Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 83 (1641. - 1660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093
1660. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-16 09:52:40
Üzenet elküldve: 2024-12-16 09:52:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* Úgy tűnik, nem nagyon ellenzik az ötletét, s végül a remete lesz az aki majd boldogítja a társaságával az orkot. Bár talán jobban örülne egy kis egyedüli nyomozásnak, nem utasíthatja el a segítséget. Főleg nem, mert már egyszer már elkapta a rém.
A megbeszélés utolsó simításain is túl vannak, mikor meghallják a nem is olyan távoli sikolyt! Cagon is a hang irányába kapja a fejét, s nem is gondolkodik túl sokat, hogy mégis mi válthatta ki ezt. A legrosszabbra gondol és csak reméli, hogy Merlas elvesztette a józan eszét, s nem rémnek a formájában próbál rontani a már így is cérna vékony hírnevén. Szótlanul megindul a fiatal mögött. Nincs szükség megbeszélésére. Ez elsőbbséget élvez! Amint látó és hallótávba érkeznek, nem telik el sok idő mire eléri őket is az információ. Legalábbis, hogy nagyjából mi történhetett. Bólint Alaver szavaira s elmélete, miszerint csak esténként portyázik, mehet is a kukába! Cagon megközelíti az áldozat testét, s még le is térdel, hogy megnézhesse egy kicsit közelebbről. Persze hallja az újonnan érkező kicsit sem együttérző megszólalásait. Sokat nem foglalkozik vele. Látszik rajta, hogy nem idevalósi, szóval biztos nem fogják sokáig látni. Legalábbis ezt gondolja az ork. Ha nem talál semmit, akkor feláll a testtől s visszatér társaihoz, ha azok nem közelítették meg, majd a következőket suttogja. *
- Aki nem akarja, hogy segítsünk rajta, azon nem lehet segíteni!
* Körbenéz az egybegyűlteken. Legalábbis azokon, akik maradtak az előjáró ellenintésére is. Nem telhetett el olyan sok idő, az esemény előtt, talán még Merlas nyomára is bukkanhatnak, ha nyitva tartják a szemüket. *
- Most már tényleg szükségünk lesz valakire, aki jártas a hídon való jelek lefordítására!
* Úgy tűnik, nem nagyon ellenzik az ötletét, s végül a remete lesz az aki majd boldogítja a társaságával az orkot. Bár talán jobban örülne egy kis egyedüli nyomozásnak, nem utasíthatja el a segítséget. Főleg nem, mert már egyszer már elkapta a rém.
A megbeszélés utolsó simításain is túl vannak, mikor meghallják a nem is olyan távoli sikolyt! Cagon is a hang irányába kapja a fejét, s nem is gondolkodik túl sokat, hogy mégis mi válthatta ki ezt. A legrosszabbra gondol és csak reméli, hogy Merlas elvesztette a józan eszét, s nem rémnek a formájában próbál rontani a már így is cérna vékony hírnevén. Szótlanul megindul a fiatal mögött. Nincs szükség megbeszélésére. Ez elsőbbséget élvez! Amint látó és hallótávba érkeznek, nem telik el sok idő mire eléri őket is az információ. Legalábbis, hogy nagyjából mi történhetett. Bólint Alaver szavaira s elmélete, miszerint csak esténként portyázik, mehet is a kukába! Cagon megközelíti az áldozat testét, s még le is térdel, hogy megnézhesse egy kicsit közelebbről. Persze hallja az újonnan érkező kicsit sem együttérző megszólalásait. Sokat nem foglalkozik vele. Látszik rajta, hogy nem idevalósi, szóval biztos nem fogják sokáig látni. Legalábbis ezt gondolja az ork. Ha nem talál semmit, akkor feláll a testtől s visszatér társaihoz, ha azok nem közelítették meg, majd a következőket suttogja. *
- Aki nem akarja, hogy segítsünk rajta, azon nem lehet segíteni!
* Körbenéz az egybegyűlteken. Legalábbis azokon, akik maradtak az előjáró ellenintésére is. Nem telhetett el olyan sok idő, az esemény előtt, talán még Merlas nyomára is bukkanhatnak, ha nyitva tartják a szemüket. *
- Most már tényleg szükségünk lesz valakire, aki jártas a hídon való jelek lefordítására!
1659. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-14 17:56:24
Üzenet elküldve: 2024-12-14 17:56:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
*A felé dobott galacsin lepattan róla, de azt talán csak ő tudja, hogy ez a varázslat korlátaiból fakad, vagy pedig abból, hogy éppen oszlatta azt magáról, mikor a "gaz támadás" érte.
Mindenesetre harag a jelek szerint nem marad köztük, végül mindketten jól szórakoznak a kis csínyen.
Miután helyet foglaltak és nekilátnak a reggelinek, érdeklődve hallgatja Bredoc válaszát. A tegnapi beszélgetésük után már nincs benne az a kényelmetlen érzés, bár kicsit még mindig furcsa belegondolnia, hogy a parancsnok élete most már így néz ki. De békés, nyugodt életnek tűnik, úgyhogy ha Brox boldog, ő is az, hogy a férfi magára talált ebben.*
- Oh. - *Reagálja le, hogy a másik szerint megtarthatja mindazt, amit a kötelékben kapott. Be kell vallani, nem szívesen vált volna meg tőlük, szentimentális értékkel is bírnak már a számára.*
- Ahhoz előbb találnom kell egy falat magamnak. - *Fűzi az utóbbiakhoz, kesernyés kis mosollyal, miközben Bredoc kiállított darabjai felé téved tekintete.
Na igen, ezt is rendeznie kell ma. A fogadók drágák, nem volna rossz olyan munkát találni, ami fedelet is ad a feje fölé.
Bredoc, mintha olvasná a gondolatait - bár aligha nehéz most ezeket kitalálni -, rá is kérdez az ő terveire.
A fejét rázza, aztán a száját húzza egy kicsit, mert nem akarja a maga gondjával nyomasztani a másikat, de nem talál megnyugtató, kibúvó választ.*
- Nem. De majd csak lesz valahogy... A munkától nem félek. Legrosszabb esetben beállok mosónőnek, vagy szolgálni egy házhoz. - *Osztja meg ötleteit.*
- De később jó volna valami, ahol használni tudnám, amit a kötelékben tanultam. És tovább fejlődni. Vagy legalább eleget keresni vele, hogy legyen lehetőségem fejlődni. A harci képzettségben és a mágiában is... - *Csak épp egyelőre fogalma sincs, merre induljon el.*
- Maga mit dolgozott? Mielőtt az őrséghez csatlakozott volna? Vagy még fiatalabb korában? - *Érdeklődik, ötleteket is remélve. Vajon hol van szükség a "magukfajtára"? Bár azt nem gondolná, hogy az ő harci ereje sokat érne, de a mágiával kiegészítve talán van elég ütőképes, hogy alkalmazzák.*
*A felé dobott galacsin lepattan róla, de azt talán csak ő tudja, hogy ez a varázslat korlátaiból fakad, vagy pedig abból, hogy éppen oszlatta azt magáról, mikor a "gaz támadás" érte.
Mindenesetre harag a jelek szerint nem marad köztük, végül mindketten jól szórakoznak a kis csínyen.
Miután helyet foglaltak és nekilátnak a reggelinek, érdeklődve hallgatja Bredoc válaszát. A tegnapi beszélgetésük után már nincs benne az a kényelmetlen érzés, bár kicsit még mindig furcsa belegondolnia, hogy a parancsnok élete most már így néz ki. De békés, nyugodt életnek tűnik, úgyhogy ha Brox boldog, ő is az, hogy a férfi magára talált ebben.*
- Oh. - *Reagálja le, hogy a másik szerint megtarthatja mindazt, amit a kötelékben kapott. Be kell vallani, nem szívesen vált volna meg tőlük, szentimentális értékkel is bírnak már a számára.*
- Ahhoz előbb találnom kell egy falat magamnak. - *Fűzi az utóbbiakhoz, kesernyés kis mosollyal, miközben Bredoc kiállított darabjai felé téved tekintete.
Na igen, ezt is rendeznie kell ma. A fogadók drágák, nem volna rossz olyan munkát találni, ami fedelet is ad a feje fölé.
Bredoc, mintha olvasná a gondolatait - bár aligha nehéz most ezeket kitalálni -, rá is kérdez az ő terveire.
A fejét rázza, aztán a száját húzza egy kicsit, mert nem akarja a maga gondjával nyomasztani a másikat, de nem talál megnyugtató, kibúvó választ.*
- Nem. De majd csak lesz valahogy... A munkától nem félek. Legrosszabb esetben beállok mosónőnek, vagy szolgálni egy házhoz. - *Osztja meg ötleteit.*
- De később jó volna valami, ahol használni tudnám, amit a kötelékben tanultam. És tovább fejlődni. Vagy legalább eleget keresni vele, hogy legyen lehetőségem fejlődni. A harci képzettségben és a mágiában is... - *Csak épp egyelőre fogalma sincs, merre induljon el.*
- Maga mit dolgozott? Mielőtt az őrséghez csatlakozott volna? Vagy még fiatalabb korában? - *Érdeklődik, ötleteket is remélve. Vajon hol van szükség a "magukfajtára"? Bár azt nem gondolná, hogy az ő harci ereje sokat érne, de a mágiával kiegészítve talán van elég ütőképes, hogy alkalmazzák.*
1658. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-14 10:33:19
Üzenet elküldve: 2024-12-14 10:33:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki rém//
*Kissé megsavanyodik a nyál a szájában Cagon szavaitól. Bármennyire is nyikhajnak ismerte meg Merlas-t a futó találkozásuk során, és hiába ő a rém -talán? Talán!-, azért nem feltétlenül kívánja a halálát. Hiszen ha a legény akaratán kívül került ebbe a helyzetbe, milyen jogon tagadnák meg tőle a gyógyulás esélyét? Bár az igaz, hogy az önvédelem más kérdés. Bár -gondolja- akkor már inkább csak a keze-lába legyen szilánkosra törve hogy mozdulni se tudjon, de maradjon életben.
Önkéntelen mozdulattal nyúl a kinyújtott könyv és írószer felé szabad kezével, másik karja alatt még mindig Kormi urat tartva. Faerum-ra pislant, egy pillanatig nem tudja, hogy az ork szavai után mit is válaszoljon neki.*
- Há’ a fene tuggya. *-szólal meg őszintén, és a kis fóliánsra pislant.-* Ha mán’ széjjel válunk, akkó’ tán úgy kéne, hogy Cagonna’ menjé’.
*Tekintete az öreg íjára villan, és ez talán befejezi a gondolatát szavak nélkül is. Ha Faerum nem is megy túl közel hozzájuk, akár húsz- vagy még több lépés távolságból is támogatni tudja nagydarab társukat.*
- Én meg akkó’ gyorsba’ megjárom megin’ azt a hidat. Meg mos’má’ hogy tuggyuk hogy mi köze van a rémhez, tán’ máshogy nézek széjje’ én ’es.
*Még le se engedi maga mellé a könyvecskét tartó kezét, amikor a levegőbe belehasít a sikoly. Egy pillanatra megdermed, és a hang felé kapja a fejét; azonnal rosszat érez. Tekintete társaira villan, majd hóna alatt továbbra is a macskát tartva, a többiekre nem is várva megindul arra, amerre a falusiak is tartanak. Közben magában talán valamiféle fohászt is mormol, hogy ama tumultus egy megtépett kutyát vagy birkát álljon körbe, se ne egy…
…egy asszonyt.
Orra alatt halkan s kissé oda nem illőn káromkodik egy rövidet, és oldalra-hátra pislant, hogy az öreg és az ork követték-e. Ezt ugyanis ők is látni akarják majd, ebben biztos. A falusiak és az Elöljáró is sújtva vannak az esettől, ez egyértelműen látszik. Az ő gyomra is úgy érződik, mintha vibrálna kissé. Egy haláleset sosem jó, egy ilyen erőszakos meg aztán különösen nem az. Komoran biccent aprót az Elöljáró szavaira, tekintetével még mindig a letakart testen; mintha csak átlátna a foltokban bordóval átütő pokrócon.*
- Tán’ nem csak éjje’ vá’tozik át. *-dörmögi az orra alá, olyan halkan, hogy csupán társai hallhassák a szavait. Innentől kezdve nem kérdéses, hogy veszélyes-e vagy sem megkeresni Merlas-t, és az sem kérdéses, hogy van-e szüksége Cagon kétkezi erejének olyan támogatásra, amiket Faerum tapasztalt kezei között az íj és a nyilak jelentenek.
Felemeli a tekintetét a letakart testről, és körbenéz az arcokon. Egyértelműen látja, hogy akárki is volt Peronas asszonya, sokan ismerték, s most megannyian sajnálják is. Összeszorított szájakat lát az embereken, sopánkodó-jajveszékelő szavakat hall az asszonyok felől, és.. egy meglehetőst oda nem illő kérdést egy leánytól. Kissé megütközve pislant oda, szemöldökei között talán a rosszallás árkával. Nem tudja, ki lehet az a lány, de jó sejtése van arról, hogy épp annyira ebbe a faluba való, mint ők hárman.*
A hozzászólás írója (Alaver Raanus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.14 10:34:56
*Kissé megsavanyodik a nyál a szájában Cagon szavaitól. Bármennyire is nyikhajnak ismerte meg Merlas-t a futó találkozásuk során, és hiába ő a rém -talán? Talán!-, azért nem feltétlenül kívánja a halálát. Hiszen ha a legény akaratán kívül került ebbe a helyzetbe, milyen jogon tagadnák meg tőle a gyógyulás esélyét? Bár az igaz, hogy az önvédelem más kérdés. Bár -gondolja- akkor már inkább csak a keze-lába legyen szilánkosra törve hogy mozdulni se tudjon, de maradjon életben.
Önkéntelen mozdulattal nyúl a kinyújtott könyv és írószer felé szabad kezével, másik karja alatt még mindig Kormi urat tartva. Faerum-ra pislant, egy pillanatig nem tudja, hogy az ork szavai után mit is válaszoljon neki.*
- Há’ a fene tuggya. *-szólal meg őszintén, és a kis fóliánsra pislant.-* Ha mán’ széjjel válunk, akkó’ tán úgy kéne, hogy Cagonna’ menjé’.
*Tekintete az öreg íjára villan, és ez talán befejezi a gondolatát szavak nélkül is. Ha Faerum nem is megy túl közel hozzájuk, akár húsz- vagy még több lépés távolságból is támogatni tudja nagydarab társukat.*
- Én meg akkó’ gyorsba’ megjárom megin’ azt a hidat. Meg mos’má’ hogy tuggyuk hogy mi köze van a rémhez, tán’ máshogy nézek széjje’ én ’es.
*Még le se engedi maga mellé a könyvecskét tartó kezét, amikor a levegőbe belehasít a sikoly. Egy pillanatra megdermed, és a hang felé kapja a fejét; azonnal rosszat érez. Tekintete társaira villan, majd hóna alatt továbbra is a macskát tartva, a többiekre nem is várva megindul arra, amerre a falusiak is tartanak. Közben magában talán valamiféle fohászt is mormol, hogy ama tumultus egy megtépett kutyát vagy birkát álljon körbe, se ne egy…
…egy asszonyt.
Orra alatt halkan s kissé oda nem illőn káromkodik egy rövidet, és oldalra-hátra pislant, hogy az öreg és az ork követték-e. Ezt ugyanis ők is látni akarják majd, ebben biztos. A falusiak és az Elöljáró is sújtva vannak az esettől, ez egyértelműen látszik. Az ő gyomra is úgy érződik, mintha vibrálna kissé. Egy haláleset sosem jó, egy ilyen erőszakos meg aztán különösen nem az. Komoran biccent aprót az Elöljáró szavaira, tekintetével még mindig a letakart testen; mintha csak átlátna a foltokban bordóval átütő pokrócon.*
- Tán’ nem csak éjje’ vá’tozik át. *-dörmögi az orra alá, olyan halkan, hogy csupán társai hallhassák a szavait. Innentől kezdve nem kérdéses, hogy veszélyes-e vagy sem megkeresni Merlas-t, és az sem kérdéses, hogy van-e szüksége Cagon kétkezi erejének olyan támogatásra, amiket Faerum tapasztalt kezei között az íj és a nyilak jelentenek.
Felemeli a tekintetét a letakart testről, és körbenéz az arcokon. Egyértelműen látja, hogy akárki is volt Peronas asszonya, sokan ismerték, s most megannyian sajnálják is. Összeszorított szájakat lát az embereken, sopánkodó-jajveszékelő szavakat hall az asszonyok felől, és.. egy meglehetőst oda nem illő kérdést egy leánytól. Kissé megütközve pislant oda, szemöldökei között talán a rosszallás árkával. Nem tudja, ki lehet az a lány, de jó sejtése van arról, hogy épp annyira ebbe a faluba való, mint ők hárman.*
A hozzászólás írója (Alaver Raanus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.14 10:34:56
1657. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-14 00:35:04
Üzenet elküldve: 2024-12-14 00:35:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
*Thaleena unottan bámul le a vérbefagyott nő maradványaira, közben pedig az idefele használt szekérről lopott hámozott diót ropogtatja. Mikor a Szántóföldek felé vette az irányt, hogy a szokásos módon a falusiakon élősködve üsse el szabadidejét, akkor még nem sejtette, hogy ilyen események szemtanúja lesz. Tagadhatatlanul felkelti az érdeklődését, hogy miféle vadállat támad ilyen bátran. Az elharapott torok dolgát nem firtatja, hiszen biztos benne, hogy esetleg léptek hangja ijesztette meg vadászata közben, a jószág becsült termete már valamelyest aggasztja, elvégre egy hétköznapi farkas ilyet nem művel.*
- Szegény Peronas né!
*Sóhajtja és diótól olajos kezeit hátul, deréktájékon ruhájába törli, majd tenyereit összesimítva szabadul meg az esetlegesen ott maradt morzsáktól.*
- Úgy fáj a szívem miatta.
*Jelentőségteljesen szívére teszi kezét. Meg sem próbál hihetőnek hangzani, s úgy sejti ezzel rövidesen felbosszantja a falubeliek egyikét, akik esetleg ismerték is a halottat. Ez persze cseppet sem zavarja.*
- Mikor lesz a virrasztás és a tor?
*Csípőre tett kézzel pillant körbe, igyekezve felmérni, hogy mennyire bőszíti fel kérdésével a jajveszékelő gyászolókat.*
*Thaleena unottan bámul le a vérbefagyott nő maradványaira, közben pedig az idefele használt szekérről lopott hámozott diót ropogtatja. Mikor a Szántóföldek felé vette az irányt, hogy a szokásos módon a falusiakon élősködve üsse el szabadidejét, akkor még nem sejtette, hogy ilyen események szemtanúja lesz. Tagadhatatlanul felkelti az érdeklődését, hogy miféle vadállat támad ilyen bátran. Az elharapott torok dolgát nem firtatja, hiszen biztos benne, hogy esetleg léptek hangja ijesztette meg vadászata közben, a jószág becsült termete már valamelyest aggasztja, elvégre egy hétköznapi farkas ilyet nem művel.*
- Szegény Peronas né!
*Sóhajtja és diótól olajos kezeit hátul, deréktájékon ruhájába törli, majd tenyereit összesimítva szabadul meg az esetlegesen ott maradt morzsáktól.*
- Úgy fáj a szívem miatta.
*Jelentőségteljesen szívére teszi kezét. Meg sem próbál hihetőnek hangzani, s úgy sejti ezzel rövidesen felbosszantja a falubeliek egyikét, akik esetleg ismerték is a halottat. Ez persze cseppet sem zavarja.*
- Mikor lesz a virrasztás és a tor?
*Csípőre tett kézzel pillant körbe, igyekezve felmérni, hogy mennyire bőszíti fel kérdésével a jajveszékelő gyászolókat.*
1656. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-13 22:41:25
Üzenet elküldve: 2024-12-13 22:41:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Szelíd
//A vadászlaki rém//
*A trió diskurzusát egy velőtrázó sikoly szakítja félbe. A község nem nagy, így mindenhol jól hallják; számos kapu nyílik, hogy komor ábrázatú, ám izgatott falubeliek sietős léptekkel vegyék az irányt a hang irányába.
Amennyiben a három vándor is így tesz, alig két utcányira, a falu végében kisebb tumultus fogadja őket. Komor csendben állnak körbe valamit. Vagy valakit. Amennyiben közelebb furakodnak, hamar megláthatják; egy parasztasszony fekszik a földön, üveges tekintettel meredve az égre. Feszes kontyba szedett, barna hajkoronája zilált, ajkai félig elnyílva a hirtelen döbbenettől. Hímzett ruháját átáztatta a vér, ám ezúttal a fenevad nem bajlódott szívvel, s nem is lakmározott prédájából. Egyszerűen csak átharapna a torkát. Nem lehet már friss az eset, legalábbis nem az elmúlt pár perc szüleménye. A félig megalvadt vér már felgyülemlett a holttest alatt.*
-Ez Peronas né. Valaki szóljon az urának. *Az Elöljáró tűnik fel mögöttük, ábrázata hamuszín. Lekapja sipkáját, hogy azt kezei között gyűrögetve igyekezzen hazaterelgetni a népeket. Teszi ezt több-kevesebb sikerrel. Délután közepére járhat az idő, ilyenkor térnek haza a munkából a népek.*
-Szegény, szegény Peronas né. Ki gondolta volna? Hamarost vége lesz ennek. Megsegít majd bennünket az élet. *Ilyen és ehhez hasonló szólamokkal igyekszik rábírni a komor, néma falubelieket a távozásra. Az arcokon nem látszik düh, csak aggodalom és ború.*
-Az első emberi áldozat. *Fordul a trió felé az elöljáró, miközben két parasztférfi pokróccal fedi a földön fekvő asszonyt.*
-Talán most már nem akar kímélni minket. Talán eszét vette a kór. *Látszólag maga is sokkhatás alatt van. Hamar magára is hagyja a hármast és sietős léptekkel indul vissza a falu főtere felé.
Jó néhányan maradnak még ott bámészkodni az elöljáró intése ellenére. A vándoroknak feltűnhet egy sajátos küllemű leány is; hegyes fül, gondosan font, szalmaszín haj, tharg viselet.*
*A trió diskurzusát egy velőtrázó sikoly szakítja félbe. A község nem nagy, így mindenhol jól hallják; számos kapu nyílik, hogy komor ábrázatú, ám izgatott falubeliek sietős léptekkel vegyék az irányt a hang irányába.
Amennyiben a három vándor is így tesz, alig két utcányira, a falu végében kisebb tumultus fogadja őket. Komor csendben állnak körbe valamit. Vagy valakit. Amennyiben közelebb furakodnak, hamar megláthatják; egy parasztasszony fekszik a földön, üveges tekintettel meredve az égre. Feszes kontyba szedett, barna hajkoronája zilált, ajkai félig elnyílva a hirtelen döbbenettől. Hímzett ruháját átáztatta a vér, ám ezúttal a fenevad nem bajlódott szívvel, s nem is lakmározott prédájából. Egyszerűen csak átharapna a torkát. Nem lehet már friss az eset, legalábbis nem az elmúlt pár perc szüleménye. A félig megalvadt vér már felgyülemlett a holttest alatt.*
-Ez Peronas né. Valaki szóljon az urának. *Az Elöljáró tűnik fel mögöttük, ábrázata hamuszín. Lekapja sipkáját, hogy azt kezei között gyűrögetve igyekezzen hazaterelgetni a népeket. Teszi ezt több-kevesebb sikerrel. Délután közepére járhat az idő, ilyenkor térnek haza a munkából a népek.*
-Szegény, szegény Peronas né. Ki gondolta volna? Hamarost vége lesz ennek. Megsegít majd bennünket az élet. *Ilyen és ehhez hasonló szólamokkal igyekszik rábírni a komor, néma falubelieket a távozásra. Az arcokon nem látszik düh, csak aggodalom és ború.*
-Az első emberi áldozat. *Fordul a trió felé az elöljáró, miközben két parasztférfi pokróccal fedi a földön fekvő asszonyt.*
-Talán most már nem akar kímélni minket. Talán eszét vette a kór. *Látszólag maga is sokkhatás alatt van. Hamar magára is hagyja a hármast és sietős léptekkel indul vissza a falu főtere felé.
Jó néhányan maradnak még ott bámészkodni az elöljáró intése ellenére. A vándoroknak feltűnhet egy sajátos küllemű leány is; hegyes fül, gondosan font, szalmaszín haj, tharg viselet.*
1655. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-13 20:34:52
Üzenet elküldve: 2024-12-13 20:34:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A vadászlaki rém//
*Hosszasan ötletelnek. Fuvallat ez alatt talán kissé el is szundikál a gazdája vállán. Nehéz napja volt, jól is lakott ma és még ki tudja mi vár majd még rájuk. Ennek megfelelően talán túlzó óvatossággal tervezik meg, hogy hogyan tovább. Amivel semmi gond viszont lassan tényleg eljöhet az ideje annak, hogy valamit döntsenek is. Cagon szavaival az öreg nem teljesen tud egyet érteni. Főleg mert pont ő az, aki saját bőrén megtapasztalta milyen szembe kerülni azzal a lénnyel és még mindig nincs teljesen jól. Persze igaza van, hogy nem biztos, hogy otthon lesz vagy hogy ő lát bármit, ami alapján megtalálja, ahogy abban is, hogy a nála lévő italok és tudása egy jó alkualap lehet, de az öreg szemében így is nagy a kockázat. Pedig ez nem olyan meggondolatlan ötlet mint az volt, hogy este keljenek útra mikor tudták, hogy a lény akkor vadászik. Az is lehet, hogy csak nincs meg a remetében a kalandvágy, ami a fiatalokból nem hiányzik. Mikor a könyv feléjük lesz nyújtva akkor Alaver felé fordul.*
-Mit gondolsz?
*Itt most ő se tudná megmondani hol lenne rá nagyobb szükség. Öregemberként ráhagyni a papírmunkát míg a fiatalok szétnéznek Merlas házában vagy Cagon-al menni hátha az erdőben ráragadt vadászképességei és a rá jellemző logikájának veszik valami hasznát ott.*
*Hosszasan ötletelnek. Fuvallat ez alatt talán kissé el is szundikál a gazdája vállán. Nehéz napja volt, jól is lakott ma és még ki tudja mi vár majd még rájuk. Ennek megfelelően talán túlzó óvatossággal tervezik meg, hogy hogyan tovább. Amivel semmi gond viszont lassan tényleg eljöhet az ideje annak, hogy valamit döntsenek is. Cagon szavaival az öreg nem teljesen tud egyet érteni. Főleg mert pont ő az, aki saját bőrén megtapasztalta milyen szembe kerülni azzal a lénnyel és még mindig nincs teljesen jól. Persze igaza van, hogy nem biztos, hogy otthon lesz vagy hogy ő lát bármit, ami alapján megtalálja, ahogy abban is, hogy a nála lévő italok és tudása egy jó alkualap lehet, de az öreg szemében így is nagy a kockázat. Pedig ez nem olyan meggondolatlan ötlet mint az volt, hogy este keljenek útra mikor tudták, hogy a lény akkor vadászik. Az is lehet, hogy csak nincs meg a remetében a kalandvágy, ami a fiatalokból nem hiányzik. Mikor a könyv feléjük lesz nyújtva akkor Alaver felé fordul.*
-Mit gondolsz?
*Itt most ő se tudná megmondani hol lenne rá nagyobb szükség. Öregemberként ráhagyni a papírmunkát míg a fiatalok szétnéznek Merlas házában vagy Cagon-al menni hátha az erdőben ráragadt vadászképességei és a rá jellemző logikájának veszik valami hasznát ott.*
1654. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-11 09:42:53
Üzenet elküldve: 2024-12-11 09:42:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* Cagon se nem erősíti, se nem cáfolja meg a feltevést, ami felveti a lehetséges bűntársakat. Elvégre igen erős érvekkel adja elő a fiú a dolgokat, de vajon mennyire tenyereltek bele? Az is lehet, hogy telitalálat, azonban nem zárná ki azt a lehetőséget sem, hogy a vénséget nem érdeklik ilyenek, hogy „társak”. A személyiségéből kiindulva távol áll tőle minden „baráti” kapcsolat. Bár meg kell hagyni elég fura személyekkel hozza össze az élet az utóbbi napokban.
Hatalmas testével megtámassza a ház oldalát. Közben kezét összekulcsolja maga előtt, miközben az eget nézi. Néha hümmög egyet-kettőt a hallottakra, de még megtartja magának a gondolatait. Kíváncsi. Kíváncsi, hogy mégis milyen lehet átváltozni. Talán ad az öreg szavaira egyet és elfogadja, hogy fájdalommal jár. Elvégre látszatra sem volt egy épp kedves látvány. *
- Nem tartom olyan rossz ötletnek az egyedüli találkozást a fiúval. Elvégre az sem biztos, hogy otthon lesz. És ugye az ital egy kiváló lehetőséget kínál nekünk a tárgyalásra. Azonban… fel kell készülnünk a legrosszabb eshetőségre is! Ha Merlas nem hallgat ránk, akkor muszáj lesz végeznünk vele.
* Bizony nem épp kellemes téma, de nem kizárt, hogy Merlast nem fogja érdekelni a tény, hogy segíteni akarnak rajta. Ha továbbra is csak a félelem vezérli, akkor bizony nehéz lesz rávenni, de talán ez jobb, mint a másik lehetőség. Nem szívesen venné el az életét, ha egy mód van rá. Főleg mert Cagon nem egy harcos fajta. Ő inkább egy olyan távoli támogató, aki szereti nem közvetlen bemocskolni a kezét. Cagon elrugaszkodik a faltól, majd közelebb lép a többiekhez. Beletúr táskájába, ahonnan előveszi a könyvét, amit már mindenkinek jócskán ismernie kell. Közkívánatra elővarázsol egy írótollat tintával kísérve. Éle kicsit kopott, de már rongyosra írta a könyvet, szóval ez nem annyira meglepő. *
- Én a fiúhoz megyek! Talán a jelenlegi eset túl nagy falat számomra, hogy saját kezűleg kikúrálhassam ebből a korból, de biztos nem fogok ölbe tett kézzel ülni és várni, hogy lecsapjon!
* Átnyújtja a könyvet az írószerrel a két férfi felé. Hogy melyikük fog körmölni, talán az ifjabb, talán a bölcsebb, talán mindketten, és az orkra hagyják a megbeszélést? Ezt majd lebeszélik egymás között. Mindenesetre az ork kettőt hátrál. Ezzel szimbolizálva, hogy indulásra kész, ha ők is. S, ha nincs más, amit akarnak, akkor el is indul Merlas háza irányába. Még utoljára belenéz oldaltáskájába. Legfelül pihen az ezüstcsörgő főzet. Bárcsak egyből visszaváltozna tőle, de legbelül tudja, hogy erre, ezzel az itallal nincs lehetőség. Mágiát ritkán lehet bájitallal gyógyítani, de jó kis hírnévre tehetne szert, ha mégis kitudna keverni valamit, ami kigyógyítja ebből a korból. *
* Cagon se nem erősíti, se nem cáfolja meg a feltevést, ami felveti a lehetséges bűntársakat. Elvégre igen erős érvekkel adja elő a fiú a dolgokat, de vajon mennyire tenyereltek bele? Az is lehet, hogy telitalálat, azonban nem zárná ki azt a lehetőséget sem, hogy a vénséget nem érdeklik ilyenek, hogy „társak”. A személyiségéből kiindulva távol áll tőle minden „baráti” kapcsolat. Bár meg kell hagyni elég fura személyekkel hozza össze az élet az utóbbi napokban.
Hatalmas testével megtámassza a ház oldalát. Közben kezét összekulcsolja maga előtt, miközben az eget nézi. Néha hümmög egyet-kettőt a hallottakra, de még megtartja magának a gondolatait. Kíváncsi. Kíváncsi, hogy mégis milyen lehet átváltozni. Talán ad az öreg szavaira egyet és elfogadja, hogy fájdalommal jár. Elvégre látszatra sem volt egy épp kedves látvány. *
- Nem tartom olyan rossz ötletnek az egyedüli találkozást a fiúval. Elvégre az sem biztos, hogy otthon lesz. És ugye az ital egy kiváló lehetőséget kínál nekünk a tárgyalásra. Azonban… fel kell készülnünk a legrosszabb eshetőségre is! Ha Merlas nem hallgat ránk, akkor muszáj lesz végeznünk vele.
* Bizony nem épp kellemes téma, de nem kizárt, hogy Merlast nem fogja érdekelni a tény, hogy segíteni akarnak rajta. Ha továbbra is csak a félelem vezérli, akkor bizony nehéz lesz rávenni, de talán ez jobb, mint a másik lehetőség. Nem szívesen venné el az életét, ha egy mód van rá. Főleg mert Cagon nem egy harcos fajta. Ő inkább egy olyan távoli támogató, aki szereti nem közvetlen bemocskolni a kezét. Cagon elrugaszkodik a faltól, majd közelebb lép a többiekhez. Beletúr táskájába, ahonnan előveszi a könyvét, amit már mindenkinek jócskán ismernie kell. Közkívánatra elővarázsol egy írótollat tintával kísérve. Éle kicsit kopott, de már rongyosra írta a könyvet, szóval ez nem annyira meglepő. *
- Én a fiúhoz megyek! Talán a jelenlegi eset túl nagy falat számomra, hogy saját kezűleg kikúrálhassam ebből a korból, de biztos nem fogok ölbe tett kézzel ülni és várni, hogy lecsapjon!
* Átnyújtja a könyvet az írószerrel a két férfi felé. Hogy melyikük fog körmölni, talán az ifjabb, talán a bölcsebb, talán mindketten, és az orkra hagyják a megbeszélést? Ezt majd lebeszélik egymás között. Mindenesetre az ork kettőt hátrál. Ezzel szimbolizálva, hogy indulásra kész, ha ők is. S, ha nincs más, amit akarnak, akkor el is indul Merlas háza irányába. Még utoljára belenéz oldaltáskájába. Legfelül pihen az ezüstcsörgő főzet. Bárcsak egyből visszaváltozna tőle, de legbelül tudja, hogy erre, ezzel az itallal nincs lehetőség. Mágiát ritkán lehet bájitallal gyógyítani, de jó kis hírnévre tehetne szert, ha mégis kitudna keverni valamit, ami kigyógyítja ebből a korból. *
1653. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-11 04:56:33
Üzenet elküldve: 2024-12-11 04:56:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki rém//
- Eeeeeh.. *-húzza el a szócskát elgondolkozva Faerum szavaira.-* Jó'van, ez mán' igaz.
*Ha nem csak egy embert kell távol tartani a silbak hírével és jelenlétével hanem többet, az tényleg nagyobb kockázatot jelent. Van is az a mondás a ludakról meg a disznókról, ugye? Na most ha Cagon ücsörögne is az eresz alatt, ha több falusit is magához bolondított a nénje, akkor már rosszabb esélyekkel számolhatna az ork. Nem mintha Cagon bármiben is hasonlítana a farba-beli disznóhoz, ezt fontos leszögezni. Viszont nem lenne rossz, ha nagyobb lenne az ő kis kondájuk; akkor egyszerre tudnának több helyen is lenni, és most, hogy vagy hárman háromfelé kéne szakadjanak, ez igen hasznos is lenne. De a fene egye meg, innen a faluból botorság lenne felfogadni maguk mellé bárkit is ezek után! Még Kormi úrral is csak négyen vannak, és Kormi úr lojalitása egyelőre igen kérdéses a számára. Bár a macska, szemlátomást, veszettül élvezi a dögönyözést, még ha ez a ritkán pislogó, dülledt szemén nem is igen látszik. Épp csak a farka hegyének jobbra-balra kígyózása hagyott alább.*
- S hogy' legyen akkó', mit gondú'tok? *-pislant fel végül gondolataiból-* Ketten közülünk beszé'nek Merlas-al, addég a harmadik meg elmén' az oszlophon', oszt lerója amit ott lát?
*Ez valahol emlékeztet az eredeti terveikre is, még azelőttről, hogy bemerészkedtek volna az öregasszony házába. Így csak az öregasszony extra őrzése maradna el, de olyan módon osztanák meg csapatukat, ami talán a legkisebb kockázatot jelenti, és legalább hangyabokányit előrébb mozdítaná az ügyüket.*
- Eeeeeh.. *-húzza el a szócskát elgondolkozva Faerum szavaira.-* Jó'van, ez mán' igaz.
*Ha nem csak egy embert kell távol tartani a silbak hírével és jelenlétével hanem többet, az tényleg nagyobb kockázatot jelent. Van is az a mondás a ludakról meg a disznókról, ugye? Na most ha Cagon ücsörögne is az eresz alatt, ha több falusit is magához bolondított a nénje, akkor már rosszabb esélyekkel számolhatna az ork. Nem mintha Cagon bármiben is hasonlítana a farba-beli disznóhoz, ezt fontos leszögezni. Viszont nem lenne rossz, ha nagyobb lenne az ő kis kondájuk; akkor egyszerre tudnának több helyen is lenni, és most, hogy vagy hárman háromfelé kéne szakadjanak, ez igen hasznos is lenne. De a fene egye meg, innen a faluból botorság lenne felfogadni maguk mellé bárkit is ezek után! Még Kormi úrral is csak négyen vannak, és Kormi úr lojalitása egyelőre igen kérdéses a számára. Bár a macska, szemlátomást, veszettül élvezi a dögönyözést, még ha ez a ritkán pislogó, dülledt szemén nem is igen látszik. Épp csak a farka hegyének jobbra-balra kígyózása hagyott alább.*
- S hogy' legyen akkó', mit gondú'tok? *-pislant fel végül gondolataiból-* Ketten közülünk beszé'nek Merlas-al, addég a harmadik meg elmén' az oszlophon', oszt lerója amit ott lát?
*Ez valahol emlékeztet az eredeti terveikre is, még azelőttről, hogy bemerészkedtek volna az öregasszony házába. Így csak az öregasszony extra őrzése maradna el, de olyan módon osztanák meg csapatukat, ami talán a legkisebb kockázatot jelenti, és legalább hangyabokányit előrébb mozdítaná az ügyüket.*
1652. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-10 15:40:28
Üzenet elküldve: 2024-12-10 15:40:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A vadászlaki rém//
*Ötletelnek és találgatnak. Úgy néz ki az első találkozásuk a lénnyel sikeresen óvatosságra intette a két fiatalt és inkább törik ők maguk a fejüket minthogy a meggondolatlanságuk miatt törjön. Alaver ki is fejti, hogy mire gondol. A zsebtolvajjal és a városőrökkel igaza is van, de Faerum-ban azért valami felmerül.*
-Nem volna túl botor dolog valakinek nyíltan megfigyelnie ha, azt feltételezzük többen is támogatták Mardrei-t? Szerintem félő, hogy mire visszajövünk megkérdezni mit látott addigra nyoma veszhet az őrszemnek?
*Több városőr egy zsebtolvajt vissza tud fogni. De ha valamelyik városőr egymaga sétál be egy bűnbarlangba nem biztos, hogy ki is jut onnan. Azok pedig akik egy oszlopot ledöntöttek és azt a nagy követ levitték az öregasszony pincéjébe talán a hátrahagyott megfigyelővel is elbírnak. Majd a fiatal legény rájön arra is amire az öreg remete jó ideje csak célozgat. Hogy Merlas talán nem is tudja, hogy lehet gyógymód a bajára mert mindennel telebeszélték a fejét neki. Faerum ennek ellenére türelmesen bólint a feltételezésre.*
-Valószínű.
*Sőt, az oszlop lefordításáig is eljutott a másik. Mintha kicsit lassan vette volna fel a beszélgetés fonalát, de legalább addig is bejárt új lehetőségeket és a lényeg, hogy most már együtt vannak. Már csak, azt kéne megállapítani, hogy hogyan tovább. Cagon egy elég bátor ajánlatot tesz azzal, hogy váljanak szét és majd ő beszél a fiúval. Az eddig is óvatos Faerum számára ez kicsit túl bátor is lenne.*
-Kevésbé kell félni valóban. Viszont egyedül mégiscsak veszélyes vállalkozás lenne beszélni azzal a fiúval. Nem tudhatjuk mi jár az eszében.
*Ötletelnek és találgatnak. Úgy néz ki az első találkozásuk a lénnyel sikeresen óvatosságra intette a két fiatalt és inkább törik ők maguk a fejüket minthogy a meggondolatlanságuk miatt törjön. Alaver ki is fejti, hogy mire gondol. A zsebtolvajjal és a városőrökkel igaza is van, de Faerum-ban azért valami felmerül.*
-Nem volna túl botor dolog valakinek nyíltan megfigyelnie ha, azt feltételezzük többen is támogatták Mardrei-t? Szerintem félő, hogy mire visszajövünk megkérdezni mit látott addigra nyoma veszhet az őrszemnek?
*Több városőr egy zsebtolvajt vissza tud fogni. De ha valamelyik városőr egymaga sétál be egy bűnbarlangba nem biztos, hogy ki is jut onnan. Azok pedig akik egy oszlopot ledöntöttek és azt a nagy követ levitték az öregasszony pincéjébe talán a hátrahagyott megfigyelővel is elbírnak. Majd a fiatal legény rájön arra is amire az öreg remete jó ideje csak célozgat. Hogy Merlas talán nem is tudja, hogy lehet gyógymód a bajára mert mindennel telebeszélték a fejét neki. Faerum ennek ellenére türelmesen bólint a feltételezésre.*
-Valószínű.
*Sőt, az oszlop lefordításáig is eljutott a másik. Mintha kicsit lassan vette volna fel a beszélgetés fonalát, de legalább addig is bejárt új lehetőségeket és a lényeg, hogy most már együtt vannak. Már csak, azt kéne megállapítani, hogy hogyan tovább. Cagon egy elég bátor ajánlatot tesz azzal, hogy váljanak szét és majd ő beszél a fiúval. Az eddig is óvatos Faerum számára ez kicsit túl bátor is lenne.*
-Kevésbé kell félni valóban. Viszont egyedül mégiscsak veszélyes vállalkozás lenne beszélni azzal a fiúval. Nem tudhatjuk mi jár az eszében.
1651. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-06 13:37:04
Üzenet elküldve: 2024-12-06 13:37:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* Többet tudnak, mint az elején, mégis olyan mintha tűt keresnének a szénakazalban. Ötletekből nincs hiány, de vajon jól döntenek e a végén, vagy csak az időt húzzak? *
- Akkor mit legyen? Mennyünk együtt Merlashoz? Esetleg váljunk megint szét és kerestek valakit a thargoknál, aki talán segítségünkre lehet míg én felkutatom Merlast? Elvégre most, hogy van nálam valami, amivel hathatok rá, így kevésbé kell félni.
* Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fél a nagy bestia énjétől, inkább csak kevésbé. Ilyenkor jönne jól, ha többen lennének, de be kell érniük azzal ami van. *
- Mindenesetre jobb lenne sietni! Minden perc számít innentől. Mit gondoltok?
* Tekintete végig siklik a másik kettőn. Kíváncsi a véleményükre, de az is látszik az orkon, hogy már indulna. Szóval döntsenek bárhogy, szeretne minél hamarabb utánajárni a dolgoknak. Elvégre a küldetésük nem ért véget azzal, hogy leadták az öreget, sőt most jön még csak a java. Cagonnak nem lenne ellenére, ha egyedül kéne meglátogatni Merlast. mondjuk, úgy lehet több dolog kerülné el a figyelmét, mintha csoportként mennének. De az is lehet, hogy jó tárgyalási alap lenne, ha nem rontanák rá az ajtót mind a hárman. *
* Többet tudnak, mint az elején, mégis olyan mintha tűt keresnének a szénakazalban. Ötletekből nincs hiány, de vajon jól döntenek e a végén, vagy csak az időt húzzak? *
- Akkor mit legyen? Mennyünk együtt Merlashoz? Esetleg váljunk megint szét és kerestek valakit a thargoknál, aki talán segítségünkre lehet míg én felkutatom Merlast? Elvégre most, hogy van nálam valami, amivel hathatok rá, így kevésbé kell félni.
* Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fél a nagy bestia énjétől, inkább csak kevésbé. Ilyenkor jönne jól, ha többen lennének, de be kell érniük azzal ami van. *
- Mindenesetre jobb lenne sietni! Minden perc számít innentől. Mit gondoltok?
* Tekintete végig siklik a másik kettőn. Kíváncsi a véleményükre, de az is látszik az orkon, hogy már indulna. Szóval döntsenek bárhogy, szeretne minél hamarabb utánajárni a dolgoknak. Elvégre a küldetésük nem ért véget azzal, hogy leadták az öreget, sőt most jön még csak a java. Cagonnak nem lenne ellenére, ha egyedül kéne meglátogatni Merlast. mondjuk, úgy lehet több dolog kerülné el a figyelmét, mintha csoportként mennének. De az is lehet, hogy jó tárgyalási alap lenne, ha nem rontanák rá az ajtót mind a hárman. *
1650. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-06 09:30:53
Üzenet elküldve: 2024-12-06 09:30:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki rém//
*Hagyja, hogy Cagon elrakja magának az italt. Az ő kezei között valószínűleg nagyobb haszna is lesz. Kis szerencsével láthatja majd az ital hatását a gyakorlatban is, és akkor már pontosan tudni fogja, hogy a nála maradt példány konkrétan mire képes. Az ork ötletelésére csak elgondolkodva vállat von.*
- Akár ű is lehetett. *-mondja, bár magában nem túl biztos abban, hogy csupán egyetlen nyeszlett legény elég lehetne egy olyan nagy oszlop ledöntéséhez. Tovább vakarássza Kormi úr füle tövét, miközben Faerum-ra pislant. Szájzugaiban halvány mosoly jelenik meg az öreg szavaira, és lassan megrázza a fejét.*
- Nem is köll suttyomba' csiná'ni. Sokszó' má' az sokat jelent ha valaki tuggya, hogy figyelik. *-bizony, a tapasztalat szól belőle. Ha a Városőrök masíroztak a Piactéren keresztül, egy zsebtolvajnak sem jutott eszébe még a tér másik oldalán sem, hogy akár egyetlen almát eltulajdonítson. Csak a tudat, hogy valaki silbakol, legalább akkora -ha nem nagyobb- visszatartó erő a mísz dolgokkal szemben, mint az őrszem fizikai mivolta maga.*
- Viszont én abba nem vó'nék annyira biztos, hogy Merlas tuggya, hogy hogyan lehet kikúrá'ni ebbű' a nyűgbű'. Há' csak gondó'jatok bele! Ha a banyának csicskás köllött, maj' bizton át 'es adja neki a saját szabadsága kú'csát, mi? *-áttér Kormi úr tokájának a vakarászására. A fene se érti, de olyan megnyugtató érzés ezt a fekete dögöt fogdosni.-* Mi lönne, a télleg keresnénk valakit, aki ki is tuggya ó'vasni, hogy mi az ótvar van arra az oszlopra vésve? Hátha csak van ott valami errű' az átokrú'?
*Hagyja, hogy Cagon elrakja magának az italt. Az ő kezei között valószínűleg nagyobb haszna is lesz. Kis szerencsével láthatja majd az ital hatását a gyakorlatban is, és akkor már pontosan tudni fogja, hogy a nála maradt példány konkrétan mire képes. Az ork ötletelésére csak elgondolkodva vállat von.*
- Akár ű is lehetett. *-mondja, bár magában nem túl biztos abban, hogy csupán egyetlen nyeszlett legény elég lehetne egy olyan nagy oszlop ledöntéséhez. Tovább vakarássza Kormi úr füle tövét, miközben Faerum-ra pislant. Szájzugaiban halvány mosoly jelenik meg az öreg szavaira, és lassan megrázza a fejét.*
- Nem is köll suttyomba' csiná'ni. Sokszó' má' az sokat jelent ha valaki tuggya, hogy figyelik. *-bizony, a tapasztalat szól belőle. Ha a Városőrök masíroztak a Piactéren keresztül, egy zsebtolvajnak sem jutott eszébe még a tér másik oldalán sem, hogy akár egyetlen almát eltulajdonítson. Csak a tudat, hogy valaki silbakol, legalább akkora -ha nem nagyobb- visszatartó erő a mísz dolgokkal szemben, mint az őrszem fizikai mivolta maga.*
- Viszont én abba nem vó'nék annyira biztos, hogy Merlas tuggya, hogy hogyan lehet kikúrá'ni ebbű' a nyűgbű'. Há' csak gondó'jatok bele! Ha a banyának csicskás köllött, maj' bizton át 'es adja neki a saját szabadsága kú'csát, mi? *-áttér Kormi úr tokájának a vakarászására. A fene se érti, de olyan megnyugtató érzés ezt a fekete dögöt fogdosni.-* Mi lönne, a télleg keresnénk valakit, aki ki is tuggya ó'vasni, hogy mi az ótvar van arra az oszlopra vésve? Hátha csak van ott valami errű' az átokrú'?
1649. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-06 05:27:05
Üzenet elküldve: 2024-12-06 05:27:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A vadászlaki rém//
*Cagon kérdésére egykedvűen válaszol.*
-Merész. De egyelőre semmi se cáfolja.
*Ha át tudna napközben is változni akkor lehet az öregasszony házában se fogja menekülőre. Bár ki tudja? Annak a bizonyos fehér lével teli üvegcsének a kapcsán a fiatal legény táskájából kerül elő a megoldás. Az öreg nem szól semmit, de egyértelmű miért tette el a másik. A városi környezet hatása. A zöld bőrű ahogy megnézi az üveget megállapítja, hogy tudja mi az. Így már tényleg van valami a kezükben amivel meggyőzhetik Merlas-t, hogy tudnak rajta segíteni. Alaver végül előáll az ötletével amin az öreg remete elgondolkozik.*
-Lehet nem egy buta gondolat. Bár ez a falu nem a legalkalmasabb az észrevétlen megfigyelésekre.
*Ott állni az utcán és semmit se csinálni elég feltűnő. Szóval az ötlet nem rossz már csak a megvalósítást kéne tisztázni. A híd mikor ismét szóba kerül akkor Cagon kifejti annak a lehetőségét, hogy lehetséges Merlas segített, azt lebontani. Az megmagyarázná miért őt szállta meg ez a lény. Nagyon úgy néz ki, hogy ezt a rejtélyt még nagyon nem oldották meg és talán nagyobb bajban vannak mint gondolták.*
*Cagon kérdésére egykedvűen válaszol.*
-Merész. De egyelőre semmi se cáfolja.
*Ha át tudna napközben is változni akkor lehet az öregasszony házában se fogja menekülőre. Bár ki tudja? Annak a bizonyos fehér lével teli üvegcsének a kapcsán a fiatal legény táskájából kerül elő a megoldás. Az öreg nem szól semmit, de egyértelmű miért tette el a másik. A városi környezet hatása. A zöld bőrű ahogy megnézi az üveget megállapítja, hogy tudja mi az. Így már tényleg van valami a kezükben amivel meggyőzhetik Merlas-t, hogy tudnak rajta segíteni. Alaver végül előáll az ötletével amin az öreg remete elgondolkozik.*
-Lehet nem egy buta gondolat. Bár ez a falu nem a legalkalmasabb az észrevétlen megfigyelésekre.
*Ott állni az utcán és semmit se csinálni elég feltűnő. Szóval az ötlet nem rossz már csak a megvalósítást kéne tisztázni. A híd mikor ismét szóba kerül akkor Cagon kifejti annak a lehetőségét, hogy lehetséges Merlas segített, azt lebontani. Az megmagyarázná miért őt szállta meg ez a lény. Nagyon úgy néz ki, hogy ezt a rejtélyt még nagyon nem oldották meg és talán nagyobb bajban vannak mint gondolták.*
1648. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-05 09:50:41
Üzenet elküldve: 2024-12-05 09:50:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
- Ha valamit tudunk, akkor az az, hogy csak este támad. Talán merész lenne kijelenteni, hogy csak este változik át? Ha pedig ez a helyzet, akkor még a javunkra is válna, ha elcsíphetnénk napközben!
* Talán túl könnyű lenne így. De minél gyorsabban megoldják, annál hamarabb térhetnek vissza a városba. Hogy mégis mióta van itt, arról fogalma sincs. Elvégre mindennap történik valami, amitől elfeledkeznek az idő múlásáról.
Nagyot pislant, mikor Alaver elővarázsolja a pincében látott italt. Olyan gyorsan történtek az események, hogy neki eszébe se jutott elrakni az italt. Így legalább már nem kell félniük, hogy a rém lerohanná őket. Ha Alaver engedi, akkor Cagon elveszi a fehér italt. Kicsit meglötyköli, hogy megbizonyosodjon eredetiségéről. *
- Valóban! Ezüstcsörgő főzet. Ha tényleg ezzel tartotta kordában a lényt, akkor hirtelen most már nekünk is van valamink, amivel bizonyíthatjuk, hogy képesek vagyunk ugyanarra, amire az öregasszony.
* Megvizsgálás után elrakja az italt az oldaltáskájába. Remélve, hogy nem nézik ezt rossz szemmel. Majd Faerum felé fordul. *
- Ha sietünk, akkor megnézhetjük a házát. Sokat nem veszíthetünk vele, sőt, ha szerencsénk van, akkor még találkozunk is vele. Azonban még mindig nem hagy nyugodni az a fránya híd! Ha már felvetetted. * Néz vissza Alaverre. * Mi van akkor, ha maga Merlas segített ledönteni azt a valamit a hídon? Ez talán megmagyaráz néhány dolgot. Engem az is érdekelne, hogy ez az ital vissza is változtatja? Mert akkor elég lenne nyakon dobni vele. De ez is csak átmeneti lenne.
* Cagon egyre biztosabb, hogy a hídon való visszaváltozás lehet a kulcs az egésznek. Ha ott változott át először, amiről őszintén fogalmuk sincs, akkor talán visszafordíthatják. Bár mindez csak spekuláció. Talán nem ennyire könnyű a megoldás, de néha a legegyszerűbb megoldások a legjobbak. *
- Ha valamit tudunk, akkor az az, hogy csak este támad. Talán merész lenne kijelenteni, hogy csak este változik át? Ha pedig ez a helyzet, akkor még a javunkra is válna, ha elcsíphetnénk napközben!
* Talán túl könnyű lenne így. De minél gyorsabban megoldják, annál hamarabb térhetnek vissza a városba. Hogy mégis mióta van itt, arról fogalma sincs. Elvégre mindennap történik valami, amitől elfeledkeznek az idő múlásáról.
Nagyot pislant, mikor Alaver elővarázsolja a pincében látott italt. Olyan gyorsan történtek az események, hogy neki eszébe se jutott elrakni az italt. Így legalább már nem kell félniük, hogy a rém lerohanná őket. Ha Alaver engedi, akkor Cagon elveszi a fehér italt. Kicsit meglötyköli, hogy megbizonyosodjon eredetiségéről. *
- Valóban! Ezüstcsörgő főzet. Ha tényleg ezzel tartotta kordában a lényt, akkor hirtelen most már nekünk is van valamink, amivel bizonyíthatjuk, hogy képesek vagyunk ugyanarra, amire az öregasszony.
* Megvizsgálás után elrakja az italt az oldaltáskájába. Remélve, hogy nem nézik ezt rossz szemmel. Majd Faerum felé fordul. *
- Ha sietünk, akkor megnézhetjük a házát. Sokat nem veszíthetünk vele, sőt, ha szerencsénk van, akkor még találkozunk is vele. Azonban még mindig nem hagy nyugodni az a fránya híd! Ha már felvetetted. * Néz vissza Alaverre. * Mi van akkor, ha maga Merlas segített ledönteni azt a valamit a hídon? Ez talán megmagyaráz néhány dolgot. Engem az is érdekelne, hogy ez az ital vissza is változtatja? Mert akkor elég lenne nyakon dobni vele. De ez is csak átmeneti lenne.
* Cagon egyre biztosabb, hogy a hídon való visszaváltozás lehet a kulcs az egésznek. Ha ott változott át először, amiről őszintén fogalmuk sincs, akkor talán visszafordíthatják. Bár mindez csak spekuláció. Talán nem ennyire könnyű a megoldás, de néha a legegyszerűbb megoldások a legjobbak. *
1647. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-05 05:30:26
Üzenet elküldve: 2024-12-05 05:30:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
*Arról maga is tud egy-s-mást, hogy mit vesz magához egy legény, ha menekülni akar a házból, ahol egész addigi életét töltötte. Valószínűleg mindenét ami van, vagy ami elég fontos és kicsi ahhoz, hogy egy hátra-vethető zsákban magával vigye. Aprót bólogat Faerum bölcs szavait hallva.
Az orkra sandít ahogy az előhúzza az ezüstcsörgőt. Ezt a növényt ő is felismeri, annak idején rengetegszer látta, ahogy a anyja is használta valamilyen nyűgre. Ahogy a férfi a fehéres színű italokat emlegeti fel, összeáll a fejében, hogy mi az ami nála van, és hogy mire lehet jó tényleg.*
- Hmmh.. *-enged ki egy hosszú mormogásszerű sóhajt-* Há' azé' éppeg nem köll visszamenni a nénje ocsmán' pincéjébe.
*Nem süti le a szemeit és nem is szégyenkezik, ahogy abbahagyja Kormi úr simogatását, és benyúl jobb zsebébe. Ujjai azonnal az üvegbe botlanak. Előhúzza, rápislog, majd vállat vonva az ork felé nyújtja.*
- Há' éppeg úgy alakú't, hogy ezt az egy apróságot kimentettem onnan. *-a másik üvegcséről mélyen kussol, most már legalább sejtése van róla hogy mi ez, hogy nagyjából mire használható, és hogy nagyjából mi az értéke. Nem, nem az aranyban mérhető értéke.-* Nem tuttam mi ez, de azt láttam, hogy tán' hasznos lehet. A piacon akartam keresni egy bájitalost, aki tutta vó'na, hogy mi a csuda van a dugó alatt.
*Ha az ork elveszi tőle az üveget, akkor visszatér a macska vakarászásához.*
- Nem arra gondó'tam, hogy amé'k itt marad, az ájjon mög Merlassa' szembe'. *-rázza meg a fejét előbb Faerum-ra, majd Cagon-ra pislantva-* De ha a nénje jóba' van valakive' annyira hogy segéjjen neki, az tán meg akarhatná szöktetni. Nem? Oszt' ha egy szemme' több figyeli a nénjét, akkó' tán nehezebben menne neki.
*Kicsit megint megvonja a vállát.*
- De lehet csak a szám jár, oszt' a picsa tudja, nincs is itt senki aki komá'ná az öregasszon't.
*Arról maga is tud egy-s-mást, hogy mit vesz magához egy legény, ha menekülni akar a házból, ahol egész addigi életét töltötte. Valószínűleg mindenét ami van, vagy ami elég fontos és kicsi ahhoz, hogy egy hátra-vethető zsákban magával vigye. Aprót bólogat Faerum bölcs szavait hallva.
Az orkra sandít ahogy az előhúzza az ezüstcsörgőt. Ezt a növényt ő is felismeri, annak idején rengetegszer látta, ahogy a anyja is használta valamilyen nyűgre. Ahogy a férfi a fehéres színű italokat emlegeti fel, összeáll a fejében, hogy mi az ami nála van, és hogy mire lehet jó tényleg.*
- Hmmh.. *-enged ki egy hosszú mormogásszerű sóhajt-* Há' azé' éppeg nem köll visszamenni a nénje ocsmán' pincéjébe.
*Nem süti le a szemeit és nem is szégyenkezik, ahogy abbahagyja Kormi úr simogatását, és benyúl jobb zsebébe. Ujjai azonnal az üvegbe botlanak. Előhúzza, rápislog, majd vállat vonva az ork felé nyújtja.*
- Há' éppeg úgy alakú't, hogy ezt az egy apróságot kimentettem onnan. *-a másik üvegcséről mélyen kussol, most már legalább sejtése van róla hogy mi ez, hogy nagyjából mire használható, és hogy nagyjából mi az értéke. Nem, nem az aranyban mérhető értéke.-* Nem tuttam mi ez, de azt láttam, hogy tán' hasznos lehet. A piacon akartam keresni egy bájitalost, aki tutta vó'na, hogy mi a csuda van a dugó alatt.
*Ha az ork elveszi tőle az üveget, akkor visszatér a macska vakarászásához.*
- Nem arra gondó'tam, hogy amé'k itt marad, az ájjon mög Merlassa' szembe'. *-rázza meg a fejét előbb Faerum-ra, majd Cagon-ra pislantva-* De ha a nénje jóba' van valakive' annyira hogy segéjjen neki, az tán meg akarhatná szöktetni. Nem? Oszt' ha egy szemme' több figyeli a nénjét, akkó' tán nehezebben menne neki.
*Kicsit megint megvonja a vállát.*
- De lehet csak a szám jár, oszt' a picsa tudja, nincs is itt senki aki komá'ná az öregasszon't.
1646. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-05 04:07:45
Üzenet elküldve: 2024-12-05 04:07:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A vadászlaki rém//
*Egy jó terv és eszmecsere lényege a nyitottság. Az elsőre nem túl megnyerően hangzó ötleteket is engedni kell, hogy ki legyenek fejtve, mert a legrosszabb, ami történhet, hogy zsákutca lesz belőlük, de ha már egy probléma felvetésére alkalmasak azzal is előre lendítették a megoldás felé vezető folyamatot. Cagon tervét is jól tették, hogy végighallgatták mert tényleg vezethet még valahová. Annak ellenére, hogy a remete még mindig nem teljesen világosodott meg azzal kapcsolatban, hogy mire gondol a másik. Ugyanis Mardrei tényleg veszélyben van. A városból eljönnek érte a városőrök és a törvény elé fogják állítani. Ami, lehet az egészségére káros következményekkel fog járni.*
-Mire gondolsz az alatt, hogy elhitetjük vele? Így is számíthatunk rá, hogy felbukkan majd az elöljáró házánál, hogy kiszabadítsa.
*Már ha felbukkan és nem hagyja magára. Vagy tűnik el az egész faluból. Saját ötletére kapott megjegyzésen elmosolyodik.*
-Én se hiszem, hogy otthon fog elrejtőzni. Viszont találhatunk a házában nyomokat arra vonatkozóan, hogy hova vagy meddig tervez rejtőzni. Nem kizárt, hogy első útja mégis haza vezetett ahol magához vett pár dolgot, ami a menekülés során fontos lehet számára. Ruhák, élelem ha véglegesen el akar menekülni a környékről akkor személyes tárgyak is akár. Ezért gondolom, hogy érdemes lenne szétnézni nála.
*Ha kevés dolgot vitt magával akkor az is lehet nem menekül messzire. Főleg ha pénzt se vitt. A fiatal legény szavaira komoran bólint. Van benne igazság. Akár az is meglehet, hogy okkal nem volt még elkergetve innen az asszony. De miért kértek volna segítséget a lény ellen ha tudták, hogy Mardrei keze van benne? Vagy erről ők se tudtak? Zavaros dolgok ezek. Nem gondolta volna, hogy pont Vadászlakon ilyesmi valaha megtörténik.*
-Valóban nem árthat ha erre odafigyelünk. Viszont mire gondolsz? Milyen feladata lenne annak akit itt hagyunk?
*Figyeli a házat, hogy tényleg küldenek-e futárt a városba vagy hogy felbukkan-e Merlas akármilyen alakban? Ugyanis őrködni egy ember tényleg nem tudna. Cagon a példa rá, hogy milyen veszélyekkel járhat ha szembetalálkoznak az átváltozott lénnyel. Közben saját ötletét az ork tovább gondolja. Valóban kétséges lehet, hogy ha beszélnek a fiúval akkor csak azzal, hogy nem adták őt fel elnyerik-e a bizalmát. Viszont ha a zöldbőrű képes lenne, azt az italt elkészíteni amit az öregasszony is akkor nagyobb esélyük lenne meggyőzni, hogy valóban segíthetnek neki. Azok a növények pedig nem ok nélkül lehettek ott a házban.*
-Az jó lenne. Nagyobb eséllyel rávehetnénk, hogy míg a thargoknál megfejtjük a rúnákat addig türelemmel várjon.
*Azzal a zöld itallal amit korábban megivott a másik már bizonyította, hogy érti a dolgát. Nem elrugaszkodott ötlet, hogy van olyan tudása mint egy falusi füvesasszonynak.*
*Egy jó terv és eszmecsere lényege a nyitottság. Az elsőre nem túl megnyerően hangzó ötleteket is engedni kell, hogy ki legyenek fejtve, mert a legrosszabb, ami történhet, hogy zsákutca lesz belőlük, de ha már egy probléma felvetésére alkalmasak azzal is előre lendítették a megoldás felé vezető folyamatot. Cagon tervét is jól tették, hogy végighallgatták mert tényleg vezethet még valahová. Annak ellenére, hogy a remete még mindig nem teljesen világosodott meg azzal kapcsolatban, hogy mire gondol a másik. Ugyanis Mardrei tényleg veszélyben van. A városból eljönnek érte a városőrök és a törvény elé fogják állítani. Ami, lehet az egészségére káros következményekkel fog járni.*
-Mire gondolsz az alatt, hogy elhitetjük vele? Így is számíthatunk rá, hogy felbukkan majd az elöljáró házánál, hogy kiszabadítsa.
*Már ha felbukkan és nem hagyja magára. Vagy tűnik el az egész faluból. Saját ötletére kapott megjegyzésen elmosolyodik.*
-Én se hiszem, hogy otthon fog elrejtőzni. Viszont találhatunk a házában nyomokat arra vonatkozóan, hogy hova vagy meddig tervez rejtőzni. Nem kizárt, hogy első útja mégis haza vezetett ahol magához vett pár dolgot, ami a menekülés során fontos lehet számára. Ruhák, élelem ha véglegesen el akar menekülni a környékről akkor személyes tárgyak is akár. Ezért gondolom, hogy érdemes lenne szétnézni nála.
*Ha kevés dolgot vitt magával akkor az is lehet nem menekül messzire. Főleg ha pénzt se vitt. A fiatal legény szavaira komoran bólint. Van benne igazság. Akár az is meglehet, hogy okkal nem volt még elkergetve innen az asszony. De miért kértek volna segítséget a lény ellen ha tudták, hogy Mardrei keze van benne? Vagy erről ők se tudtak? Zavaros dolgok ezek. Nem gondolta volna, hogy pont Vadászlakon ilyesmi valaha megtörténik.*
-Valóban nem árthat ha erre odafigyelünk. Viszont mire gondolsz? Milyen feladata lenne annak akit itt hagyunk?
*Figyeli a házat, hogy tényleg küldenek-e futárt a városba vagy hogy felbukkan-e Merlas akármilyen alakban? Ugyanis őrködni egy ember tényleg nem tudna. Cagon a példa rá, hogy milyen veszélyekkel járhat ha szembetalálkoznak az átváltozott lénnyel. Közben saját ötletét az ork tovább gondolja. Valóban kétséges lehet, hogy ha beszélnek a fiúval akkor csak azzal, hogy nem adták őt fel elnyerik-e a bizalmát. Viszont ha a zöldbőrű képes lenne, azt az italt elkészíteni amit az öregasszony is akkor nagyobb esélyük lenne meggyőzni, hogy valóban segíthetnek neki. Azok a növények pedig nem ok nélkül lehettek ott a házban.*
-Az jó lenne. Nagyobb eséllyel rávehetnénk, hogy míg a thargoknál megfejtjük a rúnákat addig türelemmel várjon.
*Azzal a zöld itallal amit korábban megivott a másik már bizonyította, hogy érti a dolgát. Nem elrugaszkodott ötlet, hogy van olyan tudása mint egy falusi füvesasszonynak.*
1645. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-04 09:40:19
Üzenet elküldve: 2024-12-04 09:40:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
* Jobbnak látja nem felfedni a rém kilétét a sokaságnak. Láthatólag a többiek is hasonlóképpen gondolkoznak. Bár az meglehet, hogy nem hasonló érvek vezérlik őket, de a végeredményen ez nem változtat. *
- Csapda alatt arra gondolta, hogy elhitethetjük vele, hogy Mardrei veszélyben van. Ha tényleg elhiszi, hogy ő az egyetlen, aki képes rajta segíteni, akkor biztos nem fogja ölbe tett kézzel várni, míg ez megtörténik.
* Nem feltétlenül kell tudniuk, hogy hol lesz, csak azt, hogy mivel tudják előcsalni. Merlas házának felkutatása sem hangzik hülyeségnek, de megengedhetik e maguknak ezt a kitérőt? *
- Mennyi az esélye, hogy elcsípjük a házában? Elvégre, ha rajtakapnának, hogy én eszem a szomszéd csirkéjét biztos nem otthon bujkálnék!
* Beszélgetni vele nem lenne rossz ötlet, de hallgatna e rájuk? Cagon biztos nem hallgatna holmi jöttmentekre. *
- Maradjon valaki itt? Biztos jó ötlet ez? Elvégre legutóbb sem bizonyult olyan jó ötletnek.
* Beletúr a táskájába, mintha keresne valamit. Nem sokkal később előhúz egy ezüstcsörgőt. *
- Mintha lett volna valami az öreg házában. Valami fehér lé. Gyanítom az lesz az, amivel sikerült rávennie Merlast, hogy tud neki segíteni. Ha sikerülne csinálnom ebből egy hasonlót, akkor lenne esélyünk bebizonyítani, hogy nincs mitől félnie. De az is lehet, hogy visszamegyek Mardrei házába, hátha ott vannak még azok az italok!
* Csak egy kis szerencsére van szükségük. Ha minden jól megy, és sikerülne megitatni vele a löttyöt, akkor igen hamar pontot tehetnének az ügy végére. A hosszabb megoldásnak azonban várnia kell, ugyanis, amit kínálnak az nem gyógymód. Csak egy átmeneti segítség. *
* Jobbnak látja nem felfedni a rém kilétét a sokaságnak. Láthatólag a többiek is hasonlóképpen gondolkoznak. Bár az meglehet, hogy nem hasonló érvek vezérlik őket, de a végeredményen ez nem változtat. *
- Csapda alatt arra gondolta, hogy elhitethetjük vele, hogy Mardrei veszélyben van. Ha tényleg elhiszi, hogy ő az egyetlen, aki képes rajta segíteni, akkor biztos nem fogja ölbe tett kézzel várni, míg ez megtörténik.
* Nem feltétlenül kell tudniuk, hogy hol lesz, csak azt, hogy mivel tudják előcsalni. Merlas házának felkutatása sem hangzik hülyeségnek, de megengedhetik e maguknak ezt a kitérőt? *
- Mennyi az esélye, hogy elcsípjük a házában? Elvégre, ha rajtakapnának, hogy én eszem a szomszéd csirkéjét biztos nem otthon bujkálnék!
* Beszélgetni vele nem lenne rossz ötlet, de hallgatna e rájuk? Cagon biztos nem hallgatna holmi jöttmentekre. *
- Maradjon valaki itt? Biztos jó ötlet ez? Elvégre legutóbb sem bizonyult olyan jó ötletnek.
* Beletúr a táskájába, mintha keresne valamit. Nem sokkal később előhúz egy ezüstcsörgőt. *
- Mintha lett volna valami az öreg házában. Valami fehér lé. Gyanítom az lesz az, amivel sikerült rávennie Merlast, hogy tud neki segíteni. Ha sikerülne csinálnom ebből egy hasonlót, akkor lenne esélyünk bebizonyítani, hogy nincs mitől félnie. De az is lehet, hogy visszamegyek Mardrei házába, hátha ott vannak még azok az italok!
* Csak egy kis szerencsére van szükségük. Ha minden jól megy, és sikerülne megitatni vele a löttyöt, akkor igen hamar pontot tehetnének az ügy végére. A hosszabb megoldásnak azonban várnia kell, ugyanis, amit kínálnak az nem gyógymód. Csak egy átmeneti segítség. *
1644. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-03 05:38:02
Üzenet elküldve: 2024-12-03 05:38:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Vadászlaki rém//
*Legnagyobb meglepetésére a macska viszonylag nyugodtan hagyja, hogy felvegye és a karja alá fogja. Látott már olyan macskát, aki már attól pofonokat akart osztani, hogy ha valaki meggondolatlanul csak a közelébe lépett; de ez? Ez csak lóg ott mint egy kisebb zsákocska fekete só, nagy, sárga, szőlőszem-szemekkel meredve rájuk. Rohadtul fura ez a Kormi úr, gondolja. De legalább már nem a néne körül ólálkodik. Próbaképp óvatosan rásimít a macska fejére, de azért nem áll le sokat cicázni. A fülét hegyezi.
Vashegy? Teringettét! Az igen messze van innen, nem csak fél-délutános könnyű sétára. Talán valami forró vérű csődrivel egy ember viszonylag hamar meg tudná járni, de igencsak rúgni kéne a ló oldalát hozzá.
Cagon szavai a csapdáról megmozgatják az ő gondolatait is, de hirtelenjében elképzelni sem tudja, hogy lúdvérc-formájában miképp tudnák csapdába ejteni a legényt. Hiszen Cagon-t is úgy megtépte, mint kutya a rongybabát.*
- Szerintem is addé'g kéne beszé'ni vele, amé'g.. tuggyátok.. magáná' van. *-bólint Faerum szavaira-* Me' ha átvá'tozik, onnanst fújhatjuk.
*Fél lépést közelebb húzódik a társaihoz, vet egy pillantást körbe, hogy ne legyen körülöttük kíváncsi fül. Rásimít a macska fejére.*
- Egyébkint, *-szólal meg halkan-* tik gondú'tatok má' rá, hogy nem csak Merlas áll az asszon' mellett? Má'mint.. Ha Merlas azután lett rontás alá téve, hogy az oszlop ledű't, é'titek, akkor valakinek azt az oszlopot segíteni kellett ledű'teni elébb. Meg az az… oltár odale'? Vagy hat ökör, meg á'ványzat kéne hogy azt oda leeresszék.
*Megrázza a fejét.*
- Tán jó lenne erre is figye'ni, aká'mit is csinálunk. *-újra körbepislant, mintha csak a fákat nézné, vagy az eget, vagy a mentabokrot a ház sarkánál.-* Ha beszé'ni is megyünk a legénne', legalább egyikőnknek itt kéne maradni. Mit gondú'tok?
*Legnagyobb meglepetésére a macska viszonylag nyugodtan hagyja, hogy felvegye és a karja alá fogja. Látott már olyan macskát, aki már attól pofonokat akart osztani, hogy ha valaki meggondolatlanul csak a közelébe lépett; de ez? Ez csak lóg ott mint egy kisebb zsákocska fekete só, nagy, sárga, szőlőszem-szemekkel meredve rájuk. Rohadtul fura ez a Kormi úr, gondolja. De legalább már nem a néne körül ólálkodik. Próbaképp óvatosan rásimít a macska fejére, de azért nem áll le sokat cicázni. A fülét hegyezi.
Vashegy? Teringettét! Az igen messze van innen, nem csak fél-délutános könnyű sétára. Talán valami forró vérű csődrivel egy ember viszonylag hamar meg tudná járni, de igencsak rúgni kéne a ló oldalát hozzá.
Cagon szavai a csapdáról megmozgatják az ő gondolatait is, de hirtelenjében elképzelni sem tudja, hogy lúdvérc-formájában miképp tudnák csapdába ejteni a legényt. Hiszen Cagon-t is úgy megtépte, mint kutya a rongybabát.*
- Szerintem is addé'g kéne beszé'ni vele, amé'g.. tuggyátok.. magáná' van. *-bólint Faerum szavaira-* Me' ha átvá'tozik, onnanst fújhatjuk.
*Fél lépést közelebb húzódik a társaihoz, vet egy pillantást körbe, hogy ne legyen körülöttük kíváncsi fül. Rásimít a macska fejére.*
- Egyébkint, *-szólal meg halkan-* tik gondú'tatok má' rá, hogy nem csak Merlas áll az asszon' mellett? Má'mint.. Ha Merlas azután lett rontás alá téve, hogy az oszlop ledű't, é'titek, akkor valakinek azt az oszlopot segíteni kellett ledű'teni elébb. Meg az az… oltár odale'? Vagy hat ökör, meg á'ványzat kéne hogy azt oda leeresszék.
*Megrázza a fejét.*
- Tán jó lenne erre is figye'ni, aká'mit is csinálunk. *-újra körbepislant, mintha csak a fákat nézné, vagy az eget, vagy a mentabokrot a ház sarkánál.-* Ha beszé'ni is megyünk a legénne', legalább egyikőnknek itt kéne maradni. Mit gondú'tok?
1643. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-02 23:00:09
Üzenet elküldve: 2024-12-02 23:00:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A vadászlaki rém//
*Hát igen. Ezt akarta elkerülni a titkolózással. Meg, hogy az öregasszony se keverhesse őket gyanúba. Arról nem is beszélve, hogy Mardrei szavaira alapozni bármit nem hangzik túl meggyőzően. Nem lepné meg ha az elöljáró se adna erre sokat.*
-Jobb óvatosnak lenni.
*Állapítja meg. A hídról pedig kiderül, hogy a thargoknál lenne tanácsos érdeklődni. Hát igen. Ha volna pár napjuk akkor az jó lenne. Viszont nagy valószínűséggel Merlas még ma este tesz valamit. Valami kétségbeesett húzást. Tervük miszerint megpróbálják úgy intézni a dolgot, hogy a fiú kevesebb eséllyel sérülhessen meg, szintén nem válik be ugyanis ha megpróbálja kiszabadítani az öregasszonyt akkor a helyiekkel kerül szembe és jó eséllyel vér fog folyni. Mikor magukra maradnak akkor Cagon csapdát említ. Jó lenne.*
-Milyen csapdát?
*Ahhoz jó lenne biztosra tudni hol van vagy hogy hol lesz? Akkora csapdát, amivel egy embert el lehet fogni sok idő megépíteni. Persze lehet, hogy az ork másra gondolt csapda alatt mint a remete.*
-Én szívesen elnéznék Merlas házához is. Hátha okosabbak leszünk. A legjobb az lenne ha tudnánk vele beszélni. Nem tudom mit jelenthetett, hogy túl késő átkelni a hídon, de nem szeretném elhinni, hogy elkéstünk. Ha valahogy rávennénk, azt a fiút, hogy megbízzon bennünk talán sikerülne türelemre intenünk. Ebben segíthet az, hogy nem mondtuk el, hogy ő a rém. Ha nem kéne attól tartanunk, hogy este rajta üt ezen a házon, hogy kiszabadítsa Mardrei-t vagy, hogy nem akar rajtunk bosszút állni akkor a thargoknál lefordítanánk az oszlop rúnáit és akár okosabbak is lehetnénk. Csak ehhez szót kéne váltani azzal a fiúval.
*Hát igen. Ezt akarta elkerülni a titkolózással. Meg, hogy az öregasszony se keverhesse őket gyanúba. Arról nem is beszélve, hogy Mardrei szavaira alapozni bármit nem hangzik túl meggyőzően. Nem lepné meg ha az elöljáró se adna erre sokat.*
-Jobb óvatosnak lenni.
*Állapítja meg. A hídról pedig kiderül, hogy a thargoknál lenne tanácsos érdeklődni. Hát igen. Ha volna pár napjuk akkor az jó lenne. Viszont nagy valószínűséggel Merlas még ma este tesz valamit. Valami kétségbeesett húzást. Tervük miszerint megpróbálják úgy intézni a dolgot, hogy a fiú kevesebb eséllyel sérülhessen meg, szintén nem válik be ugyanis ha megpróbálja kiszabadítani az öregasszonyt akkor a helyiekkel kerül szembe és jó eséllyel vér fog folyni. Mikor magukra maradnak akkor Cagon csapdát említ. Jó lenne.*
-Milyen csapdát?
*Ahhoz jó lenne biztosra tudni hol van vagy hogy hol lesz? Akkora csapdát, amivel egy embert el lehet fogni sok idő megépíteni. Persze lehet, hogy az ork másra gondolt csapda alatt mint a remete.*
-Én szívesen elnéznék Merlas házához is. Hátha okosabbak leszünk. A legjobb az lenne ha tudnánk vele beszélni. Nem tudom mit jelenthetett, hogy túl késő átkelni a hídon, de nem szeretném elhinni, hogy elkéstünk. Ha valahogy rávennénk, azt a fiút, hogy megbízzon bennünk talán sikerülne türelemre intenünk. Ebben segíthet az, hogy nem mondtuk el, hogy ő a rém. Ha nem kéne attól tartanunk, hogy este rajta üt ezen a házon, hogy kiszabadítsa Mardrei-t vagy, hogy nem akar rajtunk bosszút állni akkor a thargoknál lefordítanánk az oszlop rúnáit és akár okosabbak is lehetnénk. Csak ehhez szót kéne váltani azzal a fiúval.
1642. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-12-02 08:35:24
Üzenet elküldve: 2024-12-02 08:35:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vadászlaki rém//
- Tőle!
* Állával bök abba az irányba, amerre vitték Mardreit. Még mindig kételkedik abban, hogy jó döntést hozott e a helyzetből kiindulva. Fel sem tudja fogni, hogy mégis milyen büntetése lesz az elkövetkezendő időkben, ha visszatér istenéhez. Egyelőre azonban megpróbálja ezeket a gondolatokat elnyomni. *
- Ne aggódj. Kitalálunk valamit.
* Azzal nem is szól többet, míg az az előjáró előttük van. Amint eltűnik, csak akkor szól a többiekhez. Saját maga félreáll, hogy ne legyen útban, ha a többieknek még lenne kérdésük. Közben rubinjaival a messziséget pásztázza. *
- Talán állíthatnánk csapdát is Merlasnak! Csak meg kéne oldanunk, hogy ne hagyjuk ott a fogunk. És mit is mondott az öreg a hídról? „Túl késő a hídon átkelni?”
* Gyenge lábakon áll ez a történet, de érdekes lenne belegondolni, ha Merlas emberformába kapott egy átkot, akkor átváltozva mi történik, ha újfent átmegy rajta. Kár, hogy nem áldotta meg az élet erősebb izmokkal. Akkor már hamarabb is lerendezhették volna az egészet anélkül, hogy ennyire beletenyereltek volna a szarba. *
- Tőle!
* Állával bök abba az irányba, amerre vitték Mardreit. Még mindig kételkedik abban, hogy jó döntést hozott e a helyzetből kiindulva. Fel sem tudja fogni, hogy mégis milyen büntetése lesz az elkövetkezendő időkben, ha visszatér istenéhez. Egyelőre azonban megpróbálja ezeket a gondolatokat elnyomni. *
- Ne aggódj. Kitalálunk valamit.
* Azzal nem is szól többet, míg az az előjáró előttük van. Amint eltűnik, csak akkor szól a többiekhez. Saját maga félreáll, hogy ne legyen útban, ha a többieknek még lenne kérdésük. Közben rubinjaival a messziséget pásztázza. *
- Talán állíthatnánk csapdát is Merlasnak! Csak meg kéne oldanunk, hogy ne hagyjuk ott a fogunk. És mit is mondott az öreg a hídról? „Túl késő a hídon átkelni?”
* Gyenge lábakon áll ez a történet, de érdekes lenne belegondolni, ha Merlas emberformába kapott egy átkot, akkor átváltozva mi történik, ha újfent átmegy rajta. Kár, hogy nem áldotta meg az élet erősebb izmokkal. Akkor már hamarabb is lerendezhették volna az egészet anélkül, hogy ennyire beletenyereltek volna a szarba. *
1641. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2024-11-30 18:31:12
Üzenet elküldve: 2024-11-30 18:31:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
~ Hogy is hívták azt a sebhelyes embert? ~ *A hosszú séta alatt van ideje visszaemlékezni a fontos személyekre, akiktől lehet hogy fejet fog kelleni hajtania, ha nem egyszerűen követelni fogják az övét, amint meglátják. Örül ha még emlékszik, merre van a Kalmár. Biztos volt egy óriás is a csapatban, ében akár az a madám a Sellőházból. A vöröshajú, és... innentől ki is fogyott. Amiatt mondjuk nem aggódik, hogy esetleg őt nem fogják felismerni. Ó igen, és majd benézni a Pegazusba, hátha Lillyt ott találja. A szívszorongatóan friss levegő gyorsítani kezdi memóriáját, vissza kezdenek térni a képek a városról, merre mit és kit talál. Ettől még nem felejt keserédes mosollyal elidőzni a tájon miközben cammog, Nawanthiri aranyai a zsákjában, egy jobb, csendesebb élet reményéért. Eljön még az, ha még nem ma. Övé lesz még az egyik föld.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2074-2093