Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 240 (4781. - 4800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4822-4841
4800. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-02 22:09:51
Üzenet elküldve: 2025-02-02 22:09:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 859
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 859
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás Artheniorba//
//Szántáshát//
*Szépen, kényelmesen szedi össze magát. Még mindig pokoli forrónak érzi magát, de a benne hirtleen lángra kapott tűz már valamelyest csillapodott, s vélhetően ezután már képes lesz uralkodni magán. Hálóingének köntösét finoman magára húzza, majd összeköti elől.*
- Volt.
*Eljátszik a gondolattal, hogy kézi tükrét elő keresse, de a sötétben aligha látna magából bármit, valamint pihenni készültek, így igazából nem is számít.*
- Még amikor ifjú és botor leány voltam.
*Kezd bele elsőre hosszúnak sejthető anekdotájába úgy, mintha sokkal öregebb és bölcsebb lenne. Valóban sokat változott, kevésbé vad és egy picit úgy érzi a szikra is kihunyt szemeiből, de még életének igencsak elején jár.*
- Éjszakánként kiszöktem a helyi fogadókba, ha pedig atyám hosszabb ideig távol volt, akkor a Kikötőbe is leosontam néha-néha.
*Drámaian szívére teszi kezét.*
- Volt egy fattyú, aki ellopta a szívemet.
*Visszaemlékezve nem egészen érti akkori rajongását a fiú iránt, de az érzésre még emlékszik. Fájdalmas volt, amikor kiderült titka és apja véget vetett bimbozó románcának.*
- Igen, éreztem.
*Haldrian ha akarná sem tudná letagadni mennyire örömét lelte játékukban, ennek ellenére Relael nem akarja, hogy a fiúban bármiféle kételyek is lennének kettejüket illetően. Éppen ezért rövidesen 100 arany üti Haldrian Rhuuv markát
, akit szerencsére nem szükséges túlzottan ösztökélni, hogy fogadja el a fizetséget.
Relael félelme úgy érzi, hogy beigazolódni látszik, s Haldrian meg sem próbálja leplezni szándékait. Az elf jól tudja, hogy mindig ébernek kell lennie, mert ha figyelme lankad, azzal előszeretettel élnek vissza mások, különösképpen a férfiak.*
- Kezdj magaddal valamit!
*Mutatóujjával köröket rajzol a levegőben, mellyel Haldrian állapotát rajzolja körbe.*
- És mosakodj is meg, így nem engedem meg, hogy befeküdj az ágyba.
//Szántáshát//
*Szépen, kényelmesen szedi össze magát. Még mindig pokoli forrónak érzi magát, de a benne hirtleen lángra kapott tűz már valamelyest csillapodott, s vélhetően ezután már képes lesz uralkodni magán. Hálóingének köntösét finoman magára húzza, majd összeköti elől.*
- Volt.
*Eljátszik a gondolattal, hogy kézi tükrét elő keresse, de a sötétben aligha látna magából bármit, valamint pihenni készültek, így igazából nem is számít.*
- Még amikor ifjú és botor leány voltam.
*Kezd bele elsőre hosszúnak sejthető anekdotájába úgy, mintha sokkal öregebb és bölcsebb lenne. Valóban sokat változott, kevésbé vad és egy picit úgy érzi a szikra is kihunyt szemeiből, de még életének igencsak elején jár.*
- Éjszakánként kiszöktem a helyi fogadókba, ha pedig atyám hosszabb ideig távol volt, akkor a Kikötőbe is leosontam néha-néha.
*Drámaian szívére teszi kezét.*
- Volt egy fattyú, aki ellopta a szívemet.
*Visszaemlékezve nem egészen érti akkori rajongását a fiú iránt, de az érzésre még emlékszik. Fájdalmas volt, amikor kiderült titka és apja véget vetett bimbozó románcának.*
- Igen, éreztem.
*Haldrian ha akarná sem tudná letagadni mennyire örömét lelte játékukban, ennek ellenére Relael nem akarja, hogy a fiúban bármiféle kételyek is lennének kettejüket illetően. Éppen ezért rövidesen 100 arany üti Haldrian Rhuuv markát
, akit szerencsére nem szükséges túlzottan ösztökélni, hogy fogadja el a fizetséget. Relael félelme úgy érzi, hogy beigazolódni látszik, s Haldrian meg sem próbálja leplezni szándékait. Az elf jól tudja, hogy mindig ébernek kell lennie, mert ha figyelme lankad, azzal előszeretettel élnek vissza mások, különösképpen a férfiak.*
- Kezdj magaddal valamit!
*Mutatóujjával köröket rajzol a levegőben, mellyel Haldrian állapotát rajzolja körbe.*
- És mosakodj is meg, így nem engedem meg, hogy befeküdj az ágyba.
4799. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-02 15:29:53
Üzenet elküldve: 2025-02-02 15:29:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Szelíd
//Kiruccanás a falvakba//
*Alenia és Morthimer is úgy fest, elfogadja az ajánlatot. Széles mosoly jelenik meg Folkovar ábrázatán, majd bedobja szájába az utolsó sajtdarabot is a tálról.
Aleina utolsó szavaira elismerő homlokráncolással reagál.*
-Nos, ha kegyed ért a számtanhoz, bizonyosan megoldhatja a problémát. Vagy az Ön gnómmesterei... Igazából nekem mindegy. Ugyanakkor mint mondottam, a malom Szántásháton épülne fel. Jó, ha közel van a legnagyobb és legjobb mezőinkhez. Mi, sziritániak inkább a kereskedéshez értünk. *Újra bort tölt, s körbekínálja, ha esetleg bármelyik pohár üres lenne.*
-Hanem lenne itt még valami. *Végigsandít rajtuk. Szemmel láthatóan úgy csepegteti az információmorzsákat, hogy az véletlenül se legyen sok.*
-Mondtam, hogy minden faanyag rendelkezésre áll. De malomkövünk az nincs. Ugye ez a szíve az ilyen gépezetnek... Az egyetlen bánya a közelben pedig a Krenkataurban van. Onnan éppenséggel tudok hozatni... Mit gondol Morthimer úr, a maga gnómjai tudnak követ is faragni?
*Megvárja a választ, csak ezután folytatja.*
-Szóval a malom. Tényleg nem kell sok, felhúzzák ott a népek Szántásháton, ha van, ki megmondja meg kiszámítja, mit merre. Talán a kisasszony segédkezhet majd valami tervrajzzal. Meg a malomkő dolga, ugye. Ha ezzel megvagyunk, jövőre, azutánra, meg azutánra is megtudjuk tartani az éves árat a gyerkőcök élelmezéséért!
*Vidoran hordozza körbe tekintetét. Az ő részéről mindent megbeszéltek.*
-Nos, ugye a piszkos anyagiak... És a jövő hatra ott lesz az élelem. Amúgy is jár havonta szekerem Artheniorba, majd ráaggatom az árvaház részét is. *Felemelkedik székéből. Persze kivárja, szorult-e még kérdés a kettősbe, mielőtt búcsút intene.*
*Alenia és Morthimer is úgy fest, elfogadja az ajánlatot. Széles mosoly jelenik meg Folkovar ábrázatán, majd bedobja szájába az utolsó sajtdarabot is a tálról.
Aleina utolsó szavaira elismerő homlokráncolással reagál.*
-Nos, ha kegyed ért a számtanhoz, bizonyosan megoldhatja a problémát. Vagy az Ön gnómmesterei... Igazából nekem mindegy. Ugyanakkor mint mondottam, a malom Szántásháton épülne fel. Jó, ha közel van a legnagyobb és legjobb mezőinkhez. Mi, sziritániak inkább a kereskedéshez értünk. *Újra bort tölt, s körbekínálja, ha esetleg bármelyik pohár üres lenne.*
-Hanem lenne itt még valami. *Végigsandít rajtuk. Szemmel láthatóan úgy csepegteti az információmorzsákat, hogy az véletlenül se legyen sok.*
-Mondtam, hogy minden faanyag rendelkezésre áll. De malomkövünk az nincs. Ugye ez a szíve az ilyen gépezetnek... Az egyetlen bánya a közelben pedig a Krenkataurban van. Onnan éppenséggel tudok hozatni... Mit gondol Morthimer úr, a maga gnómjai tudnak követ is faragni?
*Megvárja a választ, csak ezután folytatja.*
-Szóval a malom. Tényleg nem kell sok, felhúzzák ott a népek Szántásháton, ha van, ki megmondja meg kiszámítja, mit merre. Talán a kisasszony segédkezhet majd valami tervrajzzal. Meg a malomkő dolga, ugye. Ha ezzel megvagyunk, jövőre, azutánra, meg azutánra is megtudjuk tartani az éves árat a gyerkőcök élelmezéséért!
*Vidoran hordozza körbe tekintetét. Az ő részéről mindent megbeszéltek.*
-Nos, ugye a piszkos anyagiak... És a jövő hatra ott lesz az élelem. Amúgy is jár havonta szekerem Artheniorba, majd ráaggatom az árvaház részét is. *Felemelkedik székéből. Persze kivárja, szorult-e még kérdés a kettősbe, mielőtt búcsút intene.*
4798. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-02 11:27:58
Üzenet elküldve: 2025-02-02 11:27:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás Artheniorba//
//Szántáshát//
*Nagy kedvvel folytatja addigi tevékenységét. Nyelve lassú zsibbadása sem tántorítja el, elvégre talán vissza nem térő alkalomról van szó. Még ha meg nem is kaphatta az elfet, a kéjszer hathatósnak tűnik. Elég csak felpillantani hozzá gyönyörtől vonagló hosszúéletű arcára néha, hogy megbizonyosodhasson erről.
Relael izmos combjai között könnyű elfelejteni, hol is vannak. A szántóföldeki koszos kis falu poros kis padlástere talán mocskos, alantas helynek tűnne másoknak, de őt ez most messziről hidegen hagyja. Elég néhány perc, hogy kedvenc játékszere ismét keményen meredjen saját lábai között.
Az elfnek olybá fest, ennyi elég volt. Eltolja őt, ő pedig csillogó szemmel és ajkakkal pillant fel rá. Feltápászkodik. A kéjtől pihegő Relael olyan látvány, amit nem felejt el egyhamar. Szívesen megszabadítaná a hálóruhától, hogy teljes legyen a kép; most jut csak eszébe, hogy még nem is látta az elfet mezítelen. Nem, mintha a lány testére feszülő ruha nem emelné ki tökéletes alakját, de a tudat azért mégis frusztrálja valahol.*
-Volt már dolgod félvérrel? *Mielőtt választ kapna, Relael ajándékban részesíti. Némi meglepetés ül arcára, de lelkesen viszonozza a csókot. Éppen, csak hogy megízlelheti az elf forró nyelvét, már vége is az élménynek. Kérne még belőle, de tudja, hol húzódnak határai. Ráadásul aligha bánkódhat most emiatt.
Ahogy a nemes alsóneműje után kutat, ő az ágyra ül, helyet cserélve a lánnyal. Ő nem siet ruhái után, megtámaszkodik maga mögött.*
-Az. *Hagyja helyben a megállapítást, miközben beharapja ajkait. Nem osztja meg azt a nemessel, hogy Alissäna nem keres efféle élvezeteket. Legalábbis eddig nem tette.*
-Aranyat? *Nagyot nyel. Ágyéka továbbra is lüktet, de hamar számot vet lehetőségeivel. Nem akarja feszíteni a húrt, mert Relael esetében könnyen szakad.*
-Nagyon szívesen tettem... *Rebegi. Sebtiben söpri oldalra az arcába lógó, elzilált tincseket. Úgy hiszi, az elf is tisztában van vele, hogy nincs szüksége fizetségre, de valahol simogatja hiúságát, hogy megfizetné szolgáltatásait. Amennyiben ragaszkodik hozzá, úgy készségesen tartja markát.
Feljebb húzza magát az ágyon. Próbálja kerülni, hogy látványosan bámulja az elfet, helyette inkább saját bőrét igyekszik szemlélni szórakozottan.*
-Szóval elégedett voltál. *Igyekszik minél több dicséretet begyűjteni magának, mielőtt véget ér az éj.*
//Szántáshát//
*Nagy kedvvel folytatja addigi tevékenységét. Nyelve lassú zsibbadása sem tántorítja el, elvégre talán vissza nem térő alkalomról van szó. Még ha meg nem is kaphatta az elfet, a kéjszer hathatósnak tűnik. Elég csak felpillantani hozzá gyönyörtől vonagló hosszúéletű arcára néha, hogy megbizonyosodhasson erről.
Relael izmos combjai között könnyű elfelejteni, hol is vannak. A szántóföldeki koszos kis falu poros kis padlástere talán mocskos, alantas helynek tűnne másoknak, de őt ez most messziről hidegen hagyja. Elég néhány perc, hogy kedvenc játékszere ismét keményen meredjen saját lábai között.
Az elfnek olybá fest, ennyi elég volt. Eltolja őt, ő pedig csillogó szemmel és ajkakkal pillant fel rá. Feltápászkodik. A kéjtől pihegő Relael olyan látvány, amit nem felejt el egyhamar. Szívesen megszabadítaná a hálóruhától, hogy teljes legyen a kép; most jut csak eszébe, hogy még nem is látta az elfet mezítelen. Nem, mintha a lány testére feszülő ruha nem emelné ki tökéletes alakját, de a tudat azért mégis frusztrálja valahol.*
-Volt már dolgod félvérrel? *Mielőtt választ kapna, Relael ajándékban részesíti. Némi meglepetés ül arcára, de lelkesen viszonozza a csókot. Éppen, csak hogy megízlelheti az elf forró nyelvét, már vége is az élménynek. Kérne még belőle, de tudja, hol húzódnak határai. Ráadásul aligha bánkódhat most emiatt.
Ahogy a nemes alsóneműje után kutat, ő az ágyra ül, helyet cserélve a lánnyal. Ő nem siet ruhái után, megtámaszkodik maga mögött.*
-Az. *Hagyja helyben a megállapítást, miközben beharapja ajkait. Nem osztja meg azt a nemessel, hogy Alissäna nem keres efféle élvezeteket. Legalábbis eddig nem tette.*
-Aranyat? *Nagyot nyel. Ágyéka továbbra is lüktet, de hamar számot vet lehetőségeivel. Nem akarja feszíteni a húrt, mert Relael esetében könnyen szakad.*
-Nagyon szívesen tettem... *Rebegi. Sebtiben söpri oldalra az arcába lógó, elzilált tincseket. Úgy hiszi, az elf is tisztában van vele, hogy nincs szüksége fizetségre, de valahol simogatja hiúságát, hogy megfizetné szolgáltatásait. Amennyiben ragaszkodik hozzá, úgy készségesen tartja markát.
Feljebb húzza magát az ágyon. Próbálja kerülni, hogy látványosan bámulja az elfet, helyette inkább saját bőrét igyekszik szemlélni szórakozottan.*
-Szóval elégedett voltál. *Igyekszik minél több dicséretet begyűjteni magának, mielőtt véget ér az éj.*
4797. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-02 10:23:51
Üzenet elküldve: 2025-02-02 10:23:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 859
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 859
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás Artheniorba//
//Szántáshát//
*Haldrian makacsul folytatja korábbi tevékenységét, mely intenzív reakciókat vált ki Relaelből. Teste hevesen tiltakozik, amiért nem kap időt megpihenni, mégsem taszítja el magától a fattyút. Akarata túl gyönge ahhoz, hogy ezen édes élvezetnek ellenálljon.
Heves pihegése igen árulkodó, valamint keze gyöngéd simítása is Haldrian fején. Remegése alább hagy, helyette újra élvezettel teli hangja tölti meg a teret. Egész este örömmel vetné alá magát a gyönyörnek, melyet a kis tolvaj nyújt számára, s mely egészen másként részegíti meg, mint Denjaarral való együttlétei.
Ha a fattyú elég kitartó, akkor alig egy fertályórán belül ismét jeleket olvashat le Relael testéről. Az elf lány egyre szaporodó légzése és növekvő hangereje sejtetni véli, hogy Haldrian jó nyomon jár. Ha eljutnak idáig, ha nem, az elf ezúttal véget vet játékuknak azzal, hogy a félvért vállánál fogva határozottan, de nem durván eltolja magától.*
*Kipirosodott arccal, gyorsan emelkedő és süllyedő mellkassal szuszog. Nem tudja mi az oka annak, hogy ennyire elragadtatta magát és ráadásul ilyen hirtelen, de szégyennek nyoma sincs rajta.*
- Már el is felejtettem milyen ügyesek vagytok ti félvérek.
*Combjait összezárja, s egy kába mosollyal egyenesedik fel. Kezével szinte már érzelmes gyengédséggel cirógatja meg a fiú arcát, majd nyúl álla alá, hogy egy könnyed csókkal köszönje meg munkáját. Rövid időre ízleli meg csupán a félvér nyelvét és saját magát, mielőtt elhúzódna tőle.*
- Igazán szerencsés lány lehet Alissäna.
*Haldrian jókedvűvé tette, így nem sajnálja tőle a bókokat, de a fiú sejtheti, hogy hamar vége szakad ennek az üdvös időszaknak. Relael közben fehérneműjét keresi, s ha megleli, valamint tisztának ítéli meg, akkor gyorsan belebújik.*
- No és mennyi aranyat óhajtasz ezért?
*Kérdése teljesen komoly, melyet az is igazol, hogy ruhákkal teli utazó zsákjából elő kutatja csilingelő erszényét. Jókedvére való tekintettel a fiú akár nagyobb összeget is kérhet tőle, vélhetően megadná neki az elf.*
//Szántáshát//
*Haldrian makacsul folytatja korábbi tevékenységét, mely intenzív reakciókat vált ki Relaelből. Teste hevesen tiltakozik, amiért nem kap időt megpihenni, mégsem taszítja el magától a fattyút. Akarata túl gyönge ahhoz, hogy ezen édes élvezetnek ellenálljon.
Heves pihegése igen árulkodó, valamint keze gyöngéd simítása is Haldrian fején. Remegése alább hagy, helyette újra élvezettel teli hangja tölti meg a teret. Egész este örömmel vetné alá magát a gyönyörnek, melyet a kis tolvaj nyújt számára, s mely egészen másként részegíti meg, mint Denjaarral való együttlétei.
Ha a fattyú elég kitartó, akkor alig egy fertályórán belül ismét jeleket olvashat le Relael testéről. Az elf lány egyre szaporodó légzése és növekvő hangereje sejtetni véli, hogy Haldrian jó nyomon jár. Ha eljutnak idáig, ha nem, az elf ezúttal véget vet játékuknak azzal, hogy a félvért vállánál fogva határozottan, de nem durván eltolja magától.*
*Kipirosodott arccal, gyorsan emelkedő és süllyedő mellkassal szuszog. Nem tudja mi az oka annak, hogy ennyire elragadtatta magát és ráadásul ilyen hirtelen, de szégyennek nyoma sincs rajta.*
- Már el is felejtettem milyen ügyesek vagytok ti félvérek.
*Combjait összezárja, s egy kába mosollyal egyenesedik fel. Kezével szinte már érzelmes gyengédséggel cirógatja meg a fiú arcát, majd nyúl álla alá, hogy egy könnyed csókkal köszönje meg munkáját. Rövid időre ízleli meg csupán a félvér nyelvét és saját magát, mielőtt elhúzódna tőle.*
- Igazán szerencsés lány lehet Alissäna.
*Haldrian jókedvűvé tette, így nem sajnálja tőle a bókokat, de a fiú sejtheti, hogy hamar vége szakad ennek az üdvös időszaknak. Relael közben fehérneműjét keresi, s ha megleli, valamint tisztának ítéli meg, akkor gyorsan belebújik.*
- No és mennyi aranyat óhajtasz ezért?
*Kérdése teljesen komoly, melyet az is igazol, hogy ruhákkal teli utazó zsákjából elő kutatja csilingelő erszényét. Jókedvére való tekintettel a fiú akár nagyobb összeget is kérhet tőle, vélhetően megadná neki az elf.*
4796. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-02 10:01:00
Üzenet elküldve: 2025-02-02 10:01:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Kiruccanás a falvakba//
*Több alkudozásra számít Deringen Folkovar részéről, ezért meg is lepi, hogy szinte azonnal megkapja a távolra tett ajánlatra az áldást. Ha konkrét összeget mondott volna, most élne a gyanúperrel, hogy nagyon elszámolta az árakat és rossz üzletet kötött. De ő percentet mondott, ami sokkal állandóbb téma. És az összeg, amit válaszul kapott, nagyjából egyezik a saját becslésével.
Saját magáról tudja, hogy távlati céljai érdekében hajlamos nagyvonalú lenni, és sokat engedni az azonnali profitból. De ez ritka a kalmárok körében, mert vízió kell hozzá és hosszútávú terv, na meg kockázatvállalás. Meglepné, ha kiderülne, hogy Deringen is efféle ember.
És az előljáró tovább is viszi a szót, amivel egyszerre igazolja, hogy ő se ilyen nagyvonalú és azt is, hogy képes távlatokba látni. Az új malom gondolata Orthus számára azonnali potenciális üzletet jelentene. Méghozzá olyan jót, hogy talán még a szemében is megvillant egy pillanatra az éberség és sóvárság, pedig ő eléggé odafigyel az érzelemmentességre. Hatalmas profitot termelhetne egy ilyen malom, neki pedig megvan a megfelelő ismeretsége ahhoz, hogy biztosítsa hozzá a tervezői tudást, az építőanyagot és fedezze a költségeket.
Még mielőtt túlzottan belelovallhatná magát a gondolatba, Deringen egyértelművé teszi, hogy nekik is szinte minden a rendelkezésükre áll ehhez, kivéve a szaktudást.
Szája szegletében egy pillanatra halvány, elismerő mosoly sejlik fel. Az előljáró elcsípheti, neki szól. Orthus feltételezi, hogy Sziritán élelmes vezetője sok hasznot remél ettől, és ez valójában első sorban az ő nagy üzlete.
Morthimer szokásához híven még kivárna, feszültséget fokozó, megfontolt hallgatásba burkolózna egy-két másodpercig, Alenia viszont rögtön válaszol, sőt, önmagát ajánlja fel a feladatra. Így végül ő ennyit tesz hozzá.*
- Öröm az, amikor a falvak érdekei ennyire egybevágnak a városi érdekekkel. Lévén közös ügyről van szó, készséggel segítünk. És azt mondom, ezt mindjárt mindkét módon kellene tenni, ahogyan ön is javasolta.
*kezd bele.*
- Volt már szerencsém találkozni a thargok jarl-ával. Nyers, de egyenes embernek ismertem meg, akivel lehet beszélni. Talán sikerül meggyőznöm arról, hogy Kalácsfalva ne sápolja a falunépet. Ezzel enyhíthető lenne a nyomás önökön.
Ugyanakkor, akár sikerrel járok ez ügyben, akár nem, az nem kétséges, hogy egy második malom csak javít a helyzeten. És Sziritánnál alkalmasabb helyet nem is tudnék rá, hiszen amúgy is a falusi termény nagy része ide fut be. Így Sayqueves úrhölgy tudásával és saját erőforrásaik révén bizonyosan megtalálják a megoldást.
*rövid szüntet tart, most főleg Aleniára való tekintettel kell ügyesen megválogatnia a szavait.*
- Illetve, ahogy az úrhölgy is mondta, a városban zajló építkezések okán volt alkalmam megismerni kissé néhány igencsak rátermett gnóm mestert, akiknek szerkezetekhez való érzéke egészen megdöbbentő. Talán egyiküket-másikukat is bevonhatnánk annak érdekében, hogy a sziritáni malom minden eddiginél hatékonyabb legyen. Mit gondol erről?
*kérdi. Első körben Alakim Aherber jutott a fejébe. A vén gnóm eléggé hoppon maradt grandiózus elképzeléseivel a gazdagnegyedben - Orthushoz hasonlóan -, de egy minden eddiginél hatékonyabb vízi- és szélmalom megépítése talán kárpótolná ezért. Arról nem is beszélve, hogy ha olyat álmodik meg, ami méreteivel túlszárnyalja a falusi népek számításait, de várható hasznával elkápráztatja őket, akkor a hiányzó építőanyag ügyében Orthus a segítségükre siethet. Esetleg némi részesedésért.
Amíg ezen gondolkodik, határozott szándékává válik, hogy ezzel a Deringen Folkovarral neki egyszer még le kellene ülnie beszélgetni, olyan témákról, amikhez Alenia fülei talán túl érzékenyek. További üzleti lehetőségekről. Esetleges Tharg válaszlépésekről. Kecsegtető és rémisztő kilátásokról.*
*Több alkudozásra számít Deringen Folkovar részéről, ezért meg is lepi, hogy szinte azonnal megkapja a távolra tett ajánlatra az áldást. Ha konkrét összeget mondott volna, most élne a gyanúperrel, hogy nagyon elszámolta az árakat és rossz üzletet kötött. De ő percentet mondott, ami sokkal állandóbb téma. És az összeg, amit válaszul kapott, nagyjából egyezik a saját becslésével.
Saját magáról tudja, hogy távlati céljai érdekében hajlamos nagyvonalú lenni, és sokat engedni az azonnali profitból. De ez ritka a kalmárok körében, mert vízió kell hozzá és hosszútávú terv, na meg kockázatvállalás. Meglepné, ha kiderülne, hogy Deringen is efféle ember.
És az előljáró tovább is viszi a szót, amivel egyszerre igazolja, hogy ő se ilyen nagyvonalú és azt is, hogy képes távlatokba látni. Az új malom gondolata Orthus számára azonnali potenciális üzletet jelentene. Méghozzá olyan jót, hogy talán még a szemében is megvillant egy pillanatra az éberség és sóvárság, pedig ő eléggé odafigyel az érzelemmentességre. Hatalmas profitot termelhetne egy ilyen malom, neki pedig megvan a megfelelő ismeretsége ahhoz, hogy biztosítsa hozzá a tervezői tudást, az építőanyagot és fedezze a költségeket.
Még mielőtt túlzottan belelovallhatná magát a gondolatba, Deringen egyértelművé teszi, hogy nekik is szinte minden a rendelkezésükre áll ehhez, kivéve a szaktudást.
Szája szegletében egy pillanatra halvány, elismerő mosoly sejlik fel. Az előljáró elcsípheti, neki szól. Orthus feltételezi, hogy Sziritán élelmes vezetője sok hasznot remél ettől, és ez valójában első sorban az ő nagy üzlete.
Morthimer szokásához híven még kivárna, feszültséget fokozó, megfontolt hallgatásba burkolózna egy-két másodpercig, Alenia viszont rögtön válaszol, sőt, önmagát ajánlja fel a feladatra. Így végül ő ennyit tesz hozzá.*
- Öröm az, amikor a falvak érdekei ennyire egybevágnak a városi érdekekkel. Lévén közös ügyről van szó, készséggel segítünk. És azt mondom, ezt mindjárt mindkét módon kellene tenni, ahogyan ön is javasolta.
*kezd bele.*
- Volt már szerencsém találkozni a thargok jarl-ával. Nyers, de egyenes embernek ismertem meg, akivel lehet beszélni. Talán sikerül meggyőznöm arról, hogy Kalácsfalva ne sápolja a falunépet. Ezzel enyhíthető lenne a nyomás önökön.
Ugyanakkor, akár sikerrel járok ez ügyben, akár nem, az nem kétséges, hogy egy második malom csak javít a helyzeten. És Sziritánnál alkalmasabb helyet nem is tudnék rá, hiszen amúgy is a falusi termény nagy része ide fut be. Így Sayqueves úrhölgy tudásával és saját erőforrásaik révén bizonyosan megtalálják a megoldást.
*rövid szüntet tart, most főleg Aleniára való tekintettel kell ügyesen megválogatnia a szavait.*
- Illetve, ahogy az úrhölgy is mondta, a városban zajló építkezések okán volt alkalmam megismerni kissé néhány igencsak rátermett gnóm mestert, akiknek szerkezetekhez való érzéke egészen megdöbbentő. Talán egyiküket-másikukat is bevonhatnánk annak érdekében, hogy a sziritáni malom minden eddiginél hatékonyabb legyen. Mit gondol erről?
*kérdi. Első körben Alakim Aherber jutott a fejébe. A vén gnóm eléggé hoppon maradt grandiózus elképzeléseivel a gazdagnegyedben - Orthushoz hasonlóan -, de egy minden eddiginél hatékonyabb vízi- és szélmalom megépítése talán kárpótolná ezért. Arról nem is beszélve, hogy ha olyat álmodik meg, ami méreteivel túlszárnyalja a falusi népek számításait, de várható hasznával elkápráztatja őket, akkor a hiányzó építőanyag ügyében Orthus a segítségükre siethet. Esetleg némi részesedésért.
Amíg ezen gondolkodik, határozott szándékává válik, hogy ezzel a Deringen Folkovarral neki egyszer még le kellene ülnie beszélgetni, olyan témákról, amikhez Alenia fülei talán túl érzékenyek. További üzleti lehetőségekről. Esetleges Tharg válaszlépésekről. Kecsegtető és rémisztő kilátásokról.*
4795. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-02 01:03:21
Üzenet elküldve: 2025-02-02 01:03:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás Artheniorba//
//Szántáshát//
*A legkevésbé sincs semmiféle megbánás benne a Relael teájába csempészett szer végett. Önmagában az, hogy Relael combjai között lehet nyelvével épp elég, de a kéjes nyögések tovább tüzelik és ösztökélik. Finom nyelve újra és újra megállapodik az érzékeny ponton, s lassan, de biztosan vezeti Relael érzékeit. Nem bánja a sötét fürtjeibe markoló kezet sem, mi valahol emlékezteti dinamikájuk sajátosságára. Megrészegíti, hogy Relael gyakorlatilag egy lapon említi az istenekkel. Még akkor is, ha nem több ez annál, minthogy hangot ad kéjes élvezetének.
Valamiért reméli, hogy az idős férfi odalenn fültanúja eredményességének. Legalább egy tanúja legyen e mérföldkőnek. Egy dolog biztos; a Hét Varjú Taverna kisasszonyán ez aligha múlik.
Keze férfiasságára szorul, miközben Relael lélegzete egyre szaporább. Felsejlik ugyan elméje hátsó zugában Relael ködös "jutalma", de akármit is remélne, mindhiába; Ahogy meghallja, hogy az elf nemes ismét az ő nevét rebegi, nem bírja tovább. Néhány apró mozdulat elég hozzá jobbjával, hogy Relael forróságába nyögve bevégezze. Hosszan kitart gyönyöre, de nyelvének finom játékát nem hagyja abba. Még azután sem, hogy a nemes csúcsra ér. Felpillant ugyan a mámortól ragyogó arcra, de túlságosan elveszik a kéjes örvényben hozzá, hogy önszántából abbahagyja, amit csinál.*
~Csak még egy keveset bírj. Csak egy picit...~ *Lehet, hogy engedetlenségének meglesz a böjtje, de nem tud parancsolni magának. Nyelve az érzékeny pont alá fúr. Nem óhajtja még, hogy vége legyen, ezért kitartóan ostromolja tovább Relael legszentebb testrészét.*
//Szántáshát//
*A legkevésbé sincs semmiféle megbánás benne a Relael teájába csempészett szer végett. Önmagában az, hogy Relael combjai között lehet nyelvével épp elég, de a kéjes nyögések tovább tüzelik és ösztökélik. Finom nyelve újra és újra megállapodik az érzékeny ponton, s lassan, de biztosan vezeti Relael érzékeit. Nem bánja a sötét fürtjeibe markoló kezet sem, mi valahol emlékezteti dinamikájuk sajátosságára. Megrészegíti, hogy Relael gyakorlatilag egy lapon említi az istenekkel. Még akkor is, ha nem több ez annál, minthogy hangot ad kéjes élvezetének.
Valamiért reméli, hogy az idős férfi odalenn fültanúja eredményességének. Legalább egy tanúja legyen e mérföldkőnek. Egy dolog biztos; a Hét Varjú Taverna kisasszonyán ez aligha múlik.
Keze férfiasságára szorul, miközben Relael lélegzete egyre szaporább. Felsejlik ugyan elméje hátsó zugában Relael ködös "jutalma", de akármit is remélne, mindhiába; Ahogy meghallja, hogy az elf nemes ismét az ő nevét rebegi, nem bírja tovább. Néhány apró mozdulat elég hozzá jobbjával, hogy Relael forróságába nyögve bevégezze. Hosszan kitart gyönyöre, de nyelvének finom játékát nem hagyja abba. Még azután sem, hogy a nemes csúcsra ér. Felpillant ugyan a mámortól ragyogó arcra, de túlságosan elveszik a kéjes örvényben hozzá, hogy önszántából abbahagyja, amit csinál.*
~Csak még egy keveset bírj. Csak egy picit...~ *Lehet, hogy engedetlenségének meglesz a böjtje, de nem tud parancsolni magának. Nyelve az érzékeny pont alá fúr. Nem óhajtja még, hogy vége legyen, ezért kitartóan ostromolja tovább Relael legszentebb testrészét.*
4794. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-02 00:37:07
Üzenet elküldve: 2025-02-02 00:37:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 859
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 859
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás Artheniorba//
//Szántáshát//
*Ellenvetésre nem számított, s ugyan sejti Haldrian rajongását felé, mégis meglepi ez a fajta lelkes odaadás. Az ilyen mértékű kontroll egészen megrészegíti egyébként is ködös elméjét. A fiú letolt nadrágja egy röpke pillanatra gyanút kelt benne, hogy esetleg félreérthető volt igényét illetően, ám ezen kétségei hamar elillannak. Készségesen segít alsóneműjének eltávolítása során azzal, hogy fenekét megemeli, majd az ágy széléhez közelebb helyezkedik.*
- Baszdki...
*Szalad ki száján. Szíve nagyokat dobban ahogy a félvér ajkai és puha nyelve megízlelik őt. Feje erőtlenül csuklik hátra, pedig örömmel gyönyörködne a látványban. Szoknyáját feljebb húzva még kényelmesebb hozzáférést tesz lehetővé Haldriannak, s egyúttal combjait is szélesebbre tárja előtte.
Heves hangjait meg sem kísérli visszafogni, teljesen megrészegíti őt az érzés, melyhez foghatót nem emlékszik, hogy tapasztalt volna valaha. Ha sejtené, hogy mit csempésztek italába bizonyosan betudná ennek, ezen tudás hiányában viszont Haldrian képességeit méltatja. Szapora légzése, valamint hangos sóhajai mellé bizony néhány ösztökélő és dicsérő szó is dukál, amellett, hogy kéjtől kábán rebegi hol a fiú, hol pedig az istenek neveit.
Az ágy markolászása helyett keze megkeresi Haldrian göndör fürtjeit, hogy azok tövébe kapaszkodhasson, figyelve arra, hogy fájdalmat ne okozzon eközben. Nehezére esik kordában tartania magát, hiszen egészen elragadtatja őt ez az ismerős érzés, mégis újfajta élmény.*
- Igen... Igen...
*Utolsó erejével lepillant a félvérre, melynek látványa hosszú percek óta tartó határon táncolásának adja meg végső löketét. Tehetetlenül nyög fel, ahogy testének izmait a gyönyör hullámai feszítik meg újra és újra.
Egy apró fuvallattól is képes megremegni, így amennyiben a fiú tovább hergeli, úgy megkísérli távolabb tolni magától őt, hogy végre kifújhassa magát és ismételten levegőhöz jusson.*
//Szántáshát//
*Ellenvetésre nem számított, s ugyan sejti Haldrian rajongását felé, mégis meglepi ez a fajta lelkes odaadás. Az ilyen mértékű kontroll egészen megrészegíti egyébként is ködös elméjét. A fiú letolt nadrágja egy röpke pillanatra gyanút kelt benne, hogy esetleg félreérthető volt igényét illetően, ám ezen kétségei hamar elillannak. Készségesen segít alsóneműjének eltávolítása során azzal, hogy fenekét megemeli, majd az ágy széléhez közelebb helyezkedik.*
- Baszdki...
*Szalad ki száján. Szíve nagyokat dobban ahogy a félvér ajkai és puha nyelve megízlelik őt. Feje erőtlenül csuklik hátra, pedig örömmel gyönyörködne a látványban. Szoknyáját feljebb húzva még kényelmesebb hozzáférést tesz lehetővé Haldriannak, s egyúttal combjait is szélesebbre tárja előtte.
Heves hangjait meg sem kísérli visszafogni, teljesen megrészegíti őt az érzés, melyhez foghatót nem emlékszik, hogy tapasztalt volna valaha. Ha sejtené, hogy mit csempésztek italába bizonyosan betudná ennek, ezen tudás hiányában viszont Haldrian képességeit méltatja. Szapora légzése, valamint hangos sóhajai mellé bizony néhány ösztökélő és dicsérő szó is dukál, amellett, hogy kéjtől kábán rebegi hol a fiú, hol pedig az istenek neveit.
Az ágy markolászása helyett keze megkeresi Haldrian göndör fürtjeit, hogy azok tövébe kapaszkodhasson, figyelve arra, hogy fájdalmat ne okozzon eközben. Nehezére esik kordában tartania magát, hiszen egészen elragadtatja őt ez az ismerős érzés, mégis újfajta élmény.*
- Igen... Igen...
*Utolsó erejével lepillant a félvérre, melynek látványa hosszú percek óta tartó határon táncolásának adja meg végső löketét. Tehetetlenül nyög fel, ahogy testének izmait a gyönyör hullámai feszítik meg újra és újra.
Egy apró fuvallattól is képes megremegni, így amennyiben a fiú tovább hergeli, úgy megkísérli távolabb tolni magától őt, hogy végre kifújhassa magát és ismételten levegőhöz jusson.*
4793. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-01 23:51:06
Üzenet elküldve: 2025-02-01 23:51:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás Artheniorba//
//Szántáshát//
*Relael kérdésözönére már bánja, hogy ily könnyen eljárt a szája. Az elf hajlamos belekapaszkodni az efféle, kényes témákba.*
-Már rég nem fizettem neki érte. De most pár hete már nem... Olyan készséges. Azt nem hiszem, hogy magamra haragítottam volna. *Megvonja vállát. Őszinték a szavai és valójában ő sem érti, mi üthetett a pillangóba. Nem csinál belőle persze nagy dolgot, elvégre néhány hatról van csupán szó.
Relael forrósága ragadósnak bizonyul. Neki még csak arra sincs szüksége hozzá, hogy ajzószert használjon. Az elf közelsége önmagában elég.
Nem válaszol rögtön, legalábbis az első szavakra. Megbabonázva fixírozza a túlhevült testet. A széttáruló lábakra gyomra kellemesen összerándul, ajkai pedig lágyan nyílnak meglepetésében. A jutalom ígérete nélkül is megtenne bármit a hosszúéletűnek. Önmagában az, hogy ily intim pillanatot élhet meg Relaellel, bőven elégséges számára.*
-Hisz az a dolgom, hogy segítsek. *Feleli álmatagon, miközben le sem venné szürke tekintetét a felkínált lehetőségről. Pontosan tudja, mit vár tőle Relael, ő pedig egy pillanatra sem habozik.
Ahogy feltérdel, ki is bújik nadrágjából. Lüktető ágyéka készségesen meredezik, miközben közelebb húzza magát Relael combjaihoz. Szürke tekintetével a lányon tartja, miközben óvatosan lehúzza róla a finom anyagú alsóneműt, már ha engedi. Elidőzik a szépséges vonásokon és a hálóingbe bújtatott testen, mely kellemesen szorul most az elf verejtékező testére. Természetesen elmereng rajta, hogy megpróbálja ezt a fehérneműt is elcsenni, de még ez a kéjenc gondolat is hamar háttérbe szorul most.
Érzi az elfből kicsapódó hőt, ő pedig lassan fűzi át karjait puha, de izmokban bővelkedő combokon. Ezt az utóbbi tényállást sikerül még megállapítania magában, mielőtt sima, szőrtelen arcával közelebb férkőzhetne mámoros feladatához.
A kellemes érzés gyomrában egy pillanatra nem szűnik. Továbbra sem az a fajta, amit Alissäna mellett érez, inkább a féktelen, kéjtől csatakos izgalom keríti hatalmába. Mintha egy addig számára elérhetetlen, szent dolgot ízlelhetne meg.
Ennek megfelelően óvatosan fedezi fel Relaelt. Nyelve hegyével térképezi fel az ajkakat, majd az érzékenyebb pontokat. Elképesztően izgalmasnak találja, amit csinál, s azt is, akivel csinálja. Az elf ízét is kellemesnek találja. Egy pillanat erejéig elgondolkodik rajta, hogy vajon minden elf ennyire édes ízű-e, vagy Relael rendelkezik csak ezzel. Halkan felnyög. Jobbja szép lassan vándorol le a lány combjáról tulajdon férfiasságára. Nem szükséges felidéznie Alissäna tanításait, megérzés alapján cselekszik. Furcsa, de talán ez az egyetlen, amit sosem próbált a pillangóval.
Nyelvét érzéki lassúsággal húzza végig a legérzékenyebb ponton. Lassít, majd gyorsít. Olykor fel-felpillant az ajzószertől túlhevült lányra, csakhogy a következő pillanatban ismét lehunyja szemeit és átadja magát felemelő tevékenységének. Jobbja lassan jár magán, ő pedig fel-felnyög munkálkodása közben. Jobbjában feszülő tagja elárulja, aligha lehetne ennél kéjesebb pillanata.*
//Szántáshát//
*Relael kérdésözönére már bánja, hogy ily könnyen eljárt a szája. Az elf hajlamos belekapaszkodni az efféle, kényes témákba.*
-Már rég nem fizettem neki érte. De most pár hete már nem... Olyan készséges. Azt nem hiszem, hogy magamra haragítottam volna. *Megvonja vállát. Őszinték a szavai és valójában ő sem érti, mi üthetett a pillangóba. Nem csinál belőle persze nagy dolgot, elvégre néhány hatról van csupán szó.
Relael forrósága ragadósnak bizonyul. Neki még csak arra sincs szüksége hozzá, hogy ajzószert használjon. Az elf közelsége önmagában elég.
Nem válaszol rögtön, legalábbis az első szavakra. Megbabonázva fixírozza a túlhevült testet. A széttáruló lábakra gyomra kellemesen összerándul, ajkai pedig lágyan nyílnak meglepetésében. A jutalom ígérete nélkül is megtenne bármit a hosszúéletűnek. Önmagában az, hogy ily intim pillanatot élhet meg Relaellel, bőven elégséges számára.*
-Hisz az a dolgom, hogy segítsek. *Feleli álmatagon, miközben le sem venné szürke tekintetét a felkínált lehetőségről. Pontosan tudja, mit vár tőle Relael, ő pedig egy pillanatra sem habozik.
Ahogy feltérdel, ki is bújik nadrágjából. Lüktető ágyéka készségesen meredezik, miközben közelebb húzza magát Relael combjaihoz. Szürke tekintetével a lányon tartja, miközben óvatosan lehúzza róla a finom anyagú alsóneműt, már ha engedi. Elidőzik a szépséges vonásokon és a hálóingbe bújtatott testen, mely kellemesen szorul most az elf verejtékező testére. Természetesen elmereng rajta, hogy megpróbálja ezt a fehérneműt is elcsenni, de még ez a kéjenc gondolat is hamar háttérbe szorul most.
Érzi az elfből kicsapódó hőt, ő pedig lassan fűzi át karjait puha, de izmokban bővelkedő combokon. Ezt az utóbbi tényállást sikerül még megállapítania magában, mielőtt sima, szőrtelen arcával közelebb férkőzhetne mámoros feladatához.
A kellemes érzés gyomrában egy pillanatra nem szűnik. Továbbra sem az a fajta, amit Alissäna mellett érez, inkább a féktelen, kéjtől csatakos izgalom keríti hatalmába. Mintha egy addig számára elérhetetlen, szent dolgot ízlelhetne meg.
Ennek megfelelően óvatosan fedezi fel Relaelt. Nyelve hegyével térképezi fel az ajkakat, majd az érzékenyebb pontokat. Elképesztően izgalmasnak találja, amit csinál, s azt is, akivel csinálja. Az elf ízét is kellemesnek találja. Egy pillanat erejéig elgondolkodik rajta, hogy vajon minden elf ennyire édes ízű-e, vagy Relael rendelkezik csak ezzel. Halkan felnyög. Jobbja szép lassan vándorol le a lány combjáról tulajdon férfiasságára. Nem szükséges felidéznie Alissäna tanításait, megérzés alapján cselekszik. Furcsa, de talán ez az egyetlen, amit sosem próbált a pillangóval.
Nyelvét érzéki lassúsággal húzza végig a legérzékenyebb ponton. Lassít, majd gyorsít. Olykor fel-felpillant az ajzószertől túlhevült lányra, csakhogy a következő pillanatban ismét lehunyja szemeit és átadja magát felemelő tevékenységének. Jobbja lassan jár magán, ő pedig fel-felnyög munkálkodása közben. Jobbjában feszülő tagja elárulja, aligha lehetne ennél kéjesebb pillanata.*
4792. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-01 22:58:45
Üzenet elküldve: 2025-02-01 22:58:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 859
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 859
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás Artheniorba//
//Szántáshát//
*A szer szépen lassan fejti ki hatását rá, melyre egyébként Relael nem figyel fel túlzottan. Megszokta, hogy nehezen kielégíthető étvágya, s hirtelen támadt izgatottságát betudja Denjaar hiányának. A teától mintha kedves is könnyedebbé válna, rövidesen pedig az utolsó kortyokat is felhörpinti, a csészét pedig óvatosan leteszi az ágy mellé.*
- Nem?
*A kába kijelentés megdöbbenti. Nem mondaná, hogy a semmiből érkezett, ám az meglepő, hogy a fattyú ezt meg meri osztani vele. Igazán nem szolgált rá ilyesfajta bizalomra az elf.*
- Nem elég fizetned érte?
*Azt a vak is látja, hogy a tolvaj és a kurtizán között gyakori a gyengédség, talán mélyebb érzelmek is, ám ebből nem következik az is, hogy Haldrian ingyen élvezheti a leány társaságát. A kijelentésből viszont ezt szűri ki Relael.*
- Mit csináltál amivel magadra haragítottad?
*Az elf felegyenesedik, arcuk pedig eltávolodik, ezzel némi lehetőséget ad arra, hogy a fiú észhez térhessen. Keresztbe tett lábait megcseréli, így balja helyett jobbja kerül felülre.
Nagy levegővételekkel törekszik csillapítani hevesen kalapáló szívét. Úgy érzi, mintha a Kikötőtől idáig rohant volna, testét forróság és erős késztetés járja át, pont olyan, mint amit Denjaar társaságában szokott tapasztalni.*
- Tudod *Sóhajtja elgyötörten.* megtehetnél nekem egy szívességet, Haldrian.
*Fejét oldalra billentve tanulmányozza a félvér vonásait. Szép szemeinek a látvány. Nem úgy mint Tharasy vagy Denjaar, de örömmel megörökítené az ifjú orcát.*
- Kicsit felhevültem.
*Hálóingjét ujjai közé csippentve lebegteti meg az anyagot, hogy próbálja lehűteni forró testét. Eddig keresztbe tett lábait jelentőségteljesen szétnyitja a félvér előtt, aki a hosszú szoknya alatti finom fehérnemű halvány körvonalait láthatja meg.*
- Igazán kisegíthetnél.
*Egyik kezével az ágyon támaszkodik, szabad karját emelve ujjaival szórakozottan és gyengéden simít végig a fattyú arcán, valamint annak finom ívű alsó ajkán.*
- Természetesen nem ingyen.
//Szántáshát//
*A szer szépen lassan fejti ki hatását rá, melyre egyébként Relael nem figyel fel túlzottan. Megszokta, hogy nehezen kielégíthető étvágya, s hirtelen támadt izgatottságát betudja Denjaar hiányának. A teától mintha kedves is könnyedebbé válna, rövidesen pedig az utolsó kortyokat is felhörpinti, a csészét pedig óvatosan leteszi az ágy mellé.*
- Nem?
*A kába kijelentés megdöbbenti. Nem mondaná, hogy a semmiből érkezett, ám az meglepő, hogy a fattyú ezt meg meri osztani vele. Igazán nem szolgált rá ilyesfajta bizalomra az elf.*
- Nem elég fizetned érte?
*Azt a vak is látja, hogy a tolvaj és a kurtizán között gyakori a gyengédség, talán mélyebb érzelmek is, ám ebből nem következik az is, hogy Haldrian ingyen élvezheti a leány társaságát. A kijelentésből viszont ezt szűri ki Relael.*
- Mit csináltál amivel magadra haragítottad?
*Az elf felegyenesedik, arcuk pedig eltávolodik, ezzel némi lehetőséget ad arra, hogy a fiú észhez térhessen. Keresztbe tett lábait megcseréli, így balja helyett jobbja kerül felülre.
Nagy levegővételekkel törekszik csillapítani hevesen kalapáló szívét. Úgy érzi, mintha a Kikötőtől idáig rohant volna, testét forróság és erős késztetés járja át, pont olyan, mint amit Denjaar társaságában szokott tapasztalni.*
- Tudod *Sóhajtja elgyötörten.* megtehetnél nekem egy szívességet, Haldrian.
*Fejét oldalra billentve tanulmányozza a félvér vonásait. Szép szemeinek a látvány. Nem úgy mint Tharasy vagy Denjaar, de örömmel megörökítené az ifjú orcát.*
- Kicsit felhevültem.
*Hálóingjét ujjai közé csippentve lebegteti meg az anyagot, hogy próbálja lehűteni forró testét. Eddig keresztbe tett lábait jelentőségteljesen szétnyitja a félvér előtt, aki a hosszú szoknya alatti finom fehérnemű halvány körvonalait láthatja meg.*
- Igazán kisegíthetnél.
*Egyik kezével az ágyon támaszkodik, szabad karját emelve ujjaival szórakozottan és gyengéden simít végig a fattyú arcán, valamint annak finom ívű alsó ajkán.*
- Természetesen nem ingyen.
4791. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-01 22:13:57
Üzenet elküldve: 2025-02-01 22:13:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás Artheniorba//
//Szántáshát//
*Nagyot nyel, ahogy Relael leveti válláról a hálóing fölé vett köntöst. A finom verejtékcseppek és a magáért beszélő habitus arra engedi következtetni, hogy a tündérkalmár nem csapta be. A legkevésbé sem bánja, hogy elhasznált egyet a szerből. Amúgy sincs túl sok gátlása ilyen téren.
Szürke tekintete elidőzik a szabad bőrfelületeken, nadrágja sajátos domborulata egyértelmű tetszését fejezi ki. Bár önmagában Relael hálóingének látványa is elégséges ehhez, most, hogy benne is van, szinte feszíti a kéj.*
-Tud öltözni. Bár kissé lengék a ruhái a Kikötő klímájához. *Feleli, habár csak félig figyel arra, amit mond. Figyelme ugyanis az elf rezdüléseié, szinte nem is pislog. Ahogy Relael közelebb hajol, érzi, ahogy szíve izgatottan felkalapál.* ~Ó, basszameg.~ *A dicséret még egy lapáttal rá is tesz. Habár az a benyomása, Relael nem a gyöngédséget keresi a férfitársaságban, azért elrakja ezt a bókot.*
-Talán. Habár pár hata már nem volt szerencsém Alissänához. *Ha nem is egyértelmű, amit rebeg, a nemes értheti, mire utal. Hisz azt is tudnia kell, hogy nincs éj, hogy ne osztozzanak a szobán a pillangóval. Maga sem tudja, miért meséli ezt el, csupán kiesik ajkain, amit gondol.
Szinte viszket a késztetéstől, hogy megérintse Relael arcát. Elvégre egy leheletnyi mozdulatra van tőle. Tekintete elidőzik a lágy ajkakon és a finom vonásokon, mígnem visszatér a zöld íriszekre. Érezni véli a lány testéből áradó hőt, mi úgy vonzza, akár a szúnyogot a vér. Reflexszerűen nedvesíti nyelvével kiszáradt ajkait.*
-Én is szépnek találom őt. Meg az elfeket általában. *Szólal meg végül. Relaelnek még az ajzószer hatása közben is érezheti, mennyire vágyik a közelségére. Meg ugyanakkor nem érinti, legalábbis egyelőre. Attól tart, hogy megtörik ez a furcsa, kéjtől csepegő varázs, ami rátelepedett.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.01 22:15:28
//Szántáshát//
*Nagyot nyel, ahogy Relael leveti válláról a hálóing fölé vett köntöst. A finom verejtékcseppek és a magáért beszélő habitus arra engedi következtetni, hogy a tündérkalmár nem csapta be. A legkevésbé sem bánja, hogy elhasznált egyet a szerből. Amúgy sincs túl sok gátlása ilyen téren.
Szürke tekintete elidőzik a szabad bőrfelületeken, nadrágja sajátos domborulata egyértelmű tetszését fejezi ki. Bár önmagában Relael hálóingének látványa is elégséges ehhez, most, hogy benne is van, szinte feszíti a kéj.*
-Tud öltözni. Bár kissé lengék a ruhái a Kikötő klímájához. *Feleli, habár csak félig figyel arra, amit mond. Figyelme ugyanis az elf rezdüléseié, szinte nem is pislog. Ahogy Relael közelebb hajol, érzi, ahogy szíve izgatottan felkalapál.* ~Ó, basszameg.~ *A dicséret még egy lapáttal rá is tesz. Habár az a benyomása, Relael nem a gyöngédséget keresi a férfitársaságban, azért elrakja ezt a bókot.*
-Talán. Habár pár hata már nem volt szerencsém Alissänához. *Ha nem is egyértelmű, amit rebeg, a nemes értheti, mire utal. Hisz azt is tudnia kell, hogy nincs éj, hogy ne osztozzanak a szobán a pillangóval. Maga sem tudja, miért meséli ezt el, csupán kiesik ajkain, amit gondol.
Szinte viszket a késztetéstől, hogy megérintse Relael arcát. Elvégre egy leheletnyi mozdulatra van tőle. Tekintete elidőzik a lágy ajkakon és a finom vonásokon, mígnem visszatér a zöld íriszekre. Érezni véli a lány testéből áradó hőt, mi úgy vonzza, akár a szúnyogot a vér. Reflexszerűen nedvesíti nyelvével kiszáradt ajkait.*
-Én is szépnek találom őt. Meg az elfeket általában. *Szólal meg végül. Relaelnek még az ajzószer hatása közben is érezheti, mennyire vágyik a közelségére. Meg ugyanakkor nem érinti, legalábbis egyelőre. Attól tart, hogy megtörik ez a furcsa, kéjtől csepegő varázs, ami rátelepedett.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.01 22:15:28
4790. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-01 21:21:17
Üzenet elküldve: 2025-02-01 21:21:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 859
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 859
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás Artheniorba//
//Szántáshát//
*Haldrian éppenséggel téved, ha azt hiszi, hogy minden feltett kérdésére részletes beszámolót vár, ennek ellenére Relael nem akarja ezen téveszmét összetörni benne, mert elégedett ennek hozományával.
A tea ötletére úgy sejtette, hogy majd ketten elindulnak, s a közeli kertekben körbe néznek, elvégre Relael tudomása szerint ez egy elég hétköznapi növény, mely igen hasznos is. Ehelyett Haldrian igen készségesen felajánlja, hogy majd ő készít számára teát, s nagyon ez ellen ellenkezni vagy meglepődni sincsen lehetősége. Nem mintha különösebben zavarná ez a fajta készségesség, s a fattyú esetében nem is gyanakszik alantas szándékokra, holott Haldrian nem kifejezetten szolgált rá bizalmára. Teszi azt amire megkéri, de ízig vérig kikötői, aki mindig sajá javát keresi.
Míg a tolvaj távol van addig úgy dönt, hogy átöltözik, ha már úgysem tervezik elhagyni pókhálós kis szobájukat. Nem aggódik amiatt, hogy a fiú esetleg rányit, sőt mi több, talán mókásnak is találná ha így meglesnék.
Mire megérkezik Haldrian már hálóingében ül az ágy szélén, és fából faragott fésűjével bontogatja fonatát és tincseinek gubancait.*
- Ó.
*Enyhe csalódottság ül ki arcára a félsiker tényére. Nem hiszi, hogy mezei kamilla elegendő lesz idegei megnyugtatására, mindenesetre értékeli a fiú fáradozásait, ezért egy kedves mosollyal biccentve nyúl a csészéért.*
- Köszönöm!
*A gyertyának talán jobban is örül, rögtön melegséget hoz az egyébként didergősen hűvös padlásra. Könnyed köntösét még inkább összehúzza magán, hogy ez is valamelyest melengesse őt.
Picikét kortyol a teába, láthatóan óvatosan teszi ezt, de nem a tea tartalma miatt aggódik, hanem a csésze tisztaságával kapcsolatban vannak fenntartásai.*
- Milyen tájékozott fiúcska vagy te.
*Jegyzi meg Haldrian könnyed megállapítására. A forró tea mindjárt átmelengeti is testét, az első kortyot követően egy hőhullám járja át. Nem tulajdonít ennek komolyabb jelentőséget, ezért egy újabb pici korttyal folytatja.*
- Ez? Nincs ebben semmi különös.
*Széles mosollyal legyint egyet. Mindig örömmel fogadja öltözetének dicséretét, hiszen azzal jóízlését is elismerik.*
- Ennél sokkal pompásabb ruháim voltak egykoron. Nem szerettem az egyszerűséget, de már látom annak szépségét is.
*Nagyot sóhajt. Annyira kimelegedett, hogy bőrét enyhén nyirkossá teszi izzadtsága, mely a gyertyafényben ragyogobá teszi őt. Relael pihegve bújik ki a őt takaró köntöséből, mielőtt tovább folytatná békés teázgatását.*
- Alissäna ízlése igen érdekes a ruhákat és ékszereket illetően.
*Folytatja könnyed hangulatúan, s váratlanul flaskáháért nyúl, hogy a teába némi bort is öntsön. Elégedetten felnyög, amikor a kellemes elegy ízlelőbimbóin siklik végig.*
- Ígéretes szeme van a széphez. Ha nemesi körbe született volna biztos öltek volna a férfiak, hogy a kegyeibe férkőzhessenek.
*Szokatlan kedvesség ez Relael részéről, de elfáradt útjuk során, s ilyenkor kicsit lejjebb engedi zord maszkját.*
- Téged is szépnek talál, úgy hiszem, és nem hibáztatom érte.
*Előrébb dől, egészen közel hajol Haldrian arcához.*
- Kellemes vonásaid vannak. Gyöngédséget sugallnak.
//Szántáshát//
*Haldrian éppenséggel téved, ha azt hiszi, hogy minden feltett kérdésére részletes beszámolót vár, ennek ellenére Relael nem akarja ezen téveszmét összetörni benne, mert elégedett ennek hozományával.
A tea ötletére úgy sejtette, hogy majd ketten elindulnak, s a közeli kertekben körbe néznek, elvégre Relael tudomása szerint ez egy elég hétköznapi növény, mely igen hasznos is. Ehelyett Haldrian igen készségesen felajánlja, hogy majd ő készít számára teát, s nagyon ez ellen ellenkezni vagy meglepődni sincsen lehetősége. Nem mintha különösebben zavarná ez a fajta készségesség, s a fattyú esetében nem is gyanakszik alantas szándékokra, holott Haldrian nem kifejezetten szolgált rá bizalmára. Teszi azt amire megkéri, de ízig vérig kikötői, aki mindig sajá javát keresi.
Míg a tolvaj távol van addig úgy dönt, hogy átöltözik, ha már úgysem tervezik elhagyni pókhálós kis szobájukat. Nem aggódik amiatt, hogy a fiú esetleg rányit, sőt mi több, talán mókásnak is találná ha így meglesnék.
Mire megérkezik Haldrian már hálóingében ül az ágy szélén, és fából faragott fésűjével bontogatja fonatát és tincseinek gubancait.*
- Ó.
*Enyhe csalódottság ül ki arcára a félsiker tényére. Nem hiszi, hogy mezei kamilla elegendő lesz idegei megnyugtatására, mindenesetre értékeli a fiú fáradozásait, ezért egy kedves mosollyal biccentve nyúl a csészéért.*
- Köszönöm!
*A gyertyának talán jobban is örül, rögtön melegséget hoz az egyébként didergősen hűvös padlásra. Könnyed köntösét még inkább összehúzza magán, hogy ez is valamelyest melengesse őt.
Picikét kortyol a teába, láthatóan óvatosan teszi ezt, de nem a tea tartalma miatt aggódik, hanem a csésze tisztaságával kapcsolatban vannak fenntartásai.*
- Milyen tájékozott fiúcska vagy te.
*Jegyzi meg Haldrian könnyed megállapítására. A forró tea mindjárt átmelengeti is testét, az első kortyot követően egy hőhullám járja át. Nem tulajdonít ennek komolyabb jelentőséget, ezért egy újabb pici korttyal folytatja.*
- Ez? Nincs ebben semmi különös.
*Széles mosollyal legyint egyet. Mindig örömmel fogadja öltözetének dicséretét, hiszen azzal jóízlését is elismerik.*
- Ennél sokkal pompásabb ruháim voltak egykoron. Nem szerettem az egyszerűséget, de már látom annak szépségét is.
*Nagyot sóhajt. Annyira kimelegedett, hogy bőrét enyhén nyirkossá teszi izzadtsága, mely a gyertyafényben ragyogobá teszi őt. Relael pihegve bújik ki a őt takaró köntöséből, mielőtt tovább folytatná békés teázgatását.*
- Alissäna ízlése igen érdekes a ruhákat és ékszereket illetően.
*Folytatja könnyed hangulatúan, s váratlanul flaskáháért nyúl, hogy a teába némi bort is öntsön. Elégedetten felnyög, amikor a kellemes elegy ízlelőbimbóin siklik végig.*
- Ígéretes szeme van a széphez. Ha nemesi körbe született volna biztos öltek volna a férfiak, hogy a kegyeibe férkőzhessenek.
*Szokatlan kedvesség ez Relael részéről, de elfáradt útjuk során, s ilyenkor kicsit lejjebb engedi zord maszkját.*
- Téged is szépnek talál, úgy hiszem, és nem hibáztatom érte.
*Előrébb dől, egészen közel hajol Haldrian arcához.*
- Kellemes vonásaid vannak. Gyöngédséget sugallnak.
4789. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-01 19:52:22
Üzenet elküldve: 2025-02-01 19:52:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás Artheniorba//
//Szántáshát//
*Megszokta már, hogy gyöngének vélik. A legtöbb esetben ez egyáltalán nem zavarja, elvégre sokkal könnyebb érvényesülni ekképp bizonyos helyzetekben. Relael fitymálása azonban egy csekélykét frusztrálja. Igyekszik hát valamelyest dülleszteni mellét, ahogy az elf felméri testi erejét pillantásával.*
-Talán. Egy kicsit. Reggel óta nem ettem. *Hagyja helyben a dolgot, de nem fűz éhségéhez egyebet. Bírt már ki többet is ennél, ezt pedig Relael is tudja.*
-Innen is, onnan is. *Feleli, de tisztában van azzal is, hogy a hosszúéletű nem fog megelégedni ily semmitmondó válasszal vagyonával kapcsolatban.*
-Tudod, hogy miből élek elsősorban. Csurran-cseppen, hogy úgy mondjam. Ez... *Jelzésértékűen pillant körbe.*
-Nem állít földbe most.
*Ücsörögve hallgatja az elfet, miközben az ruhái között túr. Nehéz lenne nem elégedettnek lenni saját magával; egyrészről őt kérte meg Relael, hogy kísérje el. Elintéztet vele ezt-azt, s fontosnak is érzi magát. Ráadásul szobán osztoznak. Jóleső érzés járja át. Nem olyan fajta persze, mint mikor Alissäna kedveskedik neki. Ez inkább valamiféle izgalom.
A bort elfogadja, s egy apró kortyot húz belőle. Kellően édesnek találja. Rögtön felismeri az almabort, amit korábban ittak a fogadóban. Visszanyújtja a kulacsot, majd alkarjával törli meg ajkait.
A szeme majd kiesik, ahogy megpillantja az ágyra terített hálóinget. Összeszorítja lábait ültében, hogy ne legyen izgatottsága ily nyilvánvaló. Már csak elképzelni Relaelt abban a könnyed viseletben elég hozzá, hogy beindítsa fantáziáját.*
-Teát? Cytne álma? Készítek egyet. *Hadarja. Sebtiben pattan fel, hogy a lejáró felé vegye az irányt. Fogalma sincs valójában, hogy mi az a Cytne álma, de nem is különösebben érdekli. Egy rövidke ideig szabadulni óhajt a feszítő érzésektől, hogy csillapodhasson valamelyest. A hosszú "nélkülözés" meghozza gyümölcsét, főleg, ha a fogadó kisasszonyáról van szó.
Ahogy lesiet a létrának is beillő lépcsősoron, körbepillant az aprócska konyhában. Csésze akad, s víz is épp forralódik a kandalló felett... Kipillant az ablakon. Az öreg épp most tereli tyúkjait a ketreceikbe éjjelre. Valószínűleg azt is megnézi, akad-e tojás.
Magához vesz egy tiszta csészét, majd mer bele elegendő forró vizet. Nem kell túl sokat nézelődnie, hogy megpillantsa a szárított növényeket szépen sorjázva egy polcon. Akad ott némi bodzavirág és kamilla is. Ezeket még ő is felismeri.
Hamar elkészíti a teát, de mielőtt felemelné az asztalról, megtorpan. Végül is... Miért ne? Miért ne tehetné meg? Elvégre ez is csak valami kedélyjavító... Hovatovább fűszernek is beillik a maga módján.
Belső zsebébe túr, hogy kicsomagolhassa aprócska szerzeményét. Az ajzószer kerek s fehér, mállékony állagú. A teába dobja. Az ital kissé felhabzik, de rövidesen úgy fest, mint előtte.
Nem remél a mutatványtól sokat, de kíváncsi, vajon mi fog történni. Magához vesz néhány gyertyát, az egyiket még meg is gyújtja a kandallóról, hogy mégse vaksötétbe legyenek odafenn. Hátrasimítja loboncát, kezébe veszi a csészét, majd óvatosan, hogy ki ne lögybölje a teát, visszaindul a feljárón.*
-"Szinti álma" nem volt, de némi nyugtatóteát tudtam készíteni. *Hangja nem árulkodik izgalmáról, s tekintete is közömbösen fest. Kivéve persze, ha időközben Relael átvedlett hálóruhába. Akkor igyekszik nem feltűnően megmérni a lány alakját.
Ha a nemesnek nincs több instrukciója, úgy felcsukja maga után a feljárót, majd nekilát maga is "átöltözni". Ez kimerül abban, hogy leveti ingét. Ennek sokkal prózaibb oka van, mint Relael esetében; így spórol ruháin, hisz nincs neki sok. A nadrág marad, hisz alatta nem visel semmit. Ez őt nem zavarja, de Relaelből biztos ellenérzéseket váltana ki.
Épp annyi izom szorult testére, amennyit vékony testalkata elbír. Nem hasonlítható össze azokkal a férfiakkal, akikkel általában Relael veszi körbe magát, de nem szégyenlős típus amúgy sem.
Egy aprócska darab kenyeret vesz magához, amit sebtiben begyűr. Természetesen a konyhából emelte el. Ezúttal a földön foglal helyet, törökülésben.*
-Szántáshát. Ez a falu neve, ahol vagyunk. *Szólal meg teleszájjal.*
-Eszembe jutott. Ez a harmadik falu az út szélén, ami mellett elmegyünk. Szántáshát. *Határozott bólintással toldja meg szavait.*
-Abban a ruhában bálba is ellehetne menni. Biztos egy vagyon. *Biccent a hálóruha irányába, akár az ágyon van még, akár Relaelen. Pontosan az efféle ruházatok azok, melyek leginkább árulkodnak viselőjük alkatáról.* ~Meg könnyű rajtuk átlátni is.~
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.01 19:55:11
//Szántáshát//
*Megszokta már, hogy gyöngének vélik. A legtöbb esetben ez egyáltalán nem zavarja, elvégre sokkal könnyebb érvényesülni ekképp bizonyos helyzetekben. Relael fitymálása azonban egy csekélykét frusztrálja. Igyekszik hát valamelyest dülleszteni mellét, ahogy az elf felméri testi erejét pillantásával.*
-Talán. Egy kicsit. Reggel óta nem ettem. *Hagyja helyben a dolgot, de nem fűz éhségéhez egyebet. Bírt már ki többet is ennél, ezt pedig Relael is tudja.*
-Innen is, onnan is. *Feleli, de tisztában van azzal is, hogy a hosszúéletű nem fog megelégedni ily semmitmondó válasszal vagyonával kapcsolatban.*
-Tudod, hogy miből élek elsősorban. Csurran-cseppen, hogy úgy mondjam. Ez... *Jelzésértékűen pillant körbe.*
-Nem állít földbe most.
*Ücsörögve hallgatja az elfet, miközben az ruhái között túr. Nehéz lenne nem elégedettnek lenni saját magával; egyrészről őt kérte meg Relael, hogy kísérje el. Elintéztet vele ezt-azt, s fontosnak is érzi magát. Ráadásul szobán osztoznak. Jóleső érzés járja át. Nem olyan fajta persze, mint mikor Alissäna kedveskedik neki. Ez inkább valamiféle izgalom.
A bort elfogadja, s egy apró kortyot húz belőle. Kellően édesnek találja. Rögtön felismeri az almabort, amit korábban ittak a fogadóban. Visszanyújtja a kulacsot, majd alkarjával törli meg ajkait.
A szeme majd kiesik, ahogy megpillantja az ágyra terített hálóinget. Összeszorítja lábait ültében, hogy ne legyen izgatottsága ily nyilvánvaló. Már csak elképzelni Relaelt abban a könnyed viseletben elég hozzá, hogy beindítsa fantáziáját.*
-Teát? Cytne álma? Készítek egyet. *Hadarja. Sebtiben pattan fel, hogy a lejáró felé vegye az irányt. Fogalma sincs valójában, hogy mi az a Cytne álma, de nem is különösebben érdekli. Egy rövidke ideig szabadulni óhajt a feszítő érzésektől, hogy csillapodhasson valamelyest. A hosszú "nélkülözés" meghozza gyümölcsét, főleg, ha a fogadó kisasszonyáról van szó.
Ahogy lesiet a létrának is beillő lépcsősoron, körbepillant az aprócska konyhában. Csésze akad, s víz is épp forralódik a kandalló felett... Kipillant az ablakon. Az öreg épp most tereli tyúkjait a ketreceikbe éjjelre. Valószínűleg azt is megnézi, akad-e tojás.
Magához vesz egy tiszta csészét, majd mer bele elegendő forró vizet. Nem kell túl sokat nézelődnie, hogy megpillantsa a szárított növényeket szépen sorjázva egy polcon. Akad ott némi bodzavirág és kamilla is. Ezeket még ő is felismeri.
Hamar elkészíti a teát, de mielőtt felemelné az asztalról, megtorpan. Végül is... Miért ne? Miért ne tehetné meg? Elvégre ez is csak valami kedélyjavító... Hovatovább fűszernek is beillik a maga módján.
Belső zsebébe túr, hogy kicsomagolhassa aprócska szerzeményét. Az ajzószer kerek s fehér, mállékony állagú. A teába dobja. Az ital kissé felhabzik, de rövidesen úgy fest, mint előtte.
Nem remél a mutatványtól sokat, de kíváncsi, vajon mi fog történni. Magához vesz néhány gyertyát, az egyiket még meg is gyújtja a kandallóról, hogy mégse vaksötétbe legyenek odafenn. Hátrasimítja loboncát, kezébe veszi a csészét, majd óvatosan, hogy ki ne lögybölje a teát, visszaindul a feljárón.*
-"Szinti álma" nem volt, de némi nyugtatóteát tudtam készíteni. *Hangja nem árulkodik izgalmáról, s tekintete is közömbösen fest. Kivéve persze, ha időközben Relael átvedlett hálóruhába. Akkor igyekszik nem feltűnően megmérni a lány alakját.
Ha a nemesnek nincs több instrukciója, úgy felcsukja maga után a feljárót, majd nekilát maga is "átöltözni". Ez kimerül abban, hogy leveti ingét. Ennek sokkal prózaibb oka van, mint Relael esetében; így spórol ruháin, hisz nincs neki sok. A nadrág marad, hisz alatta nem visel semmit. Ez őt nem zavarja, de Relaelből biztos ellenérzéseket váltana ki.
Épp annyi izom szorult testére, amennyit vékony testalkata elbír. Nem hasonlítható össze azokkal a férfiakkal, akikkel általában Relael veszi körbe magát, de nem szégyenlős típus amúgy sem.
Egy aprócska darab kenyeret vesz magához, amit sebtiben begyűr. Természetesen a konyhából emelte el. Ezúttal a földön foglal helyet, törökülésben.*
-Szántáshát. Ez a falu neve, ahol vagyunk. *Szólal meg teleszájjal.*
-Eszembe jutott. Ez a harmadik falu az út szélén, ami mellett elmegyünk. Szántáshát. *Határozott bólintással toldja meg szavait.*
-Abban a ruhában bálba is ellehetne menni. Biztos egy vagyon. *Biccent a hálóruha irányába, akár az ágyon van még, akár Relaelen. Pontosan az efféle ruházatok azok, melyek leginkább árulkodnak viselőjük alkatáról.* ~Meg könnyű rajtuk átlátni is.~
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.01 19:55:11
4788. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-01 18:41:01
Üzenet elküldve: 2025-02-01 18:41:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 859
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 859
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás Artheniorba//
*A mesterkardokról valójában semmit sem tud, így a mágikus fémről sem hallott korábban semmit. Kellemes meglepetés Relael számára, hogy Haldrian ezen a téren látszólag tájékozottabb nála. Nem kérdőjelezi meg az információ hitelességét, különös tekintettel arra, hogy elég jól ismeri magát ahhoz, hogy tudja már vélhetően a következő hatra elfeledi az egészet.*
- Neked?
*Röviden felnevet, tekintete közben végig szalad Haldrian alakján.*
- Haldrian, fogtál már kétkezes kardot? A legtöbb Városőr azt forgatja, s bizony ahhoz elkél a fizikai erő.
*Relael elhúzza száját, ahogy futólag, a ruhán keresztül valamelyest felméri a fattyú fizikai erejét. Nem nehéz kitalálni kétségeit. A bátorságot már nem is említi. Ezen a téren még nem sok alkalma volt megfigyelnie a félvért, de az a benyomása van róla, hogy kérdőjeles helyzetekben inkább megfutamodik.
A fiú nem ágál, melyet megkönnyebbülve fogad. Míg várakozik kulacsáért nyúl, hogy néhány apró korty borral nyugtassa meg magát, s ez idő alatt él a lehetőséggell, hogy néhány gyöngéd simítással ismerje el hátasa munkáját. Bármennyire is ódzkodik tőle, de valamiféle kötődésszerű érzés üti fel fejét benne. Elhessenti szentimentális pillanatát, s betudja annak, hogy a korral járó gyengeség ez csupán, nem több.
Feszült figyelemmel kíséri nyomon Haldrian tevékenységét, s bár egy bájos mosolyt intéz a paraszt férfi felé, de készen áll arra, hogy bármiféle fenyegető mozdulatra rögvest reagáljon. Állkapcsa is megfeszül koncentrációja közben, annyira, hogy amint felenged még fogai is belesajdulnak.
A fiú végül sikerrel jár, melyet egy biccentéssel vesz tudomásul. Elsőként lováról gondoskodik, akiről leoldozza a felszerelést és utazásuk előtt ráerősített terheket, csak ezt követően szegődik Haldrian nyomába és lép be az épületbe.
A körülmények melyek fogadják nem olyan bizalomgerjesztőek, mint ahogy elképzelte. Útjuk kezdetén bár próbálta felkészíteni magát rá, mégis csalódottság mutatkozik meg rajta.*
- Milyen önfeláldozó vagy.
*Hangjából csöpög a gúny. Tudja milyen gondolatok járnak Haldrian fejében, de nem zavarja különösebben. Legrosszabb esetben leparancsolja a fiút a földre.*
- Nem vagyok.
*Ha az lenne sem biztos, hogy szívesen falatozna idegen emberek étkeiből.*
- És te?
*Viszonozza a kérdést pusztán udvariasságból.*
- Honnan volt neked erre aranyad amúgy?
*Nehéz elképzelnie, hogy a másfél esztendeje eltulajdonított mesterkardból maradt volna még. Kérdése persze nem több könnyed érdeklődésnél, melyet könnyen kikerülhet a fattyú, ha nem óhajtana válaszolni.*
- Nem okoz gondot nekik sátorban aludni, de rendes házaik vannak, mint mindenkinek. Nem olyan fejletlenek, mint azt sokan gondolnák róla.
*Természetesen sokáig ő maga is ilyesféléket hitt, egészen addig amíg saját szemével nem látta a thargokat.*
- Szabadszelleműek, ez tény.
*Zsákjának összekötött száját kibontja, és ruhái között kezd el turkálni. Jellemzően meztelenül alszik, ezt viszont nem engedheti meg magának, szerencsére hozott magával hálóinget, melyet az ágyra terít. Újra kortyol egyet kulacsából, amit önzetlenül átnyújt Haldriannak.*
- Szerinted itt van az a növény, amiből teát csinálnak?
*Emlékeiben kutat, mire valami derengeni kezd számára.*
- Cytne álma? Valami ilyesmi neve lehet.
*A mesterkardokról valójában semmit sem tud, így a mágikus fémről sem hallott korábban semmit. Kellemes meglepetés Relael számára, hogy Haldrian ezen a téren látszólag tájékozottabb nála. Nem kérdőjelezi meg az információ hitelességét, különös tekintettel arra, hogy elég jól ismeri magát ahhoz, hogy tudja már vélhetően a következő hatra elfeledi az egészet.*
- Neked?
*Röviden felnevet, tekintete közben végig szalad Haldrian alakján.*
- Haldrian, fogtál már kétkezes kardot? A legtöbb Városőr azt forgatja, s bizony ahhoz elkél a fizikai erő.
*Relael elhúzza száját, ahogy futólag, a ruhán keresztül valamelyest felméri a fattyú fizikai erejét. Nem nehéz kitalálni kétségeit. A bátorságot már nem is említi. Ezen a téren még nem sok alkalma volt megfigyelnie a félvért, de az a benyomása van róla, hogy kérdőjeles helyzetekben inkább megfutamodik.
A fiú nem ágál, melyet megkönnyebbülve fogad. Míg várakozik kulacsáért nyúl, hogy néhány apró korty borral nyugtassa meg magát, s ez idő alatt él a lehetőséggell, hogy néhány gyöngéd simítással ismerje el hátasa munkáját. Bármennyire is ódzkodik tőle, de valamiféle kötődésszerű érzés üti fel fejét benne. Elhessenti szentimentális pillanatát, s betudja annak, hogy a korral járó gyengeség ez csupán, nem több.
Feszült figyelemmel kíséri nyomon Haldrian tevékenységét, s bár egy bájos mosolyt intéz a paraszt férfi felé, de készen áll arra, hogy bármiféle fenyegető mozdulatra rögvest reagáljon. Állkapcsa is megfeszül koncentrációja közben, annyira, hogy amint felenged még fogai is belesajdulnak.
A fiú végül sikerrel jár, melyet egy biccentéssel vesz tudomásul. Elsőként lováról gondoskodik, akiről leoldozza a felszerelést és utazásuk előtt ráerősített terheket, csak ezt követően szegődik Haldrian nyomába és lép be az épületbe.
A körülmények melyek fogadják nem olyan bizalomgerjesztőek, mint ahogy elképzelte. Útjuk kezdetén bár próbálta felkészíteni magát rá, mégis csalódottság mutatkozik meg rajta.*
- Milyen önfeláldozó vagy.
*Hangjából csöpög a gúny. Tudja milyen gondolatok járnak Haldrian fejében, de nem zavarja különösebben. Legrosszabb esetben leparancsolja a fiút a földre.*
- Nem vagyok.
*Ha az lenne sem biztos, hogy szívesen falatozna idegen emberek étkeiből.*
- És te?
*Viszonozza a kérdést pusztán udvariasságból.*
- Honnan volt neked erre aranyad amúgy?
*Nehéz elképzelnie, hogy a másfél esztendeje eltulajdonított mesterkardból maradt volna még. Kérdése persze nem több könnyed érdeklődésnél, melyet könnyen kikerülhet a fattyú, ha nem óhajtana válaszolni.*
- Nem okoz gondot nekik sátorban aludni, de rendes házaik vannak, mint mindenkinek. Nem olyan fejletlenek, mint azt sokan gondolnák róla.
*Természetesen sokáig ő maga is ilyesféléket hitt, egészen addig amíg saját szemével nem látta a thargokat.*
- Szabadszelleműek, ez tény.
*Zsákjának összekötött száját kibontja, és ruhái között kezd el turkálni. Jellemzően meztelenül alszik, ezt viszont nem engedheti meg magának, szerencsére hozott magával hálóinget, melyet az ágyra terít. Újra kortyol egyet kulacsából, amit önzetlenül átnyújt Haldriannak.*
- Szerinted itt van az a növény, amiből teát csinálnak?
*Emlékeiben kutat, mire valami derengeni kezd számára.*
- Cytne álma? Valami ilyesmi neve lehet.
4787. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-01 17:24:50
Üzenet elküldve: 2025-02-01 17:24:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás Artheniorba//
*Ő maga sosem vágyna arra a kopár dombra, amit a környéken Vashegynek neveznek. Már messziről is zordnak tűnik. Nem neki való hely. Azon nem csodálkozik, hogy Relaelt befogadták. Ő is befogadná.*
-Azok. Azt hallottam, hogy belekevernek valamit a fémbe, aminek köze van a mágiához. *Legalábbis Fridó, a halászlegény szerint. Persze ezt bölcsen már nem teszi hozzá. Az elismerő szavak simogatják, főleg, mert Relael csínján bánik velük.
A nemes azt sem fejti ki, miért nem kell aggódnia a wegtoreni miatt. Nem forszírozza a dolgot, de azért megjegyzi magában, hogy érdemes kerülnie a fickót a jövőben. Nem, mintha eddig különösebb cimborák lettek volna.
Ahogy az elf lecsúszik a nyeregből, ő felzárkózik mellé. Valamivel magasabb, mint a lány, ha nem is sokkal. Furcsa felismerés ez, valahogy mindig magasabbnak érzékeli a lányt.*
-Talán nekem is fel kellene csapnom városőrnek. *Feleli, miközben elmorzsol egy vigyort. Úgy hiszi, hogy az ezzel a hivatással járó jogok igen csak megkönnyítenék számára a mellékes jövedelemszerzést.*
A kérésre csak bólint. A horizontot már megfesti az éjjel, s titkon remélte is, hogy megszállnak út közben. Elég sokat szokott talpalni, ekképp pedig talán lábai a legizmosabb tagjai, de ez a hosszú kutyagolás valahogy megviselte. Azt természetesnek veszi, hogy ő intézi az ilyesmit. Körbe is pillant a lankás kis falvacskában, vajon mivel kell számolniuk. A település nem kimondottan érdekes, még számára sem. Még a nevét sem tudja.
Megcélozza a legközelebbi házat, melyet elég nagynak vél ahhoz, hogy akár vendégszoba is helyet kaphasson benne. Még hátrapillant válla felett a kantárral a kezében várakozó Relaelre, majd hármat koppint az ajtón.*
-Üdvözlet! Utolér az éj és megszállnánk éjjelre! Mi ketten!
*Míg feleletre vár bentről, lopva végigméri a házat. Karám ugyan nincs, de elkerített kertecske van, így a lóval sem lehet különösebb probléma. Néhány tyúk kapirgál ott semmitől sem zavartatva. Az épület maga takaros parasztháznak tűnik padlástérrel.
Belül némi motozás hallatszik, majd az ajtó nyílik. Egy pocakos, borvirág arcú férfi bámul ki rajta, tetőtől-talpig végigmérve vendégét. A legkevésbé barátságos küllemű. Egyszerű parasztruhát visel egy szebb napokat látott mellénnyel kiegészítve. A Jobbjában sodrófát szorongat, biztos, ami biztos.*
-Megszállnánk éjjelre. *Ismétli, szürke tekintete egy pillanatra sem rebben.*
-Némi aranyért cserébe. Én, és a kisasszony. *Ismét csak hátrapillant válla felett. Az idős férfi alaposan megméri másik vendégét is, talán hosszabban is a kelleténél.*
-Húsz arany a padlástér. Fejenként. Meg öt a lóért. De az a kertbe'. Felzabálja nekem a lucernámat. Már ha így akartok fizetni. *Utóbbira jobbnak látja nem rákérdezni, így marad az arany dolga. Az ár borsos, ennyiért még a Pegazusban is megszállhatnának. Tekintettel rá, hogy nem óhajt kudarccal visszatérni Relaelhez, néhány szívdobbanásnyi töprengés után jól láthatóan bólint. Sebtiben kihalássza zsebéből a 45 aranyat és átnyújtja a férfinek. Szerencsére akad még abból, amit a szőke elftől lopott, ha nem is sok.
Megfordul, majd int Relaelnek. Ha kell, segít lepakolni a holmikat kisebb nehézségek árán. Az öreg csak bámulja a párosuk, egy árva szót sem szól. Valószínűleg nem sokszor akadnak vendégei, főleg nem effélék.
Felhurcolkodik a padlástérbe. Az tágas ugyan, de egy leterített szalmaágyon és egy rozoga asztalon kívül nem sok minden akad ott. Az ablakon kibámulva jól látszik, hogyan hódítja meg az eget a közeledő éj.
Az ágy végébe ül, majd butykosát elővéve leöblíti torkát. Lopva végigméri a lépcsőn felfelé igyekvő Relaelt. Libabőr fut végig hátán a tudattól, hogy egy helyiségben töltik az éjt. Igyekszik parancsolni magának, na meg tekintetének, de ez sem könnyű, tekintettel az elmúlt hatok nélkülözéseire.*
-Sajnos csak egy ágy van. *Húzza el száját, mintha fájna neki ez a tudat.*
-De én megbarátkozom vele. *Szürke szemei a lányt arcát fürkészik.*
-Nem vagy éhes? Az öreg biztos nagylelkű... *A legkevésbé sem gondolja így, de ha kell, hát elcsen egy-két holmit a kamrából.*
-Biztos aludtál már rosszabb helyen is. Például a thargoknál. Azt hallottam, a földön alusznak az állataikkal. *Hangjában nincs gúny, valóban így hallotta.*
-Meg hogy ott bárki megkap bárkit, nem csinálnak belőle nagy ügyet. *Szemében kaján fény csillan, már csak az elképzelésre is.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2025.02.01 17:33:58, a következő indokkal:
Kérésre
*Ő maga sosem vágyna arra a kopár dombra, amit a környéken Vashegynek neveznek. Már messziről is zordnak tűnik. Nem neki való hely. Azon nem csodálkozik, hogy Relaelt befogadták. Ő is befogadná.*
-Azok. Azt hallottam, hogy belekevernek valamit a fémbe, aminek köze van a mágiához. *Legalábbis Fridó, a halászlegény szerint. Persze ezt bölcsen már nem teszi hozzá. Az elismerő szavak simogatják, főleg, mert Relael csínján bánik velük.
A nemes azt sem fejti ki, miért nem kell aggódnia a wegtoreni miatt. Nem forszírozza a dolgot, de azért megjegyzi magában, hogy érdemes kerülnie a fickót a jövőben. Nem, mintha eddig különösebb cimborák lettek volna.
Ahogy az elf lecsúszik a nyeregből, ő felzárkózik mellé. Valamivel magasabb, mint a lány, ha nem is sokkal. Furcsa felismerés ez, valahogy mindig magasabbnak érzékeli a lányt.*
-Talán nekem is fel kellene csapnom városőrnek. *Feleli, miközben elmorzsol egy vigyort. Úgy hiszi, hogy az ezzel a hivatással járó jogok igen csak megkönnyítenék számára a mellékes jövedelemszerzést.*
A kérésre csak bólint. A horizontot már megfesti az éjjel, s titkon remélte is, hogy megszállnak út közben. Elég sokat szokott talpalni, ekképp pedig talán lábai a legizmosabb tagjai, de ez a hosszú kutyagolás valahogy megviselte. Azt természetesnek veszi, hogy ő intézi az ilyesmit. Körbe is pillant a lankás kis falvacskában, vajon mivel kell számolniuk. A település nem kimondottan érdekes, még számára sem. Még a nevét sem tudja.
Megcélozza a legközelebbi házat, melyet elég nagynak vél ahhoz, hogy akár vendégszoba is helyet kaphasson benne. Még hátrapillant válla felett a kantárral a kezében várakozó Relaelre, majd hármat koppint az ajtón.*
-Üdvözlet! Utolér az éj és megszállnánk éjjelre! Mi ketten!
*Míg feleletre vár bentről, lopva végigméri a házat. Karám ugyan nincs, de elkerített kertecske van, így a lóval sem lehet különösebb probléma. Néhány tyúk kapirgál ott semmitől sem zavartatva. Az épület maga takaros parasztháznak tűnik padlástérrel.
Belül némi motozás hallatszik, majd az ajtó nyílik. Egy pocakos, borvirág arcú férfi bámul ki rajta, tetőtől-talpig végigmérve vendégét. A legkevésbé barátságos küllemű. Egyszerű parasztruhát visel egy szebb napokat látott mellénnyel kiegészítve. A Jobbjában sodrófát szorongat, biztos, ami biztos.*
-Megszállnánk éjjelre. *Ismétli, szürke tekintete egy pillanatra sem rebben.*
-Némi aranyért cserébe. Én, és a kisasszony. *Ismét csak hátrapillant válla felett. Az idős férfi alaposan megméri másik vendégét is, talán hosszabban is a kelleténél.*
-Húsz arany a padlástér. Fejenként. Meg öt a lóért. De az a kertbe'. Felzabálja nekem a lucernámat. Már ha így akartok fizetni. *Utóbbira jobbnak látja nem rákérdezni, így marad az arany dolga. Az ár borsos, ennyiért még a Pegazusban is megszállhatnának. Tekintettel rá, hogy nem óhajt kudarccal visszatérni Relaelhez, néhány szívdobbanásnyi töprengés után jól láthatóan bólint. Sebtiben kihalássza zsebéből a 45 aranyat és átnyújtja a férfinek.
Szerencsére akad még abból, amit a szőke elftől lopott, ha nem is sok.Megfordul, majd int Relaelnek. Ha kell, segít lepakolni a holmikat kisebb nehézségek árán. Az öreg csak bámulja a párosuk, egy árva szót sem szól. Valószínűleg nem sokszor akadnak vendégei, főleg nem effélék.
Felhurcolkodik a padlástérbe. Az tágas ugyan, de egy leterített szalmaágyon és egy rozoga asztalon kívül nem sok minden akad ott. Az ablakon kibámulva jól látszik, hogyan hódítja meg az eget a közeledő éj.
Az ágy végébe ül, majd butykosát elővéve leöblíti torkát. Lopva végigméri a lépcsőn felfelé igyekvő Relaelt. Libabőr fut végig hátán a tudattól, hogy egy helyiségben töltik az éjt. Igyekszik parancsolni magának, na meg tekintetének, de ez sem könnyű, tekintettel az elmúlt hatok nélkülözéseire.*
-Sajnos csak egy ágy van. *Húzza el száját, mintha fájna neki ez a tudat.*
-De én megbarátkozom vele. *Szürke szemei a lányt arcát fürkészik.*
-Nem vagy éhes? Az öreg biztos nagylelkű... *A legkevésbé sem gondolja így, de ha kell, hát elcsen egy-két holmit a kamrából.*
-Biztos aludtál már rosszabb helyen is. Például a thargoknál. Azt hallottam, a földön alusznak az állataikkal. *Hangjában nincs gúny, valóban így hallotta.*
-Meg hogy ott bárki megkap bárkit, nem csinálnak belőle nagy ügyet. *Szemében kaján fény csillan, már csak az elképzelésre is.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2025.02.01 17:33:58, a következő indokkal:
Kérésre
4786. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-01 16:37:45
Üzenet elküldve: 2025-02-01 16:37:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 859
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 859
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás Artheniorba//
- Mondhatni. A thargok befogadtak a lázadást követően, így néhány évet ott töltöttem.
*Kicsit vissza vágyik a "vademberek" közé, melynek bármikor ad hangot mindig furcsán pillantanak rá, ugyanakkor azt leszámítva, hogy elüldözték őt saját otthonából a thargoknál töltött időszak volt számára a legszebb.*
- Kedvelem őket.
*Teszi hozzá még futólag, de nem óhajtja ennél jobban kifejteni kapcsolatát a thargokkal, hacsak Haldrian külön rá nem kérdez.*
- Egy mesterkardot?
*Meglepett, ennek okán el is kezdi kíváncsian fürkészi a fattyú arcát, de őszinteséget olvas le annak vonásaiból. Valamiféle elismerés mutatkozik meg az elfen.*
- Úgy hallottam értékes fegyverek azok.
*Óvatosan fogalmaz, mert annyira nem ért a pengékhez, s butaságot bizony nem szeretne mondani. Éppen csak annyit tud a mesterkardokról, hogy különleges és költséges darabok.*
- Igen, úgy vélem bölcsen jártál el.
*Dicséri a félvért, már csak azért is, hogy durva viselkedésével ne mindig csak eltaszítsa magától. Az engedelmességhez időnként magához is kell édesgetnie a másik felet.*
- Denjaar Krultos? Igen, az volt.
*Kétli, hogy Haldrianhoz eljutottak volna ilyesfajta információk egyébként, s ezt a kis kurtizán jelenlétének tudja be. Különösebben nem zavarja, elvégre ezen információ bárki számára elérhető Artheniorban.*
- De nem kell aggódnod miatta, ha ez kérdésed oka.
*A falvakhoz érve lelassítja hátasát, ezt követően pedig ügyesen lecsúszik a nyeregből. A kantárszárat erősen tartva kényelmes tempóban vezeti maga mellett szép hátasát.*
- Igen, ez a terv.
*Felpillant az égboltra. A nap már lemenőben van, de még sötétedés előtt talán találnak fedett alvóhelyet. A földön fekvést nem kultiválja, különösen nem ilyen hidegben.*
- Menj, kérdezd meg, hogy van-e valakinek szabad szobája néhány aranyért. Gyorsan gyorsan, kapkodd a lábaidat!
*Hessenti el a fiút, aki már bizonyosan kimerült a hosszú séta alatt, de ez mit sem zavarja Relaelt.*
- Mondhatni. A thargok befogadtak a lázadást követően, így néhány évet ott töltöttem.
*Kicsit vissza vágyik a "vademberek" közé, melynek bármikor ad hangot mindig furcsán pillantanak rá, ugyanakkor azt leszámítva, hogy elüldözték őt saját otthonából a thargoknál töltött időszak volt számára a legszebb.*
- Kedvelem őket.
*Teszi hozzá még futólag, de nem óhajtja ennél jobban kifejteni kapcsolatát a thargokkal, hacsak Haldrian külön rá nem kérdez.*
- Egy mesterkardot?
*Meglepett, ennek okán el is kezdi kíváncsian fürkészi a fattyú arcát, de őszinteséget olvas le annak vonásaiból. Valamiféle elismerés mutatkozik meg az elfen.*
- Úgy hallottam értékes fegyverek azok.
*Óvatosan fogalmaz, mert annyira nem ért a pengékhez, s butaságot bizony nem szeretne mondani. Éppen csak annyit tud a mesterkardokról, hogy különleges és költséges darabok.*
- Igen, úgy vélem bölcsen jártál el.
*Dicséri a félvért, már csak azért is, hogy durva viselkedésével ne mindig csak eltaszítsa magától. Az engedelmességhez időnként magához is kell édesgetnie a másik felet.*
- Denjaar Krultos? Igen, az volt.
*Kétli, hogy Haldrianhoz eljutottak volna ilyesfajta információk egyébként, s ezt a kis kurtizán jelenlétének tudja be. Különösebben nem zavarja, elvégre ezen információ bárki számára elérhető Artheniorban.*
- De nem kell aggódnod miatta, ha ez kérdésed oka.
*A falvakhoz érve lelassítja hátasát, ezt követően pedig ügyesen lecsúszik a nyeregből. A kantárszárat erősen tartva kényelmes tempóban vezeti maga mellett szép hátasát.*
- Igen, ez a terv.
*Felpillant az égboltra. A nap már lemenőben van, de még sötétedés előtt talán találnak fedett alvóhelyet. A földön fekvést nem kultiválja, különösen nem ilyen hidegben.*
- Menj, kérdezd meg, hogy van-e valakinek szabad szobája néhány aranyért. Gyorsan gyorsan, kapkodd a lábaidat!
*Hessenti el a fiút, aki már bizonyosan kimerült a hosszú séta alatt, de ez mit sem zavarja Relaelt.*
4785. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-31 15:16:33
Üzenet elküldve: 2025-01-31 15:16:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A vadászlaki rém//
*A helyzet mindenkinek kicsúszott a kezéből nem csak az elöljárónak. Az egyik legrosszabb dolog amit bárki tehet az-az, hogy az éjszaka közepén kimegy a házából. Hogy a lény nem fog itt felbukkanni eredeti alakjában abban majdnem biztosak lehetnek. Faerum, azt is sejteni véli, hogy mi lesz Mardrei első ötlete ha őt kérdik meg, hogy hogyan űzhetik el a lényt. Emberáldozat. Azon pedig, hogy kikért nem lenne kár nem kell sokat tűnődnie. Ez az oka, hogy kimegy fegyver nélkül az üvöltöző tömeghez.*
-Emberek! Mit vártok Mardrei-től mit fog csinálni? Hogy az ő szavaira eltűnik a lény vagy, hogy az ő halála fogja elűzni? Tegnap még bolondnak gondoltátok ti is most mégis tőle várjátok a megváltást. Ha lecsillapodtok én el tudom mondani, hogy mi történt. Hallgassatok meg és ha utána is látni akarjátok Mardrei-t kihozzuk. Viszont higgadjatok le, mert folyt már ma elég vér. Felesleges heveskedni.
*A helyzet mindenkinek kicsúszott a kezéből nem csak az elöljárónak. Az egyik legrosszabb dolog amit bárki tehet az-az, hogy az éjszaka közepén kimegy a házából. Hogy a lény nem fog itt felbukkanni eredeti alakjában abban majdnem biztosak lehetnek. Faerum, azt is sejteni véli, hogy mi lesz Mardrei első ötlete ha őt kérdik meg, hogy hogyan űzhetik el a lényt. Emberáldozat. Azon pedig, hogy kikért nem lenne kár nem kell sokat tűnődnie. Ez az oka, hogy kimegy fegyver nélkül az üvöltöző tömeghez.*
-Emberek! Mit vártok Mardrei-től mit fog csinálni? Hogy az ő szavaira eltűnik a lény vagy, hogy az ő halála fogja elűzni? Tegnap még bolondnak gondoltátok ti is most mégis tőle várjátok a megváltást. Ha lecsillapodtok én el tudom mondani, hogy mi történt. Hallgassatok meg és ha utána is látni akarjátok Mardrei-t kihozzuk. Viszont higgadjatok le, mert folyt már ma elég vér. Felesleges heveskedni.
4784. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-30 09:36:19
Üzenet elküldve: 2025-01-30 09:36:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* A megszeppent öregasszonyt látva megkönnyebbül. Elvégre, ha a elöljáró már kivégezte volna, akkor bele se merne gondolni, hogy milyen büntetésben lenne része. Egyik ujját a szájához emeli, hogyha vannak kérdései, akkor azoknak várnia kell. Kifordul és megtámaszkodik az ajtófélfán. *
- Remélem a tömeg képes hallgatni rád. Ha nem vesztették el minden józan eszüket, akkor tudnak várni, még pár napot.
* Azzal tekintette átfordul az elöljáróra. Innen messziről a sebei nem tűnnek halálosnak, de jobb félni, mint megijedni. Immáron kést szorongató legényre pillant. Izzóan vörös szemeivel méri fel magának, szinte kóstolgatja a legényt. Valahogy tetszik neki. Képes a saját kezei közé venni az eseményeket, bár a félelem vezeti, de kell ennél jobb indok a cselekvésre? Talán egy ismerősét ették meg, talán a családját szeretné épségben tartani, nem számít! Aki fél az irányítható! *
- Te!
* Mutat a legény felé. *
- Menny velük, legyél a tanúnk, hogy hozzuk az öreget. Elvégre mi mind ugyanazt akarjuk! Véget vetni a rém uralmának. Nyerjetek nekünk néhány napot!
* Ha a legény hallgat rá, akkor semmi problémájuk nem lesz, azonban, ha meggyőzés nem segít, és a legény agresszívan ellenkezne, úgy ellöki magát az ajtófélfától és kihúzza magát a legénnyel szemben. Ha úgy gondolja, hogy szeretne szemtől szembe veszekedni egy orkal, akkor álljon sámlira, különben bajai lesznek.
Ha sikerül megfélemlíteni, vagy meggyőzni, akkor visszafordul az öregasszony felé. Leguggol elé, majd a következő hagyják el a száját. *
- Hallod a tömeget?
* Vár egy kicsit. Nem válaszra, hanem, hogy az elcsendesedését követve hallhassa, hogy miket kiáltanak. *
- Fogalmam sincs, hogy csak válaszokat szeretnének, vagy csak szimplán máglyán elégetni. Bármelyik is legyen a következő döntéseid fogják meghatározni. Ugyanis kétlem, hogy az öreg remete képes meggyőzni a tömeget. Szóval készülj, mert lehet jelenésed lesz. Emlékezz, légy hasznos, a haszontalanokat egytől egyik félredobják.
* Talán nem nehéz kitalálnia, hogy mire céloz ezzel. Hogy istenük képes lenne e eldobni egy korában hasznos bábját, azt nem tudja, csak sejti, hogy igen. Ezt kihasználva próbál hatni az öregasszonyra. A haláltól nem fél, azt már tudja, de mit tenne, ha istene megtagadná, na az már egy más kérdés. *
* A megszeppent öregasszonyt látva megkönnyebbül. Elvégre, ha a elöljáró már kivégezte volna, akkor bele se merne gondolni, hogy milyen büntetésben lenne része. Egyik ujját a szájához emeli, hogyha vannak kérdései, akkor azoknak várnia kell. Kifordul és megtámaszkodik az ajtófélfán. *
- Remélem a tömeg képes hallgatni rád. Ha nem vesztették el minden józan eszüket, akkor tudnak várni, még pár napot.
* Azzal tekintette átfordul az elöljáróra. Innen messziről a sebei nem tűnnek halálosnak, de jobb félni, mint megijedni. Immáron kést szorongató legényre pillant. Izzóan vörös szemeivel méri fel magának, szinte kóstolgatja a legényt. Valahogy tetszik neki. Képes a saját kezei közé venni az eseményeket, bár a félelem vezeti, de kell ennél jobb indok a cselekvésre? Talán egy ismerősét ették meg, talán a családját szeretné épségben tartani, nem számít! Aki fél az irányítható! *
- Te!
* Mutat a legény felé. *
- Menny velük, legyél a tanúnk, hogy hozzuk az öreget. Elvégre mi mind ugyanazt akarjuk! Véget vetni a rém uralmának. Nyerjetek nekünk néhány napot!
* Ha a legény hallgat rá, akkor semmi problémájuk nem lesz, azonban, ha meggyőzés nem segít, és a legény agresszívan ellenkezne, úgy ellöki magát az ajtófélfától és kihúzza magát a legénnyel szemben. Ha úgy gondolja, hogy szeretne szemtől szembe veszekedni egy orkal, akkor álljon sámlira, különben bajai lesznek.
Ha sikerül megfélemlíteni, vagy meggyőzni, akkor visszafordul az öregasszony felé. Leguggol elé, majd a következő hagyják el a száját. *
- Hallod a tömeget?
* Vár egy kicsit. Nem válaszra, hanem, hogy az elcsendesedését követve hallhassa, hogy miket kiáltanak. *
- Fogalmam sincs, hogy csak válaszokat szeretnének, vagy csak szimplán máglyán elégetni. Bármelyik is legyen a következő döntéseid fogják meghatározni. Ugyanis kétlem, hogy az öreg remete képes meggyőzni a tömeget. Szóval készülj, mert lehet jelenésed lesz. Emlékezz, légy hasznos, a haszontalanokat egytől egyik félredobják.
* Talán nem nehéz kitalálnia, hogy mire céloz ezzel. Hogy istenük képes lenne e eldobni egy korában hasznos bábját, azt nem tudja, csak sejti, hogy igen. Ezt kihasználva próbál hatni az öregasszonyra. A haláltól nem fél, azt már tudja, de mit tenne, ha istene megtagadná, na az már egy más kérdés. *
4783. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-29 16:23:47
Üzenet elküldve: 2025-01-29 16:23:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 410
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém//
*A kulcs az aprócska kredenc tetején pihen, és Cagonnak sem kell túl sokat találgatnia, melyik ajtót nyitja. Minden probléma nélkül nyitja ki az ajtót a kést szorongató legény hangos biztatása közepette.*
-Igen, barátom!
*Az elöljáró fejét csóválva tapasztja kezét sérült végtagjára, miközben kihúz egy széket az asztal mellett és ledobja magát rá. Az ő keze eddig ért, a szituáció már rég kifordult kezei közül.
Az ajtó túloldalán egy megszeppent öregasszony ücsörög. Mardrei. Pillantása kérdő és meglepett, ahogy az orkra emeli. Hogy Cagon fejében vajon mi jár, azt csakis ő tudja; ugyanakkor olybá fest, a trió döntött. Kiszabadítják az elöljáró által őrzött Mardreit.
Az előtérben Faerumnak már nem szükséges újabb nyilat illeszteni az idegre. Most, hogy az általuk elfogott vénasszony ismét szabad, a legény a vénasszony és Cagon mellé szegődik. Szemmel láthatóan vigyázni óhajt Mardrei asszonyra.
Alaver és Faerum csak találgathat, hogy mi a tömeg szándéka. Az egybeverődött falusiak ijedtek és ily módon kiszámíthatatlanok is lehetnek. Faerum szólni kíván az egybegyűltekhez, amit most meg is tehet. A bentiek úgy tűnik, eleget tesznek Alaver kérésének. Ugyanakkor a ház előtt egybeverődött falusiak továbbra is Mardrei asszony után zúgolódnak.*
-Hozd ki az asszonyt! Hozd ki az asszonyt! *A rigmusnak még ütemet is ver falaki, vélhetően egy fazekat csapkodva. Hogy Cagon eleget tesz-e a kérésnek és kiviszi a kissé összezavarodottnak tűnő Mardreit, netalán megvárja, mire jut Faerum, az csak rajta áll, na meg társain.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.29 16:28:17
*A kulcs az aprócska kredenc tetején pihen, és Cagonnak sem kell túl sokat találgatnia, melyik ajtót nyitja. Minden probléma nélkül nyitja ki az ajtót a kést szorongató legény hangos biztatása közepette.*
-Igen, barátom!
*Az elöljáró fejét csóválva tapasztja kezét sérült végtagjára, miközben kihúz egy széket az asztal mellett és ledobja magát rá. Az ő keze eddig ért, a szituáció már rég kifordult kezei közül.
Az ajtó túloldalán egy megszeppent öregasszony ücsörög. Mardrei. Pillantása kérdő és meglepett, ahogy az orkra emeli. Hogy Cagon fejében vajon mi jár, azt csakis ő tudja; ugyanakkor olybá fest, a trió döntött. Kiszabadítják az elöljáró által őrzött Mardreit.
Az előtérben Faerumnak már nem szükséges újabb nyilat illeszteni az idegre. Most, hogy az általuk elfogott vénasszony ismét szabad, a legény a vénasszony és Cagon mellé szegődik. Szemmel láthatóan vigyázni óhajt Mardrei asszonyra.
Alaver és Faerum csak találgathat, hogy mi a tömeg szándéka. Az egybeverődött falusiak ijedtek és ily módon kiszámíthatatlanok is lehetnek. Faerum szólni kíván az egybegyűltekhez, amit most meg is tehet. A bentiek úgy tűnik, eleget tesznek Alaver kérésének. Ugyanakkor a ház előtt egybeverődött falusiak továbbra is Mardrei asszony után zúgolódnak.*
-Hozd ki az asszonyt! Hozd ki az asszonyt! *A rigmusnak még ütemet is ver falaki, vélhetően egy fazekat csapkodva. Hogy Cagon eleget tesz-e a kérésnek és kiviszi a kissé összezavarodottnak tűnő Mardreit, netalán megvárja, mire jut Faerum, az csak rajta áll, na meg társain.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.29 16:28:17
4782. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-29 13:12:36
Üzenet elküldve: 2025-01-29 13:12:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
*Hirtelen nagyon sokan lesznek nagyon kicsi helyen, ahogy a ház ajtajában lényegében egymás nyakán állnak. Az öreg az íjjal, a nagydarab ork, meg ő, még mindig azzal a macskával a karja alatt. Kívülről -érzése szerint- valószínűleg nagyon érdekesen nézhetnek ki most.
Gyorsan felméri a helyzetet bent, és végül úgy dönt, hogy nincs szüksége a tőrjére. Azt visszacsúsztatja a helyére, közben oldalazó lépéssel távolodik el kicsit társai személyes terétől. Ha közelharcra kerülne a sor, érzése szerint az ork úgy sem bírna a vérével, szóval nem sokat tudna hozzátenni a dologhoz egyébként sem. Fülét az ajtó felé fordítja, hallja kintről a lassan csürhévé verbuválódó falusiakat, kancsal-fél tekintete közben a fiatal legényen van, szinte rezzenéstelenül, aki ugyanazt a szólamot fújja, amit amazok is, odakint. Úgy fest, hogy mindenki Mardrei asszonyon kívánja leverni a történéseket. Valahol igazuk is van. Abból amit ők is tudnak, valóban az öregasszony indíthatta el a történéseket. De hogy jó lenne-e, ha kilöknék a nénét a többiek közé? Ebben már bizonytalan.
De nem csak ő, Faerum is. Cagon-ra pislant, aki szemlátomást a falusiak pártjára készül állni. Valahol megérti a fickót, mert a lúdvérc kegyetlenül megtépte azért, nem is lepődik meg azon, hogy az ork szeretne valamilyen elégtételt ezért. Kissé megrázza a fejét, és az öregre pislant.*
- Próbá'jjá. *-mondja neki-* Én má' próbá'tam. Nem tuttam. De hátha rád ha'gatnak majd.
*Talán elég lesz az a különbség is, hogy Faerum nem olyan sihederforma, hanem már azért a kora miatt is tekintélytparancsoló. Vagy legalábbis elég, ha a falusiak elhiszik ez. Visszafordul a legény és a sebesült felé, tekintete Cagon-ra villan és Mardrei-re. Halkan szusszant, kihúzza magát kicsit.*
- Mostan csihadjon le mindenki, *-nagyon igyekszik, hogy hangja nyugodt maradjon-* legalább arra az öt percre, amé'g Faerum beszé'ni próbál azokkal odakinn.
*Hirtelen nagyon sokan lesznek nagyon kicsi helyen, ahogy a ház ajtajában lényegében egymás nyakán állnak. Az öreg az íjjal, a nagydarab ork, meg ő, még mindig azzal a macskával a karja alatt. Kívülről -érzése szerint- valószínűleg nagyon érdekesen nézhetnek ki most.
Gyorsan felméri a helyzetet bent, és végül úgy dönt, hogy nincs szüksége a tőrjére. Azt visszacsúsztatja a helyére, közben oldalazó lépéssel távolodik el kicsit társai személyes terétől. Ha közelharcra kerülne a sor, érzése szerint az ork úgy sem bírna a vérével, szóval nem sokat tudna hozzátenni a dologhoz egyébként sem. Fülét az ajtó felé fordítja, hallja kintről a lassan csürhévé verbuválódó falusiakat, kancsal-fél tekintete közben a fiatal legényen van, szinte rezzenéstelenül, aki ugyanazt a szólamot fújja, amit amazok is, odakint. Úgy fest, hogy mindenki Mardrei asszonyon kívánja leverni a történéseket. Valahol igazuk is van. Abból amit ők is tudnak, valóban az öregasszony indíthatta el a történéseket. De hogy jó lenne-e, ha kilöknék a nénét a többiek közé? Ebben már bizonytalan.
De nem csak ő, Faerum is. Cagon-ra pislant, aki szemlátomást a falusiak pártjára készül állni. Valahol megérti a fickót, mert a lúdvérc kegyetlenül megtépte azért, nem is lepődik meg azon, hogy az ork szeretne valamilyen elégtételt ezért. Kissé megrázza a fejét, és az öregre pislant.*
- Próbá'jjá. *-mondja neki-* Én má' próbá'tam. Nem tuttam. De hátha rád ha'gatnak majd.
*Talán elég lesz az a különbség is, hogy Faerum nem olyan sihederforma, hanem már azért a kora miatt is tekintélytparancsoló. Vagy legalábbis elég, ha a falusiak elhiszik ez. Visszafordul a legény és a sebesült felé, tekintete Cagon-ra villan és Mardrei-re. Halkan szusszant, kihúzza magát kicsit.*
- Mostan csihadjon le mindenki, *-nagyon igyekszik, hogy hangja nyugodt maradjon-* legalább arra az öt percre, amé'g Faerum beszé'ni próbál azokkal odakinn.
4781. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-01-29 10:59:51
Üzenet elküldve: 2025-01-29 10:59:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A vadászlaki rém//
*Az indulatok elszabadultak a lövésre kész íj pedig nem ér semmit. Úgy látszik pusztán szavakkal nem érnek semmit. A remete nem tervezi, az öregasszonyt elengedni. Az ideget viszont igen. Szerencsére a falba csapódó nyíl már hatással van a fiatalra és abbahagyja a dulakodást. Faerum megcsóválja a fejét.*
-Mit érsz a gyilokkal fiam? Ha beleállítod ebbe az emberbe a kést akkor mi lesz jobb?
*A kinti hangok felerősödnek és nyílik az ajtó is. Viszont csap egy pár láb közelít. Az ork az. Annak reakciói beszédesek. Tény, hogy ekkora tömeget erővel nem fognak tudni feltartani. Az útjukba állni sem egy okos döntés. Mégis.*
-Megpróbálnék beszélni velük.
*Ha Cagon és az elöljáró nem emel ellene szót akkor az íját eltéve megindulna ki.*
*Az indulatok elszabadultak a lövésre kész íj pedig nem ér semmit. Úgy látszik pusztán szavakkal nem érnek semmit. A remete nem tervezi, az öregasszonyt elengedni. Az ideget viszont igen. Szerencsére a falba csapódó nyíl már hatással van a fiatalra és abbahagyja a dulakodást. Faerum megcsóválja a fejét.*
-Mit érsz a gyilokkal fiam? Ha beleállítod ebbe az emberbe a kést akkor mi lesz jobb?
*A kinti hangok felerősödnek és nyílik az ajtó is. Viszont csap egy pár láb közelít. Az ork az. Annak reakciói beszédesek. Tény, hogy ekkora tömeget erővel nem fognak tudni feltartani. Az útjukba állni sem egy okos döntés. Mégis.*
-Megpróbálnék beszélni velük.
*Ha Cagon és az elöljáró nem emel ellene szót akkor az íját eltéve megindulna ki.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4822-4841