Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Taverna a Három Baráthoz (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 153 (3041. - 3060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

3060. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-01-05 16:56:46
 ÚJ
>Tuldhron Slittendryk avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Tuldhron és Tanilla//

*Jól esik neki, hogy a másik így elismeri. Igaz, Tündérfalván is sokan kedvelték a kereskedőket, a zsoldosokkal ellentétben, ugyanakkor egy külhonitól mégis édesebben hangzanak az elismerő szavak.*
-Persze, senki sem egyforma. *Rázza meg a fejét, mintha csak megerősíteni akarná a másikat abban, helyes, amit mond. Kilép a tavernából, majd azonnal kérdést szegeznek hozzá, amire készséggel válaszol, kissé gyermekdeden elpirulva.*
-Hát, ha szabadna, elöl ülnék. Jobban ráláthatok a lovadra. *Szerinte az állat érdekesebb, mint a táj, ezért sem a hétköznapi vége felől fogta meg a dolgot. Amint persze megpillantja a kutyát és a patást, az ehhez illő izgalommal hallgatja meg Tanillát, hogy utána rohanhasson feléjük. Először kezét nyújtja az ebnek és a hátasnak, szagmintára, mindennek az alapjaként, majd jöhetnek a lágy, kedves szavak is.*
-Szia Maszat, szervusz, Furi! Hogy ti milyen szépek vagytok!


3059. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-01-05 16:09:37
 ÚJ
>Tanilla Arrievien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Tuldrhon és Tanilla//

- Persze, kereskedőnek lenni kifizetődő, ha vannak jó kapcsolataid. Meg hasonlók. De amúgy is, nem vagyunk egyformák.
*A kicsiny tündérfiú nagyon lelkes és ő nem tudja még róla, hogy tényleg milyen természetű a fiú. Na de majd kiderül az úton, vagy sem. Megköszönök a kiszolgálást és el is hagyják a Tavernát.*
- Kettőnknek egy lóháton még mindig gyorsabb és kényelmesebb. Választhatsz, hogy előttem vagy mögöttem szeretnél-e ülni?
* Ő csak és kizárólag olyas valakit nem engedne fel maga mellé lóhátra, aki nagyon büdös. Vagy nagyobb termet, mint amit a lova elbírna. Vagy ha olyas valaki lenne, akit tényleg nagyon utál, na de azzal nem is nagyon mászkálna együtt. Odakint bemutatást eszközöl lova, Tuldrhon és épp erre bóklászó kutyája között. *
- Tuldrhon, a magasabbik barna négylábú Maszat névre hallgató lovam. A kisebb kopottas bundájú eb pedig Furi a kutyám. Bár ő önállóbb, mint a lovam és gyakran elbóklászik.


3058. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-01-04 17:17:52
 ÚJ
>Arlintror Stheniyem avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

*Már lassan kezdi untatni a folyamatos hideg, már már nem is érzi. Bár ez mást is jelenthet, de szerencsére nem, nem fagytak le a tagjai, csak egyszerűen kezd hozzászokni az időjáráshoz. A földeken már megtörtént a betakarítás, így azok csupaszok.*
-Milyen jó is lenne itt élni. Csak túrnám a földet és kész. Bár az nem nekem való élet. Mint egy művésznek meg kell osztanom a művészetem másokkal is.
*Így le is zárta magában a gondolat menetét. A szántóföldeket lassan egy erdőség váltja fel. A fákon már nincsenek levelek, ami kicsit elszomorítja.*


3057. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2020-01-02 22:59:29
 ÚJ
>Merchen Feiy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 47

Játékstílus: Vakmerő

*A kis pihenés rettentő jól esik neki, bár nem is nevezhető ez pihenésnek, hisz akinek annak rendje és módja szerint dolga van, az nem lehet rest! Legalábbis az öregje mindig ezt a leckét próbálta neki átadni, most is ezen filózik, ahogy a lábai immáron a szántóföldek poros útját tapossák. ~Csak érjek a Sellőbe. Mindig olyan messzinek tűnik, utálok egyedül utazni. Legalább lehetne valami kis társam, talán egy ló akár! Vagy egy szamár is jó lenne, ami elbírja a kordét. Hm. Na legközelebb erre fogok gyűjteni, az tuti.~ Lelkesedése rendületlen, s félelmet és fáradságot nem ismerve tör előre, amerre csak a szem ellát, út nem maradhat bejáratlanul.*


3056. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-12-30 08:06:50
 ÚJ
>Morak Asthún avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

// Ismét Úton //

~ Hogy szakadna rá az ég! Most megint kutyagolhatok itt a hidegben. Még jó, hogy pihentem és ettem egy keveset. ~ * Morogja a bajsza alatt a törpe, amikor ismét a szabad ég alatt találja magát, miután ott hagyta a Tavernát. Persze nem a fogadósra dühös, sokkal inkább magára, mert nincsen elég pénze. *
~ Holnap muszáj leszek találni valami jól fizető munkát. Vagy legalább valami munkát, ha nem is jól fizetőt. ~ * Az anyagi helyzete miatt elnehezülő gondolatait, szinte, még a lábai is megérzik. Egyre nehézkesebben tapossák a havas utat... *


3055. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-12-29 16:13:03
 ÚJ
>Gwaandril Viltheriel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Virágom, virágom//
//Zárás//

*Kedves kis lányka, Lyna, csupa öröm, csupa derű. Gwaandril igazán megkedvelte, talán jó is lenne meginvitálni magukhoz, az után, hogy felépítették a házukat. Dronrin is biztosan örülne neki.*
-Igen, az, bár eléggé keveset voltam ott, Lombvárhoz képest. *Közben a leányka olyan kedves szavakkal illeti őket, melyek igencsak megmelengetik a Viltheriel szívét.*
-Hogy fér egy olyan kicsinyke fél-fajtársba, mint te, ennyi szív? *Mosolyodik el és Juhar is boldogan nyalja meg a tenyerét a társuknak, ha az hagyja neki. Ekkor azonban felötlik a hosszúéletűben, hogy neki bizony mennie kéne, eleve tilosban jár ki, ugyanakkor nincsen szíve szó nélkül itt hagyni Lynát.*
-Bocsáss meg, nagyon szívesen beszélgetnék itt veled, érdekes társaság vagy, de mennünk kell. Igazából itt sem lenne szabad sétálgatnunk, csak pihenni hagytam el a falut. Ha valaha kedved támadna folytatni ezt a beszélgetést, gyere Mil'Ochassba és keress engem. Hidd el, tudni fogják, ki vagy. *Ha teheti, szól az ebnek és szomorú arccal integet a lánynak. Nem is lett volna szabad elhagynia a fakerítést, ki tudja, fog e kapni ezért. Reméli nem lesz gond.*


3054. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-12-29 14:50:12
 ÚJ
>Morak Asthún avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

// Ismét Úton //

* A város melege és a téli vásár hangulata már rég feledésbe merült. Morak a törpékre jellemző makacssággal és kitartással tapossa az utat. Nem törődik a fáradtsággal, sem a csípös északi széllel. Sőt utóbbinak még örül is! Jobb a keményre fagyott, szekérnyomok szaggatta földúton menetelni, mint térdig a sárba süppedni. ~ Jó ez a hideg. ~ gondolja, miközben a sötétszürke felhőkből elkezd szállingózni a hó... *


3053. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-12-29 01:01:20
 ÚJ
>Cerlyna Niphryl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Virágom, virágom//

- Tényleg? Nagyon szépen köszönöm.
*A derűs hangulatára tett megjegyzést egyértelműen dicséretnek könyveli el, akkor is, ha egyesek ezt talán veleszületett tulajdonságnak tekintenék. Valójában Cerlyna sok energiát fektet abba, hogy mindenben találhasson valami szépet, és ne csüggedjen el akkor sem, amikor szíve szerint összekucorodva sírna. Ez talán azért van, mert Lynácska számára mindennél fontosabb az, hogy segíteni tudjon, és hiszi azt, hogy már ezzel is képes változtatni.*
- Lihanech olyan szép hely lehet.
*Sóhajtja ábrándosan, miközben elképzeli a gyönyörű, fejlett várost, ahol mindenféle intelligens, és szép lények laknak. Természetesen az elfek és tündérek között is rengeteg a rosszindulatú alak, Cerlyna ennek ellenére őket különösen nagyra tartja, és idealizálja, míg másokkal szemben egyszerűen csak nem előítéletes.*
- Ó, semmi baj nincsen, engem kicsit sem zavar.
*Nyugtatgatja a hosszúéletűt, és kedvesen mosolyogva hagyja, hogy a kutyus örvendezzen, ebben persze bátorítva is őt simogatással.*
- Annyi öröm és kedvesség van bennetek.
*Mondja az állat szemeibe nézve, de Gwaandrillal is megosztva gondolatait, és az ezeket követő vágyait.*
- Én is szeretnék majd sok állatot magam köré. Tavat kacsákkal, meg kis kertet tyúkokkal, ilyesmik.
*Felemás szemeivel kíváncsian fürkészi kísérője arcár, és tekintetét, miközben amaz mesél neki. Láthatóan minden apró idegszálával odafigyel, és memorizál, mert érdekli amit hall.*
- Ez nagyon izgalmas, szerintem kicsit sem unalmas. Szeretném ha mesélnél róluk.
*Ugrándozásában az tartja vissza, hogy éppen karon fogja kísérőjét, akinek lelkesen megszorítja felkarját, ugyanakkor ügyelve arra, hogy mindezt finoman tegye.*
- Sokat ilyet láttam még a lázadás előtt. A Gazdagnegyedben a legszebb nemes kisasszonyok mind elfek voltak. Nem úgy láttam, hogy ők hiányolták volna az erdőt, vagy hasonló.


3052. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-12-27 19:57:53
 ÚJ
>Ephemia d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 819
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Úton//

*Korán van még, nem sok emberrel hozza össze a sors útközben. Télvíz van, hideg van, neki sincs melege, ahogy valószínűleg másoknak sem. Szántások között, a szekérnyomok mentén halad, a legrövidebbnek vélt úton Arthenior felé. Olykor megcsapja sovány arcát a hideg, de nem foglalkozik ő azzal! Inkább gyorsabban halad a csípős szelek ellenére, csak minél hamarabb érjen a forgatagba, a téli vásárra. Már szinte érzi is a forró italok ízét a szájában, amit ott kaphat - már ha idén is árulnak ott ilyesmit. Ezzel a biztató gondolattal, a meleg innivalók és némi haszon ígéretével lovagol az ő Cafkájával a város irányába.*


3051. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-12-26 20:25:45
 ÚJ
>Avarrgi Alina avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//A+E//

- Az elfek rendezett életet élnek, gondolom a tündérek is. - *Bár úgy tűnik, még ez sem elég Envyrnek, hogy megkedvelje az apró, szárnyas lényeket. Bár ami azt illeti, az ő esetében Alinának nem kell attól tartania, hogy részeges mámorában röhögve csapkodja agyon a tündéreket, mint ahogy azt kinézné néhány más hegyesfülű ismerősükből. De az első város sem ment ki a fejéből.* - Milyen törvényen kívüliek élnek ott?
*Igaz hogy ő már maga mögött hagyta a múltat, de egyikük sem járt mindig a helyes úton. Egyeseket a meggondolatlan fecsegés vitt tévútra, mások hideg fejjel léptek a görbe útra. De diktatúrát vélhetőleg egyikük sem akar, abból elég jutott nekik.*
- Kár. Segíthettem volna a növényekkel. - *De hiába körvonalazódott benne ez a kezdeti terv, ezek szerint felesleges ilyen irányban szövögetni a terveit. Akkor viszont eggyel kevesebb út maradt nyitva előtte.* - Nem tudok kötni. - *Közli halk fagyossággal, de még a Vadászoknál se nézett soha olyan eltökélten, mint most.* - És önveszélyes se vagyok. Ami azt illeti… veszélyes sem.
*Bár amilyen lemondó bánattal néz le megmaradt tőrpárjára, vélhetőleg ennek most nem igazán örül.*
- A varrás talán menne… Vagy valami más, ami akad…
*Envyr érezhetően formában van ma, mert nem áll meg itt a megjegyzéseivel.*
- Igenis jók a megérzéseim! -*Csattan fel Alina.* - Csak te már elfeledkeztél róla, úgy tűnik túl sok időre tűntél el az üzenetem után.
*A szobafogság hallatán viszont elsápad haragjában. Részben azért is, mert a félelf szavaiban van némi igazság, ami az elevenébe talál. Lehet hogy tényleg elő kell vennie azokat a tőröket és gyakorolni velük. Nem Envyrtől tart, bár bizonyára minden esélyét eljátszaná a férfi, ha valóra váltaná az ígéretét, de most valóban könnyű préda lenne bárkinek.*
- Jobban megbánnád, mint most hiszed.
*Mormogja sértődötten, kedves párja pedig értse úgy ahogy szeretné. Ami azt illeti, nem maradt több ereje ellenkezni, de nem akarja kimutatni a másiknak, hiszen most éppen vérig sértődött, csak nem tudja bővebben kifejteni véleményét. És bár máskor könnyedén lecsúszott volna a nyeregből, most jól jön a biztos kezű segítség a leszállásban. Csak egy bólintásra telik hirtelen zúgásnak indult fejétől, de most jobbnak látja, ha mielőbb a legközelebbi fához siet, hogy megpihenjen, mire Envyr visszaér.
Hirtelen rosszullét és szomjúság környékezi, szeme előtt színes karikák kezdenek táncolni, mielőtt látása lassan elsötétülne. Úgy tűnik, hogy fárasztóbb volt az utazás, mint gondolta, még nem tért vissza az ereje a hosszú hajóút után. Kissé tétován viszi a lába, de minden erejével azon van, hogy még időben odaérjen a fához, amiről még sejti hol áll. De két lépés nem sok, már érzi, hogy túlbecsülte ez erejét, nem maradt ideje leülni sem.*
- Env…
*Sóhajtja, mielőtt végleg elsötétül előtte a világ. Legalább nem érzékeli amint tompa puffanással elvágódik, de legalább a kemény fatörzstől kellő távolságban ér földet a feje.*


3050. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-12-20 22:21:02
 ÚJ
>Graril Dhassorn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Arja (meg Gralil) és a démonölô íj //

*Grarilnak elege van már az udvariaskodó és bölcselkedő szavakból. Nem elég, hogy a kardját át kell adnia, még egy csúf heget is szerzett. Ráadásul még szemtelenkedtek is vele. Mindenesetre úgy dönt, hogy csendben marad. A cókmókja között van egy régi fekete selyemsál, még az örege szerezte valami régi kalandjáról. Azt tekeri körbe az arcán, hogy ne láthassa senki azt a szégyenbélyeget, amit a boszorka sütött rá. Némán ő is a nyeregbe pattan, és Arja mellett lovagol. Semmi köszönés nem hangzik el a szájából, és úgy tűnik, hogy most nincs igazán beszélgetős kedvében.*


3049. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-12-20 16:59:02
 ÚJ
>Madvaarick Moraedrow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Végre elhagyja a pusztát, ami pedig még ennél is jobb, hogy épségben van. A Szántóföldekre téved, a távolban pedig Arthenior látszik. Idilli lehetne, ha éppenséggel nem irtózna a Levegő Városától és nem elkerülni akarná. Útközben céljai ugyanis megváltoztak: lassan már csak arra van szüksége, hogy valami, az eddigi munkájának településétől távol találjon meg egy fogadót, s ott rendesen ehessen, ihasson, aludhasson és élvezhesse az élet apró és kevésbé apró örömeit. Emiatt olyan helyre lép be, ahova még sosem merészkedett és ahol sose keresnék: Thargföldre.*


3048. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-12-19 19:20:33
 ÚJ
>Envyr Zaelran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//A+E//

*Mikor Alina a városok felől kérdez, neki is el kell gondolkodnia, hogy felidézze a környékről szerzett ismereteit.*
- Három város van még a közelben. Az egyik, mondhatni a törvényen kívüliek otthona, ahol semmiféle vezetés, vagy központi hatalom nincs, a második a diktatúra hazája, a harmadik pedig leginkább az elfeknek és ezeknek a szárnyas nyavalyásoknak… a tündéreknek a városa.
*Aztán az előbb belengetett, esetleges új elfoglaltságára terelődik a téma, ám ez még számára sem egy teljesen kikristályozódott ügy.*
- Még magam sem tudom biztosan, de vannak elképzeléseim -*mondja, majd némi magyarázattal is megtoldja az előbbieket*- Mivel nem ismerem a helyi növényeket, sem az esetleges felhasználási lehetőségeiket, így nagyjából ki is dobhatom az eddigi alkímiai tudásom. De, mint mondtam, annyira nem is bántom, hogy félreteszem ezt a szakmát. Ennyi év után… valahogy elég volt belőle.
*Ám ha kettőjük közül valakinek tényleg szüksége van némi profilváltásra, az a kedves párja. Ami ellen szerencsére neki sincs kifogása, csak úgy tűnik ötleteknek van még híján.*
- Mondjuk… kötögess -*segít a segítségére a legnagyobb természetességgel Envyr, és még egy hamiskás félmosollyal is megtámogatja a dolgot*- Biztos remek elfoglaltág, ki sem kell mozdulnod hozzá, és aránylag ritkán ön vagy közveszélyes.
*Ő legalábbis nagyon jól el tudná képzelni, hogy Alina szépen egy helyben marad és felhagyna a remek szokásával, amivel mindenféle kétes alakokat vonz be maga köré. Mindig is utálta a riválisokat.
Eztán egy rövid ideig csendben élvezi az erdőszéli séta nyugalmát, s csak akkor szólal meg újra mikor a korábban említett felkeléssel kapcsolatban némi nyugtalanságot érez ki Alina hangjából.*
- Ha minden igaz, akkor jó ideje van már ennek a balhénak, nem hiszem, hogy bárminemű hatása lenne ránk nézve. Amúgy meg… -*enyhén felvont szemöldökkel fordul a kedvese felé*- mégis mi alapján döntenéd el, hogy melyik a győztes és a vesztes oldal? Csak nem a híres női megérzés? A tied bizonyára különösen fejlett lehet…
*Viszont hogy pontosan mit is ért ezalatt, azt a saját jólfelfogott érdekében most inkább megtartja magának. Már csak azért is mert már a korábbi szobafogságos megjegyzése is épp eléggé betalált, amit annyira mondjuk nem is sajnál.*
- Nem igazságtalan, és nem is viccnek szántam -*vált ő is komolyabb hangsúlyra, amit a már szinte elmaradhatatlan gunyoros oldalpillantással is megspékel*- Az meg, hogy mennyire lenne könnyű dolgom… jelen állapotodat elnézve, szerintem azt csinálok veled, amit akarok. Lám, van előnye is annak, hogy az istennek sem akarsz meggyógyulni.
*Közben lassan, de biztosan az útszéli tavernához is megérkeznek, ami bár az ő szemében nem több egy, az erdő árnyékában megbúvó, visszafogottabb fogadóbál, de a célnak megfelel. *
- Itt vagyunk -*állítja meg a lovat is, majd a kezét felkínálva lesegíti párját a nyeregből*- Keresek helyet a lónak, addig nyugodtan várj meg odabent.


3047. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-12-17 17:04:54
 ÚJ
>Pörölytörő Drogghyan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Megfontolt

*Az út hamarosan kiért a füves rengetegből, Drogg kedve is kezdett visszatérni, hisz végre láthatja merre is tart. Nem az eget kell lesnie a tájékozódáshoz. Ahogy a közeli faluhoz ér, betér oda, majd az úti fogadót, vagy hasonló italmérést keres a környéken, de egyelőre nem talál olyan helyet ahol eltölthetné a pihenőjét. Így egy kis sétával körbejárja a falut, és ott segít be bármilyen munkába, amit a háziak rábíznak, némi ételért és italért. Estére mikorra végez a munkákkal, szállást keres, és megpihen. Reggelre kelve felszedelőzködik, a háziaknak megköszöni az élelmet és a szállást, majd ismét az útra lép ami vissza viszi őt a gondok tengerére. Amint egy elágazáshoz ér elmerengve gondolkodik, vajon hol jár jobban munka terén. Bár a tervei a kikötőre összpontosulnak, mostanában az élet elég mostohán bánt vele. De soha nem adja fel az álmait, hisz, szereti a kihívásokat. De az élet mintha kicsit sok gondot rakna az útjába.*


3046. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-12-15 10:30:34
 ÚJ
>Tuldrhon Slittendryk avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

// Szállj, szállj, felhő... //
// Nyílt //

*Szokatlanul meleg, szinte már tavaszias az idei folyók hava. A Szántóföldek csupasz, barna buckáin meg - megcsillan a nap halovány, fehérlő fénye. Azok a göröngyök a távolban látszanak a füves - dombos oldalról, ami inkább az erdőszéli tisztáshoz esik közelebb, mint magukhoz a parasztlakta lankákhoz. A reggeli deres - tekintetű fűszálak sejtetik, miszerint itt tél van attól még, hogy felüdült a világ és csak pár bárányfelhő foszlány kering a nagy kék egen, magát a fényes napot elkerülve. Ezt a kis sápadtszín korongot és az őt körülvevő pár vattadarabot figyeli valaki a hosszú, dermedt fűszálak közül, egy leterített pokrócról. Ha pedig egy imseretlen jobban megszemléli a valaki pokrócát, rájöhet, hogy az bizony egy köpeny, egy ezüstszegélyes, zöld csuklyás lepel. Vastag vászon az anyaga, gazdája nem nagyon aggódik azért, hogy történni fog vele valami. Figyelmét a repkedő gyapjúk és a varázslatosan kék, égi tenger köti le. Egy dal jut erről eszébe, melyet még ottthon, a falujában hallott. Gyermeki, ártatlan hangja rákezdi.*
-Szállj, szállj felhő, pamacsos... *A többit pedig szórványosan dúdolgatja csak. Kezeit most a kékség felé fordítja, eljátsza, hogy madarak azok. Egyik a menekülő ökörszem, másik a vércse, ami megfogja azt. Elszórakozik rendesen. Miért is ne tenné? Mióta itt tartózkodik, bent a városban, semmi sem történt vele. Egy kicsiny érdemleges dolog sem. Ezek alapján úgy döntött, megnézi magának a környéket, így otthonától kezdi a járkálást. Egy darabig még elcsodálkozik a felhőkön, miközben lassacskán feláll és hátára teríti a vizes lepelt. Olyan, mintha végtelen lenne a világ. Szabad. Megy arra, amerre a lába viszi. Közben nem mulasztja el dúdolgatni a dalocskáját.*


3045. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-12-15 09:17:55
 ÚJ
>Szürke Arja avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 27

Játékstílus: Vakmerő

// Arja (meg Gralil) és a démonölô íj //

*Arja bizony örül, szinte érezhetően egy nagy kő esik le a szívéről, hogy az asszony úgy tűnik, tartja a szavát. Kezével szorosan markolja Keira kantárszárát, még az ujjai is kifehérednek bele, ahogy az apró kardtáncos a kard élét vizsgálgatja, látni valóan hozzáértő módon, hogy aztán a végén, hála Eeyrnek, az asszony (Arja csak feltételezi, hogy az anyja, de már az is megfordult a fejében a különös ismeretségbe torkolló beszélgetés alatt, hogy csupán önként felvállalt védelmezője a nő a kislánynak ~vagy védelmezői mindketten egymásnak~ mert hát az apró leányban is több rejlik jóval, mint ami első látásra látszik, erre már jóval előbb rá kellett döbbenjen a kalandor lány) az asszony szavára rááll, és belekezd a mesélésbe.
Arza ujjai megkönnyebbülten engednek a szorításon, de a figyelme nem lankad, csak néha pillant megnyugtatón és csillapítóan Graril felé, nehogy az most, hogy szabadon tud mozogni, mert elengedte a fogva tartó bűbáj, valami ostobaságot tegyen dühében és haragjában. Reméli, a tekintete eléggé csillapitóan hat rá, utasítani nem akarja, úgy véli, talán az még inkább olaj lenne a tűzre, de bízik a férfi józan eszében, a szemében parázsló tehetetlen düh és harag ellenére. S talán az a bizonyos út, ami a bölcsességhez vezet, is jobb ha a saját akaratának útja, és nem valaki más, történetesen Arja, tereli rá.
A mese egészen és igazándiból mesei, ha nem itt és most hallgatnák, attól akitől és azok után, ami az elmúlt fertály órában történt velük, mióta belovagoltak erre az először elhagyatottnak tűnő tanyára, akkor Arja egészen belefeledkezve hallgatná, mint az árvaházban a közösen hallgatott felolvasásokat az esti elalvás előtt a hosszú teremben, a pattogó tűz fényénél. De most nem az árvaházban vannak, a lánynak nem lankad a figyelme, éberen próbál minden részletet megjegyezni az orkhercegről, aki saját kegyetlenségének köszönheti sorsát, és akinek történetét az apró leány kívülről fújja.
A kard a mese végeztével visszarepül a kérgesarcú lábai elé.
Arja megvárja, amíg a férfi felveszi, és elteszi a fegyvert, kérő figyelmeztetéssel és üzenet értékű fejrázással pillantva rá, ha bármi jelét is látná annak, hogy a férfinek megfordul a fejében, hogy használni akarná most, hogy az újra a birtokába került.*
- Nem várjátok hiába. *ígéri meg a maga részéről jól érthető, ünnepélyesnek ható komolysággal, bólintva, először az asszonyra, aztán a kislányra nézve. Ez utóbbin elidőzik egy pillanatra a tekintete, nehezen állja meg, hogy el ne mosolyodjon, de a fejében még mindig ott a kétség: vajon szolgálnak valamelyik istennek, és ha igen, melyiknek, ők ketten? ~S az az arcára égetett jel!~ kutatja aztán a férfi kemény vonásait egy pillanatig, hogy jobban lássa, mi is történt pontosan vele, elfordulva a kicsi lánytól. Arja csak azt a szörnyű, égett szagot érezte!
És bár Eeyr nevére, hiába figyelt árgus szemekkel, semmiféle érzelem nem jelent meg a titokzatos, mágiatudó asszony arcvonásain, mégis úgy köszön el, hogy nem említi meg a Fény istenét.*
- Ég áldjon benneketek. *biccent hát komolyan, ahogy megfordítja a lovat, és fellendül rá, de ültében még visszafordul, hogy még egyszer megígérje:*
- Visszatérünk. *És bízva abban, hogy Graril vele tart, kilovagol a tanyáról, hogy végre nekivágjanak a végtelen fűtengernek. Meg kell találják azt az ork kovácsot, az orkká változott herceget, aki kováccsá lett! Meg kell találják őt, ha tényleg ott él valahol a puszta mélyén, önkéntes száműzetésében!*


3044. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-12-13 10:03:57
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Májmétely)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

// Arja (meg Graril) és a démonölő íj //

- Talán végig kell járja.
*Az asszony egészen bizonyos benne, hogy a férfinak nem "talán" kell végigjárnia, hanem bizonyosan. Nem is próbálja elfojtani a mosolyát, mikor Arja kifejti, hogy Graril a védelmezője. Lehet, hogy kiváló kardvívó a férfi, de a nyelvét ki kéne vágni, mert csak bajba fogja sodorni. Vagy akár a dühödt tekintete, amit az asszonyság unott arckifejezéssel áll, alig észrevehetően rázza a fejét, ugyanis tudja, hogy Graril nem értette meg a leckét, miszerint a saját birtokukon nem ildomos a népeket fenyegetni.
Arja szavait is ugyanilyen unott kifejezéssel hallgatja, semmi reakció nem érkezik a részéről Eeyr templomának említésére. A kislány éppen úgy nem reagál, sőt ő a kard pengéjével van elfoglalva, hüvelykujjával teszteli annak élességét.*
- Kicsit csorba, kiköszörülve hozd vissza.
*Pillantása szakértő, egyre egyértelműbb, hogy nem most van először fegyver a kezében és az is, hogy életében nem csak játékkarddal hadonászott.*
- Én békén hagytalak volna, de testőröd fenyegetett.
*Biccent Graril felé, teljesen figyelmen kívül hagyva annak dühödt tekintetét.*
- Na! Leány, mondd azt a mesét, hogy megszabaduljunk tőlük.
*Int a kislány felé, aki rá is kezd.*
- Egyszer volt, hol nem volt, egyszer volt egy herceg. Egy hataaaaalmas király fia volt. Igazi hős volt, ahány hadjáratban harcolt, abban mind győzedelmeskedett és ritkán ejtett foglyokat. Kegyetlen ember hírében állt.
*A kislány az anyjára néz, aki bólint. A kislány összevont szemöldökkel adja elő mindezt, nagyon koncentrál arra, hogy felidézze a kisebb korában ezerszer hallott mesét.*
- Nemes hölgyek egymást taposva versenyeztek azért, hogy őket vegye nőül. Mikor a herceg nem hadjáraton volt, akkor bálokban táncoltatta a hölgyeket. Vadászni járt, de ezeket hamar elunta.
*Újra az asszonyra néz, aki újra bólint.*
- A kevés foglya között volt egy kovács, egy tehetséges törpe, akivel valahogy összebarátkoztak. A törpe nem szívesen, de beszélt mesterségéről, a fortélyairól. Féltette az életét.
*Ezerszer hallott mesét mond most vissza, az asszony minden egyes alkalommal bólint, mikor ránéz. Biztatás és gyengédség van ilyenkor a tekintetében.*
- Hamarosan a herceg újabb hadjáratba indult, ahonnét újabb fogollyal tért haza. Egy gyönyörű nővel. A nőt erőszakkal vette asszonyául, és mindig durván bánt vele. Gyereket is rakott a hasába, de ugyanúgy durva volt vele.
*Úgy mondja a kislány, mintha egy betanult memoritert mondana vissza.*
- A nő és a törpe összebarátkoztak, hisz mindketten foglyok voltak és egy idő után a törpe már nem bírta tovább nézi a nő szenvedéseit. Szökést terveztek. Egy viharos éjszakán indultak neki. A szökést a törpe nem élte túl. A herceg miszlikbe aprította. A nő csikorgatta a fogait haragjában, a herceg őt is meg akarta ölni, pedig a hasában volt a gyermek. De nem tudott hozzáérni. Amikor megpróbálta akkor mintha villám csapott volna bele. A nő pedig átkot mondott a hercegre, hogy váljon olyan szörnyeteggé külsőleg is, mint amilyen a belseje. Amaz pedig orkká változott, az apja, a király menten kitagadta, noha éjjelente emberi formát öltött. Az ork-herceg próbálta felkutatni az asszonyát, kényszeríteni akarta, hogy szedje le róla az átkot, de nem lelte meg. Egy idő után már nem kereste, letelepedett a végtelen fűtenger kellős közepén egy földalatti barlangban, amit műhellyé alakított. A kovácsmesterséget igen magas szinten űzte, ahogy egyre ügyesebb kovács lett úgy egyre kevesebbet beszélt és egyre ritkábban változott emberré. Ma már állítólag teljesen orkká lett. Itt a vége, fuss el véle. Nesze a csorba kardod.
*Hajítja Graril lábai elé a fegyvert.*
- Most menjetek.
*Szól az asszony végül és karjával mutatja is az irányt, hogy merre van a tanya kapuja.*
- Várjuk vissza a kardot.


3043. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-12-12 13:54:40
 ÚJ
>Dvorn Had'rauder avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*A fűrengetegnek már lassan látszik a vége. Az átkelés így sem volt egyszerű, de a környéket ismerő néhai csempészként azért van némi tájékozódási alapja. Célja a szántóföldek, ahonnan az útja elég sokfelé vezethet. Tarthat tovább a kikötő felé az erdőségen át, elkanyarodhat a thargok felé, esetleg visszatérhet a városba. A szántóföldek határát elérve újra megpihen egy kicsit. Leteríti a pokrócát és leül egy kis időre. Előkapja a kulacsát és egy jó adagot kortyol belőle. Szárított húst és száraz cipódarabot vesz elő, amit nyugodtan fogyaszt el, mint ha úri vacsora volna. Az étkezést sosem siette el. Mindig megadja a módját és az idejét. Ilyenkor nem kapkod, nem lehet zavarni és pláne nem félbeszakítani. A munkában, feladatban gyakran rohan és sietnie kell, ilyenkor a szervezete, a reflexei az érzékei kiélezett módon dolgozik. Ezért amikor hétköznapi tevékenységeket végez, mint amilyen az evés, akkor azokat nyugodtan szereti tenni. Miután a szántók szélén nyugodtan elfogyasztja a szerény ételét úgy dönt, hogy megpihen egy kicsit mielőtt tovább indulna. Szétteríti a pokrócát és oldalasan elfekszik rajta. A számszeríj most is mint mindig a keze ügyében van, még éjjel is amikor alszik. Ha egyedül utazik az ember nem árt felkészülni a legrosszabbra. Mélységiként az éjszaka a barátja a nappal pedig megtűrt szövetségese. Leellenőrzi fegyvereit, s két tartalék nyílvesszőt maga mellett tud. A többiek a tegezben várakoznak bevetésükre. Az utóbbi időben nem volt túl sok jól fizető munkája, ami meglátszik a felszerelésein. Ennél volt már neki sokkal jobb, íja, nyílvesszője, páncélzata. De ami késik nem múlik. Bízik benne, hogy hamarosan rámosolyog s szerencse és, akkor újra felszerelheti magát egy minőségi fegyverarzenállal. Az arany számára csupán egy eszköz. Egy eszköz, amiért ételt vesz, amivel szállást kap, amivel tavernában elütheti az időt, de legfőképp amiből fegyvert és páncélzatot vehet. A fegyverek és páncélzat része a kultúrának, amiben nevelkedett, része fajtája mindennapjainak, kinek így, kinek úgy. Egy-két órányi pihenő után összeszedi holmiját a hátizsákjába, újra keze ügyébe kerül a töltött számszeríj és folytatja is az útját a szántóföldeken.*


3042. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-12-10 13:37:07
 ÚJ
>Graril Dhassorn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Arja (meg Graril) és a démonölő íj //

*Graril tagjaiba újra visszatér az erő. Képes mozgatni minden tagját, viszont a fegyvere már a kislánynál van. Felfogta, hogy valami boszorkányság áldozatává lett.*
~Átkozott boszorkány!~*-suhan át az agyán a gondolat, de ekkor egy erős égető érzést érez arcán. Érzi a megpörkölődött hús szagát is. Az arcához kap, és fogait összeszorítva sziszeg, hogy ne kelljen ordítani. A tekintete azonban mindent elárul. Legszívesebben miszlikbe aprítaná a nőt is és a kislányt is, de ilyen hatalom ellen tehetetlen. Arja inkább a diplomácia útját választja, és úgy próbál egyezkedni, viszont ha nem kapja vissza a fegyverét, és esetleg a "halálfalókhoz" tartoznak azok ketten, úgy tűnik, hogy ez volt Arja és Graril utolsó kalandja.*


3041. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-12-10 10:21:41
 ÚJ
>Szürke Arja avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 27

Játékstílus: Vakmerő

// Arja (meg Graril) és a démonölő íj //

*Arja hát csendben bólint, tartva magát a szavához, és őszintén megkönnyebbül ahogy részéről elfogadja a nő szavait az alkuba való beleegyezésnek: vissza fogják hozni a kardot. Szemével követi az apró lányka mozdulatait, bár a nő tekintetében ülő elutasító keménység valahol az agyában hátul még meg nem formálódott gondolatokat kelt életre.
Amikor pedig a kislány hihetetlen mozdulatait látja, ezek a gondolatok még inkább kergetőzni kezdenek a fejében, hogy aztán egyre inkább kezdjenek bizonyossággá válni a mágiatudó asszony vészjósló szavaira és arra, amit egyetlen csettintéssel előidéz.
A testőr választásra esze ágában sincs részletezni neki, ki és miként választotta neki testőrül Grarilt: eddigre egészen világossá válik számára, hogy a nő és a kislány bizony nem az, aminek első pillantásra látszanak: két szegény, szerencsétlen sorsú árva teremtés.*
- Talán végig kell járja a bölcsességhez vezető utat. Köszönjük a tanításod. *válaszol hát higgadtan. Ő társának tekinti a férfit az úton, választania pedig nem állt módjában, sőt hálás hogy Chayss mellé rendelte.
A leckére Grarilra pillant, de nem tudja, neki vagy a férfinek szegezi a kérdést a nő, így részéről aprót, jóváhagyót biccent.
De valamit szeretne kideríteni.*
- Eeyr Templomából küldtek bennünket az ork keresésére. *mondja.*
- Ő jött velem, hogy megvédjen. *pillant Grarilra, remélve, hogy nem tesz semmi ostobaságot most, hogy a kard a lánynál van. Vissza kell kapniuk. Arja még bízik ebben.*
- A Tavernában azt mondták, ide nem messze, hogy kérdezősködjünk a tanyákon. *mondja, figyelve a nő reakcióját a Fény istenének említésére, és mivel úgy véli, sokkal jobban járnak, ha az asszony mindezt így tudja: lássa, lesznek, akik utánuk jönnek. ~Talán Sa'Tereth követői, és az Arthenior környéki tanyákról üldözték el őket le délnek?~ gondolja borzongva, hiszen minden jel erre mutat, jól tudva, hogy arrafelé az ottaniak nem tűrik meg azt, akiről ilyesmi kiderül.*
- Kérlek, segíts nekünk, és mondd el, amit csak tudsz róla, ahogy ígérted. Aztán hagyj bennünket békén elmenni. *mondja félelem nélkül a szemébe nézve.*
- A kardot visszahozzuk neked. *néz rá kérdőn, mert nem tudja, pontosan mit várhat tőle.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680