Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Taverna a Három Baráthoz (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 144 (2861. - 2880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2880. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-21 19:14:48
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 638
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Eooghantar, Yeza//

*Nehezen alszik el. Egyrészt a hideg miatt, másrészt meg mert folyton az igric jár a gondolatai közt. Mi van, ha csak azért viselkedett olyan furán és azért hordott össze annyi mindent, mert zavarba hozta? A félvérek korát nehezen saccolja meg és Eoghannal kapcsolatban meg amúgy is zavaros minden a fejében. Amikor kivételesen komolyan beszélt, egész más hatást keltett, mint amikor mindenféle sületlenségeket szónokolt. Tényleg helyes csirkefogó volt, azt meg kell hagyni.
Amikor megmozdul a kapu, Yeza felkapja a fejét. Aligha vallaná be, de egy kicsit reménykedik benne, hogy az igricet is erre kergette az eső. Ám a zaj csak a szél játéka. Pedig most nagyon szívesen venné, ha hozzá bújhatna. Egykettőre felmelegítené. El is mosolyodik a gondolatra, bár egy kis makacs hangocska továbbra is papol, hogy az óvatosság az első és jobb ez így. De még az a hangocska se tudja megtiltani neki, hogy el ne játsszon a gondolattal, míg a pajzán kis képzelgés át nem melegíti annyira, hogy el tudjon aludni. Bekúszik az álmaiba a magának mesélt légyott az ázott ölelkezésről a friss széna közt. Talán emiatt ébred lustán, mint egy macska. A nyújtózkodás után azért fázósan borzong meg. Ezt az időjárást sosem fogja megszokni.
Összeszedi a holmiját és felnyergeli a lovát. Az idő még mindig elég csípős. Ez nem túl jó hír. De az még kevésbé, hogy miután nyeregbe száll és nekiindul, egy idő után észreveszi, hogy a hátas lábát jobb lenne továbbra is kímélni. A terveinek már úgyis lőttek az időben való visszaérkezésről. Most már gyakorlatilag mindegy. Így aztán inkább leszáll a lóról és mellette sétálva vezeti. Idővel csak amúgy unaloműzésből előre fordítja a lantot és próbálja felidézni korán megőszült zenetanárai néhány leckéjét. Átbújtatja jobbját a kantáron, hogy szabad legyen mindét keze. A lova úgysem akadékoskodik. Szépen, unottan baktat mellette az úton.
Yeza inkább csak úgy tesz, mint aki értőn zenél a hangszeren. Játékból, ahogy a kölykök szokták utánozni a felnőttek dolgait. Így-úgy lefogja a húrokat a lant nyakán a baljával, jobbjának ujjai pedig dallam nélküli peng-peng-ping-peng műremeket adnak elő a hosszúnak ígérkező séta közben. Olykor hümmögve dudorászik is hozzá valami butácska dalocskát. Sose volt érzéke a zenéhez. A tánc már inkább az ő műfaja. Persze nem igazán az elegáns szalonok nemesi keringői. Az neki túl kötött, túl magas kerítés mögé van rejtve bennük a szenvedély.
Mindenesetre attól nem kell tartani Lanawin egyetlen kobzosának se, hogy Yeza a babérjaikra tör. Főleg, hogy az előadását hellyel-közzel harsány kis tüsszentés szakítja meg. Nem mintha ez bármit rontana az előadás amúgy is kétes élvezeti értékén.*


2879. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-21 18:15:22
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1516
OOC üzenetek: 120

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*Ha otthon lenne, nem pedig itt a szántóföldeken, akkor nem látna ilyen elhagyatott fákat, amikről a törpe az imént evett. Persze ott is vannak fák az út szélén, de a helyi gazdák szépen rendben tartják azokat is az utazók számára. Learon előtt is van egy ilyen barackfa, amit ő gondoz, de egyszer nem szedte le még a termését. Ez amolyan szokás a gazdák körében. Az idegen nem úgy tűnik, mintha barátkozni akarna, de ez talán ilyen időkben megbocsájtható.*
-Hát igen, ilyen időben ez a legjobb! *Mosolyog derűsen a férfi.*
-MI is éppen azt tesszük! *Utal itt a kutyájára, aki jelenlegi útitársa. Általában kecskéjét szokta magával hozni, de az valamiért fáradt volt reggel, így az eb látta jobbnak, ha mellé szegődik induláskor. Ezután elővesz egy kulacsot az erszényéről és egy kis korty után a szakállas felé nyújtja.*
-Kér? Almabor van benne. Saját készítés, nagyon finom! *Ha amaz ivott, vagy nem akkor Learon visszarakja a helyére az italtartót, majd megsimogatja Nayka fejét. Persze feltűnik neki a törpe sápadtsága és arra gondol, hogy ilyen kinézet csak a sokáig napot elkerülő embereknek szokott lenni, úgyhogy rákérdez első ötletére ezzel kapcsolatban.*
-Csak nem egy igazi bányásztörpe ön? Mostanában alig látni igazi törpéket! *Ő megszokta, hogy a faluja környékén is dolgoztak a hegyekben ilyen marcona, mogorva és mindig koszos férfiak ebből a fajtából.* ~Ha nem az, maximum jól kinevet, de annyi baj legyen!~
-Egyébként Learon Derin vagyok, tharg pásztormágus és birtokos! *Közli csak úgy mellékesen nevét és titulusainak egy-két darabját.*


2878. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-21 17:35:17
 ÚJ
>Eooghantar Weery'tas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Eooghantar, Yeza//

*Néhány másodperc egy lábon ugrálás után, mivel a ló kicsúszott a kezei közül, ahogy a rajta ülő lovasa is, végső döfésként még egy, magát máshogy nem kamatoztató szikla is mögé lopakodik, hogy elgáncsolja. Át is esik rajta, bár a gabonaszárak, amelyek felfogják az esést, szerencsére jóval puhábbak, mint a kő, ami előidézte. Néhány meglepődéssel átitatott perc után sikerül felocsúdnia a megdöbbenésből és végre megállapítani, itt hagyták. A nő csak úgy elvágtatott a hátán a lantjával.~Így bízz meg egy vörösben! Már az első csőbehúzásnál gyanakodnom kellett volna! ~ Mit tud ilyenkor tenni az átejtett férfi? Pontosan azt fogja tenni Eooghan is, elmegyek a kikötőbe inni, aztán lesz, ahogy lesz. *
- Én ezt nem értem. *Csap az oldalán még mindig lógó szütyőre.*
- A lantot elvitte, de minden aranyam megmaradt. Vééégülis! *Csap a combjára kicsit emelkedettebb jókedvvel.*
- Az arany megmaradt, a gond meg tovalovagolt. *Bár mégsem teljese az öröm, mert a lanthoz igencsak ragaszkodott, még egy tiszteletbeli öreg dalnoktól kapta. ~Kár érte. Biztos zenerajongó a kicsike. ~ Dörzsölgeti meg a halántékát, majd feltápászkodva megindul az úton tovább, hogy elérje célját, a kikötőt, igaz, így az út egy nappal tovább fog tartani. Egye meg ott a fene akkor az egészet, nekiindul nagy léptekkel. Alig hagyja el a következő szántót, máris összezárul a felhőzet és apró, de ütemes cseppekben hullani kezd az égi áldás. Jóformán semmi menedék nincs a környéken, csupán a két búzaföldet elválasztó csíkban egy sor diófa. A közte és a fák között elterülő jelképes kerítésen átugrik és odaszalad az első, terebélyesebb koronával rendelkezőhöz, hogy felfogja az esőt. Viszont, mikor az jobban rálódít, függönyként beterítve mindent az ég alatt, már ő sem ússza meg, de még mindig szerencsésebben, mintha az úton érte volna a dolog. Leül a fa egy feljebb kitüremkedő gyökerére, hogy legalább a nadrágja szárazon megússza a dolgot és belebújtatja vastag felöltőjébe a két karját, hogy a hideget távol tartsa. A szél, mikor megcsapja, azért megérzi, de amint csendesedik az eső, javul a helyzet is. Úgy tűnik aprózzák a cseppeket a felhők és egész este tartani fog ez a tevékenységük, így arra jut, hogy reggelig nem indul tovább. ~Vajon Yezát is elkapta? Biztosan. Szegény lantom. ~ Csóválja a fejét, mikor eszébe jut, mert nőből rengeteg van, ilyen csodás hangszerből viszont kevés. Nem igazán alszik az este folyamán, néha elbóbiskol, de a hideg csipkedi az arcát rendesen. A reggeli hűvös idő egy kis alvás után ébreszti, néhány tüsszentéssel megáldva, de nagyon úgy tűnik az eső elállt, egyelőre. Fel is pattan, hogy megmozgassa a tagjait, bemelegítési célzattal, érzi, hogy ez az éjszaka nem fog elmúlni csak úgy nyomtalanul benne. Kilódul a kerítésen és gyorsa léptekkel szeli az utat, hogy minél előbb elérje a kikötőt és találjon legalább egy kocsmát, ahol megmelegedhet és tölthet magába elég szeszt. ~Brrr. Nah, igyekezzünk. ~ Közben folyton maga mögé les, hátha tud szerezni egy másik fuvart, akár pénzért, akár szerelemből.*


2877. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-21 15:22:40
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Mimóza)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Mézédes//

*YIlanda bölcsen teszi, hogy az asszonyság által már bejárt utakon közlekedik, így elkerüli a végzetes hibákat, illetve csökkenti azok lehetőségét. Ahogy kicsit távolodik a háztól, és közeledik a dinnyékhez, úgy a kutya horkolása is távolabbról hallatszik, ezért az aprócska kopogtatásra amaz továbbra sem ébred fel. A félvér leány már biztos lehet benne, hogy nem tévesztett célt, ez bizony egy dinnye. Körülötte persze több is akad a méretes levelek alatt megbújva. Ráadásul mindegyik meglehetősen nagy, túlérett, a piacon biztos szép árat kérnének el értük.
Drent láthatóan megkedvelte a cica, aki a férfi arcához dörgölőzik dorombolva. Finom kis lábaival meg is paskolgatja a férfi orrát, mert az olyan szokatlanul kiáll annak az arcából, mint egyébként az emberek orra általában. Ez viszont jó prédává teszi azt, és örömmel harap rá gyengéden, ahogy a kiscicák játszva szokták ezt csinálni. A cica egyértelműen boldog, és elégedett Dren ölében, és nem úgy tűnik, hogy szándékában lenne eltűnni onnan.*


2876. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-21 14:06:16
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 638
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Eooghantar, Yeza//

*A csel sikerül, bár volt egy pillanat, amikor azt hitte, rajtaveszt a dolgon és lerántja a fickó. Nem ült még biztosan a nyeregben, amikor az igric utána kapott, de szerencséje volt, a hátas jó ütemben indult meg és neki is sikerült megtartani magát. Azért kalapál a szíve rendesen. Elég kockázatos mutatvány volt. A lantot igazán nem volt szándéka meglovasítani, de hirtelen döntés volt és ez a tényező nem is jutott az eszébe.
Bár a szerencse mellé szegődött és sikerült meglépnie, nagyon úgy néz ki a kis vörös szerencséje annyira mégse tartós. Sajnos túl sok igazság volt a lódításában, a hátasnak tényleg sok lehetett az ideút feszített tempója, most pedig dupla teherrel volt kénytelen elindulni. Így tehát Yeza mégis kénytelen leszállni a nyeregből egy idő után, ráadásul az eső is rákezd. Először úgy tűnik, csak egy kis csöpörgés, de aztán erőre kap a zuhé, hideg, komisz széllel tetézve Yeza bajait.
Nem messze mintha valami fényt látna. Le kell térnie hozzá az útról, de ilyen időben nem lenne túl sok értelme továbbmenni. Sietősre fogja hát a lépteit és elindul a világosság felé. Egy kissé rozoga csűr egyik fiókgerendájára akasztott lámpás fénye csalta erre. Mikor a bozontos szemöldökű gazda eléje toppan a nagykapu mögül, Yeza közelebb húzódik a lovához.*
- Tiszteletem, uram *szólal meg vacogva.* - Kérem, megengedné, hogy behúzódjak a csűrbe, míg elvonul ez a cudar idő? *Míg elért ide, máris teljesen átázott, rőt fürtjei nedvesen tapadnak az arcára, végükön ütemesen csepeg a víz.* - Ígérem, nem csinálok semmi kárt *mondja és a gazdának [Mesélő (Mimóza)] nyújtja pénzecskéje maradékát, ami nagyjából 15 arany lehet.
Talán a pénz győzi meg az idősödő férfit, talán az ázott, didergő teremtés kelti fel az együttérzését, de végül csak beeresztik. A gazda hagy neki odabent egy lámpást is meg egy kis abrakot a hátasnak, mielőtt felmászik a kint álló ekhós szekérre és hazafelé veszi az irányt.*
- Oszt' a mécset tartsad csak távó' a szénátú, te lyány! Mer' ha bajt csinyász, jobb leszen neked, ha a tűz rág e, mint megtalállak az elszámolássa! *kiált még be, aztán lassan eltűnik a szekerével az éjszakában.
Yeza behajtja a nagykaput és leszerszámozza a lovát. Kiköti az egyik állásba, hadd pihenjen szegény pára. Az egyetlen kis gerendára akasztott lámpás fénye alig imbolyogtat némi félhomályt a csűrben, de hamar megszokja a szeme. Leterít néhány üres vászonzsákot a szénára és maga mellé veszi a nyeregtáskáját és lekanyarítja a hátáról a lantot is. Sajnos nem hozott magával még váltás holmit se. Azt hitte, egy nap alatt sikerül megjárnia az utat oda-vissza. Elég botor elképzelés volt. Magára teríti a maradék zsákokat, de ez nem sokat segít a vacogásán. Összekuporodva próbál nem gondolni a hidegre. Ujjai a lant húrjait piszkálják. Elkezd motoszkálni a fejében, hogy talán igazságtalan volt az igriccel. Hogy furca volt? Igen. De veszélyes is vagy csak hebrencs, afelett nem tud dűlőre jutni.
~Most biztos az a félnótás is jól bőrig ázik~ sóhajt némi bűntudattal, de próbálja győzködni magát, hogy jól tette, amit tett. Mert ki akarja egy háborodott kezétől végezni egy isten háta mögötti bozótosban? Mindemellett csak fel-felrémlik előtte az igric kétségbeesett arca, ahogy felé nyúl, mikor ott hagyta az út közepén. Nem mondhatná, hogy elvetemültség vagy őrület forrt volna a tekintetében.*


2875. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-21 12:04:02
 ÚJ
>Eooghantar Weery'tas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Eooghantar, Yeza//

*Általában nem tölt annyi időt egy nővel, hogy legyen ideje belátni a színfalak mögé, szerencsére. Viszont egy ilyen kényszerhelyzetben, mikor egymás társaságára vannak kárhoztatva huzamosabb ideig, rá van kényszerítve, hogy próbálkozzon megtalálni legalább egy közös témát. Főleg akkor, mikor úgy fest a nőt megsértette a komoly hangvételű kérésével, így muszáj találgatásokba bonyolódnia, ha nem akar kést a hátába. Azonban a mögötte utazó vörösnek valahogy nem érződik a hangjában, hogy akármelyik felvetés is jobb kedvre derítette volna. Ezért könnyen tűnhet úgy, hogy a férfi csapong a különböző mélységű és ízlésű dolgok között, felvetve mindent, ami az eszébe felbukkan. Egy lemondó sóhaj el is hagyja a száját és elkönyveli az eredményt. Teljes kudarc. ~Talán nem rontanék tovább a helyzeten, ha befognám. ~ Nem igazán van ínyére a csend, de ha muszáj úgy is tud létezni. *
-Esélyes. *Csak ennyit válaszol a nő kijelentésére, talán ezzel még nem ront el semmit, mert ha meg nem felel, akkor meg jön a vád, hogy nem is figyel rá és milyen egy szar alak. Mikor a nő megszólal mögött, ő maga is nagy nézelődésbe kezd, még talán örül is neki, hogy valami történés kizökkenti őket. Nem igazán veszi észre a dolgot, de hisz a nőnek, hiszen az ő állata, csak jobban ismeri. Le i ugrik kis habozás után és nyúlna fel, hogy Yezát is lesegítse, ekkor azonban valami váratlan történik. A nő próbál egy apró trükkel meglépni előle. Annyi ideje már nincs, hogy a ló mellé pattanjon és feltétlen nem is akarná marasztalni őket, ha a lant nem lenne még mindig a nő hátára kötve. Mert persze egyedül kevesebb fejtörést okozna az út, nem kéne folyton szabadkoznia, és ha a nő sem igényli a társaságát, hát menjen. De így. Ezért próbálja beakasztani a lábát a kengyelbe, csupán annyi időre hogy fel tudja nyomni magát és elérje a nő derekát. Ha sikerül belekapaszkodni a nő derekába, próbálja lerántani. Bár rá fog esni, ha a művelet sikerül, közöttük pedig a lant lesz beszorulva, így kétségtelen, hogy kárt fog szenvedni. Jobb is lenne, ha hagyná az egészet veszni. Mivel azonban mélyebb gondolatmenetet futtatni nincs ideje, így utána nyúlna.*
-Héé! Hó!... A lantom te! *Csupán ennyi csúszik ki a száján.*



2874. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-21 10:44:28
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 638
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Eooghantar, Yeza//

*Amikor egy nőnek már tüske van a körme alatt valami önértékelési válság miatt, hajlamos minden szót nagyon, nagyon-nagyon kritikusan pellengérre állítani. Az ilyesmi valószínűleg minden férfi rémálmainak legrosszabbika, mert ilyenkor jót mondani, az már igazi művészt kíván. A férfiak legtöbbje viszont kifejezetten pocsékul ért az asszonyi lélekhez. Ez amolyan aljas fintor a természet részéről.
~Cipel?~ szűkíti a szemét Yeza a kissé visszatetszőn ható szóválasztás miatt. Nem tudja eldönteni, hogy szándékos vagy csak suta. A káposztamagasztalásra már csak a szemét forgatja. A férfiakban ez az infantilis vonás néha határozottan humoros és szerethető, csak az a baj, hogy olykor szörnyű érzékkel választják meg, mikor kell neki utat engedni. Bár ebben az esetben valószínűleg nem játszik a szándék, hogy Eooghan elbűvölje őt. Ez már tisztázódott, bár a gyógyító csókok kanyaránál egy kicsit újra elbizonytalanodik. Nem talál kapaszkodót hozzá, hogy kiigazodjon a fickón. Amikor ő épp a nyomorúságát ecseteli a kert hasonlatával, Eooghan arcára mintha vigyor ülne ki, legalábbis meg mert volna esküdni rá, hogy az imént úgy látta oldalról. Az ilyesmit mégis hogy kéne értenie? Lehet, hogy a fickónál nincs valami rendben. Nem csodálkozna rajta. Amilyen a formája, abszolút beleillene a szériájába, hogy egy eszelőssel verődött össze egy hosszú éjszakai lovaglásra.
~Hogy a... a _káposztának_ is felkeltettem az érdeklődését?~ rándul sértett ráncba Yeza szemöldöke. Mi akar ez lenni? Rúgjunk bele még a földön fekvőbe?*
- Talán mert nem tudod, milyen egy wegtoreni lány *veti oda foghegyről, főleg, hogy ha borbélykodás ötletét is szinte degradáló kurtasággal lépi át a másik, mintha eleve azt sugallná, hogy Yeza nem fog boldogulni. Könnyen lehet, hogy csak bebeszéli magának, de ilyenkor a kombinálás és felállított ok-okozati összefüggések már szinte saját életet élnek egy nő logikájában. A megkötözős megjegyzés pedig végképp nem arat nála osztatlan sikert. Megvan annak is a maga erotikája, de nem egy olyan helyzetben, amikor az ember épp azt latolgatja, hogy egy beteg elme bizarr társaságába béklyózta magát a semmi közepén. Ráadásul minél távolabb érnek a várostól, mintha a férfi annál jobban felbátorodna az érintés terén is.
Az elején azt hitte, hogy csak egy hebehurgya ifjú igric, de most már maga se tudja, mit gondoljon. Elvégre annyi eszement dolog szökött szárba mostanság: megmagyarázhatatlan égi jelenségek, vérmágusok, sötét istenségek, baljós jelek. Óvatosabbnak kellene lennie.*
- Hogy a fene! Még ez is *nyög fel kelletlenül forgolódva.* - Eooghan, állj meg *kéri.* - Azt hiszem a lovam lesántult. Túlságosan meghajtottam idefelé. Szállj le, aztán segíts le. Jobb lesz, ha vezetjük egy darabon *mondja, de ha a másik eleget tesz a kérésének, amint a félvér talpa talajt fog, Yeza lekapja a gyeplőt és a lovat megugratva már csusszan is előre a nyeregbe, hogy meglépjen.*


2873. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-20 12:50:28
 ÚJ
>Zhaggur Khaziir [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*Az éhsége csillapodik amikor rálel egy gyümölcsfára, amely épp annyi táplálékot ad a számára, hogy tovább haladhasson az úton. Még jó, hogy a vadontermő és termesztett növényekre nem annyira figyelnek az itteni gazdák. Pedig ha a távoli északon lennének, akkor egy ilyen akcióért már lehet, hogy a kezét is levágták volna.
Egy apró vakkantásra lesz figyelmes a távolból. Még mielőtt megpillantaná a nyilvánvalót maga előtt, a kardja markolatát megragadva néz körül. Talán még is figyelnek az itteniek a terményre, talán valaki rajtakapta a lopáson? Vagy esetleg egy kóborkutya tévedt a közelébe. Neki valahol mindegy, mert ha kell levágja az illetőt.
Amint a körbetekintéssel megvolt, észreveszi az állatot és annak gazdáját. A barátságos intésre csak morog egyet és amikor közelebb ér a férfi, csak akkor ereszti el a kardot. Talán nem ártana néha beszélnie valakivel. A bányászat magányos dolog most a számára és így kissé begolyózik időnként.*
- Üdvözletem. *Mondja mély és dörmögő hangján a szó végét elharapva.*
- Épp csak sétálgattam errefelé, hogy kissé kiszellőztessem a fejem. *Nem igazán akarja megosztani a másikkal a nyomorát, hogy élelem után kajtat.*


2872. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-19 15:38:30
 ÚJ
>Madvaarick Moraedrow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Nimral //

*Tetszik neki az, hogy a másik mélységinek is tetszenek a beszámolói. A tesztelésre viszont határozottan megrázza a fejét.*
-A leggyengébb italok majd' háromszáz aranyba kerülnek. Túl drágák ahhoz, s túl értékesek, hogy teszteljük őket értelmetlenül. *Vallja be őszintén. Lehet, hogy most sikerrel járt a keverésben, de ki tudja, mi fog történni a következő alkalommal. Lehet, hogy felrobban. Az éjszaka kellemes, megint a tücsköket hallgatja, s újra nem figyel a parasztokra. A szántót lassan elhagyják, s Madvaarick egy sűrűbb erdőség felé fordul. A rengetegre mutat és Nimralhoz szól.*
-Oda megyünk be. *Azzal el is tűnne a rengetegbe, a jól megszokott ösvényét keresve.*


2871. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-19 02:34:00
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*A városból kiérve kicsit kényelmesebb, egyúttal gyorsabb tempóra engedi Csatanglót, aki talán kora miatt, talán vadóc jellemének köszönhetően, de mindig olyan sok energiával bír. Nincs is ez az ellenére, már úgy véli kellőképpen összeszoktak az állattal, ismeri annak rossz szokásait, és jó tulajdonságait, amikhez igyekszik tisztelettel fordulni. Türelme pedig lassacskán kezd kifizetődni engedelmesség formájában, mint a parancsokat illetően, mind pedig azt nézve, hogy már nem tesz kísérletet az állat arra, hogy megharapja.
A szántókat újra látva eszébe jut egykori élete, még nagyon-nagyon régről, amikor fiatal leány volt. Keserédes érzés, ahogy felsejlik előtte aprócska, szerény otthonuk, és annál nagyobb, harsányabb családja, akikből leginkább csak emlékek maradtak, esetleg pár emléktárgy. Mély szeretettel gondol rájuk, és fog is mindig, közben azon is elgondolkodik, hogy ezen tiszteletét majd valami tárgyi formában is kifejezné, csak még a módját nem tudja. Ez viszont kellőképpen leköti ahhoz, hogy az idő gyorsabban teljen, és hamarosan a kis házak ritkásabb jelenlétét, és a sűrűsödő fákat tapasztalja.*


2870. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-18 22:42:18
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//

*Csak mosolyogva bólogat a lány szavaira, bizony, azért egy faluban teljesen más az élet, mint egy házban, bármekkora is legyen. Ahogy azonban a lakókra terelődik a szó, már ő is bekapcsolódik a társalgába*
- Az egyszer biztos! *nevet ő is Lyzzel együtt, hisz bár mindannyiukban közös, hogy egy kis békére vágynak, tagadhatatlan, hogy a felsorolás alapján keresve se lehetne találni ennél különbözőbb férfiakat. Bár nem szívesen ismerné be, valahol jól esik neki, hogy mindhárman úgy döntöttek, legalább egy kis ideig a Szarvasligetben képzelik el az életüket*
- Egy fa? *kérdez vissza már határozottan nagyobb lelkesedéssel, mint korábban, hisz míg a hit kérdése sose foglalkoztatta különösebben, addig a növények sokkalta közelebb állnak hozzá* Ez igazán elképesztő! Remélem, egyszer talán megengeditek, hogy személyesen is megtekintsem... *révedezik el, hiszen nem akar tolakodónak tűnni és ráerőltetni a társaságát Mil'Ochass lakóira, főleg, ha esetleg nem is mindenkinek megengedett, hogy lássa az oltárt, de egy ilyen varázslatos fa mindenképp felkelti az érdeklődését, és szeretne még többet tudni róla, ha egyszer alkalma nyílik rá. Nem erőlteti azonban a dolgot, hamarosan úgyis elterelődik a téma, bár továbbra is hasonlóan érdekes és izgalmas dolgokról esik szó*
- Ez azért igencsak veszélyesnek hangzik! *jegyzi meg kissé talán rosszallónak tűnő hangon, amiért Lyz képes volt önként belemenni egy ilyen kalandba, amiben könnyen otthagyhatta volna a fogát, ha nem vigyáz* És mi lett ezzel a szörnnyel? Ugye sikerült legyőznötök? *érdeklődik óvatosan, van-e esetleg még félnivalójuk, hogy ilyen lények garázdálkodnak szabadon*
- Hajnal, milyen szép név! *jegyzi meg mosolyogva, hisz ez a napszak mindig is a kedvencei közé tartozott*
- Ó, nem, köszönöm! *hárítja el Lyz kérdését a vásárlást illetően* Nekem már az is elég, hogy a portékákban gyönyörködhetek. *folytatja mosolyogva. A falusi élet előnye, hogy megszokta már, kevés mindent tud beszerezni, legyen szó akár ételekről, akár ruhákról, és azok is a legtöbbször ugyanolyanok, így most se érez nagy késztetést, hogy a megszokottól eltérő dolgokat vásároljon, beéri pusztán a látvánnyal is. A nyelvfestő cukorkát áruló illető felé azért vet egy lopott pillantást, ez már olyan különlegességnek hangzik, amit talán kár lenne kihagyni, de végül letesz a dologról, mikor látja, az árus már összepakolni készül*
- Rendben. *bólint rá, hogy idehozza a szekeret, azonban a lehetőség, hogy közelebbről is láthatja a minxet, visszatartja még egy pillanatig*
- Nem kell, minden rendben, köszönöm... *válaszol a lány kérdésére csak félig odafigyelve, miközben tesz egy-két bizonytalan lépést a szekér irányába, bár szemét továbbra is az állaton tartja. ~Lenyűgöző~ ismeri el magában, hamarosan azonban újabb oka akad, aki miatt ezt a jelzőt használhatja gondolatban. ~Ó, szóval ő lenne Pycta?~ szemléli halvány mosollyal a férfit, bár Lyz megváltozott viselkedése így se tudja elkerülni a figyelmét. ~Csak nem... ?~ vigyorodna el szélesen a legszívesebben, ám ezt mégse érzi túl helyénvaló reakciónak, így inkább megtartja magának a feltevéseit, bár hamarosan beigazolódni látja gyanúját, ahogy egyre inkább harmadik keréknek érzi magát a két elf mellett*
- Pycta, ugye? *ismétli meg a nevet, amit Lyz suttogott az előbb, csak hogy jól értette-e, kivel van dolga, mielőtt ő maga is bemutatkozna, megelőzve a lányt a válaszadásban, mikor a férfi hozzá intézi kérdését* Laurentitia Sminderhen, de szólíts csak Launak. *köszönti ő is Pyctát* Lyz már sokat mesélt rólad. Csupa jót, természetesen! *teszi hozzá egy kacsintás kíséretében, majd kissé komolyabb hangnemben visszakanyarodik egy korábbi témához*
- Mondd csak, ezen a versenyen nem volt véletlen még egy tündér? Egy fiatal lány, Vieljana? Együtt érkeztünk, de már egy ideje nem találom, és kezdek kicsit aggódni érte... *vallja be, hogy ő a maga részéről miért is örül ennyire a találkozásnak Pcytával, hisz reméli, megtudhat valamit Viel hollétéről, magában somolyogva a gondolaton, hogy kettejük közül talán még így sem ő a boldogabb a váratlan találkozás miatt.*


2869. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-18 22:01:23
 ÚJ
>Nimral Destrila avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 189
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// Madvaarick //

* Nimral elmosolyodik szintén. Tetszik neki ez a szenvedély, amivel a munkája iránt van. A lány is szokta élvezni a munkáit ha úgy adódik.*
– Ez túl szép, hogy igaz legyen. Tudod mit mondok én. Talán a későbbiekben szerezhetnénk teszt alanyokat, hogy bővítsük a tudásunkat. Biztosan fog akadni olyan személy, akin ezt meg tudjuk tenni. Apropó varázsital. Van ellenszere ennek a cuccnak? Nem szeretném ha valaki rajtam próbálná ki.* A droggal kapcsolatban úgy néz ki, hogy közös nevezőre jutottak. Máris ötletekkel áll elő Mavadaarick.*
– Remek, remek. Kezdésnek megfelelne ez a keverék. Később meg majd ha bővül a választékunk, akkor majd kísérletezünk tovább.* Közben a vajákos rendületlenül vezeti előre. Úgy néz ki, hogy elhagyják a várost. Nimral még nem járt errefelé, ezért kíváncsian néz körbe. Egy parasztok által művelt területnek tűnik a hely. Ideális helynek tartja a felszívódásra. Jól megjegyezte magának a helyet. Szinte túl békés a közeg. Lágy szellő fújdogál és a távolból állatok hangja száll feléjük. Szerte széjjel a parasztok művelik a földjüket. Nem izgatja őket a két kormos, bár valószínűleg ők lesznek a mai téma a kocsmában.*


2868. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-18 15:10:09
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1516
OOC üzenetek: 120

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*Learon éppen sétálgat a kutyájával Naykával, jelenleg cél nélkül. Azért indult el, hogy találkozzon egy ismerős paraszttal, akit még anno a piacon ismert meg pár éve, de most egyáltalán nem találta ott, ahol mondta neki a házat.* ~Szerencsétlen, csak egy kiégett romhalmaz van a helyén! Remélem elvándoroltak a Vashegyre, nem pedig ott haltak meg a házban, vagy váltak a harcok áldozatává!~ *Látott ugyanis elég sok ilyet amióta a démonok és élőholtak előjöttek majd a lázadás kitört.* ~Sok szörnyűséget kellett átélniük azoknak, akiket nem védtek a barbárok.~ *sajnos nem lehet mindenki olyan szerencsés, mint a mágus, hogy jó helyen szerzett birtokot és még az ereje is megvolt megvédeni, valamint az istenek is mindig mellette álltak. Ebben a nagy járkálásban lát meg egy törpét. Igazából nem is ő, hanem a kutyája, aki egy halk vakkantással hívja fel az úton előttük állóra a figyelmet. Learon megsimogatja az eb fejét, hogy az elhallgasson mielőtt még megijesztené az aprónépet.* ~Nem is annyira kicsi! Csak egy jó tíz centivel vagy tizenöttel lehetek magasabb!~ *Odaint a férfinak már messziről, hogy mutassa, hogy barátságos szándékkal érkezik. Már megtanulta a Vashegyen, hogy ezzel a fajtával érdemes jóban lenni, mert mindig jó pozíciót harcolnak ki maguknak akárhol is legyenek. Odahaza ügyes kovácsok, Artheniorban jó mesteremberek, mindenütt másutt pedig ügyes bányászok.*
-Szép napot törpe uram! *Köszönti, ha közelebb ér.*
-Mi járatban ilyen messze a hegyektől?



2867. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-18 14:47:56
 ÚJ
>Zhaggur Khaziir [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*Már ki tudja mióta vándorol a derék törpe a környéken. Mivel nem volt kedve vadászni és zsákmányt ejteni, így abban bízik, hogy talán a szántóföldeken talál magának valami harapnivalót. Komor tekintettel kutatja a környéket, hátha akad valami, ami nem gabona, vagy más olyan növény, amely nem azonnal fogyasztható. Jól esne valami gyümölcs, vagy zöldség esetleg tojás vagy tejtermék, ha talál, olyan eladót, vagy parasztot, esetleg vándor kereskedőt.
Nincsenek nagy igényei, de jó lenne valami mást is enni, mint barlangi gombákat, vagy kisebb erdei állatokat. Valami rendes táplálék ismét meghozhatná a kedvét a bányászathoz.
Most azonban csak bandukol és éberen figyeli a lehetőségeket.*


2866. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-18 10:18:24
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1184
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//

*Egy friss mezei virágcsokorral a kezében sétál a vásári sokaságban a tündérek és egyéb fajúak között az akadályverseny végén, amikor ismerős hátast és mögötte alakot pillant meg. Csokorral és páncélban érdekesen hathat a többiek között, de hát nem a tündérmulatságra indult, csak itt kötött ki végül. Összehúzza magán a köpenyt, hogy ne tűnjön annyira ki viseletével, majd folytatja a sétát.
Közelebb érve már biztos abban, hogy Lyzendrát és a minxét látja. Úgy tűnik, nincs egyedül, egy ismeretlennek tűnő elf nővel társalog éppen.
Kikerüli a vásározókat a tömegben, majd végül amikor eléri őket, barátságos mosollyal hajtja meg a fejét előttük.*
- Az Erdő Szíve áldjon benneteket. Lyzdenra nem is tudtam, hogy te is itt leszel. Bár valójában azt sem tudtam, hogy én itt leszek. *Mosolyodik el és vallja be, ahogy kissé zavartan körbenéz. Az erdő békéje után ez a vásári forgatag kissé zavaróan hat rá.*
- Annak ellenére, hogy nem gondoltam, hogy itt leszek, részt vettem egy vén tündér által szervezett akadályversenyen. *Meséli el különös élményeit.*
- Nem nyertem, de nem is ez volt a lényeg. Viszont kaptam egy szép csokrot, ami sosem hervad el. *Emeli fel a nyereményét, hogy megmutassa Lyznek.*
- Remélem, elfogadod tőlem ajándékként. *Nyújtja át kissé zavarban az elf lánynak. Nem biztos, hogy ez a legjobb alkalom, de hirtelen ötlet volt.*
- Hozzád jobban illik, mint hozzám. *Néz végig páncélján. Ha Lyzendra elfogadja a csokrot, akkor átadja neki.*
- Jaj, de udvariatlan vagyok, bemutatnál a barátodnak? *Fordul a másik, ismeretlen elf felé barátságos mosollyal.*


2865. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-17 18:21:01
 ÚJ
>Khul'ie Vantruez avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Hazatérés//
//Cassy, Khul//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Valahol, a jó öreg Khul'ie, bár még jó pár év van előtte, sokkal több, mint mögötte sokat látott, sokat tapasztalt, s a világ sokszor kiforgatta önmagából. Persze a gatyájából is, de jelenleg most hasonlókra nem gondol. Talán emiatt van, hogy számára nincs tolvaj, rabló, pandúr, nemes, nemtelen, vagy kurva. Csak társaság van, aki beszól, azon nyomot hagy... külsőleg. Aki nem, az lehet akár, az öreg istenek nagylábujjának bütykének faragója is, Khult marhára nem érdekli honnan és miért, meg hogyan. Eme apró simítás, mondhatni ösztönös mozdulat, s kedves a számára, mint a lány, akit illetett kézfejével. Borongós gondolatait, vagy pillanatnyi zavarát nem veszi észre, talán a puncs az oka, vagy nem lát okot rá, s azért. Ehelyett inkább jóízűen felnevet, aztán csak rándít egyet fejével a megfelelő irányba, természetesen a kezdeményezett mozdulat hatására jobbját felkínálva, melybe a lány belekarolhat.*
- Gyerünk csibebogyó, hűvös az éjjel, jobb, ha kilépünk a csillagok alatt! *Kacsint Cassyre, aztán ismét mosoly terül a képére. Nem bánja, hogy a szántóföldek jelenleg igencsak zűrzavaros és forgalmas világát elhagyják, a már csendesebb és természetesebb területen haladva, a méla csendben, s az éjszakai madarak énekével övezte földes úton cammogva, szinte csak ketten vannak, néma a táj.*
- Höh... azt hittem többen megindulnak. *Nyújtogatja nyakát hátrafelé.* Azért... jó mulatság volt, nem igaz? *Kérdezi, mert a pillanatnyi csendben, hirtelen kissé zavarba jön.*
- Khm... jó sötét van. *Pillant a lány arcára féloldalasan.* Jó, hogy velem jössz, majd én megvédelek! *Húzza ki magát, s ha már Cassy a jobbján függ, hát befeszíti azt is, hadd érezze.*
- Látod? *Még mindig zavarban van.*


2864. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-17 14:05:30
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 479
OOC üzenetek: 114

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Improvizáció//
//zárás//

*Próbál jó képet vágni a dologhoz, fél is egy kicsit a kimenetelétől. Mire ő rá kerül a sor, az öreg úgy fest már eléggé lefárasztotta magát, neki talán már csak egy aranyeső ág jut majd, azzal a megjegyzéssel „Ha ránézel, mindig jusson eszedbe, hogy egyszer neked is véged. ” Forgatja meg a szemeit a színpad hátsó részének irányába, aztán előáll. Aztán már kapja is a bókot az öreg kéjenctől, de nem mond semmit, a végén még páros lábbal rúgás lesz a jutalma. Nem igazán szereti, ha zavarba akarják hozni, előbb üt, minthogy elpiruljon, de némi tisztelet szorult az ért belé is, inkább csak várja, hogy neki mit szántak. Mikor megjegyzést tesznek az általa említett meseszereplőre, csak akkor tudatosul benne, hogy bizony ők aztán jobban ismerhetik a történeteit, netán még élt is egykoron. Nézi a műveletet és nagyokat pislog, nem gondolta volna, hogy ilyesmit is tudnak, max annyira számított, hogy valami kencével jól összemaszatolják, aztán elválnak az útjaik.*
-Öh, hát, köszönöm, nagyon kedves egy csicsóka vagy. *Kúszik ki a száján. Bár a fésűs dolgot nem igazán érti, de az iménti produkció kicsit megijesztette, talán most hetekig nem mer majd fésű közelébe se menni emiatt. Aztán ismét a szószóló lép elő és közli, hogy még egy évig ez a valami bizonyosan nem fog eltűnni a kezükről. ~Egy év, na de majd megoldom valahogy. Majd fésülködés helyett inkább fürdöm. ~ Latolgatja már magában a helyettesítő módszereket, de nem igazán sok, amire rálel. Miután a műsornak vége az elsők között lép le a színpadról, majd tűnik el a tömegben. Még a máglyarakást megvárja, megnézi a táncot is, néha lenéz a kézfejére, még szoknia kell a gondolatot, hogy az a valami rajta van. Majd miután vége az egésznek, néhány nagyobb csoport, zajos városi nyomában visszaindul.*



2863. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-17 12:41:31
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 479
OOC üzenetek: 114

Játékstílus: Megfontolt

//Mézédes//

*Nagy kő esik le a szívéről, hogy a második nyamvadt kapuval nem kell annyit vacakolnia, mint az elsővel. Kinyitja és belép rajta, majd maga mögött gondosan visszazárja, ahogy az előzővel is tette. Csak ez után fordul meg, és kicsit lejjebb hajtja a fejét, hogy a lába elé kerülő, feltűnőbb dolgokat átléphesse. Nem igazán akar nagyobb kárt tenni a veteményesben, mint amiért jött, ezért megkeresi az ágyások közötti járóutat és azon közlekedik. Lassan lépked, míg el nem ér a dinnyékig. Le is térdel, hogy szemügyre vegye a gyümölcsöt és megbizonyosodjon róla, valóban az, amiért jött. Meg is kopogtatja halkan, reméli, hogy a tücsökciripelés elnyomja az általa keltett zajt. ~Remélem az a vakarcs készenlétben áll. ~*


2862. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-17 06:51:12
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Lyzaura//

- Igen, tulajdonképpen a mi közösségünk egy komplett falu, ott azért akadnak gyermekek is jószerével *És eddig Lyz nagyon szívesen tanította a kisebb elf gyermekeket is az íjászat tudományára, éppen ahogy annak idején nagyapja tanította őneki, de ezelőtt sosem érzett olyan gondoskodni akarást, mint Nievesha miatt.
Laurentitia mintha elszomorodna, ahogy arról esik szó, hogy Rellannak nemigen lesz mostanában játszótársa.
~Vajon csak Rellant sajnálja?~
Erre azonban nem merne mérget venni és pontosan emiatt nem is kérdez bele. Tapintatosabb annál, s ha tudnia kell, úgyis elmeséli Laurenttia magától is, amit Lyz orrára szeretne kötni. Szolid mosollyal nyugtázza a megjegyzést, ám ahogy a díszes társaság felé kanyarodnak gondolatban, fel kell nevetnie. Halkan ugyan, de eltéveszthetetlenül szórakoztatja a felsorolás.*
- Micsoda tárház. *Szemeit félhold ívéhez hasonlatossá teszi a derű és az elismerés.*
- Nos, az oltár igazából... *sűrű pislogásokkal tűzi a derűs tekinetet, mert mi más is lehetne, mint* egy fa.
*Vállait feljebb húzza, majd lassan leengedi.*
- Az a fa, számunkra nagyon különleges. Fel szerettük volna szentelni, de Pycta áldozata után, illetve úgy hiszem cserébe, ő is kapott valamit. Az Erdőszellem áldásával tud sebeket gyógyítani. Azt hiszem *Mert látni nem látta, csak a sebek hűlt helyét Umonon. Talán Launak nagyon is zagyvaság, amit Lyz összehord, talán bolondnak nézi miatta, noha nagyon is komolyan beszél.*
- Úgy hiszem a vadak az erdő részei, mi pedig csak vendégek vagyunk. Egyik felfedező utunkon, egy falka lupus visszavezetett a régi erődünkhöz. Különféle állatok gyűltek csatasorba ott. Sosem láttam még ehhez hasonlót *elréved egy pillanatra.* Egy ismeretlen démonfajzat volt agancsokkal... talán a sötét isten gyermekei közül egy. A harc végén mellém szegődött egy minx. Azóta, nem tágít. Ez hát Hajnal története. *Ám korántsem a fa története.*
- Ömm... te nem veszel semmit? Arra láttam egy tündért, aki vékony pálcákat gyújt időnként. Gyönyörűen szikrázik. *Bár Lyznek a fehér virágkoszorú is nagyon tetszett, ami az árus elmondása alapján egy hónapig is eláll.* Amott, meg nyelvfestős cukrot árulnak. Micsoda bolond ötlet *ennek ellenére látszik rajta, hogy ha nem csomagolna a cukorkaárus, biztosan ott is megfordulna.*
- Igazad lehet. De ha mégsem férnél, itt az árusok mögött is jó lesz, majd erről pakolunk. Én megvárlak itt, *válaszol a kérdésre* és ide hívom Hajnalt is *S míg Lau a szekérért megy, Lyz a két árus közt dallamos füttyszóval hívja magához a hátas minxet. Az állat megemeli fejét a legelésből, majd a hang felé fordul, hogy nemes tartással lépjen a két árus közé, ahol Lyz simításra emelt keze várja.*
- Jót legeltél? Indulunk haza *duruzsolja az állat fülébe, miközben megvakargatja annak fültövét. Úgy hiszi, Lau már a kocsiért indult, bár lépteit nem hallotta távolodni. Elf lévén ezen nem is csodálkozik, azon annál inkább, amikor az állat szemtelenül halántékon böki puha orrával, mely elől igyekezne kitérni, s fordultában a még mögötte ácsingózó Laut pillantja meg.*
- Segítsek Laurentitia? *kérdezi feltételezvén, hogy a kocsival lehet gondja. Netán egyedül nehéz idenavigálnia. A közeledő alakot a közjáték miatt hirtelen nem látja meg. Végigköveti Laurentitia pillantását, mely egy szőke elfen állapodik meg. Korábbi reménye, melyet elvetni volt kénytelen, teljes valójában lépked felé. Szemei smaragd fénnyel ragyognak fel szelíd mosolya felett.*
- Pycta *gördül halkan ajkairól, mit Laurentitia a pislákoló forgatagban éppen meghallhat, mielőtt Lyz az érkező felé lép néhányat.*



2861. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-09-16 23:35:36
 ÚJ
>Dren Tredher az erdő grófja avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

//Mézédes//

*Bár elméletileg a koboldvérben benne van, hogy egy dühös medvét is egy pillanat alatt le lehet nyugtatni, de ez csak elmélet. A gyakorlatban nem bír ezzel a macskával. Persze azért is lehet mert ez egy szellemmacska. Sőt! Biztos. A szellemmacskák ugyanis mások mint a simák. Végül simogatni kezdi azt a kis bestiát, aki még az ölébe is mászik. Szegény Dren el van nyomva. Meg van félemlítve. Közben azért igyekszik figyelni az egyéb történéseket is. Például, hogy a vörös egy újabb kapun is túl van. A démonmedvekutya még nem kelt fel, hogy mindenkit megegyen kezdve Dren-el. És mivel a vörös még nem integetett így neki nem kell odaosonnia a dinnyéket átvenni. Ami, problémás lehet a macskával az ölében.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3669-3688