//Sziritán titkai//
*Bajszos állja a lány tekintetét. Sokat látott harcos férfi, kérges lélekkel és tapasztalatokkal. Sziritán gazdag falu, dél kereskedelme itt folyik át észak felé, a lehető legjobbakat keresték, még ha drága is volt. Ám a többletköltséget természetesen a piac kofáira hárították, ők pedig a vásárlóikra. Ez a világ rendje.
Hanloren válaszára összeszűkül a tekintete. A "papnő vagyok" és az "övé voltam" kifejezések felkeltik az érdeklődését.*
- Pedig nekem csak a kardom van és még sosem hagyott cserben. *Válaszolja megütögetve a fegyverövén lógó dísztelen markolatú szablyát. Tekintete követi majd Hanét a nézelődők felé.*
- Valaki kérdezze ki a falusiakat! Hátha láttak valamit! *Kiáltja hátra az egyik zsoldosnak Bajszos és megigazítja az arcszőrzetet, amelyről valószínűleg nevét kapta.*
- Hagyjuk a fennkölt szavakat, te lány. Nem pazarold rám, tartsd meg másoknak. Nem gyanúsítok én senkit. *Szakítja félbe a férfi Hant, ahogy az imádkozásról beszélne. Láthatóan a háta közepére sem kívánja ezt az újabb incidenst Sziritán közelében.*
- De ha nem velük voltál, akkor most kinek a papnője vagy? *Kérdi Bajszos a lányra nézve. Mivel Han az imént mondta ki, hogy régen "velük", azaz az Eeyr papokkal volt, így kíváncsi a válaszra.*
- Miféle igaz hitről prédikálnál? *Teszi hozzá az újabb kérdést. Hisz ha nem Eeyr papnője, akkor két új isten maradt. Teysus és Sa'Tereth. Ha szavai vagy a karizmája meg is győzi a zsoldost, még koránt sem lehet biztos a sikerben. Hisz ők csak a falut védik, nem a hitüket. Bajszos várja a választ, a testeket elviszik a falu felé, gondosan köpenyekbe csavarva.
Hanloren ekkor úgy érezheti, mintha mellbevágták volna, a levegő hirtelen kiszorul a tüdőjéből és hirtelen szikrák kezdenek pattogni elködösülő tekintete előtt. Éber álmot lát vagy illúziót, maga sem tudja. Testek emelkednek ki a földből, holtak, kik egykor már átléptek a Kárpit túloldalára. Urának és patrónusának hatalmas alakja áll mögöttük, a fekete égen villámok cikáznak.
~ Térj vissza délre, várlak a Kertemben. ~ Kurta, parancsoló mennydörgés, Hanloren, ha akarna sem tudna ellenállni neki.
Ahogy jött a jelenés, úgy múlik el, pedig két pillanat, annyi nem telt el. Han pedig ott áll Bajszos előtt, a lábai mintha kocsonyából lennének, pedig nem először találkozik már a Vérúrral. A zsoldos választ vár, reakciója a villámgyorsan végbemenő eseményeke csak Hantól függ.*