Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 32 (621. - 640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2234-2253
640. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-20 10:56:27
Üzenet elküldve: 2021-10-20 10:56:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
*Az út további része eseménytelenül telik, míg a trió meg nem pillantja Vadászlak látképét. Félvérünk eddig sem aggódta túl a dolgot, gondolatait inkább a lovaglás miatti bosszankodás kötötte le, ám az előttük felbukkanó falu meghozza a kívánt enyhülést. Kisvártatva leszállhat erről a négylábú csapásról és végre a saját végtagjaira hagyatkozhat. Talán a vér is visszakerül beléjük. Ezen megkönnyebbült gondolat közben pillantja meg a falu felé menetelő birka nyájat, aminek először nem is szentel figyelmet. Ám a hadnagy máshogy gondolja és fel is kéri az újoncokat, hogy faggasák ki a pásztort. A menet megáll, Nilevard pedig bele is veti magát a feladatba. Hibát hibára halmozva puhatolózik az öregnél. Elsősorban az alakulat küldötteként mutatkozik be, pedig Soreyl határozottan felhívta a figyelmüket, hogy a falusiak valószínűleg nem is hallottak a Wargokról. Másodszor pedig túlzottan általánosságban kérdez a problémákról. Elan tapasztalatai alapján, a falusi népek szeretnek pletykálni. Ha pedig nem konkrétan egyetlen problémára kérdezünk rá náluk, akkor az összes szomszéd szennyesét ki fogják teregetni. Bár a pásztor túl lehet ezen a korszakán, ettől még sem idejük sem érdekük nincs panaszáradatokat hallgatni. Ezt elkerülve, a félvér is odaköszön az úrnak, majd lepattan a lováról.*
-Szépet, bátyám! *Sétál, immár a saját lábán, közelebb.* A cimborám azt akarja mondani, hogy az artheniori várorsőrség küldött minket. Az a hír járja, hogy errefelé különös módon eltüntek a vadak. Ennek jöttünk utánajárni. Arra lennénk kíváncsiak, hallot-e bármi ilyesmit. *Próbálja a helyes mederbe terelni a beszélgetést. Persze nem rest barátságosan mosolyogni, ezzel is jelezve, hogy hiába a kard és a páncél, ők bizony nem ártó szándékkal érkeztek. Épp ellenkezőleg. Reméli, hogy ezzel a kis sürgetéssel időt nyernek, és Nilevard sem veszi a szívére, hogy keresztbe tettek a puhatolózásának.*
*Az út további része eseménytelenül telik, míg a trió meg nem pillantja Vadászlak látképét. Félvérünk eddig sem aggódta túl a dolgot, gondolatait inkább a lovaglás miatti bosszankodás kötötte le, ám az előttük felbukkanó falu meghozza a kívánt enyhülést. Kisvártatva leszállhat erről a négylábú csapásról és végre a saját végtagjaira hagyatkozhat. Talán a vér is visszakerül beléjük. Ezen megkönnyebbült gondolat közben pillantja meg a falu felé menetelő birka nyájat, aminek először nem is szentel figyelmet. Ám a hadnagy máshogy gondolja és fel is kéri az újoncokat, hogy faggasák ki a pásztort. A menet megáll, Nilevard pedig bele is veti magát a feladatba. Hibát hibára halmozva puhatolózik az öregnél. Elsősorban az alakulat küldötteként mutatkozik be, pedig Soreyl határozottan felhívta a figyelmüket, hogy a falusiak valószínűleg nem is hallottak a Wargokról. Másodszor pedig túlzottan általánosságban kérdez a problémákról. Elan tapasztalatai alapján, a falusi népek szeretnek pletykálni. Ha pedig nem konkrétan egyetlen problémára kérdezünk rá náluk, akkor az összes szomszéd szennyesét ki fogják teregetni. Bár a pásztor túl lehet ezen a korszakán, ettől még sem idejük sem érdekük nincs panaszáradatokat hallgatni. Ezt elkerülve, a félvér is odaköszön az úrnak, majd lepattan a lováról.*
-Szépet, bátyám! *Sétál, immár a saját lábán, közelebb.* A cimborám azt akarja mondani, hogy az artheniori várorsőrség küldött minket. Az a hír járja, hogy errefelé különös módon eltüntek a vadak. Ennek jöttünk utánajárni. Arra lennénk kíváncsiak, hallot-e bármi ilyesmit. *Próbálja a helyes mederbe terelni a beszélgetést. Persze nem rest barátságosan mosolyogni, ezzel is jelezve, hogy hiába a kard és a páncél, ők bizony nem ártó szándékkal érkeztek. Épp ellenkezőleg. Reméli, hogy ezzel a kis sürgetéssel időt nyernek, és Nilevard sem veszi a szívére, hogy keresztbe tettek a puhatolózásának.*
639. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-19 11:36:17
Üzenet elküldve: 2021-10-19 11:36:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Sziritán titkai//
*Ahogy Hanloren a lejárat előtt áll, borzongató hideget érez valóban lentről. Ebből következtethet rá, hogy a romtemplom alatti helyiségek nagy területet foglalhatnak el, ha még a nyár alatt sem tudtak felmelegedni valamelyest.
A veszély valódi, de inkább fizikai, mint lelki eredetű. Odalent a sötétben könnyedén eltéveszthet egy lépést és egy sötét veremben végezheti. Esetleg egy rossz mozdulat és a romos pince beomlása okozhat meglepetést. Az elf nem féli a sötétséget, hisz máskor jó barátja, társa és a templom régóta elhagyatott, talán már a szellemek sem járják.
Han csak egy korhadt fadarabot talál, talán a tetőzet egy darabja lehetett, mostanra elrágta az idő, de alkalmas lehet fáklyának. Rájöhet viszont, hogy a száraz fűvel és növényrészekkel nem tud megfelelő fáklyát készíteni, de lel egy elkoszlott, ki tudja honnan származó rongyot, amit mostanra felismerhetetlenre fakított az elmúlás. Ezzel már tud rögtönözni egy világításra alkalmas dolgot, de tudja, hogy az égést tápláló anyag híján, olaj vagy szesz, a fáklya csak fertályóráig lesz hasznos.
Amint láng és ezzel fény gyullad a kezében, elindulhat lefelé. A lépcső minden foka elkopott már, van ahol nem is nagyon tudna haladni, így nagyon óvatosnak kell lennie.
Odalent a hideg még dermesztőbb, a kinti viszonylag meleg idő után a bőrét szinte égeti a hideg. A sötétség körülveszi, a fáklya négy-öt lépéses fénykörén túl minden belevész. Öreg, lepusztult fal veszi körbe, de a járatot tartó faoszlopok még állnak, bár azok közül is egy-kettő már megadta magát a ránehezedő súlynak, azon a részen a pincejárat is beomlott. A levegő nem nyirkos, szagokat szinte nem is érezni.
A középen futó szélesebb folyosóból több oldaljárat nyílik két irányba, némelyik beomlott, a többiben talán boroshordókat tartottak. Ezt a gondolatot erősíti meg az elrozsdált abroncsok, amelyek itt-ott felfedezhetők.
A folyosó végül egy nagyobb terembe fut, amely üres, csak némi beomlott kő és törmelék van ott, semmi titok, semmi érdekes. A fáklya eddigre már az utolsókat rúgja. Leégett róla a rátekert rongy és már a fa is lángra kapott, egyre kevesebb fényt ad, a látótávolság mostanra csak egy-két lábra tehető. Hanlorennek igyekeznie kell, ha nem akarja, hogy ráomoljon a sötétség.*
*Ahogy Hanloren a lejárat előtt áll, borzongató hideget érez valóban lentről. Ebből következtethet rá, hogy a romtemplom alatti helyiségek nagy területet foglalhatnak el, ha még a nyár alatt sem tudtak felmelegedni valamelyest.
A veszély valódi, de inkább fizikai, mint lelki eredetű. Odalent a sötétben könnyedén eltéveszthet egy lépést és egy sötét veremben végezheti. Esetleg egy rossz mozdulat és a romos pince beomlása okozhat meglepetést. Az elf nem féli a sötétséget, hisz máskor jó barátja, társa és a templom régóta elhagyatott, talán már a szellemek sem járják.
Han csak egy korhadt fadarabot talál, talán a tetőzet egy darabja lehetett, mostanra elrágta az idő, de alkalmas lehet fáklyának. Rájöhet viszont, hogy a száraz fűvel és növényrészekkel nem tud megfelelő fáklyát készíteni, de lel egy elkoszlott, ki tudja honnan származó rongyot, amit mostanra felismerhetetlenre fakított az elmúlás. Ezzel már tud rögtönözni egy világításra alkalmas dolgot, de tudja, hogy az égést tápláló anyag híján, olaj vagy szesz, a fáklya csak fertályóráig lesz hasznos.
Amint láng és ezzel fény gyullad a kezében, elindulhat lefelé. A lépcső minden foka elkopott már, van ahol nem is nagyon tudna haladni, így nagyon óvatosnak kell lennie.
Odalent a hideg még dermesztőbb, a kinti viszonylag meleg idő után a bőrét szinte égeti a hideg. A sötétség körülveszi, a fáklya négy-öt lépéses fénykörén túl minden belevész. Öreg, lepusztult fal veszi körbe, de a járatot tartó faoszlopok még állnak, bár azok közül is egy-kettő már megadta magát a ránehezedő súlynak, azon a részen a pincejárat is beomlott. A levegő nem nyirkos, szagokat szinte nem is érezni.
A középen futó szélesebb folyosóból több oldaljárat nyílik két irányba, némelyik beomlott, a többiben talán boroshordókat tartottak. Ezt a gondolatot erősíti meg az elrozsdált abroncsok, amelyek itt-ott felfedezhetők.
A folyosó végül egy nagyobb terembe fut, amely üres, csak némi beomlott kő és törmelék van ott, semmi titok, semmi érdekes. A fáklya eddigre már az utolsókat rúgja. Leégett róla a rátekert rongy és már a fa is lángra kapott, egyre kevesebb fényt ad, a látótávolság mostanra csak egy-két lábra tehető. Hanlorennek igyekeznie kell, ha nem akarja, hogy ráomoljon a sötétség.*
638. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-18 22:02:52
Üzenet elküldve: 2021-10-18 22:02:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Különös küldetés //
* Nem éppen szükséges túl aggódnia magát az út során, így egy idő után már el is terelődik a figyelme a mező ürességére. Az a néhány szem termés és fekete maradványok maradtak csak ami az aratás után a termő földön szokott lenni. ~ Bizonyára már rég túl vannak rajta. ~ Ilyenkor már a maradványokat csak hagyják el száradni. Ezért csak a szükségtelen aggodalom maradt számára. Mire már végig gondolta az összes negatív lehetőséget, hogy miért tartják előttük az információkat titokba, inkább elengedi. ~ Ha tudnak is valamit, nem éppen kellene ennyire túl rágódnom magam. Haszna nincs a városi parancsnoknak, hogy néhány újoncot és egy hadnagyot el tetessen láb alól. ~ Így már csak a lepusztult termő talajt tudja a lovag nézegetni. Kellemes fuvallatok futnak végig a tájon ami nem csak a lovag lelkének tesz jót, hanem bizonyára a társai is érzik ezt. Nem mindig jellemző a trágya szag egy mezőre. Gyakran lement a falvakba a parasztoknak segédkezni aratás idényén.
Ahogy haladnak az úton, füst jelenik meg az égen, és egy falu látványa a távolba. De közelebb a láthatáron bárányokat lát a lovag a pásztorukkal. Hamar az úton a közelébe is érnek az öregnek és nyájának. Amint a hadnagy elmegy a bácsi mellet az öreg köszön nekik. Amire a lovag csak egy könnyed mosolyt és egy intést tesz a férfi felé. A hadnagy látványosan lelassít egy kicsi idő után, épp csak elhagyták az öreget. Ki is adja a parancsot a két bakának. Amit Nilevard egy tisztelgéssel viszonoz. *
- Igenis * Majd hamar megközelíti a lovag a bácsit, remélhetőleg Elan is követi a példáját. Először csak megfordul a lóval, utána amint egy kicsit közelebb értek, leszáll a lóról, hogy ezzel se ijessze meg a nyájat. Amit elindul a bácsi felé, kezét könnyedén maga mellé teszi. *
- Jó napot uram! * Köszön a bácsinak ismételten a lovag. De ezzel együtt még egy széles mosolyt is húz a szájára, hogy talán kedvességgel és tisztelettel többet majd ki lehet szedni az öregből. *
- Megengedné, hogy raboljuk az idejét egy kis ideig uram? * Jegyzi hozzá a lovag. * - Arthenior városából jöttünk. A warg alakulat tagjai vagyunk, és gondokat jelentettek a környékről. Tud bárminemű problémáról a területen ami a fülét érte? * Szándékosan nem mond neki ténylegesen semmi kézzel fogható problémát. ~ Ha valami tud, akkor azt úgyis belefűzi a bácsi. ~ Ha meg nem? Akkor pedig semmibe nem telik tovább menni a faluig. *
* Nem éppen szükséges túl aggódnia magát az út során, így egy idő után már el is terelődik a figyelme a mező ürességére. Az a néhány szem termés és fekete maradványok maradtak csak ami az aratás után a termő földön szokott lenni. ~ Bizonyára már rég túl vannak rajta. ~ Ilyenkor már a maradványokat csak hagyják el száradni. Ezért csak a szükségtelen aggodalom maradt számára. Mire már végig gondolta az összes negatív lehetőséget, hogy miért tartják előttük az információkat titokba, inkább elengedi. ~ Ha tudnak is valamit, nem éppen kellene ennyire túl rágódnom magam. Haszna nincs a városi parancsnoknak, hogy néhány újoncot és egy hadnagyot el tetessen láb alól. ~ Így már csak a lepusztult termő talajt tudja a lovag nézegetni. Kellemes fuvallatok futnak végig a tájon ami nem csak a lovag lelkének tesz jót, hanem bizonyára a társai is érzik ezt. Nem mindig jellemző a trágya szag egy mezőre. Gyakran lement a falvakba a parasztoknak segédkezni aratás idényén.
Ahogy haladnak az úton, füst jelenik meg az égen, és egy falu látványa a távolba. De közelebb a láthatáron bárányokat lát a lovag a pásztorukkal. Hamar az úton a közelébe is érnek az öregnek és nyájának. Amint a hadnagy elmegy a bácsi mellet az öreg köszön nekik. Amire a lovag csak egy könnyed mosolyt és egy intést tesz a férfi felé. A hadnagy látványosan lelassít egy kicsi idő után, épp csak elhagyták az öreget. Ki is adja a parancsot a két bakának. Amit Nilevard egy tisztelgéssel viszonoz. *
- Igenis * Majd hamar megközelíti a lovag a bácsit, remélhetőleg Elan is követi a példáját. Először csak megfordul a lóval, utána amint egy kicsit közelebb értek, leszáll a lóról, hogy ezzel se ijessze meg a nyájat. Amit elindul a bácsi felé, kezét könnyedén maga mellé teszi. *
- Jó napot uram! * Köszön a bácsinak ismételten a lovag. De ezzel együtt még egy széles mosolyt is húz a szájára, hogy talán kedvességgel és tisztelettel többet majd ki lehet szedni az öregből. *
- Megengedné, hogy raboljuk az idejét egy kis ideig uram? * Jegyzi hozzá a lovag. * - Arthenior városából jöttünk. A warg alakulat tagjai vagyunk, és gondokat jelentettek a környékről. Tud bárminemű problémáról a területen ami a fülét érte? * Szándékosan nem mond neki ténylegesen semmi kézzel fogható problémát. ~ Ha valami tud, akkor azt úgyis belefűzi a bácsi. ~ Ha meg nem? Akkor pedig semmibe nem telik tovább menni a faluig. *
637. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-18 21:24:46
Üzenet elküldve: 2021-10-18 21:24:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
*Nilevard felhívja a félvér figyelmét a parancsok fontosságára, amire a második fáradékony sóhajt préselik ki a lovagból, pedig ippeg-hogy-csak elindultak.*
~Csak nem unod a dolgot?~
*Kérdezi Perchipfell, kizárólagosan azért, hogy kicsit felhúzza jobban a lovagot, mert ha egy húrt lehet feszegetni, akkor csak megvárjuk míg elpattan nem? Hát nem egészen, mert a lovag több mint elengedi a füle mellett. A távolban emelkedő füstöt lát, aztán nyájbégést hall. Egy kedves, és érezhetően illendőségből kapott üdvözlésre egy biccentéssel kísérve válaszol. Külön biccent a pásztornak egyet, és annak az ebének is*
-Magának is bátyám.
~Bort, búzát, békességet.~
*Fejezi be Perchi. Nem! Soreyl. Most a magában mormogó, morcos, puffogó házisárkány ezúttal maga a lovag, amihez annyira nincsen hozzászokva a páros, hogy még a kard is őszintén meglepődik.*
~Mi van? Csalánra pisáltál?~
*Kérdez vissza, a kard, amire Soreyl egy halkat hümment az orra alá, és hátrapillant a lován. Kicsit jobban megnézi magának az urat, és ha összeakad a tekintete a két újonccal, akkor a meleg barna szemeivel bólint egyet magában, és lassan megállítja a lovát. Csak egy pár lólépéssel mentek túl rajta. Soreyl megfordítja a barna kancát, és szól a közlegényeknek, ha hallja az öreg pásztor ha nem.*
-Na tegyünk egy próbát.
*Mondja a Wargoknak.*
-Tegyétek fel a kérdéseiteket az ügyről, hátha közelebb kerülünk.
*Mondja, és csak várja mi történik. Leginkább arra kíváncsi, hogy a két fiatal, mit kezd a helyzettel amiben vannak. Semmit sem tudnak, és valószínűleg nem a bajszostól fognak többet tudni, de ha nincsen semmi tehetségük a kérdezéshez, információ szerzéshez, akkor még most derüljön ki a dolog.*
*Nilevard felhívja a félvér figyelmét a parancsok fontosságára, amire a második fáradékony sóhajt préselik ki a lovagból, pedig ippeg-hogy-csak elindultak.*
~Csak nem unod a dolgot?~
*Kérdezi Perchipfell, kizárólagosan azért, hogy kicsit felhúzza jobban a lovagot, mert ha egy húrt lehet feszegetni, akkor csak megvárjuk míg elpattan nem? Hát nem egészen, mert a lovag több mint elengedi a füle mellett. A távolban emelkedő füstöt lát, aztán nyájbégést hall. Egy kedves, és érezhetően illendőségből kapott üdvözlésre egy biccentéssel kísérve válaszol. Külön biccent a pásztornak egyet, és annak az ebének is*
-Magának is bátyám.
~Bort, búzát, békességet.~
*Fejezi be Perchi. Nem! Soreyl. Most a magában mormogó, morcos, puffogó házisárkány ezúttal maga a lovag, amihez annyira nincsen hozzászokva a páros, hogy még a kard is őszintén meglepődik.*
~Mi van? Csalánra pisáltál?~
*Kérdez vissza, a kard, amire Soreyl egy halkat hümment az orra alá, és hátrapillant a lován. Kicsit jobban megnézi magának az urat, és ha összeakad a tekintete a két újonccal, akkor a meleg barna szemeivel bólint egyet magában, és lassan megállítja a lovát. Csak egy pár lólépéssel mentek túl rajta. Soreyl megfordítja a barna kancát, és szól a közlegényeknek, ha hallja az öreg pásztor ha nem.*
-Na tegyünk egy próbát.
*Mondja a Wargoknak.*
-Tegyétek fel a kérdéseiteket az ügyről, hátha közelebb kerülünk.
*Mondja, és csak várja mi történik. Leginkább arra kíváncsi, hogy a két fiatal, mit kezd a helyzettel amiben vannak. Semmit sem tudnak, és valószínűleg nem a bajszostól fognak többet tudni, de ha nincsen semmi tehetségük a kérdezéshez, információ szerzéshez, akkor még most derüljön ki a dolog.*
636. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-18 20:05:39
Üzenet elküldve: 2021-10-18 20:05:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 573
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//Különös küldetés//
*Útjuk a Szántóföldeken keresztül eseménytelenül telik. Az erdőtől sem kell különösebben ódzkodniuk. Az útról ugyan egy darabon láthatják a folyómenti erdőséget, de szántóföld már rég visszaszorította a természetet, így útjuk egyelőre nem vezet lombok alatt. Ittjártuk jóformán észrevétlen marad, hisz a kietlen, poros út, mi Vadászlak felé visz, még csak nem is keresztez települést. Pedig ha tudnák a népek! Katonák lóháton! Az ilyesmi hír itt könnyen lábra kél, s mire Szántóvégről Miniorba ér, már egy egész századnak harsogják a fámáját.
Végtelen hosszú szántók és legelők szegélyezik útjuk, ám a betakarítás már a legvégéhez közelít, parasztnak se híre, se hamva a földeken. A szántóföldek kopáran feketéllnek, csak a megmaradt tarló sárgállik rajta a kaszálás után.
Mikor a nap a horizontot kezdi nyaldosni a messzeségben, akkor látják meg a lomhán felfelé kígyózó, kémény eregette füstcsíkokat maguk előtt. Darenn megnyugodhat, nem vétett irányt. Nem messze tőlük egy magányos pásztor terelgeti a falu felé birkanyáját, de ahogy kiszúrja a katonákat, megtorpan. Botjának nyelére támaszkodva figyeli őket az út széléről, még a sapkáját is a hóna alá gyűri. A lábához kuporodó öleb ugyan vakkant néhányat az irányukba, de nem kezd csaholni. Láttak itt már lovat is, katonát is, még ha utóbbiból azért jóval kevesebb jár is erre Arthenior felől.*
-Adjon az ég. *Mormolja a bajsza alatt, ahogy a trió elüget mellette. Megállhatnak vagy továbbmehetnek a falu irányába, az ő döntésük, bár elnézve a pásztort, ő minden bizonnyal utóbbi döntésük részesítené előnyben.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.18 20:07:47
*Útjuk a Szántóföldeken keresztül eseménytelenül telik. Az erdőtől sem kell különösebben ódzkodniuk. Az útról ugyan egy darabon láthatják a folyómenti erdőséget, de szántóföld már rég visszaszorította a természetet, így útjuk egyelőre nem vezet lombok alatt. Ittjártuk jóformán észrevétlen marad, hisz a kietlen, poros út, mi Vadászlak felé visz, még csak nem is keresztez települést. Pedig ha tudnák a népek! Katonák lóháton! Az ilyesmi hír itt könnyen lábra kél, s mire Szántóvégről Miniorba ér, már egy egész századnak harsogják a fámáját.
Végtelen hosszú szántók és legelők szegélyezik útjuk, ám a betakarítás már a legvégéhez közelít, parasztnak se híre, se hamva a földeken. A szántóföldek kopáran feketéllnek, csak a megmaradt tarló sárgállik rajta a kaszálás után.
Mikor a nap a horizontot kezdi nyaldosni a messzeségben, akkor látják meg a lomhán felfelé kígyózó, kémény eregette füstcsíkokat maguk előtt. Darenn megnyugodhat, nem vétett irányt. Nem messze tőlük egy magányos pásztor terelgeti a falu felé birkanyáját, de ahogy kiszúrja a katonákat, megtorpan. Botjának nyelére támaszkodva figyeli őket az út széléről, még a sapkáját is a hóna alá gyűri. A lábához kuporodó öleb ugyan vakkant néhányat az irányukba, de nem kezd csaholni. Láttak itt már lovat is, katonát is, még ha utóbbiból azért jóval kevesebb jár is erre Arthenior felől.*
-Adjon az ég. *Mormolja a bajsza alatt, ahogy a trió elüget mellette. Megállhatnak vagy továbbmehetnek a falu irányába, az ő döntésük, bár elnézve a pásztort, ő minden bizonnyal utóbbi döntésük részesítené előnyben.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.18 20:07:47
635. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-18 08:28:44
Üzenet elküldve: 2021-10-18 08:28:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
*A hadnagy kijelentésére Elan csak bólint. Ő is pontosan így gondolja. Ezért is indultak el, hogy kiderítsék egyáltalán miről is lehet szó. Az imént nem találgatott, hanem ennek. módjait latolgatta. Félvérünk szerint a pletyka ártó dolog, ha a cél a biztos információszerzés, de ezzel együtt elkerülhetetlen is. Mikor Soreyl azt kezdi ecsetelni, hogy a falusiak talán nem is tudnak a Wargok létezéséről, a fél-elfben egy cseppet eluralkodik a gondolat, mi szerint mégis kénytelenek lesznek a pletykákra hagyatkozni. Hiszen egyszerű fegyveres férfiaknak, mi okból válaszoljon bárki is nyíltan? Mert kérdeznek? Ez sehol sem ok a bizalomra. De történtek már meglepő dolgok, mikor Elan a megnyerőnek hitt mosolyát vette elő. A parancsnok, vagy Wulfrixen írhatott volna egy levelet megüzenve, hogy érkeznek és készek utánajárni a problémának. De a városőrség parancsnoka is talán, aki az egész ügyben az alakulat segítségét kérte. Gyorsabb és hatékonyabb lenne a nyomozás. Persze nem minden álom válik valóra. A kis csapat már a szántók mellett halad, mikor Elan a fejéhez kap. Végül csak rájött, hol van a kutya elásva és a hadnagy miért váltott szájbarágó hangnemre. Ha az érintett területen akarnak keresgélni, bizony nem hátrány tudni, merre találják az érintett területet. Ennek a kis bölcsességnek megfelelve, a félvér csak a száját tépte az imént. Hiába, egyszerre arra is figyelni, hogy ne essen ki a nyeregből és tervet is kovácsolni, amire senki sem kérte, nem ennek az újoncnak való feladat. Legalábbis az előbbi példa szerint. Ha pedig nem lenne elég a sár, amit a fattyú magára dobált, még Nilevard is hozzátesz egy jókora lapáttal. Mondván, hogy az újonc ne gondolkodjon, hanem várja a parancsot és cselekedjen annak megfelelően. Ez szép gondolat. De, ha ilyen faék egyszerűségű embereket akart volna küldeni a parancsnok, akkor néhány városőr kullogna most a hadnagy nyomában. Vagy két gyakorló bábú az udvarról. Félvérünk nem élőpajzsként van jelen a küldetésben, hogy egy adott esetben ő hulljon el a hasznosabbak helyett. Legalábbis szeretné ezt hinni. Így viszont szellemileg is kivenné a részét a dologból, már a mennyire ez lehetséges és a határai engedik. Ő úgy gondolja, hogy a rossz ötlet is jobb, mint a semmeilyen. Inkább korholják le, mert hülyeséget beszél, mimt nézzék hülyének, mert csupán kérdez. Az ambíció fél siker. Mivel a szőke sem vár választ, csak egy utolsó megjegyzést fűz a mondandójához, Elan ismét csak megvonja a vállát. Ő nem kapott ilyen parancsot. Sem a piacon, sem máshol. Talán ez az utasítás Nilevard személyének és nem az alakulatban betöltött rangjának szólt. Ki tudja? A félvér nem volt ott, mikor elhangzott.*
*A hadnagy kijelentésére Elan csak bólint. Ő is pontosan így gondolja. Ezért is indultak el, hogy kiderítsék egyáltalán miről is lehet szó. Az imént nem találgatott, hanem ennek. módjait latolgatta. Félvérünk szerint a pletyka ártó dolog, ha a cél a biztos információszerzés, de ezzel együtt elkerülhetetlen is. Mikor Soreyl azt kezdi ecsetelni, hogy a falusiak talán nem is tudnak a Wargok létezéséről, a fél-elfben egy cseppet eluralkodik a gondolat, mi szerint mégis kénytelenek lesznek a pletykákra hagyatkozni. Hiszen egyszerű fegyveres férfiaknak, mi okból válaszoljon bárki is nyíltan? Mert kérdeznek? Ez sehol sem ok a bizalomra. De történtek már meglepő dolgok, mikor Elan a megnyerőnek hitt mosolyát vette elő. A parancsnok, vagy Wulfrixen írhatott volna egy levelet megüzenve, hogy érkeznek és készek utánajárni a problémának. De a városőrség parancsnoka is talán, aki az egész ügyben az alakulat segítségét kérte. Gyorsabb és hatékonyabb lenne a nyomozás. Persze nem minden álom válik valóra. A kis csapat már a szántók mellett halad, mikor Elan a fejéhez kap. Végül csak rájött, hol van a kutya elásva és a hadnagy miért váltott szájbarágó hangnemre. Ha az érintett területen akarnak keresgélni, bizony nem hátrány tudni, merre találják az érintett területet. Ennek a kis bölcsességnek megfelelve, a félvér csak a száját tépte az imént. Hiába, egyszerre arra is figyelni, hogy ne essen ki a nyeregből és tervet is kovácsolni, amire senki sem kérte, nem ennek az újoncnak való feladat. Legalábbis az előbbi példa szerint. Ha pedig nem lenne elég a sár, amit a fattyú magára dobált, még Nilevard is hozzátesz egy jókora lapáttal. Mondván, hogy az újonc ne gondolkodjon, hanem várja a parancsot és cselekedjen annak megfelelően. Ez szép gondolat. De, ha ilyen faék egyszerűségű embereket akart volna küldeni a parancsnok, akkor néhány városőr kullogna most a hadnagy nyomában. Vagy két gyakorló bábú az udvarról. Félvérünk nem élőpajzsként van jelen a küldetésben, hogy egy adott esetben ő hulljon el a hasznosabbak helyett. Legalábbis szeretné ezt hinni. Így viszont szellemileg is kivenné a részét a dologból, már a mennyire ez lehetséges és a határai engedik. Ő úgy gondolja, hogy a rossz ötlet is jobb, mint a semmeilyen. Inkább korholják le, mert hülyeséget beszél, mimt nézzék hülyének, mert csupán kérdez. Az ambíció fél siker. Mivel a szőke sem vár választ, csak egy utolsó megjegyzést fűz a mondandójához, Elan ismét csak megvonja a vállát. Ő nem kapott ilyen parancsot. Sem a piacon, sem máshol. Talán ez az utasítás Nilevard személyének és nem az alakulatban betöltött rangjának szólt. Ki tudja? A félvér nem volt ott, mikor elhangzott.*
634. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-17 19:18:11
Üzenet elküldve: 2021-10-17 19:18:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Különös Küldetés //
* Csak hallgatja a hadnagy meséjét a város őrségéről, utána pedig az utasításokat osztja meg a csapattal. Mivel mondta külön a Soreyl, hogy a parancs az létfontosságú betartású az egész megbízás alatt így, ő csak inkább kérdez. Ha pedig ötlete támad, majd ha engedélyt adnak neki, felveti. De addig mindenképp inkább magában tartja az elkövetkezendő beszédet. Nincs is szükség egyenlőre egy újoncnak jártatni feleslegesen a bagólesőjét.De ha már a társalgás elkerülése volt a cél, egy kis kitérőt azért lehet tartani nem de? Megközelíti partnerét a lovával. Óvatosan és halkan, hogy ha még hátra is néz a hadnagy ne éppen szűrhessen le semmit. Nem mintha titkolózni akarna. Csak ezt kellemetlen hangosan kijelenteni.*
- Elan, figyelj a hadnagy azt mondta parancs kötelesek vagyunk. Ha mond valamit, ne gondolkozz. Ne mond meg mit csináljunk. Csak tedd. * Egy kisebb sóhaj keretébe folytatja is. * - Ezt külön adta utasításba még a piacon. Gondoltam szólok.
* Meg se várja míg a partnere válaszolna, csak le lassít a lovával, hogy vissza kerülhessen a sorba. Mindig is jó lovas volt. Már gyermek korába gyakran az istállóba kapták rajta, hogy a lovak között mozgolódott. Ha éppen nem a kardal gyakorolt. Ahogy haladnak a szántóföldön az eddigi nyugodt és feszültségmentes lovaglás át formálódik valami mássá. ~ Kellemetlen érzés lett úrrá rajtam. ~ Nem éppen tudja megmagyarázni a lovag az érzéseit. De az is lehet, hogy csak a szél űz belőle játékot. Biztos ami biztos a tekintetét a folyamatosan mozgó tájon tartja, hogy ha bármi történne is, ne éppen tudja meglepni. Csak akkor hagyja abba a tájnak a vizslatását, ha valami meglepőt pillant meg vagy elérik az útjuk célját. Addig fókuszál a környezetére. *
* Csak hallgatja a hadnagy meséjét a város őrségéről, utána pedig az utasításokat osztja meg a csapattal. Mivel mondta külön a Soreyl, hogy a parancs az létfontosságú betartású az egész megbízás alatt így, ő csak inkább kérdez. Ha pedig ötlete támad, majd ha engedélyt adnak neki, felveti. De addig mindenképp inkább magában tartja az elkövetkezendő beszédet. Nincs is szükség egyenlőre egy újoncnak jártatni feleslegesen a bagólesőjét.De ha már a társalgás elkerülése volt a cél, egy kis kitérőt azért lehet tartani nem de? Megközelíti partnerét a lovával. Óvatosan és halkan, hogy ha még hátra is néz a hadnagy ne éppen szűrhessen le semmit. Nem mintha titkolózni akarna. Csak ezt kellemetlen hangosan kijelenteni.*
- Elan, figyelj a hadnagy azt mondta parancs kötelesek vagyunk. Ha mond valamit, ne gondolkozz. Ne mond meg mit csináljunk. Csak tedd. * Egy kisebb sóhaj keretébe folytatja is. * - Ezt külön adta utasításba még a piacon. Gondoltam szólok.
* Meg se várja míg a partnere válaszolna, csak le lassít a lovával, hogy vissza kerülhessen a sorba. Mindig is jó lovas volt. Már gyermek korába gyakran az istállóba kapták rajta, hogy a lovak között mozgolódott. Ha éppen nem a kardal gyakorolt. Ahogy haladnak a szántóföldön az eddigi nyugodt és feszültségmentes lovaglás át formálódik valami mássá. ~ Kellemetlen érzés lett úrrá rajtam. ~ Nem éppen tudja megmagyarázni a lovag az érzéseit. De az is lehet, hogy csak a szél űz belőle játékot. Biztos ami biztos a tekintetét a folyamatosan mozgó tájon tartja, hogy ha bármi történne is, ne éppen tudja meglepni. Csak akkor hagyja abba a tájnak a vizslatását, ha valami meglepőt pillant meg vagy elérik az útjuk célját. Addig fókuszál a környezetére. *
633. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-17 18:57:50
Üzenet elküldve: 2021-10-17 18:57:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Különös Küldetés//
*Az alapvetően csöndben telt út végén Nilevard felvet néhány kérdést. Soreyl egy mélyebb levegőt vesz, amit egy sóhajba fojt, amikor megérkezik a félelf és átveszi a szót. Kicsit megingatja fejét a nyakán, és belekotor a körszakállába.*
-Nem tudunk semmit.
*Mondja röviden, és valahol érzi, hogy ez messze nem elég magyarázat, de hagy egy kis időt ezen gondolkodni a közlegényeknek. Kisvártatva folytatja.*
-Nem voltam Vadászlakon soha. Körbenézünk.
*Mondja röviden, majd hozzáteszi.*
-Amikor a Városi Őrség újraalakult Danjaar vezetésével, arról sem tudott a fél város. Egy szántóföldi falu, lehet nem is tud a Wargok létezéséről.
*Mondja összeráncolt szemöldökkel, és végigvezeti barna szemét a változó tájon.*
-Megnézzük, körbekérdezünk, és holnap reggel kivonulunk az erdőbe.
*Magyarázza. Szerinte logikus a terv. Ma este megnézik mi folyik a faluban, aztán meghallgatják a panaszokat, aminek utánanéznek az inkriminált területen. Ha a falu tele van alkoholmámorban bűzlő félbolondokkal, és semmilyen meséjüknek sem lehet érdemben bármilyen hitelt adni, már fordítja is meg a lovát, és indul haza. Ha pedig valóban van mit megnézni, csak akkor mennek ki az erdőbe. Hanglejtéséből nem sok egyéb derül ki a gondolataiból, pusztán annyi, hogy a részéről lezártnak tekinthető a beszélgetés, pláne, hogy hamarost meg is kell érkezzenek. A szántóföldek északnyugati sarkában van a település ha a könyvek nem tévednek, márpedig az esik a legközelebb Artheniorhoz. Az erdő széli úton vezeti a lovag a csapatot, így jobbról a fák, balról a termőföldek keretezik útjukat. Soreyl közben próbál figyelni az erdőre. Nem hinné, hogy érzékelne bármi különlegeset, pusztán az Erdőméllyi rutin. Jobb figyelni, mint ideje korán szembenézni egy irbisszel. Ha megpillantják a falu fényeit, füstjeit kicsit nyugodtabb lesz, tekintve hogy eleddig nem igazán tudta hogy merre kell menni.*
*Az alapvetően csöndben telt út végén Nilevard felvet néhány kérdést. Soreyl egy mélyebb levegőt vesz, amit egy sóhajba fojt, amikor megérkezik a félelf és átveszi a szót. Kicsit megingatja fejét a nyakán, és belekotor a körszakállába.*
-Nem tudunk semmit.
*Mondja röviden, és valahol érzi, hogy ez messze nem elég magyarázat, de hagy egy kis időt ezen gondolkodni a közlegényeknek. Kisvártatva folytatja.*
-Nem voltam Vadászlakon soha. Körbenézünk.
*Mondja röviden, majd hozzáteszi.*
-Amikor a Városi Őrség újraalakult Danjaar vezetésével, arról sem tudott a fél város. Egy szántóföldi falu, lehet nem is tud a Wargok létezéséről.
*Mondja összeráncolt szemöldökkel, és végigvezeti barna szemét a változó tájon.*
-Megnézzük, körbekérdezünk, és holnap reggel kivonulunk az erdőbe.
*Magyarázza. Szerinte logikus a terv. Ma este megnézik mi folyik a faluban, aztán meghallgatják a panaszokat, aminek utánanéznek az inkriminált területen. Ha a falu tele van alkoholmámorban bűzlő félbolondokkal, és semmilyen meséjüknek sem lehet érdemben bármilyen hitelt adni, már fordítja is meg a lovát, és indul haza. Ha pedig valóban van mit megnézni, csak akkor mennek ki az erdőbe. Hanglejtéséből nem sok egyéb derül ki a gondolataiból, pusztán annyi, hogy a részéről lezártnak tekinthető a beszélgetés, pláne, hogy hamarost meg is kell érkezzenek. A szántóföldek északnyugati sarkában van a település ha a könyvek nem tévednek, márpedig az esik a legközelebb Artheniorhoz. Az erdő széli úton vezeti a lovag a csapatot, így jobbról a fák, balról a termőföldek keretezik útjukat. Soreyl közben próbál figyelni az erdőre. Nem hinné, hogy érzékelne bármi különlegeset, pusztán az Erdőméllyi rutin. Jobb figyelni, mint ideje korán szembenézni egy irbisszel. Ha megpillantják a falu fényeit, füstjeit kicsit nyugodtabb lesz, tekintve hogy eleddig nem igazán tudta hogy merre kell menni.*
632. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-15 14:11:49
Üzenet elküldve: 2021-10-15 14:11:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sziritán titkai//
*Egy rövid pillanatig kezével támaszkodva a romos főbejárat falának fülel. Van valami megnyugtató az ilyen helyekben, amit sosem tudna megmagyarázni. A régmúlt homálya tölti meg a templomot, s e szellemek között ő az egyetlen, aki lélegzik.
Ahogy a sötéten ásító lejáróval találja magát szemben, egy kicsit megborzong a felfelé süvítő hűvösségtől. Veszélyes egy efféle, romos pince, ám ha valaki, ő nem féli a sötétséget. Eszébe ötlik a kikötői katakomba, ahol oly sokáig bolyongott, és eszébe jut a banya ajándéka is... Nem fog elveszni a feketeségben.
Vaskosabb botot keres, amit körbeteker némi száraz fűvel, növénnyel, miegyébbel... Jó alaposan rá is fűzi. Látnia azért kell majd. Koncentrál a varázsra, s ha sikerül, hát egy hevenyészett fáklyával már gazdagabb is. Talán némi időbe telik, mire belobbantja, de a mágiánál jobb ötlete nincs.
Amennyiben van szabad út le, lépcső vagy létra, úgy óvatosan, minden lépésére ügyelve mászik alá a sötétségbe. Nem csupán a kíváncsiság hajtja. Van valami hívogatóan csábító is e helyben. A rejtély talán pont ő reá vár. Ugyan ki tudná megmondani, mit őriz e hely? Lehet, hogy itt is törmeléket lel majd, s az elmúlt idők emlékeit. De talán akad itt valami, aminek hasznát veheti... Akár a falu lelkeit tekintve, akár a három papot.
Lemászik hát, ügyelve, óvatosan, a fáklyát gondosan eltartva. Nem fél. Barátja a sötétség, nem pedig ellensége.*
A varázsló csettint egyet, melynek hatására apró szikrák manifesztálódnak és hullnak egy meghatározott kis helyre. Gyúlékony anyagok lángra lobbantásához elegendő.
*Egy rövid pillanatig kezével támaszkodva a romos főbejárat falának fülel. Van valami megnyugtató az ilyen helyekben, amit sosem tudna megmagyarázni. A régmúlt homálya tölti meg a templomot, s e szellemek között ő az egyetlen, aki lélegzik.
Ahogy a sötéten ásító lejáróval találja magát szemben, egy kicsit megborzong a felfelé süvítő hűvösségtől. Veszélyes egy efféle, romos pince, ám ha valaki, ő nem féli a sötétséget. Eszébe ötlik a kikötői katakomba, ahol oly sokáig bolyongott, és eszébe jut a banya ajándéka is... Nem fog elveszni a feketeségben.
Vaskosabb botot keres, amit körbeteker némi száraz fűvel, növénnyel, miegyébbel... Jó alaposan rá is fűzi. Látnia azért kell majd. Koncentrál a varázsra, s ha sikerül, hát egy hevenyészett fáklyával már gazdagabb is. Talán némi időbe telik, mire belobbantja, de a mágiánál jobb ötlete nincs.
Amennyiben van szabad út le, lépcső vagy létra, úgy óvatosan, minden lépésére ügyelve mászik alá a sötétségbe. Nem csupán a kíváncsiság hajtja. Van valami hívogatóan csábító is e helyben. A rejtély talán pont ő reá vár. Ugyan ki tudná megmondani, mit őriz e hely? Lehet, hogy itt is törmeléket lel majd, s az elmúlt idők emlékeit. De talán akad itt valami, aminek hasznát veheti... Akár a falu lelkeit tekintve, akár a három papot.
Lemászik hát, ügyelve, óvatosan, a fáklyát gondosan eltartva. Nem fél. Barátja a sötétség, nem pedig ellensége.*
A varázsló csettint egyet, melynek hatására apró szikrák manifesztálódnak és hullnak egy meghatározott kis helyre. Gyúlékony anyagok lángra lobbantásához elegendő.
631. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-08 23:31:42
Üzenet elküldve: 2021-10-08 23:31:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
*Utoljára a tisztáson állt meg pihenni és azóta csak ment, szinte vakon. Nem akart messzire jönni, nem akart, de jött. Tudattalanul szemlélte a tájat. Épp annyira fogta fel környezetét, hogy baleset ne érje, ám hogy merről jött és merre tart, azt nem tudná megmondani. Elfogy a lendület, ami idáig hajtotta. Újra tudatosan néz körbe. Hol van? Szántóföldeket lát mindenhol. Fátlan pusztaság, amelyen akadálytalanul szalad végig a napsugár. Most sincs egyedül és talán ide kellett jönnie, hogy újra rájöjjön erre. ~ Minden rendben. Mondjuk nem tudom hol vagyok, de talán nem is számít. ~ Vállat vonva indul tovább, Eeyr tudja merre.*
630. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-07 11:26:34
Üzenet elküldve: 2021-10-07 11:26:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Sziritán titkai//
- Értem, amit mondasz Hanloren nővér. *Mosolyog Pheoz az elf lányra, de a másik két pap láthatóan nincs elragadtatva az öltettől, hogy alámerüljenek a sötétségben, ahhoz, hogy legyőzzék.*
- Bizony és mi azon leszünk, hogy vetekedjen majd az artheniori templom szépségével és erejével. *Követi Han pillantását a pap ugyanúgy végignézve a most még romos épületen.*
- Menj csak. *Válaszol Pheoz kurtán biccentve.*
- Mi is láttuk. A helyiek szerint fura alak, de a légynek sem árt. *Idézi fel magában a szőke férfi a zsákos ember képét.*
- Korán jön, aztán eltűnik a romok között és későn távozik. Sokszor nem is látjuk, mikor. Egyszer követtük, de a pince sötétjében eltűnt. Pedig nincs alagút odalent. Vagy csak mi nem találtuk meg. *Von vállat Pheoz szórakozott mosollyal és visszatér a vacsorához miközben két társa tovább csinosítgatja a kunyhót. Most épp ajtót igyekeznek eszkábálni a bejáratként szolgáló négyszögbe több kevesebb sikerrel.
Ha Hanloren megkerüli a romot, gyorsan megtalálja az egykor főbejáratként szolgáló nagyobb ajtót. Valaha kétszárnyú lehetett, de már a fa sincs meg, csak a rozsdás vasalat fekszik szomorúan a kövek között a földön. A tetőt rég elvitte az idő és a viharok, csak pár korhadt tetőgerenda árválkodik odafent, amelyeken keresztül látni az eget. A főhajóból két mellékhajó nyílik két oldalt, hátul sekrestyés lehetett, pár kopott, elmorzsolódott lépcsőfok vezet fel odáig. Csak törmelék van odabent, sem imapadok, sem semmi más, meg pár felismerhetetlenségig elkopott szobormaradvány. Hátul, a sekrestyés mögött beomlott lejáró, talán a pincébe vagy alsóbb helyiségekbe vezető, sötéten ásító járat előtt találja magát az elf. Odalent csend van, csak a kintről beszűrődő kalapács ütemes zaja hallatszik. Hűvös árad odalentről, borzongató hideg, talán mélyre hatolnak a lenti helyiségek.*
- Értem, amit mondasz Hanloren nővér. *Mosolyog Pheoz az elf lányra, de a másik két pap láthatóan nincs elragadtatva az öltettől, hogy alámerüljenek a sötétségben, ahhoz, hogy legyőzzék.*
- Bizony és mi azon leszünk, hogy vetekedjen majd az artheniori templom szépségével és erejével. *Követi Han pillantását a pap ugyanúgy végignézve a most még romos épületen.*
- Menj csak. *Válaszol Pheoz kurtán biccentve.*
- Mi is láttuk. A helyiek szerint fura alak, de a légynek sem árt. *Idézi fel magában a szőke férfi a zsákos ember képét.*
- Korán jön, aztán eltűnik a romok között és későn távozik. Sokszor nem is látjuk, mikor. Egyszer követtük, de a pince sötétjében eltűnt. Pedig nincs alagút odalent. Vagy csak mi nem találtuk meg. *Von vállat Pheoz szórakozott mosollyal és visszatér a vacsorához miközben két társa tovább csinosítgatja a kunyhót. Most épp ajtót igyekeznek eszkábálni a bejáratként szolgáló négyszögbe több kevesebb sikerrel.
Ha Hanloren megkerüli a romot, gyorsan megtalálja az egykor főbejáratként szolgáló nagyobb ajtót. Valaha kétszárnyú lehetett, de már a fa sincs meg, csak a rozsdás vasalat fekszik szomorúan a kövek között a földön. A tetőt rég elvitte az idő és a viharok, csak pár korhadt tetőgerenda árválkodik odafent, amelyeken keresztül látni az eget. A főhajóból két mellékhajó nyílik két oldalt, hátul sekrestyés lehetett, pár kopott, elmorzsolódott lépcsőfok vezet fel odáig. Csak törmelék van odabent, sem imapadok, sem semmi más, meg pár felismerhetetlenségig elkopott szobormaradvány. Hátul, a sekrestyés mögött beomlott lejáró, talán a pincébe vagy alsóbb helyiségekbe vezető, sötéten ásító járat előtt találja magát az elf. Odalent csend van, csak a kintről beszűrődő kalapács ütemes zaja hallatszik. Hűvös árad odalentről, borzongató hideg, talán mélyre hatolnak a lenti helyiségek.*
629. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-06 09:29:25
Üzenet elküldve: 2021-10-06 09:29:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Szereti a piacokat, tagadni se lehetne, hogy a furcsa és különös holmik megszállott híve. Ezen kutatások és felfedezések során azonban nagyrészt csupán annyi pottyant le, amennyiből nem hal éhen. Izgalmas és érdekes egy vándor ócskás élete, de pont annyira rajtavesztős is. Ahogy a szántók között kialakított úton halad a város irányába, néha le- lepillant viseltes csizmáira és sokat látott táskájára, amelynek csücskei már rojtosak. Néha még neki is kell rendes munkát vállalni, hogy ezt a nem mindennapi hobbit tudja támogatni. ~Első körben új ruha, csizma és táska. Remélem futja majd mindre. ~ Nem igazán ért sok mindenhez, se kenyeret sütni, se rendesen varrni, se ékszert készíteni nem tud, bizony nem lesz könnyű dolga a munkakereséssel.*
628. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-10-02 08:45:30
Üzenet elküldve: 2021-10-02 08:45:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sziritán titkai//
-A sötétségben a legkönnyebb elbotlani, miközben az úrnő fényét követjük. Nem árt, ha tudod, hol keresztezik az utad göcsörtök. *Kellő magabiztossággal ejti ki a szavakat, s ezzel ő le is zárta a témát, ahogy alighanem a három fénypap is.* ~Ugyan, mit tudsz te a Vérúrról vagy annak céljairól, ostoba kurafi?!~ *Persze a gondolatait meghagyja magának, gondosan ügyelve, hogy arcára se üljenek ki valódi érzelmek.*
-Hmm. *Elmerengve pillantgat a régi templom felé, zöldjeit hosszan járatva a rejtélyes helyen.*
-Az a lényeg, mi lesz belőle. *Visszhangozza szórakozottan a papot, majd széles mosolyt ölt és visszafordul a hármashoz.*
-Megnézem magamnak ezt a templomot, míg a vacsora fő. Hátha szót válthatok ezzel a... Zsákos emberrel. Minden lélek számít egy ilyen kis közösségben, bolondság lenne egyet is veszni hagyni. *Meleg, ám kérdő pillantást vet a szőke papra, megvárva annak válaszát, mielőtt a templom felé venné az irányt. Jól tudja, mi a terve a triónak a hellyel, jó lesz először körbeszaglászni... Templomot nem emelnek csak úgy akárkinek. Ki tudja, mit rejthet valójában?*
-A sötétségben a legkönnyebb elbotlani, miközben az úrnő fényét követjük. Nem árt, ha tudod, hol keresztezik az utad göcsörtök. *Kellő magabiztossággal ejti ki a szavakat, s ezzel ő le is zárta a témát, ahogy alighanem a három fénypap is.* ~Ugyan, mit tudsz te a Vérúrról vagy annak céljairól, ostoba kurafi?!~ *Persze a gondolatait meghagyja magának, gondosan ügyelve, hogy arcára se üljenek ki valódi érzelmek.*
-Hmm. *Elmerengve pillantgat a régi templom felé, zöldjeit hosszan járatva a rejtélyes helyen.*
-Az a lényeg, mi lesz belőle. *Visszhangozza szórakozottan a papot, majd széles mosolyt ölt és visszafordul a hármashoz.*
-Megnézem magamnak ezt a templomot, míg a vacsora fő. Hátha szót válthatok ezzel a... Zsákos emberrel. Minden lélek számít egy ilyen kis közösségben, bolondság lenne egyet is veszni hagyni. *Meleg, ám kérdő pillantást vet a szőke papra, megvárva annak válaszát, mielőtt a templom felé venné az irányt. Jól tudja, mi a terve a triónak a hellyel, jó lesz először körbeszaglászni... Templomot nem emelnek csak úgy akárkinek. Ki tudja, mit rejthet valójában?*
627. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-09-27 16:19:36
Üzenet elküldve: 2021-09-27 16:19:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
*A fák egyre ritkábbak. Átveszi a helyüket a szántások hatalmas dombjai. A friss levegő. A kellemes nosztalgia egy folytonos félmosolyra kényszeríti a lovagot. Boldog hogy elhatározta magát. Már járása sem olyan szigorú. Csak élvezi a természetet. A tájat. Rég járt errefelé. Neki éveknek tűnik, de mit mondhat egy ember aki egy testen osztozik kardjának kitalált képmásával. Megnyúlnak olyankor az órák, mint az árnyékok mielőtt a nap megcsókolja a horizontot, és eggyé válnak egy éjszakára. Valami hasonló költői kép is átfut a lovag agyán. A romantikus, édelgős hasonlat azonnal eszébe juttatja azt a Pegazusi estét.*
-Maydeleine.
*Mondja ki halkan, és megrázóan keservesen. Mély hangja megremeg, nagyot sóhajt. Mielőtt vissza esne teljes depressziójába, még Perchipfell próbálja kicsit felrázni.*
~Ne aggódj! Annak is eljön az ideje.~
*Nyugtatja, és egyben fegyelemre inti a kard.*
~Most még kötelességeid vannak.~
*Valóban vannak. El kell mennie egészen a Kaszárnyáig. Beszélni Bredocal, és tisztázni ezt az egészet. Lábai megindulnak a tisztás felé.*
-Maydeleine.
*Mondja ki halkan, és megrázóan keservesen. Mély hangja megremeg, nagyot sóhajt. Mielőtt vissza esne teljes depressziójába, még Perchipfell próbálja kicsit felrázni.*
~Ne aggódj! Annak is eljön az ideje.~
*Nyugtatja, és egyben fegyelemre inti a kard.*
~Most még kötelességeid vannak.~
*Valóban vannak. El kell mennie egészen a Kaszárnyáig. Beszélni Bredocal, és tisztázni ezt az egészet. Lábai megindulnak a tisztás felé.*
626. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-09-23 14:52:04
Üzenet elküldve: 2021-09-23 14:52:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Tűzkeresztség //
// Zárás //
* A küldetés innen már egyszerűen megy. Az eső nyújtatta védelem, ugyan nem kellemes, de legalább megóvja őket a nyilaktól, mert látni nem nagyon lehet, hát még lőni. Wyn körbezárja a kis erődöt, amennyire csak tudja. Szerencsére a támogatás is hamar megérkezik. A vihar pedig kezd alábbhagyni. Egyértelmű túlerejűkkel szebben az egyetlen bölcs dolog, ha megadják magukat. A jócskán megfogyatkozott védők így is tesznek. Az erőd az övéké. Megkezdődik a martalócok letartóztatása, valamint a hely biztosítása. Eltart egy darabig mire átfésülik az helyet meg a bizonyítékokat össze hordják. Ezért hát csak másnap kezdőik meg a csapatok mozgósítása. Mogrin százados reggel fel is keresi az ifjú elitet.*
- Nos mi nemsokára elhagyjuk ezt a helyet. Maga itt marad néhány emberrel és porig égetik ezt a helyet! Jobb híján nem tehetünk mást. A városban majd találkozunk!* Közben a zsebébe túr és elő vesz belőle valamit.*
- Tartsa ide a markát!* Azzal egy díszes arany berakásos csont sípot nyújt át neki.*
- Ezt az egyik banditától foglaltam le. Ajándék, amiért jól helyt állt. Adja el, vagy tartsa meg, ahogy akarja.* Azzal megfordul és parancsokat osztogatva indulásra ösztönzi a katonának. Néhány perc múlva már csak vagy négyen vannak a táborban. Ideje felgyújtani ezt a kócerájt.*
// Zárás //
* A küldetés innen már egyszerűen megy. Az eső nyújtatta védelem, ugyan nem kellemes, de legalább megóvja őket a nyilaktól, mert látni nem nagyon lehet, hát még lőni. Wyn körbezárja a kis erődöt, amennyire csak tudja. Szerencsére a támogatás is hamar megérkezik. A vihar pedig kezd alábbhagyni. Egyértelmű túlerejűkkel szebben az egyetlen bölcs dolog, ha megadják magukat. A jócskán megfogyatkozott védők így is tesznek. Az erőd az övéké. Megkezdődik a martalócok letartóztatása, valamint a hely biztosítása. Eltart egy darabig mire átfésülik az helyet meg a bizonyítékokat össze hordják. Ezért hát csak másnap kezdőik meg a csapatok mozgósítása. Mogrin százados reggel fel is keresi az ifjú elitet.*
- Nos mi nemsokára elhagyjuk ezt a helyet. Maga itt marad néhány emberrel és porig égetik ezt a helyet! Jobb híján nem tehetünk mást. A városban majd találkozunk!* Közben a zsebébe túr és elő vesz belőle valamit.*
- Tartsa ide a markát!* Azzal egy díszes arany berakásos csont sípot nyújt át neki.*
- Ezt az egyik banditától foglaltam le. Ajándék, amiért jól helyt állt. Adja el, vagy tartsa meg, ahogy akarja.* Azzal megfordul és parancsokat osztogatva indulásra ösztönzi a katonának. Néhány perc múlva már csak vagy négyen vannak a táborban. Ideje felgyújtani ezt a kócerájt.*
625. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-09-22 13:54:15
Üzenet elküldve: 2021-09-22 13:54:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Sziritán titkai//
*A beszélgetés sötétebb, komorabb jelleget ölt, amikor Sa'Tereth kerül szóba. A három pap érdeklődve, kissé megütközve néz az elf lányra, miközben az azt taglalja, milyen viszontagságok érték a sötétséggel kapcsolatba. Pheoz Hanlorent nézi, de Olan és Shaon tekintete összetalálkozik a háttérben.*
- Igen, ezt mi tudjuk, de ők *Int a szántói falu felé.* csak a káoszt és a fájdalmat tapasztalják meg. Mert nekik csak az marad. *Válaszolja szomorúan a szőke pap.*
- Elég sokat tudsz róla, ez igaz, de elmélyedni a Vérúr sötétségében nem helyénvaló. Ismerd a barátod, de legjobban az ellenséged, ez igaz, de nem hiszem, hogy ez volna a járható út. *Szól közbe hátulról Shaon rosszalló tekintette. Pheoz eddig figyelmesen hallgatta az elfet, ám erre megrázza a fejét, zavartan elmosolyodik.*
- Nem is erről van szó, Shaon és Hanloren sem így értette, igaz? *Fordul vissza az elf lány felé a szőke pap. A kikötőt érintő megjegyzésre nem reagálnak, Olan és Shaon nemtetszést kifejező fejcsóválással fordulnak vissza a munkájukhoz, így Pheoz válaszol a romot érintő kérdésekre.*
- Valami ősi templom, de nem is fontos, hisz az a lényeg, mi lesz belőle. *Mosolyog a lányra.*
- Nem érdekli őket, csak egy zsákos ember jár ide olykor, de ő se sokáig marad. Vele még nem beszéltünk, különös figura, a falusiak elfogadták, ahogy a romot is. *Magyarázza felnézve a romos templomra.*
- Úgy döntöttünk, hogy a falusiakat egyelőre békén hagyjuk, nem kértek a segítségünkből és mi nem erőltetjük, nem szeretnénk, ha az első benyomás kellemetlen lenne. Ha felépült a templom és itt az oltár, akkor maguktól jönnek majd. Az idő nekünk dolgozik. *Fejezi be és amíg a másik két pap elkészül a kis viskóval és nekikezdenek fát gyűjteni a tüzelőhöz és kialakítani a fekhelyeket, addig Pheoz bentről szegényes alapanyagokat hoz ki, szárított húst, -zöldséget, kevés kolbászt és egy sótömböt, hogy nekikezdjen egy bográcsba vacsorát főzni maguknak. Egyszerű, de laktató étel készül, amit biztosan szívesen megosztanak majd Hanlorennel is. A szőke pap szívvel főz, odafigyel, hogy a lehetőségeikhez mérten a legjobbat hozza ki az ételből.*
*A beszélgetés sötétebb, komorabb jelleget ölt, amikor Sa'Tereth kerül szóba. A három pap érdeklődve, kissé megütközve néz az elf lányra, miközben az azt taglalja, milyen viszontagságok érték a sötétséggel kapcsolatba. Pheoz Hanlorent nézi, de Olan és Shaon tekintete összetalálkozik a háttérben.*
- Igen, ezt mi tudjuk, de ők *Int a szántói falu felé.* csak a káoszt és a fájdalmat tapasztalják meg. Mert nekik csak az marad. *Válaszolja szomorúan a szőke pap.*
- Elég sokat tudsz róla, ez igaz, de elmélyedni a Vérúr sötétségében nem helyénvaló. Ismerd a barátod, de legjobban az ellenséged, ez igaz, de nem hiszem, hogy ez volna a járható út. *Szól közbe hátulról Shaon rosszalló tekintette. Pheoz eddig figyelmesen hallgatta az elfet, ám erre megrázza a fejét, zavartan elmosolyodik.*
- Nem is erről van szó, Shaon és Hanloren sem így értette, igaz? *Fordul vissza az elf lány felé a szőke pap. A kikötőt érintő megjegyzésre nem reagálnak, Olan és Shaon nemtetszést kifejező fejcsóválással fordulnak vissza a munkájukhoz, így Pheoz válaszol a romot érintő kérdésekre.*
- Valami ősi templom, de nem is fontos, hisz az a lényeg, mi lesz belőle. *Mosolyog a lányra.*
- Nem érdekli őket, csak egy zsákos ember jár ide olykor, de ő se sokáig marad. Vele még nem beszéltünk, különös figura, a falusiak elfogadták, ahogy a romot is. *Magyarázza felnézve a romos templomra.*
- Úgy döntöttünk, hogy a falusiakat egyelőre békén hagyjuk, nem kértek a segítségünkből és mi nem erőltetjük, nem szeretnénk, ha az első benyomás kellemetlen lenne. Ha felépült a templom és itt az oltár, akkor maguktól jönnek majd. Az idő nekünk dolgozik. *Fejezi be és amíg a másik két pap elkészül a kis viskóval és nekikezdenek fát gyűjteni a tüzelőhöz és kialakítani a fekhelyeket, addig Pheoz bentről szegényes alapanyagokat hoz ki, szárított húst, -zöldséget, kevés kolbászt és egy sótömböt, hogy nekikezdjen egy bográcsba vacsorát főzni maguknak. Egyszerű, de laktató étel készül, amit biztosan szívesen megosztanak majd Hanlorennel is. A szőke pap szívvel főz, odafigyel, hogy a lehetőségeikhez mérten a legjobbat hozza ki az ételből.*
624. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-09-17 15:16:27
Üzenet elküldve: 2021-09-17 15:16:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sziritán titkai//
*Köszönetképp egy mosolyban részesíti a papot, amiért az fekhellyel kínálja. Nem is sejti, mily nagy lehetőséget kínál számára ezzel, eképp a mosoly is igazán őszintére sikeredik.*
-Sötétség és káosz. *Merengve pillant a férfire a szavai nyomán, hagy némi időt, hogy leülepedhessenek a hallottak.*
-Az ő célja nem a káosz. A hűvös, rideg és számító logika az, mit az óvatlan szem káosznak vél... A szemében pedig a szív diadala jelenti a káoszt. *Arcán töretlen a mosoly, de a zöld íriszek csalogatóan csillannak a szakállas férfire.* -Elég alkalmam volt megharcolni a sötétséggel, hogy kiismerhessem a mibenlétét. Talán nem ártana jobban belemélyedned... Legalább neked. Szívesen megosztom veled, amit én tudok. Hogyan másképp fogod majd felismerni az ellenséget, ha eljön az idő? Hisz nincsenek messze... *Dél felé pillant, elvégre a Kikötő, s annak környéke, de még a Szántóföldek déli részén is bőven akadnak Sa'Tereth hívők. Legalábbis így beszélik.
A bámészkodó gyermekek felé fordul széles mosollyal, majd a romot veszi szemügyre, kicsit elfordulva az atyáktól.* -Miféle rom ez? Mit tudtok róla? Miért nem mennek a közelébe? *Nem fordul vissza azonnal, egy ideig elnézegeti még a csonka templomot. Rejt magában valami hívogató misztikumot, mi talán épp arra vár, hogy feltörje... Talán ügyét is előmozdíthatja.*
-Tudok bármiben a segítségetekre lenni? Ha az építézésben nem is... A falusiak lelkét szívesen nyugtatom, s a betegeket is örömmel ápolom. *Fordul vissza a trióhoz. Minden követ meg kell mozgasson, ha el akarja érni a célját... S noha a három pap ügye kiváltképp nagy sziklát gurít elé, látja, hogy a trió nem kételkedik benne. Lám, a számos meghurcolás után még is csak van valami foganatja a karjába égett madáralaknak... Még ha nem is sejti valójában, hogy mit szolgál a szimbólum.*
*Köszönetképp egy mosolyban részesíti a papot, amiért az fekhellyel kínálja. Nem is sejti, mily nagy lehetőséget kínál számára ezzel, eképp a mosoly is igazán őszintére sikeredik.*
-Sötétség és káosz. *Merengve pillant a férfire a szavai nyomán, hagy némi időt, hogy leülepedhessenek a hallottak.*
-Az ő célja nem a káosz. A hűvös, rideg és számító logika az, mit az óvatlan szem káosznak vél... A szemében pedig a szív diadala jelenti a káoszt. *Arcán töretlen a mosoly, de a zöld íriszek csalogatóan csillannak a szakállas férfire.* -Elég alkalmam volt megharcolni a sötétséggel, hogy kiismerhessem a mibenlétét. Talán nem ártana jobban belemélyedned... Legalább neked. Szívesen megosztom veled, amit én tudok. Hogyan másképp fogod majd felismerni az ellenséget, ha eljön az idő? Hisz nincsenek messze... *Dél felé pillant, elvégre a Kikötő, s annak környéke, de még a Szántóföldek déli részén is bőven akadnak Sa'Tereth hívők. Legalábbis így beszélik.
A bámészkodó gyermekek felé fordul széles mosollyal, majd a romot veszi szemügyre, kicsit elfordulva az atyáktól.* -Miféle rom ez? Mit tudtok róla? Miért nem mennek a közelébe? *Nem fordul vissza azonnal, egy ideig elnézegeti még a csonka templomot. Rejt magában valami hívogató misztikumot, mi talán épp arra vár, hogy feltörje... Talán ügyét is előmozdíthatja.*
-Tudok bármiben a segítségetekre lenni? Ha az építézésben nem is... A falusiak lelkét szívesen nyugtatom, s a betegeket is örömmel ápolom. *Fordul vissza a trióhoz. Minden követ meg kell mozgasson, ha el akarja érni a célját... S noha a három pap ügye kiváltképp nagy sziklát gurít elé, látja, hogy a trió nem kételkedik benne. Lám, a számos meghurcolás után még is csak van valami foganatja a karjába égett madáralaknak... Még ha nem is sejti valójában, hogy mit szolgál a szimbólum.*
623. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-09-17 11:20:10
Üzenet elküldve: 2021-09-17 11:20:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Új irányok //
* Persze nem örökre hagyta el a várost, mégis van benne egyfajta bizonytalanság-érzet. *
~ Ha nem jön össze a tervem, egyébként is hamarabb itt találom magam, mint gondoltam és minden kezdődhet elölről. ~
* Nem tartja magát vidéket szerető lánynak, de azért el kell ismernie a levegő is sokkal, de sokkal tisztább. Nem érződik benne az emberek állandó idegessége és mocska. *
~ Valószínűleg az itt élők is nyugodtabbak, mint a városban. Egyszerű élet, kevesebb gond. ~
* Kicsit lassabra veszi a lépteit és élvezi a friss levegőt és a földek illatát. *
* Persze nem örökre hagyta el a várost, mégis van benne egyfajta bizonytalanság-érzet. *
~ Ha nem jön össze a tervem, egyébként is hamarabb itt találom magam, mint gondoltam és minden kezdődhet elölről. ~
* Nem tartja magát vidéket szerető lánynak, de azért el kell ismernie a levegő is sokkal, de sokkal tisztább. Nem érződik benne az emberek állandó idegessége és mocska. *
~ Valószínűleg az itt élők is nyugodtabbak, mint a városban. Egyszerű élet, kevesebb gond. ~
* Kicsit lassabra veszi a lépteit és élvezi a friss levegőt és a földek illatát. *
622. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-09-14 10:35:02
Üzenet elküldve: 2021-09-14 10:35:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Sziritán titkai//
*A papokon látszik, hogy örülnek a hírekről Arenih atyáról. A lázadás utáni időkben nagy szerep jutott a hősnek tartott papra, aki segítőivel felszabadította az artheniori oltárt a sötétségtől. Ahogy annak is örülnek, hogy Hanloren végül igent mond a közös imádkozásra. Hisz őt is hősnek tartják, hisz Arenih oldalán részt vett a Sa'Tereth elleni harcokban.
A papok úgy tűnik, nem gyanakszanak, örülnek, hogy ilyen segítségük akad. A falusiak pedig nem nagyon jönnek ki a romig, akadnak gyerekek, akik jó távolról nézelődnek, de amikor valaki felfedezi őket, akkor elfutnak a házak felé. A városban látott őrség csak a faluig járőrözig, onnan visszafordulnak, nem mennek el a romig.*
- Ugyan, nem nézhetjük el, hogy egy kisasszony a szabad ég alatt alszik, míg mi ebben a... *Keresi a szavakat a kunyhó felé fordulva.* palotában. *Nevet Pheosz, Shaon korábbi szavát használva.
A kérdésre mind elgondolkodva tekintenek Sziritán felé, de a szőke pap válaszol.*
- Megtűrnek, de a történtek óta elég bizalmatlanok. Vannak, akik azt állítják Sa'Tereth áll a fosztogatás mögött, de számosak azok is, akik minden istent elítélnek. Ezért is szeretnénk az Ő kegyéből helyrehozni a romot és templommá szentelni, hogy lássák, Eeyr a Fény és a béke, nem a sötétség és a káosz. *Bizakodón mosolyog Hanra, látszik rajta, hogy elég elszánt, de elég okos is ahhoz, hogy ne törjön ajtóstól a háza, hanem apránként szerezze meg a sziritániak bizalmába.*
- Az imáig folytassuk a munkát, hisz már nem csak hárman leszünk, hanem négyen. *Mosolyog Olan a hármasra és a papok visszatérnek a munkához, hogy újabb fekhelyet készítsenek, hogy Hanloren is kényelmesebben pihenhessen.*
*A papokon látszik, hogy örülnek a hírekről Arenih atyáról. A lázadás utáni időkben nagy szerep jutott a hősnek tartott papra, aki segítőivel felszabadította az artheniori oltárt a sötétségtől. Ahogy annak is örülnek, hogy Hanloren végül igent mond a közös imádkozásra. Hisz őt is hősnek tartják, hisz Arenih oldalán részt vett a Sa'Tereth elleni harcokban.
A papok úgy tűnik, nem gyanakszanak, örülnek, hogy ilyen segítségük akad. A falusiak pedig nem nagyon jönnek ki a romig, akadnak gyerekek, akik jó távolról nézelődnek, de amikor valaki felfedezi őket, akkor elfutnak a házak felé. A városban látott őrség csak a faluig járőrözig, onnan visszafordulnak, nem mennek el a romig.*
- Ugyan, nem nézhetjük el, hogy egy kisasszony a szabad ég alatt alszik, míg mi ebben a... *Keresi a szavakat a kunyhó felé fordulva.* palotában. *Nevet Pheosz, Shaon korábbi szavát használva.
A kérdésre mind elgondolkodva tekintenek Sziritán felé, de a szőke pap válaszol.*
- Megtűrnek, de a történtek óta elég bizalmatlanok. Vannak, akik azt állítják Sa'Tereth áll a fosztogatás mögött, de számosak azok is, akik minden istent elítélnek. Ezért is szeretnénk az Ő kegyéből helyrehozni a romot és templommá szentelni, hogy lássák, Eeyr a Fény és a béke, nem a sötétség és a káosz. *Bizakodón mosolyog Hanra, látszik rajta, hogy elég elszánt, de elég okos is ahhoz, hogy ne törjön ajtóstól a háza, hanem apránként szerezze meg a sziritániak bizalmába.*
- Az imáig folytassuk a munkát, hisz már nem csak hárman leszünk, hanem négyen. *Mosolyog Olan a hármasra és a papok visszatérnek a munkához, hogy újabb fekhelyet készítsenek, hogy Hanloren is kényelmesebben pihenhessen.*
621. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2021-09-09 14:53:32
Üzenet elküldve: 2021-09-09 14:53:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sziritán titkai//
-Akkor beszéltem vele legutoljára. De bizonyosan szívesen fogadna vendégeként egyszer. *Feleli az Arenih atyát érintő kérdésre. Nem, mintha szívesen közelítené meg az artheniori templomot. Legalábbis egyelőre.
A férfi szavaira csak szeme rebben, de töretlen mosollyal kezeli a meggyőző szavakat.*
-Igazat szólhatsz, Pheoz. Úgy veletek imádkozom. *Nem tart a dologtól, elvégre a magában elmormolt szavakat úgy is csak ő hallja. És ha visszagondol a banyára a Csatornában... Talán is nem is találnak süket fülekre lelkében.
Hisz jóformán még mindig tanácstalan a három pappal kapcsolatban. Ha csak ő lenne itt és a falubeliek... Mindjárt más lenne a helyzet. De a három csuhás bizony alaposan beleköp a levesébe. Meg kell nyernie magának az embereket, ám a trió jelenléte ezt alaposan megnehezíti. Nem tarthatja fenn sokáig a színjátékot és nem is ölheti meg a hármast... Utóbbi bizonyára a visszájára fordulna.*
-Szívesen veszem a vendéglátást. Elalszom én a szabad ég alatt is, ha a szükség úgy kívánja, de öröm lenne végre tető alatt álomra hajtani a fejem. *Hajt fejet finoman Shaon előtt.*
-Mielőtt nekikezdünk az előkészületeknek... Mondjátok, testvérek, mennyire kötődik az Úrnőhöz e nép? Mennyire kell a lelkükre hatni, hogy lássák világunk igazát és a fény valódi arcát? *Ártatlanul pillant végig a három arcon válaszra várva. Tudnia kell, hányadán áll a hármas a néppel, mielőtt bármire is elszánja magát.*
-Akkor beszéltem vele legutoljára. De bizonyosan szívesen fogadna vendégeként egyszer. *Feleli az Arenih atyát érintő kérdésre. Nem, mintha szívesen közelítené meg az artheniori templomot. Legalábbis egyelőre.
A férfi szavaira csak szeme rebben, de töretlen mosollyal kezeli a meggyőző szavakat.*
-Igazat szólhatsz, Pheoz. Úgy veletek imádkozom. *Nem tart a dologtól, elvégre a magában elmormolt szavakat úgy is csak ő hallja. És ha visszagondol a banyára a Csatornában... Talán is nem is találnak süket fülekre lelkében.
Hisz jóformán még mindig tanácstalan a három pappal kapcsolatban. Ha csak ő lenne itt és a falubeliek... Mindjárt más lenne a helyzet. De a három csuhás bizony alaposan beleköp a levesébe. Meg kell nyernie magának az embereket, ám a trió jelenléte ezt alaposan megnehezíti. Nem tarthatja fenn sokáig a színjátékot és nem is ölheti meg a hármast... Utóbbi bizonyára a visszájára fordulna.*
-Szívesen veszem a vendéglátást. Elalszom én a szabad ég alatt is, ha a szükség úgy kívánja, de öröm lenne végre tető alatt álomra hajtani a fejem. *Hajt fejet finoman Shaon előtt.*
-Mielőtt nekikezdünk az előkészületeknek... Mondjátok, testvérek, mennyire kötődik az Úrnőhöz e nép? Mennyire kell a lelkükre hatni, hogy lássák világunk igazát és a fény valódi arcát? *Ártatlanul pillant végig a három arcon válaszra várva. Tudnia kell, hányadán áll a hármas a néppel, mielőtt bármire is elszánja magát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2234-2253