// Második szál //
// Tündérvarázs //
// Lelkes néző //
- Neem? Hát, akkor biztosan vakok voltak. Vagy eleve azt gondolták, hogy esélyük sincs nálad. *bókol udvariasan mosolyogva Isqeha. Igazán nem kell megerőltetnie magát a szép szavakkal, a (mint kiderül) lovagnak nevelt leányzó valóban nem hazudtolja meg a szebbik nemhez való tartozását külsejét tekintve, ezt bárki láthatja, aki ránéz. Nos, a kútnál való foglalatosságuk eredményeképpen elfogadhatóan néznek ki most már mind a ketten, vagy legalábbis közelítenek hozzá, bár Nixomiának még a sár meg festékfürdő sem ártott különösebben, ami a megjelenését illeti.
De most már legalább Isq sem néz ki úgy, mint egy meglőtt, véres, sárban dagonyázó vízidisznó, hanem kezd ha nem is úriemberes, de legalább épelméjűnek kinéző külsőt ölteni.
Annyira nem zavartatja magát az elázott, vizes és foltos ruha miatt, egyrészt majd megszárad, és a festék szerencsére egészen jól elhalványodott, másrészt ahogy látja, a nyárközépi fesztiváli forgatagban nem csak velük, másokkal is történtek érdekes dolgok, és mégis mindenki jókedvű, és megértő.
Amott például (alig hisz a szemének) egy kereskedő külsejű, elegánsan öltözött férfi kezd maga körül hessegetve csapkodni, de hiába, egy egész madárhad támad rá, és emeli fel minden tiltakozása és hadonászása ellenére a magasba, és csak jó húsz lépésnyire pottyantják le újra a földre, hogy csak úgy nyekken, miközben mindenki jót kacag rajta, de legfőképp egy tizenegy év körüli kislány, aki nagyon hasonlít rá, épp csak hosszabb haja van, és nincsen kis kecske szakálla.*
- Az ivás művészete?? *kacag fel hitetlenkedve, mert azért ezt nem nézte volna ki a lányból! Persze valóban, a törpék aztán értik a módját, erről Isq is hallott anekdotákat, na de hogy Nixomia!!*
- Hallod, azt hiszem, szerencséd lehetett vele! Már mint a nevelőapáddal! Keménykötésű lehetett, Te pedig nem vagy semmi! *tetszik neki nagyon, hogy Nixomia nem egy elkényeztetett városi fruska, olyan, aki mindig keres magának valakit, akin élősködhet, és akivel kiszolgáltathatja magát, meg aki körbeugrálja. Közben pedig még egy normális ételt sem tud elkészíteni, nem hogy megjavítson valamit, vagy létrehozzon, megalkosson bármit, vagy észrevegye, hogy tehetne azért, hogy bármilyen módon jobbá tegye a környezetét. ~Nem, Nixomia nem ilyen!~ jön rá, és ez be is igazolódik, amikor arra kéri, nyugodtan borítson rá egy egész vödör vizet.
És persze azért a vizes, testre tapadó ruhát meg ami alatta kirajzolódik Isqeha is megnézi magának, na nem feltűnően, de önkéntelenül, nem csak a jövő menő férfiak.*
- A mi szeretett uralkodónknak... *veszi fel a fonalat csibész, huncut, rosszban sántikáló mosollyal* - most ehhez van kedve! *igazít egyet az egyik vizes hajfürtön a baljával hirtelen előrenyúlva, és varázsolja most a mágiát teljes tudatossággal, ahogy feldereng benne a ki tudja honnan és hogyan, milyen tündér varázslattal elméjében gyökeret vert ige.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.24 17:01:05
A varázsló ívet rajzol kezével, melynek hatására két körig szivárvány jön létre az égbolton, mely a varázslótól pár lépésre végződik. A szivárvány tövében egy, a varázslóval közvetlenül érintkező személy leghőbb vágyának képe jelenik meg.