Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 91 (1801. - 1820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2315-2334
1820. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-02 21:17:43
Üzenet elküldve: 2025-07-02 21:17:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Szénfekete//
*Még nincs delelőn a nap, mégis érzi a bőrén a sugarainak az erejét, ahogyan a terasz előtt jön-megy, fát vág, a feldarabolt hasábok kupacai mellett a macskát kerülgeti, amikor az a félreröppenő kéregdarabokat megunva néha a lábszára után vetődik a fűből. Hiába a szokott, szigorú vonások, nem oly sápadt most, mint egy szobor, s a halántékán lefutó izzadtság is megtöri a látszatát annak, hogy hűvös kőből metszették volna. Nem nyúl azonban, hogy megtörölje az arcát; szótlanul, egy-egy pillantásokkal keresve maga alatt a keresztbe-kasul cirkáló macska fekete árnyékát hajol a következő nagyobb darab rönkért, s emeli a karjaiba, hogy a tuskóhoz vigye.
A tisztáson csendesen felé közeledő hosszúéletű sötét, ismerős alakja ha jöttében-mentében fel is tűnik neki, legfeljebb csak a szeme sarkából láthatja, reagálni azonban nem reagál rá. Összevonja a szemöldökét, a kezei közt a mellkasának szorított rönkkel visszalép a tönkhöz, kikerülve közben a már felaprított hasábok egy jókora, egymásról félreborult kupacát. A nő hangos bejelentésére aprót fújtat csupán, hunyorog - kifejezetten kényelmetlen egy a homlokán át szemébe csorduló izzadságcsepp; a tönkre dobva a karjában tartott fát támaszkodik rá előre, a vállával törölve félre az arcáról a verejtéket. A térdével segít aztán saját magának beljebb igazítani a rönköt, amikor felnéz végül; egyetlen hosszú pillantás, amivel a macskához guggoló nő felé fordul, felmérve a szabadban töltött éjjel nyomait, a virágokat, a táskát, a tényt, hogy itt van. Az ideges nyugtalanság, ami akkor a kikötőbe űzte nem szűnt meg, ha akkor és ott csillapodott is valamelyest, hazatérve ugyanolyan erővel lett úrrá rajta. A munkába kimelegedve még szaporán veszi a levegőt, ahogy végignéz a nőn, mielőtt elfordulva a korábban félredobott fejszéért mozdulna. Meleg van.*
- Van odabent víz. *Lép vissza a baltával a kezében a felállított rönk elé, a baljába emelve a szerszám nyelét.* - Talán még hideg.
*Hajnalban hozta a kútról, akkor hideg volt. A házban még viszonylag hűvös van, hogy az ajtón kívül a szemközti, erdőre néző ablak is ki van tárva, s keresztbe jár onnan a levegő, de a fa hamar átmelegszik, amikor az igazán meleg hónapokban éjjel sem hűl már vissza az idő.
Egy mozdulattal lendíti a fejszét, élesen csattanva viszi ketté a rönköt, hogy az egyik fele leborul a földre. A nyugtalanság, ami ott vibrált a bőre alatt akkor, nem múlt el. Kemények maradnak a vonások az arcon, ahogy félredobva ismét a fejszét előrelép, s elemelve az állva maradt, kisebb hasábot letépi róla a kéreg egy félig leforgácsolt darabját.*
*Még nincs delelőn a nap, mégis érzi a bőrén a sugarainak az erejét, ahogyan a terasz előtt jön-megy, fát vág, a feldarabolt hasábok kupacai mellett a macskát kerülgeti, amikor az a félreröppenő kéregdarabokat megunva néha a lábszára után vetődik a fűből. Hiába a szokott, szigorú vonások, nem oly sápadt most, mint egy szobor, s a halántékán lefutó izzadtság is megtöri a látszatát annak, hogy hűvös kőből metszették volna. Nem nyúl azonban, hogy megtörölje az arcát; szótlanul, egy-egy pillantásokkal keresve maga alatt a keresztbe-kasul cirkáló macska fekete árnyékát hajol a következő nagyobb darab rönkért, s emeli a karjaiba, hogy a tuskóhoz vigye.
A tisztáson csendesen felé közeledő hosszúéletű sötét, ismerős alakja ha jöttében-mentében fel is tűnik neki, legfeljebb csak a szeme sarkából láthatja, reagálni azonban nem reagál rá. Összevonja a szemöldökét, a kezei közt a mellkasának szorított rönkkel visszalép a tönkhöz, kikerülve közben a már felaprított hasábok egy jókora, egymásról félreborult kupacát. A nő hangos bejelentésére aprót fújtat csupán, hunyorog - kifejezetten kényelmetlen egy a homlokán át szemébe csorduló izzadságcsepp; a tönkre dobva a karjában tartott fát támaszkodik rá előre, a vállával törölve félre az arcáról a verejtéket. A térdével segít aztán saját magának beljebb igazítani a rönköt, amikor felnéz végül; egyetlen hosszú pillantás, amivel a macskához guggoló nő felé fordul, felmérve a szabadban töltött éjjel nyomait, a virágokat, a táskát, a tényt, hogy itt van. Az ideges nyugtalanság, ami akkor a kikötőbe űzte nem szűnt meg, ha akkor és ott csillapodott is valamelyest, hazatérve ugyanolyan erővel lett úrrá rajta. A munkába kimelegedve még szaporán veszi a levegőt, ahogy végignéz a nőn, mielőtt elfordulva a korábban félredobott fejszéért mozdulna. Meleg van.*
- Van odabent víz. *Lép vissza a baltával a kezében a felállított rönk elé, a baljába emelve a szerszám nyelét.* - Talán még hideg.
*Hajnalban hozta a kútról, akkor hideg volt. A házban még viszonylag hűvös van, hogy az ajtón kívül a szemközti, erdőre néző ablak is ki van tárva, s keresztbe jár onnan a levegő, de a fa hamar átmelegszik, amikor az igazán meleg hónapokban éjjel sem hűl már vissza az idő.
Egy mozdulattal lendíti a fejszét, élesen csattanva viszi ketté a rönköt, hogy az egyik fele leborul a földre. A nyugtalanság, ami ott vibrált a bőre alatt akkor, nem múlt el. Kemények maradnak a vonások az arcon, ahogy félredobva ismét a fejszét előrelép, s elemelve az állva maradt, kisebb hasábot letépi róla a kéreg egy félig leforgácsolt darabját.*
1819. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-02 20:02:08
Üzenet elküldve: 2025-07-02 20:02:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás //
*A nevetés lassan alábbhagy, és Zzulyaras csak egy utolsót fúj ki az orrán keresztül, ahogy megdörgöli a szemét. A férfi szavai azonban megváltoztatják az arckifejezését. Még ha eddig tréfásnak is találta a helyzetet, most egy árnyalatnyi megértés ül ki vonásaira. Komolyabbá válik, még ha a vigyor egy része ott is marad a szája sarkában.*
-Áh, hát az más.
*Bólint halkan morogva.*
-Mondjuk azt megértem. Sok ork inkább páncélban, nem vendéglistával jár.
*Mosolyogva megvakarja tarkóját, miközben elindul újra a fű borította ösvényen, az egyre sűrűbbé váló bokrok felé. A táj enyhén dombossá válik és bokrok sűrűje vezeti őket az ösvényen.*
-Figyelj, Merv.
*Szól hátra anélkül, hogy megállna vagy hátranézne.*
-Bocsánat, hogy így megijesztettelek. Lehettem volna egyértelműbb. Egy idegen meghívását persze, hogy nem fogod csak úgy elfogadni.
*Nem fűz hozzá többet. Csak vállat von, és egy újabb lépést tesz a bozótos felé, ahol egy kis ösvény nyílik balra, egy kis domb tövében. Egy alacsony kerítést láthatnak meg először, majd megjelenik a kunyhó körvonala. Egyszerű, fából ácsolt, stabil kis építmény. Mellette pár sor zöldség, gyógynövény és egy nagydarab faoszlopra rögzített edzőbábú, amelyen régi vágások és horpadások vannak a gyakorlásai nyomaként.*
-Itt is vagyunk.
*Biccent fejével a kunyhó felé, majd a válláról leoldja fegyverét és nekitámasztja a kunyhó oldalának.*
-Érezd otthon magad. Nézz körbe nyugodtan, csak vigyázz a veteményesre. Én addig átöltözök.
*Mondja, miközben inge már a kezei közt van, hogy levegye, de még mielőtt levenné kér egy dolgot a férfitól.*
-Ott van egy öntöző kanna és a kunyhó sarkánál van egy vízgyüjtő hordó. Megöntöznéd a növényeket? Köszönöm.
*Választ nem is vár, hanem rögtön visszabújik a kunyhóba és nekikezd az átöltözésnek.*
A hozzászólás írója (Zzulyaras Mezyhlkree) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.02 20:02:23
*A nevetés lassan alábbhagy, és Zzulyaras csak egy utolsót fúj ki az orrán keresztül, ahogy megdörgöli a szemét. A férfi szavai azonban megváltoztatják az arckifejezését. Még ha eddig tréfásnak is találta a helyzetet, most egy árnyalatnyi megértés ül ki vonásaira. Komolyabbá válik, még ha a vigyor egy része ott is marad a szája sarkában.*
-Áh, hát az más.
*Bólint halkan morogva.*
-Mondjuk azt megértem. Sok ork inkább páncélban, nem vendéglistával jár.
*Mosolyogva megvakarja tarkóját, miközben elindul újra a fű borította ösvényen, az egyre sűrűbbé váló bokrok felé. A táj enyhén dombossá válik és bokrok sűrűje vezeti őket az ösvényen.*
-Figyelj, Merv.
*Szól hátra anélkül, hogy megállna vagy hátranézne.*
-Bocsánat, hogy így megijesztettelek. Lehettem volna egyértelműbb. Egy idegen meghívását persze, hogy nem fogod csak úgy elfogadni.
*Nem fűz hozzá többet. Csak vállat von, és egy újabb lépést tesz a bozótos felé, ahol egy kis ösvény nyílik balra, egy kis domb tövében. Egy alacsony kerítést láthatnak meg először, majd megjelenik a kunyhó körvonala. Egyszerű, fából ácsolt, stabil kis építmény. Mellette pár sor zöldség, gyógynövény és egy nagydarab faoszlopra rögzített edzőbábú, amelyen régi vágások és horpadások vannak a gyakorlásai nyomaként.*
-Itt is vagyunk.
*Biccent fejével a kunyhó felé, majd a válláról leoldja fegyverét és nekitámasztja a kunyhó oldalának.*
-Érezd otthon magad. Nézz körbe nyugodtan, csak vigyázz a veteményesre. Én addig átöltözök.
*Mondja, miközben inge már a kezei közt van, hogy levegye, de még mielőtt levenné kér egy dolgot a férfitól.*
-Ott van egy öntöző kanna és a kunyhó sarkánál van egy vízgyüjtő hordó. Megöntöznéd a növényeket? Köszönöm.
*Választ nem is vár, hanem rögtön visszabújik a kunyhóba és nekikezd az átöltözésnek.*
A hozzászólás írója (Zzulyaras Mezyhlkree) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.02 20:02:23
1818. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-02 19:32:53
Üzenet elküldve: 2025-07-02 19:32:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás//
*Nem is érti, hogy hogyan jutott erre a köveztetésre. Az ork eddig is barátságos volt vele, miért pont most próbálná meg bántani? Nagyon szégyenli a viselkedését, keze lekerül a fegyverről. Azért az ork nevetése zavarja. Az elé tárulkozó pallos meg még jobban. Majdhogynem érzi a penge jéghideg simítását a nyakán. Még a hideg is kirázza Mervet.*
-Ne haragudj, Zzul. Nem tudom mi ütött belém.
*Szabadkozik, vakarva a tarkóját.*
-Nem gyakran hívnak meg magukhoz emberek, pláne nem orkok.
*Kis habozás után, szégyenkezve folytatja.*
-Persze, nagyon szívesen megnézem a kunyhódat. Köszönöm a meghívást.
*Megkönnyebbül, ahogy a pallos visszatér a hüvelyébe.*
-Akkor hát vezesd az utat.
*Mondja vidám hangnemben, amivel az előző kiakadását akarja palástolni. Az majd az orktól függ, hogy sikeresen-e.*
*Nem is érti, hogy hogyan jutott erre a köveztetésre. Az ork eddig is barátságos volt vele, miért pont most próbálná meg bántani? Nagyon szégyenli a viselkedését, keze lekerül a fegyverről. Azért az ork nevetése zavarja. Az elé tárulkozó pallos meg még jobban. Majdhogynem érzi a penge jéghideg simítását a nyakán. Még a hideg is kirázza Mervet.*
-Ne haragudj, Zzul. Nem tudom mi ütött belém.
*Szabadkozik, vakarva a tarkóját.*
-Nem gyakran hívnak meg magukhoz emberek, pláne nem orkok.
*Kis habozás után, szégyenkezve folytatja.*
-Persze, nagyon szívesen megnézem a kunyhódat. Köszönöm a meghívást.
*Megkönnyebbül, ahogy a pallos visszatér a hüvelyébe.*
-Akkor hát vezesd az utat.
*Mondja vidám hangnemben, amivel az előző kiakadását akarja palástolni. Az majd az orktól függ, hogy sikeresen-e.*
1817. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-02 13:14:11
Üzenet elküldve: 2025-07-02 13:14:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás//
*Nem számított rá, hogy ajánlata ilyen reakciót vált majd ki
Mervből. Elsőnek csak kérdőn bámul, felhúzott szemöldökkel, majd hangos
nevetésben tör ki. Olyan hangosan nevet, hogy még néhány madár azonnal szárnyra
kel. Mint egyfajta mennydörgés, úgy hasít végig a vidéken. Alig bír egyenesen
állni, hasát fogva, görnyedve röhög. Látását könnycseppek homályosítják el.*
-Jaj ne. Ez jó vicc volt. Már majdnem azt hittem komolyan gondolod.
*Törölgeti ki szemeiből a könnycseppeket.*
-Ennél azért több eszed is lehetne. Inkább fuss el, de ne akarj velem harcba keveredni.
*Hátához nyúl és előhúzza hatalmas pallosát. A nap fénye vakítóan csillog vissza a fegyver pengéjéről, mutatva, hogy gazdája
rendszeresen tisztítja és nagy becsben tartja.*
-Ez a kicsike könnyedén kettéhasítana téged. Hidd csak el.
*Majd amilyen hirtelen előkapta a pallost, ugyan olyan hirtelen teszi vissza a helyére.*
-Azért is gondoltam, hogy megnézhetnéd a kunyhóm, mert akkor
átöltöznék és a páncélomat is magamra ölteném. Jobb ha felszerelve megyünk be a
Kikötőbe. Rajtad látom a védelmet, de nekem is van, ami sokkal jobb mint a tiéd.
*Mosolyog büszkén kajánul a másikra.*
*Nem számított rá, hogy ajánlata ilyen reakciót vált majd ki
Mervből. Elsőnek csak kérdőn bámul, felhúzott szemöldökkel, majd hangos
nevetésben tör ki. Olyan hangosan nevet, hogy még néhány madár azonnal szárnyra
kel. Mint egyfajta mennydörgés, úgy hasít végig a vidéken. Alig bír egyenesen
állni, hasát fogva, görnyedve röhög. Látását könnycseppek homályosítják el.*
-Jaj ne. Ez jó vicc volt. Már majdnem azt hittem komolyan gondolod.
*Törölgeti ki szemeiből a könnycseppeket.*
-Ennél azért több eszed is lehetne. Inkább fuss el, de ne akarj velem harcba keveredni.
*Hátához nyúl és előhúzza hatalmas pallosát. A nap fénye vakítóan csillog vissza a fegyver pengéjéről, mutatva, hogy gazdája
rendszeresen tisztítja és nagy becsben tartja.*
-Ez a kicsike könnyedén kettéhasítana téged. Hidd csak el.
*Majd amilyen hirtelen előkapta a pallost, ugyan olyan hirtelen teszi vissza a helyére.*
-Azért is gondoltam, hogy megnézhetnéd a kunyhóm, mert akkor
átöltöznék és a páncélomat is magamra ölteném. Jobb ha felszerelve megyünk be a
Kikötőbe. Rajtad látom a védelmet, de nekem is van, ami sokkal jobb mint a tiéd.
*Mosolyog büszkén kajánul a másikra.*
1816. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-02 10:05:24
Üzenet elküldve: 2025-07-02 10:05:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás//
*Az ork ajánlata meglepi. Megáll a gyaloglásban és kérdőn néz a férfira.*
-Tényleg csak így meghívsz egy idegent az otthonodba? Nem mintha rosszat akarnék neked, de azért ennyire ne bízz meg sz idegenekben.
*Mondjuk mintha az orknak bármitől vagy bárkitől tartania kellene aki nem óriás vagy ork. Már csak a puszta jelenléte is tiszteletet parancsoló, hatalmas teste rémisztő hatást kelt. Még az is lehet, hogy neki kellene félnie. Lehet, hogy egy kunyhóba vezeti, de csak kintről néz ki annak, belülről lehet egy kínzókamra helyezkedik el. Így belegondolva még inkább neki van félni valója, mintsem az orknak. Megnöveli a távolságot kettejük között, kezét a kardjára teszi, hogy ha kell támadhasson, vagy éppen védekezhessen egy esetleges támadás ellen.*
*Az ork ajánlata meglepi. Megáll a gyaloglásban és kérdőn néz a férfira.*
-Tényleg csak így meghívsz egy idegent az otthonodba? Nem mintha rosszat akarnék neked, de azért ennyire ne bízz meg sz idegenekben.
*Mondjuk mintha az orknak bármitől vagy bárkitől tartania kellene aki nem óriás vagy ork. Már csak a puszta jelenléte is tiszteletet parancsoló, hatalmas teste rémisztő hatást kelt. Még az is lehet, hogy neki kellene félnie. Lehet, hogy egy kunyhóba vezeti, de csak kintről néz ki annak, belülről lehet egy kínzókamra helyezkedik el. Így belegondolva még inkább neki van félni valója, mintsem az orknak. Megnöveli a távolságot kettejük között, kezét a kardjára teszi, hogy ha kell támadhasson, vagy éppen védekezhessen egy esetleges támadás ellen.*
1815. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-01 20:06:44
Üzenet elküldve: 2025-07-01 20:06:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás//
*Nedves teste nem tesz jót a ruháinak. Gyorsan átnedvesednek ami kényelmetlenné teszi a viseletüket. Szerencséje van, hogy a nap a segítségére siet. Mire a Szántóföldekre érnek, addigra már megszáradtak ruhái, bár attól még nem kevésbé furcsa a viseletük. Egy rövid időre meg is kell állnia, hogy csizmáit felhúzhassa a lábaira.*
-Várj, egy pillanat és megyek utánad.
*Leül a földre, amivel egy apró porfelhőt kavar fel. Nehéz de csak sikerül felhúznia a lábára a csizmákat.*
-Rendben, megvagyok. Mehetünk.
*Éri be a férfit. Egyikőjük sem beszél. Nem tudja miért. Lehet, hogy egyszerűen nincs mit mondaniuk egymásnak.*
-Tudod innen nem messze van egy kis kunyhóm. Még egy kis kertje is van, ahol termesztgethetek.
*Számol be büszkén tulajdonáról Mervnek. *
-Ha akarod megnézheted, szép kis területen helyezkedik el. Alig tíz percre van a folyótól. Csak ott nehezebb fürdőzni, mert a víz sodrása jóval erősebb. Ezért is szoktam a tisztásra járni.
*Kezd bele mély, dörmögő hangján.*
*Nedves teste nem tesz jót a ruháinak. Gyorsan átnedvesednek ami kényelmetlenné teszi a viseletüket. Szerencséje van, hogy a nap a segítségére siet. Mire a Szántóföldekre érnek, addigra már megszáradtak ruhái, bár attól még nem kevésbé furcsa a viseletük. Egy rövid időre meg is kell állnia, hogy csizmáit felhúzhassa a lábaira.*
-Várj, egy pillanat és megyek utánad.
*Leül a földre, amivel egy apró porfelhőt kavar fel. Nehéz de csak sikerül felhúznia a lábára a csizmákat.*
-Rendben, megvagyok. Mehetünk.
*Éri be a férfit. Egyikőjük sem beszél. Nem tudja miért. Lehet, hogy egyszerűen nincs mit mondaniuk egymásnak.*
-Tudod innen nem messze van egy kis kunyhóm. Még egy kis kertje is van, ahol termesztgethetek.
*Számol be büszkén tulajdonáról Mervnek. *
-Ha akarod megnézheted, szép kis területen helyezkedik el. Alig tíz percre van a folyótól. Csak ott nehezebb fürdőzni, mert a víz sodrása jóval erősebb. Ezért is szoktam a tisztásra járni.
*Kezd bele mély, dörmögő hangján.*
1814. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-07-01 19:36:37
Üzenet elküldve: 2025-07-01 19:36:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás//
*Azzal, hogy az ork is elkészült végre elindulhatnak. Hamar elhagyják a folyópartot, majd a tisztást is. A horizontot növekvő termések és gyümölcsösök ékesítik. Néhol felbukkan egy-egy ház, melyek apró tanya hálózatba tömörülnek, vagy éppen falvakba. A zöld legelőkön juhok, kecskék legelésznek bátor pásztor ebek társaságában, akik figyelik a nyáj minden lépését. Néhány pásztort lát aludni, de olyan is akad aki éberen terelgeti haszon állatait hűséges ebével együtt. Néhány termést már elkezdtek szüretelni, valahol pedig még vetnek is. Összegezve az emberek serényen végzik dolgukat. Ő meg az ork társaságában rója az utat. Talpa alatt porzik az út, mutatva hogy már egy ideje nem látott csapadékot. A búzamezők, mint aranyló tenger lengedeznek a szélben, mely feléjük is hozza nagyon várt hűvös szellőt. Mélyen beleszív a levegőbe, hogy testét átjárja a kellemesen hűvös érzet.*
*Azzal, hogy az ork is elkészült végre elindulhatnak. Hamar elhagyják a folyópartot, majd a tisztást is. A horizontot növekvő termések és gyümölcsösök ékesítik. Néhol felbukkan egy-egy ház, melyek apró tanya hálózatba tömörülnek, vagy éppen falvakba. A zöld legelőkön juhok, kecskék legelésznek bátor pásztor ebek társaságában, akik figyelik a nyáj minden lépését. Néhány pásztort lát aludni, de olyan is akad aki éberen terelgeti haszon állatait hűséges ebével együtt. Néhány termést már elkezdtek szüretelni, valahol pedig még vetnek is. Összegezve az emberek serényen végzik dolgukat. Ő meg az ork társaságában rója az utat. Talpa alatt porzik az út, mutatva hogy már egy ideje nem látott csapadékot. A búzamezők, mint aranyló tenger lengedeznek a szélben, mely feléjük is hozza nagyon várt hűvös szellőt. Mélyen beleszív a levegőbe, hogy testét átjárja a kellemesen hűvös érzet.*
1813. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-06-30 10:38:35
Üzenet elküldve: 2025-06-30 10:38:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
* Míg az erdőben a fák árnyéka és a közöttük átszelő szellő kiváló időt biztosít az utazásra, addig a szántok között sétálva néhányan a halál után is fohászkodhatnának. A félvér sem különb egy átlagos átutazónál, talán annyiban, hogy a rajta lévő fekete csuklya alatt jobban megérzi. Saját izzadtsága már egy ideje zavarja, ám ez egy olyan dolog, ami csuklya nélkül is átélne, szóval a néhai bosszankodáson kívül többet nem szentel efelé. Csak reméli tudja, hogy az első fogadóban, amit látni fog, kaphat hideg fürdőt. Valamelyik parasztnál is bekopoghatna, talán egy kis aranyért engednék is, hogy lefürödjön, ám ez pont nem jut eszébe. Legalábbis akkor nem, amikor elmegy a házak között, de amint messze lesznek, úgy egyből belenyilall az elképzelés. *
1812. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-06-29 08:11:39
Üzenet elküldve: 2025-06-29 08:11:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szénfekete//
*Az éjjel meglehetősen nyugodt. Az erdő maga békés, mindig is az volt számára a természet. A hátán feszülő karddal az esetleges zargatóit könnyűszerrel elűzné, de nem tart tőle, hogy használnia kellene. Egy apró tisztás melletti fa alacsonyan fekvő vastag ágára húzza fel magát, amin, ha nem is kényelmesen, de elfér. Ha a kényelmet keresné, nem indult volna útnak idejekorán. Csendben hallgatja a számára oly' nyugtató erdei dallamokat. A lombok közt besüvítő szél, a levelek halk zörgése, a távoli állatok neszei elegyednek és altatják el úgy, mint ahogy a saját ágyában sosem volna képes álomba szenderülni. Bágyadt, aranyszín szemek pásztázzák a halovány fényben pompázó tisztást, mikor felébred az első sugárra. Hűvös, párás a levegő, de érződik, hogy nem lesz így soká. Meleg napra számít. Könnyeden ugrik le a fekhelyéül szolgáló ágról, majd kinyújtóztatja tagjait, s magára aggatja fegyverét, ami addig az ölében pihent. Táskája felakasztva; egészen jól berendezkedett éjjelre rögtönzött lakhelyére.
Nem telik el sok idő, mikor meglátja a kicsiny csillagforma virágzatot, amiért hamar odaigyekszik, s ajkaira elégedett mosoly húzódik. Éppen ilyenkor érdemes leszakajtani, tökéletes időzítés, s megannyi van belőle körülötte. A Mezei Harmatka is segítség tud lenni, még a félvérnek is, ha küzdene a teste a hirtelen ért ingerekkel és idegen anyagokkal, amit a bőrébe kíván juttatni. Talán csak ennyi hiányzik a képből. Persze rengeteg növényt gyűjtött be, amiből a legtöbbet táskája mélyére rejtett, de van belőle a kezeiben is jócskán. Sötét árnyként igyekszik a Szántókig, markában megannyi különleges, színes szirmú virággal. Szintén sötét haja, laza fonatba rendezve mutatja, hogy nem ezen a reggelen készítette el a frizurát. Néhol kikandikáló tincsek mellett bennragadt levelek tarkítják, s észrevétlen tapadt hozzá egy jókora bogáncs is, kisebb társaival együtt.
Kifogásolható megjelenése cseppet sem zavarja, bár a küllemre a maga módján ad, most a természet feltöltötte annyira, hogy ne érdekeljék ilyesfajta apróságok. A távolból látja meg a félvér dolgos alakját, s egyre közelít felé. Léptei szokásosan nesztelenek, de nem tesz érte, hogy teljesen hangtalan legyen, megszokás csupán, hogy ne legyen feltűnő, bár megjelenésével most nemigen tudna beleolvadni a környezetbe, ha a közeledte nem is túl neszes.*
- Megjöttem!
*Jelenti be magát, miközben az arany szemek akaratlan kúsznak végig az izzadtságtól fénylő bőrfelületen. A nyak ívétől lustán indulnak el az íriszek, egészen derékmagasságig, majd még mielőtt valódi gondolat fogalmazódhatna meg benne, észreveszi a fekete már nem is olyan kis lényt, aki boldog játszadozása közepette torpan meg és tekint az ő aranyaival az elfre. A macska hamar elveszi a félvérről a fókuszát. Maga sem tudta, hogy mennyire akarta, hogy itt lássa, ezért már-már megkönnyebbült sóhajjal felé lép, hogy leguggolhasson hozzá.*
*Az éjjel meglehetősen nyugodt. Az erdő maga békés, mindig is az volt számára a természet. A hátán feszülő karddal az esetleges zargatóit könnyűszerrel elűzné, de nem tart tőle, hogy használnia kellene. Egy apró tisztás melletti fa alacsonyan fekvő vastag ágára húzza fel magát, amin, ha nem is kényelmesen, de elfér. Ha a kényelmet keresné, nem indult volna útnak idejekorán. Csendben hallgatja a számára oly' nyugtató erdei dallamokat. A lombok közt besüvítő szél, a levelek halk zörgése, a távoli állatok neszei elegyednek és altatják el úgy, mint ahogy a saját ágyában sosem volna képes álomba szenderülni. Bágyadt, aranyszín szemek pásztázzák a halovány fényben pompázó tisztást, mikor felébred az első sugárra. Hűvös, párás a levegő, de érződik, hogy nem lesz így soká. Meleg napra számít. Könnyeden ugrik le a fekhelyéül szolgáló ágról, majd kinyújtóztatja tagjait, s magára aggatja fegyverét, ami addig az ölében pihent. Táskája felakasztva; egészen jól berendezkedett éjjelre rögtönzött lakhelyére.
Nem telik el sok idő, mikor meglátja a kicsiny csillagforma virágzatot, amiért hamar odaigyekszik, s ajkaira elégedett mosoly húzódik. Éppen ilyenkor érdemes leszakajtani, tökéletes időzítés, s megannyi van belőle körülötte. A Mezei Harmatka is segítség tud lenni, még a félvérnek is, ha küzdene a teste a hirtelen ért ingerekkel és idegen anyagokkal, amit a bőrébe kíván juttatni. Talán csak ennyi hiányzik a képből. Persze rengeteg növényt gyűjtött be, amiből a legtöbbet táskája mélyére rejtett, de van belőle a kezeiben is jócskán. Sötét árnyként igyekszik a Szántókig, markában megannyi különleges, színes szirmú virággal. Szintén sötét haja, laza fonatba rendezve mutatja, hogy nem ezen a reggelen készítette el a frizurát. Néhol kikandikáló tincsek mellett bennragadt levelek tarkítják, s észrevétlen tapadt hozzá egy jókora bogáncs is, kisebb társaival együtt.
Kifogásolható megjelenése cseppet sem zavarja, bár a küllemre a maga módján ad, most a természet feltöltötte annyira, hogy ne érdekeljék ilyesfajta apróságok. A távolból látja meg a félvér dolgos alakját, s egyre közelít felé. Léptei szokásosan nesztelenek, de nem tesz érte, hogy teljesen hangtalan legyen, megszokás csupán, hogy ne legyen feltűnő, bár megjelenésével most nemigen tudna beleolvadni a környezetbe, ha a közeledte nem is túl neszes.*
- Megjöttem!
*Jelenti be magát, miközben az arany szemek akaratlan kúsznak végig az izzadtságtól fénylő bőrfelületen. A nyak ívétől lustán indulnak el az íriszek, egészen derékmagasságig, majd még mielőtt valódi gondolat fogalmazódhatna meg benne, észreveszi a fekete már nem is olyan kis lényt, aki boldog játszadozása közepette torpan meg és tekint az ő aranyaival az elfre. A macska hamar elveszi a félvérről a fókuszát. Maga sem tudta, hogy mennyire akarta, hogy itt lássa, ezért már-már megkönnyebbült sóhajjal felé lép, hogy leguggolhasson hozzá.*
1811. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-06-25 13:12:26
Üzenet elküldve: 2025-06-25 13:12:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Szénfekete//
*Meleg van. Az erdő mélyéről hűvös leheletként áramlik a levegő, de a lombok alá szorult árnyékok felett a nap már jó ideje tűzi a rétet, rajta a kicsiny vadászkunyhót. Meleg van.
Csattanva áll meg a kétkezes fejsze a fában, hogy feszítve kell kiszabadítani az élét, megbillentve löki odébb a lendület a széles tuskóra állított hasábot. Varjú rebben a fák alól rekedten károgva, fekete folt a tisztás felett átúszó alakja. Bosszús a rosszkedvű vonások közt átfutó grimasz. Lehajolva ránt egyet a fejszén kiszakítva a fából, egyetlen mozdulattal vágva vissza az egyben maradt rönkre. Sötét árnyék kap a fű közé szétrepülő apró darabok után.
Közelebb lép, a fém fej alá markolva söpri vele félre a tönkön állva maradt hasábokat. Meleg van, az átizzadt ing félredobva hever a földön. Vékony rétegben ül a verejték az elmúlt napokban színt kapott bőrén, apró cseppekbe gyűlik, úgy fut le a halántékán, ahogy egy egyben maradt, nagyobb darabot középre húz a tuskón. A közelében, a magas fűben néha kíváncsian tekergőzve felbukik egy apró fekete bojt, fel-felrepül egy ellopott kéreg darab, szétnyílik, halkan puffan, megrezeg a gazos; szőrös karocska kap a mélyéről egy felriasztott lepke után.
Csattan a fejsze, visszhangot vet a csendes tisztáson. Oda sem figyelve dobja félre a felaprított tüzelő mellé, hogy a következő rönk után hajoljon.
Ragad a tenyerében a fanyél, töri a bőrt; makacsul rámarkolva lendíti a levegőbe. Gyöngyözik a homlokán az izzadság, ahogy oldalt hajtva kiemeli a fából a fejszét. Éles a beszívott levegő; erőből vágja le újra. Dühösen vonja össze a szemöldökét. Dacosan feszülnek meg az izmok, türelmét vesztve villan a fém - beszorul, kétfelé borul az elhasadt rönk.
Forrónak érződik a tüdejét megtöltő levegő. Fújtatva löki félre a kiszabadított fejszét, megkerülve a terasz elé állított fatuskót, a lábával taszítva közben odébb egy megborult rönköt a földön. Megrezzen egy fűcsomó a felbukó fa mellett; megtorpan, megremeg, eltűnik a bojtocska; négy lábról, terpesztve vetődik a veszélyforrásra. Félszemmel, futólag pillant csak az egész reggel ugrabugráló macska után, ahogy az bukfencet vetve eltűnik a fűben, a karjai között cipelve vissza a következő fát a tuskóhoz.*
*Meleg van. Az erdő mélyéről hűvös leheletként áramlik a levegő, de a lombok alá szorult árnyékok felett a nap már jó ideje tűzi a rétet, rajta a kicsiny vadászkunyhót. Meleg van.
Csattanva áll meg a kétkezes fejsze a fában, hogy feszítve kell kiszabadítani az élét, megbillentve löki odébb a lendület a széles tuskóra állított hasábot. Varjú rebben a fák alól rekedten károgva, fekete folt a tisztás felett átúszó alakja. Bosszús a rosszkedvű vonások közt átfutó grimasz. Lehajolva ránt egyet a fejszén kiszakítva a fából, egyetlen mozdulattal vágva vissza az egyben maradt rönkre. Sötét árnyék kap a fű közé szétrepülő apró darabok után.
Közelebb lép, a fém fej alá markolva söpri vele félre a tönkön állva maradt hasábokat. Meleg van, az átizzadt ing félredobva hever a földön. Vékony rétegben ül a verejték az elmúlt napokban színt kapott bőrén, apró cseppekbe gyűlik, úgy fut le a halántékán, ahogy egy egyben maradt, nagyobb darabot középre húz a tuskón. A közelében, a magas fűben néha kíváncsian tekergőzve felbukik egy apró fekete bojt, fel-felrepül egy ellopott kéreg darab, szétnyílik, halkan puffan, megrezeg a gazos; szőrös karocska kap a mélyéről egy felriasztott lepke után.
Csattan a fejsze, visszhangot vet a csendes tisztáson. Oda sem figyelve dobja félre a felaprított tüzelő mellé, hogy a következő rönk után hajoljon.
Ragad a tenyerében a fanyél, töri a bőrt; makacsul rámarkolva lendíti a levegőbe. Gyöngyözik a homlokán az izzadság, ahogy oldalt hajtva kiemeli a fából a fejszét. Éles a beszívott levegő; erőből vágja le újra. Dühösen vonja össze a szemöldökét. Dacosan feszülnek meg az izmok, türelmét vesztve villan a fém - beszorul, kétfelé borul az elhasadt rönk.
Forrónak érződik a tüdejét megtöltő levegő. Fújtatva löki félre a kiszabadított fejszét, megkerülve a terasz elé állított fatuskót, a lábával taszítva közben odébb egy megborult rönköt a földön. Megrezzen egy fűcsomó a felbukó fa mellett; megtorpan, megremeg, eltűnik a bojtocska; négy lábról, terpesztve vetődik a veszélyforrásra. Félszemmel, futólag pillant csak az egész reggel ugrabugráló macska után, ahogy az bukfencet vetve eltűnik a fűben, a karjai között cipelve vissza a következő fát a tuskóhoz.*
1810. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-06-04 15:39:08
Üzenet elküldve: 2025-06-04 15:39:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás//
* Ahogy a kölcsönvett lovával eléri a szántóföldeket, már nagyon unatkozik. Nem emlékszik, hogy eddigi útjai Artheniorba is ilyen unalmasak lettek volna. A legutóbb például, amikor megtette ugyanezt az utat, egy Back nevezetű öreggel találkozott, akit átvert, mondván, hogy tudja merre van Lihanech. Az öreget azóta sem látta, viszont most kíváncsi, hogy az eljutott-e valaha is az északi városba.
Az az előtti útján meg ha jól emlékszik, akkor egy kereskedőt kellett megvédjen. Noha az út eléggé eseménytelen volt. lévén hogy senki sem akarta őket megtámadni, mégis sokkal gyorsabban telt, hiszen volt kivel beszélgetnie. A kereskedőn is elgondolkozik, hogy vajon mit csinálhat. Biztosan nem a senkiföldjén bandukol.
Elhatározza, hogy soha többet nem teszi meg önmagában ezt a távot. Persze ez az elhatározás csak addig tart, amíg eszébe nem jut, hogy még haza is kell mennie. Borzasztó! *
* Ahogy a kölcsönvett lovával eléri a szántóföldeket, már nagyon unatkozik. Nem emlékszik, hogy eddigi útjai Artheniorba is ilyen unalmasak lettek volna. A legutóbb például, amikor megtette ugyanezt az utat, egy Back nevezetű öreggel találkozott, akit átvert, mondván, hogy tudja merre van Lihanech. Az öreget azóta sem látta, viszont most kíváncsi, hogy az eljutott-e valaha is az északi városba.
Az az előtti útján meg ha jól emlékszik, akkor egy kereskedőt kellett megvédjen. Noha az út eléggé eseménytelen volt. lévén hogy senki sem akarta őket megtámadni, mégis sokkal gyorsabban telt, hiszen volt kivel beszélgetnie. A kereskedőn is elgondolkozik, hogy vajon mit csinálhat. Biztosan nem a senkiföldjén bandukol.
Elhatározza, hogy soha többet nem teszi meg önmagában ezt a távot. Persze ez az elhatározás csak addig tart, amíg eszébe nem jut, hogy még haza is kell mennie. Borzasztó! *
1809. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-05-25 11:47:00
Üzenet elküldve: 2025-05-25 11:47:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
- Nekem biztosan feltűntél volna.
*Válaszolja mosolyogva, miközben szeme sarkából ismét végig méri a Mykaelt. Azzal sosem volt baja, ha egy férfi nem vágta magát puccba. Sőt, sosem voltak gyengéi a túldíszített piperkőcök. Azoktól inkább a hideg rázta ki. Viszont a fehér bőr mellé párosuló szőke fürtök, a kék szemek már inkább magával ragadták mindig is. Talán éppen azért, mert a bazárban ritkán csodálhatott meg ilyen férfiakat.*
- Szóval, ha nem fűlik a fogam az egyedül fürdéshez, talán rá tudlak venni egy kis társulásra?
*Húzza össze játékosan a szemeit. Nem szégyenlős alkat, ahogy Wegtorenben sokan hozzá hasonlóan. Ott is akadnak fürdők és bizony a java közös. Társaságban amúgy is szórakoztatóbb még a pancsikolás is, persze, ha az ember nem kifejezetten nyugalomban eltöltött pihenésre vágyik. De ő maga mindig is azt vallotta, hogy nyugalomban otthon is tud lenni, ha akar.
Miközben Bájos iszik és maga is eloltotta szomját még a kulacsot ő sem rest feltölteni. Azután kiegyenesedve még egyszer utoljára átdörzsöli nyakát a vizes tenyereivel.*
- Talán Arthenior után egyszer majd a Kikötő lesz az új cél. Egyszer voltam ott csupán átutazóban, nem sokat láttam belőle.
*Azután hallgatja Mykael történetét a zsoldos csapatról. Az eddig arcán viselt mosoly kissé megfakul. Noha nem tudja átérezni azt az életet, látott ő elég zsoldost és hallott már elég történetet ahhoz, hogy tudja jól, nem leányálom az az élet.*
- Anyámnak segítettem. A bazárban kereskedett, így nem volt nehéz beleszeretnem a dologba.
*A mosoly végül visszatér az arcára, majd összeszedi a holmiját és Bájos kantárára fogva kész az indulásra, ha a férfi is végzett.*
*Válaszolja mosolyogva, miközben szeme sarkából ismét végig méri a Mykaelt. Azzal sosem volt baja, ha egy férfi nem vágta magát puccba. Sőt, sosem voltak gyengéi a túldíszített piperkőcök. Azoktól inkább a hideg rázta ki. Viszont a fehér bőr mellé párosuló szőke fürtök, a kék szemek már inkább magával ragadták mindig is. Talán éppen azért, mert a bazárban ritkán csodálhatott meg ilyen férfiakat.*
- Szóval, ha nem fűlik a fogam az egyedül fürdéshez, talán rá tudlak venni egy kis társulásra?
*Húzza össze játékosan a szemeit. Nem szégyenlős alkat, ahogy Wegtorenben sokan hozzá hasonlóan. Ott is akadnak fürdők és bizony a java közös. Társaságban amúgy is szórakoztatóbb még a pancsikolás is, persze, ha az ember nem kifejezetten nyugalomban eltöltött pihenésre vágyik. De ő maga mindig is azt vallotta, hogy nyugalomban otthon is tud lenni, ha akar.
Miközben Bájos iszik és maga is eloltotta szomját még a kulacsot ő sem rest feltölteni. Azután kiegyenesedve még egyszer utoljára átdörzsöli nyakát a vizes tenyereivel.*
- Talán Arthenior után egyszer majd a Kikötő lesz az új cél. Egyszer voltam ott csupán átutazóban, nem sokat láttam belőle.
*Azután hallgatja Mykael történetét a zsoldos csapatról. Az eddig arcán viselt mosoly kissé megfakul. Noha nem tudja átérezni azt az életet, látott ő elég zsoldost és hallott már elég történetet ahhoz, hogy tudja jól, nem leányálom az az élet.*
- Anyámnak segítettem. A bazárban kereskedett, így nem volt nehéz beleszeretnem a dologba.
*A mosoly végül visszatér az arcára, majd összeszedi a holmiját és Bájos kantárára fogva kész az indulásra, ha a férfi is végzett.*
1808. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-05-21 16:24:24
Üzenet elküldve: 2025-05-21 16:24:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Örül neki, hogy Aleniát sikerül megnevettetnie, még akkor is, ha tulajdonképpen semmi vicceset nem mondott. A tusán nyert varázslat tényleg úgy működik, ahogyan mondta, ki tudja, hogy miért pont így alkották meg, de szerinte is nagyon aranyos és pont jó így, ahogy van, lehet, hogy éppen ezért. Vagy, mert ismerik egy átlagos civilizált lény korlátait, rendelkezzen bármilyen fegyelmezett elmével is.*
- Tényleg így van, de most nem mutatnám meg, hogy milyen is az, amikor eltűnik alólam. De szerintem jobb is így. Ha például úgy szűnne meg a varázslat, hogy azt kellene gondolnom, hogy „le akarok rólad szállni!” akkor erőnek erejével minden pillanatban küzdenem kellene azért szerintem, hogy ilyesmi még véletlenül se jusson eszembe. Szóval így, hogy mozdulnom is kell érte, nem csak gondolkodni, sokkal használhatóbb a varázslat, mint egyébként lenne.
*Addig jó ameddig még tudnak könnyed témákról beszélgetni egy szép helyen, bár nem is ő lenne, ha ennek köszönhetően ne kalandozna el egy kicsit, és merülne jobban bele a gondolataiba, mint azt talán indokolná a helyzet.
Kicsit ugyanis eltűnődik rajta, hogy valóban olyan egyszerű-e az élet, hogy csak azért, mert most már van egy nagyon hasznos és egyedi varázslata, ami lényegében minden hátast tökéletesen pótol, tényleg elképzelhető-e az, hogy soha többé nem kell majd lóra szállnia? Elég hamar arra jut, hogy ez egyáltalán nem biztos. Ha jobban belegondol, azóta, hogy otthonról elkerült, annyi minden alakult már teljesen másképpen, mint ahogyan várta, sőt, tulajdonképpen szinte minden.
Alenia visszatérésére sem igazán számított, csak lelke mélyén reménykedett benne, és mégis megtörtént, de amióta barátnője és ő újra együtt vannak, szintén történt néhány számára igazán váratlan dolog, például, hogy a tegnapi rituálé és csoda sokkal könnyebben és eredményesebben ment végbe, mint ahogyan várták, vagy akár Intath felbukkanása és viselkedése, aminek köszönhetően minden bizonnyal nemsokára elég kellemetlen beszélgetés vár majd rájuk.
Talán Aleniának igaza van hát, és jobb, ha nem kényelmesedik bele a jelen lehetőségeibe, és dolgozik azon, hogy leküzdje azokat a félelmeit, amelyek később akár még hátrányt is jelenthetnek neki, vagy pontosabban inkább nekik. Mert legalább abban biztos, hogy olyan szoros kötelék van közöttük, hogy bármit tartogat nekik a sors, vagy Eeyr, együtt járják végig majd az utat.*
- Még nem adtam neki nevet. *mondja ezek után mosolyogva.* Valami igazán egyedit szeretnék, és az elég nehéz. A kedvenc kecském Hópehely, mert fehér, és amikor vettük Lauval, éppen esett a hó a piac felé menet. Aztán a macskám Holdpihe, mert szürke és fehér, mint a holdak, és puha, mint bármilyen pihe, szerintem ezt a nevet is egész jól eltaláltam, de így is mindkét név valahol a holdra és a fehér színre utal, szóval most valami mást kéne ehelyett kitalálnom, csak hát hülyeség lenne pont egy holdnyulat nem a holdról elnevezni. Előbb-utóbb majd kitalálok valamit, néha jobb nem elsietni. Lehet az lenne a legegyszerűbb lenne, ha Holdfénynek hívnám.
*Jó eséllyel persze eleve felesleges ilyesmin gondolkodni egy varázsnyúllal kapcsolatban, ami teljesen az irányítása alatt áll, bár természetesen, mint minden varázslatnak, neki is megvannak a saját korlátai, de épp az imént mondta Aleniának, hogy attól, hogy ő nem érzékeli, még lehetnek neki gondolatai, személyisége, lelke. Valahol épp ez a csodálatos az elemi mágiában is, hogy attól még, hogy valaki elmélyed benne, mint tudományban, az mindig meg fogja őrizni a misztikát, és talán mindig lesznek használója számára megismerhetetlen tartományai.
Közben persze nem csak beszél, Aleniát is meghallgatja, néhol pedig értő arccal bólint, aztán, amikor arra van szükség akkor az élre áll megelőzve a másik lányt és Harmatot. Ugyan nem a legrövidebb utat választották a célig, de ettől még tudja, hogy merre vannak éppen, így úgy gondolja, hogy nem fog számára nehézséget okozni, hogy hamar megtalálják a Szarvasligetbe vezető utat.*
- Ha itt a szántóföldek szélén a mezők mellett elmegyünk, hamar visszatalálunk a széles és nagyon hosszú kereskedelmi útra. *mondja.* Elég lesz azon menni, mintha Lihanechbe indulnánk, aztán a megfelelő helyen letérni róla Szarvasliget felé.
*Mivel Nia kérte rá tényleg elől megy, és bár számára szokatlan az irány, ez szerencsére tényleg nem akadályozza meg abban, hogy hamarosan rátaláljon a megfelelőre, és aztán már a számára is megszokott úton haladhassanak Szarvasligetbe tovább.
Közben van ideje elgondolkodni azon is, hogy mennyire igaz, vagy nem igaz az, hogy Alenia visszakapja a régi életét. Abban biztos, hogy lehet újra szép háza, nagy ruhatára, akár még szolgálói is, ha szeretne, végtére is ő egyedül nem tud minden munkát ellátni, ami egy háztartás vezetéséhez szükséges, - főleg úgy nem, ha Szarvasligetben is lakik, nem csak Artheniorban, - ettől még ez az új élet biztosan más lesz majd, mint amilyen a régi volt; szerető család már sajnos nincsen vele ugyanakkor a város lakóiért mégis többet tehet, mint korábban valaha, bár meggyőződése szerint mindezt már az árvaház létrehozásával is megtette, ha pedig Intath ebbe is képes lesz belekötni, akkor a maga részéről tényleg nem tudja, hogy mit kezdjen majd vele a jövőben.*
- Engem nem vonz vissza a múltam, de őszintén örülök neki, ha te visszakapod belőle, amit szeretnél. *szólal meg ezek után hirtelen már útközben, a már-már szokásos rá jellemző kicsit hosszabb hallgatások után.*
- A fájdalommal kapcsolatban lehet, hogy én emlékszem rosszul, hogy maga az egy napos folyamat fáj, csak úgy rémlik, mintha egyszer említetted volna, hogy egy napig tart, nagyon éhes leszel majd és fájni is fog, de lehet, hogy az utóbbit már csak én képzeltem hozzá, mert logikusnak tartottam. Az sem fáj, ahogyan nő a körmünk, vagy a hajunk, de gondoltam, hogy a csont és az izom, azért mégiscsak más. Persze ettől még mágia, ráadásul szent mágia, szóval valószínű, hogy rosszul gondoltam. És nyilván nem véletlenül pont egy napmedált kaptunk mind a ketten, ezért is jó, hogy a napfényt mondtad, mint hasonlatot, mert így legalább én is el tudom képzelni, hogy milyen lehetett, amikor Eeyr tényleg megérintett. Az biztos, hogy csodálatos érzés, ahogyan süt rád a nap. A holdakat sajnos nem érzed a bőrödön, csak nézni szép. De, ahogy már beszéltük is, a nap és holdmágiának mégis vannak tulajdonképpen ikervarázslatai. Például a fénylovag és a védőkerubi pontosan ugyanazt tudják, lényegében csak a színük más.
*Kicsit ismét hallgat, és bár nem szeret magára úgy gondolni, mint, aki manipulál másokat, ezúttal szándékosan tart hatásszünetet, még mielőtt rátérnének az általa a szélesnek és nagyon hosszúnak jellemzett kereskedelmi útra.*
- Könyvet írni erről az egészről pedig nagyon jó ötlet szerintem. *jelenti ki mély meggyőződéssel ez után a kivételesen teljesen szándékos hatásszünet után.* Még úgy is szívesen olvasnám, hogy részem volt benne, de, ha nem lett volna, akkor is kíváncsi lennék arra, hogy mi történt velünk.
*Örül neki, hogy Aleniát sikerül megnevettetnie, még akkor is, ha tulajdonképpen semmi vicceset nem mondott. A tusán nyert varázslat tényleg úgy működik, ahogyan mondta, ki tudja, hogy miért pont így alkották meg, de szerinte is nagyon aranyos és pont jó így, ahogy van, lehet, hogy éppen ezért. Vagy, mert ismerik egy átlagos civilizált lény korlátait, rendelkezzen bármilyen fegyelmezett elmével is.*
- Tényleg így van, de most nem mutatnám meg, hogy milyen is az, amikor eltűnik alólam. De szerintem jobb is így. Ha például úgy szűnne meg a varázslat, hogy azt kellene gondolnom, hogy „le akarok rólad szállni!” akkor erőnek erejével minden pillanatban küzdenem kellene azért szerintem, hogy ilyesmi még véletlenül se jusson eszembe. Szóval így, hogy mozdulnom is kell érte, nem csak gondolkodni, sokkal használhatóbb a varázslat, mint egyébként lenne.
*Addig jó ameddig még tudnak könnyed témákról beszélgetni egy szép helyen, bár nem is ő lenne, ha ennek köszönhetően ne kalandozna el egy kicsit, és merülne jobban bele a gondolataiba, mint azt talán indokolná a helyzet.
Kicsit ugyanis eltűnődik rajta, hogy valóban olyan egyszerű-e az élet, hogy csak azért, mert most már van egy nagyon hasznos és egyedi varázslata, ami lényegében minden hátast tökéletesen pótol, tényleg elképzelhető-e az, hogy soha többé nem kell majd lóra szállnia? Elég hamar arra jut, hogy ez egyáltalán nem biztos. Ha jobban belegondol, azóta, hogy otthonról elkerült, annyi minden alakult már teljesen másképpen, mint ahogyan várta, sőt, tulajdonképpen szinte minden.
Alenia visszatérésére sem igazán számított, csak lelke mélyén reménykedett benne, és mégis megtörtént, de amióta barátnője és ő újra együtt vannak, szintén történt néhány számára igazán váratlan dolog, például, hogy a tegnapi rituálé és csoda sokkal könnyebben és eredményesebben ment végbe, mint ahogyan várták, vagy akár Intath felbukkanása és viselkedése, aminek köszönhetően minden bizonnyal nemsokára elég kellemetlen beszélgetés vár majd rájuk.
Talán Aleniának igaza van hát, és jobb, ha nem kényelmesedik bele a jelen lehetőségeibe, és dolgozik azon, hogy leküzdje azokat a félelmeit, amelyek később akár még hátrányt is jelenthetnek neki, vagy pontosabban inkább nekik. Mert legalább abban biztos, hogy olyan szoros kötelék van közöttük, hogy bármit tartogat nekik a sors, vagy Eeyr, együtt járják végig majd az utat.*
- Még nem adtam neki nevet. *mondja ezek után mosolyogva.* Valami igazán egyedit szeretnék, és az elég nehéz. A kedvenc kecském Hópehely, mert fehér, és amikor vettük Lauval, éppen esett a hó a piac felé menet. Aztán a macskám Holdpihe, mert szürke és fehér, mint a holdak, és puha, mint bármilyen pihe, szerintem ezt a nevet is egész jól eltaláltam, de így is mindkét név valahol a holdra és a fehér színre utal, szóval most valami mást kéne ehelyett kitalálnom, csak hát hülyeség lenne pont egy holdnyulat nem a holdról elnevezni. Előbb-utóbb majd kitalálok valamit, néha jobb nem elsietni. Lehet az lenne a legegyszerűbb lenne, ha Holdfénynek hívnám.
*Jó eséllyel persze eleve felesleges ilyesmin gondolkodni egy varázsnyúllal kapcsolatban, ami teljesen az irányítása alatt áll, bár természetesen, mint minden varázslatnak, neki is megvannak a saját korlátai, de épp az imént mondta Aleniának, hogy attól, hogy ő nem érzékeli, még lehetnek neki gondolatai, személyisége, lelke. Valahol épp ez a csodálatos az elemi mágiában is, hogy attól még, hogy valaki elmélyed benne, mint tudományban, az mindig meg fogja őrizni a misztikát, és talán mindig lesznek használója számára megismerhetetlen tartományai.
Közben persze nem csak beszél, Aleniát is meghallgatja, néhol pedig értő arccal bólint, aztán, amikor arra van szükség akkor az élre áll megelőzve a másik lányt és Harmatot. Ugyan nem a legrövidebb utat választották a célig, de ettől még tudja, hogy merre vannak éppen, így úgy gondolja, hogy nem fog számára nehézséget okozni, hogy hamar megtalálják a Szarvasligetbe vezető utat.*
- Ha itt a szántóföldek szélén a mezők mellett elmegyünk, hamar visszatalálunk a széles és nagyon hosszú kereskedelmi útra. *mondja.* Elég lesz azon menni, mintha Lihanechbe indulnánk, aztán a megfelelő helyen letérni róla Szarvasliget felé.
*Mivel Nia kérte rá tényleg elől megy, és bár számára szokatlan az irány, ez szerencsére tényleg nem akadályozza meg abban, hogy hamarosan rátaláljon a megfelelőre, és aztán már a számára is megszokott úton haladhassanak Szarvasligetbe tovább.
Közben van ideje elgondolkodni azon is, hogy mennyire igaz, vagy nem igaz az, hogy Alenia visszakapja a régi életét. Abban biztos, hogy lehet újra szép háza, nagy ruhatára, akár még szolgálói is, ha szeretne, végtére is ő egyedül nem tud minden munkát ellátni, ami egy háztartás vezetéséhez szükséges, - főleg úgy nem, ha Szarvasligetben is lakik, nem csak Artheniorban, - ettől még ez az új élet biztosan más lesz majd, mint amilyen a régi volt; szerető család már sajnos nincsen vele ugyanakkor a város lakóiért mégis többet tehet, mint korábban valaha, bár meggyőződése szerint mindezt már az árvaház létrehozásával is megtette, ha pedig Intath ebbe is képes lesz belekötni, akkor a maga részéről tényleg nem tudja, hogy mit kezdjen majd vele a jövőben.*
- Engem nem vonz vissza a múltam, de őszintén örülök neki, ha te visszakapod belőle, amit szeretnél. *szólal meg ezek után hirtelen már útközben, a már-már szokásos rá jellemző kicsit hosszabb hallgatások után.*
- A fájdalommal kapcsolatban lehet, hogy én emlékszem rosszul, hogy maga az egy napos folyamat fáj, csak úgy rémlik, mintha egyszer említetted volna, hogy egy napig tart, nagyon éhes leszel majd és fájni is fog, de lehet, hogy az utóbbit már csak én képzeltem hozzá, mert logikusnak tartottam. Az sem fáj, ahogyan nő a körmünk, vagy a hajunk, de gondoltam, hogy a csont és az izom, azért mégiscsak más. Persze ettől még mágia, ráadásul szent mágia, szóval valószínű, hogy rosszul gondoltam. És nyilván nem véletlenül pont egy napmedált kaptunk mind a ketten, ezért is jó, hogy a napfényt mondtad, mint hasonlatot, mert így legalább én is el tudom képzelni, hogy milyen lehetett, amikor Eeyr tényleg megérintett. Az biztos, hogy csodálatos érzés, ahogyan süt rád a nap. A holdakat sajnos nem érzed a bőrödön, csak nézni szép. De, ahogy már beszéltük is, a nap és holdmágiának mégis vannak tulajdonképpen ikervarázslatai. Például a fénylovag és a védőkerubi pontosan ugyanazt tudják, lényegében csak a színük más.
*Kicsit ismét hallgat, és bár nem szeret magára úgy gondolni, mint, aki manipulál másokat, ezúttal szándékosan tart hatásszünetet, még mielőtt rátérnének az általa a szélesnek és nagyon hosszúnak jellemzett kereskedelmi útra.*
- Könyvet írni erről az egészről pedig nagyon jó ötlet szerintem. *jelenti ki mély meggyőződéssel ez után a kivételesen teljesen szándékos hatásszünet után.* Még úgy is szívesen olvasnám, hogy részem volt benne, de, ha nem lett volna, akkor is kíváncsi lennék arra, hogy mi történt velünk.
1807. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-05-18 18:49:20
Üzenet elküldve: 2025-05-18 18:49:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 417
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 417
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
- Lehet, hogy feltűnő lettem volna, bár ki tudja. Amennyire tudom, Wegtorenben is mindenféle népek megfordulnak.
*teszi hozzá. Bár ha innen nézzük a dolgot, talán szerencsésebb is, hogy nem jutott be a városba. Csinos fiúcskának számított, és ez a zsoldosok között se volt veszélytelen dolog. Figyelt is rá, hogy ne nagyon tisztálkodjon, sőt, előszeretettel árasztott trágya szagot, és volt sármocskos, csimbókos hajú, csak hogy egyik bérkardnak se támadjon gusztusa rá. Wegtorenben biztosan láttak volna fantáziát a szőke fürtjeiben meg a kék szemeiben.*
- Ha csak azon múlik... bár épp tegnap fürödtem, és megárt a sok pancsolás, de velem is lehet azért beszélni.
*jegyzi meg vigyorogva. Igen, mostanában már kevésbé viszolyog a tisztálkodástól. De arra azért ügyel, hogy az öltözete, felszerelése ócskának, elnyűttnek hasson. Ez is egyfajta álcázás, csak másmilyen célból. Az ártatlanságát már nem kell óvnia, meg nem is lenne már olyan könnyű erővel elvenni tőle.*
- Én is szeretek vándorolni. Mindenfelé van valami érdekes, főleg a nagyvárosokban meg a környékükön. A Kikötő az egyik kedvenc helyem. Imádom azokat a nagy vitorláshajókat. Fogalmam sincs, hogyan találta ki valaki, hogyan kell egy ilyet megépíteni és átkelni vele a tengeren.
*mondja elmélázva, és közben csakugyan megérkeznek az itatóhoz. Ő se tétovázik, fogja a másik vödröt és azt is leengedi, hogy merjen magának némi friss vizet. Aztán leül a földre az út mentén, és elkezdi a kulacsát feltölteni. Nem kerüli el a figyelmét Shariméa mosolygása, sőt, kifejezetten kedvtelve figyeli. Olyannyira, hogy sikerül kicsit eláztatnia a bakancsát. Szerencsére jófajta, vízálló darab.
Hamar folytathatják az útjukat, amit nem bán. Igaz, ennyire megpakolva kellene neki a pihenés, de hozzá is van edződve ehhez, és jobb' szeret haladni. Pihenni a városban is lehet.*
-Ja. Hát eredetileg még egy hadtest volt, sokszáz katonával. A vége felé, amikor már én is olyan korban voltam, hogy fegyvert ragadhassak, addigra már alig ötvenen maradtunk. Nem voltak jó vezetőink, csak olyan parancsnokok, akik jó pénzért beküldtek minket az első sorba, meg csalinak. Hullottunk is rendesen.
*jegyzi meg némi keserű éllel a hangjában. Persze nem is olyan harcok voltak azok, ahol az ember a tisztes hadviselést elvárhatta volna. A nagy városok között nem dúltak rendes háborúk, úgyhogy ez mind kis falvak, meg önkényes nagybirtokosok közötti csetepaték voltak.*
- És te? Ha most akarsz kereskedővé válni, mi voltál előtte?
*kérdi aztán.*
*teszi hozzá. Bár ha innen nézzük a dolgot, talán szerencsésebb is, hogy nem jutott be a városba. Csinos fiúcskának számított, és ez a zsoldosok között se volt veszélytelen dolog. Figyelt is rá, hogy ne nagyon tisztálkodjon, sőt, előszeretettel árasztott trágya szagot, és volt sármocskos, csimbókos hajú, csak hogy egyik bérkardnak se támadjon gusztusa rá. Wegtorenben biztosan láttak volna fantáziát a szőke fürtjeiben meg a kék szemeiben.*
- Ha csak azon múlik... bár épp tegnap fürödtem, és megárt a sok pancsolás, de velem is lehet azért beszélni.
*jegyzi meg vigyorogva. Igen, mostanában már kevésbé viszolyog a tisztálkodástól. De arra azért ügyel, hogy az öltözete, felszerelése ócskának, elnyűttnek hasson. Ez is egyfajta álcázás, csak másmilyen célból. Az ártatlanságát már nem kell óvnia, meg nem is lenne már olyan könnyű erővel elvenni tőle.*
- Én is szeretek vándorolni. Mindenfelé van valami érdekes, főleg a nagyvárosokban meg a környékükön. A Kikötő az egyik kedvenc helyem. Imádom azokat a nagy vitorláshajókat. Fogalmam sincs, hogyan találta ki valaki, hogyan kell egy ilyet megépíteni és átkelni vele a tengeren.
*mondja elmélázva, és közben csakugyan megérkeznek az itatóhoz. Ő se tétovázik, fogja a másik vödröt és azt is leengedi, hogy merjen magának némi friss vizet. Aztán leül a földre az út mentén, és elkezdi a kulacsát feltölteni. Nem kerüli el a figyelmét Shariméa mosolygása, sőt, kifejezetten kedvtelve figyeli. Olyannyira, hogy sikerül kicsit eláztatnia a bakancsát. Szerencsére jófajta, vízálló darab.
Hamar folytathatják az útjukat, amit nem bán. Igaz, ennyire megpakolva kellene neki a pihenés, de hozzá is van edződve ehhez, és jobb' szeret haladni. Pihenni a városban is lehet.*
-Ja. Hát eredetileg még egy hadtest volt, sokszáz katonával. A vége felé, amikor már én is olyan korban voltam, hogy fegyvert ragadhassak, addigra már alig ötvenen maradtunk. Nem voltak jó vezetőink, csak olyan parancsnokok, akik jó pénzért beküldtek minket az első sorba, meg csalinak. Hullottunk is rendesen.
*jegyzi meg némi keserű éllel a hangjában. Persze nem is olyan harcok voltak azok, ahol az ember a tisztes hadviselést elvárhatta volna. A nagy városok között nem dúltak rendes háborúk, úgyhogy ez mind kis falvak, meg önkényes nagybirtokosok közötti csetepaték voltak.*
- És te? Ha most akarsz kereskedővé válni, mi voltál előtte?
*kérdi aztán.*
1806. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-05-18 17:22:48
Üzenet elküldve: 2025-05-18 17:22:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
- A bazárok, a bordélyok, arénák. Gyönyörű, szórakoztató és izgalmas.
*Teljes mértékig egyetért Mykaellel, bár igaz, hogy ő mélyebben látja a város csodáit, de hát ott nőtt fel. Persze, hogy nem csak a lenge ruházat és a finom gyümölcsök miatt tekint vissza szeretve Wegtorenre. Még, ha sokak szerint olyan, amilyen.*
- Az arénák valóban kedveltek.
*Bólint egyetértőn. Bár a maga részéről bizony ezt a szórakozást messziről kerülte. A harc sosem tudta különösebben lekötni, ám az illatos és színes bazár már sokkalta inkább.*
- Hát itt akkor én vagyok a feltűnő, odahaza pedig biztos akkor te lennél.
*Nevet fel halkan, ahogy lepillant kettejük bőrére.*
- Mondanám, hogy akkor a fürdőházzal kéne kezdenem, de ugyebár ahhoz a társaság sem árt.
*Ereszt meg egy apró vigyort, majd visszafordul előre miközben a férfit hallgatja. A háború emlegetésére viszont a szeme sarkából visszapillant rá. Mindig is érdekesnek tartotta, hogy mennyire különbözőek az emberek. Hisz ő maga teljesen elégedett a nyugalommal, a békével. Valószínűleg ezzel még sokan vannak így. Hisz ki az, aki vérontásra vágyhat? S mégis akad olyan, aki kutatja a veszélyt és az izgalmakat, akármivel pedig nem éri be.*
- Ha kereskedni nem is, tanulni igen. Maradhattam volna otthon is, hisz ott vannak a bazárok, de azzal nehezebben ismerek meg más kultúrákat, vidékeket.
*A lassan eléjük kerülő kútra pillant, ami egy megkönnyebbült mosolyt csal az arcára. A lépteit nem veszi sietősebbre, de már sokkal célirányosabban sétál tovább.
Amikor végre odaérnek nem húzza az időt. Az egyik vödröt kézbe véve tele is tölti a kútból, majd Bájost az egyik vályúhoz vezetve tölti tele azt, hogy ihasson az állat. Azután a vödröt ismét tele meri, majd a földre lepakolva mártja bele a kezeit, hogy egy jó adaggal a saját szomját is csillapítsa. Jóleső sóhajjal mosolyodik el, majd újabbat mer a vízből, leöblítve vele az arcát, majd a nyakát, azzal nem törődve, hogy az inge mennyire ázik át. Nem akar sokáig maradni, főleg nem Mykael idejével játszani, de egy rövid pihenőre talán van idő.*
- Szóval Fekete Hatosok. Zsoldosként működtetek?
*Szemei ismét a férfi arcát kutatják fel.*
*Teljes mértékig egyetért Mykaellel, bár igaz, hogy ő mélyebben látja a város csodáit, de hát ott nőtt fel. Persze, hogy nem csak a lenge ruházat és a finom gyümölcsök miatt tekint vissza szeretve Wegtorenre. Még, ha sokak szerint olyan, amilyen.*
- Az arénák valóban kedveltek.
*Bólint egyetértőn. Bár a maga részéről bizony ezt a szórakozást messziről kerülte. A harc sosem tudta különösebben lekötni, ám az illatos és színes bazár már sokkalta inkább.*
- Hát itt akkor én vagyok a feltűnő, odahaza pedig biztos akkor te lennél.
*Nevet fel halkan, ahogy lepillant kettejük bőrére.*
- Mondanám, hogy akkor a fürdőházzal kéne kezdenem, de ugyebár ahhoz a társaság sem árt.
*Ereszt meg egy apró vigyort, majd visszafordul előre miközben a férfit hallgatja. A háború emlegetésére viszont a szeme sarkából visszapillant rá. Mindig is érdekesnek tartotta, hogy mennyire különbözőek az emberek. Hisz ő maga teljesen elégedett a nyugalommal, a békével. Valószínűleg ezzel még sokan vannak így. Hisz ki az, aki vérontásra vágyhat? S mégis akad olyan, aki kutatja a veszélyt és az izgalmakat, akármivel pedig nem éri be.*
- Ha kereskedni nem is, tanulni igen. Maradhattam volna otthon is, hisz ott vannak a bazárok, de azzal nehezebben ismerek meg más kultúrákat, vidékeket.
*A lassan eléjük kerülő kútra pillant, ami egy megkönnyebbült mosolyt csal az arcára. A lépteit nem veszi sietősebbre, de már sokkal célirányosabban sétál tovább.
Amikor végre odaérnek nem húzza az időt. Az egyik vödröt kézbe véve tele is tölti a kútból, majd Bájost az egyik vályúhoz vezetve tölti tele azt, hogy ihasson az állat. Azután a vödröt ismét tele meri, majd a földre lepakolva mártja bele a kezeit, hogy egy jó adaggal a saját szomját is csillapítsa. Jóleső sóhajjal mosolyodik el, majd újabbat mer a vízből, leöblítve vele az arcát, majd a nyakát, azzal nem törődve, hogy az inge mennyire ázik át. Nem akar sokáig maradni, főleg nem Mykael idejével játszani, de egy rövid pihenőre talán van idő.*
- Szóval Fekete Hatosok. Zsoldosként működtetek?
*Szemei ismét a férfi arcát kutatják fel.*
1805. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-05-17 11:56:44
Üzenet elküldve: 2025-05-17 11:56:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 417
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 417
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
- Biztos az.
*helyesel Wegtoren kapcsán.*
- A zsoldosok ódákat zengtek róla. A fürdőkről, a lenge ruhájú lányokról, az édes gyümölcsökről...
*sorolja elmerengve, és Shariméa nyilván észreveszi, hogy a felsorolásból valahogy kimaradtak a helyi nevezetességek. Hiába, talpas katonával beszélget, nem műkedvelő nemessel vagy kalmárral.*
- De azok bajtársaim, akik estére ellátogattak a városba, nem mind kerültek elő másnap. Páran biztos kocsmai verekedésbe kerültek, és vagy ott múltak ki, vagy tömlőcbe kerültek. De úgy hírlik, a magunkfajtákat ott szerették összefogdosni gladiátornak is.
*teszi hozzá. Lehet, hogy ő maga is szerencsésebben járt azzal, hogy nem tudott bejutni a városba. Fiatalabb volt még, lényegében gyerek, elég könnyen elragadhatták volna.*
- Olyan nagyon jó megfigyelőnek azért nem kellett lenni hozzá. Én elég sokat vagyok napon, de ennyire azért nem tudtam lebarnulni.
*feleli, és saját - valóban napsütötte - karját odamutatja a lányé mellé. Van némi különbség.*
- A falusi népek biztosan megbámulnának. Habár itt az országút mentén láttak ők már elég wegtorenit.
*teszi hozzá. Amikor aztán Shariméa rákérdez az "egyebekre" a fürdőben, tovább vigyorog.*
- Hát, tudod, ott az emberek semmi vagy alig valami ruhát viselnek. Sok a gőz, sokfelé el lehet vonulni... jó kis hely.
*fejti ki, és bár nem a nőre néz közben, hanem maga elé, de az arcán olyasfajta réveteg-bárgyú mosoly van, hogy ő most egyértelműen az egyéb élményeit idézi fel.
Shariméa "dolgos és hálás" megjegyzésére csak tovább mosolyog. Neki ugyan nincs baja ezzel. Talán csak annyi, hogy ő maga nem egy kalmár, aki felé a leány dolgos és hálás lehet.*
- Igen, tetoválok. Úgy vagyok vele, hogy amíg nincs háború, addig is el kell tartani magamat valamiből. Persze, mindig lehet találni munkát a városban, de a magamfajta egész nap csak robotolhat éhbérért. Szóval keresek mást, ami kevésbé megerőltető és jobban fizet. A katonák szeretik a tetoválásokat. Katona pedig azért akad szép számmal.
*fejti ki zseniális üzleti koncepcióját.*
- A hatos egy utalás a régi kompániámra. Mi voltunk a Fekete Hatosok. De már szétment a társaság.
*Shariméa jellemzésére vállat von és így felel.*
- Nem ismerek mást, és nem is igazán vágyom másra. Remélem, jön majd egy nagy háború, ahol bizonyíthatok. Ha túlélem és nagyjából egyben is maradok, legközelebb talán már tiszt lehetek, nem a darálóba küldött talpas.
*teszi hozzá. Mert most látszik a felszerelésén - már ha a lánynak van szeme az ilyesmihez -, hogy kifejezetten közelharcra van felkészülve: rövidkard, könnyűpajzs, bőr páncéllapok mindenfele. Ő a csetepatét nem a hátsó sorokból szokta nézni.*
- Te meg akkor itt akarsz kereskedni? Amennyire én látom, ebbe a városba mindig ömlik az áru. A Piactér mindig zsúfolt, folyton keresik a rakodókat a környékén, az utca meg tele van idegen népekkel, mindenféle más vidékek utasaival. Szóval megtalálhatod a számításod.
*teszi hozzá, miközben az út mentén a távolban feltűnik egy kút. Ahogy megközelítik, látszik, hogy úgy van, ahogy Mykael is mondta: több vödör is oda van készítve, és olyan széles kővályú, hogy négy-öt igavonó is tud inni egymás mellett. Közelében a terep kitaposott, kocsikerekek nyoma mindenfelé. Sok kereskedő megáll itt itatni. Bár most egy sincs.*
*helyesel Wegtoren kapcsán.*
- A zsoldosok ódákat zengtek róla. A fürdőkről, a lenge ruhájú lányokról, az édes gyümölcsökről...
*sorolja elmerengve, és Shariméa nyilván észreveszi, hogy a felsorolásból valahogy kimaradtak a helyi nevezetességek. Hiába, talpas katonával beszélget, nem műkedvelő nemessel vagy kalmárral.*
- De azok bajtársaim, akik estére ellátogattak a városba, nem mind kerültek elő másnap. Páran biztos kocsmai verekedésbe kerültek, és vagy ott múltak ki, vagy tömlőcbe kerültek. De úgy hírlik, a magunkfajtákat ott szerették összefogdosni gladiátornak is.
*teszi hozzá. Lehet, hogy ő maga is szerencsésebben járt azzal, hogy nem tudott bejutni a városba. Fiatalabb volt még, lényegében gyerek, elég könnyen elragadhatták volna.*
- Olyan nagyon jó megfigyelőnek azért nem kellett lenni hozzá. Én elég sokat vagyok napon, de ennyire azért nem tudtam lebarnulni.
*feleli, és saját - valóban napsütötte - karját odamutatja a lányé mellé. Van némi különbség.*
- A falusi népek biztosan megbámulnának. Habár itt az országút mentén láttak ők már elég wegtorenit.
*teszi hozzá. Amikor aztán Shariméa rákérdez az "egyebekre" a fürdőben, tovább vigyorog.*
- Hát, tudod, ott az emberek semmi vagy alig valami ruhát viselnek. Sok a gőz, sokfelé el lehet vonulni... jó kis hely.
*fejti ki, és bár nem a nőre néz közben, hanem maga elé, de az arcán olyasfajta réveteg-bárgyú mosoly van, hogy ő most egyértelműen az egyéb élményeit idézi fel.
Shariméa "dolgos és hálás" megjegyzésére csak tovább mosolyog. Neki ugyan nincs baja ezzel. Talán csak annyi, hogy ő maga nem egy kalmár, aki felé a leány dolgos és hálás lehet.*
- Igen, tetoválok. Úgy vagyok vele, hogy amíg nincs háború, addig is el kell tartani magamat valamiből. Persze, mindig lehet találni munkát a városban, de a magamfajta egész nap csak robotolhat éhbérért. Szóval keresek mást, ami kevésbé megerőltető és jobban fizet. A katonák szeretik a tetoválásokat. Katona pedig azért akad szép számmal.
*fejti ki zseniális üzleti koncepcióját.*
- A hatos egy utalás a régi kompániámra. Mi voltunk a Fekete Hatosok. De már szétment a társaság.
*Shariméa jellemzésére vállat von és így felel.*
- Nem ismerek mást, és nem is igazán vágyom másra. Remélem, jön majd egy nagy háború, ahol bizonyíthatok. Ha túlélem és nagyjából egyben is maradok, legközelebb talán már tiszt lehetek, nem a darálóba küldött talpas.
*teszi hozzá. Mert most látszik a felszerelésén - már ha a lánynak van szeme az ilyesmihez -, hogy kifejezetten közelharcra van felkészülve: rövidkard, könnyűpajzs, bőr páncéllapok mindenfele. Ő a csetepatét nem a hátsó sorokból szokta nézni.*
- Te meg akkor itt akarsz kereskedni? Amennyire én látom, ebbe a városba mindig ömlik az áru. A Piactér mindig zsúfolt, folyton keresik a rakodókat a környékén, az utca meg tele van idegen népekkel, mindenféle más vidékek utasaival. Szóval megtalálhatod a számításod.
*teszi hozzá, miközben az út mentén a távolban feltűnik egy kút. Ahogy megközelítik, látszik, hogy úgy van, ahogy Mykael is mondta: több vödör is oda van készítve, és olyan széles kővályú, hogy négy-öt igavonó is tud inni egymás mellett. Közelében a terep kitaposott, kocsikerekek nyoma mindenfelé. Sok kereskedő megáll itt itatni. Bár most egy sincs.*
1804. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-05-17 11:35:34
Üzenet elküldve: 2025-05-17 11:35:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
- Tényleg az, de majd segítek. *Válaszolja barátnője félelmével kapcsolatban. Luninari szembenézett az ő elrablóival, túlélt egy lázadást, megmérettette magát a mágustusán. A lovaktól való félelem leküzdése ezek után gyerekjáték kell, hogy legyen. Ha a dolgok Intathtal jól alakulnak, utána majd megnyugodhatnak annyira, hogy foglalkozhassanak olyan fontos, ám kevésbé lényeges dolgokkal, mint ez.
A tisztáson még mindig az állatokról csevegnek, de most épp a varázsnyúl és Harmat a téma. Alenia egyre szélesebben mosolyogva, már-már kacagva hallgatja végig, hogyan is működik a fél-elf lány mágikus teremtménye.*
- Megvakargatod a fülét és eltűnik? Hogy ez milyen aranyos… Van neve? *kérdezi. Azzal kapcsolatban pedig nem kezd el vitatkozni, hogy vajon van-e személyisége az állatnak. Sokat tanult elfként azt kellene mondania, hogy nem biztos, de pont ő, aki az istenek képében mélyen hisz az entitások létezésében és minden velejárójukban, nem fogja kétségbe vonni azt, ami barátnője hitét képezi.
A tisztás most nyugodt és csendes. Akkor is az volt, mikor a bálról való kiszökésük végül rémálommal végződött. Furcsa érzés itt lenni, de valamiért most mégis biztonságban érzi magát. Nagyot szippant a friss levegőből, kissé elmosolyodik, majd újra társára néz.*
- Az új életünk. Igen, de lassan visszakapom a régit is. Menjünk! *Mondja végül, és megindítja Harmatot, hogy ha rövid időre is, de maguk mögött hagyják Arthenior városát. Nem sietnek sehová, így haladás közben van idejük tovább beszélgetni is.*
- Hogy őszinte legyek, nem is igazán emlékszem. El voltam foglalva az imával, aztán jött a fény. Eléggé megijedtem tőle, mert fogalmam sem volt, hogy mi történik, és mi fog velem történni ezután. Maga az érzés nem volt más, mint amikor a napsugarak sütnek rád. Az is kellemes érzés. *Mosolyog, és így visszagondolva a történtekre, már kissé sajnálja is, hogy meglepettsége miatt nem tudta magát teljes mértékben átadni a pillanatnak.*
- Nem biztos, hogy fájt volna. Sehol nem olvastam olyat, hogy fájnia kellene. Igazából minden könyv, ami leírta, hogy mit kell tennem, ködösen fogalmazott, de már értem, hogy miért. Ha ilyesmire tényleg csak a Fény Nővérei képesek, akkor azok is kevesen lehettek, akik le tudták írni a tapasztalataikat. Ó, igen! Szeretnék majd könyvet írni erről, hogy nyomot hagyjak azoknak, kik utánam ugyanerre az útra lépnek. Mit szólsz hozzá? *Közben megállítja Harmatot. A városból kifelé vezető utat még ismeri, de hogy innen merre tovább Szarvasliget felé, abban Luninarira kell hivatkoznia.*
- Mész elől? Mutatod az utat? *Kérdezi a lányt.*
- Tényleg az, de majd segítek. *Válaszolja barátnője félelmével kapcsolatban. Luninari szembenézett az ő elrablóival, túlélt egy lázadást, megmérettette magát a mágustusán. A lovaktól való félelem leküzdése ezek után gyerekjáték kell, hogy legyen. Ha a dolgok Intathtal jól alakulnak, utána majd megnyugodhatnak annyira, hogy foglalkozhassanak olyan fontos, ám kevésbé lényeges dolgokkal, mint ez.
A tisztáson még mindig az állatokról csevegnek, de most épp a varázsnyúl és Harmat a téma. Alenia egyre szélesebben mosolyogva, már-már kacagva hallgatja végig, hogyan is működik a fél-elf lány mágikus teremtménye.*
- Megvakargatod a fülét és eltűnik? Hogy ez milyen aranyos… Van neve? *kérdezi. Azzal kapcsolatban pedig nem kezd el vitatkozni, hogy vajon van-e személyisége az állatnak. Sokat tanult elfként azt kellene mondania, hogy nem biztos, de pont ő, aki az istenek képében mélyen hisz az entitások létezésében és minden velejárójukban, nem fogja kétségbe vonni azt, ami barátnője hitét képezi.
A tisztás most nyugodt és csendes. Akkor is az volt, mikor a bálról való kiszökésük végül rémálommal végződött. Furcsa érzés itt lenni, de valamiért most mégis biztonságban érzi magát. Nagyot szippant a friss levegőből, kissé elmosolyodik, majd újra társára néz.*
- Az új életünk. Igen, de lassan visszakapom a régit is. Menjünk! *Mondja végül, és megindítja Harmatot, hogy ha rövid időre is, de maguk mögött hagyják Arthenior városát. Nem sietnek sehová, így haladás közben van idejük tovább beszélgetni is.*
- Hogy őszinte legyek, nem is igazán emlékszem. El voltam foglalva az imával, aztán jött a fény. Eléggé megijedtem tőle, mert fogalmam sem volt, hogy mi történik, és mi fog velem történni ezután. Maga az érzés nem volt más, mint amikor a napsugarak sütnek rád. Az is kellemes érzés. *Mosolyog, és így visszagondolva a történtekre, már kissé sajnálja is, hogy meglepettsége miatt nem tudta magát teljes mértékben átadni a pillanatnak.*
- Nem biztos, hogy fájt volna. Sehol nem olvastam olyat, hogy fájnia kellene. Igazából minden könyv, ami leírta, hogy mit kell tennem, ködösen fogalmazott, de már értem, hogy miért. Ha ilyesmire tényleg csak a Fény Nővérei képesek, akkor azok is kevesen lehettek, akik le tudták írni a tapasztalataikat. Ó, igen! Szeretnék majd könyvet írni erről, hogy nyomot hagyjak azoknak, kik utánam ugyanerre az útra lépnek. Mit szólsz hozzá? *Közben megállítja Harmatot. A városból kifelé vezető utat még ismeri, de hogy innen merre tovább Szarvasliget felé, abban Luninarira kell hivatkoznia.*
- Mész elől? Mutatod az utat? *Kérdezi a lányt.*
1803. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-05-17 03:39:15
Üzenet elküldve: 2025-05-17 03:39:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
- Bánhatod is. Gyönyörű hely.
*Mosolyodik el, bár abban a mosolyban lappang némi keserűség. Mert hiába élvezi az utazást, az új megismerését, hogy láthat és tapasztalhat, azért igencsak honvágya van. Arról nem is beszélve, hogy a hűvösebb idővel igazán megbarátkozni sem tudott.*
- Szóval akkor jó megfigyelő vagy és egy pillanat alatt lebuktam.
*Sandít Mykaelre egy komisz mosollyal. Azután hallgatja a rövid bemutatókat a fogadókról, a végén elejtett kis foszlányt az "egyebekről" pedig gyorsan meg is jegyzi magának. Hogy hogyan az még nem ül ki az arcára, de ez nem fog sokáig tartani úgy sem.*
- A fürdő csábítóan hangzik. Rám férne már, hogy megszabaduljak a kosztól és ettől a szagtól.
*Persze azt nem mondhatni azért, hogy igénytelenül mocskos és büdös, de azért már látszik, hogy egy ideje úton van. Az utóbbi időben pedig leginkább csak gyors macskamosdáshoz volt szerencséje.*
- Egyebeket?
*Végül csak kibukik belőle a kérdés miközben szemöldökei kissé feljebb szöknek, ám szemeinek játékos csillogása és az ajkain megülő rakoncátlan mosoly bizony árulkodik arról, hogy nagyon is érti, hogy miről lehet szó. Vagy inkább csak reméli, mert az őszintét megvallva talán egy kellemes társaságot sem utasítana vissza. Ahhoz is régen volt már szerencséje, akár a pihentető fürdéshez.*
- Szóval Baarcas.
*Hümment a nevet hallva, majd aprót bólint rá.*
- Talán szerencsém lesz. Dolgos vagyok és hálás is.
*Hogy a hála alatt pontosan mit is ért, azt bizony a férfi fantáziájára bízza.
Tovább hallgatja Mykael terveit és a történetet a tretilről. A tetoválásra pillantva veszi szemügyre, de nem kerüli el a figyelmét a fölötte ékeskedő hatos sem.*
- Szóval te is tetoválsz? Mindig is tervben volt egy nekem is, de valahogy sosem lett rá alkalom.
*Ingatja meg a fejét, majd visszafordul előre ahogy tovább ballag.*
- És a hatos?
*Kérdez végül rá a másik tetoválásra is.*
- Szóval, ha jól értem te amolyan nyughatatlan férfi vagy, akinek muszáj mindig mozogni és tenni valamit. Teljesen megértem.
*Mosolyodik el. Hisz maga is azért nem maradt Wegtorenben, mert menni akart. Tapasztalni és élni. Még akkor is, ha egyelőre csak annyi jutott neki, hogy egy lovat visszavisz a városba a gazdájához.*
*Mosolyodik el, bár abban a mosolyban lappang némi keserűség. Mert hiába élvezi az utazást, az új megismerését, hogy láthat és tapasztalhat, azért igencsak honvágya van. Arról nem is beszélve, hogy a hűvösebb idővel igazán megbarátkozni sem tudott.*
- Szóval akkor jó megfigyelő vagy és egy pillanat alatt lebuktam.
*Sandít Mykaelre egy komisz mosollyal. Azután hallgatja a rövid bemutatókat a fogadókról, a végén elejtett kis foszlányt az "egyebekről" pedig gyorsan meg is jegyzi magának. Hogy hogyan az még nem ül ki az arcára, de ez nem fog sokáig tartani úgy sem.*
- A fürdő csábítóan hangzik. Rám férne már, hogy megszabaduljak a kosztól és ettől a szagtól.
*Persze azt nem mondhatni azért, hogy igénytelenül mocskos és büdös, de azért már látszik, hogy egy ideje úton van. Az utóbbi időben pedig leginkább csak gyors macskamosdáshoz volt szerencséje.*
- Egyebeket?
*Végül csak kibukik belőle a kérdés miközben szemöldökei kissé feljebb szöknek, ám szemeinek játékos csillogása és az ajkain megülő rakoncátlan mosoly bizony árulkodik arról, hogy nagyon is érti, hogy miről lehet szó. Vagy inkább csak reméli, mert az őszintét megvallva talán egy kellemes társaságot sem utasítana vissza. Ahhoz is régen volt már szerencséje, akár a pihentető fürdéshez.*
- Szóval Baarcas.
*Hümment a nevet hallva, majd aprót bólint rá.*
- Talán szerencsém lesz. Dolgos vagyok és hálás is.
*Hogy a hála alatt pontosan mit is ért, azt bizony a férfi fantáziájára bízza.
Tovább hallgatja Mykael terveit és a történetet a tretilről. A tetoválásra pillantva veszi szemügyre, de nem kerüli el a figyelmét a fölötte ékeskedő hatos sem.*
- Szóval te is tetoválsz? Mindig is tervben volt egy nekem is, de valahogy sosem lett rá alkalom.
*Ingatja meg a fejét, majd visszafordul előre ahogy tovább ballag.*
- És a hatos?
*Kérdez végül rá a másik tetoválásra is.*
- Szóval, ha jól értem te amolyan nyughatatlan férfi vagy, akinek muszáj mindig mozogni és tenni valamit. Teljesen megértem.
*Mosolyodik el. Hisz maga is azért nem maradt Wegtorenben, mert menni akart. Tapasztalni és élni. Még akkor is, ha egyelőre csak annyi jutott neki, hogy egy lovat visszavisz a városba a gazdájához.*
1802. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-05-13 19:57:06
Üzenet elküldve: 2025-05-13 19:57:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 417
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 417
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
*Amikor Shariméa dörzsölni kezdi a hátsóját, alamuszi mosoly kúszik fel Mykael arcára és ott is marad egy-két másodpercig, bár meglehet, hogy a nő ebből semmit se látott. De nem bánja, hogy nem úgy kell egymás mellett haladniuk, hogy ő lényegében a lóval van fej-fej mellett.*
- Igen, pár éve jártam Wegtoren környékén. Magában a városban nem, de láttam távolról. A közelében állomásoztunk. Bánom, hogy nem tudtam megnézni magamnak közelebbről.
*teszi hozzá.*
- De azért a környékén elég sok helybélit láttam, hogy felismerjem a tájszólást.
*bólogatva hallgatja a nő válaszát, majd hozzáteszi.*
- Hát, fogadóból két nagyobb van, a Pegazus, meg a Wegtoreni kalmár. Bár az utóbbi épp zárva tartott, amikor arra jártam.
*kezd bele, de szokásos bőbeszédűsége ellenére most kihagyja annak az elbeszélését, hogy közvetve neki is köze volt a fogadó bezárásához. Nem mintha tehetett volna róla, de néha fura fordulatot vesznek a dolgok.*
- A Pegazus, amennyire tudom, biztosan nyitva van. Mind a kettőben megszálltam már korábban. A kalmárnak változatosabb volt a kosztja. A Pegazus alatt viszont van egy fürdőház, nagy medencékkel. Ott jókat lehet fürdeni. Meg egyebeket...
*teszi hozzá, maga elé somolyogva, mert neki a fürdésnél az egyebek sokkal inkább kedvére valóbbak voltak ott.*
- Kalmárt, azt fogsz ott találni bőven. Van közöttük még egész rendes is, de a Piactéren sokan kiszúrhatják a szemedet bóvlival. Én nemigen ismerek egyet se. Habár volt egy, azt hiszem Baarcasnak hívták. Volt neki valami vándorkocsija, abban lakott meg kereskedett. Lefestettem neki, cserébe a Piacon jó áron vett nekem ezt-azt.
*Meséli. Bár ránézésre nehéz megmondani Mykaelről, hogy bármi újonnan vett holmija lenne. Ránézésre minden felszerelése, kopott, használt, koszos, gyűrött. Van ebben némi tudatosság. Ha a férfi vesz magának valami újat, első dolga megkoptatni a külsejét.
A lány kérdésére aztán vállat von.*
- Hát, semmi igazából. Ezen a környéken nem sok nekem való munka akad. Már munka az persze van bőven, úgyhogy nem kopik fel az állam. De azok amolyan békebeli munkák. Rakodás, ácsolás, ilyesmik. Én katona vagyok, valami háború kellene, de az meg nincs.
*feleli, majd így folytatja.*
- Nemrég volt egy megbízásom, egy tretilt vadásztunk le. Artheniorból indultunk, és oda is tértünk vissza. De utána átmentem a kikötőbe, mert ott van egy nagy tudású tetováló. Vele a bőrömre vésettem a szörnyet emlékül.
*mutatja meg a jobb felkarját. Mivel ujjatlan inget visel és a bőrvértje se takarja a felkarját, Shariméa megcsodálhatja a jobb bicepszére tekeredő, szárnyas gyíkszörny részletgazdag (igaz, csak fekete vonalakkal felvésett) képét. Rögtön egy látszólag sokkal elnagyoltabb hatos szám alatt, ami szintén Mykael bőrébe van vésve.*
- Egyébként én is csinálok tetoválásokat, bár még nincs nagy gyakorlatom. Ilyet, mint ez a tretil, még nem tudnék csinálni, legalábbis nem ennyire élethűen.
*teszi hozzá, mert hiába kicsi a kép, mégis olyan ügyes munka, hogy szinte a pikkelyek mintázatát is ki lehet venni. Ez sajnos nem Mykael munkája, hanem a kikötői mesteré, akitől ő maga is sokat próbált eltanulni.*
- Na szóval, visszamegyek Artheniorba, mert még mindig ott találtam a legtöbb lehetőséget, akár kétkezi munkáról, akár nekem valóbb hadakozásról legyen szó.
- Igen, pár éve jártam Wegtoren környékén. Magában a városban nem, de láttam távolról. A közelében állomásoztunk. Bánom, hogy nem tudtam megnézni magamnak közelebbről.
*teszi hozzá.*
- De azért a környékén elég sok helybélit láttam, hogy felismerjem a tájszólást.
*bólogatva hallgatja a nő válaszát, majd hozzáteszi.*
- Hát, fogadóból két nagyobb van, a Pegazus, meg a Wegtoreni kalmár. Bár az utóbbi épp zárva tartott, amikor arra jártam.
*kezd bele, de szokásos bőbeszédűsége ellenére most kihagyja annak az elbeszélését, hogy közvetve neki is köze volt a fogadó bezárásához. Nem mintha tehetett volna róla, de néha fura fordulatot vesznek a dolgok.*
- A Pegazus, amennyire tudom, biztosan nyitva van. Mind a kettőben megszálltam már korábban. A kalmárnak változatosabb volt a kosztja. A Pegazus alatt viszont van egy fürdőház, nagy medencékkel. Ott jókat lehet fürdeni. Meg egyebeket...
*teszi hozzá, maga elé somolyogva, mert neki a fürdésnél az egyebek sokkal inkább kedvére valóbbak voltak ott.*
- Kalmárt, azt fogsz ott találni bőven. Van közöttük még egész rendes is, de a Piactéren sokan kiszúrhatják a szemedet bóvlival. Én nemigen ismerek egyet se. Habár volt egy, azt hiszem Baarcasnak hívták. Volt neki valami vándorkocsija, abban lakott meg kereskedett. Lefestettem neki, cserébe a Piacon jó áron vett nekem ezt-azt.
*Meséli. Bár ránézésre nehéz megmondani Mykaelről, hogy bármi újonnan vett holmija lenne. Ránézésre minden felszerelése, kopott, használt, koszos, gyűrött. Van ebben némi tudatosság. Ha a férfi vesz magának valami újat, első dolga megkoptatni a külsejét.
A lány kérdésére aztán vállat von.*
- Hát, semmi igazából. Ezen a környéken nem sok nekem való munka akad. Már munka az persze van bőven, úgyhogy nem kopik fel az állam. De azok amolyan békebeli munkák. Rakodás, ácsolás, ilyesmik. Én katona vagyok, valami háború kellene, de az meg nincs.
*feleli, majd így folytatja.*
- Nemrég volt egy megbízásom, egy tretilt vadásztunk le. Artheniorból indultunk, és oda is tértünk vissza. De utána átmentem a kikötőbe, mert ott van egy nagy tudású tetováló. Vele a bőrömre vésettem a szörnyet emlékül.
*mutatja meg a jobb felkarját. Mivel ujjatlan inget visel és a bőrvértje se takarja a felkarját, Shariméa megcsodálhatja a jobb bicepszére tekeredő, szárnyas gyíkszörny részletgazdag (igaz, csak fekete vonalakkal felvésett) képét. Rögtön egy látszólag sokkal elnagyoltabb hatos szám alatt, ami szintén Mykael bőrébe van vésve.*
- Egyébként én is csinálok tetoválásokat, bár még nincs nagy gyakorlatom. Ilyet, mint ez a tretil, még nem tudnék csinálni, legalábbis nem ennyire élethűen.
*teszi hozzá, mert hiába kicsi a kép, mégis olyan ügyes munka, hogy szinte a pikkelyek mintázatát is ki lehet venni. Ez sajnos nem Mykael munkája, hanem a kikötői mesteré, akitől ő maga is sokat próbált eltanulni.*
- Na szóval, visszamegyek Artheniorba, mert még mindig ott találtam a legtöbb lehetőséget, akár kétkezi munkáról, akár nekem valóbb hadakozásról legyen szó.
1801. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-05-13 06:58:00
Üzenet elküldve: 2025-05-13 06:58:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
- Ez határozottan jó hír.
*Mosolyodik el a kút hallatán. Ha ráérősebb lenne, akkor talán elcsábulna annak gondolatára is, hogy a faluban lepihenjen. De a kötelesség szólítja, a ló nem az övé, a gazdáját pedig nem akarja megváratni.
Annyira viszont nem sietős a dolga, hogy ne élvezzen egy kis társaságot. Főleg, ha az egy szimpatikus férfi személyében érkezik.*
- A lóhátat egy időre pihentetem. Hosszú idő után a nyereg már kínoz.
*Egy fájdalmas grimasszal dörzsöl is az alfelére, majd a butykos eltéve fog Bájos kantárjára, hogy lassan tovább induljon a férfi mellett sétálva. Nyugodt tempóban halad, mert kedve sincs sietni, az állatot sem hajszolná, meg látja, hogy a férfinak nem esik nehezére, mégsem akarja, hogy túlerőltesse magát.*
- Jártál már arrafelé?
*Pillant a férfira menet közben, kíváncsian.*
- Igen, Wegtorenből származom.
*Mosolyodik el, ahogy egy pillanatra megszállják az otthon emlékei. De nem hagyja, hogy sokáig elmerüljön bennük.*
- Először is Bájost viszem haza. Utána keresek egy fogadót, fürdőt, ételt. Ha szerencsém van, akkor pedig egy kereskedőt, aki mellett tanulhatok.
*Nem nagyra törő tervek ezek, viszont mondhatni ez az álma.*
- Az én nevem Shariméa Vestharyn.
*Bólint széles mosollyal a bemutatkozásra, majd kíváncsian fürkészi a férfi arcát.*
- És te kedves Mykael? Mi célod a városban?
*Mosolyodik el a kút hallatán. Ha ráérősebb lenne, akkor talán elcsábulna annak gondolatára is, hogy a faluban lepihenjen. De a kötelesség szólítja, a ló nem az övé, a gazdáját pedig nem akarja megváratni.
Annyira viszont nem sietős a dolga, hogy ne élvezzen egy kis társaságot. Főleg, ha az egy szimpatikus férfi személyében érkezik.*
- A lóhátat egy időre pihentetem. Hosszú idő után a nyereg már kínoz.
*Egy fájdalmas grimasszal dörzsöl is az alfelére, majd a butykos eltéve fog Bájos kantárjára, hogy lassan tovább induljon a férfi mellett sétálva. Nyugodt tempóban halad, mert kedve sincs sietni, az állatot sem hajszolná, meg látja, hogy a férfinak nem esik nehezére, mégsem akarja, hogy túlerőltesse magát.*
- Jártál már arrafelé?
*Pillant a férfira menet közben, kíváncsian.*
- Igen, Wegtorenből származom.
*Mosolyodik el, ahogy egy pillanatra megszállják az otthon emlékei. De nem hagyja, hogy sokáig elmerüljön bennük.*
- Először is Bájost viszem haza. Utána keresek egy fogadót, fürdőt, ételt. Ha szerencsém van, akkor pedig egy kereskedőt, aki mellett tanulhatok.
*Nem nagyra törő tervek ezek, viszont mondhatni ez az álma.*
- Az én nevem Shariméa Vestharyn.
*Bólint széles mosollyal a bemutatkozásra, majd kíváncsian fürkészi a férfi arcát.*
- És te kedves Mykael? Mi célod a városban?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2315-2334