Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 97 (1921. - 1940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2223-2242
1940. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-07 08:11:16
Üzenet elküldve: 2025-08-07 08:11:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A Szürke Légió - I. fejezet //
//Szedett-vedett kompánia//
*A csapat többi tagja döntött. Mindenki fáradt a történtek után. Micarthara bolond lenne ha azt mondaná, hogy ő nem az. Az adrenalin, amit a csata heve okozott már rég elmúlt. Izzadt és főleg fáradt. Kibírni kibírna egy utat Artheniorig, de utána lehet egy napig húzná a lóbőrt. Norennarnak kell igazat adnia. Ilyen későn valószínűleg nem találnának hivatalos személyt a Tanácsházán. Lehet, hogy az otthonukban igen. Pláne ha valakinek egy nagyobb kúriája van és épp partit tart az előkelő barátainak. Akkor még vicces is lehetne, ahogy egy orkfejjel a kezében berontanának a kúriába, megzavarva a partit. A sok megilletődött arc, a kérdő nézések, az elaléló hölgyek. Ez a gondolat csal mosolyt a mélységi arcára. Ennának lép, hogy segítsen neki felállni és az árokhoz sétálni. Bár még egy napja sem ismerik egymást, de ez a rövid kaland jól összehozta a csapatot. Főleg az egyikük halála. Ez a gondolat rányomja a bélyegét az egész hangulatra. Micarthara furcsa lehet a többieknek, akinek az arcán halvány mosoly húzódik meg gondolatai miatt. Ha bárki kérdezné, hogy miért ilyen jókedvű, akkor elmondja nekik amire gondolt. A tűz gondolata aggasztja, de bízik benne, hogy valóban nem követték őket. Hagyja hogy a többiek tüzet gyújtsanak. Kelleni fog a tűz melege és fénye, hogy valamilyen békésebb hangulat szálljon rájuk. És mi más lehetne békésebb, mint a pattogó tűz hangja?
Magához híven csendben marad, mikor Pmirsh megszólal. Magában gyászolja a tündért, aki életét adta, hogy elmenekülhessenek. A mosoly eddigre már eltűnt arcáról, de Strat említésére borúsabbá válik arckifejezése.*
//Szedett-vedett kompánia//
*A csapat többi tagja döntött. Mindenki fáradt a történtek után. Micarthara bolond lenne ha azt mondaná, hogy ő nem az. Az adrenalin, amit a csata heve okozott már rég elmúlt. Izzadt és főleg fáradt. Kibírni kibírna egy utat Artheniorig, de utána lehet egy napig húzná a lóbőrt. Norennarnak kell igazat adnia. Ilyen későn valószínűleg nem találnának hivatalos személyt a Tanácsházán. Lehet, hogy az otthonukban igen. Pláne ha valakinek egy nagyobb kúriája van és épp partit tart az előkelő barátainak. Akkor még vicces is lehetne, ahogy egy orkfejjel a kezében berontanának a kúriába, megzavarva a partit. A sok megilletődött arc, a kérdő nézések, az elaléló hölgyek. Ez a gondolat csal mosolyt a mélységi arcára. Ennának lép, hogy segítsen neki felállni és az árokhoz sétálni. Bár még egy napja sem ismerik egymást, de ez a rövid kaland jól összehozta a csapatot. Főleg az egyikük halála. Ez a gondolat rányomja a bélyegét az egész hangulatra. Micarthara furcsa lehet a többieknek, akinek az arcán halvány mosoly húzódik meg gondolatai miatt. Ha bárki kérdezné, hogy miért ilyen jókedvű, akkor elmondja nekik amire gondolt. A tűz gondolata aggasztja, de bízik benne, hogy valóban nem követték őket. Hagyja hogy a többiek tüzet gyújtsanak. Kelleni fog a tűz melege és fénye, hogy valamilyen békésebb hangulat szálljon rájuk. És mi más lehetne békésebb, mint a pattogó tűz hangja?
Magához híven csendben marad, mikor Pmirsh megszólal. Magában gyászolja a tündért, aki életét adta, hogy elmenekülhessenek. A mosoly eddigre már eltűnt arcáról, de Strat említésére borúsabbá válik arckifejezése.*
1939. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-06 20:00:43
Üzenet elküldve: 2025-08-06 20:00:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém árnya//
*Úgy látszik Merlasba az értelem nem teljesen tér vissza, s örök rejtély marad, vajon visszatérne-e valaha is. Danrim is odaér hozzájuk közben, Rorkir pedig a legyőzött ellenségre mered.*
-Legyen hát. A szellemek ítéltek feletted.
*Azzal pedig bevégzi a vadászlaki rém sorsát egy gyors, gyakorlott mozdulattal. ~Lelj békére őseid közt.~ Gondolja magában. Danrimhoz fordul, széles, vérző vigyorral a képén.*
-Legyőztük! Ez a te érdemed is, fővadász. Most már béke lelhet a falura, a rém többé nem bánthat senkit.
*Bár Mardrei szerepe továbbra is rejtély maradt, a jövőben biztosan elveszti hatalmát a falusiak felett, tekintve hogy a rém senkit nem fenyegethet, s az áldozás is oktalan lenne. Rorkirt is utólérhetik a sebesülések, s nagyokat fújtat hogy újra erejére leljen. Mióta azzal a démonnal küzdött sosem érezte magát teljesen jól, mindig hamarabb kifogyott a szuflából, mint előtte. Jól meg is marta a lény, és több helyen felvágta bőrét.*
-Lehet hogy vissza fog változni, nyeshetnénk egy kis trófeát belőle.
*Mint vadász a vadásznak, Danrim talán megérti Rorkir lelkesedését, hiszen egyrészt ez lehet bizonyíték is, hogy tényleg megtették amit tettek és nem csak egy kölyköt vágtak le, másrészt viszont diadaljuk emléke is.*
*Úgy látszik Merlasba az értelem nem teljesen tér vissza, s örök rejtély marad, vajon visszatérne-e valaha is. Danrim is odaér hozzájuk közben, Rorkir pedig a legyőzött ellenségre mered.*
-Legyen hát. A szellemek ítéltek feletted.
*Azzal pedig bevégzi a vadászlaki rém sorsát egy gyors, gyakorlott mozdulattal. ~Lelj békére őseid közt.~ Gondolja magában. Danrimhoz fordul, széles, vérző vigyorral a képén.*
-Legyőztük! Ez a te érdemed is, fővadász. Most már béke lelhet a falura, a rém többé nem bánthat senkit.
*Bár Mardrei szerepe továbbra is rejtély maradt, a jövőben biztosan elveszti hatalmát a falusiak felett, tekintve hogy a rém senkit nem fenyegethet, s az áldozás is oktalan lenne. Rorkirt is utólérhetik a sebesülések, s nagyokat fújtat hogy újra erejére leljen. Mióta azzal a démonnal küzdött sosem érezte magát teljesen jól, mindig hamarabb kifogyott a szuflából, mint előtte. Jól meg is marta a lény, és több helyen felvágta bőrét.*
-Lehet hogy vissza fog változni, nyeshetnénk egy kis trófeát belőle.
*Mint vadász a vadásznak, Danrim talán megérti Rorkir lelkesedését, hiszen egyrészt ez lehet bizonyíték is, hogy tényleg megtették amit tettek és nem csak egy kölyköt vágtak le, másrészt viszont diadaljuk emléke is.*
1938. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-06 19:19:40
Üzenet elküldve: 2025-08-06 19:19:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém árnya//
*Rorkir válaszokat követelne a Rémtől, hogy megkímélje az életét, vagy legalábbis ne vessen véget neki most rögtön, azonban az előtte lévő lény egy merő rángógörcs, és nem képes válaszolni semmire. Most már támadni se. Szépen lassan kezdi levetni a farkasformát, de ezzel együtt odavész a természetfeletti erő és állóképesség is, miközben a sérülések megmaradnak, bár valamiért nem véreznek.*
- Nnneee...
*nyögi most már sokkal emberibb, de erőtlenebb hangon, és már nem is néz fel közben Rorkirra, mert nincs ereje hozzá. Korábban féltérden, majd négykézláb volt, mostanra már ezt se tartja, csak összeroskad, mint egy térdeplő ember, aki előre orra bukott. A teste magától ráng, ő meg csak liheg.
Az biztos, hogy most semmit se fog mondani, mert nincs abban az állapotban.
Közben Danrim odaér Rorkir mellé, megfeszített íjjal, amit Merlas feje felé irányoz.*
- Megcsináltad! Legyőzted ezt a rohadékot! Hihetetlen! Ó, te rohadt fattyú, most végre megdöglesz!
*Az utolsó mondat persze már Merlasnak szól, de attól erre se jön semmi reakció. Így Danrim felnéz és Rorkirt kérdezi meg.*
- Megölöd te, vagy lelőjem én?
*Rorkir válaszokat követelne a Rémtől, hogy megkímélje az életét, vagy legalábbis ne vessen véget neki most rögtön, azonban az előtte lévő lény egy merő rángógörcs, és nem képes válaszolni semmire. Most már támadni se. Szépen lassan kezdi levetni a farkasformát, de ezzel együtt odavész a természetfeletti erő és állóképesség is, miközben a sérülések megmaradnak, bár valamiért nem véreznek.*
- Nnneee...
*nyögi most már sokkal emberibb, de erőtlenebb hangon, és már nem is néz fel közben Rorkirra, mert nincs ereje hozzá. Korábban féltérden, majd négykézláb volt, mostanra már ezt se tartja, csak összeroskad, mint egy térdeplő ember, aki előre orra bukott. A teste magától ráng, ő meg csak liheg.
Az biztos, hogy most semmit se fog mondani, mert nincs abban az állapotban.
Közben Danrim odaér Rorkir mellé, megfeszített íjjal, amit Merlas feje felé irányoz.*
- Megcsináltad! Legyőzted ezt a rohadékot! Hihetetlen! Ó, te rohadt fattyú, most végre megdöglesz!
*Az utolsó mondat persze már Merlasnak szól, de attól erre se jön semmi reakció. Így Danrim felnéz és Rorkirt kérdezi meg.*
- Megölöd te, vagy lelőjem én?
1937. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-06 18:37:23
Üzenet elküldve: 2025-08-06 18:37:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém árnya//
*Rorkir szájában a diadal ízét érzi, látja hogy ellenfele még veszélyes ugyan, de már közel sem olyan rémisztő mint mikor először meglátta. Talán csak hozzászokott a látványhoz, talán csak a megannyi kardcsapás és a lobogó vére okozta hatás ez. Ismét talál, s el tud mozogni az újabb karmok elől, amíg már jó párszor megtépázták. Danrim is előkerül a rejtekéből, láthatóan ő is érzi, hogy valami most történik a korábbiakhoz képest, mert Merlas térdre rogy. Rorkir pedig a végső csapást vinné be, mikor egy bizarr dolgot vesz észre a farkaslényen, mintha változna. Ekkor üti meg fülét a hörgő hang, mintha beszédre hajazna. Mintha mondani akarna valamit, mintha most több értelem szorulna tekintetébe. Zihálva, és fogait összeszorítva emeli kardját a rém nyakához a biztonság kedvéért, ha bármivel is próbálkozna, másik tenyerét pedig Danrimnak szegezi, jelezve hogy ne essen neki.*
-Egy jó okot mondj, hogy miért ne szegjem a fejed, te szörnyeteg, és a "nem akarok meghalni kevés lesz". Mi dolgod a falusiakkal? Miért gyilkolsz, élvezetből? Mi köze van mindennek az elöljáróhoz?
*Tudja, hogy most olyan helyzetben van, hogy vagy megengedhet magának néhány kérdést, legfeljebb befejezi amit korábban elkezdett. Rheia tanításai sokat jelentenek most.*
*Rorkir szájában a diadal ízét érzi, látja hogy ellenfele még veszélyes ugyan, de már közel sem olyan rémisztő mint mikor először meglátta. Talán csak hozzászokott a látványhoz, talán csak a megannyi kardcsapás és a lobogó vére okozta hatás ez. Ismét talál, s el tud mozogni az újabb karmok elől, amíg már jó párszor megtépázták. Danrim is előkerül a rejtekéből, láthatóan ő is érzi, hogy valami most történik a korábbiakhoz képest, mert Merlas térdre rogy. Rorkir pedig a végső csapást vinné be, mikor egy bizarr dolgot vesz észre a farkaslényen, mintha változna. Ekkor üti meg fülét a hörgő hang, mintha beszédre hajazna. Mintha mondani akarna valamit, mintha most több értelem szorulna tekintetébe. Zihálva, és fogait összeszorítva emeli kardját a rém nyakához a biztonság kedvéért, ha bármivel is próbálkozna, másik tenyerét pedig Danrimnak szegezi, jelezve hogy ne essen neki.*
-Egy jó okot mondj, hogy miért ne szegjem a fejed, te szörnyeteg, és a "nem akarok meghalni kevés lesz". Mi dolgod a falusiakkal? Miért gyilkolsz, élvezetből? Mi köze van mindennek az elöljáróhoz?
*Tudja, hogy most olyan helyzetben van, hogy vagy megengedhet magának néhány kérdést, legfeljebb befejezi amit korábban elkezdett. Rheia tanításai sokat jelentenek most.*
1936. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-06 18:19:06
Üzenet elküldve: 2025-08-06 18:19:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém árnya//
*Az elkeseredett harc a végéhez közeledik, legalábbis a Rém számára, hiszen kevés híja van már annak, hogy összeessen a csapásoktól.
Rorkiré az újabb támadás lehetősége, és újabb ütése nyomán a Rém féltérdre hullik. Ám még onnan is veszélyes, mert a barbár felé suhint a karjával. Ám ez semmit se ért, még csak elmozdulni se kell miatta.
Azonban rögtön, visszakézből jön az újabb támadás, ami már sokkal veszélyesebb, mert Danrimnak ki kellett térnie előle. Ezt sikerrel teszi meg, Merlasnak ezúttal semmilyen babér nem terem.
Danrim, látva hogy a Rém földre omlik, ezúttal nem siet a lövéssel, sőt, elhagyja a korábbi rejtekhelyét és oldalra mozdul, hogy ezúttal semmilyen veszély ne fenyegesse Rorkirt. De látva, hogy Merlas félig leterítve is veszélyes, mégis úgy dönt, hogy már távolról útnak ereszti a nyilát, nehogy az ő komótossága legyen Rorkir veszte.*
- Dögölj meg te szukafattya!
*üvölti a Rémre, majd lő. Sajnos a lelkesedés se hozza vissza azt a hidegvért és tudást, ami őt fővadásszá tette, mert ez a nyíl is célt téveszt és valahol Merlas mellett csapódik a földbe.
A Rémen valami furcsa remegés lesz úrrá, ahogy két mancsával megtámaszkodik a talajon. Úgy tűnik, mind az a fáradtság, fájdalom, sérülés, amit eddig mintha meg se érzett volna, most egyszerre kezdené legyűrni. Végül felbámul Rorkirra, de már a fejét is nehezen emeli. A Barbár pedig felfedezheti, hogy a Rém pofája mintha változóban lenne. Mintha már nem lenne annyira farkasmód megnyúlt feje, és a korábban egységes pofaszőrzete is hiányos lenne, mintha kopaszodna. A legnagyobb változás azonban a tekintetében van: értelem szikrája, öntudatra ébredés és tisztán kivehető félelem. Rorkir vérétől vörös, vicsorba torzult fogai közül egy inkább állati, mint emberi hang tör elő:*
- Nnnneeee!!
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.06 18:22:21
*Az elkeseredett harc a végéhez közeledik, legalábbis a Rém számára, hiszen kevés híja van már annak, hogy összeessen a csapásoktól.
Rorkiré az újabb támadás lehetősége, és újabb ütése nyomán a Rém féltérdre hullik. Ám még onnan is veszélyes, mert a barbár felé suhint a karjával. Ám ez semmit se ért, még csak elmozdulni se kell miatta.
Azonban rögtön, visszakézből jön az újabb támadás, ami már sokkal veszélyesebb, mert Danrimnak ki kellett térnie előle. Ezt sikerrel teszi meg, Merlasnak ezúttal semmilyen babér nem terem.
Danrim, látva hogy a Rém földre omlik, ezúttal nem siet a lövéssel, sőt, elhagyja a korábbi rejtekhelyét és oldalra mozdul, hogy ezúttal semmilyen veszély ne fenyegesse Rorkirt. De látva, hogy Merlas félig leterítve is veszélyes, mégis úgy dönt, hogy már távolról útnak ereszti a nyilát, nehogy az ő komótossága legyen Rorkir veszte.*
- Dögölj meg te szukafattya!
*üvölti a Rémre, majd lő. Sajnos a lelkesedés se hozza vissza azt a hidegvért és tudást, ami őt fővadásszá tette, mert ez a nyíl is célt téveszt és valahol Merlas mellett csapódik a földbe.
A Rémen valami furcsa remegés lesz úrrá, ahogy két mancsával megtámaszkodik a talajon. Úgy tűnik, mind az a fáradtság, fájdalom, sérülés, amit eddig mintha meg se érzett volna, most egyszerre kezdené legyűrni. Végül felbámul Rorkirra, de már a fejét is nehezen emeli. A Barbár pedig felfedezheti, hogy a Rém pofája mintha változóban lenne. Mintha már nem lenne annyira farkasmód megnyúlt feje, és a korábban egységes pofaszőrzete is hiányos lenne, mintha kopaszodna. A legnagyobb változás azonban a tekintetében van: értelem szikrája, öntudatra ébredés és tisztán kivehető félelem. Rorkir vérétől vörös, vicsorba torzult fogai közül egy inkább állati, mint emberi hang tör elő:*
- Nnnneeee!!
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.06 18:22:21
1935. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-06 17:51:02
Üzenet elküldve: 2025-08-06 17:51:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém árnya//
*A csata elhúzódik, Rorkirt számos sérülés éri, karjai, combjai mind felhasadtak, bitang egy bestia ez a Rém, és nem könnyíti meg a dolgát. Biztosan fáradt már, biztosan fájnak a sebek de egyelőre kitart a barbár harcos. Az, hogy jó találatot sikerül bevinnie felbuzdítja vérét, ebből még az sem zökkenti ki, hogy bizony megint megkapja a bestia. A kardja a húsába mar, vér fröccsen, és látszik hogy már nem sokáig húzhatja Merlas. Ez még inkább rohamra ösztönzi Rorkirt. El sem gondolkozik azon, hogy ne pusztítsa el ezt a teremtményt, akár átok akár nem, vérrel kell fizetnie a tetteiért. Még ha korábban át is futott a gondolatain ez a lehetőség, a hosszú, kíméletlen és véres csata végleg kiölte belőle ezt. Ha ő nem lenne itt, talán senkinek még csak esélye sem lenne rá, hogy megfékezzék a rémet, ezt pedig nem kockáztathatja meg. Főleg, hogy a lehetőség itt áll előtte, csak meg kell ragadnia!*
*A csata elhúzódik, Rorkirt számos sérülés éri, karjai, combjai mind felhasadtak, bitang egy bestia ez a Rém, és nem könnyíti meg a dolgát. Biztosan fáradt már, biztosan fájnak a sebek de egyelőre kitart a barbár harcos. Az, hogy jó találatot sikerül bevinnie felbuzdítja vérét, ebből még az sem zökkenti ki, hogy bizony megint megkapja a bestia. A kardja a húsába mar, vér fröccsen, és látszik hogy már nem sokáig húzhatja Merlas. Ez még inkább rohamra ösztönzi Rorkirt. El sem gondolkozik azon, hogy ne pusztítsa el ezt a teremtményt, akár átok akár nem, vérrel kell fizetnie a tetteiért. Még ha korábban át is futott a gondolatain ez a lehetőség, a hosszú, kíméletlen és véres csata végleg kiölte belőle ezt. Ha ő nem lenne itt, talán senkinek még csak esélye sem lenne rá, hogy megfékezzék a rémet, ezt pedig nem kockáztathatja meg. Főleg, hogy a lehetőség itt áll előtte, csak meg kell ragadnia!*
1934. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-06 17:36:50
Üzenet elküldve: 2025-08-06 17:36:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém árnya//
*A szörny tétovasága nem akadályozza meg abban, hogy ezúttal ő vigye be az első ütést. És jó alaposan bal felkaron vágja Rorkirt, mintegy jelezve, hogy igenis számolni kell még vele. A karmok ezúttal nem vágtak a húsba, a medveszőr felfogta, de a csapás ereje így is elég kellemetlen.
Danrim az, aki szintén gyorsabbnak bizonyult most Rorkirnál, mert újabb nyilat enged útjára Merlas felé. Sajnos megint feleslegesen, éppen csak, de nem találja el a szörnyet.
Így most már Rorkir támadása következik, az ő erőfeszítését viszont siker koronázza. Csapása váratlanul éri Merlast és keményen vág végig az oldalán, újabb vérző sebet ejtve a mocskos bundába.
A Rém felnyüszít, és nagy erővel suhintja mancsát Rorkir felé. Ebben az ütésben benne van a korábbi fájdalom haragja, ezt érezheti a barbár a jobb combján, amin ezúttal a karmok is végighasítanak, még ha nem is hatolnak mélyre.
Ezúttal azonban már elmarad a harmadik támadás, nem érkeznek a fogak. A Rém tántorog. Ránézésre is csoda, hogy még talpon van, a szőrét vörösre festi a vére. Tud még küzdeni, de ha közönséges farkas vagy ember lenne, nem pedig természetfeletti elegye a kettőnek, akkor mostanra már kimúlt volna.*
*A szörny tétovasága nem akadályozza meg abban, hogy ezúttal ő vigye be az első ütést. És jó alaposan bal felkaron vágja Rorkirt, mintegy jelezve, hogy igenis számolni kell még vele. A karmok ezúttal nem vágtak a húsba, a medveszőr felfogta, de a csapás ereje így is elég kellemetlen.
Danrim az, aki szintén gyorsabbnak bizonyult most Rorkirnál, mert újabb nyilat enged útjára Merlas felé. Sajnos megint feleslegesen, éppen csak, de nem találja el a szörnyet.
Így most már Rorkir támadása következik, az ő erőfeszítését viszont siker koronázza. Csapása váratlanul éri Merlast és keményen vág végig az oldalán, újabb vérző sebet ejtve a mocskos bundába.
A Rém felnyüszít, és nagy erővel suhintja mancsát Rorkir felé. Ebben az ütésben benne van a korábbi fájdalom haragja, ezt érezheti a barbár a jobb combján, amin ezúttal a karmok is végighasítanak, még ha nem is hatolnak mélyre.
Ezúttal azonban már elmarad a harmadik támadás, nem érkeznek a fogak. A Rém tántorog. Ránézésre is csoda, hogy még talpon van, a szőrét vörösre festi a vére. Tud még küzdeni, de ha közönséges farkas vagy ember lenne, nem pedig természetfeletti elegye a kettőnek, akkor mostanra már kimúlt volna.*
1933. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-06 11:38:19
Üzenet elküldve: 2025-08-06 11:38:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - I. fejezet//
//Szedett-vedett kompánia//
* Pmirsh fiatal éveiben elfutott volna Artheniorig és vissza, talán még úgy is, hogy egy sebesültet cipel a vállán. Most azonban maga sem tudja, hogy képes annyi ideig tartani a tempót, amíg. Amikor Enna jelez, nem haboz, egyből megáll és csaknem olyan fáradtan huppan a földre, mint a lány. Róla is folyik a víz, így esze ágában sincs ellenkezni legalább egy rövid pihenővel szemben. *
– Nem követtek minket. * Hangja nem túl magabiztos, inkább kérdezi, mint mondja, hiszen a nagy sietségben tényleg nem figyelt másra, minthogy egyik lábát a másik után rakja, míg el nem fogyott minden ereje. Viszont wargok loholását nem hallja mögöttük, ez egyértelműen egy jó jel. Ennyi idő után már amúgy is utolérték volna őket, ha Strat úrfi nem áldozza fel az életét. A sötételfek egész jól bírták az erőltetett menetet, ami nem is csoda, hiszen erejük teljében lévő fiatal mélységiekről beszélünk, ráadásul az orkok úgy tűnik, egy karcolást sem ejtettek rajtuk. *
– Akkor ezt megbeszéltük. * Mindenki fáradt, és senkinek nincs kedve éjszaka is gyalogolni. Még vár pár percet. Ha már megálltak, nem sietteti, hogy azonnal induljanak, de okos dolognak tartja, hogy ne a semmi közepén álljanak meg éjszakára. Ha éjjel mégis menekülniük kéne, azt se tudnák, merre van az előre. Az út menti árok egy kellemes, ismerős hely Pmirsh számára. Ő is iszik egy kortyot, mielőtt elkezdenének tábort verni nem olyan messze az első megállójuktól. Szerencséjükre az év ezen szakában kevés a csapadék, így egyrészt tüzet is rakhatnak – már amennyiben a többiek is támogatják ezt –, másrészt az árok nem hemzseg még a szúnyogoktól. Persze helyette van rengeteg más apró rovar, amik a tűzre jönnek; de amíg csak rovarok és nem djh'Ibouk – vagy orkok –, addig egy szavuk sem lehet.
Ha nem beszélik le róla a többiek, elkezd száraz gallyakat keresni. Az út mentén már nőnek fák, így könnyen talál is tűzrakáshoz szükséges alapanyagokat. *
– Mennyivel kellemesebb környék ez, mint a füves puszta! * Mormogja magában eközben. Ő is szívesen beszélni tündér barátjuk elvesztésének kellemetlen élményéről, de nem tudja, hogyan kezdjen bele – ezért is inkább olyan dolgokkal foglalkozik, amihez ért; például a tűzrakással. Ugyanakkor magában töpreng, hogy miért ilyen kegyetlen a sors, hogy ő még mindig él, a fiatal muzsikusból meg talán már csak lerágott csontok maradtak estére. Beleborzong ennek a gondolatába. *
– Szegény Strat úrfi! * Tör ki belőle akaratlanul végül. *
//Szedett-vedett kompánia//
* Pmirsh fiatal éveiben elfutott volna Artheniorig és vissza, talán még úgy is, hogy egy sebesültet cipel a vállán. Most azonban maga sem tudja, hogy képes annyi ideig tartani a tempót, amíg. Amikor Enna jelez, nem haboz, egyből megáll és csaknem olyan fáradtan huppan a földre, mint a lány. Róla is folyik a víz, így esze ágában sincs ellenkezni legalább egy rövid pihenővel szemben. *
– Nem követtek minket. * Hangja nem túl magabiztos, inkább kérdezi, mint mondja, hiszen a nagy sietségben tényleg nem figyelt másra, minthogy egyik lábát a másik után rakja, míg el nem fogyott minden ereje. Viszont wargok loholását nem hallja mögöttük, ez egyértelműen egy jó jel. Ennyi idő után már amúgy is utolérték volna őket, ha Strat úrfi nem áldozza fel az életét. A sötételfek egész jól bírták az erőltetett menetet, ami nem is csoda, hiszen erejük teljében lévő fiatal mélységiekről beszélünk, ráadásul az orkok úgy tűnik, egy karcolást sem ejtettek rajtuk. *
– Akkor ezt megbeszéltük. * Mindenki fáradt, és senkinek nincs kedve éjszaka is gyalogolni. Még vár pár percet. Ha már megálltak, nem sietteti, hogy azonnal induljanak, de okos dolognak tartja, hogy ne a semmi közepén álljanak meg éjszakára. Ha éjjel mégis menekülniük kéne, azt se tudnák, merre van az előre. Az út menti árok egy kellemes, ismerős hely Pmirsh számára. Ő is iszik egy kortyot, mielőtt elkezdenének tábort verni nem olyan messze az első megállójuktól. Szerencséjükre az év ezen szakában kevés a csapadék, így egyrészt tüzet is rakhatnak – már amennyiben a többiek is támogatják ezt –, másrészt az árok nem hemzseg még a szúnyogoktól. Persze helyette van rengeteg más apró rovar, amik a tűzre jönnek; de amíg csak rovarok és nem djh'Ibouk – vagy orkok –, addig egy szavuk sem lehet.
Ha nem beszélik le róla a többiek, elkezd száraz gallyakat keresni. Az út mentén már nőnek fák, így könnyen talál is tűzrakáshoz szükséges alapanyagokat. *
– Mennyivel kellemesebb környék ez, mint a füves puszta! * Mormogja magában eközben. Ő is szívesen beszélni tündér barátjuk elvesztésének kellemetlen élményéről, de nem tudja, hogyan kezdjen bele – ezért is inkább olyan dolgokkal foglalkozik, amihez ért; például a tűzrakással. Ugyanakkor magában töpreng, hogy miért ilyen kegyetlen a sors, hogy ő még mindig él, a fiatal muzsikusból meg talán már csak lerágott csontok maradtak estére. Beleborzong ennek a gondolatába. *
– Szegény Strat úrfi! * Tör ki belőle akaratlanul végül. *
1932. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-06 07:00:09
Üzenet elküldve: 2025-08-06 07:00:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém árnya//
*Aki vívott már kemény csatát, metán harcolt.háborúbam az pontosan ismerheti azt az érzést, amit most Rorkir él át. Mikor lassan fáradnak az izmok, vértől és verejtéktől iszamós a test, csíp minden mozdulat, fájnak a frissen szerzett sebek, de egyszerűen nem engedheti meg magának az ember hogy lankadjon a koncentráció, mert ehy figyelmetlen mozdulat és vége is lehet a harcnak. Így hát keményen, elszántan áll továbbra is a rémmel szemben, s habár ebben az ütésváltásban egyikük sem találta el a másikat, nem adja fel. Ismét lecsap, s bízik benne hogy ezúttal sikerrel fog járni.*
-Itt a vége, Merlas!
*Aki vívott már kemény csatát, metán harcolt.háborúbam az pontosan ismerheti azt az érzést, amit most Rorkir él át. Mikor lassan fáradnak az izmok, vértől és verejtéktől iszamós a test, csíp minden mozdulat, fájnak a frissen szerzett sebek, de egyszerűen nem engedheti meg magának az ember hogy lankadjon a koncentráció, mert ehy figyelmetlen mozdulat és vége is lehet a harcnak. Így hát keményen, elszántan áll továbbra is a rémmel szemben, s habár ebben az ütésváltásban egyikük sem találta el a másikat, nem adja fel. Ismét lecsap, s bízik benne hogy ezúttal sikerrel fog járni.*
-Itt a vége, Merlas!
1931. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-05 23:37:59
Üzenet elküldve: 2025-08-05 23:37:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém árnya//
*A Rém elveszítette a kezdeményezést, talán egy kissé zavarodottan is viselkedik, ismét Rorkir az, aki lesújthat rá. Csapása épp elkerüli a szörny nyakát, ami ijedten hajol el az ütéstől.
Most Merlason a sor, a jobbjával próbálja felhasítani Rorkir gyomrát, ám ez az elkapkodott ütés még csak el sem éri Rorkirt.
Danrimon a sor, akinek immáron csak az egyszerűbb nyilai maradtak. Hegyesnek ez is hegyes, de már nincs olyan átütő ereje. Úgy meg különösen nincs, hogy el se éri a szörnyet, valahol a dereka mellett suhan el.
A Rém második ütése nem is várat magára sokáig, de ez is éppoly haszontalan, mint az előző volt, semmi sérülést nem okozott.
Mindenki elhibázta a támadását, csak fárasztották magukat vele. Bár a Rémen nem látszik fáradás, inkább az, hogy próbálja újra visszanyerni a vérszomját. De épp ott a bökkenő, hogy tudatosan próbálja visszahergelni magát, és a tudatosság megöli az ösztönt. Még mindig egy vérszomjas fenevad, de most már sok minden egész emberi a viselkedésében. Egy bizonytalan, tétova emberé.*
*A Rém elveszítette a kezdeményezést, talán egy kissé zavarodottan is viselkedik, ismét Rorkir az, aki lesújthat rá. Csapása épp elkerüli a szörny nyakát, ami ijedten hajol el az ütéstől.
Most Merlason a sor, a jobbjával próbálja felhasítani Rorkir gyomrát, ám ez az elkapkodott ütés még csak el sem éri Rorkirt.
Danrimon a sor, akinek immáron csak az egyszerűbb nyilai maradtak. Hegyesnek ez is hegyes, de már nincs olyan átütő ereje. Úgy meg különösen nincs, hogy el se éri a szörnyet, valahol a dereka mellett suhan el.
A Rém második ütése nem is várat magára sokáig, de ez is éppoly haszontalan, mint az előző volt, semmi sérülést nem okozott.
Mindenki elhibázta a támadását, csak fárasztották magukat vele. Bár a Rémen nem látszik fáradás, inkább az, hogy próbálja újra visszanyerni a vérszomját. De épp ott a bökkenő, hogy tudatosan próbálja visszahergelni magát, és a tudatosság megöli az ösztönt. Még mindig egy vérszomjas fenevad, de most már sok minden egész emberi a viselkedésében. Egy bizonytalan, tétova emberé.*
1930. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-05 21:25:37
Üzenet elküldve: 2025-08-05 21:25:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Dayaneer már jó ideje járja az utat, s mostanra már a kezdetben bájosnak tűnő vidéki idill kez egyre inkább unalmassá válik. A szántóföldek hullámzó látványa egy idő után elveszti varázsát: egyforma dombok, ugyanaz a por, ugyanaz a napverés. Arca kissé izzad a verőfényben, de még bőven elviselhető - hol van ez még a wegtoreni nyárhoz képest?
A csizmája poros, s nadrágján is bosszankodva fedez fel egy kisebb sárfoltot. A Kikötő óta sokat gyalogolt, bár eleinte nem volt híjján a lelkesedésnek, de most, hogy már órák óta egy poros földsávot bámul, kezd elgondolkodni rajta, vajon tényleg megér-e ennyit az a pár marék hodaril.
Léptei kissé nehézkesebbé válnak, nem a fáradtságtól, hanem a türelmetlenségtől. A táj változatlan. A csűrök ugyanúgy festenek, mint egy órával ezelőtt, a gazdaságok némák, mozdulatlanok, mint a díszletek egy unott színjátékban. Csak néha zörren valami a bokorban, vagy száll fel egy madárcsapat a távolban.*
A csizmája poros, s nadrágján is bosszankodva fedez fel egy kisebb sárfoltot. A Kikötő óta sokat gyalogolt, bár eleinte nem volt híjján a lelkesedésnek, de most, hogy már órák óta egy poros földsávot bámul, kezd elgondolkodni rajta, vajon tényleg megér-e ennyit az a pár marék hodaril.
Léptei kissé nehézkesebbé válnak, nem a fáradtságtól, hanem a türelmetlenségtől. A táj változatlan. A csűrök ugyanúgy festenek, mint egy órával ezelőtt, a gazdaságok némák, mozdulatlanok, mint a díszletek egy unott színjátékban. Csak néha zörren valami a bokorban, vagy száll fel egy madárcsapat a távolban.*
1929. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-05 20:22:49
Üzenet elküldve: 2025-08-05 20:22:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém árnya//
*Rorkir és a rém, no meg Danrim halálos táncot járnak. Csak a szellemek lehetnek tudói lesz-e elég ereje a barbárnak, hogy ő üljön győzelmi tort. A sebei fájnak, és vérzik is, de egyelőre kitart. Mámoros izgatottsággal tölti el, hogy végre egy kemény csapást tudott bevinni, és a fővadász is tanúbizonyságot tesz a képességeiről. Nem maradt szégyenben az egyszer biztos. A szörnyeteg nyakából kiálló nyílvessző groteszk látványt nyújt, ha kicsit kevésbé lenne tapasztalt jóllehet meg is ijedne tőle, hogy egy felszabdalt, nyíllal átlőtt óriási bestiával hadakozzon. ~Durogaar adj erőt! Sújts le haragoddal!~ Azzal pedig egy percet sem pihenve, teste minden izmával támad, hogy a már megkezdett sebet tovább mélyítse.*
*Rorkir és a rém, no meg Danrim halálos táncot járnak. Csak a szellemek lehetnek tudói lesz-e elég ereje a barbárnak, hogy ő üljön győzelmi tort. A sebei fájnak, és vérzik is, de egyelőre kitart. Mámoros izgatottsággal tölti el, hogy végre egy kemény csapást tudott bevinni, és a fővadász is tanúbizonyságot tesz a képességeiről. Nem maradt szégyenben az egyszer biztos. A szörnyeteg nyakából kiálló nyílvessző groteszk látványt nyújt, ha kicsit kevésbé lenne tapasztalt jóllehet meg is ijedne tőle, hogy egy felszabdalt, nyíllal átlőtt óriási bestiával hadakozzon. ~Durogaar adj erőt! Sújts le haragoddal!~ Azzal pedig egy percet sem pihenve, teste minden izmával támad, hogy a már megkezdett sebet tovább mélyítse.*
1928. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-05 20:13:24
Üzenet elküldve: 2025-08-05 20:13:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém árnya//
*A Rém gyilkos dühére Rorkir hasonló haraggal felel, és ezúttal nem engedi át a szörnynek az első csapás jogát, hanem azonnal rá támad. És a harag ezúttal működik, a barbár hosszú pengéje végigvág a közeledő rém mellkasán, felszakítja a szőrt és a bőrt, zörgő mellkascsontra sújt, de azt nem üti át. Így is elég komoly ütés, hogy kicsit visszaadja a hitet Rorkirnak.
Ám az állatformát öltött Merlas a fájdalmas üvöltés után ugyanúgy felé suhint, mint ahogy eddig már oly sokszor. Újabb kemény ütést visz be ellenfelének.
Danrim fokozódó aggodalommal nézi mindezt. Utolsó vashegyű nyilát veszi elő, húrra illeszti, megfeszíti az ideget, de habozik lőni. Sóhajt egyet, és olyat tesz, amit már nagyon rég nem: elrebeg egy imát.*
~ Eeyr, könyörgöm, ne hagyj most szégyenben! ~
*Azzal útjára engedi az utolsó nyilat, és végre talál! És micsoda mesteri találat ez, ami feltépi a szörny nyakának oldalát, és velőtrázó sikoltásra készteti a Rémet.
Most először látni valami változást. A szörny vérben forgó tekintetébe félelem, talán az értelem enyhe szikrája költözik. Mintha kissé megkopott volna a gyilkos szenvedély, felszállt volna valamennyire a vörös köd, ami meggátolta, hogy a Rém tudomást vegyen a fájdalomról, vagy hogy bármi más gondolat is beférjen elméjébe a gyilkolásvágyon túl.
Második ütésre már nem is emeli a karját.*
*A Rém gyilkos dühére Rorkir hasonló haraggal felel, és ezúttal nem engedi át a szörnynek az első csapás jogát, hanem azonnal rá támad. És a harag ezúttal működik, a barbár hosszú pengéje végigvág a közeledő rém mellkasán, felszakítja a szőrt és a bőrt, zörgő mellkascsontra sújt, de azt nem üti át. Így is elég komoly ütés, hogy kicsit visszaadja a hitet Rorkirnak.
Ám az állatformát öltött Merlas a fájdalmas üvöltés után ugyanúgy felé suhint, mint ahogy eddig már oly sokszor. Újabb kemény ütést visz be ellenfelének.
Danrim fokozódó aggodalommal nézi mindezt. Utolsó vashegyű nyilát veszi elő, húrra illeszti, megfeszíti az ideget, de habozik lőni. Sóhajt egyet, és olyat tesz, amit már nagyon rég nem: elrebeg egy imát.*
~ Eeyr, könyörgöm, ne hagyj most szégyenben! ~
*Azzal útjára engedi az utolsó nyilat, és végre talál! És micsoda mesteri találat ez, ami feltépi a szörny nyakának oldalát, és velőtrázó sikoltásra készteti a Rémet.
Most először látni valami változást. A szörny vérben forgó tekintetébe félelem, talán az értelem enyhe szikrája költözik. Mintha kissé megkopott volna a gyilkos szenvedély, felszállt volna valamennyire a vörös köd, ami meggátolta, hogy a Rém tudomást vegyen a fájdalomról, vagy hogy bármi más gondolat is beférjen elméjébe a gyilkolásvágyon túl.
Második ütésre már nem is emeli a karját.*
1927. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-05 19:50:30
Üzenet elküldve: 2025-08-05 19:50:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém árnya//
*Úgy látszik Rorkir a korral csak ostobább lett, nem pedig okosabb.~ Mit is hittem? Taktikázni! ~ Dühösen rázza meg magát, ahogy nem egyszer, nem kétszer de háromszor is eltalálja a rém. Soha ilyen szerencsétlenül még nem harcolt, pedig van egy-két csata a háta mögött. Érzi, ahogy ujjai bizseregnek a haraggal. Nincs ideje sem taktikázni, sem trükközni, az életéért küzd. Egy percig sem hagyja nyugodni a szörnyet, amíg bírja harcolni fog, s ha más nem is legalább talpon éri a halál. Kardjával ismét támad, a lény fejét célozza, tudja hogy súlyos sebet kell ejtenie rajta, hogy esélye legyen. Danrim pedig talán egyszer az életben sikeresen találni fog, ha a szellemek is úgy akarják. Reméli a farkas nem terjeszt valami kórságot, bár ez csak akkor kell hogy aggasza, ha túléli a harcot.*
*Úgy látszik Rorkir a korral csak ostobább lett, nem pedig okosabb.~ Mit is hittem? Taktikázni! ~ Dühösen rázza meg magát, ahogy nem egyszer, nem kétszer de háromszor is eltalálja a rém. Soha ilyen szerencsétlenül még nem harcolt, pedig van egy-két csata a háta mögött. Érzi, ahogy ujjai bizseregnek a haraggal. Nincs ideje sem taktikázni, sem trükközni, az életéért küzd. Egy percig sem hagyja nyugodni a szörnyet, amíg bírja harcolni fog, s ha más nem is legalább talpon éri a halál. Kardjával ismét támad, a lény fejét célozza, tudja hogy súlyos sebet kell ejtenie rajta, hogy esélye legyen. Danrim pedig talán egyszer az életben sikeresen találni fog, ha a szellemek is úgy akarják. Reméli a farkas nem terjeszt valami kórságot, bár ez csak akkor kell hogy aggasza, ha túléli a harcot.*
1926. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-05 19:20:12
Üzenet elküldve: 2025-08-05 19:20:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém árnya//
*Rorkir hátrálni kezd, és ezzel ismét átengedi az első támadás lehetőségét a Rémnek, az pedig nem is habozik újabb ütésre emelni hosszú, karmos végtagját. Újabb kicsi találat, egy kellemetlen vágás abból a fajtából, ami önmagában nem zavaró, de kezdenek már összeadódni.
Valamivel hátrébb egy meglehetősen frusztrált fővadász az utolsó előtti fémhegyű nyilát emeli célzásra. Próbál egy kicsit megnyugodni, kifújja a levegőt, hogy a belső kételyeket és félelmeket legyőzve végre segíteni tudjon a harcoló barbárnak.
Ám ez sem segít. Danrimnak ma nagyon elkélne egy isten áldása, vagy hogy ne legyen ennyire megijedve.
~ Mi van velem?! Hiszen nem most kell először harcolnom az életemért! ~
Gondolja csalódottan, miközben figyeli, ahogy ez a nyila egy fába csapódik valamivel a Rém mellett.
A szörnyet viszont ez nem zökkenti ki, újabb támadásra lendül. Rorkir vérétől vöröslő karmai ismét elérik az ellenfelét és ismét keményen a karjába vágnak, még a medvebundát is átvágják.
És most valami olyasmi történik, ami eddig nem: a Rém, mintha még inkább vérszemet kapott volna attól, hogy most mindkét ütésével betalált, váratlanul előre vetődik, és kitátja bűzös pofáját, hogy harapjon. És ez a váratlan, újfajta támadás eléggé váratlanul éri Rorkirt ahhoz, hogy ne számítson rá. A koszos, de tűéles fogak a vállába mélyednek.
Mindezek után kínálkozik lehetőség Rorkirnak, hogy a közvetlen közelében lévő szörnynek visszavágjon, ám sikertelenül. A szörny a harapás végeztével hátralöki, jó 2-3 lépésre, de a barbár talpon marad és képes lesz újra támadni, mozogni védekezni. A szörny pedig ugyanúgy jön felé, mint eddig.*
*Rorkir hátrálni kezd, és ezzel ismét átengedi az első támadás lehetőségét a Rémnek, az pedig nem is habozik újabb ütésre emelni hosszú, karmos végtagját. Újabb kicsi találat, egy kellemetlen vágás abból a fajtából, ami önmagában nem zavaró, de kezdenek már összeadódni.
Valamivel hátrébb egy meglehetősen frusztrált fővadász az utolsó előtti fémhegyű nyilát emeli célzásra. Próbál egy kicsit megnyugodni, kifújja a levegőt, hogy a belső kételyeket és félelmeket legyőzve végre segíteni tudjon a harcoló barbárnak.
Ám ez sem segít. Danrimnak ma nagyon elkélne egy isten áldása, vagy hogy ne legyen ennyire megijedve.
~ Mi van velem?! Hiszen nem most kell először harcolnom az életemért! ~
Gondolja csalódottan, miközben figyeli, ahogy ez a nyila egy fába csapódik valamivel a Rém mellett.
A szörnyet viszont ez nem zökkenti ki, újabb támadásra lendül. Rorkir vérétől vöröslő karmai ismét elérik az ellenfelét és ismét keményen a karjába vágnak, még a medvebundát is átvágják.
És most valami olyasmi történik, ami eddig nem: a Rém, mintha még inkább vérszemet kapott volna attól, hogy most mindkét ütésével betalált, váratlanul előre vetődik, és kitátja bűzös pofáját, hogy harapjon. És ez a váratlan, újfajta támadás eléggé váratlanul éri Rorkirt ahhoz, hogy ne számítson rá. A koszos, de tűéles fogak a vállába mélyednek.
Mindezek után kínálkozik lehetőség Rorkirnak, hogy a közvetlen közelében lévő szörnynek visszavágjon, ám sikertelenül. A szörny a harapás végeztével hátralöki, jó 2-3 lépésre, de a barbár talpon marad és képes lesz újra támadni, mozogni védekezni. A szörny pedig ugyanúgy jön felé, mint eddig.*
1925. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-05 18:52:50
Üzenet elküldve: 2025-08-05 18:52:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém árnya//
~Basszameg!~
*Ironikus, hogy a rém kicsit hasonlít Rorkirra, a harcstílusuk szinte egyezik. Csak hát Rorkir bizony egy egyszerű ember, még ha igencsak tapasztalt harcos, ezt a tényt nem lehet megkerülni. Csapásokat váltanak s olybá tűnik, hogy egyelőre ő húzta a rövidebbet. A lábába maró károkat felhorkan, szerencsére jól bírja a fájdalmat így ez egyelőre nem akadályozza, de tudja hogy ezt nem húzhatja a végtelenségig. Olyasmihez kell folyamodnia, amihez már évek óta nem kellett. Gondolkodnia kell. Látja, hogy a rém egy dühöngő vad, s mivel hogy csak a karja erejével nem tud felülkerekedni rajta, másra kell hagyatkoznia. Hátrálni kezd a folyópart felé, ahol reményei szerint az iszamós talajt az előnyére fordíthatja. Szándékosan úgy hátrál hogy a rém csak akkor érje el, ha közelít felé, megtörve ezt az állóháborút. Amikor pedig meglátja a kínálkozó lehetőséget, akkor csap le hatalmas pallosával, már ha lesz egyáltalán ilyen alkalom. *
~Basszameg!~
*Ironikus, hogy a rém kicsit hasonlít Rorkirra, a harcstílusuk szinte egyezik. Csak hát Rorkir bizony egy egyszerű ember, még ha igencsak tapasztalt harcos, ezt a tényt nem lehet megkerülni. Csapásokat váltanak s olybá tűnik, hogy egyelőre ő húzta a rövidebbet. A lábába maró károkat felhorkan, szerencsére jól bírja a fájdalmat így ez egyelőre nem akadályozza, de tudja hogy ezt nem húzhatja a végtelenségig. Olyasmihez kell folyamodnia, amihez már évek óta nem kellett. Gondolkodnia kell. Látja, hogy a rém egy dühöngő vad, s mivel hogy csak a karja erejével nem tud felülkerekedni rajta, másra kell hagyatkoznia. Hátrálni kezd a folyópart felé, ahol reményei szerint az iszamós talajt az előnyére fordíthatja. Szándékosan úgy hátrál hogy a rém csak akkor érje el, ha közelít felé, megtörve ezt az állóháborút. Amikor pedig meglátja a kínálkozó lehetőséget, akkor csap le hatalmas pallosával, már ha lesz egyáltalán ilyen alkalom. *
1924. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-05 18:09:24
Üzenet elküldve: 2025-08-05 18:09:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém árnya//
*Rorkir megpróbálja kihasználni azt, hogy a Rém most először - ha csak egy pár lélegzetvételnyi időre is - nem rohamozza. Ezúttal övé az első csapás, amit a szörny jobb oldalára próbál bevinni. Nem egy letaglózó erejű ütés, de eléri a Rémet és új vágással gyarapítja, ezúttal a jobb oldalon.
A Rém dühödten üvölt fel és Rorkir felé kap. És ismét olyan ütést visz be, amit Rorkir nagyon fájlalhat: a lábán sikerül végigmarni a karmokkal, méghozzá olyan ponton, ahol a medveszőr se tompította a csapást. A vágás nem mély, de fájdalmas és vérzik.
Danrim is látja, hogy ez a harc mennyire kétesélyes, és azt is tudja, hogy ha a Rém le tud számolni Rorkirral, akkor őt is biztosan széttépi. Erre a gondolatra megremeg a keze és újabb fémhegyű nyilat küld a rossz irányba. Ez is haszontalanul süvít el a Rém mögött.
A farkasszörny azonban még nem végzett. Van egy másik karja is, és azzal is le akar sújtani. Ez a második csapás azonban sikertelennek bizonyul.
Rorkir ugyanis hátralép, hogy bevesse a dobótőrjeit, de a Rém rögtön utánaveti magát, így pontos célzásra nem, csak kapásdobásra van idő. Olyan is lesz, elrepül a szörny mellett.
Danrim most már látja, hogy ellenfele nem ésszel, hanem gyilkos szenvedéllyel küzd. Ezért nehéz megszakítani vele a közelharcot, mert szinte ész nélkül csak támad és támad. Ezért van az is, hogy védekezni, kitérni se nagyon próbál, csak állja az ütéseket és egyelőre nem látszik rajta se a fáradtság, se a sérülések hatása.*
*Rorkir megpróbálja kihasználni azt, hogy a Rém most először - ha csak egy pár lélegzetvételnyi időre is - nem rohamozza. Ezúttal övé az első csapás, amit a szörny jobb oldalára próbál bevinni. Nem egy letaglózó erejű ütés, de eléri a Rémet és új vágással gyarapítja, ezúttal a jobb oldalon.
A Rém dühödten üvölt fel és Rorkir felé kap. És ismét olyan ütést visz be, amit Rorkir nagyon fájlalhat: a lábán sikerül végigmarni a karmokkal, méghozzá olyan ponton, ahol a medveszőr se tompította a csapást. A vágás nem mély, de fájdalmas és vérzik.
Danrim is látja, hogy ez a harc mennyire kétesélyes, és azt is tudja, hogy ha a Rém le tud számolni Rorkirral, akkor őt is biztosan széttépi. Erre a gondolatra megremeg a keze és újabb fémhegyű nyilat küld a rossz irányba. Ez is haszontalanul süvít el a Rém mögött.
A farkasszörny azonban még nem végzett. Van egy másik karja is, és azzal is le akar sújtani. Ez a második csapás azonban sikertelennek bizonyul.
Rorkir ugyanis hátralép, hogy bevesse a dobótőrjeit, de a Rém rögtön utánaveti magát, így pontos célzásra nem, csak kapásdobásra van idő. Olyan is lesz, elrepül a szörny mellett.
Danrim most már látja, hogy ellenfele nem ésszel, hanem gyilkos szenvedéllyel küzd. Ezért nehéz megszakítani vele a közelharcot, mert szinte ész nélkül csak támad és támad. Ezért van az is, hogy védekezni, kitérni se nagyon próbál, csak állja az ütéseket és egyelőre nem látszik rajta se a fáradtság, se a sérülések hatása.*
1923. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-05 17:42:38
Üzenet elküldve: 2025-08-05 17:42:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém árnya//
*Danrim sajnos nem talál, de Rorkir nem igazán haragudhat rá emiatt. Egyébként is hozzászokott már, hogy egyedül harcol, úgyhogy így van ez jól. Így legalább igazán kihívás elé állíthatja magát. A rém méltó ellenfele, ehhez kétség sem fér, talán az eddigi legméltóbb. Talán végre csatlakozhat elesett bajtársaihoz egy dicső, véres ütközetben. Rorkir csapása szánalmasan ugyan, de talál, viszont ő is kap egy keményet, szerencsére nem sérül meg túlzottan, ez csak még jobban felhergeli őt, s ahogy a lény ösztönösen azt az oldalát védi, a barbár abban a pillanatban rohamra indul. A felé eső, szabadon hagyott oldalt támadja, s utána gyorsan el is ugrik onnan, mielőtt újra lecsapna a rém. Eszébe jut az is, hogy övé van pár dobótőr, ha ideje engedi azzal is megkínálja az ember farkas teremtményt*
*Danrim sajnos nem talál, de Rorkir nem igazán haragudhat rá emiatt. Egyébként is hozzászokott már, hogy egyedül harcol, úgyhogy így van ez jól. Így legalább igazán kihívás elé állíthatja magát. A rém méltó ellenfele, ehhez kétség sem fér, talán az eddigi legméltóbb. Talán végre csatlakozhat elesett bajtársaihoz egy dicső, véres ütközetben. Rorkir csapása szánalmasan ugyan, de talál, viszont ő is kap egy keményet, szerencsére nem sérül meg túlzottan, ez csak még jobban felhergeli őt, s ahogy a lény ösztönösen azt az oldalát védi, a barbár abban a pillanatban rohamra indul. A felé eső, szabadon hagyott oldalt támadja, s utána gyorsan el is ugrik onnan, mielőtt újra lecsapna a rém. Eszébe jut az is, hogy övé van pár dobótőr, ha ideje engedi azzal is megkínálja az ember farkas teremtményt*
1922. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-05 16:49:25
Üzenet elküldve: 2025-08-05 16:49:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém árnya//
*Rorkir nem támad azonnal, így a Rém, ami karmos mancsaival cséphadaró módjára csapkod, viszi be az első támadást. Rorkir azonban ügyesen kitér, így a szörny jobbja a levegőt szántja végig.
Danrim a háttérben dühödten állapítja meg, hogy egy értékes fémhegyű nyilát feleslegesen lőtte ki. Már nincs sok ezekből, utána már csak a fából faragott, kihegyezett, égetéssel megedzett darabok maradnak. És mivel Danrim vadász és azért öl, hogy fogyasztható zsákmányt ejtsen, semmilyen mérget nem használ.
Rorkir is felkiált, valami olyasmit, hogy várjon a lehetőségre, alkalomra, ki tudja. Minden esetre tényleg megpróbál alkalmas pillanatra várni, de ebben a veszett forgolódásban semmi se garantált. És hiába céloz ezúttal alaposabban, a szerencse nem kedvez neki: a Rém éppen akkor mozdul el, amikor nem kellene, a nyíl zizegve repül el a feje mellett. A fővadász dühödten káromkodva állapítja meg, hogy már csak kettő fémhegyű nyila maradt.
Most azonban ismét a Rémen a sor, és már lendíti is a balját. És alaposan képen is törli vele Rorkirt. Még szerencse, hogy inkább a kézfejével érte el, nem a karmaival, mert ez egy nagyon súlyos sérülést is okozhatott volna. Rorkir így is érezheti, ahogy az ütés nyomán az orra vére fémesen a szájára folyik.
Most a barbáron a sor, aki ügyesen meglátja a régi sérülést, ami csak amúgy természetes módon gyógyul (nem ápolták, nem kötözték be, nem varrták össze). Talán a korábbi orrba vágás miatt, de Rorkir se lehet büszke az ütésére, ami épp hogy csak megsuhintja a Rém oldalát. Mégis, pont a régi seb miatt, a Rém fájdalmasan nyüszít fel, és ösztönösen félrefordul, hogy óvja a sérült oldalát.*
*Rorkir nem támad azonnal, így a Rém, ami karmos mancsaival cséphadaró módjára csapkod, viszi be az első támadást. Rorkir azonban ügyesen kitér, így a szörny jobbja a levegőt szántja végig.
Danrim a háttérben dühödten állapítja meg, hogy egy értékes fémhegyű nyilát feleslegesen lőtte ki. Már nincs sok ezekből, utána már csak a fából faragott, kihegyezett, égetéssel megedzett darabok maradnak. És mivel Danrim vadász és azért öl, hogy fogyasztható zsákmányt ejtsen, semmilyen mérget nem használ.
Rorkir is felkiált, valami olyasmit, hogy várjon a lehetőségre, alkalomra, ki tudja. Minden esetre tényleg megpróbál alkalmas pillanatra várni, de ebben a veszett forgolódásban semmi se garantált. És hiába céloz ezúttal alaposabban, a szerencse nem kedvez neki: a Rém éppen akkor mozdul el, amikor nem kellene, a nyíl zizegve repül el a feje mellett. A fővadász dühödten káromkodva állapítja meg, hogy már csak kettő fémhegyű nyila maradt.
Most azonban ismét a Rémen a sor, és már lendíti is a balját. És alaposan képen is törli vele Rorkirt. Még szerencse, hogy inkább a kézfejével érte el, nem a karmaival, mert ez egy nagyon súlyos sérülést is okozhatott volna. Rorkir így is érezheti, ahogy az ütés nyomán az orra vére fémesen a szájára folyik.
Most a barbáron a sor, aki ügyesen meglátja a régi sérülést, ami csak amúgy természetes módon gyógyul (nem ápolták, nem kötözték be, nem varrták össze). Talán a korábbi orrba vágás miatt, de Rorkir se lehet büszke az ütésére, ami épp hogy csak megsuhintja a Rém oldalát. Mégis, pont a régi seb miatt, a Rém fájdalmasan nyüszít fel, és ösztönösen félrefordul, hogy óvja a sérült oldalát.*
1921. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-08-05 07:53:44
Üzenet elküldve: 2025-08-05 07:53:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém árnya//
*Rorkir látása egyre inkább beszűkül, s a gondolatai is elhallgatni látszanak. Csak egy cél forog a szeme előtt, összezúzni a vele szemben álló ellenséget. Ironikus, de kicsit maga is jobban hasonlíthat egy bestiára, ahogy testén megcsillannak az apró izzadságcseppek, izmai meg-meg feszülnek és a tekintete is akár egy vannak, aki prédára les. Pengéje a lény húsába mar és vér fröccsen. ~Jó! Vérzik! Akkor meg lehet ölni!~ A rém felüvölt, s ösztönből csap vissza, amit a barbárnak sikerül elkerülnie. Azt azonban látja, hogy a bestia erősebb és gyorsabb is, mint ő. Rorkir tapasztalt harcos, számtalanszor harcolt már nagyobb ellenfelekkel, így tudja hogy az, hogy fejjel nekiszalad nem mindig q legcélravezetőbb taktika.*
-Várd ki a rést, Danrim!
*Kiáltja, úgy latszik a rém úgysem érti, és talán a vadász inkább rászánja az időt a célzásra, hogy pontosabban találjon. Szerencsére a barbár még nem kapott komoly sebet, úgyhogy nincs veszve a helyzet. Cikázni kezd, mozogni a lény előtt, betoppant jobb oldalra, de balról támad, oda céloz ahol korábban felfigyelt a szörny gyógyult sebére, talán az a gyengébbik oldala.*
*Rorkir látása egyre inkább beszűkül, s a gondolatai is elhallgatni látszanak. Csak egy cél forog a szeme előtt, összezúzni a vele szemben álló ellenséget. Ironikus, de kicsit maga is jobban hasonlíthat egy bestiára, ahogy testén megcsillannak az apró izzadságcseppek, izmai meg-meg feszülnek és a tekintete is akár egy vannak, aki prédára les. Pengéje a lény húsába mar és vér fröccsen. ~Jó! Vérzik! Akkor meg lehet ölni!~ A rém felüvölt, s ösztönből csap vissza, amit a barbárnak sikerül elkerülnie. Azt azonban látja, hogy a bestia erősebb és gyorsabb is, mint ő. Rorkir tapasztalt harcos, számtalanszor harcolt már nagyobb ellenfelekkel, így tudja hogy az, hogy fejjel nekiszalad nem mindig q legcélravezetőbb taktika.*
-Várd ki a rést, Danrim!
*Kiáltja, úgy latszik a rém úgysem érti, és talán a vadász inkább rászánja az időt a célzásra, hogy pontosabban találjon. Szerencsére a barbár még nem kapott komoly sebet, úgyhogy nincs veszve a helyzet. Cikázni kezd, mozogni a lény előtt, betoppant jobb oldalra, de balról támad, oda céloz ahol korábban felfigyelt a szörny gyógyult sebére, talán az a gyengébbik oldala.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2223-2242