Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 98 (1941. - 1960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Meronnan Rhaavos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11404_1548621482_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2077-2096
1960. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-08 22:47:18
Üzenet elküldve: 2025-08-08 22:47:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - I. fejezet//
//Szedett-vedett kompánia//
– Igazán köszönöm! * Nem rest elvenni egy adag ételt, ha már így felkínálták neki. Annyira azért nem nagyétkű, hogy rögtön kettőt is elvegyen. Rögtön neki is kezd. Jóízűen fogyasztja el az Ennától kapott vacsorát. Közben eszébe jut, hogy még van egy kevéske maradék abból, amit még a Pegazusban csomagoltak neki. *
– Óh… * Ahogy kicsomagolja a megmaradt elemózsiát, nem nehéz kitalálni, mi az első gondolata. Arca eltorzul, a düh és a bánat érzései keverednek benne. *
– Ezt még Strat úrfi adta nekem. Jól tettük, hogy megöltük azokat a gyilkos orkokat. * Hagy egy kis szünetet, aztán valamivel hangosabban folytatja, hogy a tűz körül bárki jól hallja, s ha akar hozzászólhasson. *
– Viszont nem hazudtak, amikor azt mondták, még több százan vagy akár ezren is lehetnek. És, ha jól sejtem, még fognak csatlakozni hozzájuk. Ki tudja, talán a városi orkok is előbb állnak majd melléjük, mintsem hogy elárulják a fajtájukat. Strat úrfi talán az első áldozat volt, de nem az utolsó. Holnap minél előbb tudatnunk kell az emberekkel, hogy mi közeleg… * Norennar felé fordul. *
– A városi tanácsnak is szólni kell, ezt elismerem. De Arthenior még mindig lábadozik az elmúlt évek eseményeiből, nem hiszem, hogy a városi őrség megállítana egy ekkora ork csapatot, ha azok a város ellen rontanak… * Elhallgat. Nem akart ő a vacsorából politikai vitát indítani, de talán mégsem árt, ha tudják, mit is akarnak. Ebben a pillanatban egyedül ők tudják biztosra, hogy mi készülődik a füves pusztán. Talán ők négyen Arthenior legfontosabb polgárai, ez pedig nagy felelősséggel jár. *
//Szedett-vedett kompánia//
– Igazán köszönöm! * Nem rest elvenni egy adag ételt, ha már így felkínálták neki. Annyira azért nem nagyétkű, hogy rögtön kettőt is elvegyen. Rögtön neki is kezd. Jóízűen fogyasztja el az Ennától kapott vacsorát. Közben eszébe jut, hogy még van egy kevéske maradék abból, amit még a Pegazusban csomagoltak neki. *
– Óh… * Ahogy kicsomagolja a megmaradt elemózsiát, nem nehéz kitalálni, mi az első gondolata. Arca eltorzul, a düh és a bánat érzései keverednek benne. *
– Ezt még Strat úrfi adta nekem. Jól tettük, hogy megöltük azokat a gyilkos orkokat. * Hagy egy kis szünetet, aztán valamivel hangosabban folytatja, hogy a tűz körül bárki jól hallja, s ha akar hozzászólhasson. *
– Viszont nem hazudtak, amikor azt mondták, még több százan vagy akár ezren is lehetnek. És, ha jól sejtem, még fognak csatlakozni hozzájuk. Ki tudja, talán a városi orkok is előbb állnak majd melléjük, mintsem hogy elárulják a fajtájukat. Strat úrfi talán az első áldozat volt, de nem az utolsó. Holnap minél előbb tudatnunk kell az emberekkel, hogy mi közeleg… * Norennar felé fordul. *
– A városi tanácsnak is szólni kell, ezt elismerem. De Arthenior még mindig lábadozik az elmúlt évek eseményeiből, nem hiszem, hogy a városi őrség megállítana egy ekkora ork csapatot, ha azok a város ellen rontanak… * Elhallgat. Nem akart ő a vacsorából politikai vitát indítani, de talán mégsem árt, ha tudják, mit is akarnak. Ebben a pillanatban egyedül ők tudják biztosra, hogy mi készülődik a füves pusztán. Talán ők négyen Arthenior legfontosabb polgárai, ez pedig nagy felelősséggel jár. *
1959. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-08 20:01:43
Üzenet elküldve: 2025-08-08 20:01:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//A Szürke Légió - I. fejezet//
//Szedett-vedett kompánia//
*Előtte a tűz, mint a máglya emléke. Szeme sarkában Pmirsh vöröses köpenye, mint a fröccsenő vér színe. A háttérben Thara a félhomályban falatozik, zavartalanul. Norennar sztoikusan táplálja tovább a lángokat. Minden olyan... borzalmas. Egyszerűen borzalmas.
Ismét a vénember szavai rázzák fel.*
- Mi? *Majd gyorsan összerakja magában, mi is hangzott el az imént.* Ja? Persze. Azért vettem elő ennyit. Nyugodtan.
*Majd hagyja, hogy amaz kiszolgálja magát kedvére. Nagyjából két embernyi ételt készített elő, remélhetőleg nem egyedül zabálja meg mindet az öreg. Ha marad valami, keserűen majszolni kezdi, apadó könnyei mellett. Ha Pmirsh minden falatot elbirtokolna, egyszerűen előveszi a harmadik, és egyben utolsó adag ételt, ami nála van - már nincs ereje kicsinyes csatározásokra.
A levegő nehéz. A lányban pedig egyre gyűlik a harag. Persze, egyikük sem repes éppen a jókedvtől, de nem érti, hogyan tudják a többiek ilyen közönnyel fogadni a történteket. Mintha mindez jelentéktelen lenne számukra. Küzdelmük az orkokkal. A rettenetes máglya. A fenyegetés, amit az ork horda jelent. Strat halála... Legszívesebben üvöltene mindenkivel, hogy képesek ilyen kegyetlenül szenvtelenül viselkedni, amikor valaki ekkora áldozatot hozott értük.
Néha-néha még felzokog, de a jóllakottság és a fáradtság lassan maga alá gyűri a könnyeket. Megigazítja maga körül a pokrócot, és a lángokba bámul. Közben hallgatja, miről folyik a beszélgetés. Mondanivalója akadna bőven, de a szívére nehezedő teher alól nehezen emelkedik bármi is a felszínre.*
//Szedett-vedett kompánia//
*Előtte a tűz, mint a máglya emléke. Szeme sarkában Pmirsh vöröses köpenye, mint a fröccsenő vér színe. A háttérben Thara a félhomályban falatozik, zavartalanul. Norennar sztoikusan táplálja tovább a lángokat. Minden olyan... borzalmas. Egyszerűen borzalmas.
Ismét a vénember szavai rázzák fel.*
- Mi? *Majd gyorsan összerakja magában, mi is hangzott el az imént.* Ja? Persze. Azért vettem elő ennyit. Nyugodtan.
*Majd hagyja, hogy amaz kiszolgálja magát kedvére. Nagyjából két embernyi ételt készített elő, remélhetőleg nem egyedül zabálja meg mindet az öreg. Ha marad valami, keserűen majszolni kezdi, apadó könnyei mellett. Ha Pmirsh minden falatot elbirtokolna, egyszerűen előveszi a harmadik, és egyben utolsó adag ételt, ami nála van - már nincs ereje kicsinyes csatározásokra.
A levegő nehéz. A lányban pedig egyre gyűlik a harag. Persze, egyikük sem repes éppen a jókedvtől, de nem érti, hogyan tudják a többiek ilyen közönnyel fogadni a történteket. Mintha mindez jelentéktelen lenne számukra. Küzdelmük az orkokkal. A rettenetes máglya. A fenyegetés, amit az ork horda jelent. Strat halála... Legszívesebben üvöltene mindenkivel, hogy képesek ilyen kegyetlenül szenvtelenül viselkedni, amikor valaki ekkora áldozatot hozott értük.
Néha-néha még felzokog, de a jóllakottság és a fáradtság lassan maga alá gyűri a könnyeket. Megigazítja maga körül a pokrócot, és a lángokba bámul. Közben hallgatja, miről folyik a beszélgetés. Mondanivalója akadna bőven, de a szívére nehezedő teher alól nehezen emelkedik bármi is a felszínre.*
1958. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-08 19:15:43
Üzenet elküldve: 2025-08-08 19:15:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 449
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 449
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém árnya//
*A fővadász társaságában hamar el is indulnak, hogy felkutassák a rém odúját, tetszik neki hogy úgy tűnik, mintha Danrim összeszedte volna magát egy kicsit. Talán a tény, hogy legyőzték Merlast van rá ilyen hatással, talán lát valamiféle fényt annak a bizonyos alagútnak a végén. Akárhogy is, örül neki. Szerencsére a nyomokat is megtalálják a csermelynél, úgyhogy nem okoz gondot nekik, hogy kövessék azt, s elérjenek a rejtekig. Aztán ott meg találnak mindenféle holmit, Rorkir nyilván nem tudja mi kié lehet, de persze a lényeget képes összekötni. Tényleg itt élt Merlas, és az emberi csontok bizony árulkodóak.*
-Javasasszony..
*Ismétli halkan, tudja hogy sok helyen ennek a pozíciónak bizony komoly befolyása van, sokaknál ők nem csak dolgokat árulnak, hanem afféle bölcsnek is számítanak. Nem csodálja, hogy végül meg tudta győzni a falusiakat mindenféle dolgokról.*
-Igen, szerintem is vigyük magunkkal.
*Bólint is hozzá, azt ő sem ismeri fel hogy miféle italok lehetnek, halvány lila gőze sincs az alkímiáról, sose volt az a tudós fajta ember, a legegyszerűbb gyógynövényeket ismeri csak, amikkel sebeket el lehet látni és nagyjából idáig terjed a tudása.*
-Rendben van. Jövök veled, testvér, vezess és követlek.
*Feleli és bátorítólag a vadász vállára teszi érdes tenyerét, és meghallgatja a továbbiakat is.*
-Igyekszem türtőztetni magam.
*Hagyja egyébként hogy Danrim járja ki ezt az utat, hisz mégis csak ő ennek a falunak a fővadásza, ő ismeri az embereket, ő ismeri Mardreit is. Talán itt lesz az ideje, hogy valami változás álljon be a mindennapokban, ő pedig ott fog állni mellette, ha bárki is ostobaságot forgatna a fejében.*
-Nem avatkozom bele.
*Erősíti meg a korábbi szavait, nehogy kételkedjen benne, most az hiányzik a legkevésbé.*
-Vigyük Merlas testét is akkor már, gondolom.
*A fővadász társaságában hamar el is indulnak, hogy felkutassák a rém odúját, tetszik neki hogy úgy tűnik, mintha Danrim összeszedte volna magát egy kicsit. Talán a tény, hogy legyőzték Merlast van rá ilyen hatással, talán lát valamiféle fényt annak a bizonyos alagútnak a végén. Akárhogy is, örül neki. Szerencsére a nyomokat is megtalálják a csermelynél, úgyhogy nem okoz gondot nekik, hogy kövessék azt, s elérjenek a rejtekig. Aztán ott meg találnak mindenféle holmit, Rorkir nyilván nem tudja mi kié lehet, de persze a lényeget képes összekötni. Tényleg itt élt Merlas, és az emberi csontok bizony árulkodóak.*
-Javasasszony..
*Ismétli halkan, tudja hogy sok helyen ennek a pozíciónak bizony komoly befolyása van, sokaknál ők nem csak dolgokat árulnak, hanem afféle bölcsnek is számítanak. Nem csodálja, hogy végül meg tudta győzni a falusiakat mindenféle dolgokról.*
-Igen, szerintem is vigyük magunkkal.
*Bólint is hozzá, azt ő sem ismeri fel hogy miféle italok lehetnek, halvány lila gőze sincs az alkímiáról, sose volt az a tudós fajta ember, a legegyszerűbb gyógynövényeket ismeri csak, amikkel sebeket el lehet látni és nagyjából idáig terjed a tudása.*
-Rendben van. Jövök veled, testvér, vezess és követlek.
*Feleli és bátorítólag a vadász vállára teszi érdes tenyerét, és meghallgatja a továbbiakat is.*
-Igyekszem türtőztetni magam.
*Hagyja egyébként hogy Danrim járja ki ezt az utat, hisz mégis csak ő ennek a falunak a fővadásza, ő ismeri az embereket, ő ismeri Mardreit is. Talán itt lesz az ideje, hogy valami változás álljon be a mindennapokban, ő pedig ott fog állni mellette, ha bárki is ostobaságot forgatna a fejében.*
-Nem avatkozom bele.
*Erősíti meg a korábbi szavait, nehogy kételkedjen benne, most az hiányzik a legkevésbé.*
-Vigyük Merlas testét is akkor már, gondolom.
1957. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-08 18:46:59
Üzenet elküldve: 2025-08-08 18:46:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém árnya//
*Egész hamar összefércelik Rorkirt, aki közben némi kútvízzel is csillapíthatja a szomját, na meg lemoshatja magáról a vért (a sajátját és Merlasét egyaránt), sarat, verítéket.
Aztán összeszedelődzködnek. Danrim - biztos, ami biztos feltölti a tegezét, de már csak egyszerűbb nyilakkal. Igaz, mielőtt elhagyták a csata helyszínét, még begyűjtötte a fémhegyű nyilait is, de azokra ráfér némi javítás, így hátramaradnak. Ellenben egy üres zsákot visz magával, hogy legyen mibe tenni Merlas esetleg fellelt holmijait.
Hamar visszaérnek a csermelyhez, és ha kutatni kezdenek, akkor hamar fellelik Merlas nyomait is. A farkaslét ellenére nem volt született erdei lény: nem tudott nyomtalanul átosonni a bokrokon, inkább átcsörtetett mindenen. Alighanem természetfölötti gyógyulása miatt nem izgatta különösképpen, hogy mennyi tüskébe akad be közben. Ám így egyértelmű ösvények mutatják, merre járt-kelt az erdőnek ezen az elvadultabb részén.
És a barlangját is hamar fellelik. Tipikus medveodú. A bejárata mellett mindenféle csontok hevernek. Köztük a medvéé is, ami eredetileg itt élhetett, na meg a bocsai is. És akad itt emberi koponya is. Egy régebbi, megszürkült, ami kisebb, meg egy új, amin itt-ott még rohadnak húscafatok. Danrim sokat időzik ezek felett. Nincs kétsége afelől, hogy az egy évvel ezelőtt feláldozott leány, illetve a cimborája földi maradványait lelte fel.
Aztán beljebb megy ő is a barlangba.
Odabenn, ha mindent alaposan átkutatnak, akkor felfedezhetnek ezt-azt: széttépett ruhadarabokat, amik alighanem szintén a két kinti holttesthez tartoztak. Némi félig-meddig elfoszlott gézt, mintha valakinek itt ellátták volna a sebeit. Egy tőrt, amiről Danrim megállapítja, hogy a cimborájáé volt. Markolatig sötétlik-rozsdállik a vértől, alighanem ez okozta azt a sérülést Merlason, amit Rorkir is felfedezett harc közben.
És találnak még valamit, ami nagyon különleges: kis üvegcséket. Némelyiknek már csak a szilánkjait, de akad közöttük pár épebb is. Valami fura szagot árasztanak, amiről nehéz megmondani, hogy miféle főzet. Danrim azonban dühösen kezd zúgolódni.*
- Felismerem ezeket a kis üvegcséket. Mardrei amolyan javasasszonyként mindenféle főzetet árult korábban, mielőtt előljáró lett. Tudod, várandósság megszakítására, meg mérgek kártevők ellen, effélék. Nem olyan bájitalok voltak, mint amiket a városban lehet kapni. Saját maga kutyulta őket. És mindig ilyen üvegcsékbe tette. Ezekre nincs rávésve semmi jel, de általában rá is rajzolt valamit, hogy meg tudja különböztetni egymástól a főzeteit. Ezeket tegyük el! Kíváncsi vagyok, mi mondanivalója lesz róluk.
*mondja borús tekintettel. Mást már nem találnak, ami említésre méltó. Pár félig lerágott csont, ezek már állati eredetűek. Végül Danrim így szól.*
- Menjünk most, mielőtt ránk esteledik! A halottainkért majd visszajövünk a falusiakkal, hogy megadjuk nekik a végtisztességet.
*ahogy visszafele baktatnak, Danrim egy ideig szótlanul hallgat, de aztán megszólal.*
- Remélem, velem tartasz, amikor majd megmutatom ezeket a falubelieknek! Ha nem látnak, nem fogják érteni, hogy ki győzte le a Rémet. Belőled kinézni, hogy le tudtad bírni, a sebeid meg bizonyítják, hogy tényleg vele harcoltál.
De ami Mardreit illeti... nos... arra kérlek, hogy ne csinálj semmi meggondolatlant. Nehogy csak úgy lecsapd a fejét, vagy valami! Te idegen vagy. A magunkfajta mindig a földijét védi, még akkor is, ha egyébként nem szívleli. Hagyni kell, hogy a népek maguktól lássák meg a dolgokat, és maguktól kell megmásítaniuk a véleményüket is. És ha ez azt jelenti, hogy azt a némbert végre leváltjuk, vagy talán még különb dolgot is teszünk vele... az is a mi dolgunk. Ne avatkozz bele, mert azzal nem segítesz!
*javasolja.*
*Egész hamar összefércelik Rorkirt, aki közben némi kútvízzel is csillapíthatja a szomját, na meg lemoshatja magáról a vért (a sajátját és Merlasét egyaránt), sarat, verítéket.
Aztán összeszedelődzködnek. Danrim - biztos, ami biztos feltölti a tegezét, de már csak egyszerűbb nyilakkal. Igaz, mielőtt elhagyták a csata helyszínét, még begyűjtötte a fémhegyű nyilait is, de azokra ráfér némi javítás, így hátramaradnak. Ellenben egy üres zsákot visz magával, hogy legyen mibe tenni Merlas esetleg fellelt holmijait.
Hamar visszaérnek a csermelyhez, és ha kutatni kezdenek, akkor hamar fellelik Merlas nyomait is. A farkaslét ellenére nem volt született erdei lény: nem tudott nyomtalanul átosonni a bokrokon, inkább átcsörtetett mindenen. Alighanem természetfölötti gyógyulása miatt nem izgatta különösképpen, hogy mennyi tüskébe akad be közben. Ám így egyértelmű ösvények mutatják, merre járt-kelt az erdőnek ezen az elvadultabb részén.
És a barlangját is hamar fellelik. Tipikus medveodú. A bejárata mellett mindenféle csontok hevernek. Köztük a medvéé is, ami eredetileg itt élhetett, na meg a bocsai is. És akad itt emberi koponya is. Egy régebbi, megszürkült, ami kisebb, meg egy új, amin itt-ott még rohadnak húscafatok. Danrim sokat időzik ezek felett. Nincs kétsége afelől, hogy az egy évvel ezelőtt feláldozott leány, illetve a cimborája földi maradványait lelte fel.
Aztán beljebb megy ő is a barlangba.
Odabenn, ha mindent alaposan átkutatnak, akkor felfedezhetnek ezt-azt: széttépett ruhadarabokat, amik alighanem szintén a két kinti holttesthez tartoztak. Némi félig-meddig elfoszlott gézt, mintha valakinek itt ellátták volna a sebeit. Egy tőrt, amiről Danrim megállapítja, hogy a cimborájáé volt. Markolatig sötétlik-rozsdállik a vértől, alighanem ez okozta azt a sérülést Merlason, amit Rorkir is felfedezett harc közben.
És találnak még valamit, ami nagyon különleges: kis üvegcséket. Némelyiknek már csak a szilánkjait, de akad közöttük pár épebb is. Valami fura szagot árasztanak, amiről nehéz megmondani, hogy miféle főzet. Danrim azonban dühösen kezd zúgolódni.*
- Felismerem ezeket a kis üvegcséket. Mardrei amolyan javasasszonyként mindenféle főzetet árult korábban, mielőtt előljáró lett. Tudod, várandósság megszakítására, meg mérgek kártevők ellen, effélék. Nem olyan bájitalok voltak, mint amiket a városban lehet kapni. Saját maga kutyulta őket. És mindig ilyen üvegcsékbe tette. Ezekre nincs rávésve semmi jel, de általában rá is rajzolt valamit, hogy meg tudja különböztetni egymástól a főzeteit. Ezeket tegyük el! Kíváncsi vagyok, mi mondanivalója lesz róluk.
*mondja borús tekintettel. Mást már nem találnak, ami említésre méltó. Pár félig lerágott csont, ezek már állati eredetűek. Végül Danrim így szól.*
- Menjünk most, mielőtt ránk esteledik! A halottainkért majd visszajövünk a falusiakkal, hogy megadjuk nekik a végtisztességet.
*ahogy visszafele baktatnak, Danrim egy ideig szótlanul hallgat, de aztán megszólal.*
- Remélem, velem tartasz, amikor majd megmutatom ezeket a falubelieknek! Ha nem látnak, nem fogják érteni, hogy ki győzte le a Rémet. Belőled kinézni, hogy le tudtad bírni, a sebeid meg bizonyítják, hogy tényleg vele harcoltál.
De ami Mardreit illeti... nos... arra kérlek, hogy ne csinálj semmi meggondolatlant. Nehogy csak úgy lecsapd a fejét, vagy valami! Te idegen vagy. A magunkfajta mindig a földijét védi, még akkor is, ha egyébként nem szívleli. Hagyni kell, hogy a népek maguktól lássák meg a dolgokat, és maguktól kell megmásítaniuk a véleményüket is. És ha ez azt jelenti, hogy azt a némbert végre leváltjuk, vagy talán még különb dolgot is teszünk vele... az is a mi dolgunk. Ne avatkozz bele, mert azzal nem segítesz!
*javasolja.*
1956. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-08 13:16:36
Üzenet elküldve: 2025-08-08 13:16:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 624
OOC üzenetek: 111
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 624
OOC üzenetek: 111
Játékstílus: Vakmerő
//Halált kergetve//
* Érzi, hogy a fokos utat tör a láncingen, és egészen mélyre hatol ellenfele testébe. Megpróbálja kiszabadítani, de az érkező csatabárd és Meron mozdulatai miatt erre nincs lehetősége, inkább fegyver nélkül ugrik hátra, hogy ne kockáztassa meg fejének elveszítését. Nem sokon múlik, ha csak egy pillanatot tétovázik, ha mindenáron meg akarja tartani a fegyvert, ami most hangosan csattanva hullik a földre, akkor bizonyosan elválasztják a fejét a testétől. Viszont látja, hogy ez a támadás az utolsó. Ahogy ellenfele térdre hullik, visszamegy a pallosához, és felveszi a földről, persze még mindig figyelemmel tartva a férfit. Kész rá, hogy bármikor ugorjon, de úgy tűnik, erre már nincs szüksége. A vérrel áztatott arc valamiért eszébe juttatja a Vaskorsót. Erősen koncentrál, miközben az adrenalin lassan kiszáll a szervezetéből, és érzi, hogy a fáradtságtól remegni kezd a lába és a karja. *
- Jól harcoltál. Ha nem hagyod, hogy a méreg irányítson, és összeszedettebb vagy, talán most én térdelnék ott. * Mondja ellenfelének nyugodt hangon, és a kardot nézi, majd Meront. Ha annak nincs ellenvetése, akkor mögé sétál. *
- Emlékszem már, hogy ki vagy. Ha újra visszajössz, keress meg. Emlékezz a nevemre, Pashthra Shungo'rolra, aki kétszer is megölt, és ha kell, harmadszorra is meg fog. * Teszi még hozzá, és amennyiben erre lehetősége van, lesújt a súlyos pallossal, egyenesen Meron nyakát célozva. Meg akarja szabadítani a fájdalmától, és a szenvedésétől, egyetlen utolsó, minden erővel érkező csapással. Na nem azért, mert tisztelné a férfit, vagy mert sajnálná. Egyszerűen úgy érzi, ennyi kijár neki egy ilyen párbaj után. *
* Érzi, hogy a fokos utat tör a láncingen, és egészen mélyre hatol ellenfele testébe. Megpróbálja kiszabadítani, de az érkező csatabárd és Meron mozdulatai miatt erre nincs lehetősége, inkább fegyver nélkül ugrik hátra, hogy ne kockáztassa meg fejének elveszítését. Nem sokon múlik, ha csak egy pillanatot tétovázik, ha mindenáron meg akarja tartani a fegyvert, ami most hangosan csattanva hullik a földre, akkor bizonyosan elválasztják a fejét a testétől. Viszont látja, hogy ez a támadás az utolsó. Ahogy ellenfele térdre hullik, visszamegy a pallosához, és felveszi a földről, persze még mindig figyelemmel tartva a férfit. Kész rá, hogy bármikor ugorjon, de úgy tűnik, erre már nincs szüksége. A vérrel áztatott arc valamiért eszébe juttatja a Vaskorsót. Erősen koncentrál, miközben az adrenalin lassan kiszáll a szervezetéből, és érzi, hogy a fáradtságtól remegni kezd a lába és a karja. *
- Jól harcoltál. Ha nem hagyod, hogy a méreg irányítson, és összeszedettebb vagy, talán most én térdelnék ott. * Mondja ellenfelének nyugodt hangon, és a kardot nézi, majd Meront. Ha annak nincs ellenvetése, akkor mögé sétál. *
- Emlékszem már, hogy ki vagy. Ha újra visszajössz, keress meg. Emlékezz a nevemre, Pashthra Shungo'rolra, aki kétszer is megölt, és ha kell, harmadszorra is meg fog. * Teszi még hozzá, és amennyiben erre lehetősége van, lesújt a súlyos pallossal, egyenesen Meron nyakát célozva. Meg akarja szabadítani a fájdalmától, és a szenvedésétől, egyetlen utolsó, minden erővel érkező csapással. Na nem azért, mert tisztelné a férfit, vagy mert sajnálná. Egyszerűen úgy érzi, ennyi kijár neki egy ilyen párbaj után. *
1955. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-08 13:01:20
Üzenet elküldve: 2025-08-08 13:01:20
ÚJ
![>Meronnan Rhaavos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11404_1548621482_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
//Halált kergetve//
*Hiába igyekszik ügyesen kimozogni a felé érkező csapás elől, a fokos mellbe találja. Felordít. Érzi a testét átjáró fájdalmat, de igyekszik nem tudomást venni róla.*
-Engem nem lehet megölni. *Sziszegi, és azzal a lendülettel tör előre, hogy a csatabárdot teste lendületével állítsa bele a kölyök mellkasába. Akár sikerül a támadása, akár nem, a mozdulatsor végeztével térdére rogy. Nagyot sóhajt, majd végigpillant a végtelennek tűnő, sárgálló-zöldellő lankákon. Békés látvány. Bőrét langyosan simogatja a szellő, mintha csak altatni kívánná.*
-Ma egy királlyal táncoltál, öcsi. Nem mindenki mondhatja el. *Bölény, Vaszív, Atehaner... Egykori harcostársai, akik a föld alatt rothadnak. Ő azonban jobb volt náluk, s visszatért onnan, ahonnan nincs visszaút. És visszatér majd újra. Elvégre ő Sa'Tereth bajnoka.*
-Vicces, nem? *Vigyorog hátra a válla felett.*
-Mintha a sors mindig ugyanazt akarná tőlünk. De én erősebb vagyok a sorsnál. *Kacagása köhögésbe csap át. Lepillant átvérzett öltözékére, majd előredőlve megtámaszkodik kezén.*
-Megint itt leszel majd, mi?
*Felhorkan, arcára még az eddiginél is szélesebb vigyor költözik.*
-Vicces.
*Hiába igyekszik ügyesen kimozogni a felé érkező csapás elől, a fokos mellbe találja. Felordít. Érzi a testét átjáró fájdalmat, de igyekszik nem tudomást venni róla.*
-Engem nem lehet megölni. *Sziszegi, és azzal a lendülettel tör előre, hogy a csatabárdot teste lendületével állítsa bele a kölyök mellkasába. Akár sikerül a támadása, akár nem, a mozdulatsor végeztével térdére rogy. Nagyot sóhajt, majd végigpillant a végtelennek tűnő, sárgálló-zöldellő lankákon. Békés látvány. Bőrét langyosan simogatja a szellő, mintha csak altatni kívánná.*
-Ma egy királlyal táncoltál, öcsi. Nem mindenki mondhatja el. *Bölény, Vaszív, Atehaner... Egykori harcostársai, akik a föld alatt rothadnak. Ő azonban jobb volt náluk, s visszatért onnan, ahonnan nincs visszaút. És visszatér majd újra. Elvégre ő Sa'Tereth bajnoka.*
-Vicces, nem? *Vigyorog hátra a válla felett.*
-Mintha a sors mindig ugyanazt akarná tőlünk. De én erősebb vagyok a sorsnál. *Kacagása köhögésbe csap át. Lepillant átvérzett öltözékére, majd előredőlve megtámaszkodik kezén.*
-Megint itt leszel majd, mi?
*Felhorkan, arcára még az eddiginél is szélesebb vigyor költözik.*
-Vicces.
1954. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-08 10:11:08
Üzenet elküldve: 2025-08-08 10:11:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nagy utazás//
* A szántóföldeken járva a mágus azzal múlatja az időt, hogy teheneket számol. *
~ Egy tehén, két tehén, három tehén, négy tehén, öt tehén, hat tehén, hét tehén, hopp a paci majdnem megbotlott. ~
* Utolsó pillanatban kerüli ki az óriási gödröt, amit valaki az úton hagyott. Nem hiányzik neki az, hogy kitörje a lova lábát, főleg most, amikor messzire megy, és onnan egyszer még vissza is akar térni. Bár a kikötőben mindig megvan az esélye annak, hogy valaki végleg ott marad. *
~ Hol is tartottam? Ja igen, nyolc tehén, kilenc tehén, tíz tehén...~
* Monoton utazása közben csak úgy számol tovább, de hamar elnehezednek a szemhéjai, úgyhogy inkább abba hagyja. Ehelyett azzal tölti az időt, hogy az eget szemléli, és próbálja bőrébe beszívni a nap melegét. *
* A szántóföldeken járva a mágus azzal múlatja az időt, hogy teheneket számol. *
~ Egy tehén, két tehén, három tehén, négy tehén, öt tehén, hat tehén, hét tehén, hopp a paci majdnem megbotlott. ~
* Utolsó pillanatban kerüli ki az óriási gödröt, amit valaki az úton hagyott. Nem hiányzik neki az, hogy kitörje a lova lábát, főleg most, amikor messzire megy, és onnan egyszer még vissza is akar térni. Bár a kikötőben mindig megvan az esélye annak, hogy valaki végleg ott marad. *
~ Hol is tartottam? Ja igen, nyolc tehén, kilenc tehén, tíz tehén...~
* Monoton utazása közben csak úgy számol tovább, de hamar elnehezednek a szemhéjai, úgyhogy inkább abba hagyja. Ehelyett azzal tölti az időt, hogy az eget szemléli, és próbálja bőrébe beszívni a nap melegét. *
1953. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-08 09:31:08
Üzenet elküldve: 2025-08-08 09:31:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Szénfekete//
*Ha várja is, hogy a lapok közt feltekert, feketéllő minták kitámadjanak a pergamenek mélyéről, nem történik ilyesmi, s maga sem nyúl, hogy kipiszkálja őket a rejtekükből. A kinti napsütés után idő, amíg a szeme megszokja a benti félhomályt; árnyékként, sűrűn tekergőzve folynak össze a szeme előtt a rajzok a ház sötétjében. A háta mögül, az ablakon át alig szűrődik be kinti világosság, a terasz teteje sokat lefog a meredeken tűző nap sugaraiból, az erdő felől még annyi fény sem érkezik.
A pad szélét markolja maga mellett, amíg a ki nem csavart lapok között látható vonalakra mered, éppen eleget lát belőlük így is, innen is, hogy belevesszen, s már csak a visszaérkező nő kérdése zökkentse vissza az időt és teret vesztett valóságba. Vonakodva hallgatja a szavakat, a kérdő hangsúlyt, nem akaródzik a tekintetének elengedni a pergamenlapok közül kivillanó mintázatot. Mintha csúsznának a fekete képek, pedig csak újabb virágok kerülnek mellé az asztalra.
Egy hümmentés nem sok, annyi sem hagyja el a száját, ahogyan végül odébb mozdulva feláll a padról, s újra csak az ajtó felé lép, hátat fordítva a lapoknak, mintha valóban attól félne, hogy utánakapnak a papírosok mélyén megbúvó képek.
A küszöbön állva figyeli a kinti világot, mégsem azt látja, amit szeretne. A meleg is idegen, a levegő, a zöldellő növények, a fák, az ég sem olyan kék, mint kellene lennie.. Futó a zavar az egykedvű vonások között. Hűvös a ház a háta mögött, a gerince mentén érzi a felkúszó hideget. Nyel egyet. Kiszáradt a szája.*
- Megtaláltad a zsineget?
*Kérdezi inkább, oldalt fordítva a pillantását az oszlopok közt felkötött, szélben himbálózó virágokra. Ostoba kérdés. Rosszkedvűen vonja össze a szemöldökét. Mielőtt választ kapna már fordul is vissza a házba, s a fal mellé állított vizes vödör mellé guggol, hogy megmossa benne az arcát. Nem felel a feltett kérdésekre, talán nem is igazában hallotta őket, nem is néz a hosszúéletű felé. Hűs még a reggeli kútvíz; a térdére támasztva a könyökét nyúl fel az orrnyergéhez, rászorítva egy pillanatra két ujjal a csontra, behunyva a szemét. Halkan csepegnek vissza az álláról a vízcseppek, apró hullámokat vetnek a vödörben. Hoznia kell még egy adaggal a kútról.. Lehajtva a fejét, vizes kézzel túr a hajába.*
*Ha várja is, hogy a lapok közt feltekert, feketéllő minták kitámadjanak a pergamenek mélyéről, nem történik ilyesmi, s maga sem nyúl, hogy kipiszkálja őket a rejtekükből. A kinti napsütés után idő, amíg a szeme megszokja a benti félhomályt; árnyékként, sűrűn tekergőzve folynak össze a szeme előtt a rajzok a ház sötétjében. A háta mögül, az ablakon át alig szűrődik be kinti világosság, a terasz teteje sokat lefog a meredeken tűző nap sugaraiból, az erdő felől még annyi fény sem érkezik.
A pad szélét markolja maga mellett, amíg a ki nem csavart lapok között látható vonalakra mered, éppen eleget lát belőlük így is, innen is, hogy belevesszen, s már csak a visszaérkező nő kérdése zökkentse vissza az időt és teret vesztett valóságba. Vonakodva hallgatja a szavakat, a kérdő hangsúlyt, nem akaródzik a tekintetének elengedni a pergamenlapok közül kivillanó mintázatot. Mintha csúsznának a fekete képek, pedig csak újabb virágok kerülnek mellé az asztalra.
Egy hümmentés nem sok, annyi sem hagyja el a száját, ahogyan végül odébb mozdulva feláll a padról, s újra csak az ajtó felé lép, hátat fordítva a lapoknak, mintha valóban attól félne, hogy utánakapnak a papírosok mélyén megbúvó képek.
A küszöbön állva figyeli a kinti világot, mégsem azt látja, amit szeretne. A meleg is idegen, a levegő, a zöldellő növények, a fák, az ég sem olyan kék, mint kellene lennie.. Futó a zavar az egykedvű vonások között. Hűvös a ház a háta mögött, a gerince mentén érzi a felkúszó hideget. Nyel egyet. Kiszáradt a szája.*
- Megtaláltad a zsineget?
*Kérdezi inkább, oldalt fordítva a pillantását az oszlopok közt felkötött, szélben himbálózó virágokra. Ostoba kérdés. Rosszkedvűen vonja össze a szemöldökét. Mielőtt választ kapna már fordul is vissza a házba, s a fal mellé állított vizes vödör mellé guggol, hogy megmossa benne az arcát. Nem felel a feltett kérdésekre, talán nem is igazában hallotta őket, nem is néz a hosszúéletű felé. Hűs még a reggeli kútvíz; a térdére támasztva a könyökét nyúl fel az orrnyergéhez, rászorítva egy pillanatra két ujjal a csontra, behunyva a szemét. Halkan csepegnek vissza az álláról a vízcseppek, apró hullámokat vetnek a vödörben. Hoznia kell még egy adaggal a kútról.. Lehajtva a fejét, vizes kézzel túr a hajába.*
1952. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-08 08:55:52
Üzenet elküldve: 2025-08-08 08:55:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - I. fejezet//
//Szedett-vedett kompánia//
*Norennar, miután elegendő fát sikerült összeszednie, visszatér a tűzrakóhelyhez. Leteszi a karjaiban cipelt gallyakat a földre, majd leguggol, és kézzel széthúzza őket. A közepére a legvékonyabb, legszárazabb ágakat válogatja, köré a vastagabbakat rakja, ügyelve, hogy a levegő átjárja a halmot. A tűzhely peremét apró rögökkel és földdel húzza körbe, hogy a szél ne kapjon bele a lángba.
Előveszi a taplót, ujjai közt morzsolva puhít rajta, míg finom szöszréteg nem képződik. A száraz ágak közé helyezi, majd a kovát és az acélt a térdére illeszti. Határozott, de nem kapkodó mozdulatokkal pattintja a szikrát a taplóra. Pár próbálkozás után parázs izzik a rostok között, lassan, vörös fénnyel. Norennar óvatosan ráhajol, tenyerével körbeárnyékolja, és finoman fújja, míg a parázs lángra nem kap. A száraz ágak roppannak, ahogy a tűz terjed, majd lassan, biztosan életre kel a kis lángcsóva.
Közben a csendet megtöri Enna halk, majd egyre szaggatottabb zokogása. Norennar keze egy pillanatra megáll a mozdulatban, a mellkasa összeszorul. Nem néz a lány felé, csak lehajtja a fejét, és folytatja a tűz táplálását, mintha az égett fa pattogása elnyomhatná a hangot. Amikor a láng már stabilan ég, elégedetten engedi ki a bent tartott levegőt, majd leül a tűz mellé.
Leoldja a tarisznyát, és elővesz belőle egy kisebb darab kenyeret, pár falat szárított húst. Lassan eszik, épp csak annyit, amennyi a gyomrát megnyugtatja. Tudja, hogy úgyis ő kezdi majd az éjjeli őrséget, és nem engedheti meg magának a túlzott jóllakottság tompaságát.
Amint végzett, maga mellé teszi a tarisznyát, és előhúzza a kardját. A pengére száradt vér már sötétvörös foltokban ül, így egy tiszta rongyot vesz elő, és körkörös mozdulatokkal törölgetni kezdi a fémet, amíg újra hidegen nem csillan a felülete. A mozdulat közben megakad a tekintete Thara mellett, pontosabban a mellette heverő orkfejen.
Arcán elhúzódik a szája, szemöldöke enyhén összehúzódik. Felpillant a nőre, hangja csendes, de nem ítélkező. Kivehető belőle, hogy mindössze érdeklődik.*
- Ezt miért hoztad magaddal?
//Szedett-vedett kompánia//
*Norennar, miután elegendő fát sikerült összeszednie, visszatér a tűzrakóhelyhez. Leteszi a karjaiban cipelt gallyakat a földre, majd leguggol, és kézzel széthúzza őket. A közepére a legvékonyabb, legszárazabb ágakat válogatja, köré a vastagabbakat rakja, ügyelve, hogy a levegő átjárja a halmot. A tűzhely peremét apró rögökkel és földdel húzza körbe, hogy a szél ne kapjon bele a lángba.
Előveszi a taplót, ujjai közt morzsolva puhít rajta, míg finom szöszréteg nem képződik. A száraz ágak közé helyezi, majd a kovát és az acélt a térdére illeszti. Határozott, de nem kapkodó mozdulatokkal pattintja a szikrát a taplóra. Pár próbálkozás után parázs izzik a rostok között, lassan, vörös fénnyel. Norennar óvatosan ráhajol, tenyerével körbeárnyékolja, és finoman fújja, míg a parázs lángra nem kap. A száraz ágak roppannak, ahogy a tűz terjed, majd lassan, biztosan életre kel a kis lángcsóva.
Közben a csendet megtöri Enna halk, majd egyre szaggatottabb zokogása. Norennar keze egy pillanatra megáll a mozdulatban, a mellkasa összeszorul. Nem néz a lány felé, csak lehajtja a fejét, és folytatja a tűz táplálását, mintha az égett fa pattogása elnyomhatná a hangot. Amikor a láng már stabilan ég, elégedetten engedi ki a bent tartott levegőt, majd leül a tűz mellé.
Leoldja a tarisznyát, és elővesz belőle egy kisebb darab kenyeret, pár falat szárított húst. Lassan eszik, épp csak annyit, amennyi a gyomrát megnyugtatja. Tudja, hogy úgyis ő kezdi majd az éjjeli őrséget, és nem engedheti meg magának a túlzott jóllakottság tompaságát.
Amint végzett, maga mellé teszi a tarisznyát, és előhúzza a kardját. A pengére száradt vér már sötétvörös foltokban ül, így egy tiszta rongyot vesz elő, és körkörös mozdulatokkal törölgetni kezdi a fémet, amíg újra hidegen nem csillan a felülete. A mozdulat közben megakad a tekintete Thara mellett, pontosabban a mellette heverő orkfejen.
Arcán elhúzódik a szája, szemöldöke enyhén összehúzódik. Felpillant a nőre, hangja csendes, de nem ítélkező. Kivehető belőle, hogy mindössze érdeklődik.*
- Ezt miért hoztad magaddal?
1951. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-08 07:55:06
Üzenet elküldve: 2025-08-08 07:55:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - I. fejezet//
//Szedett-vedett kompánia//
*Norennar ügyesen elkészíti a tűzrakó helyet, míg Pmirsh gallyakat gyűjt. A két férfi ténykedésének hála tűz mellett tölthetik az éjszakát. Norennar ügyesen megoldotta, hogy a lehető legkisebb fényt adja a táboruk, hátha mégis követték őket. Fáradtan huppan le a földre, kicsit távolabb a többiektől. A tűz éppen hogy csak megvilágítja Micartharát. Ahogy megszokhatták nem egy szószátyár mélységi. Csendben veszi elő vacsoráját. Nagyon éhes. Ha lehet azt mondani farkas éhes. Vagy éppen warg-éhes. Újabb mosoly jelenik meg arcán, ezt viszont már nem láthatják a többiek. Kivéve talán Norennart, aki hozzá hasonlóan jól lát a sötétben. Ahogy falatozik, körbenéz a kis túlélő csoporton. Kis kenyérdarabot tör le és egy falat sajttal veszi a szájába. Száraz egy vacsora de mi az amit egy kis víz ne tudna megoldani? A falatokat langyos vízzel kell leöblítenie. Jobban örülne hidegebbnek, de ez van. Túl sokat nem tud enni. Hogy a fáradság, vagy Strat elvesztése miatt, azt nem tudja. Gyomra hamar megtelik. Fáradtan néz végig megint a társaságon. Elejt egy nagy ásítást, majd lehunyja szemeit. Még nem alszik. Csak hallgatja a természet hangjait. Az éjszakai állatokat, rovarokat, vagy éppen a többiek beszélgetését, ha beszélgetésbe kezdenének.*
//Szedett-vedett kompánia//
*Norennar ügyesen elkészíti a tűzrakó helyet, míg Pmirsh gallyakat gyűjt. A két férfi ténykedésének hála tűz mellett tölthetik az éjszakát. Norennar ügyesen megoldotta, hogy a lehető legkisebb fényt adja a táboruk, hátha mégis követték őket. Fáradtan huppan le a földre, kicsit távolabb a többiektől. A tűz éppen hogy csak megvilágítja Micartharát. Ahogy megszokhatták nem egy szószátyár mélységi. Csendben veszi elő vacsoráját. Nagyon éhes. Ha lehet azt mondani farkas éhes. Vagy éppen warg-éhes. Újabb mosoly jelenik meg arcán, ezt viszont már nem láthatják a többiek. Kivéve talán Norennart, aki hozzá hasonlóan jól lát a sötétben. Ahogy falatozik, körbenéz a kis túlélő csoporton. Kis kenyérdarabot tör le és egy falat sajttal veszi a szájába. Száraz egy vacsora de mi az amit egy kis víz ne tudna megoldani? A falatokat langyos vízzel kell leöblítenie. Jobban örülne hidegebbnek, de ez van. Túl sokat nem tud enni. Hogy a fáradság, vagy Strat elvesztése miatt, azt nem tudja. Gyomra hamar megtelik. Fáradtan néz végig megint a társaságon. Elejt egy nagy ásítást, majd lehunyja szemeit. Még nem alszik. Csak hallgatja a természet hangjait. Az éjszakai állatokat, rovarokat, vagy éppen a többiek beszélgetését, ha beszélgetésbe kezdenének.*
1950. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-07 22:27:32
Üzenet elküldve: 2025-08-07 22:27:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 449
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 449
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém árnya//
*A fiú testét boldogan átadja a vadásznak, nincs abban semmi büszkeség, hogy szándékosan szenvedjen az ember, veszélyt meg már nem jelent rájuk, úgyhogy jól van ez így. Legalább szusszanhat egyet. Csak egy karmát venné a rémnek, emlék gyanánt, de mivel Merlas hamar visszaváltozik, nem biztos hogy lesz erre ideje.*
-Nem hiszem hogy jókedvében volt ilyen farkaslény, akkor aligha volna ilyen szánni való, nem?
*Költői kérdés, Rorkir pontosan tudja a választ. De az ezután következő kérdésre, hogy miért, ki, hogyan, na ezekről fogalma sincs, s tán sosem fog kiderülni. Ahogy haladnak lassan a lak felé, a barbár már látja is a fővadász lányát, s aprócska meleg mosoly ül ki az arcára. Elképzeli, hogy egyszer ő is így térhetne haza a saját családjához, és ez a kép egészen idillinek tűnik. Meglepődve fogja nyakába a lányt, de hagyja hogy kiélje magát, csak barátságosan meglapogatja a hátát.*
-Igen.
*Csak halkan feleli a lánynak, fiatal még, nem faragta az élet olyan keményre, ha szerencséje lesz erre soha nem is fog sor kerülni.*
-Köszönöm! Még szerencse, hogy értetek az ilyesmihez.
*Mondja végül, mikor szépen ellátják az összes sebét. Keményen megkapta párszor a rém, de szerencsére semmi maradandó. Ez már egy szerencsés dolog, no persze amellett hogy túlélték az egészet. Párszor megmozgatja a bekötözött karjait és lábait, úgy érzi hogy készen áll, hogy felkutassák azt a barlangot.*
-Részemről mehetünk, fővadász uram. Gyújtsuk meg ezt a fáklyát ha bentebb érünk, hogy lássunk is valamit. Én is ott kezdenék kutakodni, jó meglátás.
*A fiú testét boldogan átadja a vadásznak, nincs abban semmi büszkeség, hogy szándékosan szenvedjen az ember, veszélyt meg már nem jelent rájuk, úgyhogy jól van ez így. Legalább szusszanhat egyet. Csak egy karmát venné a rémnek, emlék gyanánt, de mivel Merlas hamar visszaváltozik, nem biztos hogy lesz erre ideje.*
-Nem hiszem hogy jókedvében volt ilyen farkaslény, akkor aligha volna ilyen szánni való, nem?
*Költői kérdés, Rorkir pontosan tudja a választ. De az ezután következő kérdésre, hogy miért, ki, hogyan, na ezekről fogalma sincs, s tán sosem fog kiderülni. Ahogy haladnak lassan a lak felé, a barbár már látja is a fővadász lányát, s aprócska meleg mosoly ül ki az arcára. Elképzeli, hogy egyszer ő is így térhetne haza a saját családjához, és ez a kép egészen idillinek tűnik. Meglepődve fogja nyakába a lányt, de hagyja hogy kiélje magát, csak barátságosan meglapogatja a hátát.*
-Igen.
*Csak halkan feleli a lánynak, fiatal még, nem faragta az élet olyan keményre, ha szerencséje lesz erre soha nem is fog sor kerülni.*
-Köszönöm! Még szerencse, hogy értetek az ilyesmihez.
*Mondja végül, mikor szépen ellátják az összes sebét. Keményen megkapta párszor a rém, de szerencsére semmi maradandó. Ez már egy szerencsés dolog, no persze amellett hogy túlélték az egészet. Párszor megmozgatja a bekötözött karjait és lábait, úgy érzi hogy készen áll, hogy felkutassák azt a barlangot.*
-Részemről mehetünk, fővadász uram. Gyújtsuk meg ezt a fáklyát ha bentebb érünk, hogy lássunk is valamit. Én is ott kezdenék kutakodni, jó meglátás.
1949. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-07 22:08:19
Üzenet elküldve: 2025-08-07 22:08:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém árnya//
*Viharverten ballagnak visszafele Danrim szállására. Már főleg Rorkir, mert Danrim olyan nagyon nem fáradt el. Így egy ponton magára is vállalja, hogy tovább cipeli a tetemet.*
- Ejj... de büdös. Farkasnak se volt egy impozáns példány. Minden falkának van egy vezére, és mindben van egy megtűrt, megvetett egyed, amit semmibe néznek a társai. De még azok is ápoltabbak és egészségesebbek, mint ő. Az emberek világában azok a vén iszákos csavargók ilyenek, akik már csak lopásból meg koldulásból tengődnek.
*jegyzi meg, hiszen a tetemből szinte árad az ápolatlanság, mosdatlanság aurája. Mostanra egy sovány kamaszfiú alakját öltötte magára, szerencsére Merlasnak jellegzetes vonásai vannak, fel fogják ismerni a népek, hiába nőtt már azóta, hogy legutóbb emberformában látták.
Közben Rorkir megint Mardrei-ről beszél, de Danrim végső soron egyetért vele: kinézi a vénasszonyból, hogy továbbra is emberáldozatokat követelne. Valahogy ő is úgy érzi, hogy az előljárójuknak jól jött Merlas tombolása.
Közben megérkeznek. Noszielt a ház előtt állva látják viszont, a lány bizonyára aggódva várta, hogy viszontlátja-e még az atyját, és most megkönnyebbült mosollyal és könnyezve rohan oda hozzá.
Danrim tömören beszámol neki a fejleményekről, kiemelve Rorkir szerepét a Rém legyőzésében, mire Nosziel önkéntelenül a barbárnak is a nyakába borul. Az elmondottak alapján nincs kétsége afelől, hogy az apja egyedül nem győzedelmeskedett volna. Ehhez képest Danrim teljesen épen tért haza.
Merlas testének látványa azonban elborzasztja a lányt, holott egy vadász gyermekeként látott ő már mindenféle tetemet bőven.*
- Szegény Merlas...
*motyogja, hiszen az ő érzékeny lelkébe több részvét szorult, mint a két férfiba együttesen.
Ezután mindenek előtt Merlas maradványait egy rossz pokrócba bugyolálják és elteszik a csűrbe egy rakás széna alá, hogy a szaga ne rontsa a levegőt. Nosziel és Danrim ezután közös erővel látják el Rorkir sebeit a legjobb tudásuk szerint. Ismerik a gyógyfüveket, értenek a sebvarráshoz, Rorkir a ma elszenvedett sérüléseit mind ki fogja heverni, bár lesz közöttük, aminek a hege egy életre megmarad majd emlékeztetőül.
Mivel a nap még nincs lemenőben, lassan a késő délutáni órákba lépnek, Danrim így szól.*
- Jó lenne még ma utánanézni annak az odúnak. Szerintem ott lesz valahol a csermely közelében. A környéken kevés jó vízlelőhely van, ami egy efféle fenevadnak megfelel.
*Viharverten ballagnak visszafele Danrim szállására. Már főleg Rorkir, mert Danrim olyan nagyon nem fáradt el. Így egy ponton magára is vállalja, hogy tovább cipeli a tetemet.*
- Ejj... de büdös. Farkasnak se volt egy impozáns példány. Minden falkának van egy vezére, és mindben van egy megtűrt, megvetett egyed, amit semmibe néznek a társai. De még azok is ápoltabbak és egészségesebbek, mint ő. Az emberek világában azok a vén iszákos csavargók ilyenek, akik már csak lopásból meg koldulásból tengődnek.
*jegyzi meg, hiszen a tetemből szinte árad az ápolatlanság, mosdatlanság aurája. Mostanra egy sovány kamaszfiú alakját öltötte magára, szerencsére Merlasnak jellegzetes vonásai vannak, fel fogják ismerni a népek, hiába nőtt már azóta, hogy legutóbb emberformában látták.
Közben Rorkir megint Mardrei-ről beszél, de Danrim végső soron egyetért vele: kinézi a vénasszonyból, hogy továbbra is emberáldozatokat követelne. Valahogy ő is úgy érzi, hogy az előljárójuknak jól jött Merlas tombolása.
Közben megérkeznek. Noszielt a ház előtt állva látják viszont, a lány bizonyára aggódva várta, hogy viszontlátja-e még az atyját, és most megkönnyebbült mosollyal és könnyezve rohan oda hozzá.
Danrim tömören beszámol neki a fejleményekről, kiemelve Rorkir szerepét a Rém legyőzésében, mire Nosziel önkéntelenül a barbárnak is a nyakába borul. Az elmondottak alapján nincs kétsége afelől, hogy az apja egyedül nem győzedelmeskedett volna. Ehhez képest Danrim teljesen épen tért haza.
Merlas testének látványa azonban elborzasztja a lányt, holott egy vadász gyermekeként látott ő már mindenféle tetemet bőven.*
- Szegény Merlas...
*motyogja, hiszen az ő érzékeny lelkébe több részvét szorult, mint a két férfiba együttesen.
Ezután mindenek előtt Merlas maradványait egy rossz pokrócba bugyolálják és elteszik a csűrbe egy rakás széna alá, hogy a szaga ne rontsa a levegőt. Nosziel és Danrim ezután közös erővel látják el Rorkir sebeit a legjobb tudásuk szerint. Ismerik a gyógyfüveket, értenek a sebvarráshoz, Rorkir a ma elszenvedett sérüléseit mind ki fogja heverni, bár lesz közöttük, aminek a hege egy életre megmarad majd emlékeztetőül.
Mivel a nap még nincs lemenőben, lassan a késő délutáni órákba lépnek, Danrim így szól.*
- Jó lenne még ma utánanézni annak az odúnak. Szerintem ott lesz valahol a csermely közelében. A környéken kevés jó vízlelőhely van, ami egy efféle fenevadnak megfelel.
1948. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-07 21:30:26
Üzenet elküldve: 2025-08-07 21:30:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 449
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 449
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém árnya//
*Alalulhatott volna máshogyan is a rém sorsa, ha nem éppen Rorkirt vezetik erre a vidékre a szellemek. A szörny sorsa beteljesedik, a súlyos pallos lesújt, s az ütközetnek vége van. Némán hallgatja a fővadászt, közben pedig számba veszi a megannyi sérülését.*
-Ez jó ötlet. Ha elvisszük a testet az is lehet bizonyíték, gondolom csak felismerik a fiút.
*Azzal pedig neg is fogja a testet, hogy elindulhassanak vissza Danrim lakjába.*
-Biztosan kellett, hogy legyen egy rejteke. Ha a lányod ügyeskezű és összevarr, fel is kutathatnánk. Nem szeretném, hogy a rém halála hamarabb jusson el a fülekbe, minthogy mi állnánk elő vele. Félek az elöljáró kimagyarázná valahogy, hogy egy még nagyobb veszedelem végzett vele vagy ilyesmi, valahogy továbbra is megpróbálná sakkban tartani az embereket, az pedig nem volna túl szép dolog.
*Ez csak eszmefuttatás, addig sem a fájdalmaira kell koncentrálnia. Megjegyzi azt is, hogy milyen kettősséggel beszél most az átok sújthatta Merlasról, holott korábban égett benne a bosszúszomj. ~Furcsa népek ezek itt.~ A hegyen a törzse szokásai teljesen mások, így nehezen tudja értelmezni ezt a fajta vívódást.*
*Alalulhatott volna máshogyan is a rém sorsa, ha nem éppen Rorkirt vezetik erre a vidékre a szellemek. A szörny sorsa beteljesedik, a súlyos pallos lesújt, s az ütközetnek vége van. Némán hallgatja a fővadászt, közben pedig számba veszi a megannyi sérülését.*
-Ez jó ötlet. Ha elvisszük a testet az is lehet bizonyíték, gondolom csak felismerik a fiút.
*Azzal pedig neg is fogja a testet, hogy elindulhassanak vissza Danrim lakjába.*
-Biztosan kellett, hogy legyen egy rejteke. Ha a lányod ügyeskezű és összevarr, fel is kutathatnánk. Nem szeretném, hogy a rém halála hamarabb jusson el a fülekbe, minthogy mi állnánk elő vele. Félek az elöljáró kimagyarázná valahogy, hogy egy még nagyobb veszedelem végzett vele vagy ilyesmi, valahogy továbbra is megpróbálná sakkban tartani az embereket, az pedig nem volna túl szép dolog.
*Ez csak eszmefuttatás, addig sem a fájdalmaira kell koncentrálnia. Megjegyzi azt is, hogy milyen kettősséggel beszél most az átok sújthatta Merlasról, holott korábban égett benne a bosszúszomj. ~Furcsa népek ezek itt.~ A hegyen a törzse szokásai teljesen mások, így nehezen tudja értelmezni ezt a fajta vívódást.*
1947. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-07 20:24:17
Üzenet elküldve: 2025-08-07 20:24:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 624
OOC üzenetek: 111
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 624
OOC üzenetek: 111
Játékstílus: Vakmerő
//Halált kergetve//
* A támadás elől éppen csak sikerül kilépnie. Így jár az, aki ahelyett, hogy hárítana, inkább a sebességére és ügyességére bízza magát, és kitáncol a támadás elől. Talán még néhány hajszálat is elvitt a csatabárd, ha elég éles. Látja, hogy ellenfele vadállatként harcol, az ifjúból viszont kivertek minden ehhez fogható érzést, hogyha küzdelemre kerül a sor. Megfontolt, higgadt, hagyja ugyan, hogy a teste belemelegedjen a küzdelembe, az adrenalin pumpál az ereiben, de egy pillanatra sem veszíti el a fejét, és talán ezért nem érte még őt el a veszélyes fegyver. Csak arra koncentrál, hogy a lehető legkevesebb erőt vesztegesse el, hogy a lehető legtovább húzza. A következő támadásnál kihasználja a kitérésből adódó momentumot, és úgy próbál a másik harcosra lesújtani. Keresi azt a pontot, azt a rést a másik védelmén, ahová pont befér a fokos. Nem válogat, bármilyen adandó alkalomra lecsap, tudja, hogy mindegy hol éri el fegyverével a férfi testét, az eldöntheti a küzdelem hátralévő részét. *
* A támadás elől éppen csak sikerül kilépnie. Így jár az, aki ahelyett, hogy hárítana, inkább a sebességére és ügyességére bízza magát, és kitáncol a támadás elől. Talán még néhány hajszálat is elvitt a csatabárd, ha elég éles. Látja, hogy ellenfele vadállatként harcol, az ifjúból viszont kivertek minden ehhez fogható érzést, hogyha küzdelemre kerül a sor. Megfontolt, higgadt, hagyja ugyan, hogy a teste belemelegedjen a küzdelembe, az adrenalin pumpál az ereiben, de egy pillanatra sem veszíti el a fejét, és talán ezért nem érte még őt el a veszélyes fegyver. Csak arra koncentrál, hogy a lehető legkevesebb erőt vesztegesse el, hogy a lehető legtovább húzza. A következő támadásnál kihasználja a kitérésből adódó momentumot, és úgy próbál a másik harcosra lesújtani. Keresi azt a pontot, azt a rést a másik védelmén, ahová pont befér a fokos. Nem válogat, bármilyen adandó alkalomra lecsap, tudja, hogy mindegy hol éri el fegyverével a férfi testét, az eldöntheti a küzdelem hátralévő részét. *
1946. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-07 20:21:24
Üzenet elküldve: 2025-08-07 20:21:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém árnya//
*Danrimban kavarognak az érzések, ahogy végignézi Merlas lefejezését. Már-már euforikus öröm önti el, de valami keserűség, szomorúság is vegyül bele. Sose kedvelte különösebben Merlast, de nem is gyűlölte. Egy kis lelencgyerek volt, aki pásztorként próbálta hasznossá tenni magát és megélni valahogy. Sok hozzá hasonlót ismert. Sose gondolkozott el azon, hogy Merlas vajon tudatosan vált a Rémmé, vagy ez számára is átok. Most, hogy látja ezt a girhes, koszos, sérülésekkel tarkított testet, nem igazán tudja elképzelni, hogy a szörnylét bármi örömet jelentett volna neki.*
- Eeyr oltalmazzon...
*szűri ki a foga között. Az istennőt éppúgy idegenkedve említi, mint ahogy kelletlenül kíván bármi jót a lénynek, aki annyi szenvedést okozott a népének.
Rorkir ötletét hallva így felel.*
- Tied az érdem. Ha trófeát akarsz, vedd el, amit csak akarsz. De várj csak egy kicsit!
*mondja hirtelen, mielőtt még Rorkir nekilátna szuvenírt hasítani Merlasból.*
- El kellene vinnünk a faluba, hogy a népek lássák. És addig jó lenne, ha felismerhető maradna.
*érvel Merlasra mutatva, akinek teteme egyébként lassan teljesen emberi formát ölt, és a sebei is vérezni kezdenek, mintha a titokzatos mágikus erő, ami Rémmé tette, szintén kiszállt volna belőle.*
- Hanem én úgy gondolom, hogy ha eddig abban a szentségtelen állatformában élt, akkor kellene hogy legyen egy barlangja vagy odúja is valahol a közelben. Azt még felkutathatnánk. Hátha találunk valami érdekeset. Esetleg egy-két holmit azoktól, akiket elragadott. Egy kis vígasz a gyászolóknak.
*veti fel. Ki tudja, titkon talán azt reméli, hogy fellelik valahol a korábban feláldozott lányt életben, fogságban. Bár ő is tudja a szíve mélyén, hogy ez esélytelen.
Aztán végignéz Rorkiron és így szól.*
- De az még ráér. Komoly sebeket szereztél. Gyere a lakomba, a lányommal ellátunk. Csak hozzuk a R... Merlas tetemét. Ne hagyjuk itt, nehogy lába keljen!
*Danrimban kavarognak az érzések, ahogy végignézi Merlas lefejezését. Már-már euforikus öröm önti el, de valami keserűség, szomorúság is vegyül bele. Sose kedvelte különösebben Merlast, de nem is gyűlölte. Egy kis lelencgyerek volt, aki pásztorként próbálta hasznossá tenni magát és megélni valahogy. Sok hozzá hasonlót ismert. Sose gondolkozott el azon, hogy Merlas vajon tudatosan vált a Rémmé, vagy ez számára is átok. Most, hogy látja ezt a girhes, koszos, sérülésekkel tarkított testet, nem igazán tudja elképzelni, hogy a szörnylét bármi örömet jelentett volna neki.*
- Eeyr oltalmazzon...
*szűri ki a foga között. Az istennőt éppúgy idegenkedve említi, mint ahogy kelletlenül kíván bármi jót a lénynek, aki annyi szenvedést okozott a népének.
Rorkir ötletét hallva így felel.*
- Tied az érdem. Ha trófeát akarsz, vedd el, amit csak akarsz. De várj csak egy kicsit!
*mondja hirtelen, mielőtt még Rorkir nekilátna szuvenírt hasítani Merlasból.*
- El kellene vinnünk a faluba, hogy a népek lássák. És addig jó lenne, ha felismerhető maradna.
*érvel Merlasra mutatva, akinek teteme egyébként lassan teljesen emberi formát ölt, és a sebei is vérezni kezdenek, mintha a titokzatos mágikus erő, ami Rémmé tette, szintén kiszállt volna belőle.*
- Hanem én úgy gondolom, hogy ha eddig abban a szentségtelen állatformában élt, akkor kellene hogy legyen egy barlangja vagy odúja is valahol a közelben. Azt még felkutathatnánk. Hátha találunk valami érdekeset. Esetleg egy-két holmit azoktól, akiket elragadott. Egy kis vígasz a gyászolóknak.
*veti fel. Ki tudja, titkon talán azt reméli, hogy fellelik valahol a korábban feláldozott lányt életben, fogságban. Bár ő is tudja a szíve mélyén, hogy ez esélytelen.
Aztán végignéz Rorkiron és így szól.*
- De az még ráér. Komoly sebeket szereztél. Gyere a lakomba, a lányommal ellátunk. Csak hozzuk a R... Merlas tetemét. Ne hagyjuk itt, nehogy lába keljen!
1945. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-07 19:27:00
Üzenet elküldve: 2025-08-07 19:27:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - I. fejezet//
//Szedett-vedett kompánia//
* A táborverés szinte szavak nélkül, gyorsan végbemegy. Néhány perc múlva pedig már ropognak is a gallyak. Rajta kívül még mindig senki nem szólal meg, így ő sem erőlteti. Ha már másban nincs rá szükség, leül a tűz közelébe, kezeit kinyújtja, hogy vén kezeiben érezze a melegséget. Vöröses színű köpenyét magára veti, így ül ott. Aztán meglátja, illetve meghallja Ennalinae sírását. Strat úrfi halála őt is ugyancsak meghatotta, de most jut csak eszébe, hogy másokat – történetesen a fél-elf lányt – talán még jobban megérintett a dolog. Nem azért, mert jobban ismerte volna a tündért, hanem mert alighanem kevesebbszer találkozott még a halállal, mint Pmirsh. Sőt, ha végignéz a csapat megmaradt tagjain, az is lehet, hogy ő itt az egyetlen, aki még sosem találkozott vele ilyen közelségből. Akárhogy is, az öreg elf elhúzza a száját. Megsajnálja Ennát és belül ostorozza magát, amiért nem tud semmi vidítót mondani. A halálban nincsen semmi vidám. Ha beleszakad se tudna semmi olyat mondani, amivel jobb kedvre deríthetné a lányt. Ő is hosszasan sóhajt egyet, ezzel elengedi a dolgot. *
– Kaphatok abból? * A félvér lány előtti ételre bök állával. Igazán megéhezett. Nagyon rég volt már, hogy utoljára evett. Ha senki nem akar Stratról beszélni, ő sem erőlteti. Viszont az élet megy tovább, és nekik fontos küldetésük van. Az élelem pedig kell ahhoz, hogy ne veszítse el a maradék erejét is. *
//Szedett-vedett kompánia//
* A táborverés szinte szavak nélkül, gyorsan végbemegy. Néhány perc múlva pedig már ropognak is a gallyak. Rajta kívül még mindig senki nem szólal meg, így ő sem erőlteti. Ha már másban nincs rá szükség, leül a tűz közelébe, kezeit kinyújtja, hogy vén kezeiben érezze a melegséget. Vöröses színű köpenyét magára veti, így ül ott. Aztán meglátja, illetve meghallja Ennalinae sírását. Strat úrfi halála őt is ugyancsak meghatotta, de most jut csak eszébe, hogy másokat – történetesen a fél-elf lányt – talán még jobban megérintett a dolog. Nem azért, mert jobban ismerte volna a tündért, hanem mert alighanem kevesebbszer találkozott még a halállal, mint Pmirsh. Sőt, ha végignéz a csapat megmaradt tagjain, az is lehet, hogy ő itt az egyetlen, aki még sosem találkozott vele ilyen közelségből. Akárhogy is, az öreg elf elhúzza a száját. Megsajnálja Ennát és belül ostorozza magát, amiért nem tud semmi vidítót mondani. A halálban nincsen semmi vidám. Ha beleszakad se tudna semmi olyat mondani, amivel jobb kedvre deríthetné a lányt. Ő is hosszasan sóhajt egyet, ezzel elengedi a dolgot. *
– Kaphatok abból? * A félvér lány előtti ételre bök állával. Igazán megéhezett. Nagyon rég volt már, hogy utoljára evett. Ha senki nem akar Stratról beszélni, ő sem erőlteti. Viszont az élet megy tovább, és nekik fontos küldetésük van. Az élelem pedig kell ahhoz, hogy ne veszítse el a maradék erejét is. *
1944. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-07 18:58:16
Üzenet elküldve: 2025-08-07 18:58:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Igazán kellemes időtöltés volt ellátogatni a tisztásra. Lehet, gyakrabban kéne ilyesmire adnia a fejét. Ahhoz viszont túlságosan szereti a megszokott közeget, amit kunyhója körül alakított ki magának. Éppen elegendő változást hoznak minden napba a növények. Különös gondot fordít minden alanyra, amit vendégül lát a világnak azon kicsiny szegletén, amit magáénak mondhat. Nyomon követi a fejlődésüket, igazgatja őket, mikor kell, és eltávolítja a rossz példát mutatókat, mielőtt túl késő lenne. Ennél nem is kell több.
Elégedetten sétál hazafelé, és arra gondol, igazán szép termés lett idén a kukoricán. Talán jövőre érdemes belőle többet vetnie. Nehezére fog esni, de néhány csövet hagynia kell megszáradni jövő évi vetőmagnak. Pedig valóban édes, roppanós kukorica termett az idén. Minden elpazarolt szemért kár. Áldozatot hozni sohasem könnyű, de annál szükségesebb. Ez pedig ezúttal is így van. Vigasztaló, hogy az áldozat meghozza majd a gyümölcsét. Vagy jelen esetben inkább zöldségét.
Ahogy végighalad azon az úton, aminek minden kanyarulata szinte a lelkébe vésődött, eszébe ötlik egy gondolat. Ha már úgyis úton van, tehetne még egy kitérőt. Ez persze azzal járna, hogy később ér haza, tehát kevesebb ideje maradna a mára tervezett dolgaira. Ellenben pont az imént gondolkodott az áldozathozatal fontosságáról. Legfeljebb majd kétszer olyan gyorsan dolgozik. Továbbmegy hát az ismerős elágazásnál, és az ingovány felé irányítja lépteit. Jó ideje tervez már oda ellátogatni. Épp ideje, hogy ne halogassa tovább.*
Elégedetten sétál hazafelé, és arra gondol, igazán szép termés lett idén a kukoricán. Talán jövőre érdemes belőle többet vetnie. Nehezére fog esni, de néhány csövet hagynia kell megszáradni jövő évi vetőmagnak. Pedig valóban édes, roppanós kukorica termett az idén. Minden elpazarolt szemért kár. Áldozatot hozni sohasem könnyű, de annál szükségesebb. Ez pedig ezúttal is így van. Vigasztaló, hogy az áldozat meghozza majd a gyümölcsét. Vagy jelen esetben inkább zöldségét.
Ahogy végighalad azon az úton, aminek minden kanyarulata szinte a lelkébe vésődött, eszébe ötlik egy gondolat. Ha már úgyis úton van, tehetne még egy kitérőt. Ez persze azzal járna, hogy később ér haza, tehát kevesebb ideje maradna a mára tervezett dolgaira. Ellenben pont az imént gondolkodott az áldozathozatal fontosságáról. Legfeljebb majd kétszer olyan gyorsan dolgozik. Továbbmegy hát az ismerős elágazásnál, és az ingovány felé irányítja lépteit. Jó ideje tervez már oda ellátogatni. Épp ideje, hogy ne halogassa tovább.*
1943. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-07 16:02:22
Üzenet elküldve: 2025-08-07 16:02:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//A Szürke Légió - I. fejezet//
//Szedett-vedett kompánia//
*Úgy látszik, mindenki ki van purcanva. Magában már kezd kételkedni, vajon mennyi erejük lesz egyáltalán bármit átbeszélni a történtekből ezen az éjszakán. Szívesen üldögélne késő éjszakáig a tűz körül, sütögetne valamit, miközben mindenki elmélyülten meséli, milyen érzés volt neki az utóbbi nap. De valahogy nem lenne az igazi. A levegő nehéz és vészterhes. Ahogy a mozgás is. Valószínűbb, hogy mindenki csak gyorsan eszik néhány harapást, és már ki is dől.
Kedvesen mosolyogva köszöni meg Michartara segítségét, ahogy a kijelölt árok felé biceg. Rengeteget segített neki már a nőstény kis kalandjuk során, és ez megmelengeti a szívét. Amaz épp mosolyog valamin, de Enna nem kérdez rá - talál ő is épp elég iróniát a jelenlegi helyzetükben, hogy pusztán némán osztozzon a másikkal a somolygásban.
Pmirsh tűzifát gyűjt, Norennar máris készíti a tűzrakó helyet. A félvér elveszettnek érzi magát. Legalább azzal igyekszik hozzájárulni a közös munkához, hogy vele ne kelljen foglalkozni a többieknek. Elkezd kicsomagolni némi hideg élelmet, talán egy kicsivel többet is, mint ami neki elég, hátha valaki rászorulna. A takaróját is kitekeri, sőt, egyből maga köré is teríti, mint egy védelmező palástot, amiből csak a feje lóg ki. Így ül ott a remélhetőleg hamarosan éledező tűz lángjait várva.
Az öreg elf szavai zökkentik ki ingatag nyugalmából. Először csak hangosan fújtat egyet, ahogy kiszalad a levegő a tüdejéből, és a szája is igyekszik szabadulni a felgyülemlő rossz érzésektől. Aztán jönnek a könnyek, szép sorban, szó nélkül. A takaró aprókat rázkódik, ahogy Enna csendben zokog.*
A hozzászólás írója (Ennalinae Traelehnn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.07 16:03:13
//Szedett-vedett kompánia//
*Úgy látszik, mindenki ki van purcanva. Magában már kezd kételkedni, vajon mennyi erejük lesz egyáltalán bármit átbeszélni a történtekből ezen az éjszakán. Szívesen üldögélne késő éjszakáig a tűz körül, sütögetne valamit, miközben mindenki elmélyülten meséli, milyen érzés volt neki az utóbbi nap. De valahogy nem lenne az igazi. A levegő nehéz és vészterhes. Ahogy a mozgás is. Valószínűbb, hogy mindenki csak gyorsan eszik néhány harapást, és már ki is dől.
Kedvesen mosolyogva köszöni meg Michartara segítségét, ahogy a kijelölt árok felé biceg. Rengeteget segített neki már a nőstény kis kalandjuk során, és ez megmelengeti a szívét. Amaz épp mosolyog valamin, de Enna nem kérdez rá - talál ő is épp elég iróniát a jelenlegi helyzetükben, hogy pusztán némán osztozzon a másikkal a somolygásban.
Pmirsh tűzifát gyűjt, Norennar máris készíti a tűzrakó helyet. A félvér elveszettnek érzi magát. Legalább azzal igyekszik hozzájárulni a közös munkához, hogy vele ne kelljen foglalkozni a többieknek. Elkezd kicsomagolni némi hideg élelmet, talán egy kicsivel többet is, mint ami neki elég, hátha valaki rászorulna. A takaróját is kitekeri, sőt, egyből maga köré is teríti, mint egy védelmező palástot, amiből csak a feje lóg ki. Így ül ott a remélhetőleg hamarosan éledező tűz lángjait várva.
Az öreg elf szavai zökkentik ki ingatag nyugalmából. Először csak hangosan fújtat egyet, ahogy kiszalad a levegő a tüdejéből, és a szája is igyekszik szabadulni a felgyülemlő rossz érzésektől. Aztán jönnek a könnyek, szép sorban, szó nélkül. A takaró aprókat rázkódik, ahogy Enna csendben zokog.*
A hozzászólás írója (Ennalinae Traelehnn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.07 16:03:13
1942. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-07 09:27:30
Üzenet elküldve: 2025-08-07 09:27:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - I. fejezet//
//Szedett-vedett kompánia//
*Norennar bólint, mikor a többiek megegyeznek a táborverésben. Ahogy a mozgás megszűnik körülötte, és már nem a pusztán kell átverekedniük magukat, csak most érzi igazán, mennyire kiszáradt a torka. Leakasztja a kulacsot az övéről, megemeli, s jó pár kortyot lehúz belőle. A víz langyos, de most nincs finnyáskodás – minden cseppje jól esik. A szája szélét a kézfejébe törli, aztán körbenéz, és már indul is, hogy megtalálja a legmegfelelőbb helyet a tűznek.
A szántóföld széle, az árokpart szegélye alatt talál egy alacsonyabb kiszögellést, amit a növényzet is részben takar. Itt a szél sem jár annyira, de a füstnek van hová szállnia, és talán, nem fogják kiszúrni őket a távolból sem. Letérdel a száraz talajra, és kezével kezdi kaparni a földet. Az ujja alá tapadt rögöket néha félresöpri, néha arrébb hajítja. Ahol keményebb a föld, ott a kardja markolatával töri fel, vagy botot keres, és azzal feszegeti meg.
Nem nagy tüzet akar, csak akkorát, ami meleget ad, és amiben főzni lehetne, ha kellene. De legfőképp, amit nem vesz észre senki, aki nem közvetlenül mellettük áll. Ezért is sekély gödröt ás. A félretúrt földrt pedig a gödör köré húzza, hogy takarja a földperem a későbbi tűz fényét. Ez a fajta tűz lassabban lobban, de megbízhatóbb, ráadásul van nála minden ami megkönnyíti majd a begyújtását. Ha elég száraz ágakat találnak, akkor tán a füst se lesz annyira látható, pláne éjjel. Most nem kockáztathatnak azzal, hogy magukra vonják újabb éber szemek figyelmét.
Miközben a földet kaparja, oldalra pillant. A szeme sarkából látja Thara arcán azt a furcsa, odatévedt mosolyt. Egy pillanatra megáll a mozdulatban, csak a szemöldökét emeli meg, aztán visszafordul a munkájához. Nem kérdez semmit, nem mosolyog vissza.
Amikor Pmirsh hangja megtöri a táborverés csendjét, és kimondja Strat nevét, Norennar keze újra megáll. Sóhajt. Röviden, hangtalanul, szinte csak egy hosszú kifújás a tüdejéből. A hibát nem javítja ki az, ha újra és újra átgondolja. De attól még ott marad benne. Egy pillanattal később újra mozogni kezd, mintha csak el akarná temetni a bűntudatát a föld alá, amit épp kapar.
Mikor kész a gödör, feláll, megtörli a tenyerét a nadrágjába, és Pmirsh után ered. Egy szó nélkül segít neki száraz gallyakat szedni az út menti bokrok alól. Felemel egy kisebb ágat, letöri róla a felesleget, aztán még egyet. Bár nála van a tapló, de az nem lesz elég ahhoz, hogy életben tartsák a tüzet.
Ha valaki megszólítja közben, leáll vele, társalogni, de ha nem, néhány száraz ág felszedése után nekiáll a tűzrakásnak.*
//Szedett-vedett kompánia//
*Norennar bólint, mikor a többiek megegyeznek a táborverésben. Ahogy a mozgás megszűnik körülötte, és már nem a pusztán kell átverekedniük magukat, csak most érzi igazán, mennyire kiszáradt a torka. Leakasztja a kulacsot az övéről, megemeli, s jó pár kortyot lehúz belőle. A víz langyos, de most nincs finnyáskodás – minden cseppje jól esik. A szája szélét a kézfejébe törli, aztán körbenéz, és már indul is, hogy megtalálja a legmegfelelőbb helyet a tűznek.
A szántóföld széle, az árokpart szegélye alatt talál egy alacsonyabb kiszögellést, amit a növényzet is részben takar. Itt a szél sem jár annyira, de a füstnek van hová szállnia, és talán, nem fogják kiszúrni őket a távolból sem. Letérdel a száraz talajra, és kezével kezdi kaparni a földet. Az ujja alá tapadt rögöket néha félresöpri, néha arrébb hajítja. Ahol keményebb a föld, ott a kardja markolatával töri fel, vagy botot keres, és azzal feszegeti meg.
Nem nagy tüzet akar, csak akkorát, ami meleget ad, és amiben főzni lehetne, ha kellene. De legfőképp, amit nem vesz észre senki, aki nem közvetlenül mellettük áll. Ezért is sekély gödröt ás. A félretúrt földrt pedig a gödör köré húzza, hogy takarja a földperem a későbbi tűz fényét. Ez a fajta tűz lassabban lobban, de megbízhatóbb, ráadásul van nála minden ami megkönnyíti majd a begyújtását. Ha elég száraz ágakat találnak, akkor tán a füst se lesz annyira látható, pláne éjjel. Most nem kockáztathatnak azzal, hogy magukra vonják újabb éber szemek figyelmét.
Miközben a földet kaparja, oldalra pillant. A szeme sarkából látja Thara arcán azt a furcsa, odatévedt mosolyt. Egy pillanatra megáll a mozdulatban, csak a szemöldökét emeli meg, aztán visszafordul a munkájához. Nem kérdez semmit, nem mosolyog vissza.
Amikor Pmirsh hangja megtöri a táborverés csendjét, és kimondja Strat nevét, Norennar keze újra megáll. Sóhajt. Röviden, hangtalanul, szinte csak egy hosszú kifújás a tüdejéből. A hibát nem javítja ki az, ha újra és újra átgondolja. De attól még ott marad benne. Egy pillanattal később újra mozogni kezd, mintha csak el akarná temetni a bűntudatát a föld alá, amit épp kapar.
Mikor kész a gödör, feláll, megtörli a tenyerét a nadrágjába, és Pmirsh után ered. Egy szó nélkül segít neki száraz gallyakat szedni az út menti bokrok alól. Felemel egy kisebb ágat, letöri róla a felesleget, aztán még egyet. Bár nála van a tapló, de az nem lesz elég ahhoz, hogy életben tartsák a tüzet.
Ha valaki megszólítja közben, leáll vele, társalogni, de ha nem, néhány száraz ág felszedése után nekiáll a tűzrakásnak.*
1941. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-07 08:50:15
Üzenet elküldve: 2025-08-07 08:50:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
//Halált kergetve//
*A felé érkező csapás elől hátrahőkölve tér ki, s ezúttal a csatabárddal lentről felfelé kaszál. Szinte lelki szemei előtt van, miként ontja ki az ifjonc beleit. Nem csupán a küzdelem hajtja. A bosszú lehetősége is ott lebeg lelki szemei előtt. Elvégre az tejfölfejű harcos egyszer már vérét vette. Még ha nem is járt maradéktalan sikerrel, ez egy igazán megtorolandó cselekedet.
Ahogy eszébe ötlenek utolsó pillanatai, ismét csak elönti a düh. Meg akarja semmisíteni, alázni ellenfelét. Amit ő fog művelni vele, abból biztosan nem lesz visszaút.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2025.08.07 16:07:07, a következő indokkal:
Kérésre
*A felé érkező csapás elől hátrahőkölve tér ki, s ezúttal a csatabárddal lentről felfelé kaszál. Szinte lelki szemei előtt van, miként ontja ki az ifjonc beleit. Nem csupán a küzdelem hajtja. A bosszú lehetősége is ott lebeg lelki szemei előtt. Elvégre az tejfölfejű harcos egyszer már vérét vette. Még ha nem is járt maradéktalan sikerrel, ez egy igazán megtorolandó cselekedet.
Ahogy eszébe ötlenek utolsó pillanatai, ismét csak elönti a düh. Meg akarja semmisíteni, alázni ellenfelét. Amit ő fog művelni vele, abból biztosan nem lesz visszaút.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2025.08.07 16:07:07, a következő indokkal:
Kérésre
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2077-2096