Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 174 (3461. - 3480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4504-4523
3480. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-01-26 16:49:36
Üzenet elküldve: 2021-01-26 16:49:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Küldetésben//
*Elég merész dolog Dorától, aki amúgy retteg a lovaktól, és fogalma sincs, hogy maradjon meg rajtuk, hogy Denjaar mögött le meri csukni a szemét. Ez amolyan reggeli önámítás, ami a lány tanulmányai alatt sem bizonyult hasznosnak, sőt, elég időigényes volt leszedegetni az arcáról a lepréselt növényeket, amelyekbe a botanikus könyvben belefejelt egy rövid pihenőre. Az egyetlen különbség és egyedüli ok, hogy most mégsem bóbiskol el Denjaar kellemesen meleg hátának simulva, a halálfélelem.
Mire elérnek a város közelébe, a férfi válla fölött a lány is lassan felpislog a felkelő nap fényébe, és az ismerős látványra halványan elmosolyodik.*
- Nem elég, hogy az üzenet érkezik gyorsan, még egy jót vacsoráztunk is együtt. *Mondja, és lábait érezhetően kinyújtóztatja kissé.* Rég töltöttem ennyi időt a szabadban, de egészen kellemes érzés. A hűvös levegőtől még mintha gondolkodni is jobban tudnék.
*Ez egy kicsit meghazudtolja azt, hogy Dora eddig kómásan billegett Denjaar mögött, de az ő meggyőződése az ő meggyőződése is marad.*
- Az ott Amon Ruadh városa, felette pedig Thargarod erődje magasodik. *Mutatja ujjával előre bökve, hogy Denjaar is láthassa a talán már messziről is jól kivehető várost, a védműveket és tornyokat, az égbe törő falakat. Elf szemmel nem túl bájosak, de az biztos, hogy lerí róluk az emberi erő, és egy birodalom felemelkedésébe vetett hit és magabiztosság.* De az még odébb van, először Thargföld birtokain kell átvágnunk, hogy elérjünk a kapuhoz. *Egy pillanatra Ephemia jut eszébe, akit – állítólag – elraboltak. Bízik benne, hogy ez egy hazugság, és nem esett bántódása, de még ha akarná, sem tudná, pontosan hol keresse. Életében nem járt az Aquista ház birtokánál.*
~ Habrertus tudni fogja, mi a teendő. ~ *Nyugtatja meg magát. Ő most egy komoly ügyintéző, nem lehet lelkifurdalása. Jött, ahogy tudott, kész – így is több erőfeszítést tett az ügyért, mint Esti, és hacsak a sötételf nőcske nem előzte meg, így is, úgy is Dora fogja learatni a babérokat. Azonban addig még egy kis út áll előttük.*
- Abban biztos lehet… lehetsz, hogy szívélyesen üdvözöl majd mindkettőnket, és hálás lesz az erőfeszítésedért. *Mosolyog a kancellárral kapcsolatos megjegyzésre.* Talán nem tűnt fel, sőt, nyilván nem, de egyesek roppant bosszantó alaknak tartanak engem. Te viszont önként vállalkoztál. Mit mondhatnék? Szerencsés vagyok. *Vigyorog, bár ezt Denjaar nem láthatja.*
*Elég merész dolog Dorától, aki amúgy retteg a lovaktól, és fogalma sincs, hogy maradjon meg rajtuk, hogy Denjaar mögött le meri csukni a szemét. Ez amolyan reggeli önámítás, ami a lány tanulmányai alatt sem bizonyult hasznosnak, sőt, elég időigényes volt leszedegetni az arcáról a lepréselt növényeket, amelyekbe a botanikus könyvben belefejelt egy rövid pihenőre. Az egyetlen különbség és egyedüli ok, hogy most mégsem bóbiskol el Denjaar kellemesen meleg hátának simulva, a halálfélelem.
Mire elérnek a város közelébe, a férfi válla fölött a lány is lassan felpislog a felkelő nap fényébe, és az ismerős látványra halványan elmosolyodik.*
- Nem elég, hogy az üzenet érkezik gyorsan, még egy jót vacsoráztunk is együtt. *Mondja, és lábait érezhetően kinyújtóztatja kissé.* Rég töltöttem ennyi időt a szabadban, de egészen kellemes érzés. A hűvös levegőtől még mintha gondolkodni is jobban tudnék.
*Ez egy kicsit meghazudtolja azt, hogy Dora eddig kómásan billegett Denjaar mögött, de az ő meggyőződése az ő meggyőződése is marad.*
- Az ott Amon Ruadh városa, felette pedig Thargarod erődje magasodik. *Mutatja ujjával előre bökve, hogy Denjaar is láthassa a talán már messziről is jól kivehető várost, a védműveket és tornyokat, az égbe törő falakat. Elf szemmel nem túl bájosak, de az biztos, hogy lerí róluk az emberi erő, és egy birodalom felemelkedésébe vetett hit és magabiztosság.* De az még odébb van, először Thargföld birtokain kell átvágnunk, hogy elérjünk a kapuhoz. *Egy pillanatra Ephemia jut eszébe, akit – állítólag – elraboltak. Bízik benne, hogy ez egy hazugság, és nem esett bántódása, de még ha akarná, sem tudná, pontosan hol keresse. Életében nem járt az Aquista ház birtokánál.*
~ Habrertus tudni fogja, mi a teendő. ~ *Nyugtatja meg magát. Ő most egy komoly ügyintéző, nem lehet lelkifurdalása. Jött, ahogy tudott, kész – így is több erőfeszítést tett az ügyért, mint Esti, és hacsak a sötételf nőcske nem előzte meg, így is, úgy is Dora fogja learatni a babérokat. Azonban addig még egy kis út áll előttük.*
- Abban biztos lehet… lehetsz, hogy szívélyesen üdvözöl majd mindkettőnket, és hálás lesz az erőfeszítésedért. *Mosolyog a kancellárral kapcsolatos megjegyzésre.* Talán nem tűnt fel, sőt, nyilván nem, de egyesek roppant bosszantó alaknak tartanak engem. Te viszont önként vállalkoztál. Mit mondhatnék? Szerencsés vagyok. *Vigyorog, bár ezt Denjaar nem láthatja.*
3479. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-01-26 14:07:05
Üzenet elküldve: 2021-01-26 14:07:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Az erdőségből kiérve a sokkal nyíltabb és civilizáltabb területre téved. Az út még mindig járható, de most már a tekintete is jobban tudja fürkészni a síkvidéket, amely a civilizált népek sajátja. Ahogy halad előre érzékei egyre jobban kiélesednek és az út ezen részéig érzett fáradság lassan tovaszáll. Még egy egy ásítás elhagyja ajkait és néha átmozgatja elgémberedett végtagjait, de most már csak a feladatra akar koncentrálni. A szántóföldön mindig akad valami ennivaló, de most ebben a hideg időjárásban szinte semmi sincsen.
Megfordul a fejében, hogy talán ki kéne fosztania egy tanyát, hiszen ott mindig akad szárított vagy sózott hús, de akár még élő is, amely megoldaná gyomrának égető problémáit. Ezt az ötletet egy fejrázással elhessegeti, hiszen még nem elég erős ahhoz, hogy a parasztok vérebeivel csatázzon, vagy a vasvillák éles és szúrós végét elviselje, amelyet vastag bőrébe akarnak döfni.
Inkább komótosan bandukol tovább, hogy elérje a várost, ahol csak megszánja valaki majd, és ad neki pár falatot, amely az ő esetében egy tetemes mennyiségű élelmet tesz ki.*
Megfordul a fejében, hogy talán ki kéne fosztania egy tanyát, hiszen ott mindig akad szárított vagy sózott hús, de akár még élő is, amely megoldaná gyomrának égető problémáit. Ezt az ötletet egy fejrázással elhessegeti, hiszen még nem elég erős ahhoz, hogy a parasztok vérebeivel csatázzon, vagy a vasvillák éles és szúrós végét elviselje, amelyet vastag bőrébe akarnak döfni.
Inkább komótosan bandukol tovább, hogy elérje a várost, ahol csak megszánja valaki majd, és ad neki pár falatot, amely az ő esetében egy tetemes mennyiségű élelmet tesz ki.*
3478. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-01-24 23:33:01
Üzenet elküldve: 2021-01-24 23:33:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
* Szórakozottan sétál keresztül a szántóföldön, magába szívva a táj szépségét. Az ilyen alkalmak tökéletesek arra, hogy dalokat írjon, és versbe szedje mindezt. Sajnos se papíros, se tinta, és annak papírra vetéséhez alkalmas eszköz nincs nála, amivel feljegyezhetné a csodálatos műalkotást, ami megszületik benne. Aligha fogja így megismerni Lanawin népe a "Szántóföldön jártam én" című éneket, ami Kara legjobb alkotása lehetett volna. Tudja, érzi szíve mélyén, hogy évszázadokon keresztül énekelnék, megújult, és nosztalgikus feldolgozások születnének, talán még esküvőkön is énekelné a násznép. Mosolyogva dúdolja hát a dalt, ahogy halad tovább a kikötő felé. *
3477. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-01-24 17:27:09
Üzenet elküldve: 2021-01-24 17:27:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Kikötő irányt//
*Ahogy kiér a fák közül és rátér a szántóföldeket keresztbe szelő útra, éppen csak a saját lépteire figyelmes. Egészen kihalt a környék. A földek pihennek, felkészülnek a következő évi termés időszakra, terhüktől már régen megfosztva, magukban. Néha még látni egy-egy varjúcsapatot, ahogy kapirgálnak az elhullajtott termés után, de ezen kívül minden nagyon csendes.*
-Nem hiszem el… nem hiszem el… *Morog maga elé egyre hangosabban, mert mit csinálhatna, ha egyszer senki nem jön arra, hogy elvigye egy kis csúszópénzért a kikötőbe. Ő meg aztán cipelheti a tyúkot meg a ketrecet egész úton. Mikor már egy ideje koptatja a csizmasarkát megáll, hogy megpihentesse megfáradt kezeit. Össze is dörzsöli őket, hogy felmelegítse, bár van rajta kesztyű, de eltávolodva a várostól már ez se segít sokat. Közben érzi, hogy a vállaira nehezednek a jószágok, a hűvös időtől ők is elszenderülnek, sőt, szinte megdermednek.*
-Ez az egy jó legalább van ebben a hidegben, hogy nem fickándoznak… bárcsak mindig így maradnátok. *Majd ismét a kezébe veszi a ketrecet és tovább sétál az út mentén.*
*Ahogy kiér a fák közül és rátér a szántóföldeket keresztbe szelő útra, éppen csak a saját lépteire figyelmes. Egészen kihalt a környék. A földek pihennek, felkészülnek a következő évi termés időszakra, terhüktől már régen megfosztva, magukban. Néha még látni egy-egy varjúcsapatot, ahogy kapirgálnak az elhullajtott termés után, de ezen kívül minden nagyon csendes.*
-Nem hiszem el… nem hiszem el… *Morog maga elé egyre hangosabban, mert mit csinálhatna, ha egyszer senki nem jön arra, hogy elvigye egy kis csúszópénzért a kikötőbe. Ő meg aztán cipelheti a tyúkot meg a ketrecet egész úton. Mikor már egy ideje koptatja a csizmasarkát megáll, hogy megpihentesse megfáradt kezeit. Össze is dörzsöli őket, hogy felmelegítse, bár van rajta kesztyű, de eltávolodva a várostól már ez se segít sokat. Közben érzi, hogy a vállaira nehezednek a jószágok, a hűvös időtől ők is elszenderülnek, sőt, szinte megdermednek.*
-Ez az egy jó legalább van ebben a hidegben, hogy nem fickándoznak… bárcsak mindig így maradnátok. *Majd ismét a kezébe veszi a ketrecet és tovább sétál az út mentén.*
3476. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-01-23 18:23:49
Üzenet elküldve: 2021-01-23 18:23:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Na, ennyit erről. Ennyit azokról a csodás emlékekről, mik úgy tűnik, olyan szinten fakultak meg az elmúlt évek során, hogy szőkeségünknek fogalma sincsen, tulajdonképpen hol is van. Ami pedig mégrosszabb, ezt bizony már csakis magának köszönheti. Hiszen milyen idióta az, aki még azt a csapást sem tudja követni, amerről érkezett? Nagyon nincs ma formában. És nagyon fázik is már. Nehezen tudná eldönteni, hogy mérgében, vagy vacogásában reszket inkább, bár ez a végeredmény szempontjából talán mindegy is. Bárhogy legyen, lépteit fáradhatatlanul szaporázza, egyre kétségbeesettebben kémlelve a látóhatárt. Hátha észrevesz valahol füstöt, egy falucska, vagy egy fogadó körvonalait. Meg merne esküdni rá, hogy erre még sosem bóklászott, pedig kamasz éveinek jelentős részét a környéken töltötte.
Ahogy ma eddig semmi, a közelgő szürkület sem könnyíti helyzetét, s mérgében előfordulhat, hogy már a fától sem látja az erdőt. Mindenesetre, a vélhetően már évek óta ott álló, legalábbis egészen biztosan nem az elmúlt néhány pillantásban - míg valami neszt hallva félrenézett - elé kerülő fogadó épületét csupán akkor veszi észre, mikor azt megboldogult, saját orráig sem látó nagyanyja is megsejtette volna. Tenyerével homlokára csap, szerencsétlenségét díjazva, ám vonásai lassacskán tükrözni kezdik ébredező lelkesedését, még ajkai is vacogó mosolyba húzódnak, ahogy az ismeretlen tavernához közelít.*
Ahogy ma eddig semmi, a közelgő szürkület sem könnyíti helyzetét, s mérgében előfordulhat, hogy már a fától sem látja az erdőt. Mindenesetre, a vélhetően már évek óta ott álló, legalábbis egészen biztosan nem az elmúlt néhány pillantásban - míg valami neszt hallva félrenézett - elé kerülő fogadó épületét csupán akkor veszi észre, mikor azt megboldogult, saját orráig sem látó nagyanyja is megsejtette volna. Tenyerével homlokára csap, szerencsétlenségét díjazva, ám vonásai lassacskán tükrözni kezdik ébredező lelkesedését, még ajkai is vacogó mosolyba húzódnak, ahogy az ismeretlen tavernához közelít.*
3475. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-01-22 12:02:03
Üzenet elküldve: 2021-01-22 12:02:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mesék Miniorból //
*Arja egy cseppet elszégyelli magát. Vajon mit tett volna, ha vele történik mindez?? Jobb bele sem gondolnia. Ő meg úgy bámulja, tapintatlanul a férfit, mint valami vándorcirkuszi látványosságot! És még meg is gyanúsítja azzal, hogy netalántán egy élőhalott!! *
- Kérlek, ne haragudj! Nem akartalak megbántani! *kér bocsánatot picit zavarba jőve esetlenségén.*
- El sem tudom képzelni, mit tettem volna, ha velem történik ilyesmi... *gondol bele, és elhalkul a hangja.*
- Igazán köszönöm a friss kútvizet, amivel megkínáltál engem és a lovamat is! És a beszélgetést is köszönöm!
- Őszintén örülök, hogy megismerhettelek! *mondja barátságosan.*
- Az én nevem Arja. Szürke Arja. *mutatkozik be ő is. ~Rothawdar igazán figyelemreméltó higgadtsággal kezeli azt, ami vele történt!~*
- Artheniorba igyekszem épp. A Wegtoren Aranya Kereskedőház szolgálatában állok. *folytatja.*
- Ha a városban jársz, keress meg nyugodtan bármikor! A Wegtoreni Kalmárban vagy a piactéri Kereskedőházban biztosan megtalálsz. *teszi még hozzá, hogy lássa a fiatal férfi: túltette már magát a dolgon, és nem feltételezi róla egyáltalán, hogy holmi élőhalott lenne. Egyszerűen csak egy kedves fickó, akire a csillaghulláskor ilyen mágikus átok hullott, míg másoknak éppenséggel jóval nagyobb szerencséje volt, lehet hogy igazán érdemtelenül.*
- Minden jót Neked! *köszön el, igyekezve nagyon barátságos lenni.*
- Talán... megpróbálhatnád egy mágus segítségét kérni! Egy nagy mágus biztosan tudna Neked segíteni! *kiált még utána, ahogy Rothawdar befordul a házba.
Aztán feláll, és kivezetve Colonelt az útra, újra nyeregbe száll.
Már nincs sok hátra, azt reméli, a város széli tisztásig. Napestig oda kell érjen!*
// Mesék Miniorból //
*Arja egy cseppet elszégyelli magát. Vajon mit tett volna, ha vele történik mindez?? Jobb bele sem gondolnia. Ő meg úgy bámulja, tapintatlanul a férfit, mint valami vándorcirkuszi látványosságot! És még meg is gyanúsítja azzal, hogy netalántán egy élőhalott!! *
- Kérlek, ne haragudj! Nem akartalak megbántani! *kér bocsánatot picit zavarba jőve esetlenségén.*
- El sem tudom képzelni, mit tettem volna, ha velem történik ilyesmi... *gondol bele, és elhalkul a hangja.*
- Igazán köszönöm a friss kútvizet, amivel megkínáltál engem és a lovamat is! És a beszélgetést is köszönöm!
- Őszintén örülök, hogy megismerhettelek! *mondja barátságosan.*
- Az én nevem Arja. Szürke Arja. *mutatkozik be ő is. ~Rothawdar igazán figyelemreméltó higgadtsággal kezeli azt, ami vele történt!~*
- Artheniorba igyekszem épp. A Wegtoren Aranya Kereskedőház szolgálatában állok. *folytatja.*
- Ha a városban jársz, keress meg nyugodtan bármikor! A Wegtoreni Kalmárban vagy a piactéri Kereskedőházban biztosan megtalálsz. *teszi még hozzá, hogy lássa a fiatal férfi: túltette már magát a dolgon, és nem feltételezi róla egyáltalán, hogy holmi élőhalott lenne. Egyszerűen csak egy kedves fickó, akire a csillaghulláskor ilyen mágikus átok hullott, míg másoknak éppenséggel jóval nagyobb szerencséje volt, lehet hogy igazán érdemtelenül.*
- Minden jót Neked! *köszön el, igyekezve nagyon barátságos lenni.*
- Talán... megpróbálhatnád egy mágus segítségét kérni! Egy nagy mágus biztosan tudna Neked segíteni! *kiált még utána, ahogy Rothawdar befordul a házba.
Aztán feláll, és kivezetve Colonelt az útra, újra nyeregbe száll.
Már nincs sok hátra, azt reméli, a város széli tisztásig. Napestig oda kell érjen!*
3474. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-01-21 16:25:40
Üzenet elküldve: 2021-01-21 16:25:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Hazafelé //
* Ugyanazon tájon vágtat hátasa továbbra is. A táj változatlan, de már nem a thargok területén járnak. Lépésre fogja Paripát. Nem szeretné agyon hajszolni drága lovacskáját. A város látképe már látszódik a messzeségben. Hamarosan elérik, de azért még el fog telni pár óra. Fejében csak úgy kavarognak a gondolatok házával kapcsolatban.*
* Ugyanazon tájon vágtat hátasa továbbra is. A táj változatlan, de már nem a thargok területén járnak. Lépésre fogja Paripát. Nem szeretné agyon hajszolni drága lovacskáját. A város látképe már látszódik a messzeségben. Hamarosan elérik, de azért még el fog telni pár óra. Fejében csak úgy kavarognak a gondolatok házával kapcsolatban.*
3473. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-01-21 13:03:22
Üzenet elküldve: 2021-01-21 13:03:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mesék Miniorból //
*Rothnak is ilyenkor feláll a hátán, kezén, karján és bárhol, ahol van neki, a szőr a látványtól. Úgy néz ki ő sincs kibékülve saját külsejétől. S mint magába merengve egy pillanatra, saját magával sem.*
-Nem akarlak tovább elborzasztani, a látvány magáért beszél. Szerintem nem leszek sosem kigyógyulva ebből. Valóban és esküszöm, hogy az a köszilánk vagy a keveredése, összeillesztése másikkal okozta ezt nekem. De sajnálatos módon, tönkre is tett. Őszintén, sosem nem tudom mi végből ez a csoda. Eleinte azt gondoltam, hogy eladom a látványt pénzért, mert biztos lennének olyanok, akik a borzadásért fizetnének. De én nem érzem magam olyan állapotban, hogy ilyesminek tegyem ki magam, amikor önmagammal sem vagyok kibékülve. Ne haragudj, de most vissza kell térnem a teendőimhez.
*Szól, enyhén ingerülten és mint akinek fontos, halaszthatatlan dolga akad, feláll, illedelmesen elköszön a lánytól.*
-Örülök, hogy találkoztam és legalább megmutathattam valakinek, hogy mi van velem. A nevem Rothawdar Arskeliss. Nem tudom, hogy találkozunk-e még. Ha talákozunk is, remélem jobb színben fogadhatlak, mint most.
*Azzal sarkon fordul és befordul a méhésztől kapott lakóhelység épületének sarkán, el a lány szeme elől.*
// Mesék Miniorból //
*Rothnak is ilyenkor feláll a hátán, kezén, karján és bárhol, ahol van neki, a szőr a látványtól. Úgy néz ki ő sincs kibékülve saját külsejétől. S mint magába merengve egy pillanatra, saját magával sem.*
-Nem akarlak tovább elborzasztani, a látvány magáért beszél. Szerintem nem leszek sosem kigyógyulva ebből. Valóban és esküszöm, hogy az a köszilánk vagy a keveredése, összeillesztése másikkal okozta ezt nekem. De sajnálatos módon, tönkre is tett. Őszintén, sosem nem tudom mi végből ez a csoda. Eleinte azt gondoltam, hogy eladom a látványt pénzért, mert biztos lennének olyanok, akik a borzadásért fizetnének. De én nem érzem magam olyan állapotban, hogy ilyesminek tegyem ki magam, amikor önmagammal sem vagyok kibékülve. Ne haragudj, de most vissza kell térnem a teendőimhez.
*Szól, enyhén ingerülten és mint akinek fontos, halaszthatatlan dolga akad, feláll, illedelmesen elköszön a lánytól.*
-Örülök, hogy találkoztam és legalább megmutathattam valakinek, hogy mi van velem. A nevem Rothawdar Arskeliss. Nem tudom, hogy találkozunk-e még. Ha talákozunk is, remélem jobb színben fogadhatlak, mint most.
*Azzal sarkon fordul és befordul a méhésztől kapott lakóhelység épületének sarkán, el a lány szeme elől.*
3472. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-01-20 21:08:15
Üzenet elküldve: 2021-01-20 21:08:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 450
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 450
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Küldetésben//
*Megvárja, míg megérzi maga mögött a lány melegét, majd megindítja útján a hatalmas mént. Nem zavarja, ha Dora el-elbóbiskol a nyeregben menet közben, addig sem fecseg, ő pedig egyedül lehet végre gondolataival. Ezek pedig leginkább a jövő körül forognak. Olybá tűnhet, a Városi Őrséget háta mögött hagyva végre szabadon gazdálkodhat a felszabadult idővel... Ám az igazság az, hogy most talán még több terv nyomakodik elméjébe, mint eddig. Nehéz elhessegetni őket s csupán a mának élni, de kellő lelkesedéssel dolgozik rajta.
Laza galoppra fogja a lovat, ahogy feltűnnek előttük a dimbes-dombos szántók. A paták hangja visszhangot ver a fagyott, csendes földeken, a felkelő nap fénye nem ád annyi meleget, hogy felolvassza azt. A csipős menetszél kellően frissíti, szeméből a maradék álmot is kikergeti. Noha halovány köd ül meg a vidéket, a messzeségben már kivehetőek a Vashegy jellegzetes formái. Denjaar sajátos távolságtartást viseltet az északi barbárokkal szemben. Hallott róluk s volt vezérükről eleget már, hogy tudja, miféle népekkel van dolga. Ezt a képet némileg árnyalta Kagaenae és Dora. Legalábbis már nem zsúpfedeles csűrnek képzeli a helyet, ahol rablók vedelnek, s a kölykeik az ölebek mellett henteregnek a porban.*
-Hamarosan odaérünk. *Szól hátra Dorának, akinek már bizonyára ismerős lehet a tájkép, ha nem is izgalmas. Neki csak az Arthenior felé vezető hajóúton volt alkalma megpillantani a Szántóföldeket, mi épp annyira látszik unalmasnak, ahogy a neve sugallja.*
-Egy szóval sem mondhatják majd, hogy lassan érkezett az üzenet. *Emlékezteti az elfet a heves tempó miértjére, miközben felfelé galoppoznak az Amon Ruadhhoz vezető ösvényen.*
-A kancellárja már bizonyára repesve várja az érkezésed. *Jegyzi meg kissé kajánul, miközben már az amoni kapu is jól kivehető előttük. Nem, nem szándékozik bemenni rajta, de lerakja majd a lányt előtte, ezen ne múljon.*
*Megvárja, míg megérzi maga mögött a lány melegét, majd megindítja útján a hatalmas mént. Nem zavarja, ha Dora el-elbóbiskol a nyeregben menet közben, addig sem fecseg, ő pedig egyedül lehet végre gondolataival. Ezek pedig leginkább a jövő körül forognak. Olybá tűnhet, a Városi Őrséget háta mögött hagyva végre szabadon gazdálkodhat a felszabadult idővel... Ám az igazság az, hogy most talán még több terv nyomakodik elméjébe, mint eddig. Nehéz elhessegetni őket s csupán a mának élni, de kellő lelkesedéssel dolgozik rajta.
Laza galoppra fogja a lovat, ahogy feltűnnek előttük a dimbes-dombos szántók. A paták hangja visszhangot ver a fagyott, csendes földeken, a felkelő nap fénye nem ád annyi meleget, hogy felolvassza azt. A csipős menetszél kellően frissíti, szeméből a maradék álmot is kikergeti. Noha halovány köd ül meg a vidéket, a messzeségben már kivehetőek a Vashegy jellegzetes formái. Denjaar sajátos távolságtartást viseltet az északi barbárokkal szemben. Hallott róluk s volt vezérükről eleget már, hogy tudja, miféle népekkel van dolga. Ezt a képet némileg árnyalta Kagaenae és Dora. Legalábbis már nem zsúpfedeles csűrnek képzeli a helyet, ahol rablók vedelnek, s a kölykeik az ölebek mellett henteregnek a porban.*
-Hamarosan odaérünk. *Szól hátra Dorának, akinek már bizonyára ismerős lehet a tájkép, ha nem is izgalmas. Neki csak az Arthenior felé vezető hajóúton volt alkalma megpillantani a Szántóföldeket, mi épp annyira látszik unalmasnak, ahogy a neve sugallja.*
-Egy szóval sem mondhatják majd, hogy lassan érkezett az üzenet. *Emlékezteti az elfet a heves tempó miértjére, miközben felfelé galoppoznak az Amon Ruadhhoz vezető ösvényen.*
-A kancellárja már bizonyára repesve várja az érkezésed. *Jegyzi meg kissé kajánul, miközben már az amoni kapu is jól kivehető előttük. Nem, nem szándékozik bemenni rajta, de lerakja majd a lányt előtte, ezen ne múljon.*
3471. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-01-17 20:16:42
Üzenet elküldve: 2021-01-17 20:16:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Nem is bánja, hogy nekivágott ennek az útnak, hiszen Arthenior már kissé untatta, és a környező területek sokkal izgalmasabbak. A Szántóföld is egészen elvarázsolja, különösen azért, mert odahaza nem volt jellemző ez a látvány.*
- Egészen bájos.
*Állapítja meg magában, közvetlenül azelőtt, hogy igyekszik kitalálni még mennyit kell haladnia. Sem magát, sem lovát nem szeretné túlhajtani, így feltehetően éjszaka meg is kell szállnia. Egykoron jellemző része volt életének a csillagos éjszaka alatt pihenés, de az egy ismerős környéken, ismerős alakok között történt, így ezúttal egy leheletnyit jobban aggódik.*
- Egészen bájos.
*Állapítja meg magában, közvetlenül azelőtt, hogy igyekszik kitalálni még mennyit kell haladnia. Sem magát, sem lovát nem szeretné túlhajtani, így feltehetően éjszaka meg is kell szállnia. Egykoron jellemző része volt életének a csillagos éjszaka alatt pihenés, de az egy ismerős környéken, ismerős alakok között történt, így ezúttal egy leheletnyit jobban aggódik.*
3470. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-01-16 13:47:10
Üzenet elküldve: 2021-01-16 13:47:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Ahogy lassabb tempóra váltanak, lassan ő is ellazul és megnyugszik. Még mindig nem kényelmes, de az előbbiek után ez már semmiségnek tűnik.
Egy-egy pillanatra még el is engedi Bredocot, hogy a köpeny ujjait a kezeire húzza. Hideg a páncél és a levegő is, elfagytak az ujjai a nagy kapaszkodásban és a menetszélben.
Egyébként egy kicsit minden összefolyt, az elején az érzelmek miatt, aztán meg a küzdelemben, hogy le ne essen, meg a sebességben is szétesett a táj... Most egy kicsit jobban körül tud és mer nézni.
Szántóföldeket lát, házakat, s ez egy teljesen új világot tár elé. Nem gazdag a környék, de sokkal tisztábbnak és... illatosabbnak tűnik, mint a Kikötőben. És mekkora tér!
Egy kicsit meg is ijeszti ez a nyitott terep, olyan sokáig volt már falak között.
Épp eltöpreng azon, hogy vajon kik és hogyan élhetnek itt, mikor Bredoc megszólítja és ezzel kicsit ki is szakítja a gondolatai közül és a bámészkodásból. Egyből szolgálatkészen és figyelmesen kapja föl a fejét.
A parancsnokhelyettes azonban egyszerű beszélgetést kezdeményez, ami Garsint meglepi. Nem tudja, mit válaszoljon, így egy darabig csak hallgat, miközben tovább nézi a csinos kis házakat és a földeket elgondolkodottan.*
- Én nem értek a földműveléshez. - *Mondja végül, mintha valóban mérlegre vetette volna.*
- Nem, uram. Még sosem jártam máshol, mindig a Kikötőben éltem. - *Feleli a kérdésre, és a férfi talán el sem tudja képzelni, hogy ez mennyire igaz. Garsinnak az egész világ az a város volt. Épp csak tudott róla, hogy vannak más települések is, de műveletlen és tapasztalatlan, ezért is rémíti ennyire az ismeretlen...
Azért, ahogy a parancsnokhelyettes lefesti Artheniort és a benne élő embereket, egy csöppet kivételesen sikerül árnyalnia a lány hangulatát és a félelmei közé némi bizakodást csempészni.
Ennek ellenére, ahogy egyre több embert lát az úton, fél kézzel ismét elengedi Bredocot, hogy a fejére húzza a csuklyát. Arról persze fogalma sincs, hogy a vörös városőri köpeny nem éppen a legszívesebben látott jelenség errefelé már egy ideje.*
- Ez még nem Arthenior? - *Enged meg magának egy kérdést, mert a férfi szavaiból úgy értette ki, hogy még nem a városban vannak. De akkor hol? Ez is egy másik település?*
*Ahogy lassabb tempóra váltanak, lassan ő is ellazul és megnyugszik. Még mindig nem kényelmes, de az előbbiek után ez már semmiségnek tűnik.
Egy-egy pillanatra még el is engedi Bredocot, hogy a köpeny ujjait a kezeire húzza. Hideg a páncél és a levegő is, elfagytak az ujjai a nagy kapaszkodásban és a menetszélben.
Egyébként egy kicsit minden összefolyt, az elején az érzelmek miatt, aztán meg a küzdelemben, hogy le ne essen, meg a sebességben is szétesett a táj... Most egy kicsit jobban körül tud és mer nézni.
Szántóföldeket lát, házakat, s ez egy teljesen új világot tár elé. Nem gazdag a környék, de sokkal tisztábbnak és... illatosabbnak tűnik, mint a Kikötőben. És mekkora tér!
Egy kicsit meg is ijeszti ez a nyitott terep, olyan sokáig volt már falak között.
Épp eltöpreng azon, hogy vajon kik és hogyan élhetnek itt, mikor Bredoc megszólítja és ezzel kicsit ki is szakítja a gondolatai közül és a bámészkodásból. Egyből szolgálatkészen és figyelmesen kapja föl a fejét.
A parancsnokhelyettes azonban egyszerű beszélgetést kezdeményez, ami Garsint meglepi. Nem tudja, mit válaszoljon, így egy darabig csak hallgat, miközben tovább nézi a csinos kis házakat és a földeket elgondolkodottan.*
- Én nem értek a földműveléshez. - *Mondja végül, mintha valóban mérlegre vetette volna.*
- Nem, uram. Még sosem jártam máshol, mindig a Kikötőben éltem. - *Feleli a kérdésre, és a férfi talán el sem tudja képzelni, hogy ez mennyire igaz. Garsinnak az egész világ az a város volt. Épp csak tudott róla, hogy vannak más települések is, de műveletlen és tapasztalatlan, ezért is rémíti ennyire az ismeretlen...
Azért, ahogy a parancsnokhelyettes lefesti Artheniort és a benne élő embereket, egy csöppet kivételesen sikerül árnyalnia a lány hangulatát és a félelmei közé némi bizakodást csempészni.
Ennek ellenére, ahogy egyre több embert lát az úton, fél kézzel ismét elengedi Bredocot, hogy a fejére húzza a csuklyát. Arról persze fogalma sincs, hogy a vörös városőri köpeny nem éppen a legszívesebben látott jelenség errefelé már egy ideje.*
- Ez még nem Arthenior? - *Enged meg magának egy kérdést, mert a férfi szavaiból úgy értette ki, hogy még nem a városban vannak. De akkor hol? Ez is egy másik település?*
3469. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-01-16 13:19:51
Üzenet elküldve: 2021-01-16 13:19:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 523
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 523
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Ugyan szavaival igyekszik megnyugtatni a lányt, mégis érzi, hogy nem járt teljes sikerrel. Mindenesetre a sebes vágtát visszább fogja, ahogy egyre inkább közelebb érnek a városhoz. A szántóföldeken most is, mint korábban mindig Bredoc szeme előtt, szinte csak úgy nyüzsög. *
-Garsin?
*Szólítja meg a lányt a korábbi hallgatás megtörésére.*
-Talán egyszer mi is így fogunk élni? Földet művelni, farmon élni?
*Bár inkább úgy is mondhatná, hogy a lánynak vannak-e ilyen tervei, de igazából saját magának is szól a kérdés.*
-Jártál már egyébként a városban? Szerintem tetszeni fog neked, kedves emberek lakják, és a piac az egyszerűen pompás.
*Ugyan szavaival igyekszik megnyugtatni a lányt, mégis érzi, hogy nem járt teljes sikerrel. Mindenesetre a sebes vágtát visszább fogja, ahogy egyre inkább közelebb érnek a városhoz. A szántóföldeken most is, mint korábban mindig Bredoc szeme előtt, szinte csak úgy nyüzsög. *
-Garsin?
*Szólítja meg a lányt a korábbi hallgatás megtörésére.*
-Talán egyszer mi is így fogunk élni? Földet művelni, farmon élni?
*Bár inkább úgy is mondhatná, hogy a lánynak vannak-e ilyen tervei, de igazából saját magának is szól a kérdés.*
-Jártál már egyébként a városban? Szerintem tetszeni fog neked, kedves emberek lakják, és a piac az egyszerűen pompás.
3468. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-01-16 10:32:15
Üzenet elküldve: 2021-01-16 10:32:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Hú meglódul élt harcosunk a kocsmából. Bizony jól elbeszélte az időt. Nagy vehemenciával húzza be maga után az ajtót és viharzik hazafele. Így is biztos kikap az asszonytól de legalább addig kitalál valami magyarázatot élt harcosunk. Szaporán szedi tömzsi lábacskáit a zúzmarás földeken. Átbucskázik pár vakondtúráson amikről fogalma se nincsen, hogy kerülnek télvíz idején a földekre. Egyik másik akkora mint a törpe harcosunk. Ki tudja mekkora vakond túrta ezeket? Egy jó nagy fajta vakond van vagy húsz kila. Hallott már ilyenről de még nem látta. Az is lehet, hogy nem vakondok volt. De akkor meg mi tud ilyen kupacot kitúrni a fagyos földből? Ezen agyalkodik menet közbe.*
3467. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-01-15 14:53:16
Üzenet elküldve: 2021-01-15 14:53:16
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés Artheniorba//
*A szántókra érve már azon imádkozik, hogy történjen valami, mert megvesz ebben a hidegben. Az se segít rajta, hogy megállnak kicsit pihenni és inni. Legalább lenne valami szeszük, ami felmelegíti, de ebben a hidegben talán már az sem segítene csak ideig-óráig.
Nem is szívesen álldogál, hanem jár egyet, lehelgeti a kezét, hogy az ujjai legalább felmelegedjenek és azon gondolkodik, hogy betérhetnének egy parasztházba, hogy kérjenek valamit a hideg ellen.
Nemsokára szerencsére tovább is indulnak, de a szürke égen azt se tudja megállapítani, hogy milyen messze lehetnek még. A lovak se szeretik a hideget, ő se és azt hiszi, ezzel minden épeszű faj így van.
A szántók mögött már látni az Arthenort körülvevő erdőket és legalább tudja, hogy azok mögött pedig már a város áll és abban a Kalmár a vidáman pattogó kandallóval. Az biztos, hogy ha hazaérnek, forral egy dézsányi vizet és addig áztatja magát a forró vízben, amíg fel nem melegedik. Talán nem is kell majd egyedül melegednie abban a dézsában és ez kicsit segít a hangulatán.*
*A szántókra érve már azon imádkozik, hogy történjen valami, mert megvesz ebben a hidegben. Az se segít rajta, hogy megállnak kicsit pihenni és inni. Legalább lenne valami szeszük, ami felmelegíti, de ebben a hidegben talán már az sem segítene csak ideig-óráig.
Nem is szívesen álldogál, hanem jár egyet, lehelgeti a kezét, hogy az ujjai legalább felmelegedjenek és azon gondolkodik, hogy betérhetnének egy parasztházba, hogy kérjenek valamit a hideg ellen.
Nemsokára szerencsére tovább is indulnak, de a szürke égen azt se tudja megállapítani, hogy milyen messze lehetnek még. A lovak se szeretik a hideget, ő se és azt hiszi, ezzel minden épeszű faj így van.
A szántók mögött már látni az Arthenort körülvevő erdőket és legalább tudja, hogy azok mögött pedig már a város áll és abban a Kalmár a vidáman pattogó kandallóval. Az biztos, hogy ha hazaérnek, forral egy dézsányi vizet és addig áztatja magát a forró vízben, amíg fel nem melegedik. Talán nem is kell majd egyedül melegednie abban a dézsában és ez kicsit segít a hangulatán.*
3466. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-01-15 14:13:25
Üzenet elküldve: 2021-01-15 14:13:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés Artheniorba//
*A tharg birtokok után, elkerülve a kikötői erdőséget már a szántóföldeken haladnak keresztül, ami ugyanannyira kötik le a figyelmét, mint az előzőek. Amúgy is barátságtalan idő van, kantárt tartó keze még a kesztyűben is elgémberedik. A gallérját magasra hajtva azon gondolkodik, hogy vennie kellene magának is egy hintót, hogy ne ilyen kellemetlen módon utazzon. A hajtók hadd fázzanak a bakon, amíg ő a hintó bársonnyal vont párnáin, a rézsárkány előtt melegedve nyújtóztatja ki lábait.
Ezek a derűs, meleg gondolatok kicsit elfedik azt, hogy milyen hideg van, de amúgy meg kedvel lovagolni, ám ezekben az időkben jó eljátszani egy hintó gondolatával.
A szántóföldek szélén egy kisebb facsoportnál megállnak pihenni, isznak egy kis vizet és bár ételt nem hoztak magukkal, az igricnél nincs is ennek tárolására alkalmas táska vagy zsák, a lovak legalább pihenhetnek kicsit. Ha már megálltak, vált pár szót Mikkel és Nyikhajjal, kedélyesen elbeszélget velük, hisz mégis a sajátjai és mindketten megteszik azt, amiért felvette őket. Vagy Aztyan vette fel őket. Részletkérdés.
Nem is időzne sokáig, mert ha csak álldogálnak, akkor még jobban fáznak és nincs egy istenekverte fogadó vagy taverna a környéken, hogy megihassanak egy forró bort vagy ehessenek egy sűrű levest. Így hamar nyeregbe kapnak és irány tovább, hogy az erdőn átvágva a tisztás felől közelíthessék meg a várost.*
*A tharg birtokok után, elkerülve a kikötői erdőséget már a szántóföldeken haladnak keresztül, ami ugyanannyira kötik le a figyelmét, mint az előzőek. Amúgy is barátságtalan idő van, kantárt tartó keze még a kesztyűben is elgémberedik. A gallérját magasra hajtva azon gondolkodik, hogy vennie kellene magának is egy hintót, hogy ne ilyen kellemetlen módon utazzon. A hajtók hadd fázzanak a bakon, amíg ő a hintó bársonnyal vont párnáin, a rézsárkány előtt melegedve nyújtóztatja ki lábait.
Ezek a derűs, meleg gondolatok kicsit elfedik azt, hogy milyen hideg van, de amúgy meg kedvel lovagolni, ám ezekben az időkben jó eljátszani egy hintó gondolatával.
A szántóföldek szélén egy kisebb facsoportnál megállnak pihenni, isznak egy kis vizet és bár ételt nem hoztak magukkal, az igricnél nincs is ennek tárolására alkalmas táska vagy zsák, a lovak legalább pihenhetnek kicsit. Ha már megálltak, vált pár szót Mikkel és Nyikhajjal, kedélyesen elbeszélget velük, hisz mégis a sajátjai és mindketten megteszik azt, amiért felvette őket. Vagy Aztyan vette fel őket. Részletkérdés.
Nem is időzne sokáig, mert ha csak álldogálnak, akkor még jobban fáznak és nincs egy istenekverte fogadó vagy taverna a környéken, hogy megihassanak egy forró bort vagy ehessenek egy sűrű levest. Így hamar nyeregbe kapnak és irány tovább, hogy az erdőn átvágva a tisztás felől közelíthessék meg a várost.*
3465. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-01-14 18:01:27
Üzenet elküldve: 2021-01-14 18:01:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mesék Miniorból //
*Arja nem ismeri a régi elfek nyelvét, akik Lanawin első lakói voltak, csak a közös nyelvet ismeri. Írni és olvasni is épp csak annyit tud, amennyire a tanyán az asszonyság megtanította a pestis telén. Mégis biztos benne, hogy a különös név óelfül biztosan jelent valamit!*
- Talán a régi elfek nyelvén van valami jelentése is. *ad hangot is vélekedésének. Mindig szívesen hallgatta a mesemondókat, bárdokat, az izgalmas, kûlönös históriákat, vagy a törpék dalait, az őseikről szóló regéket. ~Biztosan van a falunak valami története!~ lelkesedik.*
- Igen! Ott voltam én is, de ott ám! *bólogat, ahogy visszaemlékszik a tisztáson arra a nem mindennapi, mágikus éjszakára.*
- A legkülönösebb az volt, hogy mindenki csak _egyetlen egy_ lehullott szilánkot talált, bárhogy is keresgélt utána, ha már rálelt egyre. *neveti el magát visszagondolva a sok hoppon maradt kutatásra.*
- Mi egy törpével kincsvadászatra indultunk akkoriban éppen. Neniyzonnak hívták a törpét.
- A főtéri Fogadóban szálltunk meg. Csak véletlen álltunk meg a tisztáson.
- Ő is talált szilánkot. És aztán mi is összeillesztettük a szilánkjainkat, ahogy mások. *meséli.*
- Te kivel próbáltad egybeolvasztani? *kérdezi kíváncsian, mert arra emlékszik, hogy egyedül senki nem ment semmire a talált csillagdarabjával.*
- Hallottam olyanról is, akinek eltűnt a füle utána. *borzong meg, mert sokat beszéltek utána erről Artheniorban a piacon meg a fogadókban.
Aztán amikor arra kéri a férfit, hogy mutassa meg a dolgot, az átlátszó bőrét, és az kis gondolkodás után beleegyezik, Arja még a lélegzetét is visszafojtja, a férfi figyelmeztetésére csak egy nagyot nyelve, és csendben rábólintva.*
- Eeyrre! *sikkant egyet, a kezét a szája elé kapva, amikor azután tényleg elé tárul a látvány. Ha előtte nem készül fel az elképzelhetetlenre, biztos hogy nem csak ez az apró, önkéntelen sikkantás hagyta volna el a száját, hanem sokkal nagyobbat sikítana.*
- Az istenekre! Igazat beszélsz! Tényleg átlátszó! *hitetlenkedik még mindig, pedig saját szemével látja a dolgot.*
- Meg... megérinthetem? *kérdezi félve, óvatosan előrenyújtva az egyik ujját, ha engedélyt kap a dologra.*
- És _mindenütt_ ilyen?! *kérdezi meg, alig merve belegondolni az egészbe. De azután lassan észbe kap, hogy milyen érzés lehet a másiknak mások viszolygása, főleg hogy igazán nem is tehet az egészről. Már ha igazat mond, és tényleg a szilánk okozta nála mindezt! ~És nem egy zombi, egy élőhalott valójában!~ rémül meg megint egy pillanatra, de képtelen ezt hinni erről a barátságos fickóról.*
- Eeyrre esküszöl, hogy a csillagszilánktól, amit találtál, lett ilyen a bőröd? Nem vagy... élőhalott? *kérdezi hát meg, a mellette ülő szemét keresve szigorú tekintettel. Tudni fogja, ha hazudik!*
// Mesék Miniorból //
*Arja nem ismeri a régi elfek nyelvét, akik Lanawin első lakói voltak, csak a közös nyelvet ismeri. Írni és olvasni is épp csak annyit tud, amennyire a tanyán az asszonyság megtanította a pestis telén. Mégis biztos benne, hogy a különös név óelfül biztosan jelent valamit!*
- Talán a régi elfek nyelvén van valami jelentése is. *ad hangot is vélekedésének. Mindig szívesen hallgatta a mesemondókat, bárdokat, az izgalmas, kûlönös históriákat, vagy a törpék dalait, az őseikről szóló regéket. ~Biztosan van a falunak valami története!~ lelkesedik.*
- Igen! Ott voltam én is, de ott ám! *bólogat, ahogy visszaemlékszik a tisztáson arra a nem mindennapi, mágikus éjszakára.*
- A legkülönösebb az volt, hogy mindenki csak _egyetlen egy_ lehullott szilánkot talált, bárhogy is keresgélt utána, ha már rálelt egyre. *neveti el magát visszagondolva a sok hoppon maradt kutatásra.*
- Mi egy törpével kincsvadászatra indultunk akkoriban éppen. Neniyzonnak hívták a törpét.
- A főtéri Fogadóban szálltunk meg. Csak véletlen álltunk meg a tisztáson.
- Ő is talált szilánkot. És aztán mi is összeillesztettük a szilánkjainkat, ahogy mások. *meséli.*
- Te kivel próbáltad egybeolvasztani? *kérdezi kíváncsian, mert arra emlékszik, hogy egyedül senki nem ment semmire a talált csillagdarabjával.*
- Hallottam olyanról is, akinek eltűnt a füle utána. *borzong meg, mert sokat beszéltek utána erről Artheniorban a piacon meg a fogadókban.
Aztán amikor arra kéri a férfit, hogy mutassa meg a dolgot, az átlátszó bőrét, és az kis gondolkodás után beleegyezik, Arja még a lélegzetét is visszafojtja, a férfi figyelmeztetésére csak egy nagyot nyelve, és csendben rábólintva.*
- Eeyrre! *sikkant egyet, a kezét a szája elé kapva, amikor azután tényleg elé tárul a látvány. Ha előtte nem készül fel az elképzelhetetlenre, biztos hogy nem csak ez az apró, önkéntelen sikkantás hagyta volna el a száját, hanem sokkal nagyobbat sikítana.*
- Az istenekre! Igazat beszélsz! Tényleg átlátszó! *hitetlenkedik még mindig, pedig saját szemével látja a dolgot.*
- Meg... megérinthetem? *kérdezi félve, óvatosan előrenyújtva az egyik ujját, ha engedélyt kap a dologra.*
- És _mindenütt_ ilyen?! *kérdezi meg, alig merve belegondolni az egészbe. De azután lassan észbe kap, hogy milyen érzés lehet a másiknak mások viszolygása, főleg hogy igazán nem is tehet az egészről. Már ha igazat mond, és tényleg a szilánk okozta nála mindezt! ~És nem egy zombi, egy élőhalott valójában!~ rémül meg megint egy pillanatra, de képtelen ezt hinni erről a barátságos fickóról.*
- Eeyrre esküszöl, hogy a csillagszilánktól, amit találtál, lett ilyen a bőröd? Nem vagy... élőhalott? *kérdezi hát meg, a mellette ülő szemét keresve szigorú tekintettel. Tudni fogja, ha hazudik!*
3464. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-01-14 17:03:04
Üzenet elküldve: 2021-01-14 17:03:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Erre doktorunk fölkerekedik egy útra. No nem afféle kalandra. Vissza kéne mennie a kereskedőkhöz, hogy mi van már az orvosi füvekkel és táskával na meg a köpennyel. Meghagyja a veres elfnek, hogy majd jön. Addig eltartja a frontot valahogy a kajla fülű. No az már nem a jó doktorunk baja lesz ha megrohanja a sokaság a tavernát. Áldott szántóföldeken bandukol a városba. Van még vagy két hely ahova el kéne néznie ügyet intézkedni. Hihetetlen, hogy mindig van valami ügyes és bajos út amit rendezni kell a városba. Lassan beköltözhetne annyi tennivalója akad mint a nyű.*
3463. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-01-14 09:59:53
Üzenet elküldve: 2021-01-14 09:59:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mesék Miniorból //
-Minior. Valóban különös egy név. Eddig sosem, gondolkodtam rajta, honnan is származhat a falucska neve. Bár amióta itt vagyok, nem volt túl sok időm unatkozni, csak mostanság, így a perzselő homok havának a végére jut ki nekem is elmélkedésre és semmittevésre szabad percem.
*Látja, hogy a leány egyre jobban felenged a feszességéből, amelyet még a találkozás eleje óta észrevesz és szavaiban egyre inkább a kibontakozás nyilvánul meg. Mivel nem igen akadt beszélgető társa az elmúl hatok alatt, így jól esik Rothnak valakivel megosztani, kicsit elengedni a gyeplőt egy kellemes beszélgetés folyamán.
Amikor a történetére kerül a szó, akkor válik pontosítottá az emlékeiből ködösen felelevenített helyszín.*
-Ó, hát persze, az erdőszéli tisztás. Igen, most már pontosan emlékszem, hogy hol is történt. Nem most történt az igaz, nem is tudom, hogyan téveszthettem össze a tisztást a tharg vidékkel.
*Höhint egyet a botlásán és jobb keze a homlokára téved, mintha megvakarná.*
-Te magad is ott voltál véletlenül? Ha jól emlékszem, akkor nem csupán a tisztásra hullottak azok az égi kövek.
*Kérdőn néz a lányra, és az állát simogatja meg egy pillanatra, majd ismét maga elé néz, mikor a leány kérését meghallja.
~Nos, hát erre nem számítottam, de nem veszíthetek semmit azzal, ha leoldom a gyolcsot az egyik kezemről.~*
-Én leoldom egy pillanatra a gyolcsot a balomról, de mindenesetre emlékeztetlek, hogy nem lesz egy kellemes látvány.
*Néz a lányra, majd figyelmét a bal kezén a gyolcs leoldására fordítja és óvatosan kibontja a saját maga kötözött anyagot. Pár pillanat alatt már láthatóvá válik a hús, az izmok, az inak, a vérerek és egyéb belsőségek, amelyek egy ember kezében találhatóak. Rezzenéstelenül várja, hogy leány reakcióját, s közben rásandít, hogy lássa, milyen hatást vált ki belőle az atlátszó bőr és az ami alatt természetesen van.*
// Mesék Miniorból //
-Minior. Valóban különös egy név. Eddig sosem, gondolkodtam rajta, honnan is származhat a falucska neve. Bár amióta itt vagyok, nem volt túl sok időm unatkozni, csak mostanság, így a perzselő homok havának a végére jut ki nekem is elmélkedésre és semmittevésre szabad percem.
*Látja, hogy a leány egyre jobban felenged a feszességéből, amelyet még a találkozás eleje óta észrevesz és szavaiban egyre inkább a kibontakozás nyilvánul meg. Mivel nem igen akadt beszélgető társa az elmúl hatok alatt, így jól esik Rothnak valakivel megosztani, kicsit elengedni a gyeplőt egy kellemes beszélgetés folyamán.
Amikor a történetére kerül a szó, akkor válik pontosítottá az emlékeiből ködösen felelevenített helyszín.*
-Ó, hát persze, az erdőszéli tisztás. Igen, most már pontosan emlékszem, hogy hol is történt. Nem most történt az igaz, nem is tudom, hogyan téveszthettem össze a tisztást a tharg vidékkel.
*Höhint egyet a botlásán és jobb keze a homlokára téved, mintha megvakarná.*
-Te magad is ott voltál véletlenül? Ha jól emlékszem, akkor nem csupán a tisztásra hullottak azok az égi kövek.
*Kérdőn néz a lányra, és az állát simogatja meg egy pillanatra, majd ismét maga elé néz, mikor a leány kérését meghallja.
~Nos, hát erre nem számítottam, de nem veszíthetek semmit azzal, ha leoldom a gyolcsot az egyik kezemről.~*
-Én leoldom egy pillanatra a gyolcsot a balomról, de mindenesetre emlékeztetlek, hogy nem lesz egy kellemes látvány.
*Néz a lányra, majd figyelmét a bal kezén a gyolcs leoldására fordítja és óvatosan kibontja a saját maga kötözött anyagot. Pár pillanat alatt már láthatóvá válik a hús, az izmok, az inak, a vérerek és egyéb belsőségek, amelyek egy ember kezében találhatóak. Rezzenéstelenül várja, hogy leány reakcióját, s közben rásandít, hogy lássa, milyen hatást vált ki belőle az atlátszó bőr és az ami alatt természetesen van.*
3462. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-01-13 09:48:18
Üzenet elküldve: 2021-01-13 09:48:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mesék Miniorból //
*Arja csak bólint, hogy érti. Tehát a lócán ülő férfi nem idevalósi, de egy ideje itt él.*
- Minior! Milyen különös név! *nevet fel. Tehát jól értette, amikor korábban már említette a település nevét beszélgető társa.*
- Még sohasem jártam itt eddig, de mégcsak nem is hallottam róla! *rázza a fejét mosolyogva.*
- De igazán barátságos hely! *állapítja meg, visszakukkantva az útra, amerről érkezett, és lassan kezd felengedni, hiszen a férfi mellette igazán barátságosnak és normálisnak tűnik, egyedül a külseje az, ami érthetetlen és nagyon, de nagyon fura így első látásra.*
- Ó! Egy méhész?! Ja igen, láttam is odafenn a domboldalon a kasokat! *jut eszébe a kaptárak hosszú sora, amikről első látásra nem tudta, vajon mik is lehetnek, és lassan, önkéntelenül enged a feszességen, amivel először leült.*
- Ó! Az erdőszéli tisztáson, ugye? Te is ott voltál a szilánkgyűjtők között? *lelkesedik be aztán, mert nem sokkal találkozott azóta olyannal, aki részese volt annak a különös eseménynek.*
- Sokan jöttek ki a városból azon az éjszakán, ahogy híre ment a dolognak, szilánkok után kutatva! *emlékszik vissza, de aztán tovább hallgatja a férfit, egyre kíváncsibban. Mert ~mi köze lehet vajon a csillagszilánkoknak a gyolcsokhoz?!~ bámulja most már leplezetlenül, kutatón, picit közelebb húzódva, a beszélőt.
Aztán egészen megdöbben azon, amit hall. Mert hallott ő mindenfelét, hogy kire milyen hatással volt a szilánk mágiája, amit megtalált, és voltak köztük egészen különös históriák, de hogy valakinek átlátszóvá váljék a bőre... ez azért igazán hihetetlen! ~Na persze _ez_ tényleg érthetővé tenné, hogy minek bugyolálja be magát!~ próbálja elképzelni, hogy hogy nézhet ki valaki, akinek egész egyszerűen nem látszik, hogy ott van a bőre ~nyilván akkor csak az, ami alatta van~ de igazán, annyira képtelenségnek tűnik az egész!*
- Megmutatod? *kérdezi óvatosan, hitetlenkedve bámulva, egészen vékony hangon, és nyel egyet. Nem tudja elhinni, de komolyan, hogy a fickó igazat beszél. De ha mégis... azt meg el se tudja képzelni!*
// Mesék Miniorból //
*Arja csak bólint, hogy érti. Tehát a lócán ülő férfi nem idevalósi, de egy ideje itt él.*
- Minior! Milyen különös név! *nevet fel. Tehát jól értette, amikor korábban már említette a település nevét beszélgető társa.*
- Még sohasem jártam itt eddig, de mégcsak nem is hallottam róla! *rázza a fejét mosolyogva.*
- De igazán barátságos hely! *állapítja meg, visszakukkantva az útra, amerről érkezett, és lassan kezd felengedni, hiszen a férfi mellette igazán barátságosnak és normálisnak tűnik, egyedül a külseje az, ami érthetetlen és nagyon, de nagyon fura így első látásra.*
- Ó! Egy méhész?! Ja igen, láttam is odafenn a domboldalon a kasokat! *jut eszébe a kaptárak hosszú sora, amikről első látásra nem tudta, vajon mik is lehetnek, és lassan, önkéntelenül enged a feszességen, amivel először leült.*
- Ó! Az erdőszéli tisztáson, ugye? Te is ott voltál a szilánkgyűjtők között? *lelkesedik be aztán, mert nem sokkal találkozott azóta olyannal, aki részese volt annak a különös eseménynek.*
- Sokan jöttek ki a városból azon az éjszakán, ahogy híre ment a dolognak, szilánkok után kutatva! *emlékszik vissza, de aztán tovább hallgatja a férfit, egyre kíváncsibban. Mert ~mi köze lehet vajon a csillagszilánkoknak a gyolcsokhoz?!~ bámulja most már leplezetlenül, kutatón, picit közelebb húzódva, a beszélőt.
Aztán egészen megdöbben azon, amit hall. Mert hallott ő mindenfelét, hogy kire milyen hatással volt a szilánk mágiája, amit megtalált, és voltak köztük egészen különös históriák, de hogy valakinek átlátszóvá váljék a bőre... ez azért igazán hihetetlen! ~Na persze _ez_ tényleg érthetővé tenné, hogy minek bugyolálja be magát!~ próbálja elképzelni, hogy hogy nézhet ki valaki, akinek egész egyszerűen nem látszik, hogy ott van a bőre ~nyilván akkor csak az, ami alatta van~ de igazán, annyira képtelenségnek tűnik az egész!*
- Megmutatod? *kérdezi óvatosan, hitetlenkedve bámulva, egészen vékony hangon, és nyel egyet. Nem tudja elhinni, de komolyan, hogy a fickó igazat beszél. De ha mégis... azt meg el se tudja képzelni!*
3461. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-01-12 13:59:29
Üzenet elküldve: 2021-01-12 13:59:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mesék Miniorból //
*Roth miután ismét leül a lócára, látszólag magára hagyja a leányt, hogy intézze az itatást és ő maga is igyon, közben a botocskát farigcsálja tovább és pillanatokra felnéz a lányra. Amikor meglátja, hogy az közeledik felé, megigazítja magát a lócán, helyet engedve maga mellett, hogy a leány le tudjon ülni, aki kicsit óckodni látszik, mivel szinte fél-fenékkel foglal helyet.*
-Én...*Kezdi Roth kis szünetet hagyva, bár maga sem tudja miért teszi.* ...valóban nem vagyok idevalósi, hacsak nem lettem azzá az utóbbi néhány hat alatti ittlétemnek köszönhetően.
*Mosolyog, bár a gyolcs alatt nem éppen a legészrevehetőbb dolog rajta. Kezéből ledobja a botot, mint aki megunta és a kést pedig zsebre vágja, majd így folytatja.*
-A falucska neve Minior. Ez a második legközelebbi falu Artheniorhoz.
*Osztja meg a lánnyal a többé-kevésbe hasznosnak mondható információt.*
-Amint láthatod, alig van néhány házikó és egy hosszú utca az egész. Na persze meg a helyi, úgymond nemes paraszt, akinek a földjei körbe veszik a falut, valamint egy Egbur nevű méhész is itt végzi dolgát, akinél magam is dolgozom. Neki segítek.
*Kacag egy röpkét, büszkén kicsit kihúzza magát, mert a méhész szakmában töltött hatok alatt rengeteg dolgot megtanult, amit eddig soha és sehol nem volt alkalma elsajátítani, szemei is büszkeségtől csillannak meg egy pillanatra, bár alig észrevehetően.*
-No, de ami történt velem, bár nagy valószínűséggel te is szemtanúja voltál az egésznek, hogy volt ez a csillaghullás. Én épp tharg földön jártam, amikor megesett a dolog. Láttam, hogy színpompás kövek hullanak alá az égből és felvettem egyet a földről. Ugye mint mindenki más, én is kíváncsi voltam, hogy miért olyan a kő, amilyen. Na, akkor történt meg, hogy a bőröm láthatatlanná vagyis inkább átlátszóvá változott. Most képzelheted, hogy milyen látványt nyújtanék neked, ha nem lenne rajtam mindenhol a gyolcs. Még nem találtam gyógymódot erre az... *Kis szünetet tart amíg megtalálja a megfelelő szót* -...áldásra. Röviden ennyi.
*Fejezi be Roth a meséjét és figyelemmel és barátian tekint a lány kedves és ártatlan arcára.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.12 14:00:41
// Mesék Miniorból //
*Roth miután ismét leül a lócára, látszólag magára hagyja a leányt, hogy intézze az itatást és ő maga is igyon, közben a botocskát farigcsálja tovább és pillanatokra felnéz a lányra. Amikor meglátja, hogy az közeledik felé, megigazítja magát a lócán, helyet engedve maga mellett, hogy a leány le tudjon ülni, aki kicsit óckodni látszik, mivel szinte fél-fenékkel foglal helyet.*
-Én...*Kezdi Roth kis szünetet hagyva, bár maga sem tudja miért teszi.* ...valóban nem vagyok idevalósi, hacsak nem lettem azzá az utóbbi néhány hat alatti ittlétemnek köszönhetően.
*Mosolyog, bár a gyolcs alatt nem éppen a legészrevehetőbb dolog rajta. Kezéből ledobja a botot, mint aki megunta és a kést pedig zsebre vágja, majd így folytatja.*
-A falucska neve Minior. Ez a második legközelebbi falu Artheniorhoz.
*Osztja meg a lánnyal a többé-kevésbe hasznosnak mondható információt.*
-Amint láthatod, alig van néhány házikó és egy hosszú utca az egész. Na persze meg a helyi, úgymond nemes paraszt, akinek a földjei körbe veszik a falut, valamint egy Egbur nevű méhész is itt végzi dolgát, akinél magam is dolgozom. Neki segítek.
*Kacag egy röpkét, büszkén kicsit kihúzza magát, mert a méhész szakmában töltött hatok alatt rengeteg dolgot megtanult, amit eddig soha és sehol nem volt alkalma elsajátítani, szemei is büszkeségtől csillannak meg egy pillanatra, bár alig észrevehetően.*
-No, de ami történt velem, bár nagy valószínűséggel te is szemtanúja voltál az egésznek, hogy volt ez a csillaghullás. Én épp tharg földön jártam, amikor megesett a dolog. Láttam, hogy színpompás kövek hullanak alá az égből és felvettem egyet a földről. Ugye mint mindenki más, én is kíváncsi voltam, hogy miért olyan a kő, amilyen. Na, akkor történt meg, hogy a bőröm láthatatlanná vagyis inkább átlátszóvá változott. Most képzelheted, hogy milyen látványt nyújtanék neked, ha nem lenne rajtam mindenhol a gyolcs. Még nem találtam gyógymódot erre az... *Kis szünetet tart amíg megtalálja a megfelelő szót* -...áldásra. Röviden ennyi.
*Fejezi be Roth a meséjét és figyelemmel és barátian tekint a lány kedves és ártatlan arcára.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.12 14:00:41
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4504-4523