Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Arthenior közelében (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 61 (1201. - 1220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1220. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-27 19:50:20
 ÚJ
>Khan, a Félszemű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A múlt nyomában//

*Nem múlik el nap anélkül, hogy a "ki vagyok én" kérdést fel ne tenné magának. Független ez nap- és évszaktól, kedélyállapottól vagy élethelyzettől: amikor visszalopta magát az élők közé, ez a kérdés kérlelhetetlenül mellé szegődött és azóta is kitartó útitársa, bárhova forduljék is. Nem csoda, hogy jelenlétére felfigyelt a Vörös is, akivel a Félszemű már korántsem csak az ágyát osztja meg bizonyos holdfordulónként: minden érzelmi csökevényük dacára, ha valaki mellett ennyi időt töltenek el, kérés nélkül is kialakul az a fajta kapcsolat, ami lehetővé teszi a szavak nélküli megértést, a mozdulatokból olvasást, az ártalmatlannak vélt sóhaj mögött vibráló érzések megfejtését vagy a félrekapott pillantásokat szülő feszély elértését. És hiába ismerte egymást a férfi és nő közel egy dekád óta, az a fajta együttélés hozta meg mindkettejük számára a képességet, hogy a másik puszta jelenlétéből is úgy meríthessenek válaszokat, mintha felcsapnák a róluk írt könyv megfelelő fejezetét.
Khan kiismerhetetlensége rég odalett és nem is erőlteti vissza magára azt a gúnyát: nem azért, mert kényelmetlen-idegen volna a számára, megmaradt emlékeiből pontosan tudja, hogy ugyanannyira a része lényének mint az a figura, aki nőül vett egy tengeri fosztogatót, miután amaz elhantolta őt (emlékeiben és érzéseiben egyaránt). Más életszakaszba lépett pusztán és a ma Khanját már nem érdeklik azok a világi hívságok, amelyek fiatalabb éveiben felfűtötték a vérét. A rengeteg magáénak mondott és hazudott cím közül jó néhánnyal ténylegesen is büszkélkedhetett, másokat egy aktuális sztori kedvéért alkotott adott pillanatban. Mégis, mindannak dacára, amit a Vörös feltételezni vagy sejteni mer csak róla, a rókaképű sohasem mutatta olyan arcát, amit bárki más előtt, hezitálás nélkül felhúzott volna. Az igazságot persze, mint minden hozzá hasonló, ő is fenntartásokkal és kissé kifacsartan kezel: irányelvként mindig is az "amiről nem tud, az nem is fáj" utat követte. Ez nem feltétlenül jelent hazugságot, mindössze arról van szó, hogy nem oszt meg minden, apró-cseprő részletet valakivel. Az e döntés mögött álló indokok pedig számosak lehetnek, megérthető-elfogadhatóvá tévők éppúgy, mint olyanok, amelyek miatt csak a gyávák bélyegét érdemelhetné ki.*
- A reményét vesztett léleknek, aki bízik a csodákban. *Két tenyerébe veszi a nő vállait, hogy vizes kézzel végigsimítson az ingtelen karokon.* Nem mindig a múltad fontosabb pillanatai köszöntenek rád akkor, amikor a halál áll a küszöbön. Van, hogy az elme a vágyott jövőről sző gyorsan pergő képeket és elhiteti a lélekkel, hogy ha csak egy falatnyi is, de van még remény számára.
*Az eseményidézés nem esik nehezére, amikor a Vörös a miértjéről kérdezi. Néhány részletet már így is megosztott a nővel, de a továbbiakat sem találja nehezebben előcitálhatónak.* A rövid vagy a hosszú verzió érdekel? Várj, kitalálom. *Villant teli fogas vigyort, tudván, hogy asszonyát (a történeteit illetően) sohasem a velősebb forma érdekli. Mivel megint egy hosszabb etapba kezd, előre gondolkozik és kölcsön veszi néhány alapos korty erejéig a rumos palackot. Félhangos, sóhajszerű levegővétellel jelzi, hogy most már minden adott hozzá, hogy a felemlegetett esemény kerek egésszé álljon össze.*
- Első évem volt a zsoldosoknál, de nekik már a sokadik egy olyan háborúban, ami még azelőtt kezdődött, hogy a java részük megszületett volna. Véget nem érő torzsalkodás kelet és nyugat uradalmai közt, egy évtizedeken át tartó adok-kapok. Kitűnő üzleti alkalom minden kufárnak és terített asztal az olyan opportunistáknak, mint amilyenek mi is voltunk. Saját királyságot akartunk, élén a vezérünkkel, ezért elköteleztük magunkat azon oldal mellett, akikben nagyon potenciált láttunk a győzelemre. A hegyekben ragadásunk időszakában mondjuk pont nem állt jól a szénája az általunk támogatott oldalnak, de vezető tisztjeink még nem látták elérkezettnek az időt, hogy szerződést bontsanak és esetleg pártállást váltsanak. Egy vajmi kevés sikert hozó nyugati hadjáratból tartottunk hazafelé, amikor a küldöncök meghozták az új parancsot: a keleti végeket jelentő hegyláncok átkelőpontjait meg kell tartanunk az ellenség elől. Az azt követő néhány hatban annyit tettünk, hogy elfogtunk néhány felderítő csapatot és visszafordítottuk az úton azokat a próbálkozásokat, amelyek megpróbálták volna áttörni az arcvonalat. Végül addig húztuk, amíg maga a természet ejtett csapdába minket. Mire feleszméltünk, az esős évszak hamar átcsapott télbe és az átjárók olyan gyorsan járhatatlanná váltak, hogy már nem tudtunk mindenkit kivonni onnét. Volt tudomásunk arról, hogy valahol a hegyekben létezik egy régi, használaton kívüli erődítmény is, amit végül meg is találtunk és bár a legfrissebb ellátmány is lehetett vagy egyszáz éves, abban nagy szolgálatot tett, hogy az éhhalál mellett nem fenyegetett minket a fagyé. A falak között menedékre leltünk a szél elől, ami olyanná tette a testünkbe költöző hideg fájdalmat, hogy úgy éreztük, mintha parázsrögöket hordoznánk magunkban. Aztán elmúlt. A tél odébb állt, mi jégnek és hónak adtuk halottainkat, imát mondtunk lelkük üdvéért és hazatértünk, mert a háborút még korántsem nyertük meg. *Halkan, kissé talán cinikus éllel, felhorkant.*
- Azután hallottam ezt először: még mindig jobb reménytelenül utazni, mint megérkezni. *Ha kérdeznék, hogy miért tette - miért küzdött egy olyan célért, amit nem is érzett a magáénak, töprengés nélkül képes volna rávágni most a választ. Hitt abban, hogy vezetőjük álma megvalósulhat és ezért magát nem is tartotta soha többnek lángőrnél, aki azért ül a máglya mellett, hogy ne hagyja kialudni azt soha. Ő vigyázott rá, hogy társai álmának tüze ne koppanhasson el, bármilyen sűrűvé nőtt is körülötte az éjszaka.
Érdekes tapasztalás eközben számára az, hogy az érzések elmaradnak mellőle: _tudja_, hogy mit kellene éreznie, mégsem remeg belé a gyomra és nem szorítja össze szívét az a fájdalom, ami régen hiénaként vetette volna magát rá. Ő az az utas, aki az imént említett útnak (bizonyos szempontból) a végére ért és megtalálta, ami ott várakozott.*
- Régen se kedveltem a tudatot, hogy ennyi még a rosszakaród "odahaza" és most, hogy észak felé tartunk, talán megint magunkra vonjuk hajdani hitvesed figyelmét. Vagy szerinted ráunt már, hogy a pribékjeiből változó állagú és nagyságú darabok maradnak csak meg? *Milyen mélyen gyökerezhet az a sértettség egy férfiben, aki még évtizedekkel azután is képes torokmetszőket meneszteni megpattant menyecskéje után? Ha ugyan nem venné rossz néven, Khan most még elismeréssel is adózna Vörösének a teljesítmény iránt: talán még ő sem lett volna képes (fénykorában!) ennyire felszarvazni egyetlen férjuraságot sem.*
- 'Tom is én. *Hepciásan megvonja néhányszor a vállát - túl gyorsan és sokszor ahhoz, hogy ne ordítson róla, hogy már megint játssza az agyát.* Kala... Küldetéseim során úgy találtam, hogy ti nők szeretitek, ha időről-időre meglepnek benneteket valami újdonsággal. Bevallom, hogy én ezen a téren megpróbáltam túltenni kalóz cimboráidon, hiszen még meg is haltam, csak azért. Jó, MAJDNEM csak ezért.
*A történet jóval árnyaltabb ennél és nem is áll szándékában elferdíteni ezzel az igazságot. Ellenben annak sem látja értelmét, hogy a fejüket fájdítsák olyan válaszok hajszolásába, ami nem feltétlenül tetszene egyiküknek sem.*
- Ezt egy bárdtól sem hallhattam volna kerekebben. *Őszinte elismerés ez tőle és jelentőségteljes is, hiszen a Félszemű hírhedetten nagy széltoló és nem kevés rutinnal rendelkezik a hangzatos szóképek megalkotásában. Ha ugyanezeket a sorokat úgy húsz évvel ezelőtt tolják az arcába még bele is pirul tán, ma már "csak" fejet hajt azelőtt, ha újat mutatnak neki ebből az iskolából.*
- Hogyan nézni ki az a bepofozás? Rokontudománya volna a beütésnek vagy aaa... add azt ide egy pillanatra. *Innia kell, különben nem fog eszébe jutni még egy dolog, ami méltó "ellenfele" lehetne Dyn bepofozásának. Ám még a korty után is kelletlenül kell elismerje, hogy ez nem fog menni.*
- Ezt a kört neked adom. És szerencse, hogy te nem az a másik nő vagy, igaz? *Mosolyát még most is tartja annyira ellenállhatatlannak, hogy Dyn deresedő szíve is feloldódjon a gesztus melegétől. Aztán elröhögi magát.*
- Ne haragudj, de ki kellett próbálnom. Még amott 'Védben láttam, amikor a zöldbőrű elkezdte csapni a szelet a lombrágó lánynak. Egyszer láttam mosolyogni is az ipsét és bár nekem attól az ereimbe fagyott a vér, de gondoltam egyszer kipróbálom én is. Véleményt: hogy ment?
*A szemfedőért nyúló kéz üresen marad, de nem azért, mert Khan megtartaná magának az eszközt. Átemeli a Vörös feje felett és a másik szeme elé köti. Gyors mozdulatokkal dolgozik, izmai ezek szerint még nem felejtették el az egykor sokat gyakorolt sorokat. A végeredményt szemlélve arra a megállapításra jut, hogy Dyn éppen úgy fest kalóznőként fél szemmel, ahogy ő elképzelte volna.*
- Mondd, hogy "harrr"! Vicceltem, inkább ne. Inkább mutasd be, hogyan fosztogattatok ti ott a tengeren úgy, hogy legatyátlanodva ott hagytatok mindenkit egy kis szelet szigeten. *Közben középső három ujját is felmutatja a Vörösnek.*
- A következő ötből már letelt három perc.

1219. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-26 14:33:49
 ÚJ
>Aokin Uehoshi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

*Aokin sztoikusan sétál a földúton. Azon elmélkedik, hogy itt is ugyan olyanok az egyszerű falusiak mint otthon. A család számukra a legfontosabb és sokat dolgoznak, hogy meg tudják teremteni a megfelelő életet számukra. A szerzetes megtanulta, hogy vannak akik nem a családjukra gondolnak hanem magukra és nem tisztességes munkával igyekszenek a pénzt előkeríteni amire szükségük van. A szerzetes nem érti meg ezeket az embereket. Talán nem fogják fel, hogy ha elveszik a pénzt az valakinek hiányozni fog. Ő maga nem is tudja miképp álljon a pénzhez. Számára arra jó csak, hogy ételt tud rajta venni.*

1218. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-26 02:49:33
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

//A múlt nyomában//

*Mióta egyre kiforrottabb kapcsolatban él Khannal, s egyfajta nyugalomra is lelt lelke mélyén, akaratlanul is arra várt, hogy mikor romlik el minden, hogy összeessen a nehezen kialakított új világ. A pesszimizmus azért még nem vált védjegyévé, pusztán van énjének egy olyan racionálisabb oldala, amely folyamatosan emlékezteti az ábrándos, merengő felét, hogy a jó nem tart örökké. Különösen előtérbe törő gondolatok ezek, amikor túl jó minden, mint ahogy most is.
Míg Khan a hágóban töltött ínséges időkről mesél, Dynti fejében már régen magot vetett egy kérdés. Vajon minek köszönhető, hogy a férfi életének bizonyos szakaszaira kristálytisztán emlékszik, míg másokkal kapcsolatban a sötétben tapogatózik? Az egykori zsoldos ugyanis azóta szeret homályosan fogalmazni, mióta a Vörös csak ismeri, s feltételezhetően már korábban is élt ezzel az eszközzel, de akkoriban még mindezt másért tette. Most pedig emlékei hiányosságában, nem is tudna másként beszélni a múltjáról.
Egy pillanatra meg is ráncolja a homlokát; talán azért érzi úgy Khan, hogy ő egy másik ember, minthogy az énjét felépítő emlékek nagyrészét a Túlvilágon felejtette? Akaratlanul is féltékenységet érez azzal kapcsolatban, hogy nem lehetett részese annak a korai életnek, de biztos benne, hogy mindkettejük számára jó ez így.*
- Kinek jutna eszébe havat enni? *Ciccen fel hangosan, mint akinek az egész történetből csak ennyi maradt meg.* Miről szólt a hadjárat? *Dynti nem katona, mindig is szabadtörvényű harcosként nézett a víztükörbe. Olyannak tekintette magát, akinek csak egy része valami nagyobbnak, de még csak nem is ő a legnagyobb, s legjobb, de hadakozásának okait ő határozta meg, vagy a kalózkodás esetében, egy közös cél hajtotta. Azt, hogy milyen lehet egy egységként fellépni egy olyan célért, amelyhez neki a pénzen kívül semmi köze, el sem tudja képzelni.*
- Nem hinném, hogy ilyen nemes indokkal meneteltek volna a halálba. Bár tény, ami tény, ha nem is akarták, de akaratlanul is megmentettek néhány életet. Meg aztán, az életet az érdemli, aki használja is. *Tökéletesen egyetért, az: „Aki hülye, haljon meg” elvével, önös érdekekből is. Ő például végignézte, hogy süllyed el a tenger mélyére az a matróz, aki szemet vetett kapitányuk becsben tartott szeretőjére. S még csak nem is ez oka annak, hogy nem sajnálja a halálát, de a férfi többször is a napon felejtett üveg rumokat, és ami sok, az sok. Azért egy ilyen ember mellett mégsem szolgál örömmel senki.*
- Lihanechi kötődésem a „Jó lenne, ha nem lenne, de van, és ez rossz” kategóriába tenném. *Lehet, hogy a „rossz” szó helyett, valami kevésbé papírra vetendőt alkalmaz.*
- Kinek is jutott volna eszébe effélét kérdezni tőled akkoriban? *Mosolyog, de azért megvan a dolog rá eső része is. Ha annak idején valaki megpróbálta volna felvázolni Dynti jövőjét, azt nem csak képen röhögte volna, de egészen biztosan repült volna az illető felé valami nehezebb, de még dobálható tárgy is. Az elmúlt évekre visszagondolva a barlangban, nem állt másból az életük, mint abból, hogy férfi és nő egymást hajtották, a rum őket hajtotta, a piaszag pedig mindent áthatott. Az egyedüli kellemes képet az a rengeteg felhalmozott arany és ezüst jelenthette, illetve az éjszakában holdként ragyogó gombák.
Megütközve kapja fel a fejét a fülét érő kérdésre.*
- Miért gondolod, hogy csak azért érdekelsz, mert nem tudok mindent? *Amit egyébként nem is szeretne, ismerve saját hajlamait.* Legfeljebb ránk virradna és elfogyna közben a rum is. *Hanyagul veti oda a választ, pedig vannak dolgok, amelyek tényleg érdeklik, pusztán elnyomja magában az arra való vágyat, hogy ezeknek hangot is adjon.*
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sosem láttam valami izgatót abban a szemfedőben mikor rajtad volt. És megvolt a maga előnye is, könnyebben el tudtam csenni az ételedből, ha éppen oldalra pillantottál a jó szemeddel. *Lábával közben apró hullámokat ver a víz felszínére és kisebbet kortyol az italból.* Abban azt a férfit látom, aki annak idején ebből a medencéből az ágyba csalt. Míg nélküle azt, aki ugyanitt gyűrűt csalt az ujjamra… Majd ágyba csalt. *Felkacag.* Mint láthatod az eredményeket, nehezen tudnék választani a kettőből. *Tény, hogy annak idején az ismeretlen férfi a fürdőben, letakart fél szemével pontosan azt a képet mutatta magáról, amire az akkori Dyntinek szüksége is volt, a titokzatosságra. Ma már azonban nincsen okuk elfedni a másik elől igazságokat, s ehhez a viszonyhoz ennél fogva, már jobban illik az, hogy a férfi fél arca sem titok többé.
Előbb, vagy utóbb de magától is megfordult volna a peremnél, most viszont enged a külső kényszernek, bár igyekszik magában úgy letudni a dolgot, hogy ő maga volt az, aki engedte, hogy csak így megforgassák a tengelye körül.
Elégedetten kacér vigyorral veti a hátát a sziklaperemének.*
- Tudod, hogy ha ezt egy másik nőnek mondod, gond nélkül bepofoz, majd kimászna a vízből, hogy itt felejthessen benne? *Addig billenti oldalra a fejét, amíg a csillagok és a parton éledező irányt mutató lángnyelvek segítségével meg nem találja szemkontaktust a férfivel.
Csak szavai engedhetnének arra következtetni, hogy valami sértőt hallott, de Khan ennél már edzettebb, ezt maga is tudja, ahogy azt is, mit érthet a férfi tökéletlenség alatt. Ettől pedig csak jobban szereti.*
- Talán, nekem is ezt kellene tennem. *Megfeszíti izmait, mint aki éppen kihúzni készül magát a vízből, de nem ereszkedik ki belőle.*
- Ezt azt jelenti, hogy minden öt percben hallhatok valami hasonlót? Ez esetben ugyanis maradok *A hangja kegyességet árul.*
- Ezt pedig *Khan szemkötőt szorongató kezéhez nyúl.* Visszakérem. Így is túl sok még az ázott textil rajtad. Vagy szeretnéd plusz eggyel feldobni?

1217. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-24 20:53:50
 ÚJ
>Zhorack Belturver avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

*Gyorsan vágtat át a szántón. Nem foglalkozik semmivel,. szerencsétlen ló liheg, izzad, Zhrackot is veri a víz, de most fontosabb, hogy minél előbb hazaérjenek. Nem mintha olyan halaszthatatlan teendők lennének, csak azért na. Nem volt kellemes ez az élmény, rengeteg időt elvett tőle, amit teljesen más, értékesebb dolgokkal is tölthetett volna. Mondjuk a tolvajok keresésével, fegyvervásárlással.
Mindegy, ezek után pár napig biztosan hagyja Éjfélt sziesztázni, pihenni. Az egyik szolgálóval jó alaposan elápoltatja, mert megérdemli a paripa ezek után.*

1216. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-24 16:53:50
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Nolie Piwerd//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Az erdőséget lassan maguk mögött hagyják, a fákkal tarkított látképet termőföldek váltják fel.
Olyan érdekes ez az egész. Egyre közelebb, és közelebb érzi magát Nolie-hoz. A szavai valahogy úgy hatnak rá, mintha minden egyes mondatával egyre jobban karjaiba zárná a hollófekete hajú lányt, pedig a lovon ülve inkább a tündér az, aki a másik karjai közt üldögél. Szóval a lány szavai egyre mélyebbre hatolnak Nori labirintusszerű elméjébe, meg a törékeny jégkristályból formált lelkébe. Akkor Nolie kimond egy mágikus szót: Szeretlek. Ebben a szóban valamiért sokkal többet érez, mint kéne. Nem megnyugvást, hogy valaki szereti, hanem valami mást. Mintha az említett jégkristályt egy meleg pokrócba öltöztetnék, leolvadna róla a tükörsima jégfal, és visszatérne belé az élet. A tündér képzeletben átverekedi magát a zord, veszedelmes hóviharokkal teli utat egyenesen Nori lelkébe, ahol örökre magához öleli őt.*
- Szeretsz... *Suttogja maga elé, miközben a ló is lassít egy kicsit. Nori pontosan az előbb említett dolgokat érezte a szeretlek szó hallatán. Maga sem tudja megmagyarázni mit érez, hisz kevés érzés van a világon, amit már megtapasztalhatott. Talán a félelem, szenvedés, szomorúság köztük van, de a szeretet biztosan nincs, egészen idáig. Most már tudja milyen, ha igazán szeretik, ám még mindig képtelen nyíltan beszélni erről. Karjait kicsit összezárja, hogy átölelje az előtte ülő Nolie-t, és egy ideig így halad vele.*
- Ha egyszer nagy varázsló leszel, nem kell majd menekülnöd és bújkálnod. Te nem ilyen sorsot érdemelsz.
*Vált félig-meddig témát, de gondolatai még mindig az előzőeken járnak. Megrázza inkább a fejét, nem akar újra elveszni gondolatai mélyén. Főleg nem egy lovon ülve, mert az csúnyán is végződhetne. Csak bólint arra a tényre, hogy Nolie-nak előbb utóbb vissza kell mennie a városba. Ezt valóban ő is tudja, és így is látja helyesnek.*
- Tudod? *Kérdez vissza az oltár témáját illetően, majd csendben hallgatja a magyarázatot. Kezdi rendesen butának érezni magát a másik társaságában, bár ez nem meglepő. Míg ő tündéreket kerget, és felettébb szörnyű élete miatt hisztizik, Nolie hasznosan tölti az idejét és tanul.*
- Oh, értem. *Szól, mikor valamennyivel világosabb a kép az oltárokat illetően piciny agyacskájában. De tényleg csak valamennyivel. Nem buta lány ő, csak valahogy nem köti le az elméleti tudás.*
- Nem is attól félek, hogy tönkretennéd, vagy elárulnád hol van. Téged féltelek. Az oltártól és az orktól is. Az orktól magamat is. Gondolom még mindig meg akar engem ölni. Igazából majdnem megfojtott, miközben egy másik ribanc el akarta vágni a torkom harci legyezőkkel. *Vállat ránt.* Na meg azt ígértem, hogy a tündért, amelyiket kibeleztem, ennek az orknak fogom el. Végül egyedül öltem meg, szóval biztos haragszik rám.
*Beszél az esetről olyan természetességgel, mintha egy átlagos munkanapjáról mesélne barátnőjének. Annyit azonban Nolie is leszűrhet az egészből, hogy semmi garancia nincs arra, hogy az ork nem próbálná meg azonnal kitekerni Nori nyakát, amikor újra találkoznak. *

A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.24 16:55:18

1215. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-24 11:00:43
 ÚJ
>Nolie Piwerd avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102

Játékstílus: Vakmerő

//Norileina Vylrien//

*Nolie is legalább annyira furcsállja a viselkedését, mint a másik. Magát is meglepte az értelmes, lényegre törő mondataival, az meg pláne, hogy segített is. Nori megnyugszik kissé, és hálásan tekint rá.*
-Tudom, hogy egyedi vagyok. *A külseje sem szokványos, de még a viselkedése sem.* Nagyon... nagyon ritkán fordul elő, hogy valakihez... erősen kötődöm. Te ilyen vagy, és... szeretlek!
*Minden egyes bizonytalan levegővételnél tördeli a kezeit, mintha valami szégyenletes dolgot tervezne mondani. Pedig szó sincs ilyesmiről, pusztán fél.
A varázslat sikeres lesz, érintése mentén sárfoltok, szakadások, rongyos szélek jelennek meg a ruháján.*
-Mondtam, hogy nincs sok értelme, de látványos!
*Mosolyog a mocskos, szegényes ruhát nézve. Ezt most vissza is kell csinálnia. Ismét végigsimít a ruházatán, és ha minden terv szerint megy, most eltűnnek a foltok és szakadások, a blúz és szoknya ismét makulátlan.*
-Még nagyon keveset tudok, de ha egyszer... egyszer mindent megtanulok, amit meg szeretnék, akkor sokkal nagyobb biztonságban érezhetem magam. Tudom majd gyógyítani apróságokat, megvédeni magam, elbújni, menekülni. Olyan jó lenne...
*A mondata befejezetlenül marad, de a nem nehéz kitalálni, mire gondol.*
-Majd vissza kell térnem Artheniorba. *Ezt mindketten tudják.* De amíg nem hiányolnak, veled maradok a környező területeken. A mágustorony is tökéletes helyszín a számomra, legalább tanulhatok, de vannak könyvtárak, fogadók, kisebb falvak... Néhány eldugott kis hely, amit kevesen ismernek.
*Nolie már elmondta, hogy jól érzi magát a feketeség társaságában, biztonságban van a közelében, nem szeretné folyton ugyanazt szajkózni, a végén még túl idegesítő lenne a másik számára. El is indulnak Ében hátán ülve, szorosan egymáshoz simulva. Nem nagyon van mibe kapaszkodni, a kis tündérnek muszáj hátrafeszülnie, hogy le ne huppanjon egy-egy ugratásnál.*
-Én tudom, mire való. *Mondja az oltárról.* A sötétségoltárokban a sötétség energiái összpontosulnak, míg a fényoltárban a fényé. Ha egy mágus ért hozzá, ismeri a megfelelő igét, akkor képes egy apró szeletét kiszakítani az oltárból, és felhasználni egy másik varázslathoz. Sötétség oltárból kinyert energiával a varázslatnak valami gonosz hatása lesz, a fényből inkább jó. Vannak igék, amik ilyen energia nélkül értelmetlenek, vagy semmi hatásuk, és... és sikerült néhány ilyet megtanulnom. Ha elvezetnél az oltárhoz, a mágiáim értelmet nyernének. Nem akarom sem tönkretenni, sem elárulni a helyét, csak hasznosítani.
*Nem feltétlen meggyőző, amit mond, de ez az igazság. Nem akar semmi mást, csak kinyerni egy kis sötétséget az oltárból. Az orktól nem fél. Biztosan lenne rá oka, de ha Nori mellette van, és még ismeri is a zöldbőrűt, csak nem harapja le a fejét. És azt mondta, mágus. Ha megalkotta az oltárt, akkor mágikus képességei vannak. Nem róhatja fel a tündér bűneként, hogy értelmet adna a megszületésének.*
-Akkor jó. Nagyjából én is el tudnám irányítani Ébent, de akkor rád hagyom.
*Nincs is több gondja ezzel. Kényelmesen elhelyezkedik a nyeregben, ami eddig kissé nyomta a fenekét, és inkább nézelődéssel tölti az idejét, mint az út figyelésével.*

1214. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-23 21:01:10
 ÚJ
>Loq Cordulk avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*Az erdőből kiérve szép lassan a szántóföldek közé keveredik. Meleg van és por. Meg lehet dögleni. Az erdőben legalább volt árnyék, de itt nincs. Hiába törli a homlokát az ingujjával nem sokat segít mert pár pillanat múlva már megint csurog róla a veríték. Persze azért kihasználja a lehetőségeket. Leeszik néhány gyümölcsöt a környező fákról és az egyik mellett meg is pihen egy kicsit. Pihenését csak annyi időre szakítja meg míg egy dinnyeföldről egy termetes dinnyét le nem nyúl. Azt ott a fa árnyékában meg is lékeli majd megeszi. A bűnének bizonyítékát vagyis a dinnyehéjat otthagyja. A ragacsos kezét és a lezabált ingét azt megtartja. Merjen egy paraszt is panaszkodni neki.*

1213. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-23 12:59:28
 ÚJ
>Lataronel Al'Lovern avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Nem igazán találja örömét a végtelen szántóföldek rengetegében. Unja magát, hiszen egy idő után minden ugyanolyan. A búzamezők, a kis viskók, a dolgozó parasztok... Unalmas, és egytől egyig ugyanaz. Nem is igazán érti, hogy képes valaki ilyen életre szánni magát. Érti ő, hogy a pénz nagy úr tud lenni, de ha őt kérdeznék, inkább lenne koldus, minthogy egész életében a napon aszalódva kaszáljon, vessen, locsoljon. Ő neki ennél többre van szüksége, még ha esetleg nehezebben is él meg. Lassan azonban a szántóföldeken is áthalad, elérve az erdő szélét, ami ha minden igaz, egyenesen a kikötőbe vezet.*

1212. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-22 12:47:24
 ÚJ
>Khan, a Félszemű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A múlt nyomában//

*Ott ül a szája szélén, hogy elmondja az egészet a nőnek. Hogy megmutatja neki azt a feneketlen kutat, amibe időről-időre ő is beletekint, s hogy a Rettenet, ami onnét híjas fogsorral visszaröhög rá hogyan tűnik egyre közelebbinek. Egyszer elkerülte/kijátszotta Őt, másodjára már nem fog ilyen szarvashibát elkövetni és abban is biztos, hogy kitüntetett bánásmódban lesz rá, amikor elfoglalja helyét a számára kijelölt létsíkon. És éppen ez a végkövetkeztetés az, ami súlyos lakatot ver a megnyílni akaró szájra. Meglehet, hogy szavai olyan ködbe vonnák jelenüket, amiből nem tudják merre induljanak a holnap felé. Ezzel ideje nagy részében nem is foglalkozik, mert Dyn mellett egy nap sok, annyi unalmas-tétlent nem tudna összeszámolni egy kezén azóta, hogy kapcsolatba lépett vele. Ez pedig csak eszkalálódott az elmúlt holdhónapok során, amióta nem csak alkalomszerűen találnak egymásra egy elhagyatott fészerben, egy nevenincs taverna emeleti szobájában vagy valahol a szabad ég alatt... Összekötötte vele az életét: azt az időtartamot, amit elorzott magának, erőnek erejével és nem kevesebb csalással. A Sólyom Kompániájában töltött éveiről mára meglehetősen kevés emlékkel bír de még a felidézni képes dolgok sem olyan tiszták, minthogy egyértelmű eseményekké fűzhesse őket. Egy félmondat most mégis élesen előretolakszik a fejében: "mindenki azzal a lappal játszik, amit leosztottak neki és ha az nem tetszik, hát verj át mindenki mást az asztalnál".
Horkantva rázza meg fejét a röhejesen közhelyes "életigazságra". Strázsamesterükről keringett is egy hír, miszerint a zsoldosbandába való felvétele előtt komoly éveket töltött ilyenek összegyűjtésével és amikor lett egy "családja" a kompánia férfijainak és nőinek személyében, ott végre mindet kiadhatta magából.*
- Szerencsére nem. Általában én lőttem ki mások alól a hajót, a miénket elkerülte az ágyútűz. Viszont ragadtam már észak hegyei között egy téli menetelés során. A hadjárat nem egészen úgy alakult, mint azt a fejesek kiszámolták és egy egész regimentnyi ember ragadt az ormok között. A hágókat járhatatlanná tette a hó és jég, mi pedig ellátmány híján keserves hatok elé néztünk. Már az elején tudtuk, hogy ennyi embert képtelenek leszünk élelmezni abból, ami nálunk maradt. És nem az élelem jelentette a legnagyobb gondot. Hiába láttunk vizet, bármerre néztünk is, havat enni szomjoltásra nem kisebb veszély (és hülyeség), mint tengervizet lögybölni a torkodba ugyanezért. *A csontig maró hideg érzete egy pillanatra most is visszaköltözik tagjaiba. A fantomfájdalom majdnem olyan valóságos, mint az elfagyással birkózó kéz és láb kínja volt. Khan megint horkant, de ezúttal nem marad adós a magyarázattal.*
- Szeretjük hinni, hogy az élet mindig az egyenes utat választja, nem ismeri a kerülőket, a megalkuvást. Pedig azt, hogy mi életben maradtunk ennek a pici figyelmetlenségnek köszönhettük. Önakaratukon kívül meghaltak, hogy mi életben maradhassunk. *Nem szolgálhat további magyarázatra, mire is gondol pontosan: a szomjazók egy része kevésbé bírta a nélkülözést és ellene mentek az egyik legalapvetőbb intelemnek. Haláluk viszont egyben azt is jelentette, hogy a megmaradt készletekre kevesebben jutottak. Talán a Félszemű is csak ezért úszta meg ennyivel.*
- Lihanechi kötődésed is ebbe a kategóriába sorolod? A "még nem annyira vészes, éppen csak kellemes" kategóriába? *Tudja, hogy a hadúr bérencei nem egyszer akadtak már a Vörös nyomára, s hogy egy alkalommal ő maga fércelte össze a nőt saját kézzel, amikor az nyitott hasfallal talált betámolyogni találkájuk helyszínére.*
- Én nem bánom, hogy nem üldözök már aranyat, hatalmat, démonokat... vagy éppen azt, amire felbéreltek. Heh, ha néhány éve megkérdezel erről, szerintem a sört is az orromon köpöm ki a röhögéstől, most meg csúzosodó izmaimat áztatom egy szikladézsában és a holnap helyett visszafordulok a tegnapba. *Minden amit mond, tűnhet terhelőnek is, ellenben ahogyan mondja érthetővé teszi, hogy épp csak egy csipetnyi szarkazmust használ hozzá. Nem kényszerítés miatt teszik ezt, hanem azért, mert így adta a kedvük. Ezt jelenti szabadnak lenni - a kérdést végül nem tartja meg kizárólag magának, Dynnek is felteszi.*
- Ha mindet és mindenhogyan felsorolnám most, miért érdekelnélek még reggel is? *Visszaóvakodik arcára az a mosoly, amiről gúnynevei egyikét is kapta: Rókaképű. Az örökké rosszban sántikáló emberek arckifejezését ő annak idején kifejezetten sokszor használta, különféle okoknál fogva, de céljaikban mindegyik megegyezett.
A szemtapaszt, amit valamikor régen ő adott a nőnek, most visszakerül az ő kezébe. Arcához, szeme elé illeszti, mert kíváncsi, hogy ismerősként köszönti-e a jobbjára boruló sötétséget még mindig, vagy ugyanolyan páni félelem fogja el, mint amikor elragadták belőle a fényt.*
- Őszinte véleményt kérek. Ez... *Ekkor még szeme elé tartott tapasszal fordul a Vöröshöz, majd néhány pillanatot követően elemeli onnét.* ...vagy ez van nagyobb tetszésedre?
*Nem akarja tompítani a kérdés fontosságát, merthogy a lány sem csak szórakozásból tartja magánál azóta és az sem merő véletlen, hogy most került elő. Válasza megnyugvást hozhat. Nem csak Dynnek, de magának is.*
- Azóta nem vállalok erkélyjeleneteket. *A vízben közelebb gázol a peremnél támaszkodó-várakozó Vöröshöz, hogy megfordítsa és combjai közé lépjen.* Szeretem a tökéletelenséged. Tessék, ez ma már a második, ráadásul öt percen belül.

1211. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-21 23:24:00
 ÚJ
>Nolie Piwerd avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102

Játékstílus: Vakmerő

*Komor, kiégett földek tekintetek vissza rá a horizontról. Ében is hamar rájön, hogy ez sem lesz sokkal kellemesebb terep, mint az ingovány. Nyelvét kidugva prüszköl, unottan lépdel előre. Nolie dicséri az okos kis buksiját, amiért eszébe jutott a szalmakalapja, így legalább a napszúrástól nem kell félnie. Egy bőrvédő krémet majd nem ártana beszerezni azért leégés ellen, nem egyszer előfordult már, hogy egész nap az árnyékban pihent, mégis vörösre égett a válla és a karjai. Viszont egyelőre a kalap is megteszi. Már ezzel a barna trutyival is utálja kenegetni a sebét, amit pár hatja használ. Körülményes, fárasztó, és még büdös is. Az egyetlen előnye, hogy az előzővel ellentétben ez nem csípi ki az érzékeny bőrét, így legalább fájdalommentes.
A kis táskából előveszi az otthon feltöltött kulacsát. Nagyokat kortyol a vízből, majd a száját és a homlokát is megtörli. Olyan érzése van, mintha amit inna, rögtön ki is izzadná. Borzalmasan meleg van, a lovat sem irigyli, akinek fekete bundában kell kibírnia. Az vigasztalja, hogy hamarosan elérik az erdőséget, ami árnyékot adhat nekik. Sűrű az aljnövényzet, és veszélyes vadakkal is összefuthatnak, ha letérnek az ösvényről, de legalább nem kerülgeti őket tovább a hőguta. Apró örömök az életben.*

1210. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-21 18:47:23
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

//A múlt nyomában//

*Nem lát a másik fejébe, még csak az arca rezdüléseit sem látja, így Dynti számára minden megmarad a maga szokásos medrében, akkor is amikor Khant a vaksötét szólítja elméjének mélyére. Nincs is ideje ilyesmire, hiszen az effélék olyan rövidke momentumok alatt ragadják el az embert, amennyi alatt egy emberi élet is a semmibe vész. A maga részéről ezeket leginkább akkor figyelte meg, amikor Sylweran taníttatása során idő közben elbambult, agyának, emlékeinek, s a soha meg nem élt szituációk feltérképezése olyan hosszú kalandnak bizonyult, mintha reggeltől estig végezte volna, s mikor újból a valóságba pislantott vissza, kénytelen volt rádöbbeni, egy perc lehetett az egész, ha nem annál is kevesebb.*
- Mert még nem ittál a tengerből. *Számtalan ember esett már a szomjúság azon szakaszába, amikor már a tengervízzel is próbát tettek, végzetes kísérletek voltak. Ő maga előbb nyitja fel egy teknős bőrét vérért, minthogy a tömény sót gurítsa a gyomrába. Na meg aztán hova is menne ő rum nélkül?* Szerencsédre van, amivel leöblítheted.
*Néha elmereng azon, hogy mikor cserélődhetett fel a nemek szerepe, főleg náluk. Vélhetőleg soha, hiszen Dynti egyetlen egyszer sem csinált titkot abból, ő nem az a fajta asszony lesz, aki főz, mos, takarít, unokákról álmodik. Így aztán persze kezdettől fogva onnan indultak, ahol most is vannak, ő ápol szoros köteléket az alkohollal, s nem a férfi, ahogy az többnyire történik.
Mivel Khan nem veti le magáról, így addig marad a hátán, ameddig ő maga jónak érzi, karjait összefonja a másik nyaka előtt, egyfajta béklyót idézve vele elő.*
- Nem? *Megszokott búgó hangján duruzsol a másik fülébe, a válaszra várva mindezt még egy-egy nyakra kimért csókkal fűszerezi, nem felejtette még el, amit fogadott, de könnyíteni sem akar rajta. Sőt, még a válasz közben is mélyen hümmög olykor, amikor viszont Khan kifejti véleményét egy korábbi témájukról, akkor enyhít a szorításon, egészen addig amíg végül visszacsusszan a vízbe.*
- Én. *Tudja jól, hogy költői kérdés volt a Félszemű által felvetett utolsó pár mondat.* Van valami izgalmas abban, ha az embernek állandóan a nyomában vannak, hiszen emiatt nem engedheti meg magának, hogy egy helyben maradjon, de tudjuk jól mindketten, ha szétkaszabolják a gyomrod, az már kevésbé izgatja a fantáziát. Örömmel venném, ha egy napig élhetnék abban a tudatban, hogy kikopott az arcom és a nevem az emlékezetből, s bőven megelégszem azzal, ha mindössze a tiedben él tovább.
- Újabb rekord? *Kacéran hullámosra görbül a szemöldöke. Biztos benne, hogy Khan számtalan dologban ügyeskedik, azt is tudja, hogy nem vetette meg a női társaságot, de az ingje olyan pillanatok alatt kerül le róla, mint amennyire neki van szüksége ahhoz, hogy kiránthassa foggal a rumot rejtő palackok dugóját. Remélhetőleg Khannak nem fogja ezt a foga bánni a későbbiekben. A levetett ruhadarabot a vállára dobja, egyébként is a part felé igyekezett, majd kihajítja.*
- Hányféleképpen? *Nincs hűvös, a bőrét mégis megborzongatják a férfi szavai, kellemesen, csak, ahogy egy bók tud esni valakitől, aki igazán fontos. Félmosolyra húzódnak vonásai, ahogy röviden végigsimít a borostás arcélen. Nem fonja szavakba érzéseit, vagy gondolatait, ez az egy gesztus legalább olyan törődéssel bír az ő részéről.
Ezután viszont hátat fordít neki, hogy tenyerét a szikla peremére helyezve, félig kihúzza magát a vízből, pont addig, amíg fél kezével eléri az oda ledobott csomagot. Elsősorban kihúzza az üveget (természetesen), majd mélyebbre nyúl abban a csomagban.*
- Ez még a tied. *Ugyanúgy tartja magát félmagasságban, amikor hátra nyújt valamit, ami kellően apró ahhoz, hogy a tenyerébe zárhassa, és onnan essen bele Khan kezébe.*
- Megismered? *Egy apró kékre festett lemezdarab, egészen régről. Még akkor került hozzá, amikor a férfi páncélostól zuhant a mélybe. A gyomrába ékelődő fát pedig a páncélja sem bírta meg ilyen magasságból. Akkor elrakott egy darabot magának, mert egy idő után már abban sem volt biztos, hogy akit most férjének nevez, valaha is felépül a sebeiből. Igyekszik úgy megfordulni, hogy könyökével megtartsa magát, félig a víz felett, de legalább lássa a másik arcát. Az emlékezésre kíváncsi leginkább. Na meg közben persze belekortyol a rumba. Pontosan olyan, mint a pultok előtt támaszkodó prédára leső férfiak, eltekintve attól, hogy nem kocsmában van, és eltérő a neme is.*

1209. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-21 11:50:30
 ÚJ
>Ryrin Bessin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270

Játékstílus: Vakmerő

*A számára hatalmas harc után fáradt lenne, és most bizonyára aludna egy jót a Pegazus-fogadóban, ám a Hetedik félistene energiával töltötte fel. Naiv gondolat lenne, hogy ezt pusztán Ryrin jobban léte miatt tette, sokkal inkább az a helyes magyarázat, hogy a lovagnak nincs vesztegetni való ideje. Akarnak valamit tőle, ez nem kérdés, ha mást nem, akkor azt, hogy vegyen részt az istentiszteleten. Ezt meg is fogja tenni, s ha utána rögtön csatába kell indulnia, maximum újabb erőt adnak neki, egészen addig, míg a lovag végkimerülésben össze nem csuklik, vagy el nem felejti, hogy milyen is aludni. Utóbbi forgatókönyv egyébként nem is lehet olyan rossz! Jelentős időtöbbletet jelentene, ha úgy élhetne, hogy nincs szüksége alvásra. Valami ehhez hasonló gondolatok cikáznak a fejében, miközben unottan bandukol a város felé. Az első dolga az lesz, hogy a főtér kútjában lemossa magáról a vért, majd bevizezi a haját, hogy egy kissé lehűtse magát, és felfrissüljön. Illőn kell megjelennie az istentiszteleten, bár, ha ezt nagyon komolyan venné, akkor valószínűleg pontosan akkor érne oda, mikorra vége van. Ezt nem teheti meg Eyre-rel, így hát viselnie kell az istennőnek a lovag csapzott, csata utáni képét. Vélhetően viselni is fogja, hiszen szereti a lovagot. Más különben miért részesíteni olyan kegyben, hogy láttatni engedi a félisteneit, és segíti őt a harcban? Hogy a feltámasztásról ne is beszéljünk, már feltéve, ha valóban az istennő a felelős ezért a csodáért.*

1208. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-20 13:36:51
 ÚJ
>Caerva Erenostyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Vadászat//

*Csalódottan követi a visszafelé baktató őrmestert. Azok után, hogy mennyi mindenen keresztül mentek, hogy a fél csapat ott hagyta őket, és Syd idegeit sem kímélték, alig várta, hogy nyílvesszőt ereszthessen az óriás és a törpe rút pofájába. Alapvetően nem pártolja a távolsági fegyvereket, aki harcos, az álljon ki férfiként az ellenfele ellen. De ezek nem harcosok, hanem alávaló, gyáva férgek, akik visszaélnek erejükkel és hatalmukkal. Gusztustalan, a társadalom legalja, akiket nekik kell megfékezni.
Komor gondolataiból a férfi hangja zökkenti ki.*
-Ha a kikötőbe fészkelték be magukat, kötve hiszem. *Csóválja a fejét lemondóan.* Sydnarus pedig nem szállhat szembe velük az alvilág legsötétebb bugyraiban, ezt ő is tudja.
*Kicsit meggondolatlannak tűnt az őrmester, mikor egyedül, civilként vetette bele magát a kikötői forgatagba. Mindannyian el akarják kapni a párost, ebben az egyben biztos lehet.*

1207. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-20 10:58:01
 ÚJ
>Ald'as Cotys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Vadászat//

*Cotys a haza vezető út felé irányítja fekete csataménjét. Nem túl boldog a fejlemények ilyetén alakulásától, de belátja, hogy egyelőre nem tehet semmit. Bízik benne, hogy ha Syd talál valamit, akkor erősítést hív és nem próbálja egyedül elkapni a gonosztevőket.
Most mielőbb vissza akar érni a Barakkba, hogy jelentést tegyen Zianának. El kell mondania, hogy Bögre csatlakozott az óriáshoz. Sőt! Valószínűleg gyilkossá vált. És az is nagyon érdekli, mik a fejlemények Aoneer ügyében. Ezen kívül lassan ideje lenne elhozni a különleges fegyvereket is a Templomból.
Ilyen gondolatok kavarognak a fejében ahogy pipáját szívogatva baktatnak az úton. Hátra fordul a mögötte csüggedten haladó Caervához, és némi derűt magára erőltetve odaszól neki.*
-Fel a fejjel közlegény! Lesz még alkalmunk harcolni a mocskokkal.

1206. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-19 13:13:36
 ÚJ
>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

// Banditák, Tündérvásár, miegyéb //

*Hajnalban kel, a nap első sugarai már talpon érik. Egy kiadós vizelést követően pedig már szedi is a cókmókját.*
-Na, tap'ra komák.*Morran, s amint a másik kettő össze szedte magát meg cuccát, már menetelnek is észak kelet felé. Ha lehet nagy ívben kerülve az utakat, keresztül árkon, bokron, szántókon. Napszálltára fel akar jutni addig a házig ahol a számszeríjasok voltak. Persze, lehet hogy ez két napjukba is beletelik. Kemény ütemet diktál, annyi szent. De a törpe lovon van, az ork meg nyilván bírni fogja. Azokat kemény fából faragták, és már a tündér sincs meg hogy lassítsa őket.*

1205. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-19 10:21:46
 ÚJ
>Ald'as Cotys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Hangulatos kitérő//

*Az út továbbra is eseménytelen. És unalmasnak is mondható. Cotys nem mondhatná, hogy elfogja a nagy izgalom. Ráérősen pipázgatva követi társait. Senki nem szól egyetlen árva szót sem. Egykedvűen baktatnak a Kikötő irányába. A lovak patáinak dobogásán és a felszerelésük csörgésén kívül egyéb neszt nem lehet hallani felőlük.
A félvér már maga sem tudja hanyadszor ellenőrzi a felszerelését. Még mindig rendben van minden. Miért is ne volna rendben.
Az úton egy teremtett lelket sem látnak, így nem kell attól tartaniuk, hogy bárki megzavarja csendes magányukat.*

1204. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-18 17:07:23
 ÚJ
>Caerva Erenostyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Hangulatos kitérő//

*Caerva sosem járt még ezen a környéken. Élete nagy részét a városban töltötte, néha kijárt apjával a közeli erdőbe vadászni, de Arthenior környékét nem igazán ismeri. Jobb híján, követi a kitaposott ösvényt. Homloka izzad az erős napsütésben, fekete haja alatt szinte felforr az agyvize. Lehet már csak a vörös kalapért megérné az előléptetésért küzdeni. Beszerezhetne magának is egyet, de egy fehér, széles karimájú kalapot nem hurcibálhat magával mindenhova. Nem fér bele a táskájába, és harc közben csak útban lenne. Marad a döglődés a melegben, majd otthon lemossa magáról a föld porától feketéllő izzadtságcseppeket a testéről. Még a gondolataiban is rosszul hangzik ez a mondat.*

1203. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-18 16:57:19
 ÚJ
>Sydnarus D'Qrwayoh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Hangulatos kitérő//

*Syd mindig is ízig-vérig városi polgár volt. A földeken görnyedés, az állatokkal bajlódás, a növénytermesztés minden gondja-kínja igen távol áll tőle. Mivel pedig nyitott szemmel és kíváncsi szívvel járja Lanawint, ezért megismerte ezt a világot is. Megismerte és tiszteli azt a derűs szívósságot, amivel ezek az emberek, óriások, elfek, félelfek, törpék, sőt, néha tündérek és gnómok is teszik a dolgukat, ahogy az időjárás diktálja. Most is, ahogy az őrjárat elhalad a mezőn dolgozók mellett, udvariasan köszönt minden útjába kerülőt és szívesen vált szót azokkal, akik beszélgetést kezdenek. Tudja, az itt kérgesedő kezek biztosítják a város zajos, perlekedő népének napi betevőjét és emiatt furcsa hálát érez.
~Jó érzés vigyázni ezekre a népekre.~
Kötelességtudattal eltelve léptet tovább, tekintete szigorúan pásztázza a látóhatárt.*

1202. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-17 13:32:24
 ÚJ
>Lewonor Ante avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Vakmerő

// Banditák, Tündérvásár, miegyéb //
// A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz! //

* Végül csak eldöntik, hogyan tovább. Anténak bármelyik megoldás teljesen jó lett volna, bár a számszeríjak sosem tartoztak a kedvencei közé. Főleg, ha rá akarták szegezni, nem ő másra. A kopók meg bár veszélyesek lehetnének, de amilyen jól ért ő ezeknek az állatoknak az idomításához, nem lehet nagy baj azokból sem.
Még egy ideig rágcsálja a csontokat, miután a hús nagy részét eltávolította róluk. Ezután a maradékot, amit még ő sem evett meg, jó tíz méterrel odébb dobja le a fűbe. Ha éjjel megérzik a szagokat a vadak, legalább nem biztos, hogy őket támadják meg egyből, hanem a moslékot - ez esetben talán van idejük felébredni, mielőtt rájuk veti magát valami szántóföldi ezerfogú.
Erre mégsem kerül sor, egészen nyugodt éjszaka vár rájuk. Orkunk ugyan tétovázik kezdetben az elalvással, mert mégiscsak egy majdhogynem ismeretlen óriás és törpe társaságát élvezi, ráadásul egész közel a Thargokhoz, illetve a szántó falvaihoz, ám hosszú percek múlva elnyomja az evés utáni lustaság, amiből fel sem kel hajnalig. Ami azt illeti, ő sem korán kelős típus, most mégis hamar felriad. Mozgolódásra lesz figyelmes maga mellett. Erre persze egyből gyanakodni kezd.
~ A nyamvadt anyjukat nekik, hogy máris ki akarnak rabó'ni... ~ Mérgelődik és még azelőtt egy hatalmasat vág a fűbe, mielőtt kinyithatná szemeit. Csak a kemény földet éri, na meg a belőle kibújó szúrós növényt. Ekkor már kinyitja szemeit és dühödten tekint maga mellé. Pár méterrel odébb valóban kettészeli valami a füvet mozgásával, bár termetéből adódóan egér, vagy egyéb kistestű rágcsáló lehet csupán. Szóval semmiképpen sem óriás, vagy törpe. *
- A patkány kurva anyádat neked! * Hajít utána egy kisebb kavicsot. No, nem azért, mert azt reméli, hogy ezzel van esélye eltalálni - vagy, ha el is találja, beledöglik -, hanem amiért fel merte ébreszteni, mikor még éppen csak látni véli a napkorongot messze keleten.
~ Ez reggelinök is jó lett vó'na. ~ Jut eszébe, de nincs mit tenni: a reggeli már rég beszaladt az ültetvény közé, esélye sincs utolérni. Így hát inkább csak feláll éjjeli fekvőhelyéről és mérgelődve állapítja meg, hogy fáj a nyaka és éhes is. *
- Ideje indú'ni! * Kiált fel, mire remélhetőleg a másik kettő is felébred, már amennyiben idáig nem keltek fel. * Én nem t'om, merre van az a tanya, most Bölényt kő' követnünk. * Teszi hozzá, még mielőtt az orrára kötnék, hogy ő az idegenvezető, meg ilyesmi. Arról nem volt szó ugyebár, hogy a szántó falvait, tanyáit kívülről fújja, ellenben a pusztán való járással. Na, meg a pusztáig való járással. Ha nem akarnának fosztogatni, mutatná is egyből, hogy merre kell menni - azt még ő is tudja, hogy keletre, s merre más merre lenne kelet, mint arra, amerre a világosság ébredezik? De harcolni mennek, egy ismeretlen helyre, szóval rá nem lehet számítani ez ügyben. *

1201. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-07-16 21:01:16
 ÚJ
>Broëq Bürberon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

// Banditák, Tündérvásár, miegyéb //

*Két férfi, két kutya, két számszeríj. Ez még mindig a legkevésbé veszélyes vállalkozás. Ő el tudja intézni az egyiket, és pajzsával, meg apró termetével talán elég kicsiny célpontot nyújt, hogy a másik ne tudja lelőni azonnal. Ennél csak akkor lesznek könnyebb helyzetben ha sikerül jókor meglepniük őket amikor nem várnak támadást, és talán a fegyvereik sincsenek a közelükben.
A törpe megeszi a maradék tündért, ellenőrzi rendesen ki van e kötve a ló, és ha nem akkor orvosolja ezt az apró problémát, és ő is elmegy aludni. Aggódik ugyan, hogy a látott falvak közül a legnépesebb talán egy kicsit túlságosan közel is van a táborukhoz, észak felé pedig még csak nem is járt. Pontosan tudja mi van ott, a Tharg birtok, és a Tharg harcosok, azok pedig úgysem lehetnek tőle elég messze ahhoz, hogy távolságukkal csillapítsák aggodalmát.
Végül hát ledől, fejét egy fadarabra támasztja és szuszog reggelig.
Ha a másik kettő korán kívánt kelni akkor ebben Broëqre nem támaszkodhatnak. Ő ugyan bágyadtan felkel arra, ha a másik kettő mocorog, erre is csak azért, mert nem akarja, hogy mások ébresszék fel. Ha ezzel megvan akkor a reggeli nap fényénél elkezdi felkészíteni lovát az indulásra. Ma végre tanyát fosztanak, még ha csak két harcosos tanya is lesz az.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4164-4183