ez minden esetben célra vezető lenne. Mert vannak olyanok, akiknek hiába magyarázná, hogy miért számít rossznak mások kigúnyolása, tudomásul sem vennék. De nyilván van az a réteg, akinél ez működik, és belátja, hogy ez sértő dolog.*
- Ó, értem. Az más.
*Természetesen semmi akadályát nem látja annak, hogy Silvyr ismételten hozzá érjen. Jól esnek neki szavai, és teljesen egyet is ért. Halk hümmögéssel is jelzi, hogy egy véleményen van a férfival.
Az, hogy ez a táj szép lenne, Titthy nem gondolja. Neki túl egyhangú, de kinek mi a szép.*
- Szerintem túl egyhangú ez a vidék. De örülök, ha tetszik.
*Egyebet nem mondhat, mert rossz lépést tesz, s bokája rendesen kificamodik. Fájdalmas sóhajt hallat, s kénytelen a földre ülni, mert fájdalom hasít bele, ha ránehezedik arra a lábára. Szégyenli magát, hogy Silvyr előtt ilyen helyzetbe került. Enyhe pír is kúszik szeplős orcájára. Fájós lábát igyekszik úgy tartani, hogy kényelmes legyen, s egyben pihentető a bokájának.*
- Ne haragudj...* Mondja halkan. Természetesen ezzel a két szóval azt szeretné kifejezni, hogy sajnálja, hogy ezzel hátráltatja kettejük utazását.*
*Titthy a kérdését egyáltalán nem viccből tette fel. Pusztán a gondolat nevettette meg. Egyébként a virágból született kis leány nem is az a viccelődő típus. Igaz, azt szereti, ha mások humorosak, de ő nem szokott viccelődni.
A beszélgetést igazán jó ötletnek tartja, de közel sem biztos abban, hogy ez minden esetben célra vezető lenne. Mert vannak olyanok, akiknek hiába magyarázná, hogy miért számít rossznak mások kigúnyolása, tudomásul sem vennék. De nyilván van az a réteg, akinél ez működik, és belátja, hogy ez sértő dolog.*
- Ó, értem. Az más.
*Természetesen semmi akadályát nem látja annak, hogy Silvyr ismételten hozzá érjen. Jól esnek neki szavai, és teljesen egyet is ért. Halk hümmögéssel is jelzi, hogy egy véleményen van a férfival.
Az, hogy ez a táj szép lenne, Titthy nem gondolja. Neki túl egyhangú, de kinek mi a szép.*
- Szerintem túl egyhangú ez a vidék. De örülök, ha tetszik.
*Egyebet nem mondhat, mert rossz lépést tesz, s bokája rendesen kificamodik. Fájdalmas sóhajt hallat, s kénytelen a földre ülni, mert fájdalom hasít bele, ha ránehezedik arra a lábára. Szégyenli magát, hogy Silvyr előtt ilyen helyzetbe került. Enyhe pír is kúszik szeplős orcájára. Fájós lábát igyekszik úgy tartani, hogy kényelmes legyen, s egyben pihentető a bokájának.*
- Ne haragudj...* Mondja halkan. Természetesen ezzel a két szóval azt szeretné kifejezni, hogy sajnálja, hogy ezzel hátráltatja kettejük utazását.*
3299. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-06-07 20:42:32
Üzenet elküldve: 2020-06-07 20:42:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Irány Radkraal!//
*Mikor éppen a lányra nézne, akkor észreveszi az arcán, hogy a mosoly egy pillanatra eltűnt az arcáról. Arra gondol, hogy talán a termete szóba hozása miatt. Azonban mikor viccelődik a lány, ő is elneveti magát.*
-Nem dehogy is. Báár…
*Teszi hozzá és hirtelen felnevet egy picit.*
-Nem egyébként csak szimplán elbeszélgetnék vele, hogy miért kell folyton piszkálni valakit a termete miatt.
*Mosolyogva néz a lányra. Természetesen hagyja, hogy a lány hozzá érjen. Természetesen ezek után újra a lány fejére teszi a kezét, már ha hagyja neki és mosolyogva mondja neki*
-Ugyan igazán nincs mit. Mindenki máshogy születik a világban. Valaki nagyobb valaki kisebb. Ha képes elfogadni akkor jó, de ezért nem kell elítélni a másikat.
*Kicsit mérges, azokra az emberekre, akik megkülönböztetik azokat, akik mondjuk valamiért máshogy születnek, mint ők. Miután a szántókra érnek, látja, hogy hatalmas területek fekszenek szemei előtt. Még nem látott ilyen területeket, ezért csodálja őket egy picit.*
-Szerintem gyönyörű itt is.
*Teszi hozzá, miközben Radkraal felé tartanak.*
*Mikor éppen a lányra nézne, akkor észreveszi az arcán, hogy a mosoly egy pillanatra eltűnt az arcáról. Arra gondol, hogy talán a termete szóba hozása miatt. Azonban mikor viccelődik a lány, ő is elneveti magát.*
-Nem dehogy is. Báár…
*Teszi hozzá és hirtelen felnevet egy picit.*
-Nem egyébként csak szimplán elbeszélgetnék vele, hogy miért kell folyton piszkálni valakit a termete miatt.
*Mosolyogva néz a lányra. Természetesen hagyja, hogy a lány hozzá érjen. Természetesen ezek után újra a lány fejére teszi a kezét, már ha hagyja neki és mosolyogva mondja neki*
-Ugyan igazán nincs mit. Mindenki máshogy születik a világban. Valaki nagyobb valaki kisebb. Ha képes elfogadni akkor jó, de ezért nem kell elítélni a másikat.
*Kicsit mérges, azokra az emberekre, akik megkülönböztetik azokat, akik mondjuk valamiért máshogy születnek, mint ők. Miután a szántókra érnek, látja, hogy hatalmas területek fekszenek szemei előtt. Még nem látott ilyen területeket, ezért csodálja őket egy picit.*
-Szerintem gyönyörű itt is.
*Teszi hozzá, miközben Radkraal felé tartanak.*
3298. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-06-07 17:59:19
Üzenet elküldve: 2020-06-07 17:59:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Irány Radkraal!//
- Ne aggódj, mindenképp szólni fogok.* Nyugtatóan elmosolyodik megerősítve ezzel szavait. Ám tüstént lehervad a mosoly az arcáról, mert a méretére terelődik a téma. Először a szokásos megszólásnak véli, de a férfi hozzáteszi, hogy nem sértésnek szánja. Ettől függetlenül szemmel tartja Silvyr arcát. De tényleg nem érzékel rajta rossz indulatot. Hát még, mikor az az "aranyos" jelző elhangzik. Ezzel aztán végképp nem tud mit kezdeni a kis tündér. Azt feltételezi, hogy ez is egy jóindulatú megjegyzés, de ebben nem olyan biztos. Még sosem mondták rá, hogy aranyos. De a szó hatására valami gyengéd melegség tölti el szívét. Új érzés ez még, s barátkoznia kell vele. De jó érzés.
Új mondat hagyja el Silvyr ajkait, ami egy időre kiszakítja Titthyt az új érzésből.*
- Ezt úgy értsem, hogy ha szólok, te megvered, aki bánt?
*A gondolatra elneveti magát, de aztán hozzáteszi:*
- Nagyon kedves tőled, de igazán nincs szükség balhéra amiatt, ha megszólnak a méretem miatt.
*Felemeli apró kezét, s Silvyréhez érinti, ha ő hagyja. Hangját lehalkítva szól a férfihoz, mintha valami bizalmas titkot készülne megosztani. Persze egészen másról van szó.*
- Köszönöm, hogy te elfogadsz olyannak, amilyen vagyok.
*Közben egyébként az erdőn halad át, s kis idő múltán feltárul a szántók végtelen mezeje.*
- Ne aggódj, mindenképp szólni fogok.* Nyugtatóan elmosolyodik megerősítve ezzel szavait. Ám tüstént lehervad a mosoly az arcáról, mert a méretére terelődik a téma. Először a szokásos megszólásnak véli, de a férfi hozzáteszi, hogy nem sértésnek szánja. Ettől függetlenül szemmel tartja Silvyr arcát. De tényleg nem érzékel rajta rossz indulatot. Hát még, mikor az az "aranyos" jelző elhangzik. Ezzel aztán végképp nem tud mit kezdeni a kis tündér. Azt feltételezi, hogy ez is egy jóindulatú megjegyzés, de ebben nem olyan biztos. Még sosem mondták rá, hogy aranyos. De a szó hatására valami gyengéd melegség tölti el szívét. Új érzés ez még, s barátkoznia kell vele. De jó érzés.
Új mondat hagyja el Silvyr ajkait, ami egy időre kiszakítja Titthyt az új érzésből.*
- Ezt úgy értsem, hogy ha szólok, te megvered, aki bánt?
*A gondolatra elneveti magát, de aztán hozzáteszi:*
- Nagyon kedves tőled, de igazán nincs szükség balhéra amiatt, ha megszólnak a méretem miatt.
*Felemeli apró kezét, s Silvyréhez érinti, ha ő hagyja. Hangját lehalkítva szól a férfihoz, mintha valami bizalmas titkot készülne megosztani. Persze egészen másról van szó.*
- Köszönöm, hogy te elfogadsz olyannak, amilyen vagyok.
*Közben egyébként az erdőn halad át, s kis idő múltán feltárul a szántók végtelen mezeje.*
3297. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-06-06 17:31:45
Üzenet elküldve: 2020-06-06 17:31:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás//
*Egy ideje már bandukol a jól ismert tájon, de újra erőt vesz rajta a fáradság, és leül egy fa tövébe.*
~Még sokat kell mennem.~ *Gondolja magában, hiszen a főtér még messze lehet. Azért a lába érzi az erőltetett menetet, de már sokat megjárt láb az, nem retteg attól, hogy cserben fogja hagyni. Talán majd idős korára, de akkor egyáltalán már örül az ember, ha lábra tud állni. Iszik egy keveset a kulacsából, és újult erővel indul meg úti célja felé, hogy ott szórakoztassa a nagyérdeműt, a művészetével.*
*Egy ideje már bandukol a jól ismert tájon, de újra erőt vesz rajta a fáradság, és leül egy fa tövébe.*
~Még sokat kell mennem.~ *Gondolja magában, hiszen a főtér még messze lehet. Azért a lába érzi az erőltetett menetet, de már sokat megjárt láb az, nem retteg attól, hogy cserben fogja hagyni. Talán majd idős korára, de akkor egyáltalán már örül az ember, ha lábra tud állni. Iszik egy keveset a kulacsából, és újult erővel indul meg úti célja felé, hogy ott szórakoztassa a nagyérdeműt, a művészetével.*
3296. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-06-06 16:30:50
Üzenet elküldve: 2020-06-06 16:30:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rhorherin//
*Nem túl bőbeszédű és nem túl barátságos a sötételf lány, bár ez nem is csoda, ahhoz képest, hogy egy gyomorba rúgással találkoztak útjaik. A vádló tekintetre vigyor ül ki az arcára.*
- A kutya megtalált volna téged is. *Nincsen láncon így az a csoda, hogy még nem szabadult rá az ott szunyókáló mélységire. Kap egy kurta választ az úti célra, de a pillantás árulkodik, hogy ez nagy valószínűséggel Arthenior városa lesz.*
- Micsoda szerencse! Én is pont arra tartok. *A lánynak biztos nem olyan szerencse a véletlen támadójával utazgatni, de nemsokára kiderül mi lesz a véleménye erről. Ekkor torpan meg a másik és rohan vissza a zsákjáért, amit ott hagyott. A ház lakói is kitódulnak mert a kutya felveri az egész környéket. A lány sajátos módon próbálja kiabálással elkergetni a kutyát. Az elf csak megcsóválja a fejét.*
- Hagyjad, ne hergeld mert csak rosszabb lesz. Inkább siessünk innen. *Ugatós a kutya, de ha nem hergelik, akkor nem fog rájuk támadni, csak a területét védi. Vélhetőleg, ha elhagyják a tanya körzetét, akkor nem fog utánuk menni és nyugtuk lehet tőlük. Ha a lány összeszedte a dolgait, akkor igyekszik terelni, hogy mielőbb elhagyják a tanya területét mire a tanyasian felfognák, hogy mi is történt.*
*Nem túl bőbeszédű és nem túl barátságos a sötételf lány, bár ez nem is csoda, ahhoz képest, hogy egy gyomorba rúgással találkoztak útjaik. A vádló tekintetre vigyor ül ki az arcára.*
- A kutya megtalált volna téged is. *Nincsen láncon így az a csoda, hogy még nem szabadult rá az ott szunyókáló mélységire. Kap egy kurta választ az úti célra, de a pillantás árulkodik, hogy ez nagy valószínűséggel Arthenior városa lesz.*
- Micsoda szerencse! Én is pont arra tartok. *A lánynak biztos nem olyan szerencse a véletlen támadójával utazgatni, de nemsokára kiderül mi lesz a véleménye erről. Ekkor torpan meg a másik és rohan vissza a zsákjáért, amit ott hagyott. A ház lakói is kitódulnak mert a kutya felveri az egész környéket. A lány sajátos módon próbálja kiabálással elkergetni a kutyát. Az elf csak megcsóválja a fejét.*
- Hagyjad, ne hergeld mert csak rosszabb lesz. Inkább siessünk innen. *Ugatós a kutya, de ha nem hergelik, akkor nem fog rájuk támadni, csak a területét védi. Vélhetőleg, ha elhagyják a tanya körzetét, akkor nem fog utánuk menni és nyugtuk lehet tőlük. Ha a lány összeszedte a dolgait, akkor igyekszik terelni, hogy mielőbb elhagyják a tanya területét mire a tanyasian felfognák, hogy mi is történt.*
3295. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-06-05 11:48:14
Üzenet elküldve: 2020-06-05 11:48:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Weng //
* Tisztában van az elf szavainak igazával. Amikor valaki rendszeresen tölt éjszakákat egyedül a vadonban úgy elkerülhetetlen, hogy időnként kiszolgáltatottá váljon. Ettől persze nem lesz kevésbé kellemetlen ez az érzés. Nem áll szándékában akadékoskodni. Az ösztönei azt súgják, hogy a férfi igazat beszél. Mikor a férfi felhívja a figyelmét arra, hogy szerencsésebb lenne sietve továbbállniuk a sötételf rajta felejti vádló tekintetét.*
- Vajon ki miatt?* teszi fel morgolódva a költői kérdést, majd folytatja a pokróc gyömöszölését. Miután sikerre vitte a feladatot szorosan meghúzza az elfoszlott madzagot a zsák száján és a hátára vágja csomagját. Útnak is indul rögvest így a férfi kérdése már menet közben éri.*
- Haza.* veti oda kurtán a választ, de pillantása árulkodón siklik Arthenior városa felé.*
- Ó, hogy a hóhér vágjon hátba!* torpan meg hirtelen.* Ott hagytam egy zsákot.* magyarázza, majd rögtön vissza is fordul. Időközben a ház népe is előtódul kunyhójából, így éppen akkor kerülnek látótávolságba, amikor a sötételf előkotorja a szénából az apró földdel megtömött zsákját.*
- Kotródj innen!* fújtat a kutya felé, aki időközben nem lett barátságosabb.*
* Tisztában van az elf szavainak igazával. Amikor valaki rendszeresen tölt éjszakákat egyedül a vadonban úgy elkerülhetetlen, hogy időnként kiszolgáltatottá váljon. Ettől persze nem lesz kevésbé kellemetlen ez az érzés. Nem áll szándékában akadékoskodni. Az ösztönei azt súgják, hogy a férfi igazat beszél. Mikor a férfi felhívja a figyelmét arra, hogy szerencsésebb lenne sietve továbbállniuk a sötételf rajta felejti vádló tekintetét.*
- Vajon ki miatt?* teszi fel morgolódva a költői kérdést, majd folytatja a pokróc gyömöszölését. Miután sikerre vitte a feladatot szorosan meghúzza az elfoszlott madzagot a zsák száján és a hátára vágja csomagját. Útnak is indul rögvest így a férfi kérdése már menet közben éri.*
- Haza.* veti oda kurtán a választ, de pillantása árulkodón siklik Arthenior városa felé.*
- Ó, hogy a hóhér vágjon hátba!* torpan meg hirtelen.* Ott hagytam egy zsákot.* magyarázza, majd rögtön vissza is fordul. Időközben a ház népe is előtódul kunyhójából, így éppen akkor kerülnek látótávolságba, amikor a sötételf előkotorja a szénából az apró földdel megtömött zsákját.*
- Kotródj innen!* fújtat a kutya felé, aki időközben nem lett barátságosabb.*
3294. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-06-05 10:50:28
Üzenet elküldve: 2020-06-05 10:50:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rhorherin//
*A lány akibe botlott hamar felpattan és úgy csúszik a fenekén hátra mintha szellemet látott volna. Csont tőr villódzó pengéje mered rá a mélységi kezében. A dühödt szemek megálljt parancsolnak az elfnek, így nem közelít, hagyja, hogy a bizalmatlanságot felváltsa némi jó szándék. Feláll eddig féltérdes helyzetéből, majd a dühödt tekintet felé fordul.*
- Ha meg akartalak volna ölni már halott lennél. Nem bántalak, hidd el. *Ha ez nem győzi meg a lányt, akkor semmi. Egy nyílvessző ellen mit sem ér a tőr, így a másik beláthatja, hogy az elfnek igaza lehet. A lány szúrós pillantásokkal pattan talpra, de tőrét mégis elrakja. Az elf arcára egy halvány mosoly kúszik a fegyver félretevésére. Egyet kell értsen a mélységivel a kutya dolgában.*
- Itt nem maradhatunk mennünk kell. *Nincs szíve a kutyát elhallgattatni így a tovább állás mellett dönt. A másikra tekintve kérdőn néz rá.*
- Te merre tartasz? *A szántóktól sokfelé vezet az út, így szint lehetetlen kitalálni mi lehet a nő úti célja. Weng ilyesmin nem gondolkodik. Megy amerre a lába viszi. Csak ritkán tervez, de akkor is azért mert szüksége van valamire ami némi szabályozást visz az amúgy kötetlen életébe.*
*A lány akibe botlott hamar felpattan és úgy csúszik a fenekén hátra mintha szellemet látott volna. Csont tőr villódzó pengéje mered rá a mélységi kezében. A dühödt szemek megálljt parancsolnak az elfnek, így nem közelít, hagyja, hogy a bizalmatlanságot felváltsa némi jó szándék. Feláll eddig féltérdes helyzetéből, majd a dühödt tekintet felé fordul.*
- Ha meg akartalak volna ölni már halott lennél. Nem bántalak, hidd el. *Ha ez nem győzi meg a lányt, akkor semmi. Egy nyílvessző ellen mit sem ér a tőr, így a másik beláthatja, hogy az elfnek igaza lehet. A lány szúrós pillantásokkal pattan talpra, de tőrét mégis elrakja. Az elf arcára egy halvány mosoly kúszik a fegyver félretevésére. Egyet kell értsen a mélységivel a kutya dolgában.*
- Itt nem maradhatunk mennünk kell. *Nincs szíve a kutyát elhallgattatni így a tovább állás mellett dönt. A másikra tekintve kérdőn néz rá.*
- Te merre tartasz? *A szántóktól sokfelé vezet az út, így szint lehetetlen kitalálni mi lehet a nő úti célja. Weng ilyesmin nem gondolkodik. Megy amerre a lába viszi. Csak ritkán tervez, de akkor is azért mert szüksége van valamire ami némi szabályozást visz az amúgy kötetlen életébe.*
3293. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-06-04 22:03:04
Üzenet elküldve: 2020-06-04 22:03:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Nincs más hátra, mint előre, így jól megrakott lovával, és kutyusával az oldalán igyekszik elhagyni a nyüzsgő várost, nem való az neki. ~Mennyi büdös ember egy helyen... Ha lenne pár jó fivérem, hogy megszedném magam!~ Tényleg az hiányzik neki talán a legjobban. Persze, a tudat, hogy Durogaar szelleme elkíséri útján, míg a hősök csarnokába töltheti meg kupáját a legfinomabb sörrel. A szántókat lassan elhagyja, ahogy immár otthona felé halad, s talán végre alhat egy nyugodtat az elmúlt hatok viszontagságai után.*
3292. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-06-04 21:06:34
Üzenet elküldve: 2020-06-04 21:06:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Weng //
* A madarak csicseregve kürtölték szét a hajnal eljöttét. A sötételf igyekezett nem tudomást venni róluk. Az éjszakai nyugtalan hánykolódás közben nem volt alkalma kellően kipihenni magát. Most a hajnali párától nedves szénakazal is tollas dunyhának tűnik. Szemeit makacsul csukva tartva kér haladékot a rendíthetetlenül előre haladó időtől. Bóbiskolását egy kutya ingerült csaholása zavarja meg. Úgy ítéli a hang kellően távoli ahhoz, hogy ne izgassa fel túlságosan miatta magát. Szorosabbra húzza magán durva pokrócát és gondolatban felkészül az elkerülhetetlenre. Még mindig ébrenlét és az álomvilág peremén egyensúlyozik, amikor valaki gyomorszájon találja rúgni. Savószín szeme felpattan, torkát összeszorítja a félelem. Némán mered "támadójára" csont tőrét maga elé emelve. A fenekén csúszva hátrál el a feléje nyújtott segítő kéz elől.*
- Ne közelíts!* figyelmezteti a fakó hajú férfit. Szemében dühödt szikrák pattannak. Ez az érzés első sorban önmagának szól, nem büszke magára, hogy így meglephették. Időre van szüksége, míg felfogja, hogy nem törtek az életére. Legalábbis az elf ezt állítja és történetét alátámasztva rövidesen megjelenik a hangos négylábú is. Rhorherin felmorran figyelmét megosztva a két kellemetlenkedő között.*
- Felveri a korcs az egész környéket.* pattan talpra, még egy szúrós pillantás és a tőr is visszakerül szoknyájának bő ráncai közé. Bajt sejt. Lehajol, hogy sietve összegyűrt pokrócát belegyömöszölje a zsákjába.*
A hozzászólás írója (Rhorherin Zra'dar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.04 21:08:41
* A madarak csicseregve kürtölték szét a hajnal eljöttét. A sötételf igyekezett nem tudomást venni róluk. Az éjszakai nyugtalan hánykolódás közben nem volt alkalma kellően kipihenni magát. Most a hajnali párától nedves szénakazal is tollas dunyhának tűnik. Szemeit makacsul csukva tartva kér haladékot a rendíthetetlenül előre haladó időtől. Bóbiskolását egy kutya ingerült csaholása zavarja meg. Úgy ítéli a hang kellően távoli ahhoz, hogy ne izgassa fel túlságosan miatta magát. Szorosabbra húzza magán durva pokrócát és gondolatban felkészül az elkerülhetetlenre. Még mindig ébrenlét és az álomvilág peremén egyensúlyozik, amikor valaki gyomorszájon találja rúgni. Savószín szeme felpattan, torkát összeszorítja a félelem. Némán mered "támadójára" csont tőrét maga elé emelve. A fenekén csúszva hátrál el a feléje nyújtott segítő kéz elől.*
- Ne közelíts!* figyelmezteti a fakó hajú férfit. Szemében dühödt szikrák pattannak. Ez az érzés első sorban önmagának szól, nem büszke magára, hogy így meglephették. Időre van szüksége, míg felfogja, hogy nem törtek az életére. Legalábbis az elf ezt állítja és történetét alátámasztva rövidesen megjelenik a hangos négylábú is. Rhorherin felmorran figyelmét megosztva a két kellemetlenkedő között.*
- Felveri a korcs az egész környéket.* pattan talpra, még egy szúrós pillantás és a tőr is visszakerül szoknyájának bő ráncai közé. Bajt sejt. Lehajol, hogy sietve összegyűrt pokrócát belegyömöszölje a zsákjába.*
A hozzászólás írója (Rhorherin Zra'dar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.04 21:08:41
3291. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-06-04 20:04:09
Üzenet elküldve: 2020-06-04 20:04:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rhorherin//
*Lassan kel a nap, s az első sugaraira Weng is felkel, hogy folytassa útját. Felveszi hátára a tegezét és íját, majd elindul a karavánúton. A kanyargós úton azt veszi észre, hogy lecsaphatna egy felesleges kanyart, ha a közeli tanya mellett átmenne. El is indul a tanya felé, hogy átvágjon rajta. Talán még elég korán van, hogy ne háborgassa fel a földműveseket, vagy a tanyán lakókat. Eléri a tanya közvetlen közelét, amikor az egyik épület mögül egy kutya ugrik ki és hangosan ráugat. Nem számított rá és nem is felé nézett, így váratlanul éri a hirtelen hang. Magától az állattól nem fél, mert erdőjáróként rosszabbal is volt már dolga. A hirtelen hang miatt, ösztönösen oda fordítja a figyelmét, de haladási irányán nem változtat. Egy szénakupac mellett halad el a történtekkor és mivel a kutyára figyel, ezért pont a lába elé nem figyel, akkor amikor kellene. Átesik valamin, bár gyors reflexeinek hála egy bukfenccel megússza. Először azt hiszi, hogy valami tereptárgyba botlott meg, de amikor feláll, akkor veszi észre, hogy egy fekvő, női alak volt a földön, amin átesett. Bizonyára felkelti a nőt, ezért előre elnézést kér tőle.*
- Kérlek ne haragudj, nem láttam, hogy itt fekszel. *Sajnálkozó tekintettel hajol le a másik mellé, hogy megnézze jól van-e és segíthet-e felállni neki.*
- Szörnyen sajnálom, de a kutyaugatás elterelte a figyelmem. *Jobban megnézve a nőt, egy alacsonyabb mélységit vehet szemügyre. Ébenfekete hajú, fiatal és szép alakú személybe botlik, amint jobban megnézi. A kutya közben újra feltűnik és ugatni kezdi őket. Erre talán a háziak is fel fognak riadni és talán ki is jönnek megnézni, hogy mit ugathat ennyire a kutya.*
*Lassan kel a nap, s az első sugaraira Weng is felkel, hogy folytassa útját. Felveszi hátára a tegezét és íját, majd elindul a karavánúton. A kanyargós úton azt veszi észre, hogy lecsaphatna egy felesleges kanyart, ha a közeli tanya mellett átmenne. El is indul a tanya felé, hogy átvágjon rajta. Talán még elég korán van, hogy ne háborgassa fel a földműveseket, vagy a tanyán lakókat. Eléri a tanya közvetlen közelét, amikor az egyik épület mögül egy kutya ugrik ki és hangosan ráugat. Nem számított rá és nem is felé nézett, így váratlanul éri a hirtelen hang. Magától az állattól nem fél, mert erdőjáróként rosszabbal is volt már dolga. A hirtelen hang miatt, ösztönösen oda fordítja a figyelmét, de haladási irányán nem változtat. Egy szénakupac mellett halad el a történtekkor és mivel a kutyára figyel, ezért pont a lába elé nem figyel, akkor amikor kellene. Átesik valamin, bár gyors reflexeinek hála egy bukfenccel megússza. Először azt hiszi, hogy valami tereptárgyba botlott meg, de amikor feláll, akkor veszi észre, hogy egy fekvő, női alak volt a földön, amin átesett. Bizonyára felkelti a nőt, ezért előre elnézést kér tőle.*
- Kérlek ne haragudj, nem láttam, hogy itt fekszel. *Sajnálkozó tekintettel hajol le a másik mellé, hogy megnézze jól van-e és segíthet-e felállni neki.*
- Szörnyen sajnálom, de a kutyaugatás elterelte a figyelmem. *Jobban megnézve a nőt, egy alacsonyabb mélységit vehet szemügyre. Ébenfekete hajú, fiatal és szép alakú személybe botlik, amint jobban megnézi. A kutya közben újra feltűnik és ugatni kezdi őket. Erre talán a háziak is fel fognak riadni és talán ki is jönnek megnézni, hogy mit ugathat ennyire a kutya.*
3290. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-06-03 19:54:26
Üzenet elküldve: 2020-06-03 19:54:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lif//
*A másik köhögésére némiképp pánikba esik a fehér ruhás teremtés, hiszen senki sem szeretne egy halált végignézni egy méteres közelségen belül. Azonban a barna hajú teremtés erősebb, mint hinné és hamar szóhoz is fog, melyre muszáj egy gyengéd mosolyt villantania társágára, és ha teheti a fájlaló szavak után megvizsgálja a másik sebeit, szép sorjában. *
- Jobban leszel, a fejeddel csúnyán elbántak, de nem halálos. Hidd el értek a sebekhez. *kúszik kesernyés mimika arcára a rengeteg emlék hatására. Aztán meglátja a másik combján éktelenkedő hosszanti vágást mire nagyot sóhajt és noha tudja apja ezért rendesen elbánik, majd vele letép egy csíkot ruhájából, hogy ha engedik neki bekötözze a sérült bőrt. *
- Ez viszont az lehet, ha nem szorítjuk el rendesen. Érzed a vágásnál a lábad? Illetve, ha elkezd átázni mindenképp le kell cserélni a kötést! Ne tegyél rá gyógynövényeket, elfertőződhet! *Látja el tanácsokkal a sérültet és a fejében, már mérlegeli a továbbiakat. *
- Nem maradhatunk itt az, ilyenek hamar visszajönnek megnézni van e még veszély. Gyávák voltak, aggódnak, az- az valakinek bizonyítani akarnak és gondolom, nem ez volt a terv.
*A másik köhögésére némiképp pánikba esik a fehér ruhás teremtés, hiszen senki sem szeretne egy halált végignézni egy méteres közelségen belül. Azonban a barna hajú teremtés erősebb, mint hinné és hamar szóhoz is fog, melyre muszáj egy gyengéd mosolyt villantania társágára, és ha teheti a fájlaló szavak után megvizsgálja a másik sebeit, szép sorjában. *
- Jobban leszel, a fejeddel csúnyán elbántak, de nem halálos. Hidd el értek a sebekhez. *kúszik kesernyés mimika arcára a rengeteg emlék hatására. Aztán meglátja a másik combján éktelenkedő hosszanti vágást mire nagyot sóhajt és noha tudja apja ezért rendesen elbánik, majd vele letép egy csíkot ruhájából, hogy ha engedik neki bekötözze a sérült bőrt. *
- Ez viszont az lehet, ha nem szorítjuk el rendesen. Érzed a vágásnál a lábad? Illetve, ha elkezd átázni mindenképp le kell cserélni a kötést! Ne tegyél rá gyógynövényeket, elfertőződhet! *Látja el tanácsokkal a sérültet és a fejében, már mérlegeli a továbbiakat. *
- Nem maradhatunk itt az, ilyenek hamar visszajönnek megnézni van e még veszély. Gyávák voltak, aggódnak, az- az valakinek bizonyítani akarnak és gondolom, nem ez volt a terv.
3289. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-06-03 17:58:36
Üzenet elküldve: 2020-06-03 17:58:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* A Vaserdőből kiérve megáll a folyónál. Földtől mocskos kezét belemossa a hűvös vízbe. Nem végez alapos munkát, csupán a kosz nagyjától szabadul meg. Töredezett körme alja még mindig feketéllik, szoknyájára száradt földről sem vesz tudomást. Helyette megtölti félig kiüresedett kulacsát. Még hosszú út áll előtte. Megmossa az arcát, nedves haját a füle mögé tűri, majd megkezdi vándorlását a város felé. Több szekér és lovas is elhalad mellette az úton, de meg sem próbál felkéredzkedni. Egyik lábát teszi a másik elé monoton, míg utol nem éri a sötét. Az egyik tanyától nem messze fészkeli be magát egy kisebb szénakupac tövébe. Épp olyan megfelelő helynek tűnik éjszakára, mint a környéken bármi más. Elfogyasztja szegényes vacsoráját, majd a földön összekuporodva igyekszik megpihenni. Némán figyeli az éjszaka hangjait. A közeli tanyáról hangokat sodor felé a szél, időnként felnyerít egy-egy ló. Elfintorodik. Rhorherin nem szívleli a lovakat. A csillagok már rég megkezdték uralmukat az égbolton, amikor az egyik közeli bokorból felrepül egy fogoly. A nő szívverése felgyorsul. Szoknyája alá nyúl és előhúzza elrejtett tőrét. A fegyvert a kezében melengetve szenderedik aztán rövid, nyugtalan álomba.*
3288. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-06-02 14:16:01
Üzenet elküldve: 2020-06-02 14:16:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Első találkozás//
* Ally szavai szomorú sóhajt csalnak elő belőle. Nem merészkedne odáig, hogy összehasonítsa ló és lovasa közti köteléket azzal a szeretettel, amit ő gyerekként tapasztalt, de ez a beszélgetés feleleveníti egy régi emlékét.*
- Régen nekünk is volt egy kutyánk. Nem egészen az enyém, a birtokhoz tartozott, ott volt már, amikor én megszülettem. Szerettem vele játszani, nagytestű, fehér bundás állat volt, aki birka türelemmel tűrte, ahogy totyogós koromban folyton a fülét, vagy a farkát húztam, épp ahol értem.* mosolyodik el.* Amikor elment, apám azt mondta, hogy mi azért élünk olyan hosszú ideig, mert meg kell tanulnunk hogyan kell jól szeretni, de a kutyák már úgy jönnek a világra, hogy ezt tudják. Ezért nem is kell olyan sokáig élniük, hogy a létezésük teljes legyen. Azt hiszem csak meg akart vigasztalni, de én azóta is szeretek hinni ebben.* lapogatja meg a paripa nyakát a nyereg közelében, s közben hosszú, egészséges életet kíván neki.
Kezdeti nehézségek ellenére egészen jól belejön a lovaglásba, legalábbis annyira igen, hogy tudja élvezni. Sőt még Allyt is sikerül megnevettetnie. Kap a lehetőségen, amikor a fél-elf lány felhozza a vágtázást, mint lehetőséget.*
- Nem félek.* vágja rá, s maga is meglepődik szavainak igazán. Nem érez már görcsös gombócot a gyomrában, Ally társaságában sikerült teljesen felszabadulnia. Elmosolyodik és némán élvezi, ahogy a szél az arcába vág. Apró állatok neszeznek körülöttük, ők ketten pedig szabadon szelnek keresztül a tájon. Épp amikor azt gondolná, hogy ez a pillanat nem is lehetne idillibb szól Ally a szivárványról.*
- Gyönyörű.* szinte csak leheli a szót. Teljesen elvarázsolja az élmény, különös bódultságából feneke sajgása zökkenti csak ki.*
- Én úgy érzem örökké elviselném, de a fenekem másként vélekedik erről.* bánja bizony érződik ez a hangján, de nincs mese a teste nincs hozzászokva az efféle testmozgáshoz.*
- Lassan vissza kell mennem.* ismeri el. Nem csak azért, mert más különben napokig nem tud, majd megmaradni a fenekén ülve, de hamarosan keresni is fogják.*
- Megígértem, hogy hazaérek a délutáni teára.* magyarázza Allynek. Szavaiból kiérezni a kelletlenséget.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.02 14:17:50
//Első találkozás//
* Ally szavai szomorú sóhajt csalnak elő belőle. Nem merészkedne odáig, hogy összehasonítsa ló és lovasa közti köteléket azzal a szeretettel, amit ő gyerekként tapasztalt, de ez a beszélgetés feleleveníti egy régi emlékét.*
- Régen nekünk is volt egy kutyánk. Nem egészen az enyém, a birtokhoz tartozott, ott volt már, amikor én megszülettem. Szerettem vele játszani, nagytestű, fehér bundás állat volt, aki birka türelemmel tűrte, ahogy totyogós koromban folyton a fülét, vagy a farkát húztam, épp ahol értem.* mosolyodik el.* Amikor elment, apám azt mondta, hogy mi azért élünk olyan hosszú ideig, mert meg kell tanulnunk hogyan kell jól szeretni, de a kutyák már úgy jönnek a világra, hogy ezt tudják. Ezért nem is kell olyan sokáig élniük, hogy a létezésük teljes legyen. Azt hiszem csak meg akart vigasztalni, de én azóta is szeretek hinni ebben.* lapogatja meg a paripa nyakát a nyereg közelében, s közben hosszú, egészséges életet kíván neki.
Kezdeti nehézségek ellenére egészen jól belejön a lovaglásba, legalábbis annyira igen, hogy tudja élvezni. Sőt még Allyt is sikerül megnevettetnie. Kap a lehetőségen, amikor a fél-elf lány felhozza a vágtázást, mint lehetőséget.*
- Nem félek.* vágja rá, s maga is meglepődik szavainak igazán. Nem érez már görcsös gombócot a gyomrában, Ally társaságában sikerült teljesen felszabadulnia. Elmosolyodik és némán élvezi, ahogy a szél az arcába vág. Apró állatok neszeznek körülöttük, ők ketten pedig szabadon szelnek keresztül a tájon. Épp amikor azt gondolná, hogy ez a pillanat nem is lehetne idillibb szól Ally a szivárványról.*
- Gyönyörű.* szinte csak leheli a szót. Teljesen elvarázsolja az élmény, különös bódultságából feneke sajgása zökkenti csak ki.*
- Én úgy érzem örökké elviselném, de a fenekem másként vélekedik erről.* bánja bizony érződik ez a hangján, de nincs mese a teste nincs hozzászokva az efféle testmozgáshoz.*
- Lassan vissza kell mennem.* ismeri el. Nem csak azért, mert más különben napokig nem tud, majd megmaradni a fenekén ülve, de hamarosan keresni is fogják.*
- Megígértem, hogy hazaérek a délutáni teára.* magyarázza Allynek. Szavaiból kiérezni a kelletlenséget.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.02 14:17:50
3287. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-06-01 21:21:50
Üzenet elküldve: 2020-06-01 21:21:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Átutazóban//
*A lemenő nap vörösre festi a tájat körben. Amerre csak a szem ellát, a szántók végtelen rónái nyúlnak el. Mintha az ember egy olyan térségben sétálna, ahol a mezők, rétek és szántók végeláthatatlanul jönnének egymás után. Persze ennek a tájnak is megvan a maga szépsége. A távolban apró fehér pontok tűnnek fel. Bizonyára egy tehéncsorda lehet, mert a kolompok szabálytalan és egyhangú muzsikáját hozza a szél.
Czer örül, hogy végső soron az Artheniorba való visszatérés mellett döntött. Így nem sok értelme lenne már ellátogatni az Aranyszarvas Rendhez. Minden bizonnyal az esti órákban érkezne, akkor pedig már nem akar zavarni. Elég nagy illetlenségnek is tartja.
A távolban sötét sáv tűnik fel, a tisztást körülvevő erdőcske sziluettje lehet az. Czer változatlanul tartja a kényelmes gyalogló tempót, s rövidesen a sötét sáv növekedni kezd. Végül már látni lehet a fák csoportját.*
*A lemenő nap vörösre festi a tájat körben. Amerre csak a szem ellát, a szántók végtelen rónái nyúlnak el. Mintha az ember egy olyan térségben sétálna, ahol a mezők, rétek és szántók végeláthatatlanul jönnének egymás után. Persze ennek a tájnak is megvan a maga szépsége. A távolban apró fehér pontok tűnnek fel. Bizonyára egy tehéncsorda lehet, mert a kolompok szabálytalan és egyhangú muzsikáját hozza a szél.
Czer örül, hogy végső soron az Artheniorba való visszatérés mellett döntött. Így nem sok értelme lenne már ellátogatni az Aranyszarvas Rendhez. Minden bizonnyal az esti órákban érkezne, akkor pedig már nem akar zavarni. Elég nagy illetlenségnek is tartja.
A távolban sötét sáv tűnik fel, a tisztást körülvevő erdőcske sziluettje lehet az. Czer változatlanul tartja a kényelmes gyalogló tempót, s rövidesen a sötét sáv növekedni kezd. Végül már látni lehet a fák csoportját.*
3286. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-27 22:12:27
Üzenet elküldve: 2020-05-27 22:12:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Első találkozás//
- Valóban, számíthatok rá mindig. Csak azt nem tudom, mi lesz, ha majd elveszítem. Mert mégsem él örökké.
*Allynak az a gyanúja, hogy eléggé meg fogja viselni, ha elveszíti Wollyt. De ezen most nem is akar töprengeni, mert felesleges. Meg vidámabb dolgok várnak most rá.*
- Jó, akkor nyugodt vagyok.* S már ő is nevet.
Érzékeli, hogy Thea nagy küzdelmek árán tudja felvenni a ritmust, de tudja, hogy ez tényleg nem egy egyszerű dolog. Ő is sokáig tanulta, mígnem teljesen automatikussá vált. Így ma már nem kell azon gondolkoznia, hogy mikor hogyan kell mozognia.
A leány feje fölött tökéletesen kilát.*
- Ugye? Hát még a vágta! Az aztán a nem semmi élmény!
*Thea köszönetet mond, s ki is fejti, hogy ha gyorsabb tempóval szelnék az utat, mit érezne a lány. Ally ezt utalásnak fogja fel.*
- Ahh, szóval repülni akarsz.* Vigyorodik el Thea háta mögött. De azért hangjából érezni a vigyorgást.*
- Ám legyen. Ha nem félsz, akkor rendben.* Utolsó néhány szava távol áll minden gúnytól vagy megvetéstől. S hogy Thea vágyait teljesítse, vágtára is fogja lovát.*
- Egyébként semmiség.* Reagál a köszönetnyilvánításra. Örül, ha nagy élményt okozhat Theának. Ami valószínűleg meg is van.*
- A rókára gondolsz? Láttam bizony.
*Ekkor viszont Ally pillant meg valami aprócska barnás dolgot, ami meglehetősen gyorsan kapar a földön. Igaz, amilyen gyorsan mennek, elég gyorsnak tűnik minden egyéb mozgás. De Allynak - mielőtt még szem elől veszítené - sikerül megállapítania, hogy egy mezei nyulat látott. Azok a hosszú felálló fülek tették gyanússá.
A vágta közben egyébként apró csörgést lehet hallani, mely a selyemzsákból szűrődik ki, ahogy a csörgődob kis csörgői enyhén összeütődnek. Allynak nem kell attól tartania, hogy leesik a míves hangszer, mert az a zsák szerencsére elég jól oda van rögzítve a nyereghez. Még csak nem is csúszkál ide-oda.*
- Szólj, ha elég a vágtából.
*Ekkor felpillant az égre, s amit meglát, annak megörül. Ugyanis széles sávban egy szivárvány bontakozik ki a kékségben. ~Valahol nagy eső lehet.~ Fel is hívja az előtte ülő lány figyelmét a kis csodára:*
- Nézz csak fel! Ez biztosan tetszeni fog.
//Első találkozás//
- Valóban, számíthatok rá mindig. Csak azt nem tudom, mi lesz, ha majd elveszítem. Mert mégsem él örökké.
*Allynak az a gyanúja, hogy eléggé meg fogja viselni, ha elveszíti Wollyt. De ezen most nem is akar töprengeni, mert felesleges. Meg vidámabb dolgok várnak most rá.*
- Jó, akkor nyugodt vagyok.* S már ő is nevet.
Érzékeli, hogy Thea nagy küzdelmek árán tudja felvenni a ritmust, de tudja, hogy ez tényleg nem egy egyszerű dolog. Ő is sokáig tanulta, mígnem teljesen automatikussá vált. Így ma már nem kell azon gondolkoznia, hogy mikor hogyan kell mozognia.
A leány feje fölött tökéletesen kilát.*
- Ugye? Hát még a vágta! Az aztán a nem semmi élmény!
*Thea köszönetet mond, s ki is fejti, hogy ha gyorsabb tempóval szelnék az utat, mit érezne a lány. Ally ezt utalásnak fogja fel.*
- Ahh, szóval repülni akarsz.* Vigyorodik el Thea háta mögött. De azért hangjából érezni a vigyorgást.*
- Ám legyen. Ha nem félsz, akkor rendben.* Utolsó néhány szava távol áll minden gúnytól vagy megvetéstől. S hogy Thea vágyait teljesítse, vágtára is fogja lovát.*
- Egyébként semmiség.* Reagál a köszönetnyilvánításra. Örül, ha nagy élményt okozhat Theának. Ami valószínűleg meg is van.*
- A rókára gondolsz? Láttam bizony.
*Ekkor viszont Ally pillant meg valami aprócska barnás dolgot, ami meglehetősen gyorsan kapar a földön. Igaz, amilyen gyorsan mennek, elég gyorsnak tűnik minden egyéb mozgás. De Allynak - mielőtt még szem elől veszítené - sikerül megállapítania, hogy egy mezei nyulat látott. Azok a hosszú felálló fülek tették gyanússá.
A vágta közben egyébként apró csörgést lehet hallani, mely a selyemzsákból szűrődik ki, ahogy a csörgődob kis csörgői enyhén összeütődnek. Allynak nem kell attól tartania, hogy leesik a míves hangszer, mert az a zsák szerencsére elég jól oda van rögzítve a nyereghez. Még csak nem is csúszkál ide-oda.*
- Szólj, ha elég a vágtából.
*Ekkor felpillant az égre, s amit meglát, annak megörül. Ugyanis széles sávban egy szivárvány bontakozik ki a kékségben. ~Valahol nagy eső lehet.~ Fel is hívja az előtte ülő lány figyelmét a kis csodára:*
- Nézz csak fel! Ez biztosan tetszeni fog.
3285. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-27 22:02:57
Üzenet elküldve: 2020-05-27 22:02:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Arl, Yenio//
*Alaposan figyel arra, hogy mit is mond neki a férfi, ám sokkal inkább gyanús neki, hogy az előtte álló is a kikötőbe igyekszik.*
-Igen jó magam is oda tartok. Örülnék, ha eltudnál kísérni.
*Teljesen őszintén válaszol a férfinek. Meglepődik, hogy az idegen egy Bárd, ugyan is még nem látott erre felé Bárdokat.*
-Nos örvendek Arl. Az én nevem Yenio. Egy íjász vagyok, bár gondolom erre te is rájöttél a fegyveremből.
*Miután beért a szántóföldekre, hatalmas földeket és istállókat látott. Reméli hamar elérik a kikötőt és nem csapdába szeretné csalni a férfi.*
*Alaposan figyel arra, hogy mit is mond neki a férfi, ám sokkal inkább gyanús neki, hogy az előtte álló is a kikötőbe igyekszik.*
-Igen jó magam is oda tartok. Örülnék, ha eltudnál kísérni.
*Teljesen őszintén válaszol a férfinek. Meglepődik, hogy az idegen egy Bárd, ugyan is még nem látott erre felé Bárdokat.*
-Nos örvendek Arl. Az én nevem Yenio. Egy íjász vagyok, bár gondolom erre te is rájöttél a fegyveremből.
*Miután beért a szántóföldekre, hatalmas földeket és istállókat látott. Reméli hamar elérik a kikötőt és nem csapdába szeretné csalni a férfi.*
3284. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-27 18:08:49
Üzenet elküldve: 2020-05-27 18:08:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Irány a város//
- Ki tudja, talán azok is vannak. A szétszedésben viszont biztosan hasznosítható a mágia. Az már csak a varázsló ügyességén múlik, hogy a ruhásszekrény szépen, darabonként lesz elrendezve vagy faforgácsként, esetleg varangyos békaként végzi. *Nagyon belejött a mágikus művészetek művelőinek fricskázásába. Addig mondjuk nyugodtan szövegelhet, amíg nem találkoznak össze egy valamirevaló mágussal. Aztán pedig mágikusan fogják majd be a lepénylesőjét!*
- Mi tagadás, nekem is rövidebbnek tűnt. De mára mindjárt vége. *Ígéri Chalarelnek. Valóban közel már az első megálló, épp csak a falu túlparti felét kell majd maguk mögött hagyniuk.*
- Számomra nem tűnsz öregnek, szerintem csak alaposan elfáradtál. * Válaszol a nőnek. Bobbir is érzi saját magán az utat. A komp végül átér a túlpartra, ahol leszállhatnak a vizijárműről. Bobbir biccent a révésznek, aztán int a sötételfnek, hogy jöjjön.*
– Igazából elég ritkán járok erre, de alaposan kikérdeztem mindekit az útról, akit csak lehetett. A falu határában tábort verünk, úgy jó lesz? *Ha Chalarel rábólint az ötletre, akkor a falut valamivel maguk mögött hagyva tényleg elkezdhetnek tábort verni.*
- Ki tudja, talán azok is vannak. A szétszedésben viszont biztosan hasznosítható a mágia. Az már csak a varázsló ügyességén múlik, hogy a ruhásszekrény szépen, darabonként lesz elrendezve vagy faforgácsként, esetleg varangyos békaként végzi. *Nagyon belejött a mágikus művészetek művelőinek fricskázásába. Addig mondjuk nyugodtan szövegelhet, amíg nem találkoznak össze egy valamirevaló mágussal. Aztán pedig mágikusan fogják majd be a lepénylesőjét!*
- Mi tagadás, nekem is rövidebbnek tűnt. De mára mindjárt vége. *Ígéri Chalarelnek. Valóban közel már az első megálló, épp csak a falu túlparti felét kell majd maguk mögött hagyniuk.*
- Számomra nem tűnsz öregnek, szerintem csak alaposan elfáradtál. * Válaszol a nőnek. Bobbir is érzi saját magán az utat. A komp végül átér a túlpartra, ahol leszállhatnak a vizijárműről. Bobbir biccent a révésznek, aztán int a sötételfnek, hogy jöjjön.*
– Igazából elég ritkán járok erre, de alaposan kikérdeztem mindekit az útról, akit csak lehetett. A falu határában tábort verünk, úgy jó lesz? *Ha Chalarel rábólint az ötletre, akkor a falut valamivel maguk mögött hagyva tényleg elkezdhetnek tábort verni.*
3283. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-27 18:05:30
Üzenet elküldve: 2020-05-27 18:05:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Arl, Yenio//
*A férfi nem lepődik meg, hogy megszólította. Lehet, hogy számított rá.*
-A kikötői erdőségbe akar menni? Természetesen tudom merre van. Elkísérhetem. Én magam a kikötőbe tartok, úgyhogy mehetnénk együtt.
*Nem vár sokáig. Elindul a szántóföldek felé. Ha a férfi vele tart, akkor bemutatkozik neki.*
-A nevem Arl. Bárd vagyok, bár ezt valószínűleg a hangszeremről is rájöhettél erre.
*A férfinál lévő fegyverről arra gondol, hogy íjász, bár ez azért nem biztos. Attól mert valaki használni tud egy íjat, még nem biztos, hogy az is. A termőföldek között járnak. Már délutánra jár az idő, de a nap erősen süt.*
*A férfi nem lepődik meg, hogy megszólította. Lehet, hogy számított rá.*
-A kikötői erdőségbe akar menni? Természetesen tudom merre van. Elkísérhetem. Én magam a kikötőbe tartok, úgyhogy mehetnénk együtt.
*Nem vár sokáig. Elindul a szántóföldek felé. Ha a férfi vele tart, akkor bemutatkozik neki.*
-A nevem Arl. Bárd vagyok, bár ezt valószínűleg a hangszeremről is rájöhettél erre.
*A férfinál lévő fegyverről arra gondol, hogy íjász, bár ez azért nem biztos. Attól mert valaki használni tud egy íjat, még nem biztos, hogy az is. A termőföldek között járnak. Már délutánra jár az idő, de a nap erősen süt.*
3282. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-27 14:15:03
Üzenet elküldve: 2020-05-27 14:15:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Első találkozás//
* Őszintén döbbenetesnek tartja, hogy Ally annak ellenére milyen fiatalon marad magára mégis ilyen összeszedett, jólelkű felnőtté cseperedett. Azt gondolná az ember, hogy a gyerekek, akik hasonló sorson osztoznak a fél-elfel könnyebben elkallódnak. Megfelelő iránymutatás, hátország nélkül letérnek a helyes útról és életük még azelőtt véget ér, hogy igazán elkezdődött volna. All'Ynthriénát azonban más fából faragták.
Revirthea fülét már másodszor üti meg egy bizonyos név: Sirmy. Szívesen rákérdezne, de úgy tűnik gyökeresen kapcsolódik a téma szülei elvesztéséhez és neveltetéséhez. Thea pedig nem szívesen boncolgatná tovább ezt a témát, ami könnyeket csal a másik szemébe.
~ Talán majd egyszer lesz rá megfelelő alkalom.~
Wolly okoz némi riadalmat éles hangjával. Revi még most sem érti egészen mi történt, de Allynek sikerül valamelyest megnyugtatnia. Ló és lovasa közötti szoros kapcsolat egy újabb megnyilvánulásának lehet szemtanúja. Mosolyába némi irigység is vegyül.*
- Jó lehet, hogy van valaki, akire mindig számíthatsz, feltételek nélkül.* még, ha az csupán egy ló is. Revi nem dicsekedhet ilyen kapcsolatokkal.*
- Úgy tűnik, hogy igen.* szorítja egyik tenyerét mellkasához, mintha csak ellenőrizni szeretné, hogy a szíve a megfelelő helyen dobog-e még.*
- Bár nem sokon múlott.* vallja be, most már nevetve, majd hozzákészülődnek a galopphoz.*
- Rendben.* nyúl máris a kantárszárért, mozdulatai óvatosak, kiszámítottak. A nyereg megmozdul alatta, amikor Ally rutinos mozdulatokkal fellendül a ló hátára, így Revi szorosabban kapaszkodik. A mozdulatsor végeztével visszaadja a szárat. Ally majd egy fejjel magasabb a lánykánál így talán nem okoz neki gondot a kilátásba.*
- Jó lesz így.* mondja miután elhelyezkedtek. Azt nem állítaná, hogy kényelmes. Hiszen olyan izmai is belefeszülnek már csak az ülésbe is, amiknek létezéséről eddig nem is tudott. Ismét meg kell állapítania, hogy a lovaglás jóval összetettebb feladat, mint amilyennek első ránézésre gondolná az ember.*
- Rendben. Kapaszkodom.* fonja ujjait ismét a kápára és minden elhangzott utasítást követően bólint egyet.*
- Mehetünk.* néz maga elé elszántan. Jóleső izgalom járja át egész lényét. Eleinte komoly küzdelmet folytat azért, hogy felvegye Ally és a ló mozgásának ritmusát. Időre van szükség míg mozgása idomul a többiekéhez. Hálás, hogy a fél-elf lány csak később teszi fel ezt a kérdést.*
- Felemelő érzés.* szippantja be mélyen a mező illatát. Menetszél táncoltatja kurta fürtjeit, miközben a végeláthatatlan táj elsuhan mellettük.* Valami ilyen lehet a szabadság.* réved gondolataiba.*
- Köszönöm Ally.* hálával fűtött szavait sodorja hátra a szél.* Ha picit gyorsabban mennénk, olyan lenne, mintha repülnék.* nevet fel, majd tovább gyönyörködik a tájban. Szeme sarkából vörös villanásra lesz figyelmes, oldalra fordítja fejét így éppen szemtanúja lehet az odújába sietve visszatérő róka látványának.*
- Te is láttad?* fordul hátra arcán gyermeki mosollyal.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.27 14:37:10
//Első találkozás//
* Őszintén döbbenetesnek tartja, hogy Ally annak ellenére milyen fiatalon marad magára mégis ilyen összeszedett, jólelkű felnőtté cseperedett. Azt gondolná az ember, hogy a gyerekek, akik hasonló sorson osztoznak a fél-elfel könnyebben elkallódnak. Megfelelő iránymutatás, hátország nélkül letérnek a helyes útról és életük még azelőtt véget ér, hogy igazán elkezdődött volna. All'Ynthriénát azonban más fából faragták.
Revirthea fülét már másodszor üti meg egy bizonyos név: Sirmy. Szívesen rákérdezne, de úgy tűnik gyökeresen kapcsolódik a téma szülei elvesztéséhez és neveltetéséhez. Thea pedig nem szívesen boncolgatná tovább ezt a témát, ami könnyeket csal a másik szemébe.
~ Talán majd egyszer lesz rá megfelelő alkalom.~
Wolly okoz némi riadalmat éles hangjával. Revi még most sem érti egészen mi történt, de Allynek sikerül valamelyest megnyugtatnia. Ló és lovasa közötti szoros kapcsolat egy újabb megnyilvánulásának lehet szemtanúja. Mosolyába némi irigység is vegyül.*
- Jó lehet, hogy van valaki, akire mindig számíthatsz, feltételek nélkül.* még, ha az csupán egy ló is. Revi nem dicsekedhet ilyen kapcsolatokkal.*
- Úgy tűnik, hogy igen.* szorítja egyik tenyerét mellkasához, mintha csak ellenőrizni szeretné, hogy a szíve a megfelelő helyen dobog-e még.*
- Bár nem sokon múlott.* vallja be, most már nevetve, majd hozzákészülődnek a galopphoz.*
- Rendben.* nyúl máris a kantárszárért, mozdulatai óvatosak, kiszámítottak. A nyereg megmozdul alatta, amikor Ally rutinos mozdulatokkal fellendül a ló hátára, így Revi szorosabban kapaszkodik. A mozdulatsor végeztével visszaadja a szárat. Ally majd egy fejjel magasabb a lánykánál így talán nem okoz neki gondot a kilátásba.*
- Jó lesz így.* mondja miután elhelyezkedtek. Azt nem állítaná, hogy kényelmes. Hiszen olyan izmai is belefeszülnek már csak az ülésbe is, amiknek létezéséről eddig nem is tudott. Ismét meg kell állapítania, hogy a lovaglás jóval összetettebb feladat, mint amilyennek első ránézésre gondolná az ember.*
- Rendben. Kapaszkodom.* fonja ujjait ismét a kápára és minden elhangzott utasítást követően bólint egyet.*
- Mehetünk.* néz maga elé elszántan. Jóleső izgalom járja át egész lényét. Eleinte komoly küzdelmet folytat azért, hogy felvegye Ally és a ló mozgásának ritmusát. Időre van szükség míg mozgása idomul a többiekéhez. Hálás, hogy a fél-elf lány csak később teszi fel ezt a kérdést.*
- Felemelő érzés.* szippantja be mélyen a mező illatát. Menetszél táncoltatja kurta fürtjeit, miközben a végeláthatatlan táj elsuhan mellettük.* Valami ilyen lehet a szabadság.* réved gondolataiba.*
- Köszönöm Ally.* hálával fűtött szavait sodorja hátra a szél.* Ha picit gyorsabban mennénk, olyan lenne, mintha repülnék.* nevet fel, majd tovább gyönyörködik a tájban. Szeme sarkából vörös villanásra lesz figyelmes, oldalra fordítja fejét így éppen szemtanúja lehet az odújába sietve visszatérő róka látványának.*
- Te is láttad?* fordul hátra arcán gyermeki mosollyal.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.27 14:37:10
3281. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-05-27 11:38:42
Üzenet elküldve: 2020-05-27 11:38:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Nille csendes, puha léptekkel halad keresztül a hatalmasnak tetsző szántóföldek közt. Ruganyos teste szinte elveszik a magasra nőtt fű között, nyeszlett, otthontalan kis madárfiókára emlékeztet. Nem egészen az ő terepe a természet, ő az emberek, az épületek, a szűkös, büdös sikátorok dzsungeléhez szokott virágszál. Karjait összefonja maga előtt, gondolataiba merülve tekintete mereven az út porát fürkészi. Hószín hajszálait lángolóra festi a késő délutáni nap csókja, az örökké errefelé szaladgáló kacér szellő pedig repteti a könnyű, szinte anyagtalannak tetsző tincseket. Murin, aki eddig az igazak békés álmait hajkurászta szokásos helyén, az idegen illatokra kíváncsian dugja ki apró rózsaszín nóziját a táska peremén kívülre, majd látva, hol vannak, óvatosan böködni kezdi nedves kis orrával a gazdájának alkarját. A lány felriad gondolataiból, s kedvesen elmosolyodva finoman megfogja az állatot mellső lábai alatt, majd leteszi a földre. A patkány szinte azonnal elszalad, de Nille nem aggódik, pontosan tudja, nemsokára visszatér. Éhes már szegényke, ideje, hogy vadásszon magának valami táplálót a magas fű rejtekében. Hosszan halad magányosan a kis sötételf, de a környezet zizegő hangjai biztosítják felőle, apró barátja nem hagyta cserben. Végül pofáján győzedelmeskedő kifejezéssel tér vissza hozzá, épp, amikor az erdőség sötét smaragdzöldje feltűnik előttük. Ismét magához veszi a kisállatot, arca elé emelve néhány szót is intéz hozzá.*
- Na mit szólsz, Murin? nemsokára már mi is tartozni fogunk valahova.
*Szórakozottan csúsztatja vissza a puha fehér testet a jogos helyére, majd lélekben felkészül arra, hogy bevesse magát a fák közé, egy új életforma felé tartva.*
- Na mit szólsz, Murin? nemsokára már mi is tartozni fogunk valahova.
*Szórakozottan csúsztatja vissza a puha fehér testet a jogos helyére, majd lélekben felkészül arra, hogy bevesse magát a fák közé, egy új életforma felé tartva.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4607-4626