//Második szál//
//Két pajor regénye//
//E.sz. 6884, valamikor a hold havában//
*Dora újdonsült beszélgetőtársa nem örül a lány fensőbbségi érzetének, és ez valahol érthető is. Igazat beszél, számára mindenki buta, aki nem ő, de ez persze nem jelenti azt, hogy így is van. Lehet, hogy ő is belátná ezt, lehet, hogy rákérdezne Vyliassánál, hogy mi az érdeklődési köre, de a sár ezt ugyanúgy elnyeli, mint Dora fenekét, mikor belecsücsül ijedtében. Nem csak ő ijed meg, mindketten frászt kapnak az eset miatt.*
- Az előbb átváltozott az arca. *Böki ki a kalapos ijesztően hosszú, döbbent hallgatás után.* Nagyon ijesztő volt. De most már nem látom. *Állapítja meg, bár arra nem gondol, hogy ezzel talán Vyliassát is megvigasztalja, nehogy azt higgye, hogy valami ocsmányság van az arcán.* Maga valami mágusféle? Miért nem mondta? *Kezd felélénkülni a lány, és izgalmában már saját maga kecmereg ki a sárból, nem is kell a társa segítsége, alaposabban szemügyre veszi az arcot, ami az előbb halálra rémisztette. Az érdeklődés egyfajta pozitív gesztus tőle, igazából azt se szeretné, hogy Vyliassa egy következő mágikus trükkjével miszlikbe aprítsa.*
- Nem tudom, mi történt, de érdekes volt. Meg persze jól meg is tréfált vele. *Ismeri be, sajnos a nadrágja már menthetetlenül koszos lett, meg se próbálja lepucolni, csak szemügyre veszi, mekkora a baj. Nagy.* Jó, ez undorító. Szóval ideje a városba menni, mosakodni. *Adja be a derekát. Ennél nagyobb motivációra szert se tehetne.*
- Szóval a mágián kívül mi más hobbija van a hölgynek? *Kérdez rá, amit még akart, de ez már csak merő udvariasság, nyilván nem érne a varázsmutatványok útjába, ha netán varrni vagy egyéb ilyen köznapi elfoglaltságot szeretne űzni. Közben részéről elindulhatnak.*