//Második szál//
//Tündérvarázs//
//Negyvenes//
//Közjáték//
//Cassy, Laor, Khul//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Elég hosszúra nyúlik a szünet, Khul sem különösebben az a türelmes típus, így azért szemezget egyre inkább oldalra is, hogy mit kínlódik a másik páros, bár, így elnézve szinte még a leosztáson sincsenek túl. Halkan felsóhajt, persze közben figyel is, s annyira nem is bánja, hogy jut idő némi beszélgetésre. A bősz tisztogatást, eleinte kissé fejvakarva, zavarban nézi végig, de mikor látja, hogy újdonsült cimborája nem dühös miatta, már inkább csak vigyorogva bólogat Cassy szaktudásán.*
- Dehogy vagy te érdemtelen, szépségem! Csak kissé kishitű, hallgass a két tapasztaltra és legyél jó magabiztos, mint Khul a harcizom, vagy Laor a hadfőkárszeg! *Dülleszti ki mellét immár fel-felnevetve, persze, hogy ugratja a lányt, de hát annyi magas labdát szolgáltat, hogy élvezet lecsapni.*
- Na, ne magyarázz, csak dobd le magad, szivi! *Paskolja meg maga mellet a széket, míg ismét a Learonféle birtokról beszélgetnek. Fel is szalad a szemöldöke azonnal a beszédre, mert hát a célzást bizony megérti, elvégre egy zsoldosseregben is keltek szárnya pletykák unatkozó katonákról, mi lehet egy magányos gazda birtokán? Előbb Laorra kacsint, aztán sunyin kinéz a minden bizonnyal ártatlanul és kissé értetlenül szemlélődő leányzóra, de most nem röhög fel, még csak nem is imitálja az ilyenkor, férfiak között kötelező mozdulatokat, két, enyhén ökölbe szorított kézzel, lágy csípőriszával előre hátra.*
- Nem mondod! *Nevet fel, mert persze nem bírja, aztán iszik egy kortyot, majd egyszer csak azon veszi észre magát, hogy rögtön össze is boronálják őket. Mielőtt azonban meghökkenne, Laor is produkcióra készül.*
- Na nehogy már te is... *Kezdi fülig érő vigyorral, még emlékszik a korábbi besülésre, s előre látja a földi érő lekókadó szájszélt.* Nézd mááár... csibefalat... *Ugrik fel azonnal, s elkerekedő szemmel kinyújtott kézzel mutogatva.*
- Várj már csibefasírt, hát varázsolt! *Kiáltja konkrétan Cassy arcába, mikor kártyáért indulna, még az a jó, hogy nem rángatja meg nagy izgatottságában, az nem volna tudniillik illő, félő lenne, hogy a bugyijából is kirázza.*
- Látjátok? Mindenki látja? *Hörren fel, időnként Cassyre, máskor meg a környező lézengőkre néz.*
- Baszki, szárnyaid is nőttek, testvérem?! *Átnéz jó alaposan, s derengeni látja.*
- Ember, hogy az asztal boruljon rám, ha ezt nem látom! *Csap egyet a levegőbe, mi dicséretnek is beillik, s hogy ezen kívánság miként teljesül, azt csak a jó ég tudja.*